Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Az euróövezet gazdaságpolitikája (2018) (kiegészítő vélemény)

[COM(2017) 770 final]

(2019/C 62/54)

Előadó:

Javier DOZ ORRIT

Elnökségi határozat:	2018.5.22.
Jogalap:	az eljárási szabályzat végrehajtási rendelkezései 29. cikkének A. pontja
Illetékes szekció:	„Gazdasági és monetáris unió, gazdasági és társadalmi kohézió” szekció
Elfogadás a szekcióülésen:	2018.10.3.
Elfogadás a plenáris ülésen:	2018.10.17.
Plenáris ülés száma:	538.
A szavazás eredménye: (mellette/ellene/tartózkodott)	132/1/6

1.   Következtetések és ajánlások

1.1.

Az EGSZB kijelenti, hogy egyetért a Tanács ajánlásának célkitűzéseivel és az ajánlásban foglalt javaslatok egy részével. Mindazonáltal nem ért egyet azzal a javaslattal, hogy az euróövezet összesített költségvetési irányvonala semleges legyen, valamint a bérekre vonatkozó ajánlás megfogalmazásával. Ily módon megismétli a tanácsi ajánlásra vonatkozó ajánlásról szóló korábbi véleményében (1) kifejtetteket.

1.2.

Az euróövezet gazdaságpolitikáját egy olyan GMU-reformprogramnak a keretein belül kell megtervezni, amely képes a GMU megalakulása óta meglévő szerkezeti és működésbeli hiányosságokat orvosolni, és amelynek célja a nagyobb fokú integráció és a demokratikusabb irányítás. Az EGSZB aggodalmát fejezi ki a reformfolyamat jelenlegi bénultsága, a számos kormány közötti kompromisszumhiány és némely kormányok ellenségessége miatt, valamint amiatt, hogy hiányzik az e körülmények megfelelő kezeléséhez szükséges erős politikai vezetés.

1.3.

Az EGSZB úgy véli, hogy a Tanács ajánlásait egy olyan általános gazdaságpolitikai stratégia keretében kell meghatározni, amelynek alapját a 2030-ig tartó időszakra szóló menetrend és a fenntartható fejlesztési célok, valamint az éghajlatváltozásról szóló Párizsi Megállapodásban foglaltak alkalmazása képezik. E stratégiának fel kell készítenie az európai társadalmat a zöld és digitális gazdasági modellre történő méltányos áttérés megvalósítására.

1.4.

A mérsékelten pozitív költségvetési irányvonal belső okait az EGSZB a következőkben látja: az EKB bővülő monetáris politikájának lezárulása; az a tény, hogy az Unió aggodalomra okot adó mértékű beruházási hiánnyal küzd, különösen a közberuházásokat területén, amelyek megterhelik az Unió gazdasági és társadalmi jövőjét; az a tény, hogy az említett beruházási hiány egyben a termelékenység igen kis mértékű növekedésével jár; az euróövezet néhány fontos tagállama még mindig túlzott folyófizetésimérleg-többlettel rendelkezik.

1.5.

Néhány, komolyabb folyófizetésimérleg-többlettel rendelkező euróövezeti állam nem hajt végre beruházásokat, ezáltal éves nettó tőkebefektetési aránya negatív. Az EGSZB véleménye szerint az említett országok beruházási kiadásainak növelése nemcsak a szóban forgó országok, hanem az euróövezet és az Unió számára is gazdaságpolitikai szükséglet.

1.6.

Az EGSZB véleménye szerint a monetáris és fiskális politikának az euróövezeti növekedés megerősítése érdekében történő megfelelő ötvözését – amelyet az EKB, az IMF és az OECD az utóbbi években egyhangúlag szorgalmaz – a kereskedelmi protekcionizmus belátható következményei és a világméretű geopolitikai kockázatokból adódó instabilitás is indokolják.

1.7.

Emellett bizonyos társadalmi és politikai okok miatt is több fiskális erőfeszítésre van szükség: az Uniónak és a tagállamoknak jobban el kell kötelezniük magukat a szegénység és az egyenlőtlenségek elleni harc, valamint a nagyobb társadalmi kohézió mellett, különösen a szociális jogok európai pillérének alkalmazásához szükséges finanszírozás által. Az EGSZB úgy véli, hogy amennyiben az Unió és a tagállamok ezt nem teszik meg, kiéleződhetnek a jelenlegi politikai válságok, felerősödhetnek a nacionalista és Európa-ellenes tendenciák, és mindez az Európai Unió létezését fenyegeti.

1.8.

A szigorúan értelmezett bérnövelési ajánlás csak néhány tagállamot érintene. Az EGSZB úgy véli, hogy a fajlagos munkaköltség kordában tartása nem a bérek csökkentéséből vagy befagyasztásából, hanem a termelékenység növekedéséből kell, hogy származzon, amit több beruházás és innováció, valamint a munkavállalók jobb minőségű képzése tesz lehetővé. A bérszinteket minden esetben a szociális partnerekkel folytatott kollektív tárgyalások útján kell meghatározni. Az európai szemeszternek olyan jogszabályi változtatásokat kell javasolnia, amelyek megerősítik a kollektív tárgyalásokat azokban az országokban, amelyekben ezek a válság alatt meggyengültek, és helyreállítják azokban az országokban, ahol az Európai Unió Alapjogi Chartája 28. cikkével ellentétesen nem alkalmazzák ezt az eszközt. Hasonlóképpen további kiegészítő intézkedéseket kell elfogadni a legalacsonyabb bérek növelése érdekében.

1.9.

A gazdaságpolitika egyik prioritása a minőségi munkahelyek létrehozása kell, hogy legyen. Az EGSZB úgy véli, hogy az európai szemeszter egyik legfontosabb ajánlása az kell, hogy legyen, hogy visszaszorítsák a leginkább a fiatalokat sújtó bizonytalan (átmeneti jellegű és alacsony bérezésű) munkákat.

1.10.

Elő kell segíteni az üzleti befektetések és innováció számára kedvező környezet kialakítását, különösen a gazdasági tevékenységek digitalizálása kapcsán.

1.11.

A gazdaságpolitika másik prioritása a vállalkozások finanszírozásának megkönnyítése kell, hogy legyen. Az EGSZB kiemeli, hogy a bankunió és a tőkepiaci unió rendkívül fontosak a gazdasági tevékenység finanszírozása szempontjából, és aggodalmát fejezi ki a bankunió kiteljesedésének útjában álló késedelmek és akadályok miatt, többek között a késedelmesen törlesztett hitelek egyes tagállamokban tapasztalható nagy mennyisége miatt.

1.12.

Az EGSZB úgy véli, hogy az európai hatóságoknak hatékonyan fel kell venniük a küzdelmet a közpénzek hűtlen kezelése, az adócsalás és az agresszív adótervezés, a pénzmosás, az adóparadicsomok és a tagállamok közötti tisztességtelen adóverseny ellen. Ez nemcsak politikaetikai és jogszabály-megfelelési kérdés, hanem az államháztartás védelmének fontos tényezője is.

2.   A Tanács és az Európai Bizottság iránymutatásai

2.1.

A 2017. évi tapasztalatoktól eltérően a Tanácsnak az euróövezet gazdaságpolitikájáról szóló ajánlása (2) (2018. január 23.) nem tér el lényegesen az Európai Bizottság ajánlásától (3) (2017. november 22.). Miután abban mindkét ajánlás megegyezik, hogy a 2018-as általános költségvetési irányvonalnak semlegesnek kell lennie, a Tanács hozzáteszi, hogy – kihasználva a gazdaság javulását – költségvetési tartalékokat kell létrehozni.

2.2.

A többi ajánlást illetően a Tanács és az Európai Bizottság egyetért abban, hogy a tagállamoknak előnyben kell részesíteniük azokat a reformokat, amelyek fokozzák a termelékenységet és a növekedési potenciált, javítják az üzleti környezetet, élénkítik az innovációt és a beruházásokat, valamint hozzájárulnak a minőségi munkahelyek teremtéséhez és ezáltal csökkentik az egyenlőtlenségeket. A „nagy folyófizetésimérleg-többlettel” rendelkező tagállamoknak ösztönözniük kell a bérnövekedést, míg a folyófizetésimérleg-hiánnyal vagy magas külső adósságállománnyal rendelkező tagállamoknak törekedniük kell a fajlagos munkaköltségek kordában tartására. Végezetül pedig kéri a bankunió kiteljesítésére irányuló munka folytatását. A 2018-as évre vonatkozó országspecifikus ajánlások kiemelik az Unió jelenlegi gazdasági fellendülését, amelynek az Európai Bizottság véleménye szerint alapot kellene biztosítania az utóbbi évek strukturális javulásának megerősítéséhez és a tagállamok többségében megfigyelhető makrogazdasági egyensúlyhiányok kiigazításához.

2.3.

Az országspecifikus ajánlások kitérnek a szociális jogok európai pillérére, a munkahelyek, a kollektív tárgyalások és a társadalmi párbeszéd minőségének javítására, valamint a bérek növelésére. Az ajánlás kitér a közigazgatások – ideértve a korrupcióellenes intézkedéseket is – és az üzleti környezet reformjára is, továbbá a két szféra közötti kapcsolat és az üzleti finanszírozás javítására. A semleges költségvetési irányvonal védelme mellett a nyugdíj- és egészségügyi rendszerek reformját javasolja annak érdekében, hogy megfelelően lehessen kezelni a népesség elöregedésének problémáját.

3.   Általános és részletes megjegyzések

Gazdaságpolitikai stratégia és a GMU reformja

3.1.

Az EGSZB ismételten hangsúlyozza, hogy olyan általános gazdaságpolitikai stratégiára van szükség, amely figyelembe veszi a nemzetközi megállapodásokat és a környezeti fenntarthatósággal kapcsolatos célkitűzéseket, az energiafüggőség csökkentésének szükségességét, a digitális forradalmat és az egyéb globális kihívásokat. Az EGSZB értékeli az Európai Bizottság e téren szorgalmazott kezdeményezéseit, ám amint annak a gazdasági és monetáris unióról szóló csomag tárgyában készített véleményében (4) már hangot adott, úgy véli, hogy nem létezik egy minden kezdeményezést átfogó európai szintű gazdasági stratégia, és a támogatáshoz szükséges erőforrások sem állnak rendelkezésre.

3.2.

Az EGSZB aggodalmának ad hangot, amiért a GMU reformja egyre inkább háttérbe szorul a politikai vezetés hiánya, az állásfoglalások elfogadásának késedelmei és az eurózóna legtöbb kormányának nem megfelelő elkötelezettsége miatt; mindez növeli annak a kockázatát, hogy az EU nem lesz felkészülve a következő recesszióra.

3.3.

A fenntartható növekedést elősegítő gazdaságpolitikának a beruházásoknak kedvező üzleti környezet és a termékenység fokozásának támogatásán, továbbá a társadalmi kohézió – különösen a szegénység megszüntetését és a társadalmi egyenlőtlenségek csökkentését célzó intézkedéseken keresztül történő – ösztönzésén kell alapulnia.

3.4.

Az EGSZB kéri az Európai Bizottságot, hogy biztosítsa a szociális jogok európai pillérének megvalósítását és kövesse A szociális jogok európai pillérének finanszírozása című EGSZB-véleményben (5) megfogalmazott ajánlásokat, továbbá sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Tanács ajánlásai és az Európai Bizottság 2021–2027 közötti többéves pénzügyi keretre vonatkozó javaslata nem tartalmaz konkrét iránymutatásokat e téren. Hasonlóképpen figyelembe kell venni a magas szintű munkacsoport ajánlásait (6) a szociális ellátásba és támogatásba történő beruházásról.

3.5.

Az EGSZB úgy véli, hogy az euróövezet gazdaságpolitikai irányvonaláról szóló éves ajánlásokat egy olyan általános gazdaságpolitikai stratégia keretében kell meghatározni, amelynek alapját a 2030-ig tartó időszakra szóló menetrend, a fenntartható fejlesztési célok valamint az éghajlatváltozásról szóló Párizsi Megállapodásban foglaltaknak való megfelelés képezik. A gazdaságpolitikának olyan fenntartható európai gazdasági modell kialakítását kell elősegítenie, amely tiszta és megújuló energiaforrások felhasználása révén csökkenti az energiafüggőséget, és amely kezeli a digitális forradalom következményeit, méltányos átállást biztosítva a munkavállalók számára.

A Tanács ajánlása: a mérsékelten pozitív költségvetési irányvonal kialakításának okai

3.6.

Az EGSZB megerősíti az Ajánlás tanácsi ajánlásra az euróövezet gazdaságpolitikájáról című véleményének (7) következtetéseiben foglaltakat, amelyben kifejezi, hogy egyetért az európai bizottsági ajánlás célkitűzéseivel és javaslatainak jó részével, ám az euróövezetre vonatkozó semleges költségvetési irányvonallal kapcsolatos véleménye eltér azoktól. Az EGSZB megismétli kérését arra vonatkozóan, hogy pozitív összesített költségvetési megközelítést alkalmazzanak az euróövezetben, elsősorban a fizetésimérleg-többlettel rendelkező országok költségvetésének növeléséből és hosszú távon fenntartható eladósodottsági szintekből kiindulva.

3.7.

Az EGSZB úgy véli, hogy ez a megközelítés hozzájárulna a néhány tagállamban alkalmazott elhúzódó és túlzott konszolidációs intézkedésekből fakadó kedvezőtlen örökség leküzdéséhez. A folyófizetésimérleg-többlettel rendelkező tagállamoknak olyan intézkedéseket kell bevezetniük, amelyek élénkítik a beruházásokat és a fenntartható szociális befektetéseket, fokozzák a belső keresletet és a növekedési potenciált, ezáltal elősegítik az egyensúly helyreállítását.

3.8.

Az EGSZB elismeri, hogy korlátozott az érdemi uniós szintű költségvetési politika lehetősége, mivel a főként a részt vevő államok gazdaságpolitikáinak koordinációján alapuló gazdasági unió a teljes monetáris unióhoz képest korlátozott jellegű. Az EGSZB felhívja a figyelmet különösen arra, hogy mind ez idáig a Tanács és az Európai Bizottság nem fordított kellő figyelmet az európai szemeszter aszimmetrikus jellegére, azaz arra a tényre, hogy kizárólag a költségvetési hiánnyal rendelkező tagállamokra vonatkozó kiigazító intézkedésekre összpontosít. Az Európai Bizottságnak és a Tanácsnak olyan intézkedéseket kell javasolnia, amelyek a túlzott hiányt és a túlzott többletet is megelőzik.

Az euróövezet beruházási hiánya

3.9.

A semleges költségvetési irányvonal megkérdőjelezésének másik oka az euróövezet beruházási hiánya. Nem sikerült visszatérni a válságot megelőző szintekre. A közberuházás a gyakorlatilag stabil, 3,2 GDP százalékos értékről (1997–2007 és 2009–2013 között) 2017-ben és 2018-ban a GDP 2,6 %-ára csökkent (8). Ez a hiány a gazdasági helyzet egyik legkedvezőtlenebb tényezője, amely az európai gazdaság és társadalom jövőjére nézve súlyos terhet jelenthet. Ezért az EGSZB megismétli kérését (9) az ún. költségvetési egyensúlyi „aranyszabály” alkalmazására, ami azt jelenti, hogy a beruházási kiadásokat nem kell számításba venni a Stabilitási és Növekedési Paktum hiánycéljainak teljesítése szempontjából, figyelembe véve az államháztartás hosszú távú fenntarthatóságát. Az EGSZB felhívja a figyelmet arra, hogy a termelő beruházásokkal összefüggő kiadások is hozzájárulhatnak az említett fenntarthatósághoz.

3.10.

Hangsúlyozandó, hogy az említett beruházási hiány azokban a tagállamokban is megfigyelhető, amelyeknek nagyobb mértékben kellene hozzájárulniuk az európai fiskális politikához. Jó példát jelenthetnek erre a németországi állami beruházások. Németország GDP-hez viszonyított közberuházási aránya ugyanis, amely a 2013–2017-es időszakban 2,1 %-ra tehető (10), az euróövezet egyik legalacsonyabb rátája. A tőkeállomány értékcsökkenésével együtt Németország nettó állami állóeszköz-felhalmozása negatív volt ugyanebben az időszakban (-0,08 %) és 2003 és 2007 között is (-0,11 %), 2008 és 2012 között pedig alig érte el a +0,06 %-ot. Ezzel egyidejűleg nettó magán állóeszköz-felhalmozása, amely az 1990-es években a GDP 6 és 8 %-a között mozgott, 2008 és 2017 között a GDP 3,2 %-áról 2,2 %-ra csökkent. Ugyanakkor Németország beruházásokat finanszírozott más országokban. Németország folyófizetésimérleg-többlete, amely 2017-ben a GDP 8 %-ának felelt meg, 2018-ban 7,9 %-ra, 2019-ben pedig 7,6 %-ra becsülhető. A Tanács és az Európai Bizottság ajánlásainak komoly jelzésértékkel kell bírniuk és hozzá kell járulniuk az alacsony németországi hazai beruházási szint korrigálásához. Amennyiben hitelesebb a gazdaságpolitikák fenntarthatósága, az más, jelenleg folyófizetésimérleg-többlettel rendelkező országban (11) is beruházásokra ösztönözheti az állami és a magánszektort.

3.11.

Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot és a Tanácsot, hogy az Európai Unióról szóló szerződés 3. cikke értelmében vegyék a befektetési ráta növekedését az euróövezet gazdaságpolitikai irányvonalának elsődleges célkitűzései közé, mindaddig, amíg az arány vissza nem tér a válságot megelőző szintekre. Az említett növekedésnek egy fenntartható fejlődési modell felé kell mutatnia, annak hármas (gazdasági, társadalmi és környezeti) vetületén keresztül.

Gazdasági növekedés és kockázati tényezők

3.12.

Az Európai Bizottság nyári gazdasági előrejelzései (12) szerint a növekedési kilátások – enyhén lassuló – folytonosságot mutatnak: 2,4 % (2017), 2,1 % (2018) és 2,0 % (2019) az euróövezetben, illetve 2,6 % (2017), 2,3 % (2018) és 2,1 % (2019) az Unió 27 tagállamára vonatkoztatva. Az Unión kívül, a világ többi részén a növekedés a következőképpen alakul: 3,9 % (2017), 4,2 % (2018) és 4,1 % (2019). A Stabilitási és Növekedési Paktumnak az Európai Bizottság által 2015 januárjában bevezetett (13), a „beruházási záradék” és a „strukturálisreform-záradék” révén történő rugalmas végrehajtása kétségkívül hozzájárult a fent említett kedvező hatásokhoz. Az eredmények friss értékelését tartalmazó, a Stabilitási és Növekedési Paktum által biztosított rugalmasság felülvizsgálatáról szóló európai bizottsági közlemény erről tanúskodik (14).

3.13.

Az expanzív monetáris politika hamarosan véget ér. A mennyiségi lazítás (quantitative easing) ez év decemberében ér véget, és az EKB ettől kezdve nem vásárol eszközöket. 2019 nyarától kezdve, a középtávú inflációs kilátások felmérését követően a referencia-kamatlábak növekedni kezdhetnek. Az EKB elnöke, Mario Draghi évek óta kéri, hogy a helyreállítás megerősítése és az infláció célkitűzéseinek elérése érdekében a fiskális politika, valamint a megfelelő strukturális reformok a monetáris politikával együtt haladjanak. Így tett az IMF, az OECD és számos tudományos fórum is. Ami a fiskális politikát illeti, az európai politikai vezetők nem fogadták meg a kérést. Most, hogy a monetáris politika gyengül, még fontosabb, hogy az eurózóna fiskális politikája aktívabb legyen.

3.14.

Bizonyos más gazdasági és társadalmi tényezők, belső politikai egyensúlyhiányok, gazdasági kockázati tényezők és világméretű geopolitikai bizonytalanságok okán a válság – több európai tagállamban még mindig jelen lévő – következményeinek helyreállítása és a növekedés biztosítása érdekében a fiskális politikát is alkalmazni kell. Az EGSZB javaslata középtávon hozzájárul a finanszírozási fenntarthatóság nagyobb fokú biztosításához, valamint a túlzott folyófizetésimérleg-többlet csökkentéséhez.

3.15.

A politikai instabilitás és az Unión belül a válság óta egyre növekvő, az Unió létjogosultságát is megkérdőjelező „centrifugális erők” kordában tartásához és leküzdéséhez olyan, a GMU-t és az Uniót megreformáló szilárd programokra van szükség, amelyek magasabb fokú integrációt és demokráciát, valamint erősebb szociális dimenziót feltételeznek; ezenkívül a fiskális politikáktól kiindulva és a jövedelemelosztás egyenlőtlenségeinek csökkentését szolgáló modell segítségével meg kell erősíteni a növekedést is. Ez csak az államháztartás jövőbeni fenntarthatóságának megkérdőjelezése nélkül lehetséges. A GMU kiteljesítése érdekében olyan stratégiát kell alkalmazni, amely az Unió valamennyi – alkotmány alapján ettől nem mentesülő – tagállamának a GMU-ba történő bevonását célozza.

3.16.

A világméretű geopolitikai instabilitás esetenként az Unió szomszédságában található gócpontjai, valamint a kereskedelem és a környezetvédelem, a külpolitika, a biztonság- és védelmi politika terén fennálló transzatlanti kapcsolatoknak a jelenlegi egyesült államokbeli vezetés döntéseiből fakadó megromlása arra késztetik az EGSZB-t, hogy hangsúlyozza, mennyire fontos, hogy az Unió gazdasági hatalommal és az ahhoz kapcsolódó világpolitikai vezető szereppel rendelkezzen. Egy több fronton zajló kereskedelmi háború és az azzal járó gazdasági és politikai nacionalizmus rendkívül veszélyes gazdasági és geopolitikai helyzetet teremtene. Az Uniónak ezt a helyzetet lehetőség szerint el kell kerülnie, adott esetben pedig szembe kell vele néznie.

3.17.

A kőolaj és a nyersanyagok áremelkedése ellenére az euróövezet inflációja 2017 és 2019 között stabilan 1,7 % körül várható (a nyári előrejelzések szerint), míg a maginfláció várhatóan 1,1 %-os lesz, ami messze elmarad az inflációs céltól. Az EGSZB véleménye szerint ezek további okot szolgáltatnak az expanzív monetáris politika elhagyásának megkérdőjelezésére a semleges irányvonalú költségvetés alkalmazása idején, vagy még inkább abban az esetben, ha az Európai Költségvetési Tanács kérése (15) szerint 2019-re negatív költségvetési irányvonal kerül megállapításra.

Bérek, foglalkoztatás és kollektív tárgyalások

3.18.

2017-ben az átlagos reálbér-emelkedés az eurózóna tizenkilenc országában alig érte el az előző évhez képest a 0,2 %-ot. Hét országban ez az arány negatív volt. Várhatóan 2018-ban 0,9 %-os, míg 2019-ben 0,3 %-os lesz (16). Előreláthatólag a fajlagos reál munkaköltség az euróövezeten belül csökkenni fog a vizsgált három évben: -0,3 %, -0,1 % és -0,6 %. Ezzel szemben az alkalmazottankénti reál termelékenység, amely 2017-ben 0,8 %-ra emelkedett, 2018-ban és 2019-ben is 1 %-on fog megállapodni (17).

3.19.

Az euróövezetben a munkanélküliség 2017-ben 9,1 %-os volt, azaz továbbra is magasabb a válság előtti (2004–2008) 8,4 %-os szintnél. A tagállamok közötti eltérések igen magasak: 2017-ben a munkanélküliségi ráta a németországi 3,8 % és a görögországi 21,5 % között alakult. A fiatalok munkanélkülisége továbbra is igen nagy mértékű, 15 % feletti, és nagy eltéréseket, valamint Görögország (43,2 %), Spanyolország (35,0 %) és Olaszország (32,5 %) esetében szélsőséges értékeket mutat. A határozott idejű foglalkoztatás is növekvőben van: 2017-ben 12,2 %-os volt a 2012-es 11,5 %-hoz képest. A részmunkaidős foglalkoztatás is nő: 2017-ben 19,4 %-os volt, szemben a 2007-es 17,5 %-kal (18).

3.20.

A gazdasági fellendülés ellenére több tagállamban szakadék alakult ki a régi és az új munkahelyek között, mely utóbbiakra a bizonytalanság és az alacsonyabb bérezés jellemző. Ez a szakadék generációs jellegű is: a fiatalokat nagyobb mértékben érinti, valamint a digitális gazdaság munkavállalóit, akik munkája az online platformoktól függ. A Tanács és az európai szemeszter ajánlásaikon keresztül aggodalmukat fejezték ki a foglalkoztatás minőségének javítását illetően. Az EGSZB kéri a tervek és intézkedések konkrét megvalósítását, hogy ez a célkitűzés prioritássá váljon. Alapvető fontosságú, hogy társadalmi párbeszéd és kollektív tárgyalások révén bevonják a szociális partnereket a szükséges intézkedések elfogadásába. Hasonlóképpen elengedhetetlen a legalacsonyabb bérek komolyabb növekedését lehetővé tevő intézkedések meghozatala. Elő kell mozdítani továbbá, hogy a civil szervezetek részt vegyenek a munkavállalók szociális és életkörülményeiknek javításában.

3.21.

A Tanács béremelésről szóló ajánlása, amennyiben azt szó szerint alkalmaznák, csak kis számú tagállamot érintene, valamint növelhetné a közöttük lévő eltéréseket és egyenlőtlenségeket. Az EGSZB úgy véli, hogy a legkevésbé fejlett európai gazdaságok versenyképességét a nagyobb mértékű beruházás, a több innováció és a munkavállalók jobb képzése által előidézett termelékenységnövekedés révén kell javítani, nem pedig a belső leértékelések révén, amelyek nemkívánatos szociális következményekkel is járnak. A bérnövekedés szintén hozzájárul a belső kereslet fokozásához, továbbá az állami bevételek növekedése révén elősegíti a költségvetési egyensúlyt.

3.22.

A bérszinteket minden esetben a szociális partnerekkel folytatott kollektív tárgyalások útján kell meghatározni. A tagállamok egy részében a törvények szintén hozzájárulhatnak ehhez, legalábbis a minimálbérek tekintetében. Az európai szemeszternek elő kell segítenie, hogy a tagállamok olyan intézkedéseket hozzanak, amelyek megerősítik a szociális partnerek autonómiáján alapuló kollektív tárgyalásokat és a társadalmi párbeszédet, különös tekintettel azokra az államokra, amelyekben a válságkezelési politikák meggyengítették azokat, illetve azokra, amelyekben az Európai Unió Alapjogi Chartája 28. cikkével ellentétesen ez a jog jelenleg nem létezik.

Termelékenység, üzleti környezet és a magánberuházás finanszírozása

3.23.

Az EGSZB aggodalmát fejezi ki a termelékenység növekedési rátájának az utóbbi évtizedekben az Unióban megfigyelhető csökkenése miatt. Az OECD friss tanulmánya (19) szerint a munkaórákra lebontott átlagos termelékenységi növekedés aránya az Unióban 0,6 %-os volt 2007 és 2016 között (ami folyamatos csökkenést mutat az 1990 és 2000 között elért 2,2 %-hoz képest); ez az arány az azonos időszakra vonatkoztatva az OECD 0,8 %-os átlaga alatt és jóval az OECD-vel együtt nem működő országok 5,0 %-os rátája mögött helyezkedik el. A tanulmány (20) ismertetése során az OECD főtitkára, Ángel Gurría rámutatott arra, hogy a termelékenységi növekedéshez a hatékony szabályozáson és kormányzáson túl a K+F+I, az oktatás és a szakmai képzés terén több tőkeberuházásra van szükség. Az EGSZB teljes mértékben egyetért ezzel a véleménnyel.

3.24.

Ugyanezen tanulmányban az OECD kiemeli, hogy az Unió költségvetése korlátozott, és 1993 óta folyamatosan csökken az európai GNI-hez viszonyított ereje (21). Az EGSZB komoly aggodalmának ad hangot azzal kapcsolatosan, hogy ez a tendencia folytatódhat, ha a 2020 utáni többéves pénzügyi keretet az Európai Bizottság által javasolt feltételek szerint hagyják jóvá, hiszen megnehezítené az európai tagállamok közötti felfelé irányuló gazdasági és társadalmi konvergencia megvalósítását. Ahogy arra a Vitaanyag a gazdasági és monetáris unió elmélyítéséről c. vélemény (22) rámutatott, hátrányosan befolyásolja ezt a helyzetet az a tény, hogy a GMU teljessé tétele érdekében még nem jött létre megállapodás a „Vitaanyag a gazdasági és monetáris unió elmélyítéséről” című dokumentumban kifejtett irányvonalak mentén.

3.25.

Az EGSZB egyetért a Tanács termelékenységnövekedéssel és a K+F+I-be történő beruházásoknak a növekedésben betöltött szerepével kapcsolatos ajánlásával, valamint a közigazgatások és az üzleti környezet javítását illető országspecifikus ajánlásokkal.

3.26.

A növekedés fokozása érdekében elő kell segíteni az üzleti beruházásokat. Az EGSZB ismét felhívja a figyelmet annak jelentőségére, hogy a tőkepiaci uniót minél előbb ki kell építeni és a bankunió megvalósítási folyamatát le kell zárni. Az EGSZB aggodalmát fejezi ki a bankuniót érintő késedelmek miatt, az Európai Stabilitási Mechanizmusból kiinduló Egységes Szanálási Alap közös védőhálójának továbbra is fennálló hiánya miatt, valamint az európai betétbiztosítási rendszer kialakulásának akadályai miatt, amelyek együttesen komolyabb problémát jelentenek annál az indokolt aggodalomnál, amelyet néhány ország nemteljesítő hiteleinek volumene okozhat (23).

Az adócsalás elleni küzdelem és a tisztességes adózás

3.27.

Rendkívül nehéz az államháztartás fenntarthatóságát biztosítani, valamint hatékony szociál- és beruházáspolitikai intézkedéseket végrehajtani mindaddig, amíg az adócsalás és az adókikerülés, az adóparadicsomok által folytatott pénzmosás és a tagállamok közötti tisztességtelen adóverseny a jelenlegi szinten marad. Egy, az IMF Finance & Development című folyóiratában megjelent kiemelkedő jelentőségű cikk (24) szerint a világ közvetlen külföldi befektetésének (kkb) 40 %-a, azaz 12 billió dollárnak megfelelő összeg „fantom” befektetés, amely valódi tevékenységet nem végző üres cégeken áramlik keresztül. A közvetítő, illetve köztes szereplők bevonása önmagában nem jelent adókikerülést, de mindenképpen több lehetőséget ad arra, sőt, akár az adócsalásra is. A cikk szerint továbbá a világ javainak 9,8 %-a adóparadicsomokban összpontosul.

3.28.

Az EGSZB megismétli, hogy – a pénzmosásról és a terrorizmus finanszírozásról szóló ötödik irányelv (25) alkalmazásával és a szükséges szankcionáló intézkedések hatálya alá tartozó, az egész világban található valódi adóparadicsomok koherens, hiteles és egységes jegyzékének összeállításával kezdve – égető szükség van közpénzek hűtlen kezelése, adócsalás, adókikerülés, adóparadicsomok és pénzmosás elleni hatékony kiegészítő intézkedések alkalmazására.

3.29.

A multinacionális vállalatok agresszív adótervezési gyakorlatai ellen is hatékonyan fel kell lépni, különösen a digitális gazdaságot illetően. Ennek az alapvető küzdelemnek ötvöznie kell a globális intézkedések erejét az Unión belül alkalmazható intézkedésekkel. Ezzel párhuzamosan az euróövezetben és az Unión belül fokozatosan ki kell alakítani a megfelelő adóharmonizációt.

---

(1)  Lásd az EGSZB véleményét: Ajánlás tanácsi ajánlásra az euróövezet gazdaságpolitikájáról (HL C 197., 2018.6.8., 33. o.).

(2)  A Tanács ajánlása az euróövezet gazdaságpolitikájáról.

(3)  COM(2017) 770 final.

(4)  HL C 262., 2018.7.25., 28. o.

(5)  HL C 262., 2018.7.25., 1. o.

(6)  Investing in Social Care & Support. A European Imperative, 2017. november.

(7)  HL C 197., 2018.6.8., 33. o.

(8)  2018. tavaszi gazdasági előrejelzés. Statisztikai melléklet, 165. o.

(9)  Ezt több véleményében is megfogalmazta, a legutóbb az Ajánlás tanácsi ajánlásra az euróövezet gazdaságpolitikájáról c. véleményben (HL C 197., 2018.6.8., 33. o.).

(10)  Ezek és az ezt követően felsorolásra kerülő beruházási adatok Alexander Roth és Gutram Wolff: Understanding (the lack of) German public investment című tanulmányából származnak; Bruegel Foundation, 2018. június 6-i blogbejegyzés.

(11)  Az euróövezetben ilyen például Hollandia, Írország, Málta és Szlovénia, valamint az euróövezeten kívül Dánia.

(12)  Európai gazdasági előrejelzés – 2018. nyár.

(13)  Lásd: A Bizottság közleménye: A Stabilitási és Növekedési Paktum hatályos szabályai által biztosított rugalmasság legjobb kihasználása, COM(2015) 12 final.

(14)  Lásd: COM(2018) 335 final.

(15)  Európai Költségvetési Tanács, Assessment of the fiscal stance appropriate for the euro area in 2019, 2018. június 18.

(16)  2018. tavaszi gazdasági előrejelzés. Statisztikai melléklet, 172. o.

(17)  Ugyanott, 172–174. o. és Eurostat.

(18)  Ugyanott, 171. o. és Eurostat.

(19)  2018 OECD Economic Surveys of the Euro Area and the EU. Előadás-összefoglaló, 2018. június 19., 21. o.

(20)  Brüsszel, 2018.6.19., Bruegel Foundation.

(21)  Ugyanott, OECD, 25–30. o.

(22)  22. HL C 81., 2018.3.2., 124. o.

(23)  Az EGSZB ezzel kapcsolatos álláspontja a nemteljesítő hitelekről szóló csomagról kidolgozott véleményében (HL C 367., 2018.10.10., 43. o.) olvasható.

(24)  J. Damgaard, T. Elkjaer és N. Jahannesen, Piercing The Veil: Some $12 Trillion Worldwide Is Just Phantom Corporate Investment Finance & Development, 2018. június 10.

(25)  2018/843/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 156., 2018.6.19., 43. o.).