T-342/02. sz. ügy

Metro-Goldwyn-Mayer Lion Corp.

kontra

Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM)

„Közösségi védjegy — Felszólalási eljárás — A vizsgálati kötelezettség terjedelme — Nemzeti védjegybejelentéssé való átalakítás — A 40/94/EK rendelet 58. cikke”

Az Elsőfokú Bíróság ítélete (negyedik tanács), 2004. szeptember 16.   II-3194

Az ítélet összefoglalása

1. Közösségi védjegy – Fellebbezési eljárás – Fellebbezés benyújtására és az eljárásban félként történő részvételre jogosult személyek – Olyan személyek, akik kérelmeinek valamely határozat nem adott helyt – Több korábbi nemzeti védjegyre alapított felszólalási eljárás – A felszólalásnak anélkül helyt adó határozat, hogy valamennyi korábbi védjegyet figyelembe vették volna – A felszólaló kérelmeinek helyt adó határozat – A bejelentő arra vonatkozó lehetősége, hogy közösségi védjegybejelentését nemzeti védjegybejelentéssé alakítsa át a megfelelő tagállamokban – Hatás hiánya

   (40/94 tanácsi rendelet, 58. és 108. cikk)

2. Közösségi védjegy – Harmadik személyek észrevételei és felszólalás – A felszólalás vizsgálata – Az eljárás védjegybejelentésre alapított felszólalás nyomán való felfüggesztése – Az OHIM mérlegelési jogköre

   (2868/95/EK bizottsági rendelet, 20. szabály, (6) bekezdés)

1.  A közösségi védjegyről szóló 40/94 rendelet 58. cikke értelmében a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) felszólalási osztálya által hozott olyan határozat, amely számos korábbi nemzeti védjegyre alapozva helyt adott valamennyi, a kérelemben megjelölt áru és szolgáltatás vonatkozásában a közösségi védjegy lajstromozásával szemben előterjesztett felszólalásnak, nem érintette hátrányosan az eljárásban részt vevő felet, még abban az esetben sem, ha nem vette figyelembe valamennyi, a felszólalás alapjául felhozott védjegyet, ily módon lehetővé téve, hogy a 40/94 rendelet 108. cikkének megfelelően nyitva álljon a közösségi védjegy lajstromozását kérelmező fél számára, hogy közösségi védjegybejelentését átalakíthassa nemzeti védjegybejelentéssé azokban a tagállamokban, amelyek vonatkozásában közösségi védjegybejelentése nem került elutasításra.

   A felszólalási eljárás célja ugyanis az, hogy — egyetlen eljárási rend keretében — lehetőséget nyújtson a vállalkozásoknak a tiltakozásra olyan közösségi védjegybejelentések ellen, amelyek a vállalkozások korábbi védjegyeivel vagy jogosultságaival összetéveszthetők lennének, és nem az a célja, hogy előzetesen kezelje a nemzeti szinten jelentkező lehetséges összeütközéseket.

   Egyébiránt annak a ténye, hogy a felszólalási osztály nem vesz figyelembe bizonyos korábbi nemzeti védjegyeket, nincs negatív jogi kihatással a felszólaló vonatkozásában, amennyiben a közösségi védjegybejelentés nemzeti védjegybejelentéssé történő átalakítási eljárása a közösségi védjegybejelentő számára csak lehetőség. Ez ugyanis egyáltalán nem jelenti azt, hogy kérelmüket el is fogadják, és semmi sem akadályozza meg a kérelmezőt, akinek a közösségi védjegybejelentését a felszólalási eljárásban elutasították, hogy hasonló kérelmet terjesszen elő a nemzeti hatóságok előtt, anélkül, hogy az átalakítási eljáráshoz folyamodna.

   (vö. 35., 41-42., 45. pont)

2.  A közösségi védjegyről szóló 40/94 rendelet végrehajtásáról szóló, 2868/95 bizottsági rendelet 20. szabályának (6) bekezdéséből — amely előírja, hogy a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) „a felszólalási eljárást felfüggesztheti, amíg a bejelentési eljárásban jogerős határozat nem születik” — következik, hogy a kívánt felfüggesztés az OHIM számára csupán lehetőség, amelyhez csak akkor folyamodik, ha annak szükségességét igazoltnak látja.

   (vö. 46. pont)