A Törvényszék (kibővített kilencedik tanács) T-351/18. és T-584/18. sz., Ukrselhosprom PCF és Versobank kontra EKB egyesített ügyekben 2021. október 6-án hozott ítélete ellen a Versobank AS által 2021. december 17-én benyújtott fellebbezés

(C-803/21. P. sz. ügy)

(2022/C 73/34)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Fellebbező: Versobank AS (képviselő: O. Behrends, Rechtsanwalt)

A többi fél az eljárásban: Európai Központi Bank (EKB), Európai Bizottság, Ukrselhosprom PCF LLC

A fellebbező kérelmei

A fellebbező azt kéri, hogy a Bíróság

Jogalapok és fontosabb érvek

Fellebbezésének alátámasztására a fellebbező hat jogalapra hivatkozik.

Az első fellebbezési jogalapjában azt állítja, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, mivel tévesen feltételezte, hogy nincsen helye határozni a T-351/18. sz. ügyben, tévesen nem vette figyelembe azt, hogy a második vitatott határozat állítólagos ex tunc hatálya sértette az EUMSZ 263. cikket, és tévesen feltételezte, hogy a fellebbezőnek nem fűződik érdeke az első vitatott határozat megsemmisítéséhez.

A második fellebbezési jogalapjában azt állítja, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot az alapvető eljárásjogi követelmények számos megsértésével kapcsolatban.

A harmadik fellebbezési jogalapjában azt állítja, hogy a Törvényszék tévesen nem ismerte el, hogy az EKB meghaladta hatáskörét a fizetési szolgáltatások és egyéb pénzügyi szolgáltatások, illetve az AML/CFT (a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelem) terén és szanálási kérdésekben tett megállapításaival.

A negyedik fellebbezési jogalapjában azt állítja, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor olyan megállapításokat tett valamely kérdésben, amelyeknek akadályát képezte egy nemzeti közigazgatási bíróság előtt létrejött egyezség.

Az ötödik fellebbezési jogalapjában azt állítja, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta az SRMR-t (1) a nemzeti jog helyett a fizetésképtelenséggel vagy valószínűleg fizetésképtelenné válással kapcsolatos értékelések, valamint a szanálási mellőzéséről szóló határozatok tekintetében, és félreértelmezte azok jelentőségét anélkül, hogy elrendelte volna azok ismertetését.

A hatodik fellebbezési jogalapjával azt állítja, hogy a Törvényszék (1) nem tartotta tiszteletben saját, az EUMSZ 263. cikkből eredő hatáskörének határait, amikor olyan, a nemzeti jog által szabályozott megállapításokat tett, amelyek az illetékes nemzeti hatóságok és bíróságok kizárólagos hatáskörébe tartoznak, és meghaladta az EKB határozatainak felülvizsgálatát azáltal, hogy olyan megállapításokat tett és értékeléseket végzett, amelyeket az EKB nem tett meg, illetve végzett el; (2) határozatát meglepő megállapításokkal indokolta, amelyek egy elkésett, hosszú dokumentumokat tartalmazó, közvetlenül a tárgyalás előtt benyújtott beadványon alapultak, amely utóbbiról a fellebbezőnek nem volt alkalma észrevételeket tenni; (3) elmulasztotta figyelembe venni, hogy az eljárás megkezdése előtt megsértették a fellebbezőnek a Charta 47. cikkéből eredő jogait, valamint azt, hogy az eljárás során folyamatosan hiányzott a fellebbező tényleges képviselete; és (4) tévesen tagadta meg, hogy elrendelje a nemzeti szinten hozott szanálási határozatok előterjesztését, de ennek ellenére részletes és téves nézeteket fogalmazott meg e határozatok jogi jelentősége és jogalapja tekintetében.

(1)  A hitelintézeteknek és bizonyos befektetési vállalkozásoknak az Egységes Szanálási Mechanizmus keretében történő szanálására vonatkozó egységes szabályok és egységes eljárás kialakításáról, valamint az Egységes Szanálási Alap létrehozásáról és az 1093/2010/EU rendelet módosításáról szóló, 2014. július 15-i 806/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2014. L 225., 1. o.).