52006DC0583

[pic] | AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA |

Brüsszel, 6.10.2006

COM(2006) 583 végleges

A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE A TANÁCSNAK ÉS AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK

a magán- és közvagyonnak az éghajlatbarát, megfizethető és biztos energiaforrásokhoz való világszintű hozzáférés kialakítása érdekében történő felhasználásáról – A globális energiahatékonysági és megújuló energia alap {SEC (2006) 1224}{SEC (2006) 1225}

FENNTARTHATÓ FEJLőDÉS – VILÁGMÉRETű KÖRNYEZETVÉDELMI KIHÍVÁS AZ ENERGIAÁGAZAT SZÁMÁRA

Az 1990-es évek eleje óta a világ nagy része sosem látott mértékű gazdasági növekedésnek örvend. 1994 óta a világ olajfogyasztása 20%-kal nőtt, és a Nemzetközi Energiaügynökség (International Energy Agency, IEA) előrejelzései szerint évente további 1,6%-kal nő.[1] Az IEA szerint 2030-ra a világ energiaigénye több mint 60%-kal emelkedhet. Az igény kielégítése érdekében az energiaágazatba az elkövetkezendő 25 év során becslések szerint 16 billió amerikai dollár értékben kell befektetni. A hagyományos befektetési módok nem csak pénzügyi szempontból jelentenének nagy kihívást, hanem nem is vezetnének fenntartható helyzethez a jövőben, különösen a következők szempontjából:

- Üvegházhatást okozó gázok kibocsátása: Az energiaágazat széndioxid-kibocsátása a 2002-es adatokhoz képest 2030-ra 62%-kal emelkedne, pedig az uniós államfők az Európai Tanács 2005. tavaszi ülésén legalább 15%-os globális kibocsátás-csökkentésre szólítottak fel, és jó esetben 2050-re az 1990-es adatokhoz képest 50%-os csökkentést szeretnének elérni. 2005-ben a 8 legfejlettebb ipari ország (G8) vezetői a cselekvés mellett döntöttek, és megegyeztek a gleneagles-i éghajlatváltozási, tiszta energia és fenntartható fejlődési cselekvési tervről (Gleneagles Plan of Action on Climate Change, Clean Energy and Sustainable Development). A tisztább energiaforrásokra való átállás költségeit a köz- és a magánszféra befektetőinek magas szintű együttműködése, a Világbank és más multilaterális pénzintézetek bevonása révén kell fedezni.

- Levegőminőség: A fejlődő gazdaságú országokban az egyre gyorsabb urbanizáció magas városi légszennyezettséghez vezet, ami az emberek egészségére káros hatással van. A Világbank tanulmánya szerint Kínában 590 000 ember korai halálát okozza majd a közlekedés és az energiaágazat által előidézett városi levegőszennyezettség. A trendek megfordításához rehabilitálni kell a rossz hatásfokkal működő erőműveket és épületeket, valamint fokozni kell a csaknem zéró emissziós (kibocsátásmentes) technológiák alkalmazását.

- Szegénység, és a természeti erőforrásokkal való tartamos gazdálkodás: Úgy becsülik, hogy a fejlődő országokban 2030-ban még mindig 1,4 milliárd ember fog modern energiaszolgáltatás nélkül élni, és a mai 2,4 milliárdhoz képest nem csökken azoknak a száma, akik a főzéshez és fűtéshez – fenntarthatatlan módon – hagyományos biomasszát használnak. A teljes körű áramellátás megteremtéséhez az IEA szerint 655 milliárd amerikai dollárnyi pluszbefektetésre volna szükség. Az eleve tőkehiányos régiók számára ez túl nagy kihívás.

- Az energiaellátás biztonsága: A fogyasztott energiamennyiség növekedésének több mint 60%-át olaj- és gázfogyasztás teszi majd ki. Ez csak tovább fokozná az olajimportőr régiók importtól való függését. Az EU függése az olaj- és gázbehozataltól a 2004-es 79 és 49%-hoz képest 93 és 81%-ra nőne. Ezért a Bizottság nemrég azt javasolta, hogy az Unió teljes energiafelhasználásának egy minimális szintjét alacsony széntartalmú energiaforrások biztos és fenntartható használatával kellene biztosítani. Kína manapság csaknem önellátó ezen a téren, de 2030-ban gázszükséglete 27%-át importból kell majd fedeznie. A Közel-Keletről és Észak-Afrikából származó olaj és gáz aránya 44%-ra nőne.

Egyértelmű, hogy a fenntartható fejlődés biztosításához – vagyis az éghajlatváltozás elleni küzdelem sikeréhez, az energiaszegénység megszüntetéséhez, valamint a globális energiaellátás biztosításához – mélyreható változásokra van szükség az energiaszolgáltatások nyújtása, valamint az energiaforrások felhasználása terén.

2002-ben a fenntartható fejlődéssel foglalkozó világ-csúcstalálkozó alkalmával az államfők megegyeztek abban, hogy sürgősen és jelentősen növelni kell a megújuló energiák részarányát a világ energiaellátásában. Annak érdekében, hogy a johannesburgi végrehajtási tervben foglalt kötelezettségvállalások ne csak üres szavak maradjanak, a fenntartható fejlődéssel foglalkozó világcsúcson létrejött a Johannesburgi Megújuló Energia Koalíció (JREC)[2] és az Európai Unió Energiaügyi Kezdeményezése (EUEI).

A megújuló energiákba való beruházás, és hasonlóan az energiahatékonyságba való beruházás jellemzően olyan közjószág, amely helyi és globális szinten is jelentős előnyökkel jár, például zéró vagy alacsony üvegházhatást okozó gáz- és szennyezőanyag-kibocsátást segít elő. Az ilyen beruházások javítják az energiaellátás biztonságát azáltal, hogy helyben hozzáférhető energiaforrásokat, pl. szél-, nap-, geotermikus energiát vagy biomasszát használnak. A hatékony és megújuló energetikai technológiák használata csökkentheti a fosszilis energiahordozók használatából eredő környezeti és egészségi hatásokat, és ugyanakkor enyhítheti az energiapiaci feszültségeket. Helyi munkalehetőséget és bevételi forrást teremt, például olyan esetekben, amikor termelési célra szolgáltat energiát olyan területeken, ahol a hálózatépítés nem kifizetődő.

Ha az ilyen közjavak minden előnyét figyelembe vesszük, a megújuló energiával és az energiahatékonysággal kapcsolatos projektek pénzügyileg vonzóak, főleg az olyan fejlődő országokban, ahol az energiatermelés általában kevésbé hatékony és többet szennyez, mint a fejlett környezetvédelmi szabályozással rendelkező iparosodott országokban. Az IEA alternatív energiás forgatókönyvei szerint az energiahatékonyság javításával és a megújuló energiák használatának fokozásával a világ energiaszükségletének várható növekedése 60% felettiről 50%-ra, míg a globális szennyezőanyag-kibocsátás növekedése 62%-ról 46%-ra mérsékelhető. A jövőben a gyengébb kereslet az olajárak 15%-os csökkenését idézheti elő. Ez persze nem oldaná meg a fent részletezett problémákat, de egy jelentős lépés volna a jó irányba. A Bizottság számításai szerint az energiahatékonyság javítása és a megújuló energiaforrások használata hosszú távon a szennyezőanyag-kibocsátás csökkentésének mintegy 2/3-ához járulhatna hozzá költségkímélő módon (SEC(2005)180).

A társadalmi haszon széles körének köszönhetően a szakpolitikai keretek is javulnak, és a megújuló energiaforrások, valamint az energiahatékonyság egyre inkább szerves részét képezik az alapvető energiaügyi és fejlesztési beruházási terveknek. Manapság fenntartható módon megoldható a megfizethető villamosenergia-ellátás, ahogy a vállalkozások és a közlekedés nem elektromos energiával való ellátása is, különösen olyan helyeken, ahol hálózati rendszer létrehozása nem kifizetődő. A hálózattól független ellátás és minihálózatok révén megfelelő és gazdaságos energiához lehet jutni még távoli, elszigetelt helyeken is. A vállalati és lakossági igények kielégítésére sokféle technikai megoldás létezik, ez kiváltképpen fontos a fejlődő országok esetében.

Mindezen előnyök ellenére, a jelenlegi tendenciák mellett a megújuló energiaforrások használatának részaránya az IEA szerint 2030 körül is a mai szinten maradhat. A több mint 16 billió amerikai dollár, amit 2030-ig be kell fektetni, olyan egyedülálló lehetőség egy fenntartható globális energiaágazat kialakítására, amelyet nem szabad elszalasztani. Kétségtelen viszont, hogy a globális energiaágazatba való befektetés nagy részének a jövőben magántőkéből kell származnia. Az állami politikáknak tehát az a feladatuk, hogy megfelelő ösztönzőket és segítő környezetet alakítsanak ki, amelyben a magánbefektetések révén környezetkímélő, megfizethető és biztos energiaellátás jöhet létre.

Ez a közlemény sorra veszi azokat a tényezőket, amelyek jelenleg megnehezítik a magánszektor részvételét a megújuló energiaforrások használatára és az energiahatékonyságra alapuló technológiák telepítésében, különösen a fejlődő országokban. A magán- és a közszféra közötti konkrét és innovatív partnerség létrehozására, az úgynevezett globális energiahatékonysági és megújuló energia alap létrehozására tesz javaslatot, amelynek célja a magánbefektetések mobilizálása a fejlődő országok és az átalakulóban lévő gazdaságok javára.

A MAGÁNSZEKTOR BEFEKTETőIT AZ ENERGIAHATÉKONYSÁGI ÉS MEGÚJULÓ ENERGIAFORRÁS-HASZNÁLATI PROJEKTEKTőL ELRIASZTÓ TÉNYEZőK

Az IEA számításai szerint alaphelyzetben a megújuló energiaforrások használatába 2010-ig világszinten 241 milliárd amerikai dollárt kell befektetni.[3] Az ehhez kapcsolódó kockázatitőke-igény csak a fejlődő országokban és átalakulóban lévő gazdaságokban 10 milliárd amerikai dollárt (9 milliárd eurót) tesz ki. A villamosenergia-termelésbe való befektetéseknek Dél-Amerikában nagyjából 70%-a, Ázsiában 40%-a várhatóan a megújuló energiák ágazatában valósul meg. [4] Az egyre jobb szakpolitikai irányításnak köszönhetően egyre nő a magánbefektetők érdeklődése.

A megújuló energiaforrások használata és az energiahatékonyság finanszírozása terén tehát megfigyelhetőek pozitív fejlemények. Az EBB (Európai Beruházási Bank) és más nemzetközi befektetők is felismerték a megújuló energiaforrásokkal kapcsolatos projektek egyre jobb jövedelmezőségét, és ambiciózus befektetési portfóliós célokat tűztek ki a megújuló energiaforrások és az energiahatékonyság körében. Az EBB célja például, hogy az EU energiaágazatához nyújtott hitelkeret 50%-át megújuló energiákkal kapcsolatos projektekre fordítsa. 2005 áprilisában az OECD exporthitelekkel és exporthitel-garanciákkal foglalkozó munkacsoportja 10, illetve 12 évről 15-re emelte a megújuló energiaforrásokba való befektetésekre felvett hitel minimális futamidejét. A kiotói jegyzőkönyv hatálybalépésével és a szén árának megállapításával az alacsony vagy zéró kibocsátású technológiák környezeti előnyei anyagilag is megtérülnek. A fejlődő országok ilyen projektjei a kiotói tiszta fejlesztési mechanizmus keretében részesülhetnek kibocsátáscsökkentési egységekben. Az elkövetkezendő évek során az úgynevezett szénfinanszírozás többletforrást fog teremteni az ilyen projektek támogatásához.

Azonban minden biztató fejlemény, új lehetőség és a megbízható technológiai háttér ellenére a megújuló energiaforrásokkal kapcsolatos projektek és vállalkozások továbbra is jelentős nehézségekbe ütköznek beruházásaik finanszírozása terén. A probléma összetett, de középpontjában a kockázati tőke kérdése áll, amely a kölcsönt nyújtók számára fontos biztosítékot képvisel. A finanszírozási csapda kialakulása a következőkre vezethető vissza:

- A megújuló energiaforrásokat használó technológiák 3–7-szer nagyobb kezdeti tőkebefektetést igényelnek, mint a hagyományos fosszilis energiahordozókra épülő termelés. A fosszilis tüzelőkön alapuló technológiákénál alacsonyabb és stabilabb működési költség ugyan kárpótolja a befektetőt ezért a magasabb induló költségért, de a magánszektor befektetői a hosszabb futamidő miatt túl kockázatosnak, tehát érdektelennek tartják az ilyen befektetést.

- Az OECD területén kívül a magánszféra kockázatitőke-befektetői további biztosítékot keresnek. A fejlődő országokban fennálló kockázat fényében az egyébként kedvezőnek tekinthető 6–14%-os hozam nem elegendő.

- A megújuló energiaforrásokra épülő technológiák igen alkalmasak a kis- és középméretű beruházási projektek számára. Ez azonban a nagy fosszilis tüzelőberendezésekre jellemzőhöz képest magasabb tranzakciós költségekhez vezet, és ezért kevésbé vonzó a kockázati tőkét nyújtó hagyományos intézmények számára. Amennyiben a nemzetközi pénzintézetek vagy a magánszektor kínálatában szerepel a kockázati tőke nyújtása, azt nagyszabású beruházásokhoz szánják, feltételei nem felelnek meg a kisvállalatok vagy az 5–10 milliós össztőkéjű projektek igényeinek.

Az amúgy is ritka magánberuházók szemében a megújuló energia ezen körülmények miatt hátrányba kerül, a magántőke-finanszírozásból az ágazat általában nem részesül. A Világbank a közelmúltban hasonló következtetésre jutott: még jobb szabályozási környezetben és kockázatcsökkentési eszközök használata mellett is jelentős kihívást jelent a többletköltségek finanszírozása és a technológiai kockázatok mérséklése.[5] Azonban a megújuló energiaforrásokban és az energiahatékonyság növelésében rejlő, mind helyi, mind globális szinten jelentkező környezetvédelmi és társadalmi-gazdasági lehetőségek tárháza miatt mégis indokolt közforrásokból támogatni e finanszírozási nehézség áthidalását, és ösztönözni a nemzetközi és belföldi magánbefektetőket. A kormányoknak a pénzügyi akadályok elhárításában szorosan együtt kell működniük a magánszektorral.

A MAGÁN- ÉS A KÖZSZFÉRA KÖZÖTTI KONKRÉT ÉS INNOVATÍV PARTNERSÉG: A GLOBÁLIS ENERGIAHATÉKONYSÁGI ÉS MEGÚJULÓ ENERGIA ALAP

A korábban ismertetett okok miatt javasolja ebben a közleményben a Bizottság egy innovatív partnerség létrehozását a közszféra és a magánszféra részvételével. A globális energiahatékonysági és megújuló energia alap (Global Energy Efficiency and Renewable Energy Fund (GEEREF)) célja a fenntartható fejlődést támogató nemzetközi programok keretében ösztönözni a magánbefektetéseket, különösen a fejlődő országokban és az átalakulóban lévő gazdaságokban. A javasolt partnerség a szakpolitikai keret javítását célzó erőfeszítéseket egészíti ki, a hatékony és megújuló energetikai technológiák terjesztése által gyorsítja a fenntartható fejlődést.

A javaslat az Európai Bizottság által 2004-ben a Johannesburgi Megújuló Energia Koalíció (JREC) keretében indított „Patient Capital Initiative”-re, vagyis Türelmes Tőke Kezdeményezésre épít. Ez a kezdeményezés a fenntartható fejlődéssel foglalkozó világ-csúcstalálkozó és a 2003-as brüsszeli JREC konferencia alkalmával tartott megbeszélések nyomán alakult ki. A javaslat maga egy 2004-es megvalósíthatósági tanulmány alapján készült, amely a partnerség létrehozására több lehetőséget is megvizsgált. A megvalósíthatósági tanulmányhoz több érdekelt is hozzászólt vagy tett javaslatot, így többek között az EBB csoport, a Világbank Nemzetközi Pénzügyi Társasága (IFC), az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD), a Kreditanstalt für Wiederaufbau (KfW), az Egyesült Nemzetek Környezetvédelmi Programja (UNEP), az Egyesült Nemzetek Fejlesztési Programja (UNDP), az EU energiaügyi kezdeményezése (EUEI) és számos egyéb partnerség.

A javaslat további forrása a közelmúltban közzétett „Európai stratégia az energiaellátás fenntarthatóságáért, versenyképességéért és biztonságáért” című zöld könyv[6], amelyben a Bizottság felvázolja az energiaágazat fenntartható fejlődése nehézségeinek (például az éghajlatváltozással kapcsolatos problémák) kezelésére alkalmas integrált megközelítést; ennek része az energiahatékonysági és a megújuló energiaforrásokat használó technológiák szélesebb körű megismertetése és használata. A 2006. márciusi Európai Tanács az ilyen fenntartható energetikai megoldások támogatásához megfelelő közösségi eszközöket kért. A harmadik országokkal folytatott párbeszéd keretében az EU-nak proaktív hozzáállást kell mutatnia: a megújuló energiaforrások, az alacsony szennyezőanyag-kibocsátású technológiák és az energiahatékonyság népszerűsítésével kell biztosítania a fenntartható fejlődést, harcolnia az éghajlatváltozás ellen, és segítenie a kiotói jegyzőkönyv mechanizmusainak végrehajtását. Meg kell még említeni a Tanács által nemrég elfogadott, az energiáról és a fejlesztésről szóló következtetésekben közölt „Az energiaügyi beavatkozások fejlesztési együttműködésbe való integrálásával kapcsolatos elvek”[7], „Az EU fenntartható fejlődésre vonatkozó megújult stratégiája”[8] című dokumentumokat, valamint a Bizottság és a közös kül- és biztonságpolitika főképviselője közös dokumentumát az Európa energiaügyi érdekeit szolgáló külpolitikáról[9] – amelyek mind hangsúlyozzák, hogy az éghajlatváltozás kezelése, a szegénység elleni küzdelem és a fenntartható fejlődés szempontjából mennyire fontos a tiszta energiaforrások terjesztése.

A közfinanszírozás szűkössége miatt elsődleges fontosságú egy olyan innovatív eszköz létrehozása, amely maximalizálja a költségvetési kiadások forrásteremtő hatását. A környezetvédelemre, illetve a természetes erőforrásokkal és energiaforrásokkal való fenntartható gazdálkodásra irányuló tematikus programról szóló legfrissebb közleményben a Bizottság leszögezte, hogy „Innovatív és rugalmas finanszírozási mechanizmusokra van sürgősen szükség (…)”[10]. Ugyanez a 2006-os intézményközi megállapodás egyik fő mondanivalója: „Az intézmények egyetértenek abban, hogy az Európai Unió költségvetése emelőhatásának a finanszírozás ösztönzésének növelése révén történő megerősítéséhez szükség van a társfinanszírozási mechanizmusok bevezetésére. Egyetértenek a megfelelő, az állami és magánbefektetők katalizátoraként működő többéves pénzügyi eszközök kidolgozásának támogatásában.”[11]

A türelmes tőke közforrásokból való nyújtásával javítható a magánszektor kockázati tőkéhez való hozzáférése, ami igen ígéretes lehetőség, mert a kockázatmegosztásra számos lehetőséget vet fel. A közszféra:

- alacsonyabb hozamot is elfogadhat eseti alapon, például a biztosítandó kockázat függvényében, ezzel a kereskedelmi szinthez közelítve a magánszféra haszonkulcsát;

- hosszabb befektetési időszakot vagy futamidőt is vállalhat, ami jobban megfelel a magas kezdeti költségeknek és az alacsonyabb működési és fenntartási költségeknek (first in – last out elv);

- magasabb tranzakciós költségeket is felvállalhat annak érdekében, hogy a kis- és középvállalkozásokat bevonja, és eleget tegyen az üzleti támogatási szolgáltatások széles körére vonatkozó igénynek, valamint a magvető és növekedési tőke iránti igénynek.

A MAGÁN- ÉS A KÖZSZFÉRA KÖZÖTTI INNOVATÍV PARTNERSÉG GYAKORLATI MEGVALÓSÍTÁSA

A cél: mobilizálni a magán- és a közfinanszírozást annak érdekében, hogy a megújuló energiaforrásokra épülő, illetve energiahatékonysági projektek és vállalkozások finanszírozási nehézségei enyhüljenek, különösen ami a kockázati tőke hiányát illeti. Ennek érdekében a sikeres kísérleti projekteket is lehetne bővíteni. Egyes nemzetközi pénzintézetek, mint az EBB, az EBRD, a Világbank, a magánszektor egyes befektetői, és más pénzügyi közvetítő szervezetek már elkezdték a Bizottsággal való együttműködést a globális energiahatékonysági és megújuló energia alap (GEEREF) létrehozása érdekében. A kezdeti közös beruházási lehetőségeket (Afrikát, a karibi, csendes-óceáni és földközi-tengeri régiókat tartva szem előtt) az EBB kutatta fel, de az EBRD is végzett ilyen munkát (a nem EU-tag kelet-európai országok piacait lefedő regionális alap számára).

Hogyan működne az alap?

A globális energiahatékonysági és megújuló energia alapot a magán- és a közszféra közötti globális partnerségként kell elképzelni, amely a magánjog hatálya alá tartozó szervezetként a közszférába tartozó feladatokat lát el.[12] A nemzetközi pénzintézetekkel, például az EBB-vel és az EBRD-vel szoros együttműködésben valósulna meg. A GEEREF a globális befektetési projektekhez új kockázatmegosztási és társfinanszírozási lehetőségeket kínálna kereskedelmi és nem kereskedelmi beruházók számára. Lehetőséget teremt arra, hogy professzionális alapkezelőket alkalmazzanak, akik tevékenységüket az adományozók és beruházók által adott megbízás alapján végzik. Természetesen magas szintű monitoringról, jelentéstételről és ellenőrzésről is gondoskodni kell.

Az alap nem közvetlenül a célcsoportokat támogatná, hanem kisebb regionális (rész)alapok létrehozásába és finanszírozásába szállna be, vagy a hasonló meglévő kezdeményezéseket támogatná. Így jobban tud alkalmazkodni a különböző piacok sajátosságaihoz, kedvez a nemzetközi pénzintézetek és a helyi szakértők bevonásának, azon túl, hogy tudományos tényekre épít, és további finanszírozást vonz a magánszektorból. A kisebb regionális (rész)alapokhoz való kapcsolódást mindig a kérdéses alap befektetési stratégiája és a globális alap stratégiája közötti összeegyeztethetőségtől, az alap eredményes gazdálkodásától és végrehajtási képességétől kell függővé tenni, feltételként szabva a kereskedelmi társfinanszírozás minimális arányának meglétét.

Kit lehetne támogatni?

A globális energiahatékonysági és megújuló energia alap (GEEREF) a megújuló energiaforrásokra épülő projektekkel és energiahatékonysági projektekkel foglalkozó projektfejlesztőket, valamint kis-és középvállalkozásokat támogatná. Főleg a 10 millió euró alatti költségvetésű projektekre fog összpontosítani, mert a kereskedelmi befektetők és a nemzetközi pénzintézetek ezekkel nem foglalkoznak. A közmű-alapú projekteken felül gyártó- és összeszerelő létesítményeket, fogyasztói szervezeteket, kis- és középvállalkozásokat és mikrofinanszírozási közvetítőket is lehet majd támogatni.

Mely régiókra terjed majd ki az alap tevékenysége?

A globális energiahatékonysági és megújuló energia alap (GEEREF) a Szaharától délre fekvő afrikai térség, a karibi- és csendes-óceáni szigetek térsége (AKCS), az európai partnerség tagjai (az észak-afrikai térség, az EU-n kívüli kelet-európai országok, Oroszországot is beleértve), Latin-Amerika és Ázsia (Közép-Ázsiát és a Közel-Keletet is beleértve) területén támogatna regionális részalapokat.[13] A jogi alapot mindehhez az új fejlesztési együttműködési eszköz (DCI) adja, és a GEEREF beépül a környezetvédelemmel, illetve a természeti erőforrások, többek között az energia fenntartható kezelésével foglalkozó tematikus programba.[14] A támogatás nyújtását piaci szempontok szabják meg, de elsőbbséget kell biztosítani az olyan országok vagy régiók számára, ahol a megújuló energiaforrásokkal és energiahatékonysággal kapcsolatos politikák elősegítik a magánszektor részvételét. Az AKCS-országok igényeinek kiszolgálása különös figyelmet fog kapni.

Milyen támogatás lesz nyújtható?

Az alap tőkéjének nagy része különböző megújuló energiaforrásokat használó és energiahatékonysági projektek számára nyújt majd kockázati tőkét. A tőkét kedvező, „türelmes” feltételekkel nyújtják, a türelem mértéke a regionális alap és annak projektjei által teremtett helyi és globális haszon függvénye. A globális energiahatékonysági és megújuló energia alap 25–50%-os részesedést fog vállalni közepes-magas kockázatú beruházásokban, és 15%-ot alacsony kockázatú beruházásokban. Az alap részét képezik majd kifejezetten technikai segítségnyújtásra szánt alapok is. Ezek a teljes alap 10–20%-át tehetik ki az infrastruktúra- és kapacitásfejlesztésre vonatkozó valós igénytől függően, amely a kevésbé fejlett gazdaságokban várhatóan nagyobb lesz. A segítségnyújtási alapokon keresztül a projektjavaslatok és üzleti tervek tökéletesítésébe bevonható a helyi és nemzetközi technikai szakértelem, párhuzamosan pedig fejlődnek a befektetési csatornák. A kockázati tőke nyújtása és a technikai segítségnyújtás igénybevételének együttes lehetősége egyfajta „egyablakos ügyintézést” tesz lehetővé, ezáltal csökkennek a tranzakciós költségek, és javul az alap általános teljesítménye.

Milyen típusú technológiák lesznek támogathatóak?

A beruházások körében sokféle projekt fog szerepelni az energiahatékonysági és a megújuló energiaforrásokat használó technológiák mellett. Mivel az alap a fejlődő országokat és az átalakulóban lévő gazdaságokat célozza meg, az elsődleges hangsúly a környezetkímélő, biztos műszaki háttérrel rendelkező technológiák kiépítésén lesz, a döntéskor figyelembe veszik például a közösségi keretprogramokból származó tudományos ismereteket. Az eddigi tapasztalatok és az előrejelzések is azt mutatják, hogy a beruházási lehetőségek nagy részét a kisméretű víz- és biomassza-erőművek fogják jelenteni, de a szárazföldi szélerőművek is jelentős potenciált képviselnek. Az alacsony jövedelmű országok számára a fotovoltaikus energia továbbra is túl drágának bizonyulhat. Valószínűleg a megújuló energiák fogják uralni a befektetési portfóliót. Az energiahatékonysági projektek inkább akkor jönnek szóba, ha a korábban vázoltakhoz hasonló finanszírozási nehézségekkel szembesülnek. Azonban a vegyes tüzelés (pl. szén- és kipréselt cukornád), az energiaszolgáltatás, valamint a kis-és középméretű tiszta és hatékony energiai projektek is támogathatóak lesznek.

A tervek szerint mekkora lesz az alap?

A GEEREF tervezett költségvetése legalább 100 millió euró. Ekkora összegre van szükség ahhoz, hogy érezhető hatást érjen el világszinten, és ez ugyanakkor ahhoz is elegendő, hogy idővel önfenntartó partnerséget hozzon létre a magán- és a közszféra között.

Amennyiben megvalósul az első pénzügyi időszakra kitűzött 100 millió eurós cél, az legalább 300 millió, de akár 1 milliárd eurós tőkét is mobilizálna a részalapok rendszerén keresztül, valamint projekt- és kis-vagy középvállalkozói szinten. Ha figyelembe vesszük azt a lehetőséget, hogy a kezdetben befektetett közforrások visszaforgathatók és újra befektethetők, a hatás tovább nőhet a jövőben. Az alap emelőhatása akár tízszeres is lehet. Ez jelentősen magasabb, mint általában az 50–70%-os társfinanszírozást igénylő támogatási rendszerekben.[15] Sőt, a tervek szerint akár 50 millió eurós társfinanszírozást lehet szerezni az Európai Fejlesztési Alap 9. beruházási eszközéből, amelyet az Európai Beruházási Bank kezel az AKCS-országok tevékenységeinek támogatása céljával. Egy ilyen újfajta eszköz jó példát mutat, amelyet sokan követhetnek, így más köz- vagy magánberuházók is.

Mi a várt haszon?

Teljes felhasználás és jó hatásfok esetén a globális energiahatékonysági és megújuló energia alap (GEEREF) a fejlődő országok piacain csaknem 1 gigawattnyi energia környezetkímélő előállításához járulhat hozzá. 1–3 millió ember jutna így fenntartható energiaellátáshoz, és 1–2 millió tonna széndioxid-egyenérték válna szabaddá. Az alap a környezetkímélő technológiák fejlesztésének és a fejlett és fejlődő országok közötti átadásának támogatását előmozdító eszközök körét is bővíti. Javítani fogja a Közösség fent említett stratégiáinak és tematikus programjainak végrehajthatóságát, és szinergiákat hoz létre az európai technológiai platformok, közös technológiai kezdeményezések, az éghajlatváltozási politika és az energiaügyi partnerségek között (amelyeknek Oroszország, Kína és India is tagja). A tiszta energiát eredményező megoldások terjesztése jelentős előrelépést jelent majd a beltéri és a környezeti levegőminőség szempontjából, helyi vállalkozásokat hív életre, munkát és bevételi forrást teremt.

KÖVETKEZTETÉSEK ÉS JÖVőBENI INTÉZKEDÉSEK

Az ebben a közleményben javasolt globális energiahatékonysági és megújuló energia alap nem más, mint egy újszerű partnerség a magán- és a közszféra között, amely a meglévő közösségi finanszírozási eszközöket egészítené ki. Kifejezetten úgy tervezték, hogy javítsa a Közösség hozzájárulását a partnerországokban a fenntartható fejlődést és a szegénység felszámolását célzó programok támogatásához, és felgyorsítsa a környezetkímélő technológiák átadását, fejlesztését és kiépítését. Elő kell segítenie az adományozók és a kereskedelmi befektetők – köztük nemzetközi pénzintézetek – közötti hatékony együttműködést, és fel kell gyorsítania a világpiacon a fenntartható, biztonságos és megfizethető energiatermelési technológiák, valamint az ezek által teremtett szolgáltatások elterjedését. Ezen túlmenően pedig kielégíti az európai intézmények által erősen szorgalmazott innovatív köz-és magánfinanszírozás iránti igényeket.

Az Európai Bizottság örömmel fogadja az EBB és az EBRD érdeklődését a kezdeményezés társfinanszírozása iránt. Felkéri az Európai Parlamentet és a Tanácsot eme újszerű kezdeményezés politikai támogatására annak érdekében, hogy a magán- és közszféra érdekelt résztvevői is kifejezhessék érdeklődésüket.

A felmerülő kockázat kapcsán az Európai Bizottság elismeri, hogy a kezdeményezés útnak indításához és a magánfinanszírozás előmozdításához jelentős hozzájárulásra van szükség a közösségi költségvetésből. Az Európai Bizottság azt javasolja, hogy a környezetvédelemre, illetve a természetes erőforrásokkal és energiaforrásokkal való fenntartható gazdálkodásra irányuló tematikus program keretében 2007 és 2010 között 80 millió eurót fordítsanak a GEEREF finanszírozására. 2007 tekintetében 15 millió eurós első hozzájárulásra volna szükség. Az alapot úgy kell felépíteni, hogy ezeket a hozzájárulásokat szerepeltetni lehessen a Fejlesztési Segítségnyújtási Bizottság éves együttműködési jelentésében. A kezdeményezés megvalósításához szükséges emberi erőforrásokat a meglévő személyzetből lehet fedezni, szükség esetén belső átcsoportosítással.

A Bizottság ezért felkéri a tagállamokat, az EGT tagállamait, a pénzintézeteket és vállalatokat eme újszerű globális kezdeményezés támogatására.

Mivel ez egy teljesen újszerű megközelítés, a Bizottság szolgálatai folytatják a részletes végrehajtási intézkedések kidolgozására vonatkozó munkájukat az alapkezelő csoporttal, az EBB-vel és az EBRD-vel karöltve, illetve bármely más fél segítségével, aki formálisan jelzi részvételi szándékát a kezdeményezés társfinanszírozásában. A tagállamokat és az Európai Parlamentet a Bizottság teljes körűen tájékoztatja e kezdeményezés alakulásáról.

[1] IEA 2004. World Energy Outlook.

[2] A JREC tagsága 2002 óta 66-ról 90-re nőtt. Olyan kormányok a tagjai, amelyek elkötelezettek amellett, hogy jelentősen növeljék a megújuló forrásokból származó energia használatának részarányát, és ennek érdekében együttműködési célokat és ütemtervet hoztak létre. Az EK Marokkóval közösen elnököl a koalícióban, és titkárságot biztosít.

[3] IEA 2003. World Energy Investment Outlook.

[4] Impax Capital Corp. Ltd 2004. The Patient Capital Initiative Feasibility Study.

[5] Világbank 2006. Clean Energy and Development: Towards an Investment Framework.

[6] COM(2006) 105, 2006. március 8.

[7] 2006. április 11-i 8358/06. számú dokumentum

[8] 2006. június 9-i 10117/06. számú dokumentum

[9] A 2006. június 15–16-án ülésezett Európai Tanács elé terjesztett dokumentum.

[10] COM (2006) 20, 2006. január 25., és COM (2005) 324, 2005.augusztus 3.

[11] HL C 139., 2006.6.14., 1–17. o., 49. bek.

[12] A költségvetési rendelet 54. cikke (2) bekezdésének megfelelő rendelkezéseivel összhangban

[13] Az előcsatlakozási eszközökből részesülő országok esetében biztosítani kell egyéb kiegészítő forrásokat.

[14] 134/06. sz. tanácsi dokumentum, 2006.7.20.

[15] A részletes számításokat a közleményhez tartozó hatásvizsgálat (SEC(2006) 1224) 6. szakasza tartalmazza.