32004D0212

A Bizottság határozata

(2004. január 6.)

az állatok és a friss hús, ezen belül a darált hús harmadik országokból történő behozatalának közösségi egészségügyi feltételeiről, valamint a 79/542/EGK, a 2000/572/EK és a 2000/585/EK határozat módosításáról

(az értesítés a C(2003) 5248. számú dokumentummal történt)

(EGT vonatkozású szöveg)

(2004/212/EK)

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre,

tekintettel a legutóbb a 807/2003/EK rendelettel [1] módosított, a szarvasmarha-, juh- és kecskefélék, valamint a sertések, a friss hús és a húsipari termékek harmadik országból történő behozatalára vonatkozó egészségügyi és állat-egészségügyi vizsgálatok problémáiról szóló, 1972. december 12-i 72/462/EGK tanácsi irányelvre [2], és különösen annak 3. cikke (1) bekezdésére, 6. cikke (3) bekezdésére, 7. és 8. cikkére, 11. cikke (2) bekezdésére, 14. cikke (3) bekezdésének c) és d) pontjára, 15. cikkére, 16. cikke (1) bekezdésére, 17. cikke (2) bekezdésének b) és d) pontjára, valamint 22. cikke (2) bekezdésére,

tekintettel a legutóbb a 96/43/EK irányelvvel [3] módosított, a harmadik országokból a Közösségbe behozott állatok állat-egészségügyi ellenőrzésére irányadó elvek megállapításáról, valamint a 89/662/EGK, 90/425/EGK és 90/675/EGK irányelv módosításáról szóló, 1991. július 15-i 91/496/EGK tanácsi irányelvre [4] és különösen annak 8B. cikkére,

tekintettel a legutóbb a 806/2003/EK rendelettel [5] módosított, a vadak elejtésével és a vadhús forgalomba hozatalával kapcsolatos közegészségügyi és állat-egészségügyi problémákról szóló, 1992. június 16-i 92/45/EGK tanácsi irányelvre [6] és különösen annak 16. cikke (2) bekezdésének c) pontjára és (3) bekezdésére,

tekintettel a legutóbb az 1398/2003/EK bizottsági rendelettel [7] módosított, a 90/425/EGK irányelv A. mellékletének I. pontjában felsorolt külön közösségi szabályokban megállapított állat-egészségügyi követelmények hatálya alá nem tartozó állatok, spermák, petesejtek és embriók Közösségen belüli kereskedelmére és a Közösségbe történő behozatalára irányadó állat-egészségügyi követelmények megállapításáról szóló, 1992. július 13-i 92/65/EGK tanácsi irányelvre [8], és különösen annak 6A. cikke (1) bekezdésének e) pontjára, 17. cikke (2) és (3) bekezdésére, 18. cikke (1) bekezdésére és 19. cikkére,

tekintettel a legutóbb a 2003/721/EK bizottsági határozattal [9] módosított, a 89/662/EGK irányelv, illetve a kórokozók tekintetében a 90/425/EGK irányelv A. mellékletének I. pontjában felsorolt külön közösségi szabályokban megállapított állat-egészségügyi és közegészségügyi követelmények hatálya alá nem tartozó termékek Közösségen belüli kereskedelmére és a Közösségbe történő behozatalára irányadó állat-egészségügyi és közegészségügyi követelmények megállapításáról szóló, 1992. december 17-i 92/118/EGK tanácsi irányelvre [10] és különösen annak 10. cikkére,

tekintettel a 806/2003/EK rendelettel módosított, a darált hús és az előkészített húsok előállítására és forgalomba hozatalára vonatkozó követelmények megállapításáról szóló, 1994. december 14-i 94/65/EGK tanácsi irányelvre [11] és különösen annak 13. és 14. cikkére,

tekintettel a legutóbb a 2245/2003/EK bizottsági rendelettel [12] módosított, egyes fertőző szivacsos agyvelőbántalmak megelőzésére, az ellenük való védekezésre és a felszámolásukra vonatkozó szabályok megállapításáról szóló, 2001. május 22-i 999/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre [13] és különösen annak 15. cikke (3) bekezdésére, 16. cikke (7) bekezdésére és 23. cikkére,

tekintettel az emberi fogyasztásra szánt állati eredetű termékek termelésére, feldolgozására, forgalmazására és behozatalára irányadó állat-egészségügyi szabályok megállapításáról szóló, 2002. december 16-i 2002/99/EK tanácsi irányelvre [14] és különösen annak 8. cikkére és 9. cikke (2) bekezdésére,

mivel:

(1) Az élő állatok, valamint azok friss húsa és az azokból készült húsipari termékek harmadik országból történő behozatalának állat-egészségügyi feltételeire vonatkozó közösségi rendelkezések általánosságban előírják, hogy i. e behozatal csak azon harmadik országokból vagy harmadik országok azon részéből engedélyezett, amelyek szerepelnek az engedélyezett harmadik országok jegyzékében, és ii. ezek az állatok és termékek megfelelnek azoknak az egészségügyi feltételeknek, amelyeket az exportáló ország hatósági állatorvosa bizonyítvány útján igazol.

(2) A közösségi jogszabályokban végrehajtandó jogalkotói változtatások egyszerűsítése céljából – amelyekre akkor kerülhet sor, amikor valamely harmadik országban az állatjárványügyi helyzet megváltozik – célszerű egyetlen egységes jogszabályba foglalni a behozatal feltételeit, beleértve a harmadik országok jegyzékét és a bizonyítványmintákat, amelyek a párosujjú patások (Artiodactyla) és az ormányosok (Proboscidea) rendjébe tartozó bármilyen állatnak és a lóféléknek, valamint ezek friss húsának a Közösségbe történő behozatala esetén alkalmazandók.

(3) A 79/542/EGK tanácsi határozat [15] megállapítja a szarvasmarhafélék, sertések, lófélék, juh- és kecskefélék, valamint friss hús és húsipari termékek behozatalára feljogosított harmadik országok jegyzékét a 72/462/EGK irányelv 3. cikke rendelkezéseinek megfelelően. Történetileg ez a határozat számos állat és azok készítményei harmadik országból történő behozatalának engedélyezésére vonatkozó közösségi eljárás kezdeményezésének fő hivatkozási forrása; ennek ellenére a 2002/99/EK tanácsi irányelv a friss hús – beleértve a darált húst – vonatkozásában e határozat helyébe lépett. Ezért a jelenlegi egységes szerkezetbe foglalás alapjaként célszerű frissíteni a 79/542/EGK határozatot.

(4) A lófélék mozgására és harmadik országból történő behozatalára irányadó állat-egészségügyi feltételekről szóló, 1990. június 26-i 90/426/EGK tanácsi irányelv [16] 12. cikke megállapítja, hogy ezen állatok behozatala csak a harmadik országoknak a 72/462/EGK irányelv 3. cikke rendelkezéseinek megfelelően megállapított jegyzékébe beépítendő jegyzékben szereplő harmadik országokból vagy azok részéből engedélyezett. A 90/426/EGK irányelv alapján elfogadott és a lófélék behozatalára vonatkozó egészségügyi feltételekről szóló bizottsági határozatok azonban rendelkeznek olyan harmadik országok jegyzékeiről, ahonnan engedélyezett ezeknek az állatoknak a Közösségbe irányuló exportja.

(5) Az élő állatoknak a 72/462/EGK irányelv – és különösen az élő állatok kivitelére engedélyezett harmadik országok jegyzékére vonatkozó 3. cikk rendelkezései – értelmében történő behozatalára vonatkozó állat-egészségügyi feltételekre irányadó szabályokat felváltja egy, az egyes élő állatok Közösségbe történő behozatalára vonatkozó állat-egészségügyi szabályok megállapításáról, valamint a 72/462/EGK, a 90/426/EGK, a 92/65/EGK és a 97/78/EK irányelv módosításáról szóló tanácsiirányelv [17]. Ebben az összefüggésben a 90/426/EGK irányelv 12. cikkét módosítani fogják annak érdekében, hogy ott határozzák meg azon harmadik országok egyedi jegyzéke összeállításának elveit, amelyek számára engedélyezett a lóféléknek a Közösségbe irányuló exportjához szükséges egyedi egészségügyi bizonyítványminták használata. Továbbá ezen irányelv a Közösségbe egyes nem kereskedelmi ügyletek során behozott állatokra vonatkozó egyedi rendelkezéseket ír elő.

(6) A fenti okok – és az egyes nem kereskedelmi ügyletek során behozott állatok kereskedelmének sajátossága – miatt helyénvaló a továbbiakban kizárni a 79/542/EGK határozat alkalmazási köréből a bemutatókra, kiállításokra, tudományos (beleértve az állatfajok megőrzésével kapcsolatos és kísérleti) célokra és cirkuszi fellépésekre használt lóféléket és állatokat.

(7) A húsipari termékek behozatala tekintetében – a 72/462/EGK, a 77/99/EGK és a 92/118/EGK irányelv rendelkezései alapján – a 97/221/EK [18] illetve a 97/222/EK bizottsági határozat [19] megállapítja az állat-egészségügyi feltételeket és állatorvosi bizonyítványmintákat, illetve a tagállamok által – számos állatfajból származó – húsipari termékek behozatalára feljogosított harmadik országok jegyzékét. Így e két határozat már összehangolt szabályokat tartalmaz a húsipari termékek harmadik országból történő behozatalának állat-egészségügyi feltételei tekintetében. Ezért – az e termékek exportjára engedélyezett harmadik országok jegyzéke megkétszerezésének elkerülése érdekében – célszerű a húsipari termékeket kizárni a 79/542/EGK határozat alkalmazási köréből.

(8) Azon létesítmények tekintetében, ahol rendszeresen tartanak vagy tenyésztenek élő állatokat, a 72/462/EGK irányelv meghatározza a "gazdaság" fogalmát a háziasított szarvasmarhafélék, juh- és kecskefélék, valamint sertések vonatkozásában, a 92/65/EGK irányelv pedig meghatározza az "engedélyezett szervezet, intézmény vagy központ" fogalmát egyéb állatok vonatkozásában. Az e határozat alkalmazásában használandó terminológia összehangolása és egyszerűsítése érdekében célszerű egyetlen meghatározás alatt egyesíteni valamennyi olyan létesítményt, ahol rendszeresen tartanak párosujjú patások (Artiodactyla) vagy ormányosok (Proboscidea) rendjébe tartozó bármilyen állatot.

(9) A 2000/572/EK bizottsági határozat [20] megállapítja a darált hús és az előkészített húsok harmadik országokból történő behozatalára vonatkozó állat- és közegészségügyi feltételeket és állatorvosi bizonyítványokat. Mélyhűtött darált hús csak háziasított szarvasmarhafélékből, juh- és kecskefélékből és sertésből készíthető, és az állatbetegségekkel és állat-egészségüggyel kapcsolatos ugyanazon szempontok ugyanúgy alkalmazandók, mint az ezen állatokból származó friss hús esetén. Az előkészített hús azonban az egyéb, nem emlősállatokból származó húst is magában foglalhatja. Ezért a 2000/572/EK határozatot módosítani kell annak érdekében, hogy alkalmazási köréből kikerüljön a háziasított hasított körmű állatokból származó darált hús, amely így összehangoltabb módon építhető be a 79/542/EGK határozatba, miközben egy külön határozatban fennmaradnak az előkészített húsok behozatala során alkalmazandó feltételek.

(10) A 2000/585/EK bizottsági határozat [21] megállapítja az abban felsorolt harmadik országokból származó vadhús, tenyésztettvad-hús és nyúlhús behozatalára vonatkozó állat- és közegészségügyi feltételeket és állatorvosi bizonyítványokat. A tenyésztett vagy vadon élő hasított körmű vadak és lófélék húsára az állatbetegségekkel és állat-egészségüggyel kapcsolatban ugyanazok a szempontok alkalmazandók, mint a háziasított szarvasmarhafélékből, sertésből, lófélékből, juh- és kecskefélékből származó friss húsra. Ezért a 2000/585/EK határozatot módosítani kell annak érdekében, hogy alkalmazási köréből kikerüljenek a tenyésztett vagy vadon élő hasított körmű vadak és lófélék húsára vonatkozó behozatali feltételek, amelyeket így – a 2002/99/EK irányelv követelményeinek megfelelően – összehangoltabb módon a 79/542/EGK határozatba kell beépíteni.

(11) A 84/390/EGK bizottsági határozatot [22] a 72/462/EGK irányelv alapján fogadták el, és az élő szarvasmarhafélék és sertések, valamint az ezekből származó friss hús behozatalára kijelölt állat-egészségügyi határállomások engedélyezésére vonatkozó feltételeiről rendelkezik. A 90/675/EGK [23] és a 91/496/EGK tanácsi irányelv – és az ezek végrehajtásáról szóló bizottsági határozatok – hatálybalépése óta a 84/390/EGK határozat rendelkezései a továbbiakban nem alkalmazandók, és ezért azokat hatályon kívül kell helyezni.

(12) A 91/189/EGK bizottsági határozat [24] meghatározza az állat-egészségügyi diagnosztikai vizsgálatok során használt anyagok és eljárások szabványosításáról szóló jegyzőkönyvet, és a harmadik országokból behozott háziasított szarvasmarhafélék és sertések piaci engedélyezési feltételeit. Az Európai Közösségbe történő kivitelre szántállatok kereskedelmének piaci engedélyezésére vonatkozó rendelkezések a továbbiakban nem alkalmazandók. Ezért a határozatot hatályon kívül kell helyezni, és az állat-egészségügyi diagnosztikai vizsgálatok során használt anyagok és eljárások szabványosításáról szóló jegyzőkönyvre vonatkozó rendelkezéseket összehangoltabb módon a 79/542/EGK határozatba kell beépíteni.

(13) A 93/198/EK [25] és a 97/232/EK [26] bizottsági határozat meghatározza a juh- és kecskefélék behozatalára vonatkozó állat-egészségügyi feltételeket és állatorvosi bizonyítványokat, illetve a tagállamok által a juh- és kecskefélék behozatalára feljogosított harmadik országok jegyzékeit. A 2002/199/EK bizottsági határozat [27] meghatározza az élő szarvasmarhák és sertések behozatalára vonatkozó állat-egészségügyi feltételeket és állatorvosi bizonyítványokat, és a tagállamok által az ezen állatok behozatalára feljogosított harmadik országok jegyzékeit. A 92/65/EGK irányelv hatálya alá tartozó hasított körmű állatok tekintetében az állat-egészségügyi feltételeket, az állatorvosi bizonyítványokat és az ezen állatok Közösségbe történő behozatalára engedélyezett harmadik országok jegyzékét közösségi szinten kell összehangolni. Valamennyi ilyen állatra az állatbetegségekkel és állat-egészségüggyel kapcsolatban ugyanazok a szempontok alkalmazandók. Ezért a 93/198/EK, a 97/232/EK és a 2002/199/EK határozatot hatályon kívül kell helyezni, és rendelkezéseiket összehangoltabb módon a 79/542/EGK határozatba kell beépíteni. Ezenkívül a Közösségbe történő szállítás során a valamely harmadik országból exportált állatok egészségügyi állapotának megőrzése érdekében egyedi rendelkezéseket kell megállapítani.

(14) A 93/52/EGK bizottsági határozat [28] rögzíti, hogy egyes tagállamok vagy területek megfelelnek a brucellózisra (B. melitensis) vonatkozó követelményeknek, és azokat hivatalosan a betegségtől mentes tagállam vagy terület státusukat ismeri el; ez lehetővé teszi e tagállamok számára, hogy kiegészítő garanciákat írjanak elő, amelyről bizonyítvány útján kell nyilatkozni.

(15) A 80/801/EGK [29], a 80/804/EGK [30], a 81/526/EGK [31], a 81/887/EGK [32], a 82/414/EGK [33], a 82/426/EGK [34], a 83/84/EGK [35], a 83/380/EGK [36], a 84/292/EGK [37], a 84/294/EGK [38], a 86/63/EGK [39], a 86/72/EGK [40], a 86/117/EGK [41], a 86/463/EGK [42], a 89/197/EGK [43], a 89/221/EGK [44], a 90/445/EGK [45], a 91/73/EGK [46], a 91/445/EGK [47], a 91/446/EGK [48], a 92/280/EGK [49], a 93/402/EK [50], a 98/371/EK [51], a 98/625/EK [52], az 1999/283/EK [53] és a 2001/745/EK [54] bizottsági határozat rendelkezik a különböző harmadik országokból származó háziasított szarvasmarhafélék, juh- és kecskefélék, sertések és lófélék friss húsára vonatkozó állat-egészségügyi feltételekről és állatorvosi bizonyítványról. Ezért e határozatokat hatályon kívül kell helyezni, és rendelkezéseiket összehangoltabb módon a 79/542/EGK határozatba kell beépíteni.

(16) A Nemzetközi Állatjárványügyi Hivatal és a Codex Alimentarius iránymutatásokat határozott meg a bizonyítványok kiállításának az állatorvosok által követendő elveire vonatkozóan. Ezekben az elvekben előírták, hogy a bizonyítványt kiállító állatorvos csak azt igazolja, amiről a bizonyítvány aláírásakor tudomása van, vagy amit egy másik illetékes hatóság tisztviselője külön igazolt. Ezenkívül a 96/93/EK tanácsi irányelv [55] meghatározza a bizonyítvány kiállítására vonatkozó előírásokat, amelyek a bizonyítvány érvényességéhez és a csalás megakadályozásához szükségesek. Ezért biztosítani kell, hogy a harmadik országok bizonyítványokat kiállító tisztviselői által alkalmazott szabályok és elvek a 96/93/EK irányelvben meghatározottakkal egyenértékű garanciákat nyújtsanak, és a 79/542/EGK határozatban megállapított állatorvosi bizonyítványminták kizárólag azokat a tényeket tükrözzék, amelyek a bizonyítvány kiállításának időpontjában igazolhatók.

(17) Azokban a tagállamokban, ahol a bizonyítványt bemutatják, a bizonyítványt kiállító állatorvos, az importőrök és az illetékes hatóságok tájékoztatása érdekében további adatokat kell megadni a megjegyzésben a bizonyítvány érvényességének időtartamára, kiállításának időpontjára és hatályára vonatkozóan. Ugyanezen okokból – adott esetben – egyes fogalommeghatározásokkal, egyedi feltételek melletti kiegészítő garanciákkal, valamint gazdaságokra, épületekre és állatokra vonatkozó egészségügyi követelményekkel kapcsolatos magyarázatoknak kell kísérni minden bizonyítványmintát.

(18) Az Egyesült Nemzetek Szervezete iránymutatásokat határozott meg egy közös keretrendszer használatára és a kereskedelmi dokumentumok összeállításánál alkalmazandó kialakításra vonatkozóan. A nemzetközi kereskedelemben alkalmazott eljárások megkönnyítésével foglalkozó különféle nemzetközi szervezetek égisze alatt a nemzetközi ügyletekre szánt bizonyítványok kiállításánál követendő új elvek és szabályok születtek. A bizonyítványok kiállításának eljárása tekintetében a Nemzetközi Állatjárványügyi Hivatal és a Codex Alimentarius iránymutatásokat határozott meg a bizonyítványok elektronikus úton történő kiállításának alkalmazásáról.

(19) Az exportáló ország hatósági állatorvosa által kiállítandó és kiadandó állatorvosi bizonyítványok kialakításának összehangolása és a bizonyítványok elektronikus eszközökkel történő továbbítása esetleges alkalmazásának elősegítése érdekében helyénvaló a 79/542/EGK határozatban megállapított állatorvosi bizonyítványmintákat – és az arra vonatkozó megjegyzéseket, hogy ezeket a bizonyítványokat az exportáló országban állítják ki – ennek megfelelően kialakítani.

(20) A 72/462/EGK irányelv A. melléklete meghatározza a háziasított szarvasmarhafélék, juh- és kecskefélék, sertések vagy lófélék emberi fogyasztásra szánt húsának harmadik országból történő behozatalához szükséges közegészségügyi bizonyítványmintáit. A 2000/585/EK bizottsági határozattal a tenyésztett és a vadon élő vadak húsa tekintetében az állat-egészségügyi és közegészségügyi igazolási követelményeket – az állatvédelmet is beleértve – valamennyi húskategória tekintetében beleépítették a bizonyítványmintákba. Új, az élő állatok és azok friss húsának behozatalára vonatkozó közösségi intézkedések elfogadása van folyamatban az állatvédelem és a közegészségügy területén.

(21) A behozatal feltételeinek összehangolása, a közösségi követelmények átláthatóságának biztosítása és a közösségi jogszabályok frissítésére szolgáló jogalkotási eljárás egyszerűsítése érdekében célszerű a 79/542/EGK határozatban meghatározott valamennyi állatorvosi bizonyítványmintába beépíteni az egyes állat- vagy húskategóriák Közösségbe történő kiviteléhez szükséges lényeges követelményeket. Ennek ellenére, a közösségi szinten elfogadott egyéb, általánosabb alkalmazási körű egészségügyi rendelkezések további feltételekhez kötik ezen áruk Közösségbe történő behozatalának végleges elfogadását. Ezeket a rendelkezéseket az egyes élő állatokban és állati termékekben lévő anyagok és azok maradványainak ellenőrzésére szolgáló intézkedésekről szóló, 1996. április 29-i 96/23/EK tanácsi irányelv [56] és az élelmiszerjog általános elveiről és követelményeiről, az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság létrehozásáról és az élelmiszer-biztonságra vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 2002. január 28-i 178/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet [57] határozza meg. E rendelkezések a 91/496/EGK és a 97/78/EK irányelvben előírtak szerinti védintézkedésekből is származhatnak.

(22) A vám- és statisztikai nómenklatúrák világszerte különböző kategóriákba sorolják be az élő állatokat, azok húsát és egyéb származékaikat azáltal, hogy egyedi kódokat és fogalommeghatározásokat rendelnek melléjük. Az importőrök által a vámhatóságoknál ezekről az árukról tett nyilatkozatokban figyelembe kell venni ezeket az állat- és termékkategóriákat. A közösségi határokon történő állatorvosi ellenőrzésekről szóló 91/496/EGK és 97/78/EK irányelv rendelkezései szoros együttműködést írnak elő az állat-egészségügyi határállomás és a vámhivatal között, amennyiben az állatok és állati eredetű termékek a Közösségen kívülről érkeznek.

(23) A Közösség határain történő importeljárások összehangolása és megkönnyítése érdekében célszerű, hogy valamennyi behozatalra bemutatott szállítmányt megfelelő állatorvosi bizonyítvány kísérjen.

(24) Ezenkívül Ausztrália esetében – mivel onnan csak friss baromfihús és élőbaromfi, különösen a laposmellű futómadár húsa és laposmellű futómadár hozható be – egyes egyedi vizsgálati követelmények mellett a közösségi jogszabályoknak nem megfelelő, a Newcastle-betegség (baromfipestis) elleni vakcinák használata miatt, a vadon élő és tenyésztett vadak húsának behozatalát fel kell függeszteni, amíg a helyzetet nem lehet alaposabban értékelni az e kategóriába eső madarak tekintetében.

(25) A 79/542/EGK és a 2000/585/EK határozatot ennek megfelelően módosítani kell.

(26) Az egyes állati eredetű termékek behozatalára vonatkozó közösségi rendelkezések hivatkoznak a 79/542/EGK határozat mellékletében szereplő harmadik országok jegyzékére. A 79/542/EGK határozat módosítását követően az ilyen hivatkozásokat úgy kell értelmezni, mint amelyek az e határozat által módosított 79/542/EGK határozat II. melléklete 1. részében szereplő harmadik országok vagy azok részeinek jegyzékére vonatkoznak.

(27) A 72/462/EGK irányelv alapján a 89/18/EGK [58], a 92/183/EGK [59] és a 92/187/EGK [60] bizottsági határozatot a nyersanyagként a feldolgozóiparnak szánt háziasított szarvasmarhafélék, juh- és kecskefélék, sertések vagy lófélék nem emberi fogyasztásra szánt húsának a különböző harmadik országokból történő behozatalára irányadó állat-egészségügyi feltételek, állatorvosi bizonyítványok és szabályok összehangolása érdekében hozták. Ezenkívül a (14) preambulumbekezdésben felsorolt bizottsági határozatok – amelyeket e jogi aktussal hatályon kívül kell helyezni – rendelkeznek az állat-egészségügyi szabályokról és az említett friss hús behozatalára alkalmazott bizonyítványról, amennyiben a húst a kisállateledel előállításával foglalkozó iparnak szánják. Az 1774/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet [61] megállapítja a nem emberi fogyasztásra szánt állati melléktermékekre – beleértve az említett nyersanyagokra – vonatkozó egészségügyi előírásokat. A bizonyítványra vonatkozó követelményeket vizsgálják felül és 2004. május 1-jéig hajtják végre, amikor az 1774/2002/EK rendelet teljes mértékben alkalmazandóvá válik. Ezalatt célszerű addig az időpontig fenntartani az állat-egészségügyi követelményeket és az ezekben a határozatokban foglalt, az ilyen termékekhez szükséges bizonyítványmintákat egy megfelelő, a régi bizonyítványminták folyamatos elfogadására vonatkozó átmeneti időszak biztosításával.

(28) Az e határozatban előírt intézkedések összhangban vannak az Élelmiszerlánc- és Állat-egészségügyi Állandó Bizottság véleményével,

ELFOGADTA EZT A HATÁROZATOT:

1. cikk

A 79/542/EGK határozat a következőképpen módosul:

1. A cím helyébe a következő szöveg lép:

"A Tanács 79/542/EGK határozata (1976. december 21.) az egyes élő állatoknak és azok friss húsának a Közösségbe történő behozatalára feljogosított harmadik országok vagy harmadik országok részei jegyzékének megállapításáról, valamint az állat- és közegészségügyi feltételek és a szükséges állatorvosi bizonyítványok meghatározásáról."

2. Az 1., 2. és 3. cikk helyébe a következő szöveg lép:

"1. cikk

Tárgy és alkalmazási kör

E határozat megállapítja az élő állatok – kivéve a lófélék – Közösségbe történő behozatalára és ezen állatok – beleértve a lóféléket – friss húsa és az azokból készült húsipari termékek – kivéve az előkészített húsok – behozatalára vonatkozó egészségügyi feltételeket.

Ezt a határozatot nem kell alkalmazni a bemutatókra vagy kiállításokra használt nem háziasított állatokra – amennyiben ezeket nem rendszeresen tartják vagy tenyésztik – és a valamely cirkuszhoz tartozó vagy valamely – a 92/65/EGK irányelv C. mellékletével összhangban engedélyezett – szervezetben, intézményben vagy központban, tudományos – beleértve az állatfajok megőrzésével kapcsolatos és kísérleti – célokra szánt, nem háziasított állatokra.

Az állatoknak és a friss húsnak az e határozattal összhangban engedélyezett behozatala egyéb olyan rendelkezések hatálya alatt marad, amelyeket az európai élelmiszerjog alapján fogadtak vagy fogadhatnak el.

2. cikk

Fogalommeghatározások

E határozat alkalmazásában az alábbi fogalommeghatározásokat kell alkalmazni:

a) állatok: a Proboscidea (ormányosok) és Artiodactyla (párosujjú patások) taxonokba tartozó szárazföldi emlősfajok, valamint azok keresztezett fajtái;

b) gazdaság: gazdaság vagy más hatóságilag ellenőrzött mezőgazdasági, ipari vagy kereskedelmi vállalkozás, beleértve az állatkerteket, vidámparkokat és vadvédelmi vagy vadászatra fenntartott területeket, ahol rendszeresen tartanak vagy tenyésztenek állatokat;

c) kitisztított belsőségek: belsőségek, amelyekről a csontokat, a porcokat, a légcsövet és a fő hörgőket, a nyirokcsomókat és a hozzátapadó kötőszövetet, zsírt és nyálkát teljesen eltávolították; a háziasított szarvasmarhafélékből származó hús esetében a teljes – a 64/433/EGK tanácsi irányelv I. melléklete VIII. fejezetének 41. a) pontjában foglaltakkal összhangban bemetszett – rágóizom szintén kitisztított belsőségnek tekintendő.

3. cikk

Élő állatok Közösségbe történő behozatalának feltételei

Élő állatok Közösségbe történő behozatala csak akkor engedélyezhető, ha ezek az állatok megfelelnek a 4., az 5. és a 6. cikknek.

4. cikk

Élő állatok származási helye

Az élő állatok valamely, az I. melléklet 1. részében szereplő táblázat 1., 2. és 3. oszlopában felsorolt harmadik ország vagy országrész területéről származnak, amelyek mellett – az azokhoz tartozó 4. oszlopban – megtalálható az ezen állatok számára meghatározott egyedi állatorvosibizonyítvány-minta.

5. cikk

Egyedi feltételek

Az állatoknak meg kell felelniük az I. melléklet 2. részében meghatározott vonatkozó bizonyítványmintákkal összhangban kialakított megfelelő bizonyítványokban megállapított követelményeknek, figyelembe véve az I. melléklet 1. részében szereplő táblázat 6. oszlopában feltüntetett egyedi feltételeket, továbbá – ha ez a táblázat 5. oszlopában is szerepel – az ebben a bizonyítványban megkövetelt kiegészítő garanciáknak is eleget kell tenniük.

Ha a rendeltetési tagállam ezt megköveteli, az érintett állatoknak meg kell felelniük az e tagállam vonatkozásában említett, és a 2. részben szereplő vonatkozó mintán alapuló bizonyítványban foglalt további, bizonyítványokra vonatkozó követelményeknek.

6. cikk

Közösségbe történő behozatalra szánt élő állatok szállítása

(1) Az állatok nem rakodhatók be olyan szállítóeszközbe, amely nem a Közösségbe szánt vagy alacsonyabb egészségügyi állapotú más állatokat is szállít.

(2) A Közösségbe való szállítás során az állatok nem rakodhatók ki valamely olyan harmadik ország vagy harmadik ország olyan részének területén, ahonnan ilyen állatoknak a Közösségbe történő behozatala nem engedélyezett.

(3) A Közösségbe való szállítás során az állatok nem szállíthatók közúton, vasúton vagy lábon valamely olyan harmadik ország vagy harmadik ország olyan részének területén keresztül, ahonnan ilyen állatoknak a Közösségbe történő behozatala nem engedélyezett.

(4) Az állatoknak az exportáló harmadik országban történő berakodásuk időpontját követő 10 napon belül meg kell érkezniük a Közösség valamely állat-egészségügyi határállomására, és a vonatkozó mintának megfelelően kiállított, az exportáló harmadik ország hatósági állatorvosa által kitöltött és aláírt állatorvosi bizonyítványnak kell kísérnie azokat.

Tengeri szállítás esetén ez a tíznapos időszak meghosszabbodik a tengeri utazás idejével. E célból az I. melléklet 3A. részében szereplő függelékkel összhangban összeállított, a hajóparancsnok által tett nyilatkozatot eredeti formájában csatolják az állatorvosi bizonyítványhoz.

7. cikk

A behozatal után alkalmazandó feltételek

A behozatalt követően és a 91/496/EGK irányelvvel összhangban

i. az azonnali levágásra szánt állatokat haladéktalanul a rendeltetési vágóhídra szállítják, ahol azokat öt munkanapon belül levágják;

ii. a tenyésztésre, termelésre vagy hizlalásra szánt állatokat, valamint az állatkertekbe, vidámparkokba és vadászatra fenntartott vagy vadvédelmi területekre szánt állatokat haladéktalanul a rendeltetési gazdaságba szállítják, ahol legalább 30 napig tartózkodnak, mielőtt a gazdaságból továbbszállítják azokat, kivéve a közvetlenül a vágóhídra történő szállítás esetében.

8. cikk

A friss hús Közösségbe történő behozatalának feltételei

A 2. cikkben meghatározott állatokból és lófélékből származó, emberi fogyasztásra szánt friss hús Közösségbe történő behozatala csak akkor engedélyezhető, ha e hús megfelel a 9–11. cikknek.

9. cikk

A friss hús származási helye

A friss hús valamely, a II. melléklet 1. részében szereplő táblázat 1., 2. és 3. oszlopában felsorolt harmadik ország vagy országrész területéről származik, amely mellett – az azokhoz tartozó 4. oszlopban – megtalálható az e hús számára meghatározott egyedi állatorvosibizonyítvány-minta.

10. cikk

Egyedi feltételek

A friss húsnak meg kell felelnie a II. melléklet 2. részében meghatározott bizonyítványmintának megfelelő bizonyítványban megállapított követelményeknek, figyelembe véve a II. melléklet 1. részében szereplő táblázat 6. oszlopában feltüntetett egyedi feltételeket, továbbá – ha ez a táblázat 5. oszlopában is szerepel – az ebben a bizonyítványban megkövetelt kiegészítő garanciáknak is eleget kell tennie.

11. cikk

A friss hús bemutatása valamely közösségi állat-egészségügyi határállomáson

A friss húst – a vonatkozó mintának megfelelően összeállított, az exportáló harmadik ország hatósági állatorvosa által kitöltött és aláírt állatorvosi bizonyítvány kíséretében – valamely közösségi állat-egészségügyi határállomáson mutatják be.

12. cikk

A behozatal után alkalmazandó feltételek

(1) A behozatalt követően a következő kategóriájú friss húsokat haladéktalanul a rendeltetési feldolgozó létesítménybe szállítják, a 97/78/EK irányelvvel összhangban:

a) vadon élő hasított körmű vadak további feldolgozás után emberi fogyasztásra szánt, le nem nyúzott vágott teste;

b) háziasított szarvasmarhafélék kitisztított belsőségei, amelyeket – mint húsalapú termékeket – emberi fogyasztásra szánnak főzéssel történő további hőkezelés után, amely során legalább 80 °C-os belső hőmérsékletet érnek el, vagy légmentesen lezárt tárolóedényekben sterilizálják azokat olyan módon, hogy elérjék az Fo 3 értéket.

(2) Az (1) bekezdés b) pontjában említett termékkategóriák esetében a rendeltetési létesítmény a létesítmény helye szerinti tagállam által az e termékek feldolgozására külön jóváhagyott és nyilvántartásba vett létesítmény.

(3) A 2001/106/EK határozattal megállapított eljárással összhangban a tagállamok közlik egymással és a Bizottsággal az alábbiakat:

a) a (2) bekezdésben említett létesítmények és a létesítmények felügyeletéért felelős helyi illetékes hatóságok neve és címe, valamint

b) azon termékkategóriák, amelyekre ezeket a létesítményeket engedélyezték és nyilvántartásba vették.

13. cikk

Bizonyítvány

Az élő állatok és friss hús Közösségbe történő behozatalához szükséges, az e határozatban előírtak szerinti állatorvosi bizonyítványokat az I. és II. melléklet 2. részében található megjegyzésekkel összhangban állítják össze. Ez azonban nem zárja ki az elektronikus bizonyítványok vagy más, közösségi szinten összehangolt, elfogadott rendszerek használatát."

3. A 4. cikk számozása 14. cikkre változik.

4. A melléklet helyébe e határozat A. melléklete lép.

2. cikk

A 2000/572/EGK határozat módosításai

A 2000/572/EK határozat a következőképpen módosul:

1. A cím helyébe a következő szöveg lép:

"A Bizottság 2000/572/EK határozata (2000. szeptember 8.) az elõkészített húsoknak harmadik országokból a Közösségbe történõ behozatalára vonatkozó állat- és közegészségügyi feltételek és a szükséges állatorvosi bizonyítványok megállapításáról.".

2. A 1. cikk helyébe a következő szöveg lép:

"1. cikk

Ez a határozat az előkészített húsok behozatalára vonatkozó állat- és közegészségügyi feltételeket és állat-egészségügyi bizonyítványt állapít meg."

3. A 2. cikket el kell hagyni.

4. A 4. cikk (1) bekezdését el kell hagyni.

5. A 6. cikket el kell hagyni.

6. Az I. mellékletet el kell hagyni.

3. cikk

A 2000/585/EK határozat módosításai

A 2000/585/EK határozat a következőképpen módosul:

1. A cím helyébe a következő szöveg lép:

"A Bizottság 2000/585/EK határozata (2000. szeptember 7.) a nyúlhús, a vadhús és a tenyésztettvad-hús behozatalára feljogosított harmadik országok jegyzékének megállapításáról, valamint az e behozatalra vonatkozó állat-egészségügyi és közegészségügyi feltételek és a szükséges állatorvosi bizonyítványok megállapításáról.".

2. A 2. cikk helyébe a következő szöveg lép:

"2. cikk

A tagállamok csak a következő húsok behozatalát engedélyezik:

- vadon élő szárnyasvadak húsa, amely nem tartalmazza a belsőségeket, kivéve a meg nem kopasztott és ki nem zsigerelt szárnyasvadak esetében,

- tenyésztett szárnyasvadak húsa,

- a vadon élő nyúlfélék – azaz a mezei és üregi nyulak – húsa, amely nem tartalmazza a belsőségeket, kivéve a le nem nyúzott és ki nem zsigerelt nyúlfélék esetében,

- tenyésztett nyulak húsa,

- vadon élő – a patásoktól és nyúlféléktől eltérő – szárazföldi emlősállatok húsa, amely nem tartalmazza a belsőségeket.

Az ilyen húsnak az I. mellékletben felsorolt harmadik országokból vagy harmadik országok részéből kell származnia, és meg kell felelnie a III. mellékletben megállapított vonatkozó egészségügyi bizonyítványmintával összhangban meghatározott állatorvosi bizonyítványban megállapított feltételeknek, a II. mellékletben előírtak szerint.

Az exportáló harmadik országnak teljesítenie kell a II. mellékletben említett és a IV. mellékletben meghatározott egyedi követelményeket, és ezt az egyes egészségügyi bizonyítványok V. szakaszának kitöltésével a III. mellékletben szereplő mintával összhangban igazolnia kell."

3. Az I. és II. melléklet helyébe e határozat B. melléklete lép.

4. A III. mellékletben az A, B, F, G és J mintát el kell hagyni.

5. A IV. mellékletben az (1), (2), (5) és (7) bekezdést el kell hagyni.

4. cikk

Hatályon kívül helyezés

A 80/801/EGK, a 80/804/EGK, a 81/526/EGK, a 81/887/EGK, a 82/414/EGK, a 82/426/EGK, a 83/84/EGK, a 83/380/EGK, a 84/292/EGK, a 84/294/EGK, a 84/390/EGK, a 86/63/EGK, a 86/72/EGK, a 86/117/EGK, a 86/463/EGK, a 89/197/EGK, a 89/221/EGK, a 90/445/EGK, a 91/73/EGK, a 91/189/EGK, a 91/445/EGK, a 91/446/EGK, a 92/280/EGK, a 93/198/EGK, a 93/402/EGK, a 97/232/EK, a 98/371/EK, a 98/625/EK, a 1999/283/EK, a 2001/745/EK és a 2002/199/EK határozat hatályát veszti.

5. cikk

Átmeneti és záró rendelkezések

(1) Ezt a határozatot 2004. május 1-jétől kell alkalmazni.

(2) A közösségi jogszabályoknak az e határozattal bevezetett módosítások előtt meghatározott, a 79/542/EGK határozat mellékletének 1. részében szereplő harmadik országok jegyzékére történő hivatkozásait az e határozat által módosított 79/542/EGK határozat II. mellékletének 1. részében szereplő harmadik országok jegyzékére történő hivatkozásként kell értelmezni.

(3) Azon élő állatok, amelyek bizonyítványát az (1) bekezdésben említett időpont előtt állították ki, és az (1) bekezdésben említett időpont előtt levágott állatokból származó friss hús Közösségbe történő behozatala –a 4. cikkben említett határozatokban megállapított állatorvosi bizonyítványmintákkal összhangban – az e határozat alkalmazását követő 60 napos időtartamig engedélyezett.

6. cikk

Ennek a határozatnak a tagállamok a címzettjei.

Kelt Brüsszelben, 2004. január 6-án.

a Bizottság részéről

David Byrne

a Bizottság tagja

[1] HL L 302., 1972.12.31., 28. o.

[2] HL L 122., 2003.5.16., 36. o.

[3] HL L 268., 1991.9.24., 56. o.

[4] HL L 162., 1996.7.1., 1. o.

[5] HL L 268., 1992.9.14., 35. o.

[6] HL L 122., 2003.5.16., 1. o.

[7] HL L 268., 1992.9.14., 54. o.

[8] HL L 198., 2003.8.6., 3. o.

[9] HL L 62., 1993.3.15., 49. o.

[10] HL L 260., 2003.10.11., 21. o.

[11] HL L 368., 1994.12.31., 10. o.

[12] HL L 147., 2001.5.31., 1. o.

[13] HL L 333., 2003.12.20., 28. o.

[14] HL L 18., 2003.1.23., 11. o.

[15] HL L 146., 1979.6.14., 15. o.

[16] HL L 224., 1990.10.18., 42. o.

[17] COM(2003) 570 végleges változat.

[18] HL L 89., 1997.4.4., 32. o.

[19] HL L 89., 1997.4.4., 39. o.

[20] HL L 240., 2000.9.23., 19. o.

[21] HL L 251., 2000.10.6., 1. o.

[22] HL L 211., 1984.8.8., 20. o.

[23] HL L 373., 1990.12.31., 1. o.

[24] HL L 96., 1991.4.17., 1. o.

[25] HL L 86., 1993.4.6., 34. o.

[26] HL L 93., 1997.4.8., 43. o.

[27] HL L 71., 2002.3.13., 1. o.

[28] HL L 13., 1993.1.21., 14. o.

[29] HL L 234., 1980.9.5., 41. o.

[30] HL L 236., 1980.9.9., 25. o.

[31] HL L 196., 1981.7.18., 19. o.

[32] HL L 324., 1981.11.12., 25. o.

[33] HL L 182., 1982.6.26., 27. o.

[34] HL L 186., 1982.6.30., 54. o.

[35] HL L 56., 1983.3.3., 26. o.

[36] HL L 222., 1983.8.13., 27. o.

[37] HL L 144., 1984.5.30., 10. o.

[38] HL L 144., 1984.5.30., 17. o.

[39] HL L 72., 1986.3.15., 36. o.

[40] HL L 76., 1986.3.21., 47. o.

[41] HL L 99., 1986.4.15., 26. o.

[42] HL L 271., 1986.9.23., 23. o.

[43] HL L 73., 1989.3.17., 53. o.

[44] HL L 92., 1989.4.5., 16. o.

[45] HL L 228., 1990.8.22., 28. o.

[46] HL L 43., 1991.2.16., 45. o.

[47] HL L 239., 1991.8.28., 17. o.

[48] HL L 239., 1991.8.28., 18. o.

[49] HL L 144., 1992.5.26., 21. o.

[50] HL L 179., 1993.7.22., 11. o.

[51] HL L 170., 1998.6.16., 16. o.

[52] HL L 299., 1998.11.10., 30. o.

[53] HL L 110., 1999.4.28., 16. o.

[54] HL L 278., 2001.10.23., 37. o.

[55] HL L 13., 1997.1.16., 28. o.

[56] HL L 125., 1996.5.23., 10. o.

[57] HL L 31., 2002.2.1., 1. o.

[58] HL L 8., 1989.1.11., 17. o.

[59] HL L 84., 1992.3.31., 37. o.

[60] HL L 87., 1992.4.2., 20. o.

[61] HL L 273., 2002.10.10., 1. o.

--------------------------------------------------

A. MELLÉKLET

"

„I. MELLÉKLET (ÉLŐ ÁLLATOK)

1. RÉSZ

Harmadik országok vagy azok részeinek jegyzéke

Ország | A terület kódja | A terület megnevezése | Állatorvosi bizonyítvány | Egyedi feltételek |

Minta/minták | SG |

1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 |

BG – Bulgária | BG-0 | Az ország egész területe | – | | VI |

BG-1 | Várna, Dobrics, Szilisztra, Sumen, Targoviste, Razgrad, Rusze, Veliko Tirnovo, Gabrovo, Pleven, Lovecs, Plovdiv, Szmoljan, Pazardzsik, Szófia kerület, Szófia főváros, Pernik, Kjusztendil, Blagoevgrad, Szliven, Sztara Zagora, Vraca, Montana és Vidin kerület | BOV-X, BOV-Y, RUM, OVI-X, OVI-Y | A |

CA – Kanada | CA-0 | Az ország egész területe | POR-X | | IVb IX |

CA-1 | Az ország egész területe, Brit Columbia szövetségi tartomány Okanagan-völgy régióját kivéve, az alábbiak szerint: a kanadai-amerikai határon a 120° 15' hosszúsági és a 49° szélességi kör által megadott ponttól kezdveészak felé a 119° 35' hosszúsági és az 50° 30' szélességi kör által megadott pontigészakkelet felé a 119° hosszúsági és az 50° 45' szélességi kör által megadott pontigdél felé a kanadai-amerikai határon a 118° 15' hosszúsági és a 49° szélességi kör által megadott pontig | BOV-X, OVI-X, OVI-Y | A |

CH – Svájc | CH-0 | Az ország egész területe | BOV-X, BOV-Y, OVI-X, OVI-Y, RUM | |

POR-X, POR-Y SUI | B |

CL – Chile | CL-0 | Az ország egész területe | OVI-X, RUM | |

POR-X, SUI | B |

CY – Ciprus | CY-0 | Az ország egész területe | POR-X, POR-Y | B |

CZ – Cseh Köztársaság | CZ-0 | Az ország egész területe | BOV-X, BOV-Y, RUM, OVI-X, OVI-Y POR-X, POR-Y | | IVa V |

EE – Észtország | EE-0 | Az ország egész területe | BOV-X, BOV-Y, RUM, | |

GL – Grönland | GL-0 | Az ország egész területe | OVI-X, RUM | |

HR – Horvátország | HR-0 | Az ország egész területe | BOV-X, BOV-Y, RUM, OVI-X, OVI-Y | |

HU – Magyarország | HU-0 | Az ország egész területe | BOV-X, BOV-Y, RUM, OVI-X, OVI-Y POR-X, POR-Y | B | V |

IS – Izland | IS-0 | Az ország egész területe | BOV-X, BOV-Y RUM, OVI-X, OVI-Y | | I |

POR-X, POR-Y | B |

LT – Litvánia | LT-0 | Az ország egész területe | BOV-X, BOV-Y | | |

LV – Lettország | LV-0 | Az ország egész területe | BOV-X, BOV-Y | | |

MT – Málta | MT-0 | Az ország egész területe | RUM, OVI-X, OVI-Y | | |

NZ – Új-Zéland | NZ-0 | Az ország egész területe | BOV-X, BOV-Y, RUM, POR-X, POR-Y OVI-X, OVI-Y | | I |

PL – Lengyelország | PL-0 | Az ország egész területe | BOV-X, BOV-Y, RUM, | | |

PM – Saint Pierre és Miquelon | PM-0 | Az ország egész területe | | | |

RO – Románia | RO-0 | Az ország egész területe | BOV-X, BOV-Y, RUM, OVI-X, OVI-Y | | V |

SI – Szlovénia | SI-0 | Az ország egész területe | BOV-X, BOV-Y, RUM, OVI-Y | | |

SK – Szlovákia | SK-0 | Az ország egész területe | BOV-X, BOV-Y, RUM, OVI-X, OVI-Y | | V |

Különleges feltételek (lásd a lábjegyzeteket az egyes bizonyítványokban):

"I" : olyan terület, ahol nagyon valószínűtlennek minősítették a BSE előfordulását az ott született szarvasmarhákban, a BOV-X és BOV-Y bizonyítványmintának megfelelően igazolt állatoknak az Európai Közösségbe történő kivitele céljából.

"II" : olyan terület, amelyet hivatalosan tuberkulózismentes státuszúként ismertek el a BOV-X bizonyítványmintának megfelelően igazolt állatoknak az Európai Közösségbe történő kivitele céljából.

"III" : olyan terület, amelyet hivatalosan brucellózismentes státuszúként ismertek el a BOV-X bizonyítványmintának megfelelően igazolt állatoknak az Európai Közösségbe történő kivitele céljából.

"IVa" : olyan terület, amelyet hivatalosan a szarvasmarhák enzootiás leukózisától mentes státuszúként ismertek el a BOV-X bizonyítványmintának megfelelően igazolt állatoknak az Európai Közösségbe történő kivitele céljából.

"IVb" : olyan engedélyezett gazdaságokkal rendelkező terület, amelyeket hivatalosan a szarvasmarhák enzootiás leukózisától mentes státuszúként ismertek el a BOV-X bizonyítványmintának megfelelően igazolt állatoknak az Európai Közösségbe történő kivitele céljából.

"V" : olyan terület, amelyet hivatalosan brucellózismentes státuszúként ismertek el az OVI-X bizonyítványmintának megfelelően igazolt állatoknak az Európai Közösségbe történő kivitele céljából.

"VI" :

Földrajzi korlátok:

Bulgária BG-1 kóddal jelölt területei esetében a BOV-X, BOV-Y, RUM, OVI-X és OVI-Y állatorvosi bizonyítványmintának megfelelően igazolt állatok csak a tagállamok területének a 2001. február 9-i 2001/138/EK határozat II. mellékletében szereplő részeibe hozhatók be, amennyiben az adott tagállam ezt engedélyezi.

"VII" : olyan terület, amelyet hivatalosan tuberkulózismentes státuszúként ismertek el a RUM bizonyítványmintának megfelelően igazolt állatoknak az Európai Közösségbe történő kivitele céljából.

"VIII" : olyan terület, amelyet hivatalosan brucellózismentes státuszúként ismertek el a RUM bizonyítványmintának megfelelően igazolt állatoknak az Európai Közösségbe történő kivitele céljából.

"IX" : olyan terület, amelyet hivatalosan az Aujeszky-féle betegségtől mentes státuszúként ismertek el a POR-X bizonyítványmintának megfelelően igazolt állatoknak az Európai Közösségbe történő kivitele céljából.

2. RÉSZ

Állatorvosi bizonyítványminták

Minták:

"BOV-X" : Állatorvosibizonyítvány-minta a behozataluk utáni tenyésztésre és/vagy termelési célra szánt háziasított szarvasmarhafélék (Bos taurus, Bison bison, Bubalus bubalis és keresztezett fajtáik) számára

"BOV-Y" : Állatorvosibizonyítvány-minta a behozataluk utáni azonnali levágásra szánt háziasított szarvasmarhafélék (Bos taurus, Bison bison, Bubalus bubalis és keresztezett fajtáik) számára

"OVI-X" : Állatorvosibizonyítvány-minta a behozataluk utáni tenyésztésre és/vagy termelési célra szánt háziasított juh- (Ovis aries) és kecskefélék (Capra hircus) számára

"OVI-Y" : Állatorvosibizonyítvány-minta a behozataluk utáni tenyésztésre és/vagy termelési célra szánt háziasított juh- (Ovis aries) és kecskefélék (Capra hircus) számára

"POR-X" : Állatorvosibizonyítvány-minta a behozataluk utáni tenyésztésre és/vagy termelési célra szánt sertések (Sus scrofa) számára

"POR-Y" : Állatorvosibizonyítvány-minta a behozataluk utáni azonnali levágásra szánt sertések (Sus scrofa) számára

"RUM" : Állatorvosibizonyítvány-minta a sertésféléktől eltérő, nem háziasított állatok számára

"SUI" : Állatorvosibizonyítvány-minta nem háziasított sertésfélék számára.

KG (kiegészítő garanciák):

"A" : a kéknyelv-betegségnek és a járványos haemorrhagiás betegségnek a BOV-X (10.8a pont), OVI-X (10.6a) és RUM (10.4a) bizonyítványmintának megfelelően igazolt állatokon elvégzett vizsgálatára vonatkozó garanciák

"B" : a sertések hólyagos betegségének és klasszikus sertéspestisnek a POR-X (10.4a pont) és SUI (10.4a) bizonyítványmintának megfelelően igazolt állatokon elvégzett vizsgálatára vonatkozó garanciák

"C" : a brucellózisnak a POR-X (10.4a pont) és SUI (10.4a) bizonyítványmintának megfelelően igazolt állatokon elvégzett vizsgálatára vonatkozó garanciák

Megjegyzések

a) Az állatorvosi bizonyítványokat az exportáló ország állítja ki, az I. melléklet 2. részében szereplő minták alapján, az érintett állatra vonatkozó minta kialakításának megfelelően. A bizonyítványoknak – a mintában szereplő számozott sorrendnek megfelelően – tartalmazzák a harmadik országok számára előírt igazolásokat és – az esettől függően – az érintett exportáló harmadik országtól vagy annak részétől megkövetelt kiegészítő garanciákat.

Amennyiben a rendeltetési EU-tagállam úgy írja elő, az érintett állatok esetében a bizonyítványra vonatkozó kiegészítő követelményeket is beépítik az állatorvosi bizonyítvány eredeti formájába.

b) Különálló és egyedi bizonyítványt kell biztosítani azokhoz az állatokhoz, amelyeket az I. melléklet 1. részének 2. és 3. oszlopában szereplő valamely egyedüli területről exportálnak, és amelyeket ugyanarra a rendeltetési helyre küldenek és ugyanabban a vasúti kocsiban, teherautóban, repülőgépben vagy hajóban szállítanak.

c) Valamennyi bizonyítvány eredeti példánya egyetlen lapból áll, amelynek mindkét oldala felhasználható vagy – amennyiben hosszabb szöveg szükséges – olyan formában állítják ki azt, hogy valamennyi szükséges lap egy integrált és oszthatatlan egész részét képezze.

d) Legalább a rendeltetési tagállamnak és annak az EU-tagállamnak az egyik hivatalos nyelvén kell kitölteni, amelynek a határállomásán elvégzik az ellenőrzést. A tagállamok azonban engedélyezhetik a sajátjuk helyett más közösségi nyelv használatát – szükség esetén – hivatalos fordítással kísérve.

e) Amennyiben a szállítmány tételeinek azonosítása (a bizonyítványminta 8.2 pontjában szereplő jegyzék) céljából további oldalakat csatolnak a bizonyítványhoz, ezeket az oldalakat a bizonyítvány eredetije részének kell tekinteni azáltal, hogy a bizonyítványt kiállító hatósági állatorvos aláírásával és pecsétjével lát el valamennyi oldalt.

f) Ha a bizonyítvány – beleértve az e) pontban említett kiegészítő jegyzékeket – több mint egy oldalból áll, valamennyi oldalt megszámozzák – (összesített oldalszám) hányadik (oldalszáma) – a lap alján és feltüntetik a bizonyítványnak az illetékes hatóság által a lap tetején megjelölt kódszámát.

g) A bizonyítvány eredetijét egy hatósági állatorvos a Közösségbe exportálandó szállítmány berakodása előtt 24 órán belül tölti ki és írja alá. Ennek során az exportáló ország illetékes hatósága biztosítja, hogy a bizonyítványokra vonatkozó, a 96/93/EK tanácsi irányelvben meghatározottakkal egyenértékű elveket betartják.

Az aláírás színe különbözik a nyomtatvány betűinek színétől. Ugyanez a szabály vonatkozik a bélyegzőkre, kivéve a dombornyomású bélyegzőket vagy vízjeleket.

h) A bizonyítvány eredeti példányának az EU állat-egészségügyi határállomásáig kell kísérnie a szállítmányt.

i) A bizonyítvány a kibocsátását követő 10 napig érvényes.

Hajóval történő szállítás esetén az érvényesség időtartama meghosszabbodik a hajóút idejével. E célból az e határozat I. melléklete 3. részében található függelékkel összhangban összeállított, a hajóparancsnok által tett nyilatkozatot eredeti formájában csatolják az állatorvosi bizonyítványhoz.

j) Az állatokkal nem szállíthatók együtt olyan állatok, amelyeket vagy nem az Európai Közösségbe szánnak, vagy amelyek alacsonyabb egészségügyi állapotúak.

k) Az Európai Közösségbe való szállítás során az állatok nem rakodhatók ki valamely olyan ország vagy valamely ország olyan részének területén, ahonnan ilyen állatoknak a Közösségbe történő behozatala nem engedélyezett.

+++++ TIFF +++++

+++++ TIFF +++++

+++++ TIFF +++++

+++++ TIFF +++++

+++++ TIFF +++++

+++++ TIFF +++++

+++++ TIFF +++++

+++++ TIFF +++++

+++++ TIFF +++++

+++++ TIFF +++++

+++++ TIFF +++++

+++++ TIFF +++++

+++++ TIFF +++++

+++++ TIFF +++++

+++++ TIFF +++++

+++++ TIFF +++++

+++++ TIFF +++++

+++++ TIFF +++++

+++++ TIFF +++++

+++++ TIFF +++++

+++++ TIFF +++++

+++++ TIFF +++++

+++++ TIFF +++++

+++++ TIFF +++++

+++++ TIFF +++++

+++++ TIFF +++++

+++++ TIFF +++++

+++++ TIFF +++++

3. RÉSZ

A – Függelék az állatok tengeri szállításához

(Kitöltendő és az állatorvosi bizonyítványhoz csatolandó, amennyiben az Európai Közösség határához való szállítás – még ha csak az út egy részén is – hajóval történik.)

+++++ TIFF +++++

B – A gyűjtőállomások engedélyezési feltételei

Az engedélyezett gyűjtőközpontok megfelelnek a következő követelményeknek:

I. Hatósági állatorvos felügyelete alatt állnak.

II. Egy olyan 20 km átmérőjű terület középpontjában helyezkednek el, ahol a hivatalos megállapítás szerint engedélyezett állomásként való használatát megelőző utolsó 30 nap során nem fordult elő ragadós száj- és körömfájás okozta megbetegedés.

III. Engedélyezett állomásként való minden használatukat megelőzően kitakarítják és az exportáló országban olyan hivatalosan engedélyezett fertőtlenítőszerrel lefertőtlenítik, amely hatékony a fenti II. feltételben említett betegség elleni védekezésben.

IV. Rendelkeznek – figyelembe véve állatférőhely-kapacitásukat – a) egy kimondottan erre a célra szolgáló helyiséggel; b) könnyen tisztítható és fertőtleníthető megfelelő felszerelésekkel a be- és kirakodásra, és megfelelő színvonalú állatszálláshelyekkel, ahol az állatokat lehet etetni, itatni és a szükséges kezelésben részesíteni; c) a vizsgálatra és elkülönítésre szolgáló megfelelő helyiségekkel; d) a helyiségek és tehergépkocsik tisztítására és fertőtlenítésére szolgáló megfelelő berendezésekkel; e) megfelelő tárolóhellyel a takarmány, az alom és a trágya számára; f) a szennyvíz összegyűjtésére és ártalmatlanítására szolgáló megfelelő rendszerekkel; g) irodával a hatósági állatorvos számára.

V. Üzemeltetésükhöz elegendő számú állatorvos áll rendelkezésre, hogy valamennyi feladatot el tudjanak látni.

VI. Csak egyedileg azonosított állatokat vehetnek fel annak érdekében, hogy garantálni lehessen visszakövethetőségüket. E célból állatok fogadása esetén a tulajdonos vagy az állomásért felelős személy biztosítja, hogy az állatokat megfelelően azonosítsák és az adott faj vagy kategória esetében szükséges kísérő egészségügyi dokumentumokkal vagy bizonyítványokkal lássák el azokat. Ezenkívül e személy nyilvántartásban vagy adatbázisban rögzíti és legalább három évig megőrzi a tulajdonos nevét, a származást, a be- és kilépés időpontját, az állatok számát és azonosítását vagy a származási állomány nyilvántartási számát, rendeltetési helyüket, valamint a fuvarozó nyilvántartási számát, és az állatokat szállító vagy azokat a telepekről begyűjtő tehergépkocsi rendszámát.

VII. Valamennyi itt megforduló állat megfelel az Európai Közösségbe történő behozatalra a vonatkozó állatkategóriára megállapított egészségügyi feltételeknek.

VIII. A valamely gyűjtőállomáson megforduló, az Európai Közösségbe exportálandó állatokat a beérkezést követő hat napon belül be kell rakodni és el kell küldeni közvetlenül az exportáló ország határáig: a) anélkül, hogy érintkeznének olyan hasított körmű állatokkal, amelyek nem teljesítik az Európai Közösségbe való behozatalra a vonatkozó állatkategóriára megállapított egészségügyi feltételeket; b) szállítmányokba különítve, hogy a szállítmányok ne tartalmazzanak egyszerre tenyésztésre vagy termelésre és azonnali levágásra szánt állatokat; c) olyan szállítójárművekben vagy konténerekben, amelyeket először kitakarítottak és az exportáló országban – mint a fenti II. feltételben említett betegség elleni védekezésben hatékony – hivatalosan engedélyezett fertőtlenítőszerrel fertőtlenítettek, és amelyeket úgy alakítottak ki, hogy ürülék, vizelet, alom vagy takarmány nem folyhat vagy eshet ki belőlük szállítás közben.

IX. Amennyiben az állatoknak a Közösségbe történő exportjára vonatkozó feltételek megkövetelik, hogy a berakodás előtt egy meghatározott időn belül vizsgálatot végezzenek, ez az időszak magában foglalja a begyűjtés időszakát is, az állatoknak az engedélyezett állomásokra való érkezését követően legfeljebb hat napig.

X. Az exportáló ország kijelöli azokat az engedélyezett állomásokat, amelyeket tenyésztésre vagy termelésre szánt állatok számára engedélyez, és azokat az engedélyezett állomásokat, amelyeket vágásra szánt állatok számára engedélyez, és értesíti a Bizottságot és a tagállamok illetékes központi hatóságait az ilyen létesítmények nevéről és címéről és ezek rendszeres frissítéséről.

XI. Az exportáló ország meghatározza az engedélyezett állomások hivatalos felügyeletére vonatkozó eljárást és biztosítja, hogy e felügyeletet ellássák.

XII. Az engedélyezésre vonatkozó követelmények folyamatos teljesítésének biztosítása érdekében az állomásokat rendszeresen ellenőrzik. Mulasztás és felfüggesztés esetén csak akkor adható meg újra az engedélyezés, ha az illetékes hatóság meggyőződött arról, hogy az állomás valamennyi fent említett rendelkezésnek teljes mértékben eleget tesz.

C – Anyagok és vizsgálati eljárások szabványosítási eljárásai

Tuberkulózis (TBL)

Szarvasmarha-tuberkulin felhasználásával történő egyszeri intradermális tuberkulinpróbát végeznek a 64/432/EGK irányelv B. mellékletének megfelelően. Sertésfélék esetében madártuberkulin felhasználásával történő egyszeri intradermális tuberkulinpróbát végeznek a 64/432/EGK irányelv B. mellékletének megfelelően, kivéve hogy a befecskendezés helye a fültőnél lévő laza bőr.

Brucellózis (Brucella abortus) (BRL)

A szérumagglutinációs tesztet, a komplementkötési próbát, a tárgylemez-agglutinációs próbát és az ELISA (enzyme linked immuno-absorbent assays) próbát a 64/432/EGK tanácsi irányelv C. mellékletének megfelelően végzik el.

Brucellózis (Brucella melitensis) (BRL)

A vizsgálatot a 91/68/EGK irányelv C. melléklete szerint végzik el.

Szarvasmarhák enzootiás leukózisa (EBL)

Az agargél-immundifúziós próbát és az ELISA (enzyme linked immuno-absorbent assay) próbát a 64/432/EGK tanácsi irányelv D. melléklete II. fejezete A. és C. bekezdésének megfelelően végzik el.

Kéknyelv-betegség (BTG)

A. A blokkoló vagy kompetitív ELISA-próbát a következő eljárásnak megfelelően végzik el:

A 3-17-A3 monoklonális ellenanyagot alkalmazó kompetitív ELISA képes a kéknyelvbetegség-vírus (BTV) valamennyi ismert szerotípusa elleni ellenanyag azonosítására.

A próba elve a BTV antigén és a csoportspecifikus monoklonális ellenanyag (3-17-A3) közötti reakció megszakítása a vizsgálandó szérum hozzáadásával. A vizsgálandó szérumban lévő BTV-ellenanyagok blokkolják a monoklonális ellenanyag (Mab) reaktivitását, és ez a várt színreakció csökkenését eredményezi az enzimmel jelölt antiegér-ellenanyag és a kromogén/szubsztrát hozzáadása után. A szérumok vizsgálhatók egyetlen, 1:5 hígítás mellett (színreakció – 1. függelék) vagy titrálhatók (szérumotitrálás – 2. függelék), így megadható a hígítás végpontja. Az 50 %-nál magasabb inhibíciós értékek pozitívnak tekinthetők.

Anyagok és reagensek:

1. Megfelelő ELISA mikrotitráló lemezek.

2. Antigén: sejtkivonat-koncentrátumként megadva, a lent leírtak szerint elkészítve, és -20 °C-on vagy -70 °C-on tárolva.

3. Blokkoló puffer: foszfát-pufferes sóoldat (PBS), amely 0,3 % BTV-negatív felnőtt szarvasmarha-szérumot, 0,1 tf % Tween–20 (polioxietilén-szorbiton-monolaureát szirup formájában adva) tartalmaz PBS-ben.

4. Monoklonális ellenanyag: 3-17-A3 (hibridóma szövettenyészet felülúszója formájában adva), amely a VP7 csoportspecifikus polipeptid ellen irányul, –20 °C-on tárolva vagy fagyasztva szárítva, használat előtt a blokkoló pufferrel 1:100 arányban hígítva.

5. Konjugátum: nyúl anti-egér globulin (abszorbeálva és eluálva) tormaperoxidázzal konjugálva és 4 °C-on, fénytől elzárva tartva.

6. Kromogén és szubsztrát: ortofenilén-diamin (OPD-kromogén) 0,4 mg/ml végső koncentrációban steril desztillált vízben. Hidrogén-peroxidot (30 v % – szubsztrát) adnak közvetlenül hozzá 0,05 tf %-ban a felhasználás előtt (5 μl H2O2/10 ml OPD). (Az OPD óvatosan kezelendő – gumikesztyű viselése ajánlott – feltételezhetően mutagén).

7. 1 mólos kénsav: 26,6 ml sav, 473,4 ml desztillált vízhez adva. (Figyelem! Mindig a savat kell a vízhez önteni, sosem a vizet a savhoz.)

8. Körkörös rázógép.

9. ELISA-lemezleolvasó (a próba eredménye vizuálisan értékelhető).

A próba formátuma

Cc: konjugátumkontroll (nincs benne szérum/nincs benne monoklonális ellenanyag); C++: erősen pozitív szérumkontroll; C+: gyengén pozitív szérumkontroll; C–: negatív szérumkontroll; Cm: monoklonális ellenanyagkontroll (nincs benne szérum).

1. függelék: pontszerű hígítási (1:5) formátum (40 szérum lemezenként)

| Kontrollok | Vizsgálandó szérumok |

1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 |

A | Cc | C- | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 |

B | Cc | C- | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 |

C | C++ | C++ | | | | | | | | | | |

D | C++ | C++ | | | | | | | | | | |

E | C+ | C+ | | | | | | | | | | |

F | C+ | C+ | | | | | | | | | | |

G | Cm | Cm | | | | | | | | | | 40 |

H | Cm | Cm | | | | | | | | | | 40 |

2 függelék: szérum-titrálási formátum (10 szérum lemezenként)

| Kontrollok | Vizsgálandó szérumok |

1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 |

A | Cc | C- | 1:5 | | | | | | | | | 1:5 |

B | Cc | C- | 1:10 | | | | | | | | | 1:10 |

C | C++ | C++ | 1:20 | | | | | | | | | 1:20 |

D | C++ | C++ | 1:40 | | | | | | | | | 1:40 |

E | C+ | C+ | 1:80 | | | | | | | | | 1:80 |

F | C+ | C+ | 1:160 | | | | | | | | | 1:160 |

G | Cm | Cm | 1:320 | | | | | | | | | 1:320 |

H | Cm | Cm | 1:640 | | | | | | | | | 1:640 |

Vizsgálati eljárás:

Konjugátumkontroll (Cc) : Az 1A és 1B vįjat BTV antigénbõl és konjugįtumból įlló vak kontroll. Ez az ELISA-leolvasó vakvizsgálatára használható.

Mab-kontroll (Cm) : Az 1. és 2. oszlop G és H sora monoklonális ellenanyagkontrollként szolgįl és BTV antigént, monoklonįlis ellenanyagot és konjugįtumot tartalmaz. E vįjatok a maximįlis szķnreakciót jelenķtik meg. Az ebbõl a kontrollból leolvasott optikai sūrūség įtlaga adja meg a 0 %-os inhibķciós értéket.

Pozitív kontroll (C++, C–) : Az 1. és 2. oszlop C-D-E-F sora. E vįjatok BTV antigént, BTV erõsen, illetve gyengén pozitķv antiszérumot, Mab-ot és konjugįtumot tartalmaznak.

Negatív kontroll (C-) : A 2A és 2B vájat negatív kontroll, amely BTV antigént, BTV negatív antiszérumot, Mab-ot és konjugátumot tartalmaz.

Vizsgálandó szérumok : Az įtfogó szerológiai felmérések és gyors szūrõvizsgįlatok esetén a szérumok egyetlen, 1:5-ös hķgķtįs mellett is megvizsgįlhatók (1. függelék). Alternatķv módon megvizsgįlható egy 10 szérumból įlló, 1:5-ös hķgķtįstól 1: 640-es hķgķtįsig terjedõ hķgķtįsi sor (2. függelék). Ezzel hozzįvetõleges informįció nyerhetõ a vizsgįlt szérumok ellenanyagtiterérõl is.

Eljárás:

1. Hígítson fel PBS-ben BTV antigént az előtitrálási koncentrációra, röviden ultrahangozza az összecsapódott vírus diszpergálása céljából (ha nem áll rendelkezésre ultrahangképző berendezés, pipettázza erősen az oldatot), és tegyen abból 50 μl-t az ELISA-lemez minden vájatába. Finoman ütögesse meg a lemez oldalát, hogy szétoszlassa az antigént.

2. Inkubálja a lemezeket a rázógépen 60 percig, 37 °C-on. Mossa át a lemezeket háromszor olyan módon, hogy a vájatokat felönti nem steril PBS-szel, majd azt leönti róluk, és itatóspapírra fektetve szárítsa fel.

3. Kontroll-vájatok: Adjon 100 μl blokkoló puffert a Cc vájatokhoz. Adjon 50 μl pozitív és negatív kontrollszérumot 1:5 hígítás mellett (10 μl szérum + 40 μl blokkoló puffer) a megfelelő C–, C + és C++ vájatokba. Adjon 50 μl blokkoló puffert a Mab kontrollvájatokhoz.

Pontszerű titrálási módszer: Adjon 1:5 arányú hígítást valamennyi vizsgálandó szérumhoz blokkoló pufferral úgy, hogy a 3–12 oszlop vájatait megkétszerezi (10 μl szérum + 40 μl blokkoló puffer),

vagy

Szérumotitrálási módszer: készítsen kétszeres hígítási sort valamennyi vizsgálandó szérumból (1:5 – 1: 640) blokkoló pufferban a 3–12 egyszeres oszlop nyolc vájatában.

4. Közvetlenül a vizsgálandó szérumok hozzáadása után hígítsa a Mab-ot blokkoló pufferben 1:1000 arányban és a lemez valamennyi vájatába tegyen abból 50 μl-t, kivéve a vak kontrollt.

5. Inkubálja a rázógépen 60 percig, 37 °C-on. Mossa át háromszor PBS-szel és itassa szárazra.

6. Hígítson nyúl anti-egér koncentrátumot 1:5000 arányban blokkoló pufferban és a lemez valamennyi vájatába tegyen abból 50 μl-t.

7. Inkubálja a rázógépen 60 percig, 37 °C-on. Mossa át háromszor PBS-szel és itassa szárazra.

8. Olvassza fel az OPD-t és közvetlenül felhasználás előtt adjon 5 μl 30 %-os hidrogén-peroxidot minden 10 ml OPD-hez. A lemez minden vájatába tegyen abból 50 μl-t. Hagyja körülbelül 10 percig, hogy kialakuljon a színreakció, majd 1 M kénsavval (50 μl vájatonként) állítsa le. Színreakciónak kell kialakulnia a Mab kontrollvájatokban és azokban a vájatokban, amelyek olyan szérumot tartalmaznak, amelyekben nincs BTV ellenanyag.

9. Vizsgálja meg a lemezeket vizuálisan vagy spektrofotometriás leolvasóval, és az eredményeket jegyezzük fel.

Az eredmények analízise:

A szoftvercsomag felhasználásával nyomtassa ki az optikai sűrűség (OD) értékeket és a százalékos inhibíciót (PI) a vizsgálandó és a kontrollszérumokra vonatkozóan az antigénkontroll-vájatokban regisztrált átlagértékek alapján. Az OD- és PI-értékek formájában kifejezett adatok felhasználásával meghatározható, hogy a vizsgálat a megengedett határértékek között ment-e végbe. A Mab-kontrollokra (antigén plusz Mab, nincs vizsgálandó szérum) vonatkozó felső kontroll-határértékek (UCL) és alsó kontroll-határértékek (LCL) 0,4 és 1,4 közötti OD-érték között vannak. Ki kell zárni azokat a lemezeket, amelyek nem felelnek meg a fenti kritériumoknak.

Ha nem áll rendelkezésre számítógépes szoftvercsomag, az ELISA-nyomtatóval nyomtassa ki az OD-értékeket. Számítsa ki az antigénkontroll-vájatokra vonatkozó átlag OD-értéket, amely megfelel a 100 %-os értéknek. Határozza meg az 50 %-os OD-értéket és manuális úton számítsa ki valamennyi minta pozitivitását és negativitását.

Százalékos inhibíciós (PI) érték = 100 – (az egyes vizsgálati kontrollok OD-ja/a Cm átlag OD-ja) × 100.

A kétszeres negatív kontrollszérum-vájatoknak és a kétszeres vakvájatoknak + 25 % és –25 %, illetve + 95 % és + 105 % közötti PI értékeket kell mutatniuk. Amennyiben az érték nem e határértékek közé esik, az még nem zárja ki a vizsgálatból a lemezt, hanem háttérszín kialakulását sejteti. Az erősen és gyengén pozitív kontrollszérumoknak + 81 % és + 100 %, illetve + 51 % és + 80 % közötti PI értékeket kell mutatniuk.

A vizsgálandó szérumok diagnosztikai küszöbértéke 50 % (PI 50 % vagy OD 50 %). Az 50 %-nál kisebb PI-értékeket mutató mintákat negatívként regisztrálják. A kétszeres vájatokra vonatkozó küszöb feletti és alatti PI-értékeket mutató minták kétségesnek tekintendők; ezek a minták színreakciós vizsgálattal és/vagy titrálással újra megvizsgálhatók. A pozitív minták is titrálhatók annak érdekében, hogy meghatározzák a pozitivitás fokát.

Vizuális leolvasás: A pozitív és negatív mintákat könnyű szabad szemmel megkülönböztetni; a gyengén pozitív vagy erősen negatív minták szabad szemmel való értékelése már nehezebb lehet.

A BTV ELISA-antigén előkészítése:

1. Mosson át háromszor 40–60 Roux-palacknyi összefolyó BHK-21 sejtekből álló sejttenyészetet szérummentes Eagle-féle tápközeggel, majd fertőzze meg 1-es szerotípusú kéknyelv-betegség vírussal, szérummentes Eagle-féle tápközegben.

2. Inkubálja 37 °C-on és vizsgálja meg naponta, hogy jelentkezik-e citopatogén hatás (CPE).

3. Amikor valamennyi Roux-palackban a sejtréteg 90–100 %-ában teljes CPE mutatkozik, az üvegre tapadt sejtek lerázásával gyűjtse be a vírust.

4. Centrifugálja 2000–3000-es percenkénti fordulatszámmal, a sejtek pelletizálása céljából.

5. Öntse el a felülúszót, szuszpendálja újra a sejteket körülbelül 30 ml PBS-ben, amely 1 %-ban Sarkosylt és 2 ml fenil-metil-szulfonil-fluoridot tartalmaz (lízispuffer). A sejtek ettől gélt alkothatnak, ez a jelenség további lízis-puffer hozzáadásával csökkenthető. (Megjegyzés: a fenil-metil-szulfonil-fluorid egészségre káros – kezelje különleges elővigyázatossággal!)

6. Roncsolja a sejteket 60 másodpercen át ultrahangos szonda felhasználásával, 30 mikronos amplitúdón.

7. Centrifugáljon 10000-es percenkénti fordulatszámon, 10 percig.

8. Tartsa a felülúszót + 4°C-on és szuszpendálja újra a megmaradt sejtpelletet 10–20 ml lízis-pufferben.

9. Ultrahangozza és tisztítsa meg a szuszpenziót, tartsa meg a felülúszót valamennyi lépésben, összesen három alkalommal.

10. Elegyítse a felülúszókat és centrifugálja 24000-es percenkénti (100000 g) fordulatszámmal 120 percig + 4°C-on 5 ml 40 %-os szacharózoldatra (v % PBS-ben) rétegezve, 30 ml-es Beckmann-centrifugacső és SW 28-as rotor felhasználásával.

11. Öntse el a felülúszót, alaposan csepegtesse le a csöveket és szuszpendálja újra a pelletet PBS-ben ultrahangozással. Tárolja az antigént előre kimért egyenlő adagokban, –70 °C-on.

A BTV ELISA-antigén titrálása:

A kéknyelv-betegség ELISA antigénjét indirekt ELISA segítségével titrálják. Az antigén kétszeres hígítását egy állandó hígítású (1:100) monoklonális ellenanyaggal (3-17-A3) szemben titrálják. Az eljárás a következő:

1. Titráljon egy 1:20 hígítású BTV antigént PBS-ben a mikrotitráló lemez hosszában egy kétszeres hígítású sorozatban (50 μl vájatonként), többcsatornás pipetta felhasználásával.

2. Inkubálja egy órán át 37 °C-on körkörös rázógépen.

3. Mossa át a lemezeket háromszor PBS-szel.

4. Tegyen 50 μl (1:1000 hígítású) 3-17-A3 monoklonális ellenanyagot a mikrotitráló lemez minden vájatába.

5. Inkubálja egy órán át 37 °C-on, rázógépen.

6. Mossa át a lemezeket háromszor PBS-szel.

7. Tegyen 50 μl, tormaperoxidázhoz konjugált, az előre titrált optimális koncentrációra hígított nyúl anti-egér globulint a mikrotitráló lemez minden vájatába.

8. Inkubálja egy órán át 37 °C-on körkörös rázógépen.

9. Adjon hozzá szubsztrátot és kromogént az előbb leírtak szerint. Állítsa le a reakciót 10 perc múlva 1 mólos kénsav hozzáadásával (50 μl vájatonként).

A kompetitív vizsgálatban a monoklonális ellenanyagnak túlsúlyban kell lenni, ezért olyan antigén-hígítást kell választani, amely a titrációs görbére esik (nem a platótartományra), és 10 perc elteltével körülbelül 0,8 OD értéket ad.

B. Az agargél-immundiffúziós próbákat az alábbi eljárás szerint kell végrehajtani:

Antigén:

A precipitáló antigént valamely olyan sejtkultúrában állítják elő, amely elősegíti a kéknyelvbetegség-vírus referenciatörzsének gyors szaporodását. BHK- vagy Vero-sejtek használata ajánlott. A vírusszaporítás végén a felülúszó folyadékban van antigén, de 50–100-szoros koncentráció szükséges ahhoz, hogy hatékony legyen. Ez bármely standard fehérjekoncentrációs eljárással elérhető; az antigénben lévő vírus 0,3 (v/v) %-os béta-propiolakton hozzáadásával inaktiválható.

Ismert pozitivitású kontrollszérum:

A nemzetközi referenciaszérum és -antigén felhasználásával nemzeti standard szérumot állítanak elő, az optimális arány elérése céljából a nemzetközi referencia-szérummal szemben standardizálják, fagyasztva szárítják, és ismert kontrollszérumként használják minden próba során.

Vizsgálandó szérum

Eljárás : 8,5–9,0 pH értékű borát- vagy nátrium-barbiturát pufferben készített 1 %-os agarózt öntenek Petri-csészébe, legalább 3 mm vastag rétegben. Vizsgálati elrendezésként hét, nedvességmentes, egyenként 5,0 mm átmérőjű vájatot vágnak az agarba. Az alakzat egy központi vájatból és az a körül elrendezett hat másik vájatból áll, amelyek egy 3 cm sugarú kört alkotnak. A központi vájatot standard antigénnel töltik fel. A 2-es, 4-es és 6-os szélső vájatot ismert pozitivitású szérummal, míg az 1-es, 3-as és 5-ös vájatot vizsgálandó szérummal töltik meg. A rendszert legfeljebb 72 órán keresztül inkubálják szobahőmérsékleten, zárt nedveskamrában.

Értékelés : A vizsgálandó szérum akkor pozitív, ha meghatározott precipitációs vonalat képez az antigénnel, és teljes identitási vonalat képez a kontrollszérummal. A vizsgálandó szérum negatív, ha nem képez sajátosan jellemző vonalat az antigénnel, és nem hajlítja el a kontrollszérum vonalát. A Petri-csészéket sötét háttér előtt, közvetett megvilágításban kell megvizsgálni.

Járványos haemorrhagiás betegség (EHD)

Az agargél-immundiffúziós próbákat az alábbi eljárás szerint kell végrehajtani:

Antigén:

A precipitáló antigént valamely olyan sejtkultúrában állítják elő, amely elősegíti a járványos haemorrhagiás betegség vírusa megfelelő szerotípusának/szerotípusainak gyors szaporodását. BHK- vagy Vero-sejtek használata ajánlott. A vírusszaporítás végén a felülúszó folyadékban van antigén, de 50–100-szoros koncentráció szükséges ahhoz, hogy hatékony legyen. Ez bármely standard fehérjekoncentrációs eljárással elérhető; az antigénben lévő vírus 0,3 (v/v) %-os béta-propiolakton hozzáadásával inaktiválható.

Ismert pozitivitású kontrollszérum:

A nemzetközi referenciaszérum és -antigén felhasználásával nemzeti standard szérumot állítanak elő, az optimális arány elérése céljából a nemzetközi referencia-szérummal szemben standardizálják, fagyasztva szárítják, és ismert kontrollszérumként használják minden próba során.

Vizsgálandó szérum

Eljárás : 8,5–9,0 pH értékű borát- vagy nátrium-barbiturát pufferben készített 1 %-os agarózt öntenek Petri-csészébe, legalább 3 mm vastag rétegben. Vizsgálati elrendezésként hét, nedvességmentes, egyenként 5,0 mm átmérőjű vájatot vágnak az agarba. Az alakzat egy központi vájatból és az a körül elrendezett hat másik vájatból áll, amelyek egy 3 cm sugarú kört alkotnak. A központi vájatot standard antigénnel töltik fel. A 2-es, 4-es és 6-os szélső vájatot ismert pozitivitású szérummal, míg az 1-es, 3-as és 5-ös vájatot vizsgálandó szérummal töltik meg. A rendszert legfeljebb 72 órán keresztül inkubálják szobahőmérsékleten, zárt nedveskamrában.

Értékelés : A vizsgálandó szérum akkor pozitív, ha meghatározott precipitációs vonalat képez az antigénnel, és teljes identitási vonalat képez a kontrollszérummal. A vizsgálandó szérum negatív, ha nem képez sajátosan jellemző vonalat az antigénnel, és nem hajlítja el a kontrollszérum vonalát. A Petri-csészéket sötét háttér előtt, közvetett megvilágításban kell megvizsgálni.

Szarvasmarhák fertőző rhinotracheitise (IBR)/fertőző göbös vulvovaginitis (IPV)

A. A vírusneutralizációs próbát a következő eljárás szerint kell elvégezni:

Szérum : Valamennyi szérumot hővel inaktiválnak 56 °C-on, a felhasználás előtt 30 percig.

Eljárás : A konstans vírusváltozó szérumhígítás módszerével mikrotitráló lemezeken végzett vírusneutralizációs próbában MDBK-t vagy más fogékony sejteket használnak. A vírus Colorado-, Oxford- vagy bármely egyéb referenciatörzseit 100 TCID50/0,025 ml koncentrációban használják; az inaktivált hígítatlan szérummintákat azonos térfogatú (0,025 ml) vírusszuszpenzióval elegyítik. A vírus/szérum elegyeket 24 órán keresztül 37 °C-on inkubálják a mikrotitráló lemezeken, mielőtt az MDBK-sejteket hozzáadják. A sejteket olyan koncentrációban használják, amely teljes egyrétegű sejttenyészetet képez 24 óra alatt.

Kontrollok : i. vírusinfektivitási vizsgálat ii. szérum-toxicitási ellenőrzések iii. be nem oltott sejtkultúrákkal végzett ellenőrzések, iv. referencia antiszérumok.

Értékelés : A neutralizációs próba eredményeit és a próbában használt vírustitert háromtól hat napig tartó, 37 °C-on történő inkubálás után jegyzik fel. A szérumotiterek negatívnak tekintendők, ha 1:2 hígítás (hígítatlan szérum) mellett nincs neutralizáció.

B. A betegségtől mentes tagállamokba vagy azok régióiba szánt szarvasmarhák esetében a szarvasmarhák fertőző rhinotracheitisével kapcsolatos további garanciákról szóló, a 93/42/EK bizottsági határozat keretén belül elfogadott bármely egyéb vizsgálat.

Ragadós száj- és körömfájás (FMD)

A. Nyelőcső-/garatminták gyűjtését és vizsgálatát a következő eljárás szerint kell végezni:

Reagensek : A mintavétel előtt előkészítik a szállító tápközeget. Két ml térfogatú anyagot mérnek be annyi tárolóedénybe, amennyi állatból mintát vesznek. A használt tárolóedényeknek ellenállónak kell lenniük szilárd CO2-ban vagy folyékony nitrogénben való fagyasztással szemben. A mintákat egy különleges tervezésű köpetgyűjtő vagy szonda alkalmazásával veszik le. A mintavételhez a szonda tölcsérét keresztülvezetik a szájon, a nyelvháton és le a nyelőcső felső részébe. Meg kell kísérelni a nyelőcső felső része és a garat felhámjának a szonda laterális és dorzális mozgatásával való megkaparását. Ezután kihúzzák a szondát, lehetőleg azután, hogy az állat nyelt egyet. A tölcsérnek tele kell lennie és nyálkát, nyálat, nyelőcsőfolyadékot és sejttörmeléket kell tartalmaznia. Ügyelni kell arra, hogy minden egyes minta tartalmazzon néhány látható sejtes anyagot. El kell kerülni az olyan durva bánásmódot, amely vérzést idéz elő. Előfordulhat, hogy egyes állatokból vett minta erősen előgyomor-tartalommal szennyezett. Az ilyen mintákat el kell vetni és az állat száját ki kell mosni vízzel, vagy lehetőség szerint fiziológiás sóoldattal az ismételt mintavételt megelőzően.

A minták kezelése : A szondatölcsérben gyűjtött valamennyi mintát megvizsgálják minőségi szempontból, és 2 ml-t tesznek abból azonos térfogatú szállítóközegbe, fagyasztásnak ellenálló tárolóedénybe. A tárolóedényeket szorosan be kell zárni, ólomzárral lezárni, lefertőtleníteni és felcímkézni. A mintákat hűvös helyen (+ 4°C-on) tartják és három-négy órán belül megvizsgálják, vagy száraz jég közé (–69°C), illetve folyékony nitrogénbe teszik és vizsgálatukig fagyasztva tartják. Az egyes állatok között a szondát le kell fertőtleníteni és tiszta vízben háromszor megmosni.

Az FMD-vírus vizsgálata : A mintákat beoltják primer szarvasmarha-pajzsmirigy sejtkultúrákba, mintánként legalább három kémcső felhasználásával. Más fogékony sejtek pl. primer szarvasmarha- vagy sertésvese sejtek is használhatók, de gondolni kell arra is, hogy az FMD-vírus néhány törzse ezekre kevésbé érzékeny. A kémcsöveket ezután forgó berendezésben, 37°C-on inkubálják és 48 órán át naponta ellenőrizik a citopatogén hatás (CPE) kialakulását. Ha az eredmény negatív, a tenyészeteket vakon új kultúrákba passzálják és újra figyelik 48 órán keresztül. A CPE-k specificitását meg kell erősíteni.

Ajánlott szállítóközegek:

1. pH 7,2 kémhatású, 0,08 M foszfátpuffer, amely 0,01 % bovin szérumalbumint, 0,002 % fenolvöröst és antibiotikumot tartalmaz.

2. Szövetkultúra tápközeg (pl. Eagle's MEM), amely 0,04 M Hepespuffert, 0,01 % bovin szérumalbumint és antibiotikumot tartalmaz, pH 7.2.

3. Antibiotikumot kell adni a szállítóközeghez (a végső összetételű tápközeg ml-eként) pl. penicillin 1000 NE, neomicin-szulfát 100 NE, polimixin B-szulfát 50 NE, mycostatin 100 NE.

B. A vírusneutralizációs próbát a következő eljárás szerint kell elvégezni:

Reagensek : Az FMDV-törzsantigént sejtkultúrákban vagy szarvasmarhanyelven állítják elő, és –70 °C-on vagy alacsonyabb hőmérsékleten, vagy 50 %-os glicerin hozzáadása után –20 °C-on tárolják. Ez a törzsantigén. Az FMDV ilyen körülmények között stabil és a titere a hónapok folyamán keveset változik.

Eljárás : A vizsgálatot lapos aljú, szövetkultúra típusú mikrotitráló lemezeken végzik olyan fogékony sejtek felhasználásával, mint az IB-RS-2, a BHK-21 vagy a borjúvesesejtek. A vizsgálathoz a szérumokat 1:4 arányban hígítják szérummentes sejtkultúra tápközegben 100 NE/ml neomicin vagy más megfelelő antibiotikum hozzáadásával. A szérumokat 56°C-on 30 percen keresztül inaktiválják, amelyekből 0,05 ml-nyi mennyiségeket használnak fel egy kétszeres sorozat elkészítésére a mikrotitráló lemezeken, 0,05 ml hígítási körök alkalmazásával. Az előtitrált vírust szintén hígítják szérummentes sejtkultúra tápközegben és 100 TCID50/0,05 ml koncentrációban minden vájatba tesznek abból. Miután egy órán keresztül 37°C-on inkubálják, hogy végbemenjen a neutralizáció, FMD ellenanyagmentes szérumot tartalmazó sejtkultúra-tápközegben lévő, ml-enként 0,5–1,0 × 106 sejtet tartalmazó 0,05 ml-nyi mennyiségű sejtszuszpenziót tesznek valamennyi vájatba, és a lemezeket lezárják. A lemezeket 37 °C-on inkubálják. Az egyrétegű sejttenyészetek normális körülmények között 24 órán belül összefolynak. A CPE 48 órán belül általában kellőképpen előrehaladott állapotba kerül ahhoz, hogy a próba eredményét mikroszkóppal le lehessen olvasni. Ekkorra el lehet végezni a végső mikroszkopikus leolvasást vagy a lemezek fixálhatók és megfesthetők makroszkopikus leolvasás céljából, például 10 %-os formolsóval vagy 0,05 %-os metilénkékkel.

Kontrollok : A valamennyi vizsgálat esetében elvégzett ellenőrzések közé tartozik az ismert titerű homológ antiszérum, sejtellenőrzés, szérumotoxicitási ellenőrzés, táptalaj-ellenőrzés és vírustitrálás, amelyből kiszámítható a vizsgálandó vírus tényleges mennyisége.

Értékelés : A nyilvánvaló CPE-hatást mutató vájatok fertőzöttnek tekinthetők és a neutralizációs titert a szérum/vírus elegyben lévő szérum végleges hígításának reciprok értékeként fejezik ki a Spearman-Karber módszer (Karber, G., 1931, Archiv für Experimentelle Pathologie und Pharmakologie,162, 480) szerint becsült 50 %-os végpontnál. A próbát akkor tekintik érvényesnek, ha a vájatonként használt vírus tényleges mennyisége 101,5 és 102,5 TCID50 között van és a referenciaszérum titere a korábbi titrálások leggyakoribb értéke alapján becsült titer kétszeresén belülre esik. Ha a kontrollok e határértékeken kívülre esnek, a vizsgálatot meg kell ismételni. Az 1:11 vagy kisebb végponti titert negatívnak tekintik.

C. Az ELISA segítségével történő ellenanyag-kimutatást és kvantifikálást a következő eljárás szerint kell végezni:

Reagensek : A ragadós száj- és körömfájás vírusa (FMDV) hét típusának 146S antigénje elleni nyúlantiszérum, előre meghatározott optimális koncentrációban használva, karbonát/bikarbonát pufferben, pH 9,6. Az antigént BHK-21 sejtekből álló egyrétegű sejttenyészeten szaporított kiválasztott vírustörzsből készítik. A tisztítatlan felülúszót az eljárás szerint használják fel és előtitrálják – de szérum nélkül –, hogy azután olyan hígítást kapjanak, amely azonos mennyiségű PBST (0,05 % Tween-20-at és fenolvörös indikátort tartalmazó foszfátpufferes sóoldat) hozzáadása után 1.2 és 1.5 közötti optikai sűrűségi leolvasási értéket ad. A vírus inaktiválva is használható. A PBST-t hígítószerként használják. A tengerimalac antiszérumokat úgy állítják elő, hogy a tengerimalacokba befecskendezik az egyes szerotípusok 146S antigénjét. Az előre meghatározott optimális koncentrációt PBST-ben állítják elő, amely 10 % normál szarvasmarhaszérumot és 5 % normál nyúlszérumot tartalmaz. Tormaperoxidázhoz konjugált nyúl anti-tengerimalac immunglobulint használnak előre meghatározott optimális koncentrációban 10 % normál szarvasmarhaszérumot és 5 % normál nyúlszérumot tartalmazó PBST-ben. A vizsgálandó szérumokat PBST-ben hígítják.

Eljárás:

1. Az ELISA lemezeket 50 μl nyúl antivírusos szérummal lefedik egy éjszakára, nedveskamrában, szobahőmérsékleten.

2. Valamennyi vizsgálandó szérumból egyenként ötven mikrolitert tartalmazó, kettőzött, kétszeres, 1:4 hígításnál kezdődő hígítási sort készítenek U-fenekű soküreges lemezeken (karrier-lemezek). Ötven mikroliter állandó dózisú antigént tesznek valamennyi vájatba, és az elegyet egy éjszakán át 4 °C-on tartják. Az antigén hozzáadása a kiinduló szérumhígítást 1:8-ra csökkenti.

3. Az ELISA lemezeket ötször átmossák PBST-vel.

4. Ötven mikroliter szérum/antigén keveréket visznek át a karrier-lemezekről a nyúlszérummal bevont ELISA lemezekre és 37 °C-on, egy órán át inkubálják körkörös rázógépen.

5. Az átmosás után 50 μl, a 4. pontban használt antigénnel szembeni tengerimalac-antiszérumot tesznek minden vájatba. A lemezeket 37 °C-on, egy órán át inkubálják körkörös rázógépen.

6. A lemezeket átmossák és 50 μl, tormaperoxidázhoz konjugált nyúl anti-tengerimalac immunglobulint tesznek minden vájatba. A lemezeket 37 °C-on, egy órán át inkubálják körkörös rázógépen.

7. A lemezeket átmossák és 50 μl ortofenilén-diamint tesznek minden vájatba, amely 0,05 % (30 v %-os) H2O2-t tartalmaz.

8. A reakciót 15 perc után leállítják 1,25 M H2SO4 segítségével.

A lemezeket spektrofotometriás úton 492 nm-en olvassák le egy mikroszámítógéphez kötött ELISA-leolvasón.

Kontrollok : Minden felhasznált antigén esetén 40 vájat nem szérumot tartalmaz, hanem PBST-ben hígított antigént. Homológ bovin referencia antiszérum kettőzött kétszeres hígítási sora. Negatív bovin szérum kettőzött kétszeres hígítási sora.

Értékelés : Az ellenanyagtitereket a vizsgálandó szérum azon végső hígításában fejezik ki, amely a vizsgálandó szérumotól mentes vírus kontrollvájatokban regisztrált átlagos OD érték 50 %-át adja ki. Az 1:40 feletti titereket pozitívnak tekintik.

Hivatkozások : Hamblin C, Barnett ITR és Hedger RS (1986): Új enzim-kapcsolt immunoassay (ELISA) a ragadós száj- és körömfájás vírusa elleni ellenanyagok kimutatására. I. Az ELISA kifejlesztése és módszere. Journal of Immunological Methods, 93, 115–121.11.

Aujeszky-féle betegség (AJD)

A. A vírusneutralizációs próbát a következő eljárás szerint kell elvégezni:

Szérum : Valamennyi szérumot hővel inaktiválnak 56 °C-on, a felhasználás előtt 30 percig.

Eljárás : A konstans vírusváltozó szérumhígítás módszerével mikrotitráló lemezeken végzett vírusneutralizációs próbában Vero- vagy más fogékony sejtrendszereket használnak. Az Aujeszky-féle betegség vírusát 100 TCID50/0,025 ml koncentrációban használják; az inaktivált hígítatlan szérummintákat azonos térfogatú (0,025 ml) vírusszuszpenzióval elegyítik. A vírus/szérum elegyeket két órán keresztül 37 °C-on inkubálják a mikrotitráló lemezeken, mielőtt a megfelelő sejteket hozzáadják. A sejteket olyan koncentrációban használják, amely teljes egyrétegű sejttenyészetet képez 24 óra alatt.

Kontrollok : i. vírusinfektivitási vizsgálat ii. szérumotoxicitási ellenőrzések iii. be nem oltott sejtkultúrákkal végzett ellenőrzések, iv. referencia antiszérumok.

Értékelés : A neutralizációs próba eredményeit és a próbában használt vírustitert háromtól hét napig tartó, 37 °C-on történő inkubálás után jegyzik fel. Az 1:2-nél kisebb szérumotitereket (hígítatlan szérum) negatívnak tekintik.

B. A Közösség területének egyes részeire szánt sertések esetében az Aujeszky-féle betegséggel kapcsolatos további garanciákról szóló, a 2001/618/EK bizottsági határozat keretén belül elismert bármely egyéb próba.

Transmissibilis gastroentretis (TGE)

A vírusneutralizációs próbát a következő eljárás szerint kell elvégezni:

Szérum : Valamennyi szérumot hővel inaktiválnak 56 °C-on, a felhasználás előtt 30 percig.

Eljárás : A konstans vírusváltozó szérumhígítás módszerével mikrotitráló lemezeken végzett vírusneutralizációs próbában A72 (kutyadaganat) sejteket vagy más fogékony sejtrendszereket használnak. A TGE-vírust 100 TCID50/0,025 ml koncentrációban használják; az inaktivált hígítatlan szérummintákat azonos térfogatú (0,025 ml) vírusszuszpenzióval elegyítik. A vírus/szérum elegyeket 30–60 percen keresztül 37 °C-on inkubálják a mikrotitráló lemezeken, mielőtt a megfelelő sejteket hozzáadják. A sejteket olyan koncentrációban használják, amely teljes egyrétegű sejttenyészetet képez 24 óra alatt. Minden sejt 0,1 ml sejtszuszpenziót kap.

Kontrollok : i. vírusinfektivitási vizsgálat ii. szérumotoxicitási ellenőrzések iii. be nem oltott sejtkultúrákkal végzett ellenőrzések, iv. referencia antiszérumok.

Értékelés : A neutralizációs próba eredményeit és a próbában használt vírustitert háromtól öt napig tartó, 37 °C-on történő inkubálás után jegyzik fel. Az 1:2-nél kisebb vérszérumotitereket (végső hígítás) negatívnak tekintik. Ha a hígítatlan vérszérumminták toxikusak a szövetkultúrákra, a vérszérumok 1:2 arányban felhígíthatók a próbában való felhasználásuk előtt. Ez megegyezik a vérszérum 1:4 arányban történő végső hígításával. Ebben az esetben az 1:4-nél kisebb vérszérumotitereket (végső hígítás) negatívnak tekintik.

Sertések hólyagos betegsége (SVD)

A sertések hólyagos betegségére (SVD) vonatkozó vizsgálatot a 2000/428/EK bizottsági határozatnak megfelelően végzik el.

Klasszikus sertéspestis (CSF)

A klasszikus sertéspestisre (CSF) vonatkozó vizsgálatot a 2002/106/EK bizottsági határozatnak megfelelően végzik el.

A klasszikus sertéspestisre (CSF) vonatkozó vizsgálatok végrehajtásakor az OIE diagnosztikai vizsgálatokra és vakcinákra vonatkozó szabványokról szóló kézikönyvének 2.1.13 fejezetében szereplő iránymutatásokat kell követni.

A klasszikus sertéspestisre (CSF) vonatkozó szerológiai vizsgálat érzékenységét és specificitását – megfelelő minőségbiztosítási rendszer segítségével – egy nemzeti laboratóriumnak kell elvégezni. Az alkalmazott vizsgálatokról ki kell mutatni, hogy felismernek egy sor gyenge és erős pozitív referenciaszérumot, és lehetővé teszik az ellenanyagok kimutatását a fertőzés korai fázisában és a felgyógyulás időszakában.

"

--------------------------------------------------

B. MELLÉKLET

"

"

--------------------------------------------------