T-137/02. sz. ügy

Pollmeier Malchow GmbH & Co. KG

kontra

az Európai Közösségek Bizottsága

„Állami támogatások — Megsemmisítés iránti kereset — A 96/280/EK ajánlás — A kis- és középvállalkozások (KKV) fogalma”

Az Elsőfokú Bíróság ítélete (kibővített negyedik tanács), 2004. október 14.   II-3545

Az ítélet összefoglalása

1. Államok által nyújtott támogatások – Tilalom – Eltérések – A közös piaccal összeegyeztethetőnek tekinthető támogatások – A Bizottság mérlegelési jogköre – Bírósági felülvizsgálat – Korlátok

   (EK 87. cikk, (3) bekezdés és EK 88. cikk)

2. Államok által nyújtott támogatások – Tilalom – Eltérések – A kis- és középvállalkozások részére nyújtott állami támogatások keretszabályairól szóló bizottsági közlemény – A „kis-és középvállalkozások” fogalmának meghatározása – A függetlenség kritériumának értelmezése

   (A kis- és középvállalkozások meghatározásával kapcsolatban kibocsátott 96/280/EK bizottsági ajánlás; A kis- és középvállalkozások részére nyújtott állami támogatások keretszabályairól szóló bizottsági közlemény)

1.  Ha természetes és jogilag különálló jogi személyek gazdasági egységet alkotnak, a közösségi fogyasztóvédelmi szabályok alkalmazása szempontjából egy vállalkozásnak kell tekintetni őket.

   Az állami támogatások körében különösen akkor merül fel az a kérdés, hogy gazdasági egységről van-e szó, ha a támogatás kedvezményezettjét kell azonosítani. E tekintetben a Bizottság széles körű mérlegelési joggal rendelkezik annak eldöntése során, hogy az állami támogatásokra vonatkozó szabályrendszer alkalmazása szempontjából az egy vállalatcsoport részét képező vállalkozásokat gazdasági egységnek vagy jogilag és pénzügyileg függetleneknek kell-e tekinteni. A Bizottság e mérlegelési jogköre összetett gazdasági tények és körülmények figyelembevételét és értékelését foglalja magában. Mivel a közösségi bíróság a tényekre vonatkozó saját mérlegelésével különösen gazdasági téren nem válthatja ki a határozatot hozó szerv tényekre vonatkozó mérlegelését, e tekintetben az Elsőfokú Bíróság felülvizsgálatának az eljárási szabályok és az indokolási kötelezettség betartása, a tények tárgyi szempontból történő pontossága, valamint a nyilvánvaló értékelési hiba és a hatalommal való visszaélés ellenőrzésére kell szorítkoznia. Ráadásul még az EK 87. cikk (3) bekezdésének és az EK 88. cikknek a megszövegezéséből is az következik, hogy a Bizottság az előbbi rendelkezés szerint nyújtott támogatásokat a közös piaccal összeegyeztethetőnek „tekintheti”. Ennélfogva, jóllehet a Bizottság akkor is mindig köteles az általa felügyelt állami támogatások közös piaccal való összeegyeztethetőségéről állást foglalni, ha a támogatásokat a Bizottságnak nem jelentették be, a Bizottság nem köteles az ilyen támogatásokat a közös piaccal összeegyeztethetőnek minősíteni.

   (vö. 50-53. pont)

2.  A Bizottságot annyiban kötik az általa az állami támogatások terén elfogadott keretszabályok és közlemények, amenynyiben nem ellentétesek az EK-Szerző-dés rendelkezéseivel, vagy ha a tagállamok elfogadták őket.

   E tekintetben, az 1996-ban közzétett, a KKV-k részére nyújtott állami támogatások közösségi keretszabályairól szóló bizottsági közlemény 1.2. pontjából következően a Bizottságnak a KKV-k részére nyújtott állami támogatásokkal szembeni kedvező hozzáállását a piac tökéletlenségei indokolják, amelyek miatt e vállalkozásoknak egy sor olyan hátrányt kell leküzdeniük, amelyek így gátolják e vállalkozások társadalmilag és gazdaságilag kívánatos fejlődését. Az említett közlemény 3.2. pontjából is kitűnik, hogy ahhoz, hogy a keretszabályok értelmében valamely vállalkozás KKV-nak minősüljön, három — nevezetesen a foglalkoztatottak számára vonatkozó, pénzügyi és függetlenségi — kritériumnak kell megfelelnie. E harmadik kritériumot illetően a KKV-k meghatározásával kapcsolatban kibocsátott 96/280 bizottsági ajánlás melléklete 1. cikkének (3) bekezdése úgy rendelkezik, hogy azt a vállalkozást kell független vállalkozásnak tekinteni, amelyben valamely olyan vállalkozás vagy együttesen több olyan vállalkozás nem rendelkezik a tulajdoni részesedések vagy a szavazati jog több, mint 25%-val, amely nem felel meg a kis- és középvállalkozások [...] meghatározásának. Ugyanazon melléklet 1. cikkének (4) bekezdése továbbá úgy rendelkezik, hogy az (1) bekezdésben említett küszöbértékek kiszámítása során a kedvezményezett vállalkozás és minden olyan vállalkozás vonatkozó adatait összesíteni kell, amelyben a kedvezményezett vállalkozás közvetlenül vagy közvetve 25%-os vagy annál nagyobb tulajdoni részesedéssel vagy szavazati joggal bír.

   Márpedig valamely jogi aktus rendelkező része elválaszthatatlan annak indokolásától abban az értelemben, hogy a jogi aktust szükség esetén az elfogadásához vezető okok figyelembevételével kell értelmezni.

   A jelen esetben különösen a hivatkozott ajánlás tizennyolcadik, tizenkilencedik és huszonkettedik preambulumbekezdésé-ből, valamint a KKV-keretszabályokról szóló közlemény 3.2. pontjából kitűnik, hogy a függetlenségi kritérium célja annak biztosítása, hogy az intézkedések ténylegesen azon vállalkozásokat segítsék, amelyek mérete hátrányt eredményez és ne azokat, amelyek nagy csoport részeként hozzáférhetnek olyan pénzeszközökhöz és támogatáshoz, amelyek az azonos nagyságú, de nagy csoporthoz nem tartozó versenytársaknak nem állnak rendelkezésre. A fentiekből az is kitűnik, hogy annak érdekében, hogy csak a ténylegesen független KKV-k maradhassanak e kategóriában, szükség volt a KKV-kből álló olyan gazdasági csoportot alkotó jogi személyek kizárására is, amelyeknek tényleges ereje nagyobb, mint ezen társaságoké, és biztosítani kellett, hogy a KKV meghatározását pusztán formai okokra hivatkozással ne lehessen kijátszani.

   E célkitűzés fényében a 96/280 ajánlás melléklete 1. cikkének (3) és (4) bekezdését tehát oly módon kell értelmezni, hogy az (1) bekezdésben említett küszöbértékek kiszámítása során figyelembe kell venni azon vállalkozások vonatkozó adatait, amelyek — bár formailag különállóak — egy gazdasági egységet alkotnak, akkor is ha ebben a vállalkozásban egy másik vállalkozás kevesebb mint 25%-os részesedéssel rendelkezik.

   (vö. 54., 56-63. pont)