Keywords
Summary

Keywords

1. Szolgáltatásnyújtás szabadsága – Korlátozások – Közrendre alapított igazolás – Az intézkedések szükségessége és arányossága – Különböző védelmi rendszerek fennállása más tagállamokban – Hatás hiánya

(EK 46. cikk és EK 49. cikk)

2. Szolgáltatásnyújtás szabadsága – Korlátozások – Emberölési cselekményeket szimuláló játék kereskedelmi hasznosítását tiltó nemzeti szabályozás – Igazolás – A közrend védelme – Az emberi méltóság általános jogelvként való tiszteletben tartása

(EK 46. cikk és EK 49. cikk)

Summary

1. Bár a szolgáltatásnyújtás szabadságát korlátozó intézkedések csak akkor igazolhatók a közrendhez kapcsolódó indokokkal, ha az általuk biztosítani kívánt érdekek védelméhez szükségesek, és csak annyiban, amennyiben e célkitűzések kevésbé korlátozó intézkedésekkel nem érhetők el, ugyanakkor nem nélkülözhetetlen e tekintetben, hogy a tagállami hatóságok által kibocsátott korlátozó intézkedés megfeleljen egy, a szóban forgó alapjog vagy jogos érdek védelme módjára vonatkozó, a tagállamok összessége által osztott felfogásnak. Így a tárgyban meghozott rendelkezések szükségességét és arányosságát nem zárja ki az a puszta körülmény, hogy egy tagállam egy másik állam által felállítottól eltérő védelmi rendszert választott.

(vö. 36–38. pont)

2. Nem ütközik a közösségi jogba, hogy egy emberölési cselekményeket szimuláló játék kereskedelmi hasznosításából álló gazdasági tevékenységgel szemben a közrendvédelem érdekében arra hivatkozva hoznak nemzeti tiltóintézkedést, hogy a tevékenység sérti az emberi méltóságot.

Az említett intézkedés ugyanis nem tekinthető a szolgáltatásnyújtás szabadságát indokolatlanul sértő intézkedésnek, mivel egyrészt – tekintettel arra, hogy a közösségi jogrend tagadhatatlanul az emberi méltóság, mint általános jogelv tiszteletben tartásának biztosítása irányába halad – az alapvető jogok védelme olyan jogos érdeket képez, amely elvileg igazolhatja a közösségi jog által megállapított kötelezettségek korlátozását, még olyan, a Szerződésben biztosított alapvető szabadság esetében is, mint amilyen a szolgáltatásnyújtás szabadsága, másrészt a kérdéses intézkedés megfelel az emberi méltóságnak a nemzeti alkotmány által az érintett tagállam területén biztosítani kívánt védelmi szintnek, és nem lép túl a kitűzött cél eléréséhez szükséges mértéken.

(vö. 34–35., 39–41. pont és a rendelkező rész)