1. 

Egy bírósági eljárás keretében, amelynek tárgya az adatbázisok jogi védelméről szóló, 1996. március 11-i 96/9/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv ( 2 ) 7. cikke szerinti sui generis jog, a Court of Appeal azt kérdezi a Bíróságtól, hogy az e jog által védett adatbázis tartalmának bizonyos használatát „kimásolásnak” vagy „újrahasznosításnak” kell-e minősíteni, és a minősítést követően hol kell megvalósultnak tekinteni.

2. 

A jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem célja, hogy lehetővé tegye a Bíróság számára, hogy az úgynevezett sui generis jogot sértő cselekmények helyének kérdésében határozatot hozzon. Az interneten keresztül történő közlés terén a Bíróság által felvázolt ítélkezési gyakorlattal összhangban arra szorítkozom, hogy ezen eszköz sajátosságaihoz és különösen a 96/9 irányelv fogalmi kategóriáihoz igazodó megoldást javasoljak, egyéb kérdéseket figyelmen kívül hagyva, különösen a bírósági hatáskörre vonatkozóan, amelyet álláspontom szerint a kérdést előterjesztő bíróság nem vitatott.

3.

A 96/9 irányelv II. fejezetének („Szerzői jog”) „A védelem tárgya” címe alatt az 5. cikk úgy rendelkezik, hogy:

„A szerzői jogi védelem alatt álló adatbázis tekintetében az adatbázis szerzőjének kizárólagos joga, hogy:

[…]

[…]”

4.

A 96/9 irányelv III. fejezetének („Sui generis jog”) „A védelem tárgya” címet viselő 7. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)   Azon adatbázisok előállítói számára, amelyek tartalmának megszerzése, ellenőrzése, illetve előállítása minőségileg vagy mennyiségileg jelentős ráfordítással járt, a tagállamok biztosítják a jogot arra, hogy az adatbázis egész tartalmának vagy minőségi és/vagy mennyiségi szempontból jelentős részének kimásolását és/vagy újrahasznosítását megakadályozzák.

(2)   E fejezet alkalmazásában:

A nyilvános haszonkölcsönzés nem minősül kimásolásnak, illetve újrahasznosításnak.

[…]”

5.

Az Egyesült Királyságban a szerzői jogokról és adatbázisjogokról szóló 1997. évi rendelettel (Copyright and Rights in Database Regulations 1997) (1997/3032. sz. SI) módosított szerzői jogokról szóló 1988. évi törvény (Copyright, Designs and Patents Act 1988) útján ültették át a 96/9 irányelvet. A brit törvény megegyezik az irányelv tartalmával.

6.

A Football Dataco Ltd., a Scottish Premier League Ltd., a Scottish Football League és a PA Sport UK Ltd. (a továbbiakban: Football Dataco és társai), a jelen eljárásban részt vevő társaságok felelősek az angol és skót labdarúgó-bajnokságok szervezéséért. Az első feladata a bajnokságokkal kapcsolatos adatok létrehozása, illetve az adatok és a szerzői jogok hasznosítása, ezenfelül állítása szerint a brit jog alapján a „Football Live” elnevezésű adatbázison fennálló sui generis jog jogosultja.

7.

A szóban forgó adatbázis (Football Live) folyamatban lévő futballmeccsek adatainak gyűjteménye (a meccsállások, a játékosok nevei, sárga és piros lapok, szabálytalanságok, cserék). Az adatokat főleg korábbi hivatásos futballjátékosok gyűjtik össze, akiket a Football Dataco és társai szabadúszóként foglalkoztatnak, és akik e célból eljárnak a meccsekre. A Football Dataco és társai szerint amellett, hogy az adatok megszerzése és/vagy ellenőrzése jelentős ráfordítást igényel, a Football Live gyűjtemény a tapasztalt munkatársak által nyújtott szakértelmet, erőfeszítést, körültekintést és számottevő szellemi munkát is követel.

8.

Másrészt, a Sportradar GmbH német társaság interneten keresztül közvetlenül szolgáltatja az eredményeket és az angol bajnokság meccseivel kapcsolatos egyéb statisztikákat. Az említett szolgáltatás a „Sport Live Data” nevet viseli.

9.

Különösen, a Sportradar GmbH működtet egy betradar.com elnevezésű weboldalt. Azon sportfogadási társaságok, amelyek a Sportradar GmbH ügyfelei feltehetően a svájci Sportradar AG társasággal kötnek szerződést, amely a Sportradar GmbH anyavállalata. Ezen társaságok között van a bet365 brit társaság és a Stan James gibraltári társaság. Mindkét társaság a brit piacon nyújt fogadási szolgáltatásokat. A weboldalaikon egy link mutat a betradar.com oldalra. A „Live Score” opció hozzáférést biztosít egy, a képernyőn keresztbefutó banneren megjelenő adatokhoz, amelyen a bet365 vagy a Stan James felirat olvasható, ez alapján a Court of Appeal arra következtet, hogy az egyesült királysági közönség az alperes társaságok számára fontos célközönséget képez.

10.

2010. április 23-án a Football Dataco és társai, azt állítva, hogy a Sport Live Data által szolgáltatott információk a Football Live-ból származtak, keresetet indítottak a Sportradar ellen a High Court of England and Wales előtt a Football Live adatbázison fennálló sui generis jog megsértéséből eredő károk megtérítése iránt.

11.

A Sportradar vitatta a brit bíróság hatáskörét, és a Landgericht Gerához (Németország) fordult, hogy állapítsa meg formálisan, hogy tevékenységei a Football Dataco és társai egyetlen szerzői jogát sem sértik.

12.

A High Court megállapította hatáskörét a Football Dataco és társai keresetének elbírálására, amennyiben az a Sportradar és az Egyesült Királyságban a weboldalát használó ügyfelei egyetemleges felelősségének megállapítására irányul, illetve hatáskörének hiányát abban az esetben, ha a kereset a Sportradar elsődleges felelősségének megállapítását kéri. A High Court határozata ellen mindkét fél fellebbezést nyújtott be a Court of Appealhoz, amely bíróság előzetes döntéshozatal céljából az alábbi kérdéseket terjeszti elő.

13.

A Court of Appeal a következő kérdést terjesztette elő:

„Ha az egyik fél a 96/9/EK irányelv (a továbbiakban: az adatbázis irányelv) szerint sui generis jog alapján védett adatbázisból adatokat tölt fel saját, az A tagállamban található szerverére és egy, a B tagállamban tartózkodó felhasználó kéréseinek eleget téve a szerver elküldi az említett adatokat a felhasználó gépére, hogy az adatokat e gép memóriája eltárolja, és azok megjelenjenek annak képernyőjén,

14.

A Court of Appeal úgy véli, hogy nem helyénvaló önálló álláspontot kialakítani e tekintetben, ezért a felek érveinek ismertetésére szorítkozik (az előzetes döntéshozatalra utaló határozat 45. pontja).

15.

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem 2011. április 8-án érkezett a Bírósághoz.

16.

A jelen eljárásban részt vevő feleken és a Bizottságon kívül a spanyol és portugál kormány terjesztett elő írásbeli észrevételeket.

17.

A tárgyalás időpontjának kitűzését követően a Bíróság felhívta a feleket, hogy érveiket az alábbi két kérdésre összpontosítsák:

18.

A 2012. március 8-án tartott tárgyaláson a belga és portugál kormány, valamint a jelen ügyben részes felek és a Bizottság vett részt.

19.

A Court of Appeal által előterjesztett első kérdést illetően a Football Dataco és társai azt állítják, hogy egy felhasználó gépére történő adatküldés egyaránt minősül kimásolásnak, amennyiben egy védett adatbázisból eredetileg származó adatok más hordozóra történő átvitele valósul meg, és újrahasznosításnak, ha az említett adatokat a nyilvánosság felé továbbítja.

20.

A kérdést előterjesztő bíróság által felvetett második kérdésre vonatkozóan a Football Dataco és társai azt állítják, hogy a Sportradar tevékenységére úgy kell tekinteni, mint amely az Egyesült Királyságban valósult meg, mivel ezen tagállam felé irányult. Álláspontjuk szerint tehát a „kibocsátási elmélet” lenne irányadó, amelyet mind a 2001/29 irányelv ( 6 ), mind a WIPO Szerződés ( 7 ) alkalmaz, valamint a Bíróság is, a hivatkozott L’Oréal ügyben hozott ítéletében.

21.

A spanyol kormány lényegében véve egyetért a Football Dataco és társai álláspontjával, véleménye szerint a vizsgált tevékenység azon A tagállamban megvalósuló kimásolásnak minősül, ahol azon szerver található, amelyre a védett adatbázisból feltöltik az adatokat, és azon B tagállamban megvalósuló újrahasznosításnak minősül, ahol az a felhasználó tartózkodik, akinek a kérésére az adatokat elküldik.

22.

A portugál kormány hangsúlyozza, hogy a jelen esetben a védett adatbázis használata nélkül is meg lehetett volna szerezni az adatokat. Ebből következően, ameddig erről nem lehet megbizonyosodni, kizárólag újrahasznosításról lehet beszélni, amely feltehetően mindkét tagállamban megvalósult.

23.

A Bizottság a maga részéről azt állítja, hogy a kérdést ki kell terjeszteni a küldést megelőző adatfeltöltésre, olyan értelemben, hogy ez kimásolásnak minősülne, míg az előbbi újrahasznosításnak. A Bizottság megállapítja, hogy a jogi minősítés szempontjából közömbös annak a helynek a kérdése, ahol a tevékenységek megvalósulnak, és ez adott esetben a jelen eljárást követően, az ügyre irányadó törvény meghatározásakor fog jelentőséggel bírni.

24.

Végül a Sportradar áttér a vizsgált tevékenységek helyének kérdésére, amelynek meghatározása során az úgynevezett „kibocsátási elméletből” kell kiindulni. Véleménye szerint ezt az elméletet alkalmazza a 96/9 irányelv, a Berni Uniós Egyezmény ( 8 ), a 89/552/EGK irányelv ( 9 ), a 93/83/EGK irányelv ( 10 ), valamint a 2001/29 irányelv. E felvetés következményeként mind az adatküldés, mind az előzetes feltöltés kizárólag azon tagállamban megvalósuló újrahasznosításnak minősül, ahol azon szerver található, amelyre a védett adatokat feltöltötték.

25.

Azon két kérdést illetően, amellyel kapcsolatban a Bíróság felhívása alapján a felek a tárgyaláson érveiket előadták, mindenki egyetért abban, hogy az adatküldés helye mind az illetékes nemzeti bíróság, mind az alkalmazandó jog szempontjából meghatározó jelentőségű. Következésképpen a felek közötti vita kezdettől fogva a kérdéses sui generis jog megsértése helyének a meghatározására irányult. E tekintetben mindegyik fél fenntartotta az írásbeli észrevételekben kifejtett álláspontját, a Bizottságot kivéve, amely a tárgyalás folyamán kitartott amellett, hogy a jelen ügyben mind a kimásolás, mind az újrahasznosítás megvalósult mind az A, mind a B tagállamban, mivel véleménye szerint döntő egyrészt a sértő magatartás, másrészt maga a sérelem közötti különbségtétel.

26.

Végül a tárgyalás során mind a belga kormány, mind a portugál kormány úgy érvelt, miszerint a 96/9 irányelv 1. cikkének (2) bekezdése alapján a Football Live nem tekinthető adatbázisnak, amennyiben sem a tartalma, sem a konfigurációja alapján nem felel meg az említett irányelv által biztosított védelemhez szükséges feltételeknek.

27.

A Court of Appeal által előterjesztett kérdések helyes értelme és terjedelme megismerésével kapcsolatban úgy vélem, hogy a Court of Appeal végzésében foglalt, az előzetes döntéshozatal iránti kérelmet megelőző és kísérő, ugyanazon dátummal ellátott nyilatkozat tartalma felvilágosító jellegű.

28.

A fent hivatkozott végzésben foglalt nyilatkozat következtetése a) a Court of Appeal nem rendelkezik hatáskörrel a szerzői jogsértéssel kapcsolatban (amely kérdéssel az előzetes döntéshozatal iránti kérelem 14–18. pontja foglalkozik), b) a fenti bíróság rendelkezik hatáskörrel a Sportradar egyetemleges felelőssége megállapítása tárgyában (amely kérdéssel az előzetes döntéshozatal iránti kérelem 19–39. pontja foglalkozik), és c) határozathozatalra nem került sor a High Court hatáskörével kapcsolatban, amennyiben az külön az egyes alperesek ellen benyújtott kérelemre vonatkozik.

29.

Ez utóbbi elemmel az előzetes döntéshozatal iránti kérelem nem foglalkozik. Helyette a kérelem, a 40. ponttól kezdve, felvázolja, mi tekinthető a kérdéseket alátámasztó alapoknak, ahogyan azt a későbbiekben kifejti: a „kimásolással” és az „újrahasznosítással” kapcsolatos kérdések (40–41. pont), a fentiekben foglaltakon túl kimerítő leírása a felek „közvetítés” és „közlési” elméletekkel kapcsolatos álláspontjának (42–46. pont), és a kérelem ezen része a fent említett kérdések bemutatásával zárul.

30.

Az első kérdés valamely cselekmény jogi minősítésére vonatkozik, amelyet a 96/9 irányelvnek megfelelően a Court of Appeal részletesen a következőképpen ír le: egy tagállamban található szervert működtető fél általi, sui generis oltalomban részesülő adatbázisból megszerzett adatok „elküldése” egy másik tagállamban található felhasználó számítógépére e felhasználó kérésére való válaszként.

31.

Nem merül fel kérdés a Football Live adatbázissal kapcsolatban, amelyet a 96/9 irányelv 1. cikkének (2) bekezdése alapján adatbázisnak kell tekinteni, sem a Football Dataco és társai által az adatbázisra vonatkozóan érvényesíteni kívánt jogokkal kapcsolatban. Álláspontunk szerint tehát nincs helye a belga és a portugál kormány arra irányuló kísérletének, hogy felülvizsgálatra kerüljön miszerint a Football Live a 96/9 irányelv alapján védett adatbázis-e.

32.

Sem ez a kérdés, sem az, hogy a Football Dataco és társai jogosultjai-e a Football Live adatbázisra vonatkozó sui generis jognak, nem képezte az alapeljárás tárgyát.

33.

Éppen ellenkezőleg, emlékeztetni kell arra, hogy amint azt az előzetes döntéshozatalra utaló végzés 19. pontja is megállapítja, amit a Sportradar az alapeljárásban különösen vitat az az Egyesült Királyság bíróságainak a Football Dataco és társai által az ellene benyújtott önálló keresetben foglalt sui generis jog sérelmének megállapítására vonatkozó hatásköre.

34.

Azt sem vitatják, hogy a „küldött” adatok a Football Live-ról származnak, illetve a „küldés” a Sportradarnak az Egyesült Királyságtól eltérő egyik tagállamban található szerveréről történt. Amennyiben tehát az előző állítás magától értetődik, a Bizottsággal ellentétben úgy véljük, hogy nem kell azon cselekmény jogi minősítésének kérdésével foglalkozni, amely a Football Live adatbázisból szerzett adatoknak a Sportradar szerverére történő feltöltéséből áll. E kérdésre adandó válasz nem bír jelentőséggel azon kérdéssel kapcsolatban, amelyet a Court of Appeal terjesztett a Bíróság elé, amely olyan adatoknak kizárólag az Egyesült Királyságban tartózkodó felhasználó gépére történő küldésére vonatkozik, amelyek természetével, megszerzésével és eredetével kapcsolatban nem merültek fel kétségek.

35.

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdés a már minősített „küldés” helyének meghatározásával kapcsolatos. A Bizottság álláspontja szerint a küldés cselekménye helyének meghatározása közömbös a cselekmény minősítése szempontjából. Ez kétségkívül így van. Mindazonáltal ez önmagában véve még nem meggyőző. Ésszerű valószínűsíteni, hogy annak oka, hogy a Court of Appeal a „küldés” helyével kapcsolatos kérdést vet fel azért történik, mert feltehetően csak ebből az adatból kiindulva tudná meghatározni az alapeljárásban felmerült jogvita elbírálására illetékes bíróságot, amely kérdés, a tárgyalás folyamán is észrevehető módon, az eljárásban felvetett jogvita egyik aspektusa (az előzetes döntéshozatalra utaló végzés 19. és 20. pontja).

36.

Mindazonáltal nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a Court of Appeal mennyire pontosan fogalmazza meg a Bíróság elé terjesztett két kérdést. Óvatosan fogalmazta meg kétségét a Sportradar általi küldéssel kapcsolatban, és elsősorban arra kereste a választ, hogy „kimásolásnak” vagy „újrahasznosításnak” minősül-e, valamint következő lépésben a konkrét cselekmény megvalósulási helyének meghatározásával kapcsolatban vetett fel kérdést. Véleményünk szerint azáltal, hogy egyáltalán nem hivatkozik az e cselekmény okozta kárra, a kérdést előterjesztő bíróság szeretné elkerülni, hogy a Bíróság következtetéseket vonjon le a „küldés” helyének meghatározásából. Következésképpen, a konkrét küldési hely meghatározására irányuló kérdésre szorítkozunk, anélkül hogy vizsgálatunkkal kitérnénk a fenti kérdés válaszából leszűrhető azon megállapításokra, amelyeket a kérdést előterjesztő bíróságnak kell majd megoldania.

37.

Másrészt, úgy vélem, hogy az alapeljárási cselekményekből következően nem állapítható meg, hogy a Court of Appealnek az alapeljárásra illetékes bíróság meghatározását követően kétségei lennének az ügyre alkalmazandó jog megállapításával kapcsolatban. Ez a tárgyalás folyamán sem merült fel vita tárgyaként, ez alapján úgy vélem, hogy Bíróságnak e tekintetben nem kellene döntést hoznia.

38.

Úgy vélem, hogy az első kérdésre adandó válasz kétségkívül a Bíróság viszonylag újabb különböző döntéseiben lefektetett ítélkezési gyakorlatából ( 11 ) következik.

39.

Az említett doktrína alapján a kimásolás és újrafelhasználás fogalmát objektív szempontból „akként kell értelmezni, hogy azok olyan cselekményekre vonatkoznak, mint az adatbázis létrehozójának a ráfordításaiból származó eredmények hozzájárulása nélküli felhasználása és a nyilvánosság számára történő hozzáférhetővé tétele, amelyek ezáltal megfosztják a létrehozó személyt az e ráfordítások költségeinek megtérülését biztosító jövedelemtől” (a hivatkozott The British Horseracing Board ügyben hozott ítélet 51. pontja).

40.

Olyan fogalmakról van tehát szó, amelyeket „nem lehet csak az eredeti adatbázisból történő közvetlen kimásolásra vagy újrahasznosításra korlátozni, mivel ezáltal az adatbázis létrehozóját védelem nélkül hagynánk az olyan jogosulatlan másolási cselekményekkel szemben, amelyeket már az eredeti adatbázis valamely példányából hajtottak végre” (a hivatkozott The British Horseracing Board ügyben hozott ítélet 52. pontja). Következésképpen, „a kimásolás és az újrahasznosítás fogalma nem feltételezi az érintett adatbázishoz való közvetlen hozzáférést” (a hivatkozott The British Horseracing Board ügyben hozott ítélet 53. pontja.).

41.

A jelen esetben, amely a sui generis jog alapján védett adatbázisból származó adatoknak előzetes kérelem alapján a felhasználó gépére történő „küldésre” korlátozódik, nyilvánvaló, hogy olyan cselekményről van szó, amely szükséges alkotóelemként kapcsolódik a nyilvánosság számára történő hozzáférhetővé tételhez, amely a The British Horseracing Board ügyben lefektetett doktrína alapján a 96/9 irányelv 7. cikkének (2) bekezdése értelmében vett újrahasznosításnak minősül.

42.

Ugyanis a 96/9 irányelv által meghatározott „újrahasznosítást” csak úgy lehet értelmezni az interneten keresztül történő közvetítés összefüggésében, mint a „hozzáférhetővé tétel” hatásának kiváltásához szükséges viselkedésformák alkotta összetett cselekményt, amelyen az „újrahasznosítás” alapszik maga az irányelv szövege értelmében. A Sportradar általi küldés cselekménye, amelyre a Court of Appeal is hivatkozik, szükséges elemként beilleszkedik ebbe az összetett cselekménybe, és ezért e tekintetben arra kell következtetni, hogy az „újrahasznosítás” természetét osztja.

43.

Ennél a pontnál érdemes visszatérni azokra a körülményekre, amelyek között ezen előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés felvetődött. Ebből következően érzékelhetjük annak a ténynek a jelentőségét, hogy a kérdést előterjesztő bíróság kételyt támasztott egy olyan konkrét cselekmény elbírálására vonatkozó hatáskörével kapcsolatban, mint a Sportradar általi „küldés”.

44.

Mindenekelőtt fel kell idézni, hogy a Court of Appeal nem vitatja, hogy hatáskörrel rendelkezik a Football Dataco és társai által a Sportradar és az Egyesült Királyságban tartózkodó ügyfelei ellen, egyetemleges felelősség megállapítása iránt benyújtott kereset elbírálására. Azonban kétségei támadtak a Football Dataco és társai által a Sportradar ellen benyújtott önálló kereset elbírálására vonatkozó hatáskörrel kapcsolatban.

45.

Álláspontunk szerint nyilvánvaló, hogy az, hogy az egymást követő magatartások a Sportradartól kiindulva, e társasággal szerződő sportfogadási társaságokon keresztül a Football Live adatainak az egyének számára történő hozzáférhetővé tételéhez vezetnek, az „újrahasznosítás” tipikus esetét alkotja.

46.

Mindazonáltal, amennyiben az alapeljárásban a kereset kizárólag a Sportradar ellen irányul, a kérdést előterjesztő bíróság felteszi a kérdést, hogy e társaságnak a folyamathoz kapcsolódó és annak részét képező magatartása, amely osztja az ilyen magatartások összességére jellemző jogi minősítést, a beágyazottságon túl önmagában véve rendelkezik-e egy eltérő minősítéshez elegendő entitással és önállósággal.

47.

Álláspontom szerint egyértelműen nemleges választ kell adni. Az alapeljáráshoz hasonló esetekben az a tény, hogy az „újrahasznosítás” különböző alanyoknak tulajdonítható számos magatartás egybeesésének eredménye, nem jelenti azt, hogy a 96/9 irányelv értelmében és annak következményeivel minden egyes cselekmény önmagában ne minősülne „újrahasznosításnak”. Természetesen minden egyes magatartásnak önmagában értelme van, ha az összetett cselekmény része, ezért tehát szükségszerűen osztják a szóban forgó cselekményre vonatkozó minősítést.

48.

Következésképpen, és elsőként levont következtetés alapján azt javaslom, hogy a Bíróság akként válaszolja meg az első kérdést, hogy különösen a Sportradar által megvalósított „küldés” a 96/9 irányelv 7. cikke (2) bekezdésének b) pontja szerinti újrahasznosításnak minősül.

49.

A kérdést előterjesztő bíróság által felvetett második kérdésre adandó válasz érdekében a feleknek a közvetítés terén fennálló két klasszikus elmélet egyike mellett kell állást foglalniuk: egyrészt az úgynevezett „kibocsátási elmélet”, amelynek értelmében az újrahasznosítás ott valósul meg, ahol a Sportradar szervere található, amelyről a brit piacon szolgáltatást nyújtó két sportfogadási társaság ügyfelei által kért adatok „elküldésre kerültek”. Másrészt az úgynevezett „közvetítési vagy vételi elmélet” értelmében az Egyesült Királyságban valósulna meg az újrahasznosítás, ahol a Sportradarhoz kapcsolódó sportfogadási társaságok brit ügyfelei, kérésük alapján a Sportradar által az Egyesült Királyság területén kívülről közvetített adatokat kaptak a számítógépükre.

50.

A probléma ezen felvetése megmutatja, hogy az internethez kapcsolódóan meglehetősen nehéz a műsorszolgáltatás összefüggésében megalkotott fogalmi szerkezetek alkalmazása. Olyan összefüggésről van szó, amelyben a felek által hivatkozott uniós szabályozás vagy nem alkalmazza egyértelműen valamelyik lehetséges alternatívát ( 12 ), vagy ha alkalmazza, csak azon okból teszi, mert a célkitűzése pontosan valamelyik tevékenység biztosításán alapszik ( 13 ).

51.

A jelen ügyben a Bíróság gyakorlatához hasonlóan, egy saját szerkezet kialakítására van szükség, amely illeszkedik az interneten keresztül történő közvetítés sajátosságaihoz és különösen az esetre alkalmazandó uniós szabályozáshoz, amelynek hiteles értelmezését kérte a kérdést előterjesztő bíróság.

52.

Először is az interneten keresztül történő közvetítés területére visz minket, e jelenség sajátosságait az adatok terjesztése összefüggésében, egy másik előzetes döntéshozatal iránti kérelemmel kapcsolatban volt alkalmam kifejteni. ( 14 )

53.

Másodszor egy olyan jogi normához, a 96/9 irányelvhez vezet minket, amelynek megalkotását a tagállamokban az adatbázisjogok nem megfelelő védelmének megállapítása igazolja, ahogyan azt az első preambulumbekezdésében kifejezetten kimondja, miszerint az uniós jogalkotó szándéka nem más, mint ennek a védelemnek a megteremtése az adatbázis létrehozója úgynevezett sui generis jogainak elismerése és biztosítása útján, ezen irányelv által tipizált olyan magatartásokkal szemben, mint a „kimásolás” és az „újrahasznosítás” esetei, vagyis pontosan azok, amelyek a jelen ügyben is megjelennek.

54.

Ugyanezen 96/9 irányelv, amint azt már említettem, az „újrahasznosítás” fogalmát önálló kategóriaként használja, oly módon meghatározva, hogy az álláspontunk szerint tökéletesen megfelel az adatok interneten keresztül történő közvetítésének sajátossága által megkövetelt elméleti felépítés feltételeinek.

55.

Az internet összefüggésében a „kibocsátás” és a „vétel” kategóriái olyan viszonylagos értékkel bíró kritériumok, amelyek azon két végpont helyzetének meghatározására szolgálnak, amelyek között létrejön a közvetítés. A globális kiterjedésű közvetítő eszközök rácsos hálózatában, amelyet folytonosan megújuló tartalom és mind a mai napig jelentős fokú ellenállás jellemez azon szabályozási fegyelem ellen, amely a hatékonyság és a hatás érdekében csak az államok nemzetközi közössége összességének akaratából eredhet, az olyan fogalmakon, mint tér és idő, alapuló kategóriák hasztalanná válnak, a virtuális valóság világában nagyon kétértelmű jelentést nyernek.

56.

A Bíróság megfelelő kritériumot talált az interneten fellelhető adatok célállomásának gondolatában. Ezt használta mind a L’Oréal-ügyben ( 15 ), mind a Pammer és Hotel Alpenhof ügyben ( 16 ).

57.

Úgy vélem, hogy e követelmény összhangban van a 96/9 irányelv 7. cikke (2) bekezdésének b) pontja által elfogadott kritériummal, amely úgy határozza meg az „újrahasznosítást”, mint egy védett adatbázis tartalmának a nyilvánosság számára, „bármilyen módon történő hozzáférhetővé tételét”.

58.

Úgy vélem, hogy a „nyilvánosság számára történő hozzáférhetővé tétel” megfogalmazás nélkülözhetetlen fogalmi kulcs a brit bíróság által felvetett kérdések megválaszolásához. E tekintetben az „újrahasznosítás” fogalma tartalmazná azon cselekmények összességét, amelyek a jelen ügyben a Sportradar szerveréről a sportfogadási társaságok szerverére történő „küldéstől” kiindulva ez utóbbiak ügyfelei által a küldött adatokhoz történő hozzáféréssel zárul.

59.

Végül, amennyiben az „újrahasznosítás” az internet összefüggésében nem önálló cselekmény szokott lenni, hanem olyan cselekmények összességének rendezett sorozata, amelynek tárgya bizonyos adatoknak a hozzáférhetővé tétele egy rácsos és többpólusú szerkezetű közvetítő eszközön keresztül, és amelyek ezen eszköz által valósulnak meg a különböző területen tartózkodó egyének magatartásának eredményeként, meg kell állapítani, hogy az „újrahasznosítás”„helye” az a hely, ahol az eredményhez, vagyis a védett adatok „hozzáférhetővé tételéhez” szükséges egyes cselekmények megvalósulnak, amelyen az újrahasznosítás alapszik.

60.

Második következtetésként tehát azt javaslom, hogy a Bíróság úgy válaszolja meg a második kérdést, hogy a szóban forgó újrahasznosítás a különböző tagállamokban véghezvitt magatartások sorozata következtében valósul meg, aminek következtében meg kell állapítani, hogy az újrahasznosítás az összes és minden egyes tagállamban megvalósul.

61.

Következésképp azt javaslom a Bíróságnak, hogy az előzetes döntéshozatal céljából előterjesztett kérdésekre a következőképpen válaszoljon: