20.12.2016

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 347/37

---

AZ EURÓPAI KÖZPONTI BANK (EU) 2016/2249 IRÁNYMUTATÁSA

(2016. november 3.)

a Központi Bankok Európai Rendszerében a számvitel és pénzügyi beszámoló jogi keretéről (EKB/2016/34)

(átdolgozás)

AZ EURÓPAI KÖZPONTI BANK KORMÁNYZÓTANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre,

tekintettel a Központi Bankok Európai Rendszere és az Európai Központi Bank Alapokmányára és különösen annak 12.1., 14.3., és 26.4. cikkére,

tekintettel az Európai Központi Bank (EKB) Általános Tanácsának a Központi Bankok Európai Rendszere és az Európai Központi Bank Alapokmánya 46.2. cikkének második és harmadik francia bekezdésével összhangban való közreműködésére,

mivel:

(1)	Az EKB/2010/20 iránymutatást (1) több alkalommal jelentős mértékben módosították. Mivel további módosításokra van szükség, az említett iránymutatást az áttekinthetőség érdekében át kell dolgozni.

(2)	A Központi Bankok Európai Rendszerét (KBER) a Központi Bankok Európai Rendszere és az Európai Központi Bank Alapokmányának (a továbbiakban: a KBER Alapokmánya) 15. cikke értelmében beszámolási kötelezettség terheli.

(3)	A KBER Alapokmánya 26.3. cikkének megfelelően az Igazgatósága elemzési és működtetési célokból összeállítja a KBER összevont (konszolidált) mérlegét.

(4)	A KBER Alapokmányának 26.4. cikke értelmében a 26. cikk alkalmazása érdekében a Kormányzótanács megállapítja a nemzeti központi bankok (NKB-k) által végzett műveletek számvitelének egységesítéséhez szükséges szabályokat.

(5)

A forgalomban levő eurobankjegyekre, az eurobankjegyek eurorendszeren belüli elosztásából származó, eurorendszeren belüli nettó követelések/kötelezettségek ellentételezésére, valamint a monetáris jövedelemre vonatkozó adatszolgáltatást az NKB-k közzétett éves pénzügyi kimutatásaiban össze kell hangolni,

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYMUTATÁST:

I. FEJEZET

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

1. cikk

Fogalommeghatározások

(1)   Ezen iránymutatás alkalmazásában:

a)   „NKB”: olyan tagállam nemzeti központi bankja, amelynek pénzneme az euro;

b)   „az eurorendszer számviteli és pénzügyi beszámolási céljai”: azon célok, amelyeket követve az EKB a KBER Alapokmányának 15. és 26. cikkével összhangban elkészíti az I. mellékletben felsorolt pénzügyi kimutatásokat;

c)   „jelentést készítő jogi személy”: az EKB vagy egy NKB;

d)   „negyedévi átértékelés napja”: a negyedév utolsó naptári napja;

e)   „a készpénzcsere éve”: az attól a naptól számított 12 hónapos időszak, amelytől kezdve az eurobankjegyek és -érmék törvényes fizetőeszközzé válnak egy olyan tagállamban, amelynek pénzneme az euro;

f)   „bankjegyelosztási kulcs”: az EKB összes eurobankjegy-kibocsátásból való részesedésének figyelembevételéből és a tőkejegyzési kulcsnak az NKB-k ilyen összkibocsátásban fennálló részesedésére történő alkalmazásából eredő százalékarány, az EKB/2010/29 európai központi banki határozat (2) szerint;

g)   „összevonás (konszolidáció)”: az a számviteli folyamat, amelynek során több különálló jogi személy pénzügyi adatait olyan módon összesítik, mintha egyetlen jogi személyről lenne szó;

h)   „hitelintézet”: a) az 575/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (3) 4. cikkének (1) bekezdése értelmében vett olyan hitelintézet, amely az illetékes hatóság felügyelete alatt áll; vagy b) a Szerződés 123. cikkének (2) bekezdése értelmében vett más olyan hitelintézet, amely az illetékes hatóságok általi felügyelethez hasonló szintű ellenőrzés alatt áll.

(2)   Az ebben az iránymutatásban használt további szakkifejezések meghatározását a II. melléklet tartalmazza.

2. cikk

Hatály

(1)   Ezt az iránymutatást az EKB-ra és az NKB-kra kell alkalmazni az eurorendszer számviteli és pénzügyi beszámolási céljai érdekében.

(2)   Ezen iránymutatás hatálya az eurorendszernek a KBER Alapokmánya által meghatározott számviteli és pénzügyi beszámolási céljaira korlátozódik. Ebből következően nem alkalmazandó az NKB-k nemzeti jelentéseire és számvitelére. Az eurorendszer és a nemzeti rendszerek közötti összhang és összehasonlíthatóság érdekében azonban ajánlott, hogy az NKB-k a lehető legnagyobb mértékben kövessék az ezen iránymutatásban megállapított szabályokat nemzeti jelentéseikben és számviteli rendszerükben.

3. cikk

Minőségi jellemzők

A következő minőségi jellemzők alkalmazandók:

(1)

gazdasági valódiság és átláthatóság: a számviteli módszereknek és a pénzügyi beszámolásnak a valós gazdasági helyzetet kell tükrözniük, átláthatónak kell lenniük, és meg kell felelniük az érthetőség, a relevancia, a megbízhatóság és az összehasonlíthatóság minőségi jellemzőinek. Az egyes ügyleteket azok tartalmának és a gazdasági valóságnak megfelelően kell elszámolni, és nem csupán jogi formájuk szem előtt tartásával;

(2)

prudens működés: az eszközök és források értékelését, valamint a bevételek elszámolását prudens módon kell elvégezni. Ezen iránymutatás alkalmazásában ez azt jelenti, hogy a nem realizált nyereség nem számolható el bevételként az eredménykimutatásban, hanem közvetlenül egy átértékelési számlán kell nyilvántartani, és a nem realizált veszteséget év végén át kell vezetni az eredménykimutatásba, ha meghaladja a megfelelő átértékelési számlán előzőleg feltüntetett átértékelési nyereséget. Rejtett tartalékok vagy a tételek szándékosan téves beállítása a mérlegben és az eredménykimutatásban a prudens működés elvével összeegyeztethetetlen;

(3)

lényegesség: a számviteli szabályoktól való eltérések, az egyes NKB-k és az EKB eredménykimutatására kiható eltéréseket is beleértve, csak abban az esetben engedhetők meg, ha azok általános összefüggésben és a jelentést készítő jogi személy pénzügyi elszámolásának kellő mérlegelése alapján nem minősülnek lényegesnek;

(4)

következetesség és összehasonlíthatóság: a mérleg értékelésére és a bevételek elszámolására vonatkozó követelményeket következetesen, az egységesség és a folytonosság elvének megfelelően kell alkalmazni az eurorendszeren belül annak biztosítása érdekében, hogy a pénzügyi kimutatások adatai összehasonlíthatóak legyenek.

4. cikk

Számviteli alapelvek

Az alkalmazandó számviteli alapelvek a következők:

(1)	a vállalkozás folyamatosságának elve: az elszámolásokat a vállalkozás folyamatosságának elve alapján kell végezni;

(2)	az időbeli elhatárolás elve: a bevételeket és a kiadásokat abban a számviteli időszakban kell elszámolni, amelynek során azokra szert tettek, illetve azok felmerültek, és nem a kézhezvétel vagy a kifizetés időpontja szerint;

(3)

mérlegfordulónapot követő események: az eszközöket és forrásokat korrigálni kell az éves mérleg fordulónapja és a pénzügyi kimutatások megfelelő testületek általi jóváhagyásának napja között bekövetkező gazdasági események hatásaival, amennyiben azok kihatnak az eszközök és források mérlegfordulónap szerinti állapotára. Nem szükséges az eszközök és források kiigazítása, ha a mérleg fordulónapja után bekövetkező események nem hatnak ki az eszközök és források mérlegfordulónap szerinti állapotára, azonban közölni kell minden olyan lényeges eseményt, amelynek nem közlése befolyásolhatná a pénzügyi kimutatások felhasználóit a megfelelő értékelésben és döntéshozatalban.

5. cikk

A közgazdasági szempontú és az elszámolásközpontú megközelítés

(1)   A közgazdasági szempontú megközelítést kell követni a devizaügyletek, a devizában denominált pénzügyi instrumentumok és a kapcsolt időbeli elhatárolások nyilvántartásához. E megközelítés két különböző technikával követhető:

a)	„hagyományos megközelítés” a III. és IV. fejezetben, valamint a III. mellékletben megállapítottak szerint; és

b)	„alternatív megközelítés” a III. mellékletben megállapítottak szerint.

(2)   Az értékpapírügyletek – beleértve a külföldi fizetőeszközben denominált, tulajdoni részesedést megtestesítő instrumentumokkal végzett ügyleteket is – nyilvántartása továbbra is végezhető az elszámolásközpontú megközelítés szerint. A megfelelő felhalmozott kamatot – az ázsiót és a diszázsiót is ideértve – naponta kell kimutatni az azonnali elszámolás napjától kezdődően.

(3)   Az NKB-k a közgazdasági szempontú vagy elszámolásközpontú megközelítést is követhetik bármely egyedi euróban denominált ügylet, pénzügyi instrumentum vagy kapcsolt időbeli elhatárolás nyilvántartásához.

(4)   A negyedév végi és az év végi számviteli módosítások, valamint az „Egyéb eszközök” és az „Egyéb források” között szereplő tételek kivételével az eurorendszer pénzügyi beszámolási céljaira készített napi pénzügyi jelentés részeként közölt összegek csak a mérlegtételekkel kapcsolatos pénzmozgásokat tükrözik. Negyedév végén és év végén az értékpapírok könyv szerinti értékének az amortizációt is tartalmaznia kell.

6. cikk

Az eszközök és források kimutatása

A jelentést készítő jogi személy mérlegében csak abban az esetben kell kimutatni valamely pénzügyi vagy egyéb eszközt, illetve forrást, amennyiben valamennyi következő feltétel teljesül:

(1)	valószínű, hogy az eszközhöz vagy forráshoz kapcsolódó jövőbeni gazdasági haszon befolyik a jelentést készítő jogi személyhez, illetve kiadásra kerül onnan;

(2)	lényegében az eszközhöz vagy forráshoz kapcsolódó összes kockázat és előny a jelentést készítő jogi személyt illeti;

(3)	az eszköz költsége vagy a jelentést készítő jogi személy számára képviselt értéke, illetve a kötelezettség mértéke megbízhatóan mérhető.

II. FEJEZET

A MÉRLEG TARTALMA ÉS ÉRTÉKELÉSÉNEK SZABÁLYAI

7. cikk

A mérleg tartalma

Az EKB és az NKB-k által az eurorendszer pénzügyi beszámolási céljaira készített mérleg összetétele a IV. mellékletben közölt struktúrára épül.

8. cikk

A devizaárfolyamból eredő kockázatra, a kamatkockázatra, a hitelkockázatra és az aranyárfolyam-kockázatra vonatkozó céltartalék

Az NKB-k tevékenységei jellegének megfelelő figyelembevételével az NKB-k a mérlegükben céltartalékot képezhetnek a devizaárfolyamból eredő kockázatra, a kamatkockázatra, a hitelkockázatra és az aranyárfolyam-kockázatra. Az NKB a kockázati kitettségére vonatkozó indokolt becslés alapján határoz a céltartalék nagyságáról és felhasználásáról.

9. cikk

A mérlegtételek értékelésének szabályai

(1)   A mérlegtételek értékeléséhez az aktuális piaci árfolyamokat és árakat kell használni, amennyiben a IV. melléklet másként nem rendelkezik.

(2)   Az arany, a devizaeszközök, az értékpapírok (a lejáratig tartottként besorolt értékpapírok, a nem forgalomképes értékpapírok és a monetáris politikai célokból tartott, amortizált bekerülési értéken elszámolt értékpapírok kivételével), valamint a pénzügyi instrumentumok (mérlegtételként, illetve mérlegen kívüli tételként történő) átértékelése a negyedévi átértékelés napjával történik a piaci középárfolyamok és középárak szerint. Ez nem zárja ki, hogy a jelentést készítő jogi személyek belső célokra gyakrabban is átértékeljék portfóliójukat, feltéve, hogy a negyedév során mérlegükben a tételeket kizárólag ügyleti értéken jelentik be.

(3)   Az arany esetében nincs megkülönböztetés az ár és devizaárfolyam szerinti átértékelési különbözetek között, hanem egyetlen átértékelési különbözetet kell elszámolni az arany meghatározott egységnyi tömegének euróban kifejezett árfolyama alapján, a negyedévi átértékelés napján érvényes euro/USD átváltási árfolyam szerint. Devizaügyletek esetében az átértékelést devizanemenként végzik mind a mérlegben kimutatott, mind a mérlegen kívüli ügyletek esetében. E cikk alkalmazásában a különleges lehívási jogok (SDR-ek) állományait, az SDR kosár alapjául szolgáló, kijelölt egyedi devizaállományokat is beleértve, egyetlen állományként kell kezelni. Az értékpapírok átértékelése kódonként, azaz nemzetközi értékpapír-azonosító szám/típus szerint történik, míg a beágyazott opciók az értékelés céljára nem kerülnek elkülönítésre. A monetáris politikai célokból tartott, illetve az „Egyéb pénzügyi eszközök” vagy a „Vegyes tételek” mérlegtételben feltüntetett értékpapírokat elkülönített állományként kell kezelni.

(4)   Az év végi eredménykimutatásba átvezetett nem realizált veszteség kivételével az átértékelési tételeket vissza kell vezetni a következő negyedév végén; a negyedév során az egyes ügyleteket ügyleti áron, illetve árfolyamon kell jelenteni.

(5)   A monetáris politikai célokból tartott forgalomképes értékpapírokat elkülönített állományként kell kezelni, és monetáris politikai megfontolásoktól függően vagy piaci áron, vagy amortizált bekerülési értéken (az értékvesztésre tekintettel) kell értékelni.

(6)   A lejáratig tartottként besorolt értékpapírokat elkülönített állományként kell kezelni, és azokat amortizált bekerülési értéken (az értékvesztésre tekintettel) kell értékelni. Ugyanígy kell kezelni a nem forgalomképes értékpapírokat. A lejáratig tartottként besorolt értékpapírok lejáratuk előtt értékesíthetők az alábbiak bármelyikének bekövetkezése esetén:

a)	amennyiben az értékesített mennyiség nem jelentős a lejáratig tartott értékpapírok portfóliójának teljes nagyságához képest;

b)	amennyiben az értékpapírokat a lejárati időpont előtti egy hónap alatt értékesítik;

c)	különleges körülmények esetén, mint például a kibocsátó hitelképességének jelentős romlása.

10. cikk

Penziós ügyletek

(1)   A repomegállapodás alapján végrehajtott penziós ügyletet biztosítékkal fedezett fogadott betétként kell nyilvántartani a mérleg forrásoldalán, míg a biztosítékul adott tétel a mérleg eszközoldalán marad. A repomegállapodás alapján visszavásárolandó eladott értékpapírt úgy kell kezelni a visszavásárlásra kötelezett, jelentést készítő jogi személy elszámolásában, mintha az adott eszköz továbbra is azon portfólió részét képezné, amelyből eladták.

(2)   A fordított repomegállapodás alapján végrehajtott penziós ügyletet biztosítékkal fedezett kihelyezett hitelként, a kölcsön összegében kell nyilvántartani a mérleg eszközoldalán. A fordított repomegállapodás keretében szerzett értékpapír nem értékelhető át, és az abból keletkező nyereség vagy veszteség nem vezethető át a pénzeszközt kölcsönadó, jelentést készítő jogi személy eredménykimutatásába.

(3)   Értékpapírkölcsön-ügylet esetén az értékpapír az átadó fél mérlegében marad. Az olyan értékpapírkölcsön-ügyleteket, amelyek esetén a fedezetet készpénz formájában nyújtják, a visszavásárlási műveletek esetében előírtakkal azonos módon kell elszámolni. Az olyan értékpapírkölcsön-ügyleteket, amelyek esetén a fedezetet értékpapírok formájában nyújtják, csak akkor kell a mérlegben rögzíteni, amennyiben:

a)	az elszámolási folyamat részeként készpénz cseréjére kerül sor; és

b)	a készpénz a kölcsönadó vagy a kölcsönvevő fél egy számláján marad.

Az átvevő félnek az értékpapírt a források között mint értékpapír-visszavásárlási kötelezettséget kell szerepeltetnie a mérlegben, amennyiben azt időközben eladta.

(4)   A biztosítékkal fedezett aranyügyleteket visszavásárlási megállapodásként kell kezelni. Az ilyen biztosítékkal fedezett ügylettel kapcsolatos aranyforgalmat nem kell nyilvántartani a pénzügyi kimutatásokban, és az ügylet azonnali és határidős árfolyama közötti különbözetet az időbeli elhatárolás elve alapján kell kezelni.

(5)   Az automatizált értékpapírkölcsön-program keretében végrehajtott penziós ügyletet (az értékpapírkölcsön-ügyletet is beleértve) legalább a tárgyidőszak végén rögzíteni kell a mérlegben, amennyiben a biztosíték szolgáltatására az érintett NKB vagy az EKB valamely számlájára elhelyezett készpénzben kerül sor, és ezt a készpénzt még nem fektették be.

11. cikk

Tulajdoni részesedést megtestesítő forgalomképes instrumentumok

(1)   Ez a cikk a tulajdoni részesedést megtestesítő forgalomképes instrumentumok, azaz a törzsrészvények és részvényalapok esetében alkalmazandó, akár közvetlenül egy jelentést készítő jogi személy, akár annak ügynöke hajtja végre az ügyletet, kivéve a nyugdíjalapokkal, részesedésekkel, leányvállalatokba történő befektetésekkel vagy jelentős érdekeltségekkel kapcsolatos tevékenységeket.

(2)   A külföldi fizetőeszközben denominált, tulajdoni részesedést megtestesítő és az „egyéb eszközök” között nyilvántartott instrumentumok nem képezik a teljes devizapozíció részét, hanem egy külön devizaállomány részét alkotják. A kapcsolt devizanyereség és -veszteség kiszámítása történhet a nettó átlagköltség módszerével vagy az átlagköltség módszerével.

(3)   A tulajdoni részesedést megtestesítő portfóliók átértékelését a 9. cikk (3) bekezdésével összhangban kell végezni. Az átértékelésre tételenként kerül sor. Részvényalap esetén az átértékelés nem részvényenként külön-külön, hanem a nettó elszámolás elve alapján történik. A különböző törzsrészvények, illetve a különböző részvényalapok között nem megengedett a nettó elszámolás.

(4)   Az egyes ügyleteket ügyleti áron kell a mérlegben nyilvántartani.

(5)   Az ügynöki jutalékot vagy ügyleti költségként az eszköz költségének részeként, vagy pedig az eredménykimutatásban ráfordításként kell nyilvántartani.

(6)   A megvásárolt osztalék összegét a tulajdoni részesedést megtestesítő instrumentum költsége tartalmazza. Attól a naptól, amelyet követően az osztalék joga nem száll át automatikusan az eladóról a vevőre, a megvásárolt osztalék összege külön tételként kezelhető, amíg az osztalékot ki nem fizetik.

(7)   Az esedékes, de még ki nem fizetett osztalékot az időszak végén nem kell elhatárolni, mivel az már tükröződik a tulajdoni részesedést megtestesítő instrumentumok piaci árában az osztalékvesztési nappal jegyzett részvények kivételével.

(8)   A részvényesi opciót a kibocsátást követően külön eszközként kell kezelni. Az akvizíciós költség kiszámítása a részvény korábbi átlagköltsége, az új kötési árfolyam, valamint a régi és új részvények közötti arány alapján történik. Más módszer szerint a jogosultság ára a jogosultság piaci értékén, a részesedési jog múltbeli átlagköltségén, valamint a részesedési jog opciós jegyzés előtti piaci árán alapul.

12. cikk

Értékpapírok kamatlábkockázatának származékos eszközökkel való fedezése

(1)   Az értékpapírok kamatlábkockázatának származékos eszközökkel való kezelése olyan származékos eszköz kijelölését jelenti, melynek valósérték-változásai kiegyenlítik a fedezett értékpapír kamatlábmozgásokból eredő várható valósérték-változásait.

(2)   A fedezett és a fedezetként használt eszközöket az ebben az iránymutatásban lefektetett általános rendelkezések, értékelési szabályok, bevételelszámolási szabályok és az egyes instrumentumokra vonatkozó követelmények szerint kell elszámolni és kimutatni.

(3)   A 3. cikk (2) bekezdésétől, a 9. cikk (4) bekezdésétől, a 15. cikk (1) és (2) bekezdésétől, a 16. cikk (1) bekezdésének b) pontjától és (2) bekezdésének b) pontjától, valamint a 17. cikk (2) bekezdésétől eltérve a fedezett értékpapír és a fedezetként használt származékos eszköz értékelése ehelyett a következőképpen is elvégezhető:

a)

Minden negyedév évén el kell végezni az értékpapír és a származékos eszköz értékelését egyaránt, és azokat a mérlegben piaci értéken kell kimutatni. A fedezett és a fedezetként használt instrumentumok nem realizált árfolyamnyereségének/-veszteségének nettó összege tekintetében a következő aszimmetrikus értékelési megközelítést kell alkalmazni: i. a nem realizált nettó árfolyamveszteséget év végén az eredménykimutatásban ki kell mutatni, és ajánlott annak a fedezett instrumentum hátralévő futamideje alatti amortizációja; és ii. a nem realizált nettó árfolyamnyereséget az átértékelési számlán kell nyilvántartani és azt a következő átértékelési napon vissza kell vezetni.

b)

A már tulajdonként megszerzett értékpapírra vonatkozó fedezeti művelet: ha a fedezett értékpapír átlagköltsége a fedezeti művelet létrehozásakor eltér az értékpapír piaci árától, a következőképpen kell azt kimutatni: i. az értékpapír e napon fennálló nem realizált árfolyamnyereségét átértékelési számlán kell kimutatni, míg a nem realizált árfolyamveszteséget az eredménykimutatásba kell átvezetni; és ii. az a) pont rendelkezéseit kell alkalmazni a piaci árfolyamnak a fedezeti viszony létrehozását követő változásaira.

c)	Ajánlott, hogy a nem amortizált ázsió és diszázsió fedezet művelet létrehozásakor fennálló egyenlege a fedezett értékpapír hátralévő futamidejére amortizálásra kerüljön.

(4)   A fedezeti viszony számviteli nyilvántartásokból való kivezetésekor a jelentést készítő jogi személy könyveiben továbbra is nyilvántartott értékpapírt és származékos eszközt önálló instrumentumként kell értékelni a fedezeti viszony megszűnésének napjától kezdődően, az ebben az iránymutatásban meghatározott általános szabályok szerint.

(5)   A (3) bekezdésben meghatározott alternatív módszer csak a következő feltételek fennállása esetén alkalmazható:

a)

A fedezeti művelet létrehozásakor hivatalosan dokumentált a fedezeti viszony, valamint a fedezeti művelet végzéséhez kapcsolódó kockázatkezelési célkitűzés és stratégia. A dokumentációnak az alábbiakra kell kiterjednie: i. a fedezeti instrumentumként használt származékos termék azonosítása; ii. a kapcsolódó fedezett értékpapír azonosítása; és iii. a származékos termék eredményességének értékelése az értékpapír valós értékében bekövetkező, a kamatlábváltozásoknak betudható változások miatti kitettség ellensúlyozása tekintetében.

b)

Elvárt a fedezeti művelet magas eredményessége és az, hogy a fedezeti művelet eredményességét megbízhatóan mérni lehessen. A várható és a múltbeli eredményességet egyaránt értékelni kell. Az értékelés ajánlott módszere: i. a várható eredményesség mérésére a fedezett eszköz és a fedezeti instrumentum valós értéke múltbeli változásainak összevetése vagy a fedezett eszköz és a fedezeti instrumentum valós értéke közötti erős statisztikai korreláció bizonyítása; és ii. a múltbeli eredményesség igazolt, ha a fedezett eszköz és a fedezeti instrumentum tényleges árfolyamveszteség/-nyereség aránya a 80–125 % tartományba esik.

(6)   Értékpapírok csoportjára vonatkozó fedezeti műveletekre a következők érvényesülnek: hasonlóan kamatozó értékpapírok a fedezeti művelet tekintetében csak az alábbi összes feltétel teljesülése esetén vonhatóak össze és kezelhetőek csoportként:

a)	az értékpapírok futamideje hasonló;

b)	az értékpapírok csoportja a múltban megfelelt és várhatóan meg fog felelni az eredményességi követelménynek;

c)	a csoport egyes értékpapírjai tekintetében a fedezettel lefedett kockázatnak betudható valósérték-változás várhatóan közelítőleg arányos lesz az értékpapírcsoport fedezettel lefedett kockázatnak betudható valósérték-változásával.

13. cikk

Szintetikus instrumentumok

(1)   A szintetikus instrumentumok kialakítása céljából egyesített eszközöket más eszközöktől elkülönítve kell kimutatni és kezelni az ebben az iránymutatásban meghatározott általános rendelkezésekkel, értékelési szabályokkal, bevételelszámolással és az egyes eszközökre vonatkozó sajátos követelményekkel összhangban.

(2)   A 3. cikk b) pontjától, a 9. cikk (4) bekezdésétől, a 15. cikk (1) bekezdésétől és a 17. cikk (2) bekezdésétől eltérve a szintetikus instrumentumok értékelésére a következő alternatív módszer alkalmazható:

a)

a szintetikus instrumentumok kialakítása céljából egyesített eszközök nem realizált nyereségét és veszteségét év végén nettósítani kell. Ebben az esetben a nettó nem realizált nyereséget az átértékelési számlán kell kimutatni. A nettó nem realizált veszteséget az eredménykimutatásba kell átvezetni, amennyiben az meghaladja a korábban a megfelelő átértékelési számlán kimutatott nettó átértékelési nyereséget;

b)	a szintetikus instrumentumok részeként tartott értékpapírok nem képezik részét ezen értékpapírok teljes állományának, hanem külön állomány részei;

c)	az év végén az eredménykimutatásba átvezetett nem realizált veszteségeket és a megfelelő nem realizált nyereséget a későbbi években külön kell leírni.

(3)   Ha az egyesített eszközök egyike lejár, eladásra kerül, azt felmondják vagy gyakorolják, a jelentést készítő jogi személy ezt követően felhagy a (2) bekezdésben meghatározott alternatív kezeléssel, és azonnal visszavezeti az előző években az eredménykimutatásban jóváírt, le nem írt átértékelési nyereséget.

(4)   A (2) bekezdésben meghatározott alternatív módszer csak a következő feltételek fennállása esetén alkalmazható:

a)	az egyedi eszközöket egyesített eszközként kezelik és teljesítményüket úgy értékelik, kockázatkezelési vagy befektetési stratégia alapján;

b)	az induló elszámoláskor az egyedi eszközök szintetikus instrumentumokként kerülnek kialakításra és kijelölésre;

c)	az alternatív kezelés alkalmazása megszünteti vagy jelentősen csökkenti azokat az értékelési következetlenségeket (értékelési eltérés), amelyek az ebben az iránymutatásban meghatározott általános szabályoknak az egyedi eszközök szintjén történő alkalmazásából erednének;

d)	a rendelkezésre álló hivatalos dokumentáció lehetővé teszi az a), b) és c) pontban megállapított feltételek teljesülésének ellenőrzését.

14. cikk

Bankjegyek

(1)   A KBER Alapokmánya 49. cikkének végrehajtása céljából az egyéb olyan tagállamok, amelyeknek pénzneme az euro, valamely NKB által tartott bankjegyeit nem a forgalomban lévő bankjegyek között, hanem eurorendszerbeli egyenlegként kell elszámolni. Az egyéb olyan tagállamok, amelyeknek pénzneme az euro, bankjegyeinek kezelésére vonatkozó eljárás a következő:

a)

a más NKB által kibocsátott nemzeti euroövezeti pénznemben denominált bankjegyeket átvevő NKB naponta értesíti a kibocsátó NKB-t az átváltás céljából befizetett bankjegyek értékéről, kivéve, ha alacsony mértékű az adott napi mennyiség. A kibocsátó NKB a TARGET2 útján az átvevő NKB részére megfelelő fizetést bocsát ki; és

b)	a „forgalomban lévő bankjegyek” tétel kiigazítását a kibocsátó NKB könyveli el az említett értesítés átvételét követően.

(2)   Az NKB-k mérlegében szereplő „forgalomban lévő bankjegyek” tétel összege a következő három összetevő eredménye:

a)

a forgalomban lévő eurobankjegyek kiigazítás nélküli értéke, beleértve az eurót bevezető NKB részére a készpénzcsere éve során nemzeti euroövezeti pénznemben denominált bankjegyeket, amelyet a következő két módszer egyikével kell kiszámítani:   A. módszer: B = P – D – N – S   B. módszer: B = I – R – N ahol: B a „forgalomban lévő bankjegyek” kiigazítás nélküli értéke; P az előállított vagy a nyomdától vagy más NKB-tól kapott bankjegyek értéke; D a megsemmisített bankjegyek értéke; N a kibocsátó NKB más NKB-knál levő nemzeti bankjegyeinek értéke (amelyekről értesítést küldtek, de amelyeket még nem repatriáltak); I a forgalomba hozott bankjegyek értéke; R a visszaérkezett bankjegyek értéke; S a raktáron levő/trezorban őrzött bankjegyek értéke;

b)	csökkentve a kiterjesztett letéti leltár (Extended Custodial Inventory, ECI) programhoz kapcsolt ECI-bankkal szemben kifizetetlen követelések összegével, az ECI-programhoz kapcsolt bankjegyek tulajdonjogának átruházása esetén;

c)	növelve vagy csökkentve a bankjegyelosztási kulcs alkalmazásából eredő kiigazítások összegével.

III. FEJEZET

BEVÉTELEK ELSZÁMOLÁSA

15. cikk

Bevételek elszámolása

(1)   A bevételeket a következő szabályok szerint kell elszámolni:

a)	a realizált nyereséget és a realizált veszteséget az eredménykimutatásban kell elszámolni;

b)	a nem realizált nyereség nem számolható el bevételként, hanem közvetlenül egy átértékelési számlán kell nyilvántartani;

c)	év végén a nem realizált veszteséget át kell vezetni az eredménykimutatásba, ha meghaladja a megfelelő átértékelési számlán előzőleg feltüntetett átértékelési nyereséget;

d)	az eredménykimutatásba átvezetett nem realizált veszteség a következő években nem vezethető vissza új nem realizált nyereséggel szemben;

e)	az értékpapírok, pénznemek vagy aranyállományok nem realizált vesztesége nem számolható el nettó módszerrel más értékpapírok, pénznemek vagy aranyállományok nem realizált nyereségével szemben;

f)	az év végi értékvesztés miatti veszteséget az eredménykimutatásban kell átvezetni, és az a következő években nem vezethető vissza, kivéve, ha az értékvesztés csökken, és a csökkenés egy olyan megfigyelhető eseményhez kötődik, amely az értékvesztés első feltüntetését követően történt.

(2)   A kibocsátott és a megvásárolt értékpapírokon keletkező ázsiót, illetve diszázsiót a kamatbevétel részeként kell kiszámítani és szerepeltetni, amortizációját pedig az értékpapír lejáratig hátralévő szerződéses futamideje alatt kell leírni a lineáris módszer vagy a belső megtérülési ráta (IRR) módszere alapján. Kötelező azonban az IRR módszerét használni olyan diszkont értékpapír esetében, amelynek a bekerülésekor a lejáratig hátralévő futamideje egy évnél hosszabb.

(3)   A pénzügyi eszközökre és forrásokra (például devizában denominált fizetendő kamat és amortizációval csökkentett ázsió/diszázsió) képzett időbeli elhatárolásokat naponta, a legújabb rendelkezésre álló árfolyamok alapján kell kiszámítani és nyilvántartani. Az euróban denominált pénzügyi eszközökre és forrásokra képzett időbeli elhatárolásokat legalább negyedévenként kell kiszámítani és nyilvántartani. Az egyéb tételekre képzett időbeli elhatárolásokat legalább évente kell kiszámítani és nyilvántartani.

(4)   Az időbeli elhatárolások kiszámításának gyakoriságára tekintet nélkül, de az 5. cikk (4) bekezdésében hivatkozott kivételek fenntartásával a jelentést készítő jogi személy ügyleti értéken alapuló adatokat jelent be.

(5)   A devizában denominált időbeli elhatárolásokat a nyilvántartási időpont szerinti devizaárfolyamon kell átszámítani, és azok kihatnak a devizapozícióra.

(6)   Az időbeli elhatárolások év közben történő kiszámításakor általában a helyi gyakorlat alkalmazható, azaz az adott negyedév utolsó munkanapjáig vagy utolsó naptári napjáig terjedő időszakra számíthatóak ki. Az év végén azonban a kötelező referencianap december 31.

(7)   Az adott pénznem állományában változást előidéző pénzkiáramlások realizált devizanyereséget vagy -veszteséget eredményezhetnek.

16. cikk

Ügyletek költsége

(1)   Az ügyletek költségét a következő általános szabályok szerint kell meghatározni:

a)	arany, devizaeszközök és értékpapír esetében az átlagköltség módszerét naponta kell használni az eladott tételek akvizíciós költségének kiszámításához, tekintetbe véve a devizaárfolyam és/vagy az áringadozások hatását;

b)	az eszköz vagy forrás átlagköltségét csökkenteni, illetve növelni kell az év végén az eredménykimutatásba átvezetett nem realizált veszteséggel;

c)	kamatszelvényes értékpapír bekerülésekor a megvásárolt vételárban megfizetett kamatösszeget önálló tételként kell kezelni. Devizában denominált értékpapír esetén a vételárban megfizetett kamat az adott devizaállomány részét képezi, de nem hat ki az értékpapír vagy az érintett deviza átlagárára.

(2)   Az értékpapírra a következő különös szabályokat kell alkalmazni:

a)	az egyes ügyleteket ügyleti áron kell nyilvántartani, és nettó áron kell elkönyvelni a számviteli nyilvántartásokban;

b)	a letéti és kezelési díj, a folyószámla-vezetési díj és az egyéb közvetett költségek nem tekinthetők ügyleti költségnek, és azokat az eredménykimutatásban kell elszámolni. Azok nem kezelhetők egy adott eszköz átlagköltségének részeként;

c)	a bevételeket bruttó összegben kell nyilvántartani, és a visszatérítendő forrásadót és egyéb adókat külön kell elszámolni;

d)

az értékpapír átlagos beszerzési költségének kiszámítása érdekében vagy i. minden aznap kötött vételi ügylet beszerzési költségét hozzá kell adni az előző napi állományhoz és új súlyozott átlagköltséget kell kiszámítani az aznapi eladások figyelembevétele előtt; vagy pedig ii. az egyes értékpapírvételeket és -eladásokat kell figyelembe venni aznapi előfordulásuk sorrendjében, a módosított átlagköltség kiszámítása céljából.

(3)   Az aranyra és devizára a következő különös szabályokat kell alkalmazni:

a)	azokat a devizaügyleteket, amelyek nem idéznek elő változást az adott devizanem állományában, a kötés vagy az elszámolás napján érvényes devizaárfolyam szerint kell átváltani euróra, és az ilyen ügyletek nem hatnak ki az adott állomány akvizíciós költségére;

b)	azokat a devizaügyleteket, amelyek változást idéznek elő az adott devizanem állományában, a kötés napján érvényes devizaárfolyam szerint kell átváltani euróra;

c)	a devizában vagy aranyban denominált értékpapírokkal kapcsolatos penziós ügyletből származó tőkeösszeg elszámolását úgy kell tekinteni, mint amely az adott deviza- vagy aranyállományban nem idéz elő változást;

d)	a tényleges készpénzbevételeket és -kiadásokat az elszámolás napján érvényes árfolyamon kell átváltani;

e)

hosszú pozíció fennállása esetén az aznapi nettó deviza- és aranyvásárlásokat a megfelelő devizanemek, illetve az arany aznapi átlagos árfolyamán hozzá kell adni az előző napi állományhoz, hogy ki lehessen számítani az új súlyozott átlagköltséget. Nettó kiáramlás esetén a realizált nyereség vagy veszteség az adott deviza- vagy aranyállomány előző napi átlagköltségén alapul, és így az átlagköltség változatlan marad. A napi beáramlás és kiáramlás közötti átlagos devizaárfolyam-, illetve aranyár-különbözet szintén realizált nyereséget vagy veszteséget eredményez. Amikor egy deviza- vagy aranypozíció tekintetében kötelezettség áll fenn, a fent említett módszer fordítottját kell alkalmazni. Így a nettó kiáramlás a kötelezettség pozíció átlagköltségére hat ki, míg a nettó beáramlás csökkenti a pozíciót a deviza, illetve az arany érvényes súlyozott átlagköltségének megfelelően, és realizált nyereséget vagy veszteséget eredményez;

f)	a devizaügyletek költségét és az egyéb általános költségeket az eredménykimutatásban kell elszámolni.

IV. FEJEZET

A MÉRLEGEN KÍVÜLI INSTRUMENTUMOKRA VONATKOZÓ SZÁMVITELI SZABÁLYOK

17. cikk

Általános szabályok

(1)   Az átlagköltség és a devizanyereség vagy -veszteség kiszámításakor a nettó devizapozíció részét képezik a határidős devizaügyletek, a devizaswapügyletek határidős oldalai, valamint minden olyan devizainstrumentum, amely magában foglalja egy adott pénznemnek egy másikra történő jövőbeni átváltását.

(2)   A kamatswapügyleteket, a határidős tőzsdei ügyleteket, a határidős kamatláb-megállapodásokat, az egyéb kamatlábügyleteket és opciós ügyleteket, az értékpapírokba beágyazott opciók kivételével, tételenként kell elszámolni és átértékelni. Ezeket az instrumentumokat a mérlegtételektől elkülönítve kell kezelni.

(3)   A mérlegen kívüli instrumentumokból eredő nyereséget és veszteséget a mérlegen belüli instrumentumokhoz hasonló módon kell elszámolni és kezelni.

18. cikk

Határidős devizaügyletek

(1)   A határidős vételt és eladást az üzletkötés napjától az elszámolás napjáig mérlegen kívüli tételként kell nyilvántartani a határidős ügylet azonnali árfolyamán. Az eladási ügyletek realizált nyereségét és veszteségét a devizapozíciónak a kötés napján érvényes átlagköltsége alapján kell kiszámítani, a vételek és eladások napi nettósítására vonatkozó eljárással összhangban.

(2)   Az azonnali és a határidős árfolyam közötti különbözetet fizetendő vagy kapott kamatként kell kezelni az időbeli elhatárolás elve alapján.

(3)   Az elszámolás napjával a mérlegen kívüli tételeket vissza kell vezetni.

(4)   A devizapozícióra a határidős ügylet az üzletkötés napjától kezdődően azonnali (spot) árfolyamon hat ki.

(5)   A határidős pozíciókat az ugyanazon devizanem azonnali pozíciójával együtt kell értékelni, kiegyenlítve egy adott devizanem pozíciójában esetleg felmerülő különbözeteket. Az átértékelési számlán nyilvántartott korábbi átértékelési nyereséget meghaladó nettó veszteség egyenlegét az eredménykimutatás terhére kell elszámolni. A nettó nyereség egyenlegét az átértékelési számlán kell jóváírni.

19. cikk

Devizaswapok

(1)   A határidős és azonnali vételi, valamint eladási ügyleteket a vonatkozó elszámolás napjával mérlegtételként kell nyilvántartásba venni.

(2)   A határidős és azonnali vételi, valamint eladási ügyleteket az üzletkötés napjától az elszámolás napjáig mérlegen kívüli tételként kell nyilvántartani az ügylet azonnali árfolyamán.

(3)   Az eladási ügyleteket az ügylet azonnali árfolyamán kell nyilvántartásba venni. Ennek következtében nem keletkezik rajtuk nyereség vagy veszteség.

(4)   Az azonnali és a határidős árfolyam közötti különbözetet mind vétel, mind eladás esetén fizetendő vagy kapott kamatként kell kezelni az időbeli elhatárolás elve alapján.

(5)   Az elszámolás napjával a mérlegen kívüli tételeket vissza kell vezetni.

(6)   A devizapozíció csak a devizában denominált időbeli elhatárolások eredményeképpen változik.

(7)   A határidős pozíciót a kapcsolódó azonnali pozícióval együtt kell értékelni.

20. cikk

Határidős ügyletek

(1)   A határidős ügyletet az üzletkötés napjával mérlegen kívüli tételként kell nyilvántartásba venni.

(2)   Az alapletétet készpénzletét esetén külön eszközként kell nyilvántartani. Értékpapírletét esetén az alapletét változatlan marad a mérlegben.

(3)   A változó letét napi változásait az eredménykimutatásban kell elszámolni, és azok a devizapozícióra szintén kihatnak. Ugyanez az eljárás alkalmazandó a nyitott pozíció lezárásának napján, függetlenül attól, hogy sor kerül-e a leszállításra. Ha sor kerül a leszállításra, a vételt, illetve az eladást piaci áron kell elkönyvelni.

(4)   A díjakat az eredménykimutatásban kell elszámolni.

21. cikk

Kamatswapügyletek

(1)   A kamatswapügyletet az üzletkötés napjával mérlegen kívüli tételként kell nyilvántartásba venni.

(2)   A kapott vagy fizetett kamatok folyó tételeit az időbeli elhatárolás elve alapján kell nyilvántartani. Kamatswapügyletenként megengedett a kamatfizetések nettó elszámolása, de a felhalmozott kamatbevételt és -ráfordítást bruttó módon kell a beszámolóban szerepeltetni.

(3)   A díjakat az eredménykimutatásban kell elszámolni.

(4)   A nem központi szerződő félen keresztül elszámolt kamatswapügyleteket egyedileg át kell értékelni, és ha szükséges, az azonnali devizaárfolyamon euróra át kell számítani. Ajánlott, hogy az eredménykimutatásba az év végén átvitt nem realizált veszteség a következő években kerüljön amortizálásra, valamint hogy határidős kamatlábswapok esetében az amortizáció az ügylet értéknapján kezdődjön és lineáris legyen. A nem realizált átértékelési nyereséget az átértékelési számlán kell jóváírni.

(5)   Központi szerződő félen keresztül elszámolt kamatlábswapok esetében:

a)	az alapletétet készpénzletét esetén külön eszközként kell nyilvántartani. Értékpapírletét esetén az alapletét változatlan marad a mérlegben;

b)	a változó letét napi változásait az eredménykimutatásban kell nyilvántartani, és azok a devizapozícióra szintén kihatnak;

c)	a felhalmozódott kamat összetevőt el kell különíteni a realizált eredménytől, és azt bruttó alapon az eredménykimutatásban kell nyilvántartani.

22. cikk

Határidős kamatláb-megállapodások

(1)   A határidős kamatláb-megállapodást az üzletkötés napjával mérlegen kívüli tételként kell nyilvántartásba venni.

(2)   Az elszámolás napján az egyik fél által a másiknak fizetendő kompenzációt az elszámolás napjával kell elkönyvelni az eredménykimutatásban. A kifizetések nyilvántartása nem az időbeli elhatárolás elve alapján történik.

(3)   Devizában fennálló kamatláb-megállapodás esetén a kompenzációs kifizetés kihat a devizapozícióra. A kompenzációs kifizetést az elszámolás napján érvényes azonnali árfolyamon kell átváltani euróra.

(4)   Minden határidős kamatmegállapodást külön-külön kell átértékelni, és ha szükséges, az azonnali devizaárfolyamon kell átváltani euróra. Az év végén az eredménykimutatásba átvezetett nem realizált veszteség nem vezethető vissza a következő évek nem realizált nyereségeivel szemben, kivéve, ha az ügyletet lezárják vagy megszüntetik. A nem realizált átértékelési nyereséget az átértékelési számlán kell jóváírni.

(5)   A díjakat az eredménykimutatásban kell elszámolni.

23. cikk

Határidős értékpapírügyletek

A határidős értékpapírügyleteket a következő két módszer egyikével összhangban kell elszámolni:

1.

A. módszer: a) a határidős értékpapírügyletet az üzletkötés napjától az elszámolás napjáig mérlegen kívüli tételként kell nyilvántartani, a határidős ügylet határidős árán; b) az ügylet nem hat ki az adott értékpapír állományának átlagköltségére az elszámolásig; a határidős ügyletek nyereségre és veszteségre gyakorolt hatását az elszámolás napjával kell kiszámítani; c) az elszámolás napjával a mérlegen kívüli tételt vissza kell vezetni, és az átértékelési számla egyenlegét – ha van ilyen – az eredménykimutatásban kell jóváírni. A megvásárolt értékpapírt a lejárat napján érvényes azonnali árfolyamon (tényleges piaci ár) kell elszámolni, míg az eredeti határidős árfolyamhoz képest mutatkozó különbözetet realizált nyereségként vagy veszteségként kell elszámolni; d) devizában denominált értékpapír esetén az ügylet nem hat ki a nettó devizapozíció átlagköltségére, ha a jelentést készítő jogi személy már rendelkezik pozícióval az adott devizanemben. Amennyiben a határidős ügylet keretében vásárolt kötvény olyan devizanemre szól, amelyben a jelentést készítő jogi személy nem rendelkezik pozícióval, és ezért meg kell vennie a szükséges devizát, a devizavétel szabályairól szóló 16. cikk (3) bekezdésének e) pontját kell alkalmazni; e) a határidős pozíciókat elkülönítve kell értékelni az ügylet hátralévő futamidejére vonatkozó határidős piaci árhoz viszonyítva. Az év végi átértékelési veszteséget az eredménykimutatás terhére kell elszámolni, az átértékelési nyereséget pedig az átértékelési számlán kell jóváírni. Az év végén az eredménykimutatásban kimutatott nem realizált veszteség nem vezethető vissza a következő évek nem realizált nyereségeivel szemben, kivéve, ha az ügyletet lezárják vagy megszüntetik.

2.

B. módszer: a) a határidős értékpapírügyletet az üzletkötés napjától az elszámolás napjáig mérlegen kívüli tételként kell nyilvántartani a határidős ügylet határidős árfolyamán. Az elszámolás napjával a mérlegen kívüli tételeket vissza kell vezetni; b) a negyedév végén az értékpapírt azon nettó pozíció alapján kell átértékelni, amely az értékpapír mérlegbeni egyenlege és ugyanazon értékpapír mérlegen kívüli tételként nyilvántartott eladásának eredményeképp jön létre. Az átértékelés összege megegyezik e nettó pozíció átértékelési árfolyamon számított értékének és ugyanezen pozíciónak a mérlegpozíció átlagköltsége szerint számított értékének a különbözetével. A negyedév végén a határidős vásárlásokat a 9. cikkben leírt átértékelési folyamatnak kell alávetni. Az átértékelés eredménye megegyezik a vásárlási kötelezettségvállalások azonnali ára és átlagköltsége közötti különbözettel; c) a határidős eladás eredményét abban a pénzügyi évben kell nyilvántartani, amelyben a kötelezettségvállalás történt. Ennek az eredménynek meg kell egyeznie a kezdő határidős ár és a mérlegpozíció átlagköltsége (vagy amennyiben a mérlegpozíció nem elegendő, a mérlegen kívüli vételi kötelezettségvállalások átlagköltsége) között az eladás napján fennálló különbözettel.

24. cikk

Opciós ügyletek

(1)   Az opciós ügyleteket mérlegen kívüli tételként kell elszámolni az alapul szolgáló instrumentum kötési árfolyamán, az ügyletkötés napjától az opciós jog gyakorlása vagy a lejárat napjáig.

(2)   A devizában denominált opciós díjat a kötés vagy az elszámolás napján érvényes devizaárfolyam szerint kell átváltani euróra. A kifizetett opciós díjat különálló eszközként, míg a kapott opciós díjat különálló forrásként kell elszámolni.

(3)   Ha az opció lehívásra kerül, az alapul szolgáló instrumentumot az eredeti opciós díj értékével növelt vagy csökkentett kötési árfolyamon kell a mérlegben elszámolni. Az eredeti opció szerinti opciós díj összegét az év végén az eredménykimutatásba átvezetett nem realizált veszteségek alapján kell kiigazítani.

(4)   Ha az opciós jog nem kerül lehívásra, az opciós díjnak az előző év végi nem realizált veszteségek alapján kiigazított és a lejárat napján érvényes devizaárfolyamon átváltott összegét kell az eredménykimutatásba átvezetni.

(5)   A határidős tőzsdei opciós ügyletekre vonatkozó napi változó letét, az év végén leírandó opciós díjak, az opciós jog gyakorlása napján az alapul szolgáló ügylet, vagy a lejárat napján az opciós díj kihat a devizapozícióra. A változó letét napi változásait az eredménykimutatásba át kell vezetni.

(6)   Az értékpapírokba beágyazott opciók kivételével minden opciós ügyletet egyedileg kell átértékelni. Az eredménykimutatásba átvezetett nem realizált veszteség nem vezethető vissza a következő évek nem realizált nyereségeivel szemben. A nem realizált átértékelési nyereséget az átértékelési számlán kell jóváírni. Az opciós ügyletek utáni nem realizált veszteség nem számolható el nettó módszerrel más opciós ügyletek utáni nem realizált nyereséggel szemben.

(7)   A (6) bekezdés alkalmazása érdekében a piaci értéknek a jegyzett árfolyam felel meg, amennyiben az árfolyam a tőzsdén, egy kereskedő, egy bróker vagy hasonló jogi személy útján megismerhető. Amennyiben a jegyzett árfolyam nem megismerhető, a piaci érték értékelési módszerrel kerül meghatározásra. Ezt az értékelési módszert bizonyos időn keresztül következetesen kell alkalmazni, és alá kell tudni támasztani, hogy az megbízható becslést nyújt arról az árfolyamról, amely tényleges piaci ügyleteknél állna fenn.

(8)   A díjakat az eredménykimutatásban kell elszámolni.

V. FEJEZET

BESZÁMOLÁSI KÖTELEZETTSÉGEK

25. cikk

A beszámoló formátuma

(1)   Az NKB-k az eurorendszer szerinti pénzügyi beszámolás céljából ezzel az iránymutatással összhangban adatokat szolgáltatnak az EKB részére.

(2)   Az eurorendszer szerinti beszámoló formátumának magában kell foglalnia a IV. mellékletben meghatározott valamennyi tételt. A különböző mérlegformátumokban feltüntetendő tételek tartalma szintén szerepel a IV. mellékletben.

(3)   A különféle közzétett pénzügyi kimutatások formátumának valamennyi következő melléklettel meg kell egyeznie:

a)	V. melléklet: az eurorendszer szerinti közzétett összevont (konszolidált) heti pénzügyi kimutatás a negyedév végét követően;

b)	VI. melléklet: az eurorendszer szerinti közzétett összevont (konszolidált) heti pénzügyi kimutatás a negyedév folyamán;

c)	VII. melléklet: az eurorendszer szerinti összevont (konszolidált) éves mérleg.

VI. FEJEZET

KÖZZÉTETT ÉVES MÉRLEG ÉS EREDMÉNYKIMUTATÁS

26. cikk

Közzétett mérleg és eredménykimutatás

Az NKB-k részére ajánlott, hogy a közzétett éves mérlegüket és eredménykimutatásukat a VIII. és a IX. mellékletnek megfelelően igazítsák ki.

VII. FEJEZET

AZ ÖSSZEVONÁS (KONSZOLIDÁCIÓ) SZABÁLYAI

27. cikk

Az összevonás (konszolidáció) általános szabályai

(1)   Az eurorendszer szerinti összevont (konszolidált) mérleg tartalmazza az EKB és az NKB-k összes mérlegtételét.

(2)   Az összevonás (konszolidáció) folyamán biztosítani kell a jelentések egymás közötti összhangját. Valamennyi eurorendszer szerinti pénzügyi kimutatásnak hasonló alapon kell készülnie, ugyanazon összevonási (konszolidációs) módszerek és eljárások alkalmazásával.

(3)   Az eurorendszer szerinti összevont (konszolidált) mérleget az EKB készíti el. A mérleg készítése során szem előtt kell tartani az egységes számviteli elvek és technikák szükségességét, az eurorendszerbeli pénzügyi időszakok egységességének szükségességét, valamint az eurorendszerbeli ügyletekből és pozíciókból eredő összevonási (konszolidációs) kiigazításokat, továbbá figyelembe kell venni az eurorendszer összetételében bekövetkező változásokat.

(4)   Az egyes mérlegtételeket, az NKB-k és az EKB eurorendszerbeli mérlegeinek kivételével, összevonás céljából összesíteni kell.

(5)   Az összevonás (konszolidáció) folyamán az NKB-k és az EKB harmadik felekkel szemben fennálló mérlegeit bruttó alapon kell nyilvántartani.

(6)   Az NKB-k és az EKB eurorendszerbeli mérlegeit a IV. mellékletben leírtak szerint kell kimutatni az EKB és az NKB-k mérlegeiben.

VIII. FEJEZET

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

28. cikk

A szabályok továbbfejlesztése, alkalmazása és értelmezése

(1)   A KBER számvitellel és monetáris jövedelemmel foglalkozó bizottsága az Igazgatóság útján beszámol a Kormányzótanácsnak a KBER számviteli és pénzügyi beszámolási szabályainak fejlesztéséről, alkalmazásáról és végrehajtásáról.

(2)   Ezen iránymutatás értelmezése során figyelembe kell venni az előkészítő munkálatokat, az uniós jog által harmonizált számviteli elveket és az általánosan elfogadott számviteli elveket.

29. cikk

Átmeneti szabályok

(1)   Az NKB-k minden pénzügyi eszközt és forrást átértékelnek azon a napon, amikor az eurorendszer tagjaivá válnak. Az e nap előtt vagy e napon keletkezett nem realizált nyereséget külön kell választani az esetleg ezen időpont után keletkező nem realizált átértékelési nyereségtől, és annak az NKB-knál kell maradnia. Az NKB-k által az eurorendszerben történő részvétel kezdetétől a nyitó mérlegekben alkalmazott piaci árak és árfolyamok ezen NKB-k eszközei és forrásai átlagköltségének tekintendők.

(2)   Ajánlott, hogy az NKB-k eurorendszerbeli tagságát megelőzően vagy annak kezdetekor keletkezett nem realizált nyereség az átmeneti időszak alatt ne minősüljön feloszthatónak, és ilyen nyereség kizárólag az eurorendszerbe történő belépést követően létrejött ügyletek esetében legyen realizálható vagy felosztható.

(3)   Az NKB-kból az EKB-ba történő eszközátadás következtében a deviza-, arany-, valamint az egyéb árfolyamok különbözetei realizált nyereségnek, illetve veszteségnek minősülnek.

(4)   Ez a cikk nem érinti a KBER Alapokmányának 30. cikke szerint meghozott határozatokat.

30. cikk

Hatályon kívül helyezés

(1)   Az EKB/2010/20 iránymutatás 2016. december 31-től hatályát veszti.

(2)   A hatályon kívül helyezett iránymutatásra történő hivatkozásokat erre az iránymutatásra történő hivatkozásként kell értelmezni, a XI. mellékletben szereplő megfelelési táblázattal összhangban.

31. cikk

Hatálybalépés és végrehajtás

(1)   Ez az iránymutatás az azon tagállamok nemzeti központi bankjaival való közlése napján lép hatályba, amelyek pénzneme az euro.

(2)   Azon tagállamok nemzeti központi bankjainak, amelyek pénzneme az euro, ezen iránymutatásnak 2016. december 31-től kell megfelelniük

32. cikk

Címzettek

Ez az iránymutatás valamennyi eurorendszerbeli központi bankra alkalmazandó.

---

(1)  Az EKB/2010/20 iránymutatás (2010. november 11.) a Központi Bankok Európai Rendszerében a számvitel és számviteli beszámoló jogi keretéről (HL L 35., 2011.2.9., 31. o.).

(2)  Az Európai Központi Bank EKB/2010/29 határozata (2010. december 13.) az eurobankjegyek kibocsátásáról (HL L 35., 2011.2.9., 26. o.).

(3)  Az Európai Parlament és a Tanács 575/2013/EU rendelete (2013. június 26.) a hitelintézetekre és befektetési vállalkozásokra vonatkozó prudenciális követelményekről és a 648/2012/EU rendelet módosításáról (HL L 176., 2013.6.27., 1. o.).

---

---

---

---

---

---

---

---

---

---

---

---