26.11.2005   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 311/22

(1)

Azt követően, hogy sajtójelentések szerint a Siderúrgica Añón S.A. (továbbiakban: „Siderúrgica Añón”) nevű új vállalkozás Galícia autonóm körzet kormányának támogatásával 9,62 millió euró összegű kölcsönt vett fel egy hengermű létesítésének finanszírozásához, a Bizottság 2001. május 14-én levélben kért információt az intézkedésről. 2001. július 2-i levelében a Bizottság emlékeztetőt küldött a fenti kérésről.

(2)

2001. július 10-i levelükben a spanyol hatóságok tájékoztatták a Bizottságot a kölcsön és a Galíciai Gazdaságfejlesztési Intézet (IGAPE) által nyújtott garancia fennállásáról.

(3)

2001. július 27-i levelében a Bizottság további információt kért a kölcsön és a garancia feltételeiről.

(4)

A 2001. szeptember 19-i és október 12-i két emlékeztetőt követően a spanyol hatóságok 2001. október 25-i levelükben megadták a kért tájékoztatást, amelyet 2001. november 12-i levelükkel egészítettek ki.

(5)

2001. december 20-i levelében a Bizottság értesítette Spanyolországot arról a határozatáról, hogy az acélipar állami támogatására vonatkozó közösségi szabályok meghatározásáról szóló, 1996. december 18-i 2496/96/ESZAK bizottsági határozat (2) (továbbiakban: „acélipari támogatási szabályzat”) 6. cikke (5) bekezdése értelmében eljárást kezdeményez az intézkedésekkel kapcsolatban.

(6)

A Bizottságnak az eljárás megkezdésére vonatkozó határozatát az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában hirdették ki (3). A Bizottság felkérte az érintett feleket, hogy tegyék meg az intézkedésekre vonatkozó megjegyzéseiket. Ugyanakkor a Bizottság tájékoztatási végzést hozott bizonyos információk szolgáltatásáról.

(7)

2002. március 1-jén kelt levelükben a spanyol hatóságok elküldték megjegyzéseiket és a kért információk közül néhányat benyújtottak. A hiányzó tájékoztatást 2002. április 19-én kelt levelükben adták meg, amelyet 2002. május 7-i levelükkel egészítettek ki.

(8)

A Bizottság az érdekelt felektől megkapta a megjegyzéseket és továbbította azokat Spanyolországnak, amelynek lehetőséget biztosított a reagálásra. Spanyolország megjegyzéseit a 2002. március 26-án kelt levelekben küldte el.

(9)

A Spanyolország által adott tájékoztatást követően a Bizottság 2002. július 2-án a fenti (2) bekezdésben említett kölcsön és garancia ellen megkezdett eljárásnak más intézkedésekre történő kiterjesztéséről határozott.

(10)

A spanyol hatóságok 2002. augusztus 9-én kelt levelükben elküldték megjegyzéseiket.

(11)

A Bizottságnak az eljárás megkezdésére vonatkozó határozatát az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában hirdették ki (4). A Bizottság felkérte az érintett feleket, hogy tegyék meg az intézkedésekre vonatkozó megjegyzéseiket.

(12)

A Bizottság az érdekelt felektől megkapta a megjegyzéseket, majd továbbította azokat Spanyolországnak, illetve lehetőséget biztosított számára, hogy reagáljon rájuk.

(13)

Siderúrgica Añón egy acéltermékek előállítása és értesítése céljából 2000 januárjában létrehozott vállalkozás. A kísérleti gyártást 2002 márciusában kezdte meg. Létrehozásakor törzstőkéje 3 004 800 eurót tett ki, amelyet a Hierros Añón S.A. (a továbbiakban: „Hierros Añón”) (66,66 %) és a Rodonita S.L. (a továbbiakban: „Rodonita”) (33,33 %) jegyzett.

(14)

A Hierros Añón acéltermékek értékesítésére szakosodott vállalkozás. Leányvállalata, a Gallega de Mallas S.L. (a továbbiakban: „Gallega de Mallas”) révén hegesztett acélhálók előállításával is foglalkozik.

(15)

Az alábbi táblázat tartalmazza a csoport vonatkozó adatait:

(16)

A Rodonita a főleg az ipari anyagok ágazatában tevékenykedő Epifanio Campo S.L. csoporthoz (továbbiakban: „Epifanio Campo”) tartozik.

(17)

Az alábbi táblázat tartalmazza azon vállalkozások vonatkozó adatait, melyekben a Rodonita több mint 25 %-os tulajdonnal rendelkezik:

(18)

A spanyol hatóságok tájékoztatása szerint a Hierros Añón S.A. (a továbbiakban „Hierros Añón”) és a Rodonita célja a beruházással: a) az acéltermékek iránti igényük kielégítése, a mostanáig jellemző külső forrásoktól való függésük megszüntetése; b) a termékeik esetében minőségi egyenletesség elérése; c) a hozzáadott értéknek a csoporton belül történő növelése. A tervek szerint a Siderúrgica Añón termékeinek 70 %-át a csoporthoz tartozó vállalatokhoz irányítják, míg a fennmaradó részt a Közösségen kívülre (főleg Észak-Afrikába és Latin-Amerikába, esetleg Ázsiába) exportálják. A projekt második szakaszának befejezését követően ez a százalék alacsonyabb lesz.

(19)

A projekt teljes befektetési költsége eredetileg 29 992 589 euró volt. Az összeget saját forrásokból, közpénzekből nyújtott támogatásból és hitelekből szándékozták finanszírozni.

(20)

A vállalat a készterméket (vasbetonhoz használt rudak rúd vagy tekercs formájában) a szabadpiacon beszerzett félkész rúdacélból állítja elő. A vasbeton előállításához használt rudak alacsony hozzáadott értékkel rendelkező, az építési ágazatban használt termékek.

(21)

Bár az 1995–1997-es években jelentős kapacitáscsökkentés történt az ágazatban, például az előállítói kapacitást Olaszországban évi 3,4 millió tonnával csökkentették, azt az ágazatot, amelyben a Siderúrgica Añón tevékenykedik, kapacitásfelesleg jellemzi, amelyet az alábbi táblázat is bizonyít:

(22)

1999-ben Spanyolország mintegy 480 000 tonna ilyen terméket szállított az EU többi országába. A Közösség többi országából 290 000 tonnát importált.

(23)

Vasbetonhoz használt rudat Írország, Svédország és Finnország kivételével az egész Közösségben előállítanak.

(24)

2000. november 10-én a galíciai regionális kormány az IGAPE-n keresztül 2 399 407 euró értékben támogatást nyújtott a Siderúrgica Añón-nak, amely a támogatásra jogosult költségek 8 %-át tette ki (ebből 2002. július 31-ig 285 681 euró került kifizetésre). Az IGAPE 1993-ban jött létre, és a galíciai regionális kormánynak a galíciai gazdaság ösztönzésére irányuló tevékenységét közvetíti.

(25)

2000. december 29-én a spanyol Tudomány- és Technológiaügyi Minisztérium 1 803 036 euró összegű kamatmentes kölcsönt biztosított. A futamidő 15 év, öt éves haladék mellett.

(26)

2001. április 2-án a Siderúrgica Añón hét bankkal 9 616 193 euró összegű szindikált hitelre írt alá szerződést a galíciai regionális kormány és a fenti bankok közötti átfogó megállapodás, az úgynevezett Inversiones Estratégicas de Galicia (INESGA) hitel (5) keretein belül. A kamat mértéke a három hónapos Euribor + 25 bázispont, és 0,5 %-os egyszeri szerződéskötési díj. A kölcsön 30 %-ának visszafizetését az IGAPE által nyújtott kiegészítő garancia fedezi. Ezért a garanciáért a vállalkozás a garantált összeg 0,2 %-ával egyenértékű díjat fizet. 2001. február 1-jén az IGAPE továbbá vállalta a kamat részét kitevő 25 bázispont, valamint a kölcsön szerződéskötési díjának 25 bázisponttal történő finanszírozását.

(27)

2001. április 19-én a Siderúrgica Añón alaptőkéjét 10 217 220 euróra emelték. A SODIGA Galicia SCR, S.A. állami vállalat (továbbiakban: „SODIGA”), 1 803 060 euróval járult hozzá (a tényleges hozzájárulás azonban csak 1 202 040 euró részvényértéket tett ki, mivel a részvényenként fizetendő 60 eurós összeget 30 eurós felárral emelték meg), míg a Hierros Añón 4 006 860 és a Rodonita 2 003 520 euróval. A magánbefektetők részvényenként 60 eurót fizettek, amelynek felét azonnal, a másik felét 2002 szeptemberének vége előtt kellett befizetni. A tőkeemelést követően a Siderúrgica Añón tőkéje az alábbi arányok szerint oszlott meg: Hierros Añón 58,82 %; Rodonita 29,41 %; SODIGA 11,76 %. A felek aláírtak egy olyan megállapodást is, melynek értelmében a Hierros Añón és a Rodonita (vagyis maga a Siderúrgica Añón) ígéretet tett a SODIGA-nak, hogy legkésőbb 2007. április 19-ig megvásárolja a SODIGA részesedését a két alábbi ár közül azon, amelyik magasabb: a) a cég elméleti könyv szerinti értéke, amelyet szükség esetén független szakértő állapít meg; vagy b) az eredeti hozzájárulás 141,85 %-a, azaz 2 557 640,61 euró. A SODIGA a Siderúrgica Añóntól 2002. december 30-ától öt éven keresztül évi 150 916 euró résztörlesztést kap a végösszeg előlegeként.

(28)

A SODIGA a galíciai regionális kormány ellenőrzése alatt álló kockázati tőke-befektető társaság, mely arra specializálódott, hogy a galíciai gazdaság és ipar fejlesztésével kapcsolatos vállalkozásokban átmeneti részesedést szerezzen. A SODIGA részvényesei: a galíciai regionális kormány (20,6 % közvetlen és 46,6 % az IGAPE-n keresztül) valamint pénzügyi intézmények (32,8 %). A SODIGA támogatást kap az IGAPE-tól, amelynek összege 2000-ig 6 861 574,89 eurót tett ki. Ezeket a támogatásokat a különleges befektetések finanszírozására kell fordítani, azaz olyanokra, amelyek kockázatosabbak a vállalkozás által általában finanszírozottaknál, vagy ahol hosszabb a futamidő vagy az amortizációs időszak, illetve ha a befektetések bizonyos földrajzi területen történtek.

(29)

2002. március 1-jén a Siderúrgica Añón alaptőkéjét további 4 207 140 euróval megemelték. Ezt a három részvényes részesedése arányában jegyezte (a SODIGA 495 180 eurót fizetett be). A három részvényesre azonos feltételek vonatkoztak a részvények ára és a fizetési feltételek tekintetében. A felek aláírtak egy megállapodást is, amelynek értelmében a Hierros Añón és a Rodonita (vagyis maga a Siderúrgica Añón) ígéretet tett a SODIGA-nak, hogy legkésőbb 2007. április 19-ig megvásárolja a SODIGA részesedését: a) a cég elméleti könyv szerinti értékén, amelyet szükség esetén független szakértő állapít meg; vagy b) az eredeti hozzájárulás 133,82 %-áért, azaz 662 650 euróért, attól függően, hogy melyik érték magasabb. A SODIGA a Siderúrgica Añóntól 2003. december 30-ától négy éven keresztül évi 41 867 euró résztörlesztést kap a végösszeg előlegeként.

(30)

Az eljárás megindítására vonatkozó határozataiban a Bizottság kifejezte kétségét a tekintetben, hogy a SODIGA által a Siderúrgica Añón alaptőkéjéből megszerzett részesedést valódi kockázati tőkerészesedésnek lehet-e tekinteni a piacgazdaságok szokásos befektetési gyakorlata szerint, és hogy a garanciáért fizetett ár piaci ár volt-e. Továbbá a Bizottság kifejezte kétségét az intézkedéseknek, valamint a spanyol hatóságok által a befektetések finanszírozása érdekében hozott, az előző szakaszban felsorolt intézkedéseinek a közös piaccal való összeegyeztethetőségével kapcsolatban.

(31)

Az Európai Független Acélgyártók Szövetsége (EISA) 2002. február 22-i levelében úgy ítélte meg, hogy a támogatás nem összeegyeztethető a közös piaccal, főleg mert a) az acélrudak piaca többletkapacitástól szenved, b) a befektetés sosem lesz nyereséges, és csak a verseny torzulását eredményezi, és c) magánbefektető nem kockáztatna tőkét a jelenlegi piaci viszonyok mellett az ilyen termékek előállítása érdekében.

(32)

Az Unión de Empresas Siderúrgicas (UNESID) 2002. március 5-i levelében úgy ítélte meg, hogy nem lenne logikus közpénzeket használni új kapacitások létesítésére olyan ágazatban, ahol jelentős közpénzeket használtak fel korábban a munkaerő és a kapacitások csökkentésére.

(33)

A Federacciai, az olasz acéltársaságok szövetsége 2002. március 8-i levelében megállapította, hogy az acélrudak piaca többletkapacitástól szenved, ezért az ebben az ágazatban végrehajtandó beruházás magas kockázattal jár és várhatóan aligha lesz nyereséges. Továbbá, úgy ítélte meg, hogy a SODIGA és az INESGA bevonását politikai megfontolásból ösztönözték. Ráadásul az INESGA-n keresztül nyújtott kölcsön kamata és a garanciadíj nem felelt meg a piaci feltételeknek.

(34)

A UK Steel Enterprise Ltd. (továbbiakban: „UK Steel”) 2002. október 17-i levelében úgy nyilatkozott, hogy az ágazatra a többletkapacitás, a harmadik országok által generált rendkívül erős verseny és alacsony árak jellemzőek, ami mind azt jelzi, hogy egy hétköznapi magánbefektető nem adott volna tőkét új kapacitás létrehozásához. Az is kérdéses, hogy a Hierros Añón és a Rodonita befektetett volna-e ebbe a projektbe, ha nem állt volna rendelkezésre a jogellenes állami támogatás. Továbbá, az a tény, hogy a Hierros Añón és a Rodonita a termelési eredmény 70 %-át saját belső céljaira használta fel, elkerülhetetlenül megkérdőjelezte a Siderúrgica Añón nyereségességét. A termék transzfer árképzése áttekinthetetlen lesz, és feltehetően elsősorban inkább a Hierros Añónnak és a Rodonitának a kapcsolódó vállalatánál képződött nyereségességének maximalizálását, mint a Siderúrgica Añón nyereségességét fogja növelni.

(35)

A Siderúrgica Añón 2002. július 31-i levelében a következő észrevételeket tette:

(36)

A vállalkozás szerint 2002. július 23-ától az EK-Szerződés 87. és 88. cikkének a kis- és középvállalkozásoknak nyújtott állami támogatásokra történő alkalmazásáról szóló, 2001. január 12-i 70/2001/EK bizottsági rendelet (6) (továbbiakban: „KKV-rendelet”) az acélipari ágazatra is vonatkozik. Az a tény, hogy a támogatást az ESZAK-Szerződés lejárta előtt nyújtották, nem bír jelentőséggel, mivel az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a támogatások összeegyeztethetőségére vonatkozó bizottsági határozatokat a határozat elfogadásának idején, nem pedig a támogatás nyújtásának időpontjában fennálló tényekre és hatályos jogszabályokra kell alapozni. Továbbá, a Bizottságnak a jogellenes állami támogatás értékeléséhez alkalmazandó szabályok meghatározásáról szóló közleménye (7), amelyre az ESZAK-Szerződés lejártából fakadó versenyjogi kérdések kezelésének bizonyos szempontjairól szóló bizottsági közlemény (8) utal, csak kereteket, iránymutatásokat, közleményeket és értesítéseket tartalmaz, de rendeleteket nem.

(37)

Ilyen körülmények között, mivel a Siderúrgica Añón KKV volt, és a rendelkezésre bocsátott támogatás intenzitása (9) alacsonyabb volt, mint a KKV-rendelet 4. cikkében meghatározott intenzitás, a támogatás összeegyeztethető volt a közös piaccal (és így mentesült az értesítési kötelezettség alól).

(38)

Továbbá, mivel az IGAPE által nyújtott támogatással és a Tudományos és Technológiai Minisztérium által nyújtott kamatmentes hitellel kapcsolatban a vállalkozás úgy érvelt, hogy a Bizottság által 1995. július 5-én (21/95 sz. állami támogatás) és 2001. május 18-án (182/01 sz. állami támogatás) jóváhagyott támogatási rendszerek keretében jutott támogatáshoz, ezért azok összeegyeztethetők voltak a közös piaccal.

(39)

A SODIGA-nak a Siderúrgica Añón alaptőkéjében szerzett részesedésével kapcsolatban a vállalkozás kijelentette, hogy nem bír jelentősséggel, ha esetleg a magánbefektetői részvényesek és az állami részvényesek érdekeltségei különböznek, a lényeg, hogy a magánbefektetők és az állami befektetők azonos feltételek alapján részesedtek. Álláspontját alátámasztandó a vállalkozás arra emlékeztetett, hogy a Bizottság nem tekintette állami támogatásnak, amikor Bajorország az NMH és három másik acélmű alaptőkéjéből részesedést szerzett (az 1995. október 31-i bizottsági határozatban említett 1988. július 26-i határozat), illetve amikor eljárást kezdeményezett a vallon régiónak a Carsid tőkéjében történt részesedése ellen, a Bizottság nem vette figyelembe a magán- és állami részvényesek érdekeltségei közötti különbséget.

(40)

2002. szeptember 30-i levelében a vállalkozás amellett érvelt, hogy mivel letelt az acélipari támogatási szabályzat 6. cikkének (5) bekezdésében a határozat elfogadására meghatározott három hónapos határidő, a Bizottság már nem jogosult a 2001. december 20-i levelében említett intézkedésekről szóló döntés meghozatalára.

(41)

2003. június 23-i levelében a Siderúrgica Añón további megjegyzéseket nyújtott be. Először is kijelentette, hogy a támogatást nem lehet az ESZAK-Szerződésre vagy az acélipari támogatási szabályzatra figyelemmel elemezni. Továbbá megerősítette, hogy a támogatás a KKV-rendelet hatálya alá tartozik. Végül azzal érvelt, hogy a támogatás az EK-Szerződés 93. cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló 1999. március 22-i 659/1999/EK tanácsi rendelet (10) (továbbiakban: „eljárási rendelet”) 1. cikkének b) pontja értelmében létező támogatás volt, mivel korábban került átadásra, mint ahogy az EK-Szerződés állami támogatásra vonatkozó szabályai az acélszektorban hatályba léptek volna.

(42)

Arról, hogy a SODIGA a Siderúrgica Añón alaptőkéjében részesedést szerzett, a spanyol hatóságok úgy nyilatkoztak, hogy az a piacgazdaságban bevett gyakorlat szerint történt. A befektetési döntéseket kizárólag a projektek megvalósíthatósága és várható nyereségessége szerint hozták. A jelen esetben a SODIGA a Siderúrgica Añón alaptőkéjében való részesedését a tőkeemelés időpontjában, és a többi részvényessel egy időben szerezte, akik együttesen az új részvények 83,4 %-át jegyezték. Ennek fényében a spanyol hatóságok fenntartották azon álláspontjukat, miszerint az ügylet az ítélkezési gyakorlatnak megfelelően eleget tett a magánbefektetői kritériumoknak. Továbbá a spanyol hatóságok azt állították, hogy a visszavásárlási megállapodás eredményeként a SODIGA a beruházás legkevesebb évi 7,2 %-os megtérülését biztosította, ami magasabb, mint a tízéves futamidőre szóló kincstárjegyek kamata a szerződés aláírásának időpontjában (5,3 %). Mindenesetre amennyiben mégis állami támogatásnak minősül, az állami támogatásról és a kockázati tőkéről szóló bizottsági közlemény (11) VIII. szakasza 3. pontjának ii. alpontja értelmében összeegyeztethető a közös piaccal, mivel támogatott területen létrehozott induló fázisban lévő középvállalkozásról volt szó.

(43)

A SODIGA részvényenként magasabb árat adott, és azonnal fizetett. A spanyol hatóságok szerint ezzel kiegyenlítődött a SODIGA-nak biztosított minimum befektetés-megtérülés, amelyben a többi részvényes nem részesült. Mindenesetre ragaszkodtak ahhoz az álláspontjukhoz, hogy bevett gyakorlatnak számít, ha egy új részvényes magasabb árat fizet az újonnan kibocsátott részvényekért, ugyanis ez tükrözi az eredeti részvényesek projektre gyakorolt ösztönző hatásának fontosságát (például a berendezések szállítóival kötött szerződésekben és földterület megszerzésében).

(44)

A SODIGA-nak a Siderúrgica Añón második tőkeemelésében való részvételével kapcsolatban a spanyol hatóságok azzal érveltek, hogy a SODIGA a részesedése arányában, és a többi részvényessel azonos feltételek között vett részt benne. Ilyen körülmények között az ügylet nem minősül állami támogatásnak.

(45)

Azzal kapcsolatban, hogy a SODIGA tevékenységéért az állami hatóságok milyen mértékben felelősek, a spanyol hatóságok véleménye az volt, hogy az ítélkezési gyakorlatnak megfelelően a Bizottság feladata bizonyítani az állami hatóságok közbenjárását a Siderúrgica Añón alaptőkéjébe történő befektetésről szóló határozat meghozatalakor.

(46)

Az INESGA-n keresztül nyújtott kölcsön tekintetében a spanyol hatóságok fenntartották azon álláspontjukat, hogy az összegek kizárólag magánforrásokból (a résztvevő bankoktól) származtak, hogy ezek a bankok szabadon résztvehettek bármely üzleti vállalkozás finanszírozásában, az INESGA szerepe pedig csupán az ellenőrzésre korlátozódott. A fentiek alapján arra a következtetésre jutottak, hogy nem történt állami pénzalapok bevonása. Sőt, azt állították, hogy a Bizottság által használt referencia kamatláb nem volt megfelelő, lévén ez utóbbi a 2000 szeptemberében, októberében és novemberében érvényes ötéves bankközi swap-kamatláb 75 %-kal megnövelt átlagértéke. Mivel a kölcsön nyújtásának időpontjában az ötéves bankközi swap-kamatláb 4,769 % volt, a helyes hivatkozási értéknek 5,519 %-nak kellene lennie. Végül azt állították, hogy a kamat megegyezett, sőt, még magasabb is volt, mint az Añón csoporthoz tartozó vállalkozásoknak nyújtott más kölcsönök kamata.

(47)

A spanyol hatóságok azt állították, hogy az IGAPE által nyújtott garancia megfelel a piaci körülményeknek. Leszögezték, hogy a magánbankok által a hasonló típusú projekteknél alkalmazott jutalék negyedévente 0,15 %. A jelen ügyletnél a jutalék az alábbi okok miatt volt eltérő: a) a garancia odaítélésének feltételei sokkal szigorúbbak voltak, mint a bankgarancia esetében, mivel ez utóbbiak első felszólításra végrehajtandóak, míg az IGAPE által nyújtott garancia csak alárendelt módon (ha a kedvezményezettet fizetésképtelennek nyilvánítják); b) az IGAPE által vállalt kockázat igen csekély volt, mivel a kölcsönnek csak a 30 %-ára vonatkozott, és a kölcsön a befektetésnek csak a 40 %-át finanszírozta; és c) a projektet a fizetőképesség terén közismerten megbízható csoportok szervezték.

(48)

A spanyol hatóságok két banktól (Caixa Galicia és Banco Pastor) származó nyilatkozatot nyújtottak be, melyekben a bankok kijelentették, hogy a kölcsön adott feltételei között és a részvényesek személyének ismeretében hasonló garancia esetén évi 0,20 %-os jutalékot alkalmaztak volna.

(49)

Az IGAPE által nyújtott 0,25 %-os támogatással és a szerződéskötési díjjal kapcsolatban a spanyol hatóságok fenntartották azon véleményüket, hogy ezt a támogatást a Bizottság által jóváhagyott támogatási rendszerek keretében nyújtották, amely – nem számítva 14 299,44 eurót – az EK-Szerződés 87. és 88. cikkének a csekély összegű (de minimis) támogatásokra való alkalmazásáról szóló, 2001. január 12-i 69/2001/EK bizottsági rendelet (12) hatálya alá tartozott, amely az ESZAK-szektorra is vonatkozott. Véleményük szerint ezen termékek piacát mindez nem érinti, mivel a termékek többsége a vállalatcsoporton belül kerül majd felhasználásra, és a fennmaradó rész szinte egésze az EGT-n kívül kerül majd értékesítésre.

(50)

A spanyol hatóságok véleménye szerint az IGAPE által nyújtott támogatás a Bizottság által jóváhagyott támogatási rendszer szerint került átadásra, ezért összeegyeztethető volt a közös piaccal.

(51)

Szerintük a támogatás mindenképpen összeegyeztethető volt a közös piaccal, mivel az ESZAK acélszektorára is alkalmazandó KKV-rendelet hatálya alá tartozott.

(52)

Továbbá megerősítették, hogy a támogatás megfelelt a környezetvédelmi célokra nyújtott állami támogatásokról szóló közösségi iránymutatásoknak (13). Állításuk szerint a víztisztításra kiválasztott rendszer, mely a hagyományosnál fokozottabban védi a környezetet, 661 113 euró többletköltséget jelentett. Hasonlóképpen az újrahevítő kemencében a földgáz használata, mely az olajtüzeléshez képest nagymértékben csökkenti a kibocsátást, 1 502 530 euró többletköltséget jelentett. Másrészről az a tény, hogy a hidraulikus berendezéseket, a kenőberendezéseket, a kábelezést és a csővezetékeket teljes mértékben felszín felett építették meg, mely – szemben a földfelszín alatt történő elvezetéssel – javítja a munkakörülményeket, és megelőzi a földfelszín alatti szivárgásokat, 6 911 639 euró többletköltséget jelentett.

(53)

A harmadik felek megjegyzéseit (lásd a fenti (31)–(34) bekezdéseket) illetően a spanyol hatóságok fenntartották azon véleményüket, miszerint a megjegyzéseket semmilyen tényszerű bizonyíték nem támasztja alá, és hogy ezek a társaságok mindössze egy új vállalkozás piacra lépését próbálják megakadályozni. Ezzel kapcsolatban a spanyol hatóságok emlékeztettek arra, hogy az új vállalkozás elindítóit éppen az ösztönözte a beruházás végrehajtására, hogy ezen termékek beszerzése a hagyományos előállítóktól (főleg a szállítmányok teljesítésében bekövetkezett késések miatt) jellemzően nehézségekbe ütközött. Felhívták továbbá a Bizottság figyelmét az EGK-Szerződés 85. cikkében meghatározott eljárásra vonatkozó, 1989. augusztus 2-i 89/515/EGK bizottsági határozatra (14), és az ahhoz kapcsolódó közösségi bírósági ítéletekre, melyekből kiderült, hogy egyes EISA-tagok versenyellenes tevékenységet folytattak.

(54)

A Siderúrgica Añón az ESZAK-Szerződés I. Mellékletében foglalt termékek közé tartozó acélgerendákat és -rudakat állít elő. Következésképp a vállalkozás a Szerződés 80. cikkének hatálya alá tartozik.

(55)

A jelen esetben nyilvánvaló, hogy Spanyolország jogellenesen foganatosította az intézkedéseket, mivel nem az acélipari támogatatási szabályzat 6. cikkében meghatározott eljárásoknak megfelelően járt el. Ezért a Bizottság nem fogadhatja el a vállalkozás azon érvelését (lásd a fenti (41) bekezdést), mely szerint a szóban forgó támogatás létező támogatás volt.

(56)

Bár az eljárásra az ESZAK-Szerződés értelmében került sor, a Bizottság nem tudott 2002. július 23. előtt végleges határozatot hozni, mivel az eljárás meghosszabbításáról szóló határozatot 2002. július 2-án fogadták el, és 2002. július 4-én küldték meg a spanyol hatóságok részére. A megjegyzések megtételére vonatkozó felhívást 2002. szeptember 9-én tették közzé. Az ESZAK-Szerződés lejártának következményeként a versenyjogi kérdések kezelésének bizonyos szempontjairól szóló bizottsági közlemény 43. pontja értelmében ilyen esetekben az eljárási rendelet előírásai szerint folytatja a vizsgálatot, és a végleges döntést az EK-Szerződés 88. cikkének (2) bekezdése szerint hozza meg.

(57)

A Bizottság nem fogadhatja el a vállalkozás azon érvét, miszerint az eljárás megindításától számított három hónapos időszak letelte akadályozta volna a határozathozatalban (lásd a fenti (40) bekezdést). Mint ahogyan azt a Bíróság a Belga Királyság kontra Európai Közösségek Bizottsága C-5/01 sz. ügyben (15)2002. december 12-én hozott ítéletében kimondta, „a 6. acélipari támogatási szabályzat 6. cikkének (5) bekezdésében meghatározott három hónapos időszak nem tekinthető hatályvesztéssel járó kötelezően betartandó időszaknak”. Jelenleg az eljárási rendelet teljes mértékben alkalmazandó, melynek 7. cikke (6) bekezdését betartották.

(58)

Az EK-Szerződés 87. cikkének (1) bekezdése szerint amennyiben érintik a tagállamok közötti kereskedelmi forgalmat, nem egyeztethetők össze a közös piaccal a tagállamok által vagy bármely tagállami forrás közvetítésével nyújtott támogatások, amelyek torzítják vagy torzítani fenyegetik a versenyt azáltal, hogy előnyben részesítenek bizonyos vállalatokat vagy termelést.

(59)

Annak kapcsán, hogy a SODIGA a Siderúrgica Añón alaptőkéjében részesedést szerzett (lásd a fenti (27) és (29) bekezdéseket), a Bizottság első helyen megállapítja, hogy a SODIGA a galíciai regionális kormány ellenőrzése alatt áll. A Bizottság megállapítja továbbá, hogy a galíciai regionális kormány a SODIGA-t az IGAPE vállalkozások támogatására irányuló programja (16) részének tekinti. A fentiek fényében a Bizottság úgy ítéli meg, hogy a SODIGA tevékenységéért az állam felelős.

(60)

Annak megállapítására, hogy az intézkedés kedvezményezettjének származott-e haszna az intézkedésből, a Bizottság a „piaci magánbefektető elvét” alkalmazza. Ezt az elvet a Bizottság több esetben alkalmazta, és a Bíróság számos ítéletében (17) is elfogadta és továbbfejlesztette. Az elv lényege az, hogy amennyiben egy állami hatóság egy normál piacgazdasági körülmények között működő magánbefektető által is elfogadható feltételekkel hajt végre befektetést egy vállalkozásban, a befektetés nem minősül állami támogatásnak.

(61)

Alapelvként, ha egy adott ügyletben egy magán- és állami befektető együttesen vesz részt úgy, hogy a magán- és az állami szektor szereplői azonos feltételek mellett fektetnek be, az ügylet nem minősül állami támogatásnak.

(62)

Azonban a SODIGA a Siderúrgica Añón alaptőkéjében szerzett részesedése esetében nem érvényesek a fentiek, az alábbiak miatt:

(63)

Először: az első tőkeemelésnél a SODIGA azonnal befizette a részesedését, míg a magánbefektető társak később fizették be a sajátjukat, továbbá a SODIGA 90 eurót fizetett az általa megszerzett minden egyes részvényért, míg a magánbefektetők a sajátjukért csak 60 eurót.

(64)

Másodszor: a Siderúrgica Añón termelésének fő kedvezményezettjei a magánbefektetők lesznek, hiszen az említett befektetések eredményeképp nyereségre tehetnek szert, míg a SODIGA csak akkor számíthat befektetései megtérülésére, ha a Siderúrgica Añón nyereséges lesz.

(65)

A Bizottság nem fogadhatja el azt az érvet, hogy a SODIGA által fizetett felár bevett gyakorlat (lásd a fenti (43) bekezdést), mivel a vállalkozás még nem kezdte meg a termelést, ezért nem mutathatott fel különösen jó teljesítményt, ami indokolná a felárat. Továbbá, ha az érv elfogadásra kerülne, valamennyi akkori befektető tőkeinjekciójára alkalmazni kellene.

(66)

Azonban a Bizottság megállapítja, hogy a részvény-visszavásárlási megállapodás értelmében a SODIGA 7,2 %-os megtérülést biztosított a befektetésére, amellyel a magánbefektetők nem rendelkeztek (18).

(67)

A Bizottság véleménye szerint, tekintettel arra, hogy éves részletfizetésekre kerül majd sor, a SODIGA részvényei csak kisebbségi pozíciót biztosítanak, tehát nem jogosítanak fel a vállalkozás vezetésének bárminemű befolyásolására, és a Siderúrgica Añón főleg a saját részvényesei számára fog termelni, gazdasági szempontból az ilyen részesedés alárendelt kölcsönként kezelhető. A kapcsolódó kockázatok tekintetében ugyanakkor azonban ezt a befektetést normál részvénytőkeként kell kezelni, mivel bár az alárendelt hiteleket a többi hitelügyletnek alárendelve kezelik, de azok a részvénytőkével szemben elsőbbséget élveznek.

(68)

A kérdés tehát az, hogy a befektetés fent említett 7,2 %-os megtérülése kellő fedezetet nyújtana-e a kapcsolódó kockázatokkal szemben, és elfogadható lenne-e egy alárendelt hitel nyújtására vállalkozó magánbefektetőnek. A Spanyolország által a Sniace SA-nak nyújtott állami támogatásról szóló, 2002. december 11-i 2003/284/EK határozatban (19) elfogadott megközelítésnek megfelelően a Bizottságnak az a véleménye, hogy az első tőkeemelésnél 12,33 %, míg a második tőkeemelésnél 11,06 % lett volna a megfelelő ráta a kapcsolódó kockázatok fedezésére. Ez megfelel annak a bankközi rátának, melyet a Bizottság a piaci referencia ráta kiszámítására alkalmaz, kiegészítve a Spanyolországnak nyújtott kölcsönöknél szokás szerint felszámolt 75 bázisponttal (6,33 % 2001. április 19-én és 5,06 % 2002. március 1-jén), illetve további 600 bázisponttal. Ez utóbbit az indokolja, hogy egyrészt nincs semmilyen biztosíték, másrészt az acélipari ágazatban új vállalkozás beindítása kockázatot jelent, mivel a szektorra strukturális kapacitásfelesleg jellemző, továbbá indokolja az a tény is, hogy – amint a fentiekben kifejtettük – sokkal magasabb kockázatot jelent, mint egy szokásos kölcsön (fizetésképtelenség esetén valamennyi hitelező elsőbbséget élvezne) (20). Ez megfelel a Bizottság által a referenciaértékek és a leszámítolási ráták megállapítási módjáról szóló értesítésben (21) foglalt mutatóknak, eszerint a referenciaérték 400 vagy több bázisponttal megemelhető, ha a helyzet különleges kockázatot jelent (például ott, ahol a bankok által kért szokásos biztosíték nem áll rendelkezésre).

(69)

Ezért a Bizottságnak az a véleménye, hogy a szóban forgó részesedés, amelyet állami forrásokból finanszíroznak, előnyhöz juttatja a Siderúrgica Añónt.

(70)

A két részesedésben rejlő támogatási elem az első tőkeemeléskor megegyezik a 12,33 % és a 7,2 % közötti kamatkülönbséggel, azaz 5,13 %-kal, a második tőkeemeléskor pedig a 11,06 % és a 7,2 % közötti kamatkülönbséggel, azaz 3,86 %-kal. Tekintettel a Siderúrgica Añón által a SODIGA részére teljesítendő részletfizetésekre, e támogatás megfelel a tényleges visszafizetés és a fent említett szokásos 12,33 %-os, illetve 11,06 %-os kamat mellett járó éves kamatfizetések és tőkemegtérülés különbségének. Az utóbbi évi 222 317,3 euró kamatfizetést eredményez az első, 54 766,9 eurót a második tőkeemelésnek köszönhetően. A megfelelő kamatkifizetések és a két részesedés tényleges visszafizetési ütemezésének különbségét az alábbiak illusztrálják: (22)

(71)

Ami az INESGA-n keresztül nyújtott kölcsönt illeti (lásd a fenti (26) bekezdést), a Bizottságnak az a véleménye, hogy állami támogatási elemek is rejlenek benne, mivel a kamat meglehetősen alacsonynak bizonyul. A Bizottság azonban megjegyzi, hogy az összegeket kereskedelmi bankok bocsátották rendelkezésre, és a bankok szabadon dönthetnek arról, hogy részt vesznek-e hitelnyújtásban. Emiatt a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a jobb pénzügyi feltételek az IGAPE részvételének (garancia, közvetlenül a bankoknak fizetett kamattámogatás) köszönhetők, valamint annak, hogy a szóban forgó kölcsön szindikált kölcsön volt. Tehát a szóban forgó hitelnyújtás nem jelent állami támogatást.

(72)

Az IGAPE által biztosított garanciával kapcsolatban (lásd a fenti (26) bekezdést), a Bizottság az egyes garanciák megítélésének gyakorlatában (23) több feltételt alkalmaz annak kizárására, hogy a garancia állami támogatást tartalmaz. Jelen esetben a Bizottság megállapítja, hogy a Siderúrgica Añónnak a pénzügyi nehézségekkel küzdő cégek megmentésére és szerkezetátalakítására nyújtott állami támogatásról szóló közösségi iránymutatások (24) értelmében nem voltak pénzügyi nehézségei, és a pénzpiacról állami beavatkozás nélkül vett fel kölcsönöket. Továbbá megállapítja, hogy a garancia egy meghatározott kölcsönhöz kapcsolódik, meghatározott maximális összegre szól, a fennmaradó tartozás 30 %-át fedezi, és nem nyílt végű. Ami a garanciáért fizetett árat illeti, a Bizottság kételkedik abban, hogy a fizetett felár (a fennmaradó garantált tartozás évi 0,2 %-a, szerződéskötési díj nélkül) megfelelt egy hasonló garancia piaci árának, különös tekintettel a kölcsön nyújtásában résztvevő két bank által közzétett, a garanciavállalásra vonatkozó maximum árakat tartalmazó jegyzékére.

(73)

A Bizottság nem fogadhatja el összehasonlításként a két bank által utólag benyújtott „ajánlatokat” (lásd a fenti (48) bekezdést) mivel azok feltételezésen alapulnak, és a jelen eljárás céljából készültek. Továbbá, ezek csak az adott két bankra vonatkoznak, tehát nem feltétlenül képviselik a piac véleményét.

(74)

A Bizottság nem fogadhatja el a garancia különleges voltára vonatkozó indokokat (lásd a fenti (47) bekezdést), és így a „szokásos” piaci ráta csökkentését sem az alábbiak miatt: a) az a tény, hogy Spanyolországban a garanciákat első felszólításra teljesíteni kell, azzal magyarázható, hogy a kedvezményezettől további biztosítékot is kérnek. A jelen esetben azonban az IGAPE kifejezetten lemondott a biztosíték kérésének jogáról (miután megkapta a galíciai regionális kormány hozzájárulását); b) az a tény, hogy a garancia csak a kölcsön 30 %-ára terjed ki, nem lényeges, mivel a kezességet vállaló számára a kockázat összege számít; és c) az a tény sem lényeges, hogy a projektet fizetőképességükről ismert csoportok szervezték, mivel ezek a csoportok nem lettek volna felelősek a Siderúrgica Añón tartozásaiért.

(75)

Ilyen körülmények között ebben a speciális esetben a Bizottságnak az a véleménye, hogy egy hasonló garancia piaci ára legalább a spanyol hatóságok által megjelölt évi 0,6 % lett volna (lásd a fenti (47) bekezdést).

(76)

Ezért a Bizottságnak az a véleménye, hogy a szóban forgó garancia, amelyet állami forrásokból finanszíroznak, előnyhöz juttatja a Siderúrgica Añónt.

(77)

Ami az ilyen garanciához kapcsolódó állami támogatás összegét illeti, a garanciákról szóló közlemény 3.2. pontja megállapítja, hogy az egyedi garanciának megfelelő készpénz garanciát ugyanúgy kell számolni, mint a puha kölcsönnek megfelelő garanciát, a kamattámogatás a piaci árfolyam, és az állami garanciának köszönhetően megszerzett árfolyam közötti különbséget képviseli, a kifizetett felár levonása után. A jelen esetben, az ilyen kölcsön piaci árfolyamának meghatározása céljából, és a befektetés finanszírozására nyújtott garancia nélküli más hitelnyújtás hiányában a Bizottság véleménye szerint a Caixa de Galicia által a Siderúrgica Añónnak nyújtott biztosíték nélküli kölcsön (tőke: 3 000 000 euró, kamat: 12 hónapos Euribor + 0,75 %, szerződéskötési díj: 0,15 %, futamidő: 2002. március 20-tól egy év) (25) kamatának mértékét kell figyelembe venni. Az INESGA-féle kölcsön kamattámogatása tehát évi 0,3 % (az 0,50 %-os különbözet az INESGA-féle kölcsön kockázati felára (3 hónapos EURIBOR + 0,25 %) és a kölcsön kockázati felára (12 hónapos EURIBOR + 0,75 %) között, mínusz a garanciáért fizetett 0,2 %-ot). Ez összesen 28 848,6 eurót tesz ki (azaz a 9 616 193 euró 0,3 %-a).

(78)

Az IGAPE által nyújtott támogatás (lásd a fenti (24) bekezdést), a Tudományos és Technológiai Minisztérium által nyújtott kamatmentes kölcsön (lásd a fenti (25) bekezdést) és az IGAPE által az INESGA-n keresztül nyújtott kamat- és szerződéskötési díj-támogatás (lásd a fenti (26) bekezdést) állami forrásokból finanszírozott előnyhöz juttatja a Siderúrgica Añónt.

(79)

Az előző pontban említett támogatási intézkedések összegei a következők: az IGAPE által nyújtott szubvenció: 2 399 407 euró; az INESGA által nyújtott kölcsönhöz az IGAPE által nyújtott támogatás: a 9 616 193 euró évi 0,25 %-a, azaz évi 24 040,5 euró (kamattámogatás), és a 9 616 193 euró 0,5 %, azaz évi 48 081 euró (szerződéskötési díj); a Tudományos és Technológiai Minisztérium által nyújtott kamatmentes kölcsön: évi 5,7 % 1 803 036 euró után, azaz 102 773,5 euró.

(80)

Az ágazatban megfigyelhető versenyre és a közösségen belüli kereskedelemre tekintettel (lásd a fenti (20)–(23) bekezdést) a Bizottságnak az a véleménye, hogy a fent említett támogatási intézkedések a versenyt torzítják vagy annak torzításával fenyegetnek, és érintik a tagállamok közötti kereskedelmet.

(81)

Ezért a Bizottságnak az a véleménye, hogy az IGAPE által nyújtott támogatás, a Tudományos és Technológiai Minisztérium által nyújtott kamatmentes kölcsön, az INESGA-n keresztül nyújtott kamat és szerződéskötési díj az IGAPE általi szubvencionálása, a SODIGA-nak a Siderúrgica Añón alaptőkéjében szerzett részesedése, és az IGAPE által nyújtott biztosíték az EK-Szerződés 87. cikke (1) bekezdésének értelmében állami támogatásnak minősül.

(82)

Első pontként a Bizottság nem fogadja el azt az érvet, hogy a támogatás egy részét elfogadott támogatási rendszerek (N 21/95 (26) és N 182/01 (27) keretében nyújtották. Az ezeket a támogatási rendszereket jóváhagyó határozatokban a Bizottság tudomásul vette, hogy a spanyol hatóságok elkötelezettek az acélipari ágazatra vonatkozó szabályok tiszteletben tartása iránt. A Bizottság megállapítja, hogy az acélipari ágazatra vonatkozó szabályokat az acélipari támogatási szabályzat tartalmazza, amely az acélipari ágazatot kizárja a fent említett támogatási rendszerekből, és előzetes értesítési kötelezettséget ír elő. Mivel az előzetes értesítési kötelezettséget nem tartották be, a Siderúrgica Añónnak nyújtott támogatása nem történhetett a fent említett két támogatási rendszer keretében.

(83)

Az ESZAK-Szerződés lejártából fakadó versenyjogi kérdések kezelésének bizonyos szempontjairól szóló bizottsági közlemény 44. pontja szerint „a 2002. július 23-án, vagy azt megelőzően előzetes bizottsági jóváhagyás nélkül nyújtott állami támogatásokkal kapcsolatosan a fenti időpont után hozott határozatok esetében a Bizottság a jogszabályellenes állami támogatás értékelésének vonatkozó szabályai meghatározásáról szóló bizottsági értesítés alapján fog eljárni” (28). Ez utóbbi értesítés utolsó bekezdése szerint az abban foglalt szabályok azonban „nem sértik az állami támogatásra vonatkozó tanácsi és bizottsági rendeletek értelmezését”.

(84)

A 70/2001/EK rendelet 9. cikke (2) bekezdésének második albekezdése (29) szerint „az e rendelet a hatálybalépése előtt, bármely támogatási programon kívül nyújtott egyedi támogatások a Bizottság engedélyének hiányában, továbbá a Szerződés 88. cikke (3) bekezdésében szereplő bejelentési kötelezettség megsértése esetén is összeegyeztethetők a közös piaccal a Szerződés 87. cikke (3) bekezdésének értelmében, és mentességet élveznek, amennyiben teljesítik e rendelet feltételeit, kivéve a 3. cikk (1) bekezdésében foglalt követelményt, amely szerint kifejezetten hivatkozni kell erre a rendeletre.”

(85)

A Bizottság véleménye szerint a Siderúrgica Añón és kapcsolt társaságai (lásd a fenti (15) és (17) bekezdéseket) forgalmi adataikat, alkalmazotti létszámukat és mérlegfőösszegüket tekintve (a KKV-rendelet I. Melléklete értelmében) középvállalkozásnak minősülnek. Ezért meg kell vizsgálni, hogy a Siderúrgica Añónnak nyújtott bármely befektetési támogatás teljesíti-e a KKV-rendelet feltételeit.

(86)

Ebben a tekintetben a Bizottság megjegyzi, hogy a KKV-rendelet 6. cikkének (1) bekezdése szerint az egyedi támogatás nyújtása nem mentes az előzetes értesítési kötelezettségek alól, ha az alábbi a) és b) pontokban említett küszöbértékek valamelyikét elérte.

(87)

Ebből következően az IGAPE által nyújtott 2 399 407 euró összegű támogatás nem kaphat mentességet. A spanyol hatóságok szerint (lásd a fenti (24) bekezdést) a támogatás a befektetés 8 %-át teszi ki. Tehát a befektetés 29 992 588 eurót tesz ki, ami magasabb, mint a 6. cikk (1) bekezdésének a) albekezdésében meghatározott 25 000 000 eurós határérték. Továbbá, az acélipart olyan ágazatnak kell tekinteni, amely nem kaphat regionális támogatást, az acélipari ágazat megmentését és szerkezetátalakítását szolgáló támogatásról és üzembezárási támogatásokról szóló bizottsági közlemény 1. pontjának harmadik bekezdése (30), valamint a nagy beruházási projektek regionális támogatásának multiszektorális kerete 27. pontja (31) szerint. Ugyanez volt a helyzet, amikor az acélipari támogatás az acélipari támogatási szabályzat értelmében került átadásra. Mivel a Siderúrgica Añón középvállalkozás, a 6. cikk (1) bekezdése a) albekezdésének i. pontjában említettek szerint vonatkozó felső határt a 4. cikk (2) bekezdésének b) albekezdése 7,5 %-ban határozza meg. A 6. cikk (1) bekezdése (a) albekezdésének (i) pontja szerint a bruttó támogatásintenzitás nem haladhatja meg a 7,5 % 50 %-át, azaz a 3,75 %-ot. A 8 % egyértelműen meghaladja a küszöbértéket. Az IGAPE-támogatás bruttó intenzitása ténylegesen a támogatás teljes összegét (8 %) veszi figyelembe, nem pedig az először folyósított összeget (0,95 %), mint ahogyan azt a spanyol hatóságok állították (lásd a fenti (37) bekezdést), mivel a támogatás értékelésénél a rendelkezésre bocsátott, és nem a ténylegesen folyósított összeget kell figyelembe venni.

(88)

Mint az a nagy beruházási projektek regionális támogatásának multiszektorális keretprogramja 27. pontjának utolsó mondatából is következik, a KKV-rendelet szerint mentességet nem élvező nagy egyedi befektetési támogatások az acéliparban nem összeegyeztethetők a közös piaccal, az IGAPE által nyújtott támogatás nem kaphat mentességet a KKV-rendelet szerint. Hangsúlyozni kell, hogy azonos következtetésekre lehetett volna jutni, ha a támogatás nyújtásának időpontjában hatályban lévő acélipari támogatási szabályzatot veszik figyelembe.

(89)

A KKV-rendelet értelmében semmilyen befektetési támogatásnak tekintett egyéb támogatás sem kaphat mentességet. Az IGAPE által nyújtott támogatással kellene kombinálni őket, és ezért a fenti (86)–(88) pontban kifejtettek értelmében összeegyeztethetetlenek lennének.

(90)

Az állami támogatás regionális derogációja szerint lehetséges összeegyeztethetőséget a támogatás nyújtásának időpontjában hatályos bármely okmány fő kritériumai alapján kell értékelni, figyelemmel a jogellenes állami támogatás értékeléséhez alkalmazandó szabályok meghatározásáról szóló bizottsági közleményre. Mint az fentebb már említésre került, a támogatás nyújtásának időpontjában az acélipari támogatási szabályzat nem adott felhatalmazást semmilyen regionális támogatásra. Tehát a támogatásra nem vonatkozhat a regionális derogáció.

(91)

A Bizottság azt az érvet sem fogadhatja el, hogy a befektetések egy része környezetvédelmi támogatásra lett volna jogosult, az alábbi okok miatt:

(92)

Az acélipari támogatási szabályzat környezetvédelmi iránymutatások alkalmazásának feltételeit tartalmazó 3. cikke (32) szerint a Bizottságnak el kell kerülnie, hogy új gyárakra vagy berendezésekre környezetvédelmi támogatás címén általános befektetési támogatást nyújtsanak. Továbbá az acélipari támogatási szabályzat szerint alkalmazandó környezetvédelmi iránymutatások (33) kimondják, hogy a látszólag környezetvédelmi intézkedéseket célzó, de valójában általános befektetési támogatások nem tartoznak a hatályuk alá (3.2.1 pont).

(93)

A jelen esetben a Bizottság felhívja a figyelmet arra, hogy a támogatás nyújtásakor a spanyol hatóságok környezetvédelmi megfontolásokat nem vettek figyelembe.

(94)

A Bizottság azt is megjegyzi, hogy a víztisztító rendszerrel és az újrahevítő kemencével kapcsolatos befektetések a víz- és energiaköltségek csökkentésével növelik a vállalkozás hatékonyságát. Az ilyen típusú berendezések beépítése az iparágban bevett gyakorlat, amelyet nem tekintenek környezetvédelmi beruházásnak. A Bizottságnak az a véleménye, hogy ez végrehajtásuk oka, ezért nem tartoznak a környezetvédelmi iránymutatások (34) hatálya alá.

(95)

Mindenesetre sem a spanyol hatóságok, sem a kedvezményezett nem nyújtott be ezeknek a berendezéseknek a beszereléséből származó környezetvédelmi előnyökre vonatkozó konkrét bizonyítékokat. Ezért nem szükséges független szakértőt bevonni, vagy konzultálni a tagállamokkal (lásd az acélipari támogatási szabályzat mellékletét). A termelés költségének csökkentéséből származó előnyöket sem vezették le, mint ahogy azt az acélipari támogatási szabályzat melléklete (35) előírja, és nem magyarázták el, hogyan számolták ki a többletköltséget.

(96)

A különböző berendezések elhelyezkedését illetően a Bizottságnak az a véleménye, hogy ebből nem származik környezetvédelmi előny, de még ha a munkások biztonsága javulna is, erre nem vonatkoznának a környezetvédelmi iránymutatások, vagy az acélipari támogatási szabályzat bármely rendelkezése.

(97)

A Bizottság nem látja, hogy a támogatás az acélipari támogatási szabályzat mely rendelkezésében foglaltakkal tartható összeegyeztethetőnek. Egyértelműen nem kutatásra és fejlesztésre vonatkozó támogatás, nem gyárbezárási támogatás, és nem Görögországban nyújtott támogatás. Továbbá, a Bizottság megjegyzi, hogy a támogatás az EK-Szerződés 87. és 88. cikkének a képzési támogatásokra való alkalmazásáról szóló, 2001. január 12-i 68/2001/EK bizottsági rendelet (36) értelmében nem képzési támogatás, és az EK-Szerződés 87. és 88. cikkének a foglalkoztatásra nyújtott állami támogatásra történő alkalmazásáról szóló, 2002. december 12-i 2204/2002/EK bizottsági rendelet (37) értelmében nem is foglalkoztatási támogatás (38). A spanyol hatóságok egyébként sem hivatkoztak ezekre a derogációkra vagy rendelkezésekre.

(98)

Végül a Bizottság megjegyzi, hogy a kockázati tőkéről szóló bizottsági közlemény hatálya a támogatás nyújtásának időpontjában nem terjedt ki az acélipari szektorra, illetve annak VIII. szakasza 3. pontja nyolcadik bekezdése szerint jelenleg sem terjed ki erre az ágazatra.

(99)

A fentiekre tekintettel a Bizottság véleménye szerint az acéliparban történő befektetési támogatásokra vonatkozó tiltás alóli felmentés egyike sem vonatkozik a jelen esetre, és ezért a Bizottság által állami támogatásként meghatározott intézkedések nem egyeztethetők össze a közös piaccal.

(100)

A Bizottság megállapítja, hogy Spanyolország jogellenesen hajtotta végre az állami támogatással kapcsolatos szóban forgó intézkedéseket, amelyek nem egyeztethetők össze a közös piaccal. Ezért ezeket az intézkedéseket meg kell szüntetni.

(101)

Továbbá a 659/1999/EK rendelet 14. cikkének (1) bekezdése szerint amennyiben jogellenes támogatás esetén elutasító határozat születik, a Bizottság dönt arról, hogy az érintett tagállam hozza meg a szükséges intézkedéseket a támogatásnak a kedvezményezettől történő visszavételére. A visszatérítendő támogatás magában foglalja a kedvezményezett rendelkezésére bocsátásának időpontjától a visszatérítés időpontjáig számított időszakra vonatkozó kamatot is. A kamatláb kiszámításához a regionális támogatás támogatási egyenértékének megállapítására szolgáló referenciaértéket kell alapul venni,

a)

A SODIGA-nak a Siderúrgica Añón alaptőkéjében szerzett részesedésében rejlő támogatási elemet, amely az alábbiaknak felel meg:

b)

Az IGAPE által 2000. november 10-én nyújtott, 2 399 407 euró összegű támogatás;

c)

A 30 %-ra vállalt garancia révén 2001. április 2-án juttatott 9 616 193 euró összegű szindikált hitelhez kapcsolódó kamattámogatás, azaz évi 0,3 %, valamint az IGAPE által nyújtott évi 0,25 %-os közvetlen kamattámogatás, amely összességében évi 52 889,1 eurót tesz ki;

d)

Az IGAPE által nyújtott, a 2001. április 2-i 9 616 193 euró összegű hitelhez kapcsolódó 48 081 euró szerződéskötési díj;

e)

A Tudományos és Technológiai Minisztérium által 2000. december 29-én kamatmentesen rendelkezésre bocsátott 1 803 036 euró összegű kölcsönhöz kapcsolódó évi 5,7 % kamattámogatás.