T-44/00. sz. ügy

Mannesmannröhren-Werke AG

kontra

az Európai Közösségek Bizottsága

„Verseny — Kartellek — Varrat nélküli acélcsövek piaca -A jogsértés időtartama — Bírság”

Az Elsőfokú Bíróság ítélete (második tanács), 2004. július 8.   II-2233

Az ítélet összefoglalása

1. Verseny – Kartellek – Vállalkozások közötti megállapodások – A jogsértés bizonyítéka – A Bizottság által, forrásának felfedése nélkül bemutatott dokumentum – Megengedhetőség

2. Verseny – Közigazgatási eljárás – Jogsértést megállapító bizottsági határozat – A kifogásközléssel nem egyező határozat – A védelemhez való jog megsértése – Feltétel -A vállalkozásnak a végső soron megállapított kifogással szembeni védekezésre való képtelensége

   (17. tanácsi rendelet, 19. cikk, (1) bekezdés)

3. Verseny – Kartellek – Versenytorzítás – Értékelési szempontok – Versenykorlátozó cél -Megfelelő megállapítás

   (EK 81. cikk, (1) bekezdés)

4. Verseny – Közigazgatási eljárás – Az EK 81. cikk megsértését megállapító bizottsági határozat – Piacmeghatározási kötelezettség – Piacfelosztó célú megállapodás esetén fennálló hiány

   (EK 81. cikk)

5. Verseny – Kartellek – Egységes versenykorlátozó megállapodás alkotóelemeinek tekintett kartellek – Feltételek – Közös célkitűzés elérésére irányuló átfogó terv – Vállalkozások, amelyek terhére róható az egységes megállapodásban való részvétel – Feltételek

   (EK 81. cikk, (1) bekezdés)

6. Eljárás – Új jogalapoknak az eljárás folyamán történő előterjesztése – Az eljárásgátló okokra alapított és a többi, érdemi jogalap közötti különbségtétel – Az indokolás elégtelensége – Az eljárás bármely szakaszában felhozható jogalap

7. Verseny – Bírság – Összeg – Meghatározás – A Bizottság által kibocsátott iránymutatás – Annak a Bizottságra kötelező ereje

   (17. tanácsi rendelet, 15. cikk, (2) bekezdés; 98/C 9/03 bizottsági közlemény)

8. Verseny – Bírság – Összeg – A Bizottságnak fenntartott mérlegelési jogkör – A bírságok mértéke felemelésének lehetősége elrettentő hatásuk fokozása érdekében

   (17. tanácsi rendelet, 15. cikk)

9. Verseny – Bírság – Összeg – Meghatározás – Szempontok – A jogsértés súlya

   (17. tanácsi rendelet, 15. cikk, (2) bekezdés)

10. Verseny – Bírság – Összeg – Meghatározás – Szempontok – Ugyanabban a jogsértésben részt vevő vállalkozások közötti, azok teljes forgalma alapján történő megkülönböztetés szükségessége – Hiány

    (17. tanácsi rendelet, 15. cikk, (2) bekezdés; 98/C 9/03 bizottsági közlemény, 1A. pont, (6) bekezdés)

11. Verseny – Közösségi szabályok – Jogsértések – Betudhatóság – A jogsértés idején a vállalkozást működtető jogi személy – A felelősségnek a működtetést átvevő másik személy részéről történő átvállalása – Megengedhetőség – Az átvevő jogsértésben való részvétele esetén fennálló terjedelem

    (EK 81. cikk, (1) bekezdése)

12. Eljárás – Bizonyíték – Bizonyítási teher – Kivételes esetben a felperesről az alperesre történő áthárítás – A Bizottság képtelensége arra, hogy meghatározza általa harmadik állammal kötött megállapodás megszűnésének pontos időpontját

13. Eljárás – Egyesített ügyek – A párhuzamos ügyek aktájában lévő bizonyítékok figyelembevétele

14. Verseny – Bírság – Összeg – Meghatározás – Szempontok – Enyhítő körülmények -Értékelés – Az egyes körülmények különálló figyelembevételének szükségessége – Hiány -Átfogó értékelés

    (17. tanácsi rendelet, 15. cikk, (2) bekezdés; 98/C 9/03 bizottsági közlemény, 3. pont)

15. Verseny – Bírság – Összeg – Meghatározás – Szempontok – Enyhítő körülmények – A kartellben megállapodottól eltérő magatartás – Értékelés

    (17. tanácsi rendelet, 15. cikk; 98/C 9/03 bizottsági közlemény, 3. pont, második franciabekezdés)

16. Verseny – Bírság – Összeg – Meghatározás – Szempontok – Enyhítő körülmények – A jogsértésnek a Bizottság beavatkozását követően történő megszüntetése – Okozati összefüggés szükségessége

    (17. tanácsi rendelet, 15. cikk, (2) bekezdés; 98/C 9/03 bizottsági közlemény, 3. pont)

17. Verseny – Bírság – Összeg – Meghatározás – A bírság alóli mentesítés vagy a bírság csökkentése a megvádolt vállalkozás együttműködése miatt – Az egyenlő bánásmód elvének tiszteletben tartása

    (17. tanácsi rendelet, IS. cikk (2) bekezdés)

18. Verseny – Bírság – Összeg – Meghatározás – A bírság alóli mentesítés vagy a bírság csökkentése a megvádolt vállalkozás együttműködése miatt – A tények nem vitatása címén való bírságcsökkentés – Feltételek

    (17. tanácsi rendelet, IS. cikk, (2) bekezdés; 96/C 207/04 bizottsági közlemény, D.2. pont)

1.  A közösségi jogban érvényesülő elv a bizonyítékok szabad értékelésének elve, és az egyetlen fontos tényező, amelyet meg kell vizsgálni, a bizonyítékok hitelessége. Ezenkívül szükség lehet arra, hogy a Bizottság védje informátorainak névtelenségét, és önmagában e névtelenség alapján nem lehet a Bizottságot arra kötelezni, hogy ne használja fel a birtokában lévő bizonyítékokat.

   Következésképpen, bár a felperesnek arra vonatkozó érvei, hogy a Bizottság nem fedte fel a felperes terhére felhozott dokumentum szerzőjének személyét, sem eredetét, lényegesek lehetnek e bizonyíték hitelességének és így bizonyító erejének megítélésekor, e dokumentum akkor sem tekinthető olyan fel nem használható bizonyítéknak, amelyet az aktából el kellene távolítani.

   (vö. 84-85. pont)

2.  A kifogásközlés és a végleges határozat közötti ellentmondás esetén a védelemhez való jog csak akkor sérül, ha a végleges határozat olyan kifogást tartalmaz, amely a kifogásközlésben nincs leírva olyan módon, hogy az alapján a határozat címzettjei hatékonyan meg tudnák védeni magukat.

   A kifogásközlés keretében a Bizottság kötelezettsége ugyanis csupán annyi, hogy előterjessze a kifogásokat, és egyértelműen leírja azokat a tényeket, amelyekre támaszkodik, valamint e tények minősítését annak érdekében, hogy a címzettek hatékonyan meg tudják védeni magukat.

   E tekintetben a tényeknek a kifogásközlésben megállapított jogi minősítése természetszerűleg csak ideiglenes lehet, és a későbbi bizottsági határozat nem semmisíthető meg kizárólag azért, mert e tényekből levont végső következtetések nem egyeznek meg pontosan ezen ideiglenes minősítéssel. A Bizottságnak pontosan a védelemhez való jog tiszteletben tartása érdekében kell meghallgatnia a kifogásközlés címzettéit, és szükség esetén elemzésének módosítása útján figyelembe kell vennie a kifogásokra válaszul tett észrevételeiket.

   (vö. 98-100. pont)

3.  Versenykorlátozó célú megállapodást kötő vállalkozások főszabály szerint nem kerülhetik ki az EK 81. cikk (1) bekezdésének alkalmazását arra való hivatkozással, hogy megállapodásuknak nem kellett volna érzékelhető hatással lennie a versenyre.

   (vö. 130., 196. pont)

4.  Az EK 81. cikk alapján elfogadott határozat esetén csak akkor kötelező a piac meghatározása, ha e meghatározás nélkül nem lehet megállapítani, hogy a kérdéses megállapodás hatással lehet-e a tagállamok közötti kereskedelemre, és

   célja vagy hatása-e a közös piacon belüli verseny megakadályozása, korlátozása vagy torzítása. Főszabály szerint, ha a megállapodásnak magának célja a versenynek a „piacfelosztás” révén való korlátozása, nem kell pontosan meghatározni a kérdéses földrajzi piacokat, mivel az érintett területeken a tényleges vagy potenciális verseny szükségszerűen korlátozott volt attól függetlenül, hogy e területek szigorú értelemben vett „piacokat” képeznek-e, vagy sem.

   (vö. 132. pont)

5.  Versenyjogi szempontból egy átfogó terv részét képező és közös versenykorlátozó célt követő magatartások úgy tekinthetőek, hogy azok egységes megállapodást valósítanak meg. Ha ugyanis a Bizottság bizonyítja, hogy valamely kartellben részt vevő vállalkozás tudott vagy szükségszerűen tudnia kellett volna arról, hogy ezáltal egy egységes megállapodáshoz csatlakozik, a kérdéses kartellben való részvétele e megállapodáshoz való csatlakozásának kifejeződése lehet.

   (vö. 181. pont)

6.  Megsemmisítés iránti kereset keretében valamely közösségi jogi aktus indokolásának hiányára vagy nem megfelelő voltára alapított jogalap — az érdemi jogalapokkal ellentétben — eljárásgátló okokon alapuló jogalapot képez, és mint ilyet, a közösségi bíróságnak hivatalból kell felhoznia, és következésképpen a felek azokra az eljárás bármely szakaszában hivatkozhatnak.

   (vö. 192., 210. pont)

7.  Bár a Bizottság mérlegelési jogkörrel rendelkezik a bírság összegének meghatározásában, nem térhet el a saját maga számára rögzített szabályoktól. A Bizottságnak tehát a bírság meghatározásakor a 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdése és az ESZAK-Szerződés 65. cikkének (5) bekezdése alapján szükségképpen tekintetbe kell vennie a bírságkiszabási iránymutatást, különösen az iránymutatás szerinti kötelező elemeket.

   (vö. 212., 230-231., 274. pont)

8.  A Bizottság mérlegelési jogkörrel rendelkezik a bírság megállapítására azzal a céllal, hogy a vállalkozások magatartását a versenyszabályok tiszteletben tartása irányába befolyásolja. Ezenkívül az a tény, hogy a Bizottság a múltban bizonyos mértékű bírságot szabott ki meghatározott típusú jogsértések esetén, nem akadályozhatja meg abban, hogy a 17. rendeletben előírt korlátok között e mértéket megemelje, ha az a közösségi versenypolitika végrehajtása érdekében szükséges. A közösségi versenyszabályok hatásos alkalmazása valójában megköveteli, hogy a Bizottság a bírság szintjét mindenkor e politika igényeihez igazítsa.

   (vö. 217. pont)

9.  Valamely vállalkozásra a versenyjog megsértése miatt kiszabott bírság összegének — annak egészét tekintve, különös tekintettel annak súlyára — arányosnak kell lennie a jogsértéssel.

   A jogsértés említett súlyát számos tényező figyelembevételével kell értékelni, amelyek jellege és jelentősége a kérdéses jogsértés típusa és egyedi körülményei szerint változik.

   (vö. 229. pont)

10.  A 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdése és az ESZAK-Szerződés 65. cikkének (5) bekezdése alapján kiszabott bírságokra vonatkozó iránymutatás 1. A. pontja hatodik bekezdésének szövege éltelmében meg kell állapítani, hogy a Bizottság megőrzött bizonyos mérlegelési jogkört azzal kapcsolatban, hogy súlyozza-e a bírságot az egyes vállalkozások méretei szerint. A Bizottság tehát nem köteles úgy megállapítani a bírság összegét, hogy annak végső összege tükrözze a vállalkozások teljes üzleti forgalma közötti különbségeket, ha ugyanazon jogsértésben részt vevő több vállalkozásra szab ki bírságot.

    (vö. 247. pont)

11.  Versenyjogi szempontból a jogsértésért való felelősség főszabály szerint a kérdéses vállalkozást a jogsértés elkövetésekor vezető jogi vagy természetes személyre hárul, még akkor is, ha a jogsértést megállapító határozat elfogadásakor valamely más személy válik felelőssé a vállalkozás működtetéséért. Nem ez a helyzet azonban, ha a vállalkozás működtetéséért immár felelős személy nyilatkozik arról, hogy átvállalja a felelősséget az elődjének betudható magatartásért.

    Ezzel szemben az ilyen szabályból még nem vonható le mindenképpen az a következtetés, hogy ha a nyilatkozatot tevő önállóan szintén részt vett a jogsértésben, akkor őt egyetlen olyan bírsággal kellene sújtani, amely kisebb, mint az önálló vállalkozásokra kiszabott két bírság összege lenne.

    (vö. 254-255. pont)

12.  Bár általában a felperes nem háríthatja át a bizonyítási terhet az alperesre, olyan körülményekre hivatkozva, amelyeket nem tud igazolni, a bizonyítási teher fogalma nem alkalmazható a Bizottság javára a jelen ügyben a harmadik országok és a Bizottság által képviselt Közösség között megkötött önkorlátozási szerződések megszűnésének időpontját illetően, amikor a Bizottság úgy döntött, hogy nem állapítja meg a versenyszabályok megsértését arra az időszakra, míg e szerződések hatályban voltak. A Bizottság megmagyarázhatatlan képtelensége arra, hogy bizonyítékot szolgáltasson olyan körülményről, amely őt közvetlenül érinti, megfosztja ugyanis az Elsőfokú Bíróságot attól, hogy a tények megfelelő ismeretében hozhasson ítéletet a megállapodások megszűnésének ideje vonatkozásában. Ellentétes lenne a gondos igazságszolgáltatás elvével, ha a Bizottság képtelenségének következményeit a megtámadott határozat címzettjeinek kellene viselniük, akiknek — az alperes intézménnyel ellentétben — nem állt módjukban szolgáltatni a hiányzó bizonyítékot.

    (vö. 261-263. pont)

13.  Az olyan egyesített ügyekben, ahol a felek betekinthettek az akta teljességébe, az Elsőfokú Bíróság hivatalból figyelembe veheti a párhuzamos ügyek aktáiban lévő bizonyítékokat.

    (vö. 264. pont)

14.  Bár a 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdése és az ESZAK-Szerződés 65. cikkének (5) bekezdése alapján kiszabott bírságokra vonatkozó iránymutatás 3. pontjában felsorolt körülmények kétségtelenül azok közé tartoznak, amelyeket a Bizottság adott esetben tekintetbe vehet, az említett 3. pont megfogalmazását figyelembe véve mégsem köteles e címen automatikusan tovább csökkenteni a bírságot, ha valamely vállalkozás e körülmények fennállására utaló bizonyítékot terjeszt elő. Azt ugyanis, hogy helyénvaló-e a bírság csökkentése enyhítő körülmény címén, a jelentőséggel bíró körülmények teljessége alapján, átfogó értékeléssel kell megállapítani.

    (vö. 274. pont)

15.  Az a tény, hogy valamely vállalkozás, amelyről bebizonyosodott, hogy a piacfelosztás céljával összejátszott versenytársaival, nem a versenytársaival megállapodott módon járt el a piacon, nem szükségszerűen valósít meg olyan enyhítő körülményt, amelyet figyelembe kell venni a bírság összegének kiszabásakor.

    A 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdése és az ESZAK-Szerződés 65. cikkének (5) bekezdése alapján kiszabott bírságokra vonatkozó iránymutatás 3. pontjának második franciabekezdését ezért e tekintetben úgy kell értelmezni, hogy a Bizottság csak akkor köteles a kartell nem-teljesítését enyhítő körülményként tekintetbe venni, ha az e körülményre hivatkozó vállalkozás bizonyítani tudja, hogy egyértelműen és nagymértékben tiltakozott a kartell végrehajtása ellen, olyannyira, hogy ezáltal megzavarta annak működését, valamint hogy látszólag nem csatlakozott a megállapodáshoz, és ebből kifolyólag nem ösztönözte a többi vállalkozást a kérdéses kartell végrehajtására.

    (vö. 277. pont)

16.  A 17. rendelet 15. cikkének (2) bekezdése és az ESZAK-Szerződés 65. cikkének (5) bekezdése alapján kiszabott bírságokra vonatkozó iránymutatás 3. pontjában említett körülmény, „a jogsértés beszüntetése a Bizottság beavatkozásával egy időben”, értelemszerűen csak akkor képezhet enyhítő körülményt, ha feltételezhető, hogy a szóban forgó beavatkozás késztette az érintett vállalkozásokat a kérdéses versenykorlátozó magatartás megszüntetésére. Úgy tűnik ugyanis, hogy e rendelkezés célja a vállalkozások ösztönzése a versenykorlátozó magatartások megszüntetésére, amint a Bizottság megindítja azzal kapcsolatos vizsgálatát. Ha a jogsértés már véget ért, mielőtt a Bizottság elsőként beavatkozott volna, vagy ha e vállalkozások a beavatkozást megelőzően határozott döntést hoztak annak megszüntetéséről, a bírság összege ezen a jogcímen nem mérsékelhető.

    (vö. 280-281. pont)

17.  Amennyiben a vállalkozások — a közigazgatási eljárás ugyanazon szakaszában és hasonló körülmények között -hasonló információt szolgáltatnak a Bizottságnak a terhükre rótt tényekkel kapcsolatban, az általuk nyújtott együttműködést összehasonlíthatónak kell tekinteni, és ennek következtében a vállalkozásokat a kiszabott bírság összegének meghatározásakor egyenlő elbánásban kell részesíteni.

    (vö. 295., 298. pont)

18.  Az engedékenységi közlemény D.2. pontja értelmében a vállalkozás azon a címen, hogy nem vitatja a tényeket, akkor részesülhet a bírság mérséklésének kedvezményében, ha a kifogásközlésről való tudomásszerzést követően kifejezetten tájékoztatja a Bizottságot arról, hogy nem vitatja a tényeket. Ilyen kifejezett nyilatkozat hiányában a vállalkozás puszta passzivitása nem tekinthető olyannak, ami hozzájárult a Bizottság feladatainak ellátásához, mert ez utóbbinak a végső határozatban

    az összes tény fennállását bizonyítania kellett anélkül, hogy e célból hivatkozni tudott volna a vállalkozás valamely nyilatkozatára.

    (vö. 303. pont)