ALTERNATÍVÁK A JÖVŐ PÉNZÜGYI KERETÉHEZ 3

Hogyan támogathatja az uniós költségvetés
az EU külső határainak jobb kezelését?

A vezetők a belső határok megszüntetésének előfeltételeként a külső határok megerősítését szorgalmazták. Az Európai Bizottság javaslata alapján 2016-ban létrehozták az Európai Határ- és Parti Őrséget. 2020-ra az Európai Határ- és Parti Őrség a helyszínen tevékenykedő munkatársakkal együtt 1 015 fős személyi állománnyal fog rendelkezni, és ezen felül rendelkezésre áll majd legalább 1 500 fő készenléti nemzeti alkalmazott a gyorsreagálású állományban. A tervek szerint 292 millió EUR-s éves költségvetése addigra 335 millió EUR-ra nőne. Az Unió emellett a Belső Biztonsági Alapon keresztül is nyújt támogatást Európa külső határainak a 96 000 nemzeti határőr által végzett nemzeti szintű igazgatásához, valamint a szükséghelyzeti támogatás társfinanszírozásához. Ezek a tevékenységek összesen mintegy 4 milliárd EUR-t tesznek ki a hétéves időszak alatt, ami a teljes uniós költségvetés 0,4 %-ának felel meg.

Az Európai Határ- és Parti Őrség további fejlődése az új pénzügyi keretre vonatkozó döntésektől függ majd. Az ambíciónk mértékétől függően számos forgatókönyv elképzelhető:

A meglévő Európai Határ- és Parti Őrség maximális kihasználása elősegítené az információcserét szolgáló keret (EUROSUR) folyamatos fejlesztését, valamint a tagállamok határigazgatási kapacitásokat fejlesztő beruházásait. Ez a megoldás biztosítaná továbbá, hogy az Európai Határ- és Parti Őrség rendelkezzen a szükséges felszerelésekkel. A hétéves időszak folyamán ehhez mintegy 8 milliárd EUR-s költségvetésre lenne szükség, amely a jelenlegi többéves pénzügyi keret körülbelül 0,8 %-ának felel meg.

A korszerűsített Európai Határ- és Parti Őrség lehetővé tenné a teljes mértékben integrált uniós határigazgatási rendszer támogatását. Ez egy kibővített megbízatásról rendelkező módosított jogi kereten alapulna, amelynek keretében egyesítenék és megerősítenék a kockázatértékelés és a helyzetértékelés meglévő eszközeit; európai határőrökből álló készenléti alakulatokkal legalább 3 000 főnyi uniós alkalmazottal bővítenék az ügynökség operatív kapacitását; pénzügyi támogatást és képzést biztosítanának az érintett tagállamok nemzeti határőrizeti szerveinek bővítéséhez; nagyobb és operatívabb szakértői csoportokat hoznának létre; valamint megerősítenék a saját felszereléseket. Ezzel sokkal erősebb szerepet kapna az uniós szint a visszaküldések tekintetében, az ügynökség számára pedig alacsonyabb beavatkozási küszöbértékeket eredményezne, segítve a külső határok ellenőrzése terén tapasztalt olyan súlyos hiányosságok megelőzését, amelyek válsághoz vezethetnek. Ehhez a forgatókönyvhöza hétéves időszak folyamán mintegy 20–25 milliárd EUR-s költségvetésre lenne szükség, amely a jelenlegi többéves pénzügyi keret körülbelül 1,8–2,3 %-ának felel meg.

A teljes uniós határigazgatási rendszer 100 000 uniós alkalmazottat és jelentős, az amerikai vagy kanadai rendszerhez hasonló uniós szinten összevont eszközállományt jelentene. A határvédelemmel összefüggő összes nemzeti kiadást figyelembe véve ehhez egy hétéves időszak folyamán mintegy 150 milliárd EUR-s költségvetésre lenne szükség, amely a jelenlegi többéves pénzügyi keret mintegy 14 %-ának, vagyis az Unió egy évnyi teljes költségvetésének felel meg. Összehasonlításképpen: az USA Vámügyi és Határvédelmi Ügynökségének éves költségvetése 13,56 milliárd USD összegű, alkalmazottainak száma pedig meghaladja a 62 000 főt. A Kanadai Határszolgálati Ügynökség éves költségvetése mintegy 2 milliárd CAD összegű, és több mint 14 000 alkalmazottal rendelkezik.

ALTERNATÍVÁK A JÖVŐ PÉNZÜGYI KERETÉHEZ

Hogyan lehet legjobban támogatni
a valódi európai védelmi unió létrehozását?

Az Európai Védelmi Alap 2017 júniusában kezdte meg működését, kiépítése fokozatosan zajlik. A védelmi kutatásra szánt kezdeti, 90 millió EUR-s korlátozott költségvetéssel és a 2017–2020 közötti időszakban az ipari fejlesztésre szánt 500 millió EUR-val (összességében ez a jelenlegi pénzügyi keret mintegy 0,05 %-a) az első szakaszban csak korlátozott számú, együttműködésen alapuló kutatás-fejlesztési projektet tud majd támogatni.

Milyen típusú védelmi alapot akarunk a jövőben? A valódi európai védelmi unió jelentős költségvetési forrásokat igényelne.

Tekintettel a védelmi kutatásra fordított nemzeti költségvetések jelenlegi nagyságrendjére – Franciaország és Németország külön-külön is több mint 1 milliárd EUR-t fordít védelmi kutatásra évente – valamint az élvonalbeli védelmi technológiák – többek között a kibervédelem – fejlesztésének magas költségeire, az Alap kutatási keretének becslések szerint az időszak folyamán legalább 3,5 milliárd EUR-ra lenne szüksége ahhoz, hogy érdemi változást hozzon.

Hasonlóképpen, 2021 és 2027 között legalább mintegy 7 milliárd EUR-ra lenne szükség a védelmi ipar fejlesztési költségei egy részének társfinanszírozásához. Ez lehetővé tenné a védelmi képességek fejlesztésére irányuló jelentős, a hét év alatt összesen legalább 35 milliárd EUR összegű beruházás megvalósítását. Ez az összeg a védelmi képességekre fordított nemzeti kiadások 14 %-ának felelne meg, és meghatározó lépés lenne a tagállamok által az Európai Védelmi Ügynökség keretében elfogadott azon cél elérése felé, hogy eszközkiadásaik 35 %-át kutatási együttműködésen alapuló projektekre fordítsák.

Az Európai Védelmi Alap jelentős lendületet adhat az EU stratégiai autonómiájának és az európai védelmi ipar versenyképességének. A Szerződések korlátai miatt azonban az uniós költségvetés nem képes lefedni a biztonság és a védelem területét érintő összes uniós cselekvési területet. A 2021–2027 közötti időszakra vonatkozó, mintegy 10 milliárd EUR-s külön finanszírozási mechanizmussal az Unió számottevően növelni tudná védelmi vonatkozású műveletek pénzügyi támogatására való képességét. Összehasonlításképpen: a jelenlegi időszakban erre 3,5 milliárd EUR áll rendelkezésre.

ALTERNATÍVÁK A JÖVŐ PÉNZÜGYI KERETÉHEZ

Hogyan lehet legjobban támogatni a fiatalok mobilitását?

Harminc év alatt az Erasmus+ program kilenc millió fiatal számára tette lehetővé, hogy egy másik országban tanulmányokat folytasson, képzésben vegyen részt, oktasson vagy önkéntes munkát végezzen, és ezzel jelentősen javította munkaerőpiaci esélyeiket. A jelenlegi Erasmus+ program 2014–2020 közötti időszakra szóló költségvetése 14,7 milliárd EUR (azaz a jelenlegi többéves pénzügyi keret teljes összegének mintegy 1,3 %-a), amely révén a tanulási mobilitási lehetőségek az Európában élő fiataloknak csak kevesebb mint 4 %-a számára válnak elérhetővé.

Határozott egyetértés van arról, hogy fokozni kell a mobilitást és ösztönözni kell a csereprogramokat, többek között a jelentős mértékben megerősített, inkluzív és kibővített Erasmus+ program révén. Az ambíciónk mértékétől függően számos forgatókönyv elképzelhető:

Az Erasmus+ programban részt vevő uniós fiatalok számának megkétszerezése, azaz az európai fiatalok 7,5 %-ára történő növelése (hétéves időszak alatt) 30 milliárd EUR-s költségvetést igényelne a következő többéves pénzügyi keretben.

Ahhoz, hogy minden harmadik fiatal részesedni tudjon az Erasmus+ által kínált külföldi tanulási tapasztalatban a 2021–2027 közötti időszakra mintegy 90 milliárd EUR-s költségvetésre lenne szükség. 

ALTERNATÍVÁK A JÖVŐ PÉNZÜGYI KERETÉHEZ

Hogyan lehet legjobban segíteni Európa digitális átalakulását?

Az Unió a hétéves időszak alatt mintegy 35 milliárd EUR-val támogatja az európai informatikai infrastruktúrát, a konnektivitást és a digitális készségek fejlesztését. Az Unió ezt a támogatást az Európai Regionális Fejlesztési Alapon (17 milliárd EUR), a kutatási és innovációs keretprogramon (13 milliárd EUR), az Európai Szociális Alapon (2,3 milliárd EUR), az Európai Hálózatfinanszírozási Eszközön (1 milliárd EUR) és a Kreatív Európa programon (1 milliárd EUR) keresztül nyújtja.

A jelenlegi támogatási szintek csökkentése vagy akár fenntartása veszélyeztetné azt, hogy az Unió versenyképes maradjon az olyan kulcsfontosságú ipari és szolgáltatási ágazatokban, mint az ipari termelés és gépgyártás, a pénzügyi szolgáltatások, az egészségügyi ellátás, a közlekedés, az energiaipar vagy a gépjárműipar. Ha nem ruházunk be eleget a digitális készségek fejlesztésébe, tovább nő a szakértelemhiány, miközben az automatizálás a hagyományos feladatok helyébe lép. Ez alacsonyabb foglalkoztatási és növekedési kilátásokkal, az elvárhatónál alacsonyabb színvonalú közszolgáltatásokkal és a kiberbiztonsági fenyegetésekkel szembeni fokozottabb kiszolgáltatottsággal járna.

A digitális gazdaságba jelenleg befektetett összegeknek a 2021-2027 közötti időszakban mintegy 70 milliárd EUR-ra történő megkétszerezése erőteljes előrelépést jelentene az intelligens növekedés irányába az olyan területeken, mint a magas színvonalú informatikai infrastruktúra, a konnektivitás és a kiberbiztonság. Ez lehetővé tenné új, megbízható és biztonságos e-egészségügyi, e-kormányzati vagy mobilitási szolgáltatások bevezetését, továbbá segítene Európa vezető szerepének biztosításában a szuperszámítógépek, az újgenerációs internet, a mesterséges intelligencia, a robotika és a big data technológia terén. A források növelése erősítené az európai ipar és a vállalkozások versenyképességét a digitalizált gazdaságban, egyúttal jelentősen hozzájárulna az Unió-szerte jelentkező készséghiány megszüntetéséhez.

ALTERNATÍVÁK A JÖVŐ PÉNZÜGYI KERETÉHEZ

Hogyan lehet a legjobban előmozdítani a versenyképességet
a kutatás és az innováció révén?

Az Európához hasonló fejlett gazdaságok esetében a kutatás és az innováció meghatározó jelentőséggel bír a termelékenység növelése és a versenyképesség fokozása szempontjából. A készülő uniós költségvetésnek ezért lehetővé kell tennie az EU számára, hogy az innováció motorjaiba fektessen be, és ezáltal lehetővé váljon az európai ipar újbóli növekedése és virágzása. Az Unió jelenleg közel 80 milliárd EUR-t fordít a Horizont 2020 kutatási és innovációs keretprogramjára a 2014–2020 közötti időszakban. Milyen kutatási költségvetésre van szüksége az Uniónak a jövőben?

A jelenlegi finanszírozási szintek csökkentése vagy akár fenntartása nem oldaná meg az alulfinanszírozás problémáját. Ez dominóhatást fejtene ki az állami és a magánszektor beruházásaira, és aláásná az Európa 2020 stratégia keretében kitűzött azon cél elérésére irányuló erőfeszítéseket, melynek értelmében a bruttó hazai termék 3 %-át kutatás-fejlesztésre kívánják fordítani. Ezzel csak nőne az Unió lemaradása a világ vezető államaihoz képest. Csökkenne a más uniós politikák számára nyújtott kutatási támogatás.

A keretprogram 50 %-kal, azaz 120 milliárd EUR-ra történő növelésével 2040-ig becslések szerint további 420 000 munkahely jönne létre, és ugyanezen időtávon mintegy 0,33 %-kal nőne a bruttó hazai termék. Ezzel folytatódna az elmúlt időszakok uniós kutatási és innovációs költségvetéseinek növekvő tendenciája, és biztosítaná a magas színvonalú pályázatok elfogadható hányadának finanszírozását. Mindez világszerte növelné az Unió vonzerejét a vezető kutatók szemében, és kezelné az innováció terén mutatkozó hiányosságokat, és fokozná a lehetőségeket. A kibővített keretprogram támogatná az előrehaladást többek között a digitális, az energetikai, az éghajlatváltozással összefüggő és az egészségügyi terület prioritásai tekintetében.

A keretprogram 160 milliárd EUR-ra történő megkétszerezésével 2040-ig becslések szerint további 650 000 munkahely jönne létre, és ugyanezen időtávon mintegy 0,46 %-kal nőne a bruttó hazai termék. Ez lehetővé tenné az EU számára, hogy vezető szerepet töltsön be nagyszabású kezdeményezések tekintetében, előkészítse a megoldások teljes körű piaci bevezetését olyan területeken, mint az akkumulátorok, a fertőző betegségek, az intelligens és tiszta épületek és járművek, a dekarbonizációs technológiák, a körforgásos gazdaság, a műanyaghulladékra és az összekapcsolt/automatizált járművekre vonatkozó megoldások.

ALTERNATÍVÁK A JÖVŐ PÉNZÜGYI KERETÉHEZ

Hogyan támogathatja az EU költségvetése
a valódi gazdasági és monetáris uniót?

2017 decemberében a Bizottság felvázolta arra vonatkozó elképzelését, hogy – jelenleg és a jövőben – miként erősíthető meg az euróövezet és az Unió egésze az EU költségvetésének segítségével. Négy konkrét költségvetési funkció került bemutatásra: a nemzeti szinten megvalósított strukturális reformok támogatása; az euróövezeti csatlakozás felé haladó tagállamok konvergenciájának elősegítése; a bankunió számára nyújtott védőháló biztosítása; valamint egy stabilizációs funkció kialakítása, amely különböző uniós és euróövezeti forrásokat és eszközöket egyesít, és amelynek célja, hogy nagy aszimmetrikus sokkok esetén elősegítse a beruházások szintjének fenntartását. Ezek a funkciók a jelenlegi uniós költségvetés korlátain túlmutató új szemléletmódot igényelnek. A funkciók megvalósítására például az Európai Beruházási Bankkal és a létrehozandó Európai Valutaalappal kialakítandó szinergiák révén kerülhet sor. Mindazonáltal a 2020 utáni költségvetésünknek is meghatározó szerep jut.

A reformok végrehajtását elősegítő eszköznek és a konvergenciatámogató eszköznek alkalmasnak kell lennie arra, hogy hathatós támogatást és ösztönzőket nyújtson a tagállamoknak reformok széles körének megvalósításához. A hétéves időszakra egy legalább 25 milliárd EUR-s költségvetési tétel biztosítaná a kritikus tömeget, és segítene annak elkerülésében, hogy a finanszírozás csak néhány tagállamra koncentrálódjon.

A stabilizációs funkciót fokozatosan, az uniós költségvetés által garantált back-to-back hitelekre, az Európai Valutaalaptól származó hitelekre, egy nemzeti hozzájárulásokon alapuló önkéntes biztosítási mechanizmusra, valamint az európai költségvetésből származó támogatási komponensre támaszkodva kell felépíteni. Az uniós költségvetésből igényelt összegeknek nem feltétlenül kell nagyon magasnak lenniük, ugyanakkor elég jelentősnek kell lenniük ahhoz, hogy például csökkenteni lehessen a kölcsönökhöz kapcsolódó kamatterhet, és ösztönözzék a támogatási program megfelelő végrehajtását.

ALTERNATÍVÁK A JÖVŐ PÉNZÜGYI KERETÉHEZ

Milyen célokat tűzünk ki a hatékony kohéziós politika számára?

A kohéziós politika az Unió gazdaságilag kevésbé fejlett részeivel való szolidaritás konkrét megnyilvánulása, amelynek célja a gazdasági, társadalmi és területi kohézió elősegítése. Az európai strukturális és beruházási alapokból származó támogatások jelenleg valamennyi tagállam részére elérhetők. Érdemes-e fenntartani ezt a rendszert, vagy a politikát a kevésbé fejlett régiókra és/vagy tagállamokra kell korlátozni? Ha a támogathatóság mindenki számára fennmarad, milyen célokat tűzünk ki?

Amennyiben az Európai Regionális Fejlesztési Alapból, az Európai Szociális Alapból és a Kohéziós Alapból származó támogatásokra vonatkozó jogosultságot valamennyi tagállam és régió számára fenntartjuk, hatékonyságjavulást a támogatási intenzitás differenciálásával és a támogatás célzottabbá tételével lehetne elérni. Ha a jelenlegi, a többéves pénzügyi keret csaknem 35 %-ának megfelelő mintegy 370 milliárd EUR-s kiadási szintet 4 fenntartjuk, az lehetővé tenné a beruházások valamennyi régióban való fenntartását olyan kiemelt területekre összpontosítva, mint az innováció, az ipari átalakulás, a tiszta energiára való áttérés, az éghajlat-politika és a jobb foglalkoztatási lehetőségek.

Amennyiben a továbbiakban a fejlettebb régiók és az átmeneti régiók nem kapnának támogatást az Európai Regionális Fejlesztési Alapból és az Európai Szociális Alapból, akkor az a teljes időszakra vetítve megközelítőleg 95 milliárd EUR összegű csökkentést jelentene, amely az említett alapokból származó jelenlegi keretösszegek több mint negyedének felel meg. Ez a jelenlegi többéves pénzügyi keret körülbelül 8,7 %-át kitevő összeg. Ezen forgatókönyv szerint Ausztria, Belgium, Dánia, Finnország, a kontinentális Franciaország, Németország, Írország, Hollandia, Svédország régiói mellett számos olaszországi és spanyolországi régió támogatása megszűnne.

Amennyiben a támogathatóságot még tovább szűkítjük, és az csak a kohéziós országokra korlátozódna, akkor meg kellene szüntetni Franciaország, Olaszország és Spanyolország kevésbé fejlett régióinak támogatását is. Ez a teljes időszakra vetítve megközelítőleg 124 milliárd EUR összegű csökkentést jelentene, amely a mostani keretösszegek mintegy 33 %-ának felel meg. Ez a jelenlegi többéves pénzügyi keret körülbelül 11 %-át kitevő összeg.

A 2. és a 3. forgatókönyv esetében a szubszidiaritás elvével összhangban a nemzeti, regionális és helyi hatóságoknak kellene átvenniük a gazdasági, társadalmi és területi kohézió támogatásának feladatát.

ALTERNATÍVÁK A JÖVŐ PÉNZÜGYI KERETÉHEZ

Milyen célkitűzésekre van szükség a közös agrárpolitika
hatékonyságának biztosításához?

A 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó pénzügyi keret alapján a közös agrárpolitika keretében mintegy 400 milliárd EUR-t fordítanak piaci intézkedésekre, a mezőgazdasági termelők számára nyújtott közvetlen kifizetésekre és vidékfejlesztési programok finanszírozására a fenntartható mezőgazdaság és az életképes vidéki gazdaságok ösztönzése érdekében. A közvetlen kifizetések az említett összeg mintegy 70 %-át jelentik. A jelenlegi időszakban körülbelül 100 milliárd EUR áll a vidékfejlesztési programok rendelkezésére, amelyek a beruházásokat, a képzést és az erőforrás-hatékonyabb mezőgazdasági termelést támogatják. Ezek a programok a tagállamok társfinanszírozásával valósulnak meg. A közös agrárpolitika révén az Unió segítséget nyújt a vidéki területek strukturális problémáinak, például a vonzó foglalkoztatási lehetőségek hiányának vagy a szakképzett munkaerő hiányának kezeléséhez. Ezzel összefüggésben a legfontosabb célok közé tartozik olyan új értékteremtő láncok létrehozása, mint a tiszta energia és a bioenergia, valamint a vidéki területek támogatása abban, hogy környezeti adottságaikat hasznosítani tudják.

Jelenleg is vita folyik a közvetlen kifizetések legjobb hasznosításának módjáról. Az egyik leggyakrabban felvetett javaslat a közvetlen kifizetések visszafogása és a szakpolitikai célkitűzéseknek megfelelő célzottabbá tétele. Jelenleg a mezőgazdasági termelők 20 %-ához kerül a közvetlen kifizetések 80 %-a. Arról is megbeszélések folynak, hogy miként lehetne csökkenteni a mezőgazdasági támogatás terén a tagállamok között jelentkező eltéréseket. A közvetlen kifizetések rendszerének megváltoztatása lehetőséget adna arra, hogy a kifizetések összekapcsolódjanak a tervezett eredményekkel, így például a kevésbé nyereséges vagy hegyvidéki területeken fenntarthatóbb mezőgazdasági termelést lehessen megvalósítani, középpontba kerüljenek a kis és közepes gazdaságok, a fenntartható és erőforrás-hatékony termelési rendszereket fejlesztő beruházásokat valósítsunk meg, és jobban koordináljuk a vidékfejlesztési intézkedéseket.

A szóban forgó időszakban a közös agrárpolitika körülbelül 400 milliárd EUR-t 5  kitevő, a jelenlegi többéves pénzügyi keret hozzávetőleg 37 %-át jelentő kiadási szintjének fenntartásával és célzottabb támogatással lehetővé válna különösen a kis és közepes gazdaságok növekedésének támogatása, ami a vidéki területeken pozitív dominóhatással járna. 

A közös agrárpolitikához nyújtott támogatás 30 %-os csökkentése a következő többéves pénzügyi keret időszakában mintegy 120 milliárd EUR-t jelentene, vagy másképp kifejezve a többéves pénzügyi keret hozzávetőleg 11 %-át. Ez a forgatókönyv azt eredményezné, hogy a mezőgazdasági átlagjövedelem számos tagállamban 10 %-ot meghaladó mértékben esne vissza, és egyes ágazatokban esetleg még jelentősebb csökkenés következne be.

A közös agrárpolitikához nyújtott támogatás 15 %-os csökkentése a következő többéves pénzügyi keret időszakában mintegy 60 milliárd EUR-t jelentene, ami a többéves pénzügyi keret körülbelül 5,5 %-át teszi ki. E forgatókönyv alapján a mezőgazdasági átlagjövedelem kisebb mértékben csökkenne, de a döntésektől függően egyes ágazatokban mégis számottevő hatással járna.

Ezeket a forgatókönyveket nem lehet egymástól elkülönítve vizsgálni. A közvetlen kifizetések csökkentését a fennmaradó költségvetés célzottabbá tételének kell kísérnie, például a kis- és közepes gazdaságokra való fokozott összpontosítással és a vidékfejlesztési intézkedések jobb koordinációjával.

ALTERNATÍVÁK A JÖVŐ PÉNZÜGYI KERETÉHEZ

Hogyan érvényesíthetjük a legjobban érdekeinket az Unión kívül?

Az Uniónak a jövőben olyan eszközökkel kell rendelkeznie, amelyek lehetővé teszik, hogy megvalósítsa meglévő és új célkitűzéseit és kezelje a kihívásokat. A 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó keretben a külső tevékenységekre elkülönített költségvetés körülbelül 66 milliárd EUR-t tesz ki. Ez a hatályos többéves pénzügyi keret mintegy 6 %-ának felel meg. Emellett az Európai Fejlesztési Alap, amely jelenleg nem tartozik az uniós költségvetéshez, az afrikai, karibi és csendes-óceáni országoknak, valamint a tengerentúli országoknak és területeknek nyújtott fejlesztési támogatás legfőbb eszköze. A 2014–2020 közötti időszakban a 11. Európai Fejlesztési Alap pénzügyi forrásainak teljes összege körülbelül 31 milliárd EUR-t tesz ki.

A jövőben:

A szóban forgó időszakban a külső eszközökre fordított finanszírozás jelenlegi szintjének 100 milliárd EUR fölé való növelése lehetővé tenné az EU számára, hogy megvalósítsa meglévő és új célkitűzéseit, amelyek a legkülönbözőbb területeket érintik a nemzetközi együttműködéstől, a migráció kezelésétől, a beruházásoktól, a jó kormányzástól, az emberi jogoktól és a jogállamiságtól kezdve a fenntartható fejlesztési célok, a humanitárius segítségnyújtás, a válságkezelés és a konfliktusmegelőzés előmozdításáig. Ennek során kiemelt figyelmet kell fordítani az Unió nyugat-balkáni stratégiájának, valamint a szomszédos országokban és Afrikában folytatott stabilizációs erőfeszítéseinek támogatására.

A külső eszközök jelentős egyszerűsítése és észszerűsítése tovább fokozhatja a külső kapcsolatokra előirányzott költségvetés eredményességét és hatékonyságát. Ez magában foglalhatja az Európai Fejlesztési Alap beillesztését a többéves pénzügyi keretbe, amennyiben ez tükröződik a kiadások általános felső határában és fennmaradnak a meglévő rugalmassági intézkedések.

A külkapcsolatokra előirányzott költségvetést az EU és tagállamai arra vonatkozó közös kötelezettségvállalásának fényében kell vizsgálni, hogy 2030-ra a bruttó nemzeti jövedelem 0,7 %-át fordítják hivatalos fejlesztési támogatásra. Ehhez a következő többéves pénzügyi keretben további intézkedésekre lenne szükség, ami – az Egyesült Királyság részvétele nélkül – 40 milliárd EUR-t jelentene a hétéves időszakban, annak feltételezésével, hogy az EU fenntartja a hivatalos fejlesztési támogatásból való jelenlegi 20 %-os részesedését. 

ALTERNATÍVÁK A JÖVŐ PÉNZÜGYI KERETÉHEZ

Hogyan használhatjuk fel a pénzügyi eszközöket úgy,
hogy kevesebből többet érjünk el?

Az Európai Unió pénzügyeinek jövőjéről szóló bizottsági vitaanyag kiemelte: a garanciák és a pénzügyi eszközök jelentős szerepet játszhatnak abban, hogy az EU képes legyen „kevesebből többet elérni”. A tervek szerint az Európai Stratégiai Beruházási Alap például több mint 500 milliárd EUR-t fog mozgósítani, ami komoly lendületet ad az európai gazdaságnak. Az uniós piaci alapú eszközök jelenlegi palettája azonban igen tagolt: központi irányítás alá közel 40 pénzügyi eszköz, valamint három költségvetési garancia és garanciaalap tartozik, ezek a hatályos többéves pénzügyi keret körülbelül 4 %-át teszik ki. Csak a kis- és középvállalkozások terén hét központi irányítású és több száz megosztott irányítású pénzügyi eszköz van. Egyértelmű, hogy van lehetőség a racionalizálásra és a hatékonyság fokozására.

A beruházástámogatásra irányuló uniós eszközök hatékonyságát és hatását például javítani lehetne azáltal, ha ezeket az eszközöket egyetlen beruházástámogatási eszközbe vonnánk össze. Ez tovább erősítené az Európai Stratégiai Beruházási Alapot, és az EU egészében kedvező hatást gyakorolna a beruházások volumenére, a gazdasági növekedésre és a foglalkoztatásra.

A pénzügyi eszközök és költségvetési garanciák szélesebb körű alkalmazása több mint megkétszerezheti a következő többéves pénzügyi keretben mozgósított beruházásokat, akár 2 billió EUR összegig.

ALTERNATÍVÁK A JÖVŐ PÉNZÜGYI KERETÉHEZ

Hogyan hozhatjuk ki a legtöbbet a visszavont pénzeszközökből?

A jelenlegi gyakorlat szerint azokat a pénzeszközöket, amelyeket lekötöttek az uniós költségvetésre, de az uniós programok végrehajtása során végül nem használtak fel, törlik. Ezen eszközök összegével csökkentik a tagállamok által a költségvetési kötelezettségvállalások teljes mértékű végrehajtása esetén fizetendő bruttó nemzeti hozzájárulás éves összegét.

A törlés helyett ezekből az összegekből uniós tartalékot lehetne képezni. Ezt a tartalékot közös prioritások megvalósítására és közös problémák kezelésére lehetne igénybe venni. A jelenlegi becslések szerint e mechanizmus révén egy hétéves időszak alatt hozzávetőleg 21–28 milliárd EUR-t lehetne rendelkezésre bocsátani. 2015-ben például az ilyen összegeket fel lehetett volna használni az Európai Stratégiai Beruházási Alap finanszírozására a pénzügyi válság következtében elmaradó beruházások problémájának kezeléséhez. Ez megoldást jelenthetett volna ahelyett, hogy olyan jelentős programok költségvetését csökkentik, mint a Horizont 2020 vagy az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz. Ugyanígy, a tartalékot 2016-ban a törökországi menekülteket támogató eszköz létrehozásának támogatására is fel lehetett volna használni, amelyhez így igénybe kellett venni az uniós költségvetésben biztosított valamennyi rugalmasságot, valamint a tagállamok külön hozzájárulását. A tartalék lehetővé tette volna, hogy nagyobb forrásokat mozgósítsunk a migrációs válság kezeléséhez.

A mai gyorsan változó világban egyre több a kiszámíthatatlan esemény. Az uniós tartalék lehetővé tenné az ilyen eseményekre való gyorsabb és határozottabb reagálást. Mostantól számítva majdnem tíz évig az új pénzügyi keretet fogjuk végrehajtani. A hosszú távon érvényes szilárd keretek nemcsak előnyt, hanem korlátot is jelentenek. Egy uniós tartalék létrehozása hatékony és rugalmas új eszközt biztosítana az előre nem látható események kezeléséhez, és többek között a biztonság és a migráció területén jelentkező vészhelyzetekre való reagáláshoz.

ALTERNATÍVÁK A JÖVŐ PÉNZÜGYI KERETÉHEZ

Meg kell erősítenünk az uniós finanszírozás feltételességét?

Az uniós költségvetésben rejlő lehetőségeket csak akkor lehet maradéktalanul kiaknázni, ha a tagállamok gazdasági, szabályozási és közigazgatási környezete megfelelő.

Ezért a jelenlegi hatályos többéves pénzügyi keret alapján a tagállamoknak és a kedvezményezetteknek igazolniuk kell, hogy a pénzgazdálkodásra vonatkozó szabályozási keretük megfelelő, a vonatkozó uniós rendeletek végrehajtása szabályszerű, és létrehozták az uniós finanszírozás sikeres végrehajtásához szükséges közigazgatási és intézményi kapacitást. Emellett a szakpolitikai feltételesség elősegítheti a tagállamok közötti együttműködést azokon a területeken, ahol jelentős méretgazdaságossági előnyök vagy externáliák jelentkeznek. A jelenlegi többéves pénzügyi keretben új rendelkezések is bevezetésre kerültek, hogy elkerülhetők legyenek az olyan helyzetek, amikor a nem megfelelő gazdaság- és fiskális politikák veszélyeztetik az uniós finanszírozás hatékonyságát.

Az új többéves pénzügyi keret kidolgozása jó alkalom annak értékelésére, hogy ezek az elvek szilárd alapot teremtettek-e az eredmények eléréséhez. Ugyancsak most kell mérlegelni azt is, miként erősíthető meg az uniós finanszírozás és az EU alapvető értékeinek tiszteletben tartása közötti kapcsolat.

Az erre szolgáló mechanizmusnak azonban átláthatónak, arányosnak és jogi szempontból támadhatatlannak kell lennie. Bár a pénzügyi feltételesség elvben alkalmazható lenne az uniós költségvetésből finanszírozott valamennyi releváns szakpolitikára, azonban pontosnak és arányosnak kell lennie, továbbá az előírt feltételeknek és a finanszírozási célnak valóban kapcsolódniuk kell egymáshoz. A vita során figyelembe kell venni emellett az alapvető értékek vagy a jogállamiság nemzeti szinten történő esetleges megsértésének az uniós finanszírozás azon egyedi kedvezményezettjeire, például az Erasmus-hallgatókra, a kutatókra vagy civil szervezetekre gyakorolt hatását, akik nem felelősek az ilyen jogsértésekért 6 . 

ALTERNATÍVÁK A JÖVŐ PÉNZÜGYI KERETÉHEZ

Hogyan járulhatnak hozzá az új saját források
az uniós költségvetéshez?

Kibocsátáskereskedelmi rendszer: Az európai kibocsátáskereskedelmi rendszer az Unió éghajlat-politikájának sarokköve. A tagállamok bizonyos számú kibocsátási egységet árverésre bocsátanak, és azokat a vállalkozások az üvegházhatásúgáz-kibocsátásuk ellentételezéséhez megvásárolják. A kibocsátási egységek elárverezéséből származó bevételek egy részét az uniós költségvetés rendelkezésére lehetne bocsátani. A becslések szerint a kibocsátási egységek piaci árától függően a kibocsátáskereskedelmi rendszerből származó bevételekből így a hétéves időszakban 7–105 milliárd EUR összeg kerülhetne az uniós költségvetésbe.

Héaalapú saját források: A hozzáadottérték-adó az Unióban értékesített áruk és szolgáltatások hozzáadott értéke alapján kivetett fogyasztási adó. Az említett adón alapuló saját források összegét jelenleg rendkívül összetett statisztikai számításokkal határozzák meg. A saját források reformja nyomán ezt az összeget egyszerűsített héaalapból lehetne megállapítani. A héaalapú saját forrásokból származó bevételek jelenleg a hétéves időszakra vetítve mintegy 105–140 milliárd EUR-t tesznek ki, és a szükséges szintek függvényében kalibrált lehívási kulcs alapján kiigazíthatók.

Közös konszolidált társaságiadó-alap: A nagy társaságoknak jelentős előnyük származik az egységes piacból. A közös konszolidált társaságiadó-alap az uniós társaságok adóköteles nyereségének kiszámításához használt egységes szabályrendszer. A harmonizált társaságiadó-alapon alapuló – esetlegesen digitális elemet is magában foglaló – hozzájárulás megerősítené az egységes piac előnyei és az Unió finanszírozása közötti kapcsolatot. Minden tagállam fenntarthatná azt a lehetőséget, hogy a keletkező nyereségek rá eső részét a saját nemzeti adókulcsával adóztassa meg. A választott modelltől és az alkalmazott lehívási kulcstól függően a közös konszolidált társaságiadó-alaphoz kapcsolódó adóból hét év alatt 21–140 milliárd EUR közötti bevétel várható, ami nem tartalmazza az adókijátszás visszaszorításához köthető várható bevételeket.

A pénzkibocsátásból származó haszon (seigniorage) a központi bankok és kormányok pénzkibocsátásból származó bevételének kifejezésére szolgál. Mivel az Európai Központi Bank eurókibocsátásból származó monetáris jövedelme közvetlenül kapcsolódik a gazdasági és monetáris unióhoz, ez az összeg esetleges új saját forrásként figyelembe vehető. A nemzeti központi bankok euróövezeti monetáris jövedelemből való részesedéséből származó nettó nyereség bizonyos hányadának megfelelő, az államkincstárba befizetett összeget nemzeti hozzájárulás formájában az uniós költségvetés rendelkezésére lehetne bocsátani. Hasonló logikát alkalmaztak az Európai Központi Bank és a nemzeti központi bankok görög államkötvényekből keletkezett jövedelme tekintetében, amikor az eurócsoport miniszterei 2012-ben megállapodtak arról, hogy az eurórendszer (az Európai Központi Bank és a nemzeti központi bankok) görög államkötvény-állományából szerzett jövedelemnek megfelelő összeget átruházzák Görögországra. Az alkalmazott százalékos aránytól függően a pénzkibocsátásból származó haszonból eredő, a hétéves időszakra becsült bevételek 10,5 milliárd EUR (10 %) és 56 milliárd EUR (50 %) között mozoghatnak.

MILYEN PROBLÉMÁKKAL JÁR A KÉSEDELEM?

Az európai strukturális és beruházási alapok 2014–2020-as időszakra vonatkozó programjai jelentős késedelmet szenvedtek. Az ágazati programokra vonatkozó jogszabályokat csak 2013 decemberében véglegesítették, mivel a többéves pénzügyi keretről az év első felében sikerült megállapodni. Ez késleltette a programok gyakorlati végrehajtásához szükséges részletes szabályok elfogadását, valamint a tagállamokkal kötendő partnerségi megállapodásokkal kapcsolatos későbbi tárgyalásokat.

Ennek következtében késve kezdődtek meg a beruházások, valamint a várva várt projektek és reformok támogatása. Emellett a jelenlegi időszak elején jelentős mértékben csökkentek a kötelezettségvállalási előirányzatok.

A kötelezettségvállalási felső határok alakulása 2000 és 2020 között (folyó árakon)

A késedelmek a polgárok szempontjából is valódi következményekkel járnak.

A menekültügyi, migrációs és biztonsági alapokra vonatkozó jogi aktusokat csak 2014-ben fogadták el. Ez azt jelentette, hogy a hatóságok kijelölésére és a programok elfogadására csak 2015-ben került sor. A késedelmek miatt a tagállamok nem tudták időben elindítani a projekteket. Ez a tagállamok fogadó- és elszállásolási kapacitásában, illetve a határigazgatásban mutatkozott meg. A késedelem következtében a görög közigazgatás számára nehézségeket okozott, hogy uniós finanszírozást vegyen igénybe a 2015-ös válságra való felkészüléshez. Amikor 2015 júniusa és szeptembere között tömegével érkeztek a szigetekre a védelemre szoruló emberek, nem voltak kész menekültszállások, a menekültek fogadásának feltételei rosszak voltak. Ugyanakkor más tagállamok – többek között Svédország és Ausztria – nem részesültek uniós finanszírozásban, hogy segíteni tudják a balkáni útvonalon keresztül érkező személyek befogadását. Ebben a nehéz időszakban az EU-nak sürgősségi segélyt kellett igénybe vennie az említett tagállamok támogatására.

Az előző pénzügyi keret késedelmes elfogadása miatt 2014-ben nem kerülhetett sor több, az Erasmus+ program keretében tervezett nemzetközi intézkedésre. Ez azt jelentette, hogy körülbelül 25 000–30 000, a tagállamaink és partnerországaink között 2014-re tervezett diák- és tanárcserére nem került sor az adott évben. Ha újra ilyen késedelem következik be, annak akár 1 000 000 fiatal látná kárát, akik nem vehetnének részt 2021-ben az Erasmus+ csereprogramban.

Az új kutatási keretprogram végrehajtásának késedelme havonta mintegy 5000 kutatói állás elvesztését eredményezné (ez az uniós kutatói állások körülbelül 3-4%-a), illetve további 7000 állás nem állna rendelkezésre a szélesebb gazdaságban. Ugyanebben az időszakban több mint 200-zal kevesebb tudományos publikáció készülne el és ebből több mint 100 nagy hatású tudományos értekezés lenne.

A kohéziós programok végrehajtásának korai szakaszában a projektek kiválasztásának késedelme azt jelentené, hogy több mint 100 000 projektet nem lehetne időben megkezdeni, olyan területeken, mint a vállalkozások támogatása, az energiahatékonyság, az egészségügyi ellátás, az oktatás és a társadalmi befogadás.

A késedelem számos nagyszabású infrastrukturális projektre is jelentős hatást gyakorolna. Az olyan űrprogramok esetében, mint a Galileo vagy a Kopernikusz, a beruházási ciklusok hosszúak. Ezért a közbeszerzések során nagyon fontos a kiszámíthatóság. 2019-ben több Galileo-műhold tekintetében lezárul a folyamatban levő közbeszerzési eljárás, és ezek a projektek csak az új jogi és költségvetési előírások hatálybalépésével valósíthatók meg teljes körűen.

Az új pénzügyi keret elfogadásának késedelmével kapcsolatos hátrányos hatásokra további példákat is fel lehet sorolni, ilyen például a Rail Baltica projekt is. A tervek szerint 2025–2027 között befejezendő projekt keretében fontos vasúti összeköttetés jönne létre a balti államokkal. A projekt keretében 2021-ben jelentős építési közbeszerzéseket kellene elindítani. Ez elengedhetetlen a projekt megvalósításához, amely a balti államokban öt millió ember számára jelentene nagysebességű vasúti összeköttetést Európa többi részével, ugyanakkor az árufuvarozást is megkönnyíti Finnországtól Németországig, a Benelux államokig és az Adriai-tenger térségéig.

A Brenner-bázisalagút a tervek szerint 2027-re készül el, és a következő többéves pénzügyi keret időszakában kezdődik meg a vasútmérnöki munka. Jelentős projektről van szó, amelynek elkészültével a Brenner-hágón haladó autópálya 2,2 milliós teherautó-forgalmának fele átkerülne a vasútra. Ez a München-Innsbruck és Verona közötti festői völgyekben jelentősen csökkentené a környezetszennyezést.

A tervek szerint a következő többéves pénzügyi keret végéig elkészül a Németország és Dánia közötti Fehmarnbelt-összeköttetés, a Lisszabont és Madridot összekötő Evora-Merida vasútvonal, és a Lyon-Torino bázisalagút, amely összekapcsolja Franciaország és Olaszország nagy sebességű vasúthálózatait.

Az említett projektek esetében nem engedhető meg a tervezés vagy a közbeszerzés késedelme pusztán azért, mert nem kerül sor időben a következő többéves pénzügyi keret elfogadására.