—

a Satakunnan Markkinapörssi Oy és a Satamedia Oy képviseletében P. Vainio lakimies,

—

a finn kormány képviseletében J. Heliskoski, meghatalmazotti minőségben,

—

az észt kormány képviseletében L. Uibo, meghatalmazotti minőségben,

—

a portugál kormány képviseletében L. I. Fernandes és C. Vieira Guerra, meghatalmazotti minőségben,

—

a svéd kormány képviseletében A. Falk és K. Petkovska, meghatalmazotti minőségben,

—

az Európai Közösségek Bizottsága képviseletében C. Docksey és P. Aalto, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 1995. október 24-i 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 281., 31. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 15. kötet, 355. o., a továbbiakban: irányelv) értelmezésére vonatkozik.

2

E kérelmet a tietosuojavaltuutettu (adatvédelmi biztos, a továbbiakban: adatvédelmi biztos) és a tietosuojalautakunta (adatvédelmi bizottság) közötti, a Satakunnan Markkinapörssi Oy (a továbbiakban: Markkinapörssi) és a Satamedia Oy (a továbbiakban: Satamedia) társaságok által folytatott személyesadat-feldolgozási tevékenységek tárgyában indult peres eljárás keretében terjesztették elő.

3

Ahogyan 1. cikkének (1) bekezdéséből kitűnik, az irányelv célja, hogy védje a természetes személyek alapvető jogait és szabadságait, különösen a magánélet tiszteletben tartásához való jogukat a személyes adatok feldolgozása tekintetében.

4

Az irányelv 1. cikkének (2) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„A tagállamok nem korlátozhatják és nem tilthatják a személyes adatok tagállamok közötti szabad áramlását az (1) bekezdés értelmében biztosított védelemmel kapcsolatos indokok miatt.”

5

Az irányelv „Fogalommeghatározások” című 2. cikke a következőképpen rendelkezik:

„Ezen irányelv alkalmazásában:

[…]”

6

Az irányelv 3. cikke a következőképpen határozza meg az irányelv hatályát:

„(1)   Ezen irányelvet kell alkalmazni a személyes adatok részben vagy egészben automatizált módon való feldolgozására, valamint azoknak a személyes adatoknak a nem automatizált módon való feldolgozására, amelyek valamely nyilvántartási rendszer részét képezik, vagy amelyeket egy nyilvántartási rendszer részévé kívánnak tenni.

(2)   Az irányelv nem alkalmazandó [helyesen: nem alkalmazható] az alábbi személyesadat-feldolgozásokra:

7

A személyes adatok védelme és a szólásszabadság közötti viszonyt az irányelvnek „A személyes adatok feldolgozása és a szólásszabadság” című 9. cikke a következőképpen szabályozza:

„A tagállamok e fejezet, a IV. és a VI. fejezet rendelkezései alóli felmentésről, illetve eltérésről [helyesen: A tagállamok az e fejezet, valamint a IV. és a VI. fejezet rendelkezései alóli kivételekről, illetve rendelkezéseitől való eltérésekről] kizárólag a személyes adatoknak újságírás vagy irodalmi, illetve művészi kifejezés céljából történő feldolgozása esetén rendelkezhetnek, amennyiben azok a magánélet tiszteletben tartásához való jognak a szólásszabadságra vonatkozó szabályokkal való összeegyeztetéséhez szükségesek.”

8

E tekintetben az irányelv (37) preambulumbekezdése a következőképpen hangzik:

9

Az irányelv „Mentességek [helyesen: kivételek] és korlátozások” című 13. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)   A tagállamok jogszabályokat fogadhatnak el a 6. cikk (1) bekezdésében, a 10. cikkben, a 11. cikk (1) bekezdésében, valamint a 12. és a 21. cikkben foglalt jogok és kötelezettségek körének korlátozására, amennyiben a korlátozás az alábbiak biztosításához szükséges:

[…]”

10

Az irányelvnek „Az adatfeldolgozás biztonsága” című 17. cikke kimondja:

„(1)   A tagállamoknak rendelkezniük kell arról, hogy az adatkezelő végrehajtsa a megfelelő technikai és szervezési intézkedéseket a személyes adatok véletlen vagy jogellenes megsemmisülése, véletlen elvesztése, megváltoztatása, jogosulatlan nyilvánosságra hozatala vagy hozzáférése elleni védelme érdekében, különösen, ha a feldolgozás közben az adatokat hálózaton keresztül továbbítják, továbbá a feldolgozás minden más jogellenes formája ellen.

Tekintettel a technika vívmányaira és alkalmazásuk költségeire, ezen intézkedéseknek olyan szintű biztonságot kell nyújtaniuk, amely megfelel az adatfeldolgozás által jelentett kockázatoknak és a védendő adatok jellegének.

(2)   A tagállamoknak rendelkezniük kell arról, hogy az adatkezelő – amennyiben az adatfeldolgozás az ő nevében történik – köteles olyan adatfeldolgozót választani, aki a technikai biztonsági intézkedések és az elvégzendő adatfeldolgozásra vonatkozó szervezési intézkedések tekintetében megfelelő garanciákat nyújt, továbbá köteles biztosítani az említett intézkedések teljesítését.

[…]”

11

Az 1999. június 11-i perustuslaki (731/1999) (alkotmány) 10. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„Mindenkinek joga van a magánélethez, a becsülethez és a magánlakás sérthetetlenségéhez. A személyes adatok védelmére vonatkozó részletes szabályokat törvény határozza meg.”

12

Az alkotmány 12. cikke szerint:

„Mindenkinek joga van a szólásszabadsághoz. A szólásszabadság magában foglalja az információk, vélemények és más közlések előzetes korlátozások nélküli kinyilvánításához, közzétételéhez és megismeréséhez való jogot. A szólásszabadság gyakorlásának részletes szabályait törvény határozza meg. […]

A hatóságok birtokában lévő dokumentumok és egyéb rögzített adatok nyilvánosak, feltéve hogy nyilvánosságuk nem esik elengedhetetlenül szükséges különös törvényi korlátozás alá. Mindenkinek joga van ahhoz, hogy a nyilvános dokumentumokat és rögzített adatokat megismerje.”

13

Az irányelvet a nemzeti jogba átültető 1999. április 22-i henkilötietolaki (523/1999) (a személyes adatokról szóló törvény) alkalmazandó az ilyen adatok feldolgozására (a 2. cikk (1) bekezdése), kivéve azokat a személyesadat-nyilvántartó rendszereket, amelyek csak a médiában nyilvánosságra hozott információkat mint olyanokat tartalmaznak (a 2. cikk (4) bekezdése). A törvény csak részben alkalmazandó a személyes adatok szerkesztői, irodalmi célú vagy művészi kifejezés céljára történő feldolgozására (a 2. cikk (5) bekezdése).

14

A személyes adatokról szóló törvény 32. cikke kimondja, hogy a nyilvántartó rendszerért felelő személy köteles megtenni a szükséges technikai és szervezési intézkedéseket annak érdekében, hogy a személyes adatokat jogosulatlan hozzáférés, véletlen elvesztés vagy jogellenes megsemmisítés, megváltoztatás, továbbítás, átadás vagy más jogosulatlan feldolgozás ellen védelemben részesítse.

15

Az információkhoz való hozzáférést az 1999. május 21-i laki viranomaisten toiminnan julkisuudesta (621/1999) (a hatóságok tevékenységeinek nyilvánosságáról szóló törvény) is szabályozza.

16

A hatóságok tevékenységeinek nyilvánosságáról szóló törvény 1. cikkének (1) bekezdése szerint az e törvényben említett dokumentumok főszabály szerint nyilvánosak.

17

Az említett törvény 9. cikke kimondja, hogy mindenkinek joga van az említett hatóságok nyilvános dokumentumaiba való betekintéshez.

18

Ugyanezen törvény 16. cikkének (1) bekezdése meghatározza az ilyen dokumentumokhoz való hozzáférés részletes szabályait. E rendelkezés kimondja, hogy a hatóságok a dokumentum tartalmát szóban ismertetik, vagy a dokumentumot a helyiségeikben betekintés, másolatkészítés vagy meghallgatás céljából rendelkezésre bocsátják, vagy másolatot, illetve nyomtatott példányt adnak ki róla.

19

E cikk (3) bekezdése megállapítja azokat a feltételeket, amelyek mellett a hatóságok személyesadat-nyilvántartó rendszereiben foglalt adatok közölhetők:

„A hatóságok valamely személyesadat-nyilvántartó rendszerében foglalt személyes adatok, ha a törvény eltérően nem rendelkezik, másolat vagy nyomtatott példány formájában, illetve elektronikus formában akkor közölhetők, ha a címzett a személyes adatok védelméről szóló rendelkezések értelmében ilyen adatok tárolására és felhasználására jogosult. Közvetlen értékesítés, közvélemény-kutatás vagy piackutatás céljára ilyen adatok azonban csak akkor továbbíthatók, ha ezt a törvény kifejezetten lehetővé teszi, vagy az érintett ehhez hozzájárulását adta.”

20

A kérdést előterjesztő bíróság kiemeli, hogy az 1999. december 30-i laki verotustietojen julkisuudesta ja salassapidosta (1346/1999) (az adóadatok nyilvánosságáról és titkosságáról szóló törvény) elsőbbséget élvez a személyes adatokról szóló törvénnyel és a hatóságok tevékenységeinek nyilvánosságáról szóló törvénnyel szemben.

21

E törvény 2. cikke szerint eltérő törvényi rendelkezés hiányában az adózással kapcsolatos dokumentumokra és adóadatokra a hatóságok tevékenységeinek nyilvánosságáról szóló törvény és a személyes adatokról szóló törvény rendelkezései alkalmazandók.

22

Ugyanezen törvény 3. cikke kimondja:

„Az adóadatok e törvény rendelkezéseinek megfelelően nyilvánosak.

Mindenkinek joga van ahhoz, hogy az adóhatóságok birtokában lévő, adózással kapcsolatos nyilvános dokumentumokat a hatóságok tevékenységének nyilvánosságáról szóló törvény rendelkezéseinek megfelelően megismerje, kivéve ha e törvény eltérően rendelkezik.”

23

Az említett törvény 5. cikkének (1) bekezdése szerint az évenkénti adókivetéssel kapcsolatos nyilvános információnak minősül az adóalany neve, születési éve és a lakóhelye szerinti település. Nyilvánosak továbbá a következő információk:

[…]”

24

Végül a rikoslaki (büntető törvénykönyv) 531/2000. sz. törvény szerinti változata 24. fejezetének 8. cikke büntetni rendeli a magánéletet sértő információk terjesztését. Így büntetendő az, aki tömegtájékoztatási eszközökön keresztül vagy egyéb módon más személy magánéletére vonatkozó információt, utalást vagy képet nagyszámú ember számára hozzáférhetővé tesz, ha ez a cselekmény alkalmas arra, hogy a sértettnek kárt okozzon, rá nézve sértő legyen, vagy az általános megbecsülését csorbítsa.

25

A Markkinapörssi a finn adóhatóságoktól régóta gyűjt nyilvános adatokat, hogy ezen adatok kivonatait a Veropörssi c. folyóirat regionális kiadványaiban évente megjelentesse.

26

Az e kiadványokban foglalt információk azon, körülbelül 1,2 millió természetes személy család- és utónevét tartalmazzák, akiknek a jövedelme bizonyos küszöbértékeket meghalad, valamint 100 eurónyi pontossággal a tőkéből és a keresőtevékenységből származó jövedelmük összegét, továbbá a vagyonuk adóztatására vonatkozó adatokat. Ezen információkat ábécé szerinti sorrendben közlik, valamint településenként és jövedelemi kategóriák szerint osztályozzák.

27

Az előzetes döntéshozatalra utaló határozat szerint a Markkinapörssi megjegyzi, hogy a megjelentetett személyes adatokat kérelemre, költségvonzat nélkül törölhetik a Veropörssi c. folyóiratból.

28

Noha e folyóirat cikkeket, összefoglalókat, valamint hirdetéseket is tartalmaz, fő célja a személyes adóinformációk közzététele.

29

A Markkinapörssi a Veropörssiben nyilvánosságra hozott személyes adatokat – SMS-rendszeren keresztül történő terjesztésük érdekében – CD-ROM formájában továbbította az ugyanazon részvényesek tulajdonában lévő Satamedia részére. E célból a két társaság megállapodást írt alá egy mobiltelefon-társasággal, amely a Satamedia nevében olyan SMS-szolgáltatást vezetett be, amely lehetővé teszi a mobiltelefon-használók számára, hogy körülbelül 2 euró fizetése ellenében megkapják telefonjukra a Veropörssiben nyilvánosságra hozott információkat. A személyes adatokat kérelemre törlik e szolgáltatásból.

30

A tietosuojavaltuutettu és a tietosuojalautakunta – finn adatvédelmi hatóságok – ellenőrzik a személyes adatok feldolgozását, és a személyes adatokról szóló törvényben előírt feltételek mellett döntési jogkörrel rendelkeznek.

31

A magánéletük megsértésére hivatkozó magánszemélyek által benyújtott panaszokat követően a Markkinapörssi és a Satamedia tevékenységeinek vizsgálatával megbízott tietosuojavaltuutettu 2004. március 10-én azt kérte, hogy a tietosuojalautakunta tiltsa el előbbieket a szóban forgó személyes adatok feldolgozását érintő tevékenységek folytatásától.

32

Mivel a tietosuojalautakunta e kérelmet elutasította, a tietosuojavaltuutettu keresetet nyújtott be a Helsingin hallinto-oikeushoz (helsinki közigazgatási bíróság), amely szintén elutasította a keresetet. A tietosuojavaltuutettu így fellebbezést nyújtott be a Korkein hallinto-oikeushoz.

33

A kérdést előterjesztő bíróság kiemeli, hogy a tietosuojavaltuutettu által benyújtott fellebbezés nem a finn hatóságok általi információtovábbításra vonatkozik. Ugyanígy kifejti, hogy nem kérdőjelezik meg a szóban forgó adóadatok nyilvános jellegét. Kételyei vannak azonban ezen adatok későbbi feldolgozását illetően.

34

E körülmények között úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

35

Meg kell állapítani, hogy az e kérdés által érintett adatok, amelyek bizonyos olyan természetes személyek vezetéknevét és utónevét érintik, akiknek a jövedelme bizonyos küszöbértékeket meghalad, valamint különösen – 100 eurónyi pontossággal – a keresőtevékenységből és a tőkéből származó jövedelmük összegét, az irányelv 2. cikkének a) pontja értelmében személyes adatoknak minősülnek, mivel „azonosított vagy azonosítható természetes személyre vonatkozó információkról” van szó (lásd még a C-465/00., C-138/01. és C-139/01. sz., Österreichischer Rundfunk és társai egyesített ügyekben 2003. május 20-án hozott ítélet [EBHT 2003., I-4989. o.] 64. pontját).

36

Ezután elegendő megállapítani, hogy magának az irányelv 2. cikke b) pontjának az olvasatából egyértelműen kitűnik, hogy az e kérdéssel érintett tevékenység az e rendelkezés értelmében vett „személyes adatok feldolgozásának” fogalommeghatározása alá tartozik.

37

Következésképpen az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy az irányelv 3. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az olyan tevékenységet, amelynek keretében:

e rendelkezés értelmében „személyes adatok feldolgozásának” kell tekinteni.

38

A másodikként vizsgálandó negyedik kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra kér választ, hogy az első kérdés c) és d) pontjában említettek szerinti személyesadat-feldolgozási tevékenységek, amelyek csak a médiában már nyilvánosságra hozott információkat mint olyanokat tartalmazó személyesadat-nyilvántartó rendszerekre vonatkoznak, az irányelv hatálya alá tartoznak-e.

39

E tekintetben az irányelv 3. cikkének (2) bekezdése értelmében az irányelv két esetben nem alkalmazható a személyes adatok feldolgozására.

40

Az első eset azon személyesadat-feldolgozásokra vonatkozik, amelyeket a közösségi jog hatályán kívül eső – mint például az Európai Unióról szóló szerződés V. és VI. címében megállapított – tevékenységek folytatása érdekében végeznek, valamint a közbiztonsággal, a védelemmel, a nemzetbiztonsággal (beleértve az állam gazdasági jólétét is, ha e feldolgozások nemzetbiztonsági ügyekkel kapcsolatosak), továbbá a büntetőjog területeire vonatkozó állami tevékenységekkel kapcsolatos feldolgozásokra vonatkozik.

41

Ezen, e rendelkezés első francia bekezdésében példaként említett tevékenységek minden esetben az állam vagy az állami hatóságok sajátos tevékenységei, és nem tartoznak a magánszemélyek tevékenységei közé. E tevékenységek az említett rendelkezésben előírt kivétel hatályát hivatottak meghatározni úgy, hogy e kivétel csak az ott így kifejezetten említett, vagy ugyanezen kategóriába tartozónak tekinthető tevékenységekre alkalmazható (ejusdem generis) (lásd a C-101/01. sz. Lindqvist-ügyben 2003. november 6-án hozott ítélet [EBHT 2003., I-12971. o.] 43. és 44. pontját).

42

Márpedig az első kérdés c) és d) pontjában említettek szerinti személyesadat-feldolgozási tevékenységek magánjogi társaságok tevékenységeire vonatkoznak. E tevékenységek háttere egyáltalán nem közhatalmi jellegű és közbiztonsági célú. Következésképpen az ilyen tevékenységek nem sorolhatók az irányelv 3. cikkének (2) bekezdésében említettek közé (lásd ebben az értelemben a C-317/04. és C-318/04. sz., Parlament kontra Bizottság egyesített ügyekben 2006. május 30-án hozott ítélet [EBHT 2006., I-4721. o.] 58. pontját).

43

Ami az e rendelkezés második francia bekezdésében foglalt második esetet illeti, az irányelv e kivételre vonatkozó (12) preambulumbekezdése – a természetes személy által kizárólag személyes célra, vagy háztartási tevékenysége keretében végzett adatfeldolgozásra vonatkozó példaként – megemlíti a levelezést és a címjegyzékek vezetését.

44

Ebből következik, hogy e második kivételt úgy kell értelmezni, hogy az kizárólag a magánszemélyek magán- vagy családi élete keretébe tartozó tevékenységekre vonatkozik (lásd a fent hivatkozott Lindqvist-ügyben hozott ítélet 47. pontját). Nyilvánvalóan nem erről van szó a Markkinapörssi és a Satamedia tevékenységeit illetően, amelyek célja a gyűjtött adatok meghatározatlan számú személlyel való megismertetése.

45

Következésképpen meg kell állapítani, hogy az első kérdés c) és d) pontjában említettek szerinti személyesadat-feldolgozási tevékenységek nem tartoznak az irányelv 3. cikkének (2) bekezdésében említett esetek egyikébe sem.

46

Továbbá meg kell említeni, hogy az irányelv a hatályát illetően semmilyen további korlátozásról nem rendelkezik.

47

E tekintetben a főtanácsnok az indítványának 125. pontjában kiemeli, hogy az irányelv 13. cikke csak az irányelv bizonyos rendelkezéseitől enged eltérést, amelyek közé a 3. cikk nem tartozik.

48

Végül ki kell emelni, hogy az irányelv alkalmazásától a nyilvánosságra hozott információk javára való általános eltérés messzemenően megfosztaná az irányelvet az értelmétől. A tagállamoknak ugyanis elegendő lenne nyilvánosságra hozatniuk adatokat annak érdekében, hogy kivonják azokat az irányelv által előírt védelem alól.

49

Következésképpen a negyedik kérdésre azt a választ kell adni, hogy az első kérdés c) és d) pontjában említettek szerinti személyesadat-feldolgozási tevékenységek, amelyek a hatóságok személyes adatokat tartalmazó olyan nyilvántartó rendszereire vonatkoznak, amelyek csak a médiában már nyilvánosságra hozott információkat mint olyanokat tartalmaznak, az irányelv hatálya alá tartoznak.

50

Második kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy az irányelv 9. cikkét úgy kell-e értelmezni, hogy az első kérdés a)–d) pontjában említett, a nemzeti jogszabályok szerint nyilvános dokumentumokból származó adatokat érintő tevékenységeket kizárólag újságírás céljából folytatott személyesadat-feldolgozási tevékenységeknek kell tekinteni. E bíróság pontosítja, hogy azon kérdés tisztázását szeretné, hogy vajon azon tény, hogy e tevékenységek fő célja a szóban forgó adatok nyilvánosságra hozatala, ezen értékelés szempontjából jelentőséggel bír-e.

51

Előzetesen ki kell emelni, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint valamely irányelv rendelkezéseit az irányelv céljára és rendszerére figyelemmel kell értelmezni (lásd ebben az értelemben a C-265/07. sz. Caffaro-ügyben 2008. szeptember 11-én hozott ítélet [EBHT 2008., I-7085. o.] 14. pontját).

52

E tekintetben nem vitás – ahogyan az irányelv 1. cikkéből kitűnik –, hogy az irányelv célja, hogy a tagállamok – miközben a személyes adatok szabad áramlását lehetővé teszik – biztosítsák a természetes személyek alapvető jogainak és szabadságainak, különösen a magánélet tiszteletben tartásához való joguknak a védelmét az említett adatok feldolgozása tekintetében.

53

E cél azonban csak azon tény figyelembevételével követhető, hogy az említett alapvető jogokat bizonyos mértékben össze kell egyeztetni a szólásszabadság alapvető jogával.

54

Ezen összeegyeztetést célozza az irányelv 9. cikke. Ahogyan különösen az irányelv (37) preambulumbekezdéséből kitűnik, az irányelv 9. cikkének célja két alapvető jog, azaz egyrészről a magánélet védelme, másrészről a szólásszabadság összeegyeztetése. E feladat a tagállamokra tartozik.

55

E két „alapvető jognak” az irányelv értelmében való összeegyeztetése érdekében a tagállamok kötelesek előírni ezen irányelv II., IV. és VI. fejezetében foglalt, az adatok védelmétől és így a magánélet tiszteletben tartásához való alapvető jog védelmétől való bizonyos kivételeket vagy korlátozásokat. Ezen kivételekről a szólásszabadság alapvető jogába tartozó újságírás vagy művészi, illetve irodalmi kifejezés céljából lehet rendelkezni, amennyiben azok szükségesnek bizonyulnak a magánélet tiszteletben tartásához való jognak a szólásszabadságra vonatkozó szabályokkal való összeegyeztetéséhez.

56

Annak figyelembevétele érdekében, hogy a szólásszabadság milyen nagy jelentőséggel bír valamennyi demokratikus társadalomban, egyrészről az erre vonatkozó fogalmakat, köztük az újságírást tágan kell értelmezni. Másrészről, és a két alapvető jog közötti egyensúly megteremtése érdekében, a magánélet tiszteletben tartásához való alapvető jog védelme megköveteli, hogy az irányelv fent említett fejezeteiben előírt, az adatok védelme alóli kivételek és a védelem korlátozásai a feltétlenül szükséges határokon belül maradjanak.

57

Ezen összefüggésben a következő elemeket kell figyelembe venni.

58

Először is – ahogyan a főtanácsnok az indítványának 65. pontjában megjegyezte, és az irányelv előkészítő munkálataiból is kitűnik – az irányelv 9. cikkében előírt kivételek és eltérések nemcsak a médiavállalkozásokra, hanem valamennyi, újságírói tevékenységet végző személyre alkalmazandók.

59

Másodszor azon tény, hogy a nyilvános jellegű adatok nyilvánosságra hozatala nyereségszerzési célhoz kötött, nem zárja ki a priori, hogy azt „kizárólag újságírás céljából” folytatott tevékenységnek lehessen tekinteni. Ahogyan ugyanis a Markkinapörssi és a Satamedia észrevételeikben, valamint a főtanácsnok az indítványának 82. pontjában kiemeli, tevékenységével valamennyi vállalkozás nyereségre törekszik. Bizonyos kereskedelmi siker a szakmai újságírás fennmaradásának elengedhetetlen feltételét is jelentheti.

60

Harmadszor figyelembe kell venni a távközlési és információterjesztési eszközök fejlődését és elterjedését. Ahogyan különösen a svéd kormány kiemelte, azon információhordozó, amelynek segítségével a feldolgozott adatokat továbbítják – hagyományos, mint a papír vagy a hertzhullámok, vagy elektronikus, mint az internet –, nem meghatározó annak értékelésekor, hogy „kizárólag újságírás céljából” folytatott tevékenységről van-e szó.

61

A fentiek összességéből következik, hogy a nemzeti jogszabályok szerint nyilvános dokumentumokból származó adatokat érintő olyan tevékenységek, mint az alapügybeliek, „újságírói tevékenységeknek” minősíthetők, amennyiben céljuk, hogy információkat, véleményeket vagy eszméket tegyenek hozzáférhetővé a nyilvánosság számára, bármilyen is legyen a továbbítás módja. E tevékenységek nincsenek fenntartva a médiavállalkozások számára, és kötődhetnek nyereségszerzési célhoz.

62

Következésképpen a második kérdésre azt a választ kell adni, hogy az irányelv 9. cikkét úgy kell értelmezni, hogy az első kérdés a)–d) pontjában említett, a nemzeti jogszabályok szerint nyilvános dokumentumokból származó adatokat érintő tevékenységeket e rendelkezés értelmében „kizárólag újságírás céljából” folytatott személyesadat-feldolgozási tevékenységeknek kell tekinteni, amennyiben az említett tevékenységek kizárólagos célja információk, vélemények vagy eszmék nyilvánosság számára történő hozzáférhetővé tétele, amit a nemzeti bíróságnak kell megítélnie.

A harmadik kérdésről

63

Harmadik kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy az irányelv 17. cikkét úgy kell-e értelmezni, hogy azzal ellentétes az újságírás céljából gyűjtött adatok nyilvánosságra hozatala és ezek kereskedelmi célokra történő továbbítása.

64

A második kérdésre adott válaszra figyelemmel e kérdést nem kell megválaszolni.

65

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (nagytanács) a következőképpen határozott: