EUR-Lex Πρόσβαση στο δίκαιο της Ευρωπαϊκής Ένωσης
Το έγγραφο αυτό έχει ληφθεί από τον ιστότοπο EUR-Lex
Έγγραφο 62022TN0369
Case T-369/22: Action brought on 24 June 2022 — Heßler v Commission
T-369/22. sz. ügy: 2022. június 24-én benyújtott kereset – Heßler kontra Bizottság
T-369/22. sz. ügy: 2022. június 24-én benyújtott kereset – Heßler kontra Bizottság
HL C 326., 2022.8.29, σ. 19 έως 21
(BG, ES, CS, DA, DE, ET, EL, EN, FR, GA, HR, IT, LV, LT, HU, MT, NL, PL, PT, RO, SK, SL, FI, SV)
|
2022.8.29. |
HU |
Az Európai Unió Hivatalos Lapja |
C 326/19 |
2022. június 24-én benyújtott kereset – Heßler kontra Bizottság
(T-369/22. sz. ügy)
(2022/C 326/27)
Az eljárás nyelve: német
Felek
Felperes: Michael Heßler (Mannebach, Németország) (képviselő: I. Steuer ügyvéd)
Alperes: Európai Bizottság
Kérelmek
A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:
|
— |
semmisítse meg a kinevezésre jogosult hatóságnak a panasz tárgyában hozott 2022. március 25-i határozatát; |
|
— |
kötelezze az alperest arra, hogy a 260/68/EGK, Euratom, ESZAK rendelet 3. cikke (4) bekezdésének második albekezdése szerinti adómentességet, amint azt az adminisztratív vezetők 222/04 következtetései megállapítják, 2021. augusztus 1-jéig visszamenőleges hatállyal továbbra is biztosítsa mindaddig, ameddig annak feltételei fennállnak; |
|
— |
rendelje el, hogy az elmaradt kifizetések után a költségvetési rendelet szerinti kamatot kell fizetni; |
|
— |
kötelezze az alperest a költségek viselésére. |
Jogalapok és fontosabb érvek
A panasz tárgyában hozott határozat szerint a felperes, aki a 260/68 rendelet (1) értelmezése érdekében az adminisztratív vezetők 222/04 következtetéseire hivatkozik, figyelmen kívül hagyja a 2020. március 12-i XB kontra EKB ítéletben (T-484/18, nem tették közzé, EU:T:2020:90) kialakított új ítélkezési gyakorlatot. Ezenkívül a következtetéseknek az egyedi esetekben nincs kötelező erejük. Ezért azokat az adminisztrációnak nem kell alkalmaznia, mivel végeredményben minden határozat egyedi esetben hozott határozat. Az a körülmény, hogy a felperes helyzete nem hasonlítható össze a T-484/18. sz. ügy felperesének helyzetével, nem releváns, mivel csak az eltartott gyermek után járó támogatásban való részesülés jogosít adókedvezményre.
Keresete alátámasztása érdekében a felperes a következő négy jogalapra hivatkozik.
|
1. |
Első jogalap: az adminisztráció mulasztása A felperes – mint korábban – a 260/68 rendelet 3. cikke (4) bekezdésének második albekezdése szerinti, az adminisztratív vezetők 222/04 következtetéseiben részletesebben kifejtett adómentesség további nyújtása iránti két kérelmet nyújtott be a 26. életévét betöltött két gyermekére tekintettel. Az adminisztráció ezt követően két, tájékoztatást tartalmazó elektronikus levelet küldött a felperesnek, jelezve, hogy a T-484/18. sz. ítélet értelmében már csak akkor jár adókedvezmény, ha a felperes eltartott gyermek után járó támogatásban részesül. Közölte továbbá, hogy e tájékoztatással szemben a felperes a személyzeti szabályzat 90. cikke alapján nem nyújthat be panaszt, mivel az nem minősül határozatnak. Következésképpen az adminisztráció a felperes kérelmével kapcsolatban nem hozott határozatot. |
|
2. |
Második jogalap: a panasz tárgyában hozott határozat tárgyának téves volta A panasz tárgyának és a határozatnak semmi köze egymáshoz. A felperes a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése alapján a válaszadás elmulasztása miatt panaszt nyújtott be. 2022. március 25-én azonban a felperes által – ténylegesen el nem fogadott határozatok visszavonása iránt – benyújtott állítólagos kérelmet elutasították azzal az indokkal, hogy e határozatok helyesek. |
|
3. |
Harmadik jogalap: az „eltartott gyermek” fogalmának téves értelmezése Az adminisztráció álláspontja szerint csak azon gyermek minősül eltartott gyermeknek, amely eltartott gyermek után járó támogatásra jogosult. Mivel a felperes gyermekei túllépték a 26 éves korhatárt, a felperesnek már nincs eltartott gyermeke, így nem jogosult adómentességre. Az adminisztráció így összekeveri az eltartott gyermek fogalmát az eltartott gyermek után járó támogatás további feltételeivel. |
|
4. |
Negyedik jogalap: az adómentesség feltételeinek téves értelmezése
|
(1) Az Európai Közösségeket illető adó alkalmazása feltételeinek és eljárásának megállapításáról szóló, 1968. február 29-i 260/68/EGK, Euratom, ESZAK tanácsi rendelet (HL 1968. L 56., 8. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 1. kötet, 33. o.).
(2) Az Európai Gazdasági Közösség és az Európai Atomenergia-közösség kiváltságairól és mentességeiről szóló jegyzőkönyv 12. cikkének első bekezdésében előírt, a Közösséget illető adó alkalmazása feltételeinek és eljárásának megállapításáról szóló 32/EGK, 12/EAK rendelet (HL 1962. 45., 1461. o.).