A Régiók Európai Bizottsága véleménye – Egyenértékű életfeltételek – közös feladat Európa valamennyi kormányzati szintje számára

(2020/C 440/02)

Előadó: Bernd LANGE (DE/EPP) Görlitz járás vezetője

POLITIKAI AJÁNLÁSOK

A RÉGIÓK EURÓPAI BIZOTTSÁGA

1.

aggodalmának ad hangot az uniós tagállamokon belüli és azok közötti növekvő gazdasági, társadalmi és területi egyenlőtlenségek miatt. A közelmúlt európai fejleményei megmutatták, hogy a gazdasági fejlődés, a foglalkoztatás és a jólét tekintetében egyre nagyobbak a különbségek az egyes régiók és az emberek között. Ezek a különbségek minden szinten előfordulnak, a helyi alatti szinttől az európai szintig, és kritikus mértéket értek el. A hátrahagyott vagy „elfelejtett” helyekről folyó vita egyértelműen azt mutatja, hogy e térségek fejlesztéspolitikai kihívásainak kezeléséhez nagyobb mértékben helyalapú megközelítésre van szükség;

2.

rámutat arra, hogy a tagállamokban a Covid19-világjárvány a már meglévő problémákat a válság folytán a legtöbb területen tovább mélyítette. Ahogyan a gazdasági és társadalmi következmények, úgy a talpraállás ezekből adódó feltételei is igen különbözőek az egyes régiók között;

3.

hangsúlyozza, hogy az Európai Uniónak emiatt a továbbiakban is fontos prioritásként kell kezelnie a területi, gazdasági és társadalmi kohézió EUMSZ 174. cikkében megfogalmazott célját. E horizontális cél megvalósításához az európai regionális politika és a közös agrárpolitika mellett az Unió minden egyéb szakpolitikai területének (pl. a közlekedés-, a környezet-, a szociál- és az energiapolitikának) is hozzá kell járulnia; ez különösen érvényes az európai zöld megállapodással és a további digitalizációval kapcsolatban az EU által hozott intézkedésekre;

4.

emlékeztet a legkülső régiók sajátos helyzetére, amelyet az EUMSZ 349. cikke is elismer, és határozottan hangsúlyozza az EU az iránti elkötelezettségét, hogy e régiókat speciális eszközökkel fejlessze, ami az érintett régiók és az EU egésze javát is szolgálja;

5.

kiemeli, hogy 2017-ben az EU-ban a lakosság egyharmada élt 100 000-nél több lakosú nagyvárosokban, egyharmada élt 10 000 és 100 000 lakos közötti városokban, illetve egyharmada élt 10 000 lakosnál kisebb népességű kisvárosokban és vidéki településeken (1). Az Európai Bizottság elnöke politikai iránymutatásában (2) kiemelte, hogy az európaiak több mint 50 %-a vidéki térségekben él;

6.

rámutat arra, hogy az európai strukturális politika a múltban elsődlegesen a regionális önkormányzatok (NUTS-1, ill. NUTS-2 szint) egymás közötti kohéziójával foglalkozott, az intézkedéseknek az ez alatti helyi önkormányzati szintekre kifejtett hatásait viszont nem mindig vizsgálták meg és vették figyelembe kellőképpen;

7.

megállapítja, hogy az elmúlt években a különböző tagállamokban és régiókban a vidéki területekről a városokba irányuló nettó migrációs áramlás fokozódása volt megfigyelhető (3); úgy véli, hogy az uniós szakpolitikáknak segíteniük kell az ebből eredő kihívások megoldását és lehetőségek kihasználását;

8.

aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a nagyvárosi térségekbe irányuló, tovább fokozódó elvándorlás sok helyütt jelentős problémákhoz, így például helyhiányhoz, a lakbérek növekedéséhez, a közösségi infrastruktúra túlterheléséhez és szociális problémákhoz vezet az adott városi központok számára. Az elvándorlás jelensége a vidéki térségben nagy kihívás elé állítja a kis- és közepes méretű városokat és településeket, valamint az ezekben székhellyel rendelkező vállalkozásokat. A felhasználók kisebb száma megnehezíti a közösségi infrastruktúra fenntartását és a közszolgáltatások finanszírozását, ezenkívül a felhasználók egyre idősebbek és ezért egyre több szolgáltatást igényelnek, a vállalkozások pedig gyakran szakemberhiánnyal szembesülnek;

9.

ezzel összefüggésben utal a „Demográfiai változások: javaslatok az uniós régiókra gyakorolt kedvezőtlen hatások mérésére és kezelésére” című, folyamatban lévő RB-véleményre (4), továbbá „A nagyvárosi régiók előtt álló kihívások és helyzetük a 2020 utáni időszakra vonatkozó jövőbeli kohéziós politikában” című RB-véleményre (5);

10.

emlékeztet arra, hogy az Európai Unió 2020-ig szóló területfejlesztési menetrendje az összesen hat prioritás közül elsőként egy több központú és kiegyensúlyozott területfejlesztés előmozdítását irányozza elő (6), és ez a cél a 2030-ig szóló területfejlesztési menetrend tervezetében továbbra is nagy súlyt kap;

11.

megállapítja, hogy jelenleg nincs az Európai Unió szintjén semmilyen horizontális megközelítés, amely az elvándorlás és az ellenőrizetlen urbanizálódás, illetve a népességfogyás irányába ható ösztönzők csökkentésére irányulna azáltal, hogy valamennyi területen javítja az életfeltételeket;

12.

nyomatékosítja az ENSZ fenntartható fejlődési céljai közül a 11. cél („fenntartható városok és települések”) fontosságát, amelynek valamennyi településtípusra vonatkoznia kell;

13.

úgy véli, hogy a teljeskörűen elérhető közösségi infrastruktúra-elemek, valamint a teljes területet lefedő közösségi hálózati infrastruktúra és a teljeskörűen elérhető általános érdekű szolgáltatások a jó életfeltételek és a fenntartható fejlődés elengedhetetlen előfeltételei az Európai Unió valamennyi területén. Ezzel összefüggésben újfent utal arra, hogy a strukturális előfeltételek az egyes tagállamok körében és az egyes tagállamokon belül, sőt a régiókon belül is nagyon eltérőek;

14.

úgy véli, hogy az Európai Uniónak kiegyensúlyozottabban kellene támogatnia a sűrűn lakott városi térségeket és a vidéki területeket, mely utóbbiakat eddig gyakran elsősorban mezőgazdasági szempontok alapján vizsgálták. Sajnálja ezért, hogy az ESZA és az ERFA viszonylag alacsony mértékben avatkozott be a vidéki térségekben (7) (8);

15.

attól tart, hogy a koronavírus-válság éppen a kisebb, távolabbi, illetve elszigetelt és pénzügyileg gyengébb településeken és régiókban tovább nehezíti a közösségi infrastruktúra rendelkezésre bocsátását és fenntartását, valamint a közszolgáltatások nyújtását, mivel ezeket az önkormányzatokat különösen nagy mértékben érintheti az adóbevételek nagyarányú csökkenése. Ez pedig még inkább felerősítheti az elmúlt évek ellentétes irányú folyamatait; hangsúlyozza, hogy az infrastruktúrába és szolgáltatásokba történő állami beruházások csökkenése általában nagyobb mértékben sújtja a lakosság körében a különösen védelemre szoruló csoportokat;

Nemzeti stratégiák a kiegyensúlyozott területfejlesztés érdekében

16.

úgy véli, hogy az Európai Unió politikáinak és a tagállamok politikáinak mindig ki kell egészíteniük egymást. E politikák semmi esetre sem mondhatnak ellent egymásnak, és nem törekedhetnek ellentétes irányú célok megvalósítására; rámutat ezért, hogy az uniós irányelveknek a nemzeti jogba történő átültetésekor el kell kerülni a tagállamokban a túlszabályozást;

17.

ezért arra kéri a tagállamokat, hogy a helyi és regionális önkormányzatokkal szoros együttműködésben fejlesszék tovább a nemzeti kohéziós politikákat is, és ezeket a partnerség és a többszintű kormányzás elvének értelmében illesszék hozzá az európai szintű törekvésekhez;

18.

ezzel összefüggésben rámutat arra, hogy különböző tagállamokban nemzeti szinten már léteznek olyan megközelítések, amelyek olyan kiegyensúlyozott strukturális politikára irányulnak, amely valamennyi terület számára előnyös kíván lenni. Míg néhány állam valamennyi terület fejlesztésére vonatkozó, általános elvekre tesz javaslatot (9), másutt meghatározott területtípusonként külön terveket készítenek (10) (11);

19.

hangsúlyozza, hogy a fent említett nemzeti stratégiák esetében elsődlegesen nem a gazdasági teljesítőképesség értelmében vett gazdasági kohézió a cél, hanem sokkal inkább egy bizonyos színvonal megteremtése a közigazgatás, az infrastruktúra és a szolgáltatások tekintetében, amely a további társadalmi-gazdasági fejlődés alapköveként szolgál;

20.

megállapítja, hogy a decentralizált irányítást általában valamennyi nemzeti stratégiában az élhető területek lényeges előfeltételeként nevezik meg. A polgárközeli közigazgatás biztosításához és a demokratikus részvétel garantálásához lényegesek a helyi és regionális struktúrák;

21.

elismeri, hogy az európai politikához képest valamennyi fent említett nemzeti politika erőteljesebben összpontosít a vidéki területek kisebb közösségeire (települések, települések szövetségei, kis- és középvárosok stb.), hogy ezeket erősítse, és ily módon növelje a vonzerejüket. Valamennyi stratégia elsősorban élet- és gazdasági térként tekint a vidéki területekre, és strukturális politikai intézkedéseket irányoz elő e területek fejlesztése érdekében;

22.

különösen üdvözli a tagállamok által nemzeti stratégiáikban követett ágazatspecifikus megközelítéseket. A területek heterogenitása ellenére felismerhető, hogy a különböző tagállamokban hasonló kihívások merülnek fel;

23.

hangsúlyozza, hogy valamennyi nemzeti megközelítés lényeges szempontként nevezi meg a digitalizációt. A teljes lefedettséget biztosító digitális infrastruktúra és digitális közszolgáltatások rendelkezésre állása révén a városi központokon kívül is létrehozhatók és megtarthatók munkahelyek, ami ugyancsak korlátozhatná a munkaerő nagyvárosokba való elvándorlását. Kiemeli, hogy – amint azt a Covid19-világjárvány tapasztalatai mutatják – az otthonról történő munkavégzés nagyobb aránya nagyobb mozgásteret biztosíthat a munkavállalók számára lakóhelyük megválasztásakor. Hangsúlyozza ennek kapcsán, hogy várakozásai szerint a munkahelyhez való fizikai közelség nyújtotta, elhelyezkedéssel kapcsolatos előnyök számos munkaterület folyamatos digitalizációjából adódóan hosszú távon vélhetően kevésbé fontos szerepet töltenek majd be; rámutat, hogy ennek a tendenciának nem szabad aláásnia a mobilitási politikákat, amelyek többek között az ingázók és az üzleti célból utazók környezeti hatásainak csökkentését célozzák;

24.

rámutat arra, hogy biztosítani kell, hogy az agglomerációktól legtávolabb eső és alacsonyabb népsűrűségű területek másokkal egyenértékű digitális összeköttetéssel rendelkezzenek annak érdekében, hogy megkönnyítsék az online közszolgáltatások megvalósítását és a távmunkát, amelyek a lakosság és a képzett munkaerő odavonzásának fontos eszközei;

25.

üdvözli, hogy valamennyi stratégia foglalkozik az általános érdekű szolgáltatások szempontjaival is, különös tekintettel az egészségügyi, ápolási és szociális szolgáltatások, az iskolák és más oktatási intézmények biztosítására, valamint az idősebbek védelmét szolgáló lehetőségekre és az integrációra is. Az egyenértékűségnek kell irányadónak lennie a polgároknak nyújtott közszolgáltatások terén, függetlenül lakóhelyüktől;

26.

kéri ezért a Tanács leendő német, portugál és szlovén elnökségét, hogy a jövőbeli, 2030-ig szóló területfejlesztési menetrend végrehajtásához való hozzájárulásképpen indítsanak vitát és tapasztalatcserét arról, hogy a területi egyenlőtlenségek csökkentése és az életfeltételek Európa-szerte való javítása érdekében hogyan lehetne egymással a legjobban kombinálni az EU strukturális politikáját és a nemzeti regionális fejlesztési politikákat;

Általános ajánlások az európai politika számára

27.

kéri az Európai Bizottságot, hogy karolja fel a nemzeti megközelítéseket, és az EUMSZ 174., valamint 349. cikkében foglaltakat konkretizálva rögzítse európai szinten az „egyenértékű életfeltételekre” vonatkozó célt;

28.

hangsúlyozza a tagállamok mozgásterét az általános érdekű szolgáltatások terén. Az európai keret a szubszidiaritás elvének megfelelően csak kiegészítheti a nemzeti, regionális és helyi szintű intézkedéseket;

29.

olyan hosszú távú európai stratégiát szorgalmaz a területfejlesztés számára, amely az agglomerációs területek, a városi és a vidéki területek közötti kölcsönhatásokat is figyelembe veszi;

30.

kéri az Európai Bizottságot, hogy ne csak a tagállamok gazdasági fejlődését vizsgálja, hanem vegye figyelembe és ismerje el az általános érdekű szolgáltatások területén tett erőfeszítéseiket is, különösen a kevésbé sűrűn, ill. ritkán lakott vagy legkülső területeken, ahol az emberek földrajzilag igen szétszórtan élnek;

31.

úgy véli, hogy a megfelelő strukturális feltételek valamennyi tagállamban és valamennyi önkormányzatnál való megteremtése megkerülhetetlen az Európai Unió fenntartható társadalmi-gazdasági fejlődéséhez. A strukturális alapok ehhez jelentősen hozzájárulhatnak, nem maradhatnak azonban a kiegyensúlyozott fejlődés támogatására szolgáló egyedüli eszközök. E horizontális célkitűzéshez valamennyi politikai területnek – köztük az Európai Bizottság által bejelentett „Jövőkép a vidék számára” kezdeményezésnek is – hozzá kell járulnia;

32.

hangsúlyozza, hogy egy ilyen cél szükségessé tenné az európai intézkedések területi kihatásainak részletes vizsgálatát. Ez a jogalkotást megelőző és azt követő szakaszra is vonatkozik;

33.

ezért ajánlja, hogy a városfejlesztési menetrend keretében az európai szintű politikai intézkedések tekintetében javasolt „urban proofing” eszközét kibővítve alakítsák ki a „territorial proofing” eszközét, azaz a sűrűbben, illetve a gyérebben lakott területeken (pl. városokban, ill. vidéken) való végrehajthatóság e területek mindenkori sajátosságainak figyelembevételével történő vizsgálatát, és azt egészítsék ki területi hatásvizsgálattal. Ilyen módon biztosítható, hogy a szabályozási előírások célzott eredményt érjenek el, és ne támogassák tovább az ellenőrizetlen urbanizálódást, ill. népességfogyást;

34.

az a véleménye, hogy a nem sűrűn lakott térségekben nagyobb figyelmet kellene kapniuk a kis- és közepes méretű városoknak mint kiindulópontoknak. A közösségek lényeges általános érdekű szolgáltatásokat nyújtanak, és olyan, nélkülözhetetlen infrastruktúrákat bocsátanak a polgárok rendelkezésére, amelyek döntően javítják a vidéki területek vonzerejét;

35.

megerősíti, hogy a nagyobb városok továbbra is ugyancsak nagy kihívások előtt állnak, és ezért szükségük van az Európai Unió pénzügyi és szervezeti támogatására. Az egyes területtípusokat nem szabad egymás ellen kijátszani. A városfejlesztési menetrend és az abból adódó partnerségek elismertek mint az európai és a helyi szint közötti lehetséges együttműködés jó példái;

36.

arra ösztönzi az Európai Bizottságot, hogy a helyi szintű adminisztratív terhek növelése nélkül fokozza az összehasonlítható statisztikai adatok szisztematikus gyűjtését a NUTS-2 szint alatti vidéki területek fejlődésének értékelése céljából;

37.

ajánlja az Európai Parlament frakcióközi csoportjai elnökeinek, hogy a város- és vidékfejlesztéssel foglalkozó frakcióközi munkacsoportok munkájába átfogóan vonják be az RB-t, és ezzel mozdítsák elő a konkrét kihívásokkal kapcsolatos eszmecserét;

38.

hangsúlyozza, hogy az Európai Unió jövőben felállítandó munka- és szakértői csoportjaiban biztosítani kell a városi és vidéki területeken működő, különböző kormányzati szinteket képviselő és különböző méretű önkormányzatok képviselőinek kiegyensúlyozott képviseletét. A nagyobb városok számára, illetve a nagyobb városok által kidolgozott megközelítések az eltérő szervezeti és pénzügyi helyzet miatt rendszerint nem alkalmazhatók a kisebb önkormányzatoknál;

39.

kéri, hogy az Európai Bizottság főigazgatóságai és az Európai Parlament bizottságai mind vegyék átfogóan figyelembe a városi és vidéki területek közötti kölcsönhatásokat, és alakítsanak ki koherens európai politikákat, amelyek kiegyensúlyozottan, valamennyi területtípus esetében eredményesek;

40.

kéri, hogy az Európai Bizottság valamennyi főigazgatósága és az Európai Parlament bizottságai is jobban ismerjék el az akár intézményes, akár funkcionális jellegű, olyan területeken történő együttműködés előnyeit, mint a tervezés, a mobilitás, a környezetvédelem, az általános érdekű szolgáltatások nyújtása és a közberuházások. Ez az együttműködés lehetővé teszi a méretgazdaságosság megvalósítását, valamint az egyazon funkcionális térség vagy régió részét képező városi, városkörnyéki és vidéki területek közötti kapcsolatok és területi, gazdasági és társadalmi kohézió erősítését;

41.

átfogó uniós szintű megközelítést szorgalmaz, amely a városok, régiók és települések határokon átnyúló együttműködése előtt álló kihívások kezelésére irányul, és növelni igyekszik az ilyen együttműködésben rejlő lehetőségeket a különböző településtípusok közötti egyenlőtlenségek csökkentése érdekében;

Ajánlások az európai regionális politika számára

42.

az a véleménye, hogy az európai regionális politikának – az uniós régiók konvergenciájára és fejlődésére törekedve – elsősorban a kiegyensúlyozott növekedéshez szükséges strukturális kiindulási alapok valamennyi területen való megteremtését kell célként kitűznie. Fenntartható és hosszú távú társadalmi-gazdasági fejlődés csak azokon a területeken valósulhat meg, ahol a polgárok és vállalkozások számára egyaránt rendelkezésre állnak a szükséges előfeltételek. Ennek kapcsán hangsúlyozza, hogy erőteljesebben kell ösztönözni a vállalkozásokat a vidéki térségekben;

43.

megerősíti, hogy az európai strukturális és beruházási alapok (és az EMVA) tematikus koncentrációjának keretében figyelembe kell venni az egyenértékű életfeltételekre vonatkozó célt. Az európai strukturális és beruházási alapoknak valamennyi régióban lehetővé kell tenniük a szükséges helyi és regionális infrastruktúra és a közszolgáltatások támogatását. Az EMVA kizárása a strukturális alapokra vonatkozó közös rendelkezések hatálya alól ennek kapcsán ellentétes az elérni kívánt céllal. A különválasztás szükségtelenül megnehezíti a városi és vidéki területeken a koherens, több alapot egybefogó támogatást;

44.

ezzel összefüggésben tudomásul veszi az ERFA keretében a városi területeknek biztosított külön juttatást, de egyúttal rámutat arra, hogy egy ilyen juttatáshoz egy vidéki területeknek szóló, hasonló mértékű juttatásnak kellene párosulnia. Hosszú távon értelmesebbnek tartja egy saját allokáció előirányzását azon szolgáltatások átfogó biztosításához, amelyek hozzájárulnak a kiegyensúlyozott területfejlesztéshez és valamennyi önkormányzat ellenálló képességének a támogatásához (széles sávú infrastruktúra, kórházak, ill. egészségügyi ellátás, közlekedési infrastruktúra stb.). Ilyen módon támogatást kap a polgárok és vállalkozások városi központokon kívüli letelepedéséhez szükséges alapok megteremtése is, ami pedig munkahelyeket teremt, és csökkenti a városokba irányuló elvándorlásra késztető nyomást;

45.

úgy véli, hogy a közszolgáltatások csekély jövedelmezőségére tekintettel a kevésbé sűrűn lakott területeken a strukturális alapokból nyújtott támogatásokat elsősorban vissza nem fizetendő támogatás formájában kell biztosítani;

46.

úgy véli, hogy a strukturális alapokból nyújtott támogatásokat fokozottan a technológiai infrastruktúra – távközlési és digitális szolgáltatások – megvalósítására és karbantartására kell felhasználni, ami az egyenlő területi fejlődés biztosításához szükséges. E célból elő kell mozdítani a köz- és magánszféra közötti partnerségeket, és az állami szektornak vezető szerepet kell játszania az e célt szolgáló beruházási tevékenységek végrehajtásában;

47.

kéri az Európai Bizottságot, hogy a soron következő 8. kohéziós jelentésben, amely 2021 szeptemberére várható, foglalkozzon ezzel a témával;

48.

kéri, hogy szorosabban kapcsolják össze az EU 2030-ig tartó időszakra vonatkozó új területfejlesztési menetrendjét és a 2021–2027 közötti időszakra szóló új kohéziós politikát, hogy a kohéziós politika olyan területi szintű stratégiai irányadó keretet kapjon, amely lehetővé teszi a zöld és igazságos Európa megvalósítását, amelyben egyetlen térség sem marad le;

További szakpolitikai területeket érintő ajánlások

49.

hangsúlyozza, hogy a közlekedéspolitikára vonatkozó európai előírások meghatározásakor jobban ügyelni kellene arra, hogy ezek az intézkedések milyen hatást gyakorolnak az emberek kiegyensúlyozott letelepedésére. Ez érinti a helyi tömegközlekedés tervezését, a vasúti közlekedést, de a fuvarmegosztási (ridesharing) szolgáltatások igénybevételét is. A fuvarmegosztási szolgáltatások egyelőre elsősorban a városi területeken jellemzőek, mivel a vidéki területeken a kisebb népsűrűség kevesebb bevételhez vezet. Hosszú távon meg kell vizsgálni a megfelelő közlekedési szolgáltatások adott esetben közszolgáltatási kötelezettségek révén megvalósuló, teljes területet lefedő biztosítását;

50.

megállapítja, hogy a közlekedés területére irányuló (különösen a kibocsátásokat és az éghajlatvédelmet érintő) európai előírások a vidék helyi tömegközlekedése számára gyakran lényegesen nagyobb kihívást jelentenek, mint a városi területek üzemeltetői számára. Az alacsony kibocsátású technológiákra való átállás jelenleg a technológiai előfeltételeket és a piaci elérhetőséget tekintve, különösen a buszok esetében, kiváltképp a kevésbé sűrűn lakott és egyenetlen domborzatú területeken a magasabb költségek, a korlátozott hatótávolságok és részben a hosszabb töltési idők miatt nem mindenütt lehetséges. Ugyanakkor elsősorban a városi mobilitás számára bocsátanak rendelkezésre európai támogatásokat, mivel a városokban rendszerint magasabb szennyező anyagokra vonatkozó értékeket mérnek. Ahhoz, hogy mindenütt működőképes helyi tömegközlekedést lehessen létrehozni és fenntartani, az előírásoknak vagy különböző intézkedéseket kell előirányozniuk az egyes területtípusok számára, vagy azokon a területeken, ahol a finanszírozás különösen nehéz (pl. vidéki területek, távoli területek, szigetek, legkülső és hegyvidéki területek), pótlólagos eszközöket kell rendelkezésre bocsátani;

51.

hangsúlyozza, hogy a mobil munkavégzés nem csak a Covid19-világjárvány óta játszik lényeges szerepet. A digitális közigazgatási szolgáltatásokat is csak ott lehet felkínálni és igénybe venni, ahol mind a szolgáltatások felkínálói, mind felhasználói nagy teljesítményű széles sávú kapcsolattal rendelkeznek;

52.

az a véleménye, hogy a széles sáv és a mobilhálózatok, ill. az 5G és a 6G kiépítése során ezért mindig az európai kibocsátási előírásoknak megfelelő, a teljes területet lefedő rendelkezésre állást kell célként kitűzni. Ennek kapcsán a kiépítést elsősorban a magánszektornak kell megvalósítania. Azokon a területeken, ahol a teljes lefedettséget biztosító üvegszálas kiépítés gazdasági okokból csak közpénzből történő támogatással valósulhat meg, a helyi és regionális önkormányzatokat képessé kell tenni arra, hogy jogbiztonság mellett és célirányosan végrehajthassák e feladatot.

---

(1)  „Die Unterschiede bestimmen die Vielfalt in Europa”, Ein Atlas ausgewählter Aspekte der räumlichen Strukturen und Entwicklungen [„A különbségek határozzák meg a sokszínűséget Európában” – A területi struktúrák és fejlesztések kiválasztott szempontjainak térképe], Bundesinstitut für Bau, Stadt- und Raumforschung.

(2)  https://ec.europa.eu/commission/sites/beta-political/files/political-guidelines-next-commission_hu.pdf.

(3)  https://ec.europa.eu/eurostat/statistics-explained/index.php?title=Archive:Statistics_on_rural_areas_in_the_EU#Further_Eurostat_information.

(4)  COR-2019-04647-00-00-PAC.

(5)  COR-2019-01896-00-00-AC (HL C 79., 2020.3.10., 8. o.).

(6)  https://ec.europa.eu/regional_policy/en/information/publications/communications/2011/territorial-agenda-of-the-european-union-2020.

(7)  „Evolution of the Budget Dedicated for Rural Development Policy”, a NAT szakbizottság számára készített tanulmány, Progress Consulting, 2016 (aktualizálva 2020-ban).

(8)  „EU Cohesion Policy in non-urban areas”, az EP REGI bizottsága számára készített tanulmány, EPRC, 2020.

(9)  Az „Egyenértékű életfeltételek” bizottság zárójelentése, Németország.

(10)  „Ruralités: une ambition à partager 200 propositions pour un agenda rural” [Vidéki területek – 200 javaslat egy vidékfejlesztési menetrendhez], Franciaország.

(11)  „Masterplan für den ländlichen Raum” [Főterv a vidéki térség számára], Ausztria.