A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE

2003. február 25.(*)

„Szociális biztonság – A nyugdíjas lakóhelye szerinti tagállamon kívüli más tagállamban való tartózkodása alatt történő kórházi gyógykezelése – Átvállalás feltételei – Az 1408/71/EGK rendelet 31. és 36. cikke – Az 574/72/EGK rendelet 31. és 93. cikke”

A C‑326/00. sz. ügyben,

a Bírósághoz a Dioikitiko Protodikeio Thessalonikis (Görögország) által az EK 234. cikk értelmében benyújtott, az e bíróság előtt

az Idryma Koinonikon Asfaliseon (IKA)

és

Vasileios Ioannidis

között folyamatban lévő eljárásban,

az 1995. december 22‑i 3096/95/EK tanácsi rendelettel (HL L 335., 10. o.) módosított, a szociális biztonsági rendszereknek a Közösségen belül mozgó munkavállalókra, önálló vállalkozókra és családtagjaikra történő alkalmazásáról szóló, 1971. június 14‑i 1408/71/EGK tanácsi rendeletnek az 1983. június 2‑i 2001/83/EGK tanácsi rendelettel (HL L 230., 6. o.) módosított és naprakésszé tett változata 31. és 36. cikkének értelmezésére, a 3096/95 rendelettel módosított, az 1408/71/EGK rendelet végrehajtására vonatkozó szabályok megállapításáról szóló, 1972. március 21‑i 574/72/EGK tanácsi rendeletnek a 2001/83 rendelettel módosított és naprakésszé tett változata 31. és 93. cikkének értelmezésére, az EK‑Szerződés 56. és 59. cikkének (jelenleg, módosítást követően, EK 46. és EK 49. cikk) és az EK‑Szerződés 60. cikkének (jelenleg EK 50. cikk) értelmezésére, valamint az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény kiegészítő jegyzőkönyve 1. cikkének értelmezésére vonatkozó előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában,

A BÍRÓSÁG

tagjai: G. C. Rodríguez Iglesias elnök, M. Wathelet, R. Schintgen és C. W. A. Timmermans tanácselnökök, C. Gulmann, D. A. O. Edward, A. La Pergola (előadó), P. Jann, V. Skouris, F. Macken, N. Colneric, S. von Bahr és J. N. Cunha Rodrigues bírák,

főtanácsnok: D. Ruiz‑Jarabo Colomer,

hivatalvezető: H. A. Rühl főtanácsos,

figyelembe véve a következők által előterjesztett írásbeli észrevételeket:

–        az Idryma Koinonikon Asfaliseon (IKA) képviseletében D. G. Anastassopoulos, meghatalmazotti minőségben,

–        a görög kormány képviseletében S. Spyropoulos, I. Bakopoulos és I. Galani Marangoudaki, meghatalmazotti minőségben,

–        a belga kormány képviseletében A. Snoecx, meghatalmazotti minőségben,

–        a spanyol kormány képviseletében N. Díaz Abad, meghatalmazotti minőségben,

–        az ír kormány képviseletében D. J. O’Hagan, meghatalmazotti minőségben, segítője: A. M. Collins BL,

–        az osztrák kormány képviseletében H. Dossi, meghatalmazotti minőségben,

–        az Egyesült Királyság Kormánya képviseletében R. Magrill, meghatalmazotti minőségben, segítője: S. Moore barrister,

–        az Európai Közösségek Bizottsága képviseletében H. Michard és M. Panayotopoulos, meghatalmazotti minőségben,

tekintettel a tárgyalásra készített jelentésre,

az Idryma Koinonikon Asfaliseon (IKA) (képviseli: D. G. Anastassopoulos), a görög kormány (képviselik: S. Spyropoulos és I. Bakopoulos), a spanyol kormány (képviseli: N. Díaz Abad), az ír kormány (képviseli: A. M. Collins), a holland kormány (képviseli: H. G. Sevenster, meghatalmazotti minőségben), a finn kormány (képviseli: T. Pynnä, meghatalmazotti minőségben), az Egyesült Királyság Kormánya (képviseli: D. Lloyd Jones QC) és a Bizottság (képviselik: H. Michard és M. Patakia, meghatalmazotti minőségben) szóbeli észrevételeinek a 2002. szeptember 10‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

a főtanácsnok indítványának a 2002. október 15‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1        A Bírósághoz 2000. szeptember 4‑én érkezett, 2000. január 31‑i végzésével a Dioikitiko Protodikeio Thessalonikis az EK 234. cikk alapján, az 1995. december 22‑i 3096/95/EK tanácsi rendelettel (HL L 335., 10. o.) módosított, a szociális biztonsági rendszereknek a Közösségen belül mozgó munkavállalókra, önálló vállalkozókra és családtagjaikra történő alkalmazásáról szóló, 1971. június 14‑i 1408/71/EGK tanácsi rendeletnek az 1983. június 2‑i 2001/83/EGK tanácsi rendelettel (HL L 230., 6. o.) módosított és naprakésszé tett változata (a továbbiakban: 1408/71 rendelet) 31. és 36. cikkének értelmezésére, a 3096/95 rendelettel módosított, az 1408/71/EGK rendelet végrehajtására vonatkozó szabályok megállapításáról szóló, 1972. március 21‑i 574/72/EGK tanácsi rendeletnek a 2001/83 rendelettel módosított és naprakésszé tett változata (a továbbiakban: 574/72 rendelet) 31. és 93. cikkének értelmezésére, az EK‑Szerződés 56. és 59. cikkének (jelenleg, módosítást követően, EK 46. és EK 49. cikk) és az EK‑Szerződés 60. cikkének (jelenleg EK 50. cikk) értelmezésére, valamint az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló, 1950. november 4‑én Rómában aláírt európai egyezmény kiegészítő jegyzőkönyve 1. cikkének értelmezésére vonatkozóan öt kérdést terjesztett előzetes döntéshozatalra.

2        Ezeket a kérdéseket a V. Ioannidis és az Idryma Koinonikon Asfaliseon (görög társadalombiztosítási intézet, a továbbiakban: IKA) között annak kapcsán folyamatban lévő eljárás keretében terjesztették elő, hogy az IKA megtagadta a V. Ioannidis németországi tartózkodása alatt igénybe vett kórházi gyógykezelése költségeinek átvállalását.

 Jogi háttér

 A közösségi jog

3        Az 1408/71 rendelet II. címe 1. fejezetének „Nyugdíjasok és családtagjaik” címet viselő 5. szakaszában található, „A nyugdíjasnak, illetve családtagjainak lakóhelyük szerinti tagállam területén kívüli más állam területén való tartózkodása” címet viselő 31. cikke a következőképpen rendelkezik:

„A nyugdíjas, aki egy vagy több tagállam jogszabályai szerint jogosult nyugdíjra vagy nyugdíjakra, valamint ezen államok egyikének jogszabályai szerint jogosult ellátásokra, a lakóhelyük szerinti tagállamon kívüli tagállam területén tartózkodó családtagjaival együtt a következő ellátásokban részesül:

a)      természetbeni ellátásban, amelyet a tartózkodási hely szerinti állam intézménye nyújt az általa alkalmazott jogszabályok szerint, az ellátások költségeit a nyugdíjas lakóhelye szerinti intézmény viseli;

[...]”

4        Az említett rendelet ugyanezen fejezetének „Munkavállalók, önálló vállalkozók és családtagjaik” címet viselő 2. szakaszában található 22. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„Az a munkavállaló vagy önálló vállalkozó, aki az ellátásra való jogosultság tekintetében kielégíti az illetékes állam jogszabályaiban előírt feltételeket [...] és:

a)      aki állapota miatt azonnali ellátást igényel, mialatt egy másik tagállam területén tartózkodik;

vagy

b)      […]

vagy

c)      akit az illetékes intézmény feljogosított arra, hogy egy másik tagállamba utazzon az állapotának megfelelő ellátás igénybevétele céljából,

jogosult:

i.      természetbeni ellátásra, amelyet az illetékes intézmény nevében a tartózkodási hely vagy lakóhely szerinti tagállam intézménye nyújt az általa alkalmazott jogszabályoknak megfelelően, mintha a munkavállaló vagy önálló vállalkozó ott lenne biztosított; ugyanakkor az ellátás nyújtásának időtartamát az illetékes állam jogszabályai határozzák meg;

[...]”

5        Az 1408/71 rendelet „Egyes személyi kategóriákra vonatkozó különleges szabályok” címet viselő 22a. cikke szerint:

„E rendelet 2. cikkétől függetlenül a 22. cikk (1) bekezdésének a) és c) pontját alkalmazni kell azokra a személyekre, akik egy tagállam állampolgárai, és akik egy másik tagállam jogszabályai szerint biztosítottak, és a velük közös háztartásban élő családtagjaikra.”

6        Az 574/72 rendelet 31. cikkének (1) és (2) bekezdése így rendelkezik:

„(1)      Ahhoz, hogy egy nyugdíjas [az 1408/71] rendelet 31. cikke szerint természetbeni ellátásokban részesüljön, igazolást kell benyújtania a tartózkodási helye szerinti intézményhez, amellyel tanúsítja, hogy jogosult az említett ellátásokra. Ez az igazolás, amelyet a nyugdíjas lakóhelye szerinti intézmény állít ki lehetőleg még azelőtt, hogy az illető elhagyná a lakóhelyéül szolgáló tagállam területét, mindenekelőtt – amennyiben szükséges – azt a leghosszabb időtartamot határozza meg, ameddig az adott tagállam jogszabályainak megfelelően természetbeni ellátások nyújthatók. Ha a nyugdíjas nem nyújtja be az említett igazolást, azt a tartózkodási helye szerinti intézmény szerzi be a lakóhelye szerinti intézménytől.

(2)      A végrehajtási rendelet 17. cikkének (6), (7) és (9) bekezdését hasonlóan kell alkalmazni. Ilyen esetben a nyugdíjas lakóhelye szerinti intézményt kell illetékes intézménynek tekinteni.”

7        Az 574/72 rendelet 17. cikkének (6), (7) és (9) bekezdése értelmében:

„(6)      Kórházi ápolás esetén a lakóhely szerinti intézmény e tény tudomására jutásának időpontjától számított három napon belül értesíti az illetékes intézményt a kórházba kerülés időpontjáról, a kórházi tartózkodás várható időtartamáról, valamint a kórházból való távozás időpontjáról. Szükségtelen azonban értesítést küldeni, ha a természetbeni ellátások költségeit a lakóhely szerinti intézménynek átalányösszegben megtérítik.

(7)      A lakóhely szerinti intézmény minden olyan határozat előtt értesíti az illetékes intézményt, amelyet olyan természetbeni ellátások biztosításával kapcsolatban hoznak, amelyek valószínűsíthető vagy tényleges költsége meghaladja az igazgatási bizottság által megállapított és rendszeres időközönként felülvizsgált átalányösszeg mértékét .[nem hivatalos fordítás]. Ezen értesítés elküldésének időpontjától számítva tizenöt nap áll az illetékes intézmény rendelkezésére, hogy kifogást emeljen, és a kifogás alapjául szolgáló indokait kifejtse; ha e határidő alatt a határozat ellen kifogást nem emeltek, a lakóhely szerinti intézmény megadja a természetbeni ellátást. Ha ezeket az ellátásokat rendkívül sürgős esetben kell nyújtani, úgy a lakóhely szerinti intézmény erről haladéktalanul tájékoztatja az illetékes intézményt. Szükségtelen azonban a kifogásról és az annak alapjául szolgáló indokokról értesítést küldeni, ha a természetbeni ellátások költségeit a lakóhely szerinti intézménynek átalányösszegben megtérítik.

[...]

(9)      Két vagy több tagállam, illetve azok hatáskörrel rendelkező hatóságai az igazgatási bizottság véleményének birtokában más végrehajtási szabályokban is megállapodhatnak”

8        Ahogyan az az Európai Közösségek migráns munkavállalók szociális biztonságával foglalkozó igazgatási bizottságának az 1408/71/EGK és az 574/72/EGK tanácsi rendelet végrehajtásához szükséges nyomtatványok (E 001, E 103 – E 127) mintájáról szóló, 1993. október 7‑i 153. sz. (94/604/EK) határozatából (HL 1994. L 244., 22. o.) következik, az E 111‑es nyomtatvány minősül az 574/72 rendelet 31. cikke (1) bekezdésében említett igazolásnak. E határozat szerint ugyanezt a nyomtatványt kell használni az 1408/71 rendelet 22. cikke (1) bekezdése a) pontjának i. alpontjában szereplő esetben is, míg az E 112‑es nyomtatvány szükséges ugyanezen rendelet 22. cikke (1) bekezdése c) pontjának i. alpontjában foglalt esetben.

9        Az 1408/71 rendelet III. címe 1. fejezetének az „Intézmények közötti megtérítések” címet viselő 7. szakaszában található 36. cikk a következőképpen rendelkezik:

„(1)      E fejezet rendelkezéseinek megfelelően egy tagállam intézménye által egy másik tagállam intézménye nevében nyújtott természetbeni ellátások teljes összegét meg kell téríteni.

(2)      Az (1) bekezdésben említett megtérítéseket a 98. cikkben említett végrehajtási rendeletben előírt szabályoknak megfelelően határozzák meg és hajtják végre, akár a tényleges kiadások igazolása ellenében, akár átalány formájában.

Az utóbbi lehetőség alkalmazásakor az átalányösszeget úgy kell megállapítani, hogy a megtérítés a lehető legnagyobb mértékben közelítse meg a tényleges kiadásokat.

(3)      Két vagy több tagállam, vagy azok hatáskörrel rendelkező hatóságai előírhatnak más megtérítési módszereket, illetve lemondhatnak az illetékességükbe tartozó intézmények közötti megtérítésekről.”

10      Az 574/72 rendelet 93. cikke szerint:

„(1)      [Az 1408/71] rendelet [...] 31. cikke alapján biztosított [...] ellátások tényleges összegét az illetékes intézmény megtéríti annak az intézménynek, amelyik az említett ellátásokat biztosította a könyvelésében feltüntetett módon.

(2)      [Az 1408/71] rendelet [...] 31. cikkében említett esetekben, továbbá az (1) bekezdés alkalmazásában a családtag vagy a nyugdíjas lakóhelye szerinti intézményt kell illetékes intézménynek tekinteni.

(3)      Ha az (1) bekezdésben említett ellátások tényleges összege nem szerepel az ellátásokat biztosító intézmény könyvelésében, és a (6) bekezdés szerint megállapodást nem kötöttek, a megtérítendő összeget a rendelkezésre álló adatokból kapott megfelelő referenciaösszegekből számított átalányösszeg alapján határozzák meg. Az igazgatási bizottság állapítja meg az átalányösszeg kiszámításához felhasználandó alapadatok körét, és dönt az összeg nagyságáról.

[...]

(6)      Két vagy több tagállam, illetve azok hatáskörrel rendelkező hatóságai az igazgatási bizottság véleményének birtokában megállapodhatnak a megtérítendő összegek, különösen átalányösszegek alapján történő meghatározásának más módszerében is.”

11      Az 574/72 rendelet 34. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)      Ha a munkavállalónak vagy önálló vállalkozónak az illetékes államon kívüli tagállam területén való tartózkodása alatt a végrehajtási rendelet [...] 31. cikkében előírt alakiságok nem teljesíthetők, úgy a munkavállaló vagy az önálló vállalkozó kiadásait, kérelmére, az illetékes intézmény téríti meg a tartózkodási hely szerinti intézmény által a megtérítésekre alkalmazott mértékben.

(2)      A tartózkodási hely szerinti intézmény az illetékes intézmény kérelmére minden szükséges információt megad a megtérítés mértékéről.

Ha a tartózkodási hely szerinti intézményt és az illetékes intézményt olyan megállapodás köti, amely szerint vagy nem kell megtérítést fizetni, vagy a rendelet [...] 31. cikke alapján nyújtott ellátásokat átalányösszegben kell megtéríteni, a tartózkodási hely szerinti intézmény átutalja az illetékes intézménynek az érintett személynek az (1) bekezdés rendelkezései szerint megtérítendő összeget.

(3)      Ha jelentősebb költségekről van szó, az illetékes intézmény megfelelő előleget fizethet az érintett személynek, amint ez a személy benyújtja az említett intézménynek a megtérítésre vonatkozó igényét.

(4)      Az (1), (2) és (3) bekezdéstől eltérően az illetékes intézmény megtérítheti a felmerült költségeket az általa alkalmazott mértéknek megfelelően, feltéve hogy ezen alkalmazott mértékek lehetővé teszik a megtérítést, a megtérítendő költségek nem haladják meg az igazgatási bizottság által meghatározott mértéket, továbbá a munkavállaló vagy önálló vállalkozó, illetve a nyugdíjas hozzájárul ennek a rendelkezésnek az alkalmazásához. A megtérítés összege egyik esetben sem haladhatja meg a ténylegesen felmerült költségek összegét.

(5)      Ha a lakóhely szerinti állam jogszabályai nem rendelkeznek a megtérítés mértékéről, az illetékes intézmény elvégezheti a megtérítést a (4) bekezdésben megállapított feltétek szerint anélkül, hogy ehhez az érintett személy hozzájárulására lenne szükség.”

 A nemzeti jog

12      A munkaügyi miniszternek a kórházi ellátások IKA általi rendezéséről szóló, 1956. június 2‑i, a későbbiekben többször módosított 33651/E. 1089. sz. rendelete (FEK B’ 126/3.7.1956) (a továbbiakban: IKA‑rendelet) 3a. cikkéből többek között az következik, hogy abban az esetben, amikor az IKA által biztosított személy betegségének diagnosztizálása vagy kezelése megfelelő szakorvosok vagy a szükséges tudományos eszközök hiánya miatt Görögországban nem lehetséges, az IKA a külföldön történő diagnosztizálás és kezelés teljes költségét átvállalja. A külföldi kórházi ellátás költségeinek átvállalása előzetes engedélyhez kötött, ezáltal az IKA‑nak lehetősége nyílik megvizsgálni a fent említett feltételek teljesülését.

13      Az IKA‑rendelet 3a. cikke (4) bekezdésének g) pontja azonban az alábbi kivételt írja elő:

„Kivételes esetben az illetékes területi hivatal igazgatója az illetékes egészségügyi bizottság véleményének beszerzését követően engedélyezheti a külföldön már elvégzett kórházi gyógykezelést, ha az előzetes engedélyezésre azért nem volt lehetőség, mert a betegség váratlanul, a biztosított ideiglenes külföldi tartózkodása alatt jelentkezett, vagy mert a biztosított életveszélyes állapota az azonnali külföldre szállítását tette szükségessé. Ezekben az esetekben a másodfokú egészségügyi bizottság a rendelkezésre álló adatok alapján véleményt ad a Görögországban lehetséges kórházi ellátásokról vagy kezelésekről, valamint a külföldön nyújtott kórházi ellátásokról vagy kezelésekről.”

 Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

14      V. Ioannidis Görögországban rendelkezik lakóhellyel, és az IKA által nyújtott öregségi nyugdíjban részesül. Németországi tartózkodása alatt 1996. november 26. és december 2. között a müncheni műszaki egyetem klinikáján kezelték, ahol többek között szívkatéterezést végeztek rajta. Az ezzel kapcsolatban kiállított orvosi igazolásokból kitűnik, hogy angina pectorisból eredő, ismételt mellkasi fájdalmak miatt azonnali kórházi gyógykezelésre volt szükség.

15      1996. december 6‑án V. Ioannidis arra irányuló kérelmet nyújtott be az esseni (Németország) székhelyű Karstadt cég egészségbiztosítási pénztárához (a továbbiakban: német egészségbiztosítási pénztár) mint a tartózkodási hely szerinti állam intézményéhez, hogy ez utóbbi az IKA nevében vállalja át az említett kórházi gyógykezeléssel kapcsolatos költségeket.

16      A német egészségbiztosítási pénztár E 107‑es nyomtatványt küldött az IKA‑nak, hogy mint illetékes intézménytől beszerezze tőle az E 112‑es nyomtatványt, illetve ennek hiányában annak közlését, hogy a nyomtatvány nem állítható ki.

17      Jóllehet az IKA szervezeti egységeinek tudomása volt arról, hogy az IKA illetékes helyi hivatala 1996. november 15‑én 1996. november 16. és december 31. közötti időtartamra vonatkozó hatállyal kiállított V. Ioannidis számára egy E 111‑es nyomtatványt, a másodfokú egészségügyi bizottság (a továbbiakban: meb) véleményét kérték arra vonatkozóan, hogy utólagosan engedélyezhető‑e az érintett személy kórházi gyógykezelése.

18      A meb kedvezőtlen véleményt adott, azzal az indokolással, hogy V. Ioannidis betegsége németországi tartózkodása alatt nem olyan váratlanul következett be, hogy indokolt lett volna azonnali kórházi felvétele, és Görögországban is megfelelő kezelésben részesülhetett volna. A meb konkrétan úgy vélte, hogy V. Ioannidis krónikus betegségben szenved, ahogyan azt az 1996 júniusában elvégzett különböző vizsgálatok is alátámasztják; az egészségi állapotának romlása nem váratlanul következett be, mivel az 1996. november 11‑én végzett koronarográfiás vizsgálat ugyanazt állapította meg, mint a németországi kórházi gyógykezelés során elvégzett koronarográfiás vizsgálat; és az említett kórházi gyógykezelés előre tervezett volt.

19      Az IKA ezért úgy vélte, hogy az IKA‑rendelet 3a. cikke (4) bekezdésének g) pontjában foglalt feltételek nem állnak fenn, és 1997. április 18‑án úgy határozott, hogy nem engedélyezi utólagosan V. Ioannidis kezeltetését. Az IKA továbbá azzal a megjegyzéssel küldte vissza az E 107‑es nyomtatványt a német egészségbiztosítási pénztárnak, hogy a jelen esetben nem áll módjában kiállítani az E 112‑es nyomtatványt.

20      V. Ioannidis az IKA illetékes igazgatási bizottságánál kifogást nyújtott be az engedély megtagadásával szemben. Különösen azt hangsúlyozta, hogy németországi tartózkodásának célja fia meglátogatása volt, aki édesanyjával együtt ott él.

21      Mivel az említett bizottság úgy ítélte meg, hogy V. Ioannidis betegsége külföldi tartózkodása alatt valóban váratlanul jelentkezett, és kórházi gyógykezelésére az életveszély elhárítása miatt volt szükség, 1997. július 14‑én úgy határozott, hogy az IKA‑rendelet 3a. cikke (4) bekezdésének g) pontja alapján utólagosan engedélyezni kell a vitatott kezelést, és így az IKA‑nak kell megtérítenie a költségeket.

22      Az IKA a határozat megsemmisítésére irányuló keresetet nyújtott be a Dioikitiko Protodikeio Thessalonikishoz, amelyben arra hivatkozott, hogy az említett rendelkezésben foglalt feltételek nem teljesülnek a jelen ügyben.

23      Ilyen feltételek mellett ez a bíróság az eljárást felfüggesztette, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:

„1)      A kórházi ellátások IKA (görög társadalombiztosítási intézet) általi rendezéséről szóló rendelet 3a. cikke (4) bekezdése g) pontjának az alperes kórházi gyógykezelése időpontjában hatályos szövege, amely arra vonatkozóan, hogy az IKA kivételes esetekben – a felmerült költségek megtérítését igénylő IKA‑nyugdíjjogosult ideiglenes külföldi tartózkodása alatt vagy életveszélyes állapota miatt szükséges azonnali külföldre szállítása során váratlanul bekövetkező, meghatározott betegsége esetén ‑ megtérítheti‑e a külföldi kórházi létesítményben már elvégzett kórházi gyógykezelés költségeit, további feltételként azt állapítja meg, hogy az IKA illetékes területi hivatala igazgatójának a másodfokú egészségügyi bizottság véleményének beszerzését követően külön engedélyt kell adnia, összeegyeztethető‑e az 1971. június 14‑i 1408/71/EGK tanácsi rendelet 31. és 36. cikkével és az 1972. március 21‑i 574/72/EGK tanácsi rendelet 31. és 93. cikkével, amennyiben ezek a rendelkezések – jóllehet főszabályként diszkrecionális jogkört biztosítanak a tagállamoknak többek között a nyugdíjas lakóhelye szerinti tagállamon kívüli tagállam területén történő ideiglenes tartózkodása alatt természetben nyújtott egészségbiztosítási ellátások tekintetében, amelyek körébe a kórházi ellátások is beletartoznak – az ezen ellátásokkal összefüggő költségek megtérítésére vonatkozóan további feltételként az ellátások – igaz, utólagos – engedélyeztetését írják elő, azonban nem egészen világos és egyértelmű, hogy az említett közösségi jogi rendelkezések olyan rendelkezések meghozatalára is felhatalmazzák‑e a tagállamokat, amelyek az ilyen engedély megadásához olyan feltételt szabnak, mint amilyen az IKA‑rendelet hivatkozott rendelkezésében szerepel, vagyis az azonnali kórházi gyógykezelés szükségességét alátámasztó körülmények fennállása?

2)      Feltételezve, hogy a kórházi létesítményekben nyújtott általános kórházi szolgáltatások az EK‑Szerződés 60. cikke értelmében szolgáltatásnyújtásnak minősülnek, összeegyeztethető‑e a fenti szempontból az IKA‑rendelet ugyanezen rendelkezése – akkor is, ha nem ellentétes az Európai Közösségek Tanácsának fenti hivatkozott rendeleteinek rendelkezéseivel ‑ az EK‑Szerződés 59. és 60. cikkével?

3)      A második kérdésre adott nemleges válasz esetén az IKA‑rendelet szóban forgó rendelkezésében foglalt szabályozás igazolható‑e közegészségügyi okokkal, a jelen esetben a Görögország területén lakóhellyel rendelkező valamennyi személy által hozzáférhető, kiegyensúlyozott kórházi szolgáltatás biztosításával, és ezáltal az EK‑Szerződés 56. cikkében foglalt kivételek hatálya alá tartozik‑e?

4)      Feltételezve, hogy a természetben nyújtott egészségbiztosítási ellátáshoz való jog, és ebből következően az ellátással összefüggő költségek megtérítéséhez való jog »tulajdonnak« minősül az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény 1952. március 20‑án Párizsban aláírt kiegészítő jegyzőkönyvének 1. cikke értelmében, az IKA‑rendelet szóban forgó rendelkezése – még ha a fent ismertetett szempontból nem is minősül ellentétesnek a fent hivatkozott közösségi rendeletek és az EK‑Szerződés hivatkozott rendelkezéseivel, vagy ellentétes ugyan, de a fenti okokkal igazolható – összeegyeztethető‑e e tekintetben a kiegészítő jegyzőkönyv 1. cikkének első bekezdésével?

5)      A negyedik kérdésre adott nemleges válasz esetén az IKA‑rendelet szóban forgó rendelkezésében foglalt szabályozás igazolható‑e a szociális biztonsági rendszer pénzügyi egyensúlyának védelméhez kapcsolódó, közérdeken alapuló indokokkal, és mint ilyen, a kiegészítő jegyzőkönyv 1. cikkének második bekezdésében foglalt kivételek hatálya alá tartozik‑e?”

 Az első kérdésről

24      A kérdést előterjesztő bíróság első kérdése lényegében arra irányul, hogy az 1408/71 rendelet 31. és 36. cikkével és az 574/72 rendelet 31. és 93. cikkével ellentétes‑e az olyan nemzeti szabályozás, amely a nyugdíjas által valamely másik tagállamban való tartózkodása alatt igénybe vett kórházi ellátásnak a nyugdíjas lakóhelye szerinti intézmény általi megtérítését olyan utólagos engedélytől teszi függővé, amely csak akkor adható meg, ha az említett nemzeti szabályozás által rendes esetben megkövetelt előzetes engedély nem szerezhető be, mert az adott betegség az említett tartózkodás alatt váratlanul következett be, és emiatt azonnali ellátásban kellett részesíteni a beteget.

 A kérdés relevanciájáról

25      Az IKA és több olyan kormány, amely írásbeli észrevételt nyújtott be a Bírósághoz, kétségét fejezte ki a tekintetben, hogy az 1408/71 rendelet 31. cikke alkalmazandó‑e az olyan tényállásra, mint amilyen az alapügyben fennáll. Az IKA és a görög kormány elsősorban azt sugallják, hogy V. Ioannidis azzal a szándékkal utazott Németországba, hogy ott az igénybe vett ellátásban részesüljön, és így a tényállást szerintük nem az 1408/71 rendelet 31. cikkére, hanem 22. cikke (1) bekezdésének c) pontjára tekintettel kell vizsgálni.

26      E tekintetben a Bíróság ítélkezési gyakorlatából ugyan az következik, hogy az 1408/71 rendelet 22. cikke (1) bekezdésének c) pontja azoknak a nyugdíjasoknak a természetbeni ellátásra való jogosultságát szabályozza, akik az egyik tagállamban lakóhellyel rendelkeznek, és az illetékes intézménytől engedélyt kérnek arra, hogy egy másik tagállamba utazhassanak az állapotuknak megfelelő ellátás igénybevétele céljából, míg ugyanezen rendelet 31. cikke arra az esetre vonatkozóan szabályozza ugyanezen biztosítotti kategória természetbeni ellátásra való jogosultságát, amikor ezek az ellátások a lakóhely szerinti tagállam területén kívüli más tagállam területén való tartózkodás alatt válnak szükségessé (lásd a 182/78. sz. Pierik‑ügyben 1979. május 31‑én hozott ítélet [EBHT 1979., 1977. o.] 6. és 8. pontját).

27      Emlékeztetni kell azonban arra, hogy az EK 234. cikkben említett eljárás keretében, amely a nemzeti bíróságok és a Bíróság feladatainak világos szétválasztásán alapul, az ügy konkrét tényállásának megítélése a nemzeti bíróság hatáskörébe tartozik (lásd különösen a 36/79. sz. Denkavit Futtermittel ügyben 1979. november 15‑én hozott ítélet [EBHT 1979., 3439. o.] 12. pontját, és a C‑235/95. sz., Dumon és Froment ügyben 1998. július 16‑án hozott ítélet [EBHT 1998., I‑4531. o.] 25. pontját). Ugyancsak kizárólag az ügyben eljáró és a bírósági döntésért felelősséggel tartozó nemzeti bíróság feladata, hogy az ügy sajátosságaira figyelemmel megítélje mind az előzetes döntéshozatal szükségességét ítéletének meghozatala szempontjából, mind pedig a Bíróság elé terjesztendő kérdések jelentőségét. Következésképpen amennyiben a feltett kérdések a közösségi jog értelmezésére vonatkoznak, a Bíróság főszabály szerint köteles határozni (lásd különösen a C‑415/93. sz. Bosman‑ügyben 1995. december 15‑én hozott ítélet [EBHT 1995., I‑4921. o.] 59. pontját).

28      Ebből következően egyedül a kérdést előterjesztő bíróság feladata érdemben megállapítani azt, hogy V. Ioannidis előre megtervezte‑e németországi gyógykezelését, és eleve egészségügyi célból tartózkodott‑e ott; ebben az esetben – amint arra a jelen ítélet 26. pontja emlékeztet – kizárólag az 1408/71 rendelet 22. cikke (1) bekezdésének c) pontja és (2) bekezdése alkalmazandó, nem pedig ugyanezen rendelet 31. cikke.

29      A jelen ügyben azonban a kérdést előterjesztő bíróság nyilvánvalóan nem abból indult ki, hogy az érintett személy előre megtervezte volna az alapügyben felmerült gyógykezelést, és eleve egészségügyi célból tartózkodott volna Németországban. Ellenkezőleg, ez a bíróság a tényállás ismertetésekor olyan orvosi igazolásokra hivatkozik, amelyek szerint V. Ioannidis esetében angina pectorisból eredő, ismételt mellkasi fájdalmak miatt azonnali kórházi gyógykezelésre volt szükség. Ilyen feltételek mellett nem vonható kétségbe az első kérdés elfogadhatósága, amennyiben az az 1408/71 rendelet 31. cikkének értelmezésére vonatkozik, és nem kell úgy átfogalmazni, hogy az az 1408/71 rendelet 22. cikke (1) bekezdésének c) pontjára vonatkozzon.

 Az 1408/71 rendelet 31. cikkének hatályáról

30      Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés megválaszolásához először is az 1408/71 rendelet 31. cikkének hatályát kell tisztázni.

31      E tekintetben először is meg kell jegyezni, hogy az 1408/71 rendelet 22. cikke (1) bekezdésének a) pontjával ellentétben, amely annak a munkavállalónak vagy önálló vállalkozónak biztosít természetbeni ellátásra való jogosultságot, „aki állapota miatt azonnali ellátást igényel, mialatt egy másik tagállam területén tartózkodik”, ugyanezen rendelet 31. cikke, amely a lakóhelye szerinti tagállam területén kívüli más tagállam területén tartózkodó nyugdíjasnak és családtagjainak biztosít hasonló jogot, nem tartalmaz az érintett személy egészségi állapotára vonatkozó hasonló pontosítást.

32      Másodszor, emlékeztetni kell arra, hogy bár a Bíróság kimondta, hogy a nyugdíjasok – még ha nem is folytatnak kereső tevékenységet – a valamely szociális biztonsági rendszerhez való tartozásuk folytán az 1408/71 rendelet „munkavállalókat” érintő rendelkezéseinek hatálya alá tartoznak, azt is kifejtette, hogy ez csak akkor van így, ha nem vonatkoznak rájuk különleges rendelkezések (a fent hivatkozott Pierik‑ügyben hozott ítélet 4. pontja).

33      Miután a Bíróság e tekintetben megállapította, hogy az 1408/71 rendelet 27–33. cikke olyan különleges rendelkezéseket tartalmaz, amelyeket kizárólag nyugdíjasokra kell alkalmazni, azt is kifejtette, hogy ezek a rendelkezések a 31. cikkben az említett biztosítottak természetbeni ellátásra való jogosultságát szabályozzák abban az esetben, amikor az ellátás a lakóhely szerinti tagállamon kívüli más tagállamban való tartózkodás alatt válik szükségessé (a fent hivatkozott Pierik‑ügyben hozott ítélet 5. és 6. pontja).

34      Ilyen feltételek mellett – ellentétben azzal, amit több tagállam kormánya is sugallt – nem állítható, hogy a lakóhelyük szerinti tagállamon kívüli más tagállamban tartózkodó nyugdíjasok az 1408/71 rendelet 22. cikke (1) bekezdése a) pontjának hatálya alá tartoznak, sem pedig hogy e cikk rendelkezéseit ugyanezen rendelet 31. cikkének értelmezésénél figyelembe kellene venni.

35      Amint azt ugyanis a belga és a finn kormány, valamint a Bizottság is hangsúlyozta, az az értelmezés, amelyik egységessé tenné az említett két rendelkezés által létrehozott szabályozást, figyelmen kívül hagyná mind a jelen ítélet 31. pontjában ismertetett szövegbeli eltéréseket, mind azt a körülményt, hogy a közösségi jogalkotó szükségesnek tartott a nyugdíjasokból és családtagjaikból álló biztosítotti kategóriára külön rendelkezést hozni.

36      Ugyanezen okokból – az ír és a holland kormány által előadottakkal ellentétben – nem állapítható meg, hogy az 1408/71 rendelet 22a. cikke azt eredményezi, hogy a nyugdíjasok ugyanezen rendelet 22. cikke (1) bekezdésének a) pontjában foglalt szabályozás hatálya alá tartoznak. Ezt az értelmezést egyébként nem támasztja alá sem a 22a. cikk szövege, amely címe alapján „[e]gyes személyi kategóriákra vonatkozó különleges szabályok[at]” tartalmaz, sem pedig – amint azt a finn kormány előadta – a 22a. cikket az 1408/71 rendeletbe illesztő, az 1408/71 rendelet, az 574/72 rendelet, az 1408/71/EGK rendelet módosításáról szóló 1247/92/EGK rendelet és az 1247/92/EGK rendelet módosításáról szóló 1945/93/EGK rendelet módosításáról szóló, 1995. december 22‑i 3095/95/EK tanácsi rendelet (HL L 335., 1. o. ; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 2. kötet, 267. o.) preambulumbekezdései.

37      Nem adható hely az ír és a holland kormány azon érvének sem, miszerint csak az 1408/71 rendelet 22. cikke (1) bekezdése a) pontjának analógia útján történő alkalmazása biztosíthatná a társadalombiztosításhoz tartozók létfontosságú egyenlőségét.

38      Ahogyan arra írásbeli észrevételeiben a görög kormány, és indítványa 32. pontjában a főtanácsnok rámutatott, az a tény, hogy a közösségi jogalkotó a kereső tevékenységet nem folytató nyugdíjasokra vonatkozó szabályozást nem a munkavállalókra vagy az önálló vállalkozókra vonatkozó szabályozás mintájára kívánta kialakítani, azzal a szándékkal magyarázható, hogy elősegítse ennek a biztosítotti kategóriának a tényleges mobilitását, és ennek során figyelembe vegyék a biztosítottak egyes sajátos jellemzőit, így az egészségileg esetlegesen nagyobb fokú sérülékenységet és kiszolgáltatottságot, valamint azt, hogy több idejük juthat más tagállamokba utazni.

39      A fentiekből az következik, hogy az 1408/71 rendelet 31. cikkével létrehozott szabályozást meg kell különböztetni az ugyanezen rendelet 22. cikke (1) bekezdésének a) pontjában foglalt szabályozástól.

40      Konkrétan az 1408/71 rendelet 31. cikke nem értelmezhető úgy, hogy az általa biztosított természetbeni ellátásokban csak azok a nyugdíjasok részesülhetnek, akik állapotuk miatt azonnali ellátást igényelnek, mialatt egy másik tagállamban tartózkodnak, vagyis hogy csak azokra az ellátásokra korlátozódik, amelyekkel kapcsolatban megállapítást nyert, hogy orvosi szempontból haladéktalanul szükségesek (a C‑206/94. sz. Paletta‑ügyben 1996. május 2‑án hozott ítélet [EBHT 1996., I‑2357. o.] 20. pontja), és ezért nem halaszthatók addig, amíg a biztosított visszatér a lakóhelye szerinti tagállamba.

41      Ez a rendelkezés nem értelmezhető úgy sem, hogy az említett jogosultság csak abban az esetben áll fenn, ha az igénybe vett ellátásra váratlan betegség miatt van szükség. Különösen az a körülmény, hogy az ellátás, amely azért vált szükségessé, mert a biztosított egészségi állapota egy másik tagállamban való ideiglenes tartózkodása alatt megváltozott, esetleg egy már meglévő és a biztosított számára ismert betegséggel, például krónikus megbetegedéssel függ össze, önmagában nem lehet akadálya annak, hogy az érintett személy hivatkozhasson az 1408/71 rendelet 31. cikkében foglalt rendelkezésekre.

42      Máskülönben meg kell állapítani, hogy az 1408/71 rendelet 22. cikke (1) bekezdésének c) pontjával ellentétben ugyanezen rendelet 31. cikke a lakóhelyük szerinti tagállamon kívüli más tagállamban tartózkodó nyugdíjasok és családtagjaik számára a rendeletben biztosított természetbeni ellátások nyújtására vonatkozóan nem ír elő engedélyeztetési eljárást.

43      Mindezekből az következik, hogy a tagállamok a lakóhelyük szerinti tagállamon kívüli más tagállamban tartózkodó nyugdíjasok számára az 1408/71 rendelet 31. cikkében biztosított természetbeni ellátások nyújtását nem tehetik sem valamely engedélyeztetési eljárástól, sem pedig attól a feltételtől függővé, hogy a szóban forgó ellátást szükségessé tevő betegség a külföldi tartózkodás alatt váratlanul következett be, és emiatt azonnali ellátásban kellett részesíteni a beteget.

 Az 1408/71 rendelet 31. cikkének alkalmazása a gyakorlatban

44      Amint az az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdés szövegéből következik, a kérdést előterjesztő bíróság ezután az 574/72 rendeletnek az 1408/71 rendelet 31. cikkének alkalmazására vonatkozó 31. cikke hatályát illetően vár választ.

45      Az alapeljárásban felmerült körülményekre tekintettel emlékeztetni kell arra, hogy ez a rendelkezés többek között úgy rendelkezik, hogy ahhoz, hogy egy nyugdíjas az 1408/71 rendelet 31. cikke szerint természetbeni ellátásokban részesüljön, a lakóhelye szerinti intézmény által kiállított igazolást kell benyújtania a tartózkodási helye szerinti intézményhez, amellyel tanúsítja, hogy jogosult az említett ellátásokra. Ugyanezen rendelkezés szerint viszont, ha az érintett nem nyújtja be az említett igazolást, azt a tartózkodási helye szerinti intézmény maga szerzi be a lakóhelye szerinti intézménytől.

46      A jelen ügyben az előzetes döntéshozatalra utaló végzésből kitűnik, hogy V. Ioannidis számára Németországba való utazása előtt kiállítottak ilyen igazolást, az E 111‑es nyomtatványt.

47      E végzés azonban – ahogyan erre az ír kormány rámutat – nem említi, hogy ezt a nyomtatványt benyújtották a német egészségbiztosítási pénztárhoz. Meg kell viszont állapítani, hogy nem lehet döntő következménye annak, ha az érintett személy esetleg nem nyújtotta be magától a nyomtatványt. Ilyen esetben ugyanis a tartózkodási hely szerinti intézménynek meg kell bizonyosodnia arról, hogy az érintett személy rendelkezik‑e ilyen nyomtatvánnyal, és ha nem, akkor az 574/72 rendelet 31. cikke alapján kérnie kell az érintett személy lakóhelye szerinti illetékes intézménytől a nyomtatvány kiállítását.

48      Az alapeljárásban azonban a német egészségbiztosítási pénztár arra kérte az IKA‑t, hogy küldje meg számára az E 112‑es nyomtatványt, vagyis az abban az esetben használt igazolást, amikor az 1408/71 rendelet 22. cikke (1) bekezdésének c) pontja alapján az érintett személy annak engedélyezését kérelmezi, hogy ellátás igénybevétele céljából egy másik tagállamba utazhasson.

49      Meg kell állapítani, hogy ez a hozzáállás – függetlenül attól, hogy a biztosított magától nyújtotta‑e be az E 111‑es nyomtatványt – gyakorlatilag az 1408/71 rendelet 31. cikke alkalmazásának megtagadását jelenti. Ha ugyanis a tartózkodási hely szerinti intézmény nem elégszik meg a biztosított által benyújtott E 111‑es nyomtatvánnyal, vagy azzal, hogy a lakóhely szerinti intézménytől szerezze be ezt a nyomtatványt, és ehelyett az E 112‑es nyomtatvány benyújtását követeli, akkor ez szükségszerűen azt jelenti, hogy a tartózkodási hely szerinti intézmény azon az állásponton van, hogy az érintett személyt nem illetik meg az 1408/71 rendelet 31. cikke alapján nyújtható természetbeni ellátások.

50      A kérdést előterjesztő bíróság által feltett kérdés megválaszolásához rá kell mutatni arra, hogy a lakóhely szerinti illetékes intézménynek – amely előzőleg már kiállította az általa biztosított személy számára az E 111‑es nyomtatványt –, amikor a tartózkodási hely szerinti intézmény ilyen elutasításával és követelésével szembesül, nem szabad – ahogyan azt az IKA a jelen eljárásban tette – adottnak vennie azt, hogy az 1408/71 rendelet 31. cikkének alkalmazási feltételei nem teljesülnek.

51      A tartózkodási hely szerinti intézménynek és a lakóhely szerinti intézménynek ugyanis együttes feladata az 1408/71 rendelet 31. és 36. cikkének, valamint az 574/72 rendelet 31. és 93. cikkének az alkalmazása, az EK 10. cikk és az 1408/71 rendelet 84. cikke értelmében pedig kötelesek együttműködni az említett rendelkezések helyes alkalmazásának biztosítása érdekében, és – következésképpen – azért, hogy az 1408/71 rendelet 31. cikke által a nyugdíjasok és családtagjaik számára az e biztosítottak szabad mozgása megkönnyítése érdekében biztosított jogok teljes körűen érvényesüljenek (lásd értelemszerűen a C‑335/95. sz. Picard‑ügyben 1996. október 24‑én hozott ítélet [EBHT 1996., I‑5625. o.] 18. pontját, valamint a C‑202/97. sz. FTS‑ügyben 2000. február 10‑én hozott ítélet [EBHT 2000., I‑883. o.] 51. és 56. pontját).

52      Ebből különösen az következik, hogy a lakóhely szerinti intézménynek, ha a tartózkodási hely szerinti intézmény azzal a kérelemmel fordul hozzá, hogy állítsa ki az E 112‑es nyomtatványt, jóllehet a lakóhely szerinti intézmény korábban már kiállította az általa biztosított személy számára az E 111‑es nyomtatványt, akkor – adott esetben a tartózkodási hely szerinti intézménytől bekért megfelelő információk alapján – meg kell bizonyosodnia arról, hogy valóban megalapozott az 1408/71 rendelet 31. cikke alapján járó természetbeni ellátások biztosításának látható megtagadása. Ha a lakóhely szerinti intézmény arra a meggyőződésre jut, hogy mégis helye van az 1408/71 rendelet 31. cikke, és következésképpen az intézmények közötti megtérítésre vonatkozóan az 1408/71 rendelet 36. cikke és az 574/72 rendelet 93. cikke alkalmazásának, akkor ezt tudatnia kell a tartózkodási hely szerinti intézménnyel. Ez utóbbinak ezután felül kell vizsgálnia álláspontja megalapozottságát, és adott esetben módosítania kell azt.

 Az 1408/71 rendelet 31. cikke által biztosított ellátás átvállalása

53      Az alapeljárás tárgyára tekintettel, amely arra vonatkozik, hogy fennáll‑e az érintett személynek a lakóhelye szerinti tagállamon kívüli más tagállamban történt kórházi gyógykezeléséhez kapcsolódó költségek megtérítésének kötelezettsége, a kérdést előterjesztő bíróság végül – ahogyan ez az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésből kitűnik – az 1408/71 rendelet 36. cikkének és az 574/72 rendelet 93. cikkének hatályára vonatkozóan kér választ.

54      Emlékeztetni kell arra, hogy az 1408/71 rendelet 36. cikke értelmében egy tagállam intézménye által egy másik tagállam intézménye nevében nyújtott természetbeni ellátásokat az 574/72 rendeletben meghatározott eljárás szerint, a tényleges költségekre vonatozó bizonylatok alapján, illetve átalányösszegben teljes összegben meg kell téríteni, kivéve ha az érintett tagállamok vagy ezen tagállamok illetékes hatóságai a megtérítés más módszerét állapították meg, vagy az illetékességükön belül lemondtak az intézmények közötti megtérítésről.

55      Az 574/72 rendeletnek az e rendelkezés végrehajtását biztosító 93. cikke többek között úgy rendelkezik, hogy a tartózkodási hely szerinti intézmény által az 1408/71 rendelet 31. cikke alapján biztosított természetbeni ellátásokat az érintett személyek lakóhelye szerinti intézmény megtéríti az előbbi intézménynek, és ez a megtérítés főszabályként az említett ellátások tényleges összegére vonatkozik, ahogyan azt a tartózkodási hely szerinti intézmény könyvelésében feltüntették. Amennyiben ez az összeg nem szerepel az említett könyvelésben, úgy – kivéve, ha az érintett tagállamok vagy illetékes hatóságaik az összeg megállapításának más módszerében állapodtak meg – a megtérítendő összeget átalányösszeg alapján határozzák meg, amelynek mértékét Európai Közösségek migráns munkavállalók szociális biztonságával foglalkozó igazgatási bizottsága állapítja meg.

56      Általában ezeket a rendelkezéseket kell alkalmazni, amikor valamely nyugdíjas az 1408/71 rendelet 31. cikke alapján biztosított természetbeni ellátásokban részesül.

57      Az alapeljárásban azonban – amint ezt a jelen ítélet 48. és 49. pontja is kiemeli – a német egészségbiztosítási pénztár nem biztosított V. Ioannidis számára ilyen természetbeni ellátást, és így ebből – még ha ez nem is derül ki kifejezetten az előzetes döntéshozatalra utaló végzés szövegéből – arra lehet következtetni, hogy az érintett személy valószínűleg maga viselte az igénybe vett ellátás költségét, amelynek megtérítését az IKA most megtagadta.

58      Az 574/72 rendelet 34. cikkéből kitűnik, hogy ha az ellátás igénybevételének helye szerinti tagállam területén való tartózkodás során ugyanezen rendelet 31. cikkében előírt alakiságok nem teljesíthetők, akkor az érintett személy az ebben a rendelkezésben meghatározott kereteken belül kérheti a lakóhelye szerinti intézménytől a felmerült költségek megtérítését.

59      El kell azonban ismerni ‑ ahogyan ezt írásbeli észrevételeiben a görög kormány és indítványa 53. pontjában a főtanácsnok jogosan hangsúlyozta ‑, hogy ha a tartózkodási hely szerinti intézmény megtagadja az 1408/71 rendelet 31. cikkének alkalmazását, és az E 112‑es nyomtatvány benyújtását követeli meg, az nem tekinthető egyenértékűnek azzal, ha az 574/72 rendelet 31. cikkében előírt alakiságok nem teljesülnek.

60      Azonban a jelen ítélet 50‑52. pontjából is kitűnik, hogy amikor a lakóhely szerinti illetékes intézmény, amely korábban már kiállította az általa biztosított személy számára az E 111‑es nyomtatványt, ilyen elutasítással és követeléssel szembesül, akkor köteles hozzájárulni az 1408/71 rendelet 31. cikke helyes alkalmazásának elősegítéséhez.

61      Következésképpen ha úgy tűnik, hogy a tartózkodási hely szerinti intézmény tévesen nem alkalmazta az utóbbi rendelkezést, és a lakóhely szerinti intézmény, miután értesült a rendelkezés alkalmazásának megtagadásáról, nem járult hozzá e rendelkezés helyes alkalmazásának elősegítéséhez, ahogyan az pedig kötelessége lett volna, ez utóbbi intézmény kötelessége, a tartózkodási hely szerinti tagállam intézményének esetleges felelősségére való tekintet nélkül, hogy a biztosított személy által viselt ellátási költségeket közvetlenül megtérítse a biztosított számára, oly módon, hogy annak mértéke megegyezzék azzal, amelyben ez a személy akkor részesült volna, ha az említett cikk rendelkezéseit alkalmazták volna (lásd analógia útján a C‑368/98. sz., Vanbraekel és társai ügyben 2001. július 12‑én hozott ítélet [EBHT 2001., I‑5363. o.] 34. pontját).

62      Továbbá mivel hasonló esetben ez a megtérítés az 1408/71 rendelet 31. cikke által a nyugdíjasok számára biztosított természetbeni ellátások helyébe lép, a tagállamok ezt a megtérítést nem tehetik sem valamely engedélyeztetési eljárástól, sem pedig attól a feltételtől függővé, hogy a szóban forgó ellátást szükségessé tevő betegség egy másik tagállamban való tartózkodás alatt váratlanul következett be, és emiatt azonnali ellátásban kellett részesíteni a beteget.

63      Mindezekre a megállapításokra figyelemmel az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésre a következő választ kell adni:

Az 1408/71 rendelet 31. cikkét úgy kell értelmezni, hogy a lakóhelyük szerinti tagállamon kívüli más tagállamban tartózkodó nyugdíjasok számára e rendelkezésben biztosított természetbeni ellátások igénybevétele nem függ attól a feltételtől, hogy az érintett ellátást szükségessé tevő betegség a külföldi tartózkodás alatt váratlanul következett be, és emiatt azonnali ellátásban kellett részesíteni a beteget. Ellentétes ezért ezzel a rendelkezéssel, ha valamely tagállam az ellátások igénybevételét ilyen feltételtől teszi függővé.

Az 1408/71 rendelet 31. cikkével ellentétes, ha valamely tagállam az e rendelkezés által biztosított természetbeni ellátások igénybevételét engedélyeztetési eljárásnak rendeli alá.

Az 1408/71 rendelet 31. cikkében foglalt természetbeni ellátások nyújtására és átvállalására rendszerint ugyanezen rendelet e cikkének és 36. cikkének, és az 574/72 rendelet 31. és 93. cikkének együttesen értelmezett rendelkezései alapján kerül sor.

Amennyiben úgy tűnik, hogy a tartózkodási hely szerinti intézmény tévesen nem nyújtotta az 1408/71 rendelet 31. cikkében foglalt természetbeni ellátásokat, és a lakóhely szerinti intézmény, miután értesült ennek megtagadásáról, nem járult hozzá e rendelkezés helyes alkalmazásának elősegítéséhez, ahogyan az pedig kötelessége lett volna, ez utóbbi intézmény kötelessége, a tartózkodási hely szerinti tagállam intézményének esetleges felelősségére való tekintet nélkül, hogy a biztosított személy által viselt ellátási költségeket közvetlenül megtérítse a biztosított számára, oly módon, hogy annak mértéke megegyezzék azzal, amelyben ez a személy akkor részesült volna, ha az említett cikk rendelkezéseit alkalmazták volna.

Ez utóbbi esetben az 1408/71 rendelet 31. és 36. cikkével, valamint az 574/72 rendelet 31. és 93. cikkével ellentétes az a nemzeti szabályozás, amely az ilyen megtérítést olyan utólagos engedélytől teszi függővé, amely csak akkor adható meg, ha megállapítást nyert, hogy a szóban forgó ellátást szükségessé tevő betegség a tartózkodás ideje alatt váratlanul következett be, és emiatt azonnali ellátásban kellett részesíteni a beteget.

 Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második, harmadik, negyedik és ötödik kérdésről

64      Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második, harmadik, negyedik és ötödik kérdés szövegéből következik, hogy ezek csak abban az esetben vetődnek fel, ha az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésre az a válasz, hogy az 1408/71 rendelet 31. és 36. cikkével, valamint az 574/72 rendelet 31. és 93. cikkével nem ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, mint amilyen az alapeljárásban szerepel. Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésre adott válaszra tekintettel ezeket a kérdéseket ezért nem szükséges megvizsgálni.

 A költségekről

65      A Bíróságnál észrevételt előterjesztő görög, belga, spanyol, ír, holland, osztrák, finn kormány és az Egyesült Királyság Kormánya, valamint a Bizottság részéről felmerült költségek nem téríthetők meg. Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről.

A fenti indokok alapján

A BÍRÓSÁG,

a Dioikitiko Protodikeio Thessalonikis 2000. január 31‑i végzésével hozzá intézett kérdésekre válaszolva a következőképpen határozott:

1)      Az 1995. december 22‑i 3096/95/EK tanácsi rendelettel módosított, a szociális biztonsági rendszereknek a Közösségen belül mozgó munkavállalókra, önálló vállalkozókra és családtagjaikra történő alkalmazásáról szóló, 1971. június 14‑i 1408/71/EGK tanácsi rendeletnek az 1983. június 2‑i 2001/83/EGK tanácsi rendelettel módosított és naprakésszé tett változatának 31. cikkét úgy kell értelmezni, hogy a lakóhelyük szerinti tagállamon kívüli más tagállamban tartózkodó nyugdíjasok számára e rendelkezésben biztosított természetbeni ellátások igénybevétele nem függ attól a feltételtől, hogy az érintett ellátást szükségessé tevő betegség a külföldi tartózkodás alatt váratlanul következett be, és emiatt azonnali ellátásban kellett részesíteni a beteget. Ellentétes ezért ezzel a rendelkezéssel, ha valamely tagállam az ellátások igénybevételét ilyen feltételtől teszi függővé.

2)      Az 1408/71 rendelet 3096/95 rendelettel módosított, és a 2001/83 rendelettel módosított és naprakésszé tett változatának 31. cikkével ellentétes, ha valamely tagállam az e rendelkezés által biztosított természetbeni ellátások igénybevételét engedélyeztetési eljárásnak rendeli alá.

3)      Az 1408/71 rendelet 3096/95 rendelettel módosított, és a 2001/83 rendelettel módosított és naprakésszé tett változatának 31. cikkében foglalt természetbeni ellátások nyújtására és átvállalására rendszerint ugyanezen rendelet e cikkének és 36. cikkének, valamint a 3096/95 rendelettel módosított, az 1408/71/EGK rendelet végrehajtására vonatkozó szabályok megállapításáról szóló, 1972. március 21‑i 574/72/EGK tanácsi rendeletnek a 2001/83 rendelettel módosított és naprakésszé tett változata 31. és 93. cikkének együttesen értelmezett rendelkezései alapján kerül sor.

4)      Amennyiben úgy tűnik, hogy a tartózkodási hely szerinti intézmény tévesen nem nyújtotta az 1408/71 rendelet 3096/95 rendelettel módosított, és a 2001/83 rendelettel módosított és naprakésszé tett változatának 31. cikkében foglalt természetbeni ellátásokat, és a lakóhely szerinti intézmény, miután értesült ennek megtagadásáról, nem járult hozzá e rendelkezés helyes alkalmazásának elősegítéséhez, ahogyan az pedig kötelessége lett volna, ez utóbbi intézmény kötelessége, a tartózkodási hely szerinti tagállam intézményének esetleges felelősségére való tekintet nélkül, hogy a biztosított személy által viselt ellátási költségeket közvetlenül megtérítse a biztosított számára, oly módon, hogy annak mértéke megegyezzék azzal, amelyben ez a személy akkor részesült volna, ha az említett cikk rendelkezéseit alkalmazták volna.

5)      Ez utóbbi esetben az 1408/71 rendelet 3096/95 rendelettel módosított, és a 2001/83 rendelettel módosított és naprakésszé tett változatának 31. és 36. cikkével és az 574/72 rendelet 3096/95 rendelettel módosított, és a 2001/83 rendelettel módosított és naprakésszé tett változata 31. és 93. cikkével ellentétes az a nemzeti szabályozás, amely az ilyen megtérítést olyan utólagos engedélytől teszi függővé, amely csak akkor adható meg, ha megállapítást nyert, hogy a szóban forgó ellátást szükségessé tevő betegség a tartózkodás ideje alatt váratlanul következett be, és emiatt azonnali ellátásban kellett részesíteni a beteget.

Rodríguez Iglesias

Wathelet

Schintgen

Timmermans

Gulmann

Edward

La Pergola

Jann

Skouris

Macken

Colneric

von Bahr

Cunha Rodrigues

Kihirdetve Luxembourgban, a 2003. február 25‑i nyilvános ülésen.

R. Grass

G. C. Rodríguez Iglesias

hivatalvezető

elnök

---

* Az eljárás nyelve: görög.