Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Javaslat tanácsi ajánlásra az aktív befogadást biztosító megfelelő minimumjövedelemről

(COM(2022) 490 final – 2022/0299 (NLE))

(2023/C 184/12)

Elődók:

Jason DEGUARA és Paul SOETE

Felkérés:	Európai Bizottság: 2022.11.25.
Jogalap:	az Európai Unió működéséről szóló szerződés 304. cikke
Illetékes szekció:	Foglalkoztatás- és szociálpolitika, uniós polgárság
Elfogadás a szekcióülésen:	2023.3.8.
Elfogadás a plenáris ülésen:	2023.3.22.
Plenáris ülésszak száma:	577.
A szavazás eredménye: (mellette/ellene/tartózkodott)	143/00/08

1.   Következtetések és ajánlások

1.1.

Az EGSZB üdvözli az ajánlás tartalmát, különösen a minimumjövedelem megfelelőségének és hozzáférhetőségének szintjére vonatkozó reális és elégséges kritériumok végrehajtását, a minimumjövedelem jogi garanciáját és a jelentéstételi rendszert, valamint azt, hogy az Európai Bizottság továbbra is elismeri, hogy aktív szociálpolitikára és további intézkedésekre van szükség a szegénység elleni küzdelem érdekében szerte az Unióban.

1.2.

Olyan, mindenkire kiterjedő jogokon alapuló megközelítésre van szükség a megfelelő minimumjövedelem tekintetében, amely senkit sem hagy hátra, nem tartalmaz túlságosan korlátozó kritériumokat, és amelyet a hatékonyság biztosítása érdekében pontosan mérnek.

1.3.

A szegénység és a jövedelmi egyenlőtlenségek kezelése nemcsak társadalmi méltányossági okokból fontos, hanem a gazdasági növekedés támogatása érdekében is. Ezzel összefüggésben meg kell jegyezni a minimumjövedelem-rendszerek gazdaságra gyakorolt általános stabilizáló hatását is.

1.4.

A szociális védelem területén tett bármely uniós fellépés vezérelvei a következők kell, hogy legyenek: a tagállamok azon joga, hogy meghatározzák szociális rendszereik alapelveit, az uniós és a tagállami hatáskörök egymást kiegészítő jellege, valamint az EU-Szerződés eszközeinek teljes körű kihasználása.

1.5.

A minőségi és fenntartható foglalkoztatás a legjobb út, amely kivezet a szegénységből és a társadalmi kirekesztésből. Ugyanakkor annak biztosítása, hogy több ember legyen jelen egy inkluzív és jó színvonalú munkaerőpiacon, elősegíti a szociális védelmi rendszerek finanszírozását és pénzügyi fenntarthatóságát.

1.6.

Számos tagállamban a minimumjövedelem-juttatások rendszere és szintje nem alapul megbízható módszertanon, vagy nem kapcsolódik olyan statisztikailag megalapozott mutatókhoz, amelyek a tisztességes és méltó életet tükröznék. Az első lépés az ilyen típusú módszertan kidolgozása, valamint a különböző jövedelemforrások és a háztartások sajátos helyzetének figyelembevétele.

1.7.

Az EGSZB ragaszkodik ahhoz, hogy a minimumjövedelmeknek követniük kell az inflációt, különösen az élelmiszer- és energiaköltségek növekedését. Ezt az összehangolást pedig rendszeresen, a civil társadalmi szervezetek, a szociális partnerek és a jóléti szervezetek támogatásával kell elvégezni.

1.8.

Ezen ajánlás célkitűzéseinek elérése érdekében folyamatosan nyomon kell követni a jövedelemtámogatási politikák és az aktív befogadást biztosító egyéb szociális védelmi politikák végrehajtását. A tagállamoknak az eredményjelentéseket az érintett civil társadalmi és jóléti szervezetek és szociális partnerek részvételével kell elkészíteniük, vagy az Európai Bizottság nyomonkövetési mechanizmusának rendszeresen foglalkoznia kell ezek jelentéseivel, a tanácsi ajánlásban foglaltaknak megfelelően.

2.   Bevezetés

2.1.

Annak ellenére, hogy az évszázad eleje óta történt némi előrelépés az Unióban a szegénység és a társadalmi kirekesztés csökkentése terén, 2021-ben továbbra is több mint 95,4 millió embert fenyeget a szegénység veszélye.

2.2.

A (gyakorlatilag) aktív kereső nélküli háztartásokban élők körében nő a szegénység kockázata, és számos tagállamban súlyosbodik a szegénység mélysége és tartóssága, a kockázat pedig a nők esetében magasabb, mint a férfiakat illetően. Az Unió célul tűzte ki, hogy 2030-ig legalább 15 millióval csökkentse a szegénység kockázatának kitett emberek számát.

2.3.

Hosszú távon a demográfiai változások jelentős gazdasági következményekkel járnak majd, mivel a munkaerő-állomány zsugorodik, és a népesség gyors elöregedése további nyomást gyakorol majd az államháztartásra és a minimumjövedelem-rendszerek finanszírozására.

2.4.

A Tanács politikai megállapodásának jelenlegi körülményei – az ukrajnai háború, az energiaárak és az infláció emelkedése – még nagyobb kihívást jelentenek. Az IMF becslései szerint az infláció idén 8,8 %-kal, 2023-ban pedig 6,5 %-kal fog nőni világszerte.

2.5.

Az egyedülálló szülők az Unióban a családok kevesebb mint 15 %-át teszik ki, de esetükben sokkal nagyobb a szegénység és a munkanélküliség kockázata. Még a teljes munkaidős foglalkoztatás sem óvja meg az egyedülálló szülőket a szegénység kockázatától. A két teljes munkaidős jövedelemmel rendelkező háztartások, amelyeket általában nem fenyeget a szegénység kockázata, veszélybe kerülnek, ha kettőnél több gyermekük van (1).

2.6.

A minimumjövedelem-juttatások olyan végső eszközként alkalmazott, rászorultsághoz kapcsolódó ellátások, amelyeket a szükségletek alapján és a munkaképes munkanélküliek számára nyújtanak, valamint amelyek a munkaerőpiacra való (újra)belépésre irányuló megfelelő ösztönzőkhöz kapcsolódnak. A nemzeti szakpolitikák általában a rendelkezésre álló jövedelem értékelését írják elő, a személyes rászorultság felmérésével kombinálva. A minimumjövedelem-rendszerek a nemzeti kontextusba és hagyományokba illeszkednek, és az egyes tagállamok tágabb szociális védelmi rendszeréhez kapcsolódnak.

2.7.

A jóléti államok között általában nagyon nagy különbségek vannak a minimumjövedelem szintjének és összetételének tekintetében, és ez az Unióban is így van. Amint azt az Európai Bizottság tanulmányai is mutatják, a minimumjövedelemben részesülők munkaerőpiaci helyzete tagállamonként jelentősen eltér.

2.8.

Jelenleg egyik ország sem biztosít megfelelő jövedelemtámogatást az aktív kereső nélküli családok számára a szegénység kockázatának elkerülése érdekében, az állástalanok 20 %-a pedig semmiféle támogatásra sem jogosult. Problémát jelent az is, hogy becslések szerint a jogosultak 30–50 %-a nem veszi igénybe a minimumjövedelmet.

2.9.

A minimumjövedelem szintjének elemzéséhez figyelembe veendő jövedelemkomponensek a bérek, a szociális segély, a gyermekellátás (a leggyakoribb kiegészítő jövedelem), a lakhatási, energia- és egészségügyi juttatások, valamint az egyéb juttatások, például a természetbeni ellátások. Ezek mindegyikét az adók és társadalombiztosítási járulékok levonása után számítják.

2.10.

Európai szinten a következő intézkedések és eszközök foglalkoztak a minimumjövedelemmel: — a 92/441/EGK tanácsi ajánlás és az Európai Bizottság 2008/867/EK ajánlása a munkaerőpiacról kiszorultak aktív befogadásának elősegítéséről, — a szociális jogok európai pillérének 14. cikke (2) és más elvek, például a „foglalkoztatás aktív támogatása”, a „szociális védelem”, az „alapvető szolgáltatásokhoz való hozzáférés”, az „oktatás, képzés és egész életen át tartó tanulás” és az „egyenlő lehetőségek”, — az európai szemeszter, amely a Tanács szociális védelemmel foglalkozó bizottságának teljesítményértékelési kerete alapján keretet biztosít a szakpolitikai koordinációs tevékenységek megfelelő nyomon követéséhez, — a minimumjövedelem védelmének a Covid19-világjárvány idején és azon túl történő megerősítéséről szóló, 2020. évi tanácsi következtetések, amelyekben a Tanács felkérte a tagállamokat nemzeti minimumjövedelem-rendszereik felülvizsgálatára (3), — a 2022. évi foglalkoztatáspolitikai iránymutatások.

3.   Általános megjegyzések

3.1.

A szegénység többdimenziós, és az élet minden területén jelentkezik. A szegénység az erőforrások és lehetőségek igazságos és méltányos újraelosztására szolgáló rendszerek hiányosságait tükrözi. A minimumjövedelem-rendszer tehát a méltóságteljes élethez és a szegénységből való kilábaláshoz szükséges, bár nem elégséges feltétel. A szegénység összekapcsolódik a társadalmi igazságtalanság egyéb formáival. A nemek közötti és faji egyenlőtlenségek súlyosbítják a szegénység kockázatát, míg a szegénység növeli a kirekesztés és a megkülönböztetés kockázatát, ami különösen az egészségügy, az oktatás és képzés terén, valamint a pénzügyi függőségnek és erőszaknak való kitettség tekintetében nyilvánul meg.

3.2.

Az EGSZB üdvözli az ajánlás tartalmát, különösen a minimumjövedelem szintjére és hozzáférhetőségére vonatkozó reális és elégséges kritériumok végrehajtását, a minimumjövedelem jogi garanciáját és a jelentéstételi rendszert, valamint azt, hogy az Európai Bizottság továbbra is elismeri, hogy uniós szinten aktív szociálpolitikára van szükség, és Unió-szerte további intézkedéseket kell hozni a szegénység elleni küzdelem érdekében. Az ajánlás előrelépést jelent a szociális jogok európai pillére 14. elvének végrehajtása felé, amely kimondja, hogy „mindenkinek, aki nem rendelkezik elegendő forrással, joga van a megfelelő minimumjövedelmet garantáló juttatásokhoz, amely az élet minden szakaszában biztosítja a méltósággal élhető életet”.

3.3.

Oroszország Ukrajna elleni jogellenes és barbár agresszióját követően a Tanács politikai megállapodásának hátterét adó jelenlegi helyzet még nagyobb kihívást jelent, tekintettel az energiaárak meredek emelkedésére, valamint a háztartásokat, különösen az alacsony jövedelmű családokat érintő magas inflációs rátára. Az európai munkaerőpiacok jelentős átalakuláson mennek keresztül az olyan megatrendek fényében, mint a globalizáció, a digitális és zöld átállás és a demográfiai változások. A minimumjövedelem-rendszereknek kulcsszerepet kell játszaniuk az emberek munkaerőpiacra történő (újbóli) beilleszkedésének támogatásában és ösztönzésében.

3.4.

Olyan, mindenkire kiterjedő jogokon alapuló megközelítésre van szükség a megfelelő minimumjövedelem tekintetében, amely senkit sem hagy hátra, nem tartalmaz túlságosan korlátozó kritériumokat, átlátható és megkülönböztetéstől mentes követelményeken alapul, és amelyet a hatékonyság biztosítása érdekében pontosan mérnek. Egy befogadó társadalomnak a társadalom valamennyi rétegét figyelembe kell vennie, a tagállamoknak pedig szilárd nyomonkövetési mechanizmusokat kell bevezetniük a minimumjövedelem és annak további késedelem nélküli bevezetése felügyeletére.

3.5.

A hatékony minimumjövedelem-rendszerek segíthetik az emberi jogok tiszteletben tartásának garantálását, a méltó életkörülmények biztosítását, továbbá azt, hogy az emberek aktívak maradjanak és részt vegyenek a társadalomban, valamint fenntartható és jó minőségű foglalkoztatáshoz férjenek hozzá. Az EGSZB kiemeli továbbá, hogy a minimumjövedelem-rendszerek fontosak az európai önfoglalkoztatók számára, akiknek teljes mértékben jogosultnak lenniük ugyanazokra a támogatásokra és juttatásokra, amelyekből más csoportok részesülnek.

3.6.

A szegénység és a jövedelmi egyenlőtlenségek kezelése nemcsak méltányossági okokból fontos, hanem a gazdasági növekedés támogatása érdekében is. Amint azt az OECD 2021. évi jelentése (4) megállapítja, a jól megtervezett adópolitikák támogathatják az inkluzív és fenntartható növekedést, és kezelhetik a jövedelem és a vagyon elosztását. Ebben az összefüggésben az inkluzív növekedésnek a növekedésből származó előnyök igazságos elosztására, valamint a munkaerőpiacok inkluzivitásának előmozdítására kell irányulnia. Ezzel összefüggésben meg kell jegyezni a minimumjövedelem-rendszerek gazdaságra gyakorolt általános stabilizáló hatását is.

3.7.

A minimumjövedelem-rendszereknek olyan, a szegénység elleni küzdelemre irányuló nemzeti stratégiák részét kell képezniük, amelyek hatékonyan integrálják a méltányos bérek és a tisztességes munka, a megfizethető és jó minőségű alapvető szolgáltatásokhoz való hozzáférés, az alapvető szociális biztonsághoz és a megfelelő jövedelemtámogatáshoz való hozzáférés, a személyközpontú szociális szolgáltatások és az aktív befogadási politikák elérésére irányuló intézkedéseket.

3.8.

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy egy európai elemzéssel alátámasztott, egész Európára kiterjedő módszertan célja, hogy segítse a tagállamokat a minimumjövedelem megfelelőségének meghatározásában egy olyan megfelelő módszerrel, mint a szegénységi arány elfogadott uniós mutatója (AROP), amelyet a rendelkezésre álló ekvivalens jövedelem 60 %-ában határoztak meg, vagy/és amelyet egy referencia-költségvetés támaszt alá (amely tartalmazza az élelmiszereket, a lakhatást, a vizet, a villamos energiát, a fűtést, a távközlést, az egészségügyet, a közlekedést, a szabadidős tevékenységeket és a kultúrát).

3.9.

Amint az a Tanács politikai megállapodásának preambulumbekezdéseiben szerepel, a minőségi és fenntartható foglalkoztatás a legjobb kivezető út a szegénységből és a társadalmi kirekesztésből. Minél több ember van a munkaerőpiacon, annál több fenntartható finanszírozás áll majd rendelkezésre a szociális védelmi rendszerek számára, ezeket ugyanis nagyrészt a foglalkoztatási adókból finanszírozzák.

3.10.

Bár a tagállamok az évek során – a 92/441/EGK tanácsi ajánlásban foglalt iránymutatás figyelembevételével – kidolgozták és megreformálták szociális védőhálójukat, az európai gazdaság, a munkaerőpiacok és általában véve a társadalmak fejlődése új kihívásokat és sürgető szükségletet teremtett a jövedelmi egyenlőtlenségek és a szegénység kezelésére szolgáló európai keret aktualizálására.

3.11.

A tagállamok azon jogát, hogy meghatározzák szociális rendszereik alapelveit, az uniós és tagállami hatáskörök egymást kiegészítő jellegét, valamint az EU-Szerződés eszközeinek teljes körű kihasználását a szociális védelem területén tett bármely uniós fellépés vezérelvének kell tekinteni. Fontos továbbá, hogy a meglévő minimumjövedelem-rendszereket a tagállamok átfogó szociális védelmi rendszereivel összefüggésben elemezzék. Ugyanakkor van lehetőség az uniós szintű fellépésre a tagállamok törekvéseinek támogatása terén.

3.12.

A jövedelmi egyenlőtlenségek kezeléséhez a tagállamok részéről határozott reformokra, összehangolt szakpolitikákra és jól célzott intézkedésekre van szükség számos szakpolitikai területen, például az adó- és szociális ellátórendszerek, a bérmegállapítási mechanizmusok, a munkaerőpiaci ösztönzők, az oktatás és képzés, az esélyegyenlőség és a mindenki számára elérhető és megfizethető jó minőségű szolgáltatások területén. Továbbá valamennyi újraelosztási rendszer kulcsfontosságú előfeltétele a jól működő piacokon és versenyképes vállalatokon alapuló fenntartható növekedés.

3.13.

Az EGSZB egyetért az Európai Bizottság szolgálatainak azon következtetésével, hogy a foglalkoztatási tanácsadás, az egyéni cselekvési tervek és az aktivizálási intézkedéseknek a minimumjövedelembe való integrálása növeli a sikeres munkába állás valószínűségét.

3.14.

Az EGSZB hangsúlyozza az Európai Bizottság szolgálatainak azon megállapítását, hogy a minimumjövedelemben részesülők nagy része annak ellenére nem tartozik aktív munkaerőpiaci intézkedések hatálya alá, hogy lehet, hogy képes lenne dolgozni. Bár összességében méltányos egyensúlyt kell teremteni az egyes ösztönzők között és erősebben össze kell kapcsolni a jövedelemtámogatáshoz való hozzájutás feltételeit és az aktivizálási intézkedéseket, figyelmet kell fordítani az olyan különleges csoportokra, mint amilyen a munkaerőpiacon jelen nem levő fiatal felnőtteké, illetve a szegénység vagy a társadalmi kirekesztődés kockázatának kitett fiataloké.

3.15.

Az Európai Szegénységellenes Hálózat (EAPN) a minimumjövedelem-rendszerek három fő szakpolitikai tervezési kritériumaként azonosította a megfelelőséget, a hozzáférhetőséget és a támogató jelleget: — a megfelelőség azt jelenti, hogy elégséges a méltóságteljes élet biztosításához, — a hozzáférhetőség arról szól, hogy hozzáférést és átfogó jogosultságot biztosítson minden olyan személy számára, akinek minimumjövedelem-rendszer igénybevételére van szüksége, — a támogató jelleg az integrált, személyközpontú „aktív bevonási paradigmával” összhangban lévő tervezési paraméterek alkalmazásával függ össze.

3.16.

Amint arra a Tanács politikai megállapodása helyesen rámutat, az aránytalan adminisztratív terhek, a tájékozottság hiánya, illetve a megbélyegzéstől vagy hátrányos megkülönböztetéstől való félelem oda vezethet, hogy a minimumjövedelemre jogosult személyek nem kérnek hozzáférést ahhoz.

3.17.

A szociális gazdasági vállalkozások, valamint általában a kis- és középvállalkozások fontosak, különösen első foglalkoztatókként. Az EGSZB üdvözli az Európai Bizottság szociális gazdaságra vonatkozó cselekvési tervét, valamint sürgeti az Európai Bizottságot, hogy megfelelő szinten értékelje a legjobb projekteket.

3.18.

Különös figyelmet kell fordítani egyes konkrét csoportokra, például az egyszülős családokra, a migráns családokra, a fiatalokra, a fogyatékkal élőkre és a romákra.

3.19.

Manapság sok nyugdíjas megélhetése a minimumjövedelemtől függ, mivel nyugdíja túl alacsony. Ha nem tudnak dolgozni, akkor ezek az idősek nem tudnak visszatérni a munkaerőpiacra, hogy magasabb jövedelemhez jussanak. Olyan nyugdíjrendszerekre van szükségük, amelyek megfelelő nyugdíjat biztosítanak számukra annak érdekében, hogy ne kelljen minimumjövedelem-támogatásra támaszkodniuk. Mivel a tagállamok demográfiai tendenciája azt jelzi, hogy a jövőben több nyugdíjas lesz, fontos, hogy megfelelő nyugdíjakat biztosító nyugdíjrendszerek legyenek.

3.20.

Az EGSZB azt javasolja, hogy a tagállamok legalább évente mérjék fel a minimumjövedelem szintjét, és az infláció figyelembevétele céljából – az infláció szintjétől függően legalább évente egyszer – indexálják azt.

4.   Részletes megjegyzések

4.1.    A minimumjövedelem megfelelőségéről

4.1.1.

Jelenleg számos tagállamban a minimumjövedelem-juttatások rendszere és szintje nem alapul megbízható módszertanon, vagy nem kapcsolódik statisztikailag megalapozott mutatókhoz. Az első lépés az ilyen típusú módszertan kidolgozása, valamint a különböző jövedelemforrások és a háztartások sajátos helyzetének figyelembevétele.

4.1.2.

A minimumjövedelem szintjét illetően az EGSZB megjegyzi, hogy az ajánlás különböző módszereket javasol e minimum meghatározására: a nemzeti szegénységi küszöbre való hivatkozást, a szükséges áruk és szolgáltatások pénzben kifejezett értékének kiszámítását a nemzeti fogalommeghatározások szerint, vagy más hatályos nemzeti jogszabályokra vagy gyakorlatokra való hivatkozást. Ez azt is jelenti, hogy fontolóra lehet venni referencia-költségvetéseket használó rendszereket. Az ilyen rendszerek az adott tagállamban vagy akár régióban a megélhetési költségeket tükröző, nemzetileg meghatározott áru- és szolgáltatáskosáron alapulnak, és segíthetnek a megfelelőségértékelés irányításában.

4.1.3.

Az EGSZB ragaszkodik ahhoz, hogy a minimumjövedelmeket az inflációval – különösen az élelmiszer- és energiaköltségek növekedésével – összhangban kell tartani, és rendszeresen ki kell igazítani. Ebben az értelemben egyértelmű ajánlás a tagállami szintű éves felülvizsgálat.

4.1.4.

Az áru- és szolgáltatáskosarak referencia-költségvetéseit tagállami szinten, európai szintű koordináció mellett kell kidolgozni. Ez segítené a tagállamokat a minimumjövedelem-rendszerek megfelelőségének biztosításában. Az áru- és szolgáltatáskosaraknak tartalmazniuk kell többek között a lakhatás, a víz, az energia, a távközlés, az élelmiszerek, az egészségügy, a közlekedés, a kultúra és a szabadidős tevékenységek költségeit. A valódi árakhoz való pontos és gyors indexálást lehetővé tevő mechanizmusok elengedhetetlenek a megfelelőség biztosításához, különösen a megélhetési költségeket érintő válságok idején.

4.1.5.

A minimumjövedelem-támogatások nem használhatók az alacsony bérek támogatási eszközeként. Amennyiben a dolgozói szegénységben élők számára kiegészítő megoldásokat irányoznak elő, azoknak ideiglenes és kiegészítő jellegű intézkedéseknek kell lenniük. A munkavégzés változatos formáinak elismerése mellett a jó minőségű foglalkoztatás és a tisztességes életszínvonal biztosítása érdekében ösztönözni és támogatni kell az aktív munkaerőpiaci politikát és a megfelelő bérpolitikát, valamint a támogató társadalombiztosítási és adórendszereket. Azoknak, akik tartósan vagy teljesen képtelenek arra, hogy tisztességes körülmények között dolgozzanak a méltóságteljes életért, szilárd biztonsági hálót kell biztosítani mindaddig, amíg szükségük van rá.

4.1.6.

Az EGSZB üdvözli azt a döntést, hogy az olyan juttatások, mint a rokkantsági támogatás, nem képezik részét annak a rászorultsági tesztnek, amely alapján eldönthető, hogy az adott személy jogosult-e a minimumjövedelem-támogatásra. Ezek a juttatások ugyanis a sajátos szükségletekből adódó többletköltségeket fedezik. Ez azt mutatja, hogy nagyfokú érzékenységet tanúsítunk azok iránt, akiknek valóban segítségre van szükségük társadalmunkban.

4.1.7.

Különös figyelmet kell fordítani a kiszolgáltatott családokra és az egyedülálló szülőkre (akik többsége nő), mivel számukra alapvető fontosságú a gyermekek után járó ellátások, valamint a hozzáférhető gyermekgondozási és egyéb gondozási szolgáltatások kiegészítő szerepe.

4.1.8.

A jogszabályban vagy kollektív tárgyalások során meghatározott megfelelő minimálbér értékes eszköz a szegénység kezelésére. A megfelelő minimálbérekről szóló irányelv végrehajtása csökkenteni fogja a szegénység kockázatát a munkaerő jelentős részének esetében – a teljes munkaidőben dolgozó egyedülálló munkavállalók és a kettős jövedelmű háztartások esetében biztosan. A szociális partnereket arra kell ösztönözni, hogy ezt az irányelvet kollektív szerződések révén hajtsák végre. Az irányelv végrehajtását követően a minimálbér adott esetben referenciaként is használható a minimumjövedelem tekintetében, amennyiben a minimumjövedelem a szegénységi szinten helyezkedik el.

4.1.9.

Az EGSZB úgy véli, hogy a minimumjövedelem-rendszereknek készpénz- és természetbeni szolgáltatásokat is magukban kell foglalniuk azok számára, akik nem tudnak dolgozni, vagy akik számára a munkavégzés szinte lehetetlen.

4.1.10.

A munkához kötött ellátások szintén fontos szerepet játszhatnak abban, hogy az inaktív személyeket a munkaerőpiacra vonzzák (5).

4.1.11.

Az Európai Tanács 2030-ra tűzi ki célul, hogy a szegénység vagy a társadalmi kirekesztődés kockázatának kitettek számát 15 millióval csökkentse, és ez nem tűnhet elég nagyratörőnek. Ezt a célt azonban minimumnak kell tekinteni, figyelembe véve, hogy egyes országok a megfelelőség tekintetében jelenleg még akár 20 % alatt is lehetnek, és meglehetősen hosszú időre lesz szükségük a célok eléréséhez. Az Európai Bizottság kijelentette, hogy az ajánlás határidőt állapít meg a jövedelemtámogatás megfelelőségére vonatkozó rendelkezések fokozatos végrehajtására. A többi kihívás – például a jogosulti kör és az igénybevétel – kapcsán a határidőknek rövidebbeknek kell lenniük.

4.2.    A jogosulti körről, a támogathatóságról és az igénybevételről

4.2.1.

Jelenleg a munkanélküli személyek átlagosan 20 %-a nem jogosult a minimumjövedelem-rendszerekre. Ez olyan jogosultsági feltételeknek tudható be, mint a minimális életkor, az országban való tartózkodás időtartama, a család összetételével kapcsolatos kérdések, vagy az, hogy a hajléktalanok nem rendelkeznek lakcímmel stb. A lefedettség e hiányosságait a tagállamoknak kell orvosolniuk. Problémát jelent továbbá a jogosultság folytonossága a különböző élet- és tevékenységi szakaszokban. A tagállamokban minden esetben átlátható és megkülönböztetésmentes hozzáférési kritériumokat kell bevezetni.

4.2.2.

Úgy tűnik, hogy az igénybevétel elmaradásáért a felelősség nagyrészt az adminisztrációt terheli. Ez méltánytalan és korrigálandó. Az igénybe nem vett minimumjövedelem mértéke a tagállamokban állítólag 30 % és 50 % között mozog. Ez nagyon magas aránynak és egy meglehetősen tág becslésnek tűnik. A tagállamokat ösztönözni kell arra, hogy információkat gyűjtsenek az igénybevétel elmaradásáról, valamint e rendkívül magas érték okairól. Az EGSZB teljes mértékben támogatja, hogy a Tanács politikai megállapodása olyan intézkedések révén kívánja ösztönözni a minimumjövedelem teljes körű igénybevételét, mint például az adminisztratív terhek csökkentése, a felhasználóbarát tájékoztatás biztosítása, valamint a megbélyegzés elleni fellépés és az elegendő forrással nem rendelkező személyek proaktív megszólítása.

4.2.3.

Kifejezetten biztosítani kell a minimumjövedelemhez való hozzáférést 18 éves kortól kezdve a fiatal felnőttek, valamint a migránsok számára. Mivel a minimumjövedelem nem járulékalapú juttatás, ügyelni kell arra, hogy elkerüljük a kétértelmű megfogalmazást azzal kapcsolatban, hogy mi tekintendő „megfelelő” tartózkodási időnek.

4.2.4.

Uniós szinten lebontott mennyiségi és minőségi mutatókra van szükség ahhoz, hogy meghatározzuk a minimumjövedelem-rendszerek jelenlegi jogosulti körét. Különös figyelmet kell fordítani a felhasználási arányra és a hatékonyságra, különösen a marginalizált csoportok, köztük a romák, a menekültek és a hajléktalanok tekintetében.

4.3.    A munkaerőpiachoz való hozzáférésről

4.3.1.

A minimumjövedelem-rendszereket erős aktivizálási intézkedésekkel kell kialakítani azon személyek számára, akik képesek dolgozni, szem előtt tartva az ideiglenes ellátás prioritásaira vonatkozó politikákat. Az ösztönzési csapda elkerülése érdekében a munkából származó jövedelem semmi esetre sem csökkentheti aránytalanul a szociális juttatásokat.

4.3.2.

A közmunkaprogramokban való részvételt és a szociális gazdasági ágazatban rejlő lehetőségeket teljes mértékben ki kell teljesíteni, különösen a kiszolgáltatottabb csoportok tekintetében.

4.3.3.

A tartósan munkanélküli és az inaktív személyek számára különösen fontos a célzott támogatás ahhoz, hogy be tudjanak lépni a munkaerőpiacra. A munkához kötött ellátások a kiszolgáltatott csoportok befogadását elősegítő strukturális intézkedésekkel együtt megkönnyíthetik a munkaerőpiacra való belépésüket, de ezeknek ideiglenesnek kell lenniük.

4.3.4.

Az aktivizálási programokban való részvételhez olyan megfelelő intézkedésekre van szükség, mint például az oktatási, képzési, valamint az egész életen át tartó tanulást célzó programok, és ezeket olyan támogató szolgáltatásokkal kell kiegészíteni, mint a tanácsadás, a coaching vagy az álláskereséshez nyújtott segítség. A hatékony intézkedések kidolgozásához a tagállamoknak az érintett érdekelt felekkel, például a szociális partnerekkel együttműködésben határozottan el kell kötelezniük magukat az aktív munkaerőpiaci politikák mellett. A közigazgatási intézményeknek és alkalmazottaiknak megfelelően képzetteknek kell lenniük ahhoz, hogy ellássák nehéz feladatukat, és szakértői és tudományos ismeretekre kell támaszkodniuk. Szisztematikusan figyelembe kell venni a munkanélküliek egyéni képesítéseit, lehetőségeit, készségeit és karrierterveit.

4.4.    Az alapvető szolgáltatásokhoz való hozzáférésről

4.4.1.

Az ajánlás megerősíti, hogy garantálni kell a jó minőségű és megfizethető alapvető szolgáltatásokhoz (víz, víziközmű-szolgáltatás, energia, közlekedés, pénzügyi szolgáltatások és digitális kommunikáció) való tényleges hozzáférést, a szociális jogok európai pillérének 20. alapelvében felsoroltak szerint. A digitalizációt az alapvető szolgáltatásokhoz való hozzáférés új társadalmi meghatározójának kell tekinteni, és intézkedéseket kell hozni a digitális szakadék áthidalására.

4.5.    Az irányításról

4.5.1.

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy minden szinten hatékonyabbá kell tenni a szociális biztonsági hálók irányítását. Különös figyelmet kell fordítani a különböző érdekelt felek közötti szoros horizontális és vertikális koordinációra. Az érdekelt felek szerepét és felelősségi körét egyértelműen meg kell határozni, elkerülve a silómentalitást.

4.5.2.

A minimumjövedelem-rendszerek végrehajtásába valamennyi tagállamban be kell vonni valamennyi érdekelt felet, beleértve a civil társadalmi szervezeteket (különösen a szegénységben élőkkel foglalkozó szervezeteket), a szociális szolgáltatókat és a szociális partnereket. A folyamatban lévő nyomonkövetési és értékelési rendszerek fejlesztésének részeként konzultálni kell az érdekelt felekkel.

4.6.    A nyomon követésről

4.6.1.

Amint az a Tanács politikai megállapodásában is szerepel, az ajánlás célkitűzéseinek leghatékonyabb megvalósítása érdekében szükség van a jövedelemtámogatási politikák és a kapcsolódó munkaerőpiaci aktivizálási intézkedések végrehajtására, valamint a szolgáltatásokhoz való hozzáférés folyamatos nyomon követésére, rendszeres értékelésekkel alátámasztva. A tagállamoknak az eredményjelentéseket az érintett civil társadalmi és jóléti szervezetek és szociális partnerek lényegi részvételével kell elkészíteniük, vagy az Európai Bizottság nyomonkövetési mechanizmusának rendszeresen foglalkoznia kell ezek jelentéseivel. Az EGSZB nem a számos uniós szintű érdekelt fél egyike – ahogyan azt az ajánlástervezet említi –, hanem a Szerződés alapján központi intézmény a nyomonkövetési folyamatban.

4.6.2.

A minimumjövedelem-rendszereknek olyan biztosítékokat kell tartalmazniuk, amelyek garantálják a tényleges vagy potenciális kedvezményezettekkel szembeni megkülönböztetésmentességet, valamint olyan mechanizmusokat, amelyek biztosítják a kiszolgáltatott csoportok hozzáférését. Minden tagállamnak belső testületeket kell létrehoznia annak érdekében, hogy ellenőrizzék az adatvédelem és az érintettek alapvető jogainak tiszteletben tartását.

4.6.3.

Az előrelépés érdekében az uniós szinten rendelkezésre álló információkra kell építeni, és meg kell tenni a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy minden tagállam jobb helyzetbe kerüljön ahhoz, hogy javítsa a nemzeti jövedelemrendszerek működését. Ez magában foglalja a nemzeti gyakorlatok cseréjének, illetve tematikus szemináriumoknak és rendezvényeknek a megszervezését is. Ebben a tekintetben és az előrehaladás áttekintése érdekében az EGSZB üdvözli az olyan javasolt intézményi tevékenységeket, mint az Európai Bizottság és a tagállamok között a szociális védelemmel foglalkozó bizottságon, a Foglalkoztatási Bizottságon és az állami foglalkoztatási szolgálatok hálózatán belül meglévő együttműködés megerősítése. Ugyanakkor meg kell találni a módját az adatvédelmi jogszabályok által okozott akadályok és nehézségek leküzdésének, amelyek szükségtelenül hátráltathatják a hatóságok közötti zökkenőmentes együttműködést.

4.6.4.

A tagállamok nyomon követésének szakaszai elengedhetetlenek, különösen azon tagállamok esetében, amelyek még mindig messze elmaradnak a célok teljesítésétől. Az EGSZB hangsúlyozza, hogy fontos egyértelmű irányt meghatározni az európai szemeszter és más eszközök segítségével annak érdekében, hogy továbbra is figyelemmel lehessen kísérni valamennyi tagállam előrehaladását.

---

(1)  Lásd: Minimum income support for families with children in Europe and the US. Where do we stand? – Ive Marx, Elize Aerts, Zachary Parolin, 2022. május, SocArXiv; Children at risk of poverty or social exclusion.

(2)  Mindenkinek, aki nem rendelkezik elegendő forrással, joga van a megfelelő minimumjövedelmet garantáló juttatásokhoz, amely az élet minden szakaszában biztosítja a méltósággal élhető életet, valamint a termékekhez és szolgáltatásokhoz való tényleges hozzáférést. Azon személyek esetében, akik képesek munkát vállalni, a minimumjövedelem-juttatásokat össze kell kapcsolni a munkaerőpiacra történő (újbóli) beilleszkedést ösztönző intézkedésekkel.

(3)  Az EGSZB a minimumjövedelem kérdését eddig az alábbi véleményeiben vizsgálta: Európai keretirányelv a minimumjövedelmi rendszerekről (saját kezdeményezésű vélemény) (HL C 190., 2019.6.5., 1. o.); Tisztességes minimálbérek Európában (feltáró vélemény az Európai Parlament/a Tanács felkérésére) – 1.6. és 3.3.7. pont (HL C 429., 2020.12.11., 159. o.); Európai minimáljövedelem és szegénységi mutatók (saját kezdeményezésű vélemény) (HL C 170., 2014.6.5., 23. o.).

(4)  OECD (2021): Tax and fiscal policies after the COVID-19 crisis.

(5)  A munkához kötött ellátások munkaerőpiaci szerepét „A tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó iránymutatások” című vélemény (SOC/737) 3.4.3. pontja emeli ki (HL C 486., 2022.12.21., 161. o.).