22020P0424(04)

EUR-Lex

Access to European Union law

This document is an excerpt from the EUR-Lex website

EUROPA
EUR-Lex home
EUR-Lex - 22020P0424(04) - EN

Help

Search tips

Need more search options? Use the Advanced search

Document 22020P0424(04)

Help

Állásfoglalás Az Euronest Parlamenti Közgyűlés állásfoglalása az oktatásbeli innovációról és az oktatási reformokról az EU-ban és a keleti partnerség országaiban, továbbá a kihívásokról és a lehetőségekről 2020/C 134/04

HL C 134., 2020.4.24, p. 16–21 (BG, ES, CS, DA, DE, ET, EL, EN, FR, HR, IT, LV, LT, HU, MT, NL, PL, PT, RO, SK, SL, FI, SV)

HTML

PDF

Official Journal

24.4.2020

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 134/16

ÁLLÁSFOGLALÁS

Az Euronest Parlamenti Közgyűlés állásfoglalása az oktatásbeli innovációról és az oktatási reformokról az EU-ban és a keleti partnerség országaiban, továbbá a kihívásokról és a lehetőségekről

(2020/C 134/04)

AZ EURONEST PARLAMENTI KÖZGYŰLÉS,

—	tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 2. cikkére, 6. cikkének e) pontjára, valamint 165. cikke (3) bekezdésére,

—	tekintettel Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 26. cikkére,

—	tekintettel az oktatáshoz való jogra, amelyet az Európai Unió Alapjogi Chartájának 14. cikke határoz meg,

—	tekintettel az Európa Tanács az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezménye kiegészítő jegyzőkönyvének 2., az oktatáshoz való jogra vonatkozó cikkére (9. sz. ETS);

—	tekintettel az „Erasmus+” elnevezésű uniós oktatási, képzési, ifjúsági és sportprogram létrehozásáról, valamint az 1719/2006/EK, az 1720/2006/EK és az 1298/2008/EK határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 11-i 1288/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre (1),

—	tekintettel a szakmai képesítések, munkatapasztalatok és egyetemi oklevelek bolognai folyamat keretében való kölcsönös elismeréséről szóló, 2016. március 22-i állásfoglalására (2),

—	tekintettel „Az „Új európai készségfejlesztési programot” megalapozó gazdasági és analitikai szempontok” című, 2016. június 10-i bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2016)0195),

—	tekintettel „Az oktatás javítása és korszerűsítése” című, 2016. december 7-i bizottsági közleményre (COM(2016)0941),

—	tekintettel „Az ifjúság-, az oktatás- és a kultúrpolitika szerepe egy erősebb Európa építésében” című, 2018. május 22-i bizottsági közleményre (COM(2018)0268),

—	tekintettel a közös értékek és az inkluzív oktatás előmozdításáról, illetve a tanítás európai dimenziójáról szóló tanácsi ajánlásra irányuló, 2018. január 17-i bizottsági javaslatra (COM(2018)0023),

—	tekintettel az egész életen át tartó tanuláshoz szükséges kulcskompetenciákról szóló tanácsi ajánlásra irányuló, 2018. január 17-i bizottsági javaslatra (COM(2018)0024),

—	tekintettel a digitális oktatási cselekvési tervről szóló, 2018. január 17-i bizottsági közleményre (COM(2018)0022),

—	tekintettel a Bizottságnak és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének „A nemzetközi kulturális kapcsolatokra vonatkozó európai uniós stratégia felé” című, 2016. június 8-i közös közleményére (JOIN(2016)0029) és az erről szóló, 2017. július 5-i európai parlamenti állásfoglalásra (3),

—

tekintettel a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlődési menetrendre és különösen az inkluzív és méltányos magas színvonalú oktatás biztosításáról és az egész életen át tartó tanulási lehetőségek mindenki tekintetében történő előmozdításáról szóló 4. fenntartható fejlődési célra (A/RES/70/1),

—	tekintettel az európai felsőoktatási térség (EHEA) miniszteri szintű ülését követő, 2018. május 25-i párizsi közleményre,

—	tekintettel a Tanácshoz, a Bizottsághoz és az EKSZ-hez intézett, a 2017. novemberi csúcstalálkozó előkészítéseként a keleti partnerségről szóló 2017. november 15-i európai parlamenti ajánlásra (4),

—	tekintettel az Európai Parlament 2018. június 12-i állásfoglalására az oktatás unióbeli korszerűsítéséről (5),

—	tekintettel az Európai Parlament 2018. december 11-i állásfoglalására az oktatásról a digitális korszakban: kihívások, lehetőségek és tanulságok az uniós politika kidolgozásához (6),

—	tekintettel a Bizottság és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője „Keleti partnerség – 20 megvalósítandó célkitűzés 2020-ig: összpontosítás a legfontosabb kiemelt kérdésekre és a kézzelfogható eredményekre” című, 2017. június 9-i közös szolgálati munkadokumentumára (SWD(2017)0300),

—	tekintettel a 2017. november 24-i brüsszeli keleti partnerségi csúcstalálkozó együttes nyilatkozatára,

A.	mivel az oktatáshoz való jog alapvető emberi jog;

mivel az EUMSZ 6. cikkének e) pontja szerint az oktatás és a szakképzés a tagállamok hatáskörébe tartozik, az Európai Uniónak azonban fontos támogató szerepe van a reformokra irányuló erőfeszítésekben, a kihívást jelentő célok kitűzésében és előmozdításában, valamint a bevált gyakorlatok cseréjében (7);

mivel az oktatásban használt nyitott koordinációs módszer lehetővé teszik a tagállamok számára, hogy az oktatás és képzés, valamint az ET 2020 („Oktatás és képzés 2020”) online platform vonatkozásában közös stratégiát dolgozzanak ki és alkalmazzanak; mivel hasonló együttműködési struktúrát lehetne létrehozni az uniós tagállamok és a keleti partnerség országai között, kezdve a bevált gyakorlatok rendszeres cseréjével;

mivel az oktatási rendszerek minőségén, hozzáférhetőségén, hatékonyságán, valamint sokszínűségi és méltányossági intézkedésein, továbbá a megfelelő emberi, pénzügyi és anyagi erőforrások elérhetőségén múlik, hogy az oktatási rendszerek eleget tudnak-e tenni a társadalmi, gazdasági és személyes igényeknek;

mivel az esélyegyenlőség elérése az oktatás fontos funkciója, ezért megkülönböztetésmentessé kell tenni az oktatáshoz való hozzáférést; mivel e célból több erőfeszítésre van szükség annak biztosításához, hogy mindenki – különösen a hátrányos helyzetű csoportok – egyenlő esélyekkel rendelkezzen az oktatáshoz és szakképzéshez való hozzáférés és azok elvégzése, valamint a készségek minden szintjének megszerzése tekintetében;

F.	mivel az életben és az oktatás útján való kedvező elindulás érdekében alapvető fontosságú annak lehetővé tétele, hogy minden gyermek magas színvonalú kisgyermekkori nevelési és gondozási szolgáltatásokhoz férjen hozzá;

mivel az oktatást negatívan érintették az átalakulási folyamatok és a gazdasági és pénzügyi válság; mivel az oktatás állami finanszírozása számos országban passzívan csökkent; mivel az oktatás privatizációja olyan aggasztó tendencia, amely sérti az oktatáshoz való egyenlő hozzáférés elvét; mivel az oktatás, így a tanárképzés és a tanárok munkakörülményei, valamint a kutatás megnövelt mértékű állami támogatása elengedhetetlen az ingyenes, inkluzív és hozzáférhető közoktatás biztosításához;

mivel az oktatási rendszer valamennyi szakaszának korszerűsítése számos ágazatot érint és számos lépést igényel, többek között nevelési programok kialakítását és végrehajtását, a minőségbiztosításra vonatkozó jogszabályi és szabályozási keretek elfogadását vagy kiigazítását új oktatási és tanulási módszerek lehetővé tétele érdekében, az innováció előtérbe helyezését a finanszírozási mechanizmusokban, valamint az oktatás irányításának megerősítését;

mivel a digitális készségek elengedhetetlenek a társadalmi részvételhez és a szakmai sikerhez, mivel a digitális átalakulás megváltoztatja a nyilvánossággal folytatott és a politikai párbeszédet, valamint a munkaerőpiacot, és új készségeket tesz szükségessé; mivel ezért fontos annak biztosítása, hogy minden iskola rendelkezzen számítógépekkel és internetkapcsolattal;

mivel a kiberhigiéniának, a kiberbiztonságnak, az adatvédelemnek, a szerzői jognak, a média- és a digitális műveltségnek életkor- és fejlettségorientáltnak kell lennie annak érdekében, hogy a gyermekek kritikus tanulókká, tevékeny polgárokká, felelős internethasználókká és a demokratikus digitális társadalom formálóivá válhassanak, tájékozott döntéseket hozhassanak és tisztában legyenek az internettel kapcsolatos kockázatokkal – amilyen az online dezinformáció, zaklatás és az adatvédelmi incidensek –, illetve fel is tudjanak lépni ezek ellen; mivel kiberbiztonsági oktatási programokat kell bevezetni a felsőoktatási és szakképzési tantervekbe;

K.	mivel az oktatási szegénység kihívást jelent az EU és a keleti partnerség országai számára;

mivel bolygónk ökológiai, társadalmi és gazdasági problémáinak jobb megértése és kezelése érdekében elengedhetetlen, hogy az emberek globális tudatosságot eredményező készségeket alakítsanak ki, különösen a globális polgársággal, a kultúrák közötti párbeszéddel és a fenntartható fejlődéssel kapcsolatban;

M.	mivel a digitalizáció és a közös oktatási platformok létrehozása hozzájárul az oktatási rendszerek korszerűsítéséhez, különösen azáltal, hogy megkönnyíti a távoktatási és a vegyes tanulási kurzusok indítását; mivel ezek a fejlemények adatvédelmi kérdéseket is felvetnek;

N.	mivel ösztönözni kell az egész életen át tartó tanulást, például a formális és informális tanulási formák közötti szinergiák, valamint a minőségi szakképzési rendszerek révén;

O.	mivel az EU és a keleti partnerség valamennyi országa tagja az európai felsőoktatási térségnek;

P.	mivel a keleti partnerség országaiban az oktatási rendszereket még mindig a szovjet örökség jellemzi, ezért ezeknek az országoknak az oktatás területén olyan sajátos kihívásokkal kell szembenézniük, amelyek az EU-ban nem léteznek;

mivel az EU és a keleti partnerség országai közötti valamennyi kétoldalú megállapodás külön fejezetet szentel az oktatásnak, a szakképzésnek és az ifjúságnak; mivel a keleti partnerségre vonatkozó politika 4. platformjának egyik célja a keleti partnerséghez tartozó országok uniós programokban való részvételének növelése többek között az oktatás, a kutatás és az innováció területén, az EU és a keleti partnerség országainak oktatási és szakképzési hatóságai, felsőoktatási intézményei, iskolái és kutatóintézetei közötti együttműködés előmozdítása, valamint az ismeretek bővítése és a bevált gyakorlatok cseréje ezeken a területeken; mivel a felsőoktatási és szakképzési rendszerek korszerűsítésének, nemzetközivé válásának, digitalizációjának (e-tanulás) és minőségjavításának ösztönzése a 4. platform oktatással, kultúrával és ifjúsággal foglalkozó panelje 2018–2019-es munkaprogramjának egyik prioritásaként szerepel;

mivel az oktatás és az innováció területén több uniós program is nyitva áll vagy kifejezetten a keleti partnerség országai számára készült, mint például az Erasmus+, az eTwinning Plus, az EaP connect, az EU4Innovation, a Kreatív Európa, a COSME és a Horizont 2020 és ezek utódjai a 2021–2027-es időszakban; mivel az ilyen programok jelentősen hozzájárulhatnak az évtized végéig Európa előtt álló olyan társadalmi és gazdasági változások vagy fő kihívások kezeléséhez, mint többek között az ifjúsági munkanélküliség elleni küzdelem, az európai társadalmak nagyobb fokú integrációja, a fiatalok társadalmi tőkéjének fejlesztése, a hatékonyan működő oktatási és szakképzési rendszerek létrehozása és fejlesztése, valamint a hátrányos helyzetű személyek társadalmi befogadása;

S.	mivel a keleti partnerség kaunasi ifjúsági fórumán elhangzott, hogy mélyebb és hatékonyabb együttműködésre van szükség a nem formális és formális oktatási intézmények között a fiatalok foglalkoztatása és a civil társadalom tevékenységeibe való bevonásuk érdekében;

mivel az oktatásban a nemek közötti egyenlőség hiánya gátolja a személyes fejlődést és a foglalkoztatást, és számos társadalmi-kulturális területre van hatással; mivel a nemek közötti egyenlőség az Európai Unió és a keleti partnerségre vonatkozó politika alapvető elve, amelyet szerződéseik is rögzítenek, és amelynek az összes uniós szakpolitikában, nem utolsósorban az oktatás és a kultúra területén is tükröződnie kell; mivel az oktatás a nemek közötti egyenlőtlenség leküzdésének hatékony eszköze;

U.	mivel az ifjúsági munka és a nem formális oktatás fokozná a társadalmi és gazdasági kirekesztés által sújtott fiatalok integrációját és aktivizálását;

V.	mivel a kisebbségi nyelveken folytatott oktatás továbbra is korlátozott, és a keleti partnerség egyes országaiban a szegény területeken korlátozott az oktatáshoz való hozzáférés;

W.	mivel a keleti partnerség országai az elmúlt évtizedben gyorsan elnéptelenedtek, és a fiatalok hajlamosak elhagyni hazájukat és régiójukat, hogy jobb oktatást és tisztességes munkahelyeket keressenek;

Általános szempontok

hangsúlyozza, hogy a minőségi és inkluzív oktatáshoz való egyenlő hozzáférés biztosítása kulcsfontosságú a virágzó társadalmak kialakításához és a folyamatos társadalmi kohézió eléréséhez, valamint a szegénység, a társadalmi kirekesztés és a nemi sztereotípiák elleni küzdelemhez; felhívja az uniós tagállamokat és a keleti partnerség országait, hogy szakpolitikáikban kezeljék prioritásként az oktatás valamennyi szintjébe történő közberuházásokat, többek között megfelelő pénzügyi források biztosításával;

hangsúlyozza, hogy az egyre mobilabb és digitálisabb társadalmak követelményeinek való megfeleléshez új tanulási módokra van szükség; úgy véli, hogy az oktatást nem csupán előadások, elméleti tanulás és passzív tanulás révén kell biztosítani, hanem a tanárok felügyelete vagy részvétele mellett végzett gyakorlati és részvételen alapuló tanulást is magában kell foglalnia, és kapcsolódnia kell a tanulók és diákok választott szakmájához;

hangsúlyozza, hogy az országoknak oktatási és képzési rendszereik minden szintjét úgy kell átalakítaniuk, hogy teljes mértékben kihasználják az információs és kommunikációs technológiák (IKT) kínálta lehetőségeket és a gyermekek természetes készségeit, és segítsék a gyermekeket a jövőbeli társadalmi és munkaerőpiaci igények kielégítéséhez szükséges készségek és képességek fejlesztésében;

hangsúlyozza, hogy megfelelő finanszírozásra van szükség az oktatási rendszerek reformjához és annak biztosításához, hogy innovatív és magas színvonalú oktatás ne csak a nagyvárosokban legyen elérhető, hanem a nehezen megközelíthető vidéki területeken is;

hangsúlyozza, hogy az oktatás hozzáférhetőségének és minőségének biztosítása érdekében nemcsak az infrastruktúra fejlesztésére, a tanárok és kutatók fizetésének növelésére, hanem a pénzügyi támogatás oktatási és kutatási intézmények közötti átlátható elosztásának biztosítására is szükség van;

kiemeli, hogy a digitális korszakban az integrációnak, az egyenlő hozzáférésnek és az innovációnak kell az oktatás és a képzés alapelveiként szolgálniuk; úgy véli, hogy a digitális technológiáknak nem szabad erősíteniük a meglévő egyenlőtlenségeket, hanem ehelyett e technológiákat a különböző társadalmi-gazdasági hátterű és különböző uniós régiókból és a keleti partnerség különböző országaiból származó tanulók és diákok közötti digitális szakadék megszüntetésére kell felhasználni;

hangsúlyozza, hogy bár alapvető fontosságú a tanulók alap- és haladó szintű digitális készségeinek fejlesztése, más készségeknek, például a szociális készségeknek és a polgári kompetenciáknak, valamint az etikai tudatosságnak továbbra is az oktatási rendszerek kulcsfontosságú részét kell képezniük; úgy véli továbbá, hogy meg kell tanítani az embereknek azokat a személyes készségeket és polgári kompetenciákat, amelyek segítik őket abban, hogy együtt éljenek és dolgozzanak; kiemeli továbbá, hogy minden oktatási rendszerben kiemelten fontos a kritikus, konstruktív és innovatív gondolkodás, valamint a médiaműveltség fejlesztése; hangsúlyozza az irodalom és a történelem oktatásának fontosságát, valamint a kulturális kompetenciák fejlesztésének jelentőségét;

hangsúlyozza, hogy az iskolai kulturális sokszínűségnek és többnyelvűségnek pozitív hatása van a tanulók nyelvi és kognitív fejlődésére, valamint az interkulturális megismerés, a tisztelet és a pluralizmus előmozdítására;

hangsúlyozza a formális és nem formális oktatás alapvető szerepét az emberi jogok, az alapvető szabadságok, a méltóság és a kulturális sokszínűség megértésének és tiszteletben tartásának előmozdításában, az intolerancia, a megkülönböztetés, a szélsőségesség és a gyűlöletbeszéd minden formájának megelőzésében és felszámolásában, valamint az antiszemitizmus, a cigányellenesség, a homofóbia és az etnikai és kulturális csoportok becsmérlése elleni küzdelemben; felszólítja az uniós tagállamokat és a keleti partnerség országait annak biztosítására, hogy minden tanár hatékony képzésben részesüljön, hogy a megkülönböztetésmentesség, a kölcsönös tisztelet és a tolerancia elve alapján alakítsa attitűdjeit és viselkedési mintáit;

10.

hangsúlyozza, hogy az oktatási intézményeknek az új technológiákhoz és az innovatív pedagógiai megközelítésekhez való alkalmazkodását soha nem szabad önmagában vett célnak tekinteni, hanem inkább az oktatás minőségének és inkluzivitásának javítására szolgáló eszköznek;

11.

emlékeztet, hogy a szexuális nevelés az iskolai tanterv szükséges része kell legyen ahhoz, hogy a fiatalok oktatása és védelme tekintetében megfeleljen a WHO Európára vonatkozó normáinak; megerősíti, hogy az ilyen nevelésnek ki kell terjednie az olyan témákra, mint a szexuális kifejezés, a kapcsolatok és az egyértelmű beleegyezés, valamint a negatív következményekről vagy körülményekről, például a szexuális úton terjedő fertőzésekről és a HIV-ről, a nem szándékolt terhességről, a szexuális erőszakról és az olyan káros gyakorlatokról való tájékoztatásra, mint a szexuális céllal történő internetes kapcsolatfelvétel és a női nemi szervek megcsonkítása;

12.

kiemeli az oktatási rendszerekre vonatkozó e-értékelési eszközök kifejlesztésében és a digitális megoldások – például az elemzések és a kreatív tesztek – alkalmazásában rejlő lehetőségeket, hogy a tanárok számára szélesebb körben lehetővé váljon a tanulóközpontú megközelítés alkalmazása;

13.

hangsúlyozza a tanárok és az előadók minden oktatási rendszerben betöltött kulcsfontosságú szerepét, valamint annak szükségességét, hogy innovációra ösztönözzék őket azáltal, hogy megfelelő díjazásban részesítik őket, megfelelő képzési lehetőségeket biztosítanak számukra és jutalmazási rendszereket hoznak létre; hangsúlyozza a konzultatív szakértői tevékenységek és a bevált gyakorlatok cseréjének alapvető szerepét ezen a területen;

14.

hangsúlyozza, hogy az iskoláktól nem várható el, hogy támogatás nélkül alakítsák át az oktatási rendszert, és hogy a többi érdekelt fél segítségére van szükségük;

15.

sajnálja, hogy a nem foglalkoztatott, oktatásban és képzésben nem részesülő fiatalok száma átlagosan jóval magasabb a keleti partnerség országaiban, mint az EU-ban; hangsúlyozza ezért, hogy a keleti partnerség országaiban a munkaerőpiaci igények kielégítése érdekében mélyrehatóan meg kell reformálni a tanterveket és az oktatással, többek között az egész életen át tartó tanulással kapcsolatos általános megközelítést;

16.

üdvözli e tekintetben, hogy a 2017. évi keleti partnerségi csúcstalálkozón és a 2020. évi célkitűzések tekintetében nagy hangsúlyt fektettek a fiatalokra és az oktatásra, valamint hogy az EU növelte az e területeken nyújtott támogatást; üdvözli továbbá a keleti partnerség első Európai Iskolájának 2018. szeptemberi megnyitását Tbilisziben;

17.

javasolja a keleti partnerség országaiban tapasztalható elnéptelenedés tendenciájának ellensúlyozását a következők révén: a) az oktatási rendszerek reformja és a munkaerőpiaci igények közötti kapcsolat erősítése, b) a fiatalokat (főként a vidéki fiatalokat) és a szociális vállalkozásokat támogató programokba való beruházás, valamint c) az Erasmus+ (EU4Young Professionals) mintájára fiatal szakembereknek szóló új program létrehozása;

18.

felhívja az uniós tagállamokat és a keleti partnerség országait, hogy ismerjék el az oktatást beruházásként, és biztosítsanak nagyobb állami finanszírozást a koragyermekkori nevelés és gondozás, az állami iskolák, a szakképzés, az egész életen át tartó tanulás, az állami egyetemek és a kutatás számára;

Ajánlások

19.

ajánlja, hogy hozzanak létre partnerségeket a kormányok, a nonprofit szervezetek, az oktatási intézmények és a vállalkozások között a meglévő hiányosságok megértése és kezelésük módjainak kidolgozása érdekében; megismétli az Európai Parlament arra irányuló felhívását, hogy hozzák létre az európai gyermekgaranciát mint a gyermekszegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem fő eszközét, amelynek hozzá kell járulnia a gyermekek ingyenes oktatáshoz, ingyenes gyermekgondozáshoz, ingyenes egészségügyi ellátáshoz, tisztességes lakhatáshoz és megfelelő táplálkozáshoz való egyenlő hozzáféréséhez;

20.

felhívja a keleti partnerség országai és az EU az illetékes szerveit, hogy az oktatás minőségének értékelése során olyan megközelítéseket alkalmazzanak, amelyek elsősorban a motiváció növelésére, nem pedig a büntetésre irányulnak;

21.

felhívja a tagállamokat és a keleti partnerség országait, hogy küzdjenek a nemi sztereotípiák ellen az oktatásban, hogy biztosítható legyen, hogy a nők ugyanolyan lehetőségekkel és döntési szabadsággal rendelkeznek az általuk választott hivatást illetően; ezzel összefüggésben aggódik amiatt, hogy egyes országok tananyagaiban továbbra is jelen vannak sztereotípiák és hogy a tanárok a lányokkal és a fiúkkal szemben eltérő magatartásbeli elvárásokkal rendelkeznek; hangsúlyozza, hogy az oktatási rendszereknek figyelembe kell venniük a hátrányos megkülönböztetést elszenvedő személyek szükségleteit;

22.

ösztönzi a globális tudatosságot eredményező készségekkel és az olyan új oktatási gyakorlatokkal kapcsolatos képzések támogatásának növelését, mint a mélyebb tanulás, a tanár-diák kapcsolatok fejlődése és az olyan új tanulási gyakorlatok, mint a STEAM (tudomány, technológia, mérnöki tudományok, művészetek és matematika);

23.

ajánlja, hogy az Európai Parlament és a keleti partnerség országainak parlamentjei közötti valamennyi parlamentközi találkozóba illesszenek be egy, az oktatási reformokkal és a kétoldalú megállapodások vonatkozó záradékai végrehajtásának nyomon követésével foglalkozó napirendi pontot;

24.

felhívja az EU-t, a tagállamokat és a keleti partnerség országait, hogy fiatal kortól kezdődően fokozzák a médiaműveltségnek és az állampolgári ismereteknek a kultúrán és az iskoláztatáson keresztül történő javítására irányuló erőfeszítéseiket annak érdekében, hogy a polgárok azonosíthassák és hatékonyan összefüggésbe helyezhessék a félretájékoztatást és az elfogult tudósítást; ösztönzi a tagállamokat és a keleti partnerség országait, hogy iskolai tanterveikbe építsenek be a médiaműveltségről szóló külön kurzusokat vagy képzéseket, és dolgozzanak ki tájékoztató kampányokat a lakosság azon szegmensei számára, amelyek különösen érintettek és/vagy ki vannak téve a félretájékoztatásnak;

25.

felkéri a Bizottságot, hogy elsősorban az uniós küldöttségeken keresztül proaktív módon ossza el a keleti partnerség országainak oktatási intézményei között az összes rendelkezésre álló erőforrást (például az online forrásokat, mint a School Education Gateway) és az oktatásra szánt forrásokat, amelyre az oktatási intézmények – és különösen az azoknak dolgozó tanárok – jogosultak lehetnek; javasolja, hogy a keleti partnerség országaiba delegált valamennyi uniós küldöttségen hozzanak létre egy egyértelműen meghatározott központi oktatási kapcsolattartó pontot;

26.

megismétli az Európai Parlament 2018. december 11-i, a digitális korszakbeli oktatásáról szóló állásfoglalásában megfogalmazott azon felhívást, hogy fogalmazzanak meg ajánlásokat a diákok által a tanulmányaik során elsajátítandó digitális kompetencia minimális szintjére vonatkozóan; úgy véli, hogy például a PISA IKT-modulja alapján külön IKT-modult lehetne bevezetni mind az uniós tagállamokban, mind a keleti partnerség országaiban annak biztosítása érdekében, hogy ezen országok oktatási intézményei azonos minimális szintű digitális kompetenciára törekedjenek;

27.

felhívja a Bizottságot, hogy működjön együtt a keleti partnerség országaival annak érdekében, hogy a keleti partnerség országaiban több Európai Iskolát nyissanak, és ösztönözze a keleti partnerség országait, hogy teljesítsék az ilyen iskolák alapításához szükséges előfeltételeket;

28.

üdvözli, hogy a többéves pénzügyi keret programjainak következő generációjában nő a digitális készségek számára rendelkezésre álló finanszírozás, ugyanakkor kitart amellett, hogy a Bizottságnak elő kell mozdítania a többéves pénzügyi keret programjai – többek között az Erasmus+, az Európai horizont, az Európai Szociális Alap, az InvestEU és a Digitális Európa program – közötti szinergiákat és biztosítania kell közöttük a koordinációt annak érdekében, hogy maximalizálja a magas színvonalú digitális készségek fejlesztésére irányuló finanszírozás hatékonyságát;

29.

ösztönzi a leendő tanárokat, hogy az Erasmus+ program keretében szerezzenek gyakorlati tanítási tapasztalatot külföldön, például azáltal, hogy pályáznak a nemzetközi kreditszintű mobilitási programban való részvételre; kéri, hogy a 2021–2027-es Erasmus programban összpontosítsanak külön a keleti partnerség országainak általános és középiskolai tanáraira, hogy részt vehessenek az uniós iskolák mobilitási programjaiban;

30.

ösztönzi a keleti partnerség országaiból származó iskolai dolgozókat, azaz tanárokat, könyvtárosokat, iskolavezetőket, hogy vonják be iskoláikat az Erasmus program e-Twinning részébe együttműködés, projektfejlesztés, valamint egy tanulói közösségben való közös részvétel céljából;

31.

ösztönzi a Bizottságot, hogy működjön együtt a keleti partnerség országaival annak érdekében, hogy – lehetőség szerint a keleti partnerséggel foglalkozó külön platform által végzett munka részeként – áttekintést készítsen az oktatási rendszer valamennyi szakaszában a keleti partnerség országaiban végrehajtott reformokról;

32.

ajánlja a keleti partnerség országainak, hogy növeljék a duális oktatási csatornák számát, és hogy a diákprogramokba építsenek be olyan, vállalkozások által szervezett gyakorlati kurzusokat, amelyek megfelelnek azon karok profiljának, melyeken tanulnak.

(1) HL L 347., 2013.12.20., 50. o.

(2) HL C 193., 2016.5.31., 17. o.

(3) HL C 334., 2018.9.19., 112. o.

(4) HL C 356., 2018.10.4., 130. o.

(5) Elfogadott szövegek, PA_TA(2018)0247.

(6) Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0485.

(7) Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0247.

Top

Choose the experimental features you want to try