Kitoloncolási határozatok – az uniós országok általi kölcsönös elismerés

 

ÖSSZEFOGLALÓ AZ ALÁBBI DOKUMENTUMRÓL:

2001/40/EK irányelv az EU-n kívüli országok állampolgárainak kitoloncolásáról hozott határozatok kölcsönös elismeréséről

MI AZ IRÁNYELV CÉLJA?

Az irányelv célja valamely európai uniós ország által hozott, egy másik uniós országban tartózkodó, EU-n kívüli ország állampolgárának kiutasítására irányuló határozat tiszteletben tartásának és végrehajtásának biztosítása.

FŐBB PONTOK

• A kitoloncolási határozat azon nem uniós állampolgárokra vonatkozik, akik
  • a közrend és a közbiztonság vagy a nemzetbiztonság súlyos és tényleges fenyegetését képezik;
  • legalább egy éves szabadságvesztés büntetésével járó bűncselekményt követtek el;
  • tekintetében alapos okkal feltehető, hogy súlyos bűncselekményt követtek el, illetve konkrét jelek utalnak arra, hogy ilyen bűncselekményt szándékoznak elkövetni;
  • megsértik a beutazásra vagy tartózkodásra vonatkozó nemzeti jogszabályokat.
• Amennyiben az érintett személy érvényes tartózkodási engedéllyel rendelkezik, a kitoloncolást elrendelő ország köteles konzultálni az engedélyt kiadó országgal.
• A jogszabályt alkalmazó uniós országok kötelesek:
  • tiszteletben tartani az emberi jogokat és az alapvető szabadságokat;
  • biztosítani az érintett személy fellebbezési lehetőségét a kitoloncolási határozattal szemben;
  • védeni a személyes adatokat és az adatbiztonságot;
  • az együttműködés és az információcsere valamennyi megfelelő formáját felhasználni a jogszabály érvényesítése céljából;
  • egymás között kiegyenlíteni a felmerülő pénzügyi költségeket. A 2004/191/EK tanácsi határozat rendelkezik a vonatkozó szabályokról.
• A kitoloncolási határozatot kibocsátó ország a végrehajtó ország számára haladéktalanul biztosítja az összes szükséges dokumentumot.
• A határozatot végrehajtó ország biztosítja, hogy ez ne sértse a vonatkozó nemzetközi vagy nemzeti szabályokat.
• A jogszabály nem vonatkozik az uniós polgárok családtagjaira.
• A 2003/110/EK tanácsi irányelv rendelkezik az illegális nem uniós lakosok légi úton, kitoloncolás céljából történő, valamely másik uniós ország általi átszállítására vonatkozó szabályokról.
• A 2008/115/EK irányelv közös normákat és eljárásokat határoz meg az illegálisan tartózkodó nem uniós állampolgárok visszatérésével kapcsolatban.
• A 604/2013/EU rendelet (Dublin III. rendelet) meghatározza azokat a követelményeket és eljárásokat, amelyek alapján megállapítható, hogy mely uniós ország felelős valamely menedékkérelem vizsgálatáért.
• 2005 szeptemberében az Európa Tanács kiadta a „Kitoloncolásról szóló húsz iránymutatást”.

MIKORTÓL HATÁLYOS EZEN IRÁNYELV?

Az irányelv 2001. június 2-án lépett hatályba. Az uniós országoknak 2002. december 2 -ig kellett átültetni nemzeti jogukba.

HÁTTÉR

Az Egyesült Királyság (1) és Írország – noha nem az útlevél nélküli utazást lehetővé tévő schengeni övezet részében – alkalmazzák a jogszabályt és részt vesznek annak rendelkezéseiben, ahogyan Izland és Norvégia is, Dánia azonban nem.

FŐ DOKUMENTUM

A Tanács 2001/40/EK irányelve (2001. május 28.) a harmadik országok állampolgárainak kitoloncolásáról hozott határozatok kölcsönös elismeréséről (HL L 149., 2001.6.2., 34–36. o.)

KAPCSOLÓDÓ OKMÁNYOK

A Tanács 2003/110/EK irányelve (2003. november 25.) a légi úton történő kiutasítás céljából történő átszállítás eseteiben biztosított segítségnyújtásról (HL L 321., 2003.12.6., 26–31. o.)

A Tanács 2004/191/EK határozata (2004. február 23.) a harmadik országok állampolgárainak kitoloncolásáról hozott határozatok kölcsönös elismeréséről szóló 2001/40/EK irányelv alkalmazásából adódó pénzügyi aránytalanságok kiegyenlítését célzó kritériumok és gyakorlati szabályok megállapításáról (HL L 60., 2004.2.27., 55–57. o.)

Az Európai Parlament és a Tanács 2008/115/EK irányelve (2008. december 16.) a harmadik országok illegálisan tartózkodó állampolgárainak visszatérésével kapcsolatban a tagállamokban használt közös normákról és eljárásokról (HL L 348., 2008.12.24., 98–107. o.)

Az Európai Parlament és a Tanács 604/2013/EU rendelete (2013. június 26.) egy harmadik országbeli állampolgár vagy egy hontalan személy által a tagállamok egyikében benyújtott nemzetközi védelem iránti kérelem megvizsgálásáért felelős tagállam meghatározására vonatkozó feltételek és eljárási szabályok megállapításáról (HL L 180., 2013.6.29., 31–59. o.)

utolsó frissítés 09.01.2017

---

(1) Az Egyesült Királyság kilép az Európai Unióból, ezért 2020. február 1-jétől harmadik országnak (nem uniós országnak) minősül.