1

Az Európai Bizottság keresetlevelében annak megállapítását kéri a Bíróságtól, hogy az Olasz Köztársaság – mivel Olaszország területén számos övezetben és agglomerációban, több egymást követő évben elmulasztotta biztosítani azt, hogy a környezeti levegőben lévő PM10-koncentráció ne lépje túl a környezeti levegőben lévő kén-dioxidra, nitrogén-dioxidra és nitrogén-oxidokra, valamint porra és ólomra vonatkozó határértékekről szóló, 1999. április 22-i 1999/30/EK tanácsi irányelv (HL L 163., 41. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 4. kötet, 164. o.) 5. cikkének (1) bekezdésében – jelenleg a környezeti levegő minőségéről és a Tisztább levegőt Európának elnevezésű programról szóló, 2008. május 21-i 2008/50/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 152., 1. o.) 13. cikkének (1) bekezdésében – megállapított határértékeket, nem teljesítette az említett 5. cikkből eredő kötelezettségeit.

2

A környezeti levegő minőségének vizsgálatáról és ellenőrzéséről szóló, 1996. szeptember 27-i 96/62/EK tanácsi irányelv (HL L 296., 55. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 3. kötet, 95. o.) 11. cikkének megfelelően a tagállamoknak éves jelentést kell benyújtaniuk a PM10-koncentráció tekintetében alkalmazandó határértékek betartásáról.

3

Ezen irányelv 8. cikke értelmében:

„(1)   A tagállamoknak [helyesen: a tagállamok] összeállítanak egy listát azon övezetekről és agglomerációkról, amelyekben egy vagy több szennyező anyag szintje magasabb, mint a határérték és a tűréshatár összege.

[...]

(3)   Az (1) bekezdésben említett övezetekben és agglomerációkban a tagállamoknak intézkedéseket kell tenniük annak biztosítására, hogy a határérték elérését szolgáló tervet vagy programot az előírt határidőn belül kidolgozzák vagy végrehajtják [helyesen: végrehajtsák].

Az említett tervnek vagy programnak, amelyet a nyilvánosság számára hozzáférhetővé kell tenni, legalább a IV. mellékletben felsorolt információkat tartalmaznia kell.

(4)   Az (1) bekezdésben említett azon övezetekben és agglomerációkban, amelyekben egynél több szennyező anyag szintje magasabb, mint a határérték, a tagállamoknak gondoskodniuk kell egy, az érintett valamennyi szennyező anyagot felölelő integrált tervről.

[...]”

4

A PM10 az a pormennyiség [helyesen: részecske], amely 50%-os leválasztási hatásfokkal átmegy egy méretszelektív bemenőnyíláson 10 μm aerodinamikai átmérő esetén.

5

Ezen irányelv 5. cikkének (1) bekezdése értelmében:

„A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy a környezeti levegőben lévő PM10-koncentráció, amelyet a 7. cikkel összhangban értékeltek, az abban meghatározott időponttól kezdve ne haladja meg a III. melléklet I. szakaszában megállapított határértéket.

[...]”

6

Az említett irányelv 5. cikkének (4) bekezdése a következőket állapítja meg:

„Ha a III. melléklet I. szakaszában meghatározott, a PM10-re vonatkozó határértékeket a környezeti levegőben előforduló PM10-koncentráció a természeti jelenségeknek tulajdoníthatóan lépi túl, melyek a természetes forrásból származó normál háttérszinteket meghaladó koncentrációkat eredményeznek, akkor a tagállamok a 96/62/EK irányelv 11. cikkének (1) bekezdésével összhangban értesítik a Bizottságot, szolgáltatva a szükséges bizonyítékokat annak igazolására, hogy a túllépés természeti jelenségeknek tulajdonítható. Ilyen esetekben a tagállamok csak ott kötelesek cselekvési terveket végrehajtani a 96/62/EK irányelv 8. cikkének (3) bekezdésével összhangban, ahol a III. melléklet I. szakaszában meghatározott határértékeket más okokból, s nem természeti jelenségek miatt lépik túl.”

7

Az 1999/30 irányelv III. melléklete az emberi egészség védelme érdekében a PM10-porra vonatkozóan kétfajta határértéket ír elő, két fázist megkülönböztetve, amelyek maguk is két időszakra tagolódnak. Ami az 1. fázis 2005. január 1-je és 2009. december 31. közötti időszakait illeti, egyrészt a 24 órás 50 μg/m3 értéket naptári évenként 35-nél többször nem lehet meghaladni, másrészt az az éves érték, amelyet nem lehet meghaladni, 40 μg/m3. Ami a 2. fázis időszakait illeti, 2010. január 1-jétől kezdve, egyrészt az a 24 órás érték, amelyet naptári évenként 7-nél többször nem lehet meghaladni, 50 μg/m3, másrészt az éves érték 20 μg/m3.

8

Az ugyanezen irányelv 7. cikkében előírt PM10-koncentráció vizsgálata céljából különbséget kell tenni az „övezet” és az „agglomeráció” között.

9

Az 1999/30 irányelv 2. cikkének 8. pontja értelmében az övezet „a tagállamok területének általuk behatárolt része”.

10

Ezen irányelv 2. cikkének 9. pontja az agglomerációt úgy határozza meg, hogy az „olyan övezet, amelyben a lakosság száma meghaladja a 250 000-et, vagy ahol a lakosság száma ugyan 250000, vagy annál kevesebb, de olyan négyzetkilométerenkénti népsűrűséggel, hogy ez indokolja a tagállamok számára a környezeti levegőminőség vizsgálatának és kezelésének szükségességét”.

11

Az említett irányelv 12. cikke szerint a tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek 2001. július 19-ig megfeleljenek.

12

A 2008/50 irányelv, amely 2008. június 11-én lépett hatályba, 31. cikkével 2010. június 11-étől kezdődően hatályon kívül helyezte a 96/62 és az 1999/30 irányelvet, a tagállamok azon kötelezettségeinek sérelme nélkül, amelyek az ezen irányelvek nemzeti jogba történő átültetésére vagy alkalmazására vonatkozó határidőkkel kapcsolatosak.

13

A 2008/50 irányelv „Az emberi egészség védelme érdekében meghatározott határértékek és riasztási küszöbértékek” című 13. cikke (1) bekezdésében így rendelkezik:

„A tagállamok biztosítják, hogy zónáikban és agglomerációikban a környezeti levegőben lévő kén-dioxid, PM10, ólom és szén-monoxid szintje nem lépi túl [helyesen: ne lépje túl] a XI. mellékletben meghatározott határértékeket.

[...]

Ezen követelmények betartását a III. mellékletnek megfelelően kell vizsgálni.

A XI. mellékletben meghatározott tűréshatár a 22. cikk (3) bekezdésével és a 23. cikk (1) bekezdésével összhangban alkalmazandó.”

14

Meg kell állapítani, hogy a 2008/50 irányelv XI. melléklete nem módosította az 1999/30 irányelv III. mellékletében a PM10 tekintetében meghatározott határértékeket.

15

Ezzel szemben a 2008/50 irányelv 22. cikkében megállapítja a PM10-koncentrációra alkalmazandó határértékek eléréséhez meghatározott határidők elhalasztására vonatkozó szabályokat, és többek között az ezek alkalmazására vonatkozó kötelezettség alóli mentesség feltételeit.

16

Ezen irányelv 22. cikke értelmében:

„(1)   Amennyiben egy adott zónában vagy agglomerációban a nitrogén-dioxidra vagy a benzolra vonatkozó határértékeknek való megfelelés nem teljesíthető a XI. mellékletben meghatározott határidőig, a tagállam ezen határidőket legfeljebb öt évvel meghosszabbíthatja az adott zóna vagy agglomeráció tekintetében, feltéve, hogy azon zóna vagy agglomeráció vonatkozásában, amelyre a halasztás vonatkozik, a 23. cikknek megfelelően a levegőminőségi terv készül [helyesen: a 23. cikknek megfelelően levegőminőségi terv készül]; a levegőminőséggel kapcsolatos ezen tervet a XV. melléklet B. szakaszában felsorolt, az érintett szennyező anyagokkal kapcsolatos információkkal kell kiegészíteni, valamint a tervnek be kell mutatnia, hogy milyen módon valósítja meg a határértékek betartását az új határidő előtt.

(2)   Amennyiben egy adott zónában vagy agglomerációban a PM10 vonatkozásában a XI. mellékletben meghatározott határértékeket a helyszínre jellemző terjedési jellegzetességek, a kedvezőtlen időjárási viszonyok vagy az országhatárokon átterjedő jelleg miatt nem lehet teljesíteni, a tagállamok 2011. június 11-ig mentesülnek ezen határértékek alkalmazásának kötelezettsége alól, feltéve, hogy teljesítik az (1) bekezdésben meghatározott feltételeket, és a tagállam igazolja, hogy nemzeti, regionális és helyi szinten minden szükséges intézkedést meghoztak a határidők betartása érdekében.

[...]

(4)   A tagállamok értesítik a Bizottságot arról, hogy véleményük szerint hol alkalmazandó az (1) és a (2) bekezdés, valamint továbbítják az (1) bekezdésben említett, a levegőminőségi tervet [helyesen: az (1) bekezdésben említett levegőminőségi tervet], beleértve a Bizottság számára annak megvizsgálásához szükséges, valamennyi vonatkozó információt is, hogy a megfelelő feltételeket teljesítették-e. A Bizottság a vizsgálatában figyelembe veszi a tagállamok által tett intézkedéseknek a tagállamokban a környezeti levegő minőségére gyakorolt jelenlegi és jövőbeni becsült hatását, valamint a jelenlegi közösségi intézkedések és a Bizottság által a későbbiekben javasolt, tervezett közösségi intézkedések környezeti levegő minőségére gyakorolt becsült hatását.

Amennyiben a Bizottság az értesítés kézhezvételétől számított kilenc hónapon belül nem emel kifogást, az (1) vagy a (2) bekezdés alkalmazásának megfelelő feltételeket teljesítettnek kell tekinteni.

A Bizottság – kifogások esetén – arra kötelezheti a tagállamokat, hogy azok új levegőminőségi terveket biztosítsanak, vagy a meglévőket igazítsák ki.”

17

A 96/62 irányelv 11. cikke alapján az Olasz Köztársaság jelentéseket nyújtott be a Bizottságnak a környezeti levegőben lévő PM10-koncentrációra alkalmazandó határértékeknek a 2005–2007 közötti évek tekintetében történt betartására vonatkozóan.

18

A Bizottság ezeket a jelentéseket vizsgálva megállapította, hogy Olaszország területén számos övezetben, hosszabb időszakon át túllépték az 1999/30 irányelv III. mellékletének I. szakaszában meghatározott határértékeket.

19

A Bizottság 2008. június 30-i levelével tájékoztatta az Olasz Köztársaságot, hogy amennyiben legkésőbb 2008. október 31-ig nem kér mentességet a 2008/50 irányelv 22. cikke alapján, megindítja vele szemben az EK 226. cikk szerinti eljárást.

20

Az Olasz Köztársaság 2008. október 3-i és 16-i levelével tájékoztatta a Bizottságot azokról az intézkedésekről, amelyeket tizennégy régió és két autonóm tartomány a PM10-koncentráció tekintetében alkalmazandó határértékek túllépésének megakadályozása érdekében az illetékességük alá tartozó övezetekben eltervezett vagy meghatározott.

21

Miután 2009. január 14-ig Olaszország részéről nem érkezett hozzá mentesítési kérelem, a Bizottság megállapította, hogy a 2008/50 irányelv 22. cikke nem nyer alkalmazást.

22

Következésképpen, mivel az Olasz Köztársaság nem teljesítette az 1999/30 irányelv 5. cikkének (1) bekezdése alapján fennálló kötelezettségeit, a Bizottság 2009. február 2-án felszólító levelet küldött Olaszország részére. Ehhez a levélhez csatolta annak az 55 olaszországi övezetnek és agglomerációnak a felsorolását, amelyekben a PM10-koncentráció 2006-ban és 2007-ben meghaladta az alkalmazandó napi és/vagy éves határértékeket.

23

Az Olasz Köztársaság 2009. április 1-jei, április 30-i, október 22-i és november 11-i levelében azt válaszolta a Bizottságnak, hogy 2009. január 27-én és május 5-én két mentesítési kérelmet nyújtott be a 2008/50 irányelv 22. cikke alapján, amelyek egyrészt 67 olyan övezetre vonatkoztak, amely 12 régióban és 2 autonóm tartományban helyezkedik el, másrészt 12 olyan övezetre, amely 3 másik régióban helyezkedik el.

24

A Bizottság e két mentesítési kérelem megvizsgálását követően 2009. szeptember 28-án és 2010. február 1-jén két határozatot hozott a kérelmekről.

25

A Bizottság 2009. szeptember 28-i határozatában kifogásokat emelt az Olasz Köztársaság által 2009. január 27-én benyújtott, az Olasz Köztársaság által összeírt 67 övezetből 62 olyan övezetre vonatkozó kérelmet illetően, amelyek Emilia-Romagna, Friuli-Venezia Giulia, Lazio, Liguria, Lombardia, Marche, Umbria, Piemont, Toszkána és Veneto régióban, valamint Trentino autonóm tartományban helyezkednek el.

26

A Bizottság 2010. február 1-jei határozatában kifogásokat emelt az Olasz Köztársaság által 2009. május 5-én benyújtott, az Olasz Köztársaság által összeírt 12 övezetből 11 olyan övezetre vonatkozó kérelmet illetően, amelyek Campania, Puglia és Szicília régióban helyezkednek el.

27

Az Olasz Köztársaság ezt követően nem nyújtott be újabb mentesítési kérelmet a 2008/50 irányelv 22. cikke alapján.

28

Miután úgy ítélte meg, hogy az Olasz Köztársaság számos olaszországi övezetben, több egymást követő évben túllépte a környezeti levegőben lévő PM10-koncentráció tekintetében alkalmazandó határértékeket, a Bizottság 2010. május 7-én indokolással ellátott véleményt adott ki, amelyben arra a megállapításra jutott, hogy az Olasz Köztársaság nem teljesítette az 1999/30 irányelv 5. cikkének (1) bekezdéséből eredő kötelezettségeit. Következésképpen a Bizottság felhívta az Olasz Köztársaságot, hogy az indokolással ellátott vélemény kézbesítésétől számított két hónapos határidőn belül tegye meg a kötelezettségei teljesítéséhez szükséges intézkedéseket.

29

Az Olasz Köztársaság 2010. július 6-i válaszában olyan nemzeti stratégia kidolgozására hivatkozott, amely nemzeti szintű törvényi és rendeleti intézkedések elfogadására, valamint a PM10-kibocsátásért és a PM10-porrá átalakuló szennyező anyagok kibocsátásáért elsődlegesen felelős tevékenységi ágazatra vonatkozó iránymutatásokra irányult. Az Olasz Köztársaság egyébiránt azt kérte, hogy a tervezett törvényi és rendeleti intézkedésekről tartsanak megbeszélést a Bizottság szervezeti egységeivel. Erre a megbeszélésre 2010. július 26-án Brüsszelben került sor.

30

Az Olasz Köztársaság 2010. augusztus 25-i levelében elismerte, hogy az indokolással ellátott vélemény megválaszolására előírt határidő lejártával számos olaszországi övezetben és agglomerációban még mindig túllépik a környezeti levegőben lévő PM10-koncentráció tekintetében alkalmazandó határértékeket. Az Olasz Köztársaság további információkat is megküldött azokra a nemzeti intézkedésekre vonatkozóan, amelyeket 2010 őszéig kellett elfogadni és 2010 novembere előtt közölni, és – a 2008/50 irányelv 22. cikke alapján történő mentesülés érdekében – mellékelt egy hatástanulmányt azokról az övezetekről és agglomerációkról, amelyekben még túllépik ezeket a határértékeket.

31

A továbbiakban a Bizottságot nem tájékoztatták az említett nemzeti intézkedések elfogadásáról. Nem kapott továbbá sem az érintett övezetekről és agglomerációkról szóló hatástanulmányt, sem a 2008/50 irányelv 22. cikke alapján történő mentesítésre irányuló kérelmet.

32

Ilyen előzmények után a Bizottság benyújtotta a jelen keresetet.

33

A Bizottság keresetlevelében arra hivatkozik, hogy az Olasz Köztársaság által a 96/62 irányelv 11. cikke alapján a 2005-ös és az azt követő évekre vonatkozóan benyújtott jelentések tanúsága szerint számos olaszországi övezetben hosszabb időn keresztül túllépték a környezeti levegőben lévő PM10-koncentráció tekintetében alkalmazandó határértékeket.

34

Ezenkívül az Olasz Köztársaság által a 2009-es évre vonatkozóan közölt információk szerint az említett határértékeket huzamos időn át túllépték 70 olyan övezetben, amely Campania, Emilia-Romagna, Friuli-Venezia Giulia, Lazio, Liguria, Lombardia, Marche, Umbria, Piemont, Puglia, Szicília, Toszkána és Veneto régióban, valamint Trentino autonóm tartományban található.

35

Márpedig az Olasz Köztársaság nem fogadta el a PM10-koncentráció tekintetében alkalmazandó határértékek betartásának biztosításához szükséges intézkedéseket, és nem nyújtott be újabb mentesítési kérelmet a 2008/50 irányelv 22. cikke alapján.

36

Az Olasz Köztársaság rámutat arra, hogy a PM10-kibocsátás részben emberi eredetű, például fűtésből eredő, illetve természeti – például vulkáni – eredetű, részben pedig a légkörben az „előanyagnak” nevezett szennyezőanyagok között lezajló kémiai reakciókból származik. A környezeti levegőben lévő PM10-koncentrációt továbbá erősen befolyásolják az időjárási feltételek és a földön leülepedett részecskék felszállásának mértéke.

37

Miután a 2001-es évtől kezdődően több ízben megállapították a PM10-koncentráció tekintetében alkalmazandó határértékek túllépését, az olasz régiók a PM10-részecskék kibocsátásának csökkentése érdekében elfogadták a 96/62 irányelv 8. cikke szerinti terveket. E tervek elsősorban a közlekedési ágazatot érintették. Ezt követően 2006-tól kezdve fokozatosan intézkedéseket vezettek be a polgári ágazatra, a mezőgazdaságra és az állattenyésztésre vonatkozóan is.

38

Nemzeti szinten az illetékes hatóságok a környezeti levegőben lévő PM10-koncentráció csökkentése érdekében szintén intézkedéseket hoztak a polgári, az ipari, a mezőgazdasági és a közlekedési ágazatban.

39

E rendelkezések összességének eredményeképpen 1990 és 2009 között határozottan javult a levegő minősége, és csökkent azoknak a napoknak a száma, amelyeken túllépték a PM10 napi határértékét. Ez a javulás azonban nem bizonyult elegendőnek ahhoz, hogy az előírt határidőn belül biztosított legyen a PM10-koncentráció tekintetében alkalmazandó határértékek betartása.

40

Az Olasz Köztársaság szerint ugyanis ezt a célt lehetetlen elérni. Ehhez gazdasági és szociális szempontból drasztikus és alapvető szabadságokat – így például az áruk és a személyek szabad mozgását, a gazdasági magántevékenységet és a polgárok közüzemi szolgáltatásokhoz való jogát – sértő intézkedéseket kellene elfogadni.

41

Az Olasz Köztársaság úgy véli, hogy legalább öt indoka van annak, hogy miért nem tartották be az előírt határidőn belül a PM10-koncentráció tekintetében alkalmazandó határértékeket: az első ok a PM10-képződés jelenségének összetettsége, a második a légköri PM10-koncentrációra gyakorolt meteorológiai hatások fennállása, a harmadik a PM10-képződés jelenségére vonatkozó, hiányos műszaki ismeretek megléte, amelynek eredményeképpen e határértékek betartására túl rövid határidőket állapítottak meg, a negyedik az a tény, hogy az Európai Uniónak a PM10 előanyagainak csökkentésére irányuló politikái nem jártak a várt eredménnyel, az ötödik pedig az, hogy nincsen kapcsolat a levegőminőségre irányuló uniós politika és különösen az üvegházhatású gázok csökkentésére irányuló uniós politika között.

42

A Bizottság válaszában rámutatott arra, hogy a 96/62, az 1999/30 és a 2008/50 irányelv keretében a PM10-koncentráció tekintetében alkalmazandó határértékek betartásának ellenőrzéséhez csak az érintett tagállam által közölt adatokat veheti alapul, a tagállam pedig meghatározza a PM10-koncentráció mérési övezeteit, és vállalja ezeknek a méréseknek az elvégzését. Ebben a helyzetben az Olasz Köztársaság teljes mértékben tisztában volt azzal, hogy a határértékeket több egymást követő évben, számos övezetben túllépték.

43

Azzal az érvvel kapcsolatban, miszerint az Olasz Köztársaság általános jellegű indokok miatt nem tudta az előírt határidőn belül betartani a PM10-koncentráció tekintetében alkalmazandó határértékeket, a Bizottság arra emlékeztet, hogy a 2008/50 irányelv 22. cikke szerint bizonyos feltételek mellett mentesítés adható ezen határértékek alkalmazásának kötelezettsége alól. Az Olasz Köztársaság azonban a Bizottság által 2009. szeptember 28-i és 2010. február 1-jei határozataiban megfogalmazott kifogásokat követően nem nyújtott be újabb mentesítési kérelmet.

44

Ezenkívül a Bizottság 2009. szeptember 28-i határozatában kifejtette, hogy a világ- és kontinentális szintű PM10-kibocsátásra alapított érvet csak bizonyos sajátos helyzetekben, nem pedig általános jelleggel lehet figyelembe venni. A Pó-völgyet illetően hangsúlyozta, hogy „a Pó völgyében az országhatárokon átterjedő szennyezés becsült mértéke a régió sajátos földrajzi helyzete miatt nem tekinthető jellemzőnek, mivel a régiót hegyek és tenger veszi körül. A Bizottság megállapítja, hogy az országhatáron kívülről származó szennyezés ebben az övezetben mindenképpen korlátozott jelentőséggel bír”.

45

A Bizottság 2009. szeptember 28-i és 2010. február 1-jei határozataiban arra is rámutatott, hogy az Olasz Köztársaság nem szolgáltatott információkat a 2008/50 irányelv 20. cikke alapján arra vonatkozóan, hogy milyen mértékben vezethető vissza természeti eredetű okokra az, hogy az érintett övezetekben túllépték a PM10-koncentráció tekintetében alkalmazandó határértékeket. Egyébként pedig az Olasz Köztársaság – bár néhány regionális tervet benyújtott a Bizottságnak – még mindig nem terjesztett elő nemzeti levegőminőségi tervet.

46

A Bizottság azzal az érvvel kapcsolatban, miszerint gazdasági és szociális szempontból drasztikus és alapvető szabadságokat sértő intézkedéseket kellene elfogadni, előadja, hogy egyetlen tagállam sem nyújtott be megsemmisítés iránti keresetet az 1999/30 és a 2008/50 irányelvvel szemben.

47

A Bizottság ehhez hozzáfűzi, hogy az Olasz Köztársaság ellenkérelmében elismeri, hogy nem tartották be mindig a PM10-koncentráció tekintetében alkalmazandó határértékeket, és rövid, illetve középtávon nem fogják megoldani ezt a helyzetet. A Bizottság ebből azt a következtetést vonja le, hogy a határértékek túllépésére állandó és rendszeres jelleggel kerül sor.

48

E feltételek mellett, ha a Bíróság csak a 2005 és 2007 közötti időszakra vonatkozóan állapítaná meg a kötelezettségszegést, az ítélete nem érvényesülne hatékonyan. Mivel ugyanis a kötelezettségszegés folytatódott, a Bizottságnak újabb keresetet kellene indítania a 2008 és 2010 közötti időszakra vonatkozóan, és így tovább. A Bizottság azt is kéri, hogy a Bíróság a jelen helyzetről is határozzon, mivel a kereset az 1999/30 és a 2008/50 irányelv folyamatos megsértésére irányul.

49

Elöljáróban rá kell mutatni arra, hogy noha az Olasz Köztársaság nem emelt a jelen kereset elfogadhatatlanságára alapított elfogadhatatlansági kifogást, a Bíróság hivatalból vizsgálhatja, hogy a tagállami kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset benyújtásához az EUMSZ 258. cikkben előírt feltételek fennállnak-e (lásd többek között a C-362/90. sz., Bizottság kontra Olaszország ügyben 1992. március 31-én hozott ítélet [EBHT 1992., I-2353. o.] 8. pontját, a C-185/11. sz., Bizottság kontra Szlovénia ügyben 2012. január 26-án hozott ítélet 28. pontját és a C-34/11. sz., Bizottság kontra Portugália ügyben 2012. november 15-én hozott ítélet 42. pontját).

50

Ebből a szempontból azt kell megvizsgálni, hogy az indokolással ellátott vélemény és a kereset koherens módon és pontosan tartalmazza-e a kifogásokat, hogy a Bíróság pontosan meg tudja állapítani az uniós jog felrótt megsértésének a mértékét, amely elengedhetetlen feltétele annak, hogy a Bíróság megvizsgálhassa az állított kötelezettségszegés fennállását (lásd ebben az értelemben a C-199/04. sz., Bizottság kontra Egyesült Királyság ügyben 2007. február 1-jén hozott ítélet [EBHT 2007., I-1221. o.] 20. és 21. pontját, valamint a fent hivatkozott Bizottság kontra Portugália ügyben hozott ítélet 43. pontját).

51

Amint ugyanis a Bíróság eljárási szabályzata 38. cikke 1. §-a c) pontjának a keresetlevél benyújtásakor hatályos szövegéből és az e rendelkezéssel kapcsolatos ítélkezési gyakorlatból következik, a keresetlevélnek meg kell jelölnie a jogvita tárgyát, és tartalmaznia kell a jogalapok rövid ismertetését, illetve annak kellően egyértelműnek és pontosnak kell lennie ahhoz, hogy az alperes elő tudja készíteni védekezését, valamint a Bíróság gyakorolhassa felülvizsgálati jogkörét. Mindebből következik, hogy a kereset alapjául szolgáló alapvető ténybeli és jogi elemeknek magából a keresetlevél szövegéből kell egységes és érthető módon következniük, és a keresetlevélben a kérelmeket egyértelműen kell megfogalmazni, nehogy a Bíróság a határozatában túlterjeszkedjen a kereseti kérelmen, vagy ne határozzon valamely kifogás tekintetében (lásd a fent hivatkozott Bizottság kontra Portugália ügyben hozott ítélet 44. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

52

A jelen ügyben a Bizottság nem határozza meg pontosan sem kereseti kérelmeiben, sem azok indokolásában, hogy a kötelezettségszegést mely évek tekintetében rója fel. Mindössze arra mutat rá, hogy az Olasz Köztársaság „több egymást követő évben” túllépte a PM10-koncentráció tekintetében alkalmazandó határértékeket. Azt állítja, hogy jelenleg is fennálló kötelezettségszegésről van szó, és hogy a Bíróság határozatának a jelenre, nem pedig a múltra kell vonatkoznia, mindazonáltal az érintett időszakot nem határozza meg pontosan.

53

Ilyen körülmények között meg kell állapítani, hogy a keresetlevél nélkülözhetetlen tartalmi elemének, így azon időszak feltüntetésének hiánya, amely folyamán az Olasz Köztársaság a Bizottság állítása szerint megsértette az uniós jogot, nem felel meg a koherencia, az egyértelműség és a pontosság követelményének (lásd a fent hivatkozott Bizottság kontra Portugália ügyben hozott ítélet 47. pontját).

54

Ezenkívül a Bizottság nem tünteti fel a felrótt kötelezettségszegéssel érintett pontos időszakot, és egyébiránt tartózkodik a releváns bizonyítékok benyújtásától, annyit emelve ki szűkszavúan, hogy a jelen ügyben nincs annak elérésére irányuló eljáráshoz fűződő érdeke, hogy a Bíróság múltbéli tények alapján határozzon, tekintettel arra, hogy semmilyen előnye nem származna egy múltbéli helyzetet megállapító ítéletből. Következésképpen ezen intézmény nem csupán nyilvánvalóan nem vesz tudomást a mind a Bíróságot, mind őt magát terhelő, a jelen ítélet 50. és 51. pontjából eredő kötelezettségekről, de nem is teszi lehetővé a Bíróság számára a jelen, kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset keretében a felülvizsgálati jogkörének gyakorlását.

55

Mindazonáltal meg kell állapítani, hogy az Olasz Köztársaság által benyújtott, a 2005 és 2007 közötti időszakra vonatkozó éves jelentések vizsgálata azt mutatta, hogy a PM10-koncentráció több övezetben és agglomerációban meghaladta az alkalmazandó határértékeket. E jelentések alapján a Bizottság úgy ítélte meg, hogy az Olasz Köztársaság nem teljesítette az 1999/30 irányelv 5. cikkének (1) bekezdésében előírt kötelezettségeket, mivel a felszólító levél mellékletében felsorolt 55 olaszországi övezetben és agglomerációban a PM10-koncentráció 2006-ban és 2007-ben meghaladta az alkalmazandó napi és/vagy éves határértékeket.

56

Mindezekből az a következtetés vonható le, hogy az 1999/30 irányelv 5. cikkének (1) bekezdésében előírt kötelezettségek megsértése mindenképpen kiterjed a 2006-os és a 2007-es évre, és 55 olaszországi övezetre és agglomerációra vonatkozik.

57

E feltételek mellett a jelen kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset az így meghatározott keretek között elfogadhatónak nyilvánítható. A 2005-ös év és a 2007 utáni időszak tekintetében azonban a keresetet mint elfogadhatatlant el kell utasítani.

58

A jelen kereset megalapozottságát illetően emlékeztetni kell arra, hogy az Olasz Köztársaság észrevételeiben elismeri, hogy – a jelen ítélet 56. pontjában megállapított korlátozáson belül – a PM10-koncentráció meghaladta az alkalmazandó határértékeket.

59

Az Olasz Köztársaság hozzáfűzi, hogy legalább öt, a jelen ítélet 41. pontjában ismertetett indoka van annak, hogy miért nem tartották be az 1999/30 irányelvben előírt határidőn belül ezeket a határértékeket. Ebben a helyzetben az említett határértékek betartása érdekében gazdasági és szociális szempontból drasztikus, illetve olyan alapvető szabadságokat sértő intézkedéseket kellene elfogadni, mint például az áruk és a személyek szabad mozgása, a gazdasági magántevékenység és a polgárok közüzemi szolgáltatásokhoz való joga.

60

E tekintetben hangsúlyozni kell, hogy – hacsak az uniós jogalkotó nem módosít valamely irányelvet a végrehajtás határidejének meghosszabbítása céljából – a tagállamoknak az eredeti határidőn belül kell az irányelvnek megfelelniük.

61

Ezenkívül meg kell állapítani, hogy az Olasz Köztársaság nem állítja azt, hogy kérte volna az 1999/30 irányelv 5. cikke azon (4) bekezdésének alkalmazását, amely arra a helyzetre vonatkozik, amikor a környezeti levegőben előforduló PM10-koncentráció tekintetében alkalmazandó határérték túllépése olyan természeti jelenségeknek tulajdonítható, amelyek a természetes forrásból származó normál háttérszinteket érezhetően meghaladó koncentrációkat eredményeznek.

62

Márpedig az EUMSZ 258. cikk szerinti eljárás az EUMSZ-Szerződésből vagy valamely másodlagos jogi aktusból származó kötelezettségek tagállamok általi megszegésének objektív megállapításán alapszik (lásd a 301/81. sz., Bizottság kontra Belgium ügyben 1983. március 1-jén hozott ítélet [EBHT 1983., 467. o.] 8. pontját és a C-297/08. sz., Bizottság kontra Olaszország ügyben 2010. március 4-én hozott ítélet [EBHT 2010., I-1749. o.] 81. pontját).

63

Amennyiben ennek megállapítása – a jelen ügyhöz hasonlóan – bizonyítást nyert, nincs relevanciája annak, hogy a kötelezettségszegés azon tagállam szándékából ered, amelynek e kötelezettségszegés betudható, vagy gondatlanságának, illetve azon technikai nehézségeknek a következménye, amelyekkel szembesült (a C-71/97. sz., Bizottság kontra Spanyolország ügyben 1998. október 1-jén hozott ítélet [EBHT 1998., I-5991. o.] 15. pontja és a fent hivatkozott Bizottság kontra Olaszország ügyben 2010. március 4-én hozott ítélet 82. pontja)

64

Mindenesetre az a tagállam, amely pillanatnyilag olyan leküzdhetetlen nehézségekkel szembesül, amelyek miatt nem tud eleget tenni az uniós jogból eredő kötelezettségeinek, csak azon időszakra vonatkozóan hivatkozhat vis maior helyzetre, amely e nehézségek leküzdéséhez szükséges (lásd ebben az értelemben a C-1/00. sz., Bizottság kontra Franciaország ügyben 2001. december 13-án hozott ítélet [EBHT 2001., I-9989. o.] 131. pontját).

65

A jelen ügyben azonban az Olasz Köztársaság által előadott érvek túlságosan általánosak, és nem elég pontosak ahhoz, hogy vis maiornak történő minősítés révén igazolni lehessen azt, hogy a Bizottság által említett 55 olaszországi övezetben és agglomerációban nem tartották be a PM10-koncentráció tekintetében alkalmazandó határértékeket.

66

Következésképpen a keresetnek a jelen ítélet 56. pontjában említett keretek között helyt kell adni.

67

A fenti megfontolásokra tekintettel meg kell állapítani, hogy az Olasz Köztársaság – mivel a 2006-os és a 2007-es évekre vonatkozóan nem biztosította, hogy a Bizottság 2009. február 2-i felszólító levelében említett 55 olaszországi övezetben és agglomerációban a környezeti levegőben lévő PM10-koncentráció ne haladja meg az 1999/30 irányelv 5. cikkének (1) bekezdésében meghatározott határértékeket – nem teljesítette az e rendelkezésből eredő kötelezettségeit.

68

Az eljárási szabályzat 138. cikkének 1. §-a alapján a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Ugyanezen szabályzat 138. cikke 3. §-ának első mondata értelmében részleges pernyertesség esetén mindegyik fél maga viseli saját költségeit.

69

A jelen jogvitában szem előtt kell tartani azt, hogy a Bizottságnak az 1999/30 irányelv 5. cikkéből – jelenleg a 2008/50 irányelv 13. cikke – eredő kötelezettségek nemteljesítésére alapított kifogását a 2005-ös év és a 2007-et követő időszak vonatkozásában a jelen ítélet elfogadhatatlannak nyilvánította.

70

Következésképpen a Bizottságot és az Olasz Köztársaságot kötelezni kell saját költségeik viselésére.

A fenti indokok alapján a Bíróság (első tanács) a következőképpen határozott: