—

a Celaya Emparanza y Galdos Internacional SA képviseletében J. L. Gracia Albero, F. Rodríguez Domínguez, F. Miazetto és S. Ferrandis González abogadók,

—

a lengyel kormány képviseletében M. Laszuk, I. Żarski és M. Szpunar, meghatalmazotti minőségben,

—

az Európai Bizottság képviseletében F. Wenzel Bulst és R. Vidal Puig, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a közösségi formatervezési mintáról szóló, 2001. december 12-i 6/2002/EK tanácsi rendelet (HL L 3., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 27. kötet, 142. o.; a továbbiakban: rendelet) 19. cikke (1) bekezdésének értelmezésére vonatkozik.

2

A kérelmet a Celaya Emparanza y Galdos Internacional SA (a továbbiakban: Cegasa) és a Proyectos Integrales de Balizamiento SL (a továbbiakban: PROIN) között a Cegasa által indított bitorlási kereset tárgyában folyó peres eljárásban terjesztették elő.

3

A rendelet (5) preambulumbekezdéséből az következik, hogy annak célja „egy olyan közösségi formatervezésiminta-oltalom létrehozása, amely közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban”, annak érdekében, hogy „egységes formatervezésiminta-oltalmi jog” legyen szerezhető „az összes tagállamot magában foglaló területre”.

4

A rendelet (18) preambulumbekezdése ezenkívül kimondja, hogy:

„A lajstromozott közösségi formatervezésiminta-oltalom olyan lajstrom megteremtését és fenntartását igényli, amelybe minden olyan bejelentést bejegyeznek, amely az alaki feltételeknek megfelel, és elismert bejelentési nappal rendelkezik. E lajstromozási rendszer elvileg nem annak az érdemi vizsgálatán alapul, hogy a lajstromozást megelőzően fennállnak-e az oltalmazhatóság feltételei; ily módon a bejelentőt terhelő lajstromozási és egyéb eljárási terhek minimálisra csökkenthetők.”

5

A rendelet 1. cikke (2) bekezdésének b) pontja értelmében a formatervezési minta oltalomban részesül „»lajstromozás alapján oltalomban részesülő közösségi formatervezési mintaként«, ha azt az e rendeletben előírt módon lajstromozták”.

6

A rendelet 1. cikkének (3) bekezdése így rendelkezik:

„A közösségi formatervezésiminta-oltalom egységes jellegű, és a Közösség egész területén azonos hatályú. A formatervezési minta csak a Közösség egésze tekintetében lajstromozható, ruházható át vagy lehet arról lemondani, illetve képezheti megsemmisítését kimondó vagy hasznosítását tiltó határozat tárgyát. Ha e rendelet eltérően nem rendelkezik, ezt az elvet és jogkövetkezményeit kell alkalmazni.”

7

A rendelet 3. cikkének a) pontja értelmében:

„E rendelet alkalmazásában:

8

A rendelet 4. cikkének (1) bekezdése így rendelkezik:

„A formatervezési minta akkor részesülhet közösségi formatervezésiminta-oltalomban, ha új és egyéni jellegű.”

9

A rendelet 5. cikke (1) bekezdése b) pontjának értelmében új a formatervezési minta, ha azzal azonos formatervezési minta nem jutott nyilvánosságra „annak a mintának a lajstromozására irányuló bejelentés bejelentési napját – elsőbbség igénylése esetén az elsőbbség napját – megelőzően, amelyre az oltalmat igénylik”.

10

A rendelet 6. cikke (1) bekezdésének b) pontja úgy rendelkezik, hogy a formatervezési mintának egyéni jellege van, ha bármely nyilvánosságra jutott mintához képest a tájékozott használóra eltérő összbenyomást tesz „a bejelentés bejelentési napját – elsőbbség igénylése esetén az elsőbbség napját – megelőzően”.

11

A rendeletnek „Az oltalom terjedelme” című 10. cikke, annak (1) bekezdésében, a következőképpen rendelkezik:

„A közösségi formatervezésiminta-oltalom kiterjed mindazokra a formatervezési mintákra, amelyek a tájékozott használóra nem tesznek eltérő összbenyomást.”

12

A rendeletnek „A közösségi formatervezésiminta-oltalom tartalma” című 19. cikke kimondja, hogy:

„(1)   A lajstromozott közösségi formatervezésiminta-oltalom alapján a mintaoltalom jogosultjának kizárólagos joga van a minta hasznosítására és arra, hogy a mintát engedélye nélkül hasznosító harmadik személyekkel szemben fellépjen. Hasznosításnak minősül különösen annak a terméknek az előállítása, forgalomba hozatalra való felkínálása, forgalomba hozatala, behozatala, kivitele, használata és e célokból való raktáron tartása, amelyre a mintát alkalmazzák, illetve amelyben a minta megtestesül.

(2)   A lajstromozás nélküli mintaoltalom esetén a mintaoltalom jogosultja csak akkor léphet fel az (1) bekezdésben említett cselekmények megakadályozása érdekében, ha az engedély nélküli hasznosítás az oltalom alatt álló minta utánzásának következménye. Az engedély nélküli hasznosítás nem tekinthető az oltalom alatt álló minta utánzásából fakadó hasznosításnak, ha olyan szerző önálló alkotómunkájának eredménye, akiről ésszerűen feltételezhető, hogy nem ismerhette a jogosult által nyilvánosságra hozott formatervezési mintát.

[…]”

13

A rendelet II. címének „Megsemmisítés” című 5. szakasza tartalmazza a 24–26. cikket.

14

A rendelet 24. cikkének (1) bekezdése értelmében:

„A lajstromozott formatervezésiminta-oltalom a [Belső Piaci Harmonizációs] Hivatalhoz [(védjegyek és formatervezési minták) (OHIM)] benyújtott kérelem alapján a VI. és a VII. címben meghatározott eljárásnak megfelelően vagy a bitorlási perben indított viszontkereset alapján – közösségi formatervezésiminta-oltalmi bíróság által – semmisíthető meg.”

15

A rendelet „Megsemmisítési okok” című 25. cikke, annak (1) bekezdésének d) pontjában úgy rendelkezik, hogy a közösségi formatervezésiminta-oltalmat többek között akkor lehet megsemmisíteni, „ha a közösségi formatervezési minta ütközik valamely korábbi formatervezési mintával”.

16

A „Lajstromozási eljárás” című V. cím tartalmazza a 45–50. cikket.

17

A rendeletnek „A bejelentés alaki követelményeinek vizsgálata” című 45. cikke, annak (2) bekezdésében kimondja, hogy:

„[Az OHIM] megvizsgálja, hogy a bejelentés kielégíti-e:

18

A rendeletnek „A bejelentés elutasításának okai” című 47. cikke az (1) bekezdésében a következőképpen rendelkezik:

„Ha [az OHIM] a 45. cikk szerinti vizsgálat során megállapítja, hogy a formatervezési minta, amelyre az oltalmat igénylik,

19

A rendelet 48. cikke értelmében, „[h]a a közösségi formatervezési minta lajstromozására irányuló bejelentés kielégíti a reá vonatkozó követelményeket, és azt a 47. cikk alapján nem utasítják el, [az OHIM] a bejelentést a közösségi formatervezésiminta-oltalmi lajstromba lajstromozás alapján oltalomban részesülő közösségi formatervezési mintaként bejegyzi.”

20

A rendeletnek „A lajstromozott közösségi formatervezésiminta-oltalomról való lemondás és a mintaoltalom megsemmisítése” című VI. címe tartalmazza az 51–54. cikket.

21

A rendeletnek a „Megsemmisítési kérelem” című 52. cikke az (1) bekezdésében úgy rendelkezik, hogy „bármely természetes vagy jogi személy, valamint az erre felhatalmazott állami szerv kérheti [az OHIM-tól] a lajstromozott közösségi formatervezésiminta-oltalom megsemmisítését”.

22

A rendeletnek a „Joghatóság és eljárás a közösségi formatervezési-oltalommal összefüggő jogvitákban” című IX. címében található többek között „A közösségi formatervezésiminta-oltalom bitorlásával és érvényességével összefüggő jogviták” című 2. szakasz, amely a rendelet 80–92. cikkét tartalmazza.

23

A rendelet 81. cikke értelmében a közösségi formatervezésiminta-oltalmi bíróságoknak a következő ügyekben van kizárólagos joghatósága [helyesen: hatásköre]:

24

A rendeletnek „Az érvényesség vélelme – érdemi védekezés” című 85. cikke az (1) bekezdésében így rendelkezik:

„A lajstromozott közösségi formatervezésiminta-oltalom bitorlása vagy annak kísérlete miatt indított perben a közösségi formatervezésiminta-oltalmi bíróság a közösségi formatervezésiminta-oltalmat érvényesnek tekinti. Az érvényesség csak megsemmisítés iránt előterjesztett viszontkeresettel támadható meg. Mindazonáltal, a közösségi formatervezésiminta-oltalom érvénytelenségére alapított, nem viszontkereset formájában előterjesztett kifogás elfogadható, ha az alperes arra hivatkozik, hogy – a 25. cikk (1) bekezdésének d) pontja értelmében – helye van a közösségi formatervezésiminta-oltalom megsemmisítésének egy őt megillető korábbi nemzeti formatervezésiminta-oltalom okán”.

25

A Cegasa a jogosultja a 000421649-0001. sz. lajstromozott formatervezési mintának, amely egy útjelző bójából álló közúti jelzésből áll. A formatervezési minta tekintetében a bejelentés 2005. október 26-án érkezett az OHIM-hoz, és azt 2005. december 13-án tették közzé.

26

A PROIN 2007. végéig forgalmazta a H-75 jelölésű útjelző bóját. Mivel a Cegasa úgy vélte, hogy ez a bója nem kelt eltérő összbenyomást a 000421649-0001. sz. lajstromozott közösségi formatervezési mintától, 2008. januárjában perenkívüli eljárásban felszólította a PROIN-t a bitorlás abbahagyására. Ez utóbbi társaság tagadta, hogy ő bitorlást követett volna el, azonban vállalta, hogy módosításokat hajt végre a formatervezési mintáján. 2008 márciusában a Cegasa ismét felszólította a PROIN-t a bitorlás abbahagyására.

27

2008. április 11-én a PROIN közösségi formatervezésiminta-oltalmi bejelentést tett az OHIM-nál egy útjelző bójából álló közúti jelzés lajstromozása iránt. E mintát a közösségi formatervezési értesítőben 2008. május 7-én tették közzé, 000915426-001. számon.

28

A kérdést előterjesztő bíróság úgy véli, hogy a PROIN által forgalmazott, henger alakú bója a Cegasa 000421649-0001. sz. formatervezési mintájának mása, hiszen a tájékozott használóban nem kelt e mintáétól eltérő összbenyomást. A bíróság ugyanakkor pontosítja, hogy a Cegasa nem terjesztett elő kérelmet a 000915426-001. sz. közösségi formatervezési minta megsemmisítése iránt.

29

A Cegasa ugyanakkor lajstromozott közösségi formatervezési minta bitorlása miatt keresetet indított a Juzgado de lo Mercantil n° 1 de Alicante y n° 1 de Marca Comunitaria előtt, arra való hivatkozással, hogy a H-75 jelölésű útjelzők PROIN által végzett értékesítésre való felkínálása, promóciója, reklámozása, raktáron tartása, értékesítése és forgalmazása sérti a neki, mint a 000421649-0001 sz. lajstromozott formatervezési minta jogosultjának a rendelet által elismert jogait.

30

A PROIN az említett keresettel szemben ellenkérelmet terjesztett elő. Többek között arra hivatkozott, hogy a Cegasának nincs aktív perbeli legitimációja a közösségi formatervezési mintájának bitorlása miatti keresetindításhoz, mivel a PROIN által forgalmazott útjelző bója egy szintén lajstromozott közösségi formatervezési minta mása. Így arra hivatkozott, hogy ameddig az említett oltalmat nem semmisítik meg, annak jogosultja a rendelet értelmében hasznosítási jogot élvez, és e jog gyakorlása nem minősíthető bitorlásnak.

31

E körülmények alapján a Juzgado de lo Mercantil n° 1 de Alicante y n° 1 de Marca Comunitaria felfüggesztette az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjesztette a Bíróság elé:

32

Bevezetésként kiemelendő, hogy a rendelet nem tartalmaz olyan szabályt, amely kifejezetten utalna arra a lehetőségre, hogy a korábban lajstromozott közösségi formatervezési minta jogosultja bitorlási keresetet indíthat a később lajstromozott közösségi formatervezési minta jogosultjával szemben.

33

Ugyanakkor megállapítandó, hogy a rendelet 19. cikkének (1) bekezdése nem tesz különbséget aszerint, hogy a harmadik személy lajstromozott közösségi formatervezési minta jogosultja-e vagy sem.

34

Így az említett rendelkezés értelmében a lajstromozott közösségi formatervezési minta oltalma alapján a jogosultnak kizárólagos joga van a minta hasznosítására és arra, hogy a mintát engedélye nélkül hasznosító „harmadik személyekkel” szemben fellépjen.

35

Ehhez hasonlóan a rendelet 10. cikkének (1) bekezdése kimondja, hogy a közösségi formatervezési minta oltalma kiterjed „mindazokra a formatervezési mintákra, amelyek a tájékozott használóra nem tesznek eltérő összbenyomást”.

36

E rendelkezésekből az következik, hogy a rendelet nem zárja ki, hogy valamely lajstromozott közösségi formatervezési minta jogosultja bitorlási keresetet indítson valamely később lajstromozott olyan közösségi formatervezési minta hasznosításának megtiltása iránt, amely nem kelt eltérő összbenyomást a tájékozott használóban.

37

Természetesen, miként azt a lengyel kormány a Bíróság elé terjesztett észrevételeiben kiemelte, főszabály szerint a később lajstromozott közösségi formatervezési minta jogosultjának is kizárólagos joga van mintájának hasznosítására.

38

Ugyanakkor e körülmény nem olyan jellegű, hogy annak alapján kétségbe lehetne vonni a rendelet 19. cikkének (1) bekezdése értelmében vett „harmadik személyek” fogalmának azon értelmezését, amely abba beleérti azokat a harmadik személyeket is, akik később lajstromozott közösségi formatervezési minták jogosultjai.

39

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy miként arra észrevételeiben az Európai Bizottság is hivatkozott, a rendelet rendelkezéseit az elsőbbség elvére figyelemmel kell értelmezni, amelynek értelmében a korábban lajstromozott közösségi formatervezési minták oltalma elsőbbséget élvez a később lajstromozott közösségi formatervezési mintákéval szemben.

40

Többek között a rendelet 4. cikkének (1) bekezdéséből az következik, hogy közösségi formatervezési mintaoltalomban csak az új és egyéni jelleggel rendelkező minták részesülhetnek. Márpedig két lajstromozott közösségi formatervezési minta ütközése esetén vélhetően az elsőként lajstromozott minta előbb felelt meg az említett feltételeknek, mint a másodikként lajstromozott. Így a későbbi közösségi formatervezési minta jogosultja csak akkor kaphatja meg a rendelet által biztosított oltalmat, ha – megsemmisítési kérelemmel vagy adott esetben viszontkeresettel – bizonyítja, hogy a korábban lajstromozott közösségi formatervezési minta tekintetében nem állt fenn az említett feltételek valamelyike.

41

Ebben az összefüggésben, és miként arra a főtanácsnok indítványának 32. és 33. pontjában rámutatott, figyelembe kell venni a közösségi formatervezési minták rendelet által megállapított lajstromozási eljárásának alapvető jellegzetességeit.

42

Ezen eljárás értelmében ugyanis, amelyet a rendelet 45–48. cikke szabályoz, az OHIM azt vizsgálja, hogy a kérelem megfelel-e a rendelet által előírt, bejelentésre vonatkozó alaki feltételeknek. Ha a bejelentési kérelem kielégíti az említett feltételeket, a minta megfelel a rendelet 3. cikke a) pontjában említett minta fogalmának, és nem ütközik a közrendbe vagy a közerkölcsbe, akkor az OHIM a bejelentésben szereplő mintát lajstromozott közösségi formatervezési mintaként bejegyzi a közösségi formatervezésiminta-oltalmi lajstromba.

43

Ennélfogva itt egy olyan gyors, alapvetően alaki jellegű vizsgálatról van szó, amely – miként arra a rendelet (18) preambulumbekezdése is utal –nem ír elő érdemi vizsgálatot annak lajstromozást megelőző eldöntésére, hogy a forma megfelel-e az oltalmazhatóság feltételeinek, és amely egyébként, a közösségi védjegyről szóló, 2009. február 26-i 207/2009/EK tanácsi rendelet (HL L 78., 1. o.) szerinti lajstromozási eljárástól eltérően, nem rendelkezik olyan időszakról, amelynek folyamán a korábban lajstromozott minta jogosultja felszólalhatna a lajstromozással szemben.

44

E körülményekre tekintettel a rendelet 19. cikkének (1) bekezdése értelmében vett „harmadik személyek” fogalmának csak az az értelmezése alkalmas a lajstromozott közösségi formatervezési minták hatékony oltalmának a rendelet által kitűzött céljának, valamint a bitorlási keresetek hatékony érvényesülésének a biztosítására, amely e fogalomba beleérti azokat a harmadik személyeket is, akik később lajstromozott közösségi formatervezési minták jogosultjai.

45

Egyébiránt e következtetés érvényét egyáltalán nem csorbítja az a tény, hogy a rendelet nem ad a közösségi formatervezésiminta-oltalmi bíróságoknak hatáskört a lajstromozott közösségi formatervezési minták oltalmának megsemmisítése iránti kérelmek elbírálására, és hogy a 85. cikkében úgy rendelkezik, hogy e bíróságok a bitorlási vagy bitorlás kísérlete miatti keresetek alapján indult eljárásokban a lajstromozott közösségi formatervezési minták oltalmának érvényességét kell vélelmezzék.

46

E tekintetben hangsúlyozni kell, hogy a rendelet a lajstromozott közösségi formatervezési mintákra vonatkozó kereseti kérelmek között világosan megkülönbözteti az azok bitorlásával, illetve megsemmisítésével kapcsolatos kereseti kérelmeket.

47

Ami egyfelől a bitorlási kereseteket illeti, a rendelet 81. cikke kizárólagos hatáskört ad a közösségi formatervezési bíróságoknak az ezek alapján indult jogviták elbírálására. E keresetek alapján az említett bíróságok kizárólag azt vizsgálják, hogy megsértették-e a lajstromozott közösségi formatervezési minta jogosultja számára a rendelet által biztosított kizárólagos hasznosítási jogot.

48

Ami másfelől a lajstromozott közösségi formatervezési minták megsemmisítése iránti kérelmeket illeti, a rendelet azt a megoldást választotta, hogy azok elintézését központilag az OHIM végzi, ugyanakkor ezt az elvet áttöri némileg a közösségi formatervezési bíróságok arra vonatkozó lehetősége, hogy a bitorlási vagy a bitorlás kísérlete miatti keresetek alapján indult eljárásokban előterjesztett, lajstromozott közösségi formatervezési minta oltalmának megsemmisítésére irányuló viszontkereseteket elbírálhatják.

49

E tekintetben az az érvelés, miszerint a rendelet 19. cikkének (1) bekezdése értelmében vett „harmadik személyek” fogalmának azon értelmezése, amely ebbe beleérti azokat a harmadik személyeket is, akik később lajstromozott közösségi formatervezési minták jogosultjai, egyenlő lenne azzal, mintha megváltoztatnánk az említett bíróságok és az OHIM közötti hatáskörmegosztást, kiüresítve ezzel ráadásul ez utóbbi megsemmisítési kérelmekkel kapcsolatos hatáskörének az értelmét, nem fogadható el.

50

Ugyanis a fent kifejtett jellegzetességekből az következik, hogy a bitorlási keresetek és a megsemmisítési kérelmek tárgyuknál és hatásaiknál fogva is eltérőek, és így a korábban lajstromozott közösségi formatervezési minta jogosultjának azon lehetősége, hogy bitorlási keresetet indíthat a később lajstromozott közösségi formatervezési minta jogosultjával szemben, nem olyan jellegű, amely kiüresítené az OHIM-nál ez utóbbival szemben benyújtható megsemmisítési kérelmek előterjesztésének az értelmét.

51

Következésképpen azt kell megállapítani, hogy amennyiben a később lajstromozott közösségi formatervezési minta, amelynek hasznosítását megtiltották, továbbra is érvényes marad, ameddig annak oltalmát az OHIM vagy valamely közösségi formatervezési bíróság – megsemmisítésre irányuló viszontkereset alapján – nem semmisítette meg, a jelen ítélet 44. pontjában írt következtetés nem változtatja meg a rendelet által felállított jogorvoslati rendszert.

52

A fenti megfontolások egészére való tekintettel, az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy a rendelet 19. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a lajstromozott közösségi formatervezési minta oltalma által nyújtott kizárólagos jog megsértése miatt indult perekben a minta harmadik személyek általi hasznosításának megtiltására vonatkozó jog kiterjed valamennyi olyan harmadik személyre, aki olyan mintát hasznosít, amely a tájékozott használóra nem tesz eltérő összbenyomást, beleértve azt a harmadik személyt is, akik valamely később lajstromozott közösségi formatervezési minta jogosultja.

53

Második kérdésével az előterjesztő bíróság lényegében arra szeretne választ kapni, hogy az első kérdésre adott válasz függ-e a későbbi közösségi formatervezési minta jogosultjának szándékától és magatartásától.

54

A kérdést előterjesztő bíróság többek között arra az alapügybeli helyzetre utal, hogy a PROIN a közösségi formatervezési mintáját csak azt követően lajstromoztatta, hogy őt a Cegasa felszólította a jogsértés abbahagyására.

55

E tekintetben először is azt kell megállapítani, hogy – miként azt valamennyi, a Bíróság elé észrevételt terjesztő érdekelt kiemelte – a rendelet által biztosított jogok terjedelmét objektíven kell meghatározni, és az nem függhet a közösségi formatervezési minta bejelentőjének magatartásával kapcsolatos körülményektől.

56

Másodszor, miként arra a főtanácsnok indítványának 49. pontjában rámutatott, a rendelet 19. cikke (2) bekezdésének második albekezdéséből kiderül, a jogalkotó figyelembe vette a jóhiszeműséget is, azért hogy védje az olyan szerzőket, akiknek nincs tudomásuk a jogosult által nyilvánosságra hozott lajstromozatlan mintákról.

57

Ezzel szemben a jogalkotó nem vett figyelembe a harmadik személyek szándékára vonatkozó megfontolásokat az említett cikk első bekezdésében.

58

Ennélfogva a második kérdésre azt a választ kell adni, hogy az első kérdésre adott válasz nem függ a harmadik személyek szándékától és magatartásától.

59

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (első tanács) a következőképpen határozott: