28.12.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 383/1

(1)

2002.2.11-én kelt (CAB(02)A/410) iktatási számú levelében Bolzano autonóm tartomány két törvényére, mégpedig az 1997.2.13-i 4. számú törvény II. és III. fejezetére, valamint az 1991.4.15-i 9. számú törvényre vonatkozó bejelentés érkezett a Bizottsághoz.

(2)

A Bizottság 2002.2.25-én kelt D/50813 számú, illetve a 2002.6.18-án kelt D/53149 számú levélben kiegészítő tájékoztatást kért. Az olasz hatóságok a 2002.4.22-én kelt A/32982 és a 2002.9.18-án kelt A/36773 levelekben válaszoltak. A második levél mellékleteként elküldték a tartományi közgyűlés 2000.12.11-i 4732. sz. és 2001.12.17-i 4607. sz. határozatát, amely a 4/97. törvény új alkalmazási követelményeit tartalmazta.

(3)

A Bizottság 2003.2.21-én kelt SG(2003)D/228597 levelében közölte az olasz hatóságokkal az EK Szerződés 88. cikkének (2) bekezdése értelmében az eljárás megindításáról hozott határozatát a nevezett állami támogatásról.

(4)

A Bizottságnak az eljárás megindításáról hozott határozatát az EU Hivatalos Lapjában (2) tették közzé. A Bizottság felszólította az érdekelteket, hogy a nevezett intézkedéssel kapcsolatban nyújtsák be észrevételeiket.

(5)

A Bizottsághoz érdekelt harmadik féltől észrevétel nem érkezett.

(6)

Az olasz hatóságok és a Bizottság szolgálatai között két találkozóra került sor Brüsszelben, 2003. április 9-én, majd augusztus 5-én.

(7)

Az olasz hatóságok több alkalommal, nem hivatalos keretek között bemutattak a Bizottságnak néhány választervezetet, amelyhez a szabályrendszer alkalmazásának új kritériumait bemutató dokumentumokat mellékeltek. Ezeket több, elektronikus postai úton továbbított üzenet követte. 2003. október 22-én és 2004. február 27-én Olaszország felszólítást kapott, hogy észrevételeit hivatalos formában nyújtsa be.

(8)

A 2004.6.22-én kelt 8.000 számú, valamint 2004.6.25-én A/34747 számon iktatott levelében Olaszország elküldte hozzászólásait.

(9)

A 2005. március 3-án lezajlott találkozót követően a Bizottság 2005.3.18-i D/52114 sz. levelében további tájékoztatást és kötelezettségvállalást kért az olasz hatóságoktól, amelyeket a 2005.6.2-án kelt A/34426 sz. levélben kapott meg.

(10)

A panaszos szerint az említett olasz törvények alapján Bolzano tartomány gazdasági vállalkozásainak állami tőkejuttatás vagy kedvezményes kamatozású kölcsön formájában olyan beruházási támogatást biztosítottak, amely támogatástartalmának maximális értéke 40 % volt, noha ez a terület nem tartozik az EK-Szerződés 87. cikke (3) bekezdésének a) és c) pontjai alóli kivételek közé.

(11)

A Bizottság a panasz tárgyát képező, Bolzano tartományban hatályos, következő törvényeket hagyta jóvá:

(12)

Ezzel szemben a tartományi tanács végrehajtó bizottságának 2001.12.17-i 4607. számú határozatával, előzetes bizottsági bejelentési eljárás nélkül, új kritériumokat fogadtak el a 4/97. sz. törvényben meghatározott állami támogatás biztosításával kapcsolatosan a kézművesipari, a kereskedelmi, a turisztikai és a szolgáltatási ágazatokban. A határozatot nem nyújtották be előzetes jóváhagyásra a Bizottságnak.

(13)

A beruházási támogatásokat illetően az említett határozat által a kisvállalkozásoknak és a középvállalkozásoknak a kézművesipari, a turisztikai és a kereskedelmi (kis- és nagykereskedelem egyaránt) ágazatokban biztosított 13 %-os és 6 %-os felső határt emelésekkel rendszeresen túllépték.

(14)

A végrehajtott emelések:

Az olasz hatóságok szerint az eredeti támogatásintenzitáshoz képest végrehajtott emelések „de minimis” jogcímen kerültek elfogadásra.

(15)

A kézművesipari mikrovállalkozások a vállalkozás méretétől és tevékenységi körétől függetlenül 40 %-os támogatásintenzitásban részesülhetnek. Azok a maximum két fő személyi állománnyal rendelkező mikrovállalkozások, amelyeknek fennmaradása bizonytalan, és amelyek tevékenységi köre említésre került a nevezett határozatban, a mikrovállalkozások számára előírt feltételek hiányában is részesülhetnek a támogatásban.

(16)

Az említett határozat értelmében a turizmus ágazatban működő nagyvállalatok is igénybe vehetik a 6 %-os mértékű beruházási támogatást, látszólag bármiféle előzetes egyéni bejelentési kötelezettség nélkül.

A nagyvállalatok számára a „de minimis” szabály alapján 22,5 %-os támogatásintenzitás folyósítható. A beruházási összeg felső határa 3 millió euro, 3 évre elosztva.

(17)

A nevezett határozat a környezetvédelemre irányulóan is nyújt állami támogatást. Ezt három alintézkedésben szabályozza.

Először is, valamennyi ágazatban működő kkv számára, valamint a turizmusban működő nagyvállalatok számára 25 % mértékű állami támogatás folyósítását engedélyezi az új jogszabályoknak való megfelelőség biztosításának céljából.

Továbbá a támogatásintenzitás felső határát 40 %-ban határozták meg a hatályos jogszabályokhoz való megfelelőség biztosítása céljából.

Szintén 40 %-ban határozták meg a támogatásintenzitás felső határát a környezetvédelmi ellenőrzési projektekre vonatkozóan.

A „de minimis” szabály alapján az intézkedés ezen három alintézkedésére a támogatásintenzitás felső határának 30, 40 e 75 %-os növelését engedélyezték. Az elszámolható beruházási költségek legnagyobb összege, különös tekintettel az új közösségi szabályozás betartására adott támogatásokat, a gazdasági társaság méretétől függően 1 és 4 millió euro között van.

(18)

A 4607/2001 határozat alapján a foglalkoztatás keretében állami támogatást lehet kapni a jogi és adóügyi tanácsadással, a gazdasági társaságok létrehozásával vagy a már működő társaságok áthelyezésével, valamint az újonnan létrehozott társaságok védelmével kapcsolatos költségekre, a megalapítástól számított első két év folyamán.

Elfogadhatóak továbbá a védjegy- és szabadalom felkutatásának, valamint a védjegyoltalom költségei. A támogatás mértéke 50 % lehet. E támogatást elvben a turizmusban működő nagyvállalatok is igénybe vehetik.

(19)

A gazdasági társaságok külföldi piacon való versenyképességének javítása érdekében állami támogatás folyósítható a KKV-k vásárokon és kiállításokon való részvételéhez (az Eu-n belül maximum 25 %-os mértékben, azon kívül 40 %-os mértékben); tanulmányok készítéséhez, kutatási tevékenységhez, tanácsadáshoz (maximum 50 %-os támogatásintenzitás), valamint egyéb kezdeményezéshez az Eu-n belül és kívül (a társaságok internetes honlapján keresztül megvalósuló reklámozáshoz), maximum 50 %-os mértékben.

Szintén elfogadhatóak a kkv-k esetén az exporthitel biztosítási költségei, valamint az árfolyamkockázati biztosítás költségei maximum 50 %-ban. A nagyvállalatok számára az EU-n kívüli országokba irányuló exporthitelre a „de minimis” szabály alapján folyósítható támogatásintenzitás felső határa 50 %.

(20)

Az elszámolható beruházási költségek 50 %-ának mértékében állami támogatás nyújtható képzésekre és tanácsadási szolgáltatásokra. A kereskedelmi kamarák vagy a „Business Innovation Centers” (BIC) által közvetített vagy végzett tanácsadási tevékenység első négy napjára a „de minimis” szabály alapján 30 %-os emelés irányzottak elő. A turizmusban működő nagyvállalatok is érdekeltek; a vizsgált esetben internetes honlap létrehozására ezek maximum 35 %-os támogatásban részesülhetnek. Szükség esetén a „de minimis” szabályra hivatkozva kizárólag a 35 %-ot meghaladó képzési támogatás és az 50 %-ot meghaladó tanácsadási támogatás folyósíthatóak.

(21)

A közösségi programok, közöttük a LEADER és az INTERREG keretében a közösségi projektek végrehajtására maximum 80 %-os támogatás biztosítható (az egyes gazdasági társaságoknak nyújtott egyedi hozzájárulások kivételével).

(22)

A Bizottság jóváhagyta az N192/97 és az NN65/95 sz. állami támogatási rendszert, amelyek jogi alapját megegyező sorrendben a 4/97 és a 9/91 számú olasz tartományi törvények képezik (lásd a 11. pont a) és b) pontjait).

(23)

A 4607/2001 sz. határozat vizsgálatából nyilvánvaló, hogy a határozat által a kézművesipari, a kereskedelmi, a turisztikai és a szolgáltatási ágazat számára a 4/97. számú törvény által előirányozott állami támogatások nem voltak összeegyeztethetőek (a 9/91 törvény által előirányzott kedvezményes kölcsön formájában sem) a Bizottság jóváhagyásával, és úgy tűnt, az új rendeleteknek és a tárgyban érvényes új szabályoknak sem felelnek meg az alább következő okokból.

(24)

A jelen eljárás kezdeti időszakában A/32982 számú levelükben az olasz hatóságok arról tájékoztatták a Bizottságot, hogy a 4607/2001 számú határozat alapján a kereskedelmi és a turisztikai ágazatban működő középvállalkozások és nagyvállalatok 1-től 3 millió euróig terjedő mértékben, kedvezményes kamatozású kölcsön formájában beruházási támogatásban részesülhettek.

(25)

A 4607/2001 számú határozat táblázataiból látható, hogy a turizmus ágazatban működő nagyvállatoknak 6 %-os intenzitású támogatás nyújtható, amely szükség esetén 22,5 %-ig növelhető (a megállapodás szerint a támogatásnövelés „de minimis” jogcímen történik), a kereskedelmi ágazatban működő nagyvállalatoknak pedig 6 % és 20 % közötti intenzitású támogatás folyósítható.

A fent nevezett határozatban kizárólag a kereskedelmi ágazat esetén kerül pontosításra, hogy „a Bizottság előzetes értesítésének esetét kivéve »a jóváhagyott esetekben« a nagyvállalatoknak csak a »de minimis« szabály alkalmazásával adható a kedvezmény”. Nyilvánvaló azonban, hogy a turizmusban semmiféle korlátozás nem vonatkozik a nagyvállalatokra.

(26)

A Szerződés 87. cikk (3) bekezdésének a) és c) pontjai értelmében a különösen kiemelt területek kivételével a nagyvállalatoknak nem lenne szabad beruházási támogatásban részesülniük. Bolzano tartomány az N192/97 és az NN69/95 szabályok jóváhagyásakor nem volt jogosult regionális támogatásra, és jelenleg sem jogosult rá.

Ezzel kapcsolatban ki kell emelni, hogy az N192/97 ügyre vonatkozó európai uniós bizottsági döntés a „de minimis” jogcím kivételével hangsúlyozottan kizárta a nagyvállalatokat a támogatásból.

(27)

Ami a 9/91 törvény alapján kedvezményes kamatozású kölcsön formájában nyújtott támogatásokat illeti, ezek az NN69/95 számú, a támogatás formájával kapcsolatos szabályozás hatálya alá is tartoznak. A Bizottság ez utóbbi szabályozást azzal a feltétellel hagyta jóvá, hogy a kedvezményezettek csak kkv-k lehetnek; és hogy az olasz hatóságok kötelezettséget vállalnak arra, hogy a kkv-kre vonatkozó akkoriban hatályos szabályok valamennyi rendelkezését betartják, valamint, hogy ezen rendelkezéseket a megfelelő alkalmazás biztosítása érdekében körlevélben megküldik a tartományi közigazgatás részlegeihez.

(28)

Fentiekkel ellentétben az N192/97 támogatási rendszer (és az NN69/95 támogatási rendszer, amennyiben a támogatást kedvezményes kamatozású kölcsön formájában nyújtják a 9/91 törvény alapján) alkalmazási kritériumait megállapító 4607/2001 határozat a beruházási támogatást nagyvállalatok számára is biztosítja.

(29)

Ennek alapján a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a 4607/2001 sz. határozat a 659/99/EK tanácsi rendelet (5) 16. cikke értelmében az N192/97 és NN69/95 sz. állami támogatások jogosulatlan felhasználását jelenti, és kétségbe vonta, hogy a nevezett határozat alapján nyújtott és a „de minimis” esetekre nem korlátozott esetekben a nagyvállalatoknak folyósított támogatások a Szerződés 87. cikkének (1) bekezdésében meghatározott tilalom alóli kivételek hatálya alá esnének.

(30)

Az olasz hatóságok kötelezettséget vállaltak arra, különösképpen az NN65/95 ügyirat Bizottság általi értékelésekor, hogy a kkv számra nyújtott állami támogatások kérdésében hatályos közösségi jogszabályokat betartják. Az N192/97 támogatás bejelentésekor arra is ígéretet tettek, hogy semmilyen működési támogatást nem engedélyeznek a kkv-k számára.

(31)

Nyomatékosan ki kell jelenteni azonban, hogy a 4607/2001 határozat által említett, támogatható beruházások köre nem áll összhangban a 70/2001/EK (6) rendeletben meghatározott ún. kezdeti beruházás meghatározásával, mivel a pusztán helyettesítés jellegű beruházások látszólag nem lettek kizárva.

(32)

Az a tény továbbá, hogy a támogatás kedvezményezettjei kizárólag a Bolzano tartomány területén székhellyel rendelkező kkv-k, a gazdasági társaságok Európai Unión belüli szabad letelepedési jogát sérti.

(33)

Végül pedig a támogatás szükségességének alapelvét is megsértették, mivel a jogszabály értelmében a támogatási kérelmet a munkálatok elkezdésétől vagy az első számla dátumától számított hat hónapon belül kell benyújtani.

(34)

A Bizottság tehát kételkedett a nevezett állami támogatás összeegyeztethető voltában.

(35)

Az olasz hatóságok azt állították, hogy a 40 %-os támogatásintenzitást csak olyan, maximum két főt foglalkoztató kézművesipari és kereskedelmi mikrovállalkozásoknak nyújtottak, amelyek fennmaradása bizonytalan volt, és a 2002.9.18-i A/36773 levélben közölt, pontosan meghatározott tevékenységi körrel (7) rendelkeztek.

(36)

A 4607/2001 határozat vizsgálatából az derült ki, hogy a fenti kézművesipari mikrovállalkozások az említett támogatásintenzitásban egyes, az egyéb mikrovállalkozásokra vonatkozóan egyéb esetekben megállapított feltételek hiányában is részesülhetnek, valamint, hogy a támogatásintenzitást a kézművesipari mikrovállalkozások teljes körére kiterjesztették méretüktől és gazdasági helyzetüktől függetlenül. Mivel a támogatható beruházási összeg felső határa 2 millió euro 3 évre elosztva (1 millió euro a csak két főt foglalkoztató mikrovállalkozások esetében), úgy tűnt, hogy a támogatási szint elérheti akár a 800 000 eurót (400 000 eurót a két főt foglalkoztató mikrovállalkozások esetén).

(37)

Ezen túlmenően a mikrovállalkozásoknak azon, a 4607/2001 (8) határozatban szereplő meghatározása, mely szerint feltételezhető, hogy ezek nem befolyásolják a tagállamok közötti kereskedelmet, ezért részesülhetnek a 40 %-os támogatásban, úgy tűnik, helytelenül arra a tényre alapul, hogy a támogatás egyéni kedvezményezettjei tevékenységük során nem tudnak kialakítani gazdasági kapcsolatokat más tagállamok vállalkozásaival, és nem arra, hogy az érdekelt vállalkozások tevékenységi területén a tagállamok között nem folyik kereskedelem.

(38)

Az elmondottak fényében és annak figyelembe vételével, hogy a mikrovállalkozások körét, amennyiben azok a 96/280/CE (9) <1 ajánlás értelmében KKV-nek számít, nem lehet típusára való hivatkozással kivonni a Szerződés 87. cikk (1) bekezdésének hatálya alól, a Bizottság kifejezte abbéli kétségeit, hogy a nevezett intézkedés értelmében a mikrovállalkozásoknak nyújtott támogatások összességét ki lehetne vonni az állami támogatás meghatározása alól.

(39)

A Bizottság a 4/97. számú tartományi törvény által előirányzott környezetvédelmi állami támogatásokat a környezet megóvására (10) biztosított állami támogatásokról szóló előző szabály alapján hagyta jóvá, amely helyébe a 2001. február 3-án kihirdetett (EU Hivatalos Lapja C37. szám 3. oldal) új szabályozás lépett.

Amikor az új szabályozás hatályossá vált, a tagállamoknak javasolták a megfelelő intézkedések életbe léptetését. Mivel Olaszország nem emelt kifogást, köteles volt a szabályozást saját jogrendszerébe átültetni. Ezért a Bizottság a nevezett olasz intézkedés vizsgálatakor a környezet megóvására vonatkozó hatályos állami támogatás új szabályozását vette figyelembe.

(40)

A környezetvédelemre vonatkozó állami támogatások közösségi szabályozásának 28. pontja (11) (a továbbiakban: „a szabályozás”), a KKV-k számára az új közösségi szabványok bevezetésére nyújtott átmeneti beruházási támogatások biztosítását az elszámolható költségek bruttó 15 %-a mértékéig engedélyezte a kötelező érvényű új közösségi normák átvételétől számított három éven keresztül.

(41)

Ebből következően a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a KKV-k számára a 4/97. számú törvény által előirányzott és a 4607/2001 sz. határozattal elfogadott, az új közösségi szabványokra történő átálláshoz nyújtott 25 %-os támogatásintenzitás nem felel meg a közösségi szabályozásnak és hogy a kötelező, új környezetvédelmi normák betartásához a nagyvállalatoknak szánt támogatások alóli kivételek nem elfogadhatóak.

(42)

Továbbá, a szabályozás 29. pontja alapján, 30 %-os támogatásintenzitás ítélhető meg a közösségi normák alkalmazásához, valamint a kötelező közösségi normák hiányában megvalósított beruházástámogatáshoz.

(43)

Ez okból a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a közösségi normák betartását megvalósító beruházások 40 % mértékű, főképpen a turizmus ágazat nagyvállalatainak szánt odaítélések nem felelnek meg a szabályzat 29. pontjának.

(44)

Végül pedig a szabályozás 41. pontja értelmében a környezetvédelmi ágazat kis- és középvállalkozásai a segítségnyújtás-tanácsadás címén nyújtott támogatás kedvezményezettjei lehetnek a 70/2001/EK (12) rendelet előírásainak megfelelően.

(45)

A nevezett határozat által előirányzott környezetvédelmi audit projektekre, a 70/2001/EK rendelet előírásainak értelmében akkor nyújtható támogatás, ha abban kizárólag a kis- és középvállalkozások részesülnek, és teljesülnek a rendelet 5. cikke a) pontjának feltételei.

(46)

Továbbá a Bizottság kételkedett abban, hogy – a szabályzat lehetséges beruházásokra vonatkozó 36. számú, valamint a környezetvédelmi beruházások elszámolható költségeinek kalkulációs technikájára vonatkozó 37. számú pontjaival kapcsolatban -, betartják-e a jelen indoklás 41. és 43. pontjaiban megjelölt környezetvédelmi célú intézkedés első két elemét.

(47)

A Bizottság az N192/97. számú támogatás keretében a kis- és középvállalkozások számára a munkabérhez kapcsolódó járulékok maximum 25 %-os intenzitású támogatását hagyta jóvá.

(48)

Figyelembe véve azt a tényt, hogy a 4607 sz. határozat által nevezett jogcímen előirányzott támogatás sem munkahelyteremtéshez, sem munkahelyek fenntartásához nem kapcsolódott, a Bizottság megjegyezte, hogy ez a támogatás nem sorolható a foglalkoztatási támogatások közé; ezen megállapítás alól néhány tevékenység (tanácsadási támogatások) kivételt képezhetnek, mivel esetükben teljesülnek a 70/2001/EK rendelet 5. cikkében meghatározott feltételek, és a kedvezményezettek kizárólag kis- és középvállalkozások.

(49)

A Bizottság kijelentette továbbá, hogy a létező védjegyek és szabadalmak kutatására, valamint védjegyek és termékek szabadalmaztatására odaítélt – a foglalkoztatási támogatásra vonatkozó specifikus intézkedés keretében előirányzott – támogatásokban a nagyvállalatok nem részesülhetnek, amennyiben vonatkozó kérelmük semmiféle kutatási és fejlesztési tevékenységhez nem kapcsolható.

(50)

Az eljárás megindításakor emlékeztettek arra, hogy a vásárokon vagy kiállításokon való részvételhez nyújtott támogatások a 2001/70. sz. rendelet 5. cikkének b) pontja értelmében csak abban az esetben elfogadhatóak, amennyiben a maximum 50 %-os intenzitású támogatást a stand elhelyezésének, berendezésének és működtetésének költségeire fordítják. A támogatás kizárólag a gazdasági vállalkozás vásáron vagy kiállításon való első részvételéhez nyújtható.

A külső konzulens által nyújtott tanácsadás nem lehet állandó vagy ismétlődő jellegű, és nem lehet a társaság olyan szokásos működési költségeivel sem kapcsolatos, mint például a reklámköltség.

Végül pedig, az exporttevékenységekre (13) nyújtott támogatások nem tartoznak sem a 70/2001 számú rendelet, sem a 69/2001 (14) számú rendelet, sem az 1996. évi „de minimis” támogatásokra vonatkozó bizottsági közlemény (15) hatálya alá.

(51)

Ebből következően a Bizottság állásfoglalása szerint a 4607/2001. határozat által szabályozott, a gazdasági társaságok külföldi piacon való versenyképességének növelését elősegítő támogatások akkor sem tekinthetőek elfogadhatónak, ha kedvezményezettjei kizárólag kis- és középvállalkozások, kivéve, ha vásárokon vagy kiállításokon való részvételhez kapcsolódnak, feltéve, hogy nem szegik meg a 70/2001. számú rendelet 5. cikkének feltételeit.

(52)

A Bizottság kimondja továbbá, hogy az exporthitelre, és különösképpen a 4/97. sz. törvény nyilvánosságra hozatala alkalmával kifejezetten megtiltott nagyvállalati exporthitelre vonatkozóan semmiféle kivétel sem fogadható el, még a 69/2001. sz. rendelet értelmében sem.

(53)

Az N192/97. sz. szabályozás által elő nem irányzott összegek a 4607 sz. határozat értelmében nem tekinthetők állami támogatásnak.

(54)

Ugyanakkor a Bizottság kétségeit fejezte ki abban a tekintetben, hogy vajon a gazdasági társaságok számára nem származik-e versenyelőny a Leader és Interreg közösségi programok keretében megvalósuló közösségi projektekben való részvételből, amelyekre 80 %-os támogatásintenzitást irányoztak elő.

(55)

Szükséges lehet a tanácsadás fogalmának meghatározása. A jelenleg elfogadott értelmezés alapján ugyanis a Bizottság úgy véli, hogy a nagyvállalatokra semmiféle olyan felmentés sem alkalmazható, ami lehetővé tenné, hogy tanácsadási tevékenység címén támogatásban részesüljenek, kivéve azon eseteket, amikor a Bizottság 2001. január 12-i a képzési támogatásokra vonatkozó 68/2001. számú rendelet 4. cikke (7) bekezdésének e) pontja szerint a tanácsadás a képzési projekt támogatható költsége lehet.

(56)

Az olasz hatóságok szerint a a kis- és középvállalkozások számára előirányzott 13 és 6 %-os beruházási támogatás intenzitásának bármilyen szintű növelése „de minimis” jogcímen történt.

(57)

E tekintetben meg kell jegyezni, hogy sem a 4/1997. sz. törvény, sem a 2001. december 17-én, tehát a 69/2001 rendelet hatályba lépését követően életbe léptetett 4607 számú határozat szövege nem tartalmaz bármiféle utalást a „de minimis” (16) rendeletben, vagy az ebben a tárgykörben (17) elfogadott 1996. évi régi közleményben meghatározott küszöbérték, illetve egyéb feltételek ellenőrzési lehetőségeiről.

(58)

Az elfogadható beruházások összegének (3,5 és 4 millió euro három évre elosztva a kis- és középvállalkozások számára) és a 4607 sz. határozat által előirányzott maximális intenzitás (25 % és 22,5 %, amelyből 12 és 16,5 % „de minimis” jogcímen jár a kis- és középvállalkozások számára) figyelembe vételével a Bizottság kétségeinek adott hangot a „de minimis” rendelet által 100 000 euróban megállapított, három évre elosztott küszöbérték tényleges betartásával kapcsolatban.

(59)

Nagyobb általánosságban a Bizottság kétségeit fejezte ki a „de minimis” szabálynak a 4607/2001. sz. határozat által előirányozott, rendkívül széles körű alkalmazásával kapcsolatban, melynek keretében a kis- és középvállalkozásokat célzó támogatásintenzitások felső értékét rendszeres túllépik, valamint azzal kapcsolatban, hogy olyan nagyvállalatok részére is engedélyezett a maximum 22,5 % mértékű támogatás, amelyek nem különösen kiemelt területen találhatóak, különésképpen ha figyelembe vesszük a támogatható beruházások magas értékét.

(60)

A panaszost a 2003.3.24-i D/51908 sz. levélben értesítették az eljárás megindításáról, és azon lehetőségről, hogy az eredeti panaszához további észrevételeket fűzzön. Sem harmadik érdekelt féltől, sem a panaszos részéről semmilyen észrevétel nem érkezett.

(61)

Bolzano tartomány képviselői és az Európai Unió Versenypolitikai Főihgazgatóságának szolgálatai közötti találkozót követően Olaszország saját észrevételeit a 2004.6.25-i levélben nyújtotta be.

Az olasz hatóságok levelükben a következőkről tájékoztatnak:

(62)

Tárgyi tévedés miatt a 4607/2001. számú határozat nem írta le egyértelműen az idegenforgalomban működő nagyvállalatok beruházási támogatásból történő kizárását, megtette azonban a kereskedelmi nagyvállalatok esetében.

(63)

Ennek ellenére egyetlen idegenforgalmi nagyvállalat sem részesült támogatásban sem az N192/1997 számú (4/97.sz. tartományi törvény), sem az NN 69/1995 számú szabályozás (9/91. sz. tartományi törvény) értelmében. A kereskedelmi ágazat tekintetében a nagyvállalatokat eleve kizárták a támogatásból, kivéve a 4607/01 határozat értelmében „de minimis” jogcímen folyósított támogatásokat.

(64)

Az NN69/95. számú szabályozás alapján kedvezményes kamatozású kölcsönök formájában nyújtott támogatásokat illetően az olasz hatóságok kötelezettséget vállaltak arra, hogy a kedvezményezettek köréből kifejezetten kizárják a nagyvállalatokat, bár eddig is csak „de minimis” jogcímen folyósítottak számukra támogatást.

(65)

A Bizottság adott témára irányuló pontos kérdését követően a 2005.6.2-án kelt levélben utólagosan tisztázták, hogy egyetlen ágazathoz tartozó egyetlen nagyvállalat sem részesült támogatásban, és azok a társaságok, amelyek fő tevékenységi köre a szállítás, ki lettek zárva a lehetséges kedvezményezettek köréből.

(66)

Ezenkívül a 69/2001sz. rendelet feltételeinek betartásával az alkalmazási kritériumok új megfogalmazása leszögezi a nagyvállalatok kizárását, a „de minimis” jogcímen nyújtott támogatások kivételével.

(67)

Noha az alkalmazási kritériumok nem zárták ki kifejezetten a felújítási beruházások támogatásának lehetőségét, az olasz hatóságok szerint ilyen címen nem folyósítottak támogatást.

(68)

A 70/2001. rendelet 2 cikkének c) pontja értelmében támogathatónak ítélték meg a tárgyi eszköz célú beruházásokat, különös tekintettel új üzemhelyek létesítésére, valamint az olyan modernizációs és diverzifikációs beruházásokra, amelyek egy üzem termékeinek vagy termelési folyamatainak alapvető módosítását eredményezik. Erre a célra az érdekelt gazdasági társaságok átlagos méretéhez képest viszonylag magas értékű minimum beruházási küszöböket határoztak meg.

(69)

Az új kritériumokról benyújtott leírásban egyértelműen kizárták mind a felújítási beruházásokat, mind a fenntartási költségeket, és a támogatható beruházások leírása teljességgel megfelel a 70/2001. sz. rendeletben foglaltaknak.

(70)

Azt a feltételt, miszerint a támogatható társaságnak székhellyel kell rendelkeznie Bolzano tartomány területén, a korábbi kritériumrendszer írta elő, amit akkor sem alkalmaztak szigorúan. Igazuk alátámasztására az olasz hatóságok egy 16 kedvezményezettet tartalmazó listát küldtek azokról, akik a nevezett szabályozás értelmében támogatásban részesültek, noha székhelyük nem Bolzano tartományban volt (egy közülük még csak nem is Olaszország területén). A támogatások közül több (16-ból 6) még 1998-ban, tehát jóval a bizottsági vizsgálat előtt lett megitélve. Ezenkívül jelenleg már azok a társaságok is részesülhetnek a nevezett támogatásban, amelyek Bolzano tartományban csak operatív egységgel rendelkeznek.

(71)

Ezt az alapelvet a 70/2001/EK rendelet 7. cikke (2) bekezdésének megfelelően betartották, mivel a támogatás odaítéléséhez előírt feltételek annyira tárgyilagosak voltak, hogy teljességgel kizárták annak lehetőségét, hogy a tartomány tetszése szerinti intézkedéseket hozzon.

(72)

Ugyanakkor az olasz hatóságok kötelezettséget vállaltak azon feltétel kikötésére, hogy a támogatási kérelmet a projekt kezdete előtt kötelezően be kell nyújtani.

(73)

A mikrovállalkozásoknak általánosságban nyújtott beruházási támogatás intenzitásának a 15 %-os mértéken felüli bármekkora növelése mostantól kizárólag „de minimis” jogcímen lehetséges.

(74)

A Szerződés 87. cikkének (1) bekezdése alkalmazási körébe nem tartozó 40 % intenzitású támogatások, amelyek „de minimis” támogatásnak sem tekinthetőek, mostantól kizárólag az új kritériumokban kimerítően részletezett, a lakosságot kiszolgáló kisebb vállalkozásoknak ítélhetőek oda, főképpen a kézműves ágazat kihalással veszélyeztetett hagyományos mesterségeinek, valamint a lakosságnak közvetlen, személyes szolgáltatásokat nyújtó kisebb vállalkozásoknak és kiskereskedőknek.

(75)

Az olasz hatóságok által végrehajtott vizsgálat ugyanakkor kiderítette, hogy eddig az időpontig egyetlen olyan támogatást sem nyújtottak, amely egyszerre meghaladná a 15 %-os támogatásintenzitást és a „de minimis” küszöböt.

(76)

Környezetvédelmi támogatás jogcímén immár csak 15 % és 30 % intenzitású támogatás ítélhető meg; az első a kis- és középvállalkozások számára új közösségi szabványok bevezetésére nyújtott átmeneti beruházási támogatás, míg a második a közösségi normák alkalmazására irányuló, vagy kötelező közösségi jogszabályok hiányában megvalósuló beruházástámogatás.

(77)

A környezetvédelmi auditra megítélhető támogatást a 70/2001 rendelet 5. cikkének a) pontja értelmében jelenleg a kis- és középvállalkozásokra korlátozzák, a nagyvállalatok csak „de minimis” jogcímen részesülhetnek belőle. A 4/97 sz. törvény 12. cikkének (4) albekezdésére alapuló jogszabályt, amelynek értelmében korábban a nagyvállalatok is az intézkedés hatálya alá estek, lehetőség szerint minél hamarabb érvényen kívül helyezik; ugyanakkor az olasz hatóságok kötelezettséget vállaltak arra, hogy időközben már nem alkalmazzák.

(78)

Az olasz hatóságok végül kötelezettséget vállaltak arra, hogy betartják a beruházásokról szóló szabály 36. és 37. pontjaiban meghatározott feltételeket, valamint a támogatható költségek kiszámítási módszerét.

(79)

A szóban forgó intézkedés alapján a korábban hatályos kritériumok értelmében mindössze egyetlen támogatási kérelmet fogadtak el a kézművesipari ágazatban, amelynek értéke az elfogadható 7 359,51 euro értékű támogatás helyett 14 719,02 euro volt. Ezért ez a támogatás „de minimis” jogcímen került elszámolásra.

(80)

Mivel ezen támogatások az új gazdasági társaságok tevékenységének beindításához kapcsolódnak (az alapítástól számított első 24 hónapban ítélhetők meg), noha tanácsadáshoz, kutatáshoz és/vagy védjegyek és termékek szabadalmaztatására szolgálnak, az olasz hatóságok véleménye szerint végeredményben a munkahelyteremtést szolgálják, tehát összeegyeztethetőek a közös piaccal. A támogatásban egyébiránt egyetlen nagyvállalat sem részesült.

(81)

Jelenleg a hozzájárulások a 4/97. számú törvény V. fejezétenek megfelelően kizárólag kedvezményes kamatozású kölcsön formájában ítélhetőek meg, a nevezett törvény VI. fejezete értelmében a készpénztartalékok növelése céljából, a „de minimis” kritériumok alapján és azok keretein belül.

(82)

Ezen a jogcímen idáig csak néhány, elhanyagolható összegű támogatást ítéltek meg. A vásárokon és kiállításokon való részvételre néhány kis- és középvállalkozásnak 25 %-os intenzitású támogatást ítéltek meg a maximálisan elfogadható 50 % helyett, viszont nem bizonyosodtak meg arról, hogy egy adott eseményen való első részvételről van-e szó. Két esetben ítéltek meg 50 %-os intenzitású támogatást exporthitel-biztosításhoz való hozzájárulásként unión kívüli országokat érintő relációban, 3 500 euro és 7 000 000 olasz líra értékben.

(83)

Az új alkalmazási kritériumok 50 % intenzitású támogatást irányoznak elő külső tanácsadó által nyújtott tanácsadásra, valamint kizárólag a kis- és középvállalkozásokra vonatkozóan vásáron vagy kiállításon való első részvételhez, akár az unión belül, akár azon kívül szervezik

(84)

Az exporthitel-biztosítás formájában nyújtott támogatást ezután már csak a piacon nem biztosítható kockázatokra vonatkozó biztosítási díj tekintetében lehet igényelni harmadik országgal kapcsolatban, azon Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezethez tartozó országok kivételével, amelyek kockázatai a piacon biztosíthatóak (ezek az ún. „marketable countries”, jelenleg Ausztrália, Kanada, Izland, Japán, Új-Zéland, Norvégia, Svájc és az Amerikai Egyesült Államok).

(85)

A továbbiakban nem ítélhető oda a Leader és Interreg közösségi programok keretében megvalósuló közösségi projektekkel kapcsolatos korábbi 80 %-os intenzitású támogatás, amelyben a gazdasági vállalkozások is részesültek.

(86)

Az olasz hatóságok véleménye szerint a „de minimis” előírásról rendelkező szabályok betartása biztosított. Ennek érdekében először is Bolzano tartomány illetékes osztályait Intranet rendszer segítségével összekapcsolták. A továbbiakban, mielőtt a kérelmező támogatáshoz juthatna, a fenti előírás alapján nyilatkozatot kell benyújtania az előző három év folyamán kapcsolódó jogcímen számára megítélt támogatásokról.

(87)

Végül pedig, a támogatások ellenőrzése érdekében egy másik automatikus adatkezelési rendszer létesítése is folyamatban van, amely a szintén megvalósítási fázisban lévő nemzeti adatkezelő hálózathoz lesz csatlakoztatva.

(88)

A Szerződés 87. cikkének (1) bekezdése értelmében valamely intézkedés akkor számít állami támogatásnak, ha egyszerre kielégíti a következő négy feltételt: állami forrásból folyósított, szelektív, fennáll a piaci verseny torzításának kockázata, és befolyásolhatja a tagállamok közötti kereskedelmet.

(89)

A vizsgált ügyben az első feltétel teljesül, mivel az intézkedést Bolzano autonóm tartomány költségvetéséből – tehát állami forrásból – finanszírozták. A második is teljesül, mivel az intézkedés csak a Bolzano tartomány területén aktívan működő gazdasági társaságokat érinti; a harmadik azért, mert általa a kedvezményezettek pénzügyi helyzete megerősödött; a negyedik pedig azért, mert valóban fennáll a lehetősége, hogy az érdekelt gazdasági társaságok nemzetközi kereskedelmi tevékenységet folytathassanak, hiszen egy olyan határmenti régióban találhatóak, amely ráadásul fejlett idegenforgalmi ágazattal rendelkezik. Így a nevezett intézkedésekről feltételezhető, hogy a tagállamok közötti kereskedelmet befolyásolják, anélkül, hogy mindez az e határozat (116) pontjában meghatározott bizonyos mikrovállalkozások érdekében hozott, az új kritériumok alkalmazásából adódó intézkedés értékelésén rontana.

(90)

Továbbá, a jelen eljárás nevezett intézkedéseit a Szerződés 87. cikkének (1) bekezdése értelmében már állami támogatásként vették figyelembe a Bizottság által az N192/97. és az NN69/95. számú állami támogatásokra vonatkozó ügyirat keretében lefolytatott vizsgálat során.

(91)

Mivel a Szerződés 88. cikke (3) bekezdésének előírásai ellenére az intézkedéseket nem jelentették be előzetesen a Bizottságnak, azok a bejelentés hiánya miatt jogtalan intézkedéseknek tekintendők. Mivel a nevezett tárgyban az intézkedések megfelelnek az N192/97 (és közvetetten az NN69/95) szabályzat alkalmazási kritériumainak, az intézkedések ezen szabályzatok jogosulatlan alkalmazását tették lehetővé.

(92)

Mivel Bolzano tartomány nem részesülhetett regionális támogatásban azon időszak alatt, amíg a nevezett intézkedések érvényben voltak, nincs olyan kivétel, amelyre hivatkozással a területén működő nagyvállalatoknak beruházási támogatást lehetne nyújtani.

(93)

Másrészről, a Bizottság N192/97. ügyben hozott határozata már kifejezetten kizárta a nagyvállalatokat a lehetséges kedvezményezettek köréből a „de minimis” jogcím kivételével.

(94)

Továbbá, ami a 9/91 számú törvény alapján kedvezményes kamatozású kölcsön formájában nyújtott támogatásokat illeti, ezek az NN69/95. szabályzat hatálya alá is tartoznak. A Bizottság ezen utóbbi szabályzatot azzal a megkötéssel hagyta jóvá, hogy kizárólag a kis- és középvállalkozások részesülhetnek belőle, másrészt az olasz hatóságoknak kötelezettséget kellett vállalniuk a kis- és középvállalkozásokra vonatkozó valamennyi rendelkezés betartására, valamint azoknak a tartományi közigazgatási szervezetek felé történő továbbítására, a szabályzat helyes alkalmazása érdekében.

(95)

Az 4607/2001. számú határozat az N192/97. és az NN69/95. szabályzatok alkalmazási kritériumait tartalmazza (az NN69/95. szabályzat alkalmazási kritériumait csak az esetben, ha a 9/91. számú törvény értelmében a támogatást kedvezményes kamatozású kölcsön formájában nyújtják). A 4607/2001. számú határozat rendelkezései a közös piaccal összeegyeztethetetlenek, mivel nagyvállalatok számára is engedélyezik a beruházási támogatás odaítélését.

(96)

Végül a Bizottság megjegyzi, hogy az olasz hatóságok által közölt adatok alapján ténylegesen egyetlen nagyvállalat sem részesült támogatásban ezen intézkedés alapján.

(97)

Mindenekelőtt a Bizottság megerősíti, hogy bármiféle, felújítási beruházással összefüggésben nyújtott támogatás összeegyeztethetetlen a közös piaccal. Ugyanakkor tekintetbe veszi, hogy az olasz hatóságok közlése szerint a vizsgált szabályozás keretében egyetlen ilyen típusú beruházási támogatást sem nyújtottak.

(98)

Összeegyeztethetetlenek továbbá a kisvállalkozások számára előirányzott 15 %-os küszöböt meghaladó, valamint a középvállalkozások számára előirányzott 7,5 %-os küszöböt meghaladó beruházási támogatások.

(99)

A bizottság megerősíti, hogy a mikrovállalkozások – mivel úgy a 96/280/CE (18) számú ajánlás, mint a 2005. január 1. óta hatályos új meghatározás (19) alapján a kis-és középvállalkozások közé sorolhatóak – nincsenek besorolásukból következően kizárva a Szerződés 87. cikkének (1) bekezdése alkalmazásából. Ebből következően a 15 %-os intenzitást meghaladó, és „de minimis” támogatásnak nem tekinthető mikrovállalkozásoknak nyújtott beruházási támogatások nem összeegyeztethetőek a közös piaccal.

(100)

A Bizottság figyelembe veszi az olasz hatóságok által a tárgyban nyújtott pontosítást, amely szerint egyetlen mikrovállalkozás sem kapott olyan támogatást, amely egyszerre meghaladná a 15 %-os intenzitást és a „de minimis” küszöböt.

(101)

A Bizottság úgy véli, hogy a tárgyalt intézkedés első két aspektusára (új, korlátozó szabványok bevezetésére és a közösségi normák alkalmazására) előirányzott 25 % és 40 %-os támogatási intenzitás, valamint a nagyvállalatok bevonása a környezetvédelmi audit projektekre nyújtott támogatási körbe nem összeegyeztethető a közös piaccal .

(102)

A Bizottság ezzel kapcsolatban megjegyzi, hogy az Olaszország által adott tájékoztatás szerint mindeddig csak egyetlen olyan támogatást nyújtottak, amely meghaladta a megengedett szintet, de a „de minimis” küszöbnél ez is jóval alacsonyabb szintű volt. Megjegyzi továbbá, hogy a fent nevezett harmadik alintézkedés (környezetvédelmi audit támogatása) jogi alapját már nem alkalmazzák, és lehetőség szerint minél hamarabb hatályon kívül helyezik.

(103)

A Bizottság újra leszögezi, hogy a 4607. számú határozat által ilyen címszó alatt előirányzott támogatások semmilyen szempontból sem felelnek meg a Bizottság határozatával jóváhagyott N192/97 támogatásoknak. Továbbá nem munkahelyteremtéshez vagy munkahelyek fenntartásához, hanem tanácsadási szolgáltatásokhoz, védjegyekhez és szabadalmakhoz kapcsolódnak, ezért nem sorolhatók a foglalkoztatási támogatások közé.

(104)

Ugyanakkor – mivel úgy ítélik meg, hogy a nevezett specifikus intézkedés értelmében a támogatások nagy részét a közelmúltban létesített kis- és középvállalkozásokra, vagy védjegyek és termékek szabadalmaztatására fordították, amely tevékenységek a 70/2001. számú rendelet 5. és 5 quater cikkei értelmében engedélyezhetőek – ezek a támogatások csak abban a mértékben elfogadhatatlanok, amennyiben nem elégítik ki a 70/2001. és a 364/2004. (20) számú rendeletekben meghatározott feltételeket.

(105)

Amennyiben a kedvezményezettek nagyvállalkozások, a nevezett támogatások nem összeegyeztethetőek a közös piaccal.

(106)

A Bizottság tudomásul veszi, hogy az eljárás megindításának alapjául szolgáló alkalmazási kritériumok értelmében a tárgyban csak néhány, elhanyagolható összegű támogatást ítéltek oda. Továbbá, a vásárokon vagy kiállításokon való részvételhez nyújtott támogatás intenzitása az előirányzott 50 % helyett csak 25 %-os volt, bár nem ellenőrizték, hogy az adott rendezvényen való első részvételről volt-e szó. Összességében 5 esetben nyújtottak támogatást, 1 250 és 8 875 euro közötti összegekben. Két esetben ítéltek meg 50 %-os intenzitású exporthitel-biztosítási támogatást, kizárólag a biztositási díjat figyelembe véve, unión kívüli relációban. Összege 3 500 euro és 7 000 000 líra volt (ez utóbbi szintén 3 500 euróval egyenértékű). E két utóbbi támogatás csak azzal a kikötéssel elfogadható, hogy a rövid távú exporthitel-biztosításra (21) vonatkozó bizottsági közlemény feltételei teljesülnek.

(107)

Összeegyeztethetetlen ugyanakkor a közös piaccal a nagyvállalatoknak biztosított vagy exporttevékenységekhez kapcsolódó tanácsadás (ez utóbbi akkor is, ha kis- és középvállalkozásokról van szó). Összeegyeztethetetlen továbbá az állandó vagy ismétlődő jellegű tanácsadás (az ezt igénybevevő gazdasági társaság méretétől függetlenül), valamint az olyan, szokásos működési költségekkel kapcsolatos támogatások, mint a reklámköltség.

(108)

A Bizottság megjegyzi, hogy a 4607 sz. határozat által előirányzott 80 %-os támogatást az N192/97. számú ügyről hozott bizottsági döntés nem hagyta jóvá. Mivel az intenzitás igen magas, azon túlmenően, hogy látszólag semmiféle támogatható célt nem vettek figyelembe, ezek a támogatások összeegyeztethetetlenek a közös piaccal, amennyiben rájuk a 87. cikk (1) bekezdése alkalmazandó, különösképpen, ha a nevezett specifikus intézkedés által finanszírozott közösségi projektek keretében gazdasági tevékenységet folytató alanyok is részesülhetnek belőle.

(109)

A Bizottság ugyanakkor megjegyzi, hogy az ezen a címen figyelembe vett adott projekteknek folyósított összegek az olasz hatóságok által nyújtott tájékoztatás alapján igen korlátozottak, a „de minimis” küszöbnél jóval alacsonyabbak voltak, így a tagországok közötti kereskedelmet nem befolyásolták. A Bizottság úgy tekinti, hogy ezek az intézkedések a Szerződés 87. cikke értelmében nem tekintendők állami támogatásnak, ha az olasz hatóságok bebizonyítják a Bizottságnak a 69/2001. számú rendelet valamennyi alkalmazási kritériumának betartását. Végül pedig a Bizottság figyelembe veszi azt a körülményt, hogy a Leader és Interreg közösségi programok keretében megvalósuló közösségi projektekre nyújtott támogatást, amelynek a gazdasági társaságok is kedvezményezettjei voltak, a nevezett szabályzat alkalmazási kritériumai már nem irányozzák elő.

(110)

A Bizottság megerősíti azon véleményét, miszerint a nagyvállalatok által igénybevett tanácsadási szolgáltatásokra semmiféle támogatás sem nyújtható, a 68/2001/EK rendelet (22) 7. cikke (7) bekezdésének a) pontja értelmében a képzési támogatás kivételével. Ezen kivételtől eltekintve tehát a támogatások összeegyeztethetetlenek a közös piaccal.

(111)

A Bizottság figyelembe veszi az olasz hatóságok által a tárgyban szolgáltatott biztosítékokat, amelyek szerint a „de minimis” szabály által előirányzott valamennyi feltételt, vagyis jelenleg a 69/2001/EK (23) sz. rendelet által alkalmazottakat, szigorúan betartják, ami főképpen az „ASTAT controlling” által biztosított ellenőrző rendszernek köszönhető.

(112)

A Bizottság megjegyzi, hogy az új alkalmazási kritériumok kifejezetten kizárják a nagyvállalatokat a beruházási támogatások kedvezményezettjei közül, kivéve a „de minimis” jogcímen megítélt összeget.

(113)

A kis- és középvállalkozásoknak nyújtott támogatást illetően szükséges megemlíteni, hogy az új kritériumok által nyújtható beruházási támogatások definíciója teljesíti a 70/2001 rendeletben (24) leszögezett feltételeket, valamint azt, hogy a felújítási beruházások és a fenntartási költségek a támogatási körből kifejezetten ki vannak zárva.

(114)

A Bizottság megjegyzi, hogy míg a szabad letelepedési jog biztosítása korábban nem törvényesített, de bevett gyakorlat volt, a jogot immár formálisan is biztosítják, – ahogyan azt az eljárás folyamán átadott lista is bizonyítja (lásd a jelen határozat (70) pontját). Ahhoz, hogy valaki részesüljön a nevezett támogatásban, az is elegendő, ha egyetlen operatív egységgel rendelkezik Bolzano tartomány területén.

(115)

Az olasz hatóságok immár a támogatás szükségességének alapelvet is betartják, mivel előírták a támogatási kérelemnek a támogatandó projekt munkáinak kezdete előtti benyújtási kötelezettségét.

(116)

A mikrovállalkozásokra a Szerződés 87. cikkének (1) bekezdése nem alkalmazandó, amennyiben csak a lakosságot közvetlenül kiszolgáló kisebb tevékenységet folytató vállalkozások érintettek. Ezen vállalkozások jellemzőik, méretük és elhelyezkedésük okán a tagállamok közötti cserére semmiféle befolyást sem tudnak gyakorolni, valamint a többi tagállam gazdasági vállalkozásainak sem áll érdekében, hogy piacaikra belépjenek. Jól definiálható tevékenységeket végző, maximum két főt foglalkoztató, kézművesipari (olyan, jellemzően kihalófélben lévő, tipikusan hagyományos mesterségek, mint például a köszörűs, a bognár, a kártoló és fonalkészítő, a viasz- és gyertyakészítő, a kosárfonó, a lópatkoló és így tovább) és kereskedelmi (olyan jellemzően napi cikkeket – főleg élelmiszert – árusító kisboltok, melyek nem bevásárlóközpontokban, hanem ezer főnél kevesebb lakosú, és a turizmus szempontjából kevéssé fejlett területeken találhatóak) ágazatban működő gazdasági társaságokról van szó, amelyeket a szabályok új alkalmazási kritériumai pontosan felsorolnak úgy a kézművesipar, mint a kereskedelem tekintetében.

(117)

A környezetvédelmi támogatások tekintetében a kizárólag a kis- és középvállalkozások számára az új közösségi szabványok bevezetésére nyújtott átmeneti támogatások, a bevezetéstől számított három éven belül, 15 %-os intenzitással, megfelelnek a környezetvédelmi állami támogatásokról rendelkező közösségi szabályozás (25) (továbbiakban: a „szabályozás”) 28. pontjának.

(118)

A különféle méretű gazdasági társaságokat a kötelező közösségi környezetvédelmi normák betartására ösztönző 30 %-os intenzitású támogatások, valamint a kötelező közösségi normák hiányában megvalósított ugyanilyen mértékű beruházástámogatás jelenleg megfelelnek a szabályzat 29. pontjában foglalt feltételeknek.

(119)

A kis- és középvállalkozásokra korlátozott környezetvédelmi szakmai szolgáltatásokra és tanácsadói tevékenységekre nyújtott támogatások megfelelnek a 70/2001/EK rendelet (26) 5. cikkének a) pontjában foglaltaknak, tehát a közös piaccal összeegyeztethetőek.

(120)

E határozat ugyanakkor nem vonja kétségbe annak a 2002.11.4-i 4007. számú határozatnak a megfelelőségét, amelynek segítségével Bolzano tartomány környezetvédelmi támogatásainak összességét átalakították volna a Bizottság új iránymutatásai alapján, mivel a nevezett határozat nem képezi jelen eljárás tárgyát.

(121)

A feltételezett foglalkoztatási támogatásokat illetően a Bizottság figyelembe veszi, hogy a „de minimis” támogatásokról szóló 69/2001 rendelet (27) betartásával a nevezett támogatások fizetőképesség biztosítására nyújtott kölcsönökre korlátozódtak.

(122)

A külföldi piacon való versenyképesség növelését elősegítő támogatásokkal kapcsolatban a Bizottság megjegyzi, hogy az olasz hatóságok által benyújtott új alkalmazási kritériumok szerint már csak a külső tanácsadók által végzett tanácsadás költségeire, valamint a kis- és középvállalkozások számára, meghatározott vásáron vagy kiállításon való első megjelenésre nyújtható 50 %-os intenzitású támogatás maradt. Ez megfelel a 70/2001 rendelet (28) 5. cikkében foglaltaknak.

(123)

A Bizottság megjegyzi, hogy most már csak a piacon nem biztosítható exporthitel biztosítás díja támogatható harmadik országgal fennálló viszonylatban, azon Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezethez tartozó országok kivételével, amelyek kockázatai a piacon biztosíthatóak (vagyis az ún. „marketable countries” jelenleg Ausztrália, Kanada, Izland, Japán, Új-Zéland, Norvégia, Svájc és az Amerikai Egyesült Államok). Ez megfelel a rövid távú exporthitel-biztosításra vonatkozó közleményben (29) foglaltaknak.

(124)

A Bizottság sajnálkozását fejezi ki, amiért a 4/97. számú tartományi törvény 2001.12.17-i 4607. számú határozattal életbe léptetett alkalmazási kritériumait nem nyújtották be előzetesen a Bizottsághoz. Olaszország Bolzano autonóm tartománya életbe léptette a kritériumokat, ezzel megsértette a Szerződés 88. cikkének (3) bekezdését, ezért a fenti kritériumok törvénytelenek. Ebből következett az N192/97. számú (és közvetetten az NN69/95. számú) támogatási rendszerek jogosulatlan alkalmazása, a 659/99. sz. rendelet 16. cikke értelmében (30).

(125)

Ezért a Bizottság a nevezett állami támogatások hivatalos vizsgálatát lefolytató jelen eljárás megindításáról döntött.

(126)

Az eljárás során ugyanakkor az olasz hatóságok tisztázták, hogy az esetek nagyobb részében a 4607/2001. számú határozat rendelkezései alapján – amelyek a Bizottság által végzett vizsgálat fényében nemcsak törvénytelenek, de összeegyeztethetetlenek is – a támogatásokat vagy egyáltalán nem, vagy pedig igen kevés alkalommal folyósították, és ezek kis értékűek, a „de minimis” küszöbnél jóval alacsonyabbak voltak. Mindez igaz a kis- és középvállalkozások vonatkozásában is.

(127)

Az eljárás során az olasz hatóságok számos adatot benyújtottak a Bizottságnak, különösképpen a szabályzat különféle specifikus intézkedéseinek leginkább ellentmondó támogatások számának és folyósított összegeinek ügyében. Az adatokból kiderül, hogy egyetlen nagyvállalat sem részesült az említett beruházási támogatásban. Ezeket a kis- és középvállakozásoknak nyújtották, ahogy azt az N192/97. számú és az NN69/95. számú szabályozásokat jóváhagyó bizottsági határozat előírta.

(128)

Az olasz hatóságok ugyanakkor aktívan együttműködtek a Bizottsággal, felfüggesztették a nem megfelelő szabályok alkalmazását, ezeket lehetőség szerint minél hamarabb hatályon kívül fogják helyezni (különösképpen a nagyvállalatoknak nyújtott tanácsadási támogatások ügyében), és javaslatot tettek a jelen eljárás keretében tárgyalt támogatások alkalmazási kritériumainak módosítására.

(129)

Végül pedig a Bizottság tudomásul veszi az Olaszország által nyújtott garanciákat és biztosítékokat a „de minimis” szabály feltételeinek és küszöbértékének betartására, amelynek igen elterjedt alkalmazásával kapcsolatban az eljárás megindítása alkalmával a Bizottság kétségeit fejezte ki.

(130)

A nevezett támogatások esetében – mivel nem részesültek belőlük sem kizárt ágazatok, sem exporthoz kapcsolódó tevékenységek, és a nemzeti termékeket az importált termékekhez képest preferenciális helyzetbe hozásához kötött támogatásokat sem irányoztak elő – a 69/2001. számú rendelet értelmében alkalmazni lehet a „de minimis” szabályt, amennyiben az egyes gazdasági társaságok tekintetében a támogatás három évre elosztva nem lépi át a 100.000 eurós küszöböt. Ezért tehát ezen támogatások nem tartoznak a Szerződés 87. cikk (1) bekezdésének hatálya alá.

(131)

A Bizottság megjegyzi továbbá, hogy valamely támogatási rendszerre vonatkozó határozat esetén fennáll annak a lehetősége, hogy az egyedi intézkedések nem tekintendők állami támogatásnak (például amennyiben az egyéni támogatás megfelel a „de minimis” szabálynak, ahogyan az előző pontban is látható volt), és teljes egészében vagy részben, saját jellemzőik alapján, a közös piaccal összeegyeztethetőnek tekinthetőek (különösképpen valamely mentességi szabály alapján).

(132)

Noha az adott esetben az előző 124-131. pontok és a VI.3. részben feltárt, a 4607/2001. sz. határozat alkalmazásából adódó intézkedések megfelelőségével kapcsolatos észrevételek fényében az is lehetséges, hogy semmilyen, vagy csak minimális mértékű visszafizetésről van szó, a Bizottság elfogadott gyakorlata az, hogy a Szerződés 88. cikke alapján a törvénytelennek és összeegyeztethetetlennek nyilvánított támogatások kedvezményezettjeit felszólítja a támogatás visszafizetésére. Ezt a gyakorlatot a 659/99 rendelet (31) sz. 14. cikke támasztja alá.

(133)

A Bizottság elrendeli, hogy Olaszország tegye meg valamennyi szükséges intézkedést a közös piaccal összeegyeztethetetlen támogatások visszafizetésére a kedvezményezettekkel szemben, azon egyedi esetek kivételével, amelyek minden szükséges feltételt kielégítenek, és így a vonatkozó szabványok alapján azokat összeegyeztethetőnek lehet nyilvánítani. Ezért a Bizottság elrendeli, hogy az olasz hatóságok a jelen határozat dátumától számított két hónapon belül szólítsák fel a támogatási rendszer kedvezményezettjeit a támogatás kamattal növelt összegének visszafizetésére.

(134)

A 659/99. sz. rendelet 14. cikkének (2) bekezdése értelmében a visszafizetendő támogatással együtt kamatot is kell fizetni, amelynek kiszámítási módját a Bizottság 794/2004/EK rendeletének (32) V. fejezete írja le. A kamatot a visszafizetés napjáig kell számítani, attól a naptól kezdve, amikor a támogatás a kedvezményezett rendelkezésére állt.

(135)

A Bizottság felszólítja Olaszországot, hogy nyújtsa be kitöltve a visszakövetelési eljárás aktuális állapotát bemutató mellékelt űrlapot, hogy készítse el a visszafizetésre kötelezett kedvezményezettek listáját, és számoljon be a támogatás azonnali és tényleges visszafizetése érdekében alkalmazott konkrét intézkedésekről. Továbbá, a határozatról szóló értesítést követő két hónapon belül nyújtson be egy olyan, e határozatban említett valamennyi támogatási intézkedést tartalmazó listát, amely minden egyes intézkedésre vonatkozóan részletezi a folyósított támogatás összegét, az említett mentességek értelmében elfogadható támogatásokat, valamint a visszafizetendő támogatások összegét.

(136)

A Bizottság felszólítja továbbá Olaszországot, hogy a jelen határozat dátumától számított két hónapon belül nyújtsa be azokat a dokumentumokat, amelyek bizonyítják, hogy a kedvezményezetteknek törvénytelen és összeegyeztethetetlen módon nyújtott támogatásokra vonatkozóan megkezdték a behajtást (például közlemények, visszafizetési felszólítások, stb).

(137)

Végül pedig a 2004.6.25-i A/34747 levélben közölt, majd a 2005.6.2-i A/34426 levélben módosított és kiegészített új alkalmazási kritériumok teljesítik a szükséges feltételeket, hogy ezeket a közös piaccal összeegyeztethetőnek lehessen tekinteni, ahogy az esetről esetre a VI.4 (112-123) pontban történt.

a)

a nagyvállalatok számára nyújtott beruházási támogatások;

b)

a kis- és középvállalkozások számára felújítási beruházásként nyújtott támogatások, valamint bármely beruházási támogatásnak a bruttó támogatásintenzitás 15 %-os küszöbét meghaladó része a kisvállalkozások esetén, és a 7,5 %-os küszöböt meghaladó rész a középvállalkozások esetén;

c)

a mikrovállalkozások számára nyújtott – a 3. cikkben elő nem irányzott – beruházási támogatásoknak a bruttó támogatás 15 %-os intenzitási küszöbét meghaladó része;

d)

a környezetvédelmi állami támogatásokatra vonatkozó új közösségi rendelkezésék (33) hatályba lépését, valamint az előzetesen jóváhagyott szabályozások átvételéhez szükséges intézkedési javaslatok adott tagállam részéről történő elfogadását követően (34), a fent nevezett rendelkezések 77. pontjának értelmében, vagyis 2002. január 1-től:

e)

a gazdasági vállalatok külföldi piacon való versenyképességének növelését elősegítő támogatások, kivéve a kis- és középvállalkozások valamely kiállításon vagy vásáron történő első részvételére folyósított, valamint a rövid távú exporthitel-biztosításra (35) vonatkozó Bizottsági Közleményben meghatározott kritériumokat teljesítő támogatások;

f)

a nagyvállalatoknak „foglalkoztatási támogatás” címén nyújtott valamennyi támogatás (amelyeket valójában szakmai szolgáltatásra és tanácsadói tevékenységre, valamint védjegyek szabadalmaztatási költségeire vettek igénybe);

g)

minden olyan tanácsadási tevékenység, amelynek kedvezményezettjei a nagyvállalatok;

h)

a közösségi programok keretében közös programokra nyújtott olyan, 80 % intenzitású támogatások, amelyeknek kedvezményezettjei között gazdasági társaságok is találhatóak.