15.4.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 114/18

1.

üdvözli az Európai Bizottság 2013. június 27-i jelentését és az abban foglalt, a jelenlegi két (a balti-tengeri térségre és a Duna térségére vonatkozó) makroregionális stratégián alapuló értékelést. Üdvözli továbbá az Európai Bizottság által ismertetett, a makroregionális stratégia fogalommeghatározásának pontosítását szolgáló, illetve a jövőbeli fellépésekre vonatkozó javaslatokat, figyelembe véve mind a már meglévő makroregionális stratégiák és az atlanti térségre vonatkozó tengerstratégia cselekvési terve folytatását, mind az adriai- és a jón-tengeri és az alpesi makrorégiókra vonatkozó készülő stratégiákat, mind pedig az esetleges későbbi egyéb stratégiákat;

2.

üdvözli a makroregionális stratégiák hozzáadott értékéről szóló 2013. október 22-i tanácsi következtetéseket, melyek kiemelik a meglévő makrorégiók jelentős szerepét és azt ajánlják az Európai Bizottságnak és a tagállamoknak, hogy ha lehetséges, a makroregionális megközelítés legjobb gyakorlatait a megfelelő kiigazításokkal a kisebb léptékű és intenzitású együttműködési területeken is alkalmazzák;

3.

egyetért az Európai Bizottsággal abban, hogy a makroregionális és az adott tengeri medencére vonatkozó stratégiai megközelítések törekvései hasonlóak, mivel ugyanazt a szemléletet képviselik, egyazon célokat szolgálnak, ugyanazt az intézkedési eszköztárat alkalmazzák az érintett területeken és egyazon uniós politikai keretbe tartoznak. Mindkét stratégiatípus ágazatközi együttműködést és többszintű kormányzást tesz lehetővé. Az RB kéri, hogy az Európai Bizottság tisztázza, hogy a szóban forgó megközelítések hogyan meríthetnek egymásból jövőbeli megvalósításuk során;

4.

elégedettségének ad hangot az Európai Bizottság jelentésének a 2014–2020-as új tervezési időszakhoz viszonyított időzítése kapcsán, és emlékeztet arra, hogy az RB már az Északi-tenger–La Manche csatorna térségre vonatkozó stratégiáról szóló véleményében (CdR 99/2010 fin.) sürgette egy olyan zöld könyv kidolgozását, amelynek keretében az Európai Bizottság közelebbről megvizsgálja és meghatározza a makrorégiók szerepét és funkcióját;

5.

emlékeztet arra, hogy támogatja a makroregionális stratégiák kidolgozását és megvalósítását, és hangsúlyozza, hogy a balti-tengeri és a dunai régióra vonatkozó stratégiák keretében végzett eddigi tevékenységeknek nagy politikai és stratégiai jelentősége van az érintett nagytérségekben mind az Unión belül, mind az azon kívüli országokkal folytatott együttműködés előmozdítása szempontjából. E stratégiák élen járnak az újfajta együttműködési modellek végrehajtásában és az európai integráció előmozdításában;

6.

emlékeztet arra, hogy a makroregionális stratégiák legfőbb előnyét az együttműködés által nyerhető szinergiahatások adják a közös földrajzi területet érintő problémák megoldásainak és a térségben rejlő lehetőségek kiaknázási módjainak keresésében. Alapvető még a meglévő erőforrások hatékonyabb koordinálása és a meglévő intézmények közti együttműködés szorosabbra fűzése, különösen a helyi és regionális önkormányzatokra háruló szerep tekintetében, új irányítási szint létrehozása nélkül;

7.

hangsúlyozza az EU hozzáadott értékének jelentőségét a makroregionális stratégiák kidolgozásában és végrehajtásában, és fontosnak tartja, hogy az erre irányuló tagállamok közti együttműködést a továbbiakban is főként az Európai Bizottság koordinálja;

8.

fontosnak tartja az Európai Bizottság azon javaslatát, hogy az illetékes ágazati tanácsok rendszeresen tárgyalják meg a makroregionális stratégiákkal kapcsolatos kérdéseket. Az Európai Bizottságnak és az Európai Parlamentnek központi szerepe van a stratégia jóváhagyásában és előmozdításában;

9.

arra kéri az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák innovatív kormányzási megközelítések kialakítását, és vonják be a régiókat, a településeket és az európai struktúrákat, például az európai területi együttműködési csoportosulásokat és más területi együttműködési struktúrákat, például a munkaközösségeket egy tényleges együttdöntési eljárásba, különösen a makroregionális stratégiák kidolgozása és végrehajtása során. A Régiók Bizottsága kiemeli, hogy az európai területi együttműködési csoportosulásoknak és más területi együttműködési struktúráknak köszönhető hozzáadott érték tovább növekedhet, ha a csoportosulásokat bevonják a makroregionális stratégiákba;

10.

fontosnak ítéli, hogy a régiók és a helyi közösségek közti együttműködés szorosabbá váljon, kiterjedjen a különféle uniós politikai területekre, és ne állják útját ágazati határok. A makroregionális stratégiáknak a helyi és regionális önkormányzatok, a tagállamok és az Unió közti együttműködés eszközeként kell szolgálniuk e célok elérését támogatva;

11.

megemlíti az Európai Bizottság jelentésében felsorolt legfontosabb megállapításokat a makroregionális stratégiák keretében mostanáig végzett tevékenységekről: hatékonyabbá tette a meglévő erőforrások felhasználását a közös célok elérésére, előmozdította az ágazatközi megközelítést például a nagy területet érintő környezetvédelmi kérdésekben és a térség versenyképességének javításában, és megerősítette az együttműködést a részt vevő országok között, illetve az egyes országok különféle szereplői között;

12.

megjegyzi, hogy az elvégzett vizsgálat alapján a makroregionális stratégiára épülő megközelítés egyértelmű hozzáadott értéket jelentett az európai társadalmi, gazdasági és területi kohézió előmozdítása szempontjából;

13.

megjegyzi, hogy a jelenlegi makroregionális stratégiákban számos területen sokféleképpen jelen vannak a szoros együttműködést kívánó prioritások. A felülvizsgált balti-tengeri stratégia összesen 17 prioritási területet és öt horizontális fellépést tartalmaz, a Duna-stratégia pedig 11 prioritási területet fed le. A témák kiterjednek például a közlekedés, a környezetvédelem, a gazdaság és foglalkoztatás, az oktatás, valamint a kultúra és a jólét területén szükséges együttműködésre. A balti-tengeri stratégia cselekvési terve több mint 100 ún. kiemelt kezdeményezést sorol fel, a Duna-stratégia pedig több mint 400 együttműködési projekttel foglalkozik, melyek közül 150 már a megvalósítási szakaszban van;

14.

fontosnak tartja, hogy a makroregionális stratégiák végrehajtása során a megnevezett prioritásokat felül lehet vizsgálni, ha a tevékenységi környezetben lényeges változások történnek vagy a tapasztalatok alapján ez más okból szükségesnek látszik. Így biztosítható, hogy a stratégia végrehajtása során az erőforrásokat hatékonyan használják fel;

15.

hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a makroregionális stratégiák egyértelműen meghatározott, realisztikus célkitűzésekre összpontosítsanak, amelyeknek a valamennyi érdekelt felet bevonó, folyamatos nyomon követés és értékelés alapjául kellene szolgálniuk;

16.

hangsúlyozza, hogy a konkrét együttműködési projekteknek alapvető szerepük van a makroregionális stratégiák valódi hozzáadott értékének megteremtésében. A gyakorlati megvalósítás terén nagyobb gondot kell fordítani arra, hogy hogyan lehet beindítani új és innovatív projekteket, amelyek kifejezetten a makroregionális stratégia céljaira irányulnak. Manapság a projektalapú együttműködést elsősorban a finanszírozási eszközök szabályai irányítják, így az innovációnak nem sok tere marad. Ez az eljárásmód nem támogatja maximálisan a makroregionális stratégiák megvalósítását. A jövőben rugalmasságra van szükség mind az egyes finanszírozási eszközökön belül, mind ezek között, továbbá fontos, hogy az egyes finanszírozási eszközöket jobban össze lehessen hangolni. Emellett pedig továbbra is törekedni kell a finanszírozási eszközök szabályainak egyszerűsítésére. Az RB ebben az összefüggésben hangsúlyozza az INTERREG B program különleges jelentőségét, amelynek célja az, hogy a 2014–2020-as időszakban előmozdítsa az együttműködési projektek megvalósítását a makrorégiókban;

17.

hangsúlyozza, hogy a jövőben az olyan, még inkább stratégiai jellegű projekttevékenységeket kell támogatni, amelyek kapcsolódnak az Európa 2020 stratégiához, a 2014–2020-as időszakra vonatkozó közösségi programozás fő irányvonalaihoz, valamint az országos és regionális stratégiákhoz és programokhoz. A makroregionális stratégiák végrehajtását támogató projektekben lehetővé kell tenni az egyes ágazatok és prioritási területek közötti együttműködést, és kellő rugalmasságra és reagálóképességre van szükség az újonnan felmerülő lehetőségek és kihívások kapcsán;

18.

hangsúlyozza, hogy elő kell mozdítani az új együttműködési formák és projektkezdeményezések születését, ennek kapcsán pedig példaként meg kívánja említeni a kezdőfinanszírozás jelentőségét az új együttműködési projektek kialakításában. A balti-tengeri stratégia keretében meghirdetett első kezdőfinanszírozási pályázatban összesen 14 projekttervnek ítéltek meg finanszírozást, melyek célja a stratégia megvalósítását támogató együttműködési projekt kiépítése volt. A Duna-stratégia keretében is sikeresen támogattak hasonló projektfejlesztési tevékenységeket;

19.

arra ösztönzi a makroregionális stratégiákban részt vevő tagállamokat és az Európai Bizottságot, hogy a következő, 2014–2020-as uniós költségvetési időszak programjának kidolgozása során közösen fordítsanak figyelmet arra, hogy hogyan támogatható a legjobban a nemzetközi projekttevékenység megerősítése a nemzeti és regionális programtevékenységek részeként. A tagállamoknak az Európai Bizottság iránymutatásával egyértelműen be kell mutatniuk, hogy a különféle uniós finanszírozási programok hogyan kötődnek a makroregionális stratégiák megvalósításához, és a lehetőségek szerint azonosítaniuk kell az e célra felhasználható nemzeti finanszírozási eszközöket;

20.

hangsúlyozza, hogy a makroregionális stratégia céljainak elérését előmozdító új projektegyüttesek létrejöttében mind a balti-tengeri és a Duna-térségi prioritási területek és horizontális fellépések koordinátorai közti együttműködésnek, mind pedig a helyi és regionális szintű együttműködésnek nagy jelentősége van. E szereplők megfelelő működési feltételeit is biztosítani kell. Az RB arra kéri az Európai Bizottságot és az érintett szereplőket, hogy vizsgálják meg az összes lehetséges opciót a prioritási területek koordinátorainak és a horizontális fellépésekért felelős vezetők egyszerű és megbízható pénzügyi támogatásával kapcsolatban;

21.

megjegyzi, hogy bár az Európai Bizottság tisztázta mind a balti-tengeri, mind pedig a dunai térség stratégiájának adminisztratív struktúráját, és pontosította az egyes szervek (nemzeti kapcsolattartók, a prioritási területek koordinátorai, a horizontális fellépések irányítói és a kiemelt projektek irányítói) feladatait és felelősségi köreit, az Európai Bizottság által végzett felmérés szerint az adminisztrációt sokan továbbra is terhesnek tartják. Az RB arra biztatja az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy fordítsanak figyelmet arra, hogy miként lehet egyszerűsíteni a jelenlegi adminisztratív struktúrákat. Még jobban meg kell erősíteni a helyi és regionális szint szerepét;

22.

rámutat arra, hogy az érdekeltek minél szélesebb körét tájékoztatni kell a makroregionális stratégiák céljairól és a már folyamatban lévő együttműködésről, hogy az emberek jobban tisztában legyenek az európai együttműködéssel és sokan elkötelezzék magukat a stratégiák megvalósítása mellett. A Régiók Bizottsága fontosnak tartja, hogy mind makroregionális, mind nemzeti szinten dolgozzanak ki a kommunikációt és az érdekeltekkel kapcsolatos munkát támogató iránymutatásokat. A projekttevékenységek során azonosított bevált gyakorlatok és tapasztalatok terjesztése terén jobban ki kell aknázni az elektronikus információs csatornák adta lehetőségeket;

23.

hangsúlyozza, hogy a magas szintű politikai érdekelt feleknek egyértelműen el kell kötelezniük magukat és vezető szerepet kell vállalniuk ahhoz, hogy az összes részt vevő országban haladást lehessen elérni a stratégia végrehajtása terén. A kötelezettségvállalásnak tagállami szinten kell történnie, hogy a lehető legjobban támogatni lehessen stratégia végrehajtását célzó regionális és helyi szintű tevékenységeket;

24.

helyesli, hogy a meglévő stratégiák irányításának megerősítését a stratégiákról szóló 2014. évi éves fórumok keretében külön megvizsgálják;

25.

emlékeztet arra, hogy a felülvizsgált balti-tengeri stratégiára (2012), a Duna-térség stratégiájára (2011), a földközi-tengeri térségben az adriai- és a jón-tengeri makrorégión keresztül megvalósuló területi együttműködésre (2011), valamint az Északi-tenger–La Manche csatorna térségre vonatkozó stratégiára (2010) vonatkozó korábbi véleményeiben hangsúlyozta, hogy a többszintű kormányzás elvének nagy jelentősége van a makroregionális stratégiák végrehajtása szempontjából. A stratégia céljainak megvalósulása és sikere szempontjából döntő, hogy valamennyi érdekcsoportot következetesen és folyamatosan bevonják a munkába;

26.

figyelemre méltónak tartja az Európai Bizottság azon felvetését, hogy a nyilvános és más uniós intézményes fórumokat be lehetne vonni a stratégiák igazgatásába, és megjegyzi, hogy ennek kapcsán meg kell vizsgálni a számos különféle szervezetben rejlő lehetőségek kiaknázását. A különféle szervezetek és együttműködési szervek még hatékonyabban működhetnek az egyes szereplők makroregionális stratégiák megvalósítása iránti elkötelezettségének eszközeiként. A Régiók Bizottsága kész az együttműködésre a különböző szakértői fórumok keretében;

27.

megjegyzi, hogy az Európai Bizottság értékeléséhez készíttetett felmérés válaszadóinak egyharmada úgy nyilatkozott, hogy a tagállami vagy projektszintű politikai iránymutatásokban vagy a projektek megvalósítását érintő döntésekben nem veszik teljes mértékben figyelembe a többszintű kormányzás elvét. A Régiók Bizottsága úgy véli, hogy több erőfeszítést kell tenni arra, hogy a stratégia végrehajtásában határozottabban alkalmazzák a többszintű kormányzás elvét. Ehhez különösen a stratégiában részt vevő tagállamoknak kell intézkedéseket tenniük, az Európai Bizottsággal együttműködésben;

28.

úgy véli, hogy a helyi és regionális önkormányzatok mellett a civil társadalom számára is több lehetőséget kell biztosítani a makroregionális stratégiák végrehajtásában való részvételre, a partnerség és az átláthatóság elve szerint. A makroregionális stratégiák végrehajtása során minden közigazgatási szinten rendszeresen konzultálni kell a helyi és önkormányzatok és a civil társadalom képviselőivel;

29.

szorgalmazza, hogy az adriai- és jón-tengeri térségre vonatkozó uniós stratégiai tevékenységekben vegyék figyelembe a már meglévő balti-tengeri és dunai stratégiák jó tapasztalatait, és ennek kapcsán különösen ajánlja az egyes makroregionális stratégiák közti szorosabb együttműködést;

30.

emlékeztet az Északi-tenger–La Manche csatorna földrajzi térségre vonatkozó stratégiáról szóló, egyhangúlag elfogadott véleményére (CdR 99/2010fin), amelyben az ebben a térségben tapasztalható komoly kihívásokra való tekintettel nyomatékosan síkraszáll amellett, hogy makroregionális stratégiát dolgozzanak ki Északi-tenger–La Manche csatorna térségére, és sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az Európai Bizottság eddig még nem terjesztette elő az integrált tengerpolitika északi-tengeri térségében történő megvalósításáról szóló tervezett közleményét;

31.

hasonlóképpen üdvözölné a tengermedencével kapcsolatos stratégiák hatékonyságának vizsgálatát is, és azt, ha ennek a jelenlegi makroregionális stratégiák tapasztalataival való összehasonlítására még a tengermedencével kapcsolatos további stratégiák kidolgozása előtt sor kerülne;

32.

emlékeztet a Régiók Bizottsága korábbi véleményeiben kifejtett nézetekre a különböző szereplőknek a makroregionális stratégiák végrehajtása iránti sikeres elköteleződése kapcsán: minden szinten átlátható döntéshozatalra, mindenre kiterjedő információcserére és a közös eljárásmódok kidolgozására van szükség;

33.

arra kéri az Európai Bizottságot és az Európai Tanácsot, hogy támogassák a jövőbeni makroregionális stratégiáknak és az ezekre irányuló cselekvési terveknek az összes érintett féllel szoros együttműködésben történő kidolgozását. Figyelembe kell venni egyben olyan innovatív kormányzási megközelítéseket is, amelyek a szóban forgó stratégiák kidolgozásakor és végrehajtásakor tényleges együttdöntési szerepet biztosítanak a helyi és regionális önkormányzatoknak;

34.

hangsúlyozza, hogy a makroregionális stratégiáknak a továbbiakban is az olyan regionális kihívásokra kell koncentrálniuk, amelyeket az egyes tagállamok önállóan nem, vagy csak komoly nehézségek árán képesek megoldani, illetve olyan mértékben az adott nagytérséget érintik, hogy átfogóbb uniós politika keretében speciális vizsgálatot igényelnek. A makroregionális stratégiáknak ezért nemcsak közös regionális érdekekkel kellene foglalkozniuk, hanem testre szabott válaszadási stratégiákra is ki kellene terjedniük a specifikus regionális kihívások figyelembevétele érdekében. Az együttműködés egyik fő feltétele a makrorégión belüli közlekedési összeköttetések megfelelő működése. Az RB kéri, hogy az új stratégiák kidolgozása során fordítsanak figyelmet erre a területre; számos európai terület jövője szempontjából szintén létfontosságú kérdés a demográfiai kihívás, az ezzel kapcsolatos konkrét problémák makrorégióknak megfelelő földrajzi területeket érintenek;

35.

egyetért az Európai Bizottság azon nézetével, hogy az együttműködés és a regionális integráció erősítéséhez megfelelő eszközöket kell alkalmazni, továbbra is támogatva a hasznosnak és hatékonynak bizonyult együttműködési modelleket, a makroregionális stratégia pedig a lehetséges eszközök egyike;

36.

arra biztatja a tagállamokat, hogy értékeljék az új makroregionális stratégiák létrehozását az érintett földrajzi terület közös kihívásainak és lehetőségeinek tükrében, figyelembe véve a társadalmi, gazdasági és területi kohézió elvét, és ezért kiemelt figyelemmel kezelve a vidéki térségeket, az ipari átalakulás által érintett térségeket és az olyan súlyos és állandó természeti vagy demográfiai hátrányban lévő régiókat, mint a legészakibb, rendkívül gyéren lakott régiók, valamint a szigeti, a határon átnyúló és a hegyvidéki régiók. A stratégia céljainak meghatározásába már a korai szakaszban be kell vonni a helyi és regionális önkormányzatokat, ahogyan az például a balti-tengeri régióra vonatkozó stratégia készítésekor is történt. Emellett arról sem szabad megfeledkezni, hogy a civil társadalmat be kell vonni ebbe a folyamatba. A helyi és regionális önkormányzatok, valamint a civil társadalom ismeretei a régió szükségleteiről és lehetőségeiről, valamint e hatóságok már meglévő együttműködési hálózatai is szilárd alapot nyújtanak a stratégia kidolgozásához és végrehajtásához;

37.

megjegyzi, hogy a Tanács elismerte az RB balti-tengeri térségre vonatkozó felülvizsgált európai uniós stratégiáról szóló véleményében (CdR1272/2012 fin) ismertetett nézeteket azzal, hogy az RB-t a munka folytatására biztatta annak érdekében, hogy az északi dimenziót és annak partnerségeit minél jobban hasznosítani lehessen a balti-tengeri stratégia végrehajtásában. A Duna-stratégiának központi jelentősége van az uniós tagállamok és az unión kívüli országok közti, összesen 14 államot összefogó együttműködés szorosabbra fűzése szempontjából;

38.

hangsúlyozza, hogy a makroregionális stratégiáknak meg kellene erősíteniük az EU és az adott nagytérség pozícióját, illetve az egymással és az EU-n kívüli régiókkal való interakcióját. Jóllehet uniós stratégiákról van szó, céljaik többsége nem valósítható meg az Unión kívüli partnerekkel folytatott együttműködés és a prioritások közelítése nélkül. Mind a balti-tengeri, mind a dunai stratégia keretében az unión kívüli régiókkal folytatott együttműködésnek a makrorégió gazdasági versenyképességének és kohéziójának megerősítésén kívül az Unión kívüli kapcsolatok előmozdításában is nagy szerepe van. Ugyanezen szempont alapján a harmadik országokra való kiterjesztés, mely a szomszédságpolitikára és a bővítési politikára is hatással van, kezdettől fogva kulcsfontosságú lehet a későbbi makroregionális stratégiák sikeréhez;

39.

megjegyzi, hogy a stratégiával kapcsolatban mostanáig végzett munkák alapján még nem lehet messzemenő következtetéseket levonni arról, hogy ez a megközelítés hatásosabb-e, mint az EU horizontális és integrált célkitűzéseinek megvalósítása;

40.

hangsúlyozza, hogy az EU 2014 elejétől érvénybe lépő új finanszírozási időszaka jó lehetőséget kínál a hatékonyabb és eredményesebb stratégiai munkára. A Régiók Bizottsága ennek kapcsán szorgalmazza az egyes tagállamok és a finanszírozási hatóságok célirányos együttműködését mind az uniós, mind a tagállami szintű fejlesztési tevékenységekben;

41.

javasolja, hogy az Európai Bizottság folytassa a makroregionális stratégiák, valamint a tengermedencével kapcsolatos stratégiák végrehajtásának nyomon követését és annak értékelését, hogy milyen hozzáadott értéket teremtenek nemcsak az egyes stratégiák szintjén, hanem egész Európa számára.