A szubszidiaritás elve

 

ÖSSZEFOGLALÓ AZ ALÁBBI DOKUMENTUMOKRÓL:

Az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikke – közös rendelkezések – a szubszidiaritás és az arányosság elve

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (2.) jegyzőkönyv a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról

(1.) jegyzőkönyv a nemzeti parlamenteknek az Európai Unióban betöltött szerepéről

MI A CIKK ÉS A JEGYZŐKÖNYVEK CÉLJA?

• Az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkének (3) bekezdése határozza meg a szubszidiaritás elvét. Ez az elv alapvető az Európai Unió (EU) működésének, pontosabban az uniós szintű döntéshozatalnak a szempontjából. Ezen belül meghatározza azt, hogy mikor tartozik az Unió hatáskörébe a jogalkotás. A szubszidiaritás elve az európai szintű döntéshozatal szempontjából szintén lényeges másik két elv, a hatáskör-átruházás elve és az arányosság elve mellett szerepel.
• A Lisszaboni Szerződés felülvizsgálta a szubszidiaritás elvét (amelyet eredetileg a Maastrichti Szerződés vezetett be) oly módon, hogy ellenőrzési mechanizmusokat vezetett be az elv alkalmazásának ellenőrzése érdekében:
  • A szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló (2.) jegyzőkönyv emellett meghatározza a szubszidiaritás elvének végrehajtását.
  • (1.) jegyzőkönyv a nemzeti parlamenteknek az uniós döntéshozatalban betöltött szerepéről

FŐBB PONTOK

A szubszidiaritás fogalommeghatározása

• A szubszidiaritás elvének célja az Unió és a tagállamok megosztott hatásköreibe tartozó területeken történő beavatkozás legmegfelelőbb szintjének meghatározása. Uniós, nemzeti vagy helyi szintű fellépést érinthet. Valamennyi esetben az Európai Unió csak akkor és annyiban jár el, amikor és amennyiben hatékonyabban tud fellépni, mint a tagállamok a maguk megfelelő nemzeti vagy helyi szintjén.
• A szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló (2.) jegyzőkönyv három, az uniós szintű beavatkozás lehetőségét megerősítő, illetve elutasító kritériumot említ:
  • Vannak-e az intézkedésnek olyan transznacionális vonatkozásai, amelyeket a tagállamok nem tudnak megoldani?
  • A nemzeti fellépés vagy annak hiánya ellentétes-e a Szerződés követelményeivel?
  • Az uniós szintű fellépés egyértelmű előnyökkel bír-e?
• A szubszidiaritás elvének további célja az Unió és polgárai közelítése a helyi szintű fellépés garantálásával, amennyiben az szükségesnek bizonyul.

A hatáskör-átruházás és az arányosság elvének kiegészítése

• Az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikke szétválasztja az uniós és a tagállami hatásköröket. Mindenekelőtt hivatkozik a hatáskör-átruházás elvére, mely szerint az Unió csak a szerződésekben ráruházott hatáskörökkel rendelkezik.
• A szubszidiaritás és az arányosság elve a hatáskör-átruházás elvéből következik. Meghatározzák, hogy az Unió milyen intézkedések esetében gyakorolhatja a Szerződésekben ráruházott hatásköröket.
• Az arányosság elve értelmében az Unió intézkedése nem terjedhet túl azon, ami a Szerződések célkitűzéseinek eléréséhez szükséges.
• Ennek megfelelően az Unió csak akkor léphet fel adott szakpolitikai területen, ha:
  • ez a fellépés a Szerződések által az Unióra ruházott hatáskörök közé tartozik (hatáskör-átruházás elve);
  • a tagállamokkal megosztott hatáskörök keretében az uniós szint a legmegfelelőbb a szerződések célkitűzéseinek eléréséhez (szubszidiaritás elve);
  • a fellépés sem tartalmilag, sem formailag nem terjedhet túl a szerződések célkitűzéseinek eléréséhez szükséges szinten (arányosság elve).

A szubszidiaritás elvének ellenőrzése

A Lisszaboni Szerződés a szóban forgó ellenőrzés javítása és megerősítése érdekében megreformálta ezt a jegyzőkönyvet.

• A szubszidiaritás elvének ellenőrzési mechanizmusait a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló (2.) jegyzőkönyv, valamint a nemzeti parlamenteknek az Unióban betöltött szerepéről szóló (1.) jegyzőkönyv szabályozza.
• A (2.) jegyzőkönyv, amelyet eredetileg az Amszterdami Szerződés vezetett be, már rendelkezik bizonyos kötelezettségek betartásáról a jogszabálytervezetek kidolgozása során is. Ennek megfelelően az Európai Bizottságnak a jogalkotási aktusokra irányuló javaslatok előtt – a kivételesen sürgős eseteket kivéve – széles körű konzultációt kell folytatnia, és adott esetben figyelembe kell vennie a tervezett fellépés regionális és helyi dimenzióját. Ezek a konzultációk lehetővé teszik a Bizottság számára, hogy összegyűjtse a nemzeti és helyi intézmények, valamint a civil társadalom véleményét egy-egy jogalkotási javaslat lehetőségéről, különösen a szubszidiaritás elvére való tekintettel.
• A jegyzőkönyv további előírása szerint a Bizottságnak minden jogalkotási aktus tervezetével együtt feljegyzésben kell részletesen bizonyítania a szubszidiaritás és az arányosság elvének tiszteletben tartását.

Az (1.) jegyzőkönyv értelmében a Lisszaboni Szerződés további reformot vezet be azáltal, hogy a nemzeti parlamentek intenzíven bekapcsolódnak a szubszidiaritás elvének ellenőrzésébe. A nemzeti parlamentek valójában ettől kezdve kettős ellenőrzést gyakorolnak az alábbiak szerint.

• A jogszabálytervezetek kidolgozása során kifogásolási joggal rendelkeznek. Ily módon arra is megvan a lehetőségük, hogy egy jogalkotási javaslatot visszautaljanak a Bizottság elé, amennyiben úgy ítélik meg, hogy az nem vette figyelembe a szubszidiaritás elvét.
• Megtámadhatnak egy jogalkotási aktust az Európai Unió Bírósága előtt, amennyiben úgy ítélik meg, hogy a szubszidiaritás elvét nem vették figyelembe.

A Lisszaboni Szerződés a Régiók Európai Bizottságát is bevonja a szubszidiaritás elvének ellenőrzésébe. A nemzeti parlamentekhez hasonlóan a Régiók Bizottsága is megtámadhat a Bíróság előtt olyan jogalkotási aktust, amely nem veszi figyelembe a szubszidiaritás elvét.

A Bizottság minden évben éves jelentést készít a szubszidiaritás és az arányosság elvének, valamint a nemzeti parlamentekkel fenntartott kapcsolatoknak az alkalmazásáról, és – a minőségi jogalkotásra irányuló kezdeményezés végrehajtásának részeként – éves jelentéseket tesz közzé a szubszidiaritásról és az arányosságról.

FŐ DOKUMENTUMOK

Az Európai Unióról szóló szerződés egységes szerkezetbe foglalt változata – I. cím – Közös rendelkezések – 5. cikk (az EUSZ korábbi 5. cikke) (HL C 202., 2016.6.7., 18. o.).

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés egységes szerkezetbe foglalt változata – (2.) jegyzőkönyv a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról (HL L 202., 2016.6.7., 206–209. o.).

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés egységes szerkezetbe foglalt változata –(1.) jegyzőkönyv a nemzeti parlamenteknek az Európai Unióban betöltött szerepéről (HL L 202., 2016.6.7., 203–205. o.).

KAPCSOLÓDÓ DOKUMENTUMOK

A Bizottság jelentése: 2020. évi jelentés az arányosság és a szubszidiaritás elvének alkalmazásáról, valamint a nemzeti parlamentekkel fennálló kapcsolatokról (COM(2021) 417 final, 2021.7.23.).

A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának: „Minőségi jogalkotással javítani az eredményeken – uniós program” (COM(2015) 215 final, 2015.05.19.).

utolsó frissítés 17.05.2024