23.10.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 278/32

(1)

Az eljárást a Németország által 2007. augusztus 3-án továbbított információk alapján indították meg. Németország többszöri újabb információcserét követően 2008. január 15-én kelt levelében bejelentette az intézkedéseket, és kifejtette, hogy az intézkedések minden esetben a közös piaccal összeegyeztethető, megmentési célú, illetve szerkezetátalakítási támogatásnak tekinthetők.

(2)

A Bizottság 2008. február 27-i levelében értesítette Németországot azon határozatáról, hogy az intézkedésekkel kapcsolatban megindítja az EK-Szerződés 88. cikkének (2) bekezdése szerinti eljárást.

(3)

A hivatalos vizsgálati eljárás megindításáról szóló bizottsági határozatot (a továbbiakban: az eljárás megindításáról szóló határozat) közzétették az Európai Unió Hivatalos Lapjában  (2). A Bizottság felhívta az érdekelt feleket a támogatási intézkedésre vonatkozó észrevételeik megtételére. A Bizottság harmadik féltől nem kapott észrevételeket.

(4)

A hivatalos vizsgálati eljárás megindítását követően Németország 2008. március 27-én tett észrevételt a Bizottság megállapításaival kapcsolatban, majd a 2008. január 15-én és 25-én, február 5-én és 25-én, március 3-án, 6-án, 11-én, 14-én, 20-án és 27-én benyújtott információkat kiegészítve 2008. április 3-án és 25-én, május 7-én és 30-án, június 9-én és 27-én, július 25-én, augusztus 4-én, 22-én és 26-án, szeptember 2-án, 3-án, 4-én, 5-én, 16-án, 18-án, 19-én és 25-én, valamint október 14-én további információkat küldött. Ezekkel az információkkal együtt Németország 68 olyan különböző szerződést és dokumentumot továbbított a Bizottságnak, amelyek az intézkedések alapját képezik. Ezenkívül a Bizottság számos találkozót és telefonkonferenciát tartott Németországgal, a kedvezményezett intézménnyel és a Kreditanstalt für Wiederaufbau (a továbbiakban: KfW) nevű fejlesztési bankkal.

(5)

A kedvezményezett az IKB Deutsche Industriebank AG (a továbbiakban: IKB). Az IKB egy, az SDAX-on jegyzett, közepes méretű német magánbank, amelynek székhelye Düsseldorfban van. Többségi részvényese az állami tulajdonban lévő KfW, amely a válság előtt a részvények 38 %-ával rendelkezett. Ezenkívül a saját aktív üzletággal nem rendelkező iparkutatási alapítvány, a Stiftung Industrieforschung 12 %-kal rendelkezett; a részvények fennmaradó 50 %-ával pedig szabadon kereskedtek. A tervezett feltőkésítést követően a KfW a részvények 91 %-ára tehet szert.

(6)

Az IKB fő részvényese, a KfW egy fejlesztési bank, amely 80 %-ban szövetségi, 20 %-ban pedig tartományi tulajdonban áll. Összesen 360 milliárd EUR-s mérlegfőösszegével (2006. december 31-i állapot) a KfW Németország tíz legnagyobb bankja közé tartozik. A KfW németországi székhelyű közjogi intézményként Németország, Európa és a világ gazdaságának, társadalmának és környezetének egyaránt lendületet ad. A KfW feladatainak körébe a kis- és középvállalkozások támogatása, az ingatlantulajdon, valamint a képzés és továbbképzés finanszírozásának és korszerűsítésének előmozdítása, az infrastruktúra fejlesztésére irányuló önkormányzati projektek finanszírozása, az export- és a projektfinanszírozás támogatása, a fejlődő és átalakulóban lévő országok támogatása, valamint a környezet- és az éghajlatvédelem támogatása tartozik. A KfW a támogatásra szánt pénzöszegeket többnyire a tőkepiacon veszi fel. A bank támogatásokra vonatkozó állami feladatát a KfW-ről szóló törvény (3) rögzíti. Állami feladatának ellátása során a KfW intézményi jótállással (Anstaltslast) rendelkezik.

(7)

A szerkezetátalakítás előtt az IKB üzleti tevékenysége a következő négy üzletágra terjedt ki:

(8)

A 2006/2007. üzleti évben a különböző üzletágakban a következő eredményeket érték el:

1.   táblázat

Az üzleti szegmensek áttekintése

(9)

A válság előtt az IKB mérlegfőösszege 49,1 milliárd EUR volt (a 2006. december 31-i állapot szerint), amely az IKB valamennyi mérlegen kívüli tevékenységének figyelembevételével történt kiigazítást követően 63,5 milliárd EUR-ra nőtt (2007. március 31-i állapot).

(10)

Az IKB nehéz helyzete az egyesült államokbeli másodlagos jelzálogpiacok tartós válságával áll összefüggésben, amelynek következtében megnőtt az IKB és különösen egyik különleges célú gazdasági társasága, a Rhineland Funding Capital Corporation (a továbbiakban: Rhineland) kockázati kitettsége (5). A válság nyomán beszűkült a likviditás, amit a Rhineland (ha a rendszerint felhasznált CP jegyzése nem volt teljes körű) kereskedelmi bankoknál lévő hitelkeretekkel hidalta át.

(11)

Az IKB mintegy 8,1 milliárd EUR értékben biztosított különféle likviditási eszközöket a Rhineland részére. A Rhineland olyan strukturált hitelportfóliókba fektetett be, amelyeket többek között az amerikai másodlagos jelzáloghitelnek való kitettség jellemez, és befektetéseit rövid lejáratú, eszközalapú fizetési eszközök (commercial papers, a továbbiakban: CP) kibocsátásával refinanszírozta. A Rhineland részére közvetlenül nyújtott likviditási kereteken kívül az IKB az úgynevezett Havenrock-struktúrán keresztül közvetve biztosított kockázatlefedést a Rhineland eszköztételeire. A Havenrock-struktúra teljes veszteségre vonatkozó kockázata az IKB esetében 1,2 milliárd EUR volt. Mind a Rhinelandnek biztosított közvetlen likviditási keretek, mind a Havenrock-struktúra esetében mérlegen kívüli intézkedésekről volt szó. Emellett az IKB a Rhinebridge strukturált befektetési eszköz (a továbbiakban: Rhinebridge) és más típusú befektetési portfóliók (pl. collateralised debt obligations, CDO) alárendelt adósságinstrumentumai révén közvetlen, mérlegben feltüntetett portfólióbefektetésekkel is rendelkezett (részben a másodlagos jelzálogok szegmenséből). 2007 nyarán a Rhineland és a Rhinebridge eredetileg nagyon magasra értékelt strukturált portfólióinak részeit és a CDO-kat az ezzel a területtel foglalkozó hitelminősítő intézetek jelentősen leminősítették.

(12)

Az Egyesült Államok jelzálogpiacán a másodlagos jelzálogok szegmensében elhúzódó válság miatt és a másodlagos jelzáloghitel-alapú értékpapírok hitelminősítő intézetek általi leminősítésének közvetlen következményeként egyes papírok, amelyekkel ebben a piaci szegmensben kereskednek, veszítettek értékükből. Ez különösen a Rhineland különleges célú gazdasági társaságot érintette, amelyet az a veszély fenyegetett, hogy nem tudja refinanszírozni befektetési portfólióját a CP-piacon. Figyelemmel arra, hogy a CP-piac kiszáradt, valószínű volt, hogy a Rhineland az IKB által nyújtott, 8,1 milliárd EUR értékű likviditási keretet, amelyről ugyanakkor az IKB-mérlegben nem gondoskodtak, le fogja hívni. Ezenkívül a mérlegben feltüntetett többi portfólióbefektetés, mint a Rhinebridge is, jelentős mértékben ki volt téve a valósérték-ingadozásoknak, amelyeket a nemzetközi számviteli standardoknak (nemzetközi pénzügyi beszámolási standardok, International Financial Reporting Standards; IFRS) megfelelően kellett feltüntetni.

(13)

Az IKB nehéz helyzetét a 18,3 milliárd EUR összegű portfólióbefektetés okozta. A 2006/2007. évi kiigazított mérlegben feltüntetett, 18,3 milliárd EUR értékű portfólióbefektetés eredetileg legnagyobb részt mérlegen kívüli volt, és a Rhinelandet érintette, csak egy kisebb rész szerepelt az IKB mérlegében. A Rhineland mérlegen kívüli eszköztételei 11,5 milliárd EUR értékű vagyoni eszközből tevődtek össze (2007. március 31-i állapot, illetve a válság alatt is). Az eszközök értéke az eladás és a pénznem-kiigazítások folytán folyamatosan csökkent, és 2008 augusztusában 6,3 milliárd EUR volt. A 2006/2007. évi kiigazított mérlegben a mérlegben feltüntetett portfólióbefektetések értéke 6,8 milliárd EUR volt.

(14)

2007. július 27-én egy német bank, amely hitelkeretet bocsátott az IKB rendelkezésére, arról értesítette a német bankfelügyeleti hatóságot (Bundesanstalt für Finanzdienstleistungsaufsicht; a továbbiakban: BaFin), hogy megszünteti ezt a keretet. Ezt követően a BaFin közölte a KfW-vel, a német pénzügyminisztériummal és a többi érdekelt féllel, hogy bezárja az IKB-t (6), ha az említett felek nem vállalják át az IKB Rhinelanddel kapcsolatos kötelezettségeiből eredő kockázatokat. Ezenkívül kiderült, hogy az IKB másodlagos jelzálogpiaci pozíciói nemcsak a Rhinelandre korlátozódtak, hanem a Rhinebridge-re is kiterjedtek, és egyéb másodlagos jelzálogpiaci portfólióbefektetéseket is magukban foglaltak.

(15)

2007. július 29-én a BaFin, a német pénzügyminisztérium, a KfW és a három fő német bankszövetség (7) abban állapodott meg, hogy a KfW a BaFinnel együttműködve közbeavatkozik, és kockázatlefedést biztosít az IKB részére. Emellett a bankszövetségek is hajlandóak voltak a kockázatlefedésben a kockázatok 30 %-ának átvállalására. 2007. augusztus 16-án mindezt egy, a KfW és a három bankszövetség között létrejött írásbeli megállapodásban is megerősítették.

(16)

A KfW az IKB bonitásának biztosítását célzó következő intézkedéseket jelentette be:

(17)

Németország eredetileg 3,5 milliárd EUR-ra becsülte a KfW és a bankszövetségek által az IKB javára biztosított kockázatlefedés keretében keletkező várt veszteségeket (Rhineland és Havenrock: 2,5 milliárd EUR, Rhinebridge és egyéb, másodlagos jelzálogpiaci portfólióbefektetések: 1 milliárd EUR (9).

(18)

Az eredeti, 2007. július 29-i megállapodásban a KfW a következőképpen állapodott meg a bankszövetségekkel a kockázatlefedésből várt veszteségek megosztásáról:

(19)

A KfW és a bankszövetségek közötti kockázatmegosztás a bankszövetségek tekintetében az 1 milliárd EUR felső értékhatárig érvényes (lásd a (18) preambulumbekezdést), függetlenül attól, hogy a veszteségek a kockázatlefedés mely tételénél (Rhineland, Rhinebridge vagy közvetlen befektetések) realizálódnak, miközben a felek az igénybevétel szempontjából a megállapodás szerinti kockázatmegosztásnak megfelelően egyenrangúak.

(20)

A bankszövetségek a kockázatlefedésben vállalt részesedésük mellett azt is vállalták, hogy arra ösztönzik tagjaikat, hogy a válság kitörésekor megszüntetett hitelkereteket nyissák meg ismét az IKB számára.

(21)

Ezenkívül a 2007. augusztus 16-i megállapodás utal arra, hogy a KfW banki szindikátusvezetőként megfelelő ellentételezést fog kialkudni a kockázatmegosztási intézkedésekért, és intézkedéseket fog tenni a bankszövetségek és a KfW valamennyi ráfordításának visszafizetése érdekében. Míg a visszafizetés tekintetében egyezséget értek el, és ezzel kapcsolatban megtették a megfelelő intézkedéseket, az ellentételezés kérdése lekerült a napirendről, mivel azt […] lehetett volna értelmezni, amihez szükség lett volna […] engedélyére.

(22)

A bankszövetségek által vállalt 30 %-os kockázatrészesedés a következőképpen oszlott meg az egyes szövetségek között:

(23)

A BdB azért vállalt 50 %-ot, mert az IKB fizetésképtelensége esetére az egyes magán- vagy vállalati ügyfelek aktíváját a magánbankok befektetésbiztosítási alapjain keresztül az IKB irányadó szavatoló tőkéjének 30 %-áig biztosították (ügyfelenként mintegy 662 millió EUR 2007. szeptember 26-án) (10).

(24)

A pénzpiacok helyzetének további rosszabbodására tekintettel az IKB veszteségeihez Havenrock-struktúra keretében teljes mértékben igénybe vették a kockázatlefedést, de ez nem bizonyult elégnek. Az IKB üzleti tevékenységének folytatása érdekében újabb veszteségfedező intézkedésekre volt szükség. 2007. november 30-án a KfW és a bankszövetségek a hitelkeretekkel összefüggésben hozzávetőleg 350 millió EUR (440 millió USD) értékű további kockázattal szemben nyújtottak biztosítékot az IKB számára a Havenrock-struktúrában. A KfW 150 millió EUR-t biztosított, ebből 54,3 millió EUR-t átváltható értékpapírok formájában, amelyeket 2008. február 14-én (2008. február 28-i hatállyal) részvényekre cserélt, részesedését az IKB-ban ezzel 43 %-ra emelve. A BdB további 150 millió EUR-t vállalt, a BVR és a DSGV pedig további 50 millió EUR-t.

(25)

2008 februárjában a szövetségi kormány utasítására a KfW további 2,3 milliárd EUR-t bocsátott az IKB rendelkezésére.

(26)

1,05 milliárd EUR-t kölcsön formájában nyújtottak, amelyre vonatkozóan közvetlenül lemondtak a követelésekről, és kikötöttek egy jobb megtérülést biztosító záradékot, amelynek értelmében az IKB-nak akkor kell visszafizetéseket teljesítenie, ha az elkövetkező években nyereségre tesz szert. Az intézkedésekre azért volt szükség, hogy tőkét injektáljanak a bankba, és így megakadályozzák, hogy az IKB alapvető tőkeelemeinek aránya a törvényben előírt küszöbérték alá süllyedjen.

(27)

Ezenkívül a BaFin tőkeemelési garanciát követelt meg a KfW-től, amelynek mértékét nem korlátozták. A KfW vállalta, hogy 1,25 milliárd EUR értékű tőkeemelés formájában kiegészítő finanszírozást biztosít. A tőkeemeléssel kapcsolatos intézkedéseket elvileg 2008 augusztusában hozták meg; a tényleges tőkésítésre azonban csak a Bizottság pozitív határozata után kerülhet sor. Ennek megfelelően a tőkeemelést még nem hajtották végre. A tőkeemelést követően a KfW IKB-ban való részesedése mintegy 90,8 %-ot fog kitenni.

(28)

A KfW harmadik intézkedését a német szövetségi kormány a KfW rendelkezésére bocsátott 1,2 milliárd EUR-val, a bankszövetségek pedig 300 millió EUR-val támogatták.

(29)

A KfW ezenkívül 2008 januárja óta összesen [> 2,5] milliárd EUR értékű likviditási keretet bocsátott az IKB rendelkezésére. A források két, egyenként […] milliárd EUR értékű keretkonstrukcióból állnak, és az első, 2008. január 24-i keretkonstrukciót Euribor plusz [< 50]–[> 50] bázispont mellett [> 100] %-os fedezettséggel látták el. A második, 2008. július 18-i keretkonstrukciót Euribor plusz [> 100] bázispont mellett [> 100]-os fedezettséggel hozták létre. A hitelkeretek ilyen magas fedezetének biztosítania kell, hogy a biztosítékok még a legrosszabb (worst-case) forgatókönyv bekövetkezése esetén is elegendőek legyenek a hitelek fedezésére.

(30)

Az IKB-nak más bankok is nyújtottak likviditási keretet. Így az IKB-nak [egy egyesült államokbeli nagybank] és [egy másik egyesült államokbeli nagybank] [> 0,75] milliárd EUR értékű likviditási keretet biztosított havi alapon és Euribor plusz [< 100]–[< 100] bázispont mellett [> 100] %–[> 100] % fedezettséggel. Az IKB hozzáfért továbbá egy legfeljebb [> 250] millió EUR értékű likviditási kerethez is, amelyet [egy német tartományi bank] hozott létre egy évre, Euribor plusz [> 90]–[> 100] bázispont mellett, [> 100] %–[> 100] %-os biztosíték ellenében. Egy további, [> 500] millió EUR-s likviditási keret nyílt [egy másik német tartományi banknál] egy évre Euribor plusz [> 50] bázispont mellett, megfelelő fedezettséggel.

(31)

A Rhineland mérlegen kívüli eszköztételeire vonatkozó kockázatlefedéssel lefedni tervezett várt veszteségek az eredetileg becsült 2,5 milliárd EUR-ról (legrosszabb forgatókönyv) 7,0 milliárd EUR-ra nőttek (11). A 2007 júliusában a Rhineland tekintetében biztosított kockázatlefedés folyamán a KfW a Rhinelandnek nyújtott likviditási keretek keretében vállalta a mérlegen kívüli eszköztételek valamennyi kockázatát, azaz átvitte ezeket a kockázatokat a saját mérlegére. Ennek semmilyen hatása nincs a bankszövetségek által az egyéb pozíciókból származó veszteségek tekintetében vállalt, legfeljebb 1 milliárd EUR-s felelősségvállalásra.

(32)

Ezenkívül az első intézkedés 1 milliárd EUR-ig fedezte a veszteségeket a mérlegben feltüntetett, 6,8 milliárd EUR értékű portfólióbefektetések tekintetében. A mérlegben feltüntetett befektetések 2008 tavaszán a pénznem-kiigazítások folytán 6,31 milliárd EUR-ra csökkentek. Szintén 2008 tavaszán az IKB megpróbálta eladni a két portfóliót egy nyilvános árverésen. Az elhúzódó tőkepiaci válság miatt nem került sor eladásra, mert az ajánlatok messze a várt eladási ár alatt maradtak. Ezt követően az IKB-nak tovább kellett lefelé korrigálnia a portfóliók könyv szerinti értékeit. 2008 augusztusáig az IKB [< 750] millió EUR eszközveszteséget szenvedett el. Ezenkívül 990 millió EUR névértékű eszközt lehetett a piacon eladni. Ezáltal a megmaradt portfóliók névértéke 2008 augusztusában [< 5] milliárd EUR volt.

(33)

Egy világos választóvonal meghúzása céljából az IKB esetleges augusztusi eladásának előkészítése keretében az IKB-mérlegben szereplő portfóliókra vonatkozó megmaradt kockázatlefedést a maradék 360 millió EUR-nak a KfW általi korai rendelkezésre bocsátása révén teljesítették. Hivatalosan a veszteségek még nem realizálódtak, de az alapul vett eszköztételek már kiestek. Az 1 milliárd EUR mértékű garanciát ezzel teljes mértékben lehívták, és az teljesítettnek tekinthető.

(34)

Az ajánlattevőkkel folytatott tárgyalások keretében a megmaradt portfólióbefektetéseket két strukturált befektetési portfólióra (SIP 1 és SIP 2) osztották fel. A SIP 1 lényegében [bizonyos értékpapírokat] foglal magában, amelyek névértéke […] milliárd EUR, könyv szerint értéke pedig [> 1] milliárd EUR (12). A SIP 2 az IKB többi [értékpapírját] tartalmazza, amelyek névértéke […] milliárd EUR, könyv szerint értéke pedig [> 1] milliárd EUR.

(35)

A 2. táblázat a portfólióbefektetések alakulásáról ad áttekintést, 2008 augusztusának végéig. A realizált és várt veszteséget összességében mintegy 10,28 milliárd EUR-ra becsülik.

2.   táblázat

Portfólióbefektetések 2007 márciusa és 2008 augusztusa között

(36)

A KfW IKB-részvényeinek eladása 2008 januárjában kezdődött és 2008. augusztus 21-én azzal a döntéssel zárult, hogy az IKB-t eladják a Lone Star Funds VI Financial Holdings, L.P. Dallas, USA (a továbbiakban: Lone Star) nevű pénzügyi befektető cégnek.

(37)

Az eladásra nyilvános, megkülönböztetésmentes és átlátható pályázati eljárás keretében került sor. A 2008. január eleji általános felhívást követően az első körben [> 40] ajánlattevő (köztük német és nemzetközi bankok és pénzügyi befektetők) jelezte érdeklődését. Egy titoktartási nyilatkozat aláírása után [> 20] ajánlattevő kapott tájékoztató anyagot (január végén). [> 5] ajánlattevő tette meg első ajánlatát (február végén). [> 5] ajánlattevő kapott hozzáférést az adatszobához. Összesen [< 5] ajánlattevő tett tényleges ajánlatot (május végén).

(38)

2008 májusa végén a KfW az említett [< 5] ajánlattevőből ([pénzügyi és stratégiai befektetők különböző államokból]) hármat kért fel, hogy tegyenek kötelező érvényű ajánlatot. Az érvényes ajánlatot benyújtó [< 5] ajánlattevőből a benyújtott [< 5] ajánlat gazdasági összehasonlítása alapján a legmagasabb nettó árat kínáló Lone Star mellett döntöttek.

(39)

Az IKB eladása magában foglal lényegében egy mintegy […] millió EUR összegű vételárat (a részvények 90,8 %-áért), valamint a Lone Star pénzügyi befektető [> 400] millió EUR IKB-ba való befektetésére vonatkozó ígéretét. A Lone Star ajánlata megtételekor abból indult ki, hogy lemondanak a jobb megtérülést biztosító záradékról. Ezzel szemben a Lone Star vállalta, hogy az említett [> 400] millió EUR-val finanszírozza a SIP 2-t. Jelenleg az IKB azt fontolgatja, hogy eladja a SIP 2 eszköztételeit egy különleges célú gazdasági társaságnak. A KfW hajlandó 775 millió EUR hitellel részt vállalni a SIP 2 refinanszírozásában, amely Euribor plusz [> 80] bázisponttal kamatozik és kiemelt hitelnek minősül a Lone Startól és az IKB-től származó, [> 200] millió EUR-s Capital Notes és [> 150] millió EUR-s Mezzanine Notes ellenében.

(40)

A KfW 1 milliárd EUR-ért vette meg a SIP 1-et (13). A KfW viseli a kezdeti veszteség 150 millió EUR-s kockázatát, és egy kezesség révén Németország viseli a kockázat következő 600 millió EUR-ját (a nem várt veszteségek tartoznak ide (14), a kockázat maradék 250 millió EUR-ját pedig a KfW viseli. A KfW bízik abban, hogy a portfólióból várható összes veszteséget figyelembe vették az ár kialakításánál, így a KfW meglátása szerint nincs szükség további intézkedésekre.

(41)

Ezenkívül a KfW által az IKB-nak biztosított két, [> 2,5] milliárd EUR értékű keretkonstrukciót legfeljebb […] meghosszabbítják (eredetileg 2009 áprilisában, illetve júliusában jártak volna le). A feltételeket kis mértékben módosították. Az első keret fedezettségét [> 100] %-ról [> 100] %-ra csökkentették, a második keret kamatlábát pedig Euribor plusz [> 100] bázispontról Euribor plusz [> 100] bázispontra mérsékelték. A KfW szerint ezek a módosítások jogosak, mivel az IKB növelte sajáttőkéjét.

(42)

Ezen túlmenően az adásvételi szerződés nem tartalmaz különös szerződéses feltételeket, kivéve egy felelősség alóli mentesítő záradékot, amely alapján [bizonyos körülmények], amelyek pénzügyi hatása nem haladja meg a(z)[…] EUR-t, kivételt képeznek a felelősség alól. Ez különösen a(z) […] vonatkozik. Habár itt […] van szó, amelynek értéke […] EUR-ig terjedhet, annak a kockázata, hogy […], Németország szerint nagyon csekély, mivel az IKB a pénzügyi válság kirobbanása előtt egy hónappal nagyon jó üzleti eredményeinek köszönhetően a németországi bankok sorrendjében a második helyen állt, és a bank a(z) […] értékelésekor a rendelkezésre álló információk szerint nem tért el a szokásos üzleti gyakorlattól. Mivel egyrészt nagyon csekély a(z) […] bekövetkezésének valószínűsége, másrészt azonban a(z) […] következmények […] lehetnek, nehéz […] értékelni. Németország kifejti, hogy az akvizíciók során az ilyen […] kockázatokat rendszerint a volt tulajdonos viseli. Ezért a KfW ezt a kockázatot kezdettől fogva kivonta az eladásból. Mivel egy ilyen kockázat tényleges megvalósulása nagyon valószínűtlen, az IKB az esetleges követelésekre nem különített el tartalékokat a könyvelésében.

(43)

Németország a szerkezetátalakítási terv több átdolgozott változatát is továbbította az IKB-nak. A 2007. augusztusi dokumentumok a bankválság megszüntetésére és jövőbeni problémák elkerülésére irányuló intézkedéseket fogalmaztak meg. Az IKB közvetlenül az első intézkedést követően megbízta a PriceWaterhouseCooperst (PWC), hogy elemezze az akkori helyzetet. E tanulmány alapján az IKB 2007. szeptember 3-án bejelentette, hogy kivonul a nemzetközi strukturált befektetések területéről.

(44)

Az IKB időközben aktualizálta a tervet, a Lone Star pedig megvette az IKB-t. A Lone Star bemutatott egy szanálási koncepciót az IKB számára, amelyet a KPMG gazdasági ellenőrző társaság 2008. július 16-tól2008. szeptember 25-ig vizsgált. A szanálási koncepció tartalmaz egy áttekintést az IKB legfontosabb piacairól, kifejti a válság okait, elemzi a problémákat és intézkedéseket javasol e problémák megoldására. A koncepció célja egyrészt az, hogy a szükséges likviditás biztosításával rövid távon stabilizálja a bank pénzügyi helyzetét, másrészt pedig az, hogy a kockázati pozíciók leépítésével és az alapvető üzleti tevékenységre történő összpontosítás révén helyreállítsa a hosszú távú jövedelmezőséget. A szanálási koncepció hosszú távon azzal számol, hogy az IKB a vállalati ügyfelekkel kapcsolatos ügyletekre, azon belül a középvállalkozásokra összpontosít, a strukturált finanszírozásokat pedig csak a vállalati ügyfelekkel kapcsolatos ügyletekhez szükséges mértékben folytatja.

(45)

A szanálási koncepció megerősíti a kiszállást a portfólióbefektetési üzletágból, amelyről az IKB közvetlenül a válság után döntött.

(46)

A Bizottsággal folytatott megbeszélések folyamán az IKB ezenkívül kompenzációs intézkedésként elfogadta az ingatlanfinanszírozásból való kiszállást. Ez azt jelenti, hogy az IKB 2008 végétől nem folytat új ingatlanfinanszírozási tevékenységet, és a meglévő eszköztételeket folyamatosan felszámolja (a hitelkereteket nem lehet azonnali hatállyal felszámolni), ennek révén a szerkezetátalakítási időszak végére, azaz 2011. szeptember 30-ig legalább 60 %-ot fel kell számolni, és az IKB-nak eddig az időpontig el kell adnia leányvállalatait, az IKB Immobilien Management GmbH-t, az IKB Projektentwicklungs GmbH Co. KG-t és az IKB Projektentwicklungsverwaltungsgesellschaft mbH-t (15). A megmaradó, [< 3 milliárd] milliárd EUR értékű portfóliót a megmaradó eszköztételek esedékességekor számolják fel. A teljes eladás révén lehetőség nyílik a hitelvolumen 4,9 milliárd EUR-val történő csökkentésére az ingatlanfinanszírozási üzletágban.

(47)

Németország kompenzációs intézkedésként felajánlotta emellett, hogy a IKB megválik néhány IKB-leányvállalattól:

(48)

A feszült piaci helyzetre tekintettel Németország mindazonáltal kialkudott egy gazdasági záradékot, amely lehetőséget ad az IKB-nak arra, hogy előre nem látható körülmények esetén, különösen a tőkepiaci válság elhúzódása vagy egyes eszköztételek eladásának lehetetlenülése esetén, módosítsa vagy kicserélje az intézkedéseket, vagy határidőket hosszabbítson meg, amennyiben ez kellően indokolt és a Bizottság nem emel kifogást.

(49)

Németország ezenkívül vállalta, hogy biztosítja, hogy az IKB összesített mérlegfőösszege 2011. szeptember 30-ig legfeljebb 33,5 milliárd (18) EUR legyen; ez a 2007. márciusi kiigazított mérleg 63,5 milliárd EUR-jához képest 47,2 %-os mérlegcsökkentésnek felelne meg. A kompenzációs intézkedések végrehajtásával és a portfólióbefektetési üzletágból való kiszállással kapcsolatban Németország a következő becsléseket állította fel.

4.   táblázat

Csökkentési intézkedések

(50)

A szanálási koncepció utal továbbá arra, hogy az IKB, amelynek Fitch-Ratings szerinti minősítése A + besorolásról BBB- besorolásra csökkent, a jelenlegi piaci körülmények között finanszírozási nehézségekkel küzd. A maximális likviditási szükségletet a szerkezetátalakítási időszak végéig [> 10 milliárd] EUR-ra becsülik. Ezt a deficitet tőkeemeléssel, a KfW likviditási keretének meghosszabbításával, valamint követelésalapú refinanszírozással kell kiegyenlíteni. A likviditási deficit egy részét az új ügyletek csökkentésével fedezik.

(51)

A szanálási terv továbbá tervezési feltételezéseket tartalmaz a bank jövőbeni fejlődésére vonatkozóan egy kedvező (good-case), egy átlagos (base-case) és egy kedvezőtlen (bad-case) forgatókönyv alapján. E feltételezések szerint az IKB az átlagos helyzetet alapul véve a szerkezetátalakítási időszak végén, 2011 szeptemberében […] %-os sajáttőke-hozamot gazdálkodna ki. Az adózás előtti nyereség […] millió EUR lenne […] teljes munkaidőben foglalkoztatott alkalmazottal. Az elsődlegestőke-arány […] %-ra emelkedne, a költség–bevétel arány (cost income ratio) pedig […] %-ra süllyedne.

(52)

Németország adatokat küldött továbbá a szerkezetátalakítási költségekről, amelyek a következőképpen oszlanak meg: a portfólióbefektetésekből származó veszteségekkel kapcsolatos költségek [> 6] milliárd EUR értékben (Rhineland: 5,8 milliárd EUR, Havenrock: 1,2 milliárd EUR) és a mérlegben feltüntetett portfólióbefektetésekből származó veszteségekkel kapcsolatos költségek ([…] milliárd EUR) (19), tényleges szerkezetátalakítási költségek (ideértve a kockázatlefedést, a portfólióból való kilépés költségeit és az igazgatási költségeket mintegy [> 0,25] milliárd EUR értékben), mintegy [> 1] milliárd EUR tőkeveszteség, az üzleti tevékenységek részben már bekövetkezett és részben a fennálló szerződések meghosszabbítására tekintettel még küszöbön álló szűküléséből eredő költségek [> 1] milliárd EUR értékben, valamint […] […] milliárd EUR értékben (20). Mindezek alapján Németország az IKB szerkezetátalakításának költségeit összesen mintegy [> 15] milliárd EUR-ra becsüli.

(53)

Az eljárás megindításáról szóló határozatban a Bizottság kétségbe vonta, hogy a KfW által az IKB javára tett intézkedések megfelelnek a piacgazdasági magánbefektető elvének, mivel az intézkedésekkel kapcsolatos kockázat a KfW számára nem volt korlátozott, miközben a bankszövetségek a kockázatlefedésben való részvételüket korlátozták, az IKB többi részvényese pedig egyáltalán nem vett abban részt.

(54)

Ezenkívül a Bizottság kételkedik abban, hogy az intézkedéseket az adott időpontban az EK-Szerződés 87. cikkének (3) bekezdése szerint a közös piaccal összeegyeztethetőnek lehetett tekinteni. A Bizottság véleménye szerint az intézkedéseket nem lehetett az EK-Szerződés 87. cikke (3) bekezdése b) pontjának értelmében vett, egy tagállam gazdaságában bekövetkezett komoly zavar megszüntetésére nyújtott, a közös piaccal összeegyeztethető támogatásnak tekinteni. Emellett a Bizottság véleménye szerint azt sem indokolta semmi, hogy megmentési célú támogatásnak tekintsék az intézkedéseket, mivel azok nem átmeneti intézkedések voltak. Az akkori időpontban nem teljesült a nehéz helyzetben lévő vállalkozások megmentéséhez és szerkezetátalakításához nyújtott állami támogatásokról szóló közösségi iránymutatásban (a továbbiakban: iránymutatás) (21) említett valamennyi feltétel.

(55)

Németország ragaszkodik eredeti véleményéhez, amely szerint az intézkedések nem állami támogatások, mivel megfelelnek a piacgazdasági magánbefektető elvének. A beavatkozásra a piacgazdasági magánbefektető megfontolásai alapján került sor, hiszen az IKB fizetésképtelensége az IKB szerkezetátalakítása során nyújtott támogatási célú intézkedéseknél magasabb költségeket okozott volna a KfW számára. E vonatkozásban Németország hangsúlyozza, hogy a megfelelő tőkejövedelmezőség kérdése nem mérvadó. Ezen túlmenően előzetesen kellene vizsgálni, hogy a piacgazdasági magánbefektető elvét betartották-e.

(56)

Az első intézkedés értékelésekor Németország véleménye szerint csak az eredetileg becsült veszteségeket kellene figyelembe venni, azaz 3,5 milliárd EUR-t a legrosszabb (worst-case) forgatókönyvben és [< 2,5] milliárd EUR-t a közepes (mid-case) forgatókönyvben. Németország kifejti, hogy egy piacgazdasági magánbefektető az IKB fizetésképtelenségének közvetlen költségeit venné figyelembe, azaz ebben az esetben azt a 1,5 milliárd EUR-t, amely az IKB mintegy 620 millió EUR-s, könyv szerinti értékéből (22) (német számviteli előírások szerint) és azoknak a hiteleknek a mintegy 850 millió EUR-s értékcsökkenéséből adódna, amelyeket az IKB a KfW támogatási tevékenysége keretében harmadik feleknek nyújtott (23). Ezenkívül az IKB fizetésképtelensége oda vezetett volna, hogy a támogatási tevékenységből további hiteleket kellett volna leírni legalább 1,1 milliárd EUR értékben, így a refinanszírozási költségek nőttek volna. Végeredményben pedig a KfW hírneve is csorbát szenvedett volna.

(57)

Németország kifejti továbbá, hogy ha a támogatási célú intézkedések állami támogatásnak minősülnének is, a támogatást csökkenteni kellene azzal a veszteséggel, amelyet a KfW a fizetésképtelenség esetén elszenvedett volna.

(58)

A második intézkedés tekintetében Németország utal arra, hogy az csak az első intézkedés kiegészítése, és legnagyobb részt a bankszövetségek finanszírozták. Tekintettel az Alitalia-ítéletre, abból kell kiindulni, „hogy az állami forrásból származó tőkebevitel teljesíti a piacgazdasági magánbefektető elvét, és nem minősül állami támogatásnak – többek között – abban az esetben, ha egyidejűleg hajtják végre egy magánbefektető meghatározó mértékű, azonos feltételek mellett történő tőkebefektetésével” (24).

(59)

Németország nem vitatja, hogy a harmadik intézkedés támogatási jellegű.

(60)

Németország véleménye szerint az IKB eladásakor sincs szó állami támogatásról, mivel a KfW piacgazdasági eladóként járt el. A vételár a különböző lehetséges vevőkkel folytatott tárgyalások eredménye, következésképpen megfelel a piaci feltételeknek. A kiegészítő intézkedésekre szükség volt a bank eladásához, azokra piaci feltételek között került sor.

(61)

Ez elsődlegesen a SIP 1-re vonatkozik, amelyet az IFRS szerinti könyv szerinti értéknél [< 10] %-kal alacsonyabb áron adtak el a KfW-nek. Ez az ár valóban jobb a Lone Star által a SIP 2-re kialkudott eladási árnál ([csökkenés > 10] %), ugyanakkor figyelembe kell venni, hogy a SIP 1-gyel ellentétben a SIP 2 elsősorban […] állt. Ezért Németország kifejti, hogy a KfW a portfóliót eladhatja vagy az esedékességig megtarthatja veszteség nélkül. Ezenkívül a SIP 1 eladásához a KfW-nek szüksége volt tulajdonosa, a Németországi Szövetségi Köztársaság támogatására, mivel […]; ezt az állami garanciával hidalták át, hogy elkerüljék, hogy a KfW-nek mintegy […] millió EUR sajáttőkét kelljen lekötnie ([…]). Másrészt a KfW SIP 2-ben való részesedése piacgazdaságilag szintén indokolt, mivel a hitel kiemeltségére figyelemmel alacsony kockázatot rejtett, és az az ellenérték (Euribor plusz [> 80] bázispont), amelyért Németország piaci viszonyítási pontokat továbbított, magas volt. Az a tény, hogy a KfW-nek […] EUR jótállási kockázatot (tartalék) kellett vállalnia […] vonatkozóan, nem szokatlan olyankor, amikor a bekövetkezés valószínűsége alacsony, viszont magas a vonatkozó érték; ezt az utolsó tárgyalási körben valamennyi érdekelt fél feltételül szabta.

(62)

Arra az esetre, ha a Bizottság úgy vélné, hogy az intézkedések támogatási elemeket tartalmaznak, Németország kifejti, hogy ezeket a támogatásokat minden esetben a közös piaccal összeegyeztethető szerkezetátalakítási támogatásoknak kell tekinteni. A bank felhagyott azzal az üzleti tevékenységgel, amely nehéz helyzetét okozta, és a jövőben alapvető üzleti tevékenységére fog összpontosítani.

(63)

Németország vállalta továbbá, hogy megteszi a (46) preambulumbekezdésben említett intézkedéseket.

(64)

Németország ezenkívül kifejti, hogy a bank maga is jelentősen (legalább [> 10] milliárd EUR értékben) hozzájárult a szerkezetátalakításhoz. Németország e pontban többször is módosított adatain, és a saját hozzájárulást végül a szerkezetátalakításhoz nyújtott valamennyi, támogatásban nem részesült hozzájárulás, az új ügyletek csökkentése és az értékesítések veszteségekkel csökkentett bevételei összegeként állapította meg. Az értékesítésekből származó nettó bevételeket [> 5] milliárd EUR-ra becsülték; ehhez a szerkezetátalakítási időszakban eladandó eszköztételeket vették alapul, figyelmen kívül hagyva […], a Luxemburgban megmaradó ügyleteket és néhány luxemburgi portfólióbefektetést. Mindezt részletezve Németország […] milliárd EUR-val számolt az ingatlanügyletekre, […] milliárd EUR-val a luxemburgi leányvállalatra, […] milliárd EUR-val a New York-i leányvállalatra, […] millió EUR-val Amszterdamra, […] milliárd EUR-val a Movestára és […] milliárd EUR-val a többi, nem stratégiai eszközre vonatkozóan.

(65)

A Bizottság elsőként azt vizsgálja, hogy az intézkedések az EK-Szerződés 87. cikkének (1) bekezdése értelmében állami támogatásnak minősülnek-e. E bekezdés szerint állami támogatás a tagállamok által vagy állami forrásból bármilyen formában nyújtott olyan támogatás, amely bizonyos vállalkozások előnyben részesítése által torzítja a versenyt, vagy azzal fenyeget, amennyiben ez érinti a tagállamok közötti kereskedelmet.

(66)

A Bizottság ragaszkodik az eljárás megindításáról szóló határozatban képviselt álláspontjához, amely szerint egy piacgazdasági magánbefektető a három pénzügyi intézkedés egyikét sem tette volna meg, így azok mindegyike állami támogatásnak minősül. Mivel az IKB határokon átnyúló jelleggel és nemzetközi szinten tevékenykedik, vitathatatlan, hogy az állami eszközök rendelkezésre bocsátásából következő kedvezmény korlátozná a bankszektorban a versenyt, és érintené a Közösségen belüli kereskedelmet (25).

(67)

A Bizottság tudomásul veszi Németország érvét, amely szerint a szóban forgó intézkedések nem juttatták előnyhöz az IKB-t, mivel a KfW kizárólag tulajdonosi minőségében és ezáltal magánbefektetőként járt el; Németország nem vitatja azonban, hogy a KfW állami feladatot ellátó állami hitelintézet és a KfW tevékenysége az államnak tudható be. Németország azzal, hogy elismeri, hogy a német pénzügyminisztérium nem puszta résztvevője volt a 2007. július 27.–29. közötti hétvégén született határozatokat meghozó vezetőség üléseinek, hanem a határozatok megszületésekor még elnökölt is, tulajdonképpen azt is elismeri, hogy a KfW határozatai az államnak tudhatók be (26).

(68)

Ezért a Bizottság vizsgálódásai során arra a kérdésre összpontosított, hogy az IKB a KfW beavatkozása révén olyan előnyhöz jutott-e, amelyet ugyanolyan körülmények között egy piacgazdasági magánbefektető is biztosított volna a részére. A Bizottság elismeri, hogy az előzetesen elvégzett becslések szerint a kockázatlefedés a legkedvezőtlenebb esetben összesen 2,5 milliárd EUR értékű veszteséget fedezett volna az IKB részére. Ahogy azt hasonló esetekben is teszi (27), a Bizottság itt is abból indul ki, hogy egy ennyire átláthatatlan helyzetben egy magánbefektető a várható veszteségek tekintetében a legkedvezőtlenebb helyzetet vette volna alapul egy közepes (mid-case) forgatókönyv helyett. Emellett hangsúlyozni kell, hogy a KfW nem zárta ki, hogy a felelőssége akár 8,1 milliárd EUR-ig is terjedhetett volna.

(69)

Nem helytálló az a megállapítás, hogy a KfW és Németország számára kedvezőbb költséggel járna az intézkedés, mint az IKB felszámolása (28), még a határozat meghozatalának időpontjában (29) készült előzetes helyzetértékelés alapulvételével sem. A Bizottság nem tudja a Németország által érvényesített valamennyi felszámolási költséget elfogadni. Még ha az IKB könyv szerinti értéke ténylegesen 620 millió EUR volt is, a Bizottság már az eljárás megindításáról szóló határozatban utalt arra, hogy az IKB-részvények árfolyama már a KfW-beavatkozás előtt jelentősen esett, így a KfW IKB-ban való részesedésének értéke a beavatkozás időpontjában valószínűleg nem felelt meg ennek a könyv szerinti értéknek. Ezenkívül az eljárás megindításáról szóló határozatban a Bizottság kételkedett abban, hogy az alapul vett mintegy [> 15] %-os, veszteségre vonatkozó kockázat a támogatási tevékenység keretében kiadott hiteleknél reális volt. Németország nem mutatott be egyetlen kellő hitelt érdemlő bizonyítékot sem a KfW által végzett becslés valószínűségének alátámasztására.

(70)

A Bizottság véleménye szerint azokra a felvetett, az általános bankválság következtében fenyegető közvetett veszteségekre vonatkozóan is hiányzik az elégséges indoklás, amelyek, amint azt az eljárás megindításáról szóló határozat kifejti, láthatólag pusztán feltevésen alapulnak. A Bizottság ahhoz a megállapításhoz is ragaszkodik, hogy a támogatási tevékenység keretében folytatott strukturált finanszírozás a KfW állami feladatai közé tartozik, és nem az átlagos hitelintézetként tevékenykedő KfW működésének része. Ezért az ebből az üzleti tevékenységből származó veszteségeket nem lehet olyan költségnek tekinteni, amelyet egy piacgazdasági magánbefektető is figyelembe vett volna (30).

(71)

A Bizottság szemében továbbra is döntő érv, hogy a kockázatlefedés keretében a becsült veszteségek valójában nem korlátozódtak 2,5 milliárd EUR-ra, hanem felfelé nyitottak voltak. Még ha érvényre is lehetne juttatni, hogy ezt a korlátlan felelősséget a BaFin a moratóriumról való lemondás elengedhetetlen feltételeként követelte, mégis kétségtelen, hogy mérlegelése során ezt a körülményt egy piacgazdasági magánbefektető is figyelembe vette volna. Ez a kockázatlefedésben való magánrészesedést szemügyre véve válik világossá.

(72)

Ami a KfW és a bankszövetségek eljárását illeti, a Bizottság emlékeztet arra, hogy egy, a magánbefektetőkkel párhuzamosan tevékenykedő állami részvényes esetén a tőke rendelkezésre bocsátásának arányosnak kell lennie, valamint ugyanolyan feltételekkel (31) és ugyanolyan üzleti megfontolásokból (32) kell bekövetkeznie. Ezek a megfontolások képezik az Elsőfokú Bíróság Németország által említett Alitalia-ítéletének alapját is, amely hasonló körülményeket követel meg.

(73)

Ebben az összefüggésben a Bizottság megállapítja, hogy a bankszövetségek az első intézkedés kapcsán a veszteségfedezésben való szerepvállalásukat 1 milliárd EUR-ra (mintegy 30 %) korlátozták, míg a KfW nem tartott igényt felső határra, és ezzel sokkal nagyobb kockázatot vállalt, mint a bankszövetségek. Ha a KfW tulajdonosi helyzetéből és a hitelekből adódó lehetséges közvetlen veszteségek (összesen állítólag […] milliárd EUR) levonásra is kerülnek (lásd az (56) preambulumbekezdést) és a legkedvezőtlenebb becsléseket veszik alapul, a KfW szerepvállalása a kockázatlefedésben még mindig ugyanolyan mértékű, mint a részt vevő bankszövetségeké összesen. Ezért megállapítható, hogy a KfW a banki szindikátustól eltérő módon járt el.

(74)

Nem helytálló továbbá az az érv, hogy egy, a KfW-re nézve katasztrofális következményekkel járó általános válság robbant volna ki a német bankszektorban. Egy ilyen válság minden másik bankot hasonló módon érintett volna. Mindazonáltal a bankszövetségek 1 milliárd EUR-ra (mintegy 30 %) korlátozott szerepvállalása a kockázatlefedésben nem áll arányban a tagbankok 95 %-ot meghaladó mértékű németországi piaci részesedésével (33). A Bizottság ezért nem lát olyan kereskedelmi természetű okot, amely indokolná a KfW aránytalanul nagy szerepvállalását. Lehetséges ugyan, hogy a KfW bizonyos mértékben a leányvállalatai érdekében cselekedett, mégsem fér hozzá kétség, hogy többet tett, mint egy magánbefektető. Egy magántulajdonos lényegesen kevesebbet vállalt volna, és a bankszövetségek vagy az állam kiegészítő támogatását sürgette volna. Ezért a KfW legalább egy bizonyos mértékig nem úgy járt el, mint egy piacgazdasági magánbefektető.

(75)

Ugyanez vonatkozik a második intézkedésre is, amely Németország tájékoztatása szerint pusztán az első kockázatlefedést támogató intézkedés volt. Még ha az abszolút számokat nézve kiegyenlítettebbnek is tűnne a KfW és a bankszövetségek szerepvállalása (relatív értelemben a bankszövetségek részvételének mindenképpen tetemesen nagyobbnak kellene lennie), ezt az intézkedést az első intézkedéssel együtt a teljes szerkezetátalakítás összefüggésében kell szemlélni, ezért a KfW, mivel nem úgy járt el, mint egy piacgazdasági befektető, az ítélkezési gyakorlat szerint nem hivatkozhat a piacgazdasági befektetőre vonatkozó érvre (34).

(76)

Még inkább igaz ez a harmadik intézkedésre, amelynek esetében a német állam egyértelműen beavatkozásra utasította a KfW-t, és egy további 2,3 milliárd EUR-s intézkedést 1,2 milliárd EUR-val támogatott. Ezzel a KfW sokkal nagyobb szerepet vállalt, mint a bankszövetségek, még akkor is, ha az IKB fizetésképtelensége esetén a terhek bizonyos óvintézkedések révén meg is oszlanának a bankszektor egészében.

(77)

Más esetekben a Bizottság azt a véleményt képviselte, hogy nehéz meghatározni a támogatás összegét, ha a támogatást kockázatlefedés révén nyújtják (35). Az iránymutatásokkal és az ítélkezési gyakorlattal összhangban egy nehéz helyzetben lévő vállalkozásnak nyújtott garancia támogatási eleme ugyanolyan magas lehet, mint az az összeg, amelyet a garancia adott esetben fedezhet, esetenként azonban alacsonyabb is lehet (36). De még ha előzetesen kevesebb mint 8,1 milliárd EUR-ra kalkulálták is a támogatási elemet (Rhineland, Havenrock és 1 milliárd EUR mérlegben feltüntetett eszköztétel), a veszteségek 6,8 milliárd EUR-s reális becslése időközben jelentősen meghaladja a legkedvezőtlenebb eset szerinti becsléseket (lásd a 3. táblázatot, a harmadik intézkedés nélkül). A Bizottság ezért arra az eredményre jut, hogy a kockázatlefedés keretében és a tőkeemelések révén nyújtott támogatás mértéke 8,8 milliárd EUR (lásd a 3. táblázatot, 1–3. sz.).

(78)

A tőkebevitelen és a veszteségkompenzációs intézkedéseken kívül a KfW két, egyenként [> 1] milliárd EUR értékű keretkonstrukcióval is támogatta az IKB üzleti tevékenységeinek folytatását. Ezekre az intézkedésekre a szerkezetátalakítás folyamán került sor, és nem választhatók el az első és a második intézkedéstől, így a KfW ebben az esetben sem hivatkozhat a piacgazdasági befektetőre vonatkozó érvre (37). A Bizottság számára nem világos, hogy egy magánbefektető miért vállalna ilyen magas kockázatot – különösen kockázatlefedés nyújtása nélkül. Ha a KfW mégis bizonyos piaci viszonyítási pontokhoz igazodott, akkor ennek tükröződnie kellene a támogatási elemek számszerűsítésében.

(79)

A Bizottság megállapítja, hogy a már lehívott első keretkonstrukció esetében Euribor plusz [< 50]–[> 50] bázispont mértékű állandó kamatot, a második likviditási keret esetében pedig Euribor plusz [> 100] bázispont mértékű kamatot határoztak meg, valamint hogy minden keretet […]100 %-ot meghaladó mértékben ([…] %) láttak el fedezettel. Fedezetül az IKB teljes értékű eszköztételeit vették igénybe, amelyek nem portfólióbefektetésekből származnak, és rendes körülmények között nem is veszhetnek el. A fedezettség úgy van kialakítva, hogy a biztosíték ténylegesen sohasem süllyedhet 100 % alá. Ezzel a likviditásnyújtás szempontjából valójában magas a fedezet és viszonylag alacsony a veszteségre vonatkozó kockázat. A KfW ezáltal az IKB pénzügyi kapacitására hagyatkozott, ugyanakkor teljes értékű biztosítékokkal is rendelkezett.

(80)

Az alapul vett kockázati árréseknek azonban összhangban kell állniuk a referencia-kamatláb és a leszámítolási kamatláb megállapítási módjának módosításáról szóló bizottsági közleménnyel (38) (a továbbiakban: a referencia-kamatlábról és a leszámítolási kamatlábról szóló közlemény). Mivel a vállalkozás hitelminősítésére a kockázatlefedés alapján került sor, és egyetértés van arról, hogy a vállalkozás nehéz helyzetben van (lásd a (96) preambulumbekezdést), a Bizottságnak a nehéz helyzetben lévő vállalkozásokra vonatkozó hitelfelárakat kellett alapul vennie. Magas fedezettség esetén ez a kamatfelár 400 bázispont (39). A Bizottság ezért abból indul ki, hogy a(z) [> 1] milliárd EUR értékű első likviditási keret által egy tíz hónapos időszak esetében (2008. januártól októberig) nyújtott előny átlagosan [> 300] bázispontnak felel meg. A második, 2008. júliusi, eddig még nem lehívott likviditási keret ennek megfelelően egy kilenc hónapos időszak esetében (2008. februártól októberig) [> 200] bázispontos előnyt nyújtott. Az ezekhez a keretekhez kapcsolódó támogatás tehát az első likviditási keret esetében […] millió EUR, a második esetében pedig […] millió EUR, ami egy […] millió EUR-s összesített támogatási összeget eredményez.

(81)

[Az egyik tartományi bank] és [a másik tartományi bank] likviditási keretével kapcsolatban a Bizottság nem lát okot annak feltételezésére, hogy azokat nem piacgazdasági megfontolások figyelembevételével bocsátották rendelkezésre és az IKB-t esetleg előnyhöz juttatták. A likviditási keretek nyújtásának körülményeiből, különösen abból a tényből, hogy a bankközi ügyletek a bankok napi megszokott ügymenetéhez tartoznak, a magánszférába tartozó gazdasági szereplők egyidejű, átfogó szerepvállalásából és abból a körülményből, hogy [az egyik tartományi bank] és [a másik tartományi bank] a hitelkeretet nem az állam utasítására állította fel, a Bizottság arra következtet, hogy semmi sem utal arra, hogy az előbb említett ügyletek az államnak lennének betudhatók (40). Ezért a Bizottság véleménye szerint ezek a likviditási keretek nem tartalmaznak állami támogatást.

(82)

A Bizottság vizsgálta továbbá, hogy az IKB Lone Star részére történt eladása foglalt-e magában állami támogatást. Ez akkor állna fenn, ha az IKB-t a Lone Starnak a piacinál alacsonyabb áron adták volna el. Németország ezzel kapcsolatban számos információt küldött a Bizottságnak (lásd a 2.5. szakaszt), amelyek azonban nem tartalmaznak támpontokat arra vonatkozóan, hogy a Lone Star által fizetett ár ne felelne meg egy nyilvános, átlátható, megkülönböztetésmentes és feltételek nélküli eladási eljáráson elérhető legmagasabb ajánlatnak. Mivel a Bizottság privatizációs alapelvei (41) alapján ez a döntő kritérium, az a következtetés vonható le, hogy az eladás nem tartalmaz a Lone Star javára nyújtott támogatást.

(83)

A Bizottság vizsgálta továbbá, hogy az eladás tartalmaz-e az IKB javára nyújtott további támogatást; ez akkor lenne így, ha a felszámolás kedvezőbb költségekkel járt volna a KfW számára, mint az IKB eladása, azaz azt vizsgálták, hogy piacgazdasági értékesítés történt-e. Ezzel kapcsolatban a Bizottság megállapítja, hogy az eladás nem csak egy vételárat eredményezett, hanem a KfW további tőkebeviteleivel is együtt járt, amelyeket az eladás részének kell tekinteni. Ide tartozik a két likviditási keret fenntartása [> 2,5] milliárd EUR értékben, a KfW kiemelt hitele a SIP 2 refinanszírozására, a SIP 1 átvitele az IKB eladása előtt a KfW-be és […] jótállási kockázat számításba vétele. A KfW egyértelműen azért tette meg ezeket az intézkedéseket, hogy lehetővé tegye az IKB eladását és a lehető legrövidebb időn belül a lehető legtöbb eszköztételtől szabaduljon meg. Bár a KfW első pillantásra pozitív eladási árat kapott, az értékesítést olyan intézkedések kísérték, amelyek végeredményben negatív eladási árat eredményeztek.

(84)

Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni, hogy ezekre az intézkedésekre az IKB szerkezetátalakítása keretében, és így az első három, támogatási célú intézkedéssel kapcsolatban került sor. Ezért a Bizottság ezeket az intézkedéseket nem kezelheti az első három intézkedéstől elkülönítve, és így itt sem tartja helytállónak a KfW által előadott, a piacgazdasági befektetőre vonatkozó érvet (42).

(85)

Úgy tűnik, hogy a piacgazdasági értékesítés kritériuma ebben az esetben ettől függetlenül sem teljesült. Végeredményben az a döntő, hogy negatív ár keletkezett-e, mivel Németország nem tudott olyan hihető további felszámolási költségeket felsorolni, amelyeket egy piacgazdasági eladó figyelembe vett volna. Így a Bizottság nem veheti figyelembe különösen a veszteségre vonatkozó kockázatból adódó becsült veszteségeket a támogatási tevékenység keretében nyújtott hitelek tekintetében. A Bizottság véleménye szerint a támogatási tevékenység keretében folytatott strukturált finanszírozás a KfW állami feladatai közé tartozik, és nem az átlagos hitelintézetként tevékenykedő KfW működésének része. Ezért ezt nem is lehet egy piacgazdasági befektető számára is fontos költségtényezőnek tekinteni, mivel egy piacgazdasági befektető egyáltalán nem vállalna kötelezettségeket állami támogatási célú intézkedésekben (43).

(86)

Ezért a Bizottság azt vizsgálta, hogy a támogatási célú intézkedések ténylegesen negatív árat eredményeztek-e. Mivel a támogatási célú intézkedések nem pénzügyi támogatások, hanem lényegében hitelek és garanciák, az általuk az IKB-nak nyújtott gazdasági előnyt ugyanúgy meg kell határozni, mint egy szokványos támogatási jogi értékelésnél.

(87)

Egyrészt a KfW továbbra is likviditást biztosít az IKB-nak. Amint a (77) preambulumbekezdésből kitűnik, az így nyújtott előnyt nehéz számszerűsíteni, mivel adott esetben magánbefektetők is készek lettek volna arra, hogy bizonyos feltételek mellett likviditást bocsássanak rendelkezésre, amennyiben a kockázatlefedés biztosított. Az IKB Lone Starnak történt eladása után a kockázatlefedés megszűnik. Az IKB Lone Star általi átvétele, valamint a szerkezetátalakítási támogatás és a szanálási terv Bizottság általi felszabadítása azt mutatja, hogy a jövedelmezőség helyreállítását lehetségesnek tartják. Míg a szerkezetátalakítási időszakban az IKB-t hivatalosan nehéz helyzetben lévő vállalkozásnak tekintik, a támogatási elem kiszámítása szempontjából a vállalkozást indokolt a referencia-kamatlábról és a leszámítolási kamatlábról szóló közlemény értelmében „gyenge” besorolásúnak (B hitelminősítési kategória) nevezni (44). E közlemény szerint a kamatfelár 220 bázispontos lenne, ami azt jelentené, hogy a második likviditási keret [> 100] bázisponttal, az első pedig [> 125] bázisponttal lenne alacsonyabb, mint a referencia-kamatláb. […] évre (2008 októberétől […] áprilisáig) számítva így [mintegy 90] millió EUR kiegészítő támogatás adódna.

(88)

Másrészt a KfW a SIP 1-et 1 milliárd EUR-ért vette meg. A Bizottság megállapítja, hogy a KfW által kialkudott ár [< 10] %-kal alacsonyabb, mint az IFRS szerinti könyv szerinti érték, valamint hogy előtte az IKB a portfólió egyes részeit az IFRS szerinti könyv szerinti értéket meghaladó áron tudta eladni. Az akkori piaci helyzetben nemigen akadhatott olyan magánbefektető, aki képes vagy hajlandó lett volna, egy ilyen portfóliót (teljes egészében) megvenni. Az a tény, hogy a Lone Star nem volt érdekelt az adásvételben, a KfW pedig nem volt abban a helyzetben, hogy egy ilyen adásvételt állami segítség nélkül lebonyolítson, önmagáért beszél. A portfólió tekintetében nem zárható ki további értékcsökkentések szükségessége. A legrosszabb esetben ez a(z) [< 200] millió EUR-s másodlagos részletre vonatozna. Mivel nincs más viszonyítási pont, a Bizottság abból indul ki, hogy a KfW a SIP 1-gyel legfeljebb [< 200] millió EUR-ig terjedő kiegészítő kockázatot visel.

(89)

Harmadrészt a KfW 775 millió EUR kiemelt hitelt bocsátott a SIP 2 rendelkezésére, amely Euribor plusz [> 90] bázisponttal kamatozik a kiemeltségért (a kiemelt hitel azt jelenti, hogy elsőként elégítik ki a beérkező bevételekből). A hitelt mindazonáltal egy különleges célú gazdasági társaságnak nyújtják, amely mint hitelfelvevő még nem ismert. Egy ilyen különleges célú gazdasági társaság esetében a kamatlábnak a referencia-kamatlábról és a leszámítolási kamatlábról szóló közlemény szerint legalább Euribor plusz 400 bázispontosnak kell lennie (45). Mivel azonban kiemelt hitelről van szó, amely a rangsorban az IKB részesedése után következik és eszerint alapjában véve az IKB számára előnyös, a Bizottság ebben az esetben a 220 bázispontos kamatfelárat is elfogadja. A 775 milliárd EUR-s kiemelt részlettel összefüggő támogatási elem így mintegy [< 30] millió EUR-val kalkulálható([> 100] bázispont […] évre, azaz 2008 októberétől […]-ig).

(90)

Negyedrészt a(z) […] tekintetében a kockázatvállalás indoka az volt, hogy az IKB-val közös kockázatvállalás esetén ezt a kockázatot nem lehetett megfelelően számszerűsíteni. Mivel a jótállási kockázat csekély, és az információkból az tűnik ki, hogy a kockázati esemény bekövetkezése nagyon valószínűtlen, ezt a kockázatot nem lett volna méltányos az eladás részének tekinteni. Az alacsony kockázatot megerősíti az a tény, hogy a könyvvizsgálók nem követeltek meg tartalékot az IKB-tól. A […] kapcsolatban felmerülő esetleges kártérítés-fizetések tekintetében természetesen némi maradékkockázat továbbra is fennáll. A Bizottság – mivel számszerűsített kockázatbecslést nem kapott – abból indul ki, hogy ezekre az intézkedésekre […] EUR-val kell kalkulálni, ami […] %-os kockázatnak felel meg.

(91)

Összességében a KfW által az IKB eladása keretében megtett intézkedések 390 millió EUR értékű támogatást tartalmaznak; ez az összeg [> 250] millió EUR-val meghaladja a(z) [> 100] millió EUR-s eladási árat, azaz negatív eladási ár jött létre. Ezért meg kell állapítani, hogy az IKB eladása az IKB javára nyújtott támogatást tartalmazott.

(92)

Amint az 5. táblázatból kitűnik, a valamennyi intézkedés keretében nyújtott támogatások összege összesen 9,155 milliárd EUR.

5.   táblázat

A szerkezetátalakítás során az IKB javára nyújtott támogatások

(93)

A Bizottság kitart az eljárás megindításáról szóló határozatban megfogalmazott álláspontja mellett, amely szerint az EK-Szerződés 87. cikke (3) bekezdésének b) pontja erre az esetre nem alkalmazandó. Az EK-Szerződés 87. cikke (3) bekezdésének b) pontja szerint egy tagállam gazdaságában bekövetkezett komoly zavar megszüntetésére lehet támogatást nyújtani. A Bizottság utal arra, hogy az Elsőfokú Bíróság hangsúlyozta, hogy az EK-Szerződés 87. cikke (3) bekezdésének b) pontját megszorítóan kell alkalmazni.

(94)

A vizsgálat megerősítette a Bizottság azon megfigyelését, hogy az IKB problémái vállalkozásspecifikus eseményekre vezethetők vissza. Ezenkívül a Németország által benyújtott információk nem győzték meg a Bizottságot arról, hogy az IKB fizetésképtelenségéből adódó rendszerszintű hatások olyan mértéket ölthetnének, amely Németország gazdaságában bekövetkezett komoly zavarnak minősülne a 87. cikk (3) bekezdésének b) pontja értelmében (46). Ez az eset az IKB egyedi problémáin alapul, ezért célzott támogatási intézkedések szükségesek, amelyeket a nehéz helyzetben lévő vállalkozásokra vonatkozó szabályoknak megfelelően lehet meghozni. A szóban forgó intézkedéseket ezért az EK-Szerződés 87. cikke (3) bekezdésének b) pontja alapján nem lehet a közös piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánítani.

(95)

A vizsgálati eredményekből a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az intézkedés a közös piaccal összeegyeztethető szerkezetátalakítási támogatásnak tekinthető, mivel az iránymutatás valamennyi követelményének eleget tesz. Ezért nincs szükség annak vizsgálatára, hogy az intézkedések lehettek-e megmentési célú támogatások, amit a Bizottság a kockázatlefedés visszafordíthatatlan jellege alapján már az eljárás megindításáról szóló határozatban kizárt.

(96)

A Bizottság véleménye szerint az IKB az iránymutatás 9. pontja értelmében nehéz helyzetben lévő vállalkozás volt, amely a likviditási válságban a KfW beavatkozása nélkül valószínűleg nem lett volna képes sokáig talpon maradni. A fenyegető veszteségek a bank bezárásához vezettek volna, így teljesültek az iránymutatás 10. pontjának c) alpontjában megfogalmazott feltételek. Németország nem vitatta ezt a már az eljárás megindításáról szóló határozatban képviselt álláspontot.

(97)

Ez a vizsgálat megerősítette, hogy a szerkezetátalakítás révén helyreáll az IKB hosszú távú jövedelmezősége. A Bizottság véleménye szerint az IKB Lone Star részére történt eladásának döntő jelentősége van a fellépő nehézségek megoldása és a bank pozitív gazdasági fejlődése szempontjából.

(98)

A vizsgálat megerősítette továbbá, hogy az IKB új irányt szabott tevékenységének. Elhagyta a veszteséges üzletágakat, és többé nem fektet be portfólióügyletekbe. Ezenkívül a továbbiakban a bank alapvető üzleti tevékenységére, a középvállalkozásokra fog összpontosítani. A strukturált finanszírozás szegmensében megmaradó üzleti tevékenységeket megtartják, hogy meg tudjanak felelni a vállalati ügyfelekkel kapcsolatos ügyletek során felmerülő követelményeknek, ugyanakkor azonban a szegmens [> 20] %-át, valamint a teljes ingatlanfinanszírozási üzletágat felszámolják. Ezenkívül az IKB intézkedéseket tett a kockázatkezelés javítása érdekében, és jelentősen csökkentette a kockázati pozíciókat. Az IKB ezzel megtette az irányváltáshoz szükséges belső intézkedéseket.

(99)

A Bizottság ezenkívül tudomásul veszi, hogy az IKB szerkezetátalakítási terve az IKB hosszú távú jövedelmezőségének tartós helyreállítását tűzi ki célul. A piaci fejleményekkel kapcsolatos megbízható előrejelzésekre támaszkodó terv alapján a választott üzleti modell be fog válni. A 2011-re elérni tervezett […] %-os elsődlegestőke-arányból és […] %-os költség–bevétel arányból (cost income ratio) megbízható üzleti tervre lehet következtetni. Az aránylag alacsony, […] %-os sajáttőke-hozamot (2012) az IKB aránylag magas elsődlegestőke-arányával összefüggésben kell értelmezni, ami nélkülözhetetlen puffer. A Bizottság tudomásul veszi azokat a jelentős költségtakarékossági intézkedéseket, amelyeket 2011-ig kell végrehajtani. A Bizottság megvizsgálta a szerkezetátalakítási terv alapjául szolgáló felvetéseket is, és semmi kétsége afelől, hogy azok reálisak.

(100)

A szerkezetátalakítási tervből kiderül, hogy a legkedvezőtlenebb esetben is lehetséges lesz az IKB pozitív sajáttőke-hozammal járó pozitív gazdasági fejlődése. A bank ebben az esetben is elérhet egy […] %-os elsődlegestőke-arányt, és ezzel szilárd alapokon fog állni.

(101)

A Bizottság arra vonatkozó kételyei, hogy a támogatás a lehető legalacsonyabb szintre van-e korlátozva, tisztázódtak. A Bizottság arra a következtetésre jut, hogy a támogatás a lehető legalacsonyabb szintre van korlátozva, és az iránymutatás előírásainak megfelelően saját forrásokból jelentős hozzájárulást nyújtanak a szerkezetátalakításhoz, azaz a szerkezetátalakítási költségek több mint 50 %-a esetében saját finanszírozásra kerül sor.

(102)

A szerkezetátalakítás költségei több veszteségtételt (a portfóliók veszteségei, a magasabb finanszírozási költségekből fakadó veszteségek, az üzletágak csökkentéséből adódó veszteségek és az eszköztételek értékesítése során keletkező veszteségek), valamint a kockázatlefedés intézményi költségeit, a szerkezetátalakítás személyi költségeit, az igazgatási költségeket, továbbá a tanácsadói és ügyvédi díjakat foglalják magukban. A Bizottság nem vonja kétségbe, hogy ezen költségek összege – amint azt Németország az (52) preambulumbekezdésben ismerteti – [> 15] milliárd EUR. Azt is elismeri, hogy a SIP 1 refinanszírozása és a SIP 2 kiemelt hitelei esetében szerkezetátalakítási költségekről van szó, mivel ezekre az eszközökre a hosszú távú jövedelmezőség helyreállításához szükség van. A teljes költséget ezek alapján [> 17] milliárd EUR-ra lehet becsülni.

(103)

Az IKB szerkezetátalakítását az iránymutatás 43. pontjával összhangban támogatásokból, a kedvezményezettek saját forrásaiból, eszközök eladásából, a részvényesek forrásaival és külső finanszírozásból lehet megvalósítani, piaci feltételekkel.

(104)

A portfólió szerkezetének átalakításához jelentősen hozzájárulnak maga a vállalkozás, valamint az egykori és új magánrészvényesek; ide tartozik mindenekelőtt a bankszövetségek szerepvállalása, az IKB saját forrásai (47) és a Lone Star tőkeinjekciója. Mindazonáltal saját hozzájárulásként nem fogadhatók el az üzleti veszteségek és az üzleti tevékenységek válsággal összefüggő szűkítései, hiszen az iránymutatás 43. pontja szerint a hozzájárulásnak ténylegesnek, vagyis valósnak kell lennie. Ebből a kategóriából a saját hozzájárulás ezzel mintegy […] milliárd EUR ([> 20] %).

(105)

Ha figyelembe veszik a kompenzációs intézkedésekként lebonyolított értékesítésekből származó bevételeket, ez az összeg jelentősen megemelkedik, és eléri legalább az 50 %-ot. Ez azokra az eszköztételekre vonatkozik, amelyek névértéke [> 15] milliárd EUR (lásd a 4. táblázatot). A Bizottság azonban saját hozzájárulásként nem fogadhatja el a teljes összeget. Egyrészt az IKB Luxemburg üzleti tevékenységének egy részét Düsseldorfban folytatni fogják ([…] milliárd EUR), így itt csak részleges értékesítésről van szó. Másrészt a pénzeszközök egy részére nem a tényleges eladáskor, hanem az szóban forgó eszközök esedékességének időpontjában tesznek szert. Harmadrészt nem világos, hogy az eszköztételeket milyen értéken lehet felszámolni. […]. Németország azonban elegendő érvet sorolt fel ahhoz, hogy a Bizottság megbizonyosodjon arról, hogy az eszköztételek tényleges felszámolásából belátható időn belül legalább [< 5] milliárd EUR fog befolyni (48). Ezt a Bizottság figyelemmel fogja követni, hogy biztosítsa, hogy tényleg megfelelő mértékű saját hozzájárulás lesz, és a támogatás a ténylegesen szükséges minimális szintre korlátozódjon.

(106)

Az eszköztételek értékesítésének kettős hatása van. Egyrészt csökken a kockázattal súlyozott eszközök mennyisége, így tőke szabadul fel és növekszik a feltőkésítés mértéke. Másrészt az értékesítés bővíti a likviditást, amit fel lehet használni a szerkezetátalakítás finanszírozására vagy éppen a likviditási bázis erősítésére (49). Amint az az előző preambulumbekezdésben már kifejtésre került, ezek az eszközök részben várt tőkeinjekciók, egy részüket már realizálták, egy további részük pedig a közeljövőben folyik be. A Bizottság arra az eredményre jut, hogy a versenyjogi szempontból nem aggályos szerkezetátalakításokra vonatkozó, legalább 50 %-os saját hozzájárulást előíró feltétel még a csak 2011-re várt tőkeinjekciók figyelmen kívül hagyásával és azzal a körültekintő feltételezéssel is teljesül, hogy nem minden várt bevétel fog teljes mértékben megvalósulni.

(107)

A Bizottság a következő szempontok figyelembevételével jutott erre a következtetésre.

6.   táblázat

Saját hozzájárulás

(108)

A Bizottság a vizsgálatot követően meg van győződve arról, hogy elegendő intézkedést hoztak a támogatás versenyre gyakorolt esetleges kedvezőtlen hatásainak a lehető legnagyobb mértékű enyhítésére.

(109)

A Bizottság megállapítja, hogy az IKB egy egész üzleti szegmenstől megválik, és legjövedelmezőbb üzleti szegmensét, a strukturált finanszírozásokat [20–30] %-kal csökkenti.

(110)

A Bizottság nem tudja elfogadni, hogy a kapacitáscsökkentés (azaz a portfólióbefektetések felszámolása 18,3 milliárd EUR értékben) legnagyobb részét kompenzációs intézkedésnek kellene tekinteni, mivel a kapacitáscsökkentő intézkedésekre a hosszú távú jövedelmezőség helyreállítása szempontjából van szükség. Az ilyen intézkedéseket az iránymutatás 40. pontja szerint nem lehet kompenzációs intézkedésnek tekinteni.

(111)

Ettől függetlenül a többi, [> 10] milliárd EUR mértékű csökkentés a portfólióbefektetések levonása utáni mérlegfőösszeg mintegy [25] %-a (azaz [> 10] milliárd EUR a 45,2 milliárd EUR-ból) (50). Jóllehet a portfólióbefektetésekből való kiszállást nem lehet kompenzációs intézkedésként elfogadni, az mégis kihat a bank méretére és üzleti tevékenységére. A Németország által javasolt intézkedések nyomán az IKB mérlegfőösszege 47,2 %-kal fog csökkenni (azaz 18,3 milliárd EUR portfólióbefektetés és [> 10] milliárd EUR a kompenzációs intézkedésekre, levonva […] milliárd EUR növekedési potenciált a 63,5 milliárd EUR-s összesített mérlegfőösszeggel szemben).

(112)

A Bizottság ezenkívül utal arra, hogy az összesített mérlegfőösszeg 33,5 milliárd EUR-ra tervezett csökkentése, amelyet a szerkezetátalakítási időszak végéig (2011. szeptember 30.) kívánnak elérni, biztosítja, hogy a bezárások és értékesítések ne hiúsuljanak meg az adott üzleti tevékenységnek a bank valamely más részén történő újbóli kiépítése vagy egy egyszerű áthelyezés révén.

(113)

Ezenkívül a bank egykori tulajdonosai és vezetői már nem vesznek részt az IKB üzleti tevékenységében, ami jelzés értékű az erkölcsi kockázat elleni küzdelem tekintetében. Emellett a bankot nyilvános és megkülönböztetésmentes eljárás keretében eladták, lehetőséget biztosítva ezzel a bankszektorbeli versenytársaknak a bank megvásárlására, ami önmagában már egyfajta kompenzációt jelent a támogatás révén okozott versenysérelemért.

(114)

A kompenzációs intézkedések összességében arányban állnak azokkal a versenytorzító hatásokkal, amelyeket az IKB-nak nyújtott támogatás okozott, és biztosítják, hogy a kereskedelmi feltételekre gyakorolt hátrányos hatások a lehető legnagyobb mértékben tompuljanak.

(115)

A Bizottságot folyamatosan tájékoztatni kell e kompenzációs intézkedések végrehajtásának folyamatáról.

(116)

A Bizottság megállapítja, hogy a szóban forgó támogatási intézkedések végrehajtása sértette az EK-Szerződés 88. cikkének (3) bekezdését. A Bizottság következtetése szerint azonban a kérdéses intézkedések esetében szerkezetátalakítási támogatásról van szó, amely az EK-Szerződés 87. cikke (3) bekezdésének c) pontja alapján összeegyeztethetőnek tekinthető a közös piaccal, amennyiben az alkalmazandó követelmények teljesülnek,

a)

A mind a belföldi, mind a nemzetközi ingatlanfinanszírozást magában foglaló teljes ingatlanfinanszírozási üzleti szegmenst 2008. december 31-ig megszüntetik és ténylegesen felszámolják (51), ennek során […] %-át 2010. szeptember 30-ig, további […] %-át 2011. szeptember 30-ig, a fennmaradó részt pedig a mindenkori esedékességi határidőn belül értékesítik. A felszámolás az IKB Immobilien Management GmbH-ra, az IKB Projektentwicklungs GmbH Co. KG-re és az IKB Projektentwicklungsverwaltungsgesellschaft mbH-ra is vonatkozik. (52)

b)

Az IKB International S.A. Luxembourg leányvállalatot 2011. szeptember 30-ig ténylegesen felszámolják. 2009. március 31-től nem kötnek új ügyleteket. A leányvállalat üzletágaiból az IKB átveszi a vállalati ügyfelek és a strukturált finanszírozások területe szempontjából fontos ügyleteket.

c)

Az IKB Capital Corporation New York nevű céget 2011. szeptember 30-ig ténylegesen felszámolják, ennek keretében a hitelportfólió […] %-át 2010. szeptember 30-ig értékesítik. 2008. december 31-től nem kötnek új ügyleteket.

d)

Az IKB AG amszterdami üzleti tevékenységét […]-ig ténylegesen felszámolják. 2008. december 31-től nem kötnek új ügyleteket.

e)

A Movesta Lease and Finance GmbH nevű cégben meglévő 50 %-os részesedést 2011. szeptember 30-ig értékesítik.

f)

A mérlegben eredetileg feltüntetett további, nem stratégiai eszköztételeket 1,7 milliárd EUR névértéken (2007. március 31-i könyv szerinti érték) 2011. szeptember 30-ig ténylegesen felszámolják.