52020IP0286

EUR-Lex

Baza aktów prawnych Unii Europejskiej

Ten dokument pochodzi ze strony internetowej EUR-Lex

EUROPA
EUR-Lex strona główna
EUR-Lex - 52020IP0286 - PL

Pomoc

Jak wyszukiwać?

Więcej opcji wyszukiwania znajdziesz Wyszukiwanie zaawansowane

Dokument 52020IP0286

Az Európai Parlament 2020. október 23-i állásfoglalása a nemek közötti egyenlőségről az EU kül- és biztonságpolitikájában (2019/2167(INI))

HL C 404., 2021.10.6, str. 202—214 (BG, ES, CS, DA, DE, ET, EL, EN, FR, HR, IT, LV, LT, HU, MT, NL, PL, PT, RO, SK, SL, FI, SV)

HTML

PDF

Dziennik Urzędowy

2021.10.6.

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 404/202

P9_TA(2020)0286

A nemek közötti egyenlőség az EU kül- és biztonságpolitikájában

Az Európai Parlament 2020. október 23-i állásfoglalása a nemek közötti egyenlőségről az EU kül- és biztonságpolitikájában (2019/2167(INI))

(2021/C 404/12)

Az Európai Parlament,

—	tekintettel az ENSZ fenntartható fejlődési céljaira, és különösen az 5. és 16. számú célra,

—	tekintettel a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről szóló ENSZ-egyezményre (CEDAW),

—	tekintettel, az EU és az ENSZ közötti stratégiai partnerség 2019–2021-re meghatározott prioritásaira, amelyeket a Tanács 2018. szeptember 18-án hagyott jóvá, és amelyek fő elemét a nők, a béke és a biztonság képezi,

—	tekintettel a Nők Negyedik Világkonferenciáján 1995-ben elfogadott Pekingi Nyilatkozatra és Cselekvési Platformra, és az ezek felülvizsgálatáról rendezett konferenciák eredményeire,

—

tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának a nőkről, a békéről és a biztonságról szóló, 2000. október 31-i 1325. sz. határozatára és az azt követő 2008. június 19-i 1820. sz. határozatára; 2009. szeptember 30-i 1888. sz. határozatára; 2009. október 5-i 1889. sz. határozatára; 2010. december 16-i 1960. sz. határozatára; 2013. június 24-i 2106. sz. határozatára; 2013. október 18-i 2122. sz. határozatára; 2015. október 13-i 2242. sz. határozatára; 2019. április 23-i 2467. sz. határozatára és 2019. október 29-i 2493. sz. határozatára,

—	tekintettel az Egyesült Nemzetek Éghajlatváltozási Keretegyezménye Feleinek 21. Konferenciáján (COP21) Párizsban, 2015. december 12-én elfogadott megállapodásra (Párizsi Megállapodás),

—	tekintettel a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) 2017 decemberében, Buenos Airesben megrendezett miniszteri konferenciáján elfogadott, a kereskedelemről és a nők gazdasági szerepvállalásának erősítéséről szóló közös nyilatkozatra,

—

tekintettel az emberkereskedelem megelőzéséről, és az ellene folytatott küzdelemről, az áldozatok védelméről, valamint a 2002/629/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról szóló, 2011. április 5-i 2011/36/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre (1), valamint a gyermekek szexuális bántalmazása, szexuális kizsákmányolása és a gyermekpornográfia elleni küzdelemről, valamint a 2004/68/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról szóló, 2011. december 13-i 2011/93/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre (2),

—	tekintettel a nemzetközi szervezett bűnözés elleni ENSZ-egyezményre és az azt kiegészítő jegyzőkönyvekre, elsősorban az emberkereskedelem, különösen a nőkkel és gyermekekkel való kereskedelem megelőzéséről, visszaszorításáról és büntetéséről szóló jegyzőkönyvre,

—	tekintettel az EU–ENSZ Reflektorfény kezdeményezésre,

—	tekintettel a nőkről, a békéről és a biztonságról szóló, 2018. december 10-i tanácsi következtetésekre,

—	tekintettel a nőkre, a békére és a biztonságra vonatkozó új uniós stratégiai megközelítésre és a 2019–2024-es időszakra szóló uniós cselekvési tervre,

—	tekintettel az Európai Unió Tanácsának 2013. június 24-i ülésén elfogadott, a leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű és interszexuális (LMBTI) személyek emberi jogai maradéktalan érvényesítésének elősegítését és védelmét szolgáló iránymutatásokra,

—	tekintettel az LMBTI-személyekkel kapcsolatos intézkedések 2015 decemberében a Bizottság által közzétett listájára,

—	tekintettel a Tanács által 2015. október 26-án elfogadott, a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó, a 2016–2020 közötti időszakra szóló II. uniós cselekvési tervre (II. cselekvési terv) és az arról szóló éves végrehajtási jelentésekre,

—

tekintettel „A nemek közötti egyenlőség és a nők társadalmi szerepvállalásának növelése: az EU külkapcsolati politikájának hozzájárulása a nők és a lányok életének átalakulásához (2016–2020)” című együttes szolgálati munkadokumentum (SWD(2015)0182) végrehajtásáról szóló, 2018. május 31-i (3), valamint az ENSZ Biztonsági Tanácsának a nőkről, a békéről és a biztonságról szóló 1325 (2000) sz. határozatának 10. évfordulójáról szóló, 2010. november 25-i (4) állásfoglalására,

—	tekintettel a fejlesztési politikáról szóló, 2017. május 19-i európai konszenzusra,

—	tekintettel az EU nemi esélyegyenlőségi stratégiájáról szóló, 2020. március 5-i bizottsági közleményre (COM(2020)0152),

—	tekintettel az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) polgári műveleti parancsnoka által 2018. október 8-án kiadott, „A missziók vezetői és személyi állománya számára a nemek közötti egyenlőség elvének általános érvényesítéséről” című operatív iránymutatásokra,

—	tekintettel a Tanács által 2012. március 22-én elfogadott, „A nőkről, a békéről és a biztonságról szóló ENSZ BT-határozatok végrehajtása a KBVP-missziók és -műveletek összefüggésében” című dokumentumra,

—	tekintettel a KBVP-missziókra és -műveletekre vonatkozó, 2018. január 22-i felülvizsgált általános magatartási normákra,

—	tekintettel az EKSZ nemek közötti egyenlőségre és esélyegyenlőségre vonatkozó, 2017. novemberi stratégiájára (2018–2023),

—	tekintettel az emberi jogoknak és a nemek közötti egyenlőségnek az Európai Unió közös biztonság- és védelempolitikájában való érvényesítéséről szóló, 2016. november 10-i EKSZ-jelentésre,

—	tekintettel az EKSZ 2016 júniusában közzétett, kül- és biztonságpolitikára vonatkozó globális stratégiájára,

—	tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 2. cikkére, 3. cikkének (5) bekezdésére és 21. cikkének (1) bekezdésére,

—	tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 8. cikkére,

—	tekintettel eljárási szabályzata 54. cikkére,

—	tekintettel a Külügyi Bizottság véleményére,

—	tekintettel a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság jelentésére (A9-0145/2020),

mivel a férfiak és a nők közötti egyenlőség elve az Európai Unió egyik alapértéke, amelyet a Szerződések és az Európai Unió Alapjogi Chartája rögzít; mivel ezért a nemek közötti egyenlőség érvényesítését horizontális elvként valamennyi uniós tevékenységben és politikában végre kell hajtani és azokba be kell építeni; mivel az EU-nak hozzá kell járulnia egy olyan világ megteremtéséhez, amelyben nemre, fajra, színre, etnikai vagy társadalmi származásra, genetikai tulajdonságra, nyelvre, vallásra vagy meggyőződésre, politikai vagy más véleményre, nemzeti kisebbséghez tartozásra, vagyoni helyzetre, születésre, fogyatékosságra, korra, szexuális irányultságra vagy nemi identitásra való tekintet nélkül minden ember békésen élhet, egyenlő jogokat élvez, és azonos lehetőségeket kap a benne rejlő potenciál kiaknázására;

mivel az ötödik fenntartható fejlesztési cél a nemek közötti egyenlőség elérése és valamennyi nő és lány társadalmi szerepvállalásának növelése világszerte; mivel egyetlen fejlesztési stratégia sem lehet eredményes mindaddig, amíg a nők és a lányok nem kapnak bennük központi szerepet, és mivel az ötödik fenntartható fejlődési célt átfogó módon be kell építeni az EU intézkedési hatáskörébe tartozó különböző szakpolitikai területekbe;

mivel több ország – például Svédország, Dánia, Svájc és Norvégia – a nemek közötti egyenlőségre összpontosító külpolitika irányába történő előrelépést szolgáló kereteket fogadott el, és mivel többek között Franciaország, Spanyolország, Luxemburg, Írország, Ciprus és Németország bejelentette, hogy a nemek közötti egyenlőséget külpolitikája egyik prioritásává kívánja tenni; mivel egy ilyen típusú politikának a nemi sztereotípiák ellen ható szemléletet is elő kell mozdítania a külpolitikában, amely védi és előmozdítja a nők és más, hagyományosan marginalizált csoportok emberi jogait, biztosítja a szociális, gazdasági és politikai erőforrásokhoz való méltányos hozzáférésüket és minden szinten való részvételüket, megfelelő forrásokat különít el e jövőkép megvalósítására, és figyelembe veszi az emberi jogok női védelmezőinek és a civil társadalomnak a véleményét; mivel minden jövőbeli uniós kül- és biztonságpolitikának e célok elérésére kell törekednie;

mivel a nőket és lányokat különösen érinti a fizikai, pszichológiai és nemi erőszak, a szegénység, a fegyveres konfliktusok és az éghajlati és egészségügyi, illetve egyéb vészhelyzetek hatása, és szerepvállalásuk fokozása elengedhetetlen e problémák leküzdéséhez; mivel visszaesés tapasztalható a nők és az LMBTIQ+-személyek jogainak érvényesítése terén; mivel a biztonsági igényekre vonatkozó minden értelmezésben az emberi jogoknak kiemelt helyet kell kapniuk a békéhez vezető fellépések előmozdítása érdekében; mivel a Tanácsnak az LMBTI-személyekre vonatkozó iránymutatásai hatékony eszközt jelentenek annak előmozdítására, hogy az LMBTI-személyek teljes mértékben élhessenek emberi jogaikkal, valamint jó alapot képeznek az LMBTI-személyek egyenlőségére vonatkozó, hamarosan elkészülő ambiciózus stratégia számára;

mivel az olyan kül- és biztonságpolitika, amely nem képviseli a nők, lányok és LMBTI+-személyek jogait, és nem kezeli a jelenleg fennálló igazságtalanságokat, tovább erősíti az egyensúlyhiányokat; mivel bárkinek, aki véget kíván vetni ezeknek az igazságtalanságoknak, el kell ismernie a nemek közötti egyenlőtlen erőviszonyokat;

mivel a közbeszéd a nőket és lányokat gyakran hozza összefüggésbe az áldozattá válással, ami miatt nem tekintik őket képesnek önálló döntéshozatalra és pozitív változások előidézésére; mivel egyre több bizonyíték támasztja alá, hogy a nők és lányok konfliktusmegelőzésben és -megoldásban, békeépítésben és a konfliktust követő újjáépítésben való érdemi részvétele növeli a béke fenntarthatóságát, minőségét és tartósságát, valamint a helyi közösségek ellenálló képességét, és segít megelőzni a nemi alapú erőszak minden formáját; mivel annak ellenére, hogy a nőknek ennyire meghatározó szerepük van a tartós béke kialakítása szempontjából, az 1992 és 2018 közötti időszak legfőbb békefolyamataiban részt vevő tárgyalók mindössze 13 %-a, az aláírók csak 4 %-a és a közvetítők csupán 3 %-a volt nő;

mivel a nők és lányok a hátrányos megkülönböztetés több formájával is szembesülhetnek; mivel a nemi alapú erőszak, beleértve a korai és kényszerházasságot, és a női nemi szervek megcsonkítását, az egészségügyi ellátáshoz, az oktatáshoz, a tiszta vízhez, a megfelelő higiénés körülményekhez és a táplálkozáshoz való nem megfelelő hozzáférés, a szexuális és reprodukciós egészséggel és jogokkal kapcsolatos szolgáltatásokhoz való korlátozott hozzáférés, valamint a politikai döntéshozatalban, illetve a köz- és magánintézményekben való egyenlőtlen részvétel hozzájárul a megkülönböztetéshez és a marginalizálódáshoz; mivel a lányok erőszak és hátrányos megkülönböztetés elleni védelme, különös tekintettel az oktatásra, a tájékoztatásra és az egészségügyi szolgáltatásokra, ideértve a szexuális és reprodukciós egészséget és jogokat, különösen fontos annak biztosításához, hogy a lányok maradéktalanul érvényesíthessék emberi jogaikat; mivel a menekült és migráns lányok különösen kiszolgáltatott helyzetben vannak;

mivel a mai lányok lesznek azok, akiknek a jövőben meg kell majd küzdeniük a konfliktusok és vészhelyzetek következményeivel, és elhúzódó konfliktusok esetén pedig ők lesznek azok, akik hosszú távú hatással járó, káros körülmények között fognak felnőni; mivel a lányoknak egyedi szükségleteik vannak, és olyan egyedi kihívásokkal néznek szembe, amelyek különböznek a felnőtt nőkétől, és amelyeket a „gyermekek” és a „nők” tágabb kategóriáiban gyakran nem ismernek fel;

mivel a 2020-as év a nők jogaival és a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos keretrendszerek, többek között az 1995-ben elfogadott Pekingi Nyilatkozat és Cselekvési Platform, és az ENSZ Biztonsági Tanácsának a nőkről, a békéről és a biztonságról szóló, 2000-ben elfogadott 1325. sz. határozata létrejöttének fontos évfordulója;

mivel a nőkre, a békére és a biztonságra vonatkozó uniós stratégiai megközelítés jelentős előrelépést jelent a nőkre, a békére és a biztonságra vonatkozó menetrendben való uniós szerepvállalás tekintetében; mivel e megközelítés hangsúlyozza, hogy a tartós béke és biztonság elérése érdekében konkrét kötelezettségvállalásokra és fellépésekre, továbbá a nők és lányok bevonására, védelmére és támogatására van szükség; mivel e stratégiai megközelítés végrehajtása érdekében 2019-ben elfogadták a nőkre, a békére és a biztonságra vonatkozó uniós cselekvési tervet, ám a szakpolitikai kötelezettségvállalásnak a gyakorlatba történő átültetése továbbra is kihívást jelent; mivel rendkívül fontos, hogy az uniós alkalmazottak fokozzák arra irányuló erőfeszítéseiket, hogy a nők, a béke és a biztonság szempontjait beépítsék munkájukba nemcsak a missziók eredményességének javítása céljából, hanem azért is, hogy önmagukban a nők jogai és a nemek közötti egyenlőség biztosítva legyen;

mivel a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó II. cselekvési terv (GAP II) a Parlament azon ajánlásainak eredményeként jött létre, amelyek az EU intézményi kultúrájának a székhelyen és a küldöttségek szintjén történő megváltoztatására helyezték a hangsúlyt annak érdekében, hogy rendszerszinten változtassák meg a nemek közötti egyenlőség elvének EU általi megközelítését, illetve amelyek a nők és lányok életének a négy fő területen hozott intézkedések révén történő átalakítására koncentráltak; mivel a nemek közötti egyenlőség érvényesítése és előmozdítása az EU kül- és biztonságpolitikájában nagyban függ a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó II. cselekvési terv sikeres végrehajtásától és értékelésétől, amely értékelés célja, hogy javaslatokat tegyen a továbbfejlesztett jövőbeli GAP-keretrendszerre (a 2020-ban elfogadásra kerülő, a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó III. uniós cselekvési tervre) vonatkozó intézkedésekre;

mivel az I. cselekvési terv (GAP I) hozott ugyan némi előrelépést, számos hiányossága is volt: szűk hatály, a nemek közötti egyenlőség szempontját érvényesítő költségvetés-tervezés hiánya, a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó keret megértésének hiánya az uniós küldöttségek részéről, az uniós vezetők elkötelezettségének hiánya, valamint az intézményi struktúra, és a személyzet motiválására és megfelelő támogatására irányuló ösztönzők hiánya; mivel a II. cselekvési terv (GAP II) fontos előrelépést jelentett a nemek közötti egyenlőség előmozdítása terén az EU külkapcsolataiban, számos pozitív tendenciával, ám az EU és a tagállamok részéről teljes mértékű tudatosságot és szilárd elköteleződést igényel ahhoz, hogy megelőzzék a helyzet romlását és felgyorsítsák az előrelépést; mivel a II. cselekvési terv még mindig számos hiányosságot mutat a fő prioritások és a nemek közötti egyenlőséghez kapcsolódó fenntartható fejlesztési célok végrehajtása, az összes célkitűzés terén elért haladásról és a minőségi adatokról szóló pontos jelentéstétellel kapcsolatos kihívások, valamint a nemek közötti egyenlőség szempontjainak a szakpolitikai párbeszédekben való érvényesítése tekintetében; mivel továbbra is szükség van hatályának további bővítésére, a nemek közötti egyenlőség szempontját érvényesítő költségvetés-tervezés megfelelő végrehajtására, valamint a programozási és a költségvetési ciklusok időkereteinek összehangolására; mivel az uniós vezetők nagyobb elkötelezettsége, valamint az intézményi struktúra és a személyzet motiválását és megfelelő támogatását és képzését célzó ösztönzők életbe léptetése létfontosságú ahhoz, hogy világszerte kézzelfogható eredményeket lehessen elérni a nemek közötti egyenlőség terén;

M.	mivel a II. cselekvési terv azt a célt tűzte ki, hogy 2020-ig az összes új uniós kezdeményezés 85 %-ában érvényesítsék a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos intézkedéseket; mivel az előrelépés ellenére 2018-ban az új programok mindössze 55–68 %-a foglalta magában a nemek közötti egyenlőséget;

mivel az uniós küldöttségek és missziók a II. cselekvési terv közvetlen végrehajtásán dolgoznak a partnerországokban, a küldetések és missziók vezetőinek és személyi állományának vezető szerepe és tudása pedig jelentős szerepet játszik a II. cselekvési terv sikeres végrehajtásának biztosításában; mivel az ajánlások szerint több nő számára kell lehetővé tenni az uniós küldöttségek vezetői és irányítói pozícióinak betöltését;

mivel a nők továbbra is jórészt alulreprezentáltak és alulértékeltek a politikában és a döntéshozatali folyamatokban, többek között a külpolitika és a nemzetközi biztonság területén az EU-ban és világszerte; mivel az EU-ban 6 nő tölt be védelmi miniszter tisztségét, és a 27 külügyminiszterből csak 3 nő; a nemek szempontjából kiegyensúlyozott kinevezések magas szintű hozzáadott értéket képviselnek a döntéshozatali folyamatokban;

P.	mivel a 2020–2024 közötti időszakra vonatkozó nemi esélyegyenlőségi stratégia célul tűzte ki, hogy 2024 végére a Bizottság vezető pozícióinak 50 %-át nők töltsék be;

mivel az EKSZ-ben a középvezetői álláshelyek 75 %-át és a felsővezetői álláshelyek 87 %-át férfiak töltik be; mivel a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője (alelnök/főképviselő) elkötelezte magát azon cél elérése mellett, hogy megbízatásának végéig a vezető pozíciók 40 %-át nők töltsék be; mivel az általa végrehajtott legutóbbi kinevezések olyan struktúrát eredményeztek, amelyben kizárólag férfi főtitkárhelyettesek vannak;

mivel az uniós szakpolitikák hajlamosak a nőket a szexuális és nemi alapú erőszak áldozataiként bemutatni, és védelmükkel elsősorban a szexuális és nemi alapú erőszak megtörténte után foglalkozni; mivel ezen a területen javítani lehetne az uniós szakpolitikákat azáltal, hogy a szakpolitika és a működés tekintetében nagyobb hangsúlyt helyeznek az emberi jogok olyan jellegű megsértésének a megelőzésére, amely a nemek közötti egyenlőtlen erőviszonyokból ered;

mivel világszerte előrelépés történt a szexuális és reprodukciós egészség és jogok megvalósítása terén, de továbbra is komoly hiányosságok mutatkoznak a szexuális és reprodukciós egészség és jogok biztosítása és az ezekhez való hozzáférés tekintetében, és fennáll a regresszió veszélye; mivel világszerte megfigyelhetők a nők és az LMBTIQ+ személyek jogai ellen irányuló olyan aggasztó támadások, amelyekkel korlátozzák a szexuális és reprodukciós egészséget és jogokat, és betiltják a szexuális felvilágosítást és a társadalmi nemek kutatását; mivel 2018-ban csökkent a szexuális és reprodukciós egészséggel és jogokkal kapcsolatos uniós fellépések száma, és a Bizottság szolgálatai által a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatosan végrehajtott globális fellépések közül a legkevesebb a szexuális és reprodukciós egészséggel és jogokkal kapcsolatos területen valósult meg; mivel határozottan szükséges megerősíteni az EU elkötelezettségét az egyének azok jogának elősegítése, védelme és érvényesülése iránt, hogy megkülönböztetéstől és erőszaktól mentesen teljes ellenőrzést gyakorolhassanak a szexuális és reprodukciós egészségükkel és jogaikkal kapcsolatos ügyeik felett;

mivel a nemek közötti egyenlőséggel foglalkozó tanácsadók és kapcsolattartó pontok munkája egyrészt központi szerepet játszik abban, hogy a nemek közötti egyenlőségre és a nőkre, a békére és a biztonságra vonatkozó uniós politikákat elemzésbe, tervezésbe, megvalósításba és értékelésbe lehessen átültetni, másrészt elősegíti a nemek közötti egyenlőség szempontjának a mindennapi feladatokba és műveletekbe való integrálását; mivel a nemek közötti egyenlőséggel foglalkozó tanácsadók és kapcsolattartó pontok fontos szerepet játszanak a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos szakpolitikák horizontális integrálásában; mivel az uniós küldöttségeken nagyobb hangsúlyt kell helyezni a nemek közötti egyenlőség prioritásként való kezelésére, elegendő időt kell biztosítani a nemek közötti egyenlőség érvényesítésére és biztosítani kell, hogy a projektirányítók a munkájuk során kellően figyelembe vegyék a nemek közötti egyenlőséget annak biztosítása érdekében, hogy a kapcsolattartó pontok megfelelően fejleszthessék feladataikat; mivel további intézkedésekre van szükség annak biztosítása érdekében, hogy a nemek közötti egyenlőséggel foglalkozó kapcsolattartó pontok munkaköri leírása tükrözze a nemek közötti egyenlőség érvényesítéséért és a nemek közötti egyenlőség előmozdításáért felelős feladataikat;

mivel az uniós küldöttségek csupán egyharmada foglalkozik az LMBTIQ+ személyek jogaival; mivel az LMBTIQ+ személyekre vonatkozó uniós iránymutatásokat nem egységesen alkalmazzák, és végrehajtásuk erősen függ az egyes küldöttségek vezetésének tudásától és érdeklődésétől, ahelyett hogy strukturális megközelítést alkalmaznának;

mivel a női civil társadalmi csoportoknak és aktivistáknak döntő szerepük van a békére és biztonságra vonatkozó menetrend előmozdításában, és a részvételük elengedhetetlen a nemek közötti egyenlőség érvényesítése szempontjából; mivel a civil társadalom mozgástere számos területen csökken, többek között a nőszervezetek és a női emberijog-védők, a szexuális és reprodukciós egészség és jogok, valamint az LGBTIQ+ személyek jogai tekintetében; mivel a női emberijog-védők gyakran interszekcionális és berögzült nemi sztereotípiák által formált kockázatok és akadályok több fajtájával szembesülnek; mivel biztosítani kell a női szervezetekkel és a női emberijog-védőkkel való következetes együttműködést a III. cselekvési terv (GAP III) teljes tervezési, végrehajtási, ellenőrzési és értékelési ciklusa során; mivel ambiciózusabb belső és külső intézkedések megtételére van szükség a visszalépés bármely formájának aktív kezeléséhez és a nemek szempontjából egyenlő társadalmak irányába történő előrelépés folytatása érdekében;

mivel a korlátozott finanszírozás és a munkaerőhiány alapvető akadálya a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó uniós célkitűzések megvalósításának; mivel a nemek közötti egyenlőség területén hiányzik a politikai koherencia is, és még nem létezik olyan egységes rendszer, amely lehetővé tenné a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítésének egységes értelmezését és végrehajtását az uniós intézményekben;

mivel a nemi dimenziónak az EU kül- és biztonságpolitikájába való beépítése egyben az olyan globális jelenségek, mint az éghajlatváltozás, a migráció, illetve a kereskedelem és a biztonság egyedi nemi dimenzióinak és hatásainak elismerését és leküzdését, továbbá azt is jelenti, hogy a szakpolitikai döntéshozatal során a középpontba a diszkrimináció és marginalizáció többféle és halmozott formáival szembesülő nők és csoportok tapasztalatait és igényeit kell helyezni;

felhívja az EU-t és tagállamait, hogy folytassák a nők és lányok jogainak megerősítését, valamint mozdítsák elő olyan kül- és biztonságpolitika megvalósítását, amely a nemi sztereotípiák ellen ható szemléletet érvényesít; hangsúlyozza, hogy egy ilyen politikának a nemek közötti egyenlőség következetes érvényesítésén, nemi szempontú elemzésen – nemek szerint és életkor szerint lebontott adatokkal és a nemek közötti egyenlőséget figyelembe vevő mutatókkal –, valamint szisztematikus nemi szempontú hatásvizsgálatokon kell alapulnia a nemek közötti egyenlőség előmozdítását célzó intézkedések azonosítása, kidolgozása és nyomon követése érdekében valamennyi ágazatban, valamint hogy a nők és a különböző hátterű emberek számára érdemi és méltányos szerepet biztosítsanak a döntéshozatalban; ösztönzi az EU-t, hogy vizsgálja meg a nemek közötti összehasonlító elemzés szisztematikus módon történő megosztásának, kezelésének és naprakésszé tételének lehetőségeit;

sürgeti a Bizottságot, az alelnököt/főképviselőt és a tagállamokat, hogy fokozzák a nemek közötti egyenlőségre irányuló támogatásukat, továbbá a nők és lányok emberi jogai maradéktalan érvényesítésének, illetve a nők és lányok szerepvállalásának világszerte történő előmozdítását, valamint töltsenek be kiemelt és jelentősebb szerepet az erőforrásoknak a fenti célok érdekében történő észszerűsítésében és kihasználásában;

üdvözli a II. cselekvési terv három tematikus pillérét, nevezetesen 1) a lányok és nők testi és pszichés integritásának biztosítását, 2) a lányok és nők gazdasági és szociális jogainak és szerepvállalásának előmozdítását, valamint 3) a lányok és nők véleménynyilvánításának és társadalmi részvételének erősítését; megjegyzi, hogy az előrehaladás egyenlőtlen a tematikus prioritások és a különböző uniós szereplők között; ezért felszólítja a Bizottságot, az alelnököt/főképviselőt és a tagállamokat, hogy teljes körűen hajtsák végre a cselekvési tervet, és teljesítsék a teljesítmény tekintetében abban meghatározott előírásokat; sajnálja, hogy 2018-ban a II. cselekvési terv keretében bejelentett intézkedések közül a legkevesebb a nőkkel és lányokkal a kizsákmányolás bármely formája céljából folytatott kereskedelem felszámolása területén valósult meg, és hogy ez volt az egyetlen olyan célkitűzés, amelynek esetében a bejelentett intézkedések száma csökkent a 2017-es évhez képest;

üdvözli a Bizottság arra irányuló javaslatát, hogy 2020-ban végezzenek felülvizsgálatot és terjesszenek elő egy új, a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó cselekvési tervet (GAP III); hangsúlyozza, hogy a III. cselekvési tervnek a jelenlegi, a II. által kijelölt úton kell haladnia és azt tovább kell fejlesztenie, továbbá figyelembe kell vennie a jelenlegi végrehajtásából levont következtetéseket; hangsúlyozza, hogy ennek a dokumentumnak hivatalos közlemény formáját kell öltenie annak biztosítása érdekében, hogy azt hatékonyan végre lehessen hajtani; emlékeztet rá, hogy a közös kül- és biztonságpolitika egyedi szabályok és eljárások hatálya alá tartozik, és az uniós és a tagállami fejlesztési együttműködési politikáknak ki kell egészíteniük és erősíteniük kell egymást, teljes mértékben tiszteletben tartva az uniós elveket és szerződéseket, többek között az EUSZ 2., 3. és 5. cikkét; üdvözli a Bizottság tagállamok számára megfogalmazott ajánlásait azzal kapcsolatban, hogy miként közelítsék meg a nemek közötti egyenlőség kérdését külső fellépéseken keresztül annak érdekében, hogy a saját hatáskörükbe tartozó területeken a politikai célkitűzéseket a cselekvési tervvel összhangban vigyék véghez;

üdvözli a nőkre, a békére és a biztonságra vonatkozó uniós cselekvési tervet, és felszólít annak határozott végrehajtására; üdvözli a nőkre, a békére és a biztonságra vonatkozó menetrend beépítését az EU–NATO-együttműködésről szóló 2018. évi együttes nyilatkozatba; üdvözli az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó uniós cselekvési terv megújításáról szóló határozatot, és kéri, hogy a cselekvési tervbe foglaljanak bele a nemek közötti egyenlőség érvényesítését, valamint a nemek közötti egyenlőségre és a nők jogaira, többek között a szexuális és reprodukciós egészségre és jogokra irányuló célzott intézkedéseket; üdvözli továbbá az emberkereskedelem felszámolására irányuló, 2021-re tervezett új uniós stratégiát;

további szakpolitikai koherenciára és koordinációra szólít fel az EU külső fellépéseiben szereplő, a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó kötelezettségvállalások végrehajtása terén; hangsúlyozza, hogy az EU stratégiai megközelítését össze kell kapcsolni és össze kell hangolni a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó új, III. cselekvési tervvel, és kéri, hogy a nőkre, a békére és a biztonságra vonatkozó 2019. évi uniós cselekvési tervet külön fejezetként foglalják bele a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó III. cselekvési tervbe; hangsúlyozza a nőkre, a békére és a biztonságra vonatkozó menetrendre vonatkozó jelenlegi normatív keretrendszer fontosságát; hangsúlyozza, hogy valamennyi uniós és nemzetközi szintű fellépésnek ebből a keretrendszerből kell kiindulnia, és határozottan vissza kell utasítani a meglévő kötelezettségvállalásoktól való visszalépésre vagy azok visszavonására irányuló bármilyen kísérletet;

felhívja a tagállamokat egy olyan feminista kül- és biztonságpolitika elfogadására, amely felszámolja a nők előtt álló azon akadályokat, amelyek miatt nemcsak a nagyköveti és a nemzetközi béketárgyalások során betöltött közvetítő pozíciókhoz hasonló magas szintű vezetői posztokat, hanem a kezdő álláshelyeket sem tölthetik be; emlékeztet arra, hogy a nőket a részvételtől esetlegesen visszatartó tényezők, mint például a munka és a magánélet közötti jó egyensúly megteremtésére irányló szakpolitikák hiánya és a családi kötelezettségek egyenlőtlen megosztása, illetve az arra irányuló elvárás, miszerint a nők töltik majd be az elsődleges gondozó szerepét, gyakran arra késztetik a nőket, hogy szüneteltessék karrierjüket vagy részmunkaidős állást vállaljanak, továbbá hangsúlyozza, hogy figyelembe kell venni a női vezetők globális szintű társadalmi megítélését; hangsúlyozza továbbá, hogy a nőkre, a békére és a biztonságra vonatkozó menetrendben a női vezetőkre vonatkozóan meghatározott célkitűzések végrehajtása tekintetében az egyenlő munkáért járó egyenlő díjazás az EU egyik alapelve, amelyet az EU-n belül és kívül egyaránt érvényre kell juttatni a nők gazdasági és szociális jogainak előmozdítása során; hangsúlyozza, hogy az azonos vagy egyenértékű munkáért járó azonos javadalmazás valamennyi szempontja és feltétele tekintetében a tagállamok kötelesek felszámolni a nemi alapú megkülönböztetést;

A nemek közötti egyenlőség mint az EU külső tevékenységének vezérelve

felhívja az EKSZ-t, a Bizottság illetékes szolgálatait, az EU határain kívül dolgozó európai ügynökségeket és a tagállamokat, hogy szisztematikusan építsék be a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítését az EU kül- és biztonságpolitikájába és bővítési politikájába, többek között multilaterális fórumokon és a szakpolitikák kialakításában, politikai és stratégiai párbeszédekben, nyilvános nyilatkozatokban, globális emberi jogi jelentéstételekben és nyomonkövetési, értékelési és jelentéstételi folyamatokban; kitart amellett, hogy az EU külső tevékenységeinek központi értéke a nemek közötti egyenlőség kell, hogy legyen;

hangsúlyozza, hogy további elemzéseket kell végezni az EU-s szakpolitikákban és gyakorlatokban, valamint a jelenlegi programozási ciklusban megfigyelhető hatalmi dinamikákról a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos vonatkozásaik elemzése és kezelése érdekében;

10.

emlékeztet, hogy az EU valamennyi külső tevékenységébe fontos beépíteni egy interszekcionális szempontot, és hogy az EU fellépéseiben figyelembe kell venni a különböző háttérrel rendelkező nők tapasztalatait, különös tekintettel azokra a nőkre, akik az életkoruk, nemük, fajuk, vallásuk, társadalmi-gazdasági és jogi státuszuk, képességük, szexuális irányultságuk és nemi identitásuk miatt a hátrányos megkülönböztetés és a marginalizáció halmozott formájával szembesülnek; emlékeztet arra, hogy a nők nem alkotnak homogén csoportot, és nem képviselnek egységes álláspontot;

11.

hangsúlyozza, hogy a legmagasabb politikai szinteken töretlen elkötelezettséget kell biztosítani a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó III. cselekvési terv végrehajtása iránt; kéri, hogy a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó III. cselekvési terv határozza meg, hogy a hivatalos fejlesztési támogatás (ODA) 85 %-át olyan programokra kell fordítani, amelyek jelentős vagy fő célkitűzése a nemek közötti egyenlőség, és felszólít, hogy e szélesebb körű kötelezettségvállaláson belül az ODA jelentős mennyiségét olyan programokra fordítsák, amelyek fő célkitűzése a nemek közötti egyenlőség, beleértve a szexuális és reprodukciós egészséget és jogokat; további célzott fellépésekre szólít fel a nemek közötti egyenlőség megvalósítása érdekében; kéri továbbá, hogy az új cselekvési terv minőségi elemzések használatával erősítse meg a megalapozott bizonyítékokon alapuló, a II. cselekvési terv által alkalmazott megközelítést, ezáltal felmérve az ilyen programoknak a nemek közötti egyenlőség előmozdítására gyakorolt tényleges hatását; kéri, hogy javítsák a partnerországokban a III. cselekvési terv keretében a nemek közötti egyenlőséghez kiutalt és folyósított uniós finanszírozásról való beszámolást;

12.

ajánlja, hogy a rövid, közép- és hosszú távú változások nyomon követése érdekében a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó III. cselekvési tervet a siker egyértelmű, mérhető és időhöz kötött mutatói, a felelősség különböző szereplőkhöz való hozzárendelése, valamint az egyes partnerországok számára egyértelmű célkitűzések kísérjék, amelyeket a szóban forgó partnerországgal szoros együttműködésben, valamint a helyi civil társadalmi szervezetek, az egyéb érintett civil társadalmi szereplők, illetve a helyi kis- és középvállalkozások aktív bevonásával dolgoztak ki; felhívja az EKSZ-t, a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az új cselekvési terv keretében ismételten kötelezzék el magukat a nemek közötti egyenlőség valamennyi ágazatban történő általános érvényesítése mellett; felhívja az EKSZ-t, a Bizottság illetékes szolgálatait és az uniós tagállamokat, hogy tegyenek javaslatot a nemek közötti egyenlőségre irányuló további célzott intézkedésekre;

13.

szorgalmazza, hogy a III. cselekvési terv a nők és lányok oktatáshoz, információhoz és szexuális és reprodukciós egészséghez való hozzáférésének megerősítése révén küzdjön a nők jogait érő támadások ellen, és biztosítsa a kényszerítéssel, erőszakkal, hátrányos megkülönböztetéssel és bántalmazással szembeni védelmüket; úgyszintén hangsúlyozza, hogy a III. cselekvési tervnek kifejezetten ki kell terjednie a nők jogainak bármilyen körülmények közötti – ideértve az instabil államokat és a konfliktusokkal kapcsolatos helyzeteket is – védelmére és előmozdítására, valamint a nők részvételére;

14.

meggyőződése, hogy az oktatás kulcsfontosságú a nemek közötti egyenlőség megvalósításához és a nők és lányok helyzetének megerősítéséhez; felhívja ezért az EU-t, hogy a soron következő, III. cselekvési tervben vállaljon nagyobb elkötelezettséget a nemek közötti egyenlőség előmozdítása és a nemi sztereotípiák elleni küzdelem iránt az oktatási rendszerekben és azokon keresztül; e tekintetben szorgalmazza a természettudományok, a technológia, a műszaki tudományok és a matematika területe által nyújtott lehetőségek mérlegelését;

15.

üdvözli a nőkre, a békére és a biztonságra vonatkozó, 2019-ben elfogadott uniós stratégiai megközelítést és a nőkre, a békére és a biztonságra vonatkozó uniós cselekvési tervet, és felszólít azok határozott végrehajtására; ugyanakkor sajnálattal állapítja meg, hogy e politikai kötelezettségvállalás gyakorlatba való átültetése a világos célkitűzések és mutatók ellenére továbbra is kihívást jelent és folyamatos erőfeszítést igényel; hangsúlyozza a nemzeti cselekvési tervek fontosságát a nőkre, a békére és a biztonságra vonatkozó menetrend végrehajtásában; üdvözli, hogy év végére csaknem minden uniós tagállam elfogadja majd az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1325. sz. határozatára vonatkozó nemzeti cselekvési tervét; sajnálja azonban, hogy közülük csak egy tagállam rendelkezik a végrehajtásra elkülönített költségvetéssel; felhívja a tagállamokat, hogy különítsenek el erre szolgáló költségvetést, és dolgozzanak ki nemzeti parlamenti felügyeleti mechanizmusokat, valamint vezessenek be kvótákat a nők ellenőrzési, értékelési és felügyeleti mechanizmusokban való részvételére vonatkozóan; sajnálja, hogy az EU személyzetének sok tagja nem építette be munkájába a nőkre, a békére és a biztonságra vonatkozó menetrendet, és ezt olyan menetrendnek tekinti, amelyet mérlegelése alapján alkalmazhat a missziók eredményességének javítása céljából, nem pedig önmagában a nők jogainak és a nemek közötti egyenlőségnek a biztosítására szolgáló módszernek;

16.

felhívja a Bizottságot, hogy fokozza a nemek közötti egyenlőség szempontját érvényesítő strukturált megközelítés végrehajtására irányuló erőfeszítéseit, hogy pontosan nyomon tudja követni az összes kapcsolódó kiadást, többek között a külső tevékenységek területére kiterjedően, valamint hogy szervezze meg az EU által finanszírozott különböző programok előzetes és utólagos, nemi szempontú hatásvizsgálatát, és erről készítsen jelentést az Európai Parlamentnek; hangsúlyozza, hogy ennek az értékelésnek nemek és életkor szerint lebontott adatokon kell alapulnia, és eredményeit be kell építeni a programozási ciklusba; hangsúlyozza, hogy javítani kell a nemek közötti egyenlőség elemzésének megbízhatóságát azáltal, hogy összehasonlíthatóságuk céljából összehangolják az uniós küldöttségek által összegyűjtött adatokat; szorgalmazza ezenkívül, hogy a nemek közötti összehasonlító elemzés is szerepet kapjon a tagállamok stratégiai célkitűzéseinek, programjainak, projektjeinek és párbeszédeinek meghatározása során;

17.

kéri, hogy a Szomszédsági, Fejlesztési és Nemzetközi Együttműködési Eszközről (NDICI) szóló javasolt rendelet keretében támogassák, hogy a célzott finanszírozás 85 %-át olyan programokra irányozzák elő, amelyek jelentős vagy fő célkitűzése a nemek közötti egyenlőség, valamint hogy a helyi és kis civil társadalmi szervezetek finanszírozáshoz való hozzáférésének lehetővé tétele érdekében csökkentsék az adminisztratív korlátokat; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az NDICI-rendelet keretében a nemek közötti egyenlőség további érvényesítését és a célzott fellépéseket világos célkitűzésekké tegyék, és biztosítsák, hogy a partnerek elegendő politikai és pénzügyi támogatásra számíthassanak annak végrehajtásához; szorgalmazza, hogy az EU minden olyan kül- és biztonságpolitikai tevékenységének projektkiválasztási, nyomonkövetési és értékelési szakaszában alkalmazzanak nemi szempontú mutatókat, amelyek az EU költségvetéséből finanszírozásban részesülnek; hangsúlyozza, hogy a nemek közötti egyenlőség szempontját érvényesítő költségvetés-tervezés révén fokozni kell a jelenlegi és jövőbeli uniós források hatékony felhasználását, különösen olyan kihívások idején, mint a következő többéves pénzügyi keret, a költségvetési korlátok és a Covid19 utáni válság következményei;

18.

felszólítja a Bizottságot, az EKSZ-t és az uniós küldöttségeket, hogy a lányokat és fiatal nőket a változások előmozdítóiként ismerjék el, és támogassák a civil és közéletben való biztonságos, érdemi és inkluzív részvételüket többek között azáltal, hogy figyelembe veszik a fiatalok által vezetett szervezetek visszajelzéseit és kapacitásépítés révén támogatják ezeket a szervezeteket; hangsúlyozza, hogy a lányok, fiatal nők és nők pozitív szerepet játszanak a fenntartható béke és a társadalmi kohézió elérése szempontjából, ideértve a nők és lányok által vezetett helyi kezdeményezések szerepét a konfliktusmegelőzés és a békeépítés területén; felszólítja az EU-t és a tagállamokat, hogy biztosítsanak megfelelő költségvetést a vészhelyzetekben történő oktatásra annak biztosítása érdekében, hogy a konfliktusok és természeti katasztrófák okozta körülmények ellenére minden lány sikert érhessen el;

19.

elismeri, hogy a humanitárius válságok fokozzák a szexuális és reprodukciós egészséggel és jogokkal kapcsolatos kihívásokat, és emlékeztet arra, hogy a válságövezetekben, különösen a kiszolgáltatott csoportok, mint a menekültek és a migránsok körében, a nők és a lányok különösen ki vannak téve a nemi erőszaknak, a szexuális úton terjedő betegségeknek, a szexuális kizsákmányolásnak, a nemi erőszak háborús fegyverként történő alkalmazásának és a nem kívánt terhességeknek; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a humanitárius segítségnyújtás során kezeljék kiemeltként a nemek közötti egyenlőséget, illetve a szexuális és reprodukciós egészséget és jogokat, valamint a szexuális és reprodukciós jogok megsértése tekintetében az elszámoltathatóságot, illetve az igazságszolgáltatáshoz és jogorvoslathoz való jogot, többek között a humanitárius szereplők képzése, valamint a jelenlegi és jövőbeli finanszírozás vonatkozásában; kiemeli a fejlesztési együttműködés és a humanitárius segítségnyújtás terén a szexuális kizsákmányolás, a visszaélések és a zaklatás felszámolásáról szóló OECD/DAC-ajánlás jelentőségét; ezzel összefüggésben üdvözli, hogy a fejlesztési együttműködés és a humanitárius segítségnyújtás terén aktív érdekelt felek figyelmet fordítanak a konfliktushelyzetekben a visszaélések és zaklatások elleni küzdelemre; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák a női jogvédő szervezetek, a nők által vezetett szervezetek, valamint a női emberijog-védők bevonását a humanitárius koordinációs és döntéshozatali rendszerekbe;

20.

felszólít az EU belső és külső programjai közötti szinergiák vizsgálatára a szakpolitikák koherens és folyamatos megközelítésének biztosítása érdekében az EU-n belül és kívül egyaránt, mint például a női nemi szervek megcsonkítása gyakorlatának esetében;

21.

felszólítja a Bizottságot, hogy valósítson meg olyan értékalapú kereskedelempolitikát, amely biztosítja a munkaügyi és környezeti jogok magas szintű védelmét, valamint az alapvető szabadságok és az emberi jogok, többek között a nemek közötti egyenlőség tiszteletben tartását; emlékeztet, hogy valamennyi uniós kereskedelmi és beruházási megállapodásnak általánosan érvényesítenie kell a nemek közötti egyenlőséget, és tartalmaznia kell egy ambiciózus és érvényesíthető fejezetet a kereskedelemről és a fenntartható fejlődésről; emlékeztet arra, hogy a kereskedelmi megállapodásokra irányuló tárgyalások fontos eszközt jelenthetnek a nemek közötti egyenlőségnek és a nők szerepvállalásának a harmadik országokban történő előmozdításához, és kéri, hogy gyűjtsenek nemi szempontok alapján lebontott adatokat a kereskedelem hatásáról; felhívja az EU-t és tagállamait, hogy az előzetes és utólagos hatásvizsgálatokba foglalják bele az uniós kereskedelempolitika és megállapodások nemek közötti egyenlőségre gyakorolt országspecifikus és ágazatspecifikus hatását; hangsúlyozza, hogy a nemek közötti egyenlőség szempontjából elkészített elemzést figyelembe kell venni a kereskedelmi tárgyalások során – mérlegelve a tárgyalástól a végrehajtásig tartó teljes folyamat során mind a pozitív, mind a negatív hatást –, és azt a lehetséges negatív hatások megelőzésére vagy kompenzálására irányuló intézkedéseknek kell kísérniük; üdvözli a Bizottság azon kötelezettségvállalását, hogy első alkalommal biztosítja az EU számára, hogy a Chile és az EU közötti korszerűsített társulási megállapodásba belefoglaljon egy, a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó külön fejezetet, és felszólít e fejezetek valamennyi további uniós kereskedelmi és beruházási megállapodásba való belefoglalásának előmozdítására és támogatására, a meglévő nemzetközi példákra építve és az elvégzett értékeléseket követő hozzáadott értékük alapján;

22.

felhívja a tagállamokat, hogy teljes mértékben tartsák be a fegyverexporttal kapcsolatos közös álláspontot; külön felhívja a tagállamokat, hogy vegyék figyelembe annak az exportált anyagok nemi alapú erőszakhoz vagy a nők és gyermekek elleni erőszakhoz való felhasználásának kockázatát, illetve annak kockázatát, hogy ezek az anyagok elősegíthetik az említett erőszakot; hangsúlyozza, hogy a nemek közötti egyenlőség szempontját figyelembe vevő megközelítés emberközpontú megközelítést jelent, amelynek célja a nők biztonságának – többek között gazdasági, szociális és egészségügyi biztonságának – javítása;

A nemek közötti egyenlőség és a sokféleség középpontba helyezése az EU intézményi kultúrájában a székhelyeken és a küldöttségekben

23.

felhívja a tagállamokat, hogy hozzanak létre a nemek közötti egyenlőséggel foglalkozó hivatalos munkacsoportot; felhív egy olyan új hivatalos tanácsi formáció felállítására, amely egybegyűjti a nemek közötti egyenlőségért felelős uniós minisztereket és államtitkárokat, hogy elősegíthessék a nemek közötti egyenlőséget valamennyi uniós szakpolitikában, többek között a kül- és biztonságpolitikában;

24.

üdvözli a társadalmi nemek kérdéséért felelős EKSZ-főtanácsadó által és a nőkkel, a békével és a biztonsággal foglalkozó informális uniós munkacsoport által eddig végzett munkát, többek között annak biztosításával, hogy az érintett civil társadalmi szervezetek részt vegyenek a megbeszélésein; sajnálja azonban, hogy a társadalmi nemek kérdéséért felelős főtanácsadó pozíciójához rendelt személyzet és erőforrások korlátozottak, és felszólítja ennek felelősét, hogy közvetlenül az alelnöknek/főképviselőnek számoljon be; hangsúlyozza, hogy az e pozícióhoz rendelt erőforrások hatékonyabb felhasználására van szükség; felhívja az alelnököt/főképviselőt, hogy folytassa a nemek közötti egyenlőség érvényesítésére irányuló erőfeszítéseit, nevezzen ki minden EKSZ-igazgatóságon a nemek közötti egyenlőséggel foglalkozó, teljes munkaidős tanácsadót, aki közvetlenül a főtanácsadónak tesz jelentést, továbbá felhívja az alelnököt/főképviselőt, hogy ösztönözze a személyzetét, hogy szorosan működjön együtt a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézetével; hangsúlyozza, hogy az uniós intézmények és ügynökségek közötti tudásmegosztás lényeges és rendkívül hatékony eszköz a magas adminisztratív költségek, és a bürokrácia szükségtelen növelésének elkerüléséhez;

25.

üdvözli az EKSZ nemek közötti egyenlőségre és esélyegyenlőségre vonatkozó, 2018–2023 közötti stratégiáját, és felszólít annak aktualizálására, hogy az konkrét, mérhető és kötelező erejű politikai kötelezettségvállalásokat tartalmazzon a nők vezetői pozíciókban való jelenlétére vonatkozóan; sürgeti a nők vezetői, többek között küldöttségvezetői és a közös biztonság- és védelempolitika (KBVP) misszióinak és műveleteinek vezetői pozíciójára vonatkozó 50 %-os célkitűzés elérését; üdvözli a Bizottság által e tekintetben elért előrehaladást, nevezetesen azt, hogy a nők által valamennyi szinten betöltött vezetői pozíciók aránya eléri a 41 %-ot; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az EKSZ távol áll e cél eléréstől, ahol az EU nyolc különleges képviselője közül csak kettő nő, és ahol a középvezetői beosztások 31,3 %-át és a felsővezetői beosztások 26 %-át töltik be nők; felhívja a jelenlegi alelnököt/főképviselőt, hogy tegye meg a helyzet orvoslásához szükséges lépéseket, és felhívja a tagállamokat, hogy több nőt jelöljenek a felsővezetői pozíciókra;

26.

hangsúlyozza a megkülönböztetésmentesség és a sokszínűség elvének fontosságát az uniós intézményekben, amint azt az Európai Unió Alapjogi Chartájának 21. cikke is rögzíti; kiemeli, hogy az EKSZ-nek ki kell igazítania munkaerő-toborzási és -felvételi folyamatait annak érdekében, hogy több figyelmet fordíthasson a sokszínűségre és a befogadásra; hangsúlyozza, hogy a nemi szempontokat figyelembe vevő munkaerő-felvételi eljárásokra van szükség, többek között az Európai Személyzeti Felvételi Hivatal részéről is; felszólít arra, hogy a nemek közötti egyenlőség szempontját érvényesítő vezetés legyen része a közép- és felsővezetői munkaköri leírásoknak;

27.

felhívja az alelnököt/főképviselőt annak biztosítására, hogy a külföldi uniós küldöttségek vezetői hivatalos felelősséggel rendelkezzenek annak biztosításáért, hogy a nemek közötti egyenlőség a küldöttség munkájának valamennyi aspektusában érvényesüljön, és hogy erről készítsenek jelentést; felhívja az alelnököt/főképviselőt annak biztosítására, hogy az uniós küldöttségeken a nemek közötti egyenlőséggel foglalkozó külön kapcsolattartó pontok álljanak rendelkezésre a zökkenőmentes munkafolyamatok biztosítása és a bürokrácia lehető legalacsonyabb szinten tartása érdekében; hangsúlyozza, hogy a nemek közötti egyenlőséggel foglalkozó kapcsolattartó pontoknak elegendő erőforrással és idővel kell rendelkezniük feladataik ellátásához, a felelősségi körüket részletesen meghatározó munkaköri leírással együtt; hangsúlyozza, hogy a kapcsolattartóknak közvetlenül a vezetőknek/osztályvezetőknek kell beszámolási kötelezettséggel tartozniuk, hozzá kell férniük a feladataik ellátásához szükséges valamennyi dokumentumhoz, és adott esetben vezetői felelősségi körökkel kell rendelkezniük; szorgalmazza, hogy valamennyi uniós küldöttség számára dolgozzanak ki iránymutatásokat a nemek közötti egyenlőségről, és e tekintetben felszólít az online jelentéstétel fejlesztésére, egyértelmű sablonok kidolgozására, és útmutató kiadására a küldöttségek munkájának megkönnyítése érdekében;

28.

hangsúlyozza, hogy a nemek közötti egyenlőség elérése nem lehetséges a nemek közötti egyenlőség szempontját érvényesítő vezetés nélkül; e tekintetben felszólít a nemek közötti egyenlőségről és a nemek közötti egyenlőség érvényesítéséről szóló kötelező és egyénre szabott képzésre az EKSZ valamennyi vezetője, az uniós diplomáciai szolgálatok személyzete, valamint a közös biztonság- és védelempolitika (KBVP) misszióinak és műveleteinek vezetői vagy parancsnokai számára; kiemeli, hogy az uniós küldöttségek új vezetői megbízóleveleinek és munkaköri leírásainak konkrét hivatkozásokat kell tartalmazniuk a nemek közötti egyenlőségre; hangsúlyozza, hogy a vezetői értékeléseknek tartalmazniuk kell a nemek közötti egyenlőség érvényesítése érdekében végzett munkára vonatkozó egyedi kritériumokat; hangsúlyozza, hogy a nők jogainak és a nemek közötti egyenlőségnek az EU valamennyi különleges képviselője számára horizontális prioritást kell képeznie, és megbízatásuk vezérelvét kell képeznie, különösen az EU emberi jogokért felelős különleges képviselője számára;

29.

kiemeli, hogy a nők KBVP-missziókban való részvétele hozzájárul a missziók sikeréhez, és megalapozza az EU hitelességét a férfiak és nők közötti egyenjogúság támogatójaként világszerte; üdvözli, hogy mostantól minden polgári KBVP-misszióban részt vesz egy, a nemek közötti egyenlőséggel foglalkozó tanácsadó, és felszólítja a katonai KBVP-missziókat, hogy tegyék ugyanezt; ösztönzi az uniós tagállamokat, hogy állítsanak női jelölteket a jelenlegi álláshelyekre; kéri, hogy az EU által alkalmazott összes katonai és polgári munkatárs kellő képzést kapjon a nemek közötti egyenlőség és a nők, a béke és a biztonság témakörét illetően, különösen azzal kapcsolatban, hogy hogyan integrálhatják a nemi dimenziót feladataikba; sajnálja, hogy a KBVP-missziókban és különösen a katonai műveletekben dolgozó nők száma továbbra is rendkívül alacsony; sürgeti az EKSZ-t, hogy támogasson olyan konkrét célkitűzést és politikai kötelezettségvállalást, amely az EU válságkezelési misszióiban és műveleteiben részt vevő nők számának növelésére irányul; sürgeti a tagállamokat, hogy vizsgálják meg a munkaerő-toborzási és -megtartási politikák megerősítésének módjait, támogassák a nők békeépítési és békefenntartó missziókban való részvételét;

30.

hangsúlyozza, hogy csak néhány uniós KBVP-misszió nyújt képzést a szexuális és nemi alapú zaklatással kapcsolatban, és felszólítja az EKSZ-t és a tagállamokat, hogy nyújtsanak kötelező képzést az ilyen zaklatás elleni fellépésre vonatkozóan valamennyi misszió és művelet során, és gondoskodjanak az áldozatok és a visszaélést bejelentő személyek hatékony védelméről; felszólít a KBVP-missziókra és -műveletekre vonatkozó, felülvizsgált általános magatartási normák naprakésszé tételére annak érdekében, hogy azok tartalmazzák a szexuális és nemi alapú erőszak tekintetében az EU vezetői és irányítói részéről a fellépés elmaradására vonatkozó „zéró tolerancia” elvét;

31.

sürgeti az alelnököt/főképviselőt és a tagállamokat, hogy a KBVP-vel kapcsolatos tanácsi határozatokba és a missziókra vonatkozó megbízatásokba foglaljanak bele az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1325. sz. határozatára és az azt követő határozatokra történő hivatkozásokat, és gondoskodjanak arról, hogy valamennyi KBVP-misszió és -művelet rendelkezzen éves cselekvési tervvel arra vonatkozóan, hogy miként kell végrehajtani a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó jövőbeli III. cselekvési terv, illetve a nőkre, a békére és a biztonságra vonatkozó uniós cselekvési terv célkitűzéseit; kéri, hogy a KVBP új eszközeibe, köztük az Európai Védelmi Alapba és a javasolt Európai Békekeretbe építsenek be nemek közötti összehasonlító elemzést;

32.

üdvözli a nemek közötti egyenlőséggel foglalkozó kapcsolattartók egyre bővülő hálózatát, amely vezetői támogatással és képzéshez való hozzáféréssel rendelkezik; megjegyzi e tekintetben, hogy egy regionális találkozót szerveztek a nemek közötti egyenlőséggel foglalkozó nyugat-balkáni és törökországi kapcsolattartók számára azzal a céllal, hogy erősítsék a nemek közötti egyenlőségre és a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítésére irányuló munkát; üdvözli a G7 partnerségi kezdeményezés keretében a Nyugat-Balkánnal folytatott jobb együttműködést, amelynek részeként az EU vállalta, hogy partnerségre lép Bosznia-Hercegovinával a nőkre, a békére és a biztonságra vonatkozó menetrend előmozdítása érdekében;

33.

hangsúlyozza a nemek közötti egyenlőség – többek között a Parlament harmadik országokkal fenntartott kapcsolatai révén való – előmozdításának fontosságát az EU külpolitikájában; üdvözli e tekintetben a Parlament küldöttségeinek azt a határozatát, amely szerint minden küldöttségben ki kell nevezni egy-egy képviselőt a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos kérdések kezelésére; hangsúlyozza, hogy a küldöttségek valamennyi tevékenysége során elő kell mozdítani az egyenlőséget és a sokszínűséget, többek között a harmadik országokkal tartott hivatalos parlamenti találkozók alatt is;

A nők és lányok jogai és részvétele védelmének és előmozdításának előtérbe helyezése

34.

felhívja az EU-t és a tagállamokat, hogy tegyenek eleget a nemek közötti egyenlőség globális menetrendjével kapcsolatos valamennyi nemzetközi kötelezettségvállalásnak; felszólítja továbbá őket, hogy ösztönözzék és támogassák a partnerállamokat, hogy helyezzék hatályon kívül a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetések minden formájának kiküszöböléséről szóló egyezménnyel (CEDAW) kapcsolatos fenntartásaikat, és többek között jogszabályok révén hajtsák végre az ENSZ 1995-ben Pekingben megrendezett Nők Negyedik Világkonferenciáján elfogadott nyilatkozatot és cselekvési tervet;

35.

emlékeztet a nők békeépítésben betöltött központi szerepére, és kiemeli, hogy a nők fontos szerepet játszanak a párbeszéd előmozdításában, a békeépítésben, valamint a béke és a biztonság jelentésére vonatkozó különböző nézőpontok bemutatásában; kiemeli, hogy a nők érdemi és méltányos részvételének biztosítása az EU külpolitikai tárgyalásaiban, valamint biztonsági és békefolyamataiban összefügg a nagyobb mértékű gazdasági növekedéssel, az emberi jogok megsértése eseteinek csökkenésével, valamint a globális biztonság, a demokrácia és a fenntartható béke előmozdításával; megjegyzi, hogy a nők jogainak előmozdítása a válság vagy konfliktus sújtotta országokban elősegíti a közösségek megerősítését és ellenállóképesebbé tételét; felhívja az alelnököt/főképviselőt, az EKSZ-t és a tagállamokat, hogy védelmezzék a lányok és nők jogait, és az EU konfliktusmegelőzési és közvetítési tevékenységeivel összefüggésben biztosítsák teljes körű és érdemi részvételüket a konfliktusciklus különböző szakaszaiban;

36.

kiemeli, hogy elengedhetetlen a szexuális és nemi alapú erőszak – ezen belül a kapcsolati erőszak, az online erőszak, az olyan káros gyakorlatok, mint a női nemi szervek megcsonkítása, a gyermek-, a korai és a kényszerházasság, a becsület nevében elkövetett erőszak, továbbá a konfliktushelyzetben elkövetett szexuális, illetve nemi alapú erőszak, az emberkereskedelem, a szexuális kizsákmányolás, a bántalmazás és zaklatás – minden formájának megelőzése, az ellenük való küzdelem és az elkövetők büntetőeljárás alá vonása iránti kötelezettségvállalás; hangsúlyozza ezzel összefüggésben, hogy az erőszak túlélőinek segítséget kell nyújtani; kiemeli, hogy külön figyelmet kell fordítani azokra a nőkre és lányokra, akik a diszkrimináció többféle és halmozott formájával kénytelenek szembesülni; felszólítja az EU-t és a tagállamokat, hogy ratifikálják az Isztambuli Egyezményt, amely az első olyan, jogilag kötelező érvényű nemzetközi jogi eszköz, amelynek célja a nők elleni erőszak megelőzése és az ellene való küzdelem, és ezzel világszerte példaként szolgál, és biztosítja az ilyen jellegű erőszak felszámolására irányuló kötelezettségvállalásaik hitelességét az EU külkapcsolataiban; felszólít a nők elleni erőszakról, valamint a nőkkel szembeni megkülönböztetés valamennyi formája elleni küzdelemről szóló uniós iránymutatások felülvizsgálatára és aktualizálására;

37.

hangsúlyozza, hogy a nemek közötti egyenlőség elérése nem lehetséges a férfiak és fiúk bevonása nélkül; úgy véli, hogy a nemek közötti egyenlőség előmozdításának folyamatában a férfiakat és fiúkat fel kell kérni, hogy vegyenek részt és a változás szereplőiként aktívan járuljanak hozzá, ezáltal kezelve a nemi sztereotípiákat; emlékeztet különösen a férfiak és fiúk szerepére és felelősségére a szexuális és nemi alapú erőszak elleni küzdelemben;

38.

felhívja az alelnököt/főképviselőt, az EKSZ-t és a tagállamokat, hogy biztosítsák az emberi jogok védelmezőiről szóló uniós iránymutatások teljes körű végrehajtását, és fogadjanak el mellékletet, amelynek célja olyan további stratégiák és eszközök elismerése és kidolgozása, amelyek a nők emberi jogainak védelmezőit, köztük az aktivista lányokat és fiatal nőket érintő konkrét helyzetek, fenyegetések és kockázati tényezők megelőzésére irányuló jobb és hatékonyabb reagálást biztosítanak; szorgalmazza a nemi dimenziónak és a női emberijog-védők támogatására irányuló konkrét intézkedéseknek az emberijog-védők védelmét célzó valamennyi programba és eszközbe történő haladéktalan alkalmazását;

39.

hangsúlyozza, hogy a világ számos részén a nők és lányok emberi jogai nem biztosítottak teljes mértékben, és a civil társadalmi szervezetek – köztük a nő- és lányjogi szervezetek – egyre nagyobb kihívásokkal néznek szembe a világszerte zsugorodó demokratikus térben; emlékeztet a civil társadalmi szervezetek által a béke fenntartása, valamint a nők békefolyamatokban, politikában, kormányzásban, intézményfejlesztésben, jogállamiságban és a biztonsági ágazatban történő szerepvállalásának előmozdítása érdekében folytatott elengedhetetlen helyszíni munkára; felhívja az uniós küldöttségeket, hogy kövessék nyomon a nemek közötti egyenlőség és a szexuális és reprodukciós egészség és jogok területén tapasztalható visszaesést, valamint a civil társadalom mozgásterének szűkülésére irányuló tendenciát, és tegyenek konkrét lépéseket a civil társadalommal szembeni fenyegetésekkel, zaklatással, erőszakkal és gyűlöletbeszéddel szembeni védelem érdekében; sürgeti a Bizottságot, az EKSZ-t, a tagállamokat és az uniós küldöttségek vezetőit, hogy a kapacitásépítés megfelelő szintjének előmozdítása révén biztosítsanak támogatást a helyi civil társadalmi szervezetek számára, beleértve a nőszervezeteket és az emberi jogi jogvédőket, valamint hogy a velük folytatott együttműködést és konzultációt tegyék munkájuk standard elemévé; sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák az olyan kezdeményezéseket, amelyek célja a negatív nemi normák és sztereotípiák minden tekintetben történő felszámolása és átalakítása;

40.

felkéri a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy szisztematikusan támogassák a szexuális és reprodukciós egészséget és jogokat, ami hozzájárul az egészséggel kapcsolatos valamennyi fenntartható fejlődési cél eléréséhez, mint például a terhesgondozásra, valamint a magas kockázatot jelentő szülések elkerülésére és a csecsemő- és gyermekhalálozás csökkentésére irányuló intézkedések; rámutat, hogy szisztematikusan támogatni kell a családtervezéshez és az anyáknak járó egészségügyi szolgáltatásokhoz, az átfogó, életkornak megfelelő szexuális felvilágosításhoz, a fogamzásgátláshoz, a családtervezési szolgáltatásokhoz, a biztonságos és törvényes terhességmegszakítással kapcsolatos szolgáltatásokhoz való hozzáférést, és tiszteletben kell tartani a nők saját testük felett való rendelkezésének jogát, továbbá ebben a tekintetben a hátrányos megkülönböztetéssel, a kényszerítéssel, illetve az erőszakkal szembeni védelemhez való jogát; felszólítja a Bizottságot, hogy ellensúlyozza az „általános tilalmi szabály” hatását azáltal, hogy az EU külső dimenziójában rendelkezésre álló finanszírozási eszközökön keresztül jelentősen támogatja a szexuális és reprodukciós egészséggel és jogokkal kapcsolatos finanszírozást;

41.

emlékeztet arra, hogy a nőket és lányokat a nemek közötti kulturális és strukturális egyenlőtlenségek miatt aránytalan mértékben érinti a klímaváltozás; elismeri, hogy a nemek közötti egyenlőség alapvető fontosságú a béke, a biztonság, a fenntartható fejlődés és az éghajlatváltozással kapcsolatos kihívások hatékony kezelése szempontjából, és egy méltányos és igazságos, a „senki se maradjon ki” elvét követő átmenet biztosítása érdekében interszekcionális dimenziót kell alkalmazni; rámutat, hogy az éghajlat-politikai tárgyalók mindössze 30 %-a nő, és emlékeztet rá, hogy a nőknek a döntéshozatali szervekben való érdemi és egyenlő részvétele az uniós, nemzeti és helyi szintű éghajlat-politikai fellépések területén elengedhetetlen a hosszú távú éghajlat-politikai célok eléréséhez; kifejezetten ajánlja, hogy a III. cselekvési terv alakítson ki világos kapcsolatokat a Párizsi Megállapodással, és kéri az EU-t és tagállamait annak biztosítására, hogy a női szervezetek hozzáférjenek a nemzetközi éghajlat-politikai forrásokhoz;

42.

sajnálja, hogy a nők és a lányok világszerte még mindig többféle formában megvalósuló, módszeres megkülönböztetésnek vannak kitéve; megjegyzi, hogy fel kell lépni a nők szegénysége ellen, biztosítva számukra a gazdasági erőforrásokhoz való egyenlő hozzáférést; emlékeztet rá, hogy nők nagyobb munkaerőpiaci részvétele, a női vállalkozók fokozottabb támogatása, a női vállalkozók tőkéhez való egyenjogú hozzáférése, a férfiak és nők esélyegyenlőségének és az egyenlő munkáért járó egyenlő bérezésének a védelme, valamint a munka és a magánélet közötti egyensúly elősegítése kulcsfontosságú tényezők a hosszú távon fenntartható és inkluzív gazdasági fejlődés eléréséhez, az egyenlőtlenségek felszámolásához és a nők pénzügyi függetlenségének ösztönzéséhez; e tekintetben felszóltja a tagállamokat és az uniós intézményeket, hogy adott esetben többek között mikrohitelek révén növeljék a finanszírozás rendelkezésre állását, és működjenek együtt a partnerországokkal a nők helyzetének előmozdítása érdekében, többek között olyan területeken, mint az ingatlan- és földtulajdon-öröklési jogok, a jogálláshoz és a pénzügyi és digitális jártassághoz való hozzáférés, valamint a gyermekmunkával és a kizsákmányolás egyéb formáival szembeni védelem;

43.

hangsúlyozza, hogy az EU migrációs politikáján belül a menedékkérő és menekült nők és lányok jogait garantáló nemi dimenziót kell érvényesíteni, haladéktalanul be kell vezetni a nemek közötti egyenlőség szempontját figyelembe vevő menedékügyi és migrációs eljárásokat, és fel kell gyorsítani az európai befogadó állomásokon a megfelelő azonosítás biztosítása, és a potenciális erőszakkal, zaklatással, nemi erőszakkal és nőkereskedelemmel szembeni védelem biztosítására irányuló munkát;

44.

elítéli a nőkkel és lányokkal szembeni erőszak minden formáját, beleértve az emberkereskedelmet is; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fokozzák együttműködésüket a harmadik országokkal az emberkereskedelem valamennyi formája elleni küzdelem érdekében, és kifejezetten a gyermekházasság, a nők és lányok szexuális kizsákmányolása és a szexturizmus felszámolása céljából fordítsanak különös figyelmet az emberkereskedelem nemi dimenziójára; felszólít arra, hogy alakítsák ki az emberkereskedelemnek a nemek közötti egyenlőség szempontját figyelembe vevő megközelítését az emberi jogok széles köre érvényesítésére gyakorolt hatásának átfogó kezelése révén;

45.

hangsúlyozza, hogy a háborúk alatt elkövetett nemi erőszak áldozatává vált lányoknak és nőknek hozzáférést kell biztosítani a megkülönböztetésmentes ápoláshoz, és különösen az átfogó egészségügyi ellátáshoz; ezzel összefüggésben nyomatékosítja, hogy biztosítani kell az összes nő és lány élethez és méltósághoz való jogát azáltal, hogy aktívan küzdenek a káros gyakorlatokkal szemben; kiemeli, hogy fel kell számolni a nemi erőszak háborús fegyverként és az elnyomás eszközeként történő alkalmazását, és e gyakorlat felszámolása, az erőszak elkövetőinek büntetőeljárás alá vonása, valamint az erőszak túlélőivel, az érintett nőkkel és közösségekkel a gyógyulásuk és felépülésük segítése céljából történő együttműködés érdekében az EU-nak nyomást kell gyakorolnia azon harmadik országok kormányaira és azokra az érdekelt felekre, amelyek érintettek azokban a régiókban, ahol a nemi alapú erőszak ezen formája előfordul;

46.

tudomásul veszi a folyamatos előrehaladást a nőkkel és lányokkal szembeni erőszak globális szintű felszámolására irányuló, Reflektorfény EU–ENSZ-kezdeményezés terén, amelynek keretében 2018-ban 270 millió EUR állt rendelkezésre az afrikai és latin-amerikai programokra; felszólít arra, hogy az Uniónak a veszélyhelyzetekben elkövetett nemi alapú erőszakkal szembeni védelem biztosítására irányuló cselekvési felhívás terén határozott vezető szerepet kell betöltenie; emlékezteti a Bizottságot és a tagállamokat a humanitárius válságok során elkövetett szexuális és nemi alapú erőszak felszámolásáról szóló oslói konferencia eredményeinek fontosságára;

47.

megjegyzi, hogy az EU és az ENSZ 2018-ban az előretekintő prioritások új készletéről állapodtak meg a béketámogató műveletekkel és válságkezeléssel kapcsolatos 2019–2021-es együttműködés tekintetében; hangsúlyozza, hogy a nőkkel, a békével és a biztonsággal foglalkozó EU–ENSZ együttműködési platform létrehozását a kül- és biztonságpolitikai menetrend fontos részévé kell tenni;

48.

megjegyzi, hogy az ENSZ figyelmeztetett arra, hogy a Covid19-világjárvány mindenfajta egyenlőtlenséget napvilágra hoz és elmélyít, így a nemek közötti egyenlőtlenséget is; mélységes aggodalmának ad hangot az otthon és az állami egészségügyben végzett ápolási munka egyenlőtlen elosztása miatt – minthogy a világban az egészségügyben dolgozó munkaerő körülbelül 70 %-át nők adják –, a nemi alapú erőszak aggasztó megugrása miatt, amely részben a hosszabb ideig tartó bezártságnak tudható be, valamint a reproduktív és anyai egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés korlátozottsága miatt; felszólít ezért célzott és konkrét intézkedések kidolgozására a Covid19 nőkre és lányokra gyakorolt társadalmi-gazdasági hatásának kezelése érdekében; hangsúlyozza, hogy sürgősen megfelelő finanszírozást kell rendelkezésre bocsátani azt biztosítandó, hogy a női szervezetek, az emberijog-védők és a békeépítők maradéktalanul és akadálytalanul hozzáférjenek a jó minőségű technológiához, amely ahhoz szükséges, hogy a Covid19-válság alatt érdemben részt tudjanak venni a döntéshozatali folyamatokban; hangsúlyozza, hogy az alelnöknek/főképviselőnek és a Bizottságnak el kell ismernie az emberi biztonság szükségességét, amely magában foglalja a nőkre, a békére és a biztonságra vonatkozó uniós stratégiai megközelítés valamennyi szempontját; hangsúlyozza, hogy biztosítani kell, hogy az EU Covid19-re adott globális válaszának végrehajtása ne hagyja figyelmen kívül a nemi aspektust, és hogy megfelelően kezeljék a nők és más marginalizált csoportok sajátos szükségleteit, és biztosítsák részvételüket a teljes programozási ciklusban;

o o

49.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL L 101., 2011.4.15., 1. o.

(2) HL L 335., 2011.12.17., 1. o.

(3) HL C 76., 2020.3.9., 168. o.

(4) HL C 99. E, 2012.4.3., 56. o.

Góra

Wybierz funkcje eksperymentalne, które chcesz wypróbować