28.8.2014

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 257/121

---

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 912/2014/EU RENDELETE

(2014. július 23.)

az Európai Unió által megkötött nemzetközi megállapodások által létrehozott, a beruházók és az államok közötti vitarendezést végző választott bíróságokkal kapcsolatos pénzügyi felelősség meghatározására vonatkozó keret létrehozásáról

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 207. cikke (2) bekezdésére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,

rendes jogalkotási eljárás keretében (1),

mivel:

(1)

A Lisszaboni Szerződés hatálybalépése óta a közvetlen külföldi befektetések a közös kereskedelempolitika hatálya alá tartozó területek között szerepelnek. Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 3. cikke (1) bekezdésének e) pontjával összhangban az Unió kizárólagos hatáskörrel rendelkezik a közös kereskedelempolitika tekintetében, és a külföldi közvetlen befektetésekre vonatkozó rendelkezéseket tartalmazó nemzetközi megállapodások szerződő fele lehet.

(2)

A beruházásvédelmi rendelkezéseket tartalmazó megállapodások magukban foglalhatnak egy olyan, a beruházók és az államok közötti vitarendezési mechanizmust, amely lehetővé teszi, hogy a harmadik országbeli beruházó keresetet terjesszen elő azon állammal szemben, amelynek a területén beruházást hajtott végre. A beruházók és az államok közötti vitarendezés pénzbeli kártérítést előíró ítéleteket eredményezhet. Továbbá minden ilyen ügyben szükségszerűen jelentős költségek fognak felmerülni a választott bírósági eljárás lebonyolításával, valamint az ügy védelmével kapcsolatban.

(3)

A vitarendezési eljárás tárgyát képező elbánásért viselt nemzetközi felelősség az Unió és a tagállamok közötti hatáskörmegosztásnak megfelelően oszlik meg. Következésképpen az Unió elvben minden olyan kereset megválaszolásáért felel, amely valamely megállapodásnak az Unió kizárólagos hatáskörébe tartozó rendelkezései állítólagos megsértésére vonatkozik, függetlenül attól, hogy az adott elbánást az Unió vagy egy tagállam alkalmazta.

(4)

Kívánatos, hogy az uniós megállapodások a külföldi beruházók számára ugyanolyan magas szintű védelmet biztosítsanak, mint amelyet az Unión belüli beruházók számára az uniós jog és a tagállami jogrendszerek közös általános elvei biztosítanak, de annál nem magasabbat. Az uniós megállapodásoknak biztosítaniuk kell az Unió jogalkotási és szabályozási hatásköreinek tiszteletben tartását és védelmét.

(5)

Amennyiben az Unió jogi személyiséggel rendelkező jogalanyként az adott elbánás tekintetében nemzetközi felelősséggel rendelkezik, a nemzetközi jog értelmében köteles kifizetni az ellene hozott ítéletekkel megállapított kártérítéseket, valamint viselni a viták költségeit. Az Unió ellen azonban nem csak olyan elbánás következményeként hozhatnak ilyen ítéletet, amelyet maga az Unió alkalmazott, hanem olyan elbánás következményeként is, amelyet egy tagállam alkalmazott. Következésképpen méltánytalan lenne, ha az ítéletekből következő és a választott bírósági eljárással összefüggő költségeket az Unió költségvetéséből kellene kifizetni, amikor az elbánást tagállam alkalmazta, kivéve, ha az adott elbánást az uniós jog írta elő. Ezért az uniós jog értelmében maga az Unió és az alkalmazott elbánásért felelős tagállam között az e rendeletben meghatározott kritériumok alapján meg kell osztani a pénzügyi felelősséget.

(6)

A jövőbeli európai nemzetközi beruházási politikáról szóló, 2011. április 6-i állásfoglalásában az Európai Parlament kifejezetten kérte az e rendeletben meghatározott mechanizmus felállítását. Emellett a Tanács az átfogó európai nemzetközi beruházási politikáról szóló, 2010. október 25-i következtetéseiben felkérte a Bizottságot, hogy tanulmányozza a kérdést.

(7)

Helyénvaló, hogy a pénzügyi felelősség azt a jogalanyt terhelje, amelyik a megállapodás vonatkozó rendelkezéseivel összeegyeztethetetlennek bizonyult elbánásért felelős. Ennek megfelelően a pénzügyi felelősség magára az Unióra hárul, amennyiben az érintett elbánást uniós intézmény, szerv vagy hivatal alkalmazta. Amennyiben viszont az érintett elbánást tagállam alkalmazta, a pénzügyi felelősség az adott tagállamra hárul. Ha azonban a tagállam az uniós jog előírásai szerint jár el, például egy, az Unió által elfogadott irányelvet ültet át, a pénzügyi felelősséget magának az Uniónak kell viselnie, amennyiben az érintett elbánást az uniós jog írja elő. E rendeletnek arról a lehetőségről is rendelkeznie kell, amikor egyedi ügyek egyszerre érintenek tagállam által alkalmazott és az uniós jog által előírt elbánást, és a tagállamok és az Unió által hozott valamennyi intézkedésre ki kell terjednie. Ilyen esetekben a tagállamoknak és az Uniónak kell a pénzügyi felelősséget viselniük az általuk alkalmazott konkrét elbánásért.

(8)	Az Uniónak minden olyan esetben alperesi minőségben kell eljárnia, amikor a vita kizárólag az Unió intézményei, szervei vagy hivatalai által alkalmazott elbánással kapcsolatos, és így a vitából eredő esetleges pénzügyi felelősség a fent említett kritériumok szerint az Unióra hárul.

(9)

Amennyiben a vitából eredő esetleges pénzügyi felelősség valamelyik tagállamot terhelné, az a méltányos és helyénvaló, hogy az említett tagállam járjon el alperesként annak érdekében, hogy megvédje azt az elbánást, amelyet a beruházóval szemben alkalmazott. Az e rendeletben megállapított rendelkezések annak biztosítására szolgálnak, hogy a vita költségei, illetve az érintett tagállam ellen hozott ítélet ne terhelje – még ideiglenesen sem – az uniós költségvetést és az Unió nem pénzügyi erőforrásait.

(10)

Mindazonáltal a tagállamok előnyben részesíthetik azt a megoldást, hogy az ilyen jellegű viták során az Unió járjon el alperesi minőségben, például műszaki szakértelemmel kapcsolatos okokból. A tagállamoknak ezért lehetőséget kell adni arra, hogy – pénzügyi felelősségük sérelme nélkül – visszautasítsák az alperesi minőségben való eljárást.

(11)

Kivételes körülmények között, az uniós érdekek megfelelő védelme érdekében kiemelten fontos, hogy maga az Unió járjon el alperesi minőségben olyan vitákban, amelyek egy tagállam által alkalmazott elbánással kapcsolatosak. E körülmények azokra az esetekre korlátozódnak, amelyekben a vita az Unió által alkalmazott elbánással is kapcsolatos, illetve úgy tűnik, hogy a tagállam által alkalmazott elbánást az uniós jog írja elő, továbbá amelyekben hasonló elbánás miatt a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) keretében eljárás folyik az Unió ellen, feltéve, hogy a WTO-n belül bizottságot hoztak létre, valamint hogy a kereset ugyanarra a konkrét jogi problémára vonatkozik, és a WTO keretében folytatott eljárásban való következetes érvelés érdekében az Uniónak kell eljárnia.

(12)	Amennyiben az Unió tagállami intézkedéseket érintő ügyekben alperesi minőségben jár el, a Bizottságnak oly módon kell védekeznie, hogy megóvja az érintett tagállam pénzügyi érdekeit.

(13)	Az arra vonatkozó határozatot, hogy az Unió vagy a tagállam járjon-e el alperesi minőségben, az e rendeletben meghatározott keretek között kell meghozni. Helyénvaló, hogy a Bizottság haladéktalanul tájékoztassa az Európai Parlamentet és a Tanácsot e keretek alkalmazásának módjáról.

(14)

E rendeletnek gyakorlati rendelkezéseket kell lefektetnie az olyan viták keretében folytatott választott bírósági eljárásokra vonatkozóan, amelyek valamely tagállam által alkalmazott elbánással kapcsolatosak. E rendelkezéseknek a vita legeredményesebb lefolytatását kell elősegíteniük, biztosítva emellett a lojális együttműködésnek az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 4. cikkének (3) bekezdésében említett elvének való megfelelést, valamint az érintett tagállam érdekeinek megóvását és védelmét.

(15)

Amennyiben az Unió jár el alperesi minőségben, e rendelkezéseknek biztosítaniuk kell a szoros együttműködést, beleértve az eljárás fontosabb szakaszairól történő haladéktalan értesítést, a vonatkozó dokumentumok megküldését, a gyakori konzultációt és az eljárás során az Uniót képviselő küldöttségben való részvételt is.

(16)

Amennyiben egy tagállam jár el alperesi minőségben, helyénvaló, hogy az EUSZ 4. cikkének (3) bekezdésében említett lojális együttműködés elvével összhangban tájékoztassa a Bizottságot az ügy fejleményeiről, és kiváltképpen gondoskodjon valamennyi jelentős eljárási eseményről időben történő értesítésről, a vonatkozó dokumentumok megküldéséről, a gyakori konzultációról, és az eljárás során a tagállamot képviselő küldöttségben való részvételről. Helyénvaló emellett megfelelő lehetőséget biztosítani a Bizottság számára arra vonatkozóan, hogy nyilatkozhasson a vita során felmerült, uniós érdeket érintő jogkérdésekben vagy egyéb kérdésben.

(17)

A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy a választott bírósági eljárás eredményének sérelme nélkül bármikor vállalják a pénzügyi felelősséget arra az esetre, ha kártérítést kell fizetni. Ebben az esetben a tagállam és a Bizottság számára lehetővé kell tenni, hogy megegyezzenek a költségek időszakos megtérítéséről, valamint a kártérítés kifizetéséről. Ez a vállalás azonban nem jelenti azt, hogy a tagállam egyúttal elfogadja a vita tárgyát képező igény megalapozottságát. A Bizottság számára lehetővé kell tenni, hogy ilyen esetben olyan határozatot fogadjon el, amely a tagállamot a költségek fedezésére kötelezi. Amennyiben a választott bíróság költségeket ítél meg az Unió javára, a Bizottságnak gondoskodnia kell arról, hogy a költségekre kifizetett előleget az érintett tagállamnak haladéktalanul visszatérítse.

(18)

Bizonyos esetekben tanácsos egyezségre jutni a költséges és szükségtelen választott bírósági eljárás elkerülése érdekében. Az egyezségekre vonatkozó eljárást meg kell határozni. Ennek az eljárásnak lehetővé kell tennie a Bizottság számára, hogy az Unió pénzügyi felelősségét érintő ügyekben a vizsgálóbizottsági eljárással összhangban egyezséget kössön, ha az az uniós érdekeket szolgálja. Amennyiben az ügy tagállam által alkalmazott elbánást is érint, helyénvaló, hogy az Unió csak abban az esetben rendezhesse egyezséggel a vitát, ha az egyezségnek az érintett tagállamra nézve nincsenek pénzügyi vagy költségvetési vonatkozásai. Ilyen esetben a Bizottság és az érintett tagállam között szoros együttműködésre és konzultációra van szükség. Szükséges, hogy a tagállamok továbbra is bármikor szabadon választhassák az ügy egyezséggel történő rendezését, ha vállalják a teljes körű pénzügyi felelősséget, és ha az egyezség összhangban áll az uniós joggal.

(19)	Amennyiben a választott bíróság az Unió ellen hozott ítéletet, a megítélt összegeket haladéktalanul ki kell fizetni. A Bizottságnak gondoskodnia kell a megítélt összegek kifizetéséről, kivéve, ha valamelyik tagállam már vállalta a pénzügyi felelősséget.

(20)

A Bizottságnak az érintett tagállammal szoros konzultációt kell folytatnia annak érdekében, hogy megegyezésre jussanak a pénzügyi felelősség megosztását illetően. Amennyiben a Bizottság megállapítja, hogy a tagállamot terheli a felelősség, és a tagállam ezt vitatja, a Bizottságnak kell az ítéletben meghatározott összeget kifizetnie, azonban határozatot is kell intéznie a tagállamhoz, amelyben felkéri, hogy az érintett összegeket az alkalmazandó kamattal együtt fizesse be az uniós költségvetésbe. A fizetendő kamatnak a 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet (2) 78. cikkének (4) bekezdése alapján meghatározott kamatnak kell lennie. Az EUMSZ 263. cikke alkalmazható azokban az esetekben, amikor egy tagállam úgy véli, hogy a határozat nem teljesíti az e rendeletben foglalt feltételeket.

(21)

Az uniós költségvetésben fedezetet kell biztosítani az olyan megállapodások nyomán felmerülő kiadásokra, amelyek külföldi közvetlen befektetésekre vonatkozó rendelkezéseket tartalmaznak, és amelyeknek szerződő fele az Unió, továbbá amelyek a beruházók és az államok közötti vitarendezést írnak elő. Amennyiben e rendelet értelmében a pénzügyi felelősség a tagállamokat terheli, az Uniónak lehetőséget kell biztosítani arra, hogy vagy összegyűjtse az érintett tagállam hozzájárulásait még a vonatkozó kiadások teljesítése előtt, vagy pedig előbb teljesítse a vonatkozó kiadásokat, majd ezeket az érintett tagállammal visszatéríttesse. Lehetőséget kell biztosítani mindkét költségvetés-kezelési mechanizmus alkalmazására, attól függően, hogy melyik valósítható meg, különösen az ütemezés szempontjából. Mindkét mechanizmus esetében az érintett tagállam által fizetett hozzájárulásokat vagy visszatérítéseket az uniós költségvetés belső címzett bevételeként kell kezelni. Az ebből a belső címzett bevételből származó előirányzatoknak nemcsak a vonatkozó kiadásokat kell fedezniük, hanem az uniós költségvetés olyan más tételeinek feltöltésére is szolgálnak, amelyeknek az eredeti előirányzatai biztosították a vonatkozó kiadásoknak a második mechanizmus szerinti teljesítését.

(22)	E rendelet végrehajtása egységes feltételeinek biztosítása érdekében a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni.

(23)	A 9. cikk (2) és (3) bekezdéséhez, a 13. cikk (1) bekezdéséhez, a 14. cikk (8) bekezdéséhez, a 15. cikk (3) bekezdéséhez, valamint a 16. cikk (3) bekezdéséhez kapcsolódó végrehajtási hatásköröket a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel (3) összhangban kell gyakorolni.

(24)

A tanácsadó bizottsági eljárást kell alkalmazni az olyan határozatok elfogadásakor, amelyek értelmében a 9. cikk (2) bekezdése alapján az Unió jár el alperesi minőségben, mivel az érintett esetekben az Uniónak szükséges átvennie a védelmet, amire azonban továbbra is vonatkoznia kell a tagállami ellenőrzésnek. A tanácsadó bizottsági eljárást kell alkalmazni a viták egyezséggel történő, a 15. cikk (3) bekezdése szerinti rendezésére vonatkozó határozatok elfogadásakor, mivel az említett határozatok legfeljebb csak ideiglenes hatással lesznek az uniós költségvetésre egyrészt amiatt, hogy az érintett tagállamokat kötelezni fogják a vitából eredő teljes körű pénzügyi felelősség vállalására, másrészt pedig az említett egyezségek elfogadhatóságára vonatkozó, e rendeletben meghatározott részletes kritériumok miatt,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

I.   FEJEZET

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

1. cikk

Hatály

(1)   Az EUMSZ-ben megállapított hatáskörmegosztás sérelme nélkül, ez a rendelet a beruházók és az államok közötti, harmadik országbeli felperes által kezdeményezett olyan vitarendezésre vonatkozik, amelyre olyan megállapodás alapján kerül sor, amelynek szerződő fele az Unió, vagy az Unió és annak tagállamai. Különösen, e rendelet elfogadása és alkalmazása nem érinti a hatásköröknek a Szerződésekben megállapított elhatárolását, többek között a tagállamok vagy az Unió által alkalmazott olyan elbánást illetően sem, amelyet a felperes a valamely megállapodás alapján a beruházó és az állam közötti vitarendezés keretében támadott meg.

(2)   Tájékoztatás céljából a Bizottság az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzéteszi és naprakészen tartja az e rendelet hatálya alá tartozó megállapodások jegyzékét.

2. cikk

Fogalommeghatározások

E rendelet alkalmazásában:

a)	„megállapodás”: olyan nemzetközi megállapodás, amely külföldi közvetlen befektetésekre vonatkozó rendelkezéseket tartalmaz, és amelynek szerződő fele az Unió, vagy az Unió és annak tagállamai, és amely a beruházók és az államok közötti vitarendezést ír elő;

b)

„a választott bírósági eljárás költségei”: a választott bíróság és a választott bírósági intézmény díjai és költségei, a képviselettel kapcsolatos költségek, valamint a felperes javára a választott bíróság által megítélt költségek, többek között a választott bírósági eljárással kapcsolatban felmerülő fordítási költségek, jogi és gazdasági elemzési és egyéb releváns költségek;

c)	„vita”: a felperesnek az Unióval vagy valamely tagállammal szemben benyújtott, megállapodáson alapuló keresete, amelyet választott bíróság bírál el;

d)	„beruházó és állam közötti vitarendezés”: megállapodásban előírt olyan mechanizmus, amely szerint a felperes keresetet nyújthat be az Unió vagy valamely tagállam ellen;

e)	„tagállam”: az Európai Unió egy vagy több tagállama;

f)	„érintett tagállam”: az a tagállam, amely a megállapodással állítólagosan összeegyeztethetetlen elbánást alkalmazta;

g)	„pénzügyi felelősség”: a választott bíróság által megítélt vagy egyezség keretében elfogadott – a választott bírósági eljárás költségeit is tartalmazó – pénzösszeg megfizetésére irányuló kötelezettség;

h)

„egyezség”: egyfelől az Unió, illetve valamely tagállam, vagy mindkettő, másfelől a felperes közötti megállapodás – beleértve a választott bírósági ítéletbe foglalt egyezséget is –, amelynek értelmében a felperes beleegyezik, hogy valamely pénzösszeg megfizetése vagy pénzfizetéstől eltérő intézkedés ellenében eláll a keresettől;

i)	„választott bíróság”: beruházó és állam közötti viták eldöntésére megállapodás keretében kijelölt személy vagy testület;

j)

„felperes”: olyan természetes vagy jogi személy, aki vagy amely valamely megállapodás alapján beruházó és állam közötti vitarendezésre irányuló keresetet nyújthat be, illetve olyan természetes vagy jogi személy, akire vagy amelyre a felperesnek a megállapodáson alapuló igényeit jogszerűen átruházták;

k)

„uniós jog”: az EUMSZ és az EUSZ, valamint az EUMSZ 288. cikkének második, harmadik és negyedik bekezdésében említett uniós jogi aktusok, továbbá azok a nemzetközi megállapodások, amelyeknek szerződő fele az Unió, vagy az Unió és annak tagállamai; kizárólag e rendelet alkalmazásában nem minősülnek „uniós jognak” a megállapodásban foglalt beruházásvédelmi rendelkezések;

l)

„az uniós jog által előírt” kifejezés olyan elbánásra utal, amelynek esetében az érintett tagállam csak úgy tudta volna elkerülni a megállapodás állítólagos megsértését, ha az uniós jogból eredő kötelezettséget figyelmen kívül hagyja; például, ha az elérendő eredményt illetően nem rendelkezik mérlegelési jogkörrel.

II.   FEJEZET

A PÉNZÜGYI FELELŐSSÉG MEGOSZTÁSA

3. cikk

Megosztási kritériumok

(1)   A megállapodáson alapuló vitából eredő pénzügyi felelősség a következő kritériumok szerint oszlik meg:

a)	az Unió intézményei, szervei vagy hivatalai által alkalmazott elbánásból eredő pénzügyi felelősség az Uniót terheli;

b)	a valamely tagállam által alkalmazott elbánásból eredő pénzügyi felelősség az érintett tagállamot terheli;

c)	a b) pont alóli kivételként, a valamely tagállam által alkalmazott elbánásból eredő pénzügyi felelősség az Uniót terheli, amennyiben az említett elbánást az uniós jog írta elő.

Az első albekezdés c) pontjától eltérve, amennyiben az érintett tagállam annak érdekében köteles az uniós jog alapján intézkedni, hogy egy korábbi intézkedés uniós joggal való összeegyeztethetetlenségét orvosolja, a pénzügyi felelősség erre a tagállamra hárul, kivéve, ha az említett korábbi intézkedést az uniós jog írta elő.

(2)   Az e rendeletben meghatározott esetekben a Bizottság az érintett tagállam pénzügyi felelősségét megállapító határozatot fogad el az (1) bekezdésben foglalt kritériumoknak megfelelően. Az Európai Parlamentet és a Tanácsot tájékoztatni kell erről a határozatról.

(3)   E cikk (1) bekezdésétől eltérve az érintett tagállamot terheli a pénzügyi felelősség, amennyiben:

a)	a 12. cikk alapján esetleges pénzügyi felelősséget vállalt; vagy

b)	a 15. cikk alapján egyezséget köt.

(4)   E cikk (1) bekezdésétől eltérve az Uniót terheli a pénzügyi felelősség, amennyiben a 4. cikk alapján az Unió jár el alperesi minőségben.

III.   FEJEZET

A VITÁK LEFOLYTATÁSA

1.   SZAKASZ

Az Unió által alkalmazott elbánással kapcsolatos viták lefolytatása

4. cikk

Az Unió által alkalmazott elbánás

(1)   Amennyiben a vita az Unió intézményei, szervei vagy hivatalai által alkalmazott elbánással kapcsolatos, az Unió jár el alperesi minőségben.

(2)   Amennyiben a Bizottsághoz konzultációra irányuló kérelem érkezik egy felperes részéről, vagy a Bizottság olyan értesítést kap, amelyben egy felperes jelzi, hogy valamely megállapodással összhangban választott bírósági eljárást kíván kezdeményezni, a Bizottság haladéktalanul tájékoztatja arról az Európai Parlamentet és a Tanácsot.

2.   SZAKASZ

A tagállamok által alkalmazott elbánással kapcsolatos viták lefolytatása

5. cikk

A tagállamok által alkalmazott elbánás

E szakasz a részben vagy egészben egy tagállam által alkalmazott elbánással kapcsolatos viták esetén alkalmazandó.

6. cikk

A Bizottság és az érintett tagállam közötti együttműködés és konzultáció

(1)   Az EUSZ 4. cikkének (3) bekezdésében említett lojális együttműködés elvével összhangban a Bizottság és az érintett tagállam megtesz minden ahhoz szükséges lépést, hogy megvédje és megóvja az Unió és az érintett tagállam érdekeit.

(2)   A Bizottság és az érintett tagállam konzultációt kezd az ezen a rendeleten alapuló viták lefolytatásáról, szem előtt tartva az ezen rendeletben és az érintett megállapodásban meghatározott határidőket, valamint megosztják egymással mindazokat az információkat, amelyek a viták lefolytatása szempontjából relevánsak.

7. cikk

Konzultációra irányuló kérelem

(1)   Amennyiben a Bizottsághoz egy felperes részéről konzultációra irányuló kérelem érkezik egy megállapodással összhangban, a Bizottság haladéktalanul tájékoztatja arról az érintett tagállamot. Amennyiben valamely tagállam konzultációra irányuló kérelemről szerez tudomást, vagy ilyen kérelmet kap, erről haladéktalanul tájékoztatja a Bizottságot.

(2)   A konzultáció során az Uniót képviselő küldöttségben az érintett tagállam és a Bizottság képviselői is részt vesznek.

(3)   Az érintett tagállam és a Bizottság haladéktalanul egymás rendelkezésére bocsátja az üggyel kapcsolatos releváns információkat.

(4)   A Bizottság a konzultációra irányuló kérelmekről tájékoztatja az Európai Parlamentet és a Tanácsot.

8. cikk

Értesítés a választott bírósági eljárás kezdeményezésére vonatkozó szándékról

(1)   Amennyiben a Bizottság olyan értesítést kap, amelyben egy felperes jelzi, hogy valamely megállapodással összhangban választott bírósági eljárást kíván kezdeményezni, a Bizottság haladéktalanul tájékoztatja arról az érintett tagállamot. Amennyiben egy felperes jelzi, hogy választott bírósági eljárást kíván kezdeményezni az Unióval vagy egy tagállammal szemben, a Bizottság az értesítés kézhezvételétől számított 15 munkanapon belül tájékoztatja az Európai Parlamentet és a Tanácsot a felperes nevéről, a megállapodás állítólagosan megsértett rendelkezéseiről, az érintett gazdasági ágazatról, a megállapodást állítólagosan sértő elbánásról, valamint a kártérítési igény összegéről.

(2)   Amennyiben egy tagállam olyan értesítést kap, amelyben egy felperes jelzi, hogy választott bírósági eljárást kíván kezdeményezni, haladéktalanul tájékoztatja arról a Bizottságot.

(3)   A Bizottság a választott bírósági eljárás kezdeményezésére vonatkozó szándékról szóló értesítésekről tájékoztatja az Európai Parlamentet és a Tanácsot.

9. cikk

Alperesi státus

(1)   Az érintett tagállam jár el alperesi minőségben, kivéve, ha a következő helyzetek bármelyike fennáll:

a)	a Bizottság a 6. cikk szerinti konzultációt követően, e cikk (2) vagy (3) bekezdése alapján határozatot fogadott el a 8. cikkben említett értesítés vagy tájékoztatás kézhezvételétől számított 45 napon belül; vagy

b)	a tagállam a 6. cikk szerinti konzultációt követően, a 8. cikkben említett értesítés vagy tájékoztatás kézhezvételétől számított 45 napon belül írásban megerősítette a Bizottság számára, hogy nem kíván alperesi minőségben eljárni.

Amennyiben az a) vagy b) pontban említett helyzetek bármelyike fennáll, az Unió jár el alperesi minőségben.

(2)   A Bizottság végrehajtási jogi aktusok révén, a tagállamok rendelkezésére bocsátott teljes körű és kiegyensúlyozott, tényeken alapuló elemzés, valamint jogi indokolás alapján a 22. cikk (2) bekezdésében említett tanácsadó bizottsági eljárásnak megfelelően úgy dönthet, hogy az Unió járjon el alperesi minőségben, amennyiben a következő egy vagy több körülmény fennáll:

a)	a 3. cikkben foglalt kritériumoknak megfelelően egészében vagy legalább részben az Uniót terhelné a vitából eredő esetleges pénzügyi felelősség; vagy

b)	a vita az Unió intézményei, szervei vagy hivatalai által alkalmazott elbánással is kapcsolatos.

(3)   A Bizottság végrehajtási jogi aktusok révén, a tagállamok rendelkezésére bocsátott teljes körű és kiegyensúlyozott, tényeken alapuló elemzés, valamint jogi indokolás alapján a 22. cikk (3) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárásnak megfelelően úgy dönthet, hogy az Unió járjon el alperesi minőségben, amennyiben hasonló elbánás miatt egy kapcsolódó kereset alapján a WTO keretében eljárás folyik az Unió ellen, feltéve, hogy létrehoztak egy bizottságot, a kereset ugyanarra a konkrét jogi problémára vonatkozik, és a WTO keretében folytatott eljárásban való következetes érvelés érdekében ez szükséges.

(4)   Amikor ezen cikk alapján jár el, a Bizottság gondoskodik arról, hogy az Unió védelme az érintett tagállam pénzügyi érdekeinek védelmére is kiterjedjen.

(5)   A Bizottság és az érintett tagállam a 8. cikkben említett értesítés vagy tájékoztatás kézhezvételét követően a 6. cikk szerint haladéktalanul konzultációt kezd az ügy e cikknek megfelelő lefolytatásával kapcsolatban. A Bizottság és az érintett tagállam gondoskodik arról, hogy a megállapodásban előírt határidőket betartsák.

(6)   Amennyiben a (2) és az (5) bekezdéssel összhangban az Unió jár el alperesi minőségben, a Bizottság konzultál az érintett tagállammal minden perbeli megnyilvánulásról vagy nyilatkozatról, még azok véglegesítését és benyújtását megelőzően. Az érintett tagállam képviselői – a tagállam kérelmére és költségén – részt vesznek a meghallgatások során az Uniót képviselő küldöttségben, és a Bizottság kellőképpen figyelembe veszi a tagállam érdekeit.

(7)   A Bizottság haladéktalanul tájékoztatja az Európai Parlamentet és a Tanácsot valamennyi olyan vitáról, amelynek során e cikket alkalmazzák, és az alkalmazás módjáról.

10. cikk

A választott bírósági eljárások tagállam általi lefolytatása

(1)   Amennyiben egy tagállam jár el alperesi minőségben, a vita valamennyi szakaszában – így az esetleges érvénytelenítés, fellebbezés vagy felülvizsgálat során is –, a tagállam a 6. cikknek megfelelően:

a)	időben eljuttatja a Bizottságnak az eljárással kapcsolatos releváns dokumentumokat;

b)

időben tájékoztatja a Bizottságot valamennyi jelentős eljárási eseményről, és kérésre konzultációkat kezd a Bizottsággal azon jogi kérdések, vagy bármely más, az uniós érdeket érintő kérdés megfelelő figyelembevétele érdekében, amelyeket a vita felvetett, és amelyeket a Bizottság nem kötelező erejű, írásbeli, az érintett tagállam rendelkezésére bocsátott elemzésben megállapított; és

c)	a Bizottság kérésére és költségén lehetővé teszi a Bizottság képviselői számára, hogy részt vegyenek a tagállamot képviselő küldöttségben.

(2)   A Bizottság a lehető leghatékonyabb védelem biztosítása érdekében eljuttatja a tagállamnak az eljárással kapcsolatos releváns dokumentumokat.

(3)   Amint ítélet születik, a tagállam tájékoztatja a Bizottságot. A Bizottság tájékoztatja az Európai Parlamentet és a Tanácsot.

11. cikk

A választott bírósági eljárások Unió általi lefolytatása

(1)   Azokra a választott bírósági eljárásokra, amelyek során az Unió jár el alperesi minőségben, a 6. cikknek megfelelően a következő rendelkezések alkalmazandók minden olyan vita esetében, amelyben az esetleges pénzügyi felelősség egészében vagy részben a tagállamot terhelné:

a)	a Bizottság minden szükséges intézkedést megtesz annak érdekében, hogy megvédje és megóvja az érintett tagállam érdekeit;

b)	az érintett tagállam minden szükséges segítséget megad a Bizottság számára;

c)	a Bizottság a lehető leghatékonyabb védelem biztosítása érdekében eljuttatja az érintett tagállamnak az eljárással kapcsolatos releváns dokumentumokat, tájékoztatja a tagállamot valamennyi jelentős eljárási eseményről, és az érintett tagállam kérésére konzultációt kezd vele;

d)	a Bizottság és az érintett tagállam a védekezés előkészítése során szorosan együttműködik egymással; és

e)	az eljárás során az Uniót képviselő küldöttség tagjait a Bizottság, továbbá az érintett tagállam képviselői alkotják, kivéve, ha az érintett tagállam arról tájékoztatja a Bizottságot, hogy nem kíván részt venni az eljárás során az Uniót képviselő küldöttségben.

(2)   A Bizottság rendszeresen tájékoztatja az Európai Parlamentet és a Tanácsot az (1) bekezdésben említett választott bírósági eljárások alakulásáról.

12. cikk

Az esetleges pénzügyi felelősség érintett tagállam általi vállalása az Unió alperesi minősége esetén

Amennyiben az Unió jár el alperesi minőségben az olyan vitában, amelyben az esetleges pénzügyi felelősség egészében vagy részben valamely tagállamot terhelné, az érintett tagállam bármikor vállalhatja a választott bírósági eljárásból eredő esetleges pénzügyi felelősséget. E célból az érintett tagállam és a Bizottság megegyezésre juthat, amelynek tárgya többek között:

a)	a választott bírósági eljárás költségeinek időszakos megtérítésére vonatkozó mechanizmus;

b)	az Unió ellen megítélt összegek kifizetésére vonatkozó mechanizmus.

IV.   FEJEZET

A VITÁK EGYEZSÉGGEL TÖRTÉNŐ RENDEZÉSE AZ UNIÓ ALPERESI MINŐSÉGE ESETÉN

13. cikk

Az Unió által alkalmazott elbánással kapcsolatos egyezség

(1)   Amennyiben a Bizottság úgy véli, hogy az uniós érdekeket szolgálná, ha egy kizárólag az Unió által alkalmazott elbánással kapcsolatos vitát egyezség útján rendeznének, az egyezség jóváhagyásáról szóló végrehajtási jogi aktust fogadhat el. E végrehajtási jogi aktust a 22. cikk (3) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

(2)   Amennyiben az egyezség esetlegesen pénzösszeg megfizetésétől eltérő intézkedést írna elő, az adott intézkedésre vonatkozó eljárások alkalmazandók.

14. cikk

Egészében vagy részben tagállam által alkalmazott elbánással kapcsolatos egyezség olyan esetben, amikor az Unió egyezségre törekszik

(1)   Amennyiben az Unió jár el alperesi minőségben egy olyan vitában, amely egy egészében vagy részben valamely tagállam által alkalmazott elbánással kapcsolatos, és a Bizottság úgy véli, hogy a vita egyezség útján történő rendezése az Unió pénzügyi érdekeit szolgálná, a Bizottság először konzultál az érintett tagállammal a 6. cikknek megfelelően. A Bizottsággal folytatott konzultációt a tagállam is kezdeményezheti.

(2)   Amennyiben a Bizottság és az érintett tagállam megállapodik a vita egyezség útján történő rendezéséről, az érintett tagállamnak törekednie kell arra, hogy megegyezzen a Bizottsággal az egyezség tárgyalásához és végrehajtásához szükséges elemekről.

(3)   Amennyiben az Unió jár el alperesi minőségben egy olyan vitában, amely valamely tagállam pénzügyi felelősségét érinti, és amely esetében az Unió pénzügyi felelőssége nem merül fel, kizárólag az érintett tagállam rendezheti a vitát egyezség útján a 15. cikknek megfelelően.

(4)   Amennyiben a 9. cikk (1) bekezdése b) pontjának megfelelően az Unió jár el alperesi minőségben, a Bizottság – a 6. cikk (1) bekezdése szerinti konzultációt követően – dönthet a vita egyezség útján történő rendezéséről, amennyiben az egyezség az Unió pénzügyi érdekeit szolgálja. E döntés meghozatalakor a Bizottság teljes körű és kiegyensúlyozott, tényeken alapuló elemzésben, valamint jogi indokolásban mutatja be az Unió pénzügyi érdekeit.

(5)   Amennyiben a 9. cikk (2) bekezdésének megfelelően az Unió jár el alperesi minőségben egy olyan vitában, amelyben kizárólag az Unió pénzügyi felelőssége merül fel, és amely esetében tagállami pénzügyi felelősség nem merül fel, a Bizottság dönthet a vita egyezség útján történő rendezéséről.

(6)   Amennyiben a 9. cikk (2) bekezdésének megfelelően az Unió jár el alperesi minőségben egy olyan vitában, amelyben mind az Unió, mind valamely tagállam pénzügyi felelőssége felmerül, a Bizottság nem rendezheti egyezség útján a vitát az érintett tagállam hozzájárulása nélkül. Az érintett tagállam teljes körű elemzést nyújthat be arra vonatkozóan, hogy a javasolt egyezség milyen hatással lenne a pénzügyi érdekeire. Amennyiben a tagállam nem járul hozzá a vita egyezség útján történő rendezéséhez, a Bizottság ennek ellenére – teljes körű és kiegyensúlyozott, tényeken alapuló elemzés, valamint jogi indokolás alapján, amely figyelembe veszi a tagállam elemzését, és bemutatja az Unió és az érintett tagállam pénzügyi érdekeit – az egyezség mellett dönthet, feltéve, hogy az egyezség az érintett tagállamra nézve nem jár pénzügyi vagy költségvetési következményekkel. Ebben az esetben a 19. cikk nem alkalmazandó.

(7)   Az egyezség (4), (5) és (6) bekezdés szerinti feltételei nem terjednek ki az érintett tagállam részéről hozott intézkedésekre, a pénzösszeg-kifizetés kivételével.

(8)   Az ezen cikk szerinti egyezségeket végrehajtási jogi aktusok révén kell jóváhagyni. E végrehajtási jogi aktusokat a 22. cikk (3) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárásnak megfelelően kell elfogadni.

15. cikk

Kizárólag tagállam által alkalmazott elbánással kapcsolatos egyezség olyan esetben, amikor a tagállam egyezségre törekszik

(1)   Amennyiben az Unió jár el alperesi minőségben egy olyan vitában, amely kizárólag valamely tagállam által alkalmazott elbánással kapcsolatos, az érintett tagállam javasolhatja a vita egyezség útján történő rendezését, amennyiben:

a)	az érintett tagállam vállalja az egyezségből eredő esetleges pénzügyi felelősséget;

b)	az egyezség kizárólag az érintett tagállammal szemben hajtható végre; és

c)	az egyezség feltételei összhangban vannak az uniós joggal.

(2)   A Bizottság és az érintett tagállam konzultációt kezd, hogy felmérjék a tagállamnak a vita egyezség útján történő rendezésére irányuló szándékát.

(3)   Az érintett tagállam tájékoztatja a Bizottságot az egyezség tervezetéről. Az egyezség tervezete a Bizottság által elfogadottnak tekintendő, kivéve, ha a Bizottság, a tagállam által benyújtott, az egyezség tervezetéről szóló tájékoztatástól számított 90 napon belül a 22. cikk (2) bekezdésében említett tanácsadó bizottsági eljárással összhangban elfogadott végrehajtási jogi aktus révén másképp határoz, azzal az indokkal, hogy az egyezség tervezete nem felel meg az e cikk (1) bekezdésében foglalt összes feltételnek. Az egyezség tervezetének elfogadása esetén a Bizottság megteszi az ahhoz szükséges lépéseket, hogy az egyezségben foglalt rendelkezéseket érvényre juttassa.

16. cikk

Részben tagállam által alkalmazott elbánással kapcsolatos egyezség olyan esetben, amikor az érintett tagállam egyezségre törekszik

(1)   Amennyiben az Unió jár el alperesi minőségben egy olyan vitában, amely egy részben valamely tagállam által alkalmazott elbánással kapcsolatos, és a tagállam úgy véli, hogy a vita egyezség útján történő rendezése saját pénzügyi érdekeit szolgálná, először konzultál a Bizottsággal a 6. cikknek megfelelően.

(2)   Amennyiben a Bizottság és az érintett tagállam megállapodik a vita egyezség útján történő rendezéséről, az érintett tagállamnak törekednie kell arra, hogy megegyezzen a Bizottsággal az egyezség tárgyalásához és végrehajtásához szükséges elemekről.

(3)   Amennyiben a Bizottság nem járul hozzá a vita egyezség útján történő rendezéséhez, a Bizottság a tagállamok rendelkezésére bocsátott teljes körű és kiegyensúlyozott, tényeken alapuló elemzés, valamint jogi indokolás alapján, végrehajtási jogi aktus révén, az egyezség elutasításáról dönthet. E végrehajtási jogi aktust a 22. cikk (3) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

V.   FEJEZET

A JOGERŐS ÍTÉLETEK, ILLETVE EGYEZSÉGEK ALAPJÁN TÖRTÉNŐ KIFIZETÉSEK

17. cikk

Hatály

E fejezet abban az esetben alkalmazandó, ha egy vitában az Unió jár el alperesi minőségben.

18. cikk

Az ítéletek, illetve egyezségek alapján történő kifizetésekre vonatkozó eljárás

(1)   A felperes, amennyiben javára egy megállapodás alapján jogerős ítéletet hoztak, az ítélet alapján történő kifizetésre irányuló kérelmet nyújthat be a Bizottsághoz. A Bizottság az ítélet alapján teljesíti a kifizetést, kivéve, ha a 12. cikk értelmében az érintett tagállam vállalt pénzügyi felelősséget, amely esetben az ítéleten alapuló kifizetést a tagállam teljesíti.

(2)   Amennyiben egy – a 13. vagy a 14. cikk szerinti – egyezséget nem foglaltak ítéletbe, a felperes kérelmet nyújthat be a Bizottsághoz az egyezség alapján történő kifizetésre. A Bizottság az egyezség alapján történő minden kifizetést az egyezségben foglalt határidőkön belül teljesít.

19. cikk

A pénzügyi felelősségről való megegyezés hiánya esetén alkalmazandó eljárás

(1)   Amennyiben a 9. cikk értelmében az Unió jár el alperesi minőségben, és a Bizottság úgy ítéli meg, hogy az adott ítéletben vagy egyezségben megállapított összeg, illetve az adott választott bírósági eljárás költségeinek egy részét vagy egészét – a 3. cikk (1) bekezdésében foglalt kritériumok alapján – az érintett tagállamnak kell megtérítenie, az e cikk (2)–(5) bekezdésében előírt eljárást kell alkalmazni.

(2)   A Bizottság és az érintett tagállam haladéktalanul konzultációt kezd annak érdekében, hogy megegyezés szülessen az érintett tagállam, és adott esetben az Unió pénzügyi felelősségéről.

(3)   Az ítéletben vagy az egyezségben megállapított összeg, illetve a választott bírósági eljárás költségeinek megtérítésére irányuló kérelem Bizottság általi kézhezvételétől számított három hónapon belül a Bizottság határozatot fogad el, amelynek címzettje az érintett tagállam, és amely megállapítja az e tagállam által fizetendő összeget. A Bizottság erről a határozatáról tájékoztatja az Európai Parlamentet és a Tanácsot, és ahhoz pénzügyi indokolást is ad.

(4)   Az érintett tagállam – kivéve, ha e tagállam a (3) bekezdésben említett határozat hatálybalépésétől számított két hónapon belül kifogást emel a Bizottság által megállapított összeg ellen – legkésőbb a Bizottság határozatától számított hat hónapon belül befizeti az uniós költségvetésbe az ítéletben vagy az egyezségben megállapított összeget, illetve a választott bírósági eljárás költségeit. Az érintett tagállam köteles megfizetni az uniós költségvetésbe befizetendő egyéb összegekre alkalmazandó kamattal megegyező kamatot.

(5)   Ha az érintett tagállam kifogást emel, és a Bizottság nem fogadja el a tagállam kifogását, a Bizottság a tagállam kifogásának benyújtásától számított hat hónapon belül határozatot hoz, amelyben felkéri az érintett tagállamot a Bizottság által kifizetett pénzösszegek visszatérítésére, az uniós költségvetésbe befizetendő egyéb összegekre alkalmazandó kamattal megegyező kamattal együtt.

(6)   A Bizottság (3) és (5) bekezdés szerinti határozatait az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzé kell tenni.

20. cikk

A választott bírósági eljárás költségeinek előzetes kifizetése

(1)   A Bizottság határozatot fogadhat el, amelyben a választott bírósági eljárás előrelátható vagy felmerült költségeinek fedezésére az érintett tagállamot az uniós költségvetéshez történő előzetes pénzügyi hozzájárulásra kötelezheti. A pénzügyi hozzájárulásra vonatkozó határozatnak arányosnak kell lennie, figyelembe véve a 3. cikkben megállapított feltételeket.

(2)   Amennyiben a választott bíróság az Unió javára ítéli meg a választott bírósági eljárás költségeit, és az érintett tagállam időszakos megtérítéseket teljesített a választott bírósági eljárás költségei tekintetében, a Bizottság biztosítja a költségeknek az uniós költségvetésbe befizetendő egyéb összegekre alkalmazandó kamatokkal megegyező kamatokkal együtt való megtérítését azon tagállam részére, amely azokat előzetesen befizette.

21. cikk

A tagállamok által teljesített kifizetések

Egy tagállam által az uniós költségvetésbe – az ítéletben vagy az egyezségben megállapított összeg, illetve a választott bírósági eljárás költségeinek, többek között az e rendelet 20. cikkének (1) bekezdésében említett költségek kifizetése céljából – eszközölt visszatérítés, illetve befizetés a 966/2012/EU, Euratom rendelet 21. cikkének (4) bekezdése értelmében belső címzett bevételnek minősül. Ez a visszatérítés, illetve befizetés az EUMSZ 218. cikke alapján megkötött, beruházók és államok közötti vitarendezést biztosító megállapodásokból eredő kiadások fedezésére, illetve azon, eredetileg biztosított előirányzatok kiegyenlítésére használható fel, amelyek az ítéletben vagy az egyezségben megállapított összegek vagy a választott bírósági eljárás költségeinek fedezését szolgálják.

VI.   FEJEZET

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

22. cikk

Bizottsági eljárás

(1)   A Bizottságot az 1219/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel (4) létrehozott beruházási megállapodások bizottsága segíti. Ez a bizottság a 182/2011/EU rendelet értelmében vett bizottságnak minősül.

(2)   Az e bekezdésre történő hivatkozáskor a 182/2011/EU rendelet 4. cikkét kell alkalmazni.

(3)   Az e bekezdésre történő hivatkozáskor a 182/2011/EU rendelet 5. cikkét kell alkalmazni.

23. cikk

Jelentés és felülvizsgálat

(1)   A Bizottság rendszeres időközönként részletes jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak e rendelet végrehajtásáról. E jelentésnek tartalmaznia kell az összes lényeges információt, ideértve az Unióval vagy a tagállamokkal szemben benyújtott keresetek felsorolását, a kapcsolódó eljárásokat és ítéleteket, valamint az uniós költségvetésre gyakorolt pénzügyi hatásokat. Az első jelentést 2019. szeptember 18-ig kell benyújtani. A további jelentéseket háromévente kell benyújtani.

(2)   A Bizottság évente benyújtja az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a felperesek konzultációra irányuló kérelmeiről, a keresetekről és a választott bírósági ítéletekről készült jegyzéket.

(3)   A Bizottság az (1) bekezdésben említett jelentéssel együtt, megállapításai alapján javaslatot nyújthat be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak e rendelet módosítására vonatkozóan.

24. cikk

Az e rendelet hatálybalépését megelőzően megkötött megállapodásokon alapuló viták

Az 1. cikk szerinti és 2014. szeptember 17-ét megelőzően megkötött megállapodásokon alapuló viták vonatkozásában e rendelet csak azon viták tekintetében alkalmazandó, amelyek esetében a választott bírósági keresetet 2014. szeptember 17-ét követően nyújtották be, és amelyek a 2014. szeptember 17-ét követően alkalmazott elbánással kapcsolatosak.

25. cikk

Hatálybalépés

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

---

(1)  Az Európai Parlament 2014. április 16-i álláspontja (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé) és a Tanács 2014. július 23-i határozata.

(2)  Az Európai Parlament és a Tanács 2012. október 25-i 966/2012/EU, Euratom rendelete az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról és az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 298., 2012.10.26., 1. o.).

(3)  Az Európai Parlament és a Tanács 2011. február 16-i 182/2011/EU rendelete a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról (HL L 55., 2011.2.28., 13. o.).

(4)  Az Európai Parlament és a Tanács 2012. december 12-i 1219/2012/EU rendelete a tagállamok és harmadik országok közötti kétoldalú beruházási megállapodások tekintetében átmeneti rendelkezések megállapításáról (HL L 351., 2012.12.20., 40. o.).

---

---