Back to EUR-Lex homepage

EUR-Lex Access to European Union law

Back to EUR-Lex homepage

This document is an excerpt from the EUR-Lex website

Use quotation marks to search for an "exact phrase". Append an asterisk (*) to a search term to find variations of it (transp*, 32019R*). Use a question mark (?) instead of a single character in your search term to find variations of it (ca?e finds case, cane, care).
Search tips
Need more search options? Use the Advanced search
You are here

Document 52017IP0322

Az Európai Parlament 2017. szeptember 12-i állásfoglalása a franchise működéséről a kiskereskedelmi ágazatban (2016/2244(INI))

HL C 337., 2018.9.20, p. 6–10 (BG, ES, CS, DA, DE, ET, EL, EN, FR, HR, IT, LV, LT, HU, MT, NL, PL, PT, RO, SK, SL, FI, SV)

20.9.2018   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 337/6

P8_TA(2017)0322

A franchise működése a kiskereskedelmi ágazatban

Az Európai Parlament 2017. szeptember 12-i állásfoglalása a franchise működéséről a kiskereskedelmi ágazatban (2016/2244(INI))

(2018/C 337/02)

Az Európai Parlament,

—

tekintettel „Az összes szereplő javát szolgáló európai kiskereskedelmi cselekvési terv” című, 2013. december 11-i állásfoglalására (1) és különösen annak (29) bekezdésére,

—

tekintettel az élelmiszer-ellátási láncban a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló, 2016. június 7-i állásfoglalására (2),

—

tekintettel a franchise-ról szóló, 2016. áprilisi, az IMCO bizottság megbízásából készült tanulmányra (3),

—

tekintettel „A franchise szabályozási keretének jogi szempontja és kihívásai az EU-ban” című, az IMCO bizottság megbízásából készült, 2016. szeptemberi tanulmányra (4),

—

tekintettel a „Jövőbeli politikai lehetőségek a franchise területén az EU-ban: Hogyan nézzünk szembe a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokkal?” című tájékoztatóra (5),

—

tekintettel „A franchise-adók és a franchise-vevők közötti kapcsolatok: szabályozási keret és aktuális kihívások” című műhelymegbeszélésre, melyet az IMCO bizottság szervezett 2016. július 12-én,

—

tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

—

tekintettel a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság jelentésére, valamint a Gazdasági és Monetáris Bizottság és a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság véleményére (A8-0199/2017),

A.

mivel a franchise-nak nincs közös európai meghatározása, és a franchise-megállapodások vállalkozásonként eltérnek egymástól, de az ilyen kapcsolatok egyik legfőbb ismertető jele a jogi és pénzügyi szempontból egymástól független természetes vagy jogi személyek közötti önkéntes szerződéses partnerség, amelynek révén az egyik fél (a franchise-adó) jogot biztosít a másik félnek (franchise-vevő) arra, hogy franchise-modelljét, nevét és védjegyeit üzemeltesse, és megosztja know-how-ját, miközben a franchise-adó technikai és szervezeti szakértelmére és támogatására támaszkodik a megállapodás időtartama alatt, ugyanakkor az ügyfelek számíthatnak a franchise-rendszer egységességére, mivel mind a franchise-adó, mind a franchise-vevő célja az, hogy korlátozott beruházás mellett lehetővé tegye új piacok gyors megszerzését és növelje a siker esélyét;

B.

mivel 2013. december 11-i állásfoglalásában a Parlament üdvözölte a franchise üzleti modelljét, amely támogatja az új üzleti tevékenységeket és a kisvállalkozói tulajdonosi szerkezetet, ugyanakkor megállapította, hogy bizonyos esetekben tisztességtelen szerződési feltételek állnak fenn, ezért átlátható és tisztességes szerződési feltételek biztosítására szólított fel; ezenkívül felhívta a Bizottság és a tagállamok figyelmét különösen arra, hogy a vállalkozásukat eladni, vagy üzleti modelljüket módosítani kívánó franchise-vevők milyen problémákkal szembesülnek, ha ugyanabban a szektorban maradnak aktívak, és kérte, hogy a Bizottság vizsgálja meg a franchise-rendszerek árrögzítési mechanizmusainak betiltását és a hosszú távú versenyzáradékok, vásárlási opciók és a többszörös franchise tilalmának hatásait;

C.

mivel a franchise üzleti modellnek minden lehetősége megvan arra, hogy segítsen kiteljesíteni a kiskereskedelmi ágazatban az egységes piacot, ugyanis kényelmes módja lehet a franchise-adó és a franchise-vevő közös beruházásával történő vállalkozásalapításnak; csalódottságának ad azonban hangot amiatt, hogy a franchise az EU-ban jelenleg alulteljesít, és a GDP csupán 1,89 %-át adja az egyesült államokbeli 5,95 %-kal és az ausztráliai 10,83 %-kal szemben, úgy, hogy a franchise-ból eredő forgalom 83,5 %-a mindössze hét tagállamban koncentrálódik (6), és emiatt fontos ezen üzleti modell egész Európai Unióban való szélesebb körű elterjesztésének ösztönzése;

D.

mivel a franchise jelentős határokon átívelő dimenzióval bír és fontos a belső piac működése szempontjából, és így munkahelyteremtéshez, a kkv-k és a vállalkozói készségek fejlődéséhez, valamint új képességek és készségek megszerzéséhez vezethet;

E.

mivel a franchise-ra mint üzleti modellre vonatkozó, meglévő jogszabályok rendkívül eltérőek az egyes tagállamokban, ami technikai akadályokat teremt és mind a franchise-adókat, mind a franchise-vevőket visszatarthatja attól, hogy tevékenységeiket kiterjesszék külföldre; mivel ez viszont hatással lehet a végső fogyasztókra a választási lehetőségeik korlátozása révén;

F.

mivel a franchise-megállapodás feltételei alapján különbség van a „kemény” és a „puha” franchise között; és mivel az olyan alternatív üzleti modellek, mint a „független kiskereskedők csoportjai” egyedi jellemzőkkel rendelkeznek és rájuk csak a franchise-ra vonatkozó szabályoknak kellene vonatkozniuk, mivel megfelelnek a franchise meghatározásának;

G.

mivel a franchise ágazatközi működésével kapcsolatban információhiány tapasztalható, mert a releváns információk nincsenek leírva vagy gyakran csak a franchise-megállapodást kísérő levelekben találhatók, melyek bizalmasak, ennélfogva nem nyilvánosak, és uniós szinten nincs adatgyűjtési mechanizmus az esetlegesen tisztességtelen szerződési feltételekről vagy a szerződések tisztességtelen végrehajtásáról, és emiatt szükség van egy olyan platformra, amely tartalmazza ezeket a fontos információkat, hogy a franchise-adók és a franchise-vevők jobban tudatában legyenek jogaiknak és kötelességeiknek;

H.

mivel az e-kereskedelem bővül és a fogyasztók egyre gyakrabban veszik igénybe azt, és ezért nagyobb mértékben kellene tükröződnie a franchise-megállapodásokban; mivel a digitális egységes piac megvalósítása összefüggésében külön figyelmet kell ezért fordítani a franchise-adók és franchise-vevők között az e-kereskedelem tekintetében például a franchise-vevők adott földrajzi területet érintő kizárólagos jogával kapcsolatban felmerülő feszültségekre, valamint arra, hogy a fogyasztói adatok egyre inkább meghatározóak a franchise üzleti modellek sikeressége szempontjából, különösen mivel a franchise-megállapodások jelenleg nem tartalmaznak ezzel kapcsolatos rendelkezéseket, és így szükségtelen bizonytalansághoz és konfliktusokhoz vezethetnek;

I.

mivel a Bizottság a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokat „olyan gyakorlatokként” határozta meg, „amelyek jelentősen eltérnek a helyes üzleti magatartástól, ellentétesek a jóhiszeműség és a tisztesség elvével, és a kereskedelmi partnerek egyike által egyoldalúan a másik félre kényszerítettek” (7);

1.

 úgy véli, hogy az egységes piac kiskereskedelmi ágazatbeli kiteljesítésében a franchise még jelentősebb szerepet játszhat, tekintettel arra, hogy más fejlett gazdaságokkal összehasonlítva az Európai Unióban azt jelenleg nem használják ki megfelelően;

2.

 fontosnak tartja, hogy a franchise területén a tagállamok hatékony intézkedéseket alkalmazzanak minden tisztességtelen kereskedelmi gyakorlattal szemben, ugyanakkor megjegyzi, hogy e tekintetben a tagállamok közt még mindig igen nagyfokú a széttartás és a sokszínűség; fontosnak tartja ezért a franchise kiskereskedelmi ágazatban való működésének bevált gyakorlatait tükröző, homogén nem jogalkotási iránymutatások bevezetését;

3.

 felhívja a Bizottságot, hogy vezessen be a franchise-szerződésekre vonatkozó iránymutatásokat e szerződések normatív környezetének jobb kialakítása érdekében, biztosítva a munkaügyi normáknak való megfelelést, valamint a tisztességes és kiváló minőségű szolgáltatást;

4.

 úgy véli, hogy mivel a franchise-tevékenység szempontjából jelentős szerephez jutnak a határokon átnyúló tényezők, célszerű egységes megközelítést alkalmazni a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok uniós szintű megszüntetésére;

5.

 tudomásul veszi, hogy nemzeti szintű jogszabályokat fogadtak el a franchise-vevők védelme érdekében, azonban a hangsúly a szerződéskötést megelőző szakaszon van, hogy tájékoztatási kötelezettséget írjanak elő a franchise-adók számára; sajnálja, hogy a nemzeti rendszerek nem gondoskodnak olyan végrehajtási mechanizmusokról, amelyek hatékonyan biztosítanák a franchise-kapcsolat fenntartását;

6.

 megállapítja, hogy gyakran a franchise-vevő a gyengébb szerződő fél, különösen amikor kkv-ről van szó, mivel a franchise-modellt általában a franchise-adó fejlesztette ki, és a franchise-vevő általában pénzügyileg gyengébb, ezért kevésbé jól informált lehet, mint a franchise-adó, ennélfogva függ a franchise-adó szakértelmétől; hangsúlyozza, hogy a franchise-rendszerek erősen függenek a franchise-adó és franchise-vevő közötti együttműködéstől, figyelembe véve, hogy a franchise-rendszer függ a valamennyi fél általi megfelelő végrehajtástól is;

7.

 emlékeztet arra, hogy a franchise két, egymástól jogilag független vállalkozás közötti szerződéses kapcsolat;

8.

 hangsúlyozza, hogy a szabályozásnak fenn kellene tartania és növelnie kellene a franchise mint üzleti tevékenység iránti piaci bizalmat, mivel ez nemcsak a franchise-adókká váló mikro-, kis- és középvállalkozások esetében, hanem a franchise-vevőkké váló magánszemélyek körében is ösztönzi a vállalkozói szellemet;

9.

 azt állítja, hogy a franchise-adók mind nemzeti, mind európai szinten összeszerveződtek érdekeik képviseletére, ugyanakkor a franchise-vevőknek gyakran nincsenek ilyen, a kollektív érdekeiket védő képviseleti szervezeteik, és többnyire önálló alapon folytatják működésüket;

10.

 felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy ösztönözzék a franchise-adók, a franchise-vevők és a döntéshozók közti párbeszédet, segítsék elő a franchise-vevőket képviselő szervezetek létrehozását és gondoskodjanak arról, hogy őket is meghallgassák, amikor esetleg őket is érintő politikákat vagy jogszabályt készítenek, avégett, hogy biztosítsák a felek kiegyensúlyozottabb képviseletét, ugyanakkor hangsúlyozza, hogy az e szervezetekben betöltött tagság továbbra is opcionális marad;

11.

 hangsúlyozza, hogy továbbra is kevés az információ a franchise kiskereskedelmi ágazatban való működéséről, és felhívja a tagállamokat, hogy a Bizottsággal együttműködve lehetőség szerint jelöljenek ki a franchise-adók és a franchise-vevők előtt felmerülő problémákról való tájékozódást szolgáló kapcsolattartási pontokat, és felhívja a Bizottságot, hogy javítsa az uniós szintű adatgyűjtést, többek között az e kapcsolattartási pontokon szerzett információk alapján, és egyúttal biztosítsa az így szerzett információk bizalmas kezelését;

12.

 felszólítja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a franchise kiskereskedelmi ágazatban való működését, többek közt az esetleges tisztességtelen szerződési feltételeket vagy egyéb tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokat, és kérje fel az Eurostatot, hogy szenteljen figyelmet ennek a modellnek, amikor az ágazattal kapcsolatban gyűjt statisztikai információkat, anélkül, hogy további adminisztratív vagy egyéb terheket róna a vállalkozókra;

13.

 tudomásul veszi a franchise Európai Franchise Szövetség által kidolgozott európai etikai kódexét, amely önszabályozói alapon a franchise ágazat bevált gyakorlatai előmozdításának hatékony eszköze lehet, ugyanakkor megjegyzi, hogy a kódexet a franchise-vevők alapvetően kritizálták, rámutatva többek között arra, hogy a kódex 2016-os felülvizsgálatát megelőzően erősebben fogalmazott a franchise-adó kötelezettségvállalásai tekintetében; a megfelelő megoldás megtalálása érdekében mind a franchise-adókat, mind a franchise-vevőket mindkét oldal kiegyensúlyozott és tisztességes képviseletének biztosítására ösztönzi;

14.

 sajnálatát fejezi ki ugyanakkor amiatt, hogy a kódex az Európai Unióban működő franchise-ok csupán szűk kisebbségére vonatkozik, mivel a franchise-ok többsége sem az Európai Franchise Szövetségnek, sem azoknak az országos egyesületeknek nem tagja, amelyek elfogadták a kódexet, és számos tagállam nem rendelkezik országos franchise-szövetségekkel;

15.

 megállapítja, hogy aggodalomra ad okot az európai etikai kódexet kísérő független jogérvényesítő mechanizmus hiánya, és megállapítja, hogy néhány tagállamban a független jogérvényesítés hiánya olyan jogszabályok bevezetését eredményezte, melyek megakadályozzák és orvosolják a franchise területén megjelenő tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokat;

16.

 emlékeztet arra, hogy az etikai kódex olyan szabályrendszer, amelyet a franchise-adók a jogilag megkövetelt szabályokon felül fogadtak el; véleménye szerint az etikai kódexnek mindenkor hozzáadott értéknek kell maradnia mindenki számára, aki kész betartani ezeket a szabályokat;

17.

 úgy véli, hogy fel kell mérni az önszabályozási keret és az uniós szintű ellátási láncra irányuló kezdeményezés eredményességét, mivel a nemzeti franchise-szervezetekbeli tagság az e kezdeményezésben való részvétel előfeltétele;

18.

 véleménye szerint a franchise-megállapodásoknak teljes mértékben tiszteletben kellene tartaniuk a kiegyensúlyozott partnerség elvét, melynek értelmében a franchise-adónak és a franchise-vevőnek is észszerűen és a másikkal szemben tisztességesen kell eljárnia és a panaszokat, sérelmeket és vitákat őszinte, átlátható, észszerű és közvetlen kommunikáció útján kell megoldaniuk;

19.

 felszólítja a tagállamokat, hogy a kapcsolattartási pontokon keresztül vagy egyéb módon általuk kapott panaszokat és más releváns információkat nyújtsák be a Bizottságnak; felhívja a Bizottságot, hogy az így beérkezett információk alapján dolgozza ki a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok nem teljes jegyzékét, melyet közzé kell tenni és hozzáférhetővé kell tenni valamennyi érintett fél számára; felhívja továbbá a Bizottságot, hogy amennyiben szükséges, állítson fel szakértői platformot a kiskereskedelemben alkalmazott franchise-gyakorlatokkal, és különösen a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok módjaival kapcsolatos további tájékozódás érdekében;

20.

 rámutat különösen arra, hogy a felek szerződéses jogai és kötelezettségei egyensúlyának biztosítása érdekében konkrét elvekre van szükség, mint például a szerződéskötést megelőző egyértelmű, korrekt és átfogó tájékoztatásra, többek közt a franchise-modell teljesítményéről, mind általánosan, mind a franchise-vevő tervezett működési helye vonatkozásában célzottan, valamint a titoktartási követelményekkel kapcsolatos egyértelmű korlátokra, amelyeknek a megállapodás aláírása előtt kellő időben, írásban rendelkezésre kell állniuk, továbbá adott esetben elállási időszak bevezetésére a megállapodás aláírását követően; rámutat továbbá a franchise-adó által a franchise-vevő számára szükség esetén a megállapodás időtartama alatt biztosítandó folyamatos kereskedelmi és technikai segítségnyújtás szükségességére;

21.

 kiemeli, hogy adott esetben szakirányú kezdő képzésre van szükség, és hogy a megállapodás időtartama alatt a franchise-adónak megfelelő iránymutatást és tájékoztatást kell nyújtania a franchise-vevőnek;

22.

 emlékeztet, hogy a franchise-vevők kötelesek minden tőlük telhetőt megtenni a franchise vállalkozás növekedéséért és a franchise-hálózat közös identitásának és hírnevének fenntartásáért, és ennek érdekében kötelesek lojálisan együttműködni a hálózat valamennyi partnerével és tiszteletben tartani a franchise-modellben érintett ipari és szellemi tulajdonhoz fűződő jogokat és a versenyszabályokat;

23.

 hozzáteszi azonban, hogy a franchise-adók néha előírják a franchise-vevők számára a franchise-modellhez nem kapcsolódó termékek és szolgáltatások megvásárlását; az ilyen kötelezettséget nem szabad a franchise-vevő a franchise-hálózat közös identitásának és hírnevének fenntartásához kapcsolódó kötelezettsége részének tekinteni, és ez könnyen tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatnak minősülhet;

24.

 hangsúlyozza, hogy a nem versenyjellegű záradékokat egyértelműen kell megfogalmazni, azoknak észszerűeknek és arányosaknak kell lenniük, nem lehetnek a szigorúan szükségesnél hosszabb időtartamúak, különösen mivel a franchise-vevőnek szüksége lehet arra, hogy franchise-modelljét megváltoztassa, ha megváltozik a szomszédság és ezáltal a termékek vagy szolgáltatások iránti kereslet;

25.

 tudomásul veszi az online értékesítések kapcsán felmerülő vitákat, mivel azok egyre jelentősebb részét képezik a franchise üzleti modellnek, ugyanakkor nem terjednek ki rájuk a hagyományos franchise-megállapodások, amelyek nem veszik figyelembe azt, hogy az internetes értékesítésnek milyen hatása lehet az azokban megállapított rendelkezésekre; javasolja ezért, hogy a franchise-megállapodásokba foglalják bele az online értékesítésekkel kapcsolatos rendelkezéseket, különösen olyan esetekben, amikor a franchise-adó és a franchise-vevő erőpozíciója kiegyensúlyozatlan, különösen ha a franchise-vevő kkv;

26.

 felkéri a Bizottságot, hogy indítson nyilvános konzultációt annak érdekében, hogy elfogulatlan információkra tegyen szert a franchise-tevékenység valós helyzetéről, majd dolgozza ki a franchise kiskereskedelmi ágazatban való működésének bevált gyakorlatait tükröző nem jogalkotási iránymutatások tervezetét, különös tekintettel a legújabb technológiai és piaci fejleményekre, például az internetes értékesítésre, és legkésőbb 2018 januárjáig nyújtsa be ezeket a Parlamentnek; felkéri a Bizottságot, hogy e tekintetben készítsen elemzést a létező önszabályozási eszközökről, valamint a tagállamok jogalkotási gyakorlatairól a kiskereskedelmi ágazatbeli franchise tekintetében és eredményeit nyújtsa be a Parlamentnek a franchise-ágazat unióbeli továbbfejlesztési lehetőségeiről szóló ajánlásokkal együtt;

27.

 hangsúlyozza, hogy az Európai Parlamentnek aktívan részt kellene vennie a kiskereskedelmi ágazatbeli franchise-zal kapcsolatos valamennyi munkában, többek között a franchise-ról szóló rendeletek és irányelvek kiigazításában egy következetesebb és egységesebb szabályozási keret létrehozása érdekében;

Versenyjog

28.

 hangsúlyozza, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 101. cikke (3) bekezdésének vertikális megállapodások és összehangolt magatartások csoportjaira történő alkalmazásáról szóló, 2010. április 20-i 330/2010/EU bizottsági rendeletet (8) egységesen kell alkalmazni a tagállamokban és sajnálatát fejezi ki a rendelet alkalmazásával kapcsolatos információk hiánya miatt;

29.

 úgy véli, hogy a Bizottságnak meg kellene vizsgálnia, hogy e rendelet eredményességét nem ássa-e alá annak nem egységes alkalmazása a tagállamokban, és hogy összhangban van-e a legújabb piaci fejleményekkel, különösen a szerződéskötés után mentesítést élvező záradékokkal és beszerzési feltételekkel;

30.

 úgy véli, hogy a Bizottságnak meg kellene vizsgálnia, hogy a versenyhatóságok európai hálózata keretében működő értékelési mechanizmuson keresztül milyen mértékben lehetne javítani a rendelet alkalmazását; hangsúlyozza, hogy a Bizottság következetlen nyomonkövetési tevékenysége megakadályozza a határokon átnyúló kiskereskedelmi tevékenységet, és nem teremt egyenlő versenyfeltételeket az egységes piacon;

31.

 úgy véli, hogy a rendelet jobb nemzeti szintű végrehajtása javítaná az értékesítést, növelné más tagállamok vállalkozásainak piacra jutását, és végső soron kedvezőbb ajánlatot biztosítana a végső fogyasztók számára;

32.

 úgy véli, hogy a Bizottságnak minden tagállamban elemeznie kellene a versenyjog nem szándékolt hatásait is;

33.

 ösztönzi a Bizottságot, hogy indítson nyilvános konzultációkat és a Parlamentet tájékoztassa a csoportmentességről szóló jövőbeli rendelet alapjául szolgáló modell alkalmasságáról;

34.

 felhívja a Bizottságot, hogy biztosítsa a franchise területén adókedvezményeken keresztül nyújtott jogellenes állami támogatások visszaszerzését is, és legyen határozott a folyamatban lévő vizsgálatok lefolytatása terén; hangsúlyozza továbbá, hogy a feltételes adómegállapítások vonatkozásában az EU-nak világosabb jogszabályokra van szüksége; felhívja a Bizottságot, hogy az egységes piacon a tisztességes verseny biztosítása érdekében orvosolja a franchise terén megjelenő esetleges jogsértéseket;

35.

 felhívja a Bizottságot, hogy korrigálja a piaci hiányosságokat és a franchise területén biztosítsa az adókijátszás és az adókikerülés elleni eredményes küzdelmet;

36.

 felszólítja a Bizottságot annak ellenőrzésére, hogy szükség van-e a rendelet felülvizsgálatára, és ezzel kapcsolatban vizsgálja meg a következőket és tájékoztassa a Parlamentet az alábbiakról: (1) a franchise működésére irányuló horizontális megközelítés hatása; (2) a rendeletben elfogadott franchise-modell tükrözi-e a valós piaci helyzetet; (3) az úgynevezett „megengedett vertikális korlátozások” – azaz azok a feltételek, amelyek mellett egyes áruknak vagy szolgáltatásoknak a franchise-vevők által történő megvásárlása, értékesítése vagy viszonteladása történik – mennyire arányosak és vannak-e negatív hatásaik a piacra és a fogyasztókra; (4) milyen új kihívásokkal kell szembenézniük a franchise-adóknak és a franchise-vevőknek az e-kereskedelem terén, és a digitalizáció terén általában; valamint (5) gyűjtsön az új tendenciákra és piaci fejleményekre vonatkozó piaci információkat a hálózatépítés és a technológiai fejlődés terén;

37.

 felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja felül a rendelet tagállami végrehajtására vonatkozó szabályokat, miközben ennek megfelelően arányosan módosítani kellene a rendelet alkalmazását, céljának megvalósítása érdekében;

o

o o

38.

 utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1)  HL C 468., 2016.12.15., 140. o.

(2)  Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0250.

(3)  IP/A/IMCO/2015-05, PE 578.978.

(4)  IP/A/IMCO/2016-08, PE 587.317.

(5)  PE 587.325.

(6)  „A franchise szabályozási keretének jogi szempontja és kihívásai az EU-ban” című, az IMCO bizottság megbízásából készült 2016. szeptemberi tanulmány, 12. o.

(7)  „Az élelmiszer-ellátási lánc vállalkozások közötti, tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatainak kezelése”, COM(2014)0472.

(8)  HL L 102., 2010.4.23., 1. o.

Top