52020IP0285

EUR-Lex

Access to European Union law

This document is an excerpt from the EUR-Lex website

EUROPA
EUR-Lex home
EUR-Lex - 52020IP0285 - EN

Help

Search tips

Need more search options? Use the Advanced search

Document 52020IP0285

Az Európai Parlament 2020. október 22-i állásfoglalása a Bizottságnak szóló ajánlásokkal az EU által ösztönzött globális erdőirtás megállítására és visszafordítására szolgáló uniós jogi keretről (2020/2006(INL))

HL C 404., 2021.10.6, p. 175–201 (BG, ES, CS, DA, DE, ET, EL, EN, FR, HR, IT, LV, LT, HU, MT, NL, PL, PT, RO, SK, SL, FI, SV)

HTML

PDF

Official Journal

2021.10.6.

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 404/175

P9_TA(2020)0285

Erdőirtás

(2021/C 404/11)

Az Európai Parlament,

—	tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 225. cikkére,

—	tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 192. cikkének (1) bekezdésére,

—	tekintettel az erdészeti jogszabályok végrehajtására, az erdészeti irányításra és az erdészeti termékek kereskedelmére (FLEGT) vonatkozó uniós cselekvési tervre irányuló javaslatról szóló, 2003. május 21-i bizottsági közleményre (COM(2003)0251),

—	tekintettel a fát és fatermékeket piaci forgalomba bocsátó piaci szereplők kötelezettségeinek meghatározásáról szóló, 2010. október 20-i 995/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre (uniós fa- és fatermékpiaci rendelet) (1),

—	tekintettel a fenntartható befektetések előmozdítását célzó keret létrehozásáról szóló, 2020. június 18-i (EU) 2020/852 európai parlamenti és tanácsi rendeletre (2) ,

—	tekintettel a fejlesztési együttműködés finanszírozási eszközének létrehozásáról szóló, 2006. december 18-i 1905/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre (3),

—

tekintettel az Egyesült Nemzetek 2030-ra vonatkozó fenntartható fejlődési céljaira, különösen a felelősségteljes fogyasztásra és a termelésre irányuló 12. célra és a szárazföldi ökoszisztémák védelmére, helyreállítására és fenntartható használatának támogatására, a fenntartható erdőgazdálkodásra, a sivatagosodás leküzdésére, a talajdegradáció megállítására és visszafordítására, valamint a biológiai sokféleség csökkenésének megállítására irányuló 15. célra;

—	tekintettel az Egyesült Nemzetek Éghajlat-változási Keretegyezménye Feleinek 21. Konferenciája (COP21) során kidolgozott Párizsi Megállapodásra;

—	tekintettel a Bizottság Jogérvényesülési és Fogyasztópolitikai Főigazgatóságának megbízásából az ellátási láncban végzett átvilágításra vonatkozó követelményekről készített tanulmányra (2020),

—	tekintettel az Európai Parlament Kutatószolgálatának (EPRS) az EU által ösztönzött globális erdőirtás megállítására és visszafordítására irányuló jogi keretről és az európai hozzáadott értékről szóló 2020. szeptemberi tanulmányára (4),

—	tekintettel a Tanács és a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői által „A világ erdőinek védelmére és helyreállítására irányuló uniós fellépés fokozásáról” című közleményről 2019. december 16-én elfogadott következtetésekre,

—	tekintettel az európai országok körében az erdőirtásnak a mezőgazdasági termékláncokból való eltávolításáról szóló, 2015. december 7-i amszterdami nyilatkozatra,

—	tekintettel az erdőirtás és az erdőpusztulás következtében keletkező kibocsátás csökkentésére vonatkozó ENSZ-program (REDD+) mechanizmusára,

—	tekintettel az ENSZ 2017–2030-as időszakra vonatkozó erdészeti stratégiai tervére (UNSPF), amely hat globális erdészeti cél és 26 kapcsolódó célszám elérését írja elő 2030-ig,

—	tekintettel az elsivatagosodás elleni küzdelemről szóló, 1994. június 17-én elfogadott ENSZ-egyezményre,

—	tekintettel az Egyesült Nemzetek Fejlesztési Programja (UNDP) által kidolgozott fenntartható nemzeti áruplatformokra,

—	tekintettel a Polgári és Politikai Jogok 1966. évi Nemzetközi Egyezségokmányára,

—	tekintettel a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok 1966. évi Nemzetközi Egyezségokmányára,

—	tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára (5),

—	tekintettel az 1969. évi Emberi Jogok Amerikai Egyezményére,

—	tekintettel az emberi jogok és a népek jogainak 1987. évi afrikai chartájára,

—	tekintettel a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) őslakos és törzsi népekről szóló, 1989. évi 169. számú egyezményére,

—	tekintettel az őslakos népek jogairól szóló 2007. évi ENSZ-nyilatkozatra,

—	tekintettel az OECD/FAO felelős mezőgazdasági ellátási láncokról szóló iránymutatásaira,

—	tekintettel a FAO világ erdőinek állapotáról szóló 2020-as jelentésére,

—	tekintettel a FAO „The State of the World’s Forests 2018 – Forest Pathways to Sustainable Development” (A világ erdőinek állapota, 2018 – Erdei ösvények a fenntartható fejlődés felé) című, 2018-as kiadványára,

—	tekintettel a FAO-nak a globális erdészeti erőforrásokra vonatkozó 2015-ös felmérésére („FRA 2015 Desk Reference”),

—	tekintettel a veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelméről szóló, 1973. évi egyezményre (CITES),

—

tekintettel a biológiai sokféleségről szóló 1992. évi egyezményre, valamint az ahhoz kapcsolódó, a biológiai biztonságról szóló 2000. évi Cartagena Jegyzőkönyvre, továbbá a genetikai erőforrásokhoz való hozzáférésről, valamint a hasznosításukból származó hasznok igazságos és méltányos megosztásáról szóló 2010. évi Nagojai Jegyzőkönyvre,

—	tekintettel az Egyesült Nemzetek biológiai sokféleséggel és ökoszisztéma-szolgáltatásokkal foglalkozó kormányközi tudománypolitikai platformjának a biológiai sokféleségről és ökoszisztéma-szolgáltatásokról szóló, 2019. május 6-i globális értékelő jelentésére,

—	tekintettel az ENSZ 2006. évi Felelős Befektetési Elveire,

—	tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa által 2011-ben jóváhagyott, az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó 2011. évi irányelvekre, valamint az OECD multinacionális vállalatokra vonatkozó, 2011-ben frissített iránymutatásaira,

—	tekintettel az Egyesült Nemzetek Éghajlatváltozási Kormányközi Testületének éghajlatváltozásról és a földhasználatról szóló, 2019. augusztus 8-i különjelentésére,

—	tekintettel az ENSZ Kábítószer- és Bűnügyi Hivatalának (UNODC) a vadvilág és az erdők elleni bűncselekmények leküzdésére vonatkozó átfogó programjára,

—	tekintettel az ENSZ Európai Gazdasági Bizottsága által 1998. június 25-én, Aarhusban elfogadott, a környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférésről, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételéről és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról szóló egyezményre,

—	tekintettel az emberi jogi jogvédőket támogató uniós politikákról szóló, 2010. június 17-i állásfoglalására (6),

—	tekintettel a vállalatok harmadik országokban elkövetett súlyos emberi jogi visszaélésekkel kapcsolatos felelősségéről szóló, 2016. október 25-i állásfoglalására (7),

—	tekintettel a pálmaolajról és az esőerdők irtásáról szóló, 2017. április 4-i állásfoglalására (8),

—	tekintettel a nemzetközi kereskedelem és az uniós kereskedelmi politikák globális értékláncokra gyakorolt hatásáról szóló, 2017. szeptember 12-i állásfoglalására (9),

—	tekintettel „A világban az őslakos népeket érő jogsértések, beleértve a nagyarányú földszerzést” című, 2018. július 3-i állásfoglalására (10),

—	tekintettel „A fejlődő országok természeti erőforrásaival való átlátható és elszámoltatható gazdálkodásról: az erdők kérdése” című, 2018. szeptember 11-i állásfoglalására (11),

—	tekintettel az európai zöld megállapodásról szóló, 2020. január 15-i állásfoglalására (12),

—	tekintettel a Biológiai Sokféleség Egyezmény részes felei konferenciájának 15. üléséről (COP15) szóló, 2020. január 16-i állásfoglalására (13),

—	tekintettel a világ erdőinek védelmében és helyreállításában az EU szerepéről szóló, 2020. szeptember 16-i állásfoglalására (14),

—

tekintettel a 2019. március 21-i, az erdőkre vonatkozó fogadalomra, amely révén az Európai Parlament számos képviselője fogadalmat tett az erdők világszerte történő védelmére és helyreállítására, valamint az erdőkben élő emberek területei és jogai elismerését és biztosítását célzó szakpolitikák előmozdítására,

—	tekintettel az erdészeti jogszabályok végrehajtásáról, az erdészeti irányításról és a fatermékek kereskedelméről szóló, 2018. június 28-i tanácsi következtetésekre,

—	tekintettel a Bizottságnak a világ erdőinek védelmére és helyreállítására irányuló uniós fellépés fokozásáról szóló, 2019. július 23-i közleményére (COM(2019)0352),

—	tekintettel a Bizottságnak az erdőirtás elleni küzdelemre irányuló uniós fellépés fokozásának lehetőségeiről szóló, 2018. januári megvalósíthatósági tanulmányára,

—	tekintettel a Bizottságnak az európai zöld megállapodásról szóló, 2019. december 11-i közleményére (COM(2019)0640),

—	tekintettel a Bizottságnak „A 2030-ig tartó időszakra szóló uniós biodiverzitási stratégia – Hozzuk vissza a természetet az életünkbe!” című, 2020. május 20-i közleményére (COM(2020)0380),

—	tekintettel a Bizottságnak „A »termelőtől a fogyasztóig« stratégia a méltányos, egészséges és környezetbarát élelmiszerrendszerért” című, 2020. május 20-i közleményére (COM(2020)0381),

—	tekintettel a civil társadalom képviselőinek az EU erdő- és jogvédelemben betöltött szerepéről szóló, 2018. áprilisi nyilatkozatára,

—	tekintettel eljárási szabályzata 47. és 54. cikkére,

—	tekintettel a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság, a Fejlesztési Bizottság, az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság és a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság véleményére,

—	tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság jelentésére (A9-0179/2020),

mivel a nagy biológiai sokféleséget felvonultató erdők természetes szénelnyelők, és elengedhetetlenek az éghajlatváltozás elleni küzdelemhez, összhangban a Párizsi Megállapodás azon céljával, hogy a globális átlaghőmérséklet emelkedését az iparosodás előtti szinthez képest jóval 2 oC alatt tartsák, és törekedjenek arra, hogy a hőmérséklet-emelkedést az iparosodás előtti szinthez képest 1,5 oC-ra szorítsák vissza, valamint mivel a rendelkezésre álló legfrissebb tudományos ismeretek szerint az emelkedés 1,5 oC-ra való korlátozása a 2 oC-ra vonatkozó forgatókönyvhöz képest jelentősen csökkentené az emberekre és a természetes ökoszisztémákra gyakorolt káros hatásokat (15), továbbá elengedhetetlenek az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodáshoz és a biológiai sokféleség megőrzéséhez; mivel nem csupán a kiirtott erdőterületek, hanem az emberi beavatkozás miatt pusztuló erdők is szén-dioxid-forrásokká válhatnak;

mivel az erdők a Föld biológiai sokféleségének 80 %-át adják, és felszínének 30 %-át borítják (16); mivel az erdők biztosítják a bolygó néhány legsűrűbb, legérzékenyebb és legváltozatosabb ökoszisztémájának létfontosságú organikus infrastruktúráját; mivel a fenyegetett vagy veszélyeztetett fajok 85 %-a számára az erdőirtás jelenti a legsúlyosabb fenyegetést, és 1970 és 2012 között a gerinces állatok 58 %-a már eltűnt a föld színéről erdőirtás miatt (17);

C.	mivel az erdők a világ népességének mintegy 25 %-a számára megélhetési és bevételi forrást jelentenek (18), és pusztításuk súlyos következményekkel jár a legkiszolgáltatottabb helyzetben lévő emberek – köztük az erdei ökoszisztémáktól nagymértékben függő őslakos népek – megélhetésére nézve;

D.	mivel a földhasználat változásából származó kibocsátás – főként az erdőirtás miatt – a globális üvegházhatásúgáz-kibocsátás megközelítőleg 12 %-áért felel, és a szén-, olaj- és gáztüzelés után az éghajlatváltozás második legjelentősebb kiváltó okát képezi (19);

mivel az elsődleges erdőket különösen sújtja az erdőirtás; mivel az elsődleges erdők nagy szénkészlettel rendelkeznek, továbbá egyedülálló biológiai sokféleség és ökológiai feltételek jellemzik őket, ezért nem helyettesíthetők újonnan ültetett erdőkkel; mivel a helyi ökoszisztémák védelmével és fejlesztésével összeegyeztethető módon végrehajtott erdőtelepítés szerepet játszhat az éghajlatváltozás elleni küzdelemben;

mivel a biodiverzitás csökkenésének és az éghajlati válságnak a kezelése érdekében elengedhetetlen, hogy az erdőket olyan módon védjék és állítsák helyre, amely maximalizálja a szén-dioxid-tárolási és a biodiverzitást megvédő kapacitásaikat; mivel ez többféle előnyt eredményez, hiszen kedvez annak, hogy a jelenlegi erdők addig növekedjenek, amíg el nem érik a maximális szén-dioxid-tárolási potenciáljukat, egyúttal helyreállítva korábban leromlott ökoszisztémákat és lehetővé téve a szerves anyagok lebomlását, valamint védve a biológiai sokféleséget, továbbá a talajt, a levegőt, a földet és a vizeket is;

G.	mivel világszerte egyre nagyobb a közvélemény nyomása annak érdekében, hogy az erdők teljesítsék nem termelő funkcióikat, ami gyakran éles ellentétben áll az erdők romló állapotával;

mivel az erdők fontos ökoszisztéma-szolgáltatásokat nyújtanak a társadalom számára, például tiszta levegőt, a vízáramlás szabályozását, a szén-dioxid-kibocsátás csökkentését, a víz- és szélerózió elleni védelmet, az állatok és növények számára biztosított élőhelyeket, a leromlott földterületek helyreállítását és az éghajlatváltozással szembeni ellenálló képességet; mivel az erdei vízfolyások természetes szabályozásának értékét hektáronként és évenként 1 360 és 5 235 USD közé tették (2007-es érték) (20), ezt a „természeti szolgáltatást” pedig jelentősen befolyásolja az erdőirtás; mivel az erdők és a biológiai sokféleség – beleértve a szénkészleteket is – az emberi használati értéken túl pénzben ki nem fejezhető és nem számszerűsíthető belső értékkel rendelkeznek;

I.	mivel az erdők számos ember és nép számára kulturális, társadalmi és spirituális értékkel is bírnak;

J.	mivel míg az Unióban az elmúlt évtizedekben nőtt az erdőtakaró, a világ fákkal borított területeinek aránya folyamatosan csökkent az elmúlt 18 évben, egyedül 2019-ben pedig 3,8 millió hektárnyi őshonos esőerdő semmisült meg (21);

mivel a világ erdeinek irtása, pusztulása és átalakulása súlyosbítja az őslakos népeket és a helyi közösségeket fenyegető veszélyeket, akiket az erdők, földek és környezetük védelmére irányuló erőfeszítéseik nyomán emberi jogi jogsértések, támadások és gyilkosságok sújtanak, és 2018-ban hetente átlagosan több mint három föld- és környezetvédőt gyilkoltak meg, akik közül csak az Amazonas régiójában több mint 300 ember vesztette életét az erőforrásokkal és a földhasználattal kapcsolatos konfliktusokban (22);

mivel az éghajlatváltozás, a biológiai sokféleség világszerte bekövetkező csökkenése, valamint a természetes ökoszisztémák, köztük az erdők pusztítása és átalakítása súlyos hatással van a vadon élő állatok élőhelyeire, és a vadon élő állatok, az emberek és a háziasított állatok közötti fokozott érintkezéshez vezet, ami növeli a vadon élő állatoktól eredő újabb járványok és pandémiák kitörésének kockázatát; mivel a FAO megerősíti, hogy az újonnan megjelenő fertőző betegségek számának növekedése egybeesik a trópusi erdőirtás fokozott ütemével, ami különösen az olajpálma vagy a szójabab ültetésével függ össze (23); mivel az újonnan megjelenő fertőző betegségek több mint kétharmada állatoktól származik, amelyek túlnyomó többsége vadon élő állat; mivel a biológiai sokféleség és a jól működő ökoszisztémák védelme és helyreállítása ezért kulcsfontosságú a társadalmak ellenállóképességének fokozásához és a jövőbeni betegségek megjelenésének és terjedésének megelőzéséhez;

mivel a víz értékes erőforrás; mivel a vízkészletek védelmére irányuló jogi keret végrehajtásának hiánya vagy nem megfelelő végrehajtása lehetetlenné teszi a szóban forgó erőforrás használatának ellenőrzését, valamint lehetővé teszi a víz túlzott kivételét, szennyezését és a vízkészletek felvásárlását; mivel ez káros a downstream ökoszisztémákra és a helyi közösségekre; mivel előfordulnak olyan esetek, amikor a vízkészletek felvásárlására az erdőkre és az ökoszisztémára kockázatot jelentő áruk termelése miatt kerül sor (24);

mivel uniós és globális szinten egyaránt fontos eleme az erdőirtás megállítására irányuló átfogó politikai megközelítésnek az erdészeti erőforrásokkal és a megújuló nyersanyagokkal való fenntartható gazdálkodás, valamint az erdőterületek olyan módon és olyan ütemben történő használata, amely fenntartja azok biológiai sokféleségét, megújulási képességét, életképességét és a releváns jelenlegi és jövőbeli ökológiai, gazdasági és társadalmi funkcióinak helyi, nemzeti és globális szintű ellátására való képességét, továbbá amely nem okoz kárt más ökoszisztémákban;

O.	mivel az uniós fogyasztás a becslések szerint legalább 10 %-kal járul hozzá a globális erdőirtáshoz;

P.	mivel fontos a fenntartható étrendek annak révén történő előmozdítása, hogy felhívják a fogyasztók figyelmét a fogyasztási minták hatásaira, és tájékoztatást nyújtsanak az emberi egészség szempontjából jobb és alacsonyabb környezeti lábnyommal rendelkező étrendekről;

Általános megjegyzések

hangsúlyozza, hogy a globális erdőirtás mintegy 80 %-ára a mezőgazdasági hasznosítású földterületek növelése érdekében kerül sor (25); ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy a világ erdőinek védelmére és helyreállítására irányuló uniós fellépés fokozásáról szóló, 2019. júliusi bizottsági közlemény elismeri, hogy az olyan termékek, mint a pálmaolaj, a hús, a szója, a kakaó, a kukorica, a faanyag és gumi iránti uniós kereslet – feldolgozott termékek vagy szolgáltatások formájában is – jelentős mértékben ösztönzi az erdőirtást, az erdőpusztulást, az ökoszisztéma rombolását és az emberi jogok ehhez kapcsolódó megsértését szerte a világban, és globális szinten a teljes végső fogyasztásra vetített erdőirtás 10 %-át teszi ki (26); megjegyzi továbbá, hogy az egyéb áruk, például a gyapot, a kávé, a cukornád, a repcemag és a mangroveerdőkben tenyésztett garnélarákok uniós fogyasztása szintén hozzájárul a globális erdőirtáshoz;

megjegyzi, hogy az erdők világszerte történő megőrzése és az erdőpusztulás megelőzése korunk legnagyobb fenntarthatósági kihívásai közé tartozik, amely nélkül a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlődési menetrend, a Párizsi Megállapodás és a zöld megállapodás célkitűzései nem érhetők el; hangsúlyozza, hogy a jelenlegi politikákkal a világ számos részén nem biztosítható az erdők és az ökoszisztémák fenntartható használata;

aggodalommal állapítja meg, hogy a 2002 és 2013 közötti időszakban tapasztalt évi 18,3 millió hektáros csökkenéshez képest a 2014 és 2018 közötti időszakban a fákkal borított terület csökkenése 43 %-kal, évente átlagosan 26,1 millió hektárra nőtt; különösen aggasztónak tartja a természetes erdők pusztulását, mivel az elmúlt három évben (2016, 2017 és 2018) az elérhető adatok az évszázad legnagyobb arányú csökkenését mutatták, és csak az Amazonas brazíliai területén az erdőirtás mértéke 2018 júniusához képest 2019 júniusára 88 %-kal emelkedett; rámutat, hogy a természetes erdők megsemmisülése és pusztulása nem csupán a trópusi területeken zajlik, hanem világszerte, beleértve az Uniót és közvetlen szomszédságát is;

sajnálatának ad hangot amiatt, hogy a világ erdőterületei az iparosodás előtti becsült szintnek jelenleg csupán 68 %-át teszik ki, hogy 1990 és 2015 között a földterületek megtisztítása és a fakitermelés következtében 290 millió hektárral csökkent az erdővel borított terület, valamint hogy az érintetlen erdők területe (azok az 500 km2-nél nagyobb területek, ahol a műholdak nem találják nyomát emberi tevékenységeknek) 2000 és 2013 között mintegy 7 %-kal csökkent (27);

megjegyzi továbbá, hogy az élőhelyek megváltoztatása és elpusztítása, amely a természetes erdőterületeket is fenyegeti, világszerte súlyos következményekkel jár az emberi és állati egészségre, valamint a biológiai sokféleségre nézve, különös tekintettel a zoonózisok megnövekedett előfordulására (ami az elmúlt 30 évben 50 járványt okozott), melynek legfrissebb példája a Covid19-világjárvány;

aggodalommal jegyzi meg, hogy a tragikus Covid19-járványt követően a kutatások továbbra is megerősítik a zoonótikus betegségek és az erdőirtás, az éghajlatváltozás és a biológiai sokféleség csökkenése közötti aggasztó kapcsolatot;

hangsúlyozza, hogy a természetes erdők pótolhatatlanok, és hogy a természetes erdők elvesztése nem ellensúlyozható egy új erdőkön alapuló megközelítéssel; megjegyzi, hogy az erdőirtás és az erdőpusztulás megállítása a meglévő erdők védelmére, a fenntartható helyreállításra, az erdőtelepítésre és újraerdősítésre irányuló, olyan módon végzett tevékenységekkel együtt, amelyek maximalizálják az erdők szén-dioxid-tárolásra és a biológiai sokféleség védelmére való képességét, megélhetést biztosíthat, növelheti a helyi közösségek jövedelmét és gazdasági fejlődési lehetőségeket kínálhat; hangsúlyozza e célból az agroökológia és a fenntartható mezőgazdasági termelés globális, nemzeti, regionális és helyi szintű előmozdításának, a fenntarthatatlan földhasználati és területgazdálkodási gyakorlatok megelőzésének, a természetes bolygatások kezelésének és az éghajlatváltozás enyhítésének fontosságát;

hangsúlyozza, hogy a nagy kiterjedésű erdők segítenek megelőzni a kontinentális régiók elsivatagosodását; javasolja, hogy az erdők – többek között nedvességforrásként való – védelmét komolyan vegyék figyelembe a fejlesztési és kereskedelmi szakpolitikákban; kiemeli, hogy az etióp fennsíkok – a Nílus fő vízforrása – összes csapadékának 40 %-át a Kongó-medence erdeiből felszálló nedvesség biztosítja, valamint hogy az erdőirtás megállítása a régióban a klímamenekült-válság kérdése szempontjából is releváns;

hangsúlyozza, hogy az erdőirtás kiváltó okai túlmutatnak az erdészeti ágazaton, és számos kérdéshez kapcsolódnak, például a földbirtokláshoz, a kormányzás és bűnüldözés gyengeségéhez, az őslakos népek jogainak védelméhez, az éghajlatváltozáshoz, a demokráciához, az emberi jogokhoz és a politikai szabadsághoz, az árucikkek fogyasztási szintjéhez, a takarmányimporttól való nagyfokú függéshez, a mezőgazdasági politikákhoz, valamint a fenntartható és legális forrásból származó és előállított árucikkeket előmozdító és ösztönző közpolitikák hiányához; emlékeztet arra, hogy az őslakos nők és a női mezőgazdasági termelők központi szerepet töltenek be az erdei ökoszisztémák védelmében; felhívja a Bizottságot, hogy egy koherens és jogi kötelező erővel rendelkező szakpolitikai keret révén az ökoszisztémák megőrzésének biztosítása mellett fokozza az erdőirtás holisztikus kezelésére irányuló erőfeszítéseit; úgy véli, hogy az erdészeti oktatás terén a nemek közötti egyenlőség kulcsfontosságú kérdés a fenntartható erdőgazdálkodás szempontjából, amit az uniós politikákban is tükrözni kell;

10.

megjegyzi, hogy az erdőirtás számos országban a megfelelő politikák (például a földhasználat tervezése) hiányának, a tulajdonviszonyok és a földtulajdonhoz fűződő egyéb jogok rendezetlenségének, a nem megfelelő kormányzásnak és bűnüldözésnek, az illegális tevékenységeknek és a fenntartható erdőgazdálkodásba való elégtelen beruházásoknak tudható be;

11.

megjegyzi, hogy az Európai Parlament 2015 decembere óta 40 kifogást fogadott el genetikailag módosított élelmiszerek és takarmányok importja kapcsán, melyek közül 11 genetikailag módosított szója importjára vonatkozott; emlékeztet, hogy az e behozatalokkal szembeni kifogás egyik oka a termesztésükhöz kapcsolódó erdőirtás volt az olyan országokban, mint Brazília és Argentína, ahol szinte kizárólag genetikailag módosított, növényvédőszerek használatával termesztendő szóját állítanak elő; megjegyzi, hogy egy nemrégiben uniós kutatók által készített, szakértői értékelésen alapuló tudományos tanulmány megállapította, hogy a Brazíliából származó szójaimport miatt az Uniónak a legnagyobb a szén-dioxid-lábnyoma a világon, 13,8 %-kal nagyobb, mint a legnagyobb szójaimportőr Kínáé; megjegyzi, hogy az Unió jelentős szénlábnyomát a szójatermeléshez kapcsolódó erdőirtásból származó kibocsátások részaránya okozza (28); megjegyzi továbbá, hogy a Bizottság szerint a történelem során az Unió – a teljes uniós importhoz kapcsolódó erdőirtások közel feléért felelős – szója révén járult hozzá a legnagyobb mértékben a globális erdőirtáshoz és az ahhoz kapcsolódó kibocsátásokhoz (29);

12.

felhívja a figyelmet arra, hogy a GMO-k termesztése az erdőirtás egyik fő mozgatórugója, különösen Brazíliában és Argentínában, és úgy véli, hogy véget kell vetni a GMO-k Unióba történő behozatalának; emlékeztet arra, hogy az olcsó, géntechnológiával módosított takarmányok iránti kereslet növekedése – különösen a géntechnológiával módosított szójabab behozatala – révén még az Unión belüli húsfogyasztás is hozzájárul az Unión kívüli erdőirtáshoz;

13.

megjegyzi, hogy az eredetileg élelmiszerek és takarmányok előállításához használt legelők és mezőgazdasági földterületek biomassza-üzemanyagok előállítására történő átalakítása (a földhasználat közvetett változása) negatív hatással lehet az erdőkre is;

Harmadik fél általi önkéntes tanúsítás és címkék

14.

üdvözli, hogy a vállalkozások egyre inkább tisztában vannak a globális erdőirtás, az erdőpusztulás és az ökoszisztéma pusztulásának problémájával, a vállalati fellépés és a kapcsolódó kötelezettségvállalások szükségességével, valamint hogy egyre nagyobb igény mutatkozik a fenntartható ellátási láncokra vonatkozó átlátható, következetes, egységes, megbízható és érvényesíthető követelményekre, ideértve az erdőkre kockázatot jelentő áruk iránti kereslet csökkenését is; megjegyzi, hogy egyes piaci szereplők elfogadták az erdőkről szóló, 2014. évi New York-i nyilatkozatot, és lépéseket tettek az erdőirtás kezelése érdekében, de sajnálatos módon ezek gyakran nem elég ambiciózusak, csak az ellátási lánc egyes részeire terjednek ki, és nem úgy tervezték őket, hogy az erdőirtás számos, egymással összefüggő mozgatórugóját kezeljék (30), ezért nem tesznek eleget a fenntarthatósággal kapcsolatos állításaiknak és a bejelentett kötelezettségvállalásoknak; e tekintetben hangsúlyozza, hogy a vállalatok erdőirtás elleni önkéntes kötelezettségvállalásai eddig nem voltak elegendőek a globális erdőirtás megállításához;

15.

rámutat arra, hogy a harmadik felek tanúsítási rendszerei fontos szerepet játszottak abban, hogy a vállalkozások és a civil társadalom közös értelmezést alakítsanak ki az erdőirtás problémájával kapcsolatban; megjegyzi azonban, hogy míg a harmadik felek önkéntes tanúsítási rendszerei hozzájárultak a bevált gyakorlatok kialakításához, ezek a rendszerek önmagukban nem képesek megállítani és visszafordítani a globális erdőirtást és az ökoszisztéma pusztulását, és csak kiegészíthetik a kötelező erejű intézkedéseket; megjegyzi, hogy a harmadik fél általi önkéntes tanúsítás kiegészítő eszköz lehet az erdőirtással kapcsolatos kockázatok értékeléséhez és csökkentéséhez, amennyiben jól meghatározott, mérhető és nagyra törő fenntarthatósági kritériumokon, a tanúsítási és akkreditációs folyamat szilárdságán, a független nyomon követési és megfelelési mechanizmusokon, az ellátási lánc nyomon követésének lehetőségein, valamint az elsődleges erdők és más természetes erdők védelmére és a fenntartható erdőgazdálkodás előmozdítására vonatkozó megalapozott követelményeken alapul;

16.

megjegyzi, hogy a harmadik fél általi tanúsítás és címkézés önmagában nem hatékony az erdőkre és az ökoszisztémára kockázatot jelentő áruk és termékek uniós belső piacra való belépésének megakadályozásában; ezért hangsúlyozza, hogy a harmadik fél általi tanúsítás csak kiegészítheti, de nem helyettesítheti a piaci szereplők alapos, kötelező átvilágítási eljárásait, amelyek az EUMSZ 191. cikkében foglalt „szennyező fizet” elvvel összhangban a társadalmi és környezeti felelősségüket is biztosítják;

17.

aggályosnak tartja, hogy a meglévő számos tanúsítási rendszer és címke összezavarja a fogyasztókat és csökkenti esélyeiket a megalapozott döntésre; e tekintetben hangsúlyozza, hogy fontolóra kell venni a tájékoztatási kötelezettség harmonizálását;

18.

kiemeli, hogy a kizárólag a fogyasztói döntéstől függő szakpolitikai intézkedések indokolatlanul a fogyasztókra hárítják az erdőirtásmentes termékek vásárlásának felelősségét, ami nem eléggé hatékony a fenntarthatóbb termelés általános érvényesítéséhez; úgy véli, hogy az erdőirtástól mentes termékekre vonatkozó fogyasztói tájékoztatás hatékony eszköz lehet az átvilágításra vonatkozó jogi keret kiegészítésére és a téma keresleti oldalának kezelésére; sürgeti a Bizottságot, hogy az erdőirtásmentes ellátási láncok biztosítására irányuló átfogó fellépések és kezdeményezések részeként még inkább építse be az erdőirtással kapcsolatos szempontokat az uniós ökocímkébe, a zöld közbeszerzésbe és a körforgásos gazdasággal összefüggő egyéb kezdeményezésekbe; felszólítja továbbá a Bizottságot, hogy foglalja bele a 2005/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvbe (31) a környezetbarát jellegre utaló kijelentésekre vonatkozó kritériumok tekintetében az erdőirtás és az ökoszisztéma pusztulásának kockázatát, valamint hogy hozzon létre egy uniós előzetes jóváhagyási rendszert a környezetbarát jellegre utaló kijelentések használatának engedélyezéséhez;

19.

megjegyzi, hogy nincsenek érvényben olyan előírások, amelyek megtiltják az erdőirtáshoz hozzájáruló termékek uniós piacon való forgalomba hozatalát; megjegyzi, hogy még a származási ország jogával összhangban, jogszerűen kitermelt faanyag is hozzájárulhat az erdőirtáshoz, és továbbra is szabadon bejuthat az uniós piacra; megjegyzi, hogy ezért az erdőkre és az ökoszisztémára kockázatot jelentő számos áru fogyasztói számára az Unióban nem áll rendelkezésére arra vonatkozó garancia, hogy ezek a termékek nem járultak hozzá az erdőirtáshoz, és ennek következtében a fogyasztók önhibájukon kívül, akaratlanul és tudtukon kívül ösztönzik az erdőirtást;

20.

megjegyzi, hogy a tanúsítási rendszerek alapjául szolgáló, arra vonatkozó kritériumok, hogy mi minősül „erdőirtásmentes” árucikknek vagy terméknek, nem mindig bizonyultak kellően átfogónak, mivel bizonyos esetekben csupán a termék egyes releváns összetevőire, életciklusának bizonyos részeire terjedtek ki, vagy az „erdőirtásmentesség” fogalmának nem megfelelő meghatározását alkalmazták, ami a vállalatok általi címkézési arbitrázshoz és általában véve a tanúsítási törekvések gyengüléséhez vezethet;

Az átvilágítással kapcsolatos kötelező szabályok

21.

e tekintetben üdvözli számos vállalat arra irányuló felhívását, hogy az erdőkre kockázatot jelentő áruk ellátási láncában vezessenek be a kötelező átvilágításra vonatkozó uniós szabályokat;

22.

emlékeztet az európai zöld megállapodásról szóló, 2020. január 15-i állásfoglalására, valamint a Bizottsághoz intézett azon kérésére, hogy haladéktalanul terjesszen elő javaslatot egy kellő gondosságon alapuló uniós jogi keretre az uniós piacon forgalomba hozott termékek fenntartható és erdőirtástól mentes ellátási láncának biztosítása érdekében, különös figyelmet fordítva az importált erdőirtás fő mozgatórugóinak kezelésére és ehelyett az olyan import ösztönzésére, amely nem okoz erdőirtást külföldön, figyelembe véve az áruexport gazdasági jelentőségét a fejlődő országok, különösen a kistermelők számára, és figyelembe véve az összes érdekelt fél, különösen a kkv-k visszajelzéseit;

23.

emlékeztet arra, hogy az erdőirtásról szóló, 2008. évi közleményében a Bizottság azt a célt tűzte ki, hogy legkésőbb 2030-ra megállítsák a Föld erdővel borított területeinek visszaszorulását, és 2020-ra a jelenlegi szinthez képest legalább 50 %-kal csökkentsék a bruttó trópusi erdőirtást, és arra figyelmeztet, hogy a második célkitűzés szinte biztosan nem érhető el;

24.

üdvözli a Bizottság szándékát, hogy fellépjen a globális erdőirtással és az erdőpusztulással szemben, azonban ambiciózusabb szakpolitikai megközelítést kér; felhívja a Bizottságot, hogy hatásvizsgálat kíséretében terjesszen elő javaslatot egy olyan uniós jogi keretre, amely az átvilágításra, a jelentéstételre, a közzétételre és a harmadik felek részvételére vonatkozó kötelező követelményeken, valamint az erdőkre és az ökoszisztémákra kockázatot jelentő árukat és az ezen árukból származó termékeket az uniós piacon első alkalommal forgalomba hozó valamennyi vállalat felelősségén és a kötelezettségszegések esetén alkalmazandó szankciókon, továbbá az igazságszolgáltatáshoz és jogorvoslathoz való hozzáférésen alapul; a fenntartható és erdőirtástól mentes értékláncok biztosítása érdekében az uniós piacon működő kereskedők számára nyomonkövethetőségi kötelezettségeket kell előírni, különösen az áruk és az azokból származó termékek származásának az uniós belső piacon való forgalomba hozataluk pillanatában történő azonosítása tekintetében, az ezen állásfoglalás mellékletében meghatározottak szerint; hangsúlyozza, hogy ugyanezt a jogi keretet kell alkalmazni minden olyan, az Unióban működési engedéllyel rendelkező pénzügyi intézményre is, amely pénzt biztosít az erdőkre és az ökoszisztémára kockázatot jelentő áruk és származtatott termékek betakarításával, kitermelésével, előállításával, feldolgozásával vagy kereskedelmével foglalkozó vállalatoknak;

25.

úgy véli, hogy az Uniónak biztosítania kell, hogy csak olyan globális ellátási láncokat és pénzmozgásokat támogasson, amelyek fenntarthatók és erdőirtástól mentesek, és amelyek nem vezetnek az emberi jogok megsértéséhez; meggyőződéssel állítja, hogy egy nagy piacon – például az uniós piacon – bevezetett kötelező fenntarthatósági szabályok lehetőséget kínálnak arra, hogy a globális termelési gyakorlatokat a fenntarthatóbbak felé tereljék;

26.

rámutat, hogy az említett uniós jogi keret hatálya alá tartozó, erdőkre és ökoszisztémára kockázatot jelentő árukat olyan objektív, átlátható és tudományosan megalapozott megfontolások alapján kell meghatározni, amelyek figyelembe veszik, hogy ezekhez az árukhoz az erdők és a nagy szénkészletet felhalmozó és gazdag biodiverzitású ökoszisztémák megsemmisülése és pusztulása társulhat, és amelyek tekintettel vannak az őshonos népek jogaira és általában az emberi jogokra;

27.

hangsúlyozza, hogy ennek az uniós jogi keretnek nem csak az erdőkre és az ökoszisztémára kockázatot jelentő áruk és azokból származó termékek betakarításának, kitermelésének, gyártásának és feldolgozásának jogszerűségét kell garantálnia a származási országban, hanem betakarításuk, előállításuk, kitermelésük és feldolgozásuk jogszerűségét is;

28.

hangsúlyozza, hogy számos tanulmány (32) szerint az erdőirtással összefüggő termékek uniós belső piacra kerülésének megelőzésére irányuló jogi keret nem lesz hatással az Unióban eladott és a szóban forgó állásfoglalás mellékletében szereplő áruk mennyiségére és árára, és az ezen jogi előírások végrehajtása kapcsán a piaci szereplőkre háruló terhek minimálisak lesznek;

29.

hangsúlyozza a nem kormányzati szervezetek, környezetvédelmi aktivisták, iparági szövetségek és visszaélést bejelentő személyek hozzájárulását az erdőirtáshoz, a biológiai sokféleség csökkenéséhez és az üvegházhatású gázok kibocsátásának növekedéséhez vezető illegális fakitermelés elleni küzdelemben;

30.

megjegyzi, hogy ezt az uniós jogi keretet ki kellene terjeszteni az erdőkön kívüli – nevezetesen a tengeri és tengerparti, ártéri, tőzeglápi és szavannás –, nagy szénkészletet felhalmozó és gazdag biodiverzitású ökoszisztémákra is annak érdekében, hogy a nyomás ne tevődjön át ezekre a tájakra;

31.

úgy véli, hogy ezeket a kötelezettségeket a méretétől és székhelyétől függetlenül minden olyan vállalatra alkalmazni kellene, amely az erdőkre és az ökoszisztémára kockázatos árukat (a továbbiakban: FERC) hoz forgalomba az uniós piacon, amint a gondos értékelés megállapítja, hogy működőképes és valamennyi piaci szereplőre, köztük a kkv-kra is alkalmazandó; bár elismeri, hogy a piaci szereplők kockázatértékelését követő intézkedéseknek arányosaknak kell lenniük az adott áruhoz kapcsolódó kockázatok szintjével, úgy véli, hogy a töredezett végfelhasználói piacon a kisebb és nagyobb vállalatok bevonása kulcsfontosságú mind a jelentős hatás, mind a fogyasztói bizalom biztosításához; hangsúlyozza, hogy a szabályozási keret nem háríthat indokolatlan terheket a kis és közepes méretű gyártókra (a kistermelőket is beleértve), illetve a felkészültség hiánya miatt nem akadályozhatja meg piacra jutásukat és a nemzetközi kereskedelemben való részvételüket; hangsúlyozza ezért, hogy uniós szinten összehangolt támogatási mechanizmusra van szükség a kkv-k számára annak biztosítása érdekében, hogy a kkv-k megértsék, felkészüljenek és képesek legyenek a környezetvédelmi és emberi jogi követelményeknek megfelelő termelésre;

32.

hangsúlyozza, hogy az uniós vállalkozások közül sok az élelmiszer-ellátási láncban működő kkv, ezért olyan, a kkv-k számára kedvező végrehajtást szorgalmaz, amely az adminisztratív terheket az elkerülhetetlen minimumra korlátozza; úgy véli, hogy a vállalkozások számára korai előrejelző rendszert kell létrehozni, amely figyelmezteti őket, valahányszor olyan régiókból hoznak be terméket, ahol erdőirtás folyhat;

33.

úgy véli, hogy az uniós szintű kötelező átvilágítási követelmények előnyöket biztosítanának a vállalkozások számára azáltal, hogy a különböző nemzeti szintű intézkedések kavalkádjával szemben a versenytársak ugyanazon szabványok betartására kötelezésével egyenlő versenyfeltételeket teremtenének és jogbiztonságot nyújtanának;

34.

emlékeztet a Bizottság Jogérvényesülési és Fogyasztópolitikai Főigazgatósága által megrendelt, az átvilágítási követelményekről szóló tanulmánynak az ellátási lánc egészét vizsgálva feltárt eredményeire, amelyek azt mutatják, hogy a vállalkozói válaszadók többsége egyetért abban, hogy a kötelező átvilágítás pozitív hatást gyakorolna az emberi jogokra és a környezetre;

35.

hangsúlyozza, hogy a digitalizáció és az új technológiai eszközök magukban hordozzák annak lehetőségét, hogy eddig nem alkalmazott megoldásokat biztosítsanak a vállalatoknak az emberi jogi és környezetvédelmi hatások azonosításhoz, megelőzéséhez, mérsékléséhez, valamint az azokkal kapcsolatos elszámoltathatósághoz;

36.

úgy véli, hogy az erdőket veszélyeztető árukról szóló jövőbeli jogi keretnek a FLEGT cselekvési tervből, az uniós fa- és fatermékpiaci rendeletből, az Európai parlament és a Tanács (EU) 2017/821 rendeletéből (33) (a konfliktusövezetekből származó ásványokról szóló rendelet), az Európai parlament és a Tanács 2014/95/EU irányelvéből (34) (a nem pénzügyi jelentéstételről szóló irányelv), a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászatról szóló jogszabályokból és az ellátási láncok szabályozására irányuló egyéb uniós kezdeményezésekből levont tanulságokra kell épülniük;

37.

üdvözli a nem pénzügyi információk közzétételéről szóló irányelv folyamatban lévő felülvizsgálatát, és felkéri a Bizottságot, hogy fejlessze a nem pénzügyi információk nyilvánosságra hozatalának minőségét és hatókörét, különösen a pénzintézetek környezetvédelmi jelentéstétele szempontjából, valamint hogy mozdítsa elő az erdők szempontjából releváns megfontolásoknak a vállalati társadalmi felelősségvállalásba történő integrációját;

Az uniós fa- és fatermékpiaci rendelet és a FLEGT önkéntes partnerségi megállapodásai

38.

meggyőződése, hogy az uniós fakitermelési rendelet, és különösen annak átvilágítási követelményei jó mintát kínálnak, amelyre az EU által ösztönzött globális erdőirtás megállítására és visszafordítására szolgáló uniós jogi keret épülhet, azonban az uniós fakitermelési rendelet végrehajtásának és érvényesítésének elmaradása, illetve a hatálya alá tartozó termékek szűk köre azt jelenti, hogy még nem nőtt fel a jogszabály szelleméhez és szándékához; úgy véli ezért, hogy az uniós fakitermelési rendeletből le lehet vonni a tanulságokat az EU által ösztönzött globális erdőirtás megállítására és visszafordítására szolgáló uniós jogi keret jobb végrehajtásához és érvényesítéséhez; emlékeztet arra, hogy az erdészeti termékek kitermelésének és kereskedelmének jogszerűsége jelenleg az uniós fa- és fatermékpiaci rendelet hatálya alá tartozik, ezért hangsúlyozza, hogy a jövőbeli uniós jogi keretben el kell kerülni a kettős szabályozást, és harmonizálni kell az erdészeti termékek legális és illegális kitermelését és kereskedelmét szabályozó intézkedéseket;

39.

felhívja a Bizottságot, hogy fontolja meg, hogy az uniós fa- és fatermékpiaci rendelet hatálya alá tartozó árukat az EU által irányított globális erdőirtás megállítását és visszafordítását célzó uniós jogi keretre irányuló javaslat hatálya alá vonja, figyelembe véve az uniós fa- és fatermékpiaci rendelet közelgő célravezetőségi vizsgálatát, és biztosítva a FLEGT cselekvési terv célkitűzéseinek megvalósítását; ennek során a Bizottságnak értékelnie kell a jelenlegi önkéntes partnerségi megállapodásokra gyakorolt lehetséges hatásokat is. Az Unió fakitermelő partnerországait szorosan be kell vonni ebbe a kötelezettségvállalásba;

40.

üdvözli, hogy az uniós FLEGT cselekvési terv és az önkéntes partnerségi megállapodások keretében a harmadik országokkal folytatott együttműködés jó eredményeket hozott az illegális fakitermelés kínálati oldali kihívásainak kezelése terén, és hangsúlyozza, hogy ezt a munkát fokozni kell különösen a nyomon követés, az ellenőrzés és a kontroll, valamint a kapacitásépítési lehetőségek tekintetében is; hangsúlyozza, hogy az önkéntes partnerségi megállapodások rendkívül hatékony keretet biztosítanak ahhoz, hogy jó partnerség alakuljon ki ezekkel az országokkal, és hogy támogatni kell az új önkéntes partnerségi megállapodások létrehozását további partnerekkel; felhívja az EU-t, hogy növelje a FLEGT finanszírozását;

41.

sürgeti a Bizottságot, hogy biztosítsa a 2018 és 2022 közötti időszakra szóló uniós FLEGT munkaterv teljes körű végrehajtását;

42.

üdvözli a FLEGT-rendelet és az uniós fa- és fatermékpiaci rendelet Bizottság általi, közelgő célravezetőségi vizsgálatát, amely lehetőséget kínálhat arra, hogy megerősítsék végrehajtásukat, tovább javítsák érvényesítésüket és kiterjesszék a hatályukat, hogy pl. a nyomtatott termékekre és a fatermékekre, a konfliktusövezetből származó fára is vonatkozzanak, és hogy erősödjön a civil társadalom szerepe;

43.

megismétli azon kérését, hogy meg kell erősíteni a behozott faanyagok és fatermékek ellenőrzését az uniós határokon annak biztosítása érdekében, hogy a behozott termékek valóban megfeleljenek az Unióba való behozatal kritériumainak; kéri az Uniós Vámkódex időben történő és hatékony végrehajtását, valamint a nemzeti vámhatóságok kapacitásainak megerősítését az Uniós Vámkódex jobb harmonizációja és végrehajtása érdekében; hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak gondoskodnia kell arról, hogy a vámellenőrzésekre egy közvetlen egységes vámellenőrzési mechanizmus keretében Unió-szerte ugyanazon szabályok szerint, a tagállamokkal egyeztetve és a szubszidiaritás elvével teljes összhangban kerüljön sor;

44.

úgy véli, hogy az erdőkre vagy az ökoszisztémára kockázatot jelentő áruk fő termelő országaival kötött kereskedelmi alapú partnerségi megállapodások hasznosak lehetnek az erdőirtás kínálati oldali mozgatórugóinak kezelésében, megjegyzi, hogy az erdészeti jogszabályok végrehajtásáról, az erdészeti irányításról és a fatermékek kereskedelméről szóló önkéntes partnerségi megállapodás modellje az egyik lehetőség;

45.

a javaslatnak jogbiztonságot kell garantálnia valamennyi érdekelt fél számára a FLEGT önkéntes partnerségi megállapodásaira és az engedélyezés jelenlegi alkalmazására vonatkozó új uniós szintű intézkedésekkel és kerettel kapcsolatban annak érdekében, hogy biztosítsa az EU-ba irányuló, erdőirtástól mentes kivitelbe való beruházáshoz fűződő érdeket; ösztönzi a Bizottságot, hogy az erdőirtás kínálati oldali mozgatórugóinak kezelése érdekében kössön kereskedelmi alapú partnerségi megállapodásokat a mezőgazdasági nyersanyagok jelentős termelő országaival;

Kereskedelmi és nemzetközi együttműködés

46.

hangsúlyozza, hogy felül kell vizsgálni a kereskedelem- és a beruházáspolitikát e globális erdőirtási kihívás hatékonyabb kezelése érdekében, valamint azáltal, hogy globális szinten egyenlő versenyfeltételeket alakítanak ki, és figyelembe veszik a kereskedelmi megállapodások, valamint a globális biológiai sokféleség és az erdei ökoszisztémák közötti összefüggést;

47.

megismétli, hogy az EU kereskedelem- és beruházáspolitikájának, valamint a Mercosurral kötendő kereskedelmi megállapodásnak kötelező erejű és érvényesíthető fenntartható fejlődési fejezeteket kell tartalmaznia, amelyek teljes mértékben tiszteletben tartják a nemzetközi kötelezettségvállalásokat, különösen a Párizsi Megállapodást és a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlődési menetrendet, megfelelnek a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) szabályainak és tiszteletben tartják az emberi jogokat; felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy minden jövőbeli kereskedelmi megállapodás tartalmazzon az erdők irtásának és pusztításának, illetve az ökoszisztéma károsításának és pusztításának megelőzésére vonatkozó kötelező erejű és érvényesíthető rendelkezéseket, az illegális fakitermeléssel kapcsolatos korrupcióellenes rendelkezéseket is beleértve;

48.

javasolja, hogy az európai zöld megállapodásról szóló közleményben kiemelt „ne árts” elvvel összefüggésben a Bizottság jobban és rendszeresen értékelje a meglévő kereskedelmi és beruházási megállapodásoknak az erdőirtásra, az erdők és az ökoszisztémák pusztulására, a nagyarányú földszerzésre és az emberi jogokra gyakorolt hatását, és biztosítsa, hogy az erdők és az ökoszisztémák védelmére, a biológiai sokféleségre, a nagyarányú földszerzés megszüntetésére és a fenntartható erdőgazdálkodásra vonatkozó ambiciózusabb, kötelező erejű és végrehajtható rendelkezések szerepeljenek valamennyi szabadkereskedelmi és beruházási megállapodás kereskedelemmel és fenntartható fejlődéssel foglalkozó fejezetében;

49.

felhívja a figyelmet arra, hogy az árdömping elkerülése és a fa fenntartható felhasználásának biztosítása, a dömpingárakon alapuló kétoldalú megállapodások elterjedésének megakadályozása, valamint a további fakitermelés elkerülése érdekében megoldási lehetőségeket kell keresni, többek között egy közös faárverési rendszer létrehozását, amely lehetővé teszi annak nyomon követését, hogy az anyag honnan származik, és figyelembe veszi az éghajlattal, a biológiai sokféleséggel és az emberi jogokkal kapcsolatos megfontolásokat;

50.

úgy véli, hogy a kereskedelem és a nemzetközi együttműködés fontos eszköze a magasabb szintű fenntarthatósági normák megszilárdításának, különösen az erdőkhöz és a származtatott értékláncokhoz kapcsolódó ágazatok tekintetében; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy technikai segítségnyújtás, információcsere és a bevált gyakorlatok cseréje révén erősítsék meg a harmadik országokkal folytatott együttműködést az erdők védelme, megőrzése és fenntartható hasznosítása terén, különös tekintettel a szervezett bűnözés és az erdőirtáshoz kapcsolódó áruk közötti kapcsolatra, továbbá mozdítsák elő és könnyítsék meg a harmadik országokkal folytatott tudományos és egyetemi együttműködést, valamint a biológiai sokféleséggel, a „zöld vállalkozásokkal” és a körforgásos gazdasággal kapcsolatos ismeretek és innováció előmozdítását célzó kutatási programokat; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy figyelembe vegyék az intézkedéseknek az erdőkre és az ökoszisztémára kockázatot jelentő áruk előállításától függő, legkevésbé fejlett országok (LDC-országok) foglalkoztatására és növekedésére gyakorolt hatásait; felhívja az EU-t, hogy támogassa a harmadik országok kormányait és civil társadalmát az erdőirtás elleni küzdelemben, és működjön együtt velük, különösen a GSP+ rendszeren keresztül; felszólítja a Bizottságot annak értékelésére, hogy ki kell-e dolgozni egy új, kereskedelemösztönző támogatási eszközt a kereskedelem megkönnyítése érdekében, az erdőkre és az ökoszisztémára kockázatot jelentő áruk előállításával kapcsolatos kockázatok csökkentésével összefüggésben;

51.

kéri a Bizottságot, hogy az elfogadandó intézkedések átfogó és differenciált megközelítést alkalmazzanak az erdőirtás tekintetében, figyelembe véve annak számos dimenzióját, valamint a fenntartható vállalkozások létrehozásával és az illegális gazdaságok elleni küzdelemmel való kapcsolatát; e célból párbeszédre szólít fel a harmadik országokkal annak érdekében, hogy eseti alapon vizsgálják meg az erdővel borított területek csökkenésének fő okait és a végrehajtandó intézkedések relevanciáját;

52.

hangsúlyozza, hogy a szabadkereskedelmi megállapodásokban szereplő közbeszerzési rendelkezéseknek figyelembe kell venniük a szociális, a környezetvédelmi és a felelős üzleti magatartásra vonatkozó kritériumokat a szerződések odaítélésekor;

53.

kitart amellett, hogy az uniós szintű kötelező előírásokat ki kell egészíteni kibővített és megerősített globális együttműködéssel, valamint fokozott globális környezetvédelmi irányítással és a harmadik országokkal technikai segítségnyújtás révén folytatott együttműködéssel, továbbá az erdők védelmével, megőrzésével és fenntartható hasznosításával kapcsolatos információk és bevált gyakorlatok cseréjével, különös figyelmet fordítva a magánszféra által végrehajtott fenntarthatósági kezdeményezésekre; a kulcsfontosságú nemzetközi fórumokon – többek között a Kereskedelmi Világszervezetben (WTO) és a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezetben (OECD) – az erdőirtás és az erdőpusztulás megállítására, az erdők helyreállítására, valamint azon fordított hatás elkerülésére irányuló erőfeszítések fokozása révén, hogy az erdőirtásban érintett, nem kívánatos ellátási láncokat a világ más régióiba irányítsák át;

54.

felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a kereskedelem és a nemzetközi együttműködés révén ösztönözzék az erdészeti ágazatok és értékláncaik magasabb szintű fenntarthatósági normáinak megszilárdításához szükséges beruházásokat, előmozdítva a harmadik országokban is a körforgásos biogazdaságot, a zöld turizmust, a megújuló energiát, az intelligens mezőgazdaságot és más releváns területeket;

55.

56.

megjegyzi, hogy fontos lenne biztosítani, hogy az erdőirtás szerepeljen a nemzeti szintű szakpolitikai párbeszédekben, valamint segítséget nyújtani a partnerországoknak az erdészettel és a fenntartható erdőgazdálkodással kapcsolatos nemzeti keretrendszerek kialakításához és végrehajtásához; hangsúlyozza, hogy ezeknek a nemzeti keretrendszereknek egyaránt tükrözniük kell a belföldi igényeket és a globális kötelezettségvállalásokat; hangsúlyozza, hogy a kisgazdálkodókat megcélzó ösztönző mechanizmusokra van szükség a fenntartható erdőgazdálkodás és mezőgazdaság által biztosított ökoszisztéma és termékek fenntartásához és továbbfejlesztéséhez;

57.

azon a véleményen van, hogy az Unió belső piacán belüli határozott fellépésnek együtt kell járnia a nemzetközi szintű határozott fellépéssel; a nemzeti indikatív programoknak ezért az Unió külső tevékenysége keretében rendelkezéseket kell integrálnia a FERC-árukat az Unió belső piacán forgalomba hozó piaci szereplőkkel dolgozó harmadik országbeli vállalatok és kistermelők segítése érdekében, a tevékenységek erdők és ökoszisztémák pusztítása nélküli elvégzése céljából;

58.

úgy véli, hogy az ezen állásfoglalás mellékletében javasolt rendeletet a mezőgazdasági árucikkek fő termelő országaival kötött kereskedelmi alapú partnerségi megállapodásoknak kellene kísérniük, az erdőirtás kínálati oldali mozgatórugóinak kezelése érdekében;

59.

javasolja, hogy a nemzeti indikatív programokról (NIP) harmadik országokkal folytatott tárgyalások során a Bizottság kezelje prioritásként a harmadik országok olyan társaságainak és kisgazdálkodóinak támogatását, amelyek/akik együttműködnek a FERC-termékeket az uniós belső piacon forgalomba hozó piaci szereplőkkel olyan tevékenységek végrehajtása érdekében, amelyek nem ártanak az erdőknek, az ökoszisztémáknak és az emberi jogoknak;

60.

rámutat, hogy az erdőirtással kapcsolatos uniós jogi keret megerősítése jelentős hatást gyakorolhat a földterületek árára a harmadik országokban, és hogy a spekuláció megelőzése érdekében a határidő nem tehető az ezen állásfoglalás mellékletében részletezett javaslat Bizottság általi közzététele utáni időpontra;

Erdőirtás és emberi jogok

61.

kiemeli, hogy a szabályozási keret bizonyos területhasználatok legalizálása érdekében történő módosítása, valamint a földbirtoklási jogok módosítása nem teszi semlegesíti az emberi jogokra és a környezetre a szóban forgó módosítás végrehajtása által gyakorolt negatív hatást; hangsúlyozza ezért, hogy az átvilágítási kritériumoknak a fellépés jogszerűségén felül egyéb összetevőket is magukban kell foglalniuk;

62.

megjegyzi, hogy az erdőkre és az ökoszisztémára kockázatot jelentő áruk önmagukban nem, csak a közvetlen erdőirtás, az ökoszisztéma pusztulása és a földszerzés, valamint az erdőket és egyéb ökoszisztémákat esetlegesen érintő vízkészlet-felvásárlások révén járnak negatív hatással a helyi közösségekre;

63.

hangsúlyozza, hogy a helyi közösségek, őshonos népek, a földterületek védői és a környezetvédők gyakran állnak az ökoszisztémák megőrzéséért folyó küzdelem frontvonalában; megjegyzi, hogy egyes régiókban a földek és erőforrások használatával kapcsolatos konfliktusok jelentik az őslakos népek elleni erőszak fő okát (35), és aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az erdők és más értékes ökoszisztémák pusztulása és pusztítása gyakran együtt jár az emberi jogok megsértésével, vagy abból ered; elítéli a környezet védelmét célzó tevékenységekben való részvétel miatti felelősségre vonás, zaklatás és üldöztetés minden formáját; sürgeti ezért, hogy a jövőbeli uniós keretbe építsék be az emberi jogok védelmét, különös tekintettel a birtokjogi viszonyokra, a földhasználati és munkajogra, valamint az őshonos népek és a helyi közösségek jogaira; felszólítja a Bizottságot, hogy ösztönözze a valamennyi érdekelt fél (beleértve a civil társadalmat, az őshonos népeket és a helyi közösségeket) hatékony és érdemi részvételével zajló jogi reformfolyamatokat a termelő országokban; kéri az Uniót és a tagállamokat, hogy a következő ENSZ-közgyűlésen támogassák az egészséges környezethez való jog globális elismerését;

64.

kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hozzanak létre uniós szintű gyorsreagálási mechanizmust a környezet. és erdővédők támogatására az Unióban és világszerte;

65.

hangsúlyozza, hogy a vállalati emberi jogi és környezeti ártalmak áldozatai számára az igazságszolgáltatáshoz és a jogorvoslathoz való hozzáférés hatékony biztosításának is az ilyen jogi keret részét kell képeznie;

66.

hangsúlyozza, hogy az erdőirtást okozó árukra vonatkozó uniós jogi keret létrehozása mellett az Uniónak határozottabban kell foglalkoznia az emberi jogok érvényesítésével, a környezetvédelmi felelősséggel és a jogállamisággal, mint az érintett országokkal és más fontosabb importáló országokkal kapcsolatos horizontális kérdésekkel;

67.

hangsúlyozza, hogy e jogi keretet az EU által az afrikai, karibi és csendes-óceáni országok vonatkozásában tett nemzetközi kötelezettségvállalásokkal összhangban kell kialakítani, és figyelembe kell venni a Cotonoui Megállapodást követő új megállapodás célkitűzéseinek meghatározásakor;

68.

emlékeztet az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelvek tiszteletben tartásának fontosságára; támogatja a transznacionális vállalatok és egyéb üzleti vállalkozások tevékenységének emberi jogi vonatkozásaira irányuló, kötelező érvényű ENSZ-eszköz létrehozásáról szóló, folyamatban lévő tárgyalásokat, és hangsúlyozza, hogy fontos, hogy az EU proaktívan vegyen részt e folyamatban;

Uniós intézkedések és szakpolitikai koherencia

69.

hangsúlyozza, hogy az erdőkre és az ökoszisztémára kockázatot jelentő áruk uniós fogyasztása által okozott hatást megfelelően kezelni kell a 2030-ig tartó időszakra szóló uniós biodiverzitási stratégia és a „termelőtől a fogyasztóig” stratégia és a KAP stratégiai terv rendelkezéseinek – beleértve a tagállamok nemzeti stratégiai terveit – minden utókövetési, szabályozási és nem szabályozási fellépésében és intézkedésében;

70.

hangsúlyozza a fenntartható étrendek előmozdításának fontosságát azáltal, hogy felhívják a fogyasztók figyelmét az élelmiszerfogyasztási szokások hatásaira, és tájékoztatást nyújtanak az emberi egészség szempontjából jobb és alacsonyabb környezeti lábnyomú étrendekről; szükségesnek tartja olyan hatékony intézkedések beépítését, amelyek célja az agroökológiai gyakorlatok támogatásának növelése és az élelmiszer-pazarlás csökkentése az ellátási lánc egészének mentén; hangsúlyozza az olyan célzott figyelemfelkeltő intézkedések fontosságát, amelyek növelik a fogyasztók érzékenységét és tudatosságát a fogyasztási szokásoknak az erdőkre, a biodiverzitásra és az éghajlatra gyakorolhatását illetően, valamint előmozdítják és támogatják a növényi eredetű termékekre alapozott élelmiszer-választásokat;

71.

úgy véli, hogy a harmadik országokból behozott áruk szállításával keletkező szénlábnyom minimalizálása, és a fenntartható helyi termelés és munkahelyteremtés előmozdítása érdekében az Uniónak ösztönöznie kell a helyben beszerzett faanyagok, a fakitermelésből származó termékek és az erdészeti eredetű biomassza felhasználását;

72.

hangsúlyozza, hogy csökkenteni kell az erdőket és ökoszisztémákat veszélyeztető áruk behozatalától való függőséget a helyben előállított növényi fehérjék, a legeltetéses állattartás, valamint a legális és fenntartható forrásból származó takarmányok használatának előmozdítása révén, nevezetesen a fehérjeforrásokra vonatkozó uniós terv végrehajtása révén;

73.

egyetért a nitrogénmegkötő/hüvelyes/fehérjenövények népszerűsítésével a KAP új stratégiai terveiben vetésforgórendszerek, feltételhez kötöttség, ökorendszerek és agrár-környezetvédelmi vidékfejlesztési intézkedések, új ágazati beavatkozások és termeléstől függő támogatások révén, hogy javítani lehessen az Unió fehérjenövény-önellátását, egyúttal hozzájárulva a biológiai sokféleséggel és a „termelőtől a fogyasztóig” stratégiával kapcsolatos célkitűzések eléréséhez is; megjegyzi továbbá, hogy az állattartó gazdaságok jövedelmét és jövedelmezőségét össze kell egyeztetni a legeltetéses tartással vagy a gazdaságon belül termesztett takarmánynövényekkel fenntartható termelési szintekkel; szorgalmazza olyan, innovatív termelési rendszerek és módszerek további kutatását és előmozdítását, amelyek csökkenthetik a külső ráfordításokat és költségeket, például a takarmányalapú legeltetési rendszereket, így többek között a vetésforgóban történő legeltetést, még akkor is, ha a termelési mennyiség alacsonyabb lehet;

74.

kiemeli a fenntartható biogazdaság fejlesztésének jelentőségét, az ugyanis magas gazdasági értékkel ruházza fel a fenntarthatóan előállított termékeket;

75.

hangsúlyozza, hogy az Unió bioenergia-politikájának szigorú szociális és környezetvédelmi kritériumoknak kell megfelelnie;

76.

emlékeztet rá, hogy az Unió az erdőirtás kockázatával az uniós fa- és fatermékpiaci rendelet, a FLEGT uniós cselekvési terv, a termelő országokban több érdekelt felet bevonó folyamatokat előmozdító önkéntes partnerségi megállapodások és a megújuló energiáról szóló irányelv (RED II) (36) révén foglalkozik, amelyek számos szabályt tartalmaznak, és értékes alapként szolgálhatnak az erdőirtás és az illegális fakitermelés kockázatának minimalizálásához; megjegyzi, hogy a RED II az uniós fenntarthatósági kritériumok teljesítésére való kötelezettséget a bioüzemanyagokról kiterjeszti a bioenergia minden végfelhasználására, ideértve a fűtést/hűtést és a villamos energiát, ugyanakkor mivel csak a bioenergia-termelésre használt nyersanyagokra vonatkozik, jelenleg nem tudja biztosítani azt, hogy az erdőirtással vagy az ökoszisztémák átalakításával összefüggésben álló áruk bioüzemanyagként való, nem energetikai célú felhasználása ne legyen megengedett;

77.

hangsúlyozza, hogy a „Tiszta energia minden európainak” csomagban meghatározott célkitűzések elérésére alkalmazott módszerek nem vezethetnek erdőirtáshoz és erdőpusztuláshoz a világ más részein; felszólítja ezért a Bizottságot, hogy tudományos ismeretek alapján és az elővigyázatosság elvével összhangban 2021-ig vizsgálja felül az (EU) 2019/807 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelethez (37) csatolt jelentés vonatkozó szempontjait, és szükség esetén haladéktalanul, de legkésőbb 2023 előtt vizsgálja felül ezt a rendeletet; kéri a Bizottságot, hogy mielőbb, de legkésőbb 2030-ig értékelje újra a szójára vonatkozó adatokat, és fokozatosan szüntesse meg a közvetett földhasználat-változás szempontjából nagy kockázatot jelentő bioüzemanyagokat;

78.

úgy véli, hogy a bioüzemanyagok széles körű uniós felhasználását megfelelő fenntarthatósági kritériumoknak kell kísérniük a földhasználat közvetlen és közvetett megváltozásának, többek között az erdőirtásnak az elkerülése érdekében; megjegyzi továbbá, hogy a jelenlegi kritériumok nem veszik kellőképpen figyelembe a bioüzemanyagok előállításához felhasznált fosszilis nyersanyagokat; ezért kéri a felülvizsgált megújulóenergia-irányelv hatásának nyomon követését és értékelését annak folyamatban lévő végrehajtása során, beleértve a bioenergiára vonatkozó fenntarthatósági kritériumok hatékonyságát is; megjegyzi, hogy a helyi nyersanyag-ellátási láncok fontos szerepet játszanak a hosszú távú fenntarthatóság elérésében;

79.

úgy véli, hogy az ősi és természetes erdőket globális közjavaknak kell tekinteni és védeni kell azokat, továbbá hogy ökoszisztémáikat jogi státusszal kell felruházni;

Kommunikáció és tudatosítás

80.

hangsúlyozza annak fontosságát, hogy biztosítsák az erdőirtástól mentes ellátási láncokból származó termékek fogyasztását az Unióban, és folyamatosan értékeljék e termékek uniós fogyasztásának hatásait; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki tájékoztató és figyelemfelkeltő kampányokat az importált árucikkekről és termékekről, valamint azoknak a világ erdeire és a biológiai sokféleséget biztosító ökoszisztémákra gyakorolt hatásáról, továbbá az erdőirtás és az ökoszisztéma-megsemmisülés, valamint az erdőkkel kapcsolatos bűncselekmények társadalmi-gazdasági következményeiről az Unióban és a harmadik országokban;

81.

rámutat, hogy a Bizottságnak meg kellene fontolnia annak lehetőségét, hogy javasolja az őserdők UNESCO örökségi területté minősítését, ezzel segítve az erdőirtás elleni védelmüket, és növelve annak esélyét, hogy a nyilvánosság figyelmét is felkelti az erdők védelmére; amennyiben ez nem megvalósítható, e célok eléréséhez más jogi lehetőségeket kell keresni;

Fogalommeghatározások, erdészeti adatok és nyomon követés

82.

megjegyzi, hogy az erdő fogalmának jelenlegi meghatározása, kategorizálása, valamint a fenntartható erdőgazdálkodás által az erdőirtással kapcsolatos egyéb fogalmak és alapelvek, amelyeket az illetékes testületek, például az Egyesült Nemzetek Mezőgazdasági Szervezete (FAO) elfogadtak, tisztán technikai jellegűek és nem tesznek megfelelő különbséget a természetes erdők és az erdőültetvények között, amely utóbbi esetében az erdő gazdasági funkciója jelentősen meghaladja az egyéb funkciókat, és hangsúlyozza, hogy ez a világ erdeinek területére és állapotára vonatkozó adatok torzulását eredményezheti; felhívja az érdekelt feleket, hogy az állásfoglalás-tervezet mellékletében szereplő szövegezésnek megfelelően egységesítsék a terminológia használatát, és hangsúlyozza e pontosítás jelentőségét a kapcsolódó eszközök hatékony felhasználása szempontjából;

83.

hangsúlyozza különösen az erdőirtással kapcsolatos áruk előállítása és kereskedelme független nyomon követésének szükségességét; felhívja a Bizottságot, hogy az Európai horizont programon keresztül fokozza az e kérdésekkel kapcsolatos erőfeszítéseit, és támogassa a termelő országokban folyó független nyomon követést, valamint a bevált gyakorlatok és tanulságok cseréjét ezen országok között az alkalmazott módszerek továbbfejlesztése és az információk granularitásának biztosítása érdekében;

84.

hangsúlyozza, hogy elengedhetetlen szükség van azon mechanizmusok javítására, amelyek elősegítik a belső piacon forgalomba hozott faanyag forrásának vagy származásának azonosítását;

85.

megállapítja, hogy az Unióba érkező importra vonatkozó vámadatokhoz való hozzáférés megkönnyítése növelné a globális értékláncok átláthatóságát és elszámoltathatóságát; felszólítja a Bizottságot, hogy hozzon létre vámügyi partnerséget az Unión belül, egyúttal terjessze ki a vámügyi adatokra vonatkozó követelményeket, azaz az exportőr és a gyártó nevét tegye a vámadatok kötelező elemévé, így növelve a globális értékláncok átláthatóságát és nyomon követhetőségét;

86.

megjegyzi, hogy a hatékony végrehajtás érdekében megbízhatóan rendelkezésre kell állniuk és pontosnak kell lenniük azon adatoknak, amelyeket annak vizsgálatára használnak, hogy mikor irtották ki az erdőket az adott területről/alakították át a területet eltérő használat céljából;

87.

felhívja az EU-t, hogy az áruellátási lánc felügyelete érdekében dolgozzon ki további kutatási és nyomonkövetési programokat, mint például a Kopernikusz, az Unió Föld-megfigyelési programja és más nyomonkövetési programok, hogy fel tudja tárni azokat a termékeket, amelyek előállítási szakaszuk során erdőirtást vagy környezetromlást okoztak, és időben figyelmeztetni tudjon rájuk;

88.

felkéri a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a Kopernikusz műholdas rendszer fokozott használatát az erdők megfigyelése, valamint az erdőtüzek és az erdőkárok megelőzése terén, ideértve az erdőtüzeknek, az erdőkároknak, az erdőirtásnak és az ökoszisztémák átalakításának nyomon követését és azok okainak azonosítását, az egyes tagállamok illetékes hatóságai számára a hozzáférés megkönnyítését, valamint a nyílt hozzáférésű adatok közvetlen forrásának biztosítását a kkv-k és az induló vállalkozások számára;

89.

üdvözli egy erdőmegfigyelő központ létrehozását, amely adatokat és információkat gyűjt az európai és a globális erdőirtásokról, és kéri, hogy ez a megfigyelőközpont hozzon létre mechanizmust az erdővédők oltalmára;

90.

szorgalmazza, hogy hozzanak létre korai figyelmeztető mechanizmusokat annak érdekében, hogy értesítsék a hatóságokat, a vállalatokat – beleértve a harmadik felek rendszereit is – és az ökoszisztéma-átalakítás kockázatának kitett területekről származó áruk fogyasztóit az erdők és a szavannák elvesztéséről és állapotromlásáról, valamint hogy az érintett harmadik országokkal folytatott párbeszéd és adatmegosztás fokozása révén segítsék e kérdések megoldását;

91.

felhívja a Bizottságot, hogy állítson fel egy olyan európai adatbázist, ami összegyűjti az EU és harmadik országok közötti, illetve az uniós tagállamok és harmadik országok közötti kétoldalú, folyamatban lévő vagy már lezajlott projekteket, annak érdekében, hogy felmérje a világ erdeire gyakorolt hatásukat; hangsúlyozza, hogy a helyi és regionális hatóságokat be kell vonni e projektek megvalósításába;

Erdőgazdálkodás, kutatás és innováció

92.

hangsúlyozza, hogy az erdőirtás nyomon követéséhez figyelembe kell venni az erdőalapú ágazat és más ágazatok közötti kapcsolatokat, illetve a digitalizáció és a kutatást és innovációt előmozdító beruházások jelentőségét;

93.

megjegyzi, hogy az erdészeti ágazat legalább 500 000 embert foglalkoztat közvetlenül (38) az Unióban és 13 millió embert világszerte (39), és hogy ezek a munkahelyek különösen a vidéki térségekben találhatók;

94.

megjegyzi, hogy uniós szinten egyes tagállami szakpolitikák azt tükrözik, hogy az erdőkre és az erdőgazdálkodásra vonatkozó keretrendszerek esetenként széttöredezettek és nem kapcsolódnak egymáshoz, ezért jobb és szorosabb koordinációra van szükség a fenntarthatóság ösztönzése érdekében;

95.

szorosabb együttműködésre szólít fel a kormányok, a vállalkozások, a termelők és a civil társadalom között a magánszférabeli projektek támogatását célzó szakpolitikák elfogadása és keretfeltételek kialakítása érdekében;

96.

hangsúlyozza a kutatás és innováció alapvető szerepét a fenntartható erdőgazdálkodás és az erdőalapú ágazat által az erdőirtással kapcsolatos kihívások és az éghajlatváltozás kezeléséhez nyújtott hozzájárulás előmozdításában;

97.

nemkívánatos események bekövetkezte esetén kutatáson és tapasztalatcserén keresztül megvalósuló kölcsönös segítségnyújtásra szólít fel olyan, a földrajzi feltételekhez igazított intézkedések meghozatala érdekében, amelyek képesek védelmet nyújtani a nagy kiterjedésű tűzvészek ellen vagy megelőzni a kártevőfertőzéseket;

98.

üdvözli az ültetvények éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodását elősegítő intézkedéseket; üdvözli, hogy számos országban már javasolt és alkalmazott gyakorlat az egészséges és a nagy biológiai sokféleséget felvonultató erdőkben a reziliens őshonos fafajok számának növelése;

99.

hangsúlyozza az Unión belül és a harmadik országokban a fenntartható erdőgazdálkodással, az ültetvényekkel és az agrárerdészettel, többek között a folyamatos növénytakaróval kapcsolatos képzés fontosságát; úgy véli, hogy ezek alapvető szerepet játszanak a biológiai sokféleség, valamint az erdőtől függő közösségek és az agrárerdészetet folytató mezőgazdasági termelők jövedelmének biztosításában;

100.

hangsúlyozza, hogy az oktatás, valamint a szakképzett és jól képzett munkaerő fontos szerepet játszik a fenntartható erdőgazdálkodás sikeres gyakorlati megvalósításában; ezért felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az e területen bevált gyakorlatok cseréjének megkönnyítése céljából hajtsanak végre megfelelő intézkedéseket és használják ki a meglévő partnerségeket;

101.

a globális együttműködés megerősítését szorgalmazza a többfunkciós erdőkkel való gazdálkodás fenntarthatóságának javításával kapcsolatos ismeretek és tapasztalatok jobb megosztása érdekében;

102.

felszólítja ezért az Uniót, hogy alakítson ki nemzetközi szövetségeket harmadik országokkal az erdők védelme érdekében, az erdőirtás megszüntetését, az integrált földtervezést, a földbirtoklás átláthatóságát és az erdő mezőgazdasági földterületté való átalakításának megakadályozását célzó, szilárd politikákra törekedve; ezért szorgalmazza, hogy a globális erdővédelmi megállapodások keretében biztosítsák a nemzetközi finanszírozást, az európai kormányokkal és a nemzetközi szereplőkkel szoros együttműködésben;

103.

kéri, hogy világszerte dolgozzanak ki koncepciókat az erdők fenntartható jövőjére vonatkozóan, amelyek összeegyeztetik a gazdasági és környezetvédelmi érdekeket, tekintettel arra, hogy az erdők számos ország számára fontos erőforrást jelentenek, és hogy ezek az országok nem hajlandóak önként lemondani erről az erőforrásról;

104.

holisztikusabb megközelítés kialakítását szorgalmazza az Unión belül, amelynek keretében az Unió közvetlen támogatást nyújtana a helyi hatóságoknak az erdősítés és a fenntartható erdészeti gyakorlatok alkalmazása céljára; kéri, hogy az Unió vállaljon nagyobb szerepet a helyi és regionális hatóságok támogatásában a hatályos erdővédelmi jogszabályok érvényesítése terén;

105.

kéri, hogy biztosítsanak erőteljes pénzügyi támogatást és ösztönzőprogramokat a leromlott minőségű és mezőgazdasági termelésre alkalmatlan földterületek újraerdősítését célzó intézkedésekhez.

Finanszírozás

106.

felszólítja a Bizottságot, hogy fogadjon el egy klíma- és környezetvédelmi szempontból megfelelő többéves pénzügyi keretet; különös figyelmet fordítva az erdőirtáshoz és az ökoszisztéma pusztulásához potenciálisan hozzájáruló, külső fellépésekhez kapcsolódó alapok, valamint egyes kutatási és fejlesztési alapok hatására; kéri a többéves pénzügyi keret és az összes európai költségvetés esetében a zöld megállapodásnak való megfelelés vizsgálatát;

107.

úgy véli, hogy az uniós zöld közbeszerzési kritériumok között szerepelnie kellene az erdőirtásra és a kellő gondosság elvének való megfelelésre vonatkozó rendelkezéseknek; a közbeszerzésről szóló 2014/24/EU irányelv (40) felülvizsgálata során az odaítélési szempontok közé be kell illeszteni a kellő gondosság elvének való megfelelést;

108.

sürgeti az összes uniós intézményt és ügynökséget, hogy mutassanak példát magatartásuk, beszerzéseik és keretszerződéseik olyan módon történő módosításával, amely garantálja a „kizárólag erdőirtásmentes” termékek használatát;

109.

felszólítja különösen a Bizottságot, hogy tegyen kezdeményezéseket az erdőirtáshoz vezető importált termékek közbeszerzésének betiltására a WTO közbeszerzésről szóló többoldalú megállapodása (GPA) és a 2014/24/EU irányelv keretében;

110.

felkéri az Uniót, hogy nyújtson kellő támogatást a meglévő területek védelméhez és a megfelelő módon, újonnan kijelölt védett területek létrehozásához, különösen a legnagyobb fakitermelő országokban;

111.

felszólítja az Uniót, hogy a partnerországoknak nyújtott pénzügyi támogatást tegye függővé egy olyan funkcionális rendszer bevezetésétől, amely a fenntartható erdőgazdálkodást elősegítő, kötelező érvényű elméleti eszközök (például erdőgazdálkodási tervek) alkalmazását írja elő; hangsúlyozza, hogy ezek csak akkor működnek, ha kellő szakértelemmel készülnek, és felszólítja az Uniót, hogy dolgozzon ki egyértelmű szabályokat azok betartására, és hajtsa is végre azokat;

112.

kéri, hogy az erdészeti ágazat határozottan jelenjen meg a jövendő Szomszédsági, Fejlesztési és Nemzetközi Együttműködési Eszközben (NDICI), és hogy a külső beruházási tervben és a regionális támogatásötvözési eszközökben rejlő összes lehetőséget használják ki a fenntartható erdőgazdálkodásra irányuló magánfinanszírozás mozgósítására; kéri, hogy újak bevezetése helyett erősítsék meg a már létező szabványokat és tanúsítási rendszereket, és hangsúlyozza, hogy e szabványok és tanúsítási rendszerek esetében írják elő a WTO szabályainak való megfelelést;

113.

hangsúlyozza, hogy biztosítani kell az erdőtől függő közösségek és az őslakos népek szokásjogon alapuló földtulajdon- és földhasználati jogainak tényleges elismerését és tiszteletben tartását, amit a társadalmi igazságosság kérdésének kell tekinteni, összhangban a FAO földtulajdon és -használat, a halászat, valamint az erdőgazdálkodás felelősségteljes irányításával kapcsolatos önkéntes iránymutatásaival (VGGT), az őslakos népek jogairól szóló ENSZ-nyilatkozattal (UNDRIP) és a 169. sz. ILO-egyezménnyel; felkéri a Bizottságot, hogy támogassa a VGGT terjesztését, alkalmazását és végrehajtását globális, regionális és országos szinten, többek között a külső beruházási terven keresztül;

114.

felszólít az EU és az AKCS közötti együttműködés megerősítésére az erdőirtás és az elsivatagosodás növekvő problémájának megoldása érdekében az AKCS-országokban, az erdőgazdálkodás és -megőrzés javítását célzó cselekvési tervek kidolgozása és ellenőrzési rendszerek felállítása révén; felszólítja az Uniót, hogy gondoskodjon arról, hogy az erdőirtás bekerüljön az országos szintű politikai párbeszédekbe, és segítse a partnerországokat az erdőkre és a fenntartható ellátási láncokra vonatkozó nemzeti keretek kidolgozásában és végrehajtásában, és egyben támogassa a partnerországok nemzetileg meghatározott hozzájárulásainak hatékony végrehajtását a Párizsi Megállapodásnak megfelelően;

115.

kéri a Bizottságot, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 192. cikkének (1) bekezdése alapján nyújtson be javaslatot az EU által ösztönzött globális erdőirtás megállítására és visszafordítására szolgáló uniós jogi keretre az állásfoglaláshoz csatolt ajánlásokat szem előtt tartva;

o o

116.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást és a mellékelt ajánlásokat a Bizottságnak és a Tanácsnak.

(1) HL L 295., 2010.11.12., 23. o.

(2) HL L 198., 2020.6.22., 13. o.

(3) HL L 378., 2006.12.27., 41. o.

(4) EPRS: An EU legal framework to halt and reverse EU-driven global deforestation – European added value assessment („Uniós jogi keret az EU által ösztönzött globális erdőirtás megállítására és visszafordítására – európai hozzáadott érték”), PE 654.174, 2020. szeptember.

(5) HL C 364., 2000.12.18., 1. o.

(6) Elfogadott szövegek, P7_TA(2010)0226.

(7) Elfogadott szövegek. P8_TA(2016)0405.

(8) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0098.

(9) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0330.

(10) Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0279.

(11) Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0333.

(12) Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0005.

(13) Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0015.

(14) Elfogadott szövegek, P9_TA(2020)0212.

(15) Az IPCC különjelentése az iparosodás előtti szinthez képest mért 1,5 oC-os globális hőmérséklet-emelkedés hatásairól és a kapcsolódó globális üvegházhatásúgáz-kibocsátási pályákról, az éghajlatváltozás veszélyeire adott globális válasz megerősítésével, a fenntartható fejlődéssel és a szegénység felszámolására irányuló erőfeszítésekkel összefüggésben.

(16) Közlemény a világ erdőinek védelmére és helyreállítására irányuló uniós fellépés fokozásáról, Európai Bizottság, 2019.

(17) „Living planet 2016”, WWF, Zoological society of London, Stockholm Resilience Centre.

(18) Közlemény a világ erdőinek védelmére és helyreállítására irányuló uniós fellépés fokozásáról, Európai Bizottság, 2019.

(19) Smith P et al. (2014) Agriculture, Forestry and Other Land Use (AFOLU). In: Climate Change 2014: Mitigation of Climate Change. Contribution of Working Group III to the Fifth Assessment Report of the Intergovernmental Panel on Climate Change [Edenhofer O et al (eds.)]. Cambridge University Press, Cambridge, UK and New York, NY, USA.

(20) Cook, NASA Goddard Institute for Space Studies, 2005.

(21) We Lost a Football Pitch of Primary Rainforest Every 6 Seconds in 2019, World Resoruces Institute, online, 2 June 2020.

(22) Rainforest Mafias: How Violence and Impunity Fuel Deforestation in Brazil’s Amazon, Human Rights Watch, online, 17 September 2019.

(23) Bruce A. Wilcox and Brett Ellis, Center for Infectious Disease Ecology, Asia-Pacific Institute for Tropical Medicine and Infectious Diseases, University of Hawaii, Manoa, USA; 2006.

(24) Erről számol be például az Environmental Justice Atlas (Környezeti igazságossági atlasz) Guatemala esetében (cukornád, pálmaolaj és banán): https://ejatlas.org/conflict/water-grabbing-and-agribusiness-in-the-south-coast-of-guatemala

(25) FAO. 2016. A világ erdőinek állapota, 2016. Erdők és mezőgazdaság: a földhasználattal kapcsolatos kihívások és lehetőségek. Róma. http://www.fao.org/3/a-i5588e.pdf

(26) Európai Bizottság, 2013. Az uniós fogyasztás hatása az erdőirtásra: átfogó elemzés az uniós fogyasztás erdőirtásra gyakorolt hatásáról. Végleges jelentés. A tanulmányt az Európai Bizottság finanszírozta, és a VITO – International Institute for Applied Systems Analysis, a HIVA – Onderzoeksinstituut voor Arbeid en Samenleving és az International Union for the Conservation of Nature NL végezte.

(27) Az IPBES 2019. évi jelentése.

(28) Escobar, N., Tizado, E.J., zu Ermgassen, E. K., Löfgren, P., Börner, J., & Godar, J. (2020): Spatially-explicit footprints of agricultural commodities: Mapping carbon emissions embodied in Brazil's soy exports. Global Environmental Change, 62, 102067 https://www.sciencedirect.com/science/article/pii/S0959378019308623

(29) A Bizottság 2013 – 063. sz. technikai jelentése: The impact of EU consumption on deforestation: Comprehensive analysis of the impact of EU consumption on deforestation (Az EU fogyasztásának hatása az erdőirtásra: Átfogó elemzés az uniós fogyasztás erdőirtásra gyakorolt hatásáról), az Európai Bizottság Környezetvédelmi Főigazgatósága által finanszírozott, a VITO, az IIASA, a HIVA és az IUCN NL által készített tanulmány, http://ec.europa.eu/environment/forests/pdf/1.%20Report%20analysis%20of%20impact.pdf, 23–24. o.

(30) „Protecting and restoring forests. A Story of Large Commitments yet Limited Progress”, ötéves értékelő jelentés a New York-i nyilatkozatról, 2019. szeptember

https://forestdeclaration.org/images/uploads/resource/2019NYDFReport.pdf

(31) Az Európai Parlament és a Tanács 2005/29/EK irányelve (2005. május 11.) a belső piacon az üzleti vállalkozások fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatairól, valamint a 84/450/EGK tanácsi irányelv, a 97/7/EK, a 98/27/EK és a 2002/65/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvek, valamint a 2006/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról („Irányelv a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról”)

(HL L 149., 2005.6.11., 22. o.).

(32) https://www.sciencedirect.com/science/article/pii/S0959378014001046

(33) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2017/821 rendelete (2017. május 17.) a konfliktusok által érintett és nagy kockázatot jelentő térségekből származó ón, tantál, volfrám, ezek ércei és arany uniós importőrei körében a kellő gondosság elvének megfelelő ellátási láncra vonatkozó kötelezettségek megállapításáról (HL L 130., 2017.5.19., 1. o.).

(34) Az Európai Parlament és a Tanács 2014/95/EU irányelve (2014. október 22.) a 2013/34/EU irányelvnek a nem pénzügyi és a sokszínűséggel kapcsolatos információknak bizonyos nagyvállalkozások és vállalatcsoportok általi közzététele tekintetében történő módosításáról (HL L 330., 2014.11.15., 1. o.).

(35) A brazil államügyészi hivatal jelentése http://www.mpf.mp.br/pgr/noticias-pgr/conflitos-associados-a-terra-sao-principal-causa-de-violencia-contra-indigenas-e-comunidades-tradicionais-no-brasil-segundo-mpf

(36) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2018/2001 irányelve (2018. december 11.) a megújuló energiaforrásokból előállított energia használatának előmozdításáról (HL L 328., 2018.12.21., 82. o.).

(37) A Bizottság (EU) 2019/807 felhatalmazáson alapuló rendelete (2019. március 13.) az (EU) 2018/2001 európai parlamenti és tanácsi irányelvnek a közvetett földhasználat-változás szempontjából magas kockázatot jelentő azon alapanyagok meghatározása tekintetében történő kiegészítéséről, amelyek esetében a termőterület számottevő bővülése figyelhető meg a jelentős szénkészletekkel rendelkező földterületek rovására, továbbá az irányelvnek a közvetett földhasználat-változás szempontjából alacsony kockázatot jelentő bioüzemanyagok, folyékony bio-energiahordozók és biomasszából előállított üzemanyagok tanúsítása tekintetében történő kiegészítéséről (HL L 133., 2019.5.21., 1. o.).

(38) Az Eurostat erdészeti adatbázisa: https://ec.europa.eu/eurostat/web/forestry/data/database

(39) http://www.fao.org/rural-employment/agricultural-sub-sectors/forestry/en

(40) Az Európai Parlament és a Tanács 2014/24/EU irányelve (2014. február 26.) a közbeszerzésről és a 2004/18/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 94., 2014.3.28., 65. o.).

MELLÉKLET AZ ÁLLÁSFOGLALÁSHOZ

A KÉRT JAVASLAT TARTALMÁRA VONATKOZÓ AJÁNLÁSOK

1. Célkitűzés

A rendeletre irányuló javaslatnak (a továbbiakban: a javaslat) alapul kell szolgálnia a természeti erőforrások – például a természetes erdők, a biológiai sokféleség és a természetes ökoszisztémák – magas szintű védelmének biztosításához, valamint hozzá kell járulnia az ilyen erőforrások fenntartható kezelésének megerősített keretéhez annak érdekében, hogy elkerülhető legyen azok romlása és átalakulása, biztosítva, hogy az uniós piac és a fogyasztási minták ne befolyásolják hátrányosan azokat. A javaslat hatálya alá kell tartoznia a termékek betakarítása, kitermelése és előállítása által érintett emberi jogok, valamint az őslakos népek és helyi közösségek földterületekre, területekre és erőforrásokra vonatkozó formális és szokásjogon alapuló jogai védelmének is.

A javaslatnak átláthatóságot és bizonyosságot kell teremtenie a következők tekintetében:

a)	a javaslat hatálya alá tartozó áruk és az azokból származó termékek, amelyeket forgalomba hoznak az Unió belső piacán;

b)	az uniós belső piacon működő összes piaci szereplő szállítási gyakorlatai és finanszírozása;

az Unió belső piacán az e javaslat hatálya alá tartozó, az erdőkre és az ökoszisztémára kockázatot jelentő árukat (FERC-ket) betakarító, kitermelő, beszállító és feldolgozó, illetve a FERC-kből származtatott termékeket előállító piaci szereplők termelési gyakorlatai – ideértve a vízkivételt érintő gyakorlatokat –, valamint a finanszírozóik gyakorlatai;

A javaslatnak hozzá kell járulnia az Unió és tagállamai által tett nemzetközi környezetvédelmi és emberi jogi kötelezettségvállalások – mint például a Párizsi Megállapodás, a fenntartható fejlődési célok és a nemzetközi emberi jogi szerződésekben meghatározott emberi jogi kötelezettségek – teljesítéséhez, és jogilag kötelező erejű fenntarthatósági kritériumokat kell megállapítania az emberi jogokra, valamint a természetes erdőknek és ökoszisztémáknak az átalakulásukkal és állapotromlásukkal szembeni védelmére vonatkozóan, a javaslatban foglaltaknak megfelelően. A javaslatnak kockázatalapúnak, arányosnak és végrehajthatónak kell lennie.

2. Hatály

A javaslatot minden piaci szereplőre alkalmazni kell, jogi formájától, méretétől vagy az értékláncuk összetettségétől függetlenül, azaz minden olyan természetes vagy jogi személyre (kivéve a nem kereskedelmi fogyasztókat), akik a javaslat hatálya alá tartozó árukat és azok származtatott termékeit első alkalommal hozzák forgalomba az Unió belső piacán, vagy akik finanszírozást nyújtanak azok számára, akik ezeket a tevékenységeket végzik. Ez az uniós és nem uniós székhelyű szereplőkre egyaránt érvényes. A nem uniós székhelyű piaci szereplőknek egy meghatalmazott képviselőt kell megbízniuk a feladatok ellátásával (az (EU) 2019/1020 európai parlamenti és tanácsi rendeletnek megfelelően (1))

Minden piaci szereplő csak akkor jogosult jogszerűen FERC-ket és FERC-kből származtatott termékeket forgalomba hozni az uniós piacon, ha az e melléklet 4. részében említett rendelkezésekkel összhangban bizonyítani tudják, hogy a tevékenységi körükben és a teljes értékláncukban részt vevő üzleti partnerekhez és szervezetekhez (pl. szállítmányozási cégek, beszállítók, kereskedők, a franchise jogok birtokosai, engedélyesek, közös vállalkozások, befektetők, ügyfelek, vállalkozók, kereskedelmi ügyfelek, tanácsadók, pénzügyi, jogi és egyéb tanácsadók) fűződő üzleti viszonyaik minden típusában csupán elhanyagolható a kockázata annak, hogy az uniós piacon forgalomba hozott áruk

—	olyan földterületről származnak, amely természetes erdők vagy más természetes ökoszisztémák átalakításával jött létre;

—	romló állapotú természetes erdőkből és természetes ökoszisztémákból származnak, és

—	az emberi jogokat megsértve készültek, illetve összefüggésbe hozhatók ilyen jogsértésekkel;

Az áruellátási láncban részt vevő piaci szereplőknek pénzügyi, befektetési, biztosítási vagy egyéb szolgáltatásokat nyújtó pénzügyi intézmények szintén kötelesek kellő gondossággal eljárni, annak biztosítása érdekében, hogy az ellátási láncban részt vevő vállalkozások betartsák az e javaslatban meghatározott kötelezettségeket.

A piaci szereplőknek megfelelő és átlátható lépéseket kell tenniük annak biztosítása érdekében, hogy ezeket a normákat a teljes ellátási láncban tiszteletben tartsák.

A javaslatnak ki kell terjednie minden olyan árura, amely többnyire összefüggésbe hozható erdőirtással, a természetes erdők pusztulásával és a természetes ökoszisztémák emberi tevékenység okozta átalakulásával és romlásával. Független, szakértői értékelés alapján össze kell állítani ezen áruk listáját, figyelembe véve az elővigyázatosság elvét, és azt csatolni kell mellékletként e javaslathoz, továbbá azon szerepeltetni kell legalább a pálmaolajat, a szóját, a húst, a bőrt, a kakaót, a kávét, a gumit és a kukoricát, valamint az ezekből az árukból származó összes köztes vagy készterméket, valamint az ezeket az árukat tartalmazó termékeket. Amennyiben a származó termékek a javaslat hatálya alá tartozó, egynél több áruból készült alapanyagokat tartalmaznak, akkor az átvilágítás mindegyik áru tekintetében el kell végezni. A 995/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (2) („uniós fa- és fatermékpiaci rendelet”) hatálya alá tartozó árukat a független, szakértői értékelés alapján és az elővigyázatosság elvének figyelembevételével készített bizottsági értékelést követően a javaslat hatálybalépésétől számított három éven belül be kell vonni a javaslat alkalmazási körébe.

A Bizottságnak – független szakértői értékelés alapján és az elővigyázatosság elvét figyelembe véve – kellő időben felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat kell elfogadnia a listának a javaslat hatálya alá vonandó bármely további áru és az azokból származó termékek tekintetében történő felülvizsgálata és módosítása céljából, amennyiben bizonyítható vagy határozott jelek utalnak arra, hogy betakarításuk, kitermelésük vagy előállításuk káros hatást gyakorol a természetes erdőkre, a természetes ökoszisztémákra vagy az emberi jogokra, illetve az őslakos népek és a helyi közösségek földhöz, területekhez és erőforrásokhoz fűződő formális és szokásjogon alapuló jogára. A Bizottságnak éber és proaktív szerepet kell játszania a felmerülő kockázatok azonosításában, és aktívan konzultációt kell folytatnia releváns tapasztalatokkal rendelkező érdekelt felek széles körével, hogy az áruk olyan listáját tartsa fenn, amely tükrözi az emberi jogokkal és a környezeti kockázatokkal kapcsolatos ismereteink aktuális állását az érintett ágazatokban.

A javaslatnak ugyanúgy érvényesnek kell lennie minden az Unió területén működési engedéllyel rendelkező pénzügyi intézményre, amely finanszírozást, befektetést, illetve biztosítást vagy egyéb szolgáltatásokat nyújt az erdőkre és az ökoszisztémára kockázatot jelentő árukat és azokból származó termékeket betakarító, kitermelő, előállító, feldolgozó vagy értékesítő piaci szereplőknek, annak biztosítása érdekében, hogy ezek a pénzintézetek és az ellátási láncukba tartozó vállalkozások tiszteletben tartsák a környezetre és az emberi jogokra vonatkozó, a javaslatban meghatározott kötelezettségeket.

A javaslat hatálya alá kell tartoznia a kereskedőknek, azaz minden olyan természetes vagy jogi személynek, aki kereskedelmi tevékenység keretében az uniós belső piacon olyan, a javaslat hatálya alá tartozó árut vagy származtatott terméket értékesít piaci szereplőknek, vagy vásárol azoktól, amelyet már forgalomba hoztak az uniós belső piacon. Az uniós belső piac szereplői számára csak akkor szabad lehetővé tenni, hogy kereskedőkkel megállapodásokat kössenek, ha a kereskedők

—	azonosítani tudják azokat a piaci szereplőket vagy kereskedőket, amelyek a rendelet hatálya alá tartozó árukat vagy származtatott termékeket szállították; valamint

—	adott esetben azonosítani tudják azokat a kereskedőket, akik részére a rendelet hatálya alá tartozó árukat vagy származtatott termékeket szállították; valamint

—	biztosítani tudják termékeik nyomon követhetőségét annak érdekében, hogy az Unió belső piacán való forgalomba hozataluk során azonosítani lehessen azok eredetét.

3. Általános kötelezettségek

3.1. Erdőirtás és a természetes ökoszisztémák átalakítása

Az uniós piacon forgalomba hozott, a javaslat hatálya alá tartozó áruk és az azokból származó termékek nem vezethetnek erdőirtáshoz vagy a természetes ökoszisztémák átalakításához, illetve nem származhatnak ebből.

E célból az uniós piacon – nyersanyagként vagy ilyen árukból származó vagy ilyen árukat tartalmazó termékként – forgalomba hozott FERC-ket nem szabad olyan földterületen betakarítani, kitermelni vagy előállítani, amely egy tudományosan megalapozott, indokolható, a gyakorlatban végrehajtható és az EU nemzetközi kötelezettségvállalásaival összhangban lévő múltbeli, de 2015-nél nem későbbi határidőig a „Fogalommeghatározások” című 3.3. szakaszban foglalt fogalommeghatározásokkal összhangban természetes erdő vagy természetes ökoszisztéma státuszú volt, de azóta az erdőirtás vagy az átalakítás miatt elvesztette ezt a státuszt.

3.2. Természetes erdők és természetes ökoszisztémák romlása

Az uniós piacon forgalomba hozott, a javaslat hatálya alá tartozó áruk és az azokból származó termékek nem vezethetnek a természetes erdők vagy természetes ökoszisztémák emberi tevékenység okozta romlásához, illetve nem származhatnak abból.

E célból az uniós piacon – nyersanyagként vagy ilyen árukból származó vagy ilyen árukat tartalmazó termékként – forgalomba hozott FERC-ket nem szabad olyan földterületen betakarítani, kitermelni vagy előállítani, amely egy meghatározott határnapig a 3.3. szakaszban foglalt fogalommeghatározásokkal összhangban természetes erdő vagy természetes ökoszisztéma státuszú volt. Az említett határnapnak múltbeli időpontnak kell lennie, de nem lehet 2015-nél későbbi, és tudományosan megalapozottnak, indokolhatónak, a gyakorlatban végrehajthatónak kell lennie, és összhangban kell lennie az Unió nemzetközi kötelezettségvállalásaival. Csak olyan áru jogszerű forgalomba hozatalát szabad lehetővé tenni az uniós piacon, amelyet a természetvédelmi célkitűzéseket betartva takarítottak be, termeltek ki vagy állítottak elő, és amely nem eredményezte az ökoszisztéma-funkciók megszűnését vagy romlását azon a földterületen vagy annak környékén, ahol betakarították, kitermelték vagy előállították.

3.3. Fogalommeghatározások

A Bizottság jogalkotási javaslatában meg kell határozni, hogy mi minősül „erdőnek”, „természetes erdőnek” – amely még emberi tevékenységek jelenlétében is rendelkezik az adott területen őshonos erdő sok vagy legtöbb jellemzőjével –, „erdőirtásnak”, „erdőpusztulásnak”, „természetes ökoszisztémának”, „az ökoszisztéma romlásának” és „az ökoszisztéma átalakításának”. E fogalommeghatározásoknak objektív és tudományos megfontolásokon kell alapulniuk, és figyelembe kell venniük a nemzetközi jog és a nemzetközi szervezetek vonatkozó forrásait, valamint a megfelelő fogalommeghatározásokat tartalmazó egyéb kezdeményezéseket, például az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetét, az Európai Környezetvédelmi Ügynökséget, az Elszámoltathatósági Keret nevű kezdeményezést vagy az erdő által tárolt szénkészlet nagyságán (High Carbon Stock) alapuló megközelítést.

A fogalommeghatározásokkal szemben a következő elvi elvárások fogalmazódnak meg:

—	lehetővé kell tenniük a környezetvédelem legmagasabb szintjének elérését, különösen az erdők és más természetes ökoszisztémák tekintetében, és összhangban kell lenniük az Unió erdőkre, biológiai sokféleségre és éghajlatvédelemre vonatkozó nemzetközi és belső kötelezettségvállalásával,

—	támogatniuk kell a természetes erdők és ökoszisztémák – különösen a primer erdők és a helyreállított erdők – megőrzésére irányuló uniós célkitűzést, és meg kell akadályozniuk, hogy ezek helyét ember alkotta erdők és ökoszisztémák, például faültetvények vegyék át,

—	kellően átfogónak kell lenniük ahhoz, hogy védelmet nyújtsanak más olyan természetes ökoszisztémáknak, amelyek az erdőkhöz hasonlóan fontosak a biológiai sokféleség megőrzése vagy a Párizsi Megállapodásban meghatározott éghajlat-politikai célkitűzések elérése szempontjából,

—

céljuk annak biztosítása, hogy a világ erdeinek védelmére irányuló uniós intézkedések elfogadása ne eredményezze azt, hogy az átalakítás és leromlás problémája más olyan természetes ökoszisztémákban bukkan fel, amelyek a biológiai sokféleség, az éghajlat és az emberi jogok védelme szempontjából ugyanolyan fontosak, mint a természetes erdők.

3.4. Az emberi jogok megsértése

Az uniós piacon – nyersanyagként vagy ilyen árukból származó vagy ilyen árukat tartalmazó termékként – forgalomba hozott FERC-ket nem szabad olyan földterületen betakarítani, kitermelni vagy előállítani, amelyet a nemzeti jogban rögzített vagy az Európai Unió Alapjogi Chartájában vagy nemzetközi egyezményekben minimumként előírt emberi jogokkal ellentétes körülmények között hoztak létre vagy használnak, mely jogok magukban foglalják pl. az őslakosok és helyi közösségek jogait, beleértve az ENSZ Őslakos Népeket Érintő Ügyek Állandó Fóruma és az ENSZ vagy regionális egyezmények által létrehozott testületek által lefektetett birtokhasználati és eljárási jogokat a szabad és előzetes tájékoztatáson alapuló jóváhagyás megadására vagy visszatartására, a vízhez való jogot, a természetvédelemhez és a fenntartható fejlődéshez való jogot, az emberi jogok és a környezet védelméhez való jogot az üldözés és zaklatás minden formájától mentesen, az ILO alapvető egyezményeiben rögzített munkajogokat és a földhasználathoz, a hozzáféréshez vagy tulajdonjoghoz kapcsolódó egyéb, nemzetközileg elismert emberi jogokat és az emberi jogokra és a környezetre vonatkozó keretelvekben lefektetett egészséges környezethez való emberi jogot, valamint az ENSZ emberi jogi és környezetvédelmi különleges előadója által azonosított normákat és bevált gyakorlatokat.

Különös figyelmet kell fordítani a gyermekmunkára annak megszüntetése érdekében.

A javaslat hatálya alá tartozó áruk betakarításának, kitermelésének vagy előállításának minden szakaszában tiszteletben kell tartani a helyi közösségek és őshonos népek közösségi és földbirtoklási jogait, legyen szó állami, magán-, önkormányzati vagy kollektív jogokról, az őslakosok jogairól, a nők jogairól vagy a szokásjogon alapuló jogokról. Azonosítani kell és tiszteletben kell tartani az őslakos népek és helyi közösségek földhöz, területekhez és erőforrásokhoz fűződő formális és szokásjogon alapuló jogait, valamint azt, hogy jogaik védelmében megtorlás nélkül felléphessenek. E jogok közé tartoznak e földek, területek és erőforrások tulajdonlásához, birtoklásához, használatához és kezeléséhez fűződő jogok.

A javaslat hatálya alá tartozó árukat nem szabad olyan földterületen előállítani, amelyek megszerzése és használata sérti a közösségi és földbirtoklási jogokat. Az uniós piacon forgalomba hozott árukat nem szabad különösen az őshonos népek és helyi közösségek földterületeiről betakarítani, kitermelni vagy előállítani az ő szabad, előzetes és tájékoztatáson alapuló jóváhagyásuk nélkül, legyen szó akár a formális jog szerinti, akár a szokásjogon alapuló földtulajdonról.

4. A kár kötelező azonosítása, megakadályozása és mérséklése az értékláncban

4.1. Kötelező gondosság

A piaci szereplőknek minden szükséges intézkedést meg kell tenniük annak érdekében, hogy a javaslatban foglaltaknak megfelelően teljes értékláncuk mentén biztosítsák az emberi jogok, a természetes erdők és a természetes ökoszisztémák tiszteletben tartását és védelmét. Ennek ki kell terjednie a vállalkozásnak az értékláncában részt vevő üzleti partnerekhez és szervezetekhez (pl. beszállítók, kereskedők, franchise jogok birtokosai, engedélyesek, közös vállalkozások, befektetők, ügyfelek, vállalkozók, kereskedelmi ügyfelek, szállítmányozási cégek, tanácsadók, pénzügyi, jogi és egyéb tanácsadók) fűződő üzleti viszonyának minden típusára és minden más állami és nem állami szervezetre, amely közvetlen kapcsolatban van üzleti tevékenységeivel, termékeivel vagy szolgáltatásaival.

Ennek során a piaci szereplőknek kockázatalapú szemlélettel kell hozzáállniuk az átvilágításhoz, vagyis az átvilágítás jellegét és mértékét a káros hatások kockázatának típusához és szintjéhez kell igazítani. A nagyobb kockázatú területeket fokozottabb átvilágításnak kell alávetni.

A következő intézkedéseket kell megfelelően és eredményesen végrehajtani:

a) A teljes értéklánc feltérképezése

A piaci szereplőknek – az áruk pontos származási területére (területeire) vonatkozó információ megismerése és kiértékelése révén – meg kell határozniuk, hogy a teljes értékláncukban szereplő áruk és termékek megfelelnek-e a javaslat fenntarthatósági és emberi jogokra vonatkozó kritériumainak. A környezeti kritériumokon túl az információhoz való hozzáférésnek lehetővé kell tennie a piaci szereplő számára annak megállapítását, hogy a földterületet a FERC-k előállítására használók jogosultak-e erre, és hogy szabad, előzetes és tájékoztatáson alapuló hozzájárulást (FPIC) szereztek az ezen földterületeken jogokat birtokló személyektől, továbbá nem sértik, vagy nem sértették meg a javaslatban említett emberi jogokat.

A piaci szereplőknek rendelkezniük kell – különösképpen – az alábbi információkkal és elérhetővé kell tenniük azokat:

az áruk betakarításának, kitermelésének vagy előállításának pontos területe vagy területei; a szarvasmarha, a marhahús és a bőr vonatkozásában a piaci szereplőknek képesnek kell lenniük arra, hogy információt szerezzenek a különböző legelőterületekről, ahol a szarvasmarhákat legeltették, vagy a takarmányon nevelt szarvasmarhák esetében a felhasznált takarmány eredetéről;

ii.	azon terület aktuális ökológiai státusza, ahol a betakarítás, kitermelés vagy előállítás történt;

iii.	a terület ökológiai állapota az e javaslatban megadott határnapon;

iv.	a föld jogi státusza (tulajdonjog/jogcím, beleértve az őslakos népek és helyi közösségek földterületekre, területekre és erőforrásokra vonatkozó formális és szokásjogon alapuló jogait), valamint a szabad, előzetes és tájékoztatáson alapuló hozzájárulás (FPIC) bizonyítéka;

a szóban forgó áru ellátási láncának elemei, hogy rendelkezésre álljon információ arra vonatkozóan, hogy fennáll-e ismeretlen eredetű vagy erdőirtással érintett területről vagy olyan területről származó termékekkel való szennyeződés kockázata ahol a természetes erdőket, erdőket és ökoszisztémákat átalakították vagy azok állapota leromlott, valamint arra vonatkozóan, hogy az árukat hol, kik és milyen körülmények között takarították be, alakították át vagy dolgozták fel, hogy megállapítható legyen az e javaslatban rögzített emberi jogi követelményeknek való megfelelés.

A piaci szereplőknek hozzáféréssel kell rendelkezniük az uniós belső piacra belépő termékek származásával kapcsolatos összes információhoz az áruk GPS-koordinátáira vonatkozó rendszeres jelentéstétel révén, a javaslat hatálybalépését követően, az e melléklet 4.1. pontjában meghatározottak szerint.

b) A javaslatban foglalt kritériumok alapján az erdőket és ökoszisztémákat érintő valós és potenciális kockázatok azonosítása és értékelése

Amikor a piaci szereplő új üzleti tevékenységet indít el, vagy üzleti partnerrel veszi fel a kapcsolatot, azonosítania kell a szereplőket az új ellátási láncban és a beruházásokban, és értékelnie kell politikáikat és gyakorlataikat, valamint betakarítási, termelési, kitermelési és feldolgozó telephelyeiket. Létező műveleteknél azonosítani és értékelni kell a folyamatban lévő hátrányos hatásokat és károkat, valamint a lehetséges kockázatokat. A kockázatelemzést azon kockázatok tekintetében kell elvégezni, amelyek a piaci szereplő tevékenységei vagy azok hatása miatt jelentkeznek a természetes erdők és ökoszisztémák, az őslakos népesség, a helyi közösségek és egyének számára, és nem a vállalati részvényesek anyagi kockázata tekintetében. Ha a piaci szereplőknek sok beszállítója van, azonosítaniuk kell azokat az általános területeket, ahol a legjelentősebb a hátrányos hatások kockázata, és e kockázatértékelés alapján prioritási sorrendet kell felállítaniuk a beszállítók átvilágítása tekintetében.

Ha a piaci szereplőknek sok szállítója van, azonosítaniuk kell azokat az általános területeket, ahol a legjelentősebb a hátrányos hatások kockázata, és e kockázatértékelés alapján prioritási sorrendet kell felállítaniuk a szállítók átvilágítása tekintetében.

c) A kockázatok megelőzése és elhanyagolható szintre történő mérséklése

A piaci szereplőknek kockázatcsökkentési eljárásokat kell elfogadniuk, kivéve, ha a b) pontban említett kockázat-azonosítási és -értékelési eljárások során azonosított kockázat elhanyagolható, és ezért a piaci szereplőnek nincs oka feltételezni, hogy az áruk és termékek nem felelnek meg az e keretben meghatározott kritériumoknak. Ezen eljárásoknak olyan megfelelő és arányos intézkedéscsomagból kell állniuk, amelyek hatékonyan és bizonyíthatóan elhanyagolható szintre csökkentik az összes azonosított kockázatot, pl. a beszállítókkal kötött szerződések módosítása, a beszállítóknak nyújtott támogatás a gyakorlataik megváltoztatásában, a beszerzési és beruházási gyakorlatok megváltoztatása, az érintett áruk és termékek belső piacon történő törvényes forgalomba hozatalának céljából és arra tekintettel.

d) A környezeti visszaélések és az emberi jogok megsértésének megszüntetése

Ha azt követően, hogy teljes körűen eleget tettek az a), b) és c) pontban említett követelményeknek, a piaci szereplők arra a következtetésre jutnak, hogy a tevékenységek vagy azok egy része hozzájárul az e javaslatban meghatározottak szerinti nem megelőzhető vagy enyhíthető, emberi jogokat, természetes erdőket vagy természetes ökoszisztémákat érintő káros hatásokhoz, vagy feltételezhető, hogy ilyen hatásokat okoznak vagy előmozdítanak, minden ilyen tevékenységet vagy résztevékenységet meg kell szüntetniük.

e) Az átvilágítási rendszer és annak végrehajtása hatékonyságának nyomon követése és folyamatos javítása

A piaci szereplőknek rendszeres időközönként ellenőrizniük kell, hogy az átvilágítási rendszerük alkalmas-e a károk megelőzésére, és biztosítaniuk kell, hogy az áruk és termékek megfeleljenek a keretrendszernek, és ha nem, korrigálniuk kell azt, vagy új intézkedéseket kell kidolgozniuk. Az átvilágítási rendszer értékelésének kvalitatív és kvantitatív mutatókon, belső és külső visszajelzéseken és egyértelmű elszámoltathatósági folyamatokon kell alapulnia.

f) Harmadik felek tanúsítási rendszereinek beépítése

A harmadik felek tanúsítási rendszerei kiegészíthetik és biztosíthatják a termékek származásának azonosítását, valamint az átvilágítási rendszerek kockázatértékelési és kockázatcsökkentési összetevőit, feltéve, hogy e rendszerek megfelelőek a természetes erdőknek és a természetes ökoszisztémáknak az átalakítással és leromlással szembeni védelmét szolgáló, e javaslatban meghatározottak szerinti fenntarthatósági kritériumok hatóköre és hatékonysága, valamint az ellátási lánc nyomon követésére való képességük tekintetében, és feltéve, hogy megfelelő szintű átláthatóságot, pártatlanságot és megbízhatóságot biztosítanak. A Bizottságnak felhatalmazáson alapuló jogi aktus révén minimumkövetelményeket és iránymutatásokat kell meghatároznia a piaci szereplők számára a harmadik felek tanúsítási rendszerei hitelességének és megbízhatóságának értékeléséhez. E minimumkövetelményeknek biztosítaniuk kell különösen a tanúsítási rendszerek ipartól való függetlenségét, a társadalmi és környezeti érdekek figyelembevételét a szabványok meghatározásakor, a harmadik fél által végzett független ellenőrzést, az ellenőrzési jelentések nyilvános közzétételét, a minden szakaszban biztosított átláthatóságot, valamint a nyitottságot. A tanúsítási rendszereknek csak a 100 %-ban hitelesített tartalmú termékek számára kellene odaítélnie a tanúsítványt. A piaci szereplők csak az említett követelményeknek megfelelő tanúsítási rendszereket használhatják átvilágítási rendszereikhez. A harmadik felek tanúsítási rendszereinek alkalmazása ugyanakkor nem sértheti a piaci szereplő felelősségének elvét.

g) Az önkéntes partnerségi megállapodások szerepe

Az Unió a FERC-k tekintetében tárgyalhat olyan önkéntes partnerségi megállapodások megkötéséről a FERC-előállító országokkal (partnerországok), amelyek jogilag kötelezik a feleket egy engedélyezési rendszer bevezetésére és a FERC-kereskedelem szabályozására, összhangban a FERC-előállító ország nemzeti jogával és a javaslatban foglalt környezeti és emberi jogi kritériumokkal. Az olyan partnerországokból származó, e javaslat hatálya alá tartozó FERC-ket, amelyekkel az Unió önkéntes partnerségi megállapodást kötött a FERC-kről, a javaslat alkalmazásában elhanyagolható kockázatúnak kell tekinteni, amennyiben a partnerségi megállapodást végrehajtják. Az ilyen megállapodásoknak a több érdekelt felet bevonó nemzeti párbeszédekre kell épülniük, és azokat valamennyi érdekelt fél – köztük a civil társadalom, az őslakos népek és a helyi közösségek – hatékony és érdemi részvételével kell végrehajtani.

4.2. Konzultációs kötelezettség

A piaci szereplőknek:

a)	megfelelően, időben és közvetlenül konzultálniuk kell az érintett vagy potenciálisan érintett érdekelt felekkel;

b)	az átvilágítási intézkedések meghatározása és végrehajtása során megfelelően figyelembe kell venniük az érdekelt felek szempontjait;

c)	biztosítaniuk kell, hogy a reprezentatív szakszervezeteket és a munkavállalók képviselőit bevonják az átvilágítási intézkedések meghatározásába és végrehajtásába;

létre kell hozniuk egy korai riasztási mechanizmust, amely lehetőséget ad a megalapozott aggályokat felvető munkavállalóknak és érdekelt feleknek arra, hogy tájékoztassák a piaci szereplőt az értéklánc bármely részén felmerülő, a természetes erdőket, a természetes ökoszisztémákat és az emberi jogokat érintő károk kockázatáról; a piaci szereplőnek az átvilágítási eljárásainak végrehajtása során figyelembe kell vennie ezeket az információkat;

e)	megfelelően figyelembe kell venniük az őslakosok és a helyiek tudását, valamint a helyi közösségek, az őslakos népek, a föld- és környezetvédők által felvetett kockázatokat és aggályokat.

4.3. Átláthatósági és jelentéstételi kötelezettség

A piaci szereplőknek nyilvános, hozzáférhető és megfelelő – különösen a kis- és középvállalkozások számára aránytalan terhet nem jelentő – módon rendszeresen be kell számolniuk az illetékes hatóságnak az átvilágítási és konzultációs folyamatokról, az azonosított kockázatokról, a kockázatelemzési eljárásaikról, a kockázatcsökkentésről és a helyreállításról, valamint ezek végrehajtásáról és eredményéről.

A Bizottságnak felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat kell elfogadnia e jelentések formátumának és elemeinek meghatározására. A piaci szereplőknek többek között be kell számolniuk különösen az általuk használt rendszerről és a kérdéses árukra való alkalmazásának módjáról, az azonosított kockázatokról és hatásokról; a fennálló visszaélések megszüntetése és orvoslása, valamint a visszaélés kockázatának megelőzése és mérséklése érdekében hozott intézkedésekről, valamint ezek eredményéről; az ilyen fellépések végrehajtásának és eredményességének nyomon követésére szolgáló intézkedésekről és azok eredményéről, a korai előrejelzési mechanizmuson keresztül kapott figyelmeztetésekről és arról, hogy a piaci szereplők hogyan vették ezeket figyelembe az átvilágítási eljárások során, valamint az összes leányvállalatot, alvállalkozót és szállítót, terméket és ezek mennyiségét és származását felsoroló jegyzékről. A jelentések hiánytalan és határidőre történő nyilvánosságra hozatalának elmulasztását szankcionálni kell, és végső soron a termékek uniós belső piacon történő forgalomba hozatali engedélyének felfüggesztését kell eredményeznie.

4.4. Dokumentálási kötelezettség

A piaci szereplőknek írásbeli nyilvántartást kell vezetniük minden átvilágítási intézkedésről és azok eredményéről, és azt kérésre az illetékes hatóságok rendelkezésére kell bocsátaniuk.

4.5. Bizottsági iránymutatások

A Bizottságnak iránymutatásokat és útmutatást kell kidolgoznia a javaslatban foglalt jogi kötelezettségek betartásának megkönnyítése céljából, különösen hogy tisztázza az átvilágítással kapcsolatos elvárásokat bizonyos összefüggésekben, ágazatokban és a piaci szereplők bizonyos típusai tekintetében. Ennek során a Bizottságnak a meglévő környezetközpontú irányítási rendszerek bevált gyakorlataira kell építenie és azokat ki kell terjesztenie.

Annak érdekében, hogy támogassa a gazdasági szereplőket az átvilágítási kötelezettségeik végrehajtásában, a Bizottságnak az erdőkre és az ökoszisztémára kockázatot jelentő áruk tekintetében elemzéseket kell közzétennie a regionális csomópontokról.

5. Ellenőrzés, nyomon követés, végrehajtás, szankciók és az igazságszolgáltatáshoz való jog

5.1. Hatósági végrehajtás

A tagállamoknak nemzeti jogszabályaikkal és gyakorlataikkal összhangban biztosítaniuk kell a 4. szakaszban említett kötelezettségek végrehajtását a következők révén:

arányos, hatékony és visszatartó erejű bírságok és szankciók bevezetése a meghatározott kötelezettségek teljesítésének elmulasztása esetén, illetve amennyiben az említett kötelezettségeknek való meg nem felelés természetes erdők vagy természetes ökoszisztémák károsodását vagy emberi jogi visszaéléseket vagy ezek kockázatát okozza, ezekhez hozzájárul, ezekkel összefüggésbe hozható vagy ezeket súlyosbítja; ezek közé tartoznak többek között:

a javaslatban foglaltaknak megfelelően a természetes erdőket, természetes ökoszisztémákat ért kárral vagy az emberi jogi sérelemmel, a természetes erdők és természetes ökoszisztémák, valamint az emberi jogok helyreállításának költségeivel, továbbá a jogsértés nyomán az érintett közösségeket sújtó gazdasági hátrányokkal arányos hatékony és visszatartó erejű szankciók;

ii.	az érintett nyersanyagok és az azokból származó érintett termékek tartós lefoglalása;

iii.	az uniós belső piacra érvényes forgalomba hozatali engedély azonnali felfüggesztése;

iv.	a közbeszerzési eljárásokból való kizárás;

v.	a legsúlyosabb jogsértések esetén büntetőjogi szankciók magánszemélyekkel és – ha a jogszabályok megengedik – jogi személyekkel szemben;

az illetékes nemzeti nyomozó és végrehajtó hatóságok („illetékes hatóságok”) kijelölése; az illetékes hatóságoknak nyomon kell követniük, hogy a piaci szereplők ténylegesen teljesítik-e a javaslatban meghatározott kötelezettségeiket; e célból az illetékes hatóságoknak – adott esetben terv szerinti – hivatalos ellenőrzéseket kell végezniük, amelyek a piaci szereplő telephelyén végzett ellenőrzéseket és helyszíni ellenőrzéseket is magukban foglalhatnak, képesnek kell lenniük ideiglenes végzések elfogadására, és ezen túlmenően a szankciók alkalmazásának sérelme nélkül hatáskörrel kell rendelkezniük arra, hogy a piaci szereplők számára előírják korrekciós intézkedések meghozatalát; az illetékes hatóságoknak releváns információk – többek között harmadik felek megalapozott aggályai – birtokában is időben történő és alapos ellenőrzéseket kell végezniük, és a tevékenységükkel kapcsolatos információkat a környezeti információkhoz való nyilvános hozzáférésről szóló 2003/4/EK irányelvvel összhangban kell kezelniük;

annak biztosítása, hogy a nyilvánosság tagjai jogosultak legyenek meg nem felelés esetén kifogást emelni az igazságügyi vagy közigazgatási hatóságok előtt, amely e jognak ki kell terjednie mindazokra a magánszemélyekre vagy csoportokra – ideértve alkalmazottakat, ügyfeleket, fogyasztókat és végfelhasználókat, szakszervezeteket, nemzetközi szakszervezeti szövetségeket, helyi közösségeket, nemzeti kormányokat vagy helyi önkormányzatokat vagy intézményeket, újságírókat, nem kormányzati szervezeteket és helyi civil társadalmi szervezeteket –, akiknek jogait és kötelezettségeit vagy érdekeit a kötelezettségek teljesítésének részleges vagy teljes elmulasztása közvetlenül vagy közvetve érinti.

A Bizottságnak felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat kell elfogadnia az illetékes nemzeti hatóságokra alkalmazandó, jogilag kötelező előírások és iránymutatások meghatározása céljából, hogy biztosítsa a javaslat eredményes és egységes végrehajtását és érvényesítését az Unió egészében, különösen a következők tekintetében:

—	a javaslat hatálya alá tartozó piaci szereplők felsorolása egy nyilvános nyilvántartásban és e nyilvántartás nyilvánosságra hozatala;

—	az illetékes nemzeti hatóságok által végzett megfelelőség-ellenőrzések minőségére és mennyiségére vonatkozó szabályok meghatározása;

—

további iránymutatás a megfelelőség-ellenőrzés lefolytatásának módjáról, például iránymutatás az illetékes nemzeti hatóságok számára, amely a termékek kockázati szintjének jobb elemzése és értékelése, valamint a használt átvilágítási rendszerek megfelelő dokumentálása érdekében meghatározza az ellenőrzés kritériumait;

—

iránymutatás a harmadik felek aggályaival kapcsolatban, hogy az egész Unióra kiterjedő kritériumokat határozzanak meg annak értékelésre, hogy az adott aggály érdemi és kellően megalapozott-e ahhoz, hogy feldolgozható legyen, továbbá egyértelmű eljárási szabályok kidolgozása annak érdekében, hogy az illetékes nemzeti hatóságok időben, pártatlanul, hatékonyan és átlátható módon reagáljanak a harmadik felek aggályaira;

—	olyan uniós szintű kritériumok, amelyek segítik annak meghatározását, hogy mikor kell valamely piaci szereplőt korrekciós intézkedésekre felszólítani, szankcionálni, illetve hogy mikor alkalmazandók más szankciók; valamint

—	az illetékes hatóságok ellenőrzési és végrehajtási tevékenységeikkel, a feltárt jogsértésekkel és az érdemi aggályokra adott válaszokkal kapcsolatos beszámolási kötelezettségei.

5.2. Polgári jogi felelősség és a jogorvoslathoz való hozzáférés

a) Polgári jogi felelősség

A piaci szereplőknek:

egyetemleges felelősséget kell viselniük a javaslatban meghatározott, emberi jogi visszaélésekből, illetve a természetes erdők és a természetes ökoszisztémák rongálásából eredő olyan károkért, amelyet általuk ellenőrzött vagy tőlük gazdasági szempontból függő szervezetek okoztak súlyosbítottak, vagy amelyhez ilyen szervezet hozzájárult vagy amellyel összefüggésbe hozható;

ii.

felelősséget kell viselniük azokért az emberi jogi visszaélésekből, illetve a természetes erdők és természetes ökoszisztémák rongálásából eredő, a javaslatban meghatározott károkért, amelyek üzleti viszonyon keresztül közvetlenül kapcsolódnak termékeikhez, szolgáltatásaikhoz vagy műveleteikhez, kivéve, ha bizonyítani tudják, hogy kellő gondossággal jártak el, és a körülményeket figyelembe véve megtettek minden olyan észszerű intézkedést, amellyel a kár elkerülhető lett volna; a piaci szereplők ezért mentesülhetnek a felelősség alól, ha bizonyították, hogy kellő gondossággal jártak el a kár azonosítása és elkerülése érdekében.

b) Bizonyítékok közlése

Amennyiben a felperes keresete alátámasztására előterjesztette az észszerűség keretein belül beszerezhető tényeket és bizonyítékokat, az alperesre hárul a bizonyítási teher a következők tekintetében:

i.	a károkozásban érintett szervezetekhez fűződő viszonyának jellege;

ii.	annak bizonyítása, hogy kellő gondossággal járt-e el, és minden észszerűen elvárható intézkedést megtett-e a kár bekövetkeztének elhárítása érdekében.

c) Jogorvoslatokhoz való hozzáférés

A károsult felek számára biztosítani kell a hozzáférhető és hatékony bírósági jogorvoslathoz való jogot annak érdekében, hogy jogorvoslatért folyamodjanak a jogaikat érintő negatív hatást okozó, súlyosbító, illetve azzal összefüggésbe hozató vagy ahhoz hozzájáruló piaci szereplőkkel szemben. Az elszámoltathatóság és a jogorvoslathoz való hozzáférés javítása érdekében a bírósági jogorvoslati mechanizmusoknak nem állami panasztételi mechanizmusokkal kell kiegészülniük.

6. Záró rendelkezések

6.1. A védelem szintjének csökkentését kizáró rendelkezés

A javaslat végrehajtása semmilyen módon nem szolgálhat indokként az emberi jogok, az őslakos népek és a helyi közösségek földhöz, területekhez és erőforrásokhoz fűződő formális és szokásjoga, illetve a környezet védelme általános szintjének csökkentésére. Nem érintheti különösen az alvállalkozókkal vagy az ellátási lánccal kapcsolatos felelősség egyéb meglévő kereteit.

6.2. Előnyösebb rendelkezések

A tagállamok bevezethetnek vagy fenntarthatnak olyan rendelkezéseket, amelyek az emberi jogok védelme és az erdőkre és az ökoszisztémára kockázatot jelentő áruk ellátási láncában előírt környezetvédelmi normák tekintetében meghaladják a javaslatban foglalt rendelkezéseket.

(1) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/1020 rendelete (2019. június 20.) a piacfelügyeletről és a termékek megfelelőségéről, valamint a 2004/42/EK irányelv, továbbá a 765/2008/EK és a 305/2011/EU rendelet módosításáról (HL L 169., 2019.6.25., 1. o.)

(2) Az Európai Parlament és a Tanács 995/2010/EU rendelete (2010. október 20.) a fát és fatermékeket piaci forgalomba bocsátó piaci szereplők kötelezettségeinek meghatározásáról (EGT-vonatkozású szöveg) (HL L 295., 2010.11.12., 23. o.).

Top

Choose the experimental features you want to try