Choose the experimental features you want to try

This document is an excerpt from the EUR-Lex website

Hitelminősítő intézetek

Hitelminősítő intézetek

 

ÖSSZEFOGLALÓ AZ ALÁBBI DOKUMENTUMRÓL:

1060/2009/EK rendelet – hitelminősítő intézetek

MI A RENDELET CÉLJA?

  • Az 1060/2009/EK rendelet célja, hogy védelmet nyújtson a befektetők és az Európai Unió (EU) pénzügyi piacai számára a jogellenes gyakorlatok kockázatával szemben azáltal, hogy meghatározza a hitelminősítő intézetek tevékenységének kereteit.
  • Célja továbbá a hitelminősítési eljárás függetlenségének és integritásának biztosítása, valamint a kiadott hitelminősítések minőségének javítása.
  • Megállapítja a hitelminősítések kiadásának feltételeit, és szabályokat ír elő a hitelminősítő intézetek (ideértve azok részvényeseit és tagjait) szervezetével és magatartásával kapcsolatban, a következők előmozdítása érdekében:
    • a hitelminősítő intézetek függetlensége;
    • az összeférhetetlenségek elkerülése, és
    • a fogyasztók és befektetők jobb védelme.
  • A rendelet továbbá közös szabályokat határoz meg az EU-ban letelepedett kibocsátókra és kapcsolódó harmadik felekre vonatkozó kötelezettségekkel kapcsolatban az értékpapírosítási* eszközök vonatkozásában.

FŐBB PONTOK

Nyilvántartásba vétel, magatartási szabályok és felügyelet

Az EU-ban történő nyilvántartásba vételhez a hitelminősítő intézeteknek az alábbi kötelezettségeket kell teljesíteniük:

  • az összeférhetetlenségek elkerülése: az elemzők például nem minősíthetnek olyan szervezetet, amelyben részesedésük van;
  • a hitelminősítések és hitelminősítési módszerek minőségének biztosítása;
  • nagyfokú átláthatóság biztosítása: például éves átláthatósági jelentés közzététele révén.

2011 júliusa óta az Európai Értékpapír-piaci Hatóság (ESMA) felelős a hitelminősítő intézetek nyilvántartásba vételéért, és kizárólagos felügyeleti jogköre van ezen intézetek tekintetében.

A hitelminősítések túlzott figyelembevétele

  • A 2013/14/EU rendelet módosította a rendeletet; e módosítások értelmében a pénzügyi intézetek és a befektetők kötelesek maguk elvégezni a hitelkockázat értékelését, és valamely szervezet vagy pénzügyi eszköz hitelképességének értékeléséhez nem támaszkodhatnak kizárólagosan vagy automatikusan a külső hitelminősítésekre.

Az uniós tagállamok államadósságának minősítése

  • A hitelminősítő intézeteknek a tagállamok minősítésének időpontjait megjelölő ütemtervet kell kidolgozniuk; valamennyi tagállam legalább hathavonta minősítésre kerül.
  • A piaci zavarok elkerülése érdekében a minősítéseket kizárólag az uniós értéktőzsdék zárását követően és legalább egy órával újranyitásukat megelőzően lehet közzétenni.
  • A befektetőket és a tagállamokat tájékoztatni kell valamennyi minősítés hátterében álló tényekről és feltételezésekről.

A hitelminősítő intézetek felelőssége

  • Felelősségre vonható a hitelminősítő intézet, amennyiben szándékosan vagy súlyos gondatlanságból megsérti a rendeletet, kárt okozva ezzel a befektetőnek vagy a kibocsátónak.

Függetlenség és az összeférhetetlenség megelőzése

  • A rotációs szabály előírja, hogy az összetett értékpapírosítási termékek kibocsátói kötelesek négyévente hitelminősítő intézetet váltani.
  • A hitelminősítő intézeteknek közzé kell tenniük, amennyiben valamely részvényes az intézet tőkéjéből öt vagy annál nagyobb százalékos részesedéssel vagy szavazati joggal rendelkezik, és öt vagy annál nagyobb százalékos részesedéssel rendelkezik e hitelminősítő intézet által minősített szervezetnél. Amennyiben mindkét részesedés eléri vagy meghaladja a tíz százalékot, a hitelminősítő intézet nem jogosult a szervezet minősítésére.
  • Tilos öt vagy annál több százalékos tőkerészesedéssel vagy szavazati joggal rendelkezni egynél több hitelminősítő intézetnél, kivéve ha ezek az intézetek egyazon csoporthoz tartoznak.

Európai egységes hozzáférési pont

Az (EU) 2023/2869 módosító rendelet az (EU) 2023/2859 rendelettel létrehozott európai egyablakos ügyintézési pontra (ESAP) vonatkozó információk hozzáférhetőségéről szóló új cikket tartalmaz az 1060/2009/EK rendeletben – lásd az összefoglalót. Az európai egyablakos ügyintézési pont hozzáférést biztosít az uniós vállalatokra és uniós befektetési termékekre vonatkozó, a pénzügyi és a fenntarthatósággal kapcsolatos nyilvános információkhoz. 2028. január 10-től az 1060/2009/EK rendelet szerinti egyes információk – különösen a hitelminősítésekre, valamint a hitelminősítésekhez használt módszerekre, modellekre és fő feltételezésekre vonatkozó információk – közzétételekor a hitelminősítő intézeteknek szintén be kell nyújtaniuk ezeket az információkat a megfelelő gyűjtési testülethez az ESAP-on keresztül történő hozzáférhetővé tétel céljából. A módosító rendelet meghatározza azokat a feltételeket is (az információk digitalizálásának összefüggésében), amelyeknek az információknak meg kell felelniük.

Az Európai Értékpapír-piaci Hatóság minden rendelkezésre álló minősítést közzé tesz az Európai Hitelminősítési Platformon.

Az ESAP-rendelet meghatározza, hogy az ESAP a jövőben elláthatja az Európai Hitelminősítési Platform funkcióit.

MIKORTÓL ALKALMAZANDÓ A RENDELET?

A rendelet 2009. december 7. óta hatályos, a következőkre vonatkozó szabályok kivételével:

  • a tájékoztatókban szereplő hitelminősítésekre vonatkozó hivatkozások (4. cikk (1) bekezdés), amelyek 2010. december 7. óta hatályosak; és
  • az EU-n kívüli országokban székhellyel rendelkező hitelminősítő intézetek (4. cikk bekezdésének f), g) és h) pontja), amelyek 2011. június 7. óta hatályosak.

HÁTTÉR

A hitelminősítő intézetekre vonatkozó uniós rendelet része a 2008 novemberében a washingtoni G-20 találkozón tett kötelezettségvállalásokra az EU által adott válaszoknak.

További információk:

KULCSFOGALMAK

Értékpapírosítás. Olyan ügyletek, amelyek lehetővé teszik a hitelező vagy az eszköz más kezdeményezője – jellemzően hitelintézet – számára, hogy újrafinanszírozza hitelek vagy eszközök egy csoportját (például jelzálog, autólízing, fogyasztói hitelek, hitelkártyák) azáltal, hogy értékpapírokká konvertálja azokat. A hitelező vagy értékpapírosítást kezdeményező különböző kockázati kategóriákba rendezi hitelei portfólióját, a befektetők kockázatcsökkentési követelményeire szabva. A befektetők számára a megtérülés az alapul szolgáló hitelek cash flow-iból keletkezik.

FŐ DOKUMENTUM

Az Európai Parlament és a Tanács 1060/2009/EK rendelete (2009. szeptember 16.) a hitelminősítő intézetekről (HL L 302., 2009.11.17., 1–31. o.)

A 1060/2009/EK rendelet későbbi módosításait belefoglalták az alapszövegbe. Ez az egységes szerkezetbe foglalt változat kizárólag tájékoztató jellegű.

KAPCSOLÓDÓ DOKUMENTUMOK

Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2023/2859 rendelete (2023. december 13.) a pénzügyi szolgáltatások, a tőkepiacok és a fenntarthatóság szempontjából lényeges, nyilvánosan elérhető információkhoz központosított hozzáférést biztosító egységes európai hozzáférési pont létrehozásáról (HL L, 2023/2859, 2023.12.20.)

Lásd az egységes szerkezetbe foglalt változatot.

A Bizottság jelentése az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a külső hitelminősítések alternatív eszközeiről, a hitelminősítési piac állapotáról, a hitelminősítési üzletágban folyó versenyről és az üzletág irányításáról, a strukturált pénzügyi eszközök hitelminősítési piacának állapotáról és az európai hitelminősítő intézet megvalósíthatóságáról (COM(2016) 664 final, 2016.10.19.)

A Bizottság (EU) 2015/1 felhatalmazáson alapuló rendelete (2014. szeptember 30.) az 1060/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletnek az Európai Értékpapírpiaci Hatóság általi folyamatos felügyelet céljából a hitelminősítő intézetek által beszedett díjakkal kapcsolatos rendszeres adatszolgáltatásra vonatkozó szabályozástechnikai standardok tekintetében történő kiegészítéséről (HL L 2., 2015.1.6., 1-23. o.)

A Bizottság (EU) 2015/2 felhatalmazáson alapuló rendelete (2014. szeptember 30.) az 1060/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletnek a hitelminősítő intézetek által az Európai Értékpapírpiaci Hatóság rendelkezésére bocsátandó információk bemutatására vonatkozó szabályozástechnikai standardok tekintetében történő kiegészítéséről (HL 2., 2015.1.6., 24–56. o.)

A Bizottság jelentése az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a kisebb hitelminősítő intézetek hálózatának megvalósíthatóságáról (COM(2014) 248 final, 2014.5.5.)

Az Európai Parlament és a Tanács 2013/14/EU irányelve (2013. május 21.) a foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmények tevékenységéről és felügyeletéről szóló 2003/41/EK irányelvnek, az átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozásokra (ÁÉKBV) vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról szóló 2009/65/EK irányelvnek és az alternatív befektetésialap-kezelőkről szóló 2011/61/EU irányelvnek a hitelminősítések túlzott figyelembevétele tekintetében történő módosításáról (HL L 145., 2013.5.31., 1-3. o.)

Lásd az egységes szerkezetbe foglalt változatot.

A Bizottság 272/2012/EU felhatalmazáson alapuló rendelete (2012. február 7.) az 1060/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletnek az Európai Értékpapírpiaci Hatóság által a hitelminősítő intézeteknek felszámított díjak tekintetében történő kiegészítéséről (HL L 90., 2012.3.28., 6-10. o.)

A Bizottság 447/2012/EU felhatalmazáson alapuló rendelete (2012. március 21.) a hitelminősítő intézetekről szóló 1060/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletnek a hitelminősítési módszerek megfelelőségének értékelésére szolgáló szabályozási technikai standardok megállapítása révén történő kiegészítéséről (HL L 140., 2012.5.30.14–16. o.)

A Bizottság 449/2012/EU felhatalmazáson alapuló rendelete (2012. március 21.) az 1060/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletnek a hitelminősítő intézetek részéről a nyilvántartásba vétel és a hitelesítés során közlendő információkra vonatkozó szabályozási technikai standardok tekintetében történő kiegészítéséről (HL L 140., 2012.5.30., 32–52. o.)

A Bizottság 946/2012/EU felhatalmazáson alapuló rendelete (2012. július 12.) az 1060/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletnek az Európai Értékpapírpiaci Hatóság által a hitelminősítő intézetekre kiszabott pénzbírságok eljárási szabályai, köztük a védelemhez való jogra vonatkozó szabályok és a határidők tekintetében történő kiegészítéséről (HL L 282., 2012.10.16., 23–26. o.)

utolsó frissítés 25.09.2024

Top