16.3.2018   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 101/79

—

tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 4. és 13. cikkére,

—

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 107., 108., 113., 115. és 116. cikkére,

—

tekintettel az egy feltételes adómegállapításokkal és jellegükben vagy hatásukban hasonló egyéb intézkedésekkel foglalkozó különbizottság (TAXE 2) felállításáról, annak hatásköreiről, létszámáról és megbízatásának időtartamáról szóló, 2015. december 2-i határozatára (1),

—

tekintettel az Oknyomozó Újságírók Nemzetközi Konzorciuma (ICIJ) által a luxemburgi feltételes adómegállapításokról és más káros gyakorlatokról nyilvánosságra hozott tényekre, amelyek „LuxLeaks” néven váltak ismertté,

—

tekintettel az Oknyomozó Újságírók Nemzetközi Konzorciuma (ICIJ) által az offshore vállalkozások igénybevételéről feltárt tényekre, amelyek „panamai dokumentumok” néven váltak ismertté, és különösen a 2016. május 9-én közzétett dokumentumokra,

—

tekintettel a G7, G8 és G20 által a nemzetközi adózási kérdésekben tartott különböző csúcstalálkozókra, különösen a 2016. május 26–27-i ize-simai csúcstalálkozóra, valamint a G20 pénzügyminisztereinek és jegybankelnökeinek 2016. április 14–15-én Washingtonban tartott ülésének eredményeire,

—

tekintettel az ENSZ Közgyűlése által 2015. július 27-én az addisz-abebai cselekvési menetrendről elfogadott határozatra,

—

tekintettel a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) „G20/OECD vállalatirányítási elvek” című, 2015. november 30-i jelentésére,

—

tekintettel az Ecofin Tanácsnak a multinacionális vállalatok tevékenységeire vonatkozó adózási információk cseréjéről és a vállalkozások adózásával kapcsolatos magatartási kódexről szóló, 2016. március 8-i, a társasági adózásról, az adóalap-erózióról és a nyereségátcsoportosításról szóló, 2015. december 8-i, a vállalkozások adózásáról szóló, 2014. december 9-i és az adópolitikáról szóló, 1997. december 1-jei következtetéseire, valamint az Ecofin panamai dokumentumokról szóló, 2016. április 22-i nem hivatalos megbeszélésével kapcsolatos tájékoztatóra,

—

tekintettel a közigazgatási együttműködésről szóló irányelv (2) módosításáról szóló, 2015. december 8-i tanácsi irányelvre (3),

—

tekintettel az EK–Szerződés 93. cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1999. március 22-i 659/1999/EK tanácsi rendeletre (4),

—

tekintettel a tagállamok illetékes hatóságainak a közvetlen adózás és a biztosítási díjak adózása területén történő kölcsönös segítségnyújtásáról szóló, 1977. december 19-i 77/799/EGK tanácsi irányelvre (5),

—

tekintettel a pénzügyi rendszerek pénzmosás vagy terrorizmusfinanszírozás céljára való felhasználásának megelőzéséről szóló, 2015. május 20-i (EU) 2015/849 európai parlamenti és tanácsi irányelvre (6),

—

tekintettel a Bizottság 2016. március 16-i közös ellenőrző jelentésére, amely a társaságiadó-politikák Európai Unión belüli átláthatóvá tételéről, összehangolásáról és közelítéséről szóló európai parlamenti állásfoglalásra, valamint a feltételes adómegállapításokról és jellegükben vagy hatásukban hasonló egyéb intézkedésekről szóló európai parlamenti állásfoglalásra adott válaszra,

—

tekintettel a 2013/34/EU irányelvnek a társaságiadó-információk egyes vállalkozások és fióktelepek általi közzététele tekintetében történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló bizottsági javaslatra (COM(2016)0198) (a CbCR javaslat),

—

tekintettel a Bizottság adókikerülés elleni kezdeményezéscsomagra irányuló javaslatára, amely egy bevezető közleményből (7), az adókikerülés elleni tanácsi irányelvből (8), a közigazgatási együttműködésről szóló irányelv felülvizsgálatáról szóló tanácsi irányelvre irányuló javaslatból (9), az adóegyezményekre vonatkozó ajánlásból (10) és az agresszív adótervezésről szóló ajánlásból áll (11),

—

tekintettel a közös konszolidált társaságiadó-alapról (KKTA) szóló tanácsi irányelvre irányuló 2011-es bizottsági javaslatra (COM(2011)0121), és a Parlament arra vonatkozó, 2012. április 19-i állásfoglalására (12),

—

tekintettel a vállalkozások adózásával kapcsolatos magatartási kódexről szóló, a Tanács és a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői által 1997. december 1-jén elfogadott állásfoglalásra (13), valamint a vállalkozások adózására vonatkozó magatartási kódexszel foglalkozó csoport Tanácsnak készített rendszeres jelentéseire,

—

tekintettel az EU és a Monacói Hercegség között az adózás átláthatóságáról szóló, 2016. február 22-én parafált megállapodásra,

—

tekintettel az EU és az Andorrai Hercegség között 2016. február 12-én aláírt megállapodásra,

—

tekintettel az EU és a San Marino Köztársaság által a megtakarításokból származó jövedelem adóztatásáról 2015. december 8-án aláírt megállapodásra,

—

tekintettel az EU és a Liechtensteini Hercegség által a számlainformációk automatikus cseréjéről 2015. október 28-án aláírt megállapodásra,

—

tekintettel az EU és a Svájci Államszövetség által az adójogszabályok betartásának javításáról 2015. május 27-én aláírt adózási megállapodásra,

—

tekintettel a Jersey és az Egyesült Királyság között 2015. november 30-án létrejött aktualizált megállapodásra, valamint a Jersey és az Egyesült Királyság közötti, kettős adóztatás elkerüléséről szóló megállapodás 2. bekezdésének értelmezéséről szóló álláspontváltozásra,

—

tekintettel az információcsere tekintetében a 2009. évi megállapodással módosított és 2009. november 27-től hatályos, Guernsey és az Egyesült Királyság között 2009. január 20-án aláírt kettős adóztatás elkerüléséről szóló megállapodásra,

—

tekintettel a 2007/36/EK irányelvnek a hosszú távú részvényesi szerepvállalás ösztönzése, valamint a 2013/34/EU irányelvnek a vállalatirányítási nyilatkozat egyes elemei tekintetében történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról szóló, 2015. július 8-i európai parlamenti jogalkotási álláspontra (14),

—

tekintettel a Bizottságnak szóló ajánlásokkal a társaságiadó-politikák Európai Unión belüli átláthatóvá tételéről, összehangolásáról és közelítéséről szóló, 2015. december 16-i állásfoglalására (15),

—

tekintettel a feltételes adómegállapításokról és jellegükben vagy hatásukban hasonló egyéb intézkedésekről szóló, 2015. november 25-i állásfoglalására (16),

—

tekintettel az adókikerülésről és az adócsalásról mint a fejlődő országok kormányzása, szociális védelme és fejlődése számára jelentett kihívásról szóló, 2015. július 8-i állásfoglalására (17),

—

tekintettel a nemzeti parlamentekben, különösen az Egyesült Királyság parlamentjének alsóházában (House of Commons), az Egyesült Államok szenátusában (Senate), az ausztrál szenátusban és a francia nemzetgyűlésben és szenátusban az adókikerülésről és az adócsalásról tartott különféle parlamenti meghallgatásokra és azt követő jelentésekre,

—

tekintettel az Európa Tanács visszaélést bejelentő személyek védelméről szóló, 2014. április 30-i CM/Rec(2014)7. számú ajánlására,

—

tekintettel az Antoine Deltour, Raphaël Halet és Édouard Perrin elleni, az úgynevezett „LuxLeaks” dokumentumok közzétételében betöltött szerepük miatti, luxemburgi bírósági tárgyalásra,

—

tekintettel a Fiat (18), a Starbucks (19), valamint a többletnyereségre vonatkozó belgiumi feltételes adómegállapítás tekintetében a Bizottság által az állami támogatásról hozott határozatokra (20), továbbá a McDonalds-ot, az Apple-t és az Amazont érintő, állami támogatással kapcsolatos vizsgálatok megkezdésére vonatkozó határozatokra,

—

tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

—

tekintettel a feltételes adómegállapításokkal és jellegükben vagy hatásukban hasonló egyéb intézkedésekkel foglalkozó különbizottság (TAXE 2) jelentésére (A8-0223/2016),

A.

mivel az Oknyomozó Újságírók Nemzetközi Konzorciuma (ICIJ) által nyilvánosságra hozott, a„panamai dokumentumok” és a „LuxLeaks” által feltárt információk rámutattak arra, hogy az EU-nak és a tagállamoknak sürgősen fel kell lépniük egyrészt az adócsalással, az adókikerüléssel és az agresszív adótervezéssel szemben, másrészt nemcsak a tagállamok közötti, hanem nemzetközi szintű fokozottabb együttműködés és átláthatóság érdekében méltányosabb adórendszerek létrehozására az adórendszerek igazságosabbá tételével és annak biztosításával, hogy a társasági adó megfizetésére az értékteremtés helyszínén kerüljön sor;

B.

mivel az adócsalás és az adókikerülés mértékét a Bizottság évente 1 billió euróra becsüli (21), miközben az OECD becslései szerint (22) a bevételkiesés globális szinten a teljes társaságiadó-bevétel 4–10 %-át teszi ki, ami 2014-es szinten évente 75–180 milliárd eurót jelent; mivel ezek csupán óvatos becslések; mivel nyilvánvaló, hogy ezek a gyakorlatok milyen negatív hatást gyakorolnak a tagállamok költségvetésére és polgáraira és alááshatják a demokráciába vetett bizalmat; mivel az adócsalás, az adókijátszás és az agresszív adótervezés erodálja a tagállamok adózási bázisát, és ezáltal az adóbevételek kieséséhez vezet, ami gyengíti a gazdaságokat és szűkíti a kormányok mozgásterét a közszolgáltatások, beruházások és szociális biztonság tekintetében;

C.

mivel elfogadhatatlan, hogy a kölcsönös ellenőrzés alá tartozó költségvetési kereten belül egy adott tagállamon belüli adókötelezettségből származó forrásokat valójában egy másik tagállamban tisztességtelen és agresszív adótervezés révén szednek be;

D.

mivel a fejlődő országokat aránytalan mértékben érinti a társaságiadó-kikerülés, amely a becslések szerint évi 100 milliárd dollár (23) összegű adóbevételkiesést idéz elő, ezáltal megfosztja őket a legalapvetőbb szolgáltatások finanszírozásához nélkülözhetetlen forrásoktól és árt az EU fejlesztési együttműködési politikáinak;

E.

mivel a „panamai dokumentumok” felhívták a figyelmünket arra, hogy az adókikerülés problémája túlmutat a multinacionális vállalatokon, szorosan kapcsolódik bűncselekményekhez, és hogy becslések szerint az offshore vagyon 10 billió dollárra tehető;

F.

mivel a G20-ak vezetői 2009 áprilisában intézkedéseket hoztak és konkrétan felkérték az offshore térségeket, hogy írjanak alá legalább 12 információcseréről szóló szerződést annak érdekében, hogy véget vessenek a banktitok korszakának; mivel közgazdászok komolyan kétségbe vonták ezen intézkedések eredményességét, mivel ezek a szerződések csak a bankbetétek adóparadicsomok közötti áthelyezését, nem pedig a pénzeszközök jelentős visszatelepítését eredményezték (24); mivel a pénzügyi átláthatóság növelésére irányuló legújabb nemzetközi törekvések ellenére nincs látható jele annak – legalábbis 2014-ig –, hogy az offshore joghatóságú területeken történő portfólióbefektetések csökkennének; mivel még túl korai értékelni, hogy az automatikus adóügyi információcsere (a közös adatszolgáltatási standard) alkalmazása változtat-e ezen a tendencián;

G.

mivel a Nemzetközi Fizetések Bankja által nyújtott információk szerint 2008 és 2015 között az offshore központokban elhelyezett külföldi betétek évente átlagosan 2,81 %-kal nőttek, míg a világ többi részén csak 1,24 %-kal (25); mivel a külföldi betétek szempontjából legfontosabb pénzügyi offshore központok a Kajmán-szigetek (663 milliárd USD), Luxemburg (360 milliárd USD), Svájc (137 milliárd USD), Hongkong (125 milliárd USD), Szingapúr (95 milliárd USD), Bermuda (77 milliárd USD), Panama (67 milliárd USD), Jersey (58 milliárd USD) és a Bahama-szigetek (55 milliárd USD); mivel az elmúlt néhány évben az európai adóparadicsomokban, például Andorrában, Gibraltáron, Liechtensteinben és Svájcban a külföldi betétek csökkenése vagy stagnálása figyelhető meg, ami alapján feltételezhető az offshore tevékenységek más joghatósági területre való áthelyezése és az, hogy az egyre növekvő számú, adóügyi információval kapcsolatos kétoldalú megállapodások következtében átalakulóban van az offshore ágazat;

H.

mivel becslések szerint az offshore pénzügyi központokba irányuló beruházások 2015-ben 72 milliárd dollárt tettek ki (26) és az utóbbi években nőttek a fejlődő országokban és az átalakuló gazdaságokban letelepedett multinacionális vállalatoktól származó, időnként a tőke körbeáramoltatásával („round-tripping”) megvalósított beruházások formájában megjelenő egyre több forrás miatt; mivel az offshore beruházások többségét a különleges célú gazdasági egységekbe irányuló beruházások teszik ki; mivel 2015-ben Luxemburg volt az elsődleges fogadója a különleges célú gazdasági egységekkel kapcsolatos beruházásoknak, mivel Hollandiában is különösen magas volt a különleges célú gazdasági egységekkel kapcsolatos beruházások aránya 2015-ben; mivel az, hogy továbbra is vannak olyan pénzáramlások, amelyeket offshore pénzügyi mechanizmusokon keresztül bonyolítanak le, felhívja a figyelmet arra, hogy nagyobb koherenciát kell kialakítani az adó- és beruházási politikák között európai és globális szinten is;

I.

mivel 2016 áprilisában az OECD ismét megbízatást kapott arra, hogy hozza létre a nem együttműködő országok és területek feketelistáját; mivel a Bizottság az adóparadicsomok azonosítására vonatkozó kritériumok meghatározása során elismerte, hogy nemcsak az átláthatósággal és az együttműködéssel kapcsolatos kritériumok vizsgálata fontos, hanem a káros adórendszereké is;

J.

mivel a kis- és középvállalkozások (kkv-k) a legfontosabb munkahelyteremtők Európában, hiszen az elmúlt öt évben az összes új munkahely 85 %-át hozták létre Európában (27); mivel tanulmányok kimutatták (28), hogy a több országban jelen levő vállalatok átlagosan 30 %-kal kevesebb adót fizetnek, mint a csak egy országban működő vállalkozások; mivel ez súlyosan torzítja a versenyt, munkahelyek és az egyenlőség elvesztéséhez vezet az Unióban, és akadályozza a fenntartható növekedést;

K.

mivel a Bizottság úgy határozza meg az agresszív adótervezést, hogy az az adófizetési kötelezettség csökkentése céljából kihasználja az adórendszer jogi alakiságaiból fakadó előnyöket, illetve a két vagy több adórendszer közötti eltéréseket; mivel a Bizottság elismeri, hogy az agresszív adótervezésnek sokféle formája lehet, aminek következtében az adójogszabályokat nem a jogalkotó szándéka szerint alkalmazzák; mivel az agresszív adótervezés fő formái közé az adósságátcsoportosítás, az immateriális javak és a szellemi tulajdon birtoklási helyének megállapítása, a stratégiai transzferárazás, a hibrid struktúrák és az offshore hitelek tartoznak; mivel a különbizottság által meghallgatott vállalatok javarészt megismételték, hogy sok adót fizetnek és magatartásuk jogszerű; mivel eddig a vállalatoknak csupán kis százaléka ismerte el nyilvánosan, hogy a társaságiadó-kikerülés kiemelten kezelendő probléma;

L.

mivel a határokon átnyúló vállalati befektetések közel egyharmadát offshore pénzügyi konstrukciókon keresztül bonyolítják le; mivel a Bizottság megállapítja, hogy az Európai Unióban a nyereségátcsoportosítás 72 %-a tarnszferárazáson és a szellemi tulajdon birtoklási helyének adójogi szempontú megállapításán keresztül történik, és hogy az egyéb nyereségátcsoportosítási stratégiák közé tartozik az adósságátcsoportosítás (29);

M.

mivel a kétoldalú adóegyezmények elosztják az adókivetési jogokat a forrásországok és a székhely szerinti országok között; mivel a forrásországok a tényleges gazdasági tevékenységből származó jövedelem megadóztatására kapnak jogot, feltéve, hogy állandó telephely található a forrásországokban, a székhely szerinti országok pedig passzív jövedelem, például osztalékok, jogdíjak és kamatok megadóztatására kapnak jogot; mivel az adókivetési jogok ilyen jellegű megosztása alapvető az agresszív adótervezési rendszerek megértéséhez;

N.

mivel a számviteli eljárás abból áll, hogy a vállalat pénzügyi helyzetét úgy mutatják ki, hogy a bevételeket és a kiadásokat, a nyereséget és veszteséget abban a naptári időszakban vetik össze, amikor keletkeztek, nem pedig abban az időszakban, amikor a pénzforgalom ténylegesen megvalósul; mivel ha az adóköteles jövedelem az egyik országból vagy területről a másikba kerül át, és mindegyik másképpen kezeli azt, fennáll az eltérések kihasználásának lehetősége; mivel annak ellenére, hogy a jogdíjfizetés üzleti célokból indokolt lehet megfelelő fiskális koordináció nélkül, és mivel valamely országban kedvező adóelbánásban részesülhet, ami más országokban adózási bázisának eróziójához vezet;

O.

mivel a világkereskedelem 60 %-át csoporton belül bonyolítják le, és erre ezért transzferárazási módszereket alkalmaznak; mivel a nyereségátcsoportosítás 70 %-a a transzferárazáson keresztül történik;

P.

mivel az adópolitikák konvergenciáját a káros adózási gyakorlatok fokozottabb ellenőrzésének és kivizsgálásának kell kísérnie; mivel a Bizottság új hivatalos vizsgálatokat indított a multinacionális vállalatok adóügyi megítélésével kapcsolatban; mivel az adópolitikai intézkedéseknek az állami támogatás szempontjából történő értékelése olyan megközelítés, amely az utóbbi időben nagyobb jelentőségű lett; mivel további átgondolásra és intézkedésekre van szükség az adózás és a verseny közötti kölcsönhatás jobb megértése és kezelése érdekében; mivel a Bizottságnak lehetősége van arra, hogy válogatás nélkül és nem részrehajló módon kivizsgálja a kedvezményes adóztatáson keresztüli jogtalan állami támogatások minden feltételezett esetét; mivel az A8-0223/2016 jelentés elfogadásának időpontjában a Bizottság által állami támogatási ügyekben indított vizsgálatok közül több is még folyamatban volt; mivel egyes tagállamok eljárást kezdeményeztek néhány multinacionális vállalattal szemben a hiányzó összegek visszatérítésére; mivel csak egyes tagállamok végezték el belső adópolitikájuk átgyűrűző hatásának elemzését, hogy megvizsgálják a fejlődő országokra gyakorolt hatásokat;

Q.

mivel a jól megtervezett, megfelelő és összehangolt módon végrehajtott szabályozás az agresszív adózás elleni legjobb eszköz;

R.

mivel a Parlament találkozókat tartott Andorra, Liechtenstein, Monaco, Guernsey és Jersey kormányainak képviselőivel; mivel a Kajmán-szigetek képviselői csak a koordinátorok ülésén jelentek meg, a különbizottság hivatalos meghallgatásán nem; mivel a Man-sziget visszautasította a felkérést, hogy jelenjen meg a különbizottság előtt, helyette írásbeli hozzászólást küldött;

S.

mivel egyes adójogrendszerek tevőlegesen közreműködnek a multinacionális vállalatok agresszív adópolitikájának megtervezésében, amelyek így kikerülik az adózást; mivel néhány adójogrendszerben a társasági adó mértéke 0 % vagy ahhoz közeli érték; mivel a különböző adórendszerek összetettsége miatt nincs átláthatóság, ami világszinten káros hatást fejt ki;

T.

mivel ezek a joghatóságok mind kötelezettséget vállaltak arra, hogy 2017-ig bevezetik az automatikus információcserét, kivéve Andorrát és Monacót, ahol 2018-ban kerül erre sor; mivel fontos nyomon követni azt, hogy bevezettek-e már tényleges jogalkotási változásokat annak biztosítására, hogy 2017-től hatékony automatikus információcsere működjön;

U.

mivel a joghézagok, a nem hatékony információcsere, általánosabban pedig az ellenőrzési követelmények be nem tartása, a végső haszonhúzókkal kapcsolatos információk hiánya és a banki titoktartással kapcsolatos jogszabályok fokozatos megszüntetése ellenére fennálló vállalati és banki titoktartás akadályozzák az adókijátszás és adókikerülés felszámolását; mivel e gyakorlatok átláthatatlanságát a pénzügyi szektor néhány adóalanya agresszív adózási gyakorlatok céljából használja ki; mivel a már létező kétoldalú adóegyezményeken túl az országok közötti automatikus információcserére irányuló kezdeményezéseket csak nemrégiben vezették be; mivel hatékony végrehajtás nélkül a rendszerek gyengesége bátorítani fogja az adócsalást és az adókikerülést;

V.

mivel egyes EU-n belüli és azon kívüli adójogrendszerek a folyamatban lévő globális kezdeményezések ellenére és annak ellenére sem hajlandók megreformálni adórendszereiket, hogy néhányukat bevonták az OECD munkájába;

W.

mivel az Andorra, Guernsey, Jersey, Liechtenstein és Monaco részvételével megszervezett meghallgatások (lásd az 1. mellékletet) azt mutatták, hogy az offshore vállalkozások nyilvántartásba vételének feltételei és az e tekintetben szolgáltatandó információk joghatóságonként eltérőek; mivel a kezelt vagyon, az alapítványok és a vállalatok végső haszonhúzóira vonatkozó teljes körű információkat néhány ilyen joghatóság hivatalos adóhatóságai nem ismerik vagy nem gyűjtik, illetve nem teszik a nyilvánosság számára hozzáférhetővé; mivel Andorra, Liechtenstein, Monaco, San Marino és Svájc információcserére vonatkozó megállapodást írt alá az EU-val; mivel a Csatorna-szigetek képviselői megállapodásokat írtak alá az Egyesült Királysággal, és kijelentették, hogy készek hasonló megállapodásokat kötni a többi tagállammal;

X.

mivel néhány ország és terület hatályos jogszabályai nem biztosítják a felelősségteljes kormányzást, illetve nem tartják be az átláthatósággal és az együttműködéssel kapcsolatos nemzetközi normákat;

Y.

mivel ezen adójogrendszerek némelyike a tagállamok függő vagy társult területei, és ezért – még ha önkormányzattal is rendelkeznek – részben a nemzeti és európai jogszabályok vonatkoznak rájuk; mivel a tagállamoknak ezért mérlegelniük kell jogszabályok bevezetését annak biztosítása érdekében, hogy társult és függő területeik megfeleljenek a legszigorúbb előírásoknak;

Z.

mivel néhány tagállam saját listát állított össze a nem együttműködő országokról és területekről és/vagy az „adóparadicsomok” vagy a „privilegizált adójogrendszerek” lényegi meghatározásairól; mivel nagy különbségek vannak e listák között azt illetően, hogy miként határozzák meg, illetve értékelik a nem együttműködő joghatóságokat vagy adóparadicsomokat; mivel az OECD nem együttműködő joghatóságokról készített listája nem felel meg a céljának; mivel a Bizottság a 2015. június 17-i adóügyi kezdeményezéscsomagban közzétette a nem együttműködő joghatóságok listáját, amelyet a közös nevező elve szerint a meglévő nemzeti listák alapján készített el; mivel annak ellenére, hogy erre sürgősen szükség lenne, még mindig nincs közös uniós meghatározás és lista a nem együttműködő joghatóságokról; mivel az említett listák egyike sem tartalmaz világos, mérhető és teljes körű kritériumokat arra vonatkozóan, hogy az egyes joghatóságok mennyire titoktartóak;

AA.

mivel néhány pénzügyi intézmény, valamint könyvvizsgáló vagy jogi cég közvetítőként szerepet játszott olyan komplex jogi struktúrák létrehozásában, amelyek a multinacionális vállalatok által alkalmazott agresszív adótervezési rendszereket eredményeztek, ahogy azt a „LuxLeaks” és a „panamai dokumentumok” is bizonyították; mivel a joghézagok, az eltérések és a tagállamok közötti koordináció, együttműködés és átláthatóság hiánya olyan környezetet teremt, amely elősegíti az adócsalást; mivel a pénzügyi intézmények mindazonáltal kulcsfontosságú és nélkülözhetetlen szövetségesek az adócsalás elleni küzdelemben a rendelkezésükre álló számla- és a tényleges tulajdonosokra vonatkozó információk miatt, és mivel ezért rendkívül fontos, hogy teljes mértékben és hatékonyan együttműködjenek az ilyen információk megosztásában;

AB.

mivel az e vizsgálatra rendelkezésre álló idő alatt számos olyan adóbotrány pattant ki, amelyekben bankok is érintettek voltak; mivel a pénzügyi intézmények különböző agresszív adótervezési rendszereket használhatnak, hogy támogassák ügyfeleiket az adócsalásban és adókikerülésben; mivel a bankok a piacon eljárhatnak az ügyfeleik nevében, és az adóhatóságok előtt azt állíthatják, hogy ők ezeknek az ügyleteknek a haszonhúzói, ami ahhoz vezet, hogy az ügyfelek jogtalanul hasznot húznak a bankok számára bankstátuszuk vagy illetőségük alapján nyújtott adókedvezményekből; mivel az agresszív adótervezés megtervezésében és végrehajtásában a bankok (különösen a befektetési banki műveleteket végzők) kettős szerepet játszanak: egyrészt agresszív adótervezést dogoznak ki ügyfeleik számára, gyakran pénzügyi termékeket, például hiteleket, származtatott pénzügyi eszközöket, repóügyleteket vagy tőkéhez kötött eszközöket használva fel ehhez, másrészt pedig maguk is agresszív adótervezést folytatnak a saját bankközi és saját számlás pénzügyi ügyleteiken keresztül;

AC.

mivel a különbizottság előtt megjelenő bankok hivatalosan tagadták, hogy bármilyen formában adócsalást vagy adókikerülést tanácsoltak volna ügyfeleiknek, és tagadták, hogy e célból kapcsolatot tartanának fenn könyvvizsgáló és jogi cégekkel;

AD.

mivel néhány nagy pénzügyi intézmény jelentős számú leányvállalatot alapított különleges adójogrendszerekben, illetve azokban a joghatóságokban, ahol alacsony vagy nagyon alacsony a társasági adó mértéke, annak érdekében, hogy vállalati és magánügyfeleik javára, vagy saját maguk előnyére kikerüljék az adót; mivel számos pénzügyi intézmény nemrégiben bezárta néhány fiókját ezekben a joghatóságokban; mivel az Egyesült Államokban számos pénzügyi intézményt pereltek be adócsalás vagy pénzmosás miatt, ami jelentős pénzbírság megfizetéséhez vezetett, de az Európai Unióban nagyon kevés büntetőeljárás indult;

AE.

mivel a bankok versenypiacon működnek, ami ösztönzi őket arra, hogy adózásilag vonzó rendszereket népszerűsítsenek az új ügyfelek bevonása és a meglévők kiszolgálása érdekében; mivel a bankok alkalmazottai gyakran hatalmas nyomás alatt vannak, hogy érvényesítsék az ügyfeleik adócsalást és adókikerülést lehetővé tevő szerződéseit, azt kockáztatva, hogy elbocsátják őket, ha ezt nem teszik meg; mivel összeférhetetlenség és „forgóajtó-jelenség” áll fenn a bankok és a tanácsadó cégek vezető tisztviselői, illetve az adóhatóságok képviselői között; mivel az adóhatóságok nem mindig rendelkeznek kellő hozzáféréssel a bankok ellenőrzésére és az adócsalási esetek észlelésére szolgáló információkhoz és eszközökhöz;

AF.

mivel fontos elismerni, hogy nem mindegyik komplex strukturált pénzügyi ügyletet kötik meg adózási célzattal, és a jellemzően adózási célt szolgáló termékek az összes komplex strukturált pénzügyi ügyletnek csak egy kis részét teszik ki; mivel azonban az agresszív adótervezési ügyletekben érintett összegek nagyon magasak lehetnek, hiszen egyetlen ügylet néha milliárd eurós nagyságrendű forrásokat érint, és 100 millió eurós nagyságrendű adókedvezményt jelent (30); mivel az adóhatóságokat foglalkoztatja az agresszív adótervezési célokra használt komplex strukturált pénzügyi ügyletek átláthatatlansága, különösen ha e megállapodások különálló részeit különböző adójogrendszerekben hajtják végre;

AG.

mivel az uniós hitelintézetekre már országonkénti nyilvános jelentéstételi követelmények vonatkoznak a tőkekövetelményekről szóló irányelv (CRD IV) alapján; mivel meg kell jegyezni, hogy voltak bizonyos hiányosságok ezekben az országonkénti jelentésekben, és hogy foglalkozni kell a hiányosságokkal; mivel a különbizottság előtt megjelent pénzügyi intézmények közül egy sem emelt érdemi kifogást a közzétételi követelményekkel szemben; mivel némelyikük egyértelműen kijelentette, hogy helyesli ezt a követelményt, és támogatja, hogy az egy globális szabállyá váljon;

AH.

mivel a pénzügyi intézmények bizonyos dokumentumaival kapcsolatos országonkénti jelentések jelentős ellentmondásokat mutattak a pénzügyi intézmények által a tengeren túli területeken kívüli joghatóságokban elért teljes nyereség és a tevékenységük, az általuk befizetett adó összege és az ugyanezekben a joghatóságokban foglalkoztatott munkavállalók száma között; mivel ugyanezek a jelentések azt is feltárták, hogy nem egyeznek meg azok a területek, ahol a pénzügyi intézmények és alkalmazottaik működnek, és azok, ahonnan nyereségre tesznek szert;

AI.

mivel a különbizottság meghallgatásán megjelent bankok és multinacionális vállalatok nem válaszolták meg teljes körűen a képviselők valamennyi kérdését, és így néhány felvetett probléma megválaszolatlan vagy körvonalazatlan maradt; mivel e bankok és multinacionális vállalatok némelyike az eljárás egy későbbi szakaszában írásbeli hozzászólást küldött (lásd a 2. mellékletet);

AJ.

mivel a szellemi tulajdonhoz, szabadalmakhoz és a kutatás-fejlesztéshez (K+F) kapcsolódó rendszereket Unió-szerte széles körben alkalmazzák; mivel a multinacionális vállalatok ezeket arra használják, hogy fiktív módon csökkentsék teljes adó-hozzájárulásukat; mivel az OECD adóalap-erózióval és a nyereségátcsoportosítással kapcsolatos cselekvési tervének (BEPS) 5. intézkedése megemlíti a „módosított nexus módszert”; mivel a magatartási kódexszel foglalkozó csoportnak az is feladata, hogy elemezze és hatékonyan felügyelje ezeket a gyakorlatokat a tagállamokban;

AK.

mivel a magatartási kódexszel foglalkozó csoport megvizsgálta a szabadalmi adókedvezmények rendszerét, de nem fejezte be az egyes rendszerekkel kapcsolatos vizsgálatát; mivel az OECD adóalap-erózióval és nyereségátcsoportosítással szembeni cselekvési tervének 5. intézkedése megemlíti a „módosított nexus módszert” mint a K+F ösztönzők nyújtására vonatkozó új standardot; mivel a magatartási kódexszel foglalkozó csoportban a tagállamok megegyeztek abban, hogy nemzeti jogukban 2015-től végrehajtják a „módosított nexus módszert”; mivel azzal is egyetértenek, hogy a szabadalmi adókedvezmények meglévő rendszereit 2021-re meg kell szüntetni; mivel a tagállamok komoly késésben vannak a „módosított nexus módszer” nemzeti szintű végrehajtása tekintetében;

AL.

mivel a Bizottság több tanulmánya is egyértelműen azt mutatja, hogy a szabadalmi adókedvezmény és a K+F közötti kapcsolat gyakran önkényes és/vagy mesterséges; mivel ez a következetlenség ahhoz a feltételezéshez vezethet, hogy ezeket a rendszereket az esetek többségében adókikerülés céljából hozták létre és használták; mivel a K+F, főként a szabadalmi adókedvezmények által termelt jövedelemre nyújtott adóösztönzők, gyakran az adóbevételek jelentős csökkenését eredményezik valamennyi kormány számára, beleértve azokat is, amelyek ilyen politikában vesz részt; mivel jobban meg kellene vizsgálni, hogyan lehetne a leghatékonyabban ösztönözni a nagyon is szükséges kutatás-fejlesztést az Unióban anélkül, hogy az káros adózási gyakorlatokat eredményezne; mivel az OECD és a Nemzetközi Valutaalap (IMF) is több alkalommal megerősítette, hogy úgy gondolják, hogy a szabadalmi adókedvezmények nem tekinthetők megfelelő eszköznek a K+F ösztönzésére;

AM.

mivel a szabadalmi adókedvezmények káros adózási gyakorlatokban betöltött központi szerepét eredetileg a Parlament korábbi különbizottságának Hollandiában és az Egyesült Királyságban végzett tényfeltáró megbízatása során figyelték meg, majd a ciprusi küldetés során erősítették meg; mivel hasonló rendszerek léteznek más tagállamokban is;

AN.

mivel különösen égető probléma merül fel amiatt, hogy a tagállamok között semmilyen harmonizált megközelítés sincs a kimenő kifizetésekkel kapcsolatban; mivel ebben a jelenlegi összehangolatlan keretben joghézagokat teremt azoknak a helyzeteknek az együttes fennállása, hogy az anya-és leányvállalatokról szóló irányelv és a kamatokról és jogdíjakról szóló irányelv megszünteti a forrásadóztatást, néhány tagállamban pedig nem vetnek ki forrásadót a kimenő osztalék-, licencdíj- és jogdíjkifizetésekre, és így a nyereség anélkül hagyhatja el ténylegesen az Unió bármely tagállamát, hogy akár egyszer is megadóztatták volna;

AO.

mivel a magatartási kódexszel foglalkozó csoport megbízatását az Ecofin Tanács 1997. december 1-jei következtetéseiben határozták meg; mivel a magatartási kódexszel foglalkozó csoport dokumentumai a különbizottság munkájának alapvető információforrásai (ahogy azt már a Parlament 2015. november 25-i állásfoglalása bemutatta);

AP.

mivel a különbizottság megbízatásának kezdete után öt hónap telt el, mire a magatartási kódexszel foglalkozó csoport néhány tárgyalási anyagát és jegyzőkönyvét az EP épületeiben zárt üléseken az európai parlamenti képviselők rendelkezésére bocsátották; mivel ugyan további dokumentumokat is rendelkezésre bocsátottak, azonban néhány dokumentumot és jegyzőkönyvet továbbra sem tettek közzé, ezek nem állnak rendelkezésre vagy hiányoznak; mivel a Bizottság az egyik informális ülésen kijelentette, hogy valamennyi általa benyújtott és rendelkezésére álló dokumentumot a különbizottság rendelkezésére bocsátotta, és ezért minden további fontos, a Bizottság által benyújtott tárgyalási anyag – ha valaha is a Bizottság birtokában volt – minden bizonnyal elveszett;

AQ.

mivel a tagállamok nem adtak kielégítő válaszokat a Parlament többször megismételt felszólításaira, hogy teljes körűen hozzák nyilvánosságra a szóban forgó dokumentumokat; mivel ez a gyakorlat már több hónapja tart; mivel az átláthatósági irányelven alapuló kérés nyomán ezeket a dokumentumokat az Amszterdami Egyetem kutatóinak rendelkezésére bocsátották; mivel nemrégiben mégis rendelkezésre bocsátották ezeket a dokumentumokat, de csak bizalmi alapon, és nem használhatók fel nyilvános vitákon; mivel az átláthatóság és az információkhoz való hozzáférés a parlamenti munka alapvető elemei;

AR.

mivel a magatartási kódexszel foglalkozó csoport konkrét kérdéseket vizsgált meg, ami azonban nem vezetett konkrét reformokhoz; mivel például a feltételes adómegállapításokról legalább 1999 óta folynak viták, és még mindig nehézségeket okoz az elfogadott ajánlások végrehajtása, még a „LuxLeaks botrány” leleplezései után is; mivel a szabadalmi adókedvezmények rendszerének vizsgálatát sohasem zárták le teljesen 2014-ben, és semmilyen más vizsgálat sem indult, annak ellenére, hogy a tagállamok késlekednek az új „módosított nexus módszer” bevezetésével;

AS.

mivel az OECD, az ENSZ és más nemzetközi szervezetek a társasági adóalap eróziója elleni küzdelem érdekelt felei; mivel biztosítani kell a gyakorlatok globális harmonizálását és a közös szabályok, például az OECD által az adóalap-erózióban és a nyereségátcsoportosításban javasolt szabályok végrehajtását; mivel az OECD vagy a G20-ak tagságánál kevésbé szelektív tagsággal rendelkező ENSZ szintű kormányközi fórumot kell létrehozni annak érdekében, hogy valamennyi ország – köztük a fejlődő országok – egyenlő feltételek mellett vehessen részt; mivel a G20 pénzügyminisztereinek és jegybankelnökeinek 2016. április 14–15-én Washingtonban tartott ülése újólag megismételte az összes országnak és joghatóságnak szóló azon felhívását, hogy hajtsák végre a Pénzügyi Akció Munkacsoportnak (FATF) a jogi személyek és jogi konstrukciók átláthatóságára és tényleges tulajdonosára vonatkozó standardjait; mivel a G20-csoport egyes tagjai a tényleges tulajdonosra vonatkozó információk automatikus megosztását szorgalmazták, és arra kérték a Pénzügyi Akció Munkacsoportot és az adóügyi átláthatósággal és információcserével foglalkozó globális fórumot, hogy e célból 2016 októberéig tegyenek kiinduló javaslatokat;

AT.

mivel – Egyesült Államokban tett tényfeltáró út során tett megfigyelések alapján – globális szinten nem átlátható a tényleges tulajdonosi szerkezet, és nincs közös fogalommeghatározás a tényleges tulajdonosra; mivel az átláthatóságnak ez a hiánya különösen nyilvánvaló a postafiókcégek és a jogi cégek esetében; mivel az Egyesült Államok jelenleg készíti elő az OECD adóalap-erózióval és nyereségátcsoportosítással (BEPS) kapcsolatos cselekvési tervének végrehajtását;

AU.

mivel a BEPS-folyamat nem vonja be egyenlő tárgyalópartnerként a fejlődő országokat, és nem nyújt hatékony megoldást a legszegényebb országok adózási problémáira, amint azt az adóegyezmények globális hálózata is példázza, amely gyakran akadályozza a fejlődő országokat abban, hogy megadóztassák a területükön termelt nyereséget;

AV.

mivel az EU és az USA között már létezik adóügyi együttműködés az EU és az USA illetékes hatóságainak részvételével, politikai szinten azonban hiányzik az ehhez hasonló együttműködés, különös tekintettel a parlamenti együttműködésre;

AW.

mivel 2016 júliusában egy adózási szimpóziumot terveznek tartani az erőteljes, fenntartható és kiegyensúlyozott gazdasági növekedés elérése céljából; mivel a G20 felhívta valamennyi nemzetközi szervezetet, az EU-t is beleértve, hogy feleljenek meg a felmerülő kihívásoknak;

AX.

mivel a TAXE 2 különbizottság és a Fejlesztési Bizottság által az agresszív adózási gyakorlatok fejlődő országokat érintő következményeiről közösen szervezett nyilvános meghallgatás azt mutatta, hogy a fejlődő országok hasonló problémákkal szembesülnek az adóalap-erózió, a nyereségátcsoportosítás, az átláthatóság hiánya, a globális szinten szerteágazó adórendszerek és a koherens és hatékony nemzetközi jogszabályok hiánya terén; mivel a fejlődő országok elszenvedői az agresszív adótervezésnek; mivel a fejlődő országok adóigazgatása nem rendelkezik erőforrásokkal és szakértelemmel ahhoz, hogy eredményesen küzdjön az adócsalás és adókikerülés ellen;

AY.

mivel a G20 tagjai megerősítették annak biztosítása mellett tett kötelezettségvállalásukat, hogy erőfeszítéseket tesznek a fejlődő országok gazdaságai kapacitásainak erősítése érdekében, és arra bátorítják a fejlett országokat, hogy tartsák magukat az ENSZ 2015. július 27-i ülésén felvázolt addisz-abebai adózási kezdeményezés elveihez; mivel a hatékony globális koordinációhoz elengedhetetlen a fejlődő országok véleménye és prioritásainak figyelembevétele;

AZ.

mivel az IMF és a Világbank technikai segítségnyújtást biztosít, beleértve a fejlődő országok adóhatóságainak a nemzetközi adózási kérdésekkel kapcsolatban nyújtott eszközöket is, hogy javítsa a fejlődő országok képességeit az adócsalás, adókikerülés és pénzmosás elleni küzdelem terén, különös tekintettel a transzferárazásra;

BA.

mivel az ausztrál kormány bejelentette azokat a terveket, melyek szerint 2017. július 1-jei hatállyal az átcsoportosított nyereségre kivetett adót vezet be az adókikerülő multinacionális vállalatokra, valamint hogy egy új adóhivatali munkacsoportot hoz létre;

BB.

mivel a Bizottság által javasolt több intézkedés is a Parlament 2015. december 16-i és 2015. november 25-i állásfoglalásait közvetlenül követő intézkedések; mivel így az ezekben foglalt fontos kezdeményezéseket immár – legalábbis részben – a Bizottság terjesztette elő; mivel még nem került sor az említett állásfoglalásokban kért egyéb alapvető fontosságú intézkedésekre, például az adóügyi állami támogatás keretének reformjára, a visszaélést bejelentő személyek védelmére vonatkozó hatékony jogi rendelkezésekre, valamint az annak megakadályozására irányuló intézkedésekre, hogy tanácsadók és a pénzügyi ágazat segítse és támogassa az agresszív adótervezést;

BC.

mivel az Uniót érintő következményeket elsősorban a Parlament feltételes adómegállapításokkal és jellegükben vagy hatásukban hasonló egyéb intézkedésekkel foglalkozó különbizottsága (TAXE 1) elemezte és értékelte, aminek eredményeképpen 2015. november 25-én elsöprő többséggel állásfoglalást fogadtak el; mivel a Parlament 2015. december 16-i állásfoglalását hasonlóan elsöprő többséggel fogadták el; mivel a Bizottság egy közös választ adott a 2015. december 16-i és 2015. november 25-i állásfoglalásra;

BD.

mivel a Parlament 2015. december 2-án megalakult TAXE 2 különbizottsága 11 ülést tartott, néhányat a Gazdasági és Monetáris Bizottsággal, a Jogi Bizottsággal és a Fejlesztési Bizottsággal közösen, amelyeken meghallgatták Margrethe Vestager versenypolitikai biztost, Pierre Moscovici gazdasági és pénzügyi, adó- és vámügyi biztost, Jonathan Hillt, a pénzügyi stabilitásért, a pénzügyi szolgáltatásokért és a tőkepiaci unióért felelős biztost, Eric Wiebes holland pénzügyminisztert (a Tanács elnökségének képviseletében), az adószakértőket, a fejlesztési szakértőket, a multinacionális vállalatok képviselőit, a bankok képviselőit, valamint az EU nemzeti parlamentjeinek képviselőit; mivel találkozókat tartottak Andorra, Liechtenstein, Monaco, Guernsey és Jersey kormányainak képviselőivel is, és kézhez kapták a Man-sziget kormányának írásbeli hozzászólását is (lásd az 1. mellékletet); mivel a különbizottság tényfeltáró küldetést is szervezett az Egyesült Államokba (lásd az A8-0223/2016 jelentés 6. mellékletét), hogy áttekintse megbízatásának harmadik országokat érintő sajátos szempontjait is, valamint küldetést szervezett Ciprusra is (lásd az A8-0223/2016 jelentés 5. mellékletét); mivel a különbizottság tagjait személyesen kérték fel arra, hogy vegyenek részt az OECD „TAXE” elnevezésű magas szintű parlamentközi munkacsoportjának munkájában; mivel a különbizottság a koordinátorok szintjén zárt üléseket tartott, amelyeken meghallgatta a Kajmán-szigetek kormányának képviselőit, az oknyomozó újságírókat és a Bizottság tisztviselőit; mivel mindezek a tevékenységek, amelyek rengeteg nagyon hasznos információt szolgáltattak a gyakorlatok és az adórendszerek Unión belüli és kívüli működéséről egyaránt, segítettek tisztázni néhány fontos kérdést, míg mások megválaszolatlanul maradtak;

BE.

mivel az első felkérésre a hét multinacionális vállalat közül csak négy egyezett bele abba, hogy megjelenjen a képviselők előtt (lásd a 2. mellékletet);

BF.

mivel amiatt, hogy a Bizottság és a Tanács továbbra sem adja egyetértését az Európai Parlament vizsgálati jogának gyakorlására irányadó részletes rendelkezésekről szóló rendeletjavaslathoz, a Parlament különbizottságai és vizsgálóbizottságai még mindig nem rendelkeznek elégséges hatáskörökkel, például a tanúk beidézéséhez való joggal vagy a dokumentumokhoz való hozzáférés érvényesítésével, szemben a tagállamok parlamentjeinek és az USA Kongresszusának hasonló bizottságaival;

BG.

mivel a Tanács a legutóbb adóügyekben több átfogó előzetes megállapítást tett, anélkül, hogy figyelembe vette, vagy akár megvárta volna az Európai Parlament véleményét;

1.

megismétli a 2015. november 25-i és a 2015. december 16-i állásfoglalásának következtetéseit;

2.

sajnálja, hogy tizenhárom tagállam nem rendelkezik megfelelő szabályokkal az osztalékok adómentes átfolyásán alapuló agresszív adótervezéssel szembeni fellépésre; sajnálatosnak tartja azt is, hogy tizenhárom tagállam nem ellenőrzi a haszonhúzót, amikor elfogadja a forrásadó csökkentésére vagy a forrásadó-mentességre irányuló kérelmet; sajnálja azt is, hogy tizennégy tagállamban még mindig nincsenek szabályok az ellenőrzött külföldi társaságokra vonatkozóan annak érdekében, hogy megakadályozzák az agresszív adótervezést, és huszonöt tagállamnak nincsenek szabályai az olyan esetek elleni fellépésre, amikor egy helyi vállalat adózását egy másik állam eltérően ítéli meg; elítéli, hogy eddig egyetlen tagállam sem követelte az agresszív adótervezési struktúrák betiltását;

3.

felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy fogadjanak el további jogalkotási javaslatokat a társasági adó kikerüléséről, mivel van tere annak, hogy a tagállamok szigorítsák az adóvisszaélés tilalmára vonatkozó szabályokat az adóalap-erózió elleni fellépés érdekében; mélységesen sajnálja, hogy a tagállamok egyik tanácsi munkacsoportban sem vitatták meg a Parlament ajánlásait;

4.

üdvözli a Bizottság által 2016. január 28-án közzétett adókikerülés elleni kezdeményezéscsomagot, valamint az azt követően már elfogadott jogalkotási javaslatokat és közleményeket (lásd az A8-0223/2016 jelentés 4. mellékletét); üdvözli, hogy a Tanács elfogadta a közigazgatási együttműködésről szóló irányelv módosításáról szóló irányelvet az adóhatóságok felé történő országonkénti jelentéstétel létrehozása érdekében, ugyanakkor sajnálatosnak tartja, hogy a Tanács nem várta meg, hogy megismerje és megvizsgálja a Parlament álláspontját saját álláspontjának elfogadása előtt, és nem rendelkezett a Bizottságnak az információcserébe való bevonásáról; felhívja a Tanácsot, hogy fogadjon el egyhangú és határozott álláspontot az adókikerülés elleni kezdeményezéscsomaggal kapcsolatban, és az adókikerülés elleni irányelvet egyetlen önálló irányelvként tartsa meg, az OECD-ajánlások hatékony, és azokon túlmutató végrehajtása érdekében azzal a céllal, hogy az uniós ambíciók megvalósulhassanak és az egységes piac működése erősödjön, ne pedig gyengüljön; mélységesen sajnálja, hogy a Tanács jelenlegi álláspontjának tervezete meggyengült, különösen a kamatcsökkentésre vonatkozó átmeneti rendelkezés, illetve az ellenőrzött külföldi társaságokra vonatkozó szabállyal kapcsolatos nem átfogó megközelítés miatt; üdvözli azt a kezdeményezést, hogy az eredményes adóztatásra vonatkozó külső stratégia keretében létrehozzák a nem együttműködő joghatóságok közös uniós fogalommeghatározását és listáját; hangsúlyozza, hogy ennek a listának objektív, teljes körű és mennyiségileg meghatározható kritériumokon kell alapulnia; megismétli azon álláspontját, hogy a jövőben több és kötelező érvényű intézkedésre lesz szükség az adóalap-erózió és nyereségátcsoportosítás elleni hatékony és szisztematikus küzdelemhez;

5.

úgy véli, hogy az igazgatási együttműködésről szóló irányelvet – miután a feltételes adómegállapításokkal kapcsolatos automatikus információcsere és az országonkénti jelentéstétel tekintetében számos alkalommal egymás után és eseti alapon is módosították – teljes egészében át kell dolgozni, különösen – de nem csak – azért, hogy csökkentsék és végső soron megszüntessék az információcsere elve alóli jelenlegi kivételeket;

6.

ismételten hangsúlyozza azon álláspontját, hogy a multinacionális vállalatoknak mérlegbeszámolójukban világos és érthető módon, azon tagállamonkénti és harmadik országonkénti bontásban, ahol működnek, közzé kell tenniük számos információt, többek között az adózás előtti eredményt, az eredményt terhelő adókat, az alkalmazottak számát és a tevékenységeket; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy ezeket az információkat – esetleg egy központi uniós nyilvántartás révén – a nyilvánosság rendelkezésére kell bocsátani;

7.

sürgeti a Bizottságot, hogy 2016 vége előtt terjesszen elő javaslatot a közös konszolidált társaságiadó-alapra (KKTA), valamint egy megfelelő és méltányos elosztási kulcsra, amely az Unión belül átfogó megoldást nyújtana a káros adózási gyakorlatokra, átláthatóságot és egyszerűséget biztosítana a vállalkozások számára, továbbá elősegítené az Unió belül a határokon átnyúló gazdasági tevékenységeket; úgy véli, hogy a konszolidálás a KKTA elengedhetetlen eleme; véleménye szerint a konszolidációt minél előbb be kell vezetni, és csak ideiglenesen működhet bármilyen közbenső, csak az adóalapok harmonizációját tartalmazó, a veszteség korrigálását lehetővé tevő rendszer; úgy véli, hogy egyre sürgetőbb a KKTA teljes mértékű konszolidációjának bevezetése; felhívja a tagállamokat, hogy haladéktalanul jussanak megállapodásra a KKTA-javaslatról, és azt követően gyorsan hajtsák végre a jogszabályt; emlékezteti a tagállamokat arra, hogy a kiskapuk és a vállalati adórendszerek közötti különbségek, valamint a közigazgatási gyakorlatok eltérősége egyenlőtlen versenyfeltételeket és tisztességtelen adóversenyt idézhetnek elő az EU-ban;

8.

üdvözli, hogy a Bizottság 2016. április 12-én elfogadta a 2013/34/EU irányelvnek a társaságiadó-információk és a társasági adó nagyobb átláthatóságával kapcsolatos információk egyes vállalkozások és fióktelepek általi közzététele tekintetében történő módosításáról szóló irányelvet; sajnálja azonban, hogy a Bizottság által javasolt hatály, kritériumok és küszöbértékek nincsenek összhangban a Parlament által elfogadott korábbi álláspontokkal, és ezért nem érnék el céljukat;

9.

üdvözli, hogy a Tanács 2015. december 8-án megállapodást ért el a feltételes adómegállapításokkal kapcsolatos automatikus információcseréről; sajnálja azonban, hogy a Tanács nem fogadta el a Parlament által a Bizottságnak az ilyen intézkedésre irányuló javaslatáról szóló, 2015. október 20-i jelentésében megfogalmazott ajánlásokat; hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak teljes körű hozzáférést kell kapnia a feltételes adómegállapítások új uniós adatbázisához; ragaszkodik ahhoz, hogy átfogó és hatékony adatbázisra van szükség a határokon átnyúló lehetséges hatásokat kifejtő valamennyi feltételes adómegállapításról; sürgeti a tagállamokat, hogy késlekedés nélkül vezessék be a feltételes adómegállapításokkal kapcsolatos információk automatikus cseréjének megkezdéséhez szükséges jogi keretet;

10.

hangsúlyozza, hogy az automatikus információcsere nagy adatmennyiséget fog eredményezni, amelyet kezelni kell, és ragaszkodik ahhoz, hogy össze kell hangolni az érintett adatok számítógépes feldolgozásával kapcsolatos kérdéseket, ahogy az adatok elemzéséhez szükséges emberi erőforrásokat is; kéri, hogy erősítsék meg a Bizottság által ebben a munkában betöltött szerepet; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy gondosan kövessék nyomon a közigazgatási együttműködésről szóló irányelv nemzeti szintű végrehajtását és annak előírásait maradéktalanul tartsák be, különösen annak ellenőrzése céljából, hogy hány tagállam kér adóügyi információt e jogalap helyett kétoldalú adóegyezmények alapján; felhívja a tagállamokat, hogy a hatékony adóbeszedés és a káros adózási gyakorlatokkal szembeni fellépés biztosítása érdekében elegendő emberi erőforrással erősítsék meg adóhatóságaikat, mivel a forráshiány és a leépítések, valamint a megfelelő képzés, technikai eszközök és vizsgálati hatáskör hiánya egyes tagállamok adóhatóságait komolyan hátráltatja; felhívja a tagállamokat, hogy integrálják az adóhatóságokkal, valamint a pénzügyi felügyeletekkel és szabályozókkal kicserélt információkat;

11.

üdvözli, hogy Franciaország, Hollandia és az Egyesült Királyság 2016. május 12-én bejelentette, hogy nyilvános nyilvántartást hoz létre a vállalatok tényleges tulajdonosairól; megdicséri Franciaországot, hogy kötelezettséget vállalt a vagyonkezelői alapok nyilvános nyilvántartásának létrehozására; támogatja az Egyesült Királyság kötelezettségvállalását, hogy minden, az országban ingatlant vásárló vagy az állammal szerződést kötő külföldi vállalatot kötelez arra, hogy jelentse be tényleges tulajdonosát; felhívja az összes tagállamot, hogy fogadjanak el hasonló kezdeményezéseket;

12.

sajnálja, hogy az OECD automatikus információcserére vonatkozó új globális szabványai nem tartalmaznak átmeneti időszakot a fejlődő országok számára, és azzal, hogy viszonossá teszik ezt a szabványt, lényegében kirekesztődhetnek azok az országok, amelyeknek még kevés kapacitásuk van a kért információk összegyűjtéséhez, kezeléséhez és megosztásához szükséges infrastruktúra létrehozására;

13.

megjegyzi, hogy a közös transzferárfórum felvette a 2014–2019-es munkaprogramjába az annak biztosítására irányuló bevált gyakorlatok kidolgozását, hogy az OECD e tárgyban elfogadott iránymutatásai megfeleljenek a tagállamok sajátosságainak; megjegyzi, hogy a Bizottság nyomon követi ennek a munkának az előrehaladását;

14.

rámutat, hogy a nyereségátcsoportosítás 70 %-a transzferárazáson keresztül történik, és hogy e probléma kezelésének legjobb módja a KKTA teljes mértékű konszolidációjának elfogadása; felhívja mindazonáltal a Bizottságot, hogy nyújtson be konkrét jogalkotási javaslatot a transzferárazásról, figyelembe véve az OECD 2010-es transzferárképzési iránymutatásait a multinacionális vállalkozások és az adóhatóságok számára; hangsúlyozza továbbá, hogy újabb erőfeszítésekre lehet szükség az adóalap-erózióval és a nyereségátcsoportosítással kapcsolatos kockázatok uniós tagállamok és harmadik országok közötti, a transzferárazási keret – különösen az immateriális javak árazása – miatt történő kialakulásának megakadályozása érdekében, valamint hogy a jelenlegi, szokásos piaci ár elvének globális alternatíváit ténylegesen meg kell vizsgálni és tesztelni kell abból a szempontból, hogy képesek-e méltányosabb és hatékonyabb globális adórendszert biztosítani;

15.

üdvözli, hogy Margrethe Vestager versenypolitikáért felelős biztos a transzferárazást az állami támogatásokkal kapcsolatos ügyek kiemelt területeként sorolta be, mivel a beszámolók szerint a multinacionális vállalatok gyakran használják azt eszközként az adókijátszási és adókikerülési rendszerek, például vállalatcsoporton belüli hitelek céljából; megjegyzi, hogy jelenleg nincsenek olyan iránymutatások, amelyek az adózási vonatkozású állami támogatásokat azonosítják és szabályozzák, miközben az állami támogatásnak erről a típusáról bebizonyosodott, hogy egy aggasztó adókikerülési eszköz; felhívja a Bizottságot, hogy az állami támogatások könnyebb azonosítása érdekében dolgozzon ki iránymutatásokat és egyértelmű kritériumokat ara nézve, hogy melyek a transzferárképzés határai; támogatja a Bizottság által a Starbucks, a Fiat és az Amazon ügyében végzett vizsgálatok következtetéseit; hangsúlyozza annak szükségességét, hogy a Bizottságnak valamennyi releváns adathoz hozzá tudjon férni;

16.

sajnálja, hogy a meghallgatott multinacionális vállalatok nem ítélték el határozottan az adókikerülési gyakorlatokat és az agresszív adótervezést; hangsúlyozza, hogy a multinacionális vállalatok könnyen tudnak mesterséges vállalatcsoporton belüli kölcsönöket nyújtani agresszív adótervezési célokból; hangsúlyozza, hogy az idegen tőkével történő finanszírozás előnyben részesítése hátrányos az adófizetőkre és a pénzügyi stabilitásra nézve; felhívja ezért a tagállamokat, hogy az idevágó adójogszabályaikban szüntessék meg azt a torzítást, amely az idegen tőkével történő finanszírozást részesíti előnyben a saját tőkével szemben;

17.

kifejezetten hangsúlyozza, hogy a visszaélést bejelentő személyek munkája döntő fontosságú az adócsalás és az adókikerülés feltárásában, és ezért Unió-szerte jogilag garantálni kell és meg kell erősíteni a visszaélést bejelentő személyek védelmét; megjegyzi, hogy az Emberi Jogok Európai Bírósága és az Európa Tanács megkezdte az ezzel a kérdéssel kapcsolatos munkát; úgy véli, hogy a bíróságoknak és a tagállamoknak úgy kell biztosítaniuk a jogos üzleti titkok védelmét, hogy eközben semmiképpen sem késleltetik, akadályozzák vagy korlátozzák a visszaélést bejelentő személyek és újságírók azon képességét, hogy dokumentálják és feltárják az illegális, jogellenes és káros gyakorlatokat, amennyiben ez egyértelműen és döntően a köz érdekében áll; sajnálja, hogy a Bizottságnak nincsenek tervei az ezzel kapcsolatos azonnali fellépésre, tekintettel az egy visszaélést bejelentő személy által nyilvánosságra hozott közelmúltbeli és jelentős leleplezésekre, közismert nevükön a LuxLeaks ügyre és a panamai dokumentumokkal kapcsolatos botrányra;

18.

üdvözli, hogy a Bizottság nyilvános konzultációt kezdeményezett a kettős adóztatással kapcsolatos vitarendezési mechanizmusok tökéletesítéséről; hangsúlyozza, hogy a vitarendezési eljárások egyértelmű határidejének meghatározása kulcsfontosságú a rendszerek hatékonyságának javítása szempontjából;

19.

üdvözli az eredményes adóztatásra vonatkozó külső stratégiáról szóló közleményt, amely felhívta az Európai Beruházási Bankot (EBB), hogy a jó kormányzás e követelményeit az összes kiválasztott pénzügyi közvetítővel között szerződéseibe foglalja bele; felhívja az EBB-t, hogy állapítson meg új, felelős adóztatási politikát, kezdve azzal, hogy a civil társadalommal való szoros párbeszéd keretében 2016-ban felülvizsgálja a szabályokat be nem tartó államokkal kapcsolatos politikáját; megismétli, hogy az EBB-nek erősítenie kell az ügyletekhez kapcsolódó átvilágítási tevékenységeket a végső haszonhúzókra vonatkozó információk minőségének javítása és az olyan pénzügyi közvetítőkkel végrehajtott tranzakciók hatékonyabb megelőzése érdekében, akik az átláthatóság, a csalás, a korrupció, a szervezett bűnözés, a pénzmosás vagy káros társadalmi és környezeti hatások tekintetében negatív előélettel rendelkeznek, vagy akik olyan offshore pénzügyi központokban vagy adóparadicsomban vannak bejegyezve, amelyek agresszív adótervezési gyakorlatot folytatnak;

20.

felhívja a Bizottságot, hogy adjon ki egyértelmű jogszabályt a gazdasági tartalom, az értékteremtés és az állandó telephely fogalommeghatározásáról annak érdekében, hogy kezelni lehessen különösen a postafiókcégek problémáját;

21.

megjegyzi, hogy a nem együttműködő joghatóságokkal, köztük a tengerentúli területekkel kapcsolatban a Bizottság egyetlen konkrét kezdeményezése az eredményes adóztatásra vonatkozó külső stratégia volt; megjegyzi, hogy az OECD által a nem együttműködő joghatóságok jegyzékbe vételére alkalmazott kritériumok eddig nem bizonyultak eredményesnek a kérdés kezelésében, és nem voltak visszatartó erejűek; rámutat, hogy továbbra is vannak olyan harmadik országok, amelyek védelmezik az illegálisan szerzett vagyonokat, ami az Európai Unió országainak hatóságai számára lehetetlenné teszi azok visszaszerzését;

22.

felhívja a Bizottságot, hogy a lehető leghamarabb terjessze elő a nem együttműködő joghatóságok közös uniós meghatározását és listáját (azaz az „adóparadicsomok feketelistáját”), amelynek megbízható, átlátható és objektív, az OECD ajánlásait megvalósító kritériumokon kell alapulnia, beleértve az OECD-ajánlások, az adózási átláthatósági intézkedések, az adóalap-erózióval és nyereségátcsoportosítással szembeni intézkedések és a többoldalú automatikus információcserére vonatkozó szabványok végrehajtását, a káros adózási gyakorlatok létezését, a külföldi illetőségű természetes vagy jogi személyeknek nyújtott kedvezményeket, a gazdasági tartalomra vonatkozó követelmény hiányát, a jogi személyek (ideértve a vagyonkezelőket, karitatív szervezeteket, alapítványokat stb.) vállalati struktúrájának titokban tartását vagy az eszközök vagy jogok feletti tulajdonjogot, és üdvözli a Bizottság azon szándékát, hogy az elkövetkező hat hónapban megállapodást kíván elérni erről a listáról; felhívja a tagállamokat, hogy 2016 végéig hagyják jóvá ezt a megállapodást; úgy véli, hogy eszkalációs eljárásra lesz szükség a folyamat megelőző hatásának eléréséhez, és hogy ennek első lépése a jegyzékbe vételt megelőző, építő jellegű párbeszéd azzal a joghatósággal, amelyben hiányosságokat tártak fel; úgy véli, hogy mechanizmust kell létrehozni arra, hogy a követelményeknek immár vagy ismét megfelelő joghatóságot törölni lehessen a jegyzékből; úgy véli, hogy ebbe az értékelésbe azokat az országokat is be kell vonni, amelyek az OECD tagjai;

23.

szorgalmazza a feketelistára került nem együttműködő országok és területek elleni szankciók konkrét uniós szabályozási keretének létrehozását, beleértve a szabadkereskedelmi megállapodások felülvizsgálatának és – végső eszközként – felfüggesztésének és a kettős adóztatás elkerüléséről szóló megállapodások felfüggesztésének lehetőségét, valamint az uniós forrásokhoz való hozzáférés megtiltását is; megjegyzi, hogy a szankciók célja az, hogy változtatásokat idézzenek elő az egyes joghatóságok jogszabályaiban; szorgalmazza, hogy a szankciókat azokra a vállalatokra, bankokra, könyvvizsgáló és jogi cégekre és adótanácsadókra is alkalmazzák, amelyek bizonyítottan érintettek az ezekben az országokban folyó illegális, jogellenes és káros gyakorlatokban, vagy jogi eszközökkel bizonyítottan közreműködtek illegális, jogellenes és káros vállalati adózási megállapodások megkötésében;

24.

felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki olyan kötelező erejű jogszabályokat, amelyek minden uniós intézménynek megtiltják a nem együttműködő joghatóságok közös uniós jegyzékében szereplő joghatóságokban történő számlanyitást és tevékenység végzését;

25.

felhívja a tagállamokat, hogy egy többoldalú eszköz igénybevételével tárgyalják újra kétoldalú adóegyezményeiket a harmadik országokkal azzal a céllal, hogy visszaélések elleni, kellően szigorú záradékokat építsenek bele a megállapodásokba, és így megakadályozzák a kedvezőbb feltételeket biztosító adózási egyezmények kihasználását, valamint az adóztatási jogok elosztását a származási ország és az illetőség szerinti ország között, amely tükrözi a gazdasági tartalmat és az állandó telephely megfelelő fogalommeghatározását; hangsúlyozza továbbá, hogy ez a folyamat jelentősen felgyorsítható, ha a tagállamok felhatalmazzák a Bizottságot arra, hogy az Unió nevében tárgyaljon ezekről az adóegyezményekről; felhívja a tagállamokat a fejlődő országokkal szembeni méltányos bánásmódra az ilyen egyezményekről folytatott tárgyalások során;

26.

felhívja a Bizottságot, hogy nyújtson be jogalkotási javaslatot egy Unió-szerte alkalmazandó forrásadó tagállamok általi bevezetésére annak biztosítása érdekében, hogy az Unióban termelt nyereséget legalább egyszer megadóztassák, mielőtt az kiáramlik az Unióból; megjegyzi, hogy az erre irányuló javaslatnak a kettős adóztatás elkerülése érdekében egy visszatérítési rendszert is magában kell foglalnia; hangsúlyozza, hogy a jóváírásos módszeren alapuló általános forrásadórendszer előnye, hogy megelőzi az adóztatás kettős elmaradását és az adóalap-eróziót és nyereségátcsoportosítást, anélkül, hogy kettős adózást okozna;

27.

sajnálja, hogy Andorra és Monaco 2017 helyett 2018-ra vállalta az automatikus információcsere bevezetését; rámutat arra, hogy néhány nem együttműködő joghatóság, például Andorra betartja az információcserére vonatkozó előírásokat, de kezd alacsony adókulccsal rendelkező adóparadicsommá válni; aggodalmának ad hangot amiatt, hogy az Andorra és Spanyolország között aláírt kettős adóztatás elkerüléséről szóló megállapodás jelenleg nem biztosítja az információk hatékony automatikus cseréjét; felhívja a Bizottságot, hogy szigorúan felügyelje a korábban vagy jelenleg nem együttműködő joghatóságok és a tagállamok között aláírt megállapodásokban szereplő automatikus információcsere hatékony alkalmazását;

28.

úgy véli, hogy az uniós jogszabályokban a Bizottság adókikerülés elleni kezdeményezéscsomagja részeként hatékonyan kell foglalkozni az EU tagállamai és a harmadik országok közötti hibrid meg nem feleléssel a szervezetek kijelölésében, amely az adóztatás kettős elmaradását okozza;

29.

megjegyzi, hogy a szabadalmi, tudásbázissal kapcsolatos és K+F adókedvezmények mindeddig nem bizonyultak annyira eredményesnek az Unióban az innováció előmozdítása terén, mint amennyire az elvárható lett volna; sajnálja, hogy ehelyett a multinacionális vállalatok visszaélnek velük és az agresszív adótervezési rendszereken keresztül sokkal inkább a nyereségátcsoportosításra használják ezeket, mint például a jól ismert „dupla ír holland szendviccsel” rendszer segítségével; úgy véli, hogy a szabadalmi adókedvezmények nem megfelelő és eredménytelen eszközök a gazdasági célkitűzések eléréséhez; kitart amellett, hogy a K+F-et tágabb hatáskörű szakpolitikai intézkedések segítségével kell ösztönözni, amelyek elősegítik a hosszú távú innovációt és a független kutatást, továbbá hogy a támogatásoknak elsőbbséget kell adni a szabadalmi adókedvezményekkel szemben, mivel a támogatások esetében kisebb a kockázata annak, hogy az adókikerülési rendszereken keresztül visszaélnek velük; megállapítja, hogy a szabadalmi adókedvezmények és a K+F tevékenységek között a kapcsolat gyakran önkényes, és hogy a jelenlegi modellek a multinacionális vállalatok tényleges adó-hozzájárulása szempontjából negatív versenyt eredményeznek;

30.

helyteleníti, hogy egyes tagállamok eddig – különösen a magatartási kódexszel foglalkozó csoport keretében – figyelmen kívül hagyták ezt a kérdést, és még elő kell terjeszteniük egy megfelelő időkeretet a probléma kezelésére;

31.

felszólítja a Bizottságot, hogy a szabadalmi adókedvezményekkel való, adókikerülés céljából történő visszaélések betiltása és annak biztosítása érdekében, hogy ezen adókedvezmények igénybevétele valódi gazdasági tevékenységhez kapcsolódjon, terjesszen elő javaslatokat egy szabadalmi adókedvezményekre vonatkozó kötelező uniós jogszabályra, amely az OECD módosított nexus módszerén alapul, és annak hiányosságait orvosolja; hangsúlyozza, hogy a bizottsági javaslatnak a tagállamok által bevezetett összes új szabadalmi adókedvezményre vonatkoznia kell, és hogy a még érvényben lévő szabadalmi adókedvezményeket annak megfelelően módosítani kell;

32.

felhívja a tagállamokat, hogy a kamatokról és jogdíjakról szóló irányelvbe, valamint az anya- és leányvállalatokról szóló irányelvbe illesszen be egy minimális tényleges adómértékről szóló rendelkezést, és biztosítsa, hogy a Tanács ez alól ne adjon mentességeket;

33.

rendkívül sajnálja, hogy néhány bank, adótanácsadó, ügyvédi iroda és könyvvizsgáló cég és egyéb közvetítők alapvető és kulcsszerepet játszottak az agresszív adótervezési rendszerek ügyfeleik számára történő kialakításában, emellett pedig segítették a tagállamok kormányait adójogszabályaik kidolgozásában, amivel jelentős összeférhetetlenséget teremtettek;

34.

aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a pénzügyi intézményeknél, az adótanácsadóknál és az ügyvédi irodáknál nincs átláthatóság és hiányzik a megfelelő dokumentáció az adó-, pénzügyi és jogi tanácsadók által a vállalatok tulajdonosi szerkezetével és ellenőrzésével kapcsolatban ajánlott konkrét modellek tekintetében, amit a „panamai dokumentumok” nyomán a közelmúltban napvilágra került tények is megerősítettek; javasolja, hogy a postafiókcégek problémájának megoldása érdekében erősítsék meg a magánvállalkozások alapítására vonatkozó átláthatósági követelményeket;

35.

aggodalmának ad hangot amiatt, hogy nincs átláthatóság és megfelelő dokumentáció a nemzeti adóhatóságoknál a transzferárazási döntések versenyére, a szabadalmi adókedvezmények paramétereire, a feltételes adómegállapítások és a diszkrecionális társasági adózás egyéb elemeire kifejtett hatásokról;

36.

szorgalmazza az adó-tanácsadási ágazatra vonatkozó meglévő magatartási kódexek szigorítását különösen annak érdekében, hogy oly módon vegyék figyelembe az esetleges összeférhetetlenségeket, hogy azokat világos és egyértelmű módon lehessen közzétenni; felhívja a Bizottságot, hogy terjesszen elő egy valamennyi tanácsadó szolgálatra alkalmazandó uniós magatartási kódexet, hogy az esetleges összeférhetetlenségi helyzeteket egyértelműen közzé lehessen tenni; úgy véli, hogy ennek ki kell terjednie az adótanácsadók összeférhetetlenségére vonatkozó uniós rendszer létrehozására annak megakadályozására, hogy elejét vegyék az összeférhetetlenségeknek az állami és a magánszektornak való tanácsadás során és hogy elejét vegyék az egyéb összeférhetetlenségeknek is;

37.

felhívja a figyelmet az összeférhetetlenség kockázatára, amely abból ered, ha ugyanazon könyvvizsgáló cégen belül nyújtanak jogi, adó-tanácsadási és könyvvizsgálati szolgáltatásokat; hangsúlyozza ezért, hogy fontos e szolgáltatások egyértelmű elkülönítése; felkéri a Bizottságot, hogy biztosítsa az ilyen összeférhetetlenségek megelőzésére irányuló jogszabályok megfelelő ellenőrzését és végrehajtását, és hogy vizsgálja meg a könyvvizsgálatról szóló irányelv és rendelet felülvizsgálatának szükségességét annak érdekében, hogy tisztázza, illetve szigorítsa rendelkezéseiket, különösen a könyvvizsgálatról szóló irányelv 22. cikkének és a könyvvizsgálatról szóló rendelet 5. cikkének rendelkezéseit, valamint az ezekben foglalt, nem könyvvizsgálói szolgáltatások „lényeges hatásának” meghatározását;

38.

kéri a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a felsőoktatás és az adótanácsadói világ összefonódásait, és legalább az összeférhetetlenségi esetekkel foglalkozzon;

39.

felszólítja a tagállamokat, hogy alkalmazzanak hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciókat, beleértve az adókikerülésben érintett vállalatvezetőkre kirótt büntetőjogi szankciókat, valamint azt a lehetőséget is, hogy visszavonják azoknak a szakembereknek és vállalatoknak a működési engedélyét, amelyekről bebizonyosodott, hogy részt vettek törvénytelen adótervezési és adókijátszási rendszerek kialakításában, illetve az ezek alkalmazásáról nyújtott tanácsadásban vagy hasznosításában; kéri, hogy a Bizottság vizsgálja meg annak megvalósíthatóságát, hogy bevezessék a jogellenes adózási gyakorlatokban érintett adótanácsadók arányos pénzügyi felelősségét;

40.

felhívja a Bizottságot, hogy elemezze azon bankok és pénzügyi intézmények arányos pénzügyi felelősségének bevezethetőségét, amelyek elősegítik az adóparadicsomok és nem együttműködő adójogrendszerek jövőbeli közös uniós listáján szereplő ismert adóparadicsomokba történő átutalásokat;

41.

felhívja a Bizottságot, hogy szigorítsa a bankok tagállami adóhatóságokkal szembeni jelentéstételi követelményeit az olyan joghatóságokba történő és azokból érkező átutalások esetében, amelyek szerepelnek az adóparadicsomok és nem együttműködő adójogrendszerek közös uniós listáján; felhívja a tagállamokat annak biztosítására, hogy a bankok és egyéb pénzügyi intézmények hasonló információkat nyújtsanak be a szabályozó és adóhatóságokhoz; felhívja a tagállamokat, hogy erősítsék meg adóhatóságaik arra irányuló képességét, hogy megvizsgálják az adócsalás és adókikerülés eseteit;

42.

felhívja a Bizottságot, hogy terjesszen elő jogalkotási javaslatot, amely bankokra, adótanácsadókra és egyéb közvetítőkre vonatkozó közzétételi kötelezettséget vezet be az adóparadicsomok és nem együttműködő joghatóságok közös uniós listáján szereplő joghatóságokhoz kapcsolódó komplex struktúrák és különleges szolgáltatások tekintetében, amelyeket úgy terveztek meg és használják az ügyfelek, hogy elősegítsék az adókijátszást, az adókikerülést, az adócsalást, a pénzmosást vagy a terrorizmus finanszírozását;

43.

felhívja a Bizottságot (31), hogy vezessen be az adóvisszaélés tilalmára vonatkozó egyedi, közös minimumszabályokat, amelyek célja bizonyos hibrid eszközátadásokból származó kedvezmények megtagadása (32), amelyek gyakran azzal a hatással járnak, hogy a bevételt levonják az egyik tagállamban, de nem adják hozzá az adóalaphoz a másik tagállamban, vagy pedig visszaélnek a külföldi adó-jóváírási tranzakciókkal;

44.

megismétli a visszaélést bejelentő személyek döntő fontosságú szerepét a kötelességszegések – ideértve az illegális vagy jogellenes gyakorlatok – feltárásában; úgy véli, hogy ezek a leleplezések, amelyek rávilágítanak az adókijátszás, adókikerülés és pénzmosás nagyságrendjére, egyértelműen közérdekűek, amit a „LuxLeaks” és a „panamai dokumentumok” legutóbbi kiszivárogtatásai is bizonyítanak, rámutatva annak a jelenségnek a súlyára, amelynek során az eszközöket alacsony adókulcsot alkalmazó joghatóságokba adják át; emlékeztet rá, hogy az adóvisszaélések észlelése és az elkövetők jogi számon kérhetősége döntően függ az adatok elérhetőségétől és minőségétől;

45.

sajnálja, hogy a Bizottság korlátozza az uniós hatáskörök különböző területein bekövetkező fejlemények nyomon követésére irányuló fellépését, és nem tervez semmilyen konkrét lépést a probléma kezelése érdekében; aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a védelem hiánya veszélyeztetheti az új leleplezések közzétételét, és ahhoz vezethet, hogy a tagállamok jogos adóbevételektől essenek el; mély sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság nem adott kielégítő választ a Parlament 2015. november 25-i állásfoglalásának 144. és 145. bekezdésében, illetve a Parlament 2015. december 16-i állásfoglalásában szereplő kérésekre, és különösen arra, hogy 2016. végéig dolgozzon ki egyértelmű jogi keretet a visszaélést bejelentő személyek és hasonló informátorok védelmére;

46.

ismételten sürgeti a Bizottságot, hogy a lehető leghamarabb tegyen javaslatot a visszaélést bejelentő személyek, valamint az újságírók és a sajtóval kapcsolatban álló és a sajtó által támogatott és segített egyéb személyek hatékony védelmét garantáló egyértelmű jogi keretre; felhívja a tagállamokat, hogy vizsgálják felül a visszaélést bejelentő személyek védelmére vonatkozó jelenlegi jogszabályaikat, és vegyék bele annak lehetőségét, hogy tartózkodjanak az olyan ügyekben indított büntetőeljárásoktól, amelyekben a visszaélést bejelentő személyek a közérdek szem előtt tartásával cselekedtek; felkéri a Bizottságot, hogy a jogszabályok legjobb példáira a visszaélést bejelentő személyeknek már néhány tagállamban hatályos védelme tekintetében modellként tekintsen;

47.

sajnálja, hogy annak ellenére, hogy az első és a második különbizottság (a TAXE 1 és TAXE 2) több alkalommal is teljes körű hozzáférést kért a magatartási kódexszel foglalkozó csoport dokumentumaihoz és jegyzőkönyveihez, az európai parlamenti képviselők a zárt üléseken tartott egyeztetések során csak korlátozott számú új dokumentumhoz férhettek hozzá, és ezt csak öt hónappal a TAXE 2 megbízatásának kezdete után érték el; megállapítja, hogy egyes dokumentumokat közzé kellett volna tenni, hogy lehetővé váljon nyilvános vizsgálatuk és a tartalmukról folytatott nyílt politikai vita; megjegyzi továbbá, hogy továbbra sem kielégítő az a mód, ahogy a Tanács hajlandó eleget tenni ennek a felkérésnek;

48.

helyteleníti, hogy a Bizottság – annak ellenére, hogy rendelkezésre bocsátotta a magatartási kódexszel foglalkozó csoport üléseinek néhány belső jegyzőkönyvét – nem volt képes az összes kiosztott dokumentumot nyilvántartásba venni; úgy véli, hogy a Bizottságnak kötelessége megőrizni a magatartási kódexszel foglalkozó csoport tevékenysége során közreadott valamennyi információ és dokumentum összes fellelhetőségét és nyilvántartását, hogy értékelje a tagállamok intézkedéseinek a Szerződéssel való összhangját; felhívja a Bizottságot, hogy az összes dokumentum visszakeresésével hozzon sürgős intézkedéseket e helyzet javítására; felhívja a Tanácsot és a tagállamokat, hogy működjenek együtt a Bizottsággal ebben az ügyben;

49.

sürgeti a tagállamokat, hogy javítsák a magatartási kódexszel foglalkozó munkacsoport munkamódszerei átláthatóságát és hatékonyságát, mivel ezek hiánya az egyik olyan tényező, amely akadályozza, hogy konkrét javulás következhessen be a káros adózási gyakorlatok elleni küzdelemben; sajnálja, hogy nem kapta meg a magatartási kódexszel foglalkozó csoport több tárgyalási anyagát, amelyek a Tanácstól vagy a tagállamoktól származnak, és kulcsfontosságúak a különbizottság megbízatásának megfelelő teljesítéséhez; felszólít, hogy rendszeresen tegyék közzé a felügyelet eredményeit a tekintetben, hogy az ajánlásoknak a tagállamok milyen mértékben felelnek meg; felkéri a magatartási kódexszel foglalkozó csoportot, hogy készítsen nyilvánosan hozzáférhető éves jelentést, amelyben azonosítja és részletesen leírja a tagállamok által az év során alkalmazott leginkább káros adózási gyakorlatokat; megismétli a Tanácshoz 2015-ben intézett azon kérését, hogy politikai szinten hozzon létre egy „adóügyi bizottságot”;

50.

nyilvános információk alapján megállapítja, hogy a magatartási kódexszel foglalkozó csoport 1998 és 2014 között 421 intézkedést vizsgált meg, ebből 111-et (26 %) károsnak ítélt meg, kétharmadukat azonban a csoport létezésének első öt évében vizsgálta meg; megjegyzi, hogy az évek során csökkent az intézkedések tagállami vizsgálata, 2014-ben az összes intézkedés mindössze 5 %-át értékelték és sajnálja, hogy a csoport 2012 novembere óta nem talált káros adóintézkedést; azt a következtetést vonja le, hogy a magatartási kódexszel foglalkozó csoport nem végzett teljes munkát az elmúlt tíz évben, és hogy irányítását és megbízatását sürgősen felül kell vizsgálni;

51.

megismétli a Bizottsághoz 2015-ben intézett azon kérését, hogy készítse el a magatartási kódexszel foglalkozó csoport 1999. évi jelentése (a Primarolo-jelentés (SN 4901/99)) 26. bekezdésében említett közigazgatási gyakorlatokról szóló 1999. évi Simmons és Simmons jelentés frissítését;

52.

hangsúlyozza, hogy annak ellenére, hogy a magatartási kódex révén történt némi javulás, a tagállamok potenciálisan káros saját intézkedéseinek bejelentése nem hatékony, a káros intézkedések meghatározására vonatozó kritériumok elavultak, valamint a káros jelleggel kapcsolatos döntésekre vonatkozó egyhangú határozathozatal elve nem bizonyult eredményesnek; sajnálja, hogy számos tagállam ellenzi a magatartási kódexszel foglalkozó csoport szükséges reformját; sürgeti ezért a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyék meg a szükséges lépéseket annak érdekében, hogy a káros gyakorlatok és a magatartási kódexszel foglalkozó csoport irányítási szempontjainak azonosítására vonatkozó kritériumokat (beleértve a döntéshozatali struktúrát és a káros rendelkezések elfogadott leépítését és az ezekre vonatkozó moratórium nyomon követését, az esetleges halogatás elkerülését, a megfelelés elmulasztása esetén alkalmazott szankciókat) a lehető leghamarabb megreformálják az átláthatóság és az elszámoltathatóság fokozása érdekében, és hogy biztosítsák a Parlament szoros bevonását és az információkhoz való hozzáférését; rámutat a 3. mellékletben szereplő hiányosságokra és egyéb lényeges információkra; megjegyzi továbbá, hogy ha összehasonlítjuk a kódexszel foglalkozó csoport által hivatalosan értékelt összes adórendszer Bizottság által összeállított listáját és a döntéshozatalkor és később az üléseken született dokumentumokat, először is sok esetben tisztázatlan, hogy a döntés hogyan született meg, például hogy miért mondták ki végül az olyan rendszerekről, hogy nem károsak, amelyek esetében megalapozott indokok alapján ennek ellenkezője volt feltételezhető, másodszor pedig az olyan esetekben, amikor az értékelés alapján bizonyítható volt a káros jelleg, vajon a káros intézkedések leépítésével kapcsolatos eljárásokat megfelelően végrehajtotta-e a tagállam; kiemeli, hogy ezért néhány tagállam nem felelt meg a 77/799/EGK és a 2011/16/EU tanácsi irányelvben meghatározott kötelezettségeknek, mivel nem cserélt ki spontán módon adóinformációkat, még azokban az esetekben sem, amikor – az irányelvek által hagyott mérlegelési jogkör ellenére – egyértelmű okok alapján várható volt, hogy más tagállamokban adóbevétel-kiesés következhet be, vagy hogy a vállalkozáscsoportokon belüli mesterséges nyereségátvitel adómegtakarítást eredményezhet; hangsúlyozza, hogy a Bizottság nem töltötte be az EUSZ 17. cikkének (1) bekezdésében meghatározott, a Szerződések őreként rá háruló szerepet, mivel nem járt el ebben az ügyben és nem tette meg a szükséges lépéseket a tagállamok értesítése és kötelezettségeik, különösen a 77/799/EGK és a 2011/16/EU tanácsi irányelvből eredő kötelezettségeik betartatása érdekében, annak ellenére, hogy bizonyítékokkal rendelkezett arról, hogy nem teljesítik a kötelezettségeket;

53.

megjegyzi, hogy a különbizottság számára nyilvánvalóvá vált, hogy bizonyos tagállamok szisztematikusan akadályozzák az adókikerülés elleni küzdelem terén történő előrelépést; megjegyzi, hogy az közigazgatási gyakorlatokról (határozatok) szóló vita közel két évtizede folyik a magatartási kódexszel foglalkozó csoportban; elítéli, hogy számos tagállam a LuxLeaks előtt nem volt hajlandó beleegyezni a feltételes adómegállapítási gyakorlataikkal kapcsolatos információk cseréjébe, és a LuxLeaks kiszivárogtatásai után tett vállalásaik ellenére még most is vonakodnak a magatartási kódexszel foglalkozó csoport által kidolgozott modellútmutató nemzeti jogrendszerbe való átültetésétől;

54.

felhívja a Bizottságot, hogy a Parlamentnek biztosítson állandó, kellő időben történő és rendszeres hozzáférést az adóügyekkel foglalkozó tanácsi csoportok tárgyalási anyagaihoz és jegyzőkönyveihez, ideértve a társasági adózásra vonatkozó magatartási kódexszel foglalkozó csoportot, a magas szintű munkacsoportot és az adóügyi munkacsoportot; javasolja a Bizottságnak, hogy erre a célra használja példaként a Parlamenttel az SSM/EKB jegyzőkönyveihez való hozzáférés tekintetében kötött megállapodást;

55.

felhívja a Bizottságot, hogy ha a tagállamok nem adnak kielégítő választ, lehetőleg az EUMSZ 116. cikke, vagy az EUMSZ 352. cikke, illetve a megerősített együttműködés értelmében terjesszen elő jogalkotási javaslatot a magatartási kódexszel foglalkozó csoport hatékonyságának fokozására;

56.

felhívja az uniós intézményeket és a tagállamokat, hogy sürgősen lépjenek fel az adócsalással, az adókijátszással, az adóparadicsomokkal és az agresszív adótervezéssel szemben, a keresleti és a kínálati oldalról is; sajnálja, hogy a Tanács és különösen egyes tagállamok évekig nem tettek határozott fellépést ezekben a kérdésekben, és emlékezteti a tagállamokat arra, hogy a káros és illegális adózási gyakorlatok elleni fellépés céljából lehetőségük van (legalább 9 tagállam részvételével) a megerősített együttműködés rendszereinek létrehozására;

57.

szorgalmazza az uniós adópolitika koherenciájával és koordinációjával foglalkozó új központ Bizottság rendszerén belüli létrehozását, amelynek célja, hogy garantálja az egységes piac megfelelő és koherens működését és a nemzetközi normák végrehajtását; úgy véli, hogy ennek az új szervnek kellene felelnie a tagállamok adópolitikájának uniós szintű értékeléséért és nyomon követéséért, annak biztosításáért, hogy a tagállamok nem vezetnek be új káros adóintézkedéseket, annak nyomon követéséért, hogy a tagállamok betartják-e a nem együttműködő joghatóságok közös uniós listáját, továbbá a nemzeti adóhatóságok közötti együttműködés biztosításáért és erősítéséért (pl. képzésen és a bevált módszerek cseréjén keresztül), valamint ezen a területen a felsőoktatási programok kezdeményezéséért; úgy véli, hogy mindezeket végrehajtva ez a központ segíthetne a tagállamok összehangolatlan szakpolitikai kezdeményezéseinek betudható új adózási joghézagok megelőzésében, és felléphetne az olyan adózási gyakorlatok és szabályok ellen, amelyek megzavarják és akadályozzák az egységes piac megfelelő működését és logikáját, továbbá beleavatkoznak abba; úgy véli, hogy ez a központ kapcsolattartó pontként is működhet a visszaéléseket bejelentő személyek számára, amennyiben a tagállamok és a nemzeti adóhatóságok nem intézkednek az adókijátszás és adókikerülés bejelentése esetén, vagy nem végeznek megfelelő vizsgálatot az ügyben; úgy véli, hogy a központ az adófizetőkre háruló terhek csökkentése érdekében kihasználhatná az uniós és nemzeti szinten meglévő szakértelem összevonásából származó előnyöket;

58.

üdvözli, hogy a G8 és a G20 szintjén újra az adózási kérdésekre összpontosítanak, aminek eredményeként új ajánlásokat kell elfogadni; felhívja a Bizottságot, hogy a G20 következő ülésein és az ad hoc szimpóziumokon koherens álláspontot képviseljen az Unió nevében; felkéri a Bizottságot, hogy rendszeresen tájékoztassa a Parlamentet a megállapításokról és a G20 döntéseinek a társaságiadóalap-erózióval, az agresszív adótervezési gyakorlatokkal szembeni küzdelmet érintő lehetséges következményeiről és az illegális pénzmozgásokról;

59.

felhívja az Uniót, a G20-csoportot, az OECD-t és az ENSZ-t, hogy továbbra is működjenek együtt a globális iránymutatások előmozdítása érdekében, amelyek a fejlődő ország számára is kedvezőek lesznek;

60.

támogatja az ENSZ keretében egy jól felszerelt és megfelelő további erőforrásokkal rendelkező globális szervezet létrehozását annak biztosításra, hogy minden ország egyenlő feltételekkel vehessen részt a globális adópolitikák kidolgozásában és reformjában; felhívja az EU-t és a tagállamokat, hogy kezdjenek el dolgozni egy ambiciózus globális adózási csúcstalálkozó megszervezésén és egy ilyen kormányközi szervezet létrehozásán;

61.

felhívja a nemzetközi fórumokat, hogy a nagyobb átláthatóság biztosítása érdekében fogadják el a végleges haszonhúzó szigorúbb és pontosabb fogalommeghatározását;

62.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy szükség esetén végezzék el a nemzeti és uniós adópolitikák tovagyűrűző hatásainak elemzését a fejlődő országokra gyakorolt hatás értékelése érdekében;

63.

rámutat, hogy a fejlődő országok adóssága főként a jogszerűtlen tőkekiáramlással magyarázható, másrészt, hogy az agresszív adótervezés ellentétes a vállalatok társadalmi felelősségének elveivel;

64.

felhívja a Bizottságot, hogy a kereskedelmi és partnerségi megállapodásokba foglaljon bele egy felelősségteljes adókormányzásra vonatkozó záradékot – hivatkozva mindenekelőtt az adózással kapcsolatos vonatkozó OECD-ajánlásokra (pl. az adóalap-erózióval és nyereségátcsoportosítással szembeni intézkedésekre) –, biztosítva ezzel, hogy a vállalkozások vagy közvetítők adókikerülés vagy adókijátszás, illetve illegális tevékenységekből származó bevételek pénzmosása céljából ne tudjanak a kereskedelmi és partnerségi megállapodásokkal visszaélni;

65.

felhívja az OECD-t és az egyéb nemzetközi szerveket, hogy kezdjék meg az adóalap-erózióval és nyereségátcsoportosítással szembeni ambiciózus második intézkedéscsomagra (BEPS II) irányuló munkát, amelynek elsősorban minimumszabályokon és konkrét végrehajtási célkitűzéseken kell alapulnia;

66.

úgy véli, hogy a végrehajtás ellenőrzése új kihívás lesz; hangsúlyozza, hogy a Bizottság és a FATF-ban részt vevő tagállamok közötti koordinációt javítani kell annak érdekében, hogy az EU hangja hallhatóbb legyen; hangsúlyozza, hogy különösen a fejlődő országok számára részletes végrehajtási iránymutatást kell kidolgozni, valamint nyomon kell követni az új káros adózási intézkedések kidolgozását;

67.

e tekintetben szorgalmazza egy parlamenti ellenőrző csoport létrehozását az OECD szintjén, amely megfigyeli és felügyeli e kezdeményezés kialakítását és végrehajtását;

68.

felszólít az Európai Parlament és az USA Kongresszusa közötti, nemzetközi adóügyek terén strukturált párbeszéd kialakítására; javasolja az ezekkel a kérdésekkel foglalkozó hivatalos parlamentközi fórumok létrehozását, valamint e tekintetben a meglévő transzatlanti jogalkotói párbeszéd kihasználását; ösztönzi az EU és az USA együttműködését az OECD BEPS projekt végrehajtása során; megjegyzi az USA és az EU közötti kölcsönösség hiányát a FATCA megállapodás keretében; a kölcsönösség biztosítása érdekében ösztönzi az USA és az EU közötti megerősített együttműködést a FATCA megállapodás keretében, és minden érintett felet felkér arra, hogy aktívan vegyen részt a végrehajtásában;

69.

üdvözli a tényleges tulajdonosokra vonatkozó információk adóhatóságok közötti automatikus cseréjére irányuló kísérleti projektet, amelyet az EU öt legnagyobb tagállama 2016 áprilisában indított útnak; felszólít arra, hogy ezen országok kifejezett szándékával összhangban terjesszék ki ezt a kezdeményezést és a számlainformációkra vonatkozó közös jelentéstételi és átvilágítási standardhoz hasonlóan használják az információk cseréjére vonatkozó globális standard alapjaként;

70.

a végső haszonhúzókra vonatkozó információk hozzáférhetőségének és az ilyen információcsere hatékonyságának javításában következő lépésként szorgalmazza a végső haszonhúzók nyilvános uniós nyilvántartásának létrehozását, amely tartalmazná a végső haszonhúzókra vonatkozó információkhoz való hozzáférésre irányadó harmonizált standardokat és az összes szükséges adatvédelmi biztosítékot is, ami egy erre irányuló globális kezdeményezés alapját képezné; ebben az összefüggésben hangsúlyozza az OECD-hez és az ENSZ-hez hasonló intézmények létfontosságú szerepét;

71.

szorgalmazza a magánszemélyek, vállalatok és minden egyéb szervezet, például vagyonkezelői alapok és alapítványok valamennyi pénzügyi eszközét tartalmazó globális vagyonnyilvántartás megvalósíthatóságára vonatkozó tanulmány elkészítését, amelyhez az adóhatóságok teljes körű hozzáférést kapnának, és amely megfelelő védintézkedéseket tartalmazna a benne foglalt információk bizalmasságának biztosítására;

72.

hangsúlyozza, hogy egy közös és átfogó EU–USA megközelítésre van szükség az OECD-előírások végrehajtásával és a haszonhúzókkal kapcsolatban; hangsúlyozza továbbá, hogy a felelősségteljes adókormányzásra vonatkozó záradékokat be kell építeni bármely jövőbeli kereskedelmi megállapodásba, hogy biztosítsák az egyenlő versenyfeltételeket, több értéket teremtsenek a társadalom egésze számára, fellépjenek az adócsalással és adókikerüléssel szemben és a transzatlanti partnerek vezető szerephez jussanak a felelősségteljes adóügyi kormányzás elősegítése terén;

73.

felhívja a nemzeti parlamenteket, hogy működjenek együtt a megfelelő ellenőrzés és az adórendszerek tagállamok közötti koherenciájának biztosítása érdekében; felhívja a nemzeti parlamenteket, hogy továbbra is kövessék éberen a kormányaik által ebben a témában hozott döntéseket, és fokozzák részvételüket az adóügyekkel foglalkozó parlamentközi fórumok munkájában;

74.

felhívja a Bizottságot, hogy a törvény előtti egyenlőség biztosítása érdekében vizsgálja meg a tudomására jutott összes jogellenes állami támogatás ügyét; felhívja a Bizottságot, hogy visszafizettetési határozat alapú választ hozzon minden olyan esetben, amikor az állítólagos adókedvezmény jogellenes állami támogatásnak minősül; aggodalmának ad hangot azon állítások miatt, amelyek szerint Luxemburg szóbeli feltételes adómegállapításokat alkalmaz, hogy elkerülje az információk megosztására irányuló, a közigazgatási együttműködésről szóló irányelv szerinti kötelezettségét; felhívja a Bizottságot, hogy kövesse nyomon és számoljon be arról, hogy a tagállamok a káros gyakorlatokat másik káros gyakorlatokkal helyettesítik-e azt követően, hogy uniós szinten előrelépés történt a jogalkotás terén; felhívja a Bizottságot, hogy kövesse nyomon és számoljon be az olyan esetekről, ahol egy konkrét adókedvezmény nyújtása miatt torzult a piac;

75.

hangsúlyozza, hogy a hatékony adóbeszedésre irányuló digitális megoldások képesek az adózási adatoknak közvetlenül a tevékenységekből való összegyűjtésére a megosztott használaton alapuló gazdaságban, valamint a tagállami adóhatóságok munkaterhének csökkentésére;

76.

tudomásul veszi, hogy nyilvánosságra kerültek a „panamai dokumentumok”, amelyek dokumentálták, hogy a vállalatok és magánszemélyek adóköteles vagyonuk, valamint a korrupcióból és szervezett bűnözésből származó bevételük eltitkolása érdekében szisztematikusan postafiókcégeket használtak; üdvözli a Parlament arra vonatkozó döntését, hogy ezzel kapcsolatban vizsgálóbizottságot hoz létre és hogy folytatja az adókijátszással, adókikerüléssel és pénzmosással kapcsolatos munkát; kiemeli annak óriási politikai jelentőségét, hogy a joghézagok felszámolása érdekében elemezzék a fenti gyakorlatokat alkalmazó adóhatóságok és vállalatok működését;

77.

megjegyzi, hogy további munkára van szükség a tagállamok, a Bizottság és a magatartási kódexszel foglalkozó csoport dokumentumaihoz való hozzáféréssel kapcsolatban; megismétli, hogy tovább kell elemezni a már a Parlament rendelkezésére bocsátott dokumentumokat, hogy megfelelően felmérjék a további politikai fellépés és szakpolitikai kezdeményezések szükségességét; felhívja a soron következő vizsgálóbizottságot e munka folytatására és a különbizottságétól eltérő formátum alkalmazására, amely jobban hasonlít egy nyomozó bizottságra, mint amilyen például az egyesült királyságbeli Államháztartási Bizottság;

78.

felhívja a Tanácsot, hogy teljes körűen aknázza ki a Parlamenttel folytatott konzultációban rejlő lehetőségeket, ez konkrétan azt jelenti, hogy várja meg a Parlament véleményét a politikai megállapodások megkötése előtt, és törekedjen a Parlament álláspontjának figyelembe vételére;

79.

kötelezettséget vállal arra, hogy folytatja a különbizottság által megkezdett munkát, fellép azokkal az akadályokkal szemben, amelyek gátolták, hogy a különbizottság eleget tegyen megbízatásának, valamint biztosítja a különbizottság ajánlásainak megfelelő nyomon követését; utasítja az illetékes hatóságokat, hogy azonosítsák az e cél elérésére legalkalmasabb intézményi felépítést;

80.

felhívja illetékes bizottságát, hogy a küszöbön álló, azonos témájú saját kezdeményezésű jogalkotási jelentésében kövesse nyomon ezeket az ajánlásokat;

81.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást az Európai Tanácsnak, a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamoknak, a nemzeti parlamenteknek, az ENSZ-nek, a G20-csoportnak és az OECD-nek.