(1)

2013 májusában a 412/2013/EU tanácsi végrehajtási rendelettel (2) a Tanács végleges dömpingellenes vámot vetett ki a Kínai Népköztársaságból (a továbbiakban: Kína) származó asztali és konyhai kerámiaáruk behozatalára. A jelenleg hatályos egyedi dömpingellenes vámok mértéke 13,1 % és 26,1 % közötti. A mintában nem szereplő együttműködő exportáló gyártókra kivetett vám mértéke 17,9 %, minden más vállalat a 36,1 %-os maradékvám hatálya alá tartozik (a továbbiakban: az eredeti intézkedések). Az eredeti intézkedések bevezetéséhez vezető vizsgálat megnevezése a továbbiakban: az eredeti vizsgálat.

(2)

Az eredeti intézkedések közelgő hatályvesztéséről szóló értesítés közzétételét (3) követően az asztali és konyhai kerámiaáruk teljes uniós termelésének 2017-ben több mint 28 %-át képviselő Étkészletek és Dísztermékek Gyártóinak Európai Szövetsége (a továbbiakban: a FEPF vagy a kérelmező) hatályvesztési felülvizsgálat megindítása iránti kérelmet nyújtott be. A kérelmező azzal érvelt, hogy az eredeti intézkedések hatályvesztése valószínűleg a dömping folytatódását és az uniós gazdasági ágazatot ért kár folytatódását vagy megismétlődését eredményezné.

(3)

A Bizottság 2018. május 15-én az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett értesítéssel (4) (a továbbiakban: az eljárás megindításáról szóló értesítés) bejelentette az eredeti intézkedésekre vonatkozó, az Európai Unióban tagsággal nem rendelkező országokból érkező dömpingelt behozatallal szembeni védelemről szóló 2016. június 8-i (EU) 2016/1036 európai parlamenti és tanácsi rendelet (a továbbiakban: az alaprendelet) (5) 11. cikkének (2) bekezdése szerinti hatályvesztési felülvizsgálat megindítását.

(4)

A dömping folytatódására vonatkozó vizsgálat a 2017. április 1. és 2018. március 31. közötti időszakra (a továbbiakban: a felülvizsgálati időszak) terjedt ki. A kár folytatódásának vagy megismétlődésének valószínűségére vonatkozó értékelés szempontjából releváns tendenciák vizsgálata a 2014. január 1-jétől a felülvizsgálati időszak végéig tartó időszakra (a továbbiakban: a figyelembe vett időszak) terjedt ki.

(5)

A Bizottság az eljárás megindításáról szóló értesítésben felkérte az érdekelt feleket, hogy vegyenek részt a vizsgálatban. Ennek keretében a Bizottság értesítette a hatályvesztési felülvizsgálat megindításáról a következő feleket: a kérelmezőt, az ismert uniós gyártókat és azok érintett szövetségeit, az ismert kínai exportáló gyártókat, az ismert független uniós importőröket, valamint a kínai hatóságokat.

(6)

Valamennyi érdekelt fél felkérést kapott arra, hogy az eljárás megindításáról szóló értesítésben megállapított határidőn belül ismertesse álláspontját, szolgáltasson információt és mindezeket támassza alá bizonyítékokkal. Az érdekelt felek arra is lehetőséget kaptak, hogy írásban meghallgatást kérjenek a Bizottság vizsgálattal megbízott szolgálatai és/vagy a kereskedelmi ügyekben eljáró meghallgató tisztviselő előtt.

(7)

A kérelmező által képviselt panaszos uniós gyártók a nevük bizalmas kezelését kérték a Bizottságtól, hogy elkerüljék a kínai helyi hatóságok és/vagy a kínai magánszereplők megtorló intézkedéseinek esetleges kockázatát. Álláspontjuk szerint a panaszosok kilétének felfedése komoly negatív hatással lenne üzleti tevékenységükre és kapcsolatukra kínai partnereikkel, amelyekhez szorosan kötődnek.

(8)

A Bizottság megvizsgálta az erre vonatkozó kérelmeket és az ezek alátámasztására nyújtott bizonyítékokat. Arra a következtetésre jutott, hogy valóban vannak a megtorló intézkedések jelentős kockázatára utaló bizonyítékok. Ennek alapján biztosította a panaszos gyártók kilétének bizalmas kezelését (6).

(9)

A Bizottság az eljárás megindításáról szóló értesítésben jelezte, hogy az alaprendelet 17. cikkével összhangban mintavételt végezhet az érdekelt felek körében.

(10)

A Bizottság az eljárás megindításáról szóló értesítésben közölte továbbá, hogy az alaprendelet 17. cikkének (1) bekezdésével összhangban ideiglenesen kiválasztott egy uniós gyártókból álló mintát. Az eljárás megindítása előtt 25 uniós gyártó bocsátotta rendelkezésre a minta kiválasztásához kért információkat és jelezte együttműködési szándékát a Bizottságnak. A Bizottság ennek alapján ideiglenesen egy négy gyártóból álló mintát választott ki, amelyet az uniós gazdasági ágazatra vonatkozóan reprezentatívnak ítélt (7). A kiválasztás a gyártók által a hasonló termékből előállított volumenen, a gyártók méretén és Unión belüli földrajzi elhelyezkedésén, valamint a termékszegmensen alapult. A minta négy uniós gyártót tartalmazott, amelyek minden főbb terméktípust lefednek és négy tagállamban találhatók; közülük kettő kis- és középvállalkozás (kkv) (8). Az előzetes minta a 2017. évi becsült teljes uniós termelés több mint 10 %-át tette ki.

(11)

Az előzetes minta összeállítását követően a mintában szereplő gyártók egyike tájékoztatta a Bizottságot, hogy tévesen minősítette magát kkv-nak, miközben valójában nem az. A minta reprezentativitásának megőrzése érdekében a Bizottság további egy kkv felvételével helyesbítette az előzetes mintát (9). Az ennek eredményeként előállt mintában öt uniós gyártó szerepelt, amelyek minden főbb terméktípust lefednek és öt tagállamban találhatók; közülük kettő kis- és középvállalkozás (kkv). (10) A minta az uniós gazdasági ágazat 2017. évi becsült teljes termelésének több mint 10 %-át tette ki.

(12)

A könnyűipari és a kézműipari termékek behozatalával és kivitelével foglalkozó kínai kereskedelmi kamara (a továbbiakban: a CCCLA) észrevételezte, hogy az eredeti vizsgálat 20 %-os arányához képest a mintában szereplő vállalatok 10 % felett meghatározott reprezentativitási aránya igen alacsony. A Bizottság megítélése szerint azonban tekintettel az asztali kerámiaáruk ágazatának tagoltságára, valamint arra, hogy a mintában egyaránt szerepelnie kell nagy- és kisvállalkozásoknak, amelyek eltérő terméktípusokat állítanak elő és más-más tagállamban találhatók, a minta arra a legnagyobb reprezentatív eladási mennyiségre terjedt ki, amely a rendelkezésre álló idő alatt észszerűen megvizsgálható.

(13)

A Bizottság – annak érdekében, hogy eldönthesse, szükséges-e a mintavétel, és ha igen, kiválaszthassa a mintát – felkérte a független importőröket, hogy nyújtsák be az eljárás megindításáról szóló értesítésben meghatározott információkat. A Bizottságnál tizenöt importőr jelentkezett, közülük tizenkettő adta meg a kért információkat. A benyújtott válaszok számára tekintettel a Bizottság úgy határozott, hogy korlátozott számú importőrt vizsgál meg, ezért mintát választott ki. Az alaprendelet 17. cikkének (1) bekezdésével összhangban a Bizottság a felülvizsgálat tárgyát képező terméknek a rendelkezésre álló idő alatt észszerűen megvizsgálható legnagyobb uniós reprezentatív behozatali és eladási mennyiségét képviselő két vállalatot választotta ki (11). A mintavételi szakaszban közölt adatok alapján a mintában szereplő vállalatok a felülvizsgálati időszak alatt az érintett termékek behozatalának 2–5 %-át tették ki.

(14)

A Bizottság – annak érdekében, hogy eldönthesse, szükséges-e a mintavétel, és ha igen, kiválaszthassa a mintát – felkérte az összes ismert kínai exportáló gyártót, hogy nyújtsák be az eljárás megindításáról szóló értesítésben meghatározott információkat. Ezenfelül felkérte a Kínai Népköztársaság Európai Unió mellett működő képviseletét, hogy amennyiben még vannak olyan további exportáló gyártók, amelyek érdeklődést tanúsíthatnak a vizsgálatban való részvétel iránt, nevezze meg azokat, és/vagy vegye fel velük a kapcsolatot.

(15)

Ötszázharmincnégy (534) kínai exportáló gyártó vagy gyártói csoport küldte vissza a mintavételi formanyomtatványt és járult hozzá ahhoz, hogy szerepeljen a mintában. Az együttműködő kínai exportáló gyártók együttesen a kínai asztali és konyhai kerámiaáruk uniós értékesítési volumenének mintegy 82 %-át, értékének pedig 76 %-át adták a felülvizsgálati időszak alatt. A kínai exportáló gyártók által szolgáltatott információk elemzését követően a Bizottság úgy határozott, hogy az alaprendelet 17. cikkének (1) bekezdésével összhangban minta használatával az exportáló gyártók észszerű számára korlátozza vizsgálata terjedelmét. 2018. június 29-én (az ügy aktájához fűzött t18.007505. sz. feljegyzés) a Bizottság a felülvizsgálati időszak alatt az Unióba irányuló legnagyobb értékesítési volumen alapján az exportáló gyártók három csoportjából álló mintát választott ki. Az Eurostat adatai szerint a mintában szereplő három vállalatcsoport a felülvizsgálati időszakban az Unióba irányuló teljes kínai export mintegy 8,8 %-át tudhatta magáénak (12).

(16)

A CCCLA észrevételezte, hogy az eredeti vizsgálat csaknem 20 %-os arányához képest a mintában szereplő vállalatok reprezentativitása igen alacsony. A Bizottság megítélése szerint azonban az asztali kerámiaáruk ágazatának tagoltságára tekintettel az Unióba irányuló bejelentett exportértékesítésük szempontjából legnagyobb három csoport kiválasztása adta a rendelkezésre álló idő alatt észszerűen megvizsgálható legnagyobb reprezentatív exportmennyiséget.

(17)

2018. július 25-én a mintában szereplő csoportok egyike (13) tájékoztatta a Bizottság szolgálatait arról a döntéséről, hogy visszalép az együttműködéstől, és nem nyújt be kitöltött kérdőívet. Ezt követően az alaprendelet 17. cikkének (4) bekezdésével összhangban a Bizottság úgy határozott, hogy új mintát választ ki további egy csoport felvételével, amely a felülvizsgálati időszak alatt a negyedik legnagyobb uniós értékesítéssel rendelkezett (14).

(18)

A Bizottság kérdőívet küldött a kínai exportáló gyártók mintában szereplő három csoportjának, a kínai kormánynak, a mintában szereplő öt uniós gyártónak, valamint a mintában szereplő két független importőrnek. A Bizottság teljes kitöltött kérdőívet kapott a kínai exportáló gyártók két csoportjától, a mintában szereplő négy uniós gyártótól és a mintában szereplő két importőrtől.

(19)

Az egyik kis uniós gyártó tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem tud érdemi választ adni a kérdőívre, ezért visszalépett az együttműködéstől. Az eljárás késői szakaszából adódóan a mintába felvett vállalat nem volt helyettesíthető. A vállalat visszalépése hatással volt a minta reprezentativitására, mivel a szűkített mintában a három nagyvállalat mellett két kkv helyett csak egy szerepelt. A módosított minta azonban az uniós gazdasági ágazat 2017. évi becsült teljes termelésének több mint 10 %-át tette ki, kiterjedt az összes érintett termékszegmensre (a porcelánokra, a kőedényekre és az agyagedényekre), egyaránt magában foglalt nagyvállalatokat és kkv-kat, ugyanakkor a földrajzilag is reprezentatív maradt (négy tagállamot tartalmazott (15)).

(20)

A mintába felvett kínai exportáló gyártók egy csoportja erőteljesen hiányos kérdőívet nyújtott be: a belföldi értékesítésre és a költségekre vonatkozó szakaszokat üresen hagyták, így a Bizottság nem kapta meg a vizsgálathoz szükségesnek tartott valamennyi információt. Ennek megfelelően a Bizottság tájékoztatta a csoportot, hogy a csoport tekintetében az alaprendelet 18. cikkében foglaltak szerint a rendelkezésre álló tényekre alapozhatja a megállapításait (16).

(21)

A Bizottság minden olyan információt ellenőrzött, amelyet szükségesnek tartott ahhoz, hogy megállapítsa a dömping és a kár folytatódásának a valószínűségét, továbbá az uniós érdeket. A következő érdekelt felek telephelyein került sor ellenőrző látogatásra:

(22)

A (7) preambulumbekezdésben ismertetett, a panaszos uniós gyártók által az eljárás megindítási szakaszában benyújtott kérelméhez hasonlóan a mintában szereplő uniós gyártók – az alaprendelet 19. cikkének (1) bekezdésével összhangban – arra kérték a Bizottságot, hogy kezelje bizalmasan a kilétüket, mert tartanak a vizsgálatban érintett vevőik vagy versenytársaik megtorló intézkedéseitől. A Bizottság a bizalmas adatkezelés iránti kéréseket egyedileg, azok érdeme alapján értékelte. Megállapította, hogy valóban vannak minden esetben arra utaló bizonyítékok, hogy jelentős a veszélye a megtorló intézkedéseknek, ezért elfogadta, hogy e vállalatok neve ne kerüljön nyilvánosságra (17). A Bizottság továbbá úgy ítélte meg, hogy nem lenne helyénvaló nyilvánosan megnevezni azt az öt tagállamot, amelyben a mintában szereplő vállalatok találhatók, mivel ezáltal az érintett vállalatok is óhatatlanul azonosíthatóvá válnának.

(23)

A CCCLA a végső nyilvánosságra hozatalt megelőzően és azt követően egyaránt azt állította, hogy mivel a mintában szereplő uniós gyártók neve nem nyilvános, súlyosan sérül a többi érdekelt fél védelemhez való joga. Először is a szervezet szerint nem kapott tájékoztatást az uniós gyártók és az azonos ágazathoz tartozó kínai vállalatok közötti kapcsolatokról. Az ügy aktájához fűzött feljegyzésben azonban, amelyben értékeli az uniós gyártók által benyújtott bizonyítékokat, a Bizottság megjelölte azokat a kínai vállalatokkal fennálló kapcsolatokat, amelyeket veszélyeztethet az uniós gyártók kilétének nyilvánosságra hozatala (18). Másodszor: a CCCLA bírálata szerint az anonimitás akadályozza abban, hogy érdemi észrevételeket nyújtsanak be a minta reprezentativitására vonatkozóan, abban, hogy eldönthessék, hogy a mintában szereplő vállalat márkás vagy nem márkás termékeket gyárt-e, továbbá abban, hogy ellenőrizhessék a Bizottság kárra vonatkozó ténymegállapításainak helyességét.

(24)

A Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint a védelemhez való jog védelmét szükség esetén össze kell egyeztetni a bizalmas adatkezelés elvével, amelyet az alaprendelet 19. cikke kifejezetten kimond (19). Ez az összeegyeztetés lehetővé teszi nem bizalmas jellegű összefoglalók átadását (például értéktartományok és/vagy relatív mennyiségek formájában) azokban az esetekben, amikor ez a tájékoztatás nem eredményezi az üzleti titok felfedését, ez a lehetőség azonban nem abszolút.

(25)

Ezt az elvet követve a Bizottság a jelenlegi vizsgálat során gondoskodott arról, hogy az érdekelt felek általi betekintésre rendelkezésre bocsátott akták alapján valamennyi lényeges kérdés ellenőrizhető és kezelhető legyen. Az aktákban feljegyzések találhatók a minta kiválasztásáról és reprezentativitásáról, a mintában szereplő uniós gyártók értéktartományokat és/vagy relatív mennyiségeket tartalmazó nyílt beadványairól, valamint az említett vállalatokkal és azok képviselőivel folytatott egyéb releváns kommunikációról, például a mintában szereplő egyes vállalatok által előállított márkás termékek százalékos arányáról. A mintában szereplő vállalatok kiválasztásakor, valamint a kárra vonatkozó ténymegállapítások megfogalmazásakor a Bizottság kizárólag azokat az információkat használta fel, amelyek nyílt változatát az érdekelt felek részére nyilvánosságra hozta. E vállalatok nevének nyilvánosságra hozatala esetén ezért az érdekelt felek nem jutottak volna olyan további információkhoz, amelyek relevánsak lennének a Bizottság által tett ténymegállapítások helyességének ellenőrzése szempontjából. Ezért a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a nyilvánosságra hozott dokumentumok útján az érdekelt felek rendelkezésére bocsátott információk elegendő mértékben biztosítják az érdekelt felek védelemhez való jogát, ugyanakkor az uniós gyártók nevének nyilvánosságra hozatala valószínűleg helyrehozhatatlan és aránytalan gazdasági kárt okozott volna a számukra. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(26)

Mivel a vizsgálat megindításakor elegendő arra utaló bizonyíték állt rendelkezésre, hogy az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének b) pontja értelmében jelentős torzulások állnak fenn Kínában, a Bizottság helyénvalónak ítélte, hogy a vizsgálatot az alaprendelet 2. cikkének (6a) bekezdése alapján indítsa meg.

(27)

Következésképpen a 2. cikk (6a) bekezdésének alkalmazásához szükséges adatok összeggyűjtése érdekében a Bizottság az eljárás megindításáról szóló értesítésben felkérte az ismert kínai gyártókat, hogy bocsássák rendelkezésre az értesítés III. mellékletében a felülvizsgálat tárgyát képező termék előállításához felhasznált alapanyagokra vonatkozóan kért információkat. A mintavételi választ visszaküldő két gyártó benyújtotta a III. mellékletben kért információkat is.

(28)

Az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének b) pontja értelmében vett vélt jelentős torzulásokra irányuló vizsgálatához szükségesnek tartott információk összegyűjtése érdekében a Bizottság emellett kérdőívet küldött a kínai kormánynak is. A kérdőív útján a kínai kormány lehetőséget kapott arra, hogy kifejtse álláspontját a kérelmező által benyújtott kérelemmel, a jelentős torzulások fennállására vonatkozóan rendelkezésre álló egyéb bizonyítékokkal, így különösen a jelentéssel, valamint azzal kapcsolatban, hogy a szóban forgó ügyben helyénvaló-e az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének alkalmazása. A felkérésre nem érkezett válasz.

(29)

Az eljárás megindításáról szóló értesítésben a Bizottság felkérte továbbá az érdekelt feleket, hogy az értesítésnek az Európai Unió Hivatalos Lapjában való közzétételétől számított 37 napon belül ismertessék álláspontjukat és szolgáltassanak információkat az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése alkalmazásának helyénvalóságát illetően, és mindezt támasszák alá bizonyítékokkal.

(30)

Az eljárás megindításáról szóló értesítésben a Bizottság jelezte továbbá hogy a rendelkezésére álló bizonyítékokra tekintettel az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének a) pontja szerint megfelelő reprezentatív országot kiválasztása lehet szükséges ahhoz, hogy a rendes értéket torzulástól mentes árak, illetve referenciaértékek alapján határozhassa meg.

(31)

2018. július 18-án a Bizottság közzétette az aktához fűzött első feljegyzést (20) (a továbbiakban: a 2018. július 18-i feljegyzés), amelyben az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése e) pontja második franciabekezdésének megfelelően az érdekelt felek állásfoglalását kérte azon releváns forrásokkal kapcsolatban, amelyeket felhasználhat a rendes érték meghatározásához. Az eljárás megindításáról szóló értesítés III. mellékletére kapott válaszok alapján a Bizottság teljes körűen – többek között az alapanyagokra, az energiára és a munkaerőre is kiterjedően – felsorolta azokat a termelési tényezőket, amelyeket az exportáló gyártók felhasználnak az asztali és konyhai kerámiaáruk előállításához. Ezenkívül a torzulástól mentes árak, illetve referenciaértékek megválasztására vonatkozó szempontok alapján a Bizottság a következő három lehetséges reprezentatív országot jelölte meg: Brazíliát, Thaiföldet és Törökországot.

(32)

A Bizottság lehetőséget biztosított az érdekelt feleknek észrevételeik megtételére. Észrevételek a CCCLA-tól és a kérelmezőtől érkeztek a Bizottsághoz.

(33)

A Bizottság az érdekelt felektől kapott észrevételekre a rendes érték megállapításához felhasznált forrásokra vonatkozó második, 2018. október 9-i feljegyzésben (21) reagált (a továbbiakban: a 2018. október 9-i feljegyzés). A 2018. október 9-i feljegyzésben a Bizottság megállapította továbbá a termelési tényezők jegyzékét, és arra a következtetésre jutott, hogy az adott szakaszban Törökország tekinthető a leginkább megfelelő reprezentatív országnak az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése a) pontjának első franciabekezdése alapján. A Bizottság felkérte az érdekelt feleket, hogy tegyenek észrevételt ezzel kapcsolatban. Észrevételek a CCCLA-tól és a kérelmezőtől érkeztek a Bizottsághoz. Ez a rendelet az alábbi 3.2.3. szakaszban reagál ezekre az észrevételekre.

(34)

2019. április 26-án a Bizottság nyilvánosságra hozta azokat a lényeges tényeket és szempontokat, amelyek alapján fenn kívánja tartani a dömpingellenes vámokat (a továbbiakban: végső nyilvánosságra hozatal). A Bizottság a felek számára 20 napos időszakot biztosított a tájékoztatással kapcsolatos észrevételeik megtételére. A CCCLA kérésére 2019. május 17-én nyilvános meghallgatásra került sor.

(35)

A Bizottság megfontolta és indokolt esetben figyelembe vette az érdekelt felek által benyújtott észrevételeket.

(36)

Az érintett termék azonos az eredeti vizsgálattal érintett termékkel, tehát a Kínai Népköztársaságból származó, jelenleg az ex 6911 10 00, ex 6912 00 21, ex 6912 00 23, ex 6912 00 25 és ex 6912 00 29 KN-kódok (TARIC-kódok: 6911100090, 6912002111, 6912002191, 6912002310, 6912002510 és 6912002910) alá tartozó asztali és konyhai kerámiaáruk, kivéve a kerámia fűszerdarálókat és a kerámiadaráló részeit, a kerámia kávédarálókat, a kerámia késélezőket, a kerámia élezőket, a kerámiából készült, vágáshoz, őrléshez, reszeléshez, szeleteléshez, kaparáshoz és hámozáshoz használt konyhai eszközöket, valamint a pizza vagy kenyér sütéséhez használt kordierit kerámia pizzaköveket (a továbbiakban: az érintett termék).

(37)

Az asztali és konyhai kerámiaáruk készülhetnek porcelánból (ezen belül kínai porcelánból vagy csontporcelánból is), közönséges agyagból, kőből, kerámiából vagy fazekasművészeti anyagokból, illetve más anyagokból. A kerámia végterméket a fő nyersanyagok, például az agyag, a kaolin, a földpát és a kvarc típusa és összetétele határozza meg.

(38)

Az asztali és konyhai kerámiaáruk a kereskedelmi forgalomban rengeteg különböző formában kaphatók, amelyek az idők során változtak. A legkülönbözőbb helyeken használatosak, pl. a háztartásban, szállodákban, éttermekben és ápolási intézményekben, és elsődleges rendeltetésük szerint élelmiszerekkel kerülnek érintkezésbe.

(39)

Az eredeti vizsgálat megállapította, hogy az uniós gazdasági ágazat által az Unión belül gyártott és értékesített asztali és konyhai kerámiaáruk, a Kínában belföldi értékesítésre gyártott asztali kerámiaáruk, valamint a Kínából az Unióba importált asztali és konyhai kerámiaáruk ugyanazokkal az alapvető fizikai és kémiai tulajdonságokkal rendelkeznek, és végfelhasználásuk is azonos. Ezért ezeket az alaprendelet 1. cikkének (4) bekezdése értelmében hasonló termékeknek kell tekinteni.

(40)

Az alaprendelet 11. cikke (2) bekezdésének megfelelően a Bizottság megvizsgálta, hogy valószínűsíthető-e, hogy a hatályban lévő intézkedések hatályvesztése a Kínából érkező dömping folytatódásával járna.

(41)

Az Eurostat adatai alapján a felülvizsgálati időszak alatt Kína 376 421 tonna asztali és konyhai kerámiaárut exportált az Unióba, összesen 671 978 000 EUR értékben. Ugyanerre az időszakra vonatkozóan az együttműködő kínai exportáló gyártók bejelentett exportmennyisége és exportjuk értéke 292 866 tonna és 484 020 950 EUR volt, ami 78 %-os, illetve 72 %-os részesedésnek felelt meg. Egy olyan tagolt ágazatban, mint az asztali kerámiaáruké, ez magas szintű együttműködésnek tekinthető.

(42)

A mintában szereplő négy csoport egyike kitöltött kérdőív benyújtása nélkül visszalépett az együttműködéstől, egy másik csoport pedig erőteljesen hiányos kérdőívet nyújtott be, amelyből a Bizottság nem kapta meg a szükségesnek tartott valamennyi információt. Ezenfelül a mintában szereplő harmadik csoport az ellenőrző látogatás során úgy döntött, hogy visszalép az együttműködéstől (22). Ennek a csoportnak az ellenőrzése során a Bizottság megállapította, hogy a kérdőívre adott válaszokban szolgáltatott adatok az azokat alátámasztó bizonyítékok hiányában nem ellenőrizhetők megfelelően. Így különösen a vállalat nem nyújtott be dokumentációt a termelési output igazolására, sem pedig a nyersanyagoknak, illetve a késztermékeknek a felülvizsgálati időszak alatti szállításával kapcsolatos dokumentációt. Bizonyos elektronikus dokumentumok – például a felülvizsgálati időszak alatti szállítási ügyletekhez kapcsolódó megrendelések és beszerzési szerződések – ugyancsak nem álltak rendelkezésre a vállalat telephelyén. Ezenkívül legalább egy ügylet esetében a benyújtott dokumentáció nem felelt meg a Bizottság által a vállalat beszállítójától kapott és ellenőrzött információknak, illetve dokumentációnak. A fenti megállapítások alátámasztják azt a következtetést, hogy a benyújtott információk nem voltak megbízhatók, továbbá, hogy a felülvizsgálati időszak alatti uniós exportértékesítés kapcsán a termelésre és az eredetre vonatkozóan tett nyilatkozatok részben valótlanok voltak.

(43)

Így a mintában szereplő négy csoport közül három a kezdeti megállapodás ellenére végül nem működött együtt a vizsgálat során. A Bizottság tájékoztatta a szóban forgó vállalatokat és a kínai hatóságokat (23), hogy az alaprendelet 18. cikkével összhangban a rendelkezésre álló tényekre alapozhatja a dömping folytatódásával és/vagy megismétlődésével kapcsolatos megállapításait.

(44)

Az alaprendelet 2. cikkének (1) bekezdése szerint „[a] rendes érték rendszerint az exportáló országban a független vevők által a szokásos kereskedelmi forgalom keretében ténylegesen fizetett vagy fizetendő árakon alapszik.”

(45)

Az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének a) pontja szerint azonban „[a]bban az esetben, ha […] megállapítást nyer, hogy az exportáló országban fennálló, b) pont szerinti jelentős torzulások következtében nem helyénvaló az exportáló országbeli belföldi árak és költségek alkalmazása, a rendes értéket a torzulásoktól mentes árakat vagy referenciaértékeket tükröző előállítási és értékesítési költségek alapján kell képezni”, továbbá annak „tartalmaznia kell az igazgatási, értékesítési és általános költségek, valamint a nyereség torzulástól mentes és észszerű összegét” (az igazgatási, értékesítési és általános költségek a továbbiakban: SGA-költségek).

(46)

Az alábbiakban bővebben kifejtett módon a Bizottság a jelenlegi vizsgálatban arra a következtetésre jutott, hogy a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján helyénvaló az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének alkalmazása.

(47)

Az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének b) pontjában foglalt meghatározás szerint „[j]elentős torzulások azok a torzulások, amelyek akkor következnek be, ha a jelentett árak vagy költségek – a nyersanyag- és energiaköltségeket is beleértve – jelentős kormányzati beavatkozás hatására nem szabadpiaci erőviszonyok eredményei. A jelentős torzulások fennállásának értékelése során – többek között – figyelembe kell venni az alábbiak közül egy vagy több elem lehetséges hatását:

(48)

Az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének b) pontja szerint azt, hogy fennállnak-e a 2. cikk (6a) bekezdésének a) pontja értelmében vett jelentős torzulások, többek között az előbbi rendelkezésben nem teljes körűen felsorolt elemek figyelembevételével kell értékelni. Az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének b) pontja értelmében a jelentős torzulások fennállásának értékelése során figyelembe kell venni ezek közül egy vagy több elem lehetséges hatását az érintett terméket exportáló országban érvényes árakra és költségekre. Mivel a felsorolás nem együttesen teljesítendő feltételeket tartalmaz, valójában nem szükséges mindegyik elemet figyelembe venni a jelentős torzulások megállapításához. Ezenkívül egy vagy több felsorolt elem megléte ugyanazon ténybeli körülmények alapján igazolható. A 2. cikk (6a) bekezdésének a) pontja szerinti jelentős torzulásokra vonatkozó következtetést azonban az összes rendelkezésre álló bizonyíték alapján kell meghozni.A torzulások fennállásának átfogó értékelésekor figyelembe vehető az exportáló ország általános háttere és helyzete is, különösen mivel a Kína alkotmányát és teljes jogrendszerét megalapozó „szocialista piacgazdaság” eszméje kiterjedt hatásköröket biztosít a kormánynak a gazdasági beavatkozásra, amelynek révén az árak és a költségek nem a szabadpiaci erőviszonyoknak megfelelően alakulnak.

(49)

Az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének c) pontja úgy rendelkezik, hogy „[a]mennyiben a Bizottság megalapozott jelzésekkel rendelkezik a b) pontban említettek szerinti torzulások egy adott országban vagy az ország egy adott ágazatában való fennállásáról, és amennyiben az e rendelet eredményes alkalmazása szempontjából helyénvaló, a Bizottságnak jelentést kell készítenie, nyilvánosságra hoznia és rendszeresesen frissítenie, amelyben leírja a b) pontban említett piaci körülményeket az adott országban vagy ágazatban”.

(50)

Erre vonatkozóan a Bizottság előzőleg piacvédelmi vizsgálatok céljára bizottsági szolgálati munkadokumentumot állított össze a Kínai Népköztársaság gazdaságának jelentős torzulásairól (a továbbiakban: a jelentés). A jelentés rámutatott a gazdaság számos szintjén meglévő számottevő kormányzati beavatkozásokra, többek között a termelés számos kulcsfontosságú tényezőjét (például a földterületeket, az energiát, a tőkét, a nyersanyagokat és a munkaerőt), valamint egyes ágazatokat (például a kerámiaágazatot) érintő konkrét torzulásokra. A megindítási szakaszban a jelentés bekerült a vizsgálat iratai közé. A kérelem a jelentést kiegészítő releváns bizonyítékokat is tartalmazott.

(51)

A kérelem a jelentést kiegészítve alátámasztotta továbbá a 2. cikk (6a) bekezdésének b) pontja szerinti, fent említett jelentős torzulásokra vonatkozó állításokat.

(52)

Először is a kérelmező a kérelem 3.B.i. szakaszában hivatkozott a jelentésnek a Kínában fennálló jelentős torzulásokra vonatkozó megállapításaira. A kérelmező a kérelméhez csatolt külön dokumentummal (a továbbiakban: „THINK!DESK-jelentés”) is kiegészítette ezt az információt (24).

(53)

A fenti dokumentumok alapján a kérelmező azt állította, hogy torzulások állnak fenn egyes termelési tényezők tekintetében. Ezenkívül a kérelmező azt állította, hogy kapcsolatok léteznek a kínai politikai döntéshozók, valamint az asztali és konyhai árut gyártó vállalatok „viszonylag nagy létszámúnak” minősíthető igazgatósága között.

(54)

A kérelmező kérelme emellett példákkal támasztja alá azt, hogy az asztali és konyhai áruk gyártói az elmúlt években jelentős állami támogatásban részesültek. A THINK!DESK-jelentés rávilágít a kínai hatóságok által a kerámiaágazatnak nyújtott pénzbeli ellenszolgáltatásokra, valamint az ágazatot támogató intézkedésekre. Ezenkívül a fenti jelentés olyan gazdaságpolitika meglétét említi, amelynek célja az innovatív kapacitások növelése és a technológia fejlesztése a kerámiaágazatban. E tekintetben megemlít bizonyos pénzügyi támogató intézkedéseket, amelyeket a kormányok az igazgatás minden szintjén végrehajtanak (25).

(55)

Egyéb támogató intézkedések mellett a kérelmező bizonyította az állami exporttámogatás meglétét, amely HÉA-visszatérítés vagy az állami tulajdonú China Export & Credit Insurance Corporation (a továbbiakban: Sinosure) által nyújtott exporthitel-biztosítás formájában valósul meg, és amelynek révén a kínai kerámiaáru-gyártók előnyre tettek szert (26). A THINK!DESK-jelentés továbbá megerősíti, hogy a kerámiaágazat helyi gazdaságok számára képviselt jelentősége miatt a regionális önkormányzatok erőteljes pénzügyi és nem pénzügyi támogatást nyújtanak az ágazatnak (27). Emellett a vállalkozások a forgalomba hozatal, valamint a szabadalmi és védjegyoltalom kapcsán is részesültek pénzügyi támogatásban (28).

(56)

A kérelmező a jelentésre és a THINK!DESK-jelentésre támaszkodva fogalmazta meg állítását az állam jelenlegi domináns szerepéről a kínai gazdaságban, és jutott arra a következtetésre, hogy az asztali és konyhai kerámiaáruk ágazatában jelentős piaci torzulások állnak fenn.

(57)

A Bizottság megvizsgálta, hogy az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének b) pontja értelmében fennálló jelentős torzulások következtében helyénvaló-e a Kínában érvényes belföldi árak és költségek alkalmazása. A Bizottság ezt a vizsgálat irataiban rendelkezésre álló bizonyítékok, ezen belül a nyilvánosan hozzáférhető forrásokra támaszkodó jelentésben foglalt bizonyítékok alapján végezte el. Az elemzés kiterjedt a kínai gazdaság egészében végrehajtott jelentős kormányzati beavatkozások vizsgálatára, valamint a felülvizsgálat tárgyát képező termék szempontjából releváns ágazat konkrét piaci helyzetére.

(58)

Az eljárás megindításáról szóló értesítés 5.2.2. szakasza alapján, valamint az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének c) pontjával összhangban az érdekelt felek lehetőséget kaptak arra, hogy megcáfolják a vizsgálat megindításakor a vizsgálat irataiban foglalt, a jelentős torzulások fennállására utaló bizonyítékokat, észrevételt tegyenek azokkal kapcsolatban, vagy kiegészítsék azokat. Az exportáló gyártók egyike sem élt a felkínált lehetőséggel. Az exportáló gyártók ezenfelül az exportáló gyártóknak szóló kérdőív keretében kifejezett felkérést kaptak arra, hogy amennyiben a megítélésük szerint költségeik részben vagy egészben jelentős torzulástól mentesek, fogalmazzák meg az erre vonatkozó állításokat, és azokat bizonyítékokkal támasszák alá. Az exportáló gyártók egyike állította azt, hogy nyersanyagárai torzulástól mentesek. A helyszínen azonban az ellenőrzést megelőző kifejezett kérés ellenére sem adott át az állítást alátámasztó bizonyítékot. Az exportáló gyártó ezenfelül a (42) preambulumbekezdésben kifejtett módon az együttműködéstől is visszalépett.

(59)

A nyilvánosságra hozatalt követően a CCCLA azt állította, hogy a WTO dömpingellenes megállapodása nem rendelkezik az országjelentés észrevételezésének eljárási lépéseiről. A Bizottság megjegyezte, hogy az állítás az új módszertan WTO-előírásoknak való megfelelésére vonatkozóan megfogalmazott álláspontjához kapcsolódik, amellyel a (126) és (127) preambulumbekezdés foglalkozik. A Bizottság ezért elutasította az állítást.

(60)

A nyilvánosságra hozatalt követően a CCCLA azt állította továbbá, hogy a kínai exportáló gyártók a vizsgálat egyik szakaszában sem kaptak érdemi lehetőséget annak bizonyítására, hogy egyedileg nem érintették őket a jelentésben és a THINK!DESK-jelentésben említett jelentős torzulások. A CCCLA azt is állította, hogy az új uniós dömpingellenes módszertan (a 2017. december 12-i (EU) 2017/2321 európai parlamenti és tanácsi rendelet) szerint az egyedi exportőrnek már nincs lehetősége annak bizonyítására, hogy az egész országra állítólagosan jellemző helyzettől elkülönítetten kezelhető, szemben a Kínára az alaprendelet előző változata 2. cikkének (7) bekezdése szerint alkalmazandó módszertannal, amely az egyes exportőrök számára megfelelő igazolás mellett lehetővé tette a piacgazdasági elbánást. A CCCLA ennek megfelelően azt állította, hogy a Bizottság megsértette a gondos ügyintézés, a jogszerű eljárás, valamint a védelemhez való jog elveit a szervezet és az összes kínai exportőr tekintetében, továbbá megsértette az Európai Unió Alapjogi Chartájának 41. cikkét is.

(61)

A Bizottság emlékeztet arra, hogy a gondos ügyintézés elvét, amennyiben az konkrét jog, például az Európai Unió Alapjogi Chartájának 41. cikkében foglalt rendelkezések szerint az ügyek pártatlanul, méltányosan és észszerű időn belül történő intézéséhez való jog formájában jut kifejezésre, uniós jogi normának kell tekinteni, amelynek célja, hogy az egyéneket meghatározott jogokkal ruházza fel. Az ítélkezési gyakorlat szerint a gondos ügyintézés elve önmagában nem ruház jogokat a magánszemélyekre – kivéve, ha meghatározott jogokat nevesít (29). E tekintetben megjegyzést érdemel, hogy a CCCLA állításaival szemben a hatályvesztési felülvizsgálat során minden fél lehetőséget kapott arra, hogy észrevételt tegyen a jelentős torzulások fennállásával, az érintett termékkel való összefüggéssel, valamint mindennek az üzleti tevékenységére gyakorolt hatásával kapcsolatban. Az exportáló gyártóknak lehetőségük volt arra, hogy kitöltsék a kérdőív F-5. szakaszát. Egy exportáló gyártó megkísérelhette volna bizonyítékokkal alátámasztani azt az állítását, hogy nyersanyagköltségei torzulástól mentesek voltak. Az (58) preambulumbekezdésben említett módon a lehetőséggel e felek egyike sem élt. Az érdekelt felek ennélfogva az érintett exportáló gyártók esetében jelentős torzulások fennállására vonatkozó állításukkal összefüggésben nem hivatkozhatnak a gondos ügyintézés az Európai Unió Alapjogi Chartájának 41. cikkében rögzített elvére. Ezenkívül a dömpingellenes jogszabályok különféle változatainak elvont összevetésén alapuló elméleti okfejtések a Charta 41. cikkével összefüggésben nem relevánsak, mivel a Bizottságot a jog szerint a hatályos jogszabályi rendelkezések kötik. Ezzel együtt a Bizottság felhívja a figyelmet arra is, hogy az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése a) pontja második alpontjának harmadik franciabekezdése szerint a számtanilag képzett rendes érték megállapítása során az exportőrök belföldi költségei „csak abban az esetben alkalmazhatók, ha pontos és megfelelő bizonyítékok alapján egyértelműen megállapítható, hogy azok torzulástól mentesek”. Ez azt jelenti, hogy e követelmény teljesülése esetén egy adott exportáló gyártó egyedi helyzete figyelembe vehető annak érdekében, hogy a rendes érték megállapítása saját költségei alapján történjen. Mindenesetre a Bizottság emlékeztet arra, hogy a CCCLA nem hivatkozhat olyan eljárási jogra, amely közvetlenül és hátrányosan nem érinti, így nem alapozhat igényt olyan konkrét jogok megsértésére, amelyek csak a tagjait érintik közvetlenül.

(62)

A Bizottság ezért elutasította a Charta 41. cikkének megsértésére vonatkozó állítást.

(63)

A kínai gazdasági rendszer alapja az ún. „szocialista piacgazdaság” eszméje. A kínai alkotmányban rögzített gondolat meghatározza Kína gazdaságirányítását. Alapelve, hogy „a termelőeszközök a szocialista állam, vagyis a nép egésze, valamint a dolgozó emberek kollektív tulajdonában vannak”. E felfogás szerint az állami tulajdonú gazdaság „a nemzetgazdaság vezető ereje”, az állam feladata pedig, hogy „biztosítsa annak konszolidációját és növekedését”. (30) Ebből eredően a kínai gazdaság általános berendezkedése nemcsak hogy megengedi, de kifejezetten meg is követeli a számottevő kormányzati beavatkozásokat. Az állami tulajdon magántulajdon feletti felsőbbrendűségének eszméje áthatja a teljes jogrendszert, és valamennyi alapvető jogszabályban általános elvként hangsúlyozott elemként jelenik meg. Ennek ékes példája a kínai ingatlantörvény, amely a szocializmus kezdeti stádiumára hivatkozva az államot olyan alapvető gazdasági rendszer fenntartásával bízza meg, amelyben uralkodó szerepet játszik az állami tulajdon. A szabályozás megtűri az egyéb tulajdoni formákat is: a törvény engedi az állami tulajdonnal párhuzamos fejlődésüket (31).

(64)

Ezenkívül a kínai jog szerint a kínai szocialista piacgazdaság fejlesztése a Kínai Kommunista Párt (KKP) vezetésével történik. A kínai állam és a KKP struktúrái minden szinten – jogi, intézményi és személyi szinten is – egymásba fonódva olyan felépítményt alkotnak, amelyben a KKP és az állam szerepei nem különböztethetők meg. A kínai alkotmány 2018. márciusi módosítását követően az alkotmány 1. cikkében való megerősítés révén még hangsúlyosabbá vált a KKP vezető szerepe. A meglévő első mondatot – „[a] szocialista rendszer a Kínai Népköztársaság alaprendszere” – követően a rendelkezés következő mondattal egészült ki: „[a] kínai jellemzőkkel bíró szocializmus meghatározó eleme a Kínai Kommunista Párt vezető szerepe.” (32) Ez szemlélteti a KKP vitán felül álló és egyre kiterjedtebb ellenőrzését Kína gazdasági rendszere felett. A kínai rendszertől elválaszthatatlan vezető szerep és ellenőrzés jelentős mértékben túllépi az olyan országokban szokásos mértéket, ahol a kormányok általános makrogazdasági irányítást gyakorolnak, amelynek keretein belül a szabadpiaci erőviszonyok érvényesülnek.

(65)

A kínai állam intervencionista gazdaságpolitikát követve valósítja meg a céljait, amelyek inkább a KKP politikai programjának felelnek meg, és nem a szabadpiacon uralkodó gazdasági viszonyokat tükrözik (33). A kínai hatóságok által alkalmazott intervencionista gazdaságpolitikai eszközök sokrétűek: kiterjednek az ipartervezésre, a pénzügyi rendszerre, valamint a szabályozási környezet szintjére.

(66)

Először is az általános igazgatási ellenőrzés szintjén a kínai gazdaság irányát az ipartervezés összetett rendszere határozza meg, amely kihat az országban zajló valamennyi gazdasági tevékenységre. E tervek összessége az ágazatok és horizontális szakpolitikák átfogó és összetett mátrixára kiterjedően a kormányzat mindén szintjén megjelenik. A tartományi szintű tervek részletesek, míg a nemzeti tervek általánosabb célokat határoznak meg. A tervek emellett meghatározzák az adott ágazatok támogatását szolgáló eszközöket, valamint a célkitűzések megvalósításának határidejét is. Egyes tervek jelenleg is konkrét kimeneti célokat rögzítenek, ami a korábbi tervezési ciklusok általános jellemzője volt. A tervek alapján a kormányzati prioritásoknak megfelelően egyedi ipari ágazatokat és/vagy projekteket választanak ki pozitív vagy negatív prioritásként, amelyekhez konkrét fejlesztési célokat rendelnek (ipari korszerűsítés, nemzetközi terjeszkedés stb.). A gazdasági szereplőknek – a magán- és állami tulajdonban lévőknek egyaránt – gyakorlatilag a tervrendszer által megszabott realitáshoz kell igazítaniuk üzleti tevékenységüket. Ez nem csupán a tervek kötelező jellege miatt van így, hanem azért is, mert az illetékes kínai hatóságok a kormányzat valamennyi szintjén a tervek szerint járnak el, és hatáskörüket ennek megfelelően gyakorolva kényszerítik a gazdasági szereplőket a tervekben lefektetett prioritások betartására (lásd még az alábbi 3.2.2.5. szakaszt) (34).

(67)

Másodszor: a pénzügyi erőforrások elosztásának szintjén Kína pénzügyi rendszerét az állami tulajdonú kereskedelmi bankok uralják. Hitelezési politikájuk kialakításakor és végrehajtásakor e bankoknak a kormányzat iparpolitikai célkitűzéseihez kell igazodniuk ahelyett, hogy elsődlegesen az adott projekt gazdasági megalapozottságát értékelnék (lásd még az alábbi 3.2.2.8. szakaszt) (35). Ugyanez mondható el a kínai pénzügyi rendszer egyéb elemeiről, pl. a részvény- és kötvénypiacokról, a magántőkepiacokról stb. is. A pénzügyi rendszer e bankszektoron kívüli részeinek intézményi berendezkedése és tevékenysége nem a pénzügyi piacok hatékony működését szolgálja, hanem az állam és a KKP számára biztosítja az ellenőrzés és a beavatkozás lehetőségét (36).

(68)

Harmadszor: a szabályozási környezet szintjén a gazdaságra irányuló állam beavatkozások sokféle formát öltenek. Például a közbeszerzési szabályokat rendszeresen használják fel a gazdasági hatékonyságtól eltérő szakpolitikai célok érdekében, ami akadályozza a piacközpontú elvek érvényesülését e téren. A vonatkozó jogszabály kifejezetten arról rendelkezik, hogy a közbeszerzések lebonyolításával az állami politikai intézkedések keretében kitűzött célok megvalósulását kell elősegíteni. Az viszont, hogy e célok jellege továbbra sem meghatározott, széles körű mérlegelési jogkört biztosít a döntéshozó szervek számára (37). Ugyanígy a beruházások terén a kínai kormány jelentős mértékben ellenőrzi és befolyásolja mind az állami, mind a magánberuházások rendeltetését és nagyságrendjét. A beruházások átvilágítása, valamint a beruházásokhoz kapcsolódó különféle ösztönzők, korlátozások és tilalmak fontos hatósági eszközök az iparpolitikai célok támogatásában, például a kulcságazatok feletti állami ellenőrzés fenntartásában, valamint a belföldi ipar megerősítésében (38).

(69)

Összefoglalva: a kínai gazdasági modell olyan alaptételekre épül, amelyek biztosítják és ösztönzik a sokrétű kormányzati beavatkozást. Az ilyen jelentős mértékű kormányzati beavatkozások ellentétesek a piaci erőviszonyok szabad érvényesülésével, ennélfogva torzulásokhoz vezetnek az erőforrások piaci elveknek megfelelő elosztásához képest (39).

(70)

Kínában az állam tulajdonában, ellenőrzése és/vagy szakpolitikai felügyelete vagy irányítása alatt működő vállalkozások a gazdaság alapvető részét képezik.

(71)

Az állami tulajdon kapcsán elmondható, hogy mivel Kínában jelentős mértékben tagolt az asztali és konyhai kerámiaáruk ágazata, nehéz általános következtetéseket levonni az ágazatot jellemző tulajdonosi viszonyokról. Kérelmében a kérelmező kilenc tőzsdei társaságot vizsgált meg, amelyek viszonylag nagy konyhai- és asztaliáru-gyártóként a termelésük jelentős részét exportálják. A kérelmező szerint a vizsgálat időpontjában a kilenc vállalat közül nyolcban az állam részesedése legfeljebb 5 %-os volt, míg a kilencedikben a különböző állami tulajdonú társaságok együttesen közel 50 %-os részesedéssel rendelkeztek (40). Az asztali és konyhai kerámiaáruk más vezető gyártóinál (41) az állami részesedés mértéke a Jiangsu Gaochun esetében 46,5 %, (42) a Jingdezhen Redleaf Ceramics esetében több mint 30,34 %, (43), míg a Sanyuan Ceramics esetében 33 % volt. (44) A Bizottságnak nincsenek adatai az ágazat többi kínai vállalatáról. A rendelkezésre álló bizonyítékokkal tehát nem támasztható alá olyan megállapítás, amely szerint az asztali és konyhai kerámiaáruk ágazatában jelentős az állami tulajdon mértéke.

(72)

Az állami ellenőrzést illetően a kormányzat és a KKP olyan struktúrákat tart fenn, amelyekkel biztosítják folyamatos befolyásukat az állami tulajdonú vállalatok felett. Az állam (és sok tekintetben a KKP is) nem csupán az általános gazdaságpolitikai intézkedések megfogalmazásában és az egyes vállalatoknál történő végrehajtásának felügyeletében játszik tevékeny szerepet, hanem jogot formál arra is, hogy részt vegyen a vállalatok operatív döntéshozatalában. Az asztali és konyhai kerámiaáruk ágazatában a vállalatok feletti állami ellenőrzésére utaló elemeket az alábbi 3.2.2.4. szakasz mutatja be részletesebben.

(73)

Az állam által a kerámiaágazat felett gyakorolt szakpolitikai felügyeletet és irányítást az alábbi 3.2.2.4. és 3.2.2.5. szakasz vizsgálja. A kerámiaágazatra irányuló jelentős mértékű, alábbiakban ismertetett kormányzati ellenőrzés és beavatkozás miatt az asztali és konyhai kerámiaáruk magántulajdonú gyártói sem működhetnek a piaci viszonyoknak megfelelően.

(74)

A fentiek alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az asztali és konyhai kerámiaáruk kínai piacát jelentős mértékben olyan vállalkozások szolgálják ki, amelyek a kínai kormány ellenőrzése, vagy szakpolitikai felügyelete vagy irányítása alatt állnak.

(75)

A kínai állam a vállalatokon belüli állami jelenlét révén is képes beavatkozni az árak és a költségek alakulásába. Így különösen a KKP állami és magántulajdonú vállalatokba egyaránt beépülő sejtjei révén az állam fontos csatornához jut az üzleti döntések befolyásolásában. A kínai társasági jog szerint minden vállalatnál KKP-szervezetet kell létrehozni (legalább három, a KKP alkotmányában meghatározott taggal (45)), amelynek tevékenységéhez az adott vállalatnak kell biztosítania a körülményeket. Úgy tűnik, korábban nem tartották be minden esetben, illetve érvényesítették szigorúan ezt az előírást. Legkésőbb 2016-tól kezdődően azonban a KKP megerősítette azt az igényét, hogy politikai elvekre tekintettel ellenőrzése alatt tartsa az üzleti döntéseket. A beszámolók szerint ezenkívül a KKP nyomást gyakorol a magánvállalatokra annak érdekében, hogy tekintsék elsődlegesnek a „patriotizmust”, és tanúsítsanak pártfegyelmet (46). 2017. évi értesülések szerint a mintegy 1,86 millió magántulajdonú vállalat 70 %-ában működik pártsejt, a vállalatok pedig egyre inkább arra kényszerülnek, hogy a KKP szervezeteinek engedjék át a végső üzleti döntéshozatal jogát (47). Ezeket a szabályokat általánosan kell alkalmazni a kínai gazdaság minden ágazatában, így a kerámiaágazatban is. Megállapítható tehát, hogy a szabályok az asztali és konyhai kerámiaáruk gyártóira, valamint azok inputjainak beszállítóira is vonatkoznak.

(76)

Az asztali és konyhai kerámiaáruk ágazatában kifejezetten szoros a kapcsolat az ilyen áruk kínai gyártói és az állam, ezen belül különösen a KKP döntéshozatali folyamatai között. A THINK!DESK-jelentés olyan személyeket nevez meg, akik az ágazat hat vállalatánál töltenek be vezető pozíciót, ugyanakkor állami vagy közfeladatot is ellátnak (48). Az asztali kerámiaáruk e vezető gyártói közül három kapcsán a Bizottság más források alapján a következőket állapította meg: az egyik legnagyobb uniós piaci exportőr, a mintában szereplő Guangdong Songfa Ceramics Co. Ltd. igazgatótanácsának elnöke és vezérigazgatója a 11. Kínai Országos Népi Gyűlés küldötte, (49) valamint Kuangtung tartomány 12. Népi Gyűlésének tagja (50); egy másik kuangtungi tőzsdei társaság, a Great Wall of Cultural Group Holding Co., Ltd. elnöke Kuangtung tartomány említett 12. Népi Gyűlésének küldöttségi tagja (51); a Guangdong Sitong Group Co., Ltd. tőzsdei társaság elnöke egyúttal a Kínai Népi Politikai Konzultációs Konferencia Csaocsou Városi Bizottságának tagja (52); ugyanezen társaság alelnöke és vezérigazgatója e tisztségei mellett a 13. Csaocsou Városi Népi Gyűlés Állandó Bizottságának tagja (53). Ezenkívül a Bizottság megállapította, hogy a Songfa Ceramics Co., Ltd. igazgatótanácsába 2018-ban választandó nem független igazgatójelölt mindegyike a KKP tagja (54).

(77)

A Bizottság a Songfa Ceramics vonatkozásában azt is megállapította, hogy 2017-ben és 2018-ban a társaság olyan pénzügyi transzferek kedvezményezettje volt, amelyek a beszámolójában „a párttagok »a két új szervezettípushoz« kötődő tevékenységével kapcsolatban felmerült költségek támogatása” címén szerepeltek (55). A „két új szervezettípus” kifejezés olyan állami politikát jelöl, amelynek célja helyi szervezetek (lényegében pártsejtek) létrehozása a gazdasági társaságokban és a „társadalmi szervezetekben” (56). A Songfának juttatott pénzügyi transzferek összegétől függetlenül azok megtörténte önmagában is bizonyítja a kerámiagyártó vállalkozások és a KKP közötti szoros kapcsolatot, valamint azt, hogy a KKP fejleszti a vállalaton belüli tevékenységeit.

(78)

Az állam jelenléte és beavatkozása a pénzügyi piacokon (lásd még az alábbi 3.2.2.8. szakaszt), valamint a nyersanyagok és egyéb inputok biztosítása terén szintén torzító hatással van a piacra (57).

(79)

Mindezek alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az asztali és konyhai kerámiaáruk ágazatához tartozó vállalatokban, valamint a pénzügyi és az egyéb alapanyag-beszállító ágazatok vállalataiban az állam jelenléte a 3.2.2.3. és azt követő szakaszokban bemutatott keretrendszerrel együttesen lehetővé teszi a kínai kormány számára, hogy beavatkozzon az árak és a költségek tekintetében.

(80)

A kínai gazdaság irányát jelentős mértékben egy részletesen kidolgozott tervrendszer határozza meg, amely prioritásokat állít fel, és célokat tűz ki a központi és helyi kormányzatok számára. A vonatkozó tervek a kormányzat valamennyi szintjén elkészülnek, és szinte teljes körűen lefedik a gazdasági ágazatokat. A tervezési eszközök kötelező erejű célkitűzéseket rögzítenek, az egyes igazgatási szintek hatóságai pedig figyelemmel kísérik a tervek végrehajtását a kormányzat megfelelő szintjein. Összességében a kínai tervrendszer eredményeként az erőforrások a kormányzat által stratégiaiként kijelölt vagy más okból politikailag fontosnak tartott ágazatokba irányulnak ahelyett, hogy elosztásukat a piaci erőviszonyok határoznák meg (58).

(81)

A kínai kerámiaágazat, amelyhez a kerámia fogyasztási cikkek, köztük az asztali és konyhai kerámiaáruk előállítása is tartozik, munkaerő-igényes ágazat, amely Kínában hagyományos értékkel bír, ennek kapcsán pedig a kínai állam különböző tervdokumentumokon keresztül szigorú felügyelete, irányítása és vezetése alatt tartja az ágazat fejlesztését (59). Az asztali és konyhai kerámiaáruk gyártására a 2016 és 2020 közötti időszakra szóló 13. könnyűipari fejlesztési terv átfogó eszközén keresztül Kína könnyűipari szabálykönyve az irányadó. Ez utóbbi terv kifejezetten rögzíti, hogy minden érintett ágazatban (tehát az asztali és konyhai áruk ágazatában is) a Kínai Kommunista Párt Nemzeti Kongresszusán, valamint a 18. Pártkongresszus plenáris ülésein hozott döntések szellemiségét kívánja érvényesíteni. A hatálya alá tartozó ágazatokra (ezen belül az asztali és konyhai kerámiaárukra) vonatkozóan a terv több olyan rendelkezést is tartalmaz, amelyek a kínálat és a kereslet kezelését, a vállalati struktúra szervezését, az értéklánc kezelését, az export szerkezetét, valamint a termelés és a beruházások megtervezését szabályozzák. Az érintett ágazatokban a hozzáadott érték éves növekedéséra vonatkozóan 6–7 %-os célt rögzít. Számos támogatási intézkedést is felsorol, amelyek kiemelt célja a könnyűipari vállalkozások versenyképessé tétele a nemzetközi piacon (60). A kerámiaágazatban a termékfejlesztésre vonatkozóan igen részletes rendelkezéseket ír elő. Többek között az asztali és konyhai kerámiaáruk tekintetében az állam a következő utasításokat fogalmazza meg: „fejlődés az olyan elsődleges alacsony erőforrás-igényű termékek területén, mint a magas minőségi osztályú csontporcelán, a magas kvarctartalmú porcelán, a talkumtartalmú porcelán, a magas földpáttartalmú porcelán, valamint az oldott nehézfémet nem tartalmazó zöld háztartási kerámiatermékek; a vállalkozások innovációs és terméktervezési kapacitásának erősítése; a termékek hozzáadott értékének növelése; a hagyományos kerámiaművészeti technikák megőrzésének és fejlesztésének erősítése; fejlődés az elsődleges finomkerámia-művészeti termékek terén; fejlődés az olyan nagy tisztaságú, rendkívüli finomságú, kiemelkedő teljesítményű kerámiaanyagok terén, mint a nagy szilárdságú, nagy ellenálló képességű, hőálló, korrózióálló, termikus sokknak ellenálló, olvadt fémnek ellenálló stb., kerámiaanyagok, valamint a nagyteljesítményű kerámia hőcserélő anyagok, nagyteljesítményű új kerámia membránanyagok, és a csúcsminőségű háztartási kerámiaanyagok.” (61) A terv a vállalatok exporttevékenységére vonatkozó rendelkezéseket is tartalmaz: „[…] Olyan új és feltörekvő piacok meghódítása, mint a Közel-Kelet, Oroszország, Afrika, Európa, Délkelet-Ázsia, Nyugat-Ázsia, Dél-Amerika, Közép-Amerika stb.; „a termelési kapacitás terén a nemzetközi együttműködés megerősítése, a márkás terméket gyártó vállalkozások megerősítése [a külföldi piacok elérése céljából], logisztikai és forgalmazó központok létrehozására a főbb értékesítési piacokon, […]” (62). A fenti célok megvalósítását célzó intézkedésként a terv a piacra lépést szabályozó eszközök – nevezetesen bizonyos ágazatokban a beruházásokat korlátozó jogszabályok – alkalmazását írja elő Kína számára: „Az Államtanács jegyzék formájában egyértelműen meghatározza azokat az ágazatokat, területeket, üzleti szektorokat, amelyekben beruházási művelet nem, vagy csak korlátozottan hajtható végre.” Ezenfelül a tervben az állam számos olyan támogató intézkedést sorol fel, amelyek keretében az érintett ágazatok (ideértve az asztali és konyhai kerámiaáruk gyártását is) támogatást vehetnek igénybe; az intézkedések közé tartoznak például az innovációs alapok, a kedvezményes hitelek, az exportösztönzők, a pénzügyi transzferek, az adókedvezmények, a földhasználati díjak elengedése, vagy a foglalkoztatás stabilizációjára irányuló programok. Az ügy irataiban megtalálható – a kérelmező által benyújtott kérelmen, valamint az asztali és konyhai kerámiaáruk több gyártójának éves jelentésein alapuló – bizonyítékok példákkal szemléltetik az említett támogatási intézkedéseket (63).

(82)

A kínai kormány beavatkozása az asztali és konyhai kerámiaáruk ágazatában nemcsak a fent ismertetett központi tervben nyilvánvaló, de a felülről lefelé irányuló, a nemzeti intézkedésektől az önkormányzatokig az igazgatás valamennyi szintjén kiadott tervdokumentumok teljes skáláján keresztül is tetten érhető. Figyelemre méltó Kuangtung tartomány példája, ahol a vizsgálatban együttműködő exportáló gyártók közül a legtöbb található, és ahol Kínán belül a legnagyobb mennyiségben állítják elő a kerámiatermékeket (64). Az ágazatot ebben a tartományban 2016–2018 között regionális terv szabályozta (Technológiai irányvonal és cselekvési terv Kuangtung tartomány kerámiaágazatának átalakításához és korszerűsítéséhez, a továbbiakban: a Kuangtung tartományi cselekvési terv) (65). A központi tervdokumentumokkal összhangban a Kuangtung tartományi cselekvési terv fő célkitűzései között kiemelten szerepel az „ipari struktúrák folyamatos optimalizálása: a magas hozzáadott értékű termékek arányának jelentős növelésével; az új iparosítási modell legalább két nemzeti demonstrációs bázisának kiépítésével; valamint legalább a következő szereplők támogatásával: két ipari klaszter (50 milliárd RMB felett), 1-2 olyan vállalkozás (-csoport), amelynek főtevékenységből származó éves árbevétele meghaladja a 10 milliárd RMB összeget, továbbá 40 olyan vállalkozás, amelyek főtevékenységből származó éves árbevétele meghaladja az 1 milliárd RMB összeget.” (66) Az említett cselekvési terv utasít „az ipar fejlettségi szintjének javítására” is, amelynek eszközei többek között „az ipari klaszterek optimalizálása: a kerámiagyártó bázisok, például Fosan, Csaocsou, Mejcsou és Csingjüan kiépítésének tovább gyorsítása”, „az ágazati értéklánc kiterjesztése: aktív integráció a kerámiaágazat globális értékláncába”, valamint „aktív részvétel a nemzetközi cserékben és együttműködésben: az erőforrások két típusának (67), valamint a piacok két típusának (68) teljes körű kihasználása, a külföldi beruházásokra irányuló stratégia végrehajtása, az ágazat nemzetközi versenyképességének javítása.” (69) A 13. ötéves könnyűipari tervhez illeszkedő Kuangtung tartományi cselekvési terv kifejezetten a Kuangtung tartománybeli kerámiaáru-gyártók számára fogalmaz meg termékfejlesztési iránymutatásokat: „A háztartási kerámia(művészeti) termékek tekintetében: csúcsminőségű, teljes termékkészletek, valamint háztartási kerámiatermékből átalakított művészeti termékek és kerámiaművészeti termékből átalakított háztartási termékek fejlesztése; üvegkerámia, megerősített porcelán, csontporcelán, magnéziumtartalmú porcelán, magas kvarctartalmú porcelán, magas minőségi osztályú zománc stb. közös termékfejlesztése; finom színezett mázak fejlesztése.” (70) Végül a rendelkezések végrehajtása tekintetében a cselekvési terv meghatározza a szerepek konkrét megoszlását, és ezekhez végrehajtási feladatokat rendel, nevezetesen: a Tartományi Gazdasági és Információs Technológiai Bizottság feladata, hogy „járjon élen a kerámiaágazat átalakításának és korszerűsítésének koordinálásában és irányításában a tartomány egészében”, a Tartományi Környezetvédelmi Osztály feladata „a helyi környezetvédelmi hatóságok felügyelete és irányítása, amelyek a jogszabályi előírásoknak megfelelően végzik a kerámiaágazati projektek környezetvédelmi értékelését és jóváhagyását, környezetvédelmi engedélyezését, valamint napi környezetvédelmi felügyeletét és irányítását”, a tartományi föld- és erőforrásügyi, pénzügyi, adóügyi és villamosenergia-ügyi osztályok feladata, hogy „feladataik ellátásával biztosítsák a vonatkozó szakpolitikák megfelelő végrehajtását”, az egyes városok illetékes gazdasági és információs technológiai hatóságainak feladata pedig, hogy „biztosítsák az érintett osztályok szoros koordinációját és együttműködését, valamint a közös irányítást annak érdekében, hogy a tervezett ütemezésnek megfelelően haladéktalanul létrejöjjenek a kulcsfontosságú vállalkozások átalakítására és korszerűsítésére irányuló projektek.” (71)

(83)

Ahogyan ezt az előző preambulumbekezdés Kuangtung tartomány tekintetében szemléltette, a tartományi kerámiaágazat irányítása egészen a helyi szintig terjed. Például a Kuangtung tartományi cselekvési tervben említett egyik kulcsfontosságú kerámiatermelő központban (72), Csaocsou városában kerámiaterméket gyártó vállalatok helyi ágazati terv hatálya alá is tartoznak. Ez Csaocsou város ütemterve és cselekvési terve a kerámiaágazat átalakításához és technológiai korszerűsítéséhez (73) (a továbbiakban: a Csaocsou cselekvési terv), amely maga is a városra vonatkozó általános ipari terv (a Csaocsou város gazdasági és társadalmi fejlődésére vonatkozó 13. ötéves terv) (74) előírásait teljesíti. A Csaocsou cselekvési terv konkrét utasításokat tartalmazott arra vonatkozóan, hogy a városnak iparszerkezet és termelés tekintetében mit kell teljesítenie. A célok között szerepelt például, hogy a városban legalább öt olyan gyártó telepedjen le, amelynek éves termelése meghaladja az 500 millió RMB értéket, vagy az, hogy 2018-ig a városban letelepedett vállalatok közül legalább tízet vezessenek be a tőzsdére (speciális állami intézkedések támogatásával (75)). A Csaocsou cselekvési terv termékstruktúra tekintetében is meghatározta a város céljait: a tervidőszak végére a nagyvállalatok legalább 10 %-a alkalmazzon csúcstechnológiát, az újonnan bevezetett termékek aránya pedig érje el a forgalom legalább 10 %-át (76).

(84)

Csaocsou nem az egyetlen olyan város, ahol a vállalatok működését államilag tervezik meg: a Kuangtung tartományi cselekvési tervben említett másik nagy kerámiagyártó bázison, Fosan városában található kerámiagyártók Fosan város 2010–2020 közötti időszakra szóló, a modern kerámiaipar kialakítására irányuló helyhatósági tervének (a továbbiakban: a Fosan-terv) hatálya alá tartoznak (77). Ez utóbbi dokumentum szerint – azon alapelv mentén, amely szerint nagyszámú vállalkozást támogatni kell, egyes vállalkozásokat át kell alakítani és korszerűsíteni kell, egyeseket pedig meg kell szüntetni – a meglévő helyi kerámiaágazatnak új formát kell kapnia, amelynek révén az alacsony kategóriából a csúcskategóriába kerülhet (78). A Fosan-terv fokozatos mennyiségi és minőségi eredménycélokat tűzött ki a helyi vállalatok számára, amelynek értelmében az ágazat a folyamatos fejlődés és a mérsékelt növekedés fenntartásával 2012-ig eléri az évi 72 milliárd RMB összegű termelési volument; 10 vállalkozás éves termelése meghaladja az 1 milliárd RMB értéket; fokozatosan kialakulnak a csúcsminőségű, az egészségügyi, a művészeti és a speciális kerámiaáruk ágazatai, valamint a kreatív kerámiaágazatok; az ágazat a folyamatos fejlődés és a mérsékelt növekedés fenntartásával 2015-ig eléri az évi 80 milliárd RMB összegű termelési volument; két vállalkozás éves termelése meghaladja az 2 milliárd RMB értéket, 15 vállalkozás éves termelése pedig az 1 milliárd RMB értéket; a teljes kerámiaágazaton belül jelentősen nő a csúcsminőségű, az egészségügyi, a művészeti és a speciális kerámiaáruk ágazatainak, valamint a kreatív kerámiaágazatok részesedése; míg közép- és hosszú távon (2016–2020 között ) a Fosan-tervvel összhangban termelési volumene révén Kínának meg kell őriznie vezető pozícióját a kerámiaágazatban, valamint jelentős részesedését az ágazati világpiacon, olyan mutatóinak pedig, mint a kerámiagyártás teljes kibocsátási értéke és mennyisége, a nyereség, a K+F-kiadások aránya, a teljes gazdasági tartalom stb., kellően magas szintet kell elérniük ahhoz, hogy Fosan ténylegesen a világ „kerámiaipari fővárosává” válhasson. (79)

(85)

A Bizottság az asztali és konyhai áruk ágazatára vonatkozóan felsorolt bizonyítékokat elegendőnek ítélte annak megállapításához, hogy a kerámiaágazatban közpolitikák vagy intézkedések befolyásolják a szabadpiaci erőviszonyokat.

(86)

Ezzel szemben a CCCLA a nyersanyagokat érintő torzulások tekintetében azt állította, hogy a felülvizsgálat tárgyát képező termék előállításához felhasznált nyersanyagok esetében nem áll fenn torzulás. A CCCLA nem nyújtott bizonyítékot állításának alátámasztására. A Bizottság megjegyzi, hogy bár a felülvizsgálat tárgyát képező termék előállításához felhasznált nyersanyagok tekintetében nem lett volna köteles ilyen elemzést végezni annak megállapításához, hogy az asztali áruk ágazatában közpolitikák befolyásolják a szabadpiaci erőviszonyokat, tetemes számú dokumentumot talált olyan közpolitikákra és intézkedésekre vonatkozóan, amelyek potenciálisan befolyásolhatják a piaci erőviszonyok szabad érvényesülését az asztali és konyhai kerámiaáruk előállításához felhasznált nyersanyagok piacán.

(87)

A kínai kerámiaágazatban széles körben használt kvarcot (HR-kód: 250510) illetően Csianghszi tartomány (80) ásványi erőforrásokra vonatkozó, a 2016–2020 közötti időszakra szóló átfogó terve (81) a kvarclisztet az állampolitikai irányítás körébe tartozó anyagok közé sorolja, amelynek esetében különösen növelni kell az ellátás biztonságát és kapacitását (82). A kvarclisztet a kitermelésre és hasznosításra vonatkozó állami mennyiségi szabályozási mechanizmus is tartalmazza olyan ásványi anyagként, amelynek bányászatát és kitermelését ösztönözni kell (83). A kerámiagyártáshoz felhasznált kvarchomok az ásványi erőforrásokra vonatkozó, a 2016–2020 közötti időszakra szóló 13. nemzeti ötéves tervben (84) is szerepel olyan ásványi anyagként, amelynél a bányák megnyitása a minimális mérettel kapcsolatos kritériumok teljesüléséhez kötött (85).

(88)

Az asztali és konyhai kerámiaáruk gyártási folyamatában szintén használt nyersanyag, a bentonit (HR-kód: 250810) Csianghszi tartomány ásványi erőforrásokra vonatkozó átfogó tervében (lásd fent) olyan ásványi anyagként szerepel, amelynek kitermelését és feltárását fel kell gyorsítani annak érdekében, hogy „az erőforrás adta előnyből minél előbb gazdasági előny származhasson” (86).

(89)

Az asztali és konyhai kerámiaáruk gyártásában széles körben használt pigmenteket (HR-kód: 320710) az ipari, technológiai és innovációs kapacitásokra vonatkozó fejlesztési terv (2016–2020) (87) a petrolkémiai ipar és a vegyipar kiemelt fejlesztési területeként említi, ahol az állami utasítás szerint „biztosítani kell mintegy 1 000 tonna ftalocianin pigment, valamint heterociklusos és egyéb szerves pigment fenntartható előállítását”. (88)

(90)

A gipsz (HR-kód: 252010) az ásványi erőforrásokra vonatkozó 13. nemzeti ötéves tervben (lásd feljebb) olyan ásványi anyagként szerepel, amelynél a bányák megnyitása a minimális mérettel kapcsolatos kritériumok teljesüléséhez kötött (89).

(91)

Végül az asztali és konyhai kerámiaáruk gyártásában az egyik fő nyersanyagként használt kaolint (HR-kód: 2507) számos a kitermelés és a termelés irányítására vonatkozó regionális és helyi tervdokumentum említi. Így különösen Kuanghszi tartomány (90) ásványi erőforrásokra vonatkozó terve (2016–2020) (91) a Hepu kaolin-erőforrásokat feldolgozó ipari bázisra vonatkozó rendelkezéseket rögzít, többek között „a kaolinföld bányászatának bővítését Hepu térségében, a kaolin-mélyfeldolgozási kapacitás és szint növelését, az építőipari, egészségügyi, háztartási és művészeti kerámiatermékek, valamint a papírhoz és festékanyagokhoz kapcsolódóan a kaolinágazat fejlesztésének előtérbe helyezését, az ásványi termékek hozzáadott értékének további növelését; 2020-ig 8-10 kiemelt kaolin-mélyfeldolgozó vállalkozás létrehozását, és Hepu térségének országos szinten kulcsfontosságú kaolintermelő bázissá fejlesztését.” (92) Tartalmaz továbbá olyan rendelkezéseket is, amelyek az ipari kitermelési struktúrák és kapacitások kialakítására irányulnak, beleértve a kaolinellátásra vonatkozó előírásokat is: „A gazdasági és társadalmi fejlődéssel kapcsolatos igényeknek megfelelően határozottan előmozdítjuk a sajátos jellemzők és előnyök, valamint a kialakulóban lévő ásványierőforrás-ágazatok kiaknázását. Az olyan ásványi anyagok előtérbe helyezésével, mint a […], a kaolin, […], az erőforrásokat érintő körülmények szem előtt tartásával a nagy környezetvédelmi teherbírású és általános támogató létesítményekkel támogatott területeken előmozdítjuk a piacon versenyképes nagy és közepes méretű bányák létesítését, továbbá biztosítjuk a hatékony ágazati koncentrációt és méretbővítést a legfontosabb ásványi anyagok ellátási kapacitásának és bányászatának bővítése, valamint felhasználási szintjének növelése érdekében.” (93) Végül a terv szabályozza a bányavállalatok minimális termelési kapacitását azáltal, hogy vállalati kategóriák szerint – ideértve a kaolintermelést is – minimális kitermelési volumeneket határoz meg (94).

(92)

A kaolintermelés piaca ugyancsak Kuangtung tartomány ásványi erőforrásokra vonatkozó tervének (2016–2020) (95) hatálya alá tartozik, ami különösen fontos, mivel a Kuangtung tartomány kulcsszerepet tölt be a kerámiagyártásban (lásd a (82) preambulumbekezdést). Hasonlóan Kuanghszi tartomány fent ismertetett tervéhez, Kuangtung tartomány terve is számos rendelkezést rögzít az ásványi anyagok, ezen belül a kaolin kitermelésének és feldolgozásának irányítására és megtervezésére vonatkozóan. Az irányadó fogalmak közé tartozik különösen: „áttörés az ásványkutatásban a stratégiai cselekvés és célmegvalósítás felgyorsításával”, „az erőforrás-feltárási, bányászati és védelmi tervek javítása”, vagy „a kínálati oldali strukturális reformok további előmozdítása” (96).

(93)

Ahogy az asztali és konyhai kerámiaáruk gyártása esetében, a kaolinra vonatkozó tervdokumentumok az érintett tartomány szintjétől az önkormányzati szintig terjednek. Például a Kuanghszi tartományban (lásd fent) található Pejhaj városa saját ásványierőforrás-gazdálkodási tervvel rendelkezik (97), amely a kaolin kitermelésére és termelésére vonatkozó rendelkezéseket tartalmaz. A terv az ásványi erőforrások tekintetében különösen a következő bányászati, termelési és felhasználási célokat tűzte ki a város iparszerkezete számára: „2020-ig a város teljes bányászati ágazata számára a stabil gazdasági növekedés biztosítása, 450 millió RMB értékű ásványipari termelés és 9 millió tonnás ásványkitermelési volumen elérése”, továbbá a kaolinra és a kvarchomokra is kiterjedően a következő ágazati célokat: „a meglévő bányászati kapacitásra építve a kaolin és a kvarchomok üveggyártási célú bányászatának és felhasználásának előtérbe helyezése, [továbbá] a kaolin (porcelánföld), a nagy tisztaságú kvarchomok és az egyéb színesfém ásványi termékek legnagyobb feldolgozó, importáló és exportáló bázisának, a legnagyobb kerámiagyártó bázis, valamint a legnagyobb cementgyártó bázis létesítése Kuanghszi tartományban.” (98) A terv 2025-ig teljesítendő célokat is megfogalmaz, többek között a felhasználás és a termelés növelésére vonatkozóan: „a színesfémek és az építőanyagok bányászatának és felhasználásának erőteljes fejlesztése; az olyan mélyfeldolgozási ágazatok fejlesztésének előtérbe helyezése, mint a kaolin, az üveggyártáshoz használt kvarchomok stb.; arra irányuló törekvések, hogy az ásványipari termelés értéke 2025-re elérje a 600 millió RMB összeget […]; a bányászat hatékony és jelentős bővítése és iparosítása; az ásványi erőforrások gazdaságos és intenzív használatának jelentősen növelése”. Emellett a helyi önkormányzatok határozott céljaként „az ásványipar átfogó irányítását” jelöli meg. (99) Az irányítási politika egyik alapeleme a helyi ipar szerkezetének és teljesítményének szabályozása: „A város kiemelt bányászati térségének meghatározása: Hepu kiemelt bányászati térség, területe 542,49 km2. E kiemelt bányászati térségben jelenleg 6 nagy méretű kaolinbánya működik. 2020-ra a kaolinbányák száma e kiemelt bányászati térségben 8 vagy annál kevesebb lehet, nagy, illetve közepes termelési volumennel. A 8 tervezett terület közül 7 már kijelölt terület, egy terület kijelölésére pedig a későbbiekben kerül sor.” (100)

(94)

A fent említett tervdokumentumok arra engednek következtetni, hogy a kínai kormány továbbá a szakpolitikai eszközök és irányelvek széles körét alkalmazza az asztali és konyhai kerámiaáruk ágazatának irányítása és fejlesztése céljából, többek között a piac összetételéhez és szerkezetátalakításához, a nyersanyagokhoz, a beruházásokhoz, a kapacitásgazdálkodáshoz, a termékskálához, a tevékenységek elhelyezéséhez, a korszerűsítéshez stb. kapcsolódóan. A felsorolt és egyéb eszközökkel a kínai kormány az ágazat fejlesztését és működését annak valamennyi vonatkozására kiterjedően irányítja és ellenőrzi (101). Elmondható, hogy a kínai kormány politikájának horderejét és az abból eredő torzulásokat az asztali és konyhai kerámiaáruk ágazatában meglévő, az alábbi 3.3.1. szakaszban ismertetett kapacitásfelesleg jelenlegi problémája szemlélteti a legvilágosabban (102).

(95)

Összefoglalva: a Bizottság megállapította, hogy a kínai kormány olyan közpolitikákat alkalmaz, amelyek befolyásolják a szabadpiaci erőviszonyokat az asztali és konyhai áruk ágazatában, beleértve az ágazatban felhasznált nyersanyagokat is.

(96)

A rendelkezésre álló információk szerint a kínai csődjogi rendszer nem alkalmas arra, hogy megvalósítsa olyan elsődleges célkitűzéseit, mint a követelések és tartozások méltányos rendezése, valamint a hitelezők és adósok jogszabályban biztosított jogainak és érdekei védelme. Úgy tűnik, ennek okai abban keresendők, hogy bár formálisan a kínai csődjog hasonló elveken nyugszik, mint más országok megfelelő jogszabályai, a kínai rendszert a jogérvényesítés módszeres hiánya jellemzi. Közismert a csődesetek alacsony száma az ország gazdaságának méretéhez képest, nem utolsósorban azért, mert a fizetésképtelenségi eljárásoknak számos olyan hiányosságuk van, amelyek gyakorlatilag elrettentik a bajba jutott vállalkozásokat attól, hogy csődvédelmet kérjenek. Ezenfelül az állam továbbra is hangsúlyos és tevékeny szerepet tölt be a fizetésképtelenségi eljárásokban, sok esetben közvetlenül befolyásolva azok kimenetelét (103).

(97)

Kínában különösen a földterületek tulajdonjogával és a földhasználati jogokkal összefüggésben nyilvánvalóak az ingatlanjog rendszerének hiányosságai (104). Minden földterület a kínai állam tulajdona (a vidéki földterület kollektív, a városi földterület állami tulajdonban van). Kiosztásuk továbbra is kizárólag az államtól függ. Vannak olyan jogszabályi előírások, amelyek célja – például az aukciós eljárások bevezetésével – annak biztosítása, hogy a földhasználati jogok kiosztása átlátható módon és piaci áron történjen. Ezeket az előírásokat azonban rendszeresen figyelmen kívül hagyják, így egyes vevők ingyen vagy piaci ár alatt jutnak földterülethez (105). A hatóságok emellett a földterületek kiosztásakor gyakran törekszenek konkrét politikai célok elérésére, például a gazdasági tervek teljesítésére (106).

(98)

A kínai csődjogi és ingatlanjogi szabályozás nem működik megfelelően, ami torzulásokat eredményez Kínában a fizetésképtelen vállalatok életben tartásakor, valamint a kínai földterületek használati jogának kiosztásakor. Az asztali és konyhai kerámiaáruk ágazata is e jogszabályok hatálya alá tartozik. Ezenkívül a Bizottság már korábban megállapította, hogy az ágazatnak előnyre származott a földhasználati jogokkal kapcsolatos olyan műveletekből, amelyeknél állam okozta torzulás állt fenn (107).

(99)

A fentiek alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az asztali és konyhai kerámiaáruk ágazatában a csődjogi és ingatlanjogi szabályozás alkalmazása diszkriminatív volt, vagy azt nem megfelelően érvényesítették.

(100)

Kínában nem fejlődhet ki teljes mértékben piaci alapokon álló bérrendszer, mivel a munkavállalók és a munkáltatók kollektív önszerveződési jogai korlátozottak. Kína nem ratifikálta a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet számos alapvető egyezményét, így különösen azokat, amelyek az egyesülés szabadságára és a kollektív tárgyalásra vonatkoznak (108). A nemzeti jog értelmében egyetlen szakszervezet működik. E szervezet azonban nem független az állami hatóságoktól, a kollektív tárgyalásokban és a munkavállalói jogok védelmében való közreműködése pedig továbbra is kezdetleges (109). Ezenfelül a kínai munkaerő mobilitását korlátozza a háztartások nyilvántartásba vételi rendszere, amely a társadalombiztosítási és egyéb juttatásokat kizárólag az adott közigazgatási területen lakók számára teszi elérhetővé teljes körűen. Ennek eredményeként a regisztrált helyi lakcímmel nem rendelkező munkavállalók kiszolgáltatott foglalkoztatási helyzetbe kerülnek és alacsonyabb jövedelemhez jutnak a regisztrált helyi lakcímmel rendelkezőkhöz képest (110). A fenti ténymegállapításokkal jellemzett körülmények a kínai bérköltségek torzulásához vezetnek.

(101)

A már említett módon a felülvizsgálat tárgyát képező termék előállítási költségének jelentős részét a munkaerő teszi ki, mivel munkaerő-igényes folyamatról van szó. A kerámiaágazat, ezen belül az asztali áruk gyártása az előzőekben bemutatott kínai munkajogi rendszer hatálya alá tartozik. Ez utóbbi ágazatot ennélfogva a bérköltségek torzulása közvetlenül (az érintett termék gyártásakor) és közvetetten (az ugyanezen kínai munkajogi rendszer hatálya alá tartozó vállalatoktól származó tőke vagy alapanyagok felhasználásakor) is érinti.

(102)

A fentiek alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az asztali és konyhai kerámiaáruk ágazatában a bérköltségek torzultak.

(103)

Kínában a vállalati szereplők tőkéhez jutása többféle szempontból torzult.

(104)

Először is a kínai pénzügyi rendszert az állami tulajdonú bankok erős pozíciója jellemzi (111), amelyek a finanszírozási eszközök juttatásakor az adott projekt gazdasági életképességétől eltérő szempontokat is figyelembe vesznek. Az állami tulajdonú nem pénzügyi vállalatokhoz hasonlóan a bankok nem csupán tulajdoni jogviszony, hanem személyes kapcsolatok keretében is kötődnek az államhoz (a nagy állami tulajdonú pénzügyi intézmények felső vezetőit végső soron a KKP nevezi ki) (112), továbbá az állami tulajdonú nem pénzügyi vállalatokhoz ugyancsak hasonlóan a bankok rendszeresen hajtanak végre a kormányzat által kidolgozott közpolitikai intézkedéseket. Ennek során a bankok az erre vonatkozó egyértelmű jogszabályi kötelezettség teljesítésével hitelnyújtási tevékenységüket a nemzetgazdasági és társadalmi fejlődés szükségleteinek megfelelően, továbbá az állami iparpolitika iránymutatása szerint végezik (113). Mindezt egyéb meglévő szabályok fokozzák, amelyek a pénzügyi forrásokat a kormányzat által ösztönzöttként kijelölt vagy egyéb szempontból fontosnak tartott ágazatokhoz irányítják (114).

(105)

Ismert ugyan, hogy különböző jogszabályi rendelkezések említik a normális banki viselkedés és a prudenciális szabályok tiszteletben tartásának, például a hitelfelvevők hitelképességi vizsgálatának szükségét, megdönthetetlen bizonyítékok, köztük a piacvédelmi vizsgálatok során tett ténymegállapítások támasztják alá azt, hogy az ilyen rendelkezések szerepe másodlagos a különféle jogi eszközök alkalmazása során.

(106)

Ezenkívül a kötvény- és hitelminősítések gyakran torzulnak különféle okokból, többek között amiatt, hogy a kockázatértékelést befolyásolja az adott vállalat stratégiai fontossága a kínai kormány számára, valamint az implicit állami kezességvállalás ereje. A becslések határozottan arra utalnak, hogy a kínai hitelminősítések rendszerszerűen a rosszabb nemzetközi minősítéseknek feleltethetők meg.

(107)

Következésképpen a hitelezés súlypontja az állami tulajdonú vállalatok, a jó összeköttetésekkel rendelkező magánvállalatok, valamint a kulcsfontosságú ipari ágazatok felé tolódik el, ez pedig azt jelzi, hogy a tőke elérhetősége és költsége nem minden piaci szereplő számára azonos.

(108)

Másodszor: a hitelfelvétel költségeit mesterségen alacsonyan tartották a beruházások élénkítése érdekében. Ez túlzott mértékű, viszont egyre alacsonyabb megtérülésű tőkeberuházáshoz vezetett. A folyamatot szemlélteti, hogy a vállalati tőkeáttétel az utóbbi időben a jövedelmezőség drasztikus visszaesése ellenére is nőtt az állami szektorban, ami arra utal, hogy a bankrendszer mechanizmusai nem a normális kereskedelmi reakcióknak megfelelően működnek.

(109)

Harmadszor: bár a nominálkamatlábak liberalizációja 2015 októberében megvalósult, az árjelzéseket a kormányzat által előidézett torzulások hatása miatt továbbra sem a szabadpiaci erőviszonyok alakítják. Sőt, a referencia-kamatlábbal megegyező vagy annál alacsonyabb kamat melletti hitelnyújtás aránya továbbra is a teljes kihelyezett állomány 45 %-ának felel meg, a célzott hitelezés alkalmazása pedig a jelek szerint egyre hangsúlyosabb, mivel aránya a romló gazdasági körülmények ellenére határozottan nőtt 2015 óta. A mesterségesen alacsony kamatlábak alulárazást eredményeznek, ez pedig túlzott tőkefelhasználáshoz vezet.

(110)

A kínai hitelezés általános bővülése a tőkeallokáció hatékonyságának romlására utal, ugyanakkor nem érzékelhetők a hitelfeltételek olyan szigorításának jelei, amelyre torzulásoktól mentes piaci környezetben lehetne számítani. Mindennek eredményeképpen az elmúlt években rohamosan nőtt a nemteljesítő hitelállomány. A veszélyeztetett hitelállomány bővülésével szembesülő kínai kormány a nemteljesítések elkerülése mellett döntött. Következésképpen a rossz hitelekre egyrészt a hitelek megújítása volt a válasz, ami ún. „zombicégek” létrejöttéhez vezetett, másrészt az adósság átruházása (pl. összefonódások vagy hitel-tőke konverzió formájában), ami viszont nem feltétlenül oldotta meg az általános hitelproblémát vagy kezelte annak elsődleges okait.

(111)

Lényegében a piac liberalizációja érdekében legutóbb tett lépések ellenére a kínai vállalati hitelezésben továbbra is jelen vannak azok a rendszerszintű problémák, amelyek az állam mindent átható tőkepiaci jelenlétéből adódnak.

(112)

A bemutatott pénzügyi rendszer révén egyaránt előnyhöz jutnak az asztali és konyhai kerámiaáruk gyártói, valamint az ágazat számára nyersanyagot és egyéb inputokat beszállítók is. Így különösen az asztali és konyhai kerámiaáruk egyes kínai gyártói a közelmúltban olyan nem piackonform állami támogatásban részesültek, amely a nem kereskedelmi feltételekkel nyújtott pénzügyi támogatás jellemzőivel rendelkezett (115). Emiatt ez utóbbi támogatás, valamint a pénzügyi rendszerre irányuló általános és számottevő, az előzőekben ismertetett kormányzati beavatkozás minden szinten súlyosan érinti a piaci viszonyokat.

(113)

A fentiek alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az asztali és konyhai kerámiaáruk gyártói olyan finanszírozást vehettek igénybe, amelyet közpolitikai célokat megvalósító vagy az államtól más tekintetben nem függetlenül tevékenykedő intézmények nyújtottak.

(114)

A Bizottság megjegyezte, hogy a jelentésben bemutatott torzulások jellemzőek a kínai gazdaságra. A rendelkezésre álló bizonyítékok szerint a kínai rendszer jellemzőiről a 3.2.2.2– 3.2.2.5. szakaszban, valamint a jelentés A. részében tett megállapítások az ország egészére és a gazdaság valamennyi ágazatára érvényesek. Ugyanez igaz a termelési tényezőkről a 3.2.2.6–3.2.2.8. szakaszban, valamint a jelentés B. részében közölt jellemzésre is.

(115)

A 2018. július 18-i feljegyzéshez fűzött 2018. július 30-i észrevételeiben a CCCLA kifogásolta az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének alkalmazását. Álláspontja szerint a Bizottságnak az előállítási költségekre vonatkozó, más forrásokból származó adatok vizsgálata előtt először is ellenőriznie kell, és a 2. cikk (6a) bekezdésének a) pontjában előírtak szerint egyértelműen meg kell állapítania, hogy az asztali kerámiaáruk kínai ágazatában valóban fennállnak-e az állítólagos jelentős torzulások. 2018. augusztus 13-i kiegészítő észrevételeiben a CCCLA kifejtette, hogy a kínai exportáló gyártók az érintett termék előállításához felhasznált 15 nyersanyagot általában nem importálják, hanem azokat a helyi piacról szerzik be. Emellett érvelése szerint „a panaszos nem állította, hogy jelentős torzulás áll fenn a kínai nyersanyagpiacon, továbbá ezt a Bizottság sem állapította meg abban az »országjelentésében«, amelyet a kínai kerámiaágazatban felhasznált nyersanyagokkal összefüggő esetleges torzulásról készített.” Ezért a CCCLA szerint nem volt indokolt, hogy a Bizottság a szóban forgó 15 nyersanyag esetében a Brazíliából, Thaiföldről és Törökországból érkező behozatal áraival helyettesítse a kínai exportőrök tényleges belföldi beszerzési árait. Ezt a felvetés megismétlődik a 2018. október 19-i észrevételekben is, amelyek szerint a kínai exportáló gyártók által felhasznált nyersanyagokra vonatkozóan a Bizottságnak a tényleges beszerzési árakat kell vizsgálnia.

(116)

A Bizottság felkérte a CCCLA-t, hogy az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése a) pontjának harmadik franciabekezdésében előírtak szerint „pontos és megfelelő bizonyítékokkal” támassza alá az állítását. A lehetőséggel azonban sem a CCCLA, sem annak a mintában szereplő tagvállalatai nem éltek, a mintában szereplő egyik vállalat pedig a helyszíni ellenőrzés során megszüntette az együttműködését.

(117)

A Bizottság emlékeztet arra, hogy az asztali és konyhai kerámiaáruk előállítása inputok széles körét igényli. A mintában szereplő vállalatok ezeket az inputokat Kínában szerezték be. Nyilvánvalóan az előzőekben ismertetett rendszerszintű torzulások kihatnak azokra az árakra is, amelyeket az asztali és konyhai kerámiaáruk előállításához ilyen inputot beszerző, illetve arra szerződést kötő gyártó fizet, és megjelenít a költségei között. Például az inputok beszállítói a torzulásokkal érintett munkaerőt foglalkoztatnak. Olyan idegen forrást vonhatnak be, amelyeket szintén érintenek a pénzügyi szektor, illetve a tőkeallokáció torzulásai. Ezenkívül vonatkoznak rájuk a tervrendszer valamennyi kormányzati szinten és gazdasági ágazatban alkalmazott szabályai.

(118)

Következésképpen nem csupán az érintett termék belföldi értékesítési árai nem használhatók fel, de érintett valamennyi inputköltség (ezen belül a nyersanyagok, az energia, a földterület, a finanszírozás, a munkaerő stb.), mivel ezek árazását is befolyásolja a jelentés A. és B. részében bemutatott számottevő kormányzati beavatkozás. Sőt, a tőke, a földterületek, a munkaerő, az energia és a nyersanyagok elosztásával összefüggésben bemutatott kormányzati beavatkozás Kína egészében érvényesül. Ebből például az adódik, hogy a Kínában többféle termelési tényező felhasználásával előállított inputra szintén jelentős torzulások hatnak. Ugyanez vonatkozik az input inputjaira, és így tovább.

(119)

A nyilvánosságra hozatalt követően a CCCLA számos észrevételt tett az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése b) pontjának Bizottság általi alkalmazásával kapcsolatban.

(120)

A CCCLA először is előadta, hogy a Bizottság által az asztali és konyhai kerámiaáruk kínai ágazatában fennálló jelentős torzulásokra vonatkozóan tett megállapítások nem teljesítik az objektív forrásokkal és a megfelelő bizonyító erővel kapcsolatos követelményeket abban az értelemben, hogy döntően a Bizottság jelentésére, valamint a THINK!DESK-jelentésre támaszkodnak. A Bizottság jelentése nem elemezte tárgyilagosan Kína gazdaságát és gazdaságpolitikáit, szerepe kimerült abban, hogy megkönnyítse a kérelmező számára a jelentős torzulásokra vonatkozó elegendő bizonyíték bemutatását, a Bizottság számára pedig azt, hogy e tekintetben megállapításokat tegyen. Hasonlóképpen a CCCLA véleménye szerint a THINK!DESK-jelentés megkönnyítette a kérelmező számára a kérelmének összeállítását, a Bizottság számára pedig azt, hogy megállapításokat tegyen az asztali és konyhai kerámiaáruk kínai ágazatában fennálló jelentős torzulásokra vonatkozóan. Ebben az értelemben a CCCLA szerint mindkét dokumentum meghatározott céllal készült, így azok nem tekinthetők tárgyilagosnak, a jelentős torzulások elemzésében pedig valószínűleg nem vettek figyelembe minden ténybeli elemet. Ezenfelül a dokumentumok jóval a hatályvesztési felülvizsgálat megindítása előtt készültek, a CCCLA szerint pedig a Bizottság azok tartalmán túlmenően új megállapítást nem tett.

(121)

A Bizottság emlékeztetett arra, hogy jelentése az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének c) pontja szerint a vizsgálat iratai között elhelyezett bizonyítéknak minősül. A jelentés közzétételére 2017. december 21-én került sor, így minden félnek (tehát nemcsak egy meghatározott dömpingellenes vizsgálatban érintett feleknek) lehetősége volt a jelentésben foglalt bizonyítékokkal kapcsolatban észrevételt tenni, valamint a bizonyítékok cáfolatára és kiegészítésére is. A Bizottsághoz eddig nem érkezett a jelentés tárgyilagosságát megkérdőjelező megkeresés. Ezenkívül maga a CCCLA sem mutatott be olyan konkrét elemet, amely alapján cáfolhatók lennének a jelentésben foglalt bizonyítékok, illetve jogi következtetések. Ennek megfelelően nem nyert igazolást az, hogy a jelentés nélkülözné a tárgyilagosságot, így a Bizottság elutasította azt az állítást, hogy a jelentés a jelenlegi vizsgálatban nem használható fel. Hasonlóképpen a CCCLA kifogásolhatta volna a THINK!DESK-jelentésben foglalt ténybeli vagy jogi elemek bármelyikét csakúgy, mint a panaszos bármely egyéb beadványát. Mivel a szervezet nem részletezte, hogy az ezekben foglalt információk miért nem tárgyilagosak, a Bizottság elutasította azt az állítást, hogy a vizsgálat során nem használhatta volna fel a THINK!DESK-jelentést.

(122)

A CCCLA kifogásolta továbbá azt is, hogy mindkét jelentés jóval a hatályvesztési felülvizsgálat megindítása előtt készült. A szervezet szerint a Bizottság azok tartalmán túlmenően új megállapítást nem tett.

(123)

A Bizottság nem értett egyet ezzel a véleménnyel. A jelenlegi vizsgálatban megállapította, hogy a jelentésben foglalt releváns bizonyítékok kapcsolódnak a jelenlegi hatályvesztési felülvizsgálathoz, így figyelembe vette a jelentést annak értékelésekor, hogy Kínában fennállnak-e jelentős torzulások. Hasonlóképpen a Bizottság a THINK!DESK-jelentés tartalmából iránymutatást merített az asztali és konyhai kerámiaáruk ágazata szempontjából kifejezetten releváns egyéb elemek vizsgálatához. A Bizottság ezenkívül hivatkozott a Kínában fennálló horizontális torzulások és az érintett ágazat közötti kapcsolatokra vonatkozó, különösen a 3.2.2.5. szakaszban ismertetett további bizonyítékokra és kutatásokra, amelyek egyaránt számottevően túlmutatnak a jelentésben és a THINK!DESK-jelentésben foglalt bizonyítékokon. A kutatás alapján a Bizottságnak számos további megállapítás megtételére nyílt lehetősége az asztali és konyhai kerámiaáruk ágazatában fennálló jelentős torzulásokról. A Bizottság ezért elutasította a CCCLA állítását.

(124)

A CCCLA előadta továbbá, hogy a Bizottság mennyiségi elemzés hiányában tett a jelentős torzulásokra vonatkozó megállapításokat. A CCCLA véleménye szerint az ilyen torzulások elemzését az egyes exportáló gyártók által közölt árak vagy költségek és a szabadpiaci árak, illetve költségek összehasonlításával kell alátámasztani annak érdekében, hogy a torzulások jelentős mértéke megítélhető legyen.

(125)

Az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése b) pontjának első mondatában foglalt meghatározás szerint „[j]elentős torzulások azok a torzulások, amelyek akkor következnek be, ha a jelentett árak vagy költségek – a nyersanyag- és energiaköltségeket is beleértve – jelentős kormányzati beavatkozás hatására nem szabadpiaci erőviszonyok eredményei.” A rendelkezés második mondata iránymutatást ad a Bizottság számára arra vonatkozóan, hogy milyen módon értékelje a jelentős torzulások fennállását: „A jelentős torzulások fennállásának értékelése során – többek között – figyelembe kell venni” [a 2. cikk (6a) bekezdésének b) pontjában felsoroltak] „közül egy vagy több elem lehetséges hatását.” Következésképpen a (48) preambulumbekezdésben kifejtett módon és a 2. cikk (6a) bekezdése b) pontjának megfelelően a Bizottság a jelentős torzulások fennállásának értékelése során az említett rendelkezés franciabekezdéseiben foglalt releváns elemek átfogó értékelése alapján végezte el egy exportáló gyártó árainak, illetve költségeinek és a szabadpiac torzulásoktól mentes árainak, illetve költségeinek tényleges összehasonlítását. Ugyancsak a (48) preambulumbekezdésben meghatározottak szerint a torzulások fennállásának átfogó értékelésekor figyelembe vehető az exportáló ország általános háttere és helyzete, valamint teljes jogrendszere is, amely kiterjedt hatásköröket biztosít a kormánynak a gazdasági beavatkozásra, amelynek révén az árak és a költségek nem a szabadpiaci erőviszonyoknak megfelelően alakulnak. Az előírás szerint a 2. cikk (6a) bekezdése b) pontjának franciabekezdéseiben felsorolt egy vagy több releváns kritérium potenciális hatásának befolyással kell lennie az árak és költségek alakulására, arra vonatkozó jogszabályi előírás viszont nincs, hogy az érintett országban és ágazatban a jelentős torzulások fennállását a torzulásoktól mentes referenciaárak és a az exportáló gyártók költségeinek és árainak összehasonlításán alapuló tényleges mennyiségi elemzés útján lenne szükséges megállapítani. A Bizottság ezért elutasította az állítást.

(126)

Végül a CCCLA azzal érvelt, hogy a Kína WTO-csatlakozásáról szóló jegyzőkönyv (a továbbiakban: a jegyzőkönyv) 15. szakaszának hatályvesztését követően az Unió nem térhet el a rendes érték megállapításának standard módszertanától, vagyis ha a dömpingellenes megállapodás másképp nem engedi, akkor kizárólag az exportáló ország belföldi árait és költségeit veheti figyelembe. Erre tekintettel az Uniónak a dömpingellenes megállapodás 2. cikkével összhangban a standard módszertant kell alkalmaznia. A CCCLA azt állította továbbá, hogy a dömpingellenes megállapodás „nem biztosít érdemi lehetőséget a jelentős torzulások megállapítására”. Mivel az erre irányuló konkrét intézkedés jogalapja nem szerepel sem a dömpingellenes megállapodásban, sem az 1994. évi GATT-ban, a jelentős torzulások fennállására vonatkozó ténymegállapítások, ezekből eredően pedig a rendes érték számtani képzése esetén sem teljesülnek a dömpingellenes megállapodás 1., 2., 6.1. és 18.1. cikkében foglalt rendelkezések.

(127)

A szóban forgó ügyben a Bizottság az alaprendelet 2. cikkének (6a) bekezdésében foglalt releváns szabályokat alkalmazta. Az uniós jogalkotó e szabályokat az Uniót a WTO-jog szerint terhelő kötelezettségek maradéktalan figyelembevételével fogadta el. A Bizottság felhívta a figyelmet arra, hogy a WTO-jogban nincs olyan abszolút szabály, amely minden esetben előírná a rendes érték belföldi költségek és árak alapján történő számtani képzését. A Bizottság nem értett egyet továbbá azzal az állásponttal, amely szerint a jegyzőkönyv 15. szakasza már ne lenne releváns a Kínát érintő dömpingvizsgálatok szempontjából, ezenkívül emlékeztetett arra, hogy a WTO vitarendezési rendszerében a kérdés tárgyában peres eljárás van folyamatban, amelyben megvédte álláspontját a (d) pont, annak célja, valamint a rendelkezést előkészítő tárgyalások tekintetében. A Bizottság ezért elutasította ezeket az állításokat.

(128)

A 3.2.2.2–3.2.2.9. szakaszban közölt elemzés, amely többek között vizsgálja az általában a kínai gazdaságra, konkrétan pedig a kerámiaágazatra (és azon belül a felülvizsgálat tárgyát képező termékre) irányuló állami beavatkozásra vonatkozó bizonyítékokat, rámutatott, hogy az árak, illetve költségek – a nyersanyag-, energia- és munkaerőköltségeket is beleértve – az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése b) pontjának értelmében vett jelentős kormányzati beavatkozás hatására nem szabadpiaci erőviszonyok eredményei. Ez alapján, valamint a kínai kormány együttműködésének hiányában a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy ebben az esetben nem helyénvaló a belföldi árak és költségek alkalmazása a rendes érték megállapításához.

(129)

A Bizottság ezért a rendes értéket számtanilag képezte a torzulásoktól mentes árakat vagy referenciaértékeket tükröző előállítási és értékesítési költségek alapján, vagyis ebben az esetben egy megfelelő reprezentatív ország vonatkozó előállítási és értékesítési költségei alapján az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése a) pontjának megfelelően, a következő szakaszban foglaltak szerint.

(130)

Miután megállapította, hogy az asztali és konyhai kerámiaáruk kínai ágazatában az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének b) pontja értelmében vett jelentős torzulások befolyásolják az árakat és/vagy a költségeket, a Bizottság az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése a) pontjának megfelelően egy megfelelő reprezentatív ország előállítási és értékesítési költségei alapján számtanilag képezte a rendes értéket.

(131)

A reprezentatív ország kiválasztása a következő szempontok alapján történt:

(132)

A (31) preambulumbekezdésben említett módon a Bizottság a 2018. július 18-i feljegyzésben tájékoztatta az érdekelt feleket, hogy három lehetséges reprezentatív országot határozott meg: Brazíliát, Thaiföldet és Törökországot, majd felkérte az érdekelt feleket arra, hogy tegyenek észrevételt, és javasoljanak további országokat. Mind a CCCLA, mind a kérelmező számos észrevételt tett a lehetséges reprezentatív országokkal kapcsolatban, azonban egyikük sem javasolt másik országot.

(133)

Brazília, Thaiföld és Törökország gazdasági fejlettsége egyaránt Kínáéhoz hasonlónak tekinthető, azaz a Világbank osztályozási rendszerében mindegyik a közepes jövedelmű országok felső sávjába tartozik.

(134)

A CCCLA észrevétele (117) szerint 2017-ben Törökország egy főre jutó GNI-je lényegesen magasabb volt, mint Kína vagy Brazília mutatója. A kérelmező ugyancsak megjegyezte (118), hogy 2016-ban Brazília egy főre jutó GDP-je a kínai mutatóhoz igen hasonló, míg az egy főre jutó török GDP ezeknél lényegesen magasabb volt. Ennélfogva mindkét fél azt állította, hogy ez a kritérium Törökország ellen szól.

(135)

Az alaprendelet „az exportáló országhoz hasonló gazdasági fejlettségi szintű, megfelelő reprezentatív országot” említ. Következésképpen az alaprendelet nem azt írja elő a Bizottság számára, hogy azt az országot válassza ki, amelynek egy főre jutó GNI-je vagy GDP-je a leginkább megközelíti a kínai mutatót. A releváns kritérium ezzel szemben a gazdasági fejlettség szintjének hasonlósága. Több esetlegesen megfelelő, hasonló gazdasági fejlettségi szintű ország meghatározásakor a hasonlóság megállapítása céljából helyénvaló a közepes jövedelmű országok felső sávjának figyelembevétele a Világbank adott időszakra vonatkozó besorolása szerint, amely objektív gazdasági szempontokon alapul. Mivel mindhárom ország ugyanabban a kategóriában szerepelt a Világbank adatbázisában, a Bizottság úgy ítélte meg, hogy mindegyikük megfelel az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése a) pontjának első franciabekezdésében említett kritériumnak. Ezért miután a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy mindhárom ország egyformán teljesítette a kritériumot, nem fogadta el az észrevételt.

(136)

A felülvizsgálat tárgyát képező terméket gyakorlatilag a világ minden országa előállítja valamilyen mennyiségben. A rendelkezésre álló adatok, így különösen a Globális Kereskedelmi Atlasz (a továbbiakban: a GTA) (119) és az Orbis Bureau van Dijk (a továbbiakban: az Orbis) (120) adatainak elemzését követően a Bizottság Brazíliát, Thaiföldet és Törökországot határozta meg lehetséges reprezentatív országként a jelenlegi vizsgálathoz.

(137)

Észrevételeiben a CCCLA aggodalmát fejezte ki a Brazília, Thaiföld és Törökország által közölt termelési tényezők átlagos importárai közötti nagy különbségek miatt. Állítása szerint ezek a különbségek főként a behozatal mennyiségéből adódnak. Az alacsonyabb importmennyiségek általában magasabb árakkal járnak együtt. A CCCLA kétségeit fejezte ki továbbá a Harmonizált Áruleíró- és Kódrendszer (HR) hatjegyű kódjainak szintjén kifejezett importárak pontosságával kapcsolatban, és felkérte a Bizottságot, hogy használjon részletesebb, nyolcjegyű kódokat. A pénzügyi adatok rendelkezésre állását illetően a CCCLA megjegyezte, hogy a Törökország és Brazília nyereségére és SGA-költségeire vonatkozó adatokat csupán egy-két vállalat adataiból számították, ezért azokat eseti tényezők (például a márkás termékek értékesítése) befolyásolhatják, míg a Thaiföldre vonatkozó adatok 8 vállalat átlagán alapulnak. A CCCLA érvelése szerint tehát Thaiföldet célszerű kiválasztani.

(138)

A kérelmező szerint viszont Brazíliát kell figyelembe venni reprezentatív országként. Azt állította, hogy a Bizottság által meghatározott nyolc thaiföldi vállalat közül kettő látszólag nem is gyártja a felülvizsgálat tárgyát képező terméket, továbbá, hogy Thaiföldre vonatkozóan nem állnak rendelkezésre friss pénzügyi adatok. A kérelmező megemlítette továbbá, hogy az eredeti vizsgálat során egy thaiföldi gyártó nem tudott elegendő részletességű adatokat szolgáltatni. A kérelmező azzal érvelt, hogy a felülvizsgálati kérelemben javasolt brazil gyártó értékesítési, általános és igazgatási (SGA-)költségeit és nyereségét lehet a leginkább megfeleltetni az uniós gyártók értékesítési, általános és igazgatási költségeinek, valamint annak a nyereségnek, amelyet a dömpingelt behozatal hiányában várhatóan el tudnak érni. A kérelmező azt is megjegyezte, hogy a thaiföldi gyártók átlagos SGA-költségeire és nyereségére vonatkozó adatok túl alacsonyak, két gyártó esetében pedig a közölt nyereségszint elmarad az eredeti vizsgálat során megállapított nyereségcéltól. A kérelmező azt állította, hogy az általa javasolt brazil gyártó képes a kért költséginformációk összeállítására és benyújtására.

(139)

A felsorolt állításokra reagálva a Bizottság megjegyezte, hogy az átlagos importárak eltérései önmagukban nem jelentik azt, hogy az adatok megbízhatatlanok. Amennyiben a termelési tényezők behozatali mennyisége kellő mértékben reprezentatív, és nem áll fenn olyan egyéb sajátos körülmény, amely miatt e mennyiségek nem tekinthetők reprezentatívnak vagy megfelelőnek, nincs objektív ok sem az adatok, sem a javasolt országok kizárására. Az osztályozás szintjét illetően a Bizottság a vizsgálat irataiban rendelkezésre álló információk alapján a lehető leghelyénvalóbb és legrészletesebb szint alkalmazására törekszik. A kínai exportáló gyártók az eddigiek során a kínai rendszer szerinti nyolcjegyű kódokat közöltek, amelyek a legtöbb esetben valamelyik hatjegyű HR-kódnak feleltek meg, mivel a két utolsó számjegyük „00” volt. A Bizottság lehetőség szerint meghatározta a reprezentatív ország nómenklatúrája szerint egyenértékű nyolcjegyű kódokat, és ezeket alkalmazta. Konkrét termelési tényezőre vonatkozó konkrét állítás hiányában a Bizottság az alábbi (155) preambulumbekezdésben részletesebben ismertetett az adatokat használta fel.

(140)

Ezenkívül a thaiföldi pénzügyi adatok (például az SGA-költségek és a nyereség) nem megbízhatóbbak csupán amiatt, hogy több vállalat adatain alapulnak. Az alaprendelet mindenesetre „releváns” és „könnyen elérhető” adatok meglétét írja elő, de nem rögzíti, hogy ez csak a legszélesebb adatkör lehet. Ezenfelül a török vállalat rendelkezésre álló auditált beszámolói lehetővé teszik a Bizottság számára, hogy a pénzügyi adatokból adott esetben kizárja a rendkívüli események vagy tevékenységek hatását. Ez a másik két ország vállalatairól nem mondható el. A legrészletesebb adatok tehát a török vállalatról álltak rendelkezésre. A fentiek alapján a Bizottság elutasította a CCCLA állításait.

(141)

A kérelmezőnek a brazil termelő SGA-költségeit és nyereségszintjét érintő állítását illetően a Bizottság megjegyezte, hogy a legmegfelelőbb reprezentatív ország kiválasztása szempontjából nem releváns, hogy a reprezentatív országban az SGA-költségek szintje és a nyereségszint összhangban van-e az uniós gyártókéval, vagy azok várakozásaival. Ezenkívül a kérelmező állításával ellentétben a felülvizsgálati kérelemben meghatározott brazil termelő pénzügyi és költségadatai nem voltak nyilvánosan hozzáférhetők. A Bizottság ezért elutasította a kérelmező állításait.

(142)

A három lehetséges reprezentatív ország termelési tényezőiről a vizsgálat irataiban rendelkezésre álló releváns adatok körültekintő elemzését követően a Bizottság a következőket állapította meg:

(143)

Mindezen tényezők együttes figyelembevételével a Bizottság Törökországot tekintette a vizsgálat szempontjából legmegfelelőbb reprezentatív országnak. 2018. október 9-i feljegyzésében a Bizottság tájékoztatta az érdekelt feleket arról, hogy Törökországot kívánja reprezentatív országként figyelembe venni, és felkérte a feleket észrevételeik megtételére.

(144)

A 2018. október 9-i feljegyzést követő észrevételeiben (123) a kérelmező azt állította, hogy a legmegfelelőbb reprezentatív ország kiválasztásakor a Bizottság az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének a) pontjában meghatározott négy kritérium közül csak kettőt alkalmaz. A kérelmező felkérte a Bizottságot, hogy hozza nyilvánosságra a rendes érték megállapításakor figyelembe vett összes termelési tényező végleges és aktualizált referenciaértékeit. Végül a kérelmező arra is felkérte a Bizottságot, hogy értékelje azoknak a Törökországban a közelmúltban történt politikai és gazdasági fejleményeknek a rendes értékre gyakorolt hatását, amelyek a török líra jelentős gyengülését eredményezték.

(145)

Ezekre az észrevételekre reagálva a Bizottság megerősítette, hogy a (133)–(142) preambulumbekezdésben már kifejtett módon a reprezentatív ország kiválasztásakor körültekintően megvizsgálta mind a három fő kritériumot. A megfelelő szintű szociális és környezetvédelemre vonatkozó negyedik kritérium csak abban az esetben alkalmazandó, ha az első három kritérium alapján egyetlen ország sem választható ki, ez azonban a jelenlegi vizsgálat esetében nem volt így. A török líra leértékelésére a kérelmező által is elismerten a felülvizsgálati időszakot követően került sor, így a Bizottság nem látta indokoltnak, hogy értékelje e fejlemény hatását a rendes értékre. A kérelmező az iránti kérése, hogy tájékoztassák a különböző termelési tényezők számadatairól és forrásairól, nem tartalmazott a reprezentatív ország kiválasztásával kapcsolatos érveket, így azt a Bizottság az alábbi 1. táblázat útján teljesítette.

(146)

Észrevételeiben (124) a CCCLA nem értett egyet a Bizottság azon következtetésével, hogy mindhárom lehetséges reprezentatív ország egyformán teljesíti a hasonló gazdasági fejlettségi szintre vonatkozó első kritériumot. A CCCLA azzal érvelt, hogy a Világbank osztályozási rendszerében a közepes jövedelmű országok felső sávjába 56 ország tartozik, amelyek közül sokat (például Egyenlítői-Guineát, a Fidzsi-szigeteket, a Marshall-szigeteket, Naurut, Saint Luciát stb.) a Bizottság semmiképpen nem tekinthet Kínához hasonló gazdasági fejlettségűnek. A CCCLA továbbá abban sem értett egyet a Bizottsággal, hogy a munkaerőköltségekkel kapcsolatos információk csak Törökország esetében nyilvánosan hozzáférhetők. Állítása alátámasztására a CCCLA egy másik vizsgálatra (125) hivatkozott, amelyben Thaiföldet javasolták reprezentatív országként. Végül a CCCLA azt állította, hogy a török gyártó viszonylag (a thaiföldi és/vagy a kínai gyártók átlagos számadataihoz képest) magas SGA-költségei és nyeresége annak tulajdonítható, hogy a török gyártó főként márkás termékeket értékesít, amelyek árai magasabbak. A CCCLA szerint a márkás termékeket nem exportáló kínai exportáló gyártók költség- és haszonszerkezete eltér a török vállalatétól, emiatt viszont a kínai adatok nem helyettesíthetők a török adatokkal. Állítása alátámasztására a CCCLA a brazil rendes értéknek a márkajelzés miatti lefelé történő kiigazítására hivatkozott, amelyre az eredeti vizsgálat során került sor. A Bizottság fenntartotta azt az álláspontját, hogy mindhárom lehetséges reprezentatív ország egyformán teljesíti a hasonló gazdasági fejlettségi szintre vonatkozó kritériumot, mivel a Világbank osztályozási rendszerében mindegyik a közepes jövedelmű országok felső sávjába tartozik. A legmegfelelőbb reprezentatív országról szóló döntésre azonban nem elkülönítetten, hanem a fenti (131) preambulumbekezdésben felsorolt három kritérium együttes értékelése alapján, a 2018. október 9-i feljegyzésben ismertetett módon került sor.

(147)

A nyilvánosan hozzáférhető adatokra vonatkozó állítással kapcsolatban a Bizottság hangsúlyozta, hogy a legmegfelelőbb reprezentatív ország kiválasztása eseti alapon, többek között a felülvizsgálat tárgyát képező termék egyéb sajátosságainak, a felülvizsgálati időszaknak, valamint az ügy egyéb sajátosságainak figyelembevételével történik. Emiatt az egyik ügyben kiválasztott ország nem feltétlenül lenne a legjobb választás egy másik ügy esetében is. Mindenesetre a CCCLA által említett ügyben Törökország nem volt a lehetségesként figyelembe vett országok között, ezért a választásra sem Thaiföld és Törökország között került sor. A Bizottság emlékeztet arra, hogy a reprezentatív ország kiválasztása eseti alapon történik. Ezenfelül a (142) preambulumbekezdésben kifejtett módon a Bizottság Törökországot számos tényező együttes hatása alapján választotta ki, amelyek közül az egyik – a bérekkel szemben – valóban a munkaidőre és a munkaerőköltségekre vonatkozó ágazatspecifikus, vállalati szintű adatok rendelkezésre állása volt. A CCCLA nem szolgáltatott hasonló jelleggel rendelkezésre álló adatokat Thaiföldről, és a Bizottság sem jutott hozzá ilyen részletességű adatokhoz.

(148)

Nem volt kellően megalapozott az állítás, hogy a török gyártó SGA-költségekre és nyereségre vonatkozó adatai a márkajelzés miatt nem megfelelőek. Így különösen a CCCLA nem igazolta, hogy egy adott vállalatnál a márkás termékek értékesítése miért és milyen mértékben eredményezne magasabb SGA-költségeket. Ezenkívül a Bizottság álláspontja szerint az ügy irataiban nem állt rendelkezésre elegendő bizonyíték annak alátámasztására, hogy a török vállalat kizárólag vagy főként márkás termékeket értékesít. Éppen ellenkezőleg a Bizottság azt állapította meg, hogy a török vállalat honlapján található információk szerint (126) a Kutahya Porselen Sanayii A.S. egyaránt értékesít márkás és nem márkás termékeket. A Bizottság ezért elutasította a kérelmező és a CCCLA állításait is.

(149)

A CCCLA a nyilvánosságra hozatalt követően azt állította, hogy a felülvizsgálati időszakban a török líra árfolyama 25 %-kal gyengült az euróhoz képest. Az ilyen mértékű leértékelődés állítólagosan óriási hatással van a törökországi költségekre és árakra, így valószínűleg olyan torzulásokat eredményez, amelyek „összehasonlíthatatlanul jelentősebbek mindahhoz képest, amit a Bizottság Kína esetében feltételez”. Törökország ezért nem választható ki megfelelő reprezentatív országként.

(150)

A Bizottság megismételte, hogy a reprezentatív ország kiválasztása a (131) preambulumbekezdésben említett szempontok alapján történt. A fizetőeszköz leértékelődése nem szerepel e szempontok között. Felhívta továbbá a figyelmet arra, hogy a referenciaértékeket havi árfolyamok alapján számította ki, a teljes felülvizsgálati időszakra vonatkozó átlagot pedig ezek alapján állapította meg. Ezáltal semlegesítette az árfolyam-ingadozások esetleges hatását a referenciaértékekre. Mindenesetre a CCCLA nem bizonyította, hogy a török líra leértékelődése ténylegesen befolyásolta volna a Törökországban beszerzett termelési tényezők és inputok értékét, és amennyiben ilyen befolyás valóban érvényesült, annak milyen tényleges hatása volt a szóban forgó értékekre. A Bizottság ezért elutasította az állítást.

(151)

A nyilvánosságra hozatalt követően a CCCLA megkérdőjelezte a török gyártó által közölt SGA-költség- és nyereségadatokat, azt állítva, hogy az SGA-költségek 33,14 %-os mértéke rendszerint csődöt eredményez, ugyanakkor a török vállalat továbbra is 17,8 %-os nyereséget mutatott ki. Felvetette, hogy a Bizottság felhasználhatja-e esetleg másik reprezentatív ország SGA-költség- és nyereségadatait.

(152)

A Bizottság először is felhívta a figyelmet arra, hogy a CCCLA nem támasztotta alá bizonyítékokkal az állítását, és nem említette a török gyártó auditált beszámolójának egyetlen olyan konkrét részét sem, amely arra utalt volna, hogy az nem megbízható. A Bizottságnak nem állt a rendelkezésre arra vonatkozó bizonyíték, hogy a török vállalat SGA-költség- és nyereségszintjét például a termelési folyamat rendellenességei befolyásolhatták. Mindenesetre a Bizottság emlékeztetett arra, hogy a vállalat SGA-költség- és nyereségadatait az eladott áruk költsége, és nem a forgalom arányában fejezték ki. Az alábbi (222) preambulumbekezdésben kifejtett módon ezenfelül a mintában szereplő egyes uniós gyártók esetében is az SGA-költségek hasonló szintje figyelhető meg, amely egyaránt összemérhető a mintában szereplő kínai gyártók és a figyelembe vett török vállalat adataival. A Bizottság ezért észszerűnek ítélte a török vállalat SGA-költség- és nyereségadatait. A Bizottság ezért elutasította a CCCLA állítását.

(153)

A fenti elemzésre és az ügy irataiban rendelkezésre álló adatokra tekintettel a Bizottság Törökország ésa Kutahya Porselen Sanayi A.S. török vállalat adatait használta fel ahhoz, hogy az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének a) pontjával összhangban megállapítsa a megfelelő reprezentatív országbeli vonatkozó előállítási és értékesítési költségeket.

(154)

A 2018. október 9-i feljegyzésben a Bizottság közölte, hogy a rendes értéknek az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének a) pontja szerinti számtani képzéséhez a nyersanyagok tekintetében a GTA adatbázisban rendelkezésre álló behozatali adatokat, a munkaerő, a villamos energia és a földgáz tekintetében a Török Statisztikai Intézet (Turkstat) által szolgáltatott információkat (127), az SGA-költségek és a nyereség tekintetében pedig a Kutahya Porselen Sanayi A.S. török vállalattól származó, a vállalat Orbis által közzétett auditált beszámolóiban rendelkezésre álló pénzügyi adatokat kívánja felhasználni.

(155)

Az alábbi táblázat a számításokban felhasznált termelési tényezőket foglalja össze a hozzájuk tartozó HR-kódokkal vagy a Kínában, illetve Törökországban alkalmazott nemzeti kódokkal, valamint a GTA vagy a Turkstat adatbázisából származó, egy egységre jutó értékekkel együtt:

1. táblázat

Az asztali kerámiaáruk termelési tényezői

(156)

A felhasznált nyersanyagok tekintetében – különösen a különböző típusú agyagok és mázak esetében – jelentős eltérések voltak az exportáló gyártók azonos csoportján belül is. A Bizottság ugyanis az együttműködő csoport vonatkozásában megállapította, hogy a felülvizsgálati időszak alatt az egyik vállalat különböző típusú agyagokból álló kész keveréket, ún. „zöld masszát” vásárolt, míg a másik az egyes nyersanyagokat külön szerezte be, és azokból saját üzemében állított elő keveréket. A felülvizsgálati időszak alatt ez a vállalat legalább 25 féle különböző inputanyagot vásárolt az agyaggyártásához, amelyek közül az öt legfontosabb az agyag teljes nyersanyagköltségének 92 %-át tette ki. Hasonlóképpen az egyik vállalat kész festékeket vásárolt, míg a másik közel 40 féle különböző inputanyagot szerzett be az máz előállításához, amelyek közül az öt legfontosabb a máz, illetve festék teljes nyersanyagköltségének 90 %-át tette ki. A Bizottság ezért mind az agyagok, mind a festékek, illetve máz esetében az öt legfontosabb változatot vette figyelembe. A Bizottság hasonló megközelítést alkalmazott az öntőformák előállítása esetében is, ahol a formák összes nyersanyagköltségének több mint 97 %-át a 12 inputanyag egyike tette ki. Következésképpen az 1. táblázat a mázat, az öntőformákat és a festékeket mint segédanyagokat nem, csak az előállításukhoz felhasznált legfontosabb inputanyagokat tartalmazza.

(157)

Valamennyi nyersanyag esetében a torzulástól mentes egységár meghatározása az összes harmadik országból a reprezentatív országba irányuló behozatal súlyozott átlagos importára alapján történt. A Bizottság azonban az országban fennálló, a fenti 3.2.2.10. szakaszban megállapított jelentős torzulásokra tekintettel a számításban nem vette figyelembe a Kínából érkező behozatalt. A nem reprezentatív, indokolatlanul magas egységárú mennyiségeket szükség szerint eltávolította az alapadatokból.

(158)

A torzulástól mentes, a reprezentatív országbeli gyártó gyártelepi árán számított alapanyagárak megállapítása céljából a Bizottság rendszerint a reprezentatív országban hatályos behozatali vámmal terhelte volna meg az importár és becsült szállítási költségek együttes összegét. Ebben az esetben azonban, mivel az alábbi (174) preambulumbekezdésben ismertetett dömpingkülönbözetek önmagukban is kellően magasak voltak a felülvizsgálati időszak alatti dömping megerősítéséhez, a dömpingkülönbözet e kiigazítás miatti növelése a jelenlegi felülvizsgálat eredménye szempontjából nem releváns.

(159)

A Bizottság a szilikátlapot fogyóeszköznek tekintette, amely a Hunan csoport felülvizsgálati időszak alatti teljes előállítási költségeinek nagyjából [1–5 %]-át tette ki. (128) A Bizottság ezeket a költségeket nem helyettesítette egyenként reprezentatív referenciaárral. Ehelyett az exportáló gyártó nyersanyagköltségének és a fogyóeszközök költségének százalékos arányát alkalmazta a torzulástól mentes árak alapján megállapított nyersanyagköltségek esetében is.

(160)

A Török Statisztikai Intézet részletes információkat tesz közzé a Törökország különböző gazdasági ágazataiban alkalmazott bérekről. A Bizottság a feldolgozóiparban, a NACE Rev. 2. (129) besorolása szerinti C.23 gazdasági tevékenységére (egyéb nemfém ásványi termékek gyártása) (130) vonatkozóan 2016-ban közölt béradatokat használta fel. A 2016. évi átlagos havi értéket az infláció tekintetében kiigazította a Török Statisztikai Intézet által közzétett belföldi termelői árindex (131) alapján.

(161)

A törökországi vállalatokra (ipari felhasználókra) vonatkozó villamosenergia-árat a Török Statisztikai Intézet teszi közzé rendszeres sajtóközleményeiben. A Bizottság a megfelelő fogyasztási sávba tartozó ipari villamosenergia-árakra vonatkozó, 2018. szeptember 28-án (a felülvizsgálati időszakra kiterjedően) közzétett kuruș/kWh (132) adatokat használta fel. (133)

(162)

A törökországi vállalatokra (ipari felhasználókra) vonatkozó földgázárat a Török Statisztikai Intézet teszi közzé rendszeres sajtóközleményeiben. A Bizottság a hasonló fogyasztási szint figyelembevételével (134) használta fel a vonatkozó tarifajegyzéket, amely kiterjedt a felülvizsgálati időszakra. (135)

(163)

Az ipari felhasználású víz törökországi költségeit a Török Köztársaság Beruházási Hivatalának Elnöksége (136) teszi közzé három regionális forrás: Isztambul, Eskisehir és Antalya víz- és csatornaügyi igazgatóságának adatai alapján. A Bizottság Eskisehir adatait használta fel, mivel az SGA-költségek és a nyereség megállapításához figyelembe vett török vállalat ebben a régióban található.

(164)

Az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése a) pontjának negyedik bekezdése szerint „[a] képzett rendes értéknek tartalmaznia kell az igazgatási, értékesítési és általános költségek, valamint a nyereség torzulástól mentes és észszerű összegét”.

(165)

A torzulástól mentes érték megállapításához az SGA-költségek és a nyereség tekintetében a Bizottság a Kutahya Porselen Sanayi A.S. török vállalattól származó pénzügyi adatokat használta fel, pontosabban azokat az SGA-költségekre és nyereségre vonatkozó adatokat, amelyeket a vállalat 2017. évi auditált beszámolójában, valamint 2018. évi első negyedéves jelentésében közölt. A rendelkezésre álló vállalati információk alapján az üzleti tevékenység nagy része az érintett termékhez kapcsolódott, a pénzügyi kimutatások adatai alapján pedig nem történt olyan rendkívüli esemény ebben az időszakban, amely szükségessé tette volna a közölt adatok kiigazítását. A Bizottság az SGA-költségek és a nyereség százalékos arányát gyártelepi szintre korrigálta úgy, hogy a teljes SGA-költségekből levonta a csomagolási költségeket és a szállítási költségeket.

(166)

Ennek eredményeként a torzulástól mentes előállítási költségek a következő tételekkel egészültek ki:

(167)

A Bizottság a számtanilag képzett rendes értéket az alábbi módszertan alapján állapította meg. A Bizottság először a torzulástól mentes előállítási költségeket állapította meg. Ezt követően a Bizottság az együttműködő exportáló gyártó termelési folyamatának szintjén megfigyelt alapanyag-, munkaerő-, villamosenergia- és vízfelhasználási tényezőket megszorozta a reprezentatív országban, Törökországban megfigyelt, torzulástól mentes egységköltségekkel. Emellett a (159) preambulumbekezdésben említett fogyóeszközök (szilikátlap) esetében a Bizottság az exportáló gyártó által bejelentett előállítási költségekhez viszonyított aránnyal azonos mértékben kiigazította a torzulástól mentes közvetlen előállítási költségeket.

(168)

A második lépésben az előzőek szerint meghatározott előállítási költségeket a Bizottság kiigazította a Kutahya Porselen Sanayi A.S. SGA-költségeivel és nyereségével.

(169)

A fentiek alapján az együttműködő exportáló gyártóra vonatkozóan a Bizottság az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése a) pontjának megfelelően terméktípusonként meghatározta a gyártelepi paritáson számított rendes értéket.

(170)

Az együttműködő exportáló gyártó az érintett terméket közvetlenül uniós független vevőknek exportálta. Így az exportár az alaprendelet 2. cikkének (8) bekezdésével összhangban az exportáló országból az Unióba irányuló exportra értékesített termékért ténylegesen fizetett vagy fizetendő ár volt.

(171)

A Bizottság összehasonlította az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdése a) pontjának megfelelően számtanilag képzett rendes értéket és az Unióba irányuló kivitel gyártelepi paritáson számított exportárát.

(172)

A Bizottság a rendes érték és az exportár tisztességes összehasonlítása érdekében – az alaprendelet 2. cikkének (10) bekezdésével összhangban – megfelelő kiigazítások formájában figyelembe vette az árakat és az árak összehasonlíthatóságát befolyásoló különbségeket. Miután a teljes exportértékesítés FOB paritáson történt, a Bizottság az exportárakat (10–15 % között változó mértékben) kiigazította a szárazföldi áruszállítás, az anyagmozgatás és a rakodás, valamint a csomagolás költségei, továbbá a banki és hitelköltségek tekintetében.

(173)

A Bizottság nem döntött arról, hogy szükséges-e a rendes értéket kiigazítania a kivitel utáni részleges HÉA-visszatérítés tekintetében, mivel a dömpingkülönbözetek kapcsán már megállapította a dömping felülvizsgálati időszak alatti meglétét. A dömpingkülönbözet e kiigazítás miatti növelése a jelenlegi felülvizsgálat eredménye szempontjából tehát nem releváns.

(174)

Ez alapján a Hunan Hualian csoportra vonatkozóan megállapított, a csoport vámfizetés nélkül, uniós határparitáson számított CIF-árának százalékában kifejezett súlyozott átlagú dömpingkülönbözet 35,1 % volt.

(175)

Az Eurostat adatai szerint a felülvizsgálati időszak alatt az érintett termék Unióba irányuló kínai kivitelének átlagos CIF exportára körülbelül 1,8 EUR/kg volt. Ez alacsonyabb, mint az együttműködő exportáló gyártó CIF-szinten becsült átlagos exportára, amely ugyanezen időszak alatt [2,0–2,4 EUR/kg] volt (137).

(176)

Az együttműködő exportáló gyártó átlagos rendes értékével és átlagos kínai (a rendelkezésre álló adatok alapján gyártelepi árra korrigált (138)) exportárral számolva a felülvizsgálati időszak alatt, a dömpingkülönbözet a [65–75 %] közötti tartományban volt. Ha a Bizottság az uniós gazdasági ágazat által a felülvizsgálati kérelemben megállapított rendes értéket venné figyelembe, a dömpingkülönbözet még magasabb lenne. Ez azt jelenti, hogy a rendelkezésre álló tények alapján az érintett terméknek a felülvizsgálati időszak alatt az Unióba irányuló exportját dömpingáron értékesítették.

(177)

Az együttműködő exportáló gyártó, a Hunan Hualian csoport adatai alapján a felülvizsgálati időszak alatt folytatódott a dömping, 35 %-os dömpingkülönbözettel. Hasonlóképpen az Eurostat országos statisztikai adatai alapján az érintett termék kínai exportját dömpingáron értékesítették az Uniónak a felülvizsgálati időszak alatt, mintegy 70 %-os dömpingkülönbözettel.

(178)

A Bizottság ezért arra a következtetésre jutott, hogy a dömping a felülvizsgálati időszak alatt folytatódott.

(179)

A Bizottság a felülvizsgálati időszak alatti dömpinggel kapcsolatos ténymegállapításon túlmenően azt is megvizsgálta, hogy az intézkedések esetleges hatályon kívül helyezése esetére valószínűsíthető-e a dömping folytatódása. Ennek érdekében a Bizottság a következő kiegészítő elemeket vizsgálta: a Kínában rendelkezésre álló termelési kapacitást és szabad kapacitást, a kínai exportáló gyártók által más harmadik országok viszonylatában folytatott árazási gyakorlatot, valamint az uniós piac vonzerejét.

(180)

Kína az asztali és konyhai kerámiaáruk legnagyobb exportőre a világon, több tízezer, különböző méretű aktív gyártóval (139). A felülvizsgálati kérelemben a kérelmező azt állította, hogy Kína 5,5 millió tonnás termelési kapacitással rendelkezik, emellett szabad kapacitása 2016-ban meghaladta a 36 %-ot, és az előrejelzések szerint 2021-ig nem csökken 30 % alá (140). Ilyen mértékű termelési kapacitása révén Kína önmagában is a többszörösét képes ellátni az Unió teljes fogyasztásának, amely a felülvizsgálati időszak alatt a becslések szerint megközelítőleg 634 000 tonna volt (lásd a (205) preambulumbekezdést). A kapacitásfelesleg problémáját néhány nagy kínai gyártó is elismerte pénzügyi beszámolójában (141).

(181)

Az intézkedések bevezetését követően az asztali kerámiaáruk exportja továbbra is nagy mennyiségben lépett be az Unióba, és az alábbi 4.3.1. szakaszban részletesebben ismertetett módon a felülvizsgálati időszak alatt még mindig az uniós felhasználás közel 60 %-át tette ki. Ez azt jelzi, hogy az asztali kerámiaárut exportáló kínai gyártók erős üzleti kapcsolatokkal rendelkeznek uniós vevőikkel.

(182)

A fentiek alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy Kína az asztali kerámiaáruk legnagyobb gyártói közé tartozik a világon, és jelentős szabad kapacitással rendelkezik, amely az intézkedések hatályon kívül helyezése esetén a meglévő erős üzleti kapcsolatok miatt könnyen exportálható az Unióba.

(183)

Az uniós értékesítéshez hasonlóan a harmadik országokba irányuló teljes exportmennyiséget értékesítése független vevőknek, FOB paritáson történt. Ennek megfelelően az alaprendelet 2. cikkének (8) bekezdésével összhangban a Bizottság az exportáló országból az világ többi részébe exportra értékesített érintett termékért ténylegesen fizetett vagy fizetendő exportárat vette figyelembe.

(184)

A Bizottság a fenti (154)–(167) preambulumbekezdésben leírtak szerint számtanilag képezte a rendes értéket.

(185)

A Bizottság az alaprendelet 2. cikkének (10) bekezdésének megfelelően összehasonlította számtanilag képzett rendes értéket és a harmadik országokkal szemben alkalmazott, gyártelepi paritáson számított exportárat. A FOB kiviteli árakat ezért (10–15 % között változó mértékben) kiigazította a szárazföldi áruszállítás, az anyagmozgatás és a rakodás, valamint a csomagolás költségei, továbbá a banki és hitelköltségek tekintetében.

(186)

A fenti összehasonlítás a felülvizsgálati időszak alatt mintegy 57 %-os dömpingkülönbözetet eredményezett az együttműködő exportáló gyártónál.

(187)

A GTA adatai szerint (142) Kína 1 523 910 tonnás, 3 755 428 981 RMB értékű exportja 19,09 RMB/kg átlagos FOB értéknek felel meg.

(188)

A Bizottság a fenti (154)–(167) preambulumbekezdésben leírtak szerint számtanilag képezte a rendes értéket.

(189)

A Bizottság összehasonlította az alaprendelet 2. cikkének (10) bekezdésének megfelelően számtanilag képzett rendes értéket és a gyártelepi paritáson számított exportárat. A FOB kiviteli árakat ezért (10–15 % között változó mértékben) kiigazította a szárazföldi áruszállítás, az anyagmozgatás és a rakodás, valamint a csomagolás költségei, továbbá a banki és hitelköltségek tekintetében.

(190)

A fenti összehasonlítás az Unió kivételével az összes harmadik országba irányuló export tekintetében országos szinten 15–24 %-os dömpingkülönbözetet eredményezett.

(191)

A Bizottság megállapította, hogy a felülvizsgálati időszak alatt az együttműködő exportáló gyártó dömpingáron értékesítette a harmadik országokba irányuló exportját. A Bizottság megállapította továbbá, hogy a rendelkezésre álló statisztikák alapján a külföldre irányuló kínai exportot is dömpingáron értékesítették.

(192)

A Bizottság ezért arra a következtetésre jutott, hogy a felülvizsgálati időszak alatt a harmadik országok piacain is dömpingre került sor.

(193)

Az Unió az asztali kerámiaáruk egyik legnagyobb piaca a világon. A fenti (181) preambulumbekezdésben említett módon az érintett termék kínai exportja a dömpingellenes intézkedések 2012. évi bevezetését követően is jelentős mennyiségben érkezett az Unióba. A felülvizsgálati időszak alatt az asztali kerámiaáruk Unióba irányuló kínai exportja az uniós felhasználás közel 60 %-át tette ki. Ez egyértelműen azt mutatja, hogy az Unió vonzó és fontos rendeltetési piac maradt a kínai asztali és konyhai kerámiaáruk számára.

(194)

A felülvizsgálati időszakban az érintett termék Kínából érkező behozatala továbbra is dömpingáron lépett be az uniós piacra. A Bizottság megállapította azt is, hogy Kína az asztali kerámiaáruk legnagyobb exportőre a világon, amely jelentős szabad kapacitással rendelkezik.

(195)

A Bizottság megállapította továbbá, hogy a kínai exportáló gyártók a harmadik országok piacain tapasztalható árazási gyakorlata alátámasztja annak valószínűségét, hogy az intézkedések hatályvesztése esetén folytatódna az Unióba irányuló dömping.

(196)

Végül a Bizottság megállapította, hogy az uniós piac az intézkedések bevezetését követően is vonzó piac az asztali kerámiaáruk kínai exportáló gyártói számára.

(197)

A Bizottság a fentiek alapján arra a következtetésre jutott, hogy a dömpingellenes intézkedések hatályon kívül helyezése nagy valószínűséggel azzal járna, hogy az asztali kerámiaáruk behozatala nagyobb mennyiségben, dömpingáron érkezne Kínából az Unióba.

(198)

A felülvizsgálati időszak alatt az Unióban több mint 130 ismert gyártó állított elő hasonló terméket. A gyártás Csehországban, Franciaországban, Németországban, Olaszországban, Lengyelországban, Portugáliában, Romániában és az Egyesült Királyságban koncentrálódik. Az extrapolált, egybevetéssel ellenőrzött, továbbá a mintában szereplő uniós gyártók által kitöltött kérdőívek adatai, valamint a kérelmező által benyújtott adatok alapján kiigazított Eurostat-adatok szerint a teljes uniós termelés becsült volumene 279 339 tonna volt a felülvizsgálati időszak alatt. Az alaprendelet 4. cikkének (1) bekezdése, valamint 5. cikkének (4) bekezdése szerinti uniós gazdasági ágazatot a teljes uniós termelést adó uniós gyártók alkotják.

(199)

Az eljárás megindítását követően az egyik uniós gyártó kétségbe vonta a kérelmező által a felülvizsgálati kérelemben felhasznált adatok megbízhatóságát. A vállalat fő állítása szerint a kérelmezők által felhasznált adatok nem átláthatók harmadik felek számára, és nagyrészt nem az Eurostat vagy a Prodcom hivatalos adatain alapulnak, hanem az uniós gyártók olyan szervezeteitől kapott adatokon, amelyek támogatják a felülvizsgálati kérelmet. A vállalat azt állította, hogy pusztán a Prodcom-adatok alapján az uniós termelés mindössze 21,8 %-át képviselő kérelmező nem nyújthatott volna be legitim felülvizsgálati kérelmet.

(200)

A CCCLA szintén észrevételt tett a felülvizsgálati kérelemben felhasznált adatok megbízhatóságára. Állítása szerint a felhasznált árinformációk megbízhatatlanok, mivel a dömpingre, az alákínálásra és az áron aluli értékesítésre vonatkozó számítások nem vettek figyelembe olyan termékjellemzőket, mint a díszítés, a fogyasztói megítélés, vagy a márkajelzés.

(201)

A Bizottság először is megjegyezte, hogy az alaprendelet 11. cikkének (2) bekezdésével összhangban alapos vizsgálatot végzett az eljárás megindítása előtt. Elemezte a kérelemben szereplő adatokat és felvette a kapcsolatot valamennyi ismert uniós gyártóval, és felkérte őket is, hogy szolgáltassanak adatokat a gyártásról, továbbá közöljék a panasszal kapcsolatos álláspontjukat.

(202)

Másodszor: a kérelemben szereplő termelési adatok kiszámításához alkalmazott módszertan az alaprendelet 11. cikkének (9) bekezdésével összhangban megegyezett az eredeti vizsgálat során alkalmazott módszerrel. A módszertan pontosítására magában a felülvizsgálati kérelemben, valamint a kérelmező által az eljárás megindítását követően benyújtott további beadványokban került sor.

(203)

Harmadszor: a kérelmező által a felülvizsgálati kérelemben elvégzett számítások valóban korlátozott számú terméktípuson alapultak, és nem vettek figyelembe árnyaltabb termékjellemzőket. A kérelmezőnek azonban akkor nem is lett volna lehetősége pontosabb számításokra. Az árváltozásokra vonatkozóan ugyanis a terméktípusok és jellemzők szerinti bontást is figyelembe vevő részletes információk nyilvánosan vagy észszerűen nem hozzáférhetők. Az eljárás megindításakor az akkori adatok alapján a Bizottság meggyőződött a felülvizsgálat megindításának alátámasztottságáról (legitimációjáról), valamint arról, hogy ahhoz elegendő bizonyíték áll rendelkezésre. Emiatt a Bizottság elutasította ezeket az állításokat.

(204)

Az uniós felhasználás megállapítása az Eurostat behozatali statisztikáin, valamint az uniós gazdasági ágazat értékesítési volumenével kapcsolatban a kérelmező által benyújtott adatokon alapult. A Bizottság az adatok egybevetésével ellenőrizte az értékesítési volumeneket, amelyeket a mintában szereplő uniós gyártóktól származó, ellenőrzött információkra tekintettel szükség szerint módosított.

(205)

A figyelembe vett időszak alatt az uniós felhasználás a következőképpen alakult:

1. táblázat

(206)

A figyelembe vett időszak alatt az uniós felhasználás 5,9 %-kal nőtt.

(207)

Az Eurostat adatai szerint az érintett termék behozatali mennyisége, valamint a behozatal piaci részesedése és átlagára a következőképpen alakult:

2. táblázat

(208)

A Kínából származó teljes behozatal mennyisége a felülvizsgálati időszak alatt 5 %-kal nőtt és 356 667 tonnát tett ki. Bár továbbra is magas szinten maradt, a behozatal mérséklődött az ideiglenes dömpingellenes intézkedések 2012. szeptemberi bevezetése óta. A Kínából érkező behozatal piaci részesedése az eredeti vizsgálat óta hasonlóan csökkent, a figyelembe vett időszakban csak kis mértékben ingadozott, és a felülvizsgálati időszak alatt pedig 56,2 %-on viszonylag stabil maradt. Indokoltan feltételezhető, hogy a piaci részesedések csökkenése és jelenlegi stabilizációja a hatályban levő dömpingellenes intézkedések eredménye.

(209)

A figyelembe vett időszakban a Kínából az Unióba érkező behozatal árai az alábbiak szerint alakultak:

3. táblázat

(210)

A figyelembe vett időszakban a Kínából érkező behozatal árai 10 %-kal, 1 626 EUR/tonnáról 1 791 EUR/tonnára növekedtek. Ez az érintett termék teljes behozatalának átlagos tonnánkénti behozatali ára, ezért a tendenciát befolyásolhatja a termékösszetétel megváltozása.

(211)

Az uniós piacon érvényes eladási árak összehasonlítására a mintában szereplő uniós gyártók által a független uniós piaci vevőkkel szemben alkalmazott értékesítési árak súlyozott átlaga, valamint a mintában szereplő kínai exportáló gyártók súlyozott átlagárai között került sor. Az uniós gyártók vonatkozó értékesítési árai szükség szerint gyártelepi árszintre kiigazított árak voltak, azaz nem tartalmazták az Unión belüli szállítási költségeket és a jutalékköltségeket, továbbá az árengedmények és kedvezmények levonását követően kerültek megállapításra.

(212)

Észrevételeiben a CCCLA azt állította, hogy a kínai gyártók csak generikus, míg az uniós gyártók magas minőségű, márkás termékeket értékesítenek (143).

(213)

Az eredeti vizsgálat során a Bizottság a minőségben, a kereskedelmi szintben és a márkajelzésben meglévő különbségek figyelembevételével kiigazította az uniós gazdasági ágazat árait. A minőség tekintetében az következtetés született, hogy az uniós piacon fogyasztói szempontból az alacsonyabb minőségi osztályba tartozó termékek versenyeznek az A osztályúakkal. A Bizottság emiatt az alacsonyabb osztályú termékek árait az A osztály áraihoz igazította (144).

(214)

A jelenlegi felülvizsgálat során azonban nem került sor hasonló kiigazításra. Megállapítást nyert, hogy a mintában szereplő kínai és uniós gyártók A, B vagy AB minőségi osztályban értékesítenek. A kínai gyártók előállítottak ugyan gyengébb minőségű (C és annál alacsonyabb osztályú) termékeket, de ezeket a felülvizsgálati időszak alatt nem exportálták az Unióba. Az uniós gyártók szintén előállítottak gyengébb minőségű termékeket, de ezeket vagy harmadik országokba exportálták, vagy nagyon alacsony áron értékesítették jótékonysági szervezeteknek, vagy hulladéktermékként. Az értékesítés ez utóbbi esetei és árai nem szerepelnek a számításokban.

(215)

Az A, a B és az AB minőségi osztályok közötti különbség az alacsonyabb (C és az alatti) osztályokhoz mért különbséghez képest elhanyagolható. Az osztályozás emellett nem egyetemes, és nem általános ágazati szabványokon alapul, hanem meglehetősen vállalatspecifikus. Az egyik gyártó tehát A osztályúként jelölhet meg egy olyan terméket, amelyet egy másik vállalat B osztályúként jelölt volna meg, ha azt a saját gyárában állítja elő. A vizsgálat kimutatta, hogy egyes esetekben az uniós gyártó ugyanazt a terméket ugyanazokkal a jellemzőkkel és fizikai jellemzőkkel értékesítette ugyanannak a vevőnek, mint a kínai gyártó, viszont a belső gyártási rendszerében nem feltétlenül sorolta ugyanabba a minőségi osztályba a terméket. Tekintettel arra, hogy az A, B és AB osztályú termékek között nem lehetséges objektív megkülönböztetés, a Bizottság a vizsgálat során azonos minőségi kategóriába sorolta az ilyen minősítésű termékeket. Ez alapján elmondható, hogy az uniós és a kínai gyártók a felülvizsgálati időszak alatt hasonló minőségű termékeket értékesítettek az uniós piacon. A Bizottság ezért arra a következtetésre jutott, hogy minőséggel kapcsolatos kiigazítás nem szükséges.

(216)

Az eredeti vizsgálat során a Bizottság a kereskedelmi szintben meglévő különbségek figyelembevételével is hajtott végre kiigazítást. A mintában szereplő kínai gyártók akkor szinte kizárólag nagykereskedői szinten értékesítették termékeiket, míg uniós oldalon kiskereskedelmi és egyéb szinteken is zajlott értékesítés. Mivel az értékesítési láncok közötti eltérés befolyásolta az árszintet, a Bizottság ennek figyelembevételével kiigazította az uniós árakat (145).

(217)

A jelenlegi felülvizsgálat alatt azonban a mintában szereplő kínai és uniós gyártók egyaránt nagykereskedőkkel és forgalmazókkal bonyolították értékesítéseik nagy részét, ugyanakkor jelentős mennyiségben értékesítettek kiskereskedők és más szereplők részére is. Ezenkívül a vizsgálat során megállapítást nyert, hogy a kereskedelem szintjei között megfigyelt árbeli eltérések alakulása nem tekinthető logikusnak. Ebből az a következtetés adódott, hogy az összehasonlítható kereskedelmi szintek meglétére, továbbá a kereskedelmi szint és az árképzés közötti egyértelmű kapcsolat hiányára tekintettel nem szükséges ilyen megfontolásból kiigazítani az uniós gazdasági ágazat árait.

(218)

Az eredeti vizsgálat során a márkajelzéshez kapcsolódó árelemet semlegesítő kiigazításra is sor került. Akkor megállapítást nyert, hogy a kínai exportáló gyártók nem márkás termékeket, hanem inkább „saját márkás” vagy generikus termékeket értékesítenek, míg az uniós gyártók értékesítése nagyrészt márkás termékekből állt, amelyeket generikus termékekkel egészítettek ki. Mivel a márkás termékekhez a fogyasztói megítélés szerint általában meghatározott presztízsérték, garantált minőség és sajátos formajegyek kapcsolódnak, a piaci áruk magasabb a generikus termékekhez képest még akkor is, ha ez utóbbiakkal azonos fizikai és műszaki jellemzőkkel bírnak. Az árhatás semlegesítése érdekében a Bizottság kiigazította az uniós gazdasági ágazat árait (146).

(219)

A jelenlegi felülvizsgálatban azonban az eredeti vizsgálathoz képest eltérő helyzet figyelhető meg. A mintában szereplő kínai gyártók nem csak generikus termékeket, hanem márkás termékeket is értékesítenek, míg a mintában szereplő uniós gyártók értékesítésében a nem márkás termékek aránya jelenleg nagyobb a márkás termékekénél. Ezenkívül a vizsgálat kimutatta, hogy a kínai és az uniós gyártók adott esetben ugyanazt az azonos előírás szerint készült, azonos fizikai jellemzőkkel rendelkező terméket értékesítik ugyanannak a vevőnek (lásd a (215) preambulumbekezdést).

(220)

A Bizottság ezért elutasította a CCCLA azon állítását, hogy a kínai gyártók csak generikus, míg az uniós gyártók magas minőségű, márkás termékeket értékesítenek.

(221)

Általánosabban – az eredeti vizsgálatban kifejtett módon – a márkás termékek hozzáadott értéke rendszerint nem számszerűsíthető pontosan, hiszen számos különböző tényezőtől – a fogyasztói megítéléstől, a márka presztízsétől és más, nem számszerűsíthető tényezőktől – függ. (147) Például a mintában szereplő egyes uniós gyártók esetében a azok márkás termékeinek a név presztízse miatt többletértéke lehet az adott régióban vagy tagállamban, míg ugyanezek a márkás termékek más régiókban vagy tagállamokban esetleg kevésbé ismertek. A mintában szereplő ilyen uniós gyártók esetében ezért a márkajelzéssel ellátott termékek ára nem feltétlenül magasabb.

(222)

Észrevételeiben a CCCLA azzal is érvelt, hogy az SGA-költségek magas (40 %-os) arány a márkás termékek értékesítésére utal. (148) A mintában szereplő uniós gyártók ellenőrzött adataiból azonban kitűnik, hogy a szinte kizárólag márkás termékeket értékesítő és a szinte kizárólag nem márkás termékeket értékesítő uniós gyártók esetében az SGA-költségek szintje csaknem azonos. A mintában szereplő négy gyártó SGA-költségszintje egymáshoz hasonló, ugyanakkor hasonló a mintában szereplő kínai gyártóknál, valamint a jelenlegi vizsgálatban figyelembe vett török vállalat auditált beszámolóiból megállapítható szinthez is, vagy annál alacsonyabb. Ezen uniós gyártók esetében tehát a márkajelzéssel ellátott termékek ára nem magasabb (lásd még a (146) és (148) preambulumbekezdést).

(223)

Ezért – figyelembe véve a mintában szereplő kínai és uniós gyártók által értékesített márkás és generikus termékek összetételét, a vállalatok uniós piacon elfoglalt helyzetének, valamint árstratégiájuk és SGA-költségszintjük megítélését – a Bizottság a CCCLA állításait elutasítva arra a következtetésre jutott, hogy az uniós árakat a márkajelzés tekintetében nem szükséges kiigazítani.

(224)

Az uniós gazdasági ágazat árait a Bizottság összehasonlította a kínai exportáló gyártók által felszámított, uniós határparitásra kiigazított CIF-árakkal. A Bizottság ezt követően felfelé korrigálta a CIF-árakat a behozatal után felmerülő költségek – azaz a vámkezelési költségek, az anyagmozgatási és a rakodási költségek, a hagyományos vám és a dömpingvám – tekintetében. A fenti módszertan alapján végzett összehasonlításból az derült ki, hogy a felülvizsgálati időszak alatt az érintett termék árai 17,7 %-kal kínáltak az uniós gazdasági ágazat árai alá.

(225)

Az alaprendelet 3. cikke (5) bekezdésének megfelelően a dömpingelt import uniós gazdasági ágazatra gyakorolt hatásának vizsgálata magában foglalta valamennyi olyan gazdasági tényező és index értékelését, amely a figyelembe vett időszakban hatást gyakorolt az uniós gazdasági ágazat helyzetére.

(226)

A Bizottság a makrogazdasági mutatókat (termelés, termelési kapacitás, kapacitáskihasználás, értékesítési volumen, piaci részesedés, foglalkoztatás, termelékenység, a dömpingkülönbözetek nagysága és a gazdasági ágazat felépülése a korábbi dömping hatása alól) a teljes uniós gazdasági ágazat szintjén értékelte. Az értékelés a kérelmező által benyújtott adatokon alapult, amelyeket a Bizottság a mintában szereplő uniós gyártók által kitöltött, ellenőrzött kérdőívekkel, valamint a rendelkezésre álló hivatalos statisztikákkal való egybevetéssel ellenőrzött.

(227)

A mikrogazdasági mutatók (készletek, értékesítési árak, jövedelmezőség, pénzforgalom, beruházások, beruházások megtérülése, tőkebevonási képesség, bérek, előállítási költség) elemzésére mintában szereplő uniós gyártók szintjén került sor. Az értékelés a tőlük származó, helyszíni ellenőrzések során megfelelően ellenőrzött információkon alapult.

(228)

Az uniós gazdasági ágazat nagymértékben tagolt, de nagyjából két szegmensre: kkv-kra és nagyobb vállalkozásokra osztható.Egyes mikrogazdasági mutatók (értékesítési ár, pénzforgalom, beruházások, egy alkalmazottra jutó átlagos bér, készletek, jövedelmezőség, előállítási költség) esetében a Bizottság a mintában szereplő vállalatok eredményeit az adott vállalat szegmensére jutó részesedéssel összhangban súlyozta. Úgy, hogy a teljes asztali kerámiaáru-ágazat egyes szegmenseihez különböző súlyokat rendelt: a kkv-k esetében 42 %-ot, a nagyobb vállalkozások esetében pedig 58 %-ot). Ezzel biztosította, hogy a kisebb vállalkozások helyzete megfelelően tükröződjön az eredményekben, és a nagyvállalatok eredményei ne torzítsák az általános kárelemzést.

(229)

A figyelembe vett időszakban az uniós gazdasági ágazat termelése, termelési kapacitása és kapacitáskihasználása az alábbiaknak megfelelően alakult:

5. táblázat

(230)

Eszerint a figyelembe vett időszakban visszafogott növekedés volt megfigyelhető a termelési volumenben (+ 6 %) és kapacitásban (+ 2 %), míg a kapacitáskihasználás 4 %-os növekedéssel 85 %-ot ért el.

(231)

A figyelembe vett időszakban az uniós gazdasági ágazat Unión belüli értékesítése a következőképpen alakult:

6. táblázat

(232)

A figyelembe vett időszak alatt az uniós gazdasági ágazat uniós piaci értékesítése 11 %-kal bővült. Ezzel egyidejűleg az uniós gazdasági ágazat piaci részesedése csupán kismértékben, 29,6 %-ról 31,0 %-ra nőtt.

(233)

Az uniós gazdasági ágazat foglalkoztatása és termelékenysége a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

7. táblázat

(234)

A foglalkoztatás a figyelembe vett időszak során folyamatosan bővült, összességében 6 %-kal nőtt. Az uniós gyártók termelékenysége – egy alkalmazott éves termelésében (tonna) mérve – a figyelembe vett időszak alatt nem változott. Ez részben az uniós gazdasági ágazat előző években tett erőfeszítéseinek köszönhető, amelyekkel – már a figyelembe vett időszakot megelőzően is magas szintre növelve a termelékenységét – a Kínából érkező dömpingelt behozatal akkori nyomására kívánt reagálni.

(235)

A figyelembe vett időszak alatt az uniós gazdasági ágazat termelése 6 %-kal bővült, míg az uniós független vevőknek értékesített mennyiség 11 %-kal nőtt. Ez az uniós gazdasági ágazat exportértékesítésének csökkenésével magyarázható. Az uniós gazdasági ágazatnak sikerült előnyre szert tennie az uniós piac növekedéséből annak ellenére, hogy az eredeti vizsgálat során megfigyelt alacsonyabb kapacitáskihasználással súlyosabban érintett gyártólétesítmények továbbra is a felépülés fázisában vannak. Az uniós gazdasági ágazat piaci részesedése a figyelembe vett időszak alatt mindvégig stabil maradt.

(236)

A 3. szakaszban bemutatott módon a jelentős szintű dömping a felülvizsgálati időszak alatt is folytatódott. Figyelmet érdemel, hogy a kínai gyártók jelentős mértékben az uniós gazdasági ágazat értékesítési árai alá kínáltak.

(237)

A figyelembe vett időszak alatt az uniós gazdasági ágazat a korábbi dömping hatásaiból való felépülés jeleit mutatta. Az uniós termelés, értékesítés és piaci részesedés az eredeti vizsgálat óta egyaránt nőtt, míg a Kínából érkező behozatal volumene és piaci részesedése csökkent. Ugyanakkor az uniós termelés, kapacitás és foglalkoztatás a megfigyelhető növekedés ellenére sem éri el az eredeti vizsgálatban figyelembe vett időszak kezdetének megfelelő 2008. év szintjét. Az uniós gazdasági ágazat helyzete már ekkor is instabilnak számított az Unió piacára Kínából érkező, 2002–2004 között jelentősen növekvő, nagy mennyiségű olcsó behozatal miatt (149). A Bizottság ezért arra a következtetésre jutott, hogy az uniós gazdasági ágazat részben visszanyerte ugyan a gazdasági mozgásterét, de még mindig nem épült fel teljesen a korábbi jelentős dömpingelt behozatal hatásaiból.

(238)

A mintában szereplő uniós gyártók készletszintjei a figyelembe vett időszakban a következőképpen alakultak:

8. táblázat

(239)

Az uniós gazdasági ágazat zárókészleteinek szintje a figyelembe vett időszak során abszolút értelemben véve 22 %-kal csökkent. Ez azonban a vizsgált gazdasági ágazat esetében – amely elsősorban megrendelések alapján dolgozik – nem alapvetően fontos mutató.

(240)

A figyelembe vett időszakban 12 %-os növekedés volt megfigyelhető az uniós gazdasági ágazat áraiban és a termelési egységköltségben is.

(241)

A Bizottság a mintában szereplő uniós gyártók jövedelmezőségét úgy állapította meg, hogy a hasonló termék független uniós vevőknek történő értékesítéséből származó adózás előtti nettó nyereséget kifejezte az értékesítési forgalom százalékában. A figyelembe vett időszak alatt az uniós gazdasági ágazat jövedelmezősége a 2016-ban elért legalacsonyabb pont (2,0 %) és a 2017-ben elért legmagasabb pont (3,7 %) között ingadozott, míg 2014 és a felülvizsgálati időszak között 0,4 százalékponttal csökkent. A mutató értéke elmaradt az eredeti vizsgálat során elért jövedelmezőségtől (az akkori vizsgálati időszak alatt 3,5 % volt). Emellett a jövedelmezőség jelentősen elmaradt az eredeti vizsgálatban elfogadhatónak tekintett 6,0 %-os nyereségcéltól is.

(242)

A figyelembe vett időszak alatt az uniós gazdasági ágazat a pénzforgalomban 21 %-os, a beruházásokban 25 %-os bővülést ért el. Meg kell azonban jegyezni, hogy ez a növekedés mindössze egy (nagy)vállalat eredményeinek tudható be, amely termelési kapacitásának bővítése érdekében jelentős beruházásokat tudott végrehajtani. A másik három vállalat beruházásai stabilizálódtak, vagy jelentősen visszaestek.

(243)

2014 és a felülvizsgálati időszak között a beruházások megtérülése (vagyis a beruházások könyv szerinti nettó értékének százalékában kifejezett nyereség) nagyobb mértékben esett vissza, mint amilyen mértékben a jövedelmezőség mérséklődött figyelembe vett időszakban. Ugyanebben az időszakban az átlagos bérszint kis mértékben emelkedett, ennek mértéke azonban nem érte el a termelési egységköltség növekedését.

(244)

A kár elemzése azt mutatja, hogy az uniós gazdasági ágazat helyzete javult a figyelembe vett időszakban. A kármutatók többsége pozitív tendenciát jelzett. Azt, hogy az uniós gazdasági ágazatnak előnye származott az intézkedésekből, többek között az uniós termelési és értékesítési volumen növekedése, a nagyobb piaci részesedés, valamint az értékesítési árak emelkedése szemlélteti. A fentiek alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az uniós gazdasági ágazatot a felülvizsgálati időszak alatt az alaprendelet 3. cikkének (5) bekezdése értelmében nem érte jelentős kár.

(245)

Mindazonáltal annak ellenére, hogy az uniós gazdasági ágazat megkezdte felépülését a korábbi kár hatásaiból, a felépülés csak lassan halad. Figyelembe véve a Kínából érkező jelentős, továbbra is az uniós gazdasági ágazat árai alá kínáló behozatali volument, az uniós gazdasági ágazat jövedelmezősége elmaradt a nyereségcéltól, ami az ágazat instabil helyzetére utal.

(246)

A nyilvánosságra hozatalt követően a CCCLA azt állította, hogy a Bizottság nem juthatott erre a következtetésre, mivel a vizsgálat során figyelembe vett csaknem összes gazdasági mutató pozitív tendenciát mutatott. A fenti (244) és (245) preambulumbekezdésben kifejtett módon azonban az uniós gazdasági ágazat az intézkedések bevezetését követően csak lassan épült fel. Az intézkedések eredeti vizsgálatot követő bevezetésekor az uniós gazdasági ágazatot jelentős kár érte, amely miatt súlyos gazdasági nehézségekkel szembesült. Az uniós gazdasági ágazat makrogazdasági mutatóinak pozitív tendenciája ezért nem vizsgálható e meggyengült kiindulóponttól elkülönítetten, a jelenlegi vizsgálat kezdetét jellemző abszolút értékek alapján. Az uniós gazdasági ágazat folyamatosan alacsony jövedelmezősége, valamint a Kínából érkező jelentős volumenű behozatal folytatódása miatt az uniós gazdasági ágazat egyelőre nincs olyan helyzetben, hogy különösebb nehézségek nélkül ellenálljon a dömpingelt behozatal növekvő volumenű megismétlődésének. Ezt mutatja az alábbi 5.4. szakasz is, amely az intézkedések hatályvesztése esetén várható helyzetet értékeli szimuláció útján. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(247)

A fenti 3. szakaszban foglalt megállapításnak megfelelően a Kínából érkező behozatal dömpingelt árszinteken valósult meg a felülvizsgálati időszak alatt, és az intézkedések hatályvesztése esetén fennállna a valószínűsége a dömping folytatódásának. Az alaprendelet 11. cikkének (2) bekezdésével összhangban a Bizottság ezért megvizsgálta, hogy a jelentős kár mekkora valószínűséggel ismétlődne meg, ha hatályukat vesztenék a Kínával szemben hozott intézkedések.

(248)

A kár megismétlődése valószínűségének megállapítása érdekében a Bizottság elemezte a Kínában meglévő termelési kapacitást és szabad kapacitást, az uniós piac vonzerejét, ideértve azt is, hogy vannak-e hatályban más harmadik országokban az asztali és konyhai kerámiaárukkal kapcsolatban dömpingellenes vagy kiegyenlítő intézkedések, a kínai exportáló gyártóknak az árak területén más harmadik országok piacain tanúsított magatartását, valamint az uniós gazdasági ágazat helyzetére gyakorolt hatásokat.

(249)

Kína az asztali és konyhai kerámiaáruk messze a legnagyobb exportőre a világon. A világ teljes exportjának mintegy 70 %-át tudhatja magáénak. Az elmúlt évek teljes kiviteli értéke alapján az EU Kína legfontosabb exportpiaca (150).

(250)

A (180)–(182) preambulumbekezdésben kifejtetteknek megfelelően a kínai gyártók jelentős termelési kapacitással rendelkeznek, és ennek eredményeképpen a szabad kapacitásuk jelentősen meghaladja a felülvizsgálati időszak alatti teljes uniós felhasználást.

(251)

Az uniós piac az érintett termék legnagyobb importőre a világon (151). Továbbá ahogyan azt az 1. táblázat bemutatja, az érintett termék uniós felhasználása 2014 és a felülvizsgálati időszak között 598 829 tonnáról 634 255 tonnára nőtt. Ez azt mutatja, hogy az uniós felhasználás továbbra is intenzív, és növekszik. Az uniós piac – viszonylag nagy méreténél és kiszámíthatóan növekvő felhasználásánál fogva – továbbra is vonzó a kínai exportáló gyártók számára.

(252)

A Kínából érkező behozatal az intézkedések bevezetése előtt átlagosan mintegy félmillió tonnát, a felülvizsgálati időszak alatt 356 667 tonnát tett ki. Az, hogy a Kínából érkező behozatal az intézkedések bevezetése után lecsökkent ugyan (lásd a 2. táblázatot), de nem szűnt meg, megerősíti, hogy a kínai exportáló gyártók vonzónak találják az uniós piacot, és továbbra is értékesítenek az uniós piacon.

(253)

Ezenkívül az asztali és konyhai kerámiaáruk kínai exportjával szemben más harmadik országokban is piacvédelmi intézkedések vannak érvényben, amelyek ugyanolyan jellegű árazási magatartásra utalnak, mint amely az Unióba irányuló kínai export esetében figyelhető meg (152). E piacvédelmi intézkedések meg fogják nehezíteni a kínai exportáló gyártók számára, hogy ezekre a piacokra exportáljanak, és tovább növeli az uniós piac vonzerejét, mert ez az export erre a piacra irányítható át.

(254)

Az uniós piac vonzerejét igazolja a kínai exportáló gyártók árképzési stratégiája is. Az érintett termék esetében a mintában szereplő kínai exportáló gyártók a harmadik országok piacain magasabb exportárakat alkalmaznak, mint az uniós piaccal szemben (lásd a fenti (188) preambulumbekezdést). Ezek az árak viszont továbbra is jelentősen elmaradnak az uniós gazdasági ágazat által az uniós piacon érvényesített áraktól. A felülvizsgálati időszakban a kínai exportáló gyártók uniós piacra irányuló kivitelének átlagos ára lényegesen alacsonyabb volt az uniós gazdasági ágazat által az uniós piacon érvényesített árhoz képest. Valójában a kínai behozatal csaknem a legalacsonyabb árat képviseli az uniós piacon. A néhány ennél is alacsonyabb áron exportáló harmadik ország az Unióba irányuló teljes behozatalnak csupán töredékét teszi ki, növekedési potenciálja pedig nem mérhető össze a kínai termelési létesítmények méretével. A jelenlegi dömpingellenes vámok összegének teljes vagy részleges figyelembevételével elképzelhető azonban, hogy a kínai behozatal az intézkedések hatályvesztése esetén alacsonyabb áron érkezik majd az uniós piacra.

(255)

A Kínában rendelkezésre álló jelentős szabad kapacitás, az uniós piac vonzereje, valamint a kínai exportáló gyártók a (249)–(254) preambulumbekezdésben összefoglalt árazási magatartása miatt valószínűsíthető, hogy az intézkedések hatályvesztése esetén már rövid távon is nagy mennyiségű alacsonyan árazott asztali és konyhai kerámiaáru kerülne átirányításra, illetve értékesítésre az Unióba.

(256)

Annak értékelése céljából, hogy az alacsonyan árazott kínai behozatal bővülése milyen hatást gyakorolna az uniós gazdasági ágazatra, a Bizottság elsőként ez utóbbi piaci részesedésének esetleges csökkenését vizsgálta. Szimulációt végzett arra vonatkozóan, hogy milyen hatás jelentkezne, ha az érintett országok exportáló gyártói olyan mértékben növelnék az Unióba irányuló kivitelüket, amellyel hasonló részesedést érhetnek el az uniós piacon, mint az eredeti vizsgálati időszakban, vagyis az intézkedések bevezetése előtt. Ez a mintában szereplő uniós gyártók termelésében 12 000 tonnás csökkenést, és a Kínából érkező behozatalban pedig 67 800 tonnás növekedést jelentene. Ahogyan azt az eredeti vizsgálat megállapította, az érintett termék ilyen volumenű dömpingelt behozatala elegendő volt ahhoz, hogy jelentős kárt okozzon az uniós gazdasági ágazatnak.

(257)

A Bizottság az elemzés során abból indult ki, hogy a kínai exportáló gyártók árai és az uniós gazdasági ágazat árai változatlanok maradnak a felülvizsgálati időszakhoz képest. A Bizottság ezenfelül azt feltételezte, hogy Kína nagy valószínűséggel az uniós gazdasági ágazat rovására növelné piaci részesedését. Az alábbi 11. táblázat azt mutatja, hogy Kína a dömpingellenes intézkedések bevezetése óta elveszített piaci részesedését nagyrészt az uniós gazdasági ágazat szerezte meg.

11. táblázat

(258)

Az értékesítési volumen csökkenése alacsonyabb kapacitáskihasználáshoz és a termelési átlagköltségek növekedéséhez vezetne. Ezzel viszont egyrészt romlana az uniós gazdasági ágazat pénzügyi helyzete, másrészt csökkenne a jövedelmezősége is, amely eleve lényegesen elmaradt a nyereségcéltól, a figyelembe vett időszakban pedig folyamatosan csökkent. A mintában szereplő uniós gyártók termeléscsökkenésének óvatos becslésével (a (256) preambulumbekezdésben megállapított lehetséges csökkenés felét, 6 000 tonnát feltételezve) a hatásvizsgálat kimutatta, hogy az intézkedések hatályon kívül helyezése esetén az uniós gazdasági ágazat forgalma 8,5 %-kal esne vissza.

(259)

Az uniós gazdasági ágazat dönthet úgy is, hogy árszintje csökkentésével próbálja megőrizni értékesítési volumenét és piaci részesedését. Ez tovább rontaná az uniós gazdasági ágazat pénzügyi helyzetét, és a felülvizsgálati időszakban elért alacsony jövedelmezőségi szint miatt még veszteségesebbé tenné az uniós gazdasági ágazatot.

(260)

A fentiek alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a Kínából érkező behozatalra vonatkozó intézkedések hatályon kívül helyezése valószínűleg az uniós gazdasági ágazatot ért jelentős kár megismétlődéséhez vezetne.

(261)

Az alaprendelet 21. cikkének megfelelően a Bizottság megvizsgálta, hogy az eredeti intézkedések fenntartása ellentétes lenne-e az Unió egészének érdekével. Az uniós érdek meghatározása a különböző érintett érdekek – vagyis egyrészt az uniós gazdasági ágazat, másrészt az importőrök és más felek érdekeinek – felmérésén alapult.

(262)

A Bizottság emlékeztetett arra, hogy az eredeti vizsgálatban az intézkedések elfogadása nem minősült az Unió érdekeivel ellentétesnek. Továbbá az, hogy a jelenlegi vizsgálat felülvizsgálat – tehát egy olyan helyzet elemzése, amelyben dömpingellenes intézkedések vannak hatályban – lehetővé tette, hogy a jelenlegi dömpingellenes intézkedéseknek az érintett felekre gyakorolt esetleges indokolatlan hátrányos hatását is értékelje.

(263)

Ennek alapján a Bizottság megvizsgálta, hogy – a dömping megismétlődésének és a kár megismétlődésének valószínűségére vonatkozó következtetések ellenére – léteznek-e olyan kényszerítő okok, amelyek arra engednének következtetni, hogy az Uniónak ebben a konkrét esetben nem áll érdekében fenntartani az intézkedéseket.

(264)

A vizsgálat rámutatott arra, hogy az intézkedések hatályvesztése valószínűleg nagyon kedvezőtlenül hatna az uniós gazdasági ágazatra. Az uniós gazdasági ágazat helyzete gyorsan romlana az alacsonyabb értékesítési volumen és értékesítési árak tekintetében, ez pedig erősen visszavetné a jövedelmezőséget. Az intézkedések fenntartása viszont lehetővé tenné az uniós gazdasági ágazat számára, hogy még inkább felépüljön a dömpingelt behozatal okozta korábbi károk hatásaiból, és kiaknázhassa egy olyan uniós piacban rejlő lehetőségeket, amelyet nem érintenek tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok.

(265)

A mintában szereplő uniós gyártók egyike és a CCCLA azt állította, hogy az intézkedések meghosszabbítása nem szolgálná az uniós gyártók érdekét. Szerintük a dömpingellenes vámok nem könnyítettek az uniós gyártók helyzetén, amelyek sem a piaci részesedésüket, sem az értékesítési volumenüket, sem pedig az áraikat nem tudták növelni. Emellett a dömpingellenes vámok miatt emelkedett azoknak a termékeknek az ára is, amelyeket az uniós gyártók a portfóliójuk kiegészítése érdekében szereztek be.

(266)

A fenti 4. szakaszban ismertetett kárelemzés (lásd a (198)–(245) preambulumbekezdést) azonban kimutatta, hogy az uniós gazdasági ágazat ténylegesen megkezdte felépülését a Kínából érkező dömpingelt behozatal káros hatásaiból. Az uniós gazdasági ágazat piaci részesedése ugyanis az eredeti vizsgálati időszak (2011) és a felülvizsgálati időszak között 20,9 %-ról 31 %-ra nőtt (lásd a fenti 11. táblázatot), míg a mintában szereplő uniós gyártók 2011 és a felülvizsgálati időszak között az értékesítési volumenüket 152 095 tonnáról 196 484 tonnára, áraikat pedig 3 615 EUR/tonnáról 3 853 EUR/tonnára tudták növelni. Az áremelkedés annak ellenére volt lehetséges, hogy emelkedtek azoknak a Kínából származó termékeknek a behozatali költségei, amelyeket egyes uniós gyártók a portfóliójuk diverzifikálása érdekében importáltak. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(267)

A nyilvánosságra hozatalt követően a CCCLA rámutatott, hogy az uniós gyártók egyike nem támogatta az intézkedések bevezetését. A szervezet azt állította, hogy a gyártó nem gyártja az asztali és konyhai kerámiaáruk teljes körét, hanem saját termékportfólióját kiegészíti a Kínából érkező termékekkel, így függ a megbízható kínai beszerzési forrástól. Hasonlóképpen a CCCLA azzal érvelt, hogy a mintában szereplő két importőr állítása szerint az uniós gyártók nem képesek biztosítani az uniós piacon elvárt minőséget és mennyiséget, például a magas munkaerőköltségek miatt. A CCCLA szerint ez azt mutatja, hogy az uniós termékek és a kínai behozatal komplementaritása miatt vegyes érdekek alakulnak ki az uniós gazdasági ágazaton belül.

(268)

A Bizottság megjegyezte, hogy az említett érvek megegyeznek két független importőr álláspontjával, amelynek bizottsági értékelését a (271)–(2) preambulumbekezdés tartalmazza. Új elemek hiányában ezért az említett érvek nincsenek befolyással az érdekeknek az uniós érdek vizsgálata keretében történő kiegyensúlyozására.

(269)

A fentiek alapján arra a következtetésre jutott, hogy a hatályban lévő dömpingellenes intézkedések fenntartása az uniós gazdasági ágazat érdekében áll.

(270)

A jelenlegi vizsgálat megindítási szakaszában a Bizottság 45 ismert független importőrrel vette fel a kapcsolatot, amelyeket együttműködésre kért fel. A fenti (13) preambulumbekezdésben említett módon tizenöt importőr jelentkezett, amelyek közül kettő került be a mintába, és töltötte ki a kérdőív formanyomtatványát.

(271)

Mindkét vállalat ellenezte az intézkedések folytatását, főként azért, mert úgy vélték, hogy az uniós gyártók nem képesek biztosítani az uniós piacon elvárt minőséget és mennyiséget. Véleményük szerint az uniós termelés kevésbé rugalmas és kevésbé alkalmazkodik a változó kereslethez, mint a kínai termelés. A Bizottság arról is kikérte a vállalatok véleményét, hogy mi történne a vámok hatályon kívül helyezésekor. Válaszában mindkét vállalat azt a várakozást fogalmazta meg, hogy a kínai árak emelkednének, ezzel párhuzamosan pedig az uniós vásárlók alacsonyabb árakat követelnének. Ez a mintában szereplő vállalatok szerint az importőrök árrésének csökkenéséhez vezetne.

(272)

Az eredeti vizsgálat az importőrök nyereségére és beszerzési forrásaira tekintettel azt állapította meg, hogy az intézkedések bevezetése nem lenne számottevő kedvezőtlen hatással az érintett termék független importőreinek helyzetére. A jelenlegi vizsgálat során az ellenőrzött adatok elemzéséből az derült ki, hogy az érintett termék a vállalati értékesítések átlagosan [30–40 %-át] teszi ki (153). Mindkét együttműködő importőr nyereséges volt a felülvizsgálati időszak alatt, a Kínából származó érintett terméken átlagosan [5–9 %-os] nyereséget értek el (154). Bár valamivel alacsonyabb volt, mint az eredeti vizsgálat során megállapított [6–10 %], az átlagos nyereség továbbra is megfelelőnek volt tekinthető. Mindkét vállalat szinte kizárólag Kínából szerzi be a behozott érintett terméket.

(273)

Egy a mintában nem szereplő független importőr állítása szerint az uniós gyártók nem szállítják azokat a termékeket, amelyeket a szóban forgó importőr Kínából szerez be. Ezen importőr termékeik főként díszített cikkek, amelyeket egyedileg csomagolnak a porcelánéval azonos kialakítású ajándékdobozba. Az importőr szerint e cikkek előállítása igen munkaerő-igényes, így gyártásuk az Unió magasabb munkaerőköltségei miatt túl költséges lenne az uniós gazdasági ágazat számára.

(274)

A vizsgálat azonban feltárta, hogy az uniós gyártók képesek gyártani, és ténylegesen gyártanak is olyan díszített cikkeket, amelyeket egyedileg vagy kis készletekben díszdobozba csomagolnak. Mindazonáltal az intézkedések folytatása negatívan befolyásolhatja azoknak az importőröknek a pénzügyi helyzetét, amelyek a Kínából szerzik be a termékeiket. Mivel azonban ezek a cikkek sajátos jellegűek és ennélfogva a Kínából érkező teljes behozatalnak csak kis részét teszik ki, a kedvezőtlen befolyás várhatóan nem eredményez számottevő negatív hatást az importőrök általános helyzetére. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(275)

A mintában nem szereplő független importőr azt állította továbbá, hogy a vizsgálat nem tett különbséget a díszített és fehér porcelántermékek között. Az importőr szerint csak néhány kisebb porcelánárugyár létezik az Unióban, amely díszített cikkeket állít elő, így az ilyen típusú kereslet kielégítéséhez szükség van a Kínából érkező behozatalra.

(276)

A vizsgálat ezzel szemben kimutatta, hogy a mintában szereplő uniós gyártók által a felülvizsgálati időszak alatt értékesített összes termék 30 %-a díszített cikk volt. Ezenkívül a kínai és az uniós termékek összehasonlítása terméktípus alapján, a termékek következő jellemzők szerinti csoportosításával történt: kerámiaanyag típusa, árutípus, alapvető forma, dekoráció és máz. Ennek megfelelően például az Unióban előállított díszített cikkek összehasonlítási alapja kizárólag Kínából importált díszített cikk, a színes mázzal bevont termékeké kizárólag színes mázzal bevont termék, a fehéráruké pedig ugyancsak kizárólag fehéráru volt. Ezért ez az állítás nem fogadható el.

(277)

Mivel a mintában szereplő importőrök haszonkulcsa a dömpingellenes intézkedések bevezetése ellenére is megfelelő maradt, továbbá figyelembe véve az importőrök azon várakozását, hogy az intézkedések hatályon kívül helyezése esetén a haszonkulcsuk csökkenne, valószínű, hogy az intézkedések bevezetése nem lenne számottevő kedvezőtlen hatással az érintett termék független importőreinek helyzetére.

(278)

Az eredeti vizsgálathoz hasonlóan nem jelentkezett vagy működött együtt a vizsgálatban a végfelhasználók érdekeit képviselő fél, például fogyasztói szövetség. Mivel a felhasználók a jelenlegi hatályvesztési felülvizsgálat során sem működtek együtt, a Bizottság úgy vélte, hogy az eredeti vizsgálatban tett megállapításai továbbra is érvényesek, és az intézkedések fenntartása nem gyakorolna kedvezőtlen hatást a felhasználókra, például a háztartásokra, vagy legalábbis nem jelentős mértékben.

(279)

Egy a mintában nem szereplő uniós gyártó azt állította, hogy az intézkedések hatályon kívül helyezése megkönnyítené az uniós fogyasztók helyzetét, mivel i. a termék végtermék, amelynek vámtételei közvetlen hatással vannak a fogyasztókra, ii. a kínai termékek más keresletet elégítenek ki, mint az uniós gyártók termékei, továbbá iii. Kína számottevő uniós piaci részesedése miatt a vámok az uniós fogyasztók jelentős hányadát érintik. A CCCLA szintén azt állította, hogy mivel az asztali és konyhai kerámiaáruk végterméknek minősülnek, a dömpingellenes vámok közvetlenül érintik az uniós fogyasztókat, miután nincs olyan köztes ágazat, amely viselné a költségeket. Egy a mintában nem szereplő független importőr megjegyezte, hogy a dömpingellenes vámok valóban a fogyasztói árak emelésére ösztönzik.

(280)

Nagyon valószínűtlen, hogy az intézkedések hatályon kívül helyezése esetén az árak a vám teljes összegével csökkennének. Még abban az igen valószínűtlen esetben is, ha a fogyasztói árak a jelenlegi dömpingellenes vámok teljes összegével csökkennének, a fogyasztók éves költsége nem egészen 1 EUR összeggel mérséklődne (155). Mivel az intézkedések eddigi hatása a fogyasztókra nem tekinthető jelentősnek, a Bizottság elutasította ezeket az állításokat.

(281)

Az Unión belül egymással versengő különféle érdekek kiegyensúlyozása során a Bizottság különös figyelmet szentelt a kárt okozó dömping kereskedelemtorzító hatásainak kiküszöbölése és a tényleges verseny visszaállítása iránti igénynek. Egyrészt az intézkedések fenntartása megvédene egy fontos uniós gazdasági ágazatot – benne számos kis- és középvállalkozással – a kár valószínűsíthető megismétlődésével szemben. Másrészt viszont az importőrök és a felhasználók helyzetének értékelése, valamint a felhasználók együttműködésének hiánya azt mutatja, hogy az intézkedések fenntartása nyilvánvalóan nem fejtene ki ebben a körben aránytalanul kedvezőtlen hatásokat.

(282)

Ennélfogva a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy nem szól uniós érdekből fakadó kényszerítő ok a Kínából származó asztali és konyhai kerámiaáruk behozatalára vonatkozó végleges dömpingellenes intézkedések fenntartása ellen.

(283)

A fentiekből következik, hogy a Kínából származó asztali és konyhai kerámiaáruk behozatalára alkalmazandó dömpingellenes intézkedéseket fenn kell tartani.

(284)

Ha a későbbiek folyamán valamely vállalat megváltoztatja a nevét, egyedi dömpingellenes vámtételek alkalmazását kérheti. A kérelmet a Bizottsághoz kell intézni (156). A kérelemnek tartalmaznia kell az összes olyan releváns információt, amely alapján bizonyítható, hogy a változtatás nem érinti a vállalatnak a rá vonatkozó vámtételre való jogosultságát. Ha a vállalat nevének megváltoztatása nem érinti a rá vonatkozó vámtételre való jogosultságát, a névváltoztatásról a Bizottság értesítést tesz közzé az Európai Unió Hivatalos Lapjában.

(285)

Figyelembe véve az (EU, Euratom) 2018/1046 rendelet (157) 109. cikkét, az Európai Unió Bíróságának ítéletében előírt visszatérítés esetén az Európai Központi Bank irányadó refinanszírozási műveleteire alkalmazott, az Európai Unió Hivatalos Lapjának C sorozatában közzétett, az esedékesség napja szerinti hónap első naptári napján érvényes kamatláb egy százalékponttal megnövelt értékének megfelelő késedelmi kamat fizetendő.

(286)

Az (EU) 2016/1036 rendelet 15. cikkének (1) bekezdésével létrehozott bizottság nem nyilvánított véleményt.