Keywords
Summary

Keywords

1. Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás

(17. tanácsi rendelet, 15. cikk, (2) bekezdés; 98/C 9/03 bizottsági közlemény)

2. Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – Szempontok – A jogsértések súlya

(17. tanácsi rendelet, 15. cikk, (2) bekezdés; 98/C 9/03 bizottsági közlemény, 1.A. pont)

3. Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás

(17. tanácsi rendelet, 15. cikk, (2) bekezdés; 98/C 9/03 bizottsági közlemény, 1.A. pont)

4. Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – Szempontok – Enyhítő körülmények

(17. tanácsi rendelet, 15. cikk, (2) bekezdés; 98/C 9/03bizottsági közlemény, 3. pont)

5. Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – Az eljárás alá vont vállalkozás együttműködése miatt a bírság alóli mentesítésről vagy a bírság csökkentéséről szóló bizottsági közlemény

(17. tanácsi rendelet, 15. cikk, (2) bekezdés; 96/C 207/04 bizottsági közlemény)

6. Verseny – Bírságok – Összeg – Meghatározás – Szempontok

(17. tanácsi rendelet, 15. cikk, (2) bekezdés; 96/C 207/04 bizottsági közlemény, B. cím, b) pont)

Summary

1. Amennyiben a Bizottság mérlegelési jogkörrel rendelkezik a közösségi versenyjogi szabályok megsértése miatt kiszabott bírságok összegének megállapításakor, anélkül hogy pontos matematikai képletet lenne köteles alkalmazni, akkor nem térhet el a maga által lefektetett szabályoktól. A 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdése és az ESZAK‑Szerződés 65. cikkének (5) bekezdése alapján kiszabott bírságok megállapításának módszeréről szóló iránymutatás olyan eszköz, amelynek célja, hogy a felsőbb szintű jogszabályok tiszteletben tartásával pontosan meghatározza azokat a szempontokat, amelyeket a Bizottság e mérlegelési jogkör gyakorlása során a bírságok meghatározásakor kíván alkalmazni, a Bizottságnak a bírságok összegének megállapításakor ténylegesen figyelembe kell vennie az iránymutatás pontjait, különösen az abban kötelezően meghatározott elemeket.

(vö. 49. pont)

2. A jogsértés súlyának mérlegelése és a bírság alapösszegének meghatározása céljából a Bizottság az arra irányuló értékelését, hogy a jogsértők milyen tényleges gazdasági lehetőségekkel rendelkeznek ahhoz, hogy más piaci szereplőknek kárt okozzanak, alapíthatja forgalmi adatokra és az érintett piacon megszerzett piaci részesedésekre, kivéve ha különleges körülmények, mint például a piac jellemzői, olyan természetűek, hogy lényegesen csökkentik ezen adatok jelentőségét, valamint a vállalkozások piacra gyakorolt befolyásának értékelésekor egyéb releváns tényezők, nevezetesen a vertikális integráció és a termékkör kiterjedésének figyelembevételét teszik szükségessé.

(vö. 61., 63. pont)

3. Az a megközelítés, amely valamely kartell különböző résztvevőivel szemben kiszabott bírságok összegei meghatározása céljából a tagokat több csoportba osztja, ami az azonos csoportba tartozó vállalkozások esetében megállapított alapösszeg átalányosítását vonja maga után, nem kifogásolható. Ezért e csoportba soroláskor be kell tartani az egyenlő elbánás elvét, amely szerint tilos a hasonló helyzeteket különböző módon kezelni és a különböző helyzeteket azonos módon kezelni, hacsak az ilyen elbánás objektíve nem indokolt. Egyébiránt a bírság összegének legalább arányban kell állnia a jogsértés súlyának értékeléséhez figyelembe vett tényezőkkel.

Annak ellenőrzéséhez azonban, hogy egy kartell tagjainak csoportba sorolása megfelel‑e az egyenlő bánásmód és az arányosság elveinek, a közösségi bíróságnak – a Bizottság e tárggyal kapcsolatos mérlegelési jogköre gyakorlásának jogszerűségére irányuló vizsgálata keretében – annak vizsgálatára kell szorítkoznia, hogy ez az elosztás koherens és objektív módon indokolt‑e, anélkül hogy a Bizottság értékelését azonnal a sajátjával helyettesítené.

E tekintetben valamely kartell tagjainak két csoportra – vezetőkre és a többiekre – osztása nem ésszerűtlen módja annak, hogy a piacon fennálló viszonylagos jelentőségüket az egyedi alapösszeg kiigazítása céljából figyelembe vegyék, amennyiben az nem vezet a szóban forgó piacok súlyosan eltorzított bemutatásához.

(vö. 83–85., 87. pont)

4. Mivel a Bizottság nem tekinthet el a saját maga által megállapított szabályoktól, köteles enyhítő körülményként figyelembe venni azt, hogy valamely vállalkozás megsértette a kartell keretében rá háruló kötelezettségeket, miután a 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdése és az ESZAK‑Szerződés 65. cikkének (5) bekezdése alapján kiszabott bírságok megállapításának módszeréről szóló iránymutatás előírja, hogy a jogsértő megállapodás tényleges nem teljesítését enyhítő körülményként kell figyelembe venni.

E tekintetben igazolni kell, hogy a vállalkozás a piacon versenyző magatartást folytatva ténylegesen kivonta‑e magát a jogsértő megállapodások alól, vagy legalább egyértelműen és nagymértékben megszegte a kartell végrehajtására irányuló kötelezettségeket olyannyira, hogy ezáltal megzavarta annak működését.

(vö. 105–106., 113. pont)

5. A kartell ügyek esetében a bírságok alóli mentesítésről és a bírságok csökkentéséről szóló bizottsági közlemény jogos elvárásokat teremtett, amelyekre azok a vállalkozások hivatkoznak, amelyek valamely kartell létezéséről kívánják tájékoztatni a Bizottságot. Tekintetbe véve a jogos bizalmat, amely e közlemény alapján a Bizottsággal együttműködni kívánó vállalkozásokban kialakulhatott, a Bizottság köteles a közleménynek eleget tenni, amikor valamely vállalkozásra kirótt bírság összegének meghatározása során értékeli annak együttműködését.

(vö. 147. pont)

6. A kartell ügyek esetében a bírságok alóli mentesítésről és a bírságok csökkentéséről szóló bizottsági közlemény B. vagy C. szakasza alkalmazásával történő teljes mentesítéshez vagy a bírság összegének csökkentéséhez tehát az szükséges, hogy az érintett vállalkozás elsőként szolgáltasson meghatározó elemeket a kartell létezésének bizonyítására.

E tekintetben, noha ezen elemeknek ugyan önmagukban nem kell feltétlenül elegendőnek lenniük a kartell létezésének bizonyításához, viszont meghatározónak kell lenniük ebből a célból. Tehát nem csupán iránymutatásként kell szolgálniuk a Bizottság vizsgálatához, hanem a jogsértést megállapító határozathoz fő bizonyítékként közvetlenül felhasználható elemeknek kell lenniük. Másrészt azonban nem szükséges, hogy a Bizottság a kartellről szóló határozatában megállapított valamennyi tényről bizonyítékokat szolgáltasson.

(vö. 150., 156–157., 162. pont)