This document is an excerpt from the EUR-Lex website
Document 62000TJ0069
Az ítélet összefoglalása
Az ítélet összefoglalása
1. Szerződésen kívüli felelősség – Feltételek – Magánszemélyek számára jogokat keletkeztető jogszabály kellően egyértelmű megsértése – Mérlegelési mozgástérrel egyáltalán nem rendelkező intézmény – A közösségi jog egyszerű megsértésének elegendő volta
(EK 288. cikk, (2) bekezdés)
2. Kártérítési kereset – Kereskedelmi Világszervezet – A WTO‑megállapodásokra valamely közösségi jogi aktus jogszerűségének vitatása végett való hivatkozás kizártsága – Kivételek – Annak végrehajtására irányuló vagy arra kifejezetten és pontosan utaló közösségi jogi aktus – Közösségi banánbehozatali rendszer – A WTO szabályaival való összeegyeztethetetlenségnek a WTO Vitarendezési Testülete általi megállapítása – E rendszer jogszerűségének a WTO szabályaira tekintettel történő bírósági felülvizsgálata – Kizártság
(EK 288. cikk, (2) bekezdés; 404/93 és 1637/98 tanácsi rendeletek; 2362/98 bizottsági rendelet)
3. Szerződésen kívüli felelősség – Feltételek – A közösségi intézmények jogellenes magatartásának hiánya – Tényleges kár, okozati összefüggés, illetve rendkívüli és különleges kár – Kumulatív jelleg
(EK 288. cikk, (2) bekezdés)
4. Szerződésen kívüli felelősség – Feltételek – A WTO‑megállapodásokkal összeegyeztethetetlen közösségi banánbehozatali rendszer fenntartása – Az amerikai hatóságok által bevezetett megtorló intézkedésekből származó kár – Okozati összefüggés
(EK 288. cikk, (2) bekezdés)
5. Szerződésen kívüli felelősség – Feltételek – A közösségi intézmények jogellenes magatartásának hiánya – A közösségi banánbehozatali rendszernek a WTO‑megállapodásokkal való összeegyeztethetetlenségéből eredő kár – Rendkívüli kár – Hiány – A Közösség felelőssége – Kizártság
(EK 288. cikk, (2) bekezdés)
1. A Közösség szerződésen kívüli felelősségének megalapozásához szükséges az EK 288. cikk második bekezdése szerinti feltételek együttes fennállása, azaz az intézményeknek felróható magatartás jogellenessége, a kár tényleges bekövetkezése, valamint az állítólagos magatartás és a hivatkozott kár közötti okozati összefüggés. Amennyiben e feltételek egyike nem teljesül, a keresetet – az egyéb feltételek vizsgálata nélkül – teljes egészében el kell utasítani.
Ami e feltételek közül az elsőt illeti, a közösségi intézménynek felróható jogellenes magatartásnak magánszemélyek számára jogokat keletkeztető jogszabály kellően egyértelmű megsértését kell megvalósítania. A döntő kritérium, amely lehetővé teszi annak megállapítását, hogy ez a követelmény teljesül, az érintett közösségi intézmény mérlegelési jogköre esetében előírt korlátok nyilvánvaló és súlyos megsértése. Ha ez az intézmény csak igen csekély, vagy semmilyen mérlegelési mozgástérrel nem rendelkezik, a közösségi jog egyszerű megsértése elegendő a kellően egyértelmű jogsértés fennállásának megállapításához.
(vö. 85‑89. pont)
2. A Kereskedelmi Világszervezet (WTO) keretében kötött megállapodások – tekintettel természetükre és felépítésükre – fő szabály szerint nem szerepelnek azon normák között, amelyekre tekintettel a közösségi bíróság a közösségi intézmények eljárásának jogszerűségét felülvizsgálja.
Ebből következik, hogy a WTO szabályainak az alperes intézmények általi esetleges megsértése fő szabály szerint nem alkalmas a Közösség szerződésen kívüli felelősségének megalapozására.
Csak abban az esetben tartozik az Elsőfokú Bíróság hatáskörébe az alperes intézmények magatartása jogszerűségének a WTO szabályai alapján történő felülvizsgálata, ha a Közösség a WTO keretében vállalt különleges kötelezettséget kívánt végrehajtani, vagy a közösségi jogi aktus kifejezetten a WTO‑megállapodások meghatározott rendelkezéseire utal.
Márpedig, még a WTO Vitarendezési Testületének az utólag az 1637/98 és a 2362/98 rendelettel módosított, a banánpiac közös szervezéséről szóló 404/93/EGK rendelettel bevezetett közösségi banánbehozatali rendszernek a WTO szabályaival való összeegyeztethetetlenségét megállapító határozata esetén sem alkalmazható a két fenti kivétel arra, hogy a közösségi bíróság a kérdéses közösségi szabályozás jogszerűségét a WTO szabályaira tekintettel felülvizsgálhassa.
E tekintetben nincs jelentősége annak, hogy a Közösség részére a WTO által az összeegyeztethetetlennek nyilvánított intézkedéseknek a WTO szabályaival való összhangba hozatalára megszabott határidő lejárt, illetőleg hogy a WTO a sérelmet szenvedett tagnak a Közösség ellen kompenzációs vagy a kereskedelmi engedmények felfüggesztésére irányuló intézkedéseket engedélyez.
(vö. 110., 113‑115., 125. pont)
3. A Közösség intézményeinek olyan magatartása által okozott kár, amelynek a jogellenes jellege nem bizonyított, megalapozhatja a Közösség szerződésen kívüli felelősségét, amennyiben együttesen teljesülnek a kár tényleges felmerülésére, a kár és a közösségi intézmények magatartása közötti okozati összefüggés, valamint a kérdéses kár rendkívüli és különleges jellegére vonatkozó feltételek.
(vö. 160. pont)
4. Nem lehet hivatkozni az EK 288. cikk második bekezdésében szereplő, a tagállamok jogában közös, általános elvekre annak alátámasztására, hogy fennáll a Közösség kötelezettsége a szervei magatartása bármilyen, akár távoli káros következményének orvoslására. Az EK 288. cikk második bekezdése által megkövetelt okozati összefüggés ugyanis kellően közvetlen oksági kapcsolat fennállását feltételezi a közösségi intézmények magatartása és a kár között.
E tekintetben közvetlen oksági kapcsolat van egyrészt a WTO‑megállapodásokkal összeegyeztethetetlen közösségi banánbehozatali rendszernek a Tanács és a Bizottság általi hatályban tartása, másrészt pedig a gazdasági szereplőket a termékeiket sújtó amerikai vámpótlék bevezetése miatt ért kár között. Az Amerikai Egyesült Államok egyoldalú döntése e vámpótléknak a Közösségből származó akkumulátorokra vonatkozóan történő bevezetéséről tehát nem töri meg az okozati összefüggést, ezért ezt a magatartást az elszenvedett kár meghatározó okának kell tekinteni. A szóban forgó intézmények magatartása ugyanis szükségképpen kiváltotta a megtorló intézkedést az amerikai kormány részéről a WTO Közösség által elfogadott vitarendezési rendszerének megfelelően, így ezt a magatartást úgy kell tekinteni, mint a felpereseket az amerikai vámpótlék bevezetése miatt ért kár meghatározó okát.
(vö. 177‑178., 183‑185., 191. pont)
5. Azon károk, amelyek a gazdasági szereplőket a közösségi intézmények eljárása miatt érhetik egyrészt abban az esetben rendkívüliek, ha meghaladják az érintett ágazat tevékenységéhez fűződő gazdasági kockázatok korlátait, másrészt akkor különlegesek, ha a gazdasági szereplők egy meghatározott csoportját aránytalanul érintik más gazdasági szereplőhöz képest.
Nem bizonyított azonban, hogy akkumulátoroknak az amerikai piacon történő forgalmazásával foglalkozó gazdasági szereplőket a közösségi banánbehozatali rendszernek a WTO‑megállapodásokkal való – az amerikai hatóságokat a Közösségre vonatkozó vámkedvezmény visszavonására indító – összeegyeztethetetlensége miatt az exportőri tevékenységükhöz fűződő kockázatok határát meghaladó kár érte volna. Ugyanis a vámengedmények felfüggesztésének lehetősége – amely intézkedés a WTO‑egyezményekben szerepel – a nemzetközi kereskedelem jelenlegi rendszerében rejlő nehézségek egyike. Ennélfogva ezt a nehézséget valamennyi piaci szereplő, amely úgy dönt, hogy termékeit a WTO valamely tagjának piacán értékesíti, kénytelen elviselni.
Ebből következik, hogy mivel az említett piaci szereplőket ért kár nem minősíthető rendkívülinek, a felpereseknek a Közösség szerződésen kívüli felelősségének rendszerén alapuló kártérítési kérelmét – a Közösség szervei jogellenes magatartásának hiányában – el kell utasítani.
(vö. 202‑203., 205., 211., 213. pont)