A Régiók Európai Bizottsága véleménye – Az endokrin károsító anyagokra vonatkozó átfogó uniós keret felé

(2019/C 404/07)

Előadó	:	Uno SILBERG (EE/EA), Kose képviselő-testületének elnöke
Referenciaszöveg	:	A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának: Az endokrin károsító anyagokra vonatkozó átfogó uniós keret felé COM(2018) 734 final

POLITIKAI AJÁNLÁSOK

A RÉGIÓK EURÓPAI BIZOTTSÁGA

Általános megjegyzések

1.

úgy véli, hogy fontos volt, hogy az Európai Bizottság megkezdje az endokrin rendszert károsító anyagokra vonatkozó jelenlegi uniós jogi keret átfogó felülvizsgálatát, és osztja azt a nézetet, hogy a megnövekedett ismeretanyagra, az elért eredményekre és a szerzett tapasztalatokra építve naprakésszé kell tenni az EU által az endokrin károsító anyagokkal kapcsolatban alkalmazott megközelítést, hogy az a lehető legkorszerűbb maradjon, és a különböző területeken továbbra is koherens módon kezelje ezeket az anyagokat;

2.

aggasztónak tartja, hogy az endokrin károsító anyagoknak való expozíciót az emberi betegségekkel és a növény- és állatvilágra gyakorolt kedvezőtlen hatásokkal összekapcsoló tudományos bizonyítékok 1999 óta még inkább megalapozottá váltak;

3.

az endokrin károsító anyagokról eddig a nyilvánosság számára rendelkezésre bocsátott információkat aggasztóan felületesnek tartja, mivel az „endokrin funkciók” és az „endokrin rendszert károsító anyagok” fogalma sok polgár számára ismeretlen;

4.

támogatja az Európai Bizottság azon kezdeményezéseit, amelyek célja az uniós polgárok és a környezet magas szintű védelmének biztosítása, valamint az, hogy az új körülmények figyelembevételével, a fogyasztók javát szolgálva kiigazítsák a belső piacot;

5.

utal arra, hogy a polgárok és a környezet magas szintű védelme, valamint a nyereségorientált vállalatok érdekei között konfliktusok merülhetnek fel; ezért már a kezdetektől fogva figyelmet kell fordítani az intézkedések hatásaira és a gazdaság számára felmerülő kockázatokra;

6.

arra kéri az Európai Bizottságot, hogy ne halogassa tovább az endokrin károsító anyagokra vonatkozó új stratégia kidolgozását és elfogadását;

7.

szorgalmazza, hogy az új stratégiát pontos menetrenddel egészítsék ki az endokrin károsító anyagokra vonatkozó megfelelő kritériumok valamennyi vonatkozó uniós jogszabályban történő alkalmazását illetően, és hogy különösen a legveszélyeztetettebb csoportok esetében előrelépések történjenek az ilyen vegyi anyagoknak való expozíció csökkentése terén;

8.

arra kéri az Európai Bizottságot, hogy minél gyorsabban szüntesse meg az uniós jogszabályok között e téren fennálló különbségeket, és egységesítse az endokrin károsító anyagok kezelésének módját, mégpedig abból a feltevésből kiindulva, hogy biztonságos expozíciós határértékeket nem lehet kellő bizonyossággal megállapítani;

9.

arra kéri a tagállamokat és az Európai Bizottságot, hogy prioritásként kezeljék a polgárok egészségét, ugyanakkor vegyék figyelembe a fogyasztók és az ipar érdekeit is, és jelentősen emeljék meg az endokrin károsító anyagok és a veszélytelen alternatívák, valamint más innovatív megoldások kutatására irányuló közfinanszírozást;

10.

úgy véli, hogy az endokrin károsító anyagok vizsgálata, ellenőrzése és azonosítása terén folytatott nemzetközi együttműködésben Európa vezető szerepet tölt be; fontosnak tartja az adatgyűjtés és -csere javítását, és támogatja az endokrin károsító anyagok nemzetközi osztályozásának kidolgozására irányuló elgondolást;

Az endokrin károsító anyagok kutatása

11.

meg van győződve arról, hogy a hiányzó ismeretek pótlása és a sürgősen szükséges kutatási eredmények elérése érdekében minden kormányzati és közigazgatási szintnek hozzá kell járulnia az endokrin károsító anyagokkal kapcsolatos kutatás finanszírozásához;

12.

hangsúlyozza, hogy tájékoztatást kell nyújtani arról, hogy az emberek és más élő szervezetek hogyan és milyen mértékben vannak kitéve az endokrin károsító anyagoknak, hogyan terjednek ezek az anyagok, és milyen hatással vannak az emberi egészségre, valamint a növény- és állatvilágra;

13.

határozottan támogatja azt a jelenlegi közleményben szereplő javaslatot, hogy a „Horizont Európa” program révén bocsássanak rendelkezésre finanszírozási forrásokat a következő szempontok alaposabb vizsgálatára: keverék- vagy koktélhatás, veszély- és kockázatértékelés, az aggodalomra okot adó anyagoknak a gyártás során és az életciklus végső szakaszaiban történő felszámolása, ökoinnováció, a környezetszennyezés megszüntetése, a vegyi anyagok, a termékek és a hulladék közötti kapcsolat;

14.

arra kéri az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóságot (EFSA) és az Európai Vegyianyag-ügynökséget (ECHA), hogy folytassanak szorosabb együttműködést és koordinációt annak érdekében, hogy a rendelkezésre álló eszközöket hatékonyan használják fel átfogó értékelésekre;

15.

utal a fellépés elmaradásának költségeiről szóló, az Északi Minisztertanács megbízásából készített jelentésre („The Cost of Inaction”), (1) amely az endokrin károsító anyagoknak a férfiak reproduktív egészségére gyakorolt hatásából adódó (teljes) költségeket az EU-28-ban évente 1,267 milliárd euróra teszi;

16.

utal egy további tanulmány (2) eredményeire, amelyben az endokrin károsító anyagokat összefüggésbe hozzák az intelligenciaszint csökkenésével és az intellektuális képességek ezzel összefüggő gyengülésével, továbbá az autizmussal, a figyelemhiányos hiperaktivitás-zavarral, az endometriózissal, a méhmiómákkal, a gyermekek és felnőttek elhízásával, a 2-es típusú cukorbetegséggel, a rejtettheréjűséggel, a férfimeddőséggel és a tesztoszteronhiány miatti megnövekedett halandósággal. A tanulmány szerint ez Európában évi 163 milliárd euro költséget okoz (ami az EU GDP-je 1,28 %-ának felel meg);

17.

aggályosnak tartja a Nemzetközi Kémiai Biztonsági Program – a különböző ENSZ-ügynökségek, köztük az Egészségügyi Világszervezet közös programja – 2002-ben rögzített meghatározását, amely szerint az endokrin károsító anyagok olyan exogén anyagok vagy keverékek, amelyek módosítják a hormonrendszer működését, és ezáltal káros hatást fejtenek ki az ép szervezetre, annak utódaira vagy egyes (rész)populációkra; jelenlegi ismereteink szerint ugyanis ez a meghatározás túl szűk körű, és nem veszi eléggé figyelembe az állat- és növényvilágra gyakorolt hatásokat;

18.

javasolja, hogy a jelenlegi ismeretekből kiindulva vegyék fontolóra az endokrin károsító anyagok meghatározásának következő megfogalmazását: „Az endokrin károsító anyagok olyan exogén anyagok vagy vegyianyag-keverékek, amelyek módosítják a hormonok és a hormonrendszer működését, és ezáltal káros hatást gyakorolnak fiziológiai és fejlődési folyamatokra, beleértve az emberek és az állatok, illetve utódaik egészségét”;

19.

hangsúlyozza, hogy nem elegendő mindössze az endokrin károsító anyagok és az emberi megbetegedések közötti összefüggést vizsgálni, hanem inkább az emberi egészség, a növény- és állatvilág és a környezet szempontjából, illetve annak szem előtt tartásával kell kezelni a témát, hogy a tágabb értelemben a társadalomra gyakorolt esetleges hatások – mind szociális, mind gazdasági téren – megelőzhetők legyenek;

20.

hangsúlyozza, hogy egyetértés van abban, hogy az endokrin károsító anyagoknak való expozíció szempontjából a legérzékenyebb időszakot a fontos fejlődési szakaszok, mint például a magzati fejlődés és a pubertás jelentik, ugyanakkor aggasztónak tartja, hogy az endokrin károsító anyagoknak való expozíció ezekben az időszakokban tartós hatásokat okozhat, és fokozhatja a későbbi betegségekre való hajlamot;

21.

javasolja, hogy mélyítsék el és tegyék közzé a betegségek kialakulásának okaira – például az autizmussal született gyermekek számának növekedésére vagy a hererákban való megbetegedés előfordulásának növekedésére – vonatkozó ismereteket;

22.

hangsúlyozza továbbá, hogy a tudomány jelenlegi állása nem nyújt elengedő alapot egy olyan határérték meghatározásához, amely alatt nem lépnek fel káros hatások. ezért úgy kell tekinteni, hogy az endokrin károsító anyagok koncentrációjára nézve nem határozható meg küszöbérték, vagyis az ilyen anyagoknak való bármilyen mértékű kitettség kockázattal járhat, különösen a fejlődés kritikus szakaszaiban (magzati, újszülött- és pubertáskorban), valamint figyelembe kell venni az úgynevezett koktélhatást is;

23.

aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a tudomány eddig csak korlátozott számú endokrin hatásmódra összpontosított, az elmúlt években azonban bebizonyosodott, hogy az endokrin rendszer más elemei is érzékenyek lehetnek az endokrin károsító anyagokra, valamint hogy az endokrin károsító anyagok együttesen kifejtett hatása halmozódhat („koktélhatás”), így az endokrin károsító anyagok kombinációjának való expozíció káros hatást okozhat olyan koncentrációknál is, amelyek esetében külön-külön nem figyeltek meg hatást;

24.

további – mégpedig a Horizont 2020 program keretében finanszírozott – kutatást tart szükségesnek, amely révén tisztázható, hogy az endokrin káros anyagoknak való kitettség milyen hatásokkal jár a betegségek okaira és lefolyására, valamint a növény- és állatvilágra;

25.

kutatásokat tart szükségesnek a vizsgálati módszerek kidolgozása, továbbfejlesztése és validálása, valamint előrejelző modellek kidolgozása terén;

26.

támogatja, hogy a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) égisze alatt külön törekedjenek az uniós és nemzetközi szinten megállapított vizsgálati hiányosságok kezelésére, valamint arra, hogy könnyebben hozzáférhetőek legyenek olyan vizsgálati iránymutatások, amelyek az endokrin károsító anyagok azonosítására vonatkoznak;

27.

arra kéri az Európai Bizottságot, hogy támogassa az olyan anyagokra irányuló célzott kutatási projekteket, amelyek károsan befolyásolhatják az endokrin rendszert – ide tartozik az új vizsgálati és elemzési módszerek kidolgozása is –, és a kisebb koncentráció, illetve a kombinált expozíció negatív hatásaira helyezze a hangsúlyt;

28.

arra kéri az Európai Bizottságot, hogy fejlesszen ki in vitro és in silico módszereket annak érdekében, hogy az endokrin károsító anyagok vizsgálata terén minél kevesebb állatkísérletre legyen szükség;

29.

elégedetten nyugtázza az eddig támogatott vagy megrendelt kutatási munkákat, és reméli, hogy az endokrin károsító anyagok kutatásának jövőbeli támogatására jelentősen több költségvetési eszközt bocsátanak majd rendelkezésre;

Az endokrin károsító anyagokra vonatkozó eddigi uniós szakpolitikai intézkedések és szabályozás

30.

üdvözli az endokrin károsító anyagok kezelésével kapcsolatos különböző európai bizottsági kezdeményezéseket és javaslatokat, köztük a kockázatértékelés átláthatóságáról és fenntarthatóságáról szóló rendeletjavaslatot, a műanyagokkal kapcsolatos uniós stratégiát, az ivóvízről szóló irányelvet, az „Új megállapodás a fogyasztói érdekekért” című intézkedéscsomagot és az „árucsomagot”, valamint a munkahelyi biztonságra és egészségvédelemre vonatkozó hatályos jogi keret naprakésszé tételét;

31.

emlékeztet azonban arra, hogy az Európai Parlament és a Tanács 2013. november 20-i, „Jólét bolygónk felélése nélkül” című, a 2020-ig tartó időszakra szóló általános uniós környezetvédelmi cselekvési programról szóló 1386/2013/EU határozata (3) arra kötelezte az Európai Bizottságot, hogy 2015-ig hozzon horizontális intézkedéseket többek között annak érdekében, hogy a lehető legalacsonyabbra csökkenjen az endokrin károsító anyagoknak való kitettség, valamint hogy 2018-ig dolgozzon ki egy uniós stratégiát ezen a téren. Az RB ezért sajnálja, hogy a most előterjesztett dokumentum lemaradásban van a 2013-as ígéretekhez képest;

32.

utal arra, hogy a jogalkotás minőségének javítására vonatkozó elvek nem késleltethetik az emberi egészséget és/vagy a környezetet érintő, potenciálisan súlyos vagy visszafordíthatatlan következmények elhárítására vagy csökkentésére irányuló intézkedéseket, ahogy azt az uniós Szerződésekben foglalt elővigyázatosság elve is megköveteli;

33.

ismételten megemlíti, hogy az Európai Unió kötelezettséget vállalt arra, hogy a káros anyagok témájában nemzetközi szinten is fellép, továbbá utal a WHO Európára vonatkozó pármai és ostravai nyilatkozataira;

34.

üdvözli, hogy Franciaország, Svédország, Dánia és Belgium amellett döntött, hogy az endokrin károsító anyagok használatának korlátozására irányuló átfogó nemzeti intézkedések révén jobban védi polgárait; arra kéri az Európai Bizottságot, hogy kövesse ezeknek az éllovas tagállamoknak a példáját, és a lehető legmagasabb szintű védelmet biztosítsa minden európai ember számára;

35.

úgy véli, hogy valamennyi jogszabályban nagyobb figyelmet kell fordítani az upstream tevékenységekre, azaz a vegyi anyagok gyártóira, a gyógyszergyártókra stb. szigorúbb követelményeknek kell vonatkozniuk. Az ivóvíz-berendezésekben és a szennyvíztisztító telepeken történő további tisztítási lépésekre való összpontosítás nem költséghatékony;

36.

aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy – pl. a dohánytermékektől eltérően – az endokrin rendszerre hatást gyakorló anyagokat nem lehet teljes mértékben elkerülni, mivel mindenhol jelen vannak, és az európai emberek szervezetébe tudtuk és akaratuk nélkül kerülnek be;

37.

arra kéri az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy megfelelő formában, érthető nyelven nyújtsanak megbízható információkat az európai polgárok számára az endokrin károsító anyagok hatásairól és veszélyeiről, valamint az expozíció csökkentésének lehetőségeiről;

38.

követeli, hogy az élelmiszerekkel érintkezésbe kerülő anyagokban tiltsák be a biszfenolokat és a ftalátokat;

39.

utal arra, hogy a biszfenol-A-t (BPA) gyakran biszfenol-S (BPS), biszfenol-F (BPF) és biszfenol-HPF (BHPF) anyagokkal helyettesítik, amelyekkel kapcsolatban eddig kevesebb kutatást végeztek, de amelyek láthatóan hasonló endokrin hatásokkal rendelkeznek; ezért úgy véli, hogy a jogalkotó szerveknek nem egyes anyagokat, hanem a hasonló anyagok csoportjait kellene szabályozniuk. Amíg nem állnak rendelkezésre megbízható adatok az ellenkezőjéről, addig a hasonló szerkezetű anyagokról ugyanazokat a káros toxikológiai tulajdonságokat kell feltételezni, mint a csoport leginkább mérgező ismert anyagáról;

40.

megjegyzi, hogy az elővigyázatosság elvén alapuló megközelítés, valamint az elv szigorú betartása a (vegy)iparnak is érdeke, hozzájárul az innovatív, környezetbarát termékek és a biztonságos, fenntartható alternatívák kifejlesztésébe és kutatásába történő beruházásokhoz, és ezzel kedvező hatást gyakorol a belső piac és a gazdaság egészére egészének fejlődésére is;

41.

javasolja, hogy az emberi egészségre közvetlen hatást gyakorló endokrin károsító anyagokra vonatkozó uniós jogi keretet és védelmi rendelkezéseket oly módon modernizálják, hogy például a kozmetikumokról szóló jogszabályok és iránymutatások a terhes nők védelmére is irányuljanak;

42.

javasolja, hogy vizsgálják meg a „fokozottan veszélyes területeket”, mint például a szennyvíziszappal trágyázott mezőgazdasági és gyepterületeket, a hulladéklerakók és hulladékégetők környékét, valamint tágabb értelemben véve olyan régiókat, mint a Balti-tenger, a Földközi-tenger, a Duna térsége stb.;

Az endokrin károsító anyagokkal kapcsolatos uniós szakpolitikai intézkedések előmozdítása – A tervezett intézkedések hatásai helyi és regionális szinten

43.

üdvözli, hogy az Európai Bizottság célravezetőségi vizsgálatot indít annak felmérésére, hogy az endokrin károsító anyagokra vonatkozó uniós jogszabályok megfelelnek-e annak az átfogó célkitűzésnek, hogy az emberi egészséget és a környezetet az ezen anyagoknak való expozíció minimálisra csökkentésre révén védjék;

44.

üdvözli az endokrin károsító anyagoknak a legfrissebb tudományos eredményeken alapuló értelmezését, valamint a politika ehhez kapcsolódó kidolgozását;

45.

elengedhetetlennek tartja, hogy a polgárokat a lehető legnagyobb mértékben tájékoztassák az endokrin károsító anyagokkal és azok elterjedésével kapcsolatos ismeretekről, valamint a ilyen anyagok által okozott veszélyekről;

46.

fontosnak tartja, hogy az Európai Bizottság minden eszközzel próbálja felderíteni, hogy a termékekben vannak-e mérgező vegyi anyagok, köztük endokrin károsító anyagok, valamint határozzon meg és léptessen életbe egy ennek megfelelő informatív címkézési rendszert;

47.

úgy véli, hogy noha a helyi és regionális önkormányzatok általában nem rendelkeznek hatáskörrel arra, hogy jogi előírásokat fogadjanak el az endokrin károsító anyagokra vonatkozóan, mégis kötelesek polgáraik jólétével törődni (a legtöbb uniós tagállamban a regionális szint felelős az egészségügyi rendszerekért);

48.

ezért lényegesnek, emellett etikai és gazdasági szempontból is fontosnak tartja, hogy a helyi és regionális szint megszólaljon az endokrin károsító anyagok tárgyában, mivel azok köztudottan hatással vannak a jelenlegi és a jövőbeli generációk egészségére;

49.

egyértelműen leszögezi, hogy a helyi és regionális önkormányzatok készek megvédeni a jövőbeli generációkat, és ebben nem ingatja meg őket az erős ipar és az EU egyes kereskedelmi partnerei által gyakorolt növekvő nyomás sem;

50.

az endokrin károsító anyagokról szóló megfelelő és átfogó nemzeti és európai jogszabályok hiányában hangsúlyozza az olyan kezdeményezések jelentőségét, mint „az endokrin rendszert károsító anyagoktól mentes városok és területek”, „nem veszélyes városok” és „peszticidmentes városok”, melyeket helyi és regionális önkormányzatok fogadtak el annak érdekében, hogy csökkentsék lakosaiknak az endokrin rendszert károsító vegyi anyagoknak való kitettségét, különösen a legsérülékenyebb csoportok, a gyermekek és a terhes nők esetében;

51.

nagyon fontosnak tartja az endokrin károsító anyagokkal kapcsolatos uniós politikai intézkedések előmozdítását, valamint a tervezett intézkedések helyi és regionális szintre gyakorolt hatásainak elemzését;

52.

emlékeztet arra, hogy bizonyos ftalátokat jelenleg az egészségügyben arra használnak, hogy egyes orvosi eszközök anyaga lágyabb legyen. A ftaláttartalom csökkentése előtt elő kell mozdítani az ugyanilyen előnyöket biztosító új termékek kifejlesztését. Az ilyen anyagok további felhasználása esetében az is fontos, hogy hatékony gyűjtési és hulladékkezelési rendszerek révén biztosítsák a termékek használat utáni megfelelő ártalmatlanítását;

53.

meggyőződése, hogy új kihívásokat teremt a fenntartható egészségügyi és környezetvédelmi technológiák fejlesztése és alkalmazása terén az, ha az emberi egészségre vonatkozó mutatók elsőbbséget élveznek az ipar és az egységes piac érdekeivel szemben, valamint hogy ez valószínűleg előnyös lenne a vállalatok versenyképessége számára, mivel innovációra és az intelligensebb hosszú távú megoldásokba való beruházásokra ösztönözné őket. Ennek azonban szilárd tudományos bizonyítékokon kell alapulnia, és a társadalmi-gazdasági következmények elemzésével kell együtt járnia.

---

(1)  https://www.norden.org/en/publication/cost-inaction

(2)  https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/27003928

(3)  HL L 354., 2013.12.28., 171. o.