52017IP0324

EUR-Lex

Access to European Union law

This document is an excerpt from the EUR-Lex website

EUROPA
EUR-Lex home
EUR-Lex - 52017IP0324 - EN

Help

Search tips

Need more search options? Use the Advanced search

Document 52017IP0324

Help

Az Európai Parlament 2017. szeptember 12-i állásfoglalása az egyetemi továbbképzésről és távképzésről az egész életen át tartó tanulásra vonatkozó európai stratégia részeként (2016/2142(INI))

HL C 337., 2018.9.20, p. 20–29 (BG, ES, CS, DA, DE, ET, EL, EN, FR, HR, IT, LV, LT, HU, MT, NL, PL, PT, RO, SK, SL, FI, SV)

HTML

PDF

Official Journal

20.9.2018

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 337/20

P8_TA(2017)0324

Egyetemi szintű továbbképzés és távképzés az egész életen át tartó tanulásra vonatkozó európai stratégia részeként

(2018/C 337/04)

Az Európai Parlament,

—	tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 8., 165. és 166. cikkére,

—	tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára és különösen annak 14. cikkére,

—	tekintettel a szakoktatás és szakképzés területére irányuló megerősített európai együttműködésről szóló, 2002. november 30-i koppenhágai nyilatkozatra,

—	tekintettel az oktatás és képzés terén folytatott európai együttműködés stratégiai keretrendszeréről („Oktatás és képzés 2020”) szóló, 2009. május 12-i tanácsi következtetésekre (1),

—	tekintettel a Tanácsnak és a Bizottságnak az oktatás és a képzés terén folytatott európai együttműködés stratégiai keretrendszerének (Oktatás és képzés 2020) végrehajtásáról szóló, „Oktatás és képzés az intelligens, fenntartható és befogadó Európában” című, 2012. évi közös jelentésére (2),

—	tekintettel a Tanácsnak a hatékony tanárképzésről szóló, 2014. május 20-i következtetéseire,

—	tekintettel a Tanácsnak és a Bizottságnak az oktatás és a képzés terén folytatott európai együttműködés stratégiai keretrendszerének (Oktatás és képzés 2020) végrehajtásáról szóló, „Az oktatás és a képzés terén folytatott európai együttműködés új prioritásai” című, 2015. évi közös jelentésére (3),

—	tekintettel a felnőttkori tanulásra vonatkozó megújított európai cselekvési programról szóló, 2011. december 20-i tanácsi állásfoglalásra (4),

—	tekintettel a Bizottságnak a „Gondoljuk újra az oktatást: beruházás a készségekbe a jobb társadalmi-gazdasági eredmények érdekében” című, 2012. november 20-i közleményére (COM(2012)0669),

—

tekintettel az oktatásba és a képzésbe irányuló beruházásról szóló, „A »Gondoljuk újra az oktatást: beruházás a készségekbe a jobb társadalmi-gazdasági eredmények érdekében« című bizottsági közleményre és a 2013. évi éves növekedési jelentésre adott válasz” című, 2014. február 17-i tanácsi következtetésekre (5),

—	tekintettel az egész életen át tartó tanulás terén egy cselekvési program létrehozásáról szóló, 2006. november 15-i 1720/2006/EK európai parlamenti és tanácsi határozatra (6),

—	tekintettel a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményre, amelyet az EU 2010-ben ratifikált,

—	tekintettel az egész életen át tartó tanuláshoz szükséges kulcskompetenciákról szóló, 2006. december 18-i 2006/962/EK európai parlamenti és tanácsi ajánlásra (7),

—	tekintettel a fenntartható fejlődést szolgáló oktatásról szóló, 2010. november 19-i tanácsi következtetésekre (8),

—	tekintettel a nem formális és az informális tanulás eredményeinek érvényesítéséről szóló, 2012. december 20-i tanácsi ajánlásra (9),

—	tekintettel az egész életen át tartó tanulás Európai Képesítési Keretrendszerének létrehozásáról szóló, 2008. április 23-i európai parlamenti és tanácsi ajánlásra (10),

—	tekintettel a Tanácsnak az oktatást és képzést támogató minőségbiztosításról szóló, 2014. május 20-i következtetéseire (11),

—	tekintettel „Az Erasmus+ program és a szakképzési mobilitás támogatásának más eszközei – az egész életen át tartó tanulás perspektívájából” című, 2016. április 12-i állásfoglalására (12),

—	tekintettel az oktatás és képzés terén folytatott európai együttműködés stratégiai keretrendszerének (Oktatás és képzés 2020) nyomon követéséről szóló, 2016. június 23-i állásfoglalására (13),

—	tekintettel a Régiók Bizottsága „Megnyíló oktatás” című, 2014. január 31-i véleményére (14),

—	tekintettel a Bizottságnak az „Oktatás és képzés 2020: A felnőttoktatási politika és rendelkezések javítása Európában” című kutatására (15),

—	tekintettel „A 21. század versenyképes uniós munkaerőpiacának létrehozásáról: a készségek és képesítések hozzáigazítása a kereslethez és a munkalehetőségekhez a válságból való kilábalás egyik módjaként” című, 2015. szeptember 10-i állásfoglalására (16),

—	tekintettel a nemek közötti egyenlőségről szóló európai paktumról (2011–2020) szóló tanácsi következtetésekre (17),

—	tekintettel „Az uniós munkaerőpiacon jelen lévő nők és férfiak készségfejlesztése” című, 2017. február 20-i tanácsi következtetések tervezetére (18),

—	tekintettel a felnőttkori tanulásra vonatkozó megújított európai cselekvési programról szóló, 2011. november 28-i tanácsi ajánlásra,

—	tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

—	tekintettel a Kulturális és Oktatási Bizottság jelentésére és a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság módosítások formájában megfogalmazott álláspontjára (A8-0252/2017),

mivel a digitális transzformáció eredményeképpen az oktatási rendszerek jelentős kihívásokkal néznek szembe, amelyek a tanítási és a tanulási folyamatokra is kihatnak, valamint mivel növelni kell a társadalmi befogadás és a polgári részvétel, illetve a személyes fejlődés képességét, továbbá mivel a nyitottság elősegítése és mindenfajta intolerancia megelőzése céljából erősíteni kell az európai demokratikus értékeket és a toleranciát; mivel a digitális felelősségvállalás és önbizalom az erős társadalmak építésének előfeltétele, és segíti az EU-n belüli egységet és integrációs folyamatokat;

mivel meg kell erősíteni az egész életen át tartó tanulásra vonatkozó európai stratégiát; mivel minden embernek élete minden egyes szakaszában rendelkeznie kell az egész életen át tartó tanulási lehetőségekkel ahhoz, hogy mind személyes fejlődéséhez, mind szakmai előrehaladásához megszerezhesse a szükséges ismereteket és készségeket; mivel az egész életen át tartó – formális, nem formális és informális környezetben történő – tanulás, amely elősegíti az aktív polgárságot és a foglalkoztathatóságot, kulcsfontosságú vetülete az e változások által érintett oktatásnak;

mivel további erőfeszítéseket kell tenni az oktatás és a foglalkoztatás közötti szinergiák fokozása érdekében, mind a munkaerőpiacra való belépés megkönnyítése, mind pedig az egyének számára annak lehetővé tétele révén, hogy készségeiket folyamatosan naprakészen tartsák, vagy új készségeket sajátítsanak el karrierjük során; mivel a tagállamoknak meg kell találniuk az oktatás, a kutatás és az innováció terén megvalósított fellépésekbe való hosszabb távú beruházás védelmének és előmozdításának lehetőségeit;

D.	mivel az egyetemi továbbképzés és távképzés jelentős mértékben hozzájárul az egyének személyes fejlődéséhez és a humántőke kialakításához, és az egész életen át tartó tanulásra vonatkozó európai stratégia szerves részévé kell válnia;

mivel az egyetemi továbbképzés és távképzés egyre fontosabb szerepet tölt be a munkavállalók gazdasági és technológiai változásokhoz történő alkalmazkodásának elősegítésében szakmai karrierjük során; mivel 2025-ig az EU-ban az összes megnyíló álláslehetőség (ideértve mind az új, mind a megüresedő meglévő munkahelyeket) 49 %-a felsőfokú végzettséget, 40 %-a pedig középfokú végzettséget fog igényelni, és csupán a munkahelyek 11 %-a igényel majd alacsony szintű végzettséget vagy nem igényel majd semmilyen végzettséget;

F.	mivel az egyetemi továbbképzés és távképzés fontos eszközök ahhoz, hogy megkülönböztetés nélkül (19) mindenki számára biztosítottak legyenek a rugalmas, személyre szabott oktatási lehetőségek; hangsúlyozza e tekintetben a hozzáférési stratégiák kiszélesítésének fontosságát;

mivel az egyetemi továbbképzés és távképzés, valamint az új technológiák használatának segítségével növelhető a lányok és nők tájékozottsága az új karrierlehetőségekről, különösen azokon a területeken, ahol alulreprezentáltak; mivel annak ellenére, hogy több nő rendelkezik magasabb szintű középiskolai és felsőfokú végzettséggel, növelni kell a nők jelenlétét a szakképzésben, valamint a természettudományok, a technológia, a műszaki tudományok és a matematika területeihez kapcsolódó ágazatokban;

H.	mivel a távoktatás az egyetemi továbbképzés összefüggésében az oktatás egy olyan lehetséges formája, amely rugalmassága miatt különösen alkalmas arra, hogy összeegyeztethetővé tegye a tanulmányokat a munkával és a magánélettel;

mivel a „távképzés” (20) olyan oktatásszervezési formát jelent, amely digitális oktatási technológiák használata révén nagymértékű rugalmasságot kínál a tanulásban, de nem helyettesíti az egyetem területén folytatott oktatást, hanem alternatívát kínál azoknak a diákoknak, akik nem tudnak részt venni az egyetem területén folytatott oktatásban;

mivel a távképzés olyan oktatási módszert jelent, amely rugalmasságot kínál a tanulásban a kialakulóban lévő technológiák használata révén, de nem helyettesíti az egyetem területén folytatott oktatást, hanem alternatívát kínál azoknak a tanulóknak, akik nem tudnak részt venni az egyetem területén folytatott oktatásban, valamint azoknak a munkavállalóknak, akik össze kívánják egyeztetni a munkát a tanulással; mivel ezért a digitalizációt olyan eszközként lehet felhasználni, amely új lehetőségeket biztosít a felsőoktatáshoz történő hozzáférésre;

mivel a nők és a férfiak közötti egyenlőség a Szerződésekben foglalt uniós alapelv, amely az Európai Unió célkitűzései és feladatai közé tartozik; mivel az oktatás terén megvalósuló egyenlőség a nők számára több lehetőséget kínál és elősegíti a társadalom szociális, kulturális és gazdasági fejlődését; mivel az oktatás alapvető eszköz a nemi sztereotípiák leküzdésében;

mivel a nők átlagos foglalkoztatási aránya közvetlenül összefügg iskolai végzettségi szintjükkel, olyannyira, hogy a felsőfokú végzettséggel rendelkező 25–49 év közötti nők foglalkoztatási aránya több mint 20 %-kal magasabb, mint a csak iskola előtti nevelésben részesült, illetve alapfokú vagy alsó középfokú végzettséggel rendelkező nőké;

mivel a távoktatás pozitív hatással lehet a nők ikt-készségeire; mivel ha több nő lépne be az ikt-ágazatba, az fellendítene egy olyan piacot, amely előreláthatólag munkaerőhiánnyal fog küzdeni, és amelyen a nők a férfiakéval egyenlő munkaerő-piaci részvételi aránya évente körülbelül 9 milliárd EUR uniós GDP-növekedést eredményezne; mivel a nők továbbra is súlyosan alulreprezentáltak az ikt-vel kapcsolatos képzési programokban, ahol a nők az e területen végzettek mindössze körülbelül 20 %-át teszik ki, és az összes diplomás nő mindössze 3 %-a rendelkezik diplomával az ikt területén;

mivel a távoktatási programok jelentős számú nőt érnek el olyan társadalmakban, ahol a nők nem rendelkeznek egyenlő esélyekkel a hagyományos oktatási és képzési formákban való részvételre, mivel a nők még mindig több időt töltenek el fizetetlen háztartási és családi gondozási munka végzésével, mint a férfiak; mivel az ilyen képzések rugalmasságot biztosítanak számukra a munka és a magánélet összeegyeztethetőségéhez, és mivel a távképzés elsősorban a nem szokványos hallgatói csoportokat célozza meg;

mivel az egyetemi továbbképzés a felsőoktatási intézmények egyik közszolgáltatási feladata és a felsőoktatási intézmények által kínált olyan képzési programokat jelent, amelyek elvégezhetőek teljes munkaidős állás mellett, általában szakmai tapasztalatra épülnek és jellemzően előfeltételük az egyetemi végzettség;

P.	mivel a gyorsuló gazdasági és technológiai változásokhoz való alkalmazkodás nagy kihívást jelent az idősödő munkaerő számára, és mivel az e kihívásra adott válasz lesz az egyik kulcs az Európai Unió gazdasága hosszú távú versenyképességének biztosításához;

Q.	mivel az egész életen át tartó tanulásra és szakmai fejlődésre vonatkozó politikákat segítheti az előzetes tanulmányok elismerése;

mivel az, ha az embereknek időt biztosítanak a személyes fejlődésre és továbbképzésre az egész életen át tartó tanulás jegyében, pozitívan befolyásolja a jóllétüket, és lehetővé teszi, hogy jobban meghatározott személyes és szakmai készségek birtokában járuljanak hozzá a társadalomhoz; mivel az egyetemi távképzés rugalmas tanulási formákat kínál, amelyek révén az emberek jobban meg tudják teremteni a munka és a magánélet közötti egyensúlyt; mivel az egész életen tartó egyetemi szintű tanulásnak az európai digitalizálási stratégia részét kell képeznie;

S.	mivel a digitalizálás lehetővé teszi az oktatási folyamat rugalmasságát és interaktivitását, és kulcsfontosságú tényezője az egyetemi továbbképzés és távképzés további fejlődésének;

T.	mivel a technológiai változások erősebb és folyamatosabb kapcsolatot igényelnek az oktatás és a foglalkoztatás között;

U.	mivel a felsőoktatási intézményekben a rugalmasság hiánya miatt kihívást jelent a tantervek, a tanulmányi és vizsgaszabályzatok, valamint a felvételi követelmények megreformálása;

V.	mivel az egyetemi továbbképzés és távképzés gyorsan növekvő, a gazdasági növekedés és a munkahelyteremtés szempontjából jelentős potenciállal rendelkező ágazatok;

W.	mivel továbbra is sok akadály áll az egyetemi továbbképzés és távképzés keretében nyújtott képzések útjában (21);

A társadalmi és gazdasági változásokat támogató továbbképzés és távképzés

elismeri, hogy az online és nyitott oktatás megváltoztatja az oktatás forrásokkal való ellátásának, nyújtásának és alkalmazásának módját; ebben a tekintetben hangsúlyozza továbbá a nyitott oktatási segédanyagok fontosságát, amelyek mindenki számára biztosítják az oktatáshoz való hozzáférést, és az egész életen át tartó tanulás segítésével növelik a foglalkoztathatóságot;

megjegyzi, hogy számos oktatási és képzési intézmény küzd azzal, hogy megfeleljen a társadalmainkban és gazdaságainkban bekövetkező mélyreható és összetett változásoknak, valamint azzal, hogy változásokat kell végrehajtania az irányítás, a szervezeti felépítés és a működési módok tekintetében; hangsúlyozza, hogy az egész életen át tartó tanulás új, rugalmas és hozzáférhető formái, amelyek minden korosztály számára megfelelőek, sikeresen kezelhetik az olyan kihívásokat, mint például a társadalmi kirekesztés, a korai iskolaelhagyás és a strukturális munkaerőhiány;

elismeri, hogy a digitalizálás és az oktatási platformok együttműködés és a bevált gyakorlatok cseréjének céljára történő létrehozása kulcsfontosságú e kihívások leküzdésében;

felhívja az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy a digitális készségekkel kapcsolatos nemzeti stratégiák részeként tegyenek nagyobb erőfeszítéseket a jól felszerelt és a nem jól felszerelt oktatási intézmények között fennálló technológiai különbségek áthidalása érdekében;

hangsúlyozza, hogy az egész életen tartó tanulásra vonatkozó intézkedések kulcsfontosságúak a tekintetben, hogy olyan készségekkel ruházzák fel a nőket, amelyek lehetővé teszik számukra a munkába való visszatérést, jobb munkahelyek megszerzését, valamint bevételük és munkakörülményeik javítását; hangsúlyozza, hogy további fejlődésre van szükség a nőknek a tudományos élet magasabb szintjein való jelenlétét és ahhoz való hozzáférését illetően;

hangsúlyozza az oktatás fontosságát a nemi sztereotípiák elleni küzdelemben; felhívja a Bizottságot, hogy mozdítson elő olyan kezdeményezéseket, amelyek támogatják a nők szakmai távoktatási programjainak megvalósítását, többek között a tudományos, technológiai és informatikai területeken folytatott felsőfokú tanulmányokat, kidolgoznak a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos, oktatási szakembereknek szánt képzési programokat, valamint segítenek megelőzni a sztereotípiák tantervek és tananyagok által történő továbbadását;

hangsúlyozza, hogy az egyetemi intézményeknek a diákokat fel kell készíteniük a tudásalapú társadalomra és a folyamatosan változó gazdaságokra, és az önálló tanuláshoz szükséges megfelelő tudással, valamint vállalkozói szemlélettel és transzverzális készségekkel, például problémamegoldó képességgel és alkalmazkodóképességgel kell őket felvértezniük, hogy ki tudjanak bontakozni a saját pályájukon és maradéktalanul kiteljesedhessenek;

hangsúlyozza továbbá, hogy a felsőoktatási intézményeknek fontos szerepük van az aktív polgári szerepvállalás előmozdítását illetően, valamint hogy transzverzális kompetenciákkal, például polgári, társadalmi kompetenciákkal és állampolgári ismeretekkel kell felvértezniük a hallgatókat;

elismeri, hogy az oktatás tanulóközpontú megközelítése csökkenti a diákok lemorzsolódásának mértékét és lehetővé teszi számukra, hogy teljes mértékben ki tudják aknázni lehetőségeiket (22); hangsúlyozza e tekintetben mindenki számára az egész életen tartó pályaorientáció fontosságát;

10.

elismeri a tudásmegosztásban rejlő lehetőséget arra, hogy elősegítse a folyamatosan változó társadalmakban a polgárok aktív részvételét, valamint a nemzetközi megértést;

11.

elismeri, hogy az oktatási és képzési intézmények, a helyi közösségek és a gazdaság közötti szoros együttműködést erősíteni kell; hangsúlyozza továbbá a formális, nem formális és informális oktatási szolgáltatók közötti fokozottabb szinergiák szükségességét az egész életen át tartó tanulás lehetőségeinek mindenki számára történő fokozása érdekében;

12.

úgy véli, hogy a tanulási és képzési lehetőségekhez való hozzáférésnek minden életszakaszban, mindenkit megillető jognak kell lennie, hogy megszerezhetők legyenek a transzverzális készségek, például a számolni tudás, a digitális jártasság és a médiaműveltség, a kritikus gondolkodás, a szociális készségek és más lényeges életvezetési készségek a jövőhöz történő jobb alkalmazkodás érdekében;

13.

hangsúlyozza, hogy ahhoz, hogy mindenki részt vehessen a munkaerőpiacon, személyre szabott támogatást kell megvalósítani a munkahelyi képzésben részt vevő tanulók, a tanulószerződéses gyakorlati képzések résztvevői és a munkavállalók számára; úgy véli, hogy az embereknek a megfelelő készségekkel, kompetenciákkal és ismeretekkel való felvértezése érdekében elengedhetetlen, hogy új technológiákat építsenek be a tanítási és tanulási folyamatba annak érdekében, hogy képessé tegyék őket a digitális technológiák innovatív és kreatív módon való felhasználására;

14.

kéri, hogy jobban integrálják a polgárokat a munkaerőpiacra és biztosítsák nagyobb mértékben a munkaerőpiacon maradásukat, amit kompetenciáiknak az egyetemi továbbképzés és távképzés, valamint a szakoktatás és szakképzés révén történő fejlesztésével kell elősegíteni; kiemeli, hogy javítani kell a szakoktatás és szakképzés vonzerejét, valamint az erre vonatkozó információkhoz való hozzáférést a fiatalok és családjaik számára; emlékeztet e tekintetben arra, hogy a szakoktatási és szakképzési ágazatban az Erasmus+ program keretében messze nem sikerült elérni a tanulási célú mobilitásra vonatkozó célt, és arra további figyelmet kell fordítani;

15.

rámutat arra, hogy az egész életen át tartó tanulás elősegítése szempontjából fontos az Erasmus+ és a Horizont 2020 program; ezért felszólítja a tagállamokat, hogy teljes mértékben tárják fel az e programokban rejlő lehetőségeket; hangsúlyozza továbbá, hogy szükség van az egyetemi továbbképzésre szabott, foglalkozási központú programokra;

16.

elismeri, hogy a minőségi oktatáshoz való inkluzív hozzáférés kulcsfontosságú kérdés, és hogy támogatni kell a nyitott oktatást és a távképzést annak érdekében, hogy megfeleljenek azon személyek sajátos igényeinek, akik nem érhetők el a hagyományos szolgáltatási rendszerek által – különös tekintettel a hátrányos helyzetű csoportokra; felszólítja a tagállamokat, hogy támogassák az erre irányuló beruházásokat;

A minőség és a rugalmasság fontossága az oktatásban

17.

tudatában van annak, hogy mind a formális, mind a nem formális oktatás folyamatos minőségi fejlődése elengedhetetlenül fontos az Európai Unió társadalmi kohéziót, versenyképességet és fenntartható növekedést célzó erőfeszítései szempontjából;

18.

hangsúlyozza, hogy ahhoz, hogy versenyképesek maradhassanak, és hogy az alacsonyan és magasan képzett munkavállalóknak egyformán a legjobb esélyt nyújtsák a sikerre, a vállalkozásoknak az oktatási és képzési intézményekkel együtt képzést és a karrierre összpontosító oktatást kell kínálniuk az emberek munkában töltött élete során;

19.

hangsúlyozza, hogy az oktatás eredményessége érdekében különösen fontos az ismeretek és készségek magas színvonalú átadása; hangsúlyozza, hogy be kell fektetni a tanárok szakmai fejlesztésébe és készségeik folyamatos továbbfejlesztésébe, valamint támogatni kell az erre irányuló tevékenységeket; ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy biztosítani kell a távképzés magas színvonalát, valamint hogy az innovációs folyamat és az oktatás fokozatos digitalizációjának részeként új tanítási és tanulási modelleket kell fejleszteni; elismeri, hogy a megfelelő infrastruktúra és erőforrások létfontosságú elemek a tanítás minőségének javításában;

20.

megállapítja, hogy ez megköveteli a tanárok megbecsülését és értékelését, a vonzó díjazást és munkafeltételeket, a továbbképzéshez való jobb hozzáférést munkaidő alatt, különösen a digitális didaktika terén;

21.

szorgalmazza, hogy az egyetemek törekedjenek az egyre szélesebb körű távképzésre, a rövid időtartamú, ingyenes szakképzésekre is kiterjedően;

22.

rámutat arra, hogy a távképzésben részt vevő diákok számára lehetőséget kell biztosítani az oktatókkal való kommunikációra és a tanárok általi értékelésükre, hogy tanulmányaik során megkapják a szükséges támogatást, iránymutatást és ösztönzést;

23.

elismeri, hogy a rugalmas tanulási formák – mint például a távképzés és a vegyes tanulás – révén a foglalkoztatásban állók jobban tudják alakítani a munkájuk, illetve tanulmányaik, valamint a családi és a magánéletük közötti egyensúlyt;

24.

elismeri a távképzés alapvető szerepét azon személyek vonatkozásában, akiknek fizikai állapota nem teszi lehetővé az egyetemen tartott órákon való személyes megjelenést;

25.

támogatja a személyre szabott tanulás és az összekötő kurzusok ötletét, amelyek az olyan, a felsőoktatás szintjére lépni kívánó személyeknek szólnak, akiknek további képesítéseket kell szerezniük, hogy megfeleljenek a felvételi követelményeknek;

26.

hangsúlyozza, hogy a szakmai előmenetelt és az egész életen át tartó oktatást és képzést illetően rugalmasabb és személyre szabottabb megközelítésre kell törekedni a személyes karrier során; elismeri, hogy elsősorban az állami, de a magánszereplők is fontos szerepet játszhatnak ebben, ugyanakkor egyetért azzal, hogy az egyéni igényekre és preferenciákra szabott, és az egyéni készségek értékelését és bővítését középpontba helyező útmutatásnak és tanácsadásnak az oktatási és a készségekre vonatkozó politikák alapvető részét kell képeznie már korai szakasztól kezdve;

27.

hangsúlyozza a modern kommunikációs módszerek adta interaktivitás jelentőségét a távoktatás minőségének javításában, melyek lehetővé teszik a tananyag praktikus begyakorlását, a tanulók bevonását a tanítási folyamatba, valamint a kommunikációs készségek fejlesztését;

28.

támogatja az egész életen át tartó tanuláshoz való hozzáférés biztosításának ötletét, különösen a nők vagy a gondozók újbóli munkaerő-piaci beilleszkedésének elősegítése céljából;

29.

hangsúlyozza, hogy szükség van a távoktatási folyamat állandó ellenőrzésére abban a tekintetben, hogy a tanítási módszerek és eszközök mindig naprakészek legyenek;

30.

hangsúlyozza, hogy a fiatalokban fejleszteni kell az önálló tanulás képességét (ideértve az önálló munka megszervezését, az adatfeldolgozást, a kritikai gondolkodást és a motiváció fenntartását) oly módon, hogy a jövőben, az új technológiák használata mellett hatékonyan képezhessék fejleszthessék készségeiket távoktatási keretek között;

A továbbképzés és távképzés mint az egyetemek fejlesztésének eszköze

31.

elismeri, hogy az egyetemi továbbképzés és távképzés a felsőoktatási intézmények számára fejlődési lehetőségeket teremt új hallgatók megcélzása, valamint bevételeik diverzifikálása érdekében a kompetenciaterületeik kiszélesítése és az általuk kínált programok diverzifikálása tekintetében, figyelembe véve, hogy a távképzés költségei alacsonyabbak az egyetem területén folytatott oktatás költségeinél;

32.

elismeri, hogy a távoktatás elősegíti az interdiszciplináris szakok létrehozását és nemzetközi tanulmányok folytatását;

33.

ösztönzi az egyetemeket, hogy távoktatási képzéssel bővítsék felsőoktatási programjukat;

34.

elismeri az intelligens szakosodási stratégia (RIS3) szerepét a kulcsfontosságú regionális lehetőségeknek a munkaerőpiaci igényeken alapuló fejlesztésében;

Technológiai kihívások

35.

elismeri, hogy lépést kell tartani a gyors technológiai változással, különösen a távoktatás esetében, valamint elismeri, hogy az IKT fontosságát és az arra való ráutaltságot nem lehet elégszer hangsúlyozni; úgy véli, hogy az ikt olyan eszköz, amely révén a legfontosabb oktatási és fejlesztési kihívások optimális és költséghatékony módon kezelhetők; úgy véli, hogy az erőfeszítéseket támogatni kell az oktatásba való jelentős beruházások révén – többek között az Európai Szociális Alap támogatásával –, hogy minden szinten fejlesszük a digitális készségeket és a médiaműveltséget;

36.

sajnálattal veszi tudomásul, hogy az ikt-műveltség hiánya még manapság is jelentős probléma mind a pedagógusok, mind a tanulók körében; ismételten hangsúlyozza a technikai jártasság fontosságát annak érdekében, hogy képesek legyünk kihasználni a távoktatásban rejlő lehetőségeket, és elősegítsük új tanítási és tanulási módszerek megvalósítását;

37.

rámutat arra, hogy fel kell számolni a digitális szakadékot és egyenlő lehetőségeket kell biztosítani mindenki számára ahhoz, hogy hozzáférhessen a digitális technológiákhoz, valamint hogy elsajátítsa az érdemi digitális részvételhez szükséges kompetenciákat, attitűdöket és motivációt;

38.

hangsúlyozza, hogy Európában csupán az iskolás gyermekek negyedét tanítják digitális téren jártas tanárok, ami az egyik legnagyobb akadályát jelenti az új oktatási módszerek felvirágzásának; felszólítja ezért a tagállamokat, hogy nyújtsanak nagyobb támogatást az iskolák és a továbbképzési lehetőségek számára, többek között az oktatók informatikai és médiaműveltségi képzése, valamint egész életen át tartó karrierlehetőségeinek biztosítása révén;

39.

hangsúlyozza, hogy valamennyi oktatási szektorban be kell fektetni a tanárok szakmai fejlesztésébe és támogatni kell azt, valamint egész életen át tartó pályaorientációs szolgáltatásokat kell létrehozni;

40.

elismeri, hogy az új digitális platformok fontosak az oktatásban, továbbá rámutat az adatbiztonság és az adatvédelem kérdéseire, melyek mind az egyetemi intézményeket, mind pedig a hallgatókat érintik;

41.

hangsúlyozza a STEM-készségek fontosságát, és ismételten megjegyzi, hogy sajnálatos a nemek közötti egyensúly hiánya e területen;

Pénzügyi kihívások

42.

elismeri, hogy a minőségi oktatás és a személyre szabott tanulás számára megfelelő forrásokat kell biztosítani; rámutat arra, hogy a távoktatás alacsonyabb költségek mellett képes biztosítani a tanulóközpontú, magas színvonalú oktatást; hangsúlyozza, hogy az egyes iparágaknak és a vállalkozásoknak pénzügyi és gyakorlati szempontból nagyobb mértékben kell szerepet vállalniuk a szakképzésben;

43.

hangsúlyozza, hogy az oktatási kiadásokat hosszú távú beruházásnak kell tekinteni, amely tartós nyereséget hoz;

44.

úgy véli, hogy a költségek nem szabad, hogy akadályt jelentsenek az oktatásba való beiratkozás és az abban való részvétel előtt, de elismeri azokat a problémákat, amelyek magas költségekhez, és ahhoz vezetnek, hogy néhány tagállamban a polgárok nem tudják megfizetni a beiratkozási díjakat; ösztönzi ezért a Bizottságot és a tagállamokat a távtanulás mint minőségi, megfizethető, rugalmas és személyre szabott oktatási lehetőség nagyobb támogatására és előmozdítására;

A szabályozási kerettel kapcsolatos kihívások

45.

megállapítja, hogy a hagyományos szakképzés, valamint az egyetemi továbbképzés és távképzés szabályozási keretei eltérőek; hangsúlyozza, hogy a távképzést az egyetem területén folytatott képzésre vonatkozóakkal megegyező szabályok szerint, de a megfelelő mutatókat és kritériumokat a távképzéshez igazítva kell akkreditálni;

46.

elismeri, hogy fontos az aktív irányítás és az érdekeltek bevonása;

47.

elismeri, hogy a távtanulásban és a távtanulás eredményeinek akkreditálásában fontos a minőségbiztosítás;

48.

emlékeztet arra, hogy sok meglévő európai átláthatósági eszköz, így az európai képesítési keretrendszer (EKKR) és az európai szakképzési kreditrendszer (ECVET) kidolgozására elszigetelten került sor; elismeri, hogy annak érdekében, hogy az egyének jobban tudják mérni előrelépésüket és lehetőségeiket, és tőkét tudjanak kovácsolni a különböző környezetekben szerzett tanulási eredményekből, ezeket jobban össze kell hangolni és minőségbiztosítási rendszerek révén támogatni kell őket, valamint be kell ágyazni őket a nemzeti képesítések rendszerébe, hogy valamennyi ágazatban és valamennyi szereplő, köztük a munkaadók körében is bizalom épüljön ki;

49.

elismeri, hogy továbbra is fontos mind a vegyes, mind pedig az online tanulás, különösen a szakoktatással és szakképzéssel összefüggésben; hangsúlyozza, hogy a magas színvonalú digitális technológiák és a személyes tanulási lehetőségek kombinációja jobb hallgatói teljesítményt eredményez, ezért ösztönzi a Bizottságot és a tagállamokat a vegyes tanulás fokozottabb támogatására és előmozdítására;

50.

felszólítja a Bizottságot, hogy erősítse meg az egész életen tartó tanulásra vonatkozó európai stratégiát, és hogy az egyetemi továbbképzés és távképzés képezze szerves részét e stratégiának az idősödő munkaerő gazdasági és technológiai változásokhoz való alkalmazkodásának előmozdítása érdekében; felhívja továbbá a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a lehetőséget az egyetemi továbbképzés és távképzés jelenlegi és jövőbeni programok révén történő finanszírozásának növelésére;

51.

elismeri, hogy átfogó, több ágazatra kiterjedő és multidiszciplináris megközelítésre van szükség az oktatásban és képzésben, beleértve az egész életen át tartó tanulást, valamint az ágazatokon átívelő együttműködés szükségességét az oktatáspolitikák kidolgozásában és végrehajtásában;

Európai szintű ajánlások

52.

hangsúlyozza, hogy szorosabb együttműködésre és a bevált gyakorlatok cseréjére van szükség az oktatási rendszerek között; ösztönzi továbbá a nemzeti minőségbiztosítási szervezetek bevált gyakorlatainak megosztását az új oktatási és tanulási módok elismerésére vonatkozó kritériumok kidolgozásában;

53.

kéri az európai képesítési keretrendszer (EKKR) felülvizsgálatát annak érdekében, hogy előmozdítsuk a képesítéseknek az EKKR-ben részt vevő országok és más országok, különösen a szomszédságpolitikai partnerországok és az érett képesítési keretrendszerekkel rendelkező országok közötti összehasonlíthatóságát, hogy jobban meg lehessen érteni a külföldön szerzett képesítéseket, és hogy integrálni lehessen a migráns háttérrel rendelkezőket, valamint a menekülteket az egész életen át tartó tanulás és a foglalkoztatás világába;

54.

felszólítja a Bizottságot, hogy az Erasmus + programon keresztül jelentős mértékben erősítse meg az egyetemi továbbképzés és távképzés támogatását az európai hálózatok fejlesztésének előmozdítása, a bevált gyakorlatok cseréjének elősegítése, a több tagállamban székhellyel rendelkező intézmények bevonásával működő projektek létrehozása, valamint a más európai és harmadik országokból származó hallgatók számára a hozzáférhetőség növelése révén;

55.

szorgalmazza egy felhasználóbarát online platform létrehozását, amely egyablakos platformként működik és megkönnyíti az oktatási szakemberek, illetve a diákok között a bevált gyakorlatok cseréjét;

56.

felszólítja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki egy biztonságos és integrált oktatási platformot, amelyet díjmentesen alakítanának ki és kínálnának az európai oktatási intézmények számára, fellendítve ezáltal az e-oktatást szerte az Európai Unióban;

57.

elismeri, hogy tovább kell fejleszteni az elektronikus testvériskola-kapcsolatokat (eTwinning) és az iskolai oktatás európai online felületét (School Education Gateway) a tanárok és más gyakorlati szakemberek közötti építő jellegű tapasztalatcserék támogatása érdekében;

58.

az egyetemi szintű folyamatos továbbképzés (amely nem pusztán kutatásorientált), valamint a készségek megszerzését célzó szakoktatás és szakképzés között sürgeti a kapcsolatok szorosabbra fűzését, valamint intézkedést annak biztosítására, hogy mindkét képzést bármikor folytatni lehessen, illetve mindkettőre bármikor lehessen jelentkezni;

59.

ajánlja, hogy az egész életen át tartó tanulás erőfeszítéseit hangolják össze az uniós digitalizálási stratégiával, és készítsenek nemi szempontú hatásvizsgálatot a javasolt intézkedésekre vonatkozóan;

60.

üdvözli az arra irányuló ambiciózus tervet, hogy az általános és középiskolákban, valamint a könyvtárakban 2025-re ultragyors internetkapcsolat épüljön ki, mivel a gyorsabb és jobb internetkapcsolat óriási lehetőségeket nyújt az oktatási módszerek javítására, a kutatás ösztönzésére és a minőségi online oktatási szolgáltatások fejlesztésére; hangsúlyozza, hogy e technológiák elterjesztése – különösen a vidéki területeken és a legkülső régiókban – jobb lehetőségeket teremt a távoktatás számára; rámutat arra, hogy e lehetőségek javítani fogják a gyermekek és diákok digitális készségeit és médiaműveltségét;

61.

hangsúlyozza, hogy az oktatási és képzési rendszerek kiigazítása alapvetően fontos az Unióban a digitális készségekkel rendelkező szakemberek iránti növekvő kereslet kielégítése érdekében; hangsúlyozza, hogy a valódi európai digitális egységes piac kialakítása érdekében további erőfeszítésekre van szükség a médiaműveltségnek a polgárok, különösen pedig a kiskorúak körében történő javítása terén;

62.

hangsúlyozza annak fontosságát, hogy fokozzák az arra irányuló uniós erőfeszítéseket, hogy az egész életen át tartó tanulás stratégiája mindenki számára valósággá váljon, azzal a célkitűzéssel együtt, hogy biztosítanak többféle, a személyes fejlődést és az önmegvalósítást szolgáló tanulási lehetőségeket; ösztönzi a Bizottságot és a tagállamokat, hogy mozdítsák elő az egész életen át tartó tanulást és ruházzanak be abba, különösen azokban az országokban, ahol a részvételi arány a 15 %-os referenciaérték alatt van;

63.

felhívja a tagállamokat, hogy mozdítsák elő a formális, nem formális és informális oktatási szolgáltatók közötti együttműködést és erősítsék meg köztük a szinergiákat, hogy az emberek szélesebb csoportját tudják elérni annak érdekében, hogy jobban figyelembe lehessen venni sajátos igényeiket;

64.

javasolja, hogy a távoktatási kurzusok keretében tanító oktatók számára írják elő, hogy rendelkezzenek speciális, elismert képzéssel;

Tagállami szintű ajánlások

65.

kéri a tagállamokat, hogy az oktatást holisztikusan közelítsék meg és a diákok számára biztosítsanak hiteles, változatos és egyenlő esélyt biztosító tanulási lehetőségeket, amelyek fejlesztik törekvéseiket, valamint a folyamatosan változó globális gazdaságban és a demokratikus társadalomban való boldoguláshoz szükséges készségeiket;

66.

ösztönzi a tagállamokat, hogy a meglévő érvényesítési szabályokat vegyék alapul a továbbképzési pályán elsajátított készségek értékeléséhez és igazolásához, és a nemzeti képesítési kereteknek és rendszereknek megfelelően biztosítsák azok elismerését valamely képesítés megszerzése érdekében;

67.

hangsúlyozza, hogy a digitális infrastruktúra további kiépítése – különösen a ritkábban lakott területeken – elősegíti a társadalmi és kulturális integrációt, a korszerű oktatási és tájékoztatási folyamatokat és a regionális kulturális gazdaságot;

68.

felhívja a tagállamokat, hogy az oktatás minden szintjén biztosítsanak lehetőséget az ikt-képzésre és a digitális készségek és a médiaműveltség fejlesztésére;

69.

megismétli annak fontosságát, hogy az oktatási és képzési intézmények legyenek fogékonyabbak a társadalmi és munkaerő-piaci változásokra, és ennek megfelelően folyamatosan alakítsák és modernizálják tanítási módszereiket és tegyék lehetővé diákjaik számára készségeik fejlesztését; hangsúlyozza azonban, hogy az oktatás egész életen át tartó, a felelősségvállalást ösztönző folyamat, amelynek segítenie kell a polgárokat a személyes fejlődés, a kreativitás és a jóllét elérésében;

70.

sürgeti az egyetemi intézményeket, hogy mérjék fel előre a társadalmi és munkaerő-piaci változásokat és ezekhez igazítsák a munkájukat; megjegyzi, hogy az igényelt készségek típusát illetően meghatározó szerepe van a jövőorientált ágazatok, különösen a környezetbarát és a körforgásos gazdaság fejlődésének;

71.

felkéri továbbá az egyetemi intézményeket, hogy ajánljanak többnyelvű, a migránsok készségeihez igazodó kurzusokat, ily módon könnyítve meg számukra az oktatási programokhoz való hozzáférést;

72.

hangsúlyozza, hogy a nyitott és online oktatási módszerek eredményesebb használata érdekében fokozni kell a tagállamok oktatási rendszereinek rugalmasságát;

73.

sürgeti a tagállamokat, hogy javítsák a diplomások foglalkoztatottságára és szociális helyzetére vonatkozó adatok elérhetőségét („diplomások nyomon követése”), ideértve a szakoktatás és szakképzés ágazatára vonatkozó adatokat is;

74.

felkéri az Európai Uniót és a tagállamokat, hogy az európai egyetemekkel – például a Mediterrán Egyetemek Uniójával (UNIMED) és a távoktatást nyújtó egyetemek hálózataival – kötött megállapodások előmozdítása révén, többek között egyetemi távképzési programokon keresztül alakítsanak ki és valósítsanak meg „oktatási folyosókat” a konfliktusövezetekből érkező menekült diákok befogadására;

75.

rámutat arra, hogy az egyetemi továbbképzésben és távképzésben fontos a szakosodott iskolai és egyetemi oktatók képzése, hogy megfeleljenek a diákjaik igényeinek;

76.

hangsúlyozza, hogy a formális oktatási rendszeren kívül megszerzett kompetenciákat és készségeket is szükséges elismerni minőségbiztosítás és akkreditáció révén, különösen a kiszolgáltatott vagy hátrányos helyzetben lévő emberek – mint például alacsonyan képzett felnőttek vagy menekültek – helyzetének javítása érdekében; kitart a nem formális és informális tanulás érvényesítésének fontossága mellett a tanulók elérése és helyzetük javítása érdekében;

o o

77.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL C 119., 2009.5.28., 2. o.

(2) HL C 70., 2012.3.8., 9. o.

(3) HL C 417., 2015.12.15., 25. o.

(4) HL C 372., 2011.12.20., 1. o.

(5) HL C 64., 2013.3.5., 5. o.

(6) HL L 327., 2006.11.24., 45. o.

(7) HL L 394., 2006.12.30., 10. o.

(8) HL C 327., 2010.12.4., 11. o.

(9) HL C 398., 2012.12.22., 1. o.

(10) HL C 111., 2008.5.6., 1. o.

(11) HL C 183., 2014.6.14., 30. o.

(12) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0107.

(13) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0291.

(14) HL C 126., 2014.4.26., 20. o.

(15) http://ec.europa.eu/dgs/education_culture/repository/education/library/reports/policy-provision-adult-learning_en.pdf

(16) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0321.

(17) https://www.consilium.europa.eu/uedocs/cms_data/docs/pressdata/en/lsa/119628.pdf

(18) http://data.consilium.europa.eu/doc/document/ST-6268-2017-INIT/hu/pdf

(19) Tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 21. cikkére.

(20) Például német nyelvterületen a távképzés tekintetében különbséget tesznek az egyetemi és a nem egyetemi szintű távképzés között.

(21) A distance learning curriculum on pervasive computing (Távképzési tanterv a mindent átható számítástechnikáról): https://www.researchgate.net/publication/312312226_A_distance_learning_curriculum_on_pervasive_computing

(22) Economics of Education (Oktatás-gazdaságtan), Szerkesztők: Dominic J. Brewer, Patrick J. McEwan, Equity and Quality in Education Supporting disadvantaged students and schools (Méltányosság és minőség az oktatásban: A hátrányos helyzetű diákok és iskolák támogatása) https://www.oecd.org/education/school/50293148.pdf

Top

Choose the experimental features you want to try