Back to EUR-Lex homepage

EUR-Lex Access to European Union law

Back to EUR-Lex homepage

This document is an excerpt from the EUR-Lex website

Use quotation marks to search for an "exact phrase". Append an asterisk (*) to a search term to find variations of it (transp*, 32019R*). Use a question mark (?) instead of a single character in your search term to find variations of it (ca?e finds case, cane, care).
Search tips
Need more search options? Use the Advanced search
You are here

Document 52019IP0032

Az Európai Parlament 2019. január 16-i állásfoglalása az alapvető jogok helyzetéről az Európai Unióban 2017-ben (2018/2103(INI))

HL C 411., 2020.11.27, p. 94–106 (BG, ES, CS, DA, DE, ET, EL, EN, FR, HR, IT, LV, LT, HU, MT, NL, PL, PT, RO, SK, SL, FI, SV)

2020.11.27.   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 411/94

P8_TA(2019)0032

Az alapvető jogok helyzete az Európai Unióban 2017-ben

Az Európai Parlament 2019. január 16-i állásfoglalása az alapvető jogok helyzetéről az Európai Unióban 2017-ben (2018/2103(INI))

(2020/C 411/12)

Az Európai Parlament,

—

tekintettel az Európai Unióról szóló szerződésre (EUSZ) és az Európai Unió működéséről szóló szerződésre (EUMSZ),

—

tekintettel a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezményre,

—

tekintettel a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményre (UNCRPD) és annak a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezménynek az Európai Közösség által történő megkötéséről szóló, 2009. november 26-i 2010/48/EK tanácsi határozattal (1) összhangban történt, 2011. január 21-i uniós hatálybalépésére,

—

tekintettel a személyek közötti, faji vagy etnikai származásra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról szóló, 2000. június 29-i 2000/43/EK tanácsi irányelvre (2),

—

tekintettel a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló, 2000. november 27-i 2000/78/EK tanácsi irányelvre (3),

—

tekintettel a rasszizmus és az idegengyűlölet egyes formái és megnyilvánulásai elleni, büntetőjogi eszközökkel történő küzdelemről szóló, 2008. november 28-i 2008/913/IB kerethatározatra (4),

—

tekintettel a Bizottság 2017. évi éves jelentésére az EU Alapjogi Chartájának alkalmazásáról (5),

—

tekintettel „Az Európai Unió antikorrupciós jelentése” című, 2014-es bizottsági jelentésre (COM(2014)0038),

—

tekintettel „A korrupció elleni küzdelem az Európai Unióban” című, 2011. június 6-i bizottsági közleményre (COM(2011)0308),

—

tekintettel a szociális jogok európai pillérére,

—

tekintettel az Európai Unió kisebbségekről és hátrányos megkülönböztetésről készült második felmérésére (EU-MIDIS II),

—

tekintettel a nemzeti romaintegrációs stratégiák uniós keretrendszerének félidős értékeléséről szóló, 2017. augusztus 30-i bizottsági közleményre (COM(2017)0458),

—

tekintettel az alapvető jogok európai uniós helyzetéről szóló korábbi jelentésekben foglaltakra,

—

tekintettel az Európai Parlament, valamint a többi európai és nemzetközi intézmény és ügynökség által kiadott állásfoglalásokra,

—

tekintettel a nemzeti, európai és nemzetközi nem kormányzati szervezetek különböző jelentéseire,

—

tekintettel az EU Alapjogi Ügynöksége, az Európa Tanács és a Velencei Bizottság eddigi munkáira,

—

tekintettel az EU Alapjogi Ügynökségének (Alapjogi Ügynökség) 2017. évi alapjogi jelentésére (6),

—

tekintettel az EU Alapjogi Ügynökségének az „Antiszemitizmus – az Európai Unióban 2006 és 2016 között rendelkezésre álló adatok áttekintése” című jelentésére,

—

tekintettel az Európai Unió Bírósága (EUB), valamint az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) ítélkezési gyakorlatára,

—

tekintettel az Európában tapasztalható cigányellenességről és a második világháború alatti roma népirtás Unió általi elismeréséről szóló, a nemzetközi roma nap alkalmából 2015. április 15-én elfogadott állásfoglalására (7),

—

tekintettel „A romák unióbeli integrációjának alapjogi szempontjai: a cigányellenességgel szembeni küzdelemről szóló 2017. október 25-i állásfoglalására (8),

—

tekintettel az antiszemitizmusról szóló, 2017. június 1-i állásfoglalására (9),

—

tekintettel a földközi-tengeri térségben kialakult helyzetről és a migrációval kapcsolatos átfogó uniós megközelítés szükségességéről szóló, 2016. április 12-i állásfoglalására (10),

—

tekintettel az uniós tagállamokban élő kisebbségek védelméről és megkülönböztetésmentességéről szóló, 2018. február 7-i állásfoglalására (11),

—

tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság, az Alkotmányügyi Bizottság, a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság, a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság, valamint a Petíciós Bizottság munkáira,

—

tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

—

tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésére (A8-0466/2018),

A.

mivel a jogállamiság tiszteletben tartása az alapvető jogok védelmének előfeltétele, és mivel a tagállamok viselik a végső felelősséget azért, hogy az emberi jogokat megoltalmazzák oly módon, hogy életbe léptetik és végrehajtják a nemzetközi emberi jogi szerződéseket és egyezményeket; mivel a jogállamiságot, a demokráciát és az alapvető jogokat folyamatosan meg kell erősíteni; mivel ezen elvek bármilyen megkérdőjelezése nem csak az érintett tagállamra, hanem az egész Unióra nézve káros; mivel a korrupció súlyosan fenyegeti a demokráciát, a jogállamiságot és az alapvető jogokat, és az összes uniós tagállamra és az EU egészére nézve káros; mivel a korrupcióellenes jogi keretszabályozást a tagállamok továbbra is eltérően hajtják végre;

B.

mivel állásfoglalásaiban és jelentéseiben a Parlament számos kérést fogalmazott meg arra vonatkozóan, hogy a tagállamok a szociális jogok, a politikai és gazdasági jogok tiszteletben tartása érdekében megfelelő szakpolitikákat vezessenek be a fogyatékossággal élő, az időskorú és a legkiszolgáltatottabb személyek tekintetében; mivel a kisebbségi jogok és a jogállamiság elve között szoros kapcsolat áll fenn; mivel az EUSZ 2. cikke kifejezetten megemlíti a kisebbségekhez tartozó személyek jogait, és mivel e jogok alapján ugyanolyan bánásmódot kell biztosítani, mint a Szerződésekben rögzített egyéb jogok alapján;

C.

mivel 2017-ben is folytatódott a migránsok és menedékkérők Európába érkezése, de a határokat és a kikötőket egyre inkább lezárják; mivel ez a tény valódi uniós szolidaritást tesz szükségessé annak érdekében, hogy létre lehessen hozni a leginkább rászorulók és kiszolgáltatottak számára a megfelelő befogadási struktúrákat; mivel az Európába igyekvő számos migráns és menedékkérő csempészek és bűnözők kezébe kerül, így ki vannak téve a jogaikat csorbító jogsértések veszélyének, beleértve az erőszakot, a visszaéléseket és a kizsákmányolást; mivel a nők és a gyermekek esetében nagyobb a veszélye az emberkereskedelemnek és az emberkereskedők általi szexuális bántalmazásnak, és ezért – a Valletta cselekvési tervben foglalt kötelezettségvállalásokkal és a migráns gyermekek védelméről szóló, 2018. május 3-i parlamenti állásfoglalással (12) összhangban – gyermekvédelmi rendszerek kiépítésére és megerősítésére van szükség a gyermekek elleni erőszak, a zaklatások, az elhanyagolás és kizsákmányolás megakadályozása és az azokra történő válaszadás érdekében;

D.

mivel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának különleges előadója által készített, a terrorizmus elleni küzdelem során az emberi jogok és az alapvető szabadságok előmozdításáról és védelméről szóló jelentés szerint az államok kötelesek megvédeni lakosságukat a terrorcselekményektől, de a biztonsági intézkedéseket – beleértve a terrorizmus elleni intézkedéseket is – a jogállamiság révén kell megvalósítani, és tiszteletben kell tartani az alapvető jogokat;

E.

mivel az Alapjogi Ügynökségnek „A nőkkel szembeni erőszak – az egész EU-ra kiterjedő felmérés” című, 2014 márciusában közzétett jelentése rámutat, hogy Európában az összes nő egyharmadát felnőtt életében legalább egyszer érte fizikai vagy szexuális erőszak, illetve a nők 20 %-a tapasztalt online zaklatást, minden huszadik nő szenvedett el szexuális kényszerítést, és a nők több mint egytizede szenvedett el erő alkalmazásával elkövetett szexuális erőszakot, továbbá hangsúlyozza, hogy valamennyi uniós tagállamban szükség van a nők elleni erőszakkal szembeni küzdelemre, beleértve azokat a tagállamokat is, amelyek még nem ratifikálták az Európa Tanács nőkkel szembeni erőszak és a kapcsolati erőszak elleni küzdelemről és azok megelőzéséről szóló egyezményét (isztambuli egyezmény), tekintettel a probléma mértékére, az erőszak súlyos következményeire és a nők életére, valamint a társadalom egészére gyakorolt hatására; mivel a fogyatékossággal élő nők esetében nagyobb a valószínűsége, hogy családon belüli erőszakot vagy szexuális zaklatást szenvednek el, mint a fogyatékosság nélküli nők esetében;

F.

mivel az EU-ban a nők és lányok strukturális nemi egyenlőtlenségeket tapasztalnak számos különféle formában és különböző környezetben – beleértve a nemi alapú megkülönböztetést, a szexuális zaklatást, a nemi alapú erőszakot és a nőellenes gyűlöletbeszédet –, ami súlyosan korlátozza jogaik gyakorlását és a társadalomban való egyenlő esélyű részvételüket; mivel 2017-ben a #MeToo mozgalom tudatosította, hogy a nők milyen mértékű és intenzitású szexuális zaklatással és szexuális és nemi alapú erőszakkal néznek szembe; mivel a #MeToo mozgalom előrelendítette ugyan a nemek közötti egyenlőség ügyét, de a szexuális zaklatás, valamint a szexuális és a nemi alapú erőszak még mindig gyakori; mivel az elmúlt években több jelentés is rámutatott arra, hogy egyre többen kérdőjelezik meg a nők jogait és a nemek közötti egyenlőséget; mivel a tagállamok eltérő politikái és jogi szabályozása miatt az Unióban a nők között egyenlőtlenség áll fenn az abortuszhoz való jog tekintetében;

G.

mivel a demokratikus társadalmakban a szólás- és gyülekezési szabadság azon eszközök közé tartoznak, amelyek révén az emberek részt vehetnek a nyilvános vitában és a társadalmi változások előidézésében; mivel a média szabadsága, pluralizmusa és függetlensége alapvető elemei a véleménynyilvánítás szabadságának, és elengedhetetlenek az EU és tagállamai demokratikus működéséhez; mivel az EU-ban az újságírókat és más médiaszereplőket az állami és nem állami szereplők részéről számos támadás, fenyegetés, nyomásgyakorlás éri, de még gyilkosság áldozataivá is válhatnak; mivel Daphne Caruana Galizia újságírót, aki az adókijátszási ügyek, az adócsalás, a korrupció és a pénzmosás felderítésére specializálódott, Máltán megölték azt követően, hogy számos fenyegetésről számolt be, és független vizsgálatokat kell végezni annak érdekében, hogy lehetővé tegyék az elkövetők teljes körű azonosítását, hogy bíróság elé állíthassák őket; mivel egy demokráciában a sajtó és a civil társadalmi szervezetek szerepe alapvető fontosságú;

H.

mivel az Alapjogi Charta 21. cikke szerint tilos minden megkülönböztetés, így különösen a nem, faj, szín, fogyatékosság, etnikai vagy társadalmi származás, genetikai tulajdonság, vallás vagy meggyőződés, nyelv, nemzeti kisebbséghez tartozás, vagyoni helyzet, születés, kor vagy szexuális irányultság alapján történő megkülönböztetés; mivel a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságát az Alapjogi Charta 10. cikke és az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény 9. cikke biztosítja; mivel a tagállamokban a rasszista és idegengyűlölő attitűdöket normálisnak kezdik tekinteni, és ezeket a véleményvezérek és a politikusok Unió-szerte elfogadják, ami a rasszizmusnak, a diszkriminációnak és a gyűlölet-bűncselekményeknek termékeny táptalajt biztosító társadalmi légkör kialakulását segíti elő; mivel az ilyen attitűdök ellentétesek azokkal a közös európai értékekkel, amelyekhez minden tagállam csatlakozott;

I.

mivel a migránsok, a migránsok leszármazottai és a kisebbségi társadalmi-kulturális csoportok tagjai továbbra is kiterjedt diszkriminációval néznek szembe Unió-szerte és az élet minden területén; mivel az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének (FRA) tanulmányai kiemelik, hogy azok az áldozatok, akiknek tartózkodási engedélye nem rendezett, vonakodnak bejelenteni a közhatóságnál a visszaéléseket, és a bevándorló státusz növeli annak kockázatát, hogy valamely személy bűncselekmény áldozatává váljon; mivel a Bizottsághoz intézett számos felhívás ellenére csak korlátozott előrelépés történt a kisebbségek hatékony védelmének biztosítása érdekében;

J.

mivel az Alapjogi Ügynökség kiválósági központtá vált azon a téren, hogy az alapvető jogokkal kapcsolatos bizonyítékokat szolgáltat az uniós intézmények és a tagállamok számára;

Jogállamiság, demokrácia és alapvető jogok

1.

 megerősíti, hogy a hatalmi ágak szétválasztása és a bírói kar függetlensége alapvető fontosságú a jogállamiság hatékony működésének biztosítása érdekében bármely társadalomban; emlékeztet arra, hogy ez a koncepció a 1948. évi Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában és az Alapjogi Charta 47. cikkében, a jog előtti egyenlőség elvében, az ártatlanság vélelmében és törvény által felállított független és pártatlan bíróság előtti igazságos és nyilvános tárgyaláshoz való jogban gyökerezik; emlékeztet, hogy ezek az alapvető értékek ihlették az európai szerződések bevezető cikkeit, amelyeket minden tagállam örömmel támogatott és elkötelezte magát azok tiszteletben tartása mellett; kijelenti, hogy sem a nemzeti szuverenitás, sem a szubszidiaritás nem indokolhatja, hogy egy tagállam rendszeresen kivonja magát az Európai Unió és a Szerződések alapvető értékei alól;

2.

 emlékeztet arra, hogy a jogállamiság része és előfeltétele az EUSZ 2. cikkében felsorolt valamennyi érték védelmének; felhívja az uniós és a nemzeti szintű érintett szereplőket, köztük a kormányokat, parlamenteket és a bírói kart, hogy fokozzák a jogállamiság fenntartására és megerősítésére irányuló erőfeszítéseket; emlékeztet arra, hogy ezek a szereplők felelősséggel tartoznak a jogállamisággal kapcsolatos aggodalmak kezeléséért, és fontos szerepet játszanak a jogállamiság eróziójának megakadályozásában, mivel a jogállamiság nem a törvények feltétel nélküli alkalmazását, hanem a törvényeknek való alávetettség demokratikus elfogadását jelenti a nemzetközi egyezmények, és különösen a demokratikus ellenzék és a kisebbségek jogainak szigorú tiszteletben tartása mellett;

3.

 határozottan elítéli egyes tagállamok kormányainak azon erőfeszítéseit, amelyek gyengítik a hatalmi ágak szétválasztását és az igazságszolgáltatás függetlenségét; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy annak ellenére, hogy az Európa Tanács normáival összhangban a legtöbb tagállam az igazságszolgáltatás függetlenségének és pártatlanságának biztosítása érdekében jogszabályokat fogadott el, továbbra is problémák merülnek fel e szabványok alkalmazásával, politikai befolyásnak kitéve a nemzeti igazságszolgáltatásokat és fokozva a bírósági eljárás és az egyes bírói karok közötti elfogultság terén észlelt nyilvános interferenciát; emlékeztet arra, hogy a Bizottság az EUSZ 17. cikkének (1) bekezdésével összhangban és a szerződések őreként legitimitással és hatáskörrel rendelkezik arra, hogy biztosítsa a Szerződések és az intézmények által elfogadott, a Szerződésekből fakadó intézkedések alkalmazását, ideértve az EUSZ 2. cikkében foglalt jogállamiság és egyéb értékek elveinek minden tagállam általi tiszteletben tartását;

4.

 tudomásul veszi a Bizottság és a Tanács arra irányuló erőfeszítéseit, hogy minden tagállamok maradéktalanul tiszteletben tartsa a jogállamiságot, a demokráciát és az alapvető jogokat megállapítva azt is, hogy az EUSZ 7. cikkének (1) bekezdése értelmében indított eljárások mindmáig korlátozott hatásúnak bizonyultak; úgy véli, hogy az EU-nak képesnek kell lennie arra, hogy kötelezettségszegési eljárást indítson azon tagállamok ellen, amelyek már nem tartják tiszteletben az EUSZ 2. cikkében foglalt értékeket, és hogy az EUSZ 7. cikkét életbe kell léptetni, ha minden egyéb jogorvoslat meghiúsul; úgy véli, hogy az EU hatástalansága az EUSZ 2. cikkében említett értékek súlyos és tartós megsértésének egyes tagállamokban való megszüntetése tekintetében aláássa mind a tagállamok közötti bizalmat, mind pedig az EU hitelességét; hangsúlyozza továbbá, hogy az, hogy az ilyen jogsértések folyamatosan büntetlenül maradtak, más tagállamokat is arra ösztönzött, hogy ugyanerre az útra lépjenek; felkéri a Tanácsot, hogy vizsgálja meg és kövesse nyomon a Bizottság és a Parlament kötelezettségszegési eljárásokkal és esetleges szankciókkal kapcsolatos javaslatait;

5.

 emlékeztet annak szükségességére, hogy a jogállamiság, a demokrácia és az alapvető jogok helyzetét minden tagállamban pártatlanul és rendszeresen értékeljék; hangsúlyozza, hogy ennek az értékelésnek objektív kritériumokon kell alapulnia; e tekintetben emlékeztet arra, hogy a Tanácsnak is kulcsszerepet kell játszania a jogállamiság és az EUSZ 2. cikkében említett egyéb értékek védelmében, és üdvözli néhány tagállam annak biztosítása érdekében tett erőfeszítéseit, hogy a Tanácsban rendszeres értékelés készüljön az egyes tagálamokon belüli jogállamiság helyzetéről; felszólítja a Tanácsot, hogy haladéktalanul intézkedjen e cél teljesítése érdekében; emlékeztet továbbá a demokráciával, a jogállamisággal és az alapvető jogokkal foglalkozó uniós mechanizmus létrehozásáról szóló, a Bizottsághoz intézett ajánlásokat tartalmazó, 2016. október 25-i parlamenti állásfoglalásra (13); ismételten felhívja a Bizottságot arra, hogy az EUMSZ 295. cikke alapján nyújtson be javaslatot a demokráciára, a jogállamiságra és az alapvető jogokra irányuló európai uniós paktum megkötésére egy olyan intézményközi megállapodás formájában, amely az uniós intézmények és a tagállamok között az EUSZ 7. cikke keretében történő együttműködés megkönnyítését szolgáló szabályokat rögzíti; úgy véli, hogy ez a mechanizmus az EUSZ 2. cikkében felsorolt bármely érték megsértése esetén alkalmazható igazságos, kiegyensúlyozott, szabályos és megelőző jellegű lenne, amely így a gazdaságpolitikák európai szemeszteréhez hasonlóan működhetne; emlékeztet arra, hogy a jogállamiság és az alapvető jogok között szerves kapcsolat áll fenn, és hogy minden európai polgárnak jobban tudatában kell lennie az EU közös értékeinek és a Chartának; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az Európai Parlament ad hoc küldöttségeket küldjön a tagállamokba, amennyiben a demokrácia, a jogállamiság és az alapvető jogok súlyos megsértései egyértelműen bizonyíthatók;

6.

 osztja azt a nézetet, hogy a jogállamiság értékelésének szilárd, objektív és összehasonlítható adatokon és elemzésen kell alapulnia; emlékeztet arra, hogy az alapvető jogokat valamennyi jogalkotási javaslat hatásvizsgálatába bele kellene foglalni; üdvözli e tekintetben az Alapjogi Ügynökség új európai uniós alapjogi információs rendszerét (EFRIS), amely össze fogja fogni az alapvető jogokra vonatkozóan az ENSZ, az Európa Tanács és az EU szintjén alkalmazott különböző mechanizmusok keretében beszerzett valamennyi meglévő információt;

7.

 rámutat, hogy a nemzeti igazságszolgáltatási rendszerek – különösen a bírák, ügyészek és ügyvédek – minőségének, függetlenségének és hatékonyságának javítása továbbra is az Európai Unió egyik fő prioritása; hangsúlyozza, hogy sürgősen be kell vezetni a nemek közötti egyenlőség szempontjára érzékeny szemléletmódot a tagállamok jog- és igazságszolgáltatási rendszerébe, és többek között a társadalmi nem szempontját alkotóelemeként be kell építeni és intézményesíteni kell az igazságügyi személyzet képzési programjaiban;

8.

 hangsúlyozza, hogy a korrupció nemcsak a demokrácia megvalósításának és a jogállamiság tiszteletben tartásának jelentős rendszerszintű akadályát képezi, hanem számos alapvető jog megsértéséhez is vezethet, súlyosan fenyegetve a minden polgárt megillető tisztességes bánásmód elvét; aggodalmát fejezi ki az egyes európai országokban előterjesztett új jogalkotási kezdeményezések miatt, amelyek a korrupciómegelőzés megerősítése érdekében korábban végrehajtott reformokat visszavonhatnák; e tekintetben felszólítja valamennyi tagállamot és az uniós intézményeket, hogy határozottan vegyék fel a harcot a rendszerszintű korrupció ellen, és a korrupció megelőzésére, leküzdésére és szankcionálására, valamint a csalás elleni küzdelemre, továbbá a közpénzek felhasználásának rendszeres ellenőrzésére dolgozzanak ki hatékony eszközöket; ebből a célból felhívja a tagállamokat és az uniós intézményeket, hogy tegyék lehetővé az Európai Ügyészség mielőbbi felállítását; felszólítja azokat a tagállamokat, amelyek eddig nem jelezték az Európai Ügyészséghez való csatlakozási szándékukat, hogy jelezzék e szándékot; e tekintetben sajnálja a Bizottság azon döntését, hogy nem teszi közzé az EU-n belüli korrupció helyzetéről szóló második, féléves jelentést, és sürgeti a korrupcióellenes jelentések közzétételének folytatását; hangsúlyozza, hogy az európai szemeszter részeként a korrupcióellenes adatlapok nem elég hatékonyak annak biztosításához, hogy a korrupció problémája egyértelműen szerepeljen a napirenden; üdvözli a „A korrupció elleni uniós küzdelemről” című bizottsági közleményben tett bizottsági nyilatkozatot, amely szerint kéri felvételét az Európai Tanács által létrehozott korrupcióellenes hálózatba, a Korrupció Elleni Államok Csoportjába;

9.

 hangsúlyozza a mozgás és a tartózkodás szabadságának mint az EU által garantált alapvető jogok egyikének fontosságát; hangsúlyozza, hogy a brexit közvetlen hatással van az európai polgárok millióinak, különösen az Egyesült Királyságban élő uniós polgároknak és az EU27-ben élő brit állampolgárok millióinak életére, és hangsúlyozza, hogy az emberek alapvető jogainak védelmét ugyanolyan fontosnak kell tekinteni, mint más szempontokat; felhívja a figyelmet azon uniós polgárok és családjuk alapvető jogainak brexit utáni védelmére, akik a mozgás szabadsága keretében az unión belül költöztek;

10.

 hangsúlyozza, hogy az Európai Unióban a terrorizmus és a szervezett bűnözés elleni küzdelemnek tiszteletben kell tartania a demokráciát, a jogállamiságot és az alapvető jogokat; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az állami hatóságok egyre inkább a jogállamiság elveivel összeegyeztethetetlen közigazgatási intézkedéseket alkalmaznak, és hogy az ezzel a területtel kapcsolatos politikákat egyre több bűncselekményre és vétségre terjesztik ki, többek között a szükségállapot nevében hozott intézkedések keretében; kéri a tagállamokat, hogy minden kivételt megállapító jogszabály feleljen meg az arányosság és a szükségesség elvének, és hogy az ennek keretében hozott intézkedések időben egyértelműen korlátozottak legyenek, és azokat demokratikus keretek között és rendszeresen ellenőrizzék; elutasítja a bevándorlás és a terrorizmus összemosását, valamint a terrorizmusellenes intézkedések bizonyos migrációs mozgások ellenőrzése céljából történő alkalmazását;

Migráció

11.

 elítéli a migránsok és menekültek ellen többek között a területre való bejutás, a befogadási feltételek, a menekültügyi eljárások, az idegenrendészeti őrizet és a kiszolgáltatott személyek védelme tekintetében elkövetett visszaéléseket és emberi jogi jogsértéseket, továbbá hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a tagállamok tiszteletben tartsák és maradéktalanul átültessék az Unió által elfogadott közös menekültügyi csomagot; emlékeztet arra, hogy a menedékkérők közel egyharmada gyermek, akik különösen kiszolgáltatottak; felszólítja az Uniót és tagállamait, hogy fokozzák erőfeszítéseiket annak megakadályozása érdekében, hogy kísérő nélküli kiskorúak tűnjenek el; emlékeztet arra, hogy a menedékjogot a Charta 18. cikke kifejezetten védi; aggodalommal veszi tudomásul, hogy a gyorsított eljárások, a biztonságos országok listája, valamint a dublini szabályok szerinti visszaküldés miatt az LMBTI-menedékkérőket fokozottan fenyegeti, hogy még azelőtt visszaküldik őket, hogy a menedékjog iránti kérelmüket külföldi államba vagy más tagállamba benyújthatnák, olyan esetekben, amikor félő, hogy szexuális irányultságuk, nemi identitásuk, nemi önkifejezésük vagy nemi jellemzőik miatt büntetőeljárásnak lesznek kitéve;

12.

 felszólítja a tagállamokat, hogy kérjék hatóságaiktól annak vizsgálatát, hogy jogos célkitűzéseik elérhetők-e a fogva tartásnál kevésbé kényszerítő intézkedésekkel, valamint teljes mértékben indokolják tényekkel és jogi érveléssel, ha a menedékkérők, menekültek és migránsok esetében a fogva tartást választják; emlékeztet, hogy valamennyi tagállam aláírója a genfi egyezményeknek, ezért kötelesek gondoskodni minden rendelkezés tiszteletben tartásáról a körülményektől függetlenül; hangsúlyozza, hogy a migráns nőket kettős megkülönböztetés sújtja, egyrészt migránsként, másrészt nőként, és hogy migrációs útjuk során és különösen az idegenrendészeti vagy a befogadó központokban különleges körülményekkel szembesülhetnek, többek között zaklatást szenvedhetnek el és veszélybe kerülhet a biztonságuk, a testi épségük és a magánéletük, és hozzá kell jutniuk a női higiéniai termékekhez és a nőgyógyászati ellátásokhoz; kéri, hogy a nőket érő erőszak, a visszaélések, az elhanyagolás és a kizsákmányolás megelőzése és leküzdése érdekében a vallettai cselekvési tervben vállalt kötelezettségeknek megfelelően alakítsanak ki női védelmi rendszereket és azokat erősítsék meg;

13.

 rámutat, hogy a UNICEF számos alkalommal felhívta a figyelmet arra, hogy a fogva tartás soha nem történhet a gyermek mindenek felett álló érdekében, és hogy a fogva tartás helyett alternatív megoldásokat kell kidolgozni függetlenül attól, hogy e gyermekeket a családjuk kíséri-e vagy sem; kéri, hogy a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezménnyel összhangban dolgozzanak ki és hozzanak létre különleges eljárásokat, amelyek biztosítják az összes gyermek védelmét; hangsúlyozza, hogy a családtagok szétválasztása, még akkor is, ha az idegenrendészeti őrizet keretében történik, nagyobb kockázatnak teszi ki a nőket és a gyermekeket; hangsúlyozza a gyermek mindenek felett álló érdekének elsőbbségét a gyermekekkel kapcsolatos valamennyi szempont tekintetében, valamint hangsúlyozza a meghallgatáshoz való jog gyakorlati alkalmazásának fontosságát; emlékeztet arra, hogy az Alapjogi Chartája 14. cikke és az ENSZ gyermekjogi egyezményének 28. cikke az oktatáshoz való jogot jogállástól függetlenül minden gyermeknek biztosítja, beleértve az akár kísérő nélküli vagy kísérővel rendelkező migráns és menekült gyermekeket is, az elkülönítés és a szegregáció elkerülésével; ezért felszólítja a tagállamokat annak biztosítására, hogy a migráns és menekült gyermekek érkezésük után mielőbb részt vehessenek a formális és informális oktatásban; hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a migráns és menekült gyermekek a szükségleteik egyéni értékelésén alapuló tényleges nyelvi, szociális és pszichológiai támogatásban részesüljenek; aggodalmát fejezi ki a marginalizált csoportokból származó menedékkérők sajátos szükségletei és kiszolgáltatottsága miatt, és felszólítja a tagállamokat, hogy gondoskodjanak a biztonsággal, az egészségügyi ellátással és a jogi elismeréssel kapcsolatos egyedi szükségleteik kielégítéséről;

14.

 emlékeztet arra, hogy a migrációval kapcsolatos uniós fellépés alapját a szolidaritásnak kell képeznie, és elítéli azokat a tagállamokat, amelyek egyértelműen megsértik ezt az elvet; felszólítja a Tanácsot, hogy sürgősen folytassa a dublini rendelet reformját, amelyet jelenleg blokkol, és akadályozza az európai közös menekültügyi rendszer megfelelő működését; hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak a védelemhez kapcsolódó rendszerek, mint például az áttelepítés és a humanitárius befogadás kombinációját kell bevezetniük, amely a nemzetközi védelemre szoruló személyek számára biztosítja a lehetőséget, hogy belépjenek az EU-ba és menedéket kérjenek; ösztönzi a tagállamokat, hogy könnyítsék meg a humanitárius vízumok kiadását és a rendszeres mobilitási programokat az EU-ba vezető legális és biztonságos útvonalak előmozdítása érdekében, különösen a védelemre szoruló személyek számára, valamint jogállásuktól függetlenül garantálják a szolgáltatásokhoz való hozzáférésüket és alapvető jogaikat; hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak felelősséget kell vállalniuk az uniós migrációs politikák kiszervezéséért, ideértve azon harmadik országokkal való együttműködést is, amelyek esetében az ENSZ menekültügyi főbiztosa (UNHCR) súlyos emberi jogi jogsértésekről és visszaélésekről számolt be; úgy véli, hogy az Uniónak kulcsszerepet kell játszania a globális szintű áttelepítési erőfeszítésekben; emlékeztet arra, hogy az uniós jog hatálya alá tartozó, valamely tagállam által hozott intézkedéseknek tiszteletben kell tartaniuk az Európai Unió Alapjogi Chartájában foglalt jogokat és elveket; felszólítja az uniós tagállamokat, hogy ténylegesen biztosítsák az egyéni menedékjogot, és fogadják el a menekültek áthelyezését az érkező menekültek nagy száma által leginkább érintett tagállamokból; felszólítja továbbá a tagállamokat, hogy tartsák tiszteletben a visszaküldés tilalmának elvét, és vezessenek be megfelelő eljárási biztosítékokat menekültügyi és határigazgatási eljárásaikba; határozottan elítéli, hogy egyes tagállamok nem tartják be az EU menekültjogi és visszatérési jogszabályait, megsértik a bevándorlók és a menedékkérők jogait, például nem biztosítják a menekültügyi eljárásokhoz való hatékony hozzáférést, és a visszatérési határozat után nem adnak egyértelmű tájékoztatást a jogorvoslati lehetőségekről, megvonják az élelmiszert a bevándorlóktól és a menedékkérőktől, vagy automatikus és szisztematikus fogva tartást alkalmaznak;

15.

 elismeri a Földközi-tengeren tevékenykedő különböző nem kormányzati szervezetek által annak érdekében végzett munkát, hogy életeket mentsenek és humanitárius segítséget nyújtsanak a rászorulóknak; emlékeztet arra, hogy a nemzetközi jog, többek között az ENSZ Tengerjogi Egyezményének 98. cikke értelmében (amelyet az Unió és az összes tagállam is megerősített) a tengeren történő életmentés törvényi kötelezettség, amelynek értelmében a tengeren bajba jutott minden személynek segítséget kell nyújtani; emlékeztet a humanitárius segítségnyújtás bűncselekménynek történő minősítésének megelőzésérére vonatkozóan a tagállamoknak szóló iránymutatásokról szóló 2018. július 5-i állásfoglalására (14); felhívja a tagállamokat a nem kormányzati szervezetek támogatására munkájuk akadályozása helyett, és felhívja a Bizottságot és a tagállamokat keresési és mentési műveletek kidolgozására és garantálására; kéri az EU-t és a tagállamokat, hogy egy európai szintű humanitárius művelet keretében elegendő forrást biztosítsanak a keresési és mentési műveletekhez; felhívja a tagállamokat, hogy ültessék át a segítségnyújtási irányelvben előírt humanitárius segítségnyújtási kivételt azzal a céllal, hogy csökkentsék azokat a nem szándékolt következményeket, amelyeket állampolgárok és szervezetek segítségnyújtási csomagja gyakorol a migránsok számára humanitárius segítséget nyújtókra, valamint a befogadó társadalom társadalmi kohéziójára;

16.

 hangsúlyozza, hogy az integrációs folyamat szerves részeként kell foglalkozni a migránsok kiszolgáltatottságával és sajátos szükségleteivel; emlékeztet arra, hogy a migránsok szükségleteinek értékelését rendszeresen és addig kell elvégezni, amíg ez szükséges, mivel helyzetük és szükségleteik változhatnak és származási országuktól függően eltérhetnek; hangsúlyozza, hogy a családtagokkal való újraegyesítés erőteljes eszköz arra, hogy megerősödjön a migránsok helyzete és kialakuljon bennük az elhatározás, hogy megkezdjék az új befogadó társadalomba való beilleszkedésüket és integrálódásukat; rámutat arra, hogy a befogadási politika önmagában nem elegendő, és az EU előtt álló kihívás a hatékony integrációs politika kialakítása; e tekintetben felszólít a jó integrációs gyakorlatok tagállamok közötti megosztásának fokozására;

17.

 tudomásul veszi számos nagyméretű információs rendszer létrehozását és az interoperabilitásuk javítására irányuló célkitűzést a többek között az adatvédelemre és a magánélet védelmére vonatkozó szükséges biztosítékok megőrzése mellett; felhívja a tagállamokat, hogy vezessenek be konkrét biztosítékokat annak garantálására, hogy a nagyméretű informatikai rendszerek interoperabilitása tiszteletben tartsa a polgárok alapvető jogait, különös tekintettel a gyermekek és a kiszolgáltatott személyek – például a nemzetközi védelem kérelmezői és kedvezményezettjei – jogaira, valamint a profilalkotásra; felhívja a tagállamokat, hogy gondoskodjanak arról, hogy az interoperabilitás megvalósítása törekedjen gyermekvédelmi célkitűzések teljesítésére, például az eltűnt gyermekek azonosítására és a családegyesítés támogatására;

A nők jogai

18.

 aggodalommal állapítja meg, hogy az Alapjogi Ügynökség 2017-es „A nők emberi jogaival kapcsolatos kihívások az EU-ban” című tanulmánya megerősíti, hogy a nők és lányok továbbra is szűnni nem akaró nemi alapú megkülönböztetéssel, szexista gyűlöletbeszéddel és nemi alapú erőszakkal néznek szembe az EU-ban, és ez súlyosan korlátozza jogaik gyakorlását és az egyenlő esélyű társadalmi részvételüket;

19.

 aggodalommal állapítja meg, hogy az Európai Fogyatékosügyi Fórum által készített, „Véget vetni a fogyatékossággal élő nők és lányok erőszakos sterilizációjának” című jelentése megállapítja, hogy még mindig születnek önkényes döntések a fogyatékossággal élő nők sterilizációjáról az érintett nők tudomása, hozzájárulása vagy felhatalmazása nélkül;

20.

 felhívja e tekintetben az uniós tagállamokat, hogy vegyék fontolóra a nők és a lányok méltóságának és jogainak védelmére irányuló kötelezettségvállalásaik fokozását az Alapjogi Ügynökség jelentésében javasolt hat fő beavatkozási területen, amelyek a következők: az egyenlőséggel foglalkozó szervek felhatalmazása arra, hogy foglalkozzanak a nők jogaira kiható kérdések teljes körével a nemek közötti egyenlőségtől kezdve a nőkkel szembeni erőszakig; az online biztonság javítása; a nemek közötti egyenlőség hatékonyabb előmozdítása az oktatásban és az egész életen át tartó tanulásban; a pozitív diszkrimináció felé való bátor lépésként a nemi kvóták bevezetése; a nemek közötti egyenlőség érvényesítése Unió-szerte a gazdaságpolitikák összehangolása során az európai szemeszter keretében; a nők és lányok elleni megkülönböztetés és erőszak valamennyi formájára vonatkozó adatok gyűjtésének és terjesztésének javítása;

21.

 határozottan elítéli a nők elleni erőszak minden formáját, és ezért felszólítja a Bizottságot, hogy terjesszen elő jogi aktust, amely támogatja a tagállamokat a nők és lányok elleni erőszak és a nemi alapú erőszak valamennyi formájának megelőzése és felszámolása terén; felszólítja a Tanácsot arra, hogy aktiválja az áthidaló klauzulát, azaz fogadjon el egyhangú határozatot arról, hogy a nőkkel és lányokkal szembeni erőszak (és a nemi alapú erőszak egyéb formái) is az EUMSZ 83. cikkének (1) bekezdése szerinti bűncselekmények közé tartozik; üdvözli, hogy az EU 2017. június 13-án csatlakozott az isztambuli egyezményhez, amely az első átfogó jogilag kötelező erejű eszköz a nők elleni erőszak és a nemi alapú erőszak, köztük a kapcsolati erőszak nemzetközi szinten való megelőzésére és felszámolására annak ellenére, hogy csak két megbízás állt rendelkezésre; sajnálattal állapítja meg, hogy a megállapodást eddig csak 20 tagállam ratifikálta; sajnálja, hogy néhány tagállamban az isztambuli egyezmény megerősítése körül kibontakozott vitákat a nemi alapú erőszak és a gender meghatározásának félrevezető értelmezései kísérték; bátorítja a többi tagállamot és a Tanácsot, hogy mielőbb zárja le az egyezményhez való csatlakozást, és állapodjon meg a kapcsolódó magatartási kódexről az egyezmény uniós végrehajtásának biztosítása érdekében; sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy minden lehetséges módon – többek között rendszeres pénzügyi támogatás biztosításával – támogassák a nemi alapú erőszak áldozataival foglalkozó társadalmi szervezeteket;

22.

 hangsúlyozza, hogy a szexizmus és a nemi sztereotípiák, amelyek a nők feletti uralomhoz és a nők megkülönböztetéséhez vezettek, súlyos hatással vannak a nők alapvető jogaira az élet minden területén; felhívja a figyelmet arra, hogy többek között a valamely etnikai kisebbséghez tartozásuk, a szexuális irányultságuk, a fogyatékosságuk vagy a migráns státuszuk miatt a nőket gyakran többszörös megkülönböztetés sújtja; kiemeli, hogy minden szinten és minden korosztály számára oktatásra van szükség a nők és a férfiak közötti egyenlőségre, a nem sztereotipizált nemi szerepekre és a személyes integritás tiszteletben tartására vonatkozóan annak érdekében, hogy eredményesen lehessen küzdeni a megkülönböztetés valamennyi formájával szemben; bátorítja a tagállamokat, hogy megfelelően foglalkozzanak ezzel a kérdéssel az iskolai tantervekben; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a nőket továbbra is egyenlőtlenségek sújtják a munkahelyeken, például az alacsonyabb foglalkoztatási részvétel, a bérszakadék, a részmunkaidős foglalkoztatás nagyobb előfordulási aránya, a rosszabb nyugdíjjogosultságok, a szakmai szegregáció és a lassúbb előrehaladás; felszólítja a tagállamokat, hogy foglalkozzanak a nők gazdasági szerepvállalásának, valamint a munka, a döntéshozatal és a politika terén a nők alulreprezentáltságának fő strukturális akadályaival, amelyek az egyenlőtlenségek, a sztereotípiák és a megkülönböztetés többszörös és halmozott formáinak az eredményei a magán- és a közszférában; felszólítja a tagállamokat, hogy terjesszenek elő intézkedéseket a közterületeken, a munkahelyen és az offline és az online elkövetett szexuális zaklatás és erőszak ellen, és biztosítsanak megfelelő számú menedéket, valamint célzott és integrált támogató szolgáltatást –többek között traumakezelést és tanácsadást – a nemi alapú erőszak áldozatai számára; felszólítja a tagállamokat, hogy osszák meg egymással a bevált gyakorlatokat és biztosítsanak rendszeres képzéseket a rendőrségi és igazságügyi dolgozók számára a nőkkel szembeni erőszak minden formájáról;

23.

 támogatja a 2017 során egyes tagállamokban a szexuális és reproduktív egészségügyi jogokkal kapcsolatos visszalépés elleni tiltakozásul szervezett tüntetéseket, valamint a szexuális zaklatási ügyek erőteljes médiavisszhangját; határozottan állítja, hogy a szexuális és reproduktív egészséggel kapcsolatos szolgáltatások és jogok, köztük a biztonságos és legális abortusz megtagadása a nőkkel és lányokkal szembeni erőszak formájának minősül; megismétli annak fontosságát, hogy a nők és a lányok rendelkezhessenek testük és szexuális életük felett, arra ösztönzi az uniós tagállamokat, hogy tegyenek hatékony lépéseket a nők szexuális és reproduktív jogainak tiszteletben tartása és védelme érdekében, beleértve a polgári, politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális jogokat, így többek között a testi épséghez, az egészséghez, a kínzástól és az embertelen bánásmódtól való mentességhez való jogot, a magánélet védelmét, az egyenlőséget és a megkülönböztetésmentességet; hangsúlyozza e tekintetben, hogy a fogyatékossággal élő személyeket a többiekkel azonos módon megilletik az alapvető jogok; felhív valamennyi tagállamot, hogy szavatolják az átfogó szexuális nevelést, valamint a nők családtervezéshez és a reproduktív és szexuális egészséggel kapcsolatos szolgáltatások teljes köréhez való gyors hozzáférését, beleértve a korszerű fogamzásgátlási módszereket és a biztonságos és legális abortuszt; megjegyzi, hogy ez magában foglalja az e jogokat sértő törvények, politikák és gyakorlatok eltörlését, valamint a meglévő védelmi szint csökkentésének megelőzését; kitart amellett, hogy az Uniónak szerepet kell játszania e kérdések tudatosításában és a bevált gyakorlatok előmozdításában;

A tömegtájékoztatás szabadsága, a véleménynyilvánítás szabadsága és a gyülekezés szabadsága

24.

 emlékeztet arra, hogy az Alapvető Jogok Chartájának 11. cikke minden egyén vonatkozásában rögzíti az ahhoz való jogot, hogy véleménye miatt ne szenvedjen zaklatást, a véleménynyilvánítás szabadságához való jogot, valamint az ahhoz való jogot, hogy határokra való tekintet nélkül kutathasson, átvihessen és terjeszthessen híreket és eszméket bármilyen kifejezési módon;

25.

 hangsúlyozza, hogy a nyilvános tanácskozás és vita elengedhetetlen a demokratikus társadalmak működéséhez, és ebben az összefüggésben arra ösztönzi az EU-t és a tagállamokat, hogy tegyenek további lépéseket a szólásszabadság és a gyülekezési szabadság mint alapvető jogok és a demokratikus folyamatok alapelveinek garantálása és védelme érdekében; emlékeztet arra, hogy az Európa Tanács főtitkárának a demokráciáról, az emberi jogokról és a jogállamiságról szóló 2017. évi jelentése szerint a gyülekezési jog szükségtelen korlátozása miatt visszaszorulnak a békés tiltakozás lehetőségei; határozottan elítéli e tekintetben a gyülekezési szabadság egyre növekvő korlátozásait, amelyeknek a hatóságok egyes esetekben erőszakkal szereznek érvényt a békés tüntetőkkel szemben; emlékeztet arra, hogy a bűnüldöző szervek tagjainak szolgálatteljesítés során tiszteletben kell tartaniuk és védelmezniük kell valamennyi személy emberi méltóságát, és biztosítaniuk kell emberi jogaik érvényesülését; hangsúlyozza, hogy a rendőri erők alapvető feladata a polgárok biztonságának és védelmének biztosítása és az általuk alkalmazott túlzott és indokolatlan erőszakot minden tagállamban az illetékes szervnek pártatlanul és alaposan ki kell vizsgálnia;

26.

 felszólítja a tagállamokat, hogy tegyenek megfelelő intézkedéseket a média pluralizmusának, függetlenségének és szabadságának megóvása és előmozdítása érdekében; határozottan elítéli a bizonyos tagállamokban abból a célból tett lépéseket, hogy a médiaorgánumokat kormányközeli üzletemberek kezében koncentrálják, valamint visszaéljenek a közszolgálati médiával és azt kizárólag a kormány üzeneteinek közvetítésére használják; megállapítja, hogy a média szerepe az egészséges vita ösztönzése, és ezért a média a demokrácia egyik alappillére;

27.

 aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az uniós tagállamokban nemzeti szinten kevés konkrét jogi vagy szakpolitikai keretszabályozás védi az újságírókat és a médiában dolgozókat az erőszakkal, fenyegetésekkel és a megfélemlítéssel szemben; emlékeztet arra, hogy az Európa Tanács szerint az újságírókkal szemben elkövetett visszaélések és bűncselekmények azzal a hatással járhatnak, hogy ösztönzik az öncenzúra potenciálisan magas fokát, amely önmagában is súlyos hatással van a véleménynyilvánítás szabadságára, és aláássa a polgárok tájékoztatáshoz és részvételhez való jogát; mély aggodalmának ad hangot azzal kapcsolatban, hogy a tagállamokban még mindig követnek el merényleteket újságírók ellen; sürgeti a nemzeti bűnüldöző hatóságokat, hogy tegyenek meg mindent az ilyen erőszak megakadályozása érdekében, erősítsék az együttműködést az EUROPOL-lal és gyorsítsák fel az Európai Unióban meggyilkolt újságírók halála kapcsán folytatott nyomozásokat; aggodalmát fejezi ki számos újságíró és médiadolgozó bizonytalan munkafeltételeivel és az őket érő fizikai és pszichológiai erőszakkal kapcsolatban, amely hátráltathatja őket munkájuk elvégzésében, aláásva a minőségi újságírást és azt, hogy az újságírás sokszínűsége kifejezésre jusson; hangsúlyozza az olyan uniós léptékű projektek fontosságát, mint például a médiapluralizmus megfigyelésére szolgáló eszköz és a médiaszabadság feltérképezésére szolgáló eszköz, amelyek értékelik a média sokszínűségét egész Európában, feltérképezik a médiaszabadságot érintő korlátozásokat, fenyegetéseket és erőszakos fellépéseket, tudatosságnövelő kampányokat folytatnak, és támogatást nyújtanak a megfenyegetett újságíróknak, valamint a határon átnyúló oknyomozó újságíráshoz; aláhúzza, hogy az ilyen és ehhez hasonló ügyek finanszírozását az új többéves pénzügyi keretben biztosítani kell;

28.

 hangsúlyozza, hogy a visszaélést bejelentő személyek kulcsszerepet játszanak a közérdek védelmében és a nyilvános elszámoltathatóság és feddhetetlenség kultúrájának a köz- és magánintézményekben történő előmozdításában; hangsúlyozza, hogy a visszaélést bejelentő személyek alapvető szerepet játszanak a tényfeltáró újságírás és a mediaszabadság szempontjából; elítéli, hogy a visszaélést bejelentő személyek még mindig fenyegetésekkel, megtorlással és elítélő véleményekkel szembesülnek az EU-ban; ezzel összefüggésben emlékeztet a vállalatok és állami szervek bizalmas információit közérdekből bejelentő személyek védelmére szolgáló jogszerű intézkedésekről szóló 2017. október 24-i állásfoglalására (15); rámutat, hogy a visszaélést bejelentő személyek védelmének uniós szintű megerősítéséről szóló , 2018. április 23-i bizottsági közlemény (16) szerint csak tíz tagállam vezetett be átfogó jogszabályt a visszaélést bejelentő személyek védelme érdekében; üdvözli az uniós jog megsértését bejelentő személyek védelméről szóló irányelvre irányuló 2018. április 23-i bizottsági javaslatot (17), és hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a társjogalkotók mihamarabb eljárjanak a javaslattal kapcsolatban, hogy azt még ebben a jogalkotási ciklusban el lehessen fogadni;

29.

 üdvözli az „Európai megközelítés az online félretájékoztatás kezelésére” című 2018. április 26-i bizottsági közleményt (18) és a benne szereplő intézkedéseket, amelyek célja egy átláthatóbb, megbízhatóbb és elszámoltathatóbb online ökoszisztéma megteremtése, a választási folyamatok biztonságának és ellenálló képességének javítása, az oktatás és a médiaműveltség előmozdítása, a színvonalas újságírás támogatása, valamint az Unió stratégiai kommunikációs képességének erősítése; aggodalmának ad hangot amiatt, hogy az „álhír” fogalma potenciálisan veszélyeztetheti a szólásszabadságot, a véleménynyilvánítás szabadságát és a média függetlenségét, ugyanakkor hangsúlyozza, hogy az álhírek terjedése kedvezőtlen hatásokat gyakorolhat a politikai vita minőségére és a polgárok hiteles tájékozódáson alapuló részvételére a demokratikus társadalomban; úgy véli, hogy saját vélemény elsősorban a kritikus gondolkodást elősegítő oktatás és képzés fejlesztése révén alakítható ki; hangsúlyozza, hogy a politikai profilalkotást, az álhíreket és az információk manipulálását az EU-n belüli és kívüli felek, valamint magán- és állami szervezetek is alkalmazhatják, és ezzel veszélyeztethetik az uniós demokratikus értékeket, lásd pl. a Facebook–Cambridge Analytica botrányt; felszólítja a Bizottságot, hogy folytassa az e gyakorlatok megelőzését, valamint az adatvédelem, az átláthatóság és a kiberbiztonság garantálását szolgáló intézkedéseit;

30.

 aggodalmának ad hangot az emberijog-védők munkáját, többek között az alapvető jogok és a demokrácia területén tevékenykedő civil társadalmi szervezeteket gátló akadályok miatt, beleértve ezen szervezetek és polgárok egyesülési és szólásszabadságának súlyos korlátozását, valamint a finanszírozásuk korlátozását; elismeri, hogy e szervezetek kulcsszerepet játszanak abban, hogy az alapvető jogok és értékek mindenki számára valósággá váljanak, és hangsúlyozza, hogy lehetővé kell tenni számukra, hogy biztonságos és jól támogatott környezetben végezhessék munkájukat; aggasztónak tartja a civil társadalom mozgásterének szűkítését egyes tagállamokban; felhívja az EU-t és a tagállamokat, hogy proaktív módon kezeljék a zsugorodó civil társadalmi mozgástér kiváltó okait és tartsák fenn az alapvető jogokat; ismételten felhívja a figyelmet, hogy – az Európai Értékek Eszközének létrehozásáról szóló, 2018. április 19-i európai parlamenti állásfoglalással (19) összhangban – megfelelő uniós finanszírozásra van szükség azon civil társadalmi szervezetek támogatása érdekében, amelyek az alapvető értékeknek az Európai Unióban történő előmozdításával foglalkoznak, valamint az ilyen finanszírozással való visszaélés megelőzése érdekében;

Rasszizmus, idegengyűlölet, megkülönböztetés, gyűlöletbeszéd és az intolerancia egyéb formái

31.

 rámutat arra, hogy az uniós tagállamoknak hatékonyan kell kezelniük a migráns és menekült gyermekek, a roma gyermekek és a kisebbségekhez tartozó gyermekek iskoláztatásával kapcsolatos megkülönböztető és erőszakos jelenségeket, és küzdeniük kell ellenük mind jogi lépésekkel, mind a kölcsönös megértés és a társadalmi kohézió előmozdítása révén; felhívja a tagállamokat annak biztosítására, hogy a rendes iskolai tantervekben szerepeljenek olyan hatékony intézkedések, amelyek garantálják és előmozdítják a sokféleség, a kultúrák közötti megértés és az emberi jogok tiszteletben tartását; célból bátorítja a tagállamokat, hogy az iskolákban már egészen fiatal kortól kezdve mozdítsák elő az inkluzív oktatást;

32.

 rámutat, hogy a rasszizmus, az idegengyűlölet, a vallási intolerancia, illetve egy személy fogyatékosságával, szexuális irányultságával vagy nemi identitásával szembeni előítélet által motivált erőszak és bűncselekmény mind példa a gyűlölet-bűncselekményre; elítéli a gyűlölet-bűncselekmények és gyűlöletbeszéd minden formáját, amely nap mint nap előfordul az EU-ban, és néhány tagállamban már normális jelenségnek bizonyul; a lehető leghatározottabban elítéli a szélsőjobboldali mozgalmak előretörését, és aggodalmát fejezi ki a gyűlöletbeszéd banalizálása miatt, ami bizonyos politikai szereplőkhöz köthető; felszólít a zéró tolerancia elvére a bármilyen alapon történő megkülönböztetés esetében; felszólítja a Tanácsot, hogy haladéktalanul hárítsa el az egyenlő bánásmódról szóló irányelvvel kapcsolatos tárgyalások előtt álló akadályokat, és zárja le az irányelvről folytatott tárgyalásokat; emlékeztet arra, hogy a rasszizmus és az idegengyűlölet egyes formái és megnyilvánulásai elleni, büntetőjogi eszközökkel történő küzdelemről szóló 2008. november 28-i 2008/913/IB tanácsi kerethatározat – melynek végrehajtási határideje 2010. november 28. volt – jogalapot biztosít arra, hogy büntetést rójanak ki azon jogi személyekre, amelyek valamely kisebbségi csoport ellen nyilvánosan erőszakra vagy gyűlöletre uszítanak;

33.

 emlékeztet arra, hogy a megkülönböztetés és a gyűlölet-bűncselekmények valamennyi formájára vonatkozóan a tagállamok rendszeresen lebontott adatokat rögzítenek, gyűjtenek és tesznek közzé évente kizárólag abból a célból, hogy a megkülönböztetés okait azonosítsák és küzdjenek ellenük, és hogy ezeknek az adatoknak teljes mértékben anonimeknek kell lenniük annak érdekében, hogy minden profilalkotást vagy „etnikai” statisztikát kizárjanak, ugyanakkor lehetővé tegyék a tagállamok számára, hogy a többi kulcsfontosságú érdekelt féllel együtt hatékony és tényeken alapuló jogi és politikai válaszokat dolgozzanak ki ezekre a jelenségekre; emlékeztet arra, hogy minden adatot a nemzeti jogi kereteknek és az uniós adatvédelmi jogszabályoknak megfelelően kell gyűjteni; üdvözli a rasszizmus, az idegengyűlölet és az intolerancia más formái elleni küzdelemmel foglalkozó magas szintű munkacsoport által kidolgozott, a bűnüldözéssel és a bűnüldözési hatóságok számára készült gyűlölet-bűncselekményekre vonatkozó irányadó elvek összeállítását, valamint hozzáférhetőségét a gyűlölet-bűncselekmények áldozatainak az igazságszolgáltatásban, a védelemben és a támogatásban. megismétli, hogy az internetes csábítás és megfélemlítés, valamint a bosszúpornográfia újonnan megjelent online bűnözési formák, és rendkívül súlyos következményekkel járhatnak, különösen a fiatalok esetében; e tekintetben emlékeztet az információs és médiaműveltség szükségességére, különösen a gyermekek esetében, a felelős internethasználat biztosítása érdekében; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az áldozatok azért nem jelentik be a gyűlölet-bűncselekményeket, mert a tagállamokban nem biztosítanak megfelelő védelmet, valamint a hatóságok nem vizsgálják ki megfelelően és nem viszik bíróság elé az ilyen bűncselekményeket; ezért hangsúlyozza, hogy az áldozatokat a gyűlölet-bűncselekmények vagy a diszkrimináció bejelentésére kell ösztönözni, és megfelelő védelmet és támogatást kell biztosítani részükre;

34.

 felszólítja a tagállamokat, hogy folytassák a személyek közötti, faji vagy etnikai származásra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról szóló 2000/43/EK tanácsi irányelv (faji megkülönböztetés elleni irányelv) (20) hatékony gyakorlati végrehajtására irányuló erőfeszítéseiket, valamint biztosítsák a rasszizmusról és az idegengyűlöletről szóló kerethatározat hatékony végrehajtását a romákkal szembeni továbbra is fennálló diszkrimináció, az antiszemitizmus, az iszlamofóbia, az afrofóbia, a cigányellenesség és az aporofóbia leküzdése érdekében; rámutat arra, hogy a tagállamoknak be kell nyújtaniuk vagy felül kell vizsgálniuk és szükség esetén módosítaniuk a nemzeti integrációs stratégiáikat annak biztosítása érdekében, hogy minden személy ténylegesen részese lehessen a társadalmi befogadás folyamatának az emberi jogok előmozdítása és védelme révén;

35.

 aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy 2017-ben nem történt jelentős előrelépés a nemzeti romaintegrációs stratégiák céljainak elérése terén; emlékeztet arra, hogy az európai strukturális és beruházási alapokból származó források nem kapcsolódnak a nemzeti romaintegrációs stratégiákhoz, és gyakran nem járnak előnyökkel a romák számára; elítéli a megkülönböztetés, a szegregáció, a gyűlöletbeszéd, a gyűlölet-bűncselekmények és a társadalmi kirekesztés romákat sújtó megnyilvánulásait; elítéli a romákkal szembeni folyamatos megkülönböztetést a lakhatáshoz való hozzáférés (különösen az erőszakos kilakoltatások), az egészségügyi ellátáshoz, az oktatáshoz, a munkaerőpiachoz, az igazságszolgáltatáshoz és a törvény előtti egyenlőséghez való hozzáférés terén; figyelmeztet arra, hogy a roma gyermekek és nők különösen kiszolgáltatott helyzetben vannak;

36.

 sajnálatának ad hangot, amiért 2017-ben az LMBTI-személyek továbbra is bántalmazás, zaklatás és erőszak áldozatai voltak, és halmozott megkülönböztetést és gyűlöletet szenvedtek el, többek között az oktatás, az egészségügy, a lakhatás és a foglalkoztatás terén; aggodalmát fejezi ki az LMBTI-személyek által tapasztalt folyamatos nemi alapú megbélyegzés, erőszak és megkülönböztetés, valamint a bűnüldöző hatóságok részéről különösen a transznemű emberekkel és a marginalizált LMBTI-személyekkel kapcsolatban tapasztalható ismerethiány és be nem avatkozás miatt, és bátorítja a tagállamokat, hogy a homofóbia és a transzfóbia elleni küzdelmet szolgáló jogszabályokat és politikákat fogadjanak el; határozottan elítéli az LMBTI-személyek megváltoztatását célzó terápiák előmozdítását és gyakorlatát, és ösztönzi a tagállamokat az ilyen gyakorlatok kriminalizálására; határozottan elítéli továbbá a transznemű és interszexuális identitások patologizálását; emlékeztet arra, hogy a nemi identitással, a nemi önkifejezéssel, a nemi jellemzőkkel vagy a szexuális irányultsággal szemben megnyilvánuló erőszak elleni küzdelem az EU nemi alapú erőszak elleni fellépésének hatáskörébe tartozik; felszólítja a Bizottságot, hogy e hatáskör keretében a nemi identitás perspektívája is kapjon megfelelő figyelmet; sürgeti az összes tagállamot, hogy fogadjanak el intézkedéseket, amelyek hasonlóképpen tiszteletben tartják és biztosítják a nemi identitáshoz, a nemi önkifejezéshez, a testi integritáshoz és az önrendelkezéshez való jogot; felszólítja a tagállamokat, hogy aktualizálják büntető törvénykönyveiket a faji egyenlőségről szóló irányelvnek megfelelően; úgy véli, hogy mind a szexuális irányultságot, mind a fogyatékosságot fel kell venni a megkülönböztetéssel szemben védett tulajdonságok valamennyi katalógusába; üdvözli az intézkedési lista egyes elemeinek Bizottság általi végrehajtását az LMBTI-személyek egyenlősége (2014–2019) előmozdítása érdekében; felszólítja a Bizottságot, hogy ezen a területen folytasson ambiciózus és többéves tervezést szoros együttműködésben az e területen tevékenykedő civil szervezetekkel;

37.

 hangsúlyozza, hogy küzdeni kell a vallási kisebbséggel szembeni diszkrimináció ellen; aggodalmát fejezi ki az antiszemitizmus és az iszlámellenesség fokozódása miatt; hangsúlyozza, hogy a rasszisták és az idegengyűlölők erősödésének és radikalizálódásának leküzdése érdekében szembe kell szállni a gyűlöletbeszéddel és a gyűlölet-bűncselekményekkel; emlékeztet arra, hogy a rasszizmus és az idegengyűlölet bűncselekmény, nem pedig vélemény;

38.

 emlékeztet, hogy az ENSZ fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezménye (UNCRPD) jogilag kötelező érvényű nemzetközi szerződés, amelyet az Európai Unió aláírt és ratifikált, és amelyet jelenleg a 2010 és 2020 közötti időszakra szóló európai fogyatékosságügyi stratégia révén hajtanak végre azzal a céllal, hogy biztosítsák az esélyegyenlőséget az akadálymentesség, a részvétel, az egyenlőség, a foglalkoztatás, az oktatás és képzés, a szociális védelem, az egészség és az EU külső fellépései tekintetében: hangsúlyozza, hogy az európai fogyatékosságügyi stratégia végrehajtási jelentésében 2017. februárjában a Bizottság megjegyezte, hogy bár előrehaladást értek el, különösen a 2015-ben javasolt európai akadálymentesítési intézkedéscsomagban, a fogyatékkal élők a foglalkoztatás, oktatás és társadalmi befogadás terén továbbra is hátrányos helyzetben vannak, és hátrányos megkülönböztetés éri őket; e tekintetben hangsúlyozza, hogy a stratégia célkitűzései továbbra is fennállnak, hogy a 2017–2020 közötti időszakban egyedi intézkedéseket kell hozni, és hogy az európai fogyatékosságügyi stratégia végrehajtásáról szóló, 2017. november 30-i európai parlamenti állásfoglalás (21) a közterületek akadálymentességére, a fogyatékossággal élő személyek foglalkoztatásának minimális arányára, az inkluzív oktatás biztosítására – többek között az Erasmus + programhoz hasonló kezdeményezésekhez való hozzáférésre – vonatkozó kötelező követelményeket ajánlott, valamint azt, hogy különös figyelmet kapjanak a fogyatékossággal élő nők és gyermekek;

39.

 felhívja a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki nemzeti tervet a gyermekekkel szembeni erőszak minden formájának leküzdésére; ismételten felszólítja a Bizottságot az új uniós gyermekjogi ütemterv, valamint az új gyermekjogi stratégia meghatározására vonatkozó kötelezettségvállalásának megújítására, és törekedjen a gyermekek jogainak érvényesítésére az uniós szakpolitikákban, jogszabályokban és pénzügyi határozatokban, valamint vegye figyelembe azokat a regionális és kohéziós politikák tervezésekor és végrehajtásakor;

40.

 sajnálatát fejezi ki az idős emberek többszörös és interszekcionális megkülönböztetése miatt az idősödő európai társadalomban; felhívja a kormányzás valamennyi szintjét, hogy jobban integrálják ezt a dimenziót a politikák kidolgozása és végrehajtása során, beleértve a szociális jogok európai pillérének végrehajtását;

41.

 úgy véli, hogy a digitális világban tapasztalható gyors változás miatt hatékonyabb biztosítékokra van szükség a személyes adatok és a magánélet védelme terén; hangsúlyozza, hogy míg az internet, valamint a közösségi és egyéb média figyelemre méltó kommunikációs eszközök, különösen mint a nyilvánosság számára rendelkezésre álló információs források, ugyanakkor technológiai eszközként felhasználhatók a civil társadalom ellenőrzésére, veszélyeztetve a kiszolgáltatott csoportokat, különösen a gyermekeket és a nőket, elsősorban internetes zaklatással és azzal, hogy szexuális aktust vagy meztelen személyeket ábrázoló fényképeket tesznek közzé anélkül, hogy a fényképeken szereplők ahhoz hozzájárultak volna; felszólítja a tagállamokat, hogy ténylegesen biztosítsák a Charta 11. cikkével összhangban történő információszerzéshez és -terjesztéshez való jogot, az online tartalom szabályozását szolgáló kiegyensúlyozott megközelítés révén; tudomásul veszi a terrorista tartalmak online terjesztésének megakadályozásáról szóló rendeletre irányuló bizottsági javaslatot, és felszólítja a Tanácsot és a Parlamentet, hogy dolgozzanak ki szöveget annak érdekében, hogy biztosítsák az online tartalmak eltávolítására vonatkozó döntések bírósági ellenőrzését;

Az Alapjogi Ügynökség szerepe és megbízatása

42.

 üdvözli az Alapjogi Ügynökség (FRA) 2013–2017 közötti időszakra vonatkozó második független külső értékelésének (2017. október) pozitív megállapításait, valamint a FRA igazgatótanácsának vonatkozó ajánlásait;

43.

 üdvözli a FRA különböző területeken történő operatív munkáját például a görögországi és olaszországi migrációs fogadóállomásokon, valamint az emberi jogok tekintetében a tudatosságnövelő tevékenységek terén folytatott képzésben; felszólít arra, hogy a FRA teljes törvényes küldetése kiterjedjen az uniós intézmények, szervek és ügynökségek számára az alapvető jogokkal kapcsolatos technikai segítségnyújtás, képzés és kapacitásépítés, valamint a tagállamok számára az uniós jog végrehajtásának operatív feladataira is;

44.

 tudomásul veszi a FRA által kiadott különböző véleményeket, és határozottan arra ösztönzi a tagállamokat, hogy az alapvető jogok Európai Unióban történő tiszteletben tartásának tényleges biztosítása érdekében vegyék figyelembe és hajtsák végre a FRA ajánlásait;

45.

 megismétli azon felhívását, hogy a FRA megbízatását hangolják össze a Lisszaboni Szerződéssel, többek között világosan megfogalmazva, hogy az alapító rendelet kiterjed a rendőrségi és igazságügyi együttműködésre;

46.

 üdvözli a FRA uniós jogszabálytervezetekre vonatkozó véleményeit, és egyetért az igazgatótanács ajánlásával, miszerint „[a]bban az esetben, ha az uniós jogalkotó alapjogi kérdéseket felvető jogalkotási javaslatokkal foglalkozik, a FRA számára lehetővé kell tenni, hogy segítséget és tanácsokat nyújtson akkor és amikor az szükséges, és nem csak akkor, ha azt hivatalosan kérik”, valamint „a FRA szakértelmének a jogalkotási folyamat során történő teljes kihasználása érdekében az alapító rendeletnek lehetővé kell tennie a FRA számára, hogy saját kezdeményezésére nem kötelező erejű véleményt nyilvánítson az uniós jogszabályok tervezetéről”;

47.

 véleménye szerint az uniós intézményeknek biztosítaniuk kell a konzultáció, a hatásvizsgálatok és a jogi felülvizsgálat javított formáit, ideértve a megfelelő független szakértői testületek, például az FRA tanácsadásának kérését is, amikor egy jogalkotási aktus potenciálisan előmozdítja vagy hátrányosan érinti az alapvető jogokat; e tekintetben úgy véli, hogy a jobb jogalkotásról szóló intézményközi megállapodás felülvizsgált változatában biztosítható lenne az FRA rendszeresebb konzultációja;

48.

 javasolja, hogy az uniós jogalkotók kérjék ki az Alapjogi Ügynökség független és külső emberi jogi tanácsát minden olyan esetben, amikor egy jogalkotási akta súlyos alapjogi kérdéseket vet fel; kéri, hogy a Bizottság biztosítsa az Ügynökség számára a feladatai ellátásához szükséges ad hoc eszközöket;

o

o o

49.

 utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1)  HL L 23., 2010.1.27., 35. o.

(2)  HL L 180., 2000.7.19., 22. o.

(3)  HL L 303., 2000.12.2., 16. o.

(4)  HL L 328., 2008.12.6., 55. o.

(5)  Európai Bizottság, A Bizottság jelentése az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának, https://ec.europa.eu/info/sites/info/files/aid_development_cooperation_fundamental_rights/1_en_act_part1_v4_2.pdf

(6)  Az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének (FRA), 2017. évi alapjogi jelentése http://fra.europa.eu/en/publication/2017/fundamental-rights-report-2017

(7)  Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0095.

(8)  HL C 346., 2018.9.27., 171. o.

(9)  HL C 307., 2018.8.30., 183. o.

(10)  HL C 58., 2018.2.15., 9. o.

(11)  HL C 463., 2018.12.21., 21. o.

(12)  Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0201.

(13)  HL C 215., 2018.6.19., 162. o.

(14)  Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0314.

(15)  HL C 346., 2018.9.27., 143. o.

(16)  COM(2018)0214.

(17)  COM(2018)0218.

(18)  COM(2018)0236.

(19)  Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0184.

(20)  HL L 180., 2000.7.19., 22. o.

(21)  HL C 356., 2018.10.4., 110. o.

Top