–

az Eni SpA és Shell Italia E & P SpA képviseletében F. Todarello és F. Novelli avvocati,

–

a Comune di Viggiano képviseletében G. Molinari avvocato,

–

az Assomineraria képviseletében E. Bruti Liberati és A. Canuti avvocati,

–

az olasz kormány képviseletében G. Palmieri, meghatalmazotti minőségben, segítője: P. G. Marrone avvocato dello Stato,

–

az Európai Bizottság képviseletében G. Gattinara, Talabér‑Ritz K. és O. Beynet, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelmek a szénhidrogének kutatására, feltárására és kitermelésére vonatkozó engedélyek megadásának és felhasználásának feltételeiről szóló, 1994. május 30‑i 94/22/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 1994. L 164., 3. o.; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 2. kötet, 262. o.) 6. cikke (1) bekezdésének hatodik preambulumbekezdésével összefüggésben történő értelmezésére vonatkozik.

2

E kérelmeket egyfelől az Eni SpA és a Ministero dello Sviluppo Economico (gazdaságfejlesztési minisztérium, Olaszország), valamint a Ministero dell’Economia e delle Finanze (gazdasági és pénzügyminisztérium, Olaszország), illetve, másfelől, a Shell Italia E&P SpA (a továbbiakban: Shell) és e két minisztérium, valamint az Autorità di Regolazione per l’Energia, Reti e Ambiente, korábban Autorità per l’energia elettrica e il gas e il sistema idrico (energia‑, hálózat‑ és környezetvédelmi szabályozó hatóság, Olaszország, a továbbiakban: Hatóság) között az e társaságok által a föld alatti bányák üzemeltetéséért fizetendő járadékok számítási módszere tárgyában folyamatban lévő jogvitákban terjesztették elő.

3

A 94/22 irányelv negyedik, valamint hatodik‑nyolcadik preambulumbekezdése értelmében:

„mivel a tagállamok a saját területükön található szénhidrogén‑készletekre vonatkozóan szuverenitással és szuverén jogokkal rendelkeznek;

[…]

mivel ennek megfelelően lépéseket kell tenni, hogy megkülönböztetéstől mentesen lehessen hozzájutni a szénhidrogének kutatásához, feltárásához és kitermeléséhez, valamint ezek gyakorlásához, olyan feltételek mellett, amelyek nagyobb versenyre ösztönöznek ebben az ágazatban, és hogy támogassák a tagállamok készletei kutatásának, feltárásának és kitermelésének a lehető legjobb módszereit, valamint erősítsék a belső energiapiac integrációját;

mivel ebből a célból közös eljárási szabályokat szükséges alkotni annak érdekében, hogy a szénhidrogének kutatására, feltárására és kitermelésére jogosító engedélyek kiadására vonatkozó eljárások nyitva álljanak valamennyi, a szükséges alkalmassággal rendelkező vállalkozás előtt; mivel az engedélyek megadásának objektív és nyilvános kritériumok alapján kell történnie; mivel egyébként az engedélyek megadásának feltételeit az eljárásban részt vevő vállalkozásoknak már előzetesen ismerniük kell;

mivel a tagállamoknak fenn kell tartaniuk maguk számára annak lehetőségét, hogy közérdekű indokok alapján korlátozhassák az ilyen tevékenységekhez és a gyakorlásukhoz való hozzájutást és azt pénzbeli vagy szénhidrogénekkel történő ellenszolgáltatáshoz köthessék, ezen ellenszolgáltatás részletes szabályait úgy kell megállapítani, hogy az ne jelentsen beavatkozást a vállalkozások gazdálkodásába; mivel e lehetőséggel megkülönböztetéstől mentesen kell élni; mivel az e lehetőség igénybevételéhez kapcsolódó kötelezettségek kivételével el kell kerülni a vállalkozások számára olyan feltételek vagy kötelezettségek előírását, amelyek nem szükségesek az adott tevékenység kifogástalan elvégzéséhez; mivel a vállalkozások tevékenységének ellenőrzését olyan szintűre kell korlátozni, amely szükséges e feltételek és kötelezettségek teljesítésének biztosításához.”

4

Ezen irányelv 2. cikkének (2) bekezdése ekképp rendelkezik:

„Amint valamely területet az (1) bekezdésben meghatározott tevékenység végzésére rendelkezésre bocsátanak, a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy az ilyen tevékenységekhez való hozzájutás és azok gyakorlása során a vállalkozások között semmiféle megkülönböztetés ne történjen.”

5

Az említett irányelv 6. cikkének (1) és (3) bekezdése előírja:

„(1)   A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy az 5. cikk (2) bekezdésében említett feltételeket és követelményeket, valamint az egy egyedi engedély felhasználására vonatkozó különböző kötelezettségeket kizárólag annak szükségessége igazolja, hogy a gyakorolt tevékenységet megfelelően elvégezzék azon az adott területen, amelyre az engedélyt kérték, a (2) bekezdés alkalmazásával vagy pénzbeli, illetve szénhidrogénekkel történő ellenszolgáltatással.

[…]

(3)   Az (1) bekezdésben említett ellentételezés nyújtásának szabályait, beleértve az állam részvételére vonatkozó követelményeket, a tagállamoknak oly módon kell rögzíteniük, hogy az irányítás terén biztosítsák a vállalkozás függetlenségét.

[…]”

6

A 94/22 irányelvet az 1996. november 25‑i 625. sz. rendkívüli törvényerejű rendelet (a GURI 1996. december 14‑i 293. száma) ültette át az olasz jogba. A 2004. augusztus 23‑i 239. sz. törvénnyel (a GURI 2004. szeptember 13‑i 315. száma) módosított e törvényerejű rendelet (a továbbiakban: 625/96. sz. törvényerejű rendelet) 19. cikkének (1) és (5bis) bekezdése ekképp rendelkezik:

„(1)   Az 1997. január 1‑jétől folyó kitermelés tekintetében a kitermelésre vonatkozó koncesszió valamennyi jogosultja köteles évente az állam részére megfizetni a kitermelt termékre vonatkozó hányad értékét, amely hányad a szárazföldön kitermelt folyékony és gáznemű szénhidrogének mennyisége 7%‑ának, valamint a tengerfenékről kitermelt folyékony és gáznemű szénhidrogének mennyisége 4%‑ának felel meg.

[…]

(5bis)   A 2002. január 1‑jét követő termelés tekintetében a kitermelésre vonatkozó hányad egységértékét a következőképpen kell meghatározni: […] b) a gáz esetében valamennyi koncesszió és koncessziójogosult esetében az euró/MJ [megajoule] formában kifejezett QE mutatónak, a földgáz mint nyersanyag költsége energiahányadosának a vonatkozó évre irányadó számtani átlaga alapján, amely mutatót az [Autorità] határozta meg az 1999. április 22‑i […] 99/52. sz. határozatában […].”

7

A 2009. július 23‑i 99. sz. törvény (a GURI 2009. július 31‑i 176. száma) 45. cikkének (1) bekezdése 10%‑ra emelte a 625/96. sz. törvényerejű rendelet 19. cikk (1) bekezdésében előírt, a kitermelt termékkel kapcsolatos, a földgázkitermelésre vonatkozó koncesszió jogosultjai által az államnak fizetendő hányadot.

8

A 40/2007. sz. törvénnyel törvénnyé alakított, 2007. január 31‑i 7. sz. rendkívüli törvényerejű rendelet (a GURI 2007. április 2‑i 77. száma) 11. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy a kitermelésre vonatkozó koncessziók jogosultjai az államot megillető termékhányadot a gazdaságfejlesztési miniszter által kiadott rendeletben meghatározott módon ruházzák át a kapacitások szabályozott piacán.

9

Az említett rendkívüli törvényerejű rendelet 11. cikkének értelmében elfogadott 2010. augusztus 6‑i, a gazdaságfejlesztési miniszter miniszteri rendeletének (a GURI 2010. augusztus 27‑i 200. száma) 4. cikke előírja, hogy a koncessziójogosultak az állam számára fizetendő járadékoknak megfelelő földgázhányadokat kötelesek felajánlani a kitermelési kapacitások szabályozott piacán, amelyeket PSV‑piacnak neveznek. A Bíróság rendelkezésére bocsátott információk szerint a PSV a Snam Rete Gas, vagyis a földgázhálózat legfontosabb olaszországi gazdasági szereplője által kezelt virtuális platform, amelyen lehetséges a gázvezetékek országos hálózatába bocsátott gáz kereskedelme és értékesítése. A PSV elsődleges célja, hogy a kereslet és a kínálat tekintetében találkozási pontot biztosítson a felhasználók számára a célból, hogy tőzsdén kívüli kétoldalú tranzakciókat bonyolítsanak le napi alapon.

10

Amint az a PSV‑piacról szóló, 2010. augusztus 6‑i miniszteri rendelet 4. cikkének (1), (3) és (4) bekezdéséből következik, hogy az államnak fizetendő járadékoknak megfelelő gázkvóták értékesítésének mechanizmusa aukciós kereskedésen nyugszik. Nem fogadhatók el a QE mutatónál alacsonyabb árú ajánlatok. Ha az e piacon kínált gázhányadot nem sikerül eladni, az a koncessziójogosult rendelkezésében marad, amely köteles annak a QE mutatónak megfelelő ellenértékét készpénzben az olasz állam javára befizetni.

11

A 2012. március 24‑i 27. sz. törvénnyel törvénnyé alakított, a versenyhez, az infrastruktúrafejlesztéshez és a versenyképességhez szükséges sürgős rendelkezésekről szóló, 2012. január 24‑i 1. sz. rendkívüli törvényerejű rendelet (a GURI 2012. március 24‑i 71. száma) 13. cikke ekképp rendelkezik:

„A jelen rendelet hatálybalépését követő első negyedévtől a [Hatóság] a földgáz referenciaárának a 2000. május 23‑i 164. sz. felhatalmazáson alapuló, módosított törvényerejű rendelet 22. cikke szerinti legkiszolgáltatottabb fogyasztók tekintetében az európai értékekhez való igazítása érdekében a földgázellátás költségeinek fedezetét biztosító változó összegű díj meghatározásánál fokozatosan bevezeti az elvégzett frissítés alapját képező szempontok között a fokozatosan emelkedő hányad tekintetében a földgáz piacon jegyzett árára való hivatkozást is. A földgáz piacának a 2009. július 23‑i 99. sz. törvény 30. cikkének (1) bekezdése szerinti beindításáig a figyelembe veendő vonatkozó piacok a 2010. augusztus 13‑i 130. sz. felhatalmazáson alapuló törvényerejű rendelet 9. cikkének (6) bekezdése értelmében meghatározott európai piacok.”

12

E rendelkezésnek megfelelően a Hatóság a 196/2013/R/gas határozattal 2013. október 1‑jei hatállyal elhagyta a QE mutatót mint a gáz költsége számításának paraméterét a gáznak a kiszolgáltatott ügyfelek számára történő szállítási feltételei meghatározásának tekintetében. E határozat értelmében az a mutató, amelyet el kell fogadni, a Cmem mutató, amely különböző elemek, köztük a Pfor mutató összegéből áll össze. Ez utóbbi mutató a földgázellátás költségeit fedezi, és kizárólag e terméknek a tőzsdén kívüli negyedéves forward piaci árainak alapján határozzák meg a holland gáztőzsdén.

13

Az Eni és a Shell szárazföldi és tengeri gázkitermelési koncessziók jogosultjai. Koncessziójogosulti minőségükben kötelesek járadékokat fizetni a föld alatti bányászat után, amelynek összegét a kitermelt gáznak a törvény által meghatározott hányada értékéhez viszonyítva rögzítenek.

14

Az alapügyekben benyújtott kereseteikben az Eni és a Shell az alapügyek felperesei által elfogadott különböző aktusokat kifogásolják, többek között a gazdaságfejlesztési minisztérium ‑ Direzione generale per la sicurezza dell’approvigionamento e le infrastrutture energetiche (az energetikai ellátás és infrastruktúrák főigazgatósága) 2016. március 24‑i határozatát, amelyben ez utóbbi a 2015. év vonatkozásában fenntartotta a kőolaj és az egyéb tüzelőanyagok közép‑ és hosszú távú piaci árán alapuló QE mutatót mint az említett járadékok számításának referenciaparaméterét. E társaságok szerint e mutatók értéke meghatározásának, következésképpen e járadékok összegének egy másik mutatón, nevezetesen a Pfor mutatón kellene alapulnia, amely a földgáz rövid távú piaci árához kapcsolódik.

15

Ezen összefüggésben a Tribunale Amministrativo Regionale per la Lombardia (Lombardia tartomány közigazgatási bírósága, Olaszország) arra keresi a választ, hogy a szóban forgó olasz szabályozás összeegyeztethető‑e a 94/22 irányelvvel, és különösen annak hatodik preambulumbekezdésének fényében értelmezett 6. cikke (1) bekezdésével, amely preambulumbekezdés előírja a tagállamok azon kötelezettségét, hogy biztosítsák, hogy „megkülönböztetéstől mentesen lehessen hozzájutni” a szénhidrogének kitermeléséhez, „olyan feltételek mellett, amelyek nagyobb versenyre ösztönöznek ebben az ágazatban”.

16

E bíróság először is azt adja elő, hogy az olasz jogalkotó – amint az a 2012. március 24‑i 27. sz. törvény 13. cikkének (1) bekezdéséből következik – úgy határozott, hogy fokozatosan elhagyja a QE mutató mint a kiszolgáltatott fogyasztóknak szánt földgáz referenciaárának meghatározását lehetővé tévő paramétert, a célból, hogy ezen árat az európai értékekhez lehessen igazítani. E bíróság azt is előadja, hogy a Hatóság a 196/2013/R/gas határozattal végképp elhagyta a QE mutatót a Pfor mutató javára mint a földgáz költségei számításának paraméterét a védett piacon.

17

Másodsorban a kérdést előterjesztő bíróság azt adja elő, hogy a QE mutató értékétől függően számított ár, amelynek megfelelően a koncessziójogosultak kötelesek az általuk fizetendő járadéknak megfelelő gázhányadokat felértékelni, „lényegesen magasabb”, mint a Pfor mutató használatával számított gázár. E hányadok magasabb ára okán azokat nem tudják értékesíteni a PSV piacon történő kínálatukat követően.

18

E körülményekre figyelemmel az olasz állam számára fizetendő járadékoknak megfelelő, a kitermelt termékre vonatkozó hányadok számításának módozatai hátrányosabb helyzetbe hozhatják a koncessziójogosultakat a földgázpiacon tevékenységet végző olyan más gazdasági szereplőkhöz viszonyítva, amelyek nem kötelesek a QE mutatót alkalmazni.

19

A kérdést előterjesztő bíróság egyébiránt előadja, hogy a Consiglio di Stato (államtanács, Olaszország) 2018. január 19‑i 290. sz. ítéletében érvényesnek tekintette az államnak fizetendő járadékok értékének az e mutatón alapuló számítási módszerét. Ezen ítéletében a Consiglio di Stato (államtanács) a 94/22 irányelv 6. cikkének (1) bekezdésében előírt alternatívák tekintetében megállapította, hogy az olasz állam választhatta volna azt a megoldást is, hogy a koncessziójogosultak pénzben fizessék meg az ellenértéket. E rendelkezés nem teszi kötelezővé annak előírását, hogy ez az ellenérték egyenértékű legyen a kitermelt gáz hányadának piaci értékével. A Consiglio di Stato (államtanács) szerint a QE mutatón alapuló módszer lehetővé teszi, hogy a kitermelési koncessziókból származó bevételek kellőképpen stabilak és előreláthatók legyenek. Egyébiránt a QE mutatón alapuló módszer elhagyása azzal a következménnyel járhat, hogy a 625/96 törvényerejű rendelet 19. cikke (5bis) bekezdésének alkalmazásából eredő, az állam által beszedett bevételek csökkennek.

20

E körülmények között a Tribunale amministrativo regionale per la Lombardia (Lombardia tartomány közigazgatási bírósága) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő, a két ügyben azonos módon megfogalmazott kérdést terjeszti a Bíróság elé:

„Ellentétes‑e a 94/22 irányelv 6. cikkének (1) bekezdésében és hatodik preambulumbekezdésében foglalt rendelkezésekkel az olyan nemzeti szabályozás, és különösen a 625/96. sz. decreto legislativo 19. cikkének 5a bekezdése, amely a Consiglio di Stato (államtanács) által a 290/2018. sz. ítéletében adott értelmezés alapján lehetővé teszi, hogy a bányajáradékok megfizetésénél a kőolaj és az egyéb tüzelőanyagok árán alapuló QE mutatót írják elő a gáz rövid távú piaci árához igazodó Pfor mutató helyett?”

21

Kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keresi a választ, hogy úgy kell‑e értelmezni a 94/22 irányelv 6. cikkének (1) bekezdését ezen irányelv hatodik preambulumbekezdésével összefüggésben, hogy azzal ellentétes az a nemzeti szabályozás, amelynek értelmében a földgáz kitermelésére vonatkozó koncessziók jogosultjai által fizetendő járadékok összegét a kőolaj és az egyéb tüzelőanyagok közép‑ és hosszú távú piaci árain alapuló mutató, nem pedig a földgáz rövid távú piaci árát tükröző mutató függvényében számítják ki.

22

Először is arra kell emlékeztetni, hogy a 94/22 irányelv hatodik preambulumbekezdéséből az következik, hogy a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy megkülönböztetéstől mentesen lehessen hozzáférni a szénhidrogének kutatásához, feltárásához és kitermeléséhez annak érdekében, hogy nagyobb versenyre lehessen ösztönözni ebben az ágazatban.

23

Hasonlóképpen, ezen irányelv 2. cikkének (2) bekezdése annak garantálására kötelezi a tagállamokat, hogy az e tevékenységekhez való hozzáférés és azok gyakorlása tekintetében a vállalkozások között semmiféle megkülönböztetés ne történjen (2013. június 27‑iBizottság kontra Lengyelország ítélet, C‑569/10, EU:C:2013:425, 50. pont).

24

Másodsorban arra kell emlékeztetni, hogy a 94/22 irányelv 6. cikkének (1) bekezdéséből – annak nyolcadik preambulumbekezdésével összefüggésben – az következik, hogy a tagállamok pénzbeli vagy természetbeni járadék mint a területükön található szénhidrogének kitermelési tevékenységének az érintett vállalkozások általi gyakorlása ellenértékének megfizetését követelhetik, amely készletekre vonatkozóan – amint azt ezen irányelv negyedik preambulumbekezdése előírja – a tagállamok „szuverenitással és szuverén jogokkal rendelkeznek”.

25

Harmadsorban, amint azt a főtanácsnok is kiemeli indítványának 43. pontjában, a 94/22 irányelv széles mozgásteret biztosít a tagállamok számára az ilyen járadék kiszámításának és alkalmazásának módozatait illetően.

26

Az alapügyekben az Eni és a Shell, amelyek koncessziójogosultként a földgázkitermelés tevékenységét gyakorolják, arra hivatkoznak, hogy annak okán, hogy a QE mutatót fogadták el, mint a járadék kiszámítási módszerét, a kitermelt termékek hányadainak ára – amelyek e mutató alapját alkotják – magasabb, mint a PSV‑piacon értékesített földgáz ára. Ily módon – egyfelől – e hányadok nem értékesíthetők, amikor a koncessziójogosultak megpróbálják azokat eladni a PSV‑piac működését szabályozó aukciók során. Másfelől, e koncessziójogosultak lényegében arra kényszerülnek, hogy az e hányadoknak megfelelő, nem értékesített földgázt megvásárolják, és az olasz állam számára járadék jogcímén a gázhányadokat a piaci árnál magasabb áron fizessék meg.

27

Márpedig a PSV‑piacon tevékenységet végző más vállalkozások, amelyek nem kötelesek ilyen járadékot fizetni az olasz állam számára, alacsonyabb, az e piacon a kereslet és a kínálat változása által meghatározott áron vásárolhatják és értékesíthetik a földgázt.

28

Az Eni és a Shell szerint az ilyen helyzet hátrányos megkülönböztetést valósít meg egyfelől a földgáz kitermelésére vonatkozó koncessziók jogosultjai, másfelől pedig a PSV‑piacon az említett termék értékesítése, elosztása és kereskedelme céljából jelen lévő vállalkozások között.

29

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében az egyenlő bánásmód általános elve az uniós jog általános elveként megköveteli, hogy hasonló helyzeteket ne kezeljenek eltérő módon, és hogy az eltérő helyzeteket ne kezeljék egyenlő módon, kivéve, ha az ilyen bánásmód objektíven igazolható (2018. november 28‑iSolvay Chimica Italia és társai ítélet, C‑262/17, C‑263/17 és C‑273/17, EU:C:2018:961, 66. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

30

Márpedig meg kell állapítani, hogy az olyan koncessziójogosultak, mint az alapügyekben az Eni és a Shell, a szóban forgóhoz hasonló járadék kivetését illetően nincsenek a PSV‑piac más gazdasági szereplőivel hasonló helyzetben, amely utóbbiak tevékenysége kizárólag a gázhányadoknak az e piacon történő értékesítésében, elosztásában és kereskedelmében testesül meg.

31

A bíróság rendelkezésére álló iratokból ugyanis az következik, és aminek vizsgálata a kérdést előterjesztő bíróság feladata, hogy e járadék fizetése kizárólag a kitermelési koncessziók jogosultjait terheli mint annak ellenértéke, hogy kizárólagossággal gyakorolhatják a szénhidrogének egy meghatározott területén történő kitermelésének tevékenységét.

32

E körülmények között az alapügyekben szereplőhöz hasonló olyan nemzeti szabályozás, amely előírja, hogy a földgáz kitermelésére vonatkozó koncessziók jogosultjai által fizetendő járadékok összegét egy olyan mutató függvényében határozzák meg, amely különbözik attól a mutatótól, amelyet a kitermelt földgáz piaci értékének meghatározásához alkalmaznak, nem valósít meg hátrányos megkülönböztetést e jogosultak tekintetében.

33

Ebből következik, hogy az a tény, hogy a QE mutató nem kapcsolódik a földgáz piaci árához, nem releváns az említett szabályozás hátrányosan megkülönböztető jellegének értékelése tekintetében. E megállapítást az a tény is megerősíti, hogy a 94/22 irányelv nem ír elő semmiféle olyan rendelkezést, amely arra kötelezné a tagállamokat, hogy a szóban forgó járadék rögzítésének egy meghatározott módszerét fogadják el, illetve azt írják elő, hogy annak értéke a PSV‑piacon kereskedés tárgyát alkotó földgáz árához kapcsolódjon.

34

E tekintetben, amint arra a főtanácsnok is rámutat indítványának 58. pontjában, nem észszerűtlen az, hogy egy tagállam a szénhidrogének kitermeléséből nyert állami bevételek nagyobb stabilitásának és előreláthatóságának biztosítása érdekében az ilyen tevékenység gyakorlásáért fizetendő járadékok kiszámításának inkább egy olyan módszerét választja, amely a kőolaj és az egyéb tüzelőanyagok közép‑ és hosszú távú piaci árán alapuló, kevésbé változékony mutatóhoz kapcsolódik, mint a QE mutató, mintsem egy olyan mutatóhoz, mint a Pfor, amely a földgáz rövid távú piaci árát tükrözi.

35

Azt is hangsúlyozni kell, hogy a 94/22 irányelv, és különösen annak 6. cikke bizonyos olyan követelményeket ír elő, amelyeket a tagállamoknak figyelembe kell venniük, amikor az arra irányuló értékelési hatáskörüket gyakorolják, hogy meghatározzák az alapügyben szereplőkhöz hasonló járadékok számításának módozatait.

36

Amint azt a főtanácsnok is kiemeli indítványának 60. és 67. pontjában, a 94/22 irányelv 6. cikkének (1) és (3) bekezdéséből az következik, hogy a tagállamok nem írhatnak elő olyan járadékokat, amelyek magas szintje a gyakorlatban lehetetlenné tennék a földgáz kutatására, feltárására és kitermelésére irányuló tevékenységek megvalósítását, vagy nem tennék lehetővé a vállalkozások függetlenségének biztosítását az irányítás területén.

37

A kérdést előterjesztő bíróság feladata annak értékelése a releváns körülmények figyelembevétele mellett, hogy megsértették‑e a 94/22 irányelvben rögzített korlátokat az előtte folyó jogviták keretében.

38

A fenti megfontolások összességére figyelemmel az előterjesztett kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 94/22 irányelv 6. cikkének (1) bekezdését ezen irányelv hatodik preambulumbekezdésével összefüggésben úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az a nemzeti szabályozás, amelynek értelmében a földgáz kitermelésére vonatkozó koncessziók jogosultjai által fizetendő járadékok összegét a kőolaj és az egyéb tüzelőanyagok közép‑ és hosszú távú piaci árain alapuló mutató, nem pedig a földgáz rövid távú piaci árát tükröző mutató függvényében számítják ki.

39

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (kilencedik tanács) a következőképpen határozott:

A szénhidrogének kutatására, feltárására és kitermelésére vonatkozó engedélyek megadásának és felhasználásának feltételeiről szóló, 1994. május 30‑i 94/22/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 6. cikkének (1) bekezdését ezen irányelv hatodik preambulumbekezdésével összefüggésben úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az a nemzeti szabályozás, amelynek értelmében a földgáz kitermelésére vonatkozó koncessziók jogosultjai által fizetendő járadékok összegét a kőolaj és az egyéb tüzelőanyagok közép‑ és hosszú távú piaci árain alapuló mutató, nem pedig a földgáz rövid távú piaci árát tükröző mutató függvényében számítják ki.