This document is an excerpt from the EUR-Lex website
Document 02004R0785-20200730
Regulation (EC) No 785/2004 of the European Parliament and of the Council of 21 April 2004 on insurance requirements for air carriers and aircraft operators
Consolidated text: Az Európai Parlament és a Tanács 785/2004/EK rendelete (2004. április 21.) a légifuvarozókra és légi járművek üzemben tartóira vonatkozó biztosítási követelményekről
Az Európai Parlament és a Tanács 785/2004/EK rendelete (2004. április 21.) a légifuvarozókra és légi járművek üzemben tartóira vonatkozó biztosítási követelményekről
02004R0785 — HU — 30.07.2020 — 004.001
Ez a dokumentum kizárólag tájékoztató jellegű és nem vált ki joghatást. Az EU intézményei semmiféle felelősséget nem vállalnak a tartalmáért. A jogi aktusoknak – ideértve azok bevezető hivatkozásait és preambulumbekezdéseit is – az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett és az EUR-Lex portálon megtalálható változatai tekintendők hitelesnek. Az említett hivatalos szövegváltozatok közvetlenül elérhetők az ebben a dokumentumban elhelyezett linkeken keresztül
|
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 785/2004/EK RENDELETE (2004. április 21.) a légifuvarozókra és légi járművek üzemben tartóira vonatkozó biztosítási követelményekről (HL L 138, 2004.4.30., 1. o) |
Módosította:
|
|
|
Hivatalos Lap |
||
|
Szám |
Oldal |
Dátum |
||
|
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 1137/2008/EK RENDELETE (2008. október 22.) |
L 311 |
1 |
21.11.2008 |
|
|
L 87 |
19 |
7.4.2010 |
||
|
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS (EU) 2019/1243 RENDELETE (2019. június 20.) |
L 198 |
241 |
25.7.2019 |
|
|
A BIZOTTSÁG (EU) 2020/1118 FELHATALMAZÁSON ALAPULÓ RENDELETE (2020. április 27.) |
L 243 |
1 |
29.7.2020 |
|
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 785/2004/EK RENDELETE
(2004. április 21.)
a légifuvarozókra és légi járművek üzemben tartóira vonatkozó biztosítási követelményekről
1. cikk
Célkitűzés
(1) E rendelet célja az utasok, a poggyász, a rakomány és harmadik felek tekintetében a légifuvarozókra és a légi járművek üzemben tartóira vonatkozó biztosítási minimumkövetelmények meghatározása.
(2) A postai küldemények szállítása tekintetében a biztosítási követelményeket a 2407/92/EGK rendelet és a tagállamok nemzeti jogszabályai határozzák meg.
2. cikk
Alkalmazási kör
(1) Ezt a rendeletet a Szerződés hatálya alá tartozó bármely tagállam területén belül, területére, területéről vagy területe felett repülést végző valamennyi légifuvarozóra és légijármű-üzembentartóra kell alkalmazni.
(2) Ezt a rendeletet nem kell alkalmazni a következőkre:
az 1944. december 7-én Chicagóban megkötött, a nemzetközi polgári repülésről szóló egyezmény 3. cikkének b) pontjában említett állami légi járművek;
a 20 kg MTOM-nél kisebb tömegű légijármű-modellek;
lábról indítható repülőgépek (beleértve a motoros siklóernyőket és sárkányrepülőket);
kötött ballonok;
sárkányok;
ejtőernyők (beleértve a vontatott ejtőernyőket is);
500 kg MTOM-nél kisebb tömegű légi járművek, beleértve a vitorlázó repülőgépeket is, valamint az ultrakönnyű repülőgépek, amelyeket:
amennyiben a háború és terrorizmus kockázatához kapcsolódó, az e rendeletben megállapított biztosítási követelményekről van szó.
(3) E rendeletnek a gibraltári repülőtérre történő alkalmazása nem sérti a Spanyol Királyság, illetve az Egyesült Királyság álláspontját abban a nézeteltérésben, amely a két ország között az azon terület feletti fennhatóságra vonatkozóan áll fenn, amelyen a repülőtér található.
(4) E rendeletnek a gibraltári repülőtérre történő alkalmazását mindaddig felfüggesztik, amíg a Spanyol Királyság és az Egyesült Királyság külügyminiszterének 1987. december 2-i közös nyilatkozatában foglalt megállapodás hatályba nem lép. Spanyolország és az Egyesült Királyság kormánya értesíti a Tanácsot e hatálybalépés időpontjáról.
3. cikk
Fogalommeghatározások
E rendelet alkalmazásában:
„légifuvarozó”: érvényes működési engedéllyel rendelkező légiközlekedési vállalkozás;
„közösségi légifuvarozó”: valamely tagállam által a 2407/92/EGK rendeletnek megfelelően kiadott működési engedéllyel rendelkező légifuvarozó;
„légi jármű üzemben tartója”: az a személy vagy szervezet, aki, illetve amely számára anélkül, hogy légifuvarozó lenne, valamely légi jármű használatra vagy üzemeltetésre folyamatosan ténylegesen rendelkezésre áll; vélelmezetten az a természetes vagy jogi személy az üzemben tartó, akinek, illetve amelynek a neve alatt a légi járművet lajstromba vették, kivéve, ha ez a személy bizonyítani tudja, hogy az üzemben tartó valamely más személy;
„repülés”:
„SDR”: a nemzetközi valutaalap (IMF) által meghatározott különleges lehívási jog (Special Drawing Right);
„MTOM”: maximális felszállótömeg, amely az egyes légijármű-típusokra egyedileg, a légi jármű légialkalmassági bizonyítványában meghatározott, hitelesített tömeg;
„utas”: minden személy, aki valamely járaton a légifuvarozó vagy a légi jármű üzemben tartója beleegyezésével utazik, kivéve a pilótafülkében és a fedélzeten szolgálatot teljesítő személyzetet;
„harmadik fél”: minden természetes vagy jogi személy, kivéve az utasokat, valamint a pilótafülkében és a fedélzeten szolgálatot teljesítő személyeket;
„kereskedelmi tevékenység”: ellenszolgáltatás fejében végzett tevékenység.
4. cikk
Biztosítási alapelvek
(1) A 2. cikkben említett légifuvarozóknak és légijármű-üzembentartóknak e rendeletnek megfelelően biztosítást kell kötniük az utasokra, a poggyászra, a rakományra és harmadik felekre vonatkozó, a repüléshez kapcsolódó sajátos felelősségükre tekintettel. A biztosításnak ki kell terjednie a háborús cselekmények, a terrorizmus, a repülőgép-eltérítés, a szabotázsakciók, a légi jármű jogellenes hatalomba kerítése, valamint a zavargások kockázatára.
(2) A légifuvarozók és a légi járművek üzemben tartói gondoskodnak róla, hogy a biztosítás valamennyi járatukra kiterjedjen, függetlenül attól, hogy a légi járművet tulajdonjog vagy valamely bérleti megállapodás keretében, közösen, franchise-rendszerben, helymegosztási (code-share) megállapodással vagy más hasonló megállapodás alapján üzemeltetik-e.
(3) Ez a rendelet nem sérti az alábbiakból eredő felelősséggel kapcsolatos szabályokat:
5. cikk
A rendelet betartása
(1) A 2. cikkben említett légifuvarozók, illetve szükség esetén a légijármű-üzembentartók az érintett tagállam illetékes hatóságánál letétbe helyezett biztosítási igazolással vagy egyéb, az érvényes biztosítás meglétét igazoló okirattal bizonyítják, hogy megfelelnek az e rendeletben meghatározott biztosítási követelményeknek.
(2) E cikk alkalmazásában „érintett tagállam” az a tagállam, amely a közösségi légifuvarozónak a működési engedélyt kiadta, illetve amelyben a légi jármű üzemben tartójának légi járművét lajstromba vették. A nem közösségi légifuvarozók és a Közösségen kívül lajstromba vett légi járművek üzemben tartói esetében az „érintett tagállam” az a tagállam, amelybe vagy amelyből a járatokat működtetik.
(3) Az (1) bekezdéstől eltérve, azok a tagállamok, amelyek felett a járatok átrepülnek, kötelezhetik a 2. cikkben említett légifuvarozókat és légijármű-üzembentartókat az e rendeletnek megfelelő érvényes biztosítás igazolására.
(4) A közösségi légifuvarozók és a Közösségben nyilvántartásba vett légijármű-üzembentartók tekintetében a (2) bekezdésben említett tagállamban letétbe helyezett, biztosítást igazoló okirat a 8. cikk (6) bekezdése alkalmazásának sérelme nélkül valamennyi tagállamra vonatkozóan elegendő.
(5) Olyan kivételes helyzetekben, amikor a biztosítási piac nem működik megfelelően, a Bizottság a 9. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően meghatározhatja az (1) bekezdés alkalmazásához megfelelő intézkedéseket.
6. cikk
Az utasokra, a poggyászra és a rakományra vonatkozó felelősségbiztosítás
(1) Az utasokra vonatkozó felelősség tekintetében a biztosítási fedezet minimális összege utasonként 250 000 SDR. Mindazonáltal 2 700 kg vagy annál kisebb maximális felszállótömegű légi jármű nem kereskedelmi jellegű üzemeltetése esetében a tagállam ennél alacsonyabb szintű minimális biztosítási fedezetet is megállapíthat, feltéve, hogy a szóban forgó fedezet eléri az utasonkénti 100 000 SDR értékét.
(2) A poggyászra vonatkozó felelősség tekintetében a biztosítási fedezet minimális értéke kereskedelmi tevékenység esetén utasonként 1 288 SDR.
(3) A rakományra vonatkozó felelősség tekintetében a biztosítási fedezet minimális értéke kereskedelmi tevékenység esetén kilogrammonként 22 SDR.
(4) Az (1), (2) és (3) bekezdést nem kell alkalmazni a nem közösségi légifuvarozók, illetve a Közösségen kívül lajstromba vett légi járműveket használó üzemben tartók által indított, a tagállamok területe felett áthaladó járatokra, amennyiben az nem jár az említett területen történő le- és felszállással.
(5) A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 8a. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el abból a célból, hogy módosítsa az e cikk (1), (2) és (3) bekezdésében említett értékeket olyan esetekben, amikor azt a vonatkozó nemzetközi megállapodások módosításai szükségessé teszik.
7. cikk
Harmadik felekre vonatkozó felelősségbiztosítás
(1)
|
Kategória |
MTOM (kg) |
Minimális biztosítás (millió SDR) |
|
1 |
< 500 |
0,75 |
|
2 |
< 1000 |
1,5 |
|
3 |
< 2700 |
3 |
|
4 |
< 6000 |
7 |
|
5 |
< 12000 |
18 |
|
6 |
< 25000 |
80 |
|
7 |
< 50000 |
150 |
|
8 |
< 200000 |
300 |
|
9 |
< 500000 |
500 |
|
10 |
≥ 500000 |
700 |
Ha a harmadik feleknek háború vagy terrorizmus kockázata folytán okozott kárra vonatkozó biztosítási fedezet bármely időpontban balesetenként külön-külön nem áll a légifuvarozó vagy a légi jármű üzemben tartója rendelkezésére, a légifuvarozó vagy a légi jármű üzemben tartója az e kockázatok biztosítására vonatkozó kötelezettségének káresemény alapú biztosítási fedezettel is eleget tehet. A Bizottság gondosan figyelemmel kíséri ennek a rendelkezésnek az alkalmazását, annak biztosítására, hogy az összevont limit legalább egyenlő legyen a táblázatban foglalt megfelelő értékekkel.
(2) A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 8a. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el abból a célból, hogy módosítsa az e cikk (1) bekezdésében említett értékeket olyan esetekben, amikor azt a vonatkozó nemzetközi megállapodások módosításai szükségessé teszik.
8. cikk
Végrehajtás és szankciók
(1) A tagállamok gondoskodnak róla, hogy a 2. cikkben említett légifuvarozók és légijármű-üzembentartók betartsák e rendeletet.
(2) Az (1) bekezdés alkalmazásában és a (7) bekezdés sérelme nélkül az átrepülő nem közösségi légifuvarozók, illetve a Közösségen kívül lajstromba vett légi járművek esetében, amennyiben nem történik le-, illetve felszállás a tagállamok területén, valamint az ilyen járművek által végrehajtott nem kereskedelmi célú leszállások esetében az érintett tagállam kérheti az igazolást az e rendeletben megállapított biztosítási követelményeknek való megfelelésről.
(3) Szükség esetén a tagállamok a légifuvarozótól, a légi jármű üzemben tartójától vagy az érintett biztosítótól további bizonyítékot kérhetnek.
(4) Az e rendelet megsértéséért kiszabott szankcióknak hatékonynak, arányosnak és visszatartó erejűnek kell lenniük.
(5) A közösségi légifuvarozók tekintetében ezek a szankciók magukban foglalhatják a működési engedélynek a közösségi jogszabályok megfelelő rendelkezéseire is tekintettel és azoknak megfelelően történő visszavonását is.
(6) A nem közösségi légifuvarozók és a Közösségen kívül lajstromba vett légi járművek esetében a szankciók magukban foglalhatják a valamely tagállam területén történő leszállás jogának megtagadását is.
(7) Ha a tagállamok úgy ítélik meg, hogy az e rendeletben foglalt feltételek nem teljesülnek, mindaddig nem adnak felszállási engedélyt a légi járműnek, amíg az érintett légifuvarozó vagy légijármű-üzembentartó nem bizonyítja e rendeletnek megfelelően a kellő biztosítás meglétét.
8a. cikk
A felhatalmazás gyakorlása
(1) A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozóan a Bizottság részére adott felhatalmazás feltételeit ez a cikk határozza meg.
(2) A Bizottságnak a 6. cikk (5) bekezdésében és a 7. cikk (2) bekezdésében említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozó felhatalmazása ötéves időtartamra szól 2019. július 26-tól kezdődő hatállyal. A Bizottság legkésőbb kilenc hónappal az ötéves időtartam letelte előtt jelentést készít a felhatalmazásról. A felhatalmazás hallgatólagosan meghosszabbodik a korábbival megegyező időtartamra, amennyiben az Európai Parlament vagy a Tanács nem ellenzi a meghosszabbítást legkésőbb három hónappal minden egyes időtartam letelte előtt.
(3) Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja a 6. cikk (5) bekezdésében és a 7. cikk (2) bekezdésében említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban meghatározott felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon, vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.
(4) A felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadása előtt a Bizottság a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásban ( 1 ) foglalt elveknek megfelelően konzultál az egyes tagállamok által kijelölt szakértőkkel.
(5) A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti arról az Európai Parlamentet és a Tanácsot.
(6) A 6. cikk (5) bekezdése és a 7. cikk (2) bekezdése értelmében elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a jogi aktusról való értesítését követő két hónapon belül sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt ellene kifogást, illetve ha az említett időtartam lejártát megelőzően mind az Európai Parlament, mind a Tanács arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem fog kifogást emelni. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ez az időtartam két hónappal meghosszabbodik.
9. cikk
Bizottsági eljárás
(1) A Bizottságot munkájában a közösségi légifuvarozók Közösségen belüli légi útvonalakhoz jutásáról szóló, 1992. július 23-i 2408/92/EGK tanácsi rendelet ( 2 ) 11. cikkével létrehozott bizottság segíti.
(2) Az e bekezdésre történő hivatkozáskor az 1999/468/EK határozat 5. és 7. cikkét kell alkalmazni, az említett határozat 8. cikkére tekintettel.
Az 1999/468/EK határozat 5. cikkének (6) bekezdésében megállapított időtartam három hónap.
▼M3 —————
(4) A Bizottság továbbá konzultálhat a bizottsággal az e rendelet alkalmazásával kapcsolatos bármely egyéb kérdésben.
10. cikk
Jelentéstétel és együttműködés
(1) A Bizottság az e rendeletben foglaltak megvalósulásáról 2008. április 30-áig jelentést nyújt be az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz.
(2) A Bizottság kérésére a tagállamok az e rendelet alkalmazására vonatkozó információkat szolgáltatnak a Bizottság számára.
11. cikk
Hatálybalépés
Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjábanvaló kihirdetését követő tizenkét hónappal lép hatályba.
Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.
( 1 ) HL L 123., 2016.5.12., 1. o.
( 2 ) HL L 240., 1992.8.24., 8. o. A legutóbb az 1882/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel (HL L 284., 2003.10.31., 1. o.) módosított rendelet.