1)

Az 507/2006 rendelet (1) 4. cikke alapján még érvényesnek tekinthetők-e a jelenleg forgalomban lévő oltóanyagokra vonatkozóan az EMA kedvező véleménye alapján a Bizottság által kiadott, feltételhez kötött engedélyek annak tükrében, hogy a SARS-CoV-2 ellen hatékony és a felperes álláspontja szerint az emberi egészséget kevésbé veszélyeztető alternatív kezeléseket engedélyeztek több tagállamban (például Olaszországban monoklonális ellenanyagot és/vagy antivirális szereket használó kezelési módszerek AIFA [olasz gyógyszerügynökség, Olaszország] általi jóváhagyása), valamint tekintettel a Nizzai Charta 3. és 35. cikkére is?

2)

Felhasználhatók-e kötelező védőoltás céljára az 507/2006 rendelet értelmében a Bizottság által feltételhez kötötten engedélyezett oltóanyagok a tagállam joga alapján védőoltásra kötelezett egészségügyi szakembereknél még akkor is, ha a szóban forgó egészségügyi szakemberek már megfertőződtek, így természetes immunitást szereztek, tehát kérhetik e kötelezettség alóli mentesítésüket?

3)

Felhasználhatók-e kötelező védőoltás céljára eljárás elővigyázatossági célú lefolytatása nélkül az 507/2006 rendelet értelmében a Bizottság által feltételhez kötötten engedélyezett oltóanyagok a tagállam joga alapján védőoltásra kötelezett egészségügyi szakembereknél, vagy a szóban forgó egészségügyi szakemberek – az engedély feltételekhez kötöttségére tekintettel – megtagadhatják az oltás felvételét legalábbis addig, amíg a hatáskörrel rendelkező egészségügyi hatóság kifejezetten és kellő biztonsággal ki nem zárja, hogy egyrészt a vakcinázásra vonatkozóan nincsenek ellenjavallatok, másrészt pedig az abból származó előnyök meghaladják a jelenleg rendelkezésre álló gyógyszerek előnyeit? Ilyen esetben kötelesek-e az hatáskörrel rendelkező egészségügyi hatóságok a Nizzai Charta 41. cikkével összhangban eljárni?

4)

A Bizottság által feltételhez kötötten engedélyezett oltóanyag esetében automatikusan fizetés nélküli szabadság elrendeléséhez vezethet-e a kötelező védőoltásnak az állam joga alapján oltásra kötelezett orvosi és egészségügyi személyzet általi esetleges megtagadása vagy a szankcionáló intézkedéseknek az arányosság alapelvének megfelelően fokozatosaknak kell lenniük?

5)

Abban az esetben, ha a nemzeti jog lehetővé teszi a dépeçage-t, a Nizzai Charta 41. cikke értelmében vett kontradiktórius jelleg tiszteletben tartása mellett kell-e megvizsgálni a munkavállaló alternatív formában történő foglalkoztathatóságát, azzal hogy ennek elmulasztása kártérítéshez való jogot keletkeztet?

6)

Az oltott személyek és az oltást megtagadó vagy egészségügyi okból nem oltható személyek közötti mindennemű hátrányos megkülönböztetést tiltó 2021/953 rendelet (2) tükrében jogszerű-e a 44/2021. sz. rendkívüli törvényerejű rendelet 4. cikkének 11. bekezdéséből eredőhöz hasonló olyan nemzeti szabályozás, amely lehetővé teszi az egészségügyi személyzet oltási kötelezettség alól mentesített tagjai számára, hogy tevékenységüket a beteggel érintkezve gyakorolják, feltéve hogy betartják a hatályos jogszabályokban előírt biztonsági intézkedéseket, míg a felpereshez hasonló – megfertőződés következtében természetes immunitást szerző – olyan egészségügyi szakember esetében, aki alapos orvosi kivizsgálás nélkül nem kívánja felvenni az oltást – mindennemű szakmai tevékenységgel kapcsolatban automatikusan fizetés nélküli szabadságról rendelkezik?

7)

Összeegyeztethető-e a 2021/953 rendelettel és az arányosságnak, valamint a hátrányos megkülönböztetés tilalmának abban szereplő elvével az olyan tagállami szabályozás, amely a Bizottság által feltételhez kötötten engedélyezett Covid-oltóanyagot kötelezővé teszi az egészségügyi személyzet minden tagja számára még akkor is, ha azok másik tagállamból származnak és a szolgáltatásnyújtás, valamint a letelepedés szabadságának gyakorlása céljából tartózkodnak Olaszországban?