26.4.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 126/53

1.

üdvözli az Európai Bizottság javaslatának általános célját: közelebb kerülni az elektronikus hírközlés egységes piacának megvalósításához, egy olyan piacéhoz, ahol a polgárok és vállalkozások az Unió bármely részén nyújtott elektronikus hírközlési szolgáltatásokhoz hozzáférhetnek anélkül, hogy a határok átlépésekor korlátozásokkal vagy indokolatlan többletköltségekkel szembesülnének, és ahol az elektronikus hírközlő hálózatokat üzemeltető és az elektronikus hírközlési szolgáltatásokat nyújtó társaságok az EU-ban bárhol üzemeltethetnek elektronikus hírközlő hálózatokat, illetve nyújthatnak elektronikus hírközlési szolgáltatásokat, függetlenül attól, hogy székhelyük vagy ügyfeleik hol találhatók;

2.

ismételten hangsúlyozza az Európa 2020 stratégia és az európai digitális menetrend által elérni kívánt célt, egy növekvő, sikeres és dinamikus digitális belső piac megvalósítását, amely valamennyi gazdasági ág javát szolgálja;

3.

hangsúlyozza, hogy az elektronikus hírközlő hálózatokhoz való csatlakozás és a fokozott piaci integráció nagyon fontos a vállalatok és a fogyasztók számára, illetve kiemeli, hogy a digitális belső piac hatalmas lehetőségeket tartogat az európai társadalom egésze számára;

4.

ugyanakkor azonban utal arra, hogy az elektronikus hírközlésre vonatkozó európai jogi keret kiigazítása során megfelelő figyelmet kell fordítani a tagállamokban és a régiókban fennálló körülményekre és jogi feltételekre;

5.

annak figyelembevételét kéri, hogy az EU-n belüli jelenlegi digitális szakadékra, a hiányos ikt-infrastruktúrára, a különböző kiindulási körülményekre, a tagállamokon belüli és a tagállamok közötti jelentős vagyoni és jövedelmi különbségekre tekintettel csak lépésenként, többsebességes eljárás révén lesz lehetséges a digitális társadalom fejlesztése és a konvergencia fokozatos elérése;

6.

felhívja a figyelmet arra, hogy egyes tagállamok már bevezettek olyan szabályokat, amelyek a széles sávú internet-hozzáférés terén a városok és a vidéki területek közötti szakadék kiegyenlítését célozzák. Az egész EU-ra kiterjedő szabályoknak figyelembe kell venniük a tagállamok különböző kiindulási helyzetét;

7.

ismételten utal arra, hogy azokon a területeken, ahol a piaci mechanizmusok nem bizonyulnak elégségesnek, kiemelt szerepük és felelősségük van a helyi és regionális önkormányzatoknak az egyenlő és megfizethető szélessávú hozzáférés biztosításának elősegítésében, az elektronikus hozzáférési szakadék áthidalását célzó kísérleti projektekben, valamint új, állampolgár-központú hatósági e-szolgáltatások kialakításában;

8.

emlékeztet arra, hogy azokon a vidéki területeken, amelyeket a magánüzemeltetők kevéssé kifizetődőnek tartanak, a helyi és regionális önkormányzatok kénytelenek hozzájárulni a digitális infrastruktúra finanszírozásához. Annak biztosítása érdekében, hogy minden területen minden polgár ugyanolyan jogokkal hozzáférjen az új technológiákhoz, a Régiók Bizottsága arra kéri az Európai Bizottságot, hogy támogassa a területi önkormányzatok finanszírozási erőfeszítéseit, egyrészt azzal, hogy engedélyezi az európai strukturális alapok igénybevételét a digitális infrastruktúra finanszírozásában az EU minden régiójában, másrészt pedig azáltal, hogy a ritkán lakott vidéki területek digitális felzárkóztatására irányuló projekteket általános gazdasági érdekű szolgáltatásként ismeri el;

9.

bírálja ennek kapcsán, hogy az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz (CEF) keretében a 2014–2020 időszakra a szélessávú internetkapcsolat kiépítésére csekély költségvetést szántak;

10.

megállapítja, hogy az üvegszálas hálózatoknak az ügyfelekhez vezető utolsó szakaszon való gyors kiépítése elengedhetetlen lépés ahhoz, hogy megfelelő routerek segítségével a mobil adatátvitelt is a vezetékes hálózatra lehessen terhelni;

11.

úgy véli, hogy az egész EU-ra kiterjedő szabályozásnak nem szabad versenyhátrányokhoz vezetnie a viszonylag kis népességgel és területtel rendelkező tagállamok esetében;

12.

megerősíti azt a nézetét, hogy az információs és kommunikációs technológiák egy olyan információs társadalom alapját képezik, amely minden polgár előtt nyitva áll, így a társadalom minden tagjának igényeit magában kellene foglalniuk, ideértve azokat is, akiket a társadalmi kirekesztés veszélye fenyeget;

13.

hangsúlyozza, hogy a személyes adatoknak a rendeletben előirányzott feldolgozására nézve a meglévő uniós és nemzeti jogszabályokat, mindenekelőtt a 95/46/EK és a 2002/58/EK irányelvet kell irányadónak tekinteni,

14.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a rendeletjavaslat tárgyában nem került sor nyilvános konzultációra, amelynek során minden résztvevő kifejthette volna nézeteit a tervezett konkrét jogszabály-módosításokról;

15.

meggyőződése, hogy a terjedelmes javaslatok alapos vizsgálatra szorulnak, és ezért rendkívül ambiciózusnak tartja azt, hogy az Európai Bizottság ütemterve szerint a rendeletet már 2014. július 1-jétől alkalmazni kellene;

16.

alapvetően üdvözli, hogy egy, az egész EU-ra kiterjedő általános engedélyezés bevezetésével egyszerűsíteni akarják a széttöredezett nemzeti engedélyezési eljárásokat, hogy így egységes és kiszámítható legyen a szabályozás az érintett vállalatok számára,

17.

annak biztosítását kéri, hogy az uniószerte érvényes engedélyezési eljárás ne vezessen nagyobb jogbizonytalansághoz és a szabályozási intézkedések előreláthatóságának csökkenéséhez;

18.

megállapítja, hogy az elektronikus hírközlő hálózatok és elektronikus hírközlési szolgáltatások közös keretszabályozásáról szóló 2002/21/EK irányelv javasolt módosítása jelentős hatáskör-áthelyeződést eredményez a nemzeti szabályozó hatóságoktól az Európai Unió felé. Különösen az Európai Bizottságnak az a joga korlátozza tartósan a nemzeti szabályozási hatóságok szabályozási lehetőségeit, hogy követelheti ez utóbbiak intézkedéstervezeteinek visszavonását;

19.

annak biztosítását kéri, hogy az a tény, hogy egy európai elektronikus hírközlési szolgáltató jogainak felfüggesztésére vagy megvonására kizárólag a saját tagállam nemzeti szabályozó hatósága jogosult (6. cikk (1) bekezdés), ne vezessen negatív szabályozási versenyhez („race to the bottom”) és ahhoz, hogy a felek – saját érdekeiket szem előtt tartva – maguk határozhassák meg, hogy a joghatóság szempontjából melyik szervet tartják illetékesnek („forum shopping”).

20.

hangsúlyozza, hogy a rádiófrekvenciák szűkös közjavat jelentenek.

21.

egyetért az Európai Bizottsággal azzal kapcsolatban, hogy a hatékony rádiófrekvencia-gazdálkodás fontos a szolgáltatók hozzáférésének könnyítése, valamint az innováció és a kulturális sokféleség előmozdítása érdekében;

22.

megállapítja, hogy az Európai Bizottság tervezett felhatalmazása arra, hogy kötelező érvényű ütemterveket készítsen a rádiófrekvencia-gazdálkodásról, valamint hogy a nemzeti szabályozó hatóságoktól a javasolt korrekciós intézkedések visszavonását követelje, messzire nyúló hatáskör-átruházást jelent az Európai Unió javára a rádiófrekvencia-gazdálkodás keretében;

23.

megismétli a telekommunikációs ágazatra vonatkozó reformcsomag kapcsán már 2008-ban kifejezett és a jelenlegi rendeletjavaslat által még mindig nem eloszlatott aggodalmait azzal kapcsolatban, hogy a frekvenciagazdálkodás keretében további illetékességi köröket ruháznak át az Unióra;

24.

emlékeztet arra, hogy a rádióspektrum-politikai program (RSPP) intézkedései, többek között a 2015-ig történő helyzetfelmérés, még nem fejeződtek be, és először még értékelni kell őket;

25.

megállapítja, hogy a rádiófrekvencia-használat európai szabályozásával szemben állnak olyan tagállami jogi és technikai kötöttségek, amelyeket csak közép- vagy hosszú távon lehet kiküszöbölni;

26.

utal arra, hogy a frekvenciák egész EU-ra kiterjedő újrafelosztása és a frekvenciaelosztási eljárások átszervezése során figyelembe kell venni az akár 20 éves futamidejű jelenlegi használati szerződéseket;

27.

abból a tényből kiindulva, hogy egyes tagállamokban az úgynevezett digitális frekvenciatöbblet frekvenciáinak odaítélése már tervben van, és előreláthatólag 2014 végén–2015 elején sorra is kerül, úgy véli, hogy mielőtt rendeleti úton szabályoznák a kérdéskört, sürgősen egyeztetni kell a tagállamok illetékes hatóságaival;

28.

hangsúlyozza, hogy a tagállamokban és a régiókban elegendő frekvenciatartaléknak kell rendelkezésre állnia innovatív felhasználásra;

29.

fontosnak tartja a megosztott spektrumhasználat és az olyan innovatív új technológiák technológiai és jogi lehetőségeinek kihasználását, mint a kognitív rádiótechnika, az ultraszélessáv és a „fehér tér”-nek minősülő spektrumok, és ezáltal a frekvenciaspektrumok hatékonyabb gazdálkodásának elérését;

30.

aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a szabályozási keret javasolt módosítása következtében késlekedhet a frekvenciák kiosztása a következő 12–18 hónapban;

31.

ezen aggodalmak alapján elutasítja a frekvenciagazdálkodás harmonizációjára javasolt európai bizottsági intézkedéseket, és utal arra, hogy a tagállamok frekvenciakiosztási fennhatóságának figyelembevételével nemzetközi megállapodások révén biztosítani lehet a következetes frekvenciagazdálkodást;

32.

arra biztat, hogy egy európai frekvenciagazdálkodási rendszer létrehozása előtt EU-szerte mérjék fel a jelenlegi frekvenciakiosztási tervek és határidők aktuális helyzetét, hogy ezeken az információkon alapulva ki lehessen dolgozni a frekvenciakiosztás hosszú távú, egységes eljárásának koncepcióját;

33.

azt ajánlja, hogy ennek során határozzanak meg egy, az egész EU-ra kiterjedő hálózati infrastruktúra-politika számára stratégiai jelentőségű frekvenciapolitikai alapterületet, és azt javasolja, hogy a mobiltelefonos frekvenciahálózatokra, a megfelelő hálózati hozzáférési lehetőségekre, mint pl. a WLAN-ra, valamint az egész EU-ra kiterjedő LTE-hálózatra összpontosítsanak;

34.

úgy véli, hogy azzal, hogy az eljárás a mobilfrekvencia-spektrumra korlátozódik, a szubszidiaritás elvét is figyelembe veszik, mivel így csak olyan frekvenciákat osztanak ki az EU egész területére irányulóan, amelyek esetében tényleges hatékonyságnövekedés várható az eljárás révén;

35.

kifejezetten üdvözli a nyilvános RLAN-kapcsolatok alkalmazásának megkönnyítésére irányuló javaslatot, amely a nyilvánosan hozzáférhető internetkapcsolatok nagyobb elterjedéséhez vezet majd;

36.

megállapítja, hogy – a műszaki jellemzők Európai Bizottság általi meghatározása szerinti – nem feltűnő, alacsony teljesítményű, vezeték nélküli hozzáférési pontok kiépítésének és üzemeltetésének általános engedélyezése korlátozza a helyi és regionális önkormányzatok beleszólási lehetőségeit;

37.

üdvözli az Európai Bizottságnak azt a szándékát, hogy az elektronikus hírközlési szolgáltatások végfelhasználóinak jogait harmonizálva biztosítsa, hogy a polgárok és szolgáltatók az Unió egész területén hasonló jogokkal és kötelességekkel rendelkezzenek, valamint hasonló feltételekkel tudjanak határokon átnyúlóan szolgáltatásokat nyújtani és igénybe venni;

38.

egyetért azzal a célkitűzéssel, hogy a végfelhasználók számára megkülönböztetésmentes hozzáférést kell biztosítani az olyan hírközlési hálózatokhoz és szolgáltatásokhoz, amelyeket egy másik tagállamban székhellyel rendelkező vállalat bocsát rendelkezésre;

39.

támogatja a fogyasztóvédelem és a fogyasztói jogok erősítése érdekében az elektronikus hírközlés terén tett európai bizottsági erőfeszítéseket, melyek révén a fogyasztók részletesebb tájékoztatást kapnak az árakról és a szolgáltatási feltételekről;

40.

úgy véli, hogy a hálózatsemlegesség jelentős előfeltétele a nyitott, dinamikus és komplex struktúrákkal működő innovatív internetes ökoszisztéma megvalósulásának, valamint az európai polgárokat és vállalatokat szolgáló egyenlő versenyfeltételek biztosításának;

41.

egyetért az Európai Parlamenttel abban, hogy a hálózatsemlegesség terén a megoldási javaslatok csak egy egységes európai megközelítés révén valósíthatók meg, és ezért alapvetően üdvözli az Európai Bizottságnak azt a kezdeményezését, hogy szabályozásokat javasol erre a területre vonatkozóan;

42.

hangsúlyozza, hogy az internet nyitott jellege a versenyképesség, a gazdasági növekedés, a társadalmi fejlődés és az innováció kulcsfontosságú mozgatójává vált, amely az online alkalmazások, tartalmak és szolgáltatások látványos fejlődését, és ezáltal az alkalmazások, tartalmak és szolgáltatások kínálatának és az irántuk megnyilvánuló keresletnek a számottevő növekedését eredményezte; valamint hogy az internet így az ismeretek, ötletek és információk szabad áramlásának létfontosságú katalizátorává vált olyan országokban is, ahol a független híradás hozzáférhetősége korlátozott;

43.

egyetért az Európai Parlamenttel abban, hogy a hálózatsemlegesség és a legjobb teljesítésre irányuló erőfeszítések mellőzése jelentős veszélyeket hozhat magával – például versenyellenes magatartást, az innovációk akadályozását, a szabad véleménynyilvánítás és a médiapluralizmus korlátozásait, a fogyasztói tudatosság hiányát és a magánszféra megsértését –, valamint hogy ez ártana a gazdaságnak, a fogyasztóknak és összességében a demokratikus társadalomnak;

44.

meg van győződve arról, hogy az Európai Bizottság javaslatának 23. cikke nem felel meg az ilyen értelemben vett hálózatsemlegesség alapelvének, és azt ajánlja, hogy ezeket az előírásokat alapvetően dolgozzák át;

45.

nyomatékosan utal annak veszélyére, hogy a hálózatsemlegességet hátrányosan befolyásolhatják a hozzáférést biztosító és a tartalomszolgáltatók közötti, magasabb minőségű speciális szolgáltatások nyújtásáról való megállapodások;

46.

attól tart, hogy a 23. cikk (2) bekezdésének alkalmazása az erős pénzügyi pozícióval rendelkező vállalatok privilegizálásához, illetve a kisebb tartalomszolgáltatók és a végfelhasználók hátrányos helyzetbe hozásához vezethetne, és óva int az akadálymentesség mint az internetarchitektúra alapelve gátolásától, az internet innovációs erejének korlátozásától és az internet kulturális sokszínűségének veszélyeztetésétől;

47.

támogatja azt a követelést, hogy az internetszolgáltatók ne valósíthassanak meg letiltást, hátrányos megkülönböztetést, befolyásolást és korlátozásokat az egyes felhasználók azon lehetőségeit illetően, hogy tetszőleges tartalmakat, alkalmazásokat vagy szabadon választott szolgáltatásokat a forrástól és a céltól függetlenül a szolgáltatáson keresztül letöltsenek, használjanak, elküldjenek, közzétegyenek, fogadjanak vagy kínáljanak;

48.

ezért kifejezetten üdvözli annak tilalmát, hogy bizonyos tartalmak, alkalmazások vagy szolgáltatások esetében letiltásra, lassításra, gyengébb minőség nyújtására vagy hátrányos megkülönböztetésre kerüljön sor (23. cikk (5) bekezdés), utal azonban arra, hogy a javasolt kivételek miatt – azok meghatározatlanságából és tisztázatlan jogi hátteréből adódóan – messzemenően kiüresedhet ez az alapelv;

49.

attól tart, hogy az ésszerű forgalomszabályozási intézkedések jogilag nem egyértelmű meghatározása veszélyeztetheti a hálózati korlátozások üdvözlendő kizárását, a „jogszabályi rendelkezés” (23. cikk (5) a) pont) végrehajtására való korlátlan kiterjesztés pedig nem összeegyeztethető az arányosság elvével és az adatvédelem követelményeivel;

50.

azt ajánlja, hogy a már létező normákra tekintettel vizsgálják meg, hogy valóban szükségesek-e a forgalomszabályozási intézkedésekkel kapcsolatban javasolt szabályok;

51.

támogatja az Európai Bizottságot abban, hogy megfelelő intézkedések révén megerősíti a fogyasztók védelmét, valamint átláthatóbbá teszi az elektronikus hírközlés piacát, és megkönnyíti a piaci szereplők számára a kötelező és érthető információkhoz való hozzájutást;

52.

felhívja a figyelmet arra, hogy az európai távközlési jogi keret átültetése során kidolgozott tagállami jogszabályok gyakran tekintettel vannak a releváns nemzeti sajátosságokra, és ennek alapján alapos konzultációt ösztönöz a nemzeti szabályozó hatóságokkal és fogyasztóvédelmi szervezetekkel;

53.

megállapítja, hogy a végfogyasztói jogok javasolt harmonizációjának nem szabad a tagállamokban fennálló védelmi szint csökkenéséhez vezetnie, és azt ajánlja az Európai Bizottságnak, hogy fontolja meg a végfogyasztók jogainak minimumharmonizáció útján történő erősítését;

54.

nyomatékosan üdvözli a szabályozott barangolásos kommunikáció (roaming) maximális díjainak csökkentését, valamint a passzív barangolás díjmentességét, és támogatja az Európai Bizottság azon szándékát, hogy hosszú távon megakadályozza az indokolatlan felárakat, valamint a fogyasztók érdekében egységes árakat határoz meg a belföldi és a külföldi kapcsolatra vonatkozóan;

55.

támogatja az Európai Bizottságot abban a szándékában, hogy a két- vagy többoldalú barangolási megállapodások lehetősége révén a belföldi árakat teszi érvényessé a belföldi és a szabályozott barangolásos szolgáltatásokra is;

56.

fontosnak tartja, hogy a végfogyasztóknak az a lehetősége, hogy más előnyökért cserébe lemondjanak a hatályos belföldi árak alkalmazásáról, ne tegye lehetővé a belföldi áron való barangolás rendszeres megkerülését;

57.

annak biztosítását kéri, hogy a szokásos használat kritériumának alkalmazását illetően kidolgozandó iránymutatások révén a végfogyasztók ténylegesen bízhassanak abban, hogy más tagállamban is ugyanolyan fogyasztói magatartást tanúsíthatnak, mint odahaza;

58.

utal a belföldi kommunikáció (kompenzációként történő) esetleges áremeléseinek veszélyére, és arra kéri az Európai Bizottságot, hogy erre a szempontra az 532/2012/EU rendelet értékelése során is legyen figyelemmel;

59.

úgy véli, hogy a két- és többoldalú barangolási megállapodásokat alaposan meg kell vizsgálni abból a szempontból, hogy korlátozzák-e a versenyt, vagy erősíthetik-e a jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatók versenyben betöltött pozícióját;

60.

úgy véli, hogy a rendeletjavaslat számos olyan intézkedést tartalmaz, amelyeknek a szubszidiaritás elvével való összeegyeztethetőségét részletesen meg kell vizsgálni, így pl. a frekvenciaszabályozással és a frekvenciakiosztási eljárással kapcsolatos hatáskörök átruházását, az Európai Bizottság vétójogának biztosítását az európai üzemeltetőkkel (európai elektronikus hírközlési szolgáltatók) szembeni intézkedések esetében, valamint egy szabványosított virtuális hozzáférési termék előírását, melynek következtében megszűnhet a helyi hurok fizikai átengedésének kötelezettsége;

61.

utal arra, hogy kérdéseket vet fel az arányosság elvével való összeegyeztethetőséget illetően az, hogy jogi eszközként a rendelet választották, illetve hogy a spektrum rendelkezésre állását, a frekvenciakijelölések időzítését és a spektrumhasználati jogok érvényességi időtartamát érintő harmonizáláshoz (a rendeletjavaslat 1. szakasza – A rádióspektrum használatának összehangolása az egységes piacon belül) milyen a végrehajtási jogi aktusokkal kapcsolatos hatáskör;

62.

továbbra is úgy véli, hogy a javaslat számos olyan külön témát tartalmaz, amelyek esetében még külön-külön meg kell vizsgálni, hogy mennyire alkalmasak, szükségesek és megfelelőek a digitális belső piac megvalósításához;

63.

arra a következtetésre jut, hogy az Európai Bizottság javaslata az említett aggodalmak alapján több helyütt még nem tekinthető döntésre érettnek;

64.

azt javasolja, hogy a barangolási díjak megszüntetésére vonatkozó előírások a tervezett ütemben lépjenek hatályba, a többi intézkedést pedig a legfontosabb szereplőkkel való konzultációt követően, a megfogalmazott fenntartásokat figyelembe véve vizsgálják meg és dolgozzák át.