11.9.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 240/7

(1)

A Tanács az 1659/2005/EK rendelettel (2) („az eredeti rendelet”) végleges dömpingellenes vámot vetett ki a Kínai Népköztársaságból („a KNK”) származó, egyes égetett magnéziatéglák behozatalára. Az intézkedések 39,9 %-os értékvámot határoznak meg, kivéve hat, az eredeti rendeletben külön említett vállalatot, amelyekre egyedi vámtételek vonatkoznak.

(2)

2008-ban az alaprendelet 11. cikkének (3) bekezdésén alapuló, részleges időközi felülvizsgálat iránti kérelem érkezett a Bizottsághoz („az időközi felülvizsgálat”). A kérelmet, mely a dömping hatályának kivizsgálására korlátozódott, egy kínai exportáló gyártó, név szerint a Dashiqiao Sanqiang Refractory Materials Company Limited (a „DSRM” vagy „a kérelmező”) nyújtotta be. A DSRM által gyártott termékekre alkalmazandó végleges dömpingellenes vám jelenleg 27,7 %.

(3)

Időközi felülvizsgálat iránti kérelmében a kérelmező azt állította, hogy az intézkedések meghozatalának alapjául szolgáló körülmények megváltoztak, és a változások tartósnak bizonyulnak. A kérelmező érvelésében elmondta, hogy hazai árainak és gyártási költségeinek, illetve a Közösségbe irányuló exportárainak összehasonlítása azt mutatja, hogy a dömpingkülönbözet lényegesen alacsonyabb, mint az intézkedés jelenlegi szintje. Ezért a kérelmező azt állította, hogy az intézkedések jelenlegi szintű további alkalmazására már nem lenne szükség a dömping ellensúlyozásához. A kérelmező nyilvánvaló bizonyítékot szolgáltatott különösen arról, hogy megfelel a piacgazdasági elbánás feltételeinek.

(4)

Mivel a tanácsadó bizottsággal folytatott konzultációt követően megállapítást nyert, hogy elegendő bizonyíték áll rendelkezésre az időközi felülvizsgálat megindításához, a Bizottság úgy döntött, hogy az alaprendelet 11. cikkének (3) bekezdése alapján időközi felülvizsgálatot indít, melynek hatályát a DSRM-et érintő dömping kivizsgálására korlátozza. A Bizottság 2008. június 12-én az Európai Unió Hivatalos Lapjában  (3) értesítést tett közzé a felülvizsgálat megindításáról, és megkezdte a vizsgálatot.

(5)

Az időközi felülvizsgálat által érintett termék („az érintett termék”) az eredeti rendeletben leírttal megegyező termék, azaz a Kínai Népköztársaságból származó, jelenleg az ex 6815 91 00, az ex 6815 99 10 és az ex 6815 99 90 KN-kód (TARIC-kódok: 6815910010, 6815991020 és 6815999020) alá besorolható, vegyileg lekötött, kiégetetlen, legalább 80 % MgO-t tartalmazó magnézia-összetevőjű magnéziatégla, függetlenül attól, hogy tartalmaz-e magnezitet.

(6)

A Kínában gyártott és belföldi piacon értékesített, valamint a Közösségbe exportált, illetve az USA-ban gyártott és értékesített érintett termék ugyanazokkal az alapvető fizikai, műszaki és kémiai tulajdonságokkal és felhasználással rendelkezik, ezért az alaprendelet 1. cikkének (4) bekezdése értelmében hasonló terméknek minősül.

(7)

A Bizottság hivatalosan értesítette a közösségi gazdasági ágazatot, a kérelmezőt és az exportáló ország hatóságait az időközi felülvizsgálat megindításáról. Az érdekelt felek lehetőséget kaptak arra, hogy a megindításról szóló értesítésben megállapított határidőn belül írásban ismertessék álláspontjukat, vagy szóbeli meghallgatást kérjenek. Minden olyan érdekelt fél lehetőséget kapott a meghallgatásra, aki azt kérte, és ismertette azokat a konkrét okokat, amelyek meghallgatását indokolják.

(8)

A Bizottság egy, a piacgazdasági elbánás igénylésére vonatkozó formanyomtatványt és egy kérdőívet küldött az DSRM-nek és kapcsolatban álló vállalatainak, és valamennyien határidőn belül meg is küldték válaszaikat. A Bizottság felkutatott és ellenőrzött minden olyan információt, amelyet az elemzéshez szükségesnek ítélt, továbbá ellenőrző látogatást tett a következő vállalatoknál:

(9)

A dömpingre vonatkozó vizsgálat 2007. január 1-jétől2008. március 31-ig tartott („a vizsgálati” időszak vagy „VI”).

(10)

Az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése b) pontjának megfelelően azon gyártók esetében, amelyekről megállapították, hogy eleget tesznek az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének c) pontjában meghatározott követelményeknek, vagyis ahol beigazolódik, hogy piacgazdasági feltételek érvényesülnek a hasonló termék gyártása és értékesítése tekintetében, a Kínából származó behozatalt érintő dömpingellenes vizsgálatok során rendes értéket kell meghatározni az említett cikk (1)–(6) bekezdésével összhangban. E követelményeket összefoglalóan a következőképpen határozzák meg:

(11)

A kérelmező az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének b) pontja szerinti piacgazdasági elbánást kért, és a megadott határidőn belül kellően megalapozott, piacgazdasági elbánás iránti kérelemre vonatkozó formanyomtatványt nyújtott be. Az abban ismertetett információkat és adatokat ezt követően helyszíni vizsgálat során ellenőrizték.

(12)

A vizsgálat során megállapították, hogy a kérelmező mind az öt piacgazdasági kritériumnak eleget tesz. Megállapítást nyert, hogy a vizsgálati időszak során a DSRM üzleti döntéseit bármiféle állami beavatkozás vagy nem piacgazdasági feltételekkel összefüggő torzítás nélkül hozta. A DSRM-re a kínai csődjogi és tulajdonjogi szabályok eltérések nélkül vonatkoznak. A vállalat független könyvvizsgáló által ellenőrzött könyveléssel és számviteli rendszerrel rendelkezik, és gyakorlatáról úgy ítélték meg, hogy az összhangban van az általános, nemzetközileg elfogadott számviteli elvekkel és a nemzetközi számviteli standardokkal. Megállapították, hogy a költségek és az árak a piaci értékeket tükrözik, és hogy a valutaváltás piaci árfolyamon történt.

(13)

A fenti tények és megfontolások alapján a kérelmezőnek megadható a piacgazdasági elbánás.

(14)

A közösségi gazdasági ágazat, a kérelmező és az exportáló ország hatóságai lehetőséget kaptak arra, hogy ismertessék a piacgazdasági elbánásra vonatkozó megállapításokkal kapcsolatos álláspontjukat. Ezt követően a kérelmező és a közösségi gazdasági ágazat megtette észrevételeit.

(15)

A közösségi gazdasági ágazat érvelésében elmondta, hogy a kérelmező nem felelt meg az első kritériumnak, mivel a kínai kormány által az érintett termék gyártásához szükséges fő nyersanyagra vonatkozóan elrendelt különböző exportkorlátozások a nyersanyag árának torzulását eredményezték a belföldi piacon. Ennek következtében a kínai magnéziatégla-gyártók más országokban lévő versenytársaikhoz képest jobb feltételek mellett juthatnak a nyersanyaghoz.

(16)

A fenti állítás kivizsgálásához megvizsgálták a vételi árakat (forrás: Price Watch/Ipari ásványok), amelyeken a DSRM vásárolta a fő nyersanyagot, azaz a magnéziát, valamint a közösségi gazdasági ágazat nyilvános árajánlatát a kínai magnéziára. Az összehasonlításból kiderült, hogy az árkülönbség a vizsgálati időszak alatt jelentéktelennek volt mondható. Ezenfelül a vizsgálat során bebizonyosodott, hogy a DSRM több szállítótól is szabadon vásárolhatott magnéziát, és az árakban állami beavatkozás nélkül állapodtak meg. Ennek alapján úgy tűnik, hogy a nyersanyag tekintetében nem volt olyan esetleges ártorzulás, amely a vizsgálati időszak alatt jelentős hatással lett volna az adott vállalatra.

(17)

A fentiekben ismertetett tényállás megerősíti azokat a megállapításokat és azt a következtetést, hogy a DSRM-nek meg kell adni a piacgazdasági elbánást.

(18)

A rendes érték meghatározásához a Bizottság először azt vizsgálta, hogy az DSRM-nek a hasonló termékre vonatkozó teljes belföldi értékesítésének volumene reprezentatív-e a Közösségbe irányuló teljes exporteladásával összevetve. Az alaprendelet 2. cikke (2) bekezdésének megfelelően a belföldi értékesítések akkor tekinthetők reprezentatívnak, ha a belföldi összértékesítés volumene az adott termék Közösségbe irányuló teljes exportértékesítésének legalább 5 %-át eléri. A Bizottság úgy találta, hogy a DSRM belföldi piacon történő összes értékesítésének volumene reprezentatív.

(19)

Ezt követően a Bizottság azonosította a hasonló termék azon típusait, amelyeket a DSRM a belföldi piacon értékesített, és amelyek azonosak vagy összehasonlíthatóak a közösségi exportra értékesített termékek típusaival.

(20)

Minden egyes olyan terméktípus esetében, melyet a DSRM a belföldi piacon értékesített, és amely a közösségi exportra értékesített terméktípussal közvetlenül összehasonlíthatónak minősült, megállapították, hogy a nemzeti eladás volumene reprezentatívnak tekinthető-e az alaprendelet 2. cikke (2) bekezdésének alkalmazásában. Egy adott terméktípus belföldi értékesítése akkor minősült kellően reprezentatívnak, ha a típus belföldi értékesítésének összvolumene a vizsgálati időszak során elérte a Közösségbe exportált összehasonlítható terméktípus értékesítési összvolumenének legalább 5 %-át.

(21)

Azt is megvizsgálták, hogy az egyes típusok belföldi értékesítései az alaprendelet 2. cikkének (4) bekezdése szerint rendes kereskedelmi forgalom keretében történt értékesítéseknek tekinthetők-e. Ennek során az érintett termék minden egyes exportált típusára meghatározták a vizsgálati időszak folyamán a belföldi piacon, független vevők részére történt nyereséges értékesítés arányát.

(22)

Amennyiben egy bizonyos terméktípus a kiszámított gyártási költséggel megegyező vagy azt meghaladó nettó eladási áron értékesített mennyisége az adott típus teljes értékesítésének több mint 80 %-át képviselte, és ha az említett típus súlyozott átlagára megegyezett az egységnyi előállítási költséggel, vagy meghaladta azt, a rendes értéket a tényleges belföldi ár alapján állapították meg. Ez az ár az adott típusból a vizsgálati időszak során történt teljes hazai értékesítés árainak súlyozott átlagaként lett kiszámítva függetlenül attól, hogy az értékesítés nyereséges volt-e.

(23)

Azokban az esetekben, amikor egy terméktípus nyereséges értékesítése legfeljebb akkora volt, mint a típus teljes értékesítési mennyiségének 80 %-a, vagy amikor a típus súlyozott átlagára nem érte el az egységnyi előállítási költséget, a rendes érték meghatározása a tényleges belföldi ár alapján történt, amelyet kizárólag a szóban forgó típus vizsgálati időszak alatti nyereséges, belföldi értékesítéseinek súlyozott átlagáraként számítottak ki.

(24)

Amikor a DSRM által értékesített adott terméktípus belföldi árait nem lehetett felhasználni a rendes érték megállapításához, más módszert kellett alkalmazni. Erre az esetre a Bizottság a számtanilag képzett rendes értéket alkalmazta. Az alaprendelet 2. cikkének (3) bekezdésével összhangban a rendes érték megállapítása úgy történt, hogy a terméktípusok előállítási költségeihez hozzáadták az eladási, az általános és adminisztratív költségek, valamint a nyereség ésszerű összegeit. Az alaprendelet 2. cikkének (6) bekezdése szerint az eladási, általános és adminisztratív költségek, valamint a haszonkulcs összegei a DSRM-nek a hasonló termék rendes kereskedelmi forgalomban való értékesítéséhez kapcsolódó átlagos eladási, általános és adminisztratív költségein és nyereségén alapultak.

(25)

Mivel az exportértékesítések a DSRM közösségi vagy svájci székhelyű, kapcsolatban álló importőrein keresztül történt, a gyártelepi exportárat az alaprendelet 2. cikke (9) bekezdésének megfelelően azon ár alapján kellett kiszámítani, amelyen az importált terméket először értékesítették viszonteladás formájában az első közösségbeli, független vevő számára, megfelelően kiigazítva azt a behozatal és a viszonteladás között felmerülő minden költség, valamint az ésszerű eladási, általános és adminisztratív költségek és a nyereség szerint. Ehhez a kapcsolatban álló importőrök eladási, általános és adminisztratív költségeit használták fel.

(26)

Ami az e célra használt ésszerű importőri haszonkulcsot illeti, a független importőröktől származó adatok hiányában, és mivel a jelenlegi időközi felülvizsgálat egyetlen vállalattal kapcsolatos dömping kivizsgálására korlátozódott, a haszonkulcsot egy együttműködő, független importőrnek az eredeti vizsgálat idején elért nyeresége alapján állapították meg.

(27)

A végső nyilvánosságra hozatalt követően a DSRM azt állította, hogy egyik kapcsolatban álló importőre esetében az exportár kiszámításához használt eladási, általános és adminisztratív költségek aránya nem tükrözi a valóságot, mivel azt a teljes forgalom részeként számították ki anélkül, hogy figyelembe vették volna azt, hogy a szóban forgó vállalat értékesítéseinek többsége jutalékalapon történt, és a forgalomban kizárólag a jutalékok összege lett feltüntetve.

(28)

Ezzel összefüggésben a Bizottság újra megvizsgálta az említett kapcsolatban álló importőr telephelyén tartott ellenőrzés során összegyűjtött bizonyítékokat. Ennek alapján elfogadták a DSRM állítását, majd felülvizsgálták az eladási, általános és adminisztratív költségeknek a kapcsolatban álló importőrön keresztüli számtanilag képzett exportár kiszámításához felhasznált arányát. Úgy ítélték meg, hogy az eladási, általános és adminisztratív költségek e módosított aránya egyben összhangban áll a többi kapcsolatban álló importőr esetében megállapítottakkal is.

(29)

Az átlagos rendes értéket az érintett termék minden egyes típusára összehasonlították az átlagos exportárral, a gyári ár alapján, azonos kereskedelmi szinten és azonos közvetlen adózási szinten. A rendes érték és az exportárak tisztességes összehasonlítása érdekében az alaprendelet 2. cikkének (10) bekezdésével összhangban figyelembe vették azokat a különbségeket, amelyek állítólag és bizonyítottan is befolyásolták az árakat, valamint azok összehasonlíthatóságát. E célból, amennyiben szükségszerű és indokolt volt, kiigazításokat végeztek a szállítási, a biztosítási, a kezelési, a rakodási és anyagmozgatási, valamint a hitelköltségekre és a jelenleg alkalmazandó dömpingellenes adókra vonatkozóan.

(30)

A vizsgálat megállapította, hogy az exportértékesítések után fizetett héa nem került visszatérítésre (még részben sem, mint az eredeti vizsgálat esetében). Az alaprendelet 20. cikke alapján a kérelmező számára nyújtott információkban ezért jelezték, hogy mind az exportárat, mind pedig a rendes értéket a fizetett vagy fizetendő héa alapján állapították meg. A kérelmező véleménye szerint ez a megközelítés jogellenes. Érvelése kapcsán a következőket kell megjegyezni.

(31)

Először is azt az érvelést illetően, mely szerint az eredeti vizsgálatban más módszert alkalmaztak (azaz a hozzáadottérték-adót levonták a rendes értékből és az exportárból egyaránt), hangsúlyozni kell, hogy a felülvizsgálati időszak alatt fennálló körülmények nem egyeztek meg az eredeti vizsgálati időszak körülményeivel. Míg – ahogyan a fentiekből is kiderül – az eredeti vizsgálati időszak alatt a héa részben visszatérítésre került, melynek következtében a 2. cikk (10) bekezdése értelmében kiigazításra volt szükség, a felülvizsgálati időszak alatt nem került sor az exportértékesítések után fizetett héa visszatérítésére. Ezért a héa tekintetében nem volt szükség sem az exportár, sem pedig a rendes érték kiigazítására. Még ha ez módszerbéli változásnak minősíthető is, az alaprendelet 11. cikkének (9) bekezdése értelmében indokolt, mivel a körülmények megváltoztak.

(32)

A kérelmező második érvelése szerint a felülvizsgálat során alkalmazott módszer mesterségesen növeli a dömpingkülönbözetet. Ez az érvelés nem fogadható el. Az alkalmazott módszer ugyanis semleges. Ugyanaz a hatása még akkor is, ha például egyes termékek vagy ügyletek vonatkozásában a vállalkozás olyan exportárat szab a Közösségnek, amely nem vezet dömpinghez. Más szóval még ha feltételezzük is, hogy a héa beszámítása az egyenlet mindkét oldalán növelné a két elem különbségét, ugyanez történne azon modellek esetében is, ahol nem volt dömping.

(33)

Az alaprendelet 2. cikkének (11) bekezdésével összhangban, a rendes érték súlyozott átlagát az exportárak súlyozott átlagával hasonlították össze, típusonként, az érintett termék megfelelő típusára. Ez az összehasonlítás jelezte a dömping meglétét.

(34)

A DSRM esetében a nettó, közösségi határparitáson számított ár százalékában kifejezett, vámfizetés előtti dömpingkülönbözet 14,4 % volt.

(35)

Az alaprendelet 11. cikkének (3) bekezdésével összhangban megvizsgálták azt is, hogy a bizonyítottan megváltozott körülmények indokoltan tartósnak tekinthetők-e.

(36)

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az eredeti vizsgálatban a DSRM nem kapott piacgazdasági elbánást, mivel számvitele nem volt összhangban a nemzetközileg elfogadott számviteli elvekkel és a nemzetközi számviteli standardokkal. Ugyanakkor egyéni elbánásban részesült.

(37)

2006. december 8-án, azaz az eredeti vizsgálatot követően a DSRM kínai-külföldi közös vállalattá vált a Duferco csoporttal azáltal, hogy ez utóbbi külföldi részvényesként 25 %-os vállalati részesedést szerzett. A jelenlegi vizsgálat rámutatott arra, hogy a részesedés alapvető változásokat eredményezett a DSRM irányítási és számviteli gyakorlatában. A DSRM ténylegesen elsajátította a Duferco csoport szakértelmét és támogatását a vezetői számvitelt és a pénzügyi ellenőrzést illetően, és a Duferco nemzetközi értékesítési hálózat részévé vált. A vizsgálat során kapott és beigazolódott bizonyítékok is azt mutatják, hogy a kérelmező vállalati struktúrájában bekövetkezett, említett változások tartósak.

(38)

Az eredeti vizsgálattal szemben, amikor is a rendes értéket a hasonló országtól szerzett adatok alapján állapították meg, a jelen felülvizsgálat során gyűjtött és ellenőrzött adatok rámutattak, hogy a DSRM-nek megadható a piacgazdasági elbánás, és ennek következtében a dömping kiszámítása történhet saját adatai alapján. E számítás eredménye azt mutatja, hogy az intézkedés jelenlegi szinten történő további alkalmazása már nem indokolt.

(39)

A fentiek fényében a Bizottság úgy véli, hogy a felülvizsgálat megindítását eredményező körülmények valószínűleg nem fognak olyan mértékben megváltozni a közeljövőben, hogy az befolyásolná a jelenlegi felülvizsgálat megállapításait. Ennek megfelelően megállapítást nyert, hogy a változások tartósnak tekinthetők.

(40)

A felülvizsgálat eredményei alapján helyénvalónak tűnik a DSRM-től származó érintett termék behozatalára alkalmazandó dömpingellenes vám 14,4 %-ra való módosítása.

(41)

Az érdekelt feleket tájékoztatták azon alapvető tényekről és szempontokról, melyek alapján az 1659/2005/EK rendelet módosítására irányuló javaslat szándéka megfogalmazódott, továbbá lehetőséget kaptak észrevételeik megtételére. Észrevételeiket indokolt esetben figyelembe vették,