52006DC0857

[pic] | AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA |

Brüsszel, 21.12.2006

COM(2006) 857 végleges

A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE A TANÁCSNAK ÉS AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK

Foglalkoztatás a vidéki térségekben: a munkahelyhiány enyhítése {SEC(2006) 1772}

1. BEVEZETÉS

2000-ben tartott lisszaboni ülésén az Európai Tanács az 1997-ben elindított európai foglalkoztatási stratégia keretében kitűzte a teljes foglalkoztatás célját, középtávú célként pedig a 70%-os foglalkoztatási rátát 2010-re. E folyamat részeként a 2003 júliusi Mezőgazdasági Tanács következtetéseket fogadott el a „vidéki térségekben történő, európai foglalkoztatási stratégia szerinti foglalkoztatás” kérdéséről. A Mezőgazdasági Tanács a vidéki foglalkoztatás jövőjével kapcsolatban számos kihívást azonosított, mint például, a mezőgazdaságban dolgozók elöregedése, a fiatalok és a nők részvétele a vidéki gazdaságban, az Európai Unió bővítése, valamint a terméktámogatásról a termelők támogatására való áttérés a felülvizsgált KAP szerint. Felkérte a Bizottságot, hogy részletesen elemezze a vidéki térségek foglalkoztatási kilátásait, és hogy kezdeményezzen párbeszédet a vidéki térségekre vonatkozó statisztikai eszközök kialakításáról.

2. A KAP, VIDÉKFEJLESZTÉS ÉS AZ EU FOGLAKOZTATÁSI PRIORITÁSA

2005. február 2-án a Bizottság új kezdetet javasolt a lisszaboni stratégiának, amely keretében a közösségi fellépéseket két fő feladatra összpontosítják – erősebb és tartósabb növekedés megvalósítása, valamint több és jobb munkahely teremtése[1]. Az Európai Foglalkoztatási Stratégia keretében javítani kell a dolgozók és a vállalkozások alkalmazkodóképessén, valamint – jobb oktatással és szakképzéssel – ösztönözni kell a humántőke-befektetések mértékét. Az Európai Tanács 2001-es göteborgi ülésén határozta meg és 2003 júniusában, Thessalonikiben a lisszaboni stratégiával kapcsolatos következtetésekben megerősítette a KAP – piac- és vidékfejlesztés – lisszaboni stratégiához való hozzájárulásának irányadó elveit Az erőteljes gazdasági teljesítménynek a természeti erőforrások fenntartható használatával kéz a kézben kell megvalósulnia. Ezt megerősítette az EU fenntartható fejlődésre vonatkozó megújult stratégiája, amelyet az Európai Tanács 2006. június 16-án fogadott el.

Az új KAP alapja egyrészt egy olyan piacpolitika, ahol az intervenció egyfajta biztonsági háló, a jövedelem stabilizálását a kölcsönös megfeleltetés rendszere alá tartozó termeléshez nem kötődő támogatások révén valósítják meg, másrészt a munkahelyekre, a növekedésre és a fenntarthatóságra összpontosító erőteljesebb vidékfejlesztési politika. A vidékfejlesztésre vonatkozó közösségi stratégiai iránymutatások meghatározzák a 2007–2013 közötti időszakra vonatkozó EU prioritások megvalósítása szempontjából kulcsfontosságú területeket, összefüggésben az EU-nak a fenntartható fejlődésre vonatkozó megújult stratégiájával valamint a növekedésre és a munkahelyekre vonatkozó lisszaboni stratégiával.

3. MUNKAHELYHIÁNY ENYHÍTÉSE

Európa vidéki térségei népességük, demográfiájuk, gazdasági és társadalmi szerkezetük, valamint munkaerőpiacaik tekintetében igen sokszínűek. Ez a sokszínűség gazdagságuk részét képezi. Mindazonáltal, Európa sok vidéki térsége közös kihívással küzd – a városokhoz képest gyengébb az a képességük, hogy magas színvonalú, fenntartható munkahelyeket tudjanak teremteni.

3.1. A vidéki térségek jellemzői

A népsűrűség alapján a vidéki térségek a EU-27 területének 93%-át teszik ki. [2]A lakosság 20%-a túlnyomóan vidéki területeken és 38% kiemelkedően vidéki területeken él. A 27 tagú EU-ban a vidéki térségek teremtik elő a bruttó hozzáadott érték 45%-át állítják elő és a munkahelyek 53%-át biztosítják, de egyre inkább elmaradnak a túlnyomóan városi térségek mögött. A 27 tagú EU-ban a túlnyomóan városi térségekben az egy főre eső jövedelem csaknem kétszer annyi mint a túlnyomóan vidéki térségben. Az alacsony jövedelemszint megnehezíti a képzett munkaerő megtartását és vonzását. Ez a lemaradás más mutatók alapján is kimutatható (lásd a mellékletet).

A demográfiai viszonyok alakulása

Az elmúlt évtizedekben nagyjából változatlan maradt a vidéki népesség aránya az EU összlakosságán belül. Az általános szinten érvényes látszólagos stabilitás azonban jelentős eltéréseket takar az egyes tagállamok között és azokon belül, és nem mutatja az elmúlt 15 év során regionális szinten végbement fontos demográfiai változásokat.

A demográfiai változások tekintetében Európát két jelentős fejlődési tendencia jellemzi: a hosszú múltra visszatekintő „urbanizáció”, amelynek köszönhetően az emberek és a gazdasági szereplők a távolabb eső vidéki térségekből a városi térségek és a jobban megközelíthető vidéki térségek felé költöznek, és az újabb eredetű „ellenurbanizáció”, amely a városi térségekből irányul a megközelíthető vidéki térségek felé (az új közlekedési és ICT infrastruktúrának köszönhetően) a városi életforma miatti egyre erősebb nyomás következtében. Ennek eredményeként a túlnyomóan vidéki térségek jobban megközelíthető részei növekedési zónának minősülnek, és gazdasági szerkezetük egyre inkább hasonlít a városi területekéhez. Ezzel szemben, az kiemelkedően vidéki térségekben, különösen az EU távolabbi részein elhelyezkedőkben, még mindig csökken a népesség és a gazdasági tevékenység[3].

A kormegoszlás tekintetében a déli tagállamokban a legnagyobb a demográfiai elöregedés a vidéki térségekben. A nemek tekintetében a legfontosabb tendencia a ritkán lakott északi vidéki térségek és az új tagállamok fejletlenebb vidéki térségeinek „elférfiasodása” a fiatal nők kivándorlása következtében.[4]

Alacsonyabb foglalkoztatási ráta és magasabb munkanélküliségi ráta

A 25 tagú EU-ban, 1996 és 2001 között, a városi térségekben nőtt a leggyorsabban a foglalkoztatás. A túlnyomóan városi térségekben a foglalkoztatási ráta 3,6%-kal nőtt, szemben a túlnyomóan vidéki térségek 1,9%-ával. Ez, a városi és vidéki tereleteket összehasonlítva, a foglalkoztatás területén mutatkozó egyre szélesebb szakadék kialakulását mutatja[5]. 2004-ben az EU 27 tagállamában a foglalkoztatási ráta csaknem 5%-kal volt magasabb a túlnyomóan városi térségekben (64,7%), mint a túlnyomóan vidéki térségekben (60,1%). Hangsúlyozni kell azonban a vidéki régiók sokszínűségét. Néhány vidéki térségben, különösen a városi térségek közelében, magas volt a foglalkoztatás növekedése, összhangban az OECD országok általános tendenciájával[6]. Szubregionális szinten az irányvonalak jelentős mértékben eltérhetnek a regionális szinten jellemző tendenciától, különösen azokon a területeken, ahol a mezőgazdaságból kivonuló munkaerőt a városok és a nagyobb falvak piaca elszívta.

A munkanélküliségi ráta általában jelentősen magasabb a vidéki térségekben, mint a városi térségekben. A város és vidék közötti különbségek különösen markánsak a magas munkanélküliségi rátát mutató országokban. A tartós munkanélküliség csak a kiemelkedően vidéki térségekben viszonylag magas, ami az alacsony jövedelmű csoportok növekvő kizárását jelezheti. A becslések szerint a „rejtett munkanélküliség” (ideértve az alulfoglalkoztatott mezőgazdasági termelőket és a mezőgazdasági dolgozókat) körülbelül 5 millió embert érint a vidéki térségekben.

A szolgáltatási ágazat lassabb fejlődése

A szolgáltatási ágazat a legnagyobb foglalkoztató Európa vidéki térségeiben, de a városi térségekkel összehasonlítva kisebb és a közszféra benne a meghatározó. Ennek oka a magánszolgáltatások fejletlensége, melyek főként a városokban jellemzőek. 2002-ben az ágazat aránya 57% és 65% volt a túlnyomóan, illetve a közepesen vidéki térségekben, szemben a túlnyomóan városi térségek 75%-ával. Ezt tükrözi a tudásalapú gazdaságra jellemző tevékenységek felé történő lassabb elmozdulás is.

Képzettség és a humántőke

A képzettség és a humántőke szintje általában alacsonyabb a vidéki térségekben, mint a városi térségekben. Sok tagállamban az elemi vagy a középiskola alsóbb évfolyamain folyó oktatást követő oktatás általánosabb a városi térségekben. A városi térségekben körülbelül a felnőtt lakosság 20%-ának van felsőfokú végzettsége, míg a vidéki térségekben az arány körülbelül 15%[7]. A felsőoktatási végzettség gyakran a képzett személyek elvándorlásához vezet a vidéki térségekből a városi térségekbe, akik a tanulmányaik után ott maradnak a jobb munkalehetőségek miatt.

A nők és fiatalok munkalehetőségének hiánya

A nők és a fiatalok helyzete a vidéki térségekben gyakran bizonytalan, ami a gazdaságilag aktív korcsoportba tartozó nők és a fiatalok elvándorlásához vezet. Néhány vidéki térségben a képzési infrastruktúra és a megfelelő gyermek-ellátási létesítmények hiánya megakadályozza a munkaerőpiacra történő belépést vagy a szakmai előmenetelt. A nők és a fiatalok munkanélküliségi rátája viszonylag magas a vidéki térségekben. A vidéki térségekben a női munkanélküliségi ráta 10,6%-os, a férfiaké azonban viszonylag alacsonyabb: 7,9%. A városi térségekben a női (6,8%) és férfi (6,2%) munkanélküliség tekintetében kisebb a különbség. A fiatalokra vonatkozó munkanélküliségi ráta jelentősen magasabb volt mind a túlnyomóan, mind pedig a kiemelkedően vidéki térségekben: 17,6% illetve 16%, szemben a városi térségek 11%-ával.[8]

3.2. A mezőgazdaság helye

A legtöbb vidéki térségben a mezőgazdasági ágazat a térség munkahelyeinek kevesebb mint 10%-át biztosítja. A vidéki térségek harmadában a mezőgazdaság részaránya a foglalkoztatás szempontjából kevesebb, mint 5% (ez körülbelül az EU-25 átlaga). Egyes vidéki térségekben azonban – különösen az EU keleti és déli részén – ez a részarány 25% feletti. Ezen felül, a mezőgazdasági termelékenység messze a legalacsonyabb a túlnyomóan vidéki térségekben[9].

Az új tagállamok mezőgazdasági ágazatának a KAP-ba történő integrációja általában zökkenőmentesen és pozitív módon zajlott, különös tekintettel a jövedelmekre. Azonban – ahogy az EU más részein is – mezőgazdaság sikeres átalakítása lehet a kulcsa a mezőgazdasági ágazat versenyképessége és környezeti fenntarthatósága javításának, valamint a gazdaság kapcsolódó területein a munkahelyteremtés és a növekedés fellendítésének.

Jelenleg a 25 tagú EU-ban a mezőgazdasági termelők kevesebb mint 10%-a 35 évesnél fiatalabb, és több mint 24%-uk 65 évesnél idősebb. 2000–2005 között, a 25 tagú EU mezőgazdasága főként az elsődleges korcsoportban (25–54) vesztett munkaerőt, ezt követik a fiatalabb dolgozók (15–24) és csak ezután következnek az idősebb dolgozók (55–64). A fiatalok csökkenő száma a mezőgazdasági ágazatban egyedi nehézségekkel járhat a generációs megújulás tekintetében.

A mezőgazdasági termelők képzettségi szintje igen változó a tagállamokban. Sok mezőgazdasági termelő nem rendelkezik a szükséges képzettséggel ahhoz, hogy kihasználja az új innovációs környezetet, a környezetvédelmi szolgáltatásokat, a diverzifikációt, valamint a helyi szolgáltatások és a bioenergia-termelés fejlődését.

A Mezőgazdasági Tanács kiemelte annak szükségességét, hogy támogassák a kutatást és a fejlesztést, a szakképzést, a tanácsadási szolgáltatásokat, az innovációt és a humántőkét [10].

3.3. A KAP-reform hatása és a vidékfejlesztési politikák

A mezőgazdasági ágazatban a foglalkoztatási kiigazítás fő meghatározó elemei a technológiai változások, a tőkemegtérülés és a mezőgazdasági munka viszonylagos jövedelmezősége, összehasonlítva más ágazatokkal. Bár az elmúlt húsz év során a Közös Agrárpolitika egymást követő reformok tárgya volt, a mezőgazdasági ágazat munkaerőkiáramlása nagyjából változatlanul évi 2-3% maradt. A közvetlen támogatások bevezetése az ártámogatások csökkentésének kompenzálásaként ezen időszak alatt biztosította azt, hogy ez a szerkezetátalakítási folyamat társadalmilag elfogadható módon valósuljon meg. A közvetlen támogatások nélkül Európa számos vidéki térségének súlyos gazdasági, szociális és környezeti problémákkal kellett volna szembe néznie. A vidékfejlesztés sok vidéki térségben fontos szerepet játszott az elnéptelenedés és a termőföldek megműveletlenül hagyásának megelőzésében.

A 2003-as KAP-reformmal bevezetett leválasztási rendszer hatása várhatóan hozzávetőlegesen semleges lesz a foglalkoztatás vonatkozásában. A termelési szerkezetek kiigazítását kiegyensúlyozza a hatékonyabb tőkekihasználás és a föld bérbeadása gazdaságilag fenntarthatóbb tevékenységek céljára. A fejlettebb piacorientáció várhatóan új jövedelemlehetőségeket kínál a mezőgazdasági termelők mezőgazdasági és nem mezőgazdasági diverzifikációján keresztül.

Igazolhatónak tűnik az, hogy a mezőgazdasági ágazatban megvalósult kiigazítások és ezeknek a foglalkoztatásra gyakorolt hatása részben abszorbálódott az új foglalkoztatási lehetőségek kialakításával, melyek a gazdaságban illetve a gazdaságban történő részmunkaidős foglalkoztatás és a gazdaságon kívüli foglalkoztatás összekapcsolásával jelentek meg. A vidékfejlesztési intézkedések segítettek e folyamat támogatásában, és jelentős számú munkahely teremtését vagy megtartását eredményezték.

Az értékelések szerint a gazdaságokban megvalósuló beruházások, a képzés, az erdészei intézkedések, és a vidéki térségek adaptációját és fejlesztését elősegítő intézkedések általában hatékonynak bizonyultak a munkahelyteremtésben. A gazdaságokban megvalósuló beruházások a termelékenység növelésével járultak hozzá egészében a foglalkoztatás biztosításához, míg a gazdasági diverzifikációs intézkedések inkább az új munkahelyek teremtését segítették elő.

Bár EU-szinten csak kevés mennyiségi becslés áll rendelkezésre, egyes feltevések szerint a LEADER II kezdeményezés során csaknem 100000 munkahelyet teremtettek vagy tartottak meg Európa vidéki térségeiben (a szociális és egészségügyi szolgáltatásokban, a tájvédelemben és a kulturális örökség védelmében). A munkahelyek fele a nőket érintette. A vidéki diverzifikációs intézkedések segítettek sok mezőgazdasági munkahely megőrzésében és ugyanakkor időszakos munkahelyek is keletkeztek a környezetvédelmi és falumegújító tevékenységek során.

Mindazonáltal, a nem mezőgazdasági tevékenységeket érintő munkahelyteremtő és diverzifikációs intézkedések továbbra is a programok viszonylag kis részét képezik. A becslések szerint a jelenlegi 2000–2006-os időszakban a 15 tagú EU fő programjainak csak körülbelül 10%-át költötték olyan intézkedésekre, amelyek közvetve vagy közvetlenül foglalkoztatást generálnak a mezőgazdaságon vagy az elsődleges feldolgozó ágazaton kívül. Ez arra utal, hogy az új időszakban jelentős fejlesztési tér tárul fel a vidékfejlesztési programok fejlesztése tekintetében.

4. A VIDÉKI TÉRSÉGEK KIHÍVÁSAI

Európa vidéki térségei sokszínűek és sok vezető régió is ide tartozik. Sok vidéki területnek azonban, különösen azoknak, melyek a legtávolabb találhatók, elnéptelenedtek, vagy a mezőgazdaságtól függnek különleges kihívásokkal kell szembenézniük az elkövetkező években a növekedés, a munkahelyek és a fenntarthatóság terén. E kihívások közé tartoznak az alábbiak:

- alacsonyabb jövedelemszint,

- kedvezőtlen demográfiai helyzet,

- alacsonyabb foglalkoztatási és magasabb munkanélküliség ráta,

- a szolgáltatói ágazat lassabb fejlődése,

- a képzettség és a humántőke gyengesége,

- a nők és fiatalok számára nyitott lehetőségek hiánya,

- a mezőgazdasági ágazat és élelmiszer-feldolgozó ipar egyes területein a szükséges képzettség hiánya.

Ezen túlmenően, Európa mezőgazdaságának folytatódó átalakítása és modernizációja sok vidéki térségre súlyos terheket fog róni. A jelenlegi tendenciák alapján várhatóan a 15 tagú EU-ban csaknem 2 millió teljes munkaidős dolgozó fogja elhagyni az ágazatot 2014-ig. Ráadásul, a tíz új tagállamban is lehetséges, hogy további 1-2 millió teljes munkaidős dolgozó hagyhatja el az ágazatot, továbbá Romániában és Bulgáriában is szintén 1-2 millió[11]. Ehhez hozzá kell még adni a körülbelül 5 millió rejtett munkanélkülit a gazdaságokban. Ezek a változások érinteni fogják a legtöbb vidéki térséget. A kiemelkedően vidéki térségekben a kihívás az lesz, hogy elkerüljék a képzettség hiányához és az alacsony jövedelmekhez kötődő kizáródást. A távolabbi térségekben, ahol magasabb a mezőgazdasági foglalkoztatás az átalakítási folyamat irányítása fontos szerepet fog játszani a szélesebb értelemben vett vidéki térségben.

Ugyanakkor a vidéki térségek valós lehetőségeket nyújtanak az új ágazatokban meglévő növekedési tartalékok, a vidéki szálláshelyek biztosítása és a turizmus, a vonzó lakó- és munkakörnyezet tekintetében, valamint fontos szerepet játszanak a természeti erőforrások és a nagy értékű tájak gyűjtőterületeként. Európa mezőgazdasága számos magas minőségű terméket kínál. A mezőgazdasági és az élelmiszeripari ágazatoknak meg kell ragadni az új megközelítések, technológiák és az innováció által kínált lehetőségeket ahhoz, hogy megfeleljenek az európai és a globális szintű, fejlődő piaci igényeknek. Ez szükségessé teszi az új képességek fejlesztését, a vállalkozói hozzáállást, és az adaptációt új típusú szolgáltatások nyújtására való képességhez.

Összegezve, Európa vidéki térségeinek ki kell használniuk lehetőségeiket, mert különben azt kockáztatják, hogy sokkal jobban lemaradnak a városi térségek mögött a lisszaboni célok megvalósításában, különös tekintettel a legtávolabb fekvő és a mezőgazdaságtól függő térségekre.

5. KÖVETKEZTETÉSEK: A MUNKAHELYHIÁNY ENYHÍTÉSE

Az európai vidéki térségekben a foglalkoztatás jelentős kihívásokkal néz szembe. Ugyanakkor európai és nemzeti szinten széles körben állnak rendelkezésre eszközök a vidéki és a városi térségek közötti foglalkoztatási különbségek csökkentésére. Ösztönözni kell a mezőgazdaságon túlmutató partnerségen alapuló, multiszektorális, térségi-alapú megközelítéseket, az agrár-élelmiszeripart és a mezőgazdasági turizmust. Különösen a vidékfejlesztési intézkedéseket kell teljes körűen kihasználni a növekedés és a foglalkoztatás érdekében.

Munkahelyteremtési példák az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap keretében[12]: |

a turizmus, a kézművesség és a vidéki szálláshelyek biztosítása számos régióban növekedő ágazatok, és lehetőséget biztosítanak mind a gazdaságokon belüli, nem mezőgazdasági diverzifikációra, mind pedig a mikrovállalkozások kialakulására a szélesebb értelemben vett vidéki gazdaságban; |

a gyermekgondozási lehetőségek fejlesztését célzó helyi kezdeményezések megkönnyíthetik a munkaerőpiachoz való hozzáférést. Ez magában foglalhatja a gyermekgondozási infrastruktúra kialakítását, esetlegesen a vidéki tevékenységekhez és helyi szolgáltatásokhoz kapcsolódó kisvállalkozások elindításának ösztönzésére irányuló kezdeményezésekkel párhuzamosan; |

a diverzifikáció, a vállalkozásteremtés, valamint a kulturális örökségbe, a helyi szolgáltatási infrastruktúrába és felújításba való befektetést ötvöző integrált kezdeményezések a gazdasági kilátások és az életminőség javításához egyaránt hozzájárulhatnak; |

a mikrovállalkozások és kézműipari vállalkozások fejlesztése építhet a hagyományos szakismeretekre vagy új szakértelmet vezethet be; |

fiatalok képzése a helyi gazdaság diverzifikációjához szükséges képességek terén |

az ICT elsajátításának és terjesztésének ösztönzése. A megújuló energiaforrások biztosításának és innovatív használatának fejlesztése; |

a vidékfejlesztési programok keretében támogatott kis méretű helyi infrastruktúrák rendkívül fontos szerepet játszhatnak e nagyberuházásoknak a diverzifikációra, valamint a mezőgazdasági és az élelmiszeripari potenciál fejlesztésére irányuló helyi stratégiákhoz való kapcsolásában. |

E jövőbeli kihívások fényében a közösségi és tagállami szakpolitikák integrált megközelítése, a humántőkére és a képzettsége történő erőteljes összpontosítással, kulcsszerepet játszik a vidéki térségek növekedési és foglalkoztatási lehetőségeinek kiaknázásában. A Bizottság ezért a következőket ajánlja:

- fenn kell tartani és meg kell erősíteni a KAP-reform folyamatát, erőteljesebb piaci orientációval és jövedelemstabilizációval a közvetlen támogatásokon keresztül;

- a tagállamoknak ki kell használniuk a létező lehetőségeket az energianövények termesztésének ösztönzésére és támogatására, valamint a megújuló energiavállalkozások fejlesztésére, amelyek segítik a foglalkoztatás stabilizálását a vidéki térségekben és nagyban hozzájárulnak a fenntartható fejlődés előmozdításához;

- figyelemmel a sok vidéki térség előtt álló különleges kihívásokra, az új tagállamok integrációja és a mezőgazdaság szerkezetváltása prioritás marad az elkövetkező évek során is;

- összhangban a vidékfejlesztésre vonatkozó közösségi stratégiai iránymutatásokkal, a tagállamok a vidékfejlesztési programjaikat a tudástranszfer, a modernizáció, az innováció, az élelmiszerlánc minősége és a humántőkébe történő befektetések prioritásainak, valamint a foglalkoztatási lehetőségek és növekedési feltételek megteremtése, mint átívelő prioritás megvalósítására kell használniuk;

- mivel a vidékfejlesztés csak részben képes a munkahelyhiány enyhítésére, a közösségi eszközök teljes skáláját fel kell használni a növekedés és a foglalkoztatás előmozdítására a vidéki térségekben. a tagállamok kötelesek biztosítani a strukturális, a foglalkoztatási és a vidékfejlesztési politikák lehető legnagyobb mértékű szinergiáját[13];

Példák a vidéki térségek gazdasági sokféleségének az Európai Regionális Fejlesztési Alapból és az Európai Szociális Alapból történő támogatására[14]: |

minimális szintű hozzáférés nyújtása az általános gazdasági érdekű szolgáltatásokhoz; |

a turizmus integrált megközelítésének támogatása; |

a folyamat- és termékinnováció ösztönzése a meglévő gazdasági tevékenységekben; |

a vidéki térségek fejlődési sarkpontjaiba való beruházások, és a helyi értékeken alapuló gazdasági klaszterek fejlesztése. |

- a humánerőforrás-fejlesztés e területeire vonatkozó intézkedéseket az európai foglalkoztatási stratégia céljaival teljes összhangban kell végrehajtani, a növekedési és foglalkoztatási integrált iránymutatásokban meghatározottak szerint. A tagállamok gondoskodnak a mezőgazdasági ágazat szerkezetátalakítása során bekövetkező változásokra való felkészülés előmozdításáról, és a mezőgazdasági termelők képzésének és átképzésének proaktív megközelítéséről, különösen az átváltható szaktudás terén;

- a vidékfejlesztési hálózat elsődleges feladata 2008-ban a munkahelyteremtés biztosítása a vidéki térségekben.

A Bizottság, a vidékfejlesztési programok közös ellenőrzési és értékelési keretének összefüggésében megerősíti a vidékfejlesztési politikák foglalkoztatásra gyakorolt hatásainak értékelésére szolgáló statisztikai eszközök használatát.

Melléklet: A vidéki térségek fő jellemzői a 27 tagú EU ban

Területi jellemzők |

EU-27 | Túlnyomóan vidéki | Kiemelkedően vidéki | Túlnyomóan városi | Régió meghatározása | Év |

% Terület | 100,0 | 57,0 | 35,7 | 7,3 | NUTS 3 | 2003 |

% Népesség | 100,0 | 20,5 | 37,8 | 41,7 | NUTS 3 | 2003 |

% GVA (bruttó hozzáadott érték) | 100,0 | 13,2 | 31,7 | 55,0 | NUTS 3 | 2002 |

% Foglalkoztatás | 100,0 | 18,7 | 34,6 | 46,7 | NUTS 3 | 2002 |

% Hasznosított mezőgazdasági terület (1) | 100,0 | 43,2 | 46,8 | 10,0 | FSS körzet | 2003 |

(1) kivéve ES, SL |

Demográfiai jellemzők |

EU-27 | Túlnyomóan vidéki | Kiemelkedően vidéki | Túlnyomóan városi | Régió meghatározása | Év |

Népsűrűség (/ km2) | 114,8 | 40,9 | 118,2 | 638,7 | NUTS 3 | 2003 |

15–64 korúak %-a a teljes népességben (1) | 67,2 | 65,9 | 67,1 | 68,0 | NUTS 3 | 2001 |

Nettó migrációs ráta (2) | 3,9 | 1,8 | 4,0 | 4,8 | NUTS 2 | 2003 |

(1) kivéve BE, DK, LV, MT, SI |

(2) kivéve EE, CY, LU, MT |

Gazdasági jellemzők |

EU-27 | Túlnyomóan vidéki | Kiemelkedően vidéki | Túlnyomóan városi | Régió meghatározása | Év |

GDP/fő (EU-25 = 100) | 95.5 | 64,5 | 82,3 | 122,8 | NUTS 3 | 2001 |

Mezőgazdasági ágazat, mint a teljes GVA %-a (1) | 2,3 | 5,1 | 2,8 | 0,9 | NUTS 2 | 2002 |

Szolgáltató szektor, mint a teljes GVA %-a | 71,1 | 62,4 | 67,9 | 74,5 | NUTS 3 | 2002 |

(1) kivéve MT |

Foglalkoztatási jellemzők |

EU-27 | Túlnyomóan vidéki | Kiemelkedően vidéki | Túlnyomóan városi | Régió meghatározása | Év |

Foglalkoztatási ráta % | 62,7 | 60,1 | 61,9 | 64,7 | NUTS 2 | 2004 |

Munkanélküliségi ráta (aktív népesség %-ában) | 9,2 | 9,9 | 10,1 | 7,8 | NUTS 2 | 2004 |

Tartós munkanélküliség (aktív népesség %-ában) | 4,1 | 4,5 | 4,7 | 3,3 | NUTS 2 | 2004 |

Önfoglalkoztatás az összes foglalkoztatás %-ában | 15,3 | 19,3 | 15,2 | 13,8 | NUTS 2 | 2004 |

Oktatásban és képzésben résztvevő felnőttek a népesség %-ában (1) | 8,5 | 8,2 | 7,8 | 10,1 | NUTS 2 | 2004 |

Foglalkoztatás a mezőgazdasági ágazatban % | 6,7 | 20,6 | 6,9 | 1,7 | NUTS 2 | 2002 |

Foglalkoztatás a szolgáltató ágazatban % | 66,8 | 57,1 | 65,0 | 74,7 | NUTS 3 | 2002 |

(1) kivéve EL |

(2) kivéve NL, RO |

Forrás: Vidékfejlesztés az Európai Unióban – Statisztikai és Gazdasági Információ - Jelentés 2006, http://ec.europa.eu/agriculture/rurdev/index_fr.htm |

[1] COM(2005) 24.

[2] A vidéki térségek meghatározását a vidékfejlesztésre vonatkozó közösségi stratégiai iránymutatásokról (2007–2013 közötti programozási időszak) szóló, 2006 február 20-i 2006/144/EK tanácsi határozat összefüggésében fogadták el. Az OECD a népsűrűség szerint különbséget tesz túlnyomóan vidéki, kiemelkedően vidéki vagy túlnyomóan városi jellegű térségek között, amely a vidéki településeken (vagyis ahol az egy négyzetkilométerre eső lakosok száma 150-nél kevesebb) élő népesség részarányán alapul egy adott NUTS II vagy III régióban. Lásd a SEC(2004) 931 és SEC(2005) 914 kibővített hatáselemzést. Az EU-27 1284 NUTS 3 régiója nagyjából egyenlő arányban oszlik meg a három vidéki-városi kategória között. A Bizottság most dolgozik alternatív meghatározások kialakításán, amelyek jobban tükrözik a kiemelkedően vidéki térségek sokszínűségét, ideértve a városkörnyéki területeket is.

[3] A vidéki térségekben való foglalkoztatásról szóló tanulmány (SERA), 214. o.http://ec.europa.eu/agriculture/rurdev/index_fr.htm

[4] SERA, 34. o.

[5] SERA, 44. o.

[6] OECD 2006. Rural Policy Reviews. Az új vidéki paradigma. POLITIKÁK ÉS KORMÁNYZÁS, 27. o.

[7] SERA, 133. o.

[8] SERA, 47-48. old.

[9] Forrás: Vidékfejlesztés az Európai Unióban – Statisztikai és Gazdasági Információ - Jelentés 2006, http://ec.europa.eu/agriculture/rurdev/index_fr.htm

[10] Informális Mezőgazdasági Tanács, Krems 2006.

[11] SERA, 84. o.

[12] A legfontosabb cselekvéseket meghatározta a tanács 2006. február 20-i, 2006/144/EK határozata a vidékfejlesztés közösségi stratégiai iránymutatásairól (2007-2013 programozási időszak) (HL L 55, 2006.2.25., 20. o.).

[13] Ibid. 3.6. szakasz

[14] A kohézióra vonatkozó közösségi stratégiai iránymutatásokról szóló, 2006. október 6-i 2006/702/EK tanácsi határozat (HL L 291, 2006.10.21., 11. o.) mellékletének 2.2. szakasza.