Back to EUR-Lex homepage

EUR-Lex Access to European Union law

Back to EUR-Lex homepage

This document is an excerpt from the EUR-Lex website

Use quotation marks to search for an "exact phrase". Append an asterisk (*) to a search term to find variations of it (transp*, 32019R*). Use a question mark (?) instead of a single character in your search term to find variations of it (ca?e finds case, cane, care).
Search tips
Need more search options? Use the Advanced search
You are here

Document 52019IP0037

Az Európai Parlament 2019. január 17-i állásfoglalása a fegyveres konfliktusokban és háborúkban zsákmányolt műkincsekkel és kulturális javakkal kapcsolatos, határon átnyúló visszaszolgáltatási kérelmekről (2017/2023(INI))

HL C 411., 2020.11.27, p. 125–130 (BG, ES, CS, DA, DE, ET, EL, EN, FR, HR, IT, LV, LT, HU, MT, NL, PL, PT, RO, SK, SL, FI, SV)

2020.11.27.   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 411/125

P8_TA(2019)0037

Fegyveres konfliktusokban és háborúkban zsákmányolt műkincsekkel és kulturális javakkal kapcsolatos, határon átnyúló visszaszolgáltatási kérelmek

Az Európai Parlament 2019. január 17-i állásfoglalása a fegyveres konfliktusokban és háborúkban zsákmányolt műkincsekkel és kulturális javakkal kapcsolatos, határon átnyúló visszaszolgáltatási kérelmekről (2017/2023(INI))

(2020/C 411/16)

Az Európai Parlament,

—

tekintettel a kulturális javak fegyveres konfliktusok esetén történő védelméről szóló 1954. évi Hágai Egyezményre, és az egyezmény 1999. márciusi második jegyzőkönyvére,

—

tekintettel a zsákmányolt vagyontárgyak zsidó közösségeknek történő visszaszolgáltatásáról szóló, 1995. december 14-i (1), valamint a holokauszt áldozatainak tulajdonát képező vagyontárgyak visszaszolgáltatásáról szóló, 1998. július 16-i (2) állásfoglalására,

—

tekintettel a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelem fokozásáról szóló 2016. február 2-i cselekvési tervben (COM(2016)0050) vállalt kötelezettségeknek megfelelően az terrorizmusfinanszírozás és a szervezett bűnözés elleni fellépésre való uniós képesség erősítése céljából 2016 decemberében elfogadott intézkedéscsomagra, valamint a 2017. július 13-i, a kulturális javak behozataláról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatra (COM(2017)0375),

—

tekintettel a kulturális emlékhelyek ISIS/Dáis általi lerombolásáról szóló, 2015. április 30-i állásfoglalására (3),

—

tekintettel a lopott vagy jogellenesen külföldre vitt kulturális javakról szóló, 1995. június 24-én elfogadott UNIDROIT-egyezményre,

—

tekintettel a tagállamok területéről jogellenesen kivitt kulturális javak visszaszolgáltatásáról szóló, 2014. május 15-i 2014/60/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre (4),

—

tekintettel az emberi jogok európai egyezményéhez csatolt 1. számú jegyzőkönyv 1. cikkére,

—

tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 17. cikkére,

—

tekintettel a kulturális javak kiviteléről szóló, 2008. december 18-i 116/2009/EK rendeletre, (5),

—

tekintettel a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2012. december 12-i 1215/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre (6), és különösen a rendelet 7. cikkének (4) bekezdésére,

—

tekintettel a valószínűleg vitatott tulajdonjogú áruk belső piacon belüli szabad mozgásának jogi keretéről szóló, 2003. december 17-i állásfoglalására (7),

—

tekintettel az Uniós Belső Politikák Főigazgatósága által készített „Fegyveres konfliktusokban és háborúkban zsákmányolt műkincsekkel kapcsolatos, határon átnyúló kárpótlási kérelmek és a bírósági pereken kívüli alternatív rendezés” című, 2016. évi tanulmányra,

—

tekintettel a természetes személyeknek a személyes adatok kezelése tekintetében történő védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 95/46/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2016. április 27-i európai parlamenti és tanácsi (EU) 2016/679 rendeletre (általános adatvédelmi rendelet) (8),

—

tekintettel a kulturális javak jogtalan behozatalának, kivitelének és tulajdonjoguk jogtalan átruházásának megakadályozását és megelőzését célzó eszközökről szóló, 1970. november 14-i UNESCO-egyezményre,

—

tekintettel a kulturális javak területén illetékes bűnüldözési hatóságok és szakértők informális hálózatának (EU CULTNET) létrehozásáról szóló, 2012. október 4-i 14232/12 tanácsi állásfoglalásra,

—

tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

—

tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére és a Kulturális és Oktatási Bizottság véleményére (A8-0465/2018),

A.

mivel az Interpol szerint a műalkotások feketepiaca egyre jövedelmezőbb, a kábítószerek, a fegyverek és a hamisított áruk piacához hasonló mértékben;

B.

mivel a kulturális javak behozataláról szóló rendeletre irányuló bizottsági javaslat hatásvizsgálata szerint világszinten a régiségkereskedelem 80–90 %-át illegális eredetű termékek adják;

C.

mivel a kulturális örökség a civilizáció egyik alapvető eleme, többek között szimbolikus értékével és az emberiség kulturális emlékeivel, amelyek egyesítik az embereket; mivel az utóbbi években háborúskodó csoportok és terrorista szervezetek bűncselekmények sorozatát követték el a világ kulturális öröksége ellen az egész világon, továbbá értékes műalkotásokat, szobrokat és régészeti leleteket értékesítenek és importálnak az Európai Unióba egyes nem uniós országokból, az ebből származó nyereséget pedig feltételezhetően terrorista tevékenységek finanszírozására fordítják; mivel határozottan el kell köteleződni kulturális javak, például a Líbiában, Szíriában és Irakban zajló fegyveres konfliktusok és háborúk során elrabolt műkincsek tiltott kereskedelme elleni fellépés mellett; mivel a kulturális javak gyakran kiemelkedő kulturális, művészi, történeti és tudományos jelentőségűek, és ezeket meg kell óvni a jogtalan eltulajdonítástól és a fosztogatástól;

D.

mivel röviddel a második világháború befejezését követően kísérletek történtek a zsákmányolt vagyontárgyak megtalálására és származási országukba való visszajuttatására;

E.

mivel biztosítani kell a kereskedelem és/vagy ásatások során fellelt, vagy jogellenes szerzés révén megszerzett tárgyak visszaszolgáltatását, tekintettel az Európai Unió tisztességes eljárások és az áldozatok kárpótlása iránti elköteleződésére, továbbá az UNESCO alapító okmányára és az örökségvédelemre vonatkozó egyezményeire;

F.

mivel a nácik által elkobzott műtárgyakról szóló washingtoni konferencia alapelvei, a Vilniusi Fórum és a holokauszt-korszak javairól és kapcsolódó kérdésekről szóló Terezini Nyilatkozat egyaránt hangsúlyozta az egyéni ingatlan vagyontárgyakért való kárpótlás fontosságát; mivel a washingtoni konferencia óta visszaszolgáltatott műkincsek becsült száma 1000 és 2000 között van (9); mivel az utóbbi években visszaszolgáltatott műkincsekről nem készült teljes körű lista;

G.

mivel még mindig hiányoznak műkincsek, amelyek arra várnak, hogy visszajuttassák őket jogos tulajdonosaikhoz vagy azok örököseihez; mivel az 1998-as washingtoni konferencián Jonathan Petropoulos úgy becsülte, hogy körülbelül 650 ezer műkincset tulajdonítottak el Európa-szerte, Ronald Lauder kijelentése szerint pedig akkor (1998-ban) még 11 ezer, 10–30 milliárd dollár közötti értékű műkincs hiányzott; mivel a Claims Conference-WJRO válasza általában az, hogy nem állnak rendelkezésre pontos becslések: hozzávetőlegesen 650 ezer műkincset tulajdonítottak el, amelyekből talán 100 ezer továbbra is hiányzik;

H.

mivel a peres felek továbbra is jogi problémákkal szembesülnek, aminek oka egyrészt az igényeik gyakran igen speciális jellege, másrészt pedig a háború utáni kárpótlással kapcsolatos jogszabályok hatályvesztése, a hagyományos szabályok nem visszamenőleges hatálya, a „zsákmányolt műtárgy” fogalommeghatározásának hiánya, az igények elévülési ideje, valamint az elbirtoklással és a jóhiszeműséggel kapcsolatos rendelkezések;

I.

mivel a zsákmányolt műkincsekre és kulturális javakra vonatkozó visszaszolgáltatási igényeket főként a nemzetközi közjog segítségével kezelik; mivel ezeket a szabályokat szigorúbb nemzetközi magánjogi szabályokkal kell kiegészíteni;

J.

mivel a – nemzetközi és európai szinten – nem megfelelően kialakított magánjogi dimenzió hozzájárul a jogbizonytalansághoz a zsákmányolt műkincsek és kulturális javak határokon átnyúló visszaszolgáltatásának eseteiben, nemcsak a nácik által zsákmányolt műkincsekkel kapcsolatos befejezett ügyletek esetében, hanem a jövőbeni esetekben is;

K.

mivel nincs olyan uniós jogszabály, amely kifejezetten és átfogóan szabályozná a fegyveres konfliktusokban magánszemélyek által zsákmányolt műkincsek és kulturális javak visszaszolgáltatása iránti igényeket;

L.

mivel az UNESCO és a nagy európai aukciós házak, múzeumok és neves műgyűjtők az ilyen művek eredetére vonatkozó, kiterjedt kutatásokat dolgoznak ki közösen annak érdekében, hogy a műveket vissza lehessen szolgáltatni a tulajdonosaiknak;

M.

mivel az Interpol lopott tárgyak adatbázisának kiegészítése érdekében a Múzeumok Nemzetközi Tanácsa (ICOM) több mint egy évtizede vörös listákat tesz közzé, amelyek az illegális kereskedelem szempontjából sebezhető tárgyak csoportjait tartalmazzák;

1.

 sajnálatosnak tartja, hogy mostanáig gyakorlatilag semmiféle előrelépés nem történt a valószínűleg vitatott tulajdonjogú áruk belső piacon belüli szabad mozgásának jogi keretéről szóló állásfoglalása kapcsán, amelyben a Parlament felkérte a Bizottságot, hogy készítsen tanulmányt több olyan szempontot illetően, mint a polgári és eljárásjogi szabályok, az eredetkutatás, a katalógusrendszerek, az alternatív vitarendezési mechanizmusok, valamint egy határokon átnyúló koordinációt végző közigazgatási hatóság felállításának előnyei; úgy véli, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 81. cikkének (2) bekezdése jogalapul szolgálhatna az Unió ehhez kapcsolódó intézkedési jogkörrel való felruházásához;

2.

 hangsúlyozza, hogy a műkincsek és egyéb kulturális javak fosztogatása fegyveres konfliktusok és háborúk idején csakúgy, mint békeidőben, közös probléma, amellyel mind a megelőzés, mind pedig a zsákmányolt kulturális javak visszaszolgáltatásának szintjén foglalkozni kell, a kulturális örökség integritásának és a társadalmak, közösségek, csoportok és egyének identitásának védelme és biztosítása érdekében;

3.

 megállapítja, hogy uniós szinten nem szenteltek kellő figyelmet a többek között fegyveres konfliktusokban zsákmányolt, ellopott vagy illegálisan megszerzett műkincsek és kulturális javak visszaszolgáltatásának, különösen a magánjog, a nemzetközi magánjog és a polgári eljárás területén; felszólítja a Bizottságot, hogy védje, támogassa és ösztönözze az államilag jóváhagyott fosztogatások során elvitt és eltulajdonított, illetve fegyveres konfliktusok során zsákmányolt kulturális javak visszaszolgáltatása iránti, határokon átnyúló igényeket; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy készítsenek ajánlásokat és iránymutatásokat annak érdekében, hogy felhívják a figyelmet a tagállamok nemzeti intézményeinek nyújtott támogatás szükségességére a visszaszolgáltatási igényekkel kapcsolatban;

4.

 hangsúlyozza, hogy az olyan intézmények, mint az UNESCO és az Interpol a visszaszolgáltatást elősegítő rendelkezések bevezetése érdekében a kulturális örökség fokozottabb védelmére és az államok szerepvállalására szólítanak fel;

5.

 sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy nincsenek megbízható statisztikák a fosztogatások és a kulturális javakkal folytatott illegális kereskedelem pontos mértékére vonatkozóan; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy készítsenek megbízható statisztikákat e téren;

6.

 aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a legtöbb jelenlegi politikai és jogalkotási kezdeményezés kizárólag a közjogra, a közigazgatási jogra és/vagy a büntetőjogra összpontosít; hangsúlyozza, hogy egy átfogó szabályozási keret megalkotásához a magánjogot erőteljesebben figyelembe kell venni; felszólítja az illetékes hatóságokat, hogy tegyék meg az e cél eléréséhez szükséges valamennyi intézkedést és kezdeményezést;

7.

 úgy véli, hogy több vizsgálat szükséges annak érdekében, hogy a kulturális javak jogellenes kereskedelme terén meglévő sötét területekre fény derüljön, továbbá annak kiterjedésére, rendszerére és mértékére vonatkozóan pontosabb információk álljanak rendelkezésre, mint például a jelenleg Németországban zajló ILLICID projekt révén;

8.

 üdvözli, hogy egyes tagállamok elismerték, hogy foglalkozni kell a fegyveres konfliktusokban és háborúkban zsákmányolt, eltulajdonított vagy illegálisan megszerzett műkincsek és kulturális javak visszaszolgáltatása iránti igényekhez kapcsolódó egyedülálló problémákkal annak érdekében, hogy jogi megoldások szülessenek azon magánszemélyek, állami és önkormányzati intézmények, valamint vallási szervezetek tulajdonjogának biztosítására, akiket fegyveres konfliktusok vagy háborúk során jogtalanul fosztottak meg műkincseiktől;

9.

 hangsúlyozza, hogy az ilyen illegális gyakorlatok bejelentéséhez fontos a kollektív tudatosítás, és emlékeztet arra, hogy a tulajdonosuktól elvett tárgyak örökre elveszett történelmi és tudományos értékeket képviselnek;

10.

 megjegyzi, hogy a kulturális javakkal és műkincsekkel folytatott kereskedelem és az illegális műtárgypiac fejlődése elleni küzdelemnek és a visszaszolgáltatás támogatásának az a leghatékonyabb módja, ha transznacionális és globális szempontból mérlegelik és ösztönzik a műkincsek kereskedelmére és visszaszolgáltatására vonatkozó méltányos gyakorlatok kialakítását, mind a tervezett megelőző hatás, mind a kényszerítő vagy büntető hatás tekintetében;

11.

 úgy véli, hogy a műtárgyak és kulturális javak zsákmányolásának és csempészésének megakadályozására alkalmas szabályegyüttes létrehozása céljából, illetve annak érdekében, hogy megvalósuljon a teljesen átlátható, felelős és etikus globális műkincspiac, a Bizottságnak gyümölcsöző partnerségek kiépítésének szándékával együttműködésre kell törekednie harmadik országokkal, ennek során figyelembe véve a lopott vagy jogellenesen külföldre vitt kulturális javakról szóló 1995. évi UNIDROIT egyezményben lefektetett elveket;

12.

 úgy véli, hogy az uniós jogalkotási kezdeményezés – beleértve a nemzetközi magánjogi dimenziót – csak a jövőbeni ügyletekre nézve lenne megfelelő;

13.

 úgy véli, hogy ideje véget vetni az évek óta tartó tétovázásnak és halogatásnak, és megteremteni egy felelős és etikus európai művészeti piacot; felszólítja a Bizottságot e tekintetben, hogy állapítson meg olyan polgári jogi intézkedéseket, amelyek segítenek áthidalni azokat a bonyolult problémákat, amelyekkel a magánszemélyek szembesülnek az eredetileg a tulajdonukat képező műkincsek visszaszolgáltatásának igénylése során; ugyanakkor felszólítja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki egy új vitafórumot a bevált gyakorlatok és megoldások azonosításához a jelen és a jövő számára;

14.

 üdvözli a kulturális javak behozataláról szóló rendeletre irányuló i bizottsági javaslatot, valamint a Parlament által 2018. október 25-én (10) elfogadott módosításokat; a műkincspiac világszintű hatókörére és a magánkézben lévő műtárgyak számára tekintettel ismét hangsúlyozza a további erőfeszítések szükségességét a fegyveres konfliktusok és háborúk során zsákmányolt műkincsek és kulturális javak határokon átnyúló visszaszolgáltatása terén; hangsúlyozza, hogy az eredetkutatás és az európai együttműködés hasznosnak bizonyult a zsákmányolt műkincsek azonosítása szempontjából, azaz lehetővé vált visszaszolgáltatásuk, néhány esetben pedig sikerült elejét venni terrorista csoportok vagy háborúk finanszírozásának is;

15.

 sajnálatosnak tartja, hogy a tagállamok eredetkutatással és a kellő gondosság elvével kapcsolatos szabályainak hiánya, gyengesége vagy különbözőségei miatt számos, határokon átnyúló visszaszolgáltatási igény nem hajtható végre hatékony és összehangolt módon, ami következésképp elősegítheti a fosztogatást és kereskedelmet, valamint ösztönözheti a csempészetet; megjegyzi, hogy a közös szabályok hiánya miatt az alkalmazható eljárás gyakran minden érdekelt fél – köztük múzeumok, műkereskedők, gyűjtők, turisták és utazók – számára tisztázatlan marad; felkéri ezért a Bizottságot, hogy hangolja össze az eredetkutatásra vonatkozó szabályokat, és integrálja ezekbe a lopott vagy jogellenesen külföldre vitt kulturális javakról szóló 1995. évi UNIDROIT egyezmény egyes alapelveit;

16.

 hangsúlyozza, hogy a zsákmányolt műkincsek azonosításához, a jogos tulajdonosoknak való visszaszolgáltatásuk megkönnyítéséhez, a teljes mértékben átlátható, felelős és etikus műkincspiac kialakításához és a fegyveres konfliktusokban és háborúkban zsákmányolt műkincsekkel és kulturális javakkal történő kereskedelemtől való hatékony elrettentéshez szisztematikus, jó minőségű és független eredetkutatásra van szükség, amely ezért sürgősen és tevékenyen előmozdítandó; tudomásul veszi az európai pénzügyi eszközök által e téren kínálkozó lehetőségeket; Állásfoglalásra irányuló indítvány felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy ösztönözzék és támogassák az eredetkutatásra irányuló uniós és nemzeti szakképzési programokat, hogy lehetővé tegyék különösen a kulturális javak törvénytelen kereskedelme ellen küzdők szakértelmének továbbfejlesztését és javítását, többek közt határokon átnyúló projektek révén;

17.

 úgy véli, hogy az eredetkutatás szorosan kapcsolódik a kellő gondosság elvének műkincsek szerzésére vonatkozó kötelezettségéhez, és komoly kérdés a műkincspiac minden résztvevője számára, mivel a lopott műkincsek – szánt szándékkal vagy gondatlanságból történő – megszerzése bizonyos nemzeti törvények értelmében büntetendő;

18.

 úgy véli, hogy egyértelműen szükség van a nácik és szövetségeseik által zsákmányolt kulturális javak, köztük a zsidók tulajdonát képező kulturális javak teljes körű nyilvántartásba vételére, az eltulajdonításuk időpontjától egészen napjainkig; sürgeti a Bizottságot, hogy támogassa egy olyan katalógusrendszer létrehozását, amelyet közintézmények és magángyűjtemények is használhatnának, hogy adatokat gyűjtsenek a zsákmányolt, ellopott vagy jogellenesen szerzett kulturális javak helyzetéről és a folyamatban lévő igények aktuális állásáról; sürgeti a Bizottságot, hogy az ilyen jellegű adatok cseréje és az eredetkutatás megkönnyítése érdekében támogassa azokat a digitalizálási projekteket, amelyek digitális adatbázisokat hoznak létre, vagy már meglévő digitális adatbázisokat kapcsolnak össze;

19.

 úgy véli, hogy a célravezető eredetkutatás érdekében szükség van a lehető legrészletesebb dokumentum-nyilvántartás vagy tranzakciós nyilvántartás létrehozására; felkéri a Bizottságot, hogy aktívan támogassa az ilyen nyilvántartásokra vonatkozó közös iránymutatások kidolgozását, valamint hozzon megfelelő intézkedéseket, hogy ösztönözze a tagállamokat arra, hogy a műtárgypiacon működő szakemberek részére általános kötelezettségeket írjanak elő az ilyen tranzakciós nyilvántartás vezetésére vonatkozóan, és általánosságban a lopott vagy jogellenesen külföldre vitt kulturális javakról szóló 1995. évi UNIDROIT egyezmény betartására;

20.

 sürgeti a Bizottságot, hogy ösztönözze és anyagilag támogassa az eredetkutatást az egész Unióban; javasolja, hogy a Bizottság szervezzen vitafórumot a legjobb gyakorlatok cseréje és a legjobb jelenlegi és jövőbeni megoldások megtalálása céljából;

21.

 felszólítja a Bizottságot, hogy fontolja meg egy speciális, alternatív vitarendezési mechanizmus kialakítását a zsákmányolt műkincsek és kulturális javak visszaszolgáltatása iránti igények kezelésére, hogy át lehessen hidalni a létező jogi akadályokat, például egy hibrid választottbírósági-közvetítési eljárás útján; hangsúlyozza az egyértelmű normák, illetve az átlátható és semleges eljárások fontosságát;

22.

 megállapítja, hogy visszaszolgáltatási ügyekben az elévülési idő gyakran nehézséget okoz a felperesek számára; felszólítja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a kérdést, és találjon megfelelő egyensúlyt a zsákmányolt műkincsek, beleértve a nácik által zsákmányolt műkincsek visszaszolgáltatása iránti igényekre vonatkozó elévülési időt illetően, amelynek mind a fosztogatás és lopás áldozatainak érdekeit, mind pedig a piaci igényeket figyelembe kell vennie; úgy véli, hogy ebben példaként szolgálhatna az USA holokauszt-időszak során eltulajdonított műkincsek visszaszolgáltatásával kapcsolatos törvénye;

23.

 felszólítja a Bizottságot, hogy vegye fontolóra jogalkotási intézkedések meghozatalát a fegyveres konfliktusok és háborúk során zsákmányolt műkincsek és kulturális javak határokon átnyúló visszaszolgáltatására vonatkozó igények jogrendszerének megerősítésére, a nemzetközi magánjog eszközei alapján;

24.

 felszólítja az illetékes uniós intézményeket, hogy ösztönözzék a tagállamokat a kulturális javak eredetvizsgálatával kapcsolatos meglévő gyakorlatokra vonatkozó információk megosztására, továbbá arra, hogy fokozzák az együttműködést a kulturális javak eredetének meghatározását célzó ellenőrző intézkedések és adminisztratív eljárások összehangolása céljából;

25.

 rámutat a tagállami szintű koordináció hiányára a „kellő gondosság” fogalmának értelmezésével kapcsolatban; felszólítja a Bizottságot, hogy a jóhiszeműség kapcsán tisztázza a „kellő gondosság” fogalmát; rámutat például a kulturális javak nemzetközi átadásáról szóló svájci szövetségi törvény 16. cikkére, amely megtiltja, hogy a kereskedők és árverezők művészeti jellegű ügyletet kössenek, amennyiben bármilyen kétségük van a műtárgy eredetét illetően; megjegyzi, hogy e jogszabály alapján a bizonyítás terhe részben az eladóra hárul; ennek ellenére a műtárgy tulajdonosa nem hivatkozhat a jóhiszeműség elvére, amennyiben nem tudja bizonyítani, hogy az adásvétel során megfelelő gondossággal járt el; felhívja a Bizottságot, hogy fogadjon el intézkedéseket annak érdekében, hogy a műkincspiac és a potenciális műtárgyvásárlók figyelmét is ráirányítsa az eredetkutatás fontosságára, tekintettel arra, hogy az ilyen kutatások kapcsolódnak a kellő gondosság kötelezettségéhez;

26.

 sürgeti az Európai Bizottságot, hogy dolgozzon ki közös alapelveket az olyan nyilvános vagy magánarchívumokhoz való hozzáférésről, amelyek a vagyontárgyak azonosításával és helyével kapcsolatos információkat tartalmaznak, továbbá folytassa a kulturális javak meglévő adatbázisainak alapos feltérképezését és gondoskodjon egy olyan központi metaadatbázis létrehozásáról, amely figyelembe veszi a rendelkezésre álló információkat, rendszeres frissítés alatt áll és valamennyi érintett szereplő számára elérhető; úgy véli, hogy e központi metaadatbázis alapján egy közös katalógusrendszert kell bevezetni, amely standardizált objektumazonosítókat használhatna; ezért arra kéri a Bizottságot, hogy ösztönözze az ICOM és más szervezetek által kifejlesztett és támogatott, az egész belső piacon érvényes piaci szabványként szolgáló objektumazonosító bevezetését; hangsúlyozza, hogy ezt az adatbázist össze kell kötni az Interpol lopott műtárgyakra vonatkozó adatbázisával, és rendszeresen frissíteni kell;

27.

 úgy véli, hogy a fent említett adatbázis másik hasznos kiegészítője lehet a kulturális javak dokumentum-nyilvántartásának vagy tranzakciós nyilvántartásának létrehozása az alaposabb és pontosabb eredetkutatás lehetővé tétele érdekében; kéri a Bizottságot olyan intézkedések elfogadására, amelyek ösztönözik a tagállamokat arra, hogy a műtárgypiac szereplői számára általános kötelezettségeket írjanak elő az ilyen dokumentum-nyilvántartás és tranzakciós nyilvántartás vezetésére vonatkozóan, és hogy általában véve tartsák be a lopott vagy jogellenesen külföldre vitt kulturális javakról szóló 1995. évi UNIDROIT egyezményben foglaltakat;

28.

 úgy véli, hogy a központi adatbázisnak egy olyan közös katalógusrendszer alapján kell működnie, amelynek segítségével a tárgyak standardizált módon beazonosíthatók (figyelembe véve olyan jellemzőket, mint például az anyagok, technikák, méretek, feliratok, cím, tárgy, dátum és időszak stb.);

29.

 felszólítja a Bizottságot, hogy határozzon meg a tulajdonjog vagy jogcím megállapításának módjára vonatkozó közös alapelveket, illetve az elévülési szabályokat, a bizonyítási küszöböt és a zsákmányolás, valamint a műkincs fogalmát, figyelembe véve a vonatkozó hatályos szabályokat a tagállamokban;

30.

 felszólítja a tagállamokat és a tagjelölt országokat, hogy tegyenek meg minden szükséges erőfeszítést az olyan mechanizmusok létrehozását szolgáló intézkedések elfogadására, amelyek elősegítik az ezen állásfoglalásban meghatározott vagyontárgyak visszaszolgáltatását, és legyenek tudatában annak, hogy az emberiesség elleni bűncselekmények során zsákmányolt, ellopott vagy jogellenesen szerzett műtárgyak jogos igénylőknek való visszaszolgáltatása az emberi jogok európai egyezményéhez csatolt 1. jegyzőkönyv 1. cikke értelmében általános érdeknek minősül;

31.

 úgy véli, hogy a műtárgyak és kulturális javak zsákmányolásának és csempészésének megakadályozására alkalmas szabályegyüttes létrehozása céljából, illetve annak érdekében, hogy megvalósuljon az átlátható, felelős, elszámoltatható és etikus globális műtárgypiac, a Bizottságnak törekednie kell a harmadik országokkal való együttműködésre és olyan gyümölcsöző partnerségek létrehozására, amelyek elősegítik az ezen állásfoglalásban meghatározott vagyontárgyak visszaszolgáltatását, figyelembe véve mind a lopott vagy jogellenesen külföldre vitt kulturális javakról szóló 1995. évi UNIDROIT egyezményben rögzített alapelveket, mind pedig az emberi jogok európai egyezményéhez csatolt 1. jegyzőkönyv 1. cikkét;

32.

 emlékeztet arra, hogy az oktatás a művészeti alkotások és más kulturális javak – mint a kulturális örökség szimbólumai – tiszteletét és megbecsülését hivatott ösztönözni, ezért fontos szerepet játszik a kulturális javak fosztogatásának és illegális kereskedelmének megelőzésében és visszaszorításában; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy ösztönözzék és támogassák az oktatási és tájékoztató tevékenységeket e téren, nem formális és informális keretek között is;

33.

 felszólítja a Bizottságot és az összes érintett illetékes hatóságot, hogy hozzanak olyan intézkedéseket, amelyek célja, hogy a műtárgypiacon és a műkincsek potenciális vásárlói körében tudatosítsák az eredetkutatás fontosságát, mivel az ilyen jellegű kutatás kapcsolódik a kellő gondosság elvének kötelezettségéhez;

34.

 felhívja a figyelmet arra, hogy a kulturális örökség részét képező művek illegális kereskedelme elleni küzdelem érdekében alapvető fontosságú, hogy európai és nemzetközi szinten szoros együttműködés legyen a rendőri és a vámszervek között;

35.

 támogatja azt az elképzelést, hogy a Kulturális Örökség Európai Éve 2018 kezdeményezés keretében foglalkozni kell a zsákmányolt, ellopott vagy jogellenesen szerzett műkincsekkel és kulturális javakkal kapcsolatos, határokon átnyúló visszaszolgáltatási eljárásokkal, valamint az eredetkutatás aktív előmozdításával; ezért felhívja a Bizottságot és az általa létrehozott munkacsoportot, hogy a Kulturális Örökség Európai Éve 2018 tevékenységeit részletező munkaprogramjába ezt a pontot foglalja bele;

36.

 utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1)  HL C 17., 1996.1.22., 199. o.

(2)  HL C 292., 1998.9.21., 166. o.

(3)  HL C 346., 2016.9.21., 55. o.

(4)  HL L 159., 2014.5.28., 1. o.

(5)  HL L 39., 2009.2.10., 1. o.

(6)  HL L 351., 2012.12.20., 1. o.

(7)  HL C 91. E, 2004.4.15., 500. o.

(8)  HL L 119., 2016.5.4., 1. o.

(9)  A „Claims Conference-WJRO Looted Art and Cultural Property Initiative” kezdeményezés adatai alapján.

(10)  Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0418.

Top