T-613/97. sz. ügy

Union française de ľexpress (UFEX) és társai

kontra

az Európai Közösségek Bizottsága

„Állami támogatások — Postai ágazat — Általános gazdasági érdekű szolgáltatással megbízott közvállalkozás — Logisztikai és kereskedelmi támogatás nyújtása a nem a fenntartott ágazatban működő leányvállalat számára — Fellebbezés — Visszautalás a Bíróság által”

Az Elsőfokú Bíróság ítélete (kibővített harmadik tanács), 2006. június 7.   II-1537

Az ítélet összefoglalása

1. Intézmények jogi aktusai – Indokolás – Kötelezettség – Terjedelem

   (EK-Szerződés, 92. cikk (jelenleg módosítást követően, EK 87. cikk), valamint 93. és 190. cikk (jelenleg EK 88. és EK 253. cikk)

2. Intézmények jogi aktusai – Indokolás – Kötelezettség – Terjedelem

   (EKSzerződés 190. cikk (jelenleg EK 253. cikk)

3. Intézmények jogi aktusai – Indokolás – Kötelezettség – Terjedelem

   (EK-Szerződés, 173. cikk (jelenleg módosítást követően, EK 230. cikk) és 190. cikk (jelenleg EK 253. cikk)

4. Intézmények jogi aktusai – Indokolás – Kötelezettség – Terjedelem

   (EKSzerződés, 92. cikk (jelenleg módosítást követően, EK 87. cikk), valamint 93. és 190. cikk (jelenleg EK 88. és EK 253. cikk)

5. Államok által nyújtott támogatások – Fogalom

   (EKSzerződés 92. cikk, (1) bekezdés (jelenleg, módosítást követően, EK 87. cikk, (1) bekezdés)

6. Államok által nyújtott támogatások – Fogalom

   (EKSzerződés 92. cikk, (1) bekezdés (jelenleg, módosítást követően, EK 87. cikk, (1) bekezdés)

1.  A Szerződés 190. cikkében (jelenleg EK 253. cikk) előírt indokolásnak igazodnia kell a szóban forgó jogi aktus természetéhez, és világosan és egyértelműen ki kell fejtenie a jogi aktust megalkotó intézmény érvelését úgy, hogy az érdekeltek megismerhessék a meghozott intézkedés indokait, és a bíróság felülvizsgálatot gyakorolhasson. Az indokolási kötelezettséget az adott esetben fennálló körülmények alapján kell értékelni, többek között a jogi aktus tartalma, a felhozott indokok jellege és a címzetteknek vagy egyéb, a jogi aktus által közvetlenül és személyükben érintett személyeknek a magyarázatokhoz fűződő érdekei alapján. Az indokolásnak nem kell megjelölnie az összes vonatkozó ténybeli és jogi elemet, mivel azt, hogy egy jogi aktus indokolása megfelel-e a Szerződés 190. cikkében felsorolt követelményeknek, nemcsak a szövege, hanem a háttere, valamint az érintett témára vonatkozó jogszabályok összessége alapján kell megítélni.

   Ami a Bizottság olyan határozatát illeti, amely megállapítja, hogy a panaszos által bejelentett állítólagos állami támogatás nem létezik, a Bizottságnak a panaszos számára megfelelően fel kell tárni azokat az okokat, amelyek miatt a panaszban hivatkozott ténybeli és jogi elemek nem elegendőek az állami támogatás meglétének bizonyításához. A Bizottságnak mindenesetre nem kötelessége azokról a tényekről állást foglalni, amelyek nyilván valóan nem helyénvalóak, jelentéktelenek, vagy egyértelműen másodlagosak.

   (vö. 63-64. pont)

2.  Amennyiben a Bizottság a feladatai ellátása érdekében mérlegelési jogkörrel rendelkezik, még nagyobb jelentősséggel bír a közösségi jog által a közigazgatási eljárásokban biztosított jogok tiszteletben tartása. E garanciák közé tartozik különösen a hatáskörrel rendelkező intézmények azon kötelezettsége, hogy az adott ügy minden lényeges elemét gondosan és részrehajlás nélkül megvizsgálják, továbbá hogy határozatukat megfelelően indokolják.

   (vö. 65. pont)

3.  Még ha azon határozatok indokolásában, amelyeket a versenyszabályok alkalmazásának biztosítása érdekében hoztak, a Bizottság nem is köteles megvitatni minden ténybeli és jogi kérdést, illetve megfontolást, amelyek miatt ilyen határozatot hoz, a Szerződés 190. cikke (jelenleg EK 253. cikk) értelmében köteles legalább azokat a tényeket és megfontolásokat megemlíteni, amelyek a határozat összefüggésében alapvető jelentőségűek, lehetővé téve a közösségi bíróságnak és az érdekelt feleknek, hogy legalább azokat a feltételeket megismerjék, amelyek között ő a Szerződést alkalmazta.

   Rendkívüli körülményektől eltekintve a határozatnak magában a határozatban kell indokolást tartalmaznia, és nem elegendő az indokolást első alkalommal utólagosan a bíróság előtt kifejteni. Fő szabály szerint ugyanis az érdekelttel az őt sérelmesen érintő határozat közlésével egy időben kell közölni az indokolást. Az indokolás hiányát nem teszi szabályszerűvé az a tény, hogy az érdekelt a közösségi bíróságok előtti eljárás során ismeri meg a határozat indokolását. Ennélfogva amikor a Bizottságnak a Szerződés 92. cikkét (jelenleg, módosítást követően, EK 87. cikk) alkalmazó határozata jelentős mulasztásokat tartalmaz, a Bizottság ezt nem orvosolhatja azzal, hogy először az Elsőfokú Bíróság előtt hivatkozik olyan adatokra és más elemzési tényekre, amelyek alapján megállapítható, hogy helyesen alkalmazta a Szerződés 92. cikkét, kivéve ha olyan tényekről van szó, amelyeket a megelőző közigazgatási eljárás során senki nem vitatott.

   Ebből következően a Bizottság meghatalmazottai által az Elsőfokú Bíróság előtt előadott érvelés nem orvosolhatja a megtámadott határozat indokolásának elégtelenségét. Mivel egy olyan határozat rendelkező része és indokolása, amelyet a Szerződés 190. cikke értelmében kötelező indokolni, elválaszthatatlan egészet alkot, kizárólag a biztosok testületének a feladata - a kollegialitás elvével összhangban - a rendelkező rész és az indokolás egyidejű elfogadása, továbbá az indokolás bármilyen - a helyesírási vagy nyelvhelyességi javításokat meghaladó — módosítása.

   E tekintetben a közösségi bíróság köteles vizsgálatát a Szerződés 173. cikke (jelenleg, módosítást követően, EK 230. cikk) alapján benyújtott megsemmisítés iránti kereset keretében a megtámadott jogi aktus jogszerűségének ellenőrzésére korlátozni. Következésképpen az Elsőfokú Bíróságnak nem feladata, hogy leplezze a Bizottság indokolásának esetleges hiányát, vagy hogy a megtámadott határozatból nem következő tények hozzáadásával és helyettesítésével kiegészítse az említett indokolást.

   (vö. 66-70. pont)

4.  Valamely határozat indokolására vonatkozó kötelezettség terjedelmét az ügy körülményeihez képest kell értékelni, amelyek az adott esetben részletesebb indokolást tesznek szükségessé.

   Részletesebb indokolást igazoló körülmények rejlenek abban a tényben, hogy a határozat az egyik első olyan határozatnak minősül, amely az állami támogatásokról szóló rendelkezések keretében valamely olyan komplex gazdasági kérdést taglal, mint egy, a rendes postai kézbesítés fenntartott piacán működő anyavállalat költségei kiszámítása, ha az anyavállalat kereskedelmi és logisztikai támogatást nyújt a nem fenntartott piacon működő leányvállalatának. Ugyanígy az a tény, hogy a közigazgatási eljárás során e tekintetben a panaszosok több gazdasági tanulmányt nyújtottak be, szintén arra kell, hogy vezesse a Bizottságot, hogy a szóban forgó panaszosok gazdasági tanulmányokkal alátámasztott főbb érveit megválaszoló gondos indokolást készítsen.

   E körülmények között egy ilyen határozat olyan indokolása, amely a Bizottság költségértékelési módszerének és a kapott végeredménynek nagyon általános magyarázatára korlátozódik, anélkül hogy a megkövetelt pontossággal levezetné az anyavállalat azon költségeit, amelyek a leányvállalata számára nyújtott logisztikai és kereskedelmi támogatás miatt merültek fel, valamint a postai hálózat használatából eredő állandó költségeket, és pontosabban kifejtené a tőkehozamot, nem felel meg a Szerződés 190. cikke (jelenleg EK 253. cikk) követelményeinek.

   (vö. 96-98. pont)

5.  A Bizottság azzal kapcsolatos értékelése, hogy analitikus könyvelés hiányában hogyan kell kiszámítani a fenntartott piacon működő anyavállalat által a nem fenntartott piacon működő leányvállalata számára nyújtott logisztikai és kereskedelmi támogatás miatt felmerült költségeket, komplex gazdasági értékelést foglal magában. Amikor a Bizottság komplex gazdasági értékelést magában foglaló jogi aktust fogad el, széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik, és az említett jogi aktus feletti bírósági felülvizsgálat - még akkor is, ha az fő szabály szerint „teljes” abban a vonatkozásban, hogy egy intézkedés a Szerződés 92. cikke (1) bekezdésének (jelenleg, módosítást követően, EK 87. cikk (1) bekezdése) hatálya alá tartozik-e - az eljárási szabályok és az indokolásra vonatkozó szabályok betartásának, a vitatott döntés meghozatalakor elfogadott tények anyagi pontosságának, az e tények értékelése során elkövetett nyilvánvaló hiba hiányának és a hatáskörrel való visszaélés hiányának ellenőrzésére korlátozódik. Különösen nem az Elsőfokú Bíróság feladata, hogy a saját gazdasági álláspontját helyettesítse a határozat szerzőjének gazdasági álláspontjával.

   E tekintetben, mivel az anyavállalat a rendes postai kézbesítés fenntartott piacán működik, a Bizottság nem követett el nyilvánvaló értékelési hibát a lineáris retropoláció módszerének választásával. Azon érvelés ugyanis, amely szerint e módszer nem veszi figyelembe a fokozatosan növekvő hozamot, illetve azt, hogy a gyorsposta szolgáltatási tevékenység egységnyi teljes termelési költségének a termelésméret növekedésével csökkennie kellene egy, a tevékenységét elkezdő magánvállalkozás esetére utal, és közelebbről azt feltételezi, hogy e vállalkozás újonnan építi ki az elosztási hálózatát. Ez az érvelés nem alkalmazható olyan új tevékenységre, amely egy már létező tevékenységnek csak kis részét képviseli, és amelyért már megfizették az állandó költségek többségét. A rendes postai kézbesítés ágazatához hasonló esetben, ahol az állandó költségek nagyon jelentősek, de a fenntartott piacon működő anyavállalat hálózatának meglétéből és leányvállalatának tevékenységétől függetlenül adódnak, ezt az érvelést nem lehet elfogadni.

   (vö. 128., 130-131. pont)

6.  A Szerződés 92. cikke (jelenleg, módosítást követően, EK 87. cikk) értelmében vett állami támogatás fogalmának nagyon széles alkalmazási területe van. Ennek a rendelkezésnek ugyanis az a célja, hogy megelőzze, hogy a tagállamok közötti kereskedelmet befolyásolják a hatóságok által különböző formában engedélyezett előnyök, amelyek különböző formában torzítják a versenyt, vagy annak torzításával fenyegetnek, azáltal hogy előnyben részesítenek egyes vállalkozásokat, vagy egyes termelési ágazatokat. A támogatás fogalma ennélfogva nemcsak az olyan pozitív juttatásokat foglalja magában, mint a támogatások, hanem a beavatkozásokat is, amelyek különböző formákban enyhítik a vállalkozás költségvetésének általános terheit, és amelyek ezáltal, anélkül hogy a szó szigorú értelmében támogatások lennének, azokkal azonos jellegűek, és a hatásuk is azonos. A támogatásokkal azonos hatású közvetett előnyök között szerepel az áruk vagy szolgáltatások kedvező feltételekkel történő nyújtása.

   Ezenkívül a Szerződés 92. cikke (1) bekezdése (jelenleg, módosítást követően, EK 87. cikk (1) bekezdés) nem az állami beavatkozás okai vagy céljai szerint tesz különbséget, hanem a hatása alapján határozza meg az állami beavatkozást.

   Ezért állami támogatásnak minősül valamely fenntartott piacon működő anyavállalat által a törvényes monopóliumához tartozó források kihasználásával teremtett ügyfélkörnek a nem a fenntartott ágazathoz tartozó szolgáltatást nyújtó, magánjogi leányvállalata részére, ellenszolgáltatás nélkül való átruházása. Ugyanis ilyen esetben az ilyen vállalkozás által a leányvállalatának nyújtott logisztikai és kereskedelmi támogatástól elkülönült intézkedésről van szó. Továbbá ezen ügyfélkör azonban olyan immateriális vagyont jelentett, amelynek kereskedelmi értéke van. Ezt a megállapítást nem cáfolja a Bizottság azon állítása, amely szerint ezen ügyfélkörének könyvelési szempontból nem volt értéke. Még amennyiben mennyiségileg nehezen számszerűsíthető tényezőről van is szó, ez nem azt jelenti, hogy e tényező értéktelen. Ebben a tekintetben bizonyos címlisták elkészítése és forgalomba hozatala önmagában gazdasági tevékenységnek minősül.

   (vö. 158-160., 163-169. pont)