Harmadik generációs mobil hírközlés

Noha ma már valamennyi tagállam ad ki „harmadik generációs” engedélyeket, a harmadik generációs mobilszolgáltatások (UMTS vagy 3G) elterjedése a vártnál lassabb és számos nehézségbe ütközik. Ez a közlemény áttekintést ad az ágazatban tapasztalható helyzetről. Ezenfelül meghatározza azokat a legfontosabb kihívásokat, amelyeket fel kell számolni ahhoz, hogy a 3G-szolgáltatások fontos szerephez jussanak a versenyképes és dinamikus információs társadalomban.

JOGI AKTUS

Communication from the Commission to the Council, the European Parliament, the Economic and Social Committee and the Committee of the Regions of 11 June 2002 – Towards the Full Roll-Out of Third Generation Mobile Communications [COM(2002) 301 final – not published in the Official Journal] (A Bizottság közleménye (2002. június 11.) – A harmadik generációs mobil hírközlés teljes körű bevezetése felé [COM(2002) 301 végleges – a Hivatalos Lapban még nem tették közzé]).

ÖSSZEFOGLALÓ

HÁTTÉR ÉS CÉLOK

A harmadik generációs (UMTS vagy 3G) mobilszolgáltatások kereskedelmi jellegű megvalósítása Európában lépésekben halad. E szolgáltatások eredetileg 2002-re tervezett bevezetése a vártnál lassabban halad, és erőteljes kontrasztot alkot az ágazat által tapasztalt nehézségekkel.

Ez a közlemény átfogó bepillantást enged a 3G-ágazat jelenlegi helyzetébe, és megvizsgálja a 3G-szolgáltatások által támasztott legfontosabb pénzügyi, műszaki, kereskedelmi és szabályozási kihívásokat. Ezenkívül áttekinti a bevezetési folyamat elősegítésére szolgáló cselekvési irányvonalakat is, amelyek célja, hogy az Unió az eEurope 2005 cselekvési terv ajánlásaival összhangban továbbra is vezető szerepet tölthessen be a technológiai fejlődésben.

A 3G-SZOLGÁLTATÁSOK BEVEZETÉSÉBEN TAPASZTALHATÓ KÉSÉST INDOKOLÓ TÉNYEZŐK

A 3G-szolgáltatások bevezetése összetett, kölcsönös folyamat, amely több szereplőt fog össze: a felhasználókat, egyúttal pedig a gyártókat, a hálózatüzemeltetőket, valamint a szoftver- és tartalomszolgáltatókat. Mindezen túl az eltérő érdekek szövevényét nagyban meghatározzák az általános gazdasági, technológiai és szolgáltatási tendenciák is, mivel a tevékenységek számottevő hányada a tervezett széles szolgáltatási kínálathoz kapcsolódik. Ennélfogva a 3G-szolgáltatások bevezetése jóval összetettebb feladat lesz, mint korábban a második generációs (2G) mobil hírközlés esetében.

A pénzügyi tényező

A távközlési piac teljesítménye továbbra is meghaladja az általában vett gazdasági teljesítményt; 2001-ben hozzávetőleg 10%-kal nőtt és ezen belül a mobil hírközlési ágazat részesedése 40% volt. Az ígéretes teljesítmény ellenére a pénzügyi piacok egyre nagyobb nyomást gyakorolnak az ágazatra. Végül, a hálózatüzemeltetők tényleges kötelezettséget vállaltak a nagyszabású – elsősorban a piaci részesedések megszerzésére és a későbbi, pl. 3G-vel kapcsolatos üzleti tevékenységekre irányuló – beruházásokra, aminek nyomán jelentős tartozásokat halmoztak fel, és következésképpen romlott a hitelminősítésük.

A rendelkezésre álló beruházási források tehát számottevően csökkentek, éppen akkor, amikor a hálózatok fizikai kiépítéséhez jelentős pénzeszközökre lett volna szükség. E nehéz pénzügyi helyzetben a hálózatüzemeltetők kénytelenek voltak elsőként pénzügyi egyenlegük megszilárdítására koncentrálni. Ez a tendencia értelemszerűen kedvezőtlenül befolyásolta a 3G-szolgáltatások bevezetését.

A technológiai tényező

A 3G-technológiával kapcsolatban műszaki nehézségekről, többek között hívásmegszakadásokról, a terminálok szoftvereivel kapcsolatos problémákról és az akkumulátorok elégtelen teljesítményéről számoltak be. Ezek a műszaki problémák azonban teljesen normálisak jelentős technológiai innovációval jellemezhető új termékek bevezetésekor.

2001-hez képest a terminálok esetében jelentős előrelépés történt: a prototípusokról továbbléptek az európai piacon kereskedelmi forgalomba hozható első 3G-modellek fejlesztésére. Ezenfelül 2002 második felére számos gyártó jelentette be úgynevezett „bimodális” (2G + 3G) 3G-eszközök elindítását. Az ilyen típusú eszközök nélkülözhetetlenek a 2G-szolgáltatási környezethez szokott európai fogyasztók számára, annál is inkább, mivel a 3G-eszközök elterjedése várhatóan lassabb ütemben fog megvalósulni.

A szabályozási tényező

2002 elején az európai uniós szabályozási keret előírásaival összhangban valamennyi tagállam véglegesítette, de legalábbis elindította 3G-engedélyezési eljárását. A 3G-vel kapcsolatos engedélyezési eljárások különböző tendenciákról árulkodnak:

• négy tagállamban (Franciaország, Belgium, Görögország, Luxemburg) nem sikerült kellő számú jelentkező érdeklődését felkelteni, így nem tudták valamennyi rendelkezésre álló engedélyt kiosztani. Ezekben a tagállamokban a 3G-szolgáltatások számára fenntartott rádióspektrum egy része tehát kihasználatlan;
• azokban az országokban, ahol a lefedettségre vonatkozó követelményekről még a korai szakaszban bebizonyosodott, hogy tekintettel a rendelkezésre álló berendezések hiányára és arra, hogy az üzemeltetőktől reálisan nem várható el a hálózatok kiépítése, a bevezetési követelményeket felülvizsgálták. Spanyolország, Portugália és Belgium esetében e megállapítások nyomán meghosszabbították a hálózatok kiépítésére előírt határidőt;
• más tagállamokban (Svédország és Finnország) az üzemeltetők eleget tettek a bevezetésre vonatkozó kötelezettségeiknek, ugyanakkor elsősorban kísérleti célú, nem pedig kereskedelmi szolgáltatásokhoz használt, alapszintű hálózati megoldásokat fejlesztettek ki.

CSELEKVÉSI IRÁNYVONALAK

A Bizottság három cselekvési irányvonalat határoz meg, amelyek célja a 3G-szolgáltatások ágazatának támogatása és az átfogó bevezetésükre vonatkozó kötelezettségvállalás megerősítése.

A szabályozási környezet stabilitása

A közösségi szabályozási keret által előírt mechanizmusokat a piaci és technológiai változások fényében módosítják. Ennélfogva ezeknek elő kell mozdítaniuk a 3G-szolgáltatások bevezetését támogató környezet kialakítását.

A tagállamok feladata lesz az engedélyezési feltételek nélkülözhetetlen módosításainak végrehajtása, valamint az új megközelítésekhez (például a hálózati infrastruktúrák megosztása) kapcsolódó szabályozási kérdések tisztázása.

Közép- és hosszú távú intézkedések

Több közép- és hosszú távú problémát határoztak meg, amelyeket illetően közösségi szinten proaktív támogató és ösztönző szerepet kell vállalni.

A hálózatüzemeltetőknek szembe kell nézniük a fizikai hálózatok kiépítése során felmerülő jelentős nehézségekkel. A bázisállomások létrehozására szóló engedélyek megszerzése több tagállamban is valódi kihívást jelent, ami azzal a veszéllyel jár, hogy késlelteti a bevezetés tervezett ütemezését és költségnövekedéshez vezet.

Ezek a nehézségek az új 3G-antennák telepítésével kapcsolatos környezetvédelmi aggályoknak, valamint a bázisállomásokból származó elektromágneses kibocsátások mindeddig bizonytalan egészségügyi hatásainak tudhatók be. Uniós szinten régóta léteznek a felhasználók egészségének védelmét és a biztonságosnak tekintett kibocsátási szintek harmonizációját célzó intézkedések, Ennek ellenére ez a tagállami szintű harmonizáció továbbra is várat magára, ami nem csupán az ágazatot érinti kedvezőtlenül, hanem a polgárokat is összezavarja.

Ezzel párhuzamosan a Bizottság megkezdte a biztonságos mobilberendezésekre vonatkozó műszaki előírások kidolgozását. A bázisterminálokra vonatkozóan jelenleg zajlik a mobil terminálok esetében harmonizált szabvány formájában már meglévő előírások véglegesítése. A Bizottság emlékeztet arra, hogy a tudományos munkák értelmében a jelenlegi expozíciós határértékeknek megfelelő mobilberendezések rendes használata a jelek szerint nem károsítja az egészséget.

Másfelől a Bizottság határozottan számít arra, hogy a kutatási ágazat továbbra is fokozott erőfeszítésekkel támogatja a 3G-szolgáltatások jelenlegi fejlesztését és későbbi fejlődését. A hatodik kutatási keretprogramon belül megvalósított bizonyos tevékenységek a 3G-szolgáltatások bevezetése szempontjából is hasznosak lesznek. Végül, a Bizottság feladata lesz a 3G-szolgáltatások bevezetéséhez kapcsolódó újabb szabályozási akadályok felszámolása. A mobil terminálok, különösen a kis összegű fizetésre szolgáló 3G-szolgáltatások használata például felveti azt a kérdést, vajon a bankszektorra vonatkozó szabályok milyen mértékben alkalmazandók a mobil hírközlési ágazatra.

Hosszú távú intézkedések

A közösségi fellépés fontos szerepet játszik a 3G-szolgáltatásokhoz kiosztott, harmonizált spektrumsáv gyors és hatékony létrehozásában. Ennek tükrében a Bizottság máris elindított egy a szükséges rádióspektrum-források rendelkezésre bocsátását célzó tervezési programot.

A frekvenciahasználati jogok odaítélése terén rugalmasabb keretre van szükség, amely kedvezne a rádiós hírközlési ágazatba irányuló beruházásoknak. A rádióspektrumról szóló irányelvben előírt mechanizmusok támogatása érdekében a Bizottság párbeszédet kíván indítani a vállalkozásokkal és a nemzeti szabályozó hatóságokkal a rádióspektrum másodlagos piacának létrehozásáról és ennek következményeiről. Ez a párbeszéd elsősorban a rádióspektrum-piacot jellemző kereskedelmi feltételek harmonizálását és a harmonizált feltételek tagállami bevezetésének ütemezését érintené.

Mérleg

A Bizottság szerint a legjobb megoldás az, ha a folyamat irányítását a piacra bízzuk, és hagyjuk, hogy kialakuljon az új termékek bevezetésének kedvező versenykörnyezet. Mindazonáltal a hatóságok a bizalmi légkör megteremtése érdekében beavatkozhatnak, és biztosíthatják a kiszámítható és stabil szabályozási környezetet.

A közeljövőben a hatóságok a feltételek harmonizációja és az eljárások felgyorsítása révén előmozdíthatják a hálózatok fizikai kiépítését. Hosszabb távon az engedélyezési feltételek harmonizációjával és a frekvenciák kiosztásával elkerülhetők lesznek a piaci torzulások és csökkenni fog az ágazatban tapasztalható bizonytalanság.

KAPCSOLÓDÓ OKMÁNYOK

Communication from the Commission to the Council, the European Parliament, the European Economic and Social Committee and the Committee of the Regions of 30 June 2004 – Mobile Broadband Services [COM(2004) 447 final – not published in the Official Journal] (A Bizottság közleménye (2004. június 30.) – Szélessávú mobilszolgáltatások [COM(2004) 447 végleges – a Hivatalos Lapban még nem tették közzé]).

Ez a közlemény áttekinti a szélessávú mobilszolgáltatások ágazatának fejlesztését szolgáló politikai és szabályozási keret létrehozása során felmerülő számos kihívást. Olyan technológiai és szabályozási akadályokról van szó, amelyek veszélyeztetik Európa vezető szerepét ebben az ágazatban.

Communication from the Commission to the Council, the European Parliament, the European Economic and Social Committee and the Committee of the Regions of 3 February 2004 – Connecting Europe at high speed: recent developments in the sector of electronic communications [COM(2004) 61 final – not published in the Official Journal] (A Bizottság közleménye (2004. február 3.) – Európa nagysebességű összekapcsolása: új fejlemények az elektronikus hírközlési ágazatban [COM(2004) 61 végleges – a Hivatalos Lapban még nem tették közzé]).

Ez a közlemény hangsúlyozza, hogy fenntartható politikai támogatásra van szükség ahhoz, hogy az Unión belül eredményesebben hasznosítani lehessen az információs és kommunikációs technológiákat (ikt-k), és meghatározza a további beruházások előtt álló akadályok felszámolására szolgáló intézkedéseket.

Utolsó frissítés: 04.09.2006