16.3.2018   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 101/19

—

tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 2., 3., 6. és 21. cikkére,

—

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 11., 153., 191., 207. és 218. cikkére,

—

tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 12., 21., 28., 29., 31. és 32. cikkére,

—

tekintettel a Bizottság közleményére: A mindenki számára előnyös kereskedelem: A felelősebb kereskedelem- és beruházáspolitika felé (COM(2015)0497),

—

tekintettel a 10. WTO Miniszteri Konferencia végkövetkeztetéseire (MC10) (1),

—

tekintettel a Párizsi Megállapodásra (2015. november 30-tóldecember 11-ig) (2),

—

tekintettel az emberi jogoknak és a demokráciának a világban fennálló helyzetéről szóló, 2014. évi éves uniós jelentésre (3),

—

tekintettel „Az emberi jogok központi szerepének megőrzése az uniós menetrendben” című, a 2015–2019-es időszakra szóló, az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó új uniós cselekvési tervre,

—

tekintettel az emberi jogok hatásainak elemzésére vonatkozó irányelvekre a kereskedelemmel kapcsolatos szakpolitikai kezdeményezések hatásvizsgálataiban (4),

—

tekintettel az Európai Parlament Tematikus Főosztálya által 2015-ben közzétett, „Emberi jogi és demokráciazáradékok nemzetközi megállapodásokban” című tanulmányra,

—

tekintettel az ENSZ közgyűlése által 2015. szeptember 25-én elfogadott állásfoglalásra: Világunk átalakítása: A 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrend (5)

—

tekintettel az Európai Közösségbe irányuló faanyag-behozatal FLEGT engedélyezési rendszerének létrehozásáról szóló, 2005. december 20-i 2173/2005/EK tanácsi rendeletre (6),

—

tekintettel az általános tarifális preferenciák rendszerének alkalmazásáról szóló, 2012. október 25-i 978/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre (7),

—

tekintettel az OECD multinacionális vállalatok számára szóló iránymutatásaira (8),

—

tekintettel az OECD-nek a konfliktusok által érintett vagy nagy kockázatot jelentő térségekből származó ásványok felelősségteljes ellátási lánca tekintetében követendő kellő gondosságról szóló útmutatására (9),

—

tekintettel az üzleti és emberi jogokra vonatkozó irányadó ENSZ-alapelvek végrehajtásának jelenlegi állásáról szóló, 2015. július 14-i bizottsági munkadokumentumra (SWD(2015)0144),

—

tekintettel a Bizottság „A vállalati társadalmi felelősségvállalásra vonatkozó megújult uniós stratégia (2011-14)” című közleményére (COM(2011)0681),

—

tekintettel az UNCTAD fenntartható fejlődést szolgáló beruházáspolitikai keretére (2015) (10),

—

tekintettel az Európai Parlament Tematikus Főosztálya által kiadott „Az EU kereskedelempolitikája: a nemi aspektus figyelmen kívül hagyásától a nemek közötti egyenlőség figyelembevételéig’ című tanulmányra,

—

tekintettel a demokratikus és méltányos nemzetközi rend előmozdításával foglalkozó független szakértő negyedik jelentésére – az ENSZ főtitkárának 2015. augusztus 5-én a közgyűléshez benyújtott megjegyzése (A/70/285),

—

tekintettel a nemzetközi kereskedelmi megállapodásokban a vállalati társadalmi felelősségvállalásról szóló, 2010. november 25-i állásfoglalására (11),

—

tekintettel az ENSZ 64/292. számú határozatára, amelyben az Egyesült Nemzetek közgyűlése alapvető emberi jogokként ismeri el a vízhez és a szennyvízelvezetéshez való jogot, és deklarálja azt is, hogy a vízhez és a szennyvízelvezetéshez való jog elengedhetetlen minden emberi jog érvényesüléséhez,

—

tekintettel a Right2Watereurópai polgári kezdeményezés nyomon követéséről szóló, 2015. szeptember 8-i állásfoglalására (12),

—

tekintettel „az emberi jogokról, valamint a szociális és környezetvédelmi normákról a nemzetközi kereskedelmi megállapodásokban” című, 2010. november 25-i állásfoglalására (13),

—

tekintettel „a nemzetközi kereskedelempolitikáról az éghajlatváltozás által támasztott követelmények összefüggésében” című, 2010. november 25-i állásfoglalására (14),

—

tekintettel az Európai Parlament C. Tematikus Főosztálya által 2014-ben közzétett, „A nemek közötti egyenlőség érvényesítése az Európai Parlament bizottságaiban és küldöttségeiben” című tanulmányra,

—

tekintettel az Emberi Jogi Tanács 26/9. számú állásfoglalására (15), amelyben úgy döntött, „hogy létrehoz egy nyitott, kormányközi munkacsoportot, amely a transznacionális vállalatokkal és egyéb üzleti vállalkozásokkal foglalkozik az emberi jogok tekintetében, és amelynek az lesz a feladata, hogy kidolgozzon egy nemzetközi szinten kötelező érvényű dokumentumot, amely a nemzetközi emberi jogi jogszabályok területén szabályozza a transznacionális vállalatok és egyéb üzleti vállalkozások tevékenységeit”,

—

tekintettel az Unió 978/2012/EU rendeletben előírt, megreformált általános vámkedvezmény-rendszerére (GSP),

—

tekintettel „az általános vámkedvezmény-rendszerről a 2014–2015-ös időszakra vonatkozóan” című, az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett bizottsági jelentésre (COM(2016)0029),

—

tekintettel az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelvekre, a multinacionális vállalatoknak szóló OECD-iránymutatások felülvizsgált változatára, a multinacionális vállalatokra és a szociális politikára vonatkozó elvekről szóló háromoldalú ILO-nyilatkozatra, a Nemzetközi Integrált Jelentéstételi Tanács keretrendszerére, az ENSZ Globális Megállapodásának tíz alapelvére, és a vállalatok társadalmi felelősségvállalásával kapcsolatos iránymutatásokat tartalmazó ISO 26000 szabványra,

—

tekintettel a kellő gondosságról szóló, az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelveket előmozdító francia törvénytervezetre, valamint Juncker elnök G7-csúcstalálkozón tett nyilatkozatára;

—

tekintettel a jelenleg az ENSZ Felelős Befektetési Elvei (PRI) és az ENSZ Globális Megállapodás keretében zajló „Hosszú távú értékteremtés a vállalatok és befektetők számára” elnevezésű projektre,

—

tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

—

tekintettel a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság jelentésére és a Külügyi Bizottság, a Fejlesztési Bizottság, a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság, valamint a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményére (A8-0217/2016),

A.

mivel a Parlament a Bizottság részére ajánlásokat adott ki a szociális és környezetvédelmi normákra, az emberi jogokra és a társadalmi felelősségvállalásra vonatkozóan 2010-ben; mivel ezen ajánlások közül számosat megvalósítottak, de voltak olyanok is, amelyeket nem;

B.

mivel a Parlament társjogalkotóként jár el az Unió közös kereskedelmi politikájának végrehajtását meghatározó keretre vonatkozó intézkedések esetében; mivel az Unió által megtárgyalt kereskedelmi valamennyi megállapodás ratifikálásához szükség van a Parlament jóváhagyására, mivel a Parlament ajánlásainak megvalósítása ezért elengedhetetlenül szükséges a Bizottság által a közös kereskedelmi politika területén vállalt bármely kezdeményezés sikerének biztosítása érdekében;

C.

mivel a kereskedelem kiemelt szerepet játszik az üzleti lehetődések népszerűsítésében, a jólét megteremtésében és a foglalkoztatás arányának növelésében, továbbá előmozdítja a gazdasági fejlődést, a társadalmi előrehaladást, az életszínvonal és az életminőség javulását, valamint az emberi jogi normák hosszú távon történő javítását;

D.

mivel az Unió kiemeli szilárd, „A mindenki számára előnyös kereskedelem” elnevezésű stratégiájában is megerősített kötelezettségvállalását a fenntartható fejlődés, az emberi jogok és jó kormányzás olyan ösztönzők általi elősegítése mellett, mint amilyen a GSP+ és a preferenciális piaci hozzáférésről szóló rendelkezések az olyan országokban, amelyek elkötelezték magukat az azon területekre vonatkozó fő nemzetközi egyezmények végrehajtása mellett;

E.

mivel az EU képes pozitívan hozzájárulni az emberi jogok fokozottabb tiszteletben tartásához, valamint a fenntartható fejlődéshez globálisan a kereskedelmi politikáján keresztül; mivel a Bizottságnak e célt szem előtt tartva kell folytatnia tevékenységeit; mivel a kereskedelmi és befektetési megállapodások hatást gyakorolnak az emberi jogokra és a fenntartható fejlődésre, ezért úgy kellene megtervezni azokat, hogy támogassák a társadalmi és környezetvédelmi haladást, garantálva, hogy az európai normák ne csökkenjenek, valamint hogy az emberi jogokat, a szociális és környezetvédelmi normákat tiszteletben tartsák;

F.

mivel a nemzetközi vállalatok kereskedelmi tevékenysége és külföldi beruházásai hozzájárulnak az emberi és szociális jogok, valamint a munkavállalói jogok iránti nagyobb elkötelezettséghez azokban az országokban, ahol a vállalatok tevékenységet végeznek;

G.

mivel a Parlament hozzájárulása ajánlásainak hatékony végrehajtása tükrében mérhető; mivel a megállapodások megvalósítását rendszeresen nyomon kell követni annak ellenőrzése érdekében, hogy a kereskedelmi megállapodásokban vállalt célokat és kötelezettségeket, elsősorban az emberi jogok védelme terén betartják-e;

H.

mivel az EUMSZ 208. cikke szerint az Uniónak és tagállamainak törvényes kötelessége politikáit összehangolni a fejlesztési célokkal;

I.

mivel a új kereskedelmi és befektetési stratégiára irányuló, „A mindenki számára előnyös kereskedelem” című javaslata elismeri a kereskedelem, az emberi jogok, valamint a társadalmi és környezetvédelmi normák közötti kapcsolatot, és ragaszkodik ahhoz, hogy ezeket a jogokat és normákat az uniós gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok szerves részévé kell tenni;

J.

mivel a transznacionális globális kiskereskedők és vállalkozások felelősséget viselnek azért, hogy elősegítsék a termelő országokban a munkakörülmények és a bérek javítását;

K.

mivel a nők jogai az emberi jogok részét képezik; mivel a nemek közötti egyenlőség kérdése a kereskedelmi megállapodások fenntartható fejlesztéséről szóló fejezetek közé tartozik; mivel a kereskedelmi és beruházási megállapodások konkrét hatásai a nemek közötti egyenlőtlenség miatt másképp érintik a nőket, mint a férfiakat, és mivel a fenntartható és inkluzív fejlődésnek, növekedésnek és a kereskedelmi megállapodásoknak ki kell térniük az emberi jogokra (a különböző nemek szempontjából is);

L.

mivel a 2030-as fenntartható fejlődési ütemterv elismeri a kereskedelmi politikák jelentős befolyását, amit a céljai megvalósítására gyakorolnak azzal, hogy számos politikai területet lefednek, így például a származási szabályokat, az élelmiszerek és az árupiacok szabályozását és a nemek közötti egyenlőséget;

M.

mivel annak lehetősége, hogy a GSP és a GSP+ rendszerrel biztosítható az emberi és munkajogi egyezmények ratifikálása és végrehajtása a fejlődő országokban, javítható azzal, ha a gazdasági ösztönzőket az alapvető emberi és munkajogi egyezmények tényleges elfogadásához és megvalósításának folyamatos felügyeletéhez kötjük;

N.

mivel a Rana Plaza katasztrófa eredményeként az Unió a bangladesi kormánnyal és az ILO-val együttműködve globális megállapodás hozott létre a munkajogok és gyári biztonság növelésére Bangladesben, melynek célja a munka-, egészségügyi és biztonsági körülmények javítása a dolgozók számára; mivel ezen erőfeszítéseknek köszönhetően a közvélemény jobban odafigyel e kérdéskörre, továbbá innovatív megoldások születtek a kereskedelemmel és a fenntartható fejlődéssel kapcsolatos kérdésekben, mint amilyen például a bangladesi tűz- és épületbiztonsági egyezmény;

O.

mivel a magánszektornak az állami szektorral együtt elő kell segítenie a fenntartható fejlődést; mivel a vállalatoknak mind szociális, mind ökológiai szempontból felelősen kell eljárniuk; mivel az Unió új generációs kereskedelmi és beruházási megállapodásainak fenntartható fejlődésről szóló fejezetei a megállapodásban részes felektől az emberi jogok, valamint a szociális és környezetvédelmi normák védelmére, a vállalati társadalmi felelősségvállalásra vonatkozó kötelezettségek vállalását és betartását kérik; mivel ezek a fejezetek rámutattak, hogy az EU egymást követő kereskedelmi megállapodásainak törekvései eltérő szintűek; mivel a Bizottságot a lehető legmagasabb szintű törekvések megvalósítására kell ösztönözni;

P.

mivel a Bizottság 2015-ös, „A mindenki számára előnyös kereskedelem” elnevezésű stratégiája a kereskedelmet és a fenntartható fejlődést az Unió elsődleges céljává teszi; mivel ahhoz, hogy ez a stratégia megfelelő lökést tudjon adni a kereskedelemnek és a fenntartható fejlődésnek, a Bizottságnak ezt a rendkívül üdvözlendő törekvését határozott és tényleges intézkedésekké kell alakítania;

Q.

mivel az ENSZ Felelős Befektetési Elvek és az ENSZ Globális Megállapodása „hosszú távú értékteremtés a vállalkozások és a befektetők számára” című projektje tanúsítja, hogy Európa és a világ gazdaságának fellendülése összeegyeztethető a szociális igazságosság, a környezeti fenntarthatóság és az emberi jogok tiszteletben tartásának elvével, sőt ezek kölcsönösen erősítik egymást;

R.

mivel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 207. cikke kimondja, hogy a „közös kereskedelempolitikát az Unió külső tevékenységének elvei és célkitűzései által meghatározott keretek között kell folytatni”;

S.

mivel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 21. cikke megerősíti, hogy az Európai Unió külső fellépései olyan elvekre épülnek, mint a demokrácia, a jogállamiság, az emberi jogok és alapvető szabadságok egyetemes és oszthatatlan volta, az emberi méltóság tiszteletben tartása, az egyenlőség és a szolidaritás elvei, valamint az Egyesült Nemzetek Alapokmányában foglalt elvek;

T.

mivel egyrészt a kereskedelem és az emberi jogok, másrészt a társadalmi és környezetvédelmi normák közötti kapocs az uniós gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok szerves részévé vált; mivel az Unió emberi jogokkal és demokráciával kapcsolatos politikáját a harmadik országokban továbbra is érvényesíteni kell a külső dimenzióval bíró egyéb uniós politikák, többek között a kereskedelempolitika révén; mivel az Uniónak fel kell használnia a kereskedelmi politikát arra, hogy magas szintű globális normákat érvényesítsen az emberi és szociális jogok, a fogyasztóvédelem és a környezetvédelem terén;

U.

mivel a kereskedelempolitika és az ambiciózus kereskedelmi megállapodások előmozdítják és megerősítik a globális szabályokon alapuló kereskedelmi rendszert; mivel a kereskedelmi megállapodások megkötése előtt megbízható és átlátható módon meg kell vizsgálni az emberi jogi kérdéseket; mivel az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelvek a többi vonatkozó eszközzel együtt – beleértve a vállalatok társadalmi felelősségvállalását is – a kereskedelempolitikával kapcsolatos emberi jogi rendelkezések előmozdítását célozzák;

V.

mivel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa 2014. június 26-án határozatot fogadott el egy nemzetközi kormányközi munkacsoport felállításáról, melynek feladata, hogy elindítsa a transznacionális és egyéb vállalatok tevékenységét a nemzetközi jog keretében szabályozó, jogilag kötelező erejű nemzetközi eszköz kialakításához vezető folyamatot;

W.

mivel a kereskedelem és az emberi jogok kölcsönösen erősíthetik egymást, és az üzleti világ – amennyiben rá van kényszerítve az emberi jogok tiszteletben tartására – fontos szerepet játszhat az emberi jogok, a demokrácia, a környezetvédelmi normák és a vállalati felelősségvállalás előmozdításában; mivel az Unió vezető szerepet játszott egy sor olyan globális kezdeményezés megtárgyalásában és végrehajtásában, amely a globális felelősségre irányul, amely együtt jár a nemzetközi normák – köztük a társadalmi igazságosság, a környezeti fenntarthatóság és az emberi jogok – tiszteletben tartásával; mivel elismert tény, hogy a globális tevékenységet folytató, és például a megkülönböztetéstől mentes vállalati kultúra alkalmazásával példát mutató európai vállalatok hosszú távon pozitív hatást fejtenek ki az emberi jogok terén; mivel az emberi jogok védelmén és érvényesítésén alapuló kereskedelmi kapcsolatok megerősítése a kölcsönös megértést és az olyan közös értékeket erősíti, mint a jogállamiság, a jó kormányzás és az emberi jogok tiszteletben tartása;

1.

arra kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a nemek közötti egyenlőség érvényesítésével kapcsolatos megközelítést integrálják valamennyi szakpolitikájukba, ideértve az EU kereskedelmi stratégiáját is, valamint garantálják többek között a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről szóló egyezménynek (CEDAW) való hatékony megfelelést; arra kéri a Bizottságot, hogy vegye figyelembe a nemek közötti egyenlőséggel összefüggő vetületeket az Unió kereskedelmi stratégiájának hatásvizsgálata során a nők jogai tekintetében, továbbá felkéri a Bizottságot, hogy a hatályos kereskedelmi és beruházási megállapodásokat módszeresen értékelje a nemek közötti egyenlőségre gyakorolt hatások azonosítása érdekében;

2.

arra kéri a Bizottságot, hogy biztosítson nagyobb koherenciát a fejlesztés tekintetében, biztosítsa a szakpolitikák hatékony értékelését és a fejlesztéstámogatási és a kereskedelmi politika közötti koordinációt, tovább segítse elő, hogy valamennyi részes fél tartsa tiszteletben az emberi jogokra, a nemek közötti egyenlőségre, a munkajogra és a környezet védelmére vonatkozó nemzetközi normákat;

3.

kéri az EU-t, hogy játsszon aktív szerepet az ENSZ közgyűlésének hetvenedik ülésén elfogadott, a fenntartható fejlődés 2030-ig szóló programja 17 fenntartható fejlesztési céljának megvalósításában;

4.

arra kéri az Európai Uniót és a tagállamokat, hogy kötelező érvényű intézkedésekkel biztosítsák, hogy a vállalatok ott fizessenek adót, ahol a gazdasági tevékenységek lezajlanak és az érték létrejön, valamint hogy támogassák a magánszektor országonkénti beszámolási kötelezettségét, ahogyan azt az OECD szorgalmazza, valamint mozdítsák elő a jó kormányzást például az adóügyek és a hatékony adóbehajtás terén; kéri továbbá a Bizottságot és a tagállamokat annak biztosítására, hogy ez a kérdéskör prioritásnak minősüljön a politikáról folyó (politikai szintű fejlesztési és kereskedelmi) párbeszéd napirendjében, továbbá támogassák a civil szervezetek szerepvállalását az adóügyi kormányzás nyilvános vizsgálatában és az adócsalásokat érintő ügyek felügyeletében; úgy véli, hogy a vállalatok adózási politikáját a vállalati társadalmi felelősségvállalás részének kellene tekinteni, és az a véleménye, hogy az adóelkerülés vagy az adóparadicsomok adta lehetőségek kihasználása nem egyeztethető össze a társadalmi szempontból felelős magatartással;

5.

elismeri, hogy a közös javakhoz – például a vízhez, az egészségvédelemhez és az oktatáshoz – való hozzáférés fontos elemei egy állam azon képességének, hogy garantálni tudja a szociális jogokat és az emberi jogok tiszteletben tartását;

6.

hangsúlyozza, hogy az, hogy az Unió olyan régóta figyelembe veszi a társadalmi és környezetvédelmi kérdéseket kereskedelmi diplomáciai tevékenysége során, már jelentős előnybe helyezi egyéb nagy globális kereskedelmi szereplőkkel szemben; felhívja a figyelmet arra, hogy kereskedelmi partnereink emberi jogi kötelezettségvállalásai szilárd alapot biztosítanak a folyamatos párbeszédhez, az együttműködési folyamathoz és a fokozatos fejlődéshez hosszú távon;

7.

hangsúlyozza a kereskedelem és külföldi befektetések fontosságát, mivel ezek fontos eszközei a gazdasági növekedésnek, a fenntartható fejlődésnek, a jó irányításnak és az emberi jogok védelmének;

8.

emlékeztet arra, hogy a kereskedelem és a külföldi közvetlen befektetések növelik a jólétet a szegényebb országokban; emlékeztet arra, hogy nem elhanyagolható az összefüggés a nagyobb jólét és mind az emberi és szociális, illetve munkavállalói jogok erőteljesebb védelme, mind pedig a magas szintű környezetvédelem között;

9.

emlékeztet, hogy az Unió kötelezettséget vállalt arra, hogy a harmadik országokkal folytatott kapcsolataiban következetesen előmozdítja és tiszteletben tartja az emberi jogokat és a demokráciát valamennyi szakpolitikájában, ideértve a kereskedelempolitikát és valamennyi vonatkozó külső pénzügyi eszközét;

10.

ezért javasolja, hogy az Unió kereskedelmi stratégiája legyen a demokratikus értékek harmadik országokban történő előmozdításának eszköze; ezért üdvözli a kereskedelmi megállapodások és kereskedelmi kedvezményről szóló programok mint az emberi jogokat előmozdító, a kényszermunkát és a gyermekmunkát felszámoló, valamint az élelmezésbiztonságot és az egészséghez való jogot, a fenntartható fejlődést, valamint magas szintű biztonsági és környezetvédelmi normákat és gazdasági lehetőségeket garantáló eszközök megerősítését;

11.

emlékeztet arra, hogy az Uniónak fokozott multilaterális szintű együttműködést kell kialakítania, továbbá megismétli a Bizottsághoz intézett azon felhívását, hogy vegye át a vezető szerepet a WTO irányításának átalakításában, különösen az alábbi célok elérése érdekében:

12.

felhívja a Bizottságot, hogy aktívan támogassa a WTO további reformjait annak érdekében, hogy felelős módon tudja meghatározni a globális ellátási lánc fenntartható irányításának többoldalú szabályait, amelyeknek különösen az alábbiakat kell magukba foglalniuk:

13.

megismétli annak biztosítására vonatkozó kérését, hogy a párizsi megállapodás keretében a felek által elfogadott vagy az Egyesült Nemzetek Éghajlat-változási Keretegyezménye 3. és 4. cikkében foglalt elvekkel vagy kötelezettségvállalásokkal kapcsolatos intézkedéseket az is garantálja, hogy jogilag szilárdabb védelmet biztosítanak a kereskedelmi megállapodások szabályozásához való jognak;

14.

sürgeti a Bizottságot, hogy gyorsítsa fel az olyan módszerek kifejlesztésére irányuló munkát, amelyek gyártási és feldolgozási mód alapján különbséget tesznek az egyes termékek között, illetve gyorsítsa fel a kereskedelmi megállapodásokon belüli fenntarthatósági kritériumok kidolgozását;

15.

arra kéri a tagállamokat, hogy fokozzák a törekvéseiket a fosszilis tüzelőanyagokra vonatkozó támogatások megszüntetésére irányuló kötelezettségvállalásuk teljesítésére a G20-ak kötelezettségvállalásaival összhangban;

16.

úgy véli, hogy a kereskedelempolitika nagyobb mértékben hozzájárulhatna az energetikai átálláshoz és az Unió kereskedelmi eszközeinek támogatniuk kellene a megújuló energiák létrejöttét és fejlesztését, valamint a környezetvédelmi termékek és technológiák létrehozását Európában; elismeri a Bizottság azon törekvéseit, hogy többoldalú megállapodást köt a zöld termékekről (a környezetvédelmi árukról szóló megállapodás – EGA) és kéri, hogy a tárgyalások eredményezzenek ambiciózus és kiegyensúlyozott megállapodást; felkéri a Bizottságot, hogy az EGA-tárgyalások keretén belül dolgozzon ki a „zöld termékek” meghatározásához szükséges mennyiségi vagy minőségi követelményeket, és az EGA-tárgyalások során egy hiteles és átlátható módszertan alkalmazását támogassa; arra kéri továbbá a Bizottságot, hogy kellő mértékben vegye figyelembe a zöld termékek kereskedelmét befolyásoló tényezőket, pl. a dömpingellenes szakpolitikákat a megújulóenergia-ágazatban, a szellemi tulajdonjogi rendszereket, a szűkös finanszírozási programokat és az olyan nemzeti környezetvédelmi szakpolitikákat is, amelyek megteremtik az igényt ilyen termékekre;

17.

üdvözli a Bizottság azon döntését, hogy előzetes és utólagos fenntarthatósági hatásvizsgálatot végezzen az összes kereskedelmi megállapodáshoz, összhangban a kereskedelemmel kapcsolatos szakpolitikai kezdeményezések hatásvizsgálataiban vizsgált emberi jogi hatások elemzésére vonatkozó irányelvekkel; ennek kapcsán felhívja a Bizottságot, hogy

18.

tudomásul veszi az európai ombudsman következtetéseit a Bizottság azon döntéséről, hogy véglegesíti a megállapodást Vietnammal, még mielőtt lezárult volna az emberi jogi hatásvizsgálat, továbbá sürgeti a Bizottságot, hogy amint lehet, végezze el ezt az emberi jogokra vonatkozó hatásvizsgálatot annak érdekében, hogy a Parlament megalapozott döntést hozhasson;

19.

ismételten támogatásáról biztosítja a kereskedelmi megállapodások emberi jogi feltételekhez kötését, és emlékeztet rá, hogy az emberi jogi záradékokat tiszteletben kell tartani és végre kell hajtani; üdvözli a Bizottság és a Tanács azon törekvéseit, hogy ilyen, jogilag kötelező érvényű emberi jogi záradékokat iktassanak be valamennyi kereskedelmi és beruházási megállapodásba a közös megközelítés szerint, és kéri a Tanács közös megközelítésének közzétételét; megállapítja, hogy még nem minden uniós megállapodás tartalmaz emberi jogi záradékokat, és kéri, hogy az EU többi partnerével folyamatban lévő kereskedelmi tárgyalások és különösen a TTIP-vel kapcsolatos tárgyalások során legyen biztosított egy jogilag kötelező emberi jogi záradék felvétele a szövegbe;

20.

úgy véli azonban, hogy a jelenlegi záradékok csak korlátozott hatást értek el az emberi jogi kötelezettségek és vállalások teljesítése tekintetében; felkéri ezért a Bizottságot és a Tanácsot az alábbi kiigazítások megtételére:

21.

emlékeztet 2010. évi ajánlásában foglalt kérésére, hogy az uniós kereskedelmi megállapodások, akár két-, akár többoldalúak, tartalmazzanak átfogó, érvényesíthető és ambiciózus fejezeteket a kereskedelemről és a fenntartható fejlődésről; kiemeli a különböző uniós kereskedelmi megállapodásokban alkalmazott, a fenntartható fejlődésről szóló fejezetek közötti eltéréseket; kéri a Bizottságot, hogy a lehető legmagasabb szintű következetességet biztosítsa a kereskedelmi tárgyalások során, és vezessen be az alábbiakat tartalmazó TSD fejezeteket:

22.

megismétli arra irányuló kérését, hogy hozzanak létre a fenntartható fejlődéssel foglalkozó fórumokat vagy konzultációs csoportokat a megállapodások kidolgozásának, megtárgyalásának és végrehajtásának különböző szakaszaiban; emlékeztet rá, hogy valamennyi belső tanácsadó csoportnak teljes mértékben függetlennek kell lennie, és megfelelő forrásokkal kell rendelkeznie; tudomásul veszi az Unió által a meglévő kereskedelmi megállapodások keretében felállított belső tanácsadó csoportok résztvevői által gyakran hangoztatott kritikát, mely szerint tanácskozásaiknak nincs gyakorlati hatása, és az alábbi intézkedéseket javasolja a Bizottságnak;

23.

az alulról építkező szervezetek felé történő elszámoltathatóságot és átláthatóságot szorgalmazza a nemzetközi kereskedelmi szabályok és a nemzeti kereskedelmi szakpolitikák kidolgozása során, és ezzel egyidejűleg a munkavállalói jogok, az emberi jogok és köztük a nők jogainak tiszteletben tartása során a következetesség biztosítását;

24.

kéri a Bizottságot, hogy a Parlamentet jobban vonja be a kereskedelmi és beruházási megállapodások végrehajtásának nyomon követésébe az emberi jogok, valamint a szociális és környezetvédelmi normák tiszteletben tartása terén, továbbá kéri a Tanácsot, hogy konzultáljon a Parlamenttel a megállapodások alkalmazásának megváltoztatására vagy akár felfüggesztésére vonatkozó döntések során, amennyiben ez szükséges;

25.

üdvözli az új általános vámkedvezmény-rendszer (GSP) 2014. január 1-jei hatálybalépését (978/2012/EU rendelet) és a 2014–2015 közötti időszakra vonatkozó GSP nyomon követéséről szóló első jelentés közzétételét; úgy véli, hogy a kereskedelmi politikát eszközként kell használni szigorú szociális és környezetvédelmi normáknak az Unió partnerországaiban történő előmozdítása érdekében, ezért az alábbi korrekciós intézkedések megtételére kéri a Bizottságot:

26.

támogatja az Európai Bizottság elkötelezettségét a gyermekmunka felszámolása mellett; üdvözli a szolgálati munkadokumentum elfogadását, megismétli a 2010-ben megfogalmazott kérését, hogy szülessen kiegyensúlyozott és reális jogalkotási javaslat, amely például olyan intézkedéseket tartalmaz, mint a gyermekmunkamentes termékek jelölése, kereskedelmi kedvezmények biztosítása olyan országok számára, amelyek megfelelnek bizonyos munkaügyi normáknak, és horizontális importtilalom alkalmazása olyan termékekkel szemben, melyek gyermekmunka igénybevételével készültek; hangsúlyozza, hogy a kényszermunka és a gyermekmunka elleni küzdelemre vonatkozó célkitűzést a kereskedelemről és a fenntartható fejlődésről szóló fejezetek révén bele kell venni az EU kereskedelmi megállapodásaiba, a 6 alapvető ILO-egyezménnyel, az EU által a WTO-ban, az OECD-ben és az ILO-ban folyó eszmecserék során tett azon kötelezettségvállalással együtt, hogy előmozdítja a multilaterális dimenziót;

27.

megerősíti a tiltakozását bármilyen közvetlen vagy közvetett, az energiával kapcsolatos szolgáltatásokban a kereskedelmet érintő olyan rendelkezéssel szemben, amely a támogatások technológiai semlegességét tenné lehetővé; felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy komolyan tartsák szem előtt azt, hogy a nemzetközi kereskedelem növekvő szén-dioxid-kibocsátása aláássa az európai klímastratégiát, és kihangsúlyozza, hogy a helyi előállítás és fogyasztás felé történő elmozdulás elősegítheti a párizsi megállapodás céljainak elérését;

28.

emlékeztet a klímaváltozás és a nem fenntartható, illegális nyersanyag-kitermelés okozta erdőpusztítás közötti alapvető összefüggésre; kéri a Bizottságot, hogy garantálja a FLEGT és az EUTR hatékony megvalósítását és végrehajtását, ideértve a faanyag-ellátási láncban a törvényesség biztosítását;

29.

üdvözli a Bizottság azon döntését, hogy kezdeményezi egy, az erdőirtást és az erdőpusztulást érintő európai cselekvési terv megvalósíthatósági tanulmányának elkészítését,

30.

emlékeztet a Parlament 2010-ben megfogalmazott kérésére, hogy a CSR minden uniós kereskedelmi megállapodásban és rendelkezésben szerepeljen a szorosabb megvalósítás érdekében, nevezetesen annak révén, hogy a Bizottságnak legyen lehetősége kivizsgálni a CSR kötelezettségvállalások állítólagos megszegésének eseteit, továbbá az OECD kapcsolattartó pontjainak mintájára és azokat megerősítve létrejöjjenek uniós kapcsolattartó pontok; arra kéri a Bizottságot, hogy növelje az erőfeszítéseit annak érdekében, hogy a vállalatok az ellátási lánc egészében megfeleljenek, valamint hogy az ILO alapvető munkaügyi normái és a nemzetközileg elismert CSR-szabványok teljes mértékben betartásra kerüljenek, különösen a nemrégiben frissített, a multinacionális vállalkozásokról szóló OECD-iránymutatások, az ENSZ Globális Megállapodásának tíz alapelve, a vállalatok társadalmi felelősségvállalásával kapcsolatos iránymutatásokat tartalmazó ISO 26000 szabvány, a multinacionális vállalatokra és a szociális politikára vonatkozó elvekről szóló háromoldalú ILO-nyilatkozat, az üzleti és emberi jogokra vonatkozó irányadó ENSZ-alapelvek, különösen a ruházati és a természeti erőforrások kiaknázása ágazatokban, ahol gyakori az emberi jogok és a szociális normák megsértése; emlékeztet arra, hogy a 2013-ban Bangladesben a Rana Plazaban bekövetkezett dráma után indította el az Európai Bizottság a Fenntarthatósági Paktumot Bangladessel, az ILO-val és az Egyesült Államokkal együttműködésben; hangsúlyozza, hogy ennek értelmében folytatni kell a Fenntarthatósági Paktum célkitűzéseit a munkavállalók jogainak javítása érdekében, valamint azért, mert nemzetközi szinten az ellátási láncot felelősebben kell kezelni; kéri a Bizottságot, hogy az ilyen jellegű programokat és fellépéseket terjessze ki az Unió más kereskedelmi partnereire is;

31.

alapvető fontosságúnak tartja a nemzetközi befektetésekről és a multinacionális vállalatokról szóló OECD-nyilatkozathoz való csatlakozást, biztosítva, hogy az iránymutatásokra kifejezett hivatkozások történjenek az EU és harmadik országok között kötött új megállapodásokban, a„passzív” megközelítés felől elmozdulva az „aktív” megközelítés felé ezek végrehajtását illetően; felkéri a Bizottságot, hogy biztosítsa a vállalkozások magatartására vonatkozó információkhoz való hozzáférés átláthatóságát, és vezessen be hatékony és érvényesíthető jelentéstételi rendszert, amely tájékoztatást nyújt a termékek értékláncáról; emlékeztet a 2010-es azon álláspontjára, hogy a társaságokat fel kell szólítani, hogy tegyék közzé CSR beszámolóikat, és hogy minden vállalkozás kellő gondossággal járjon el; sürgeti a Bizottságot, hogy tegye naprakésszé a vállalati társadalmi felelősségvállalásról szóló stratégiáját, amely szigorúbb jelentéstételi és megfelelési követelményeket ír elő, biztosítva az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére irányadó ENSZ-alapelvek hatékonyabb végrehajtását, és sürgeti a tagállamokat, hogy támogassák a vállalati társadalmi felelősségvállalás előmozdítását;

32.

kéri az EU-t, hogy a párbeszéd érdekében hozzon létre platformokat, amelyek összefogják a civil társadalmat, a vállalatokat, a nemzetközi szervezeteket és a vállalati társadalmi felelősségvállalás kérdésben érintett egyéb szereplőket;

33.

felkéri a Bizottságot, hogy alkalmazza az ENSZ Felelős Befektetési Elvek és az ENSZ Globális Megállapodása „hosszú távú értékteremtés a vállalkozások és a befektetők számára” nevű projektjéből születő eredményeket saját Európai Stratégiai Beruházási Alapjára, kereskedelmi megállapodások tárgyalása során a befektetőkkel folytatott párbeszédre, és a „fenntartható tőkepiaci unió” koncepciójának támogatására a fenntartható kereskedelem elősegítésével;

34.

emlékeztet arra, hogy a multinacionális vállalatokra és a szociális politikára vonatkozó elvekről szóló háromoldalú ILO-nyilatkozat, az ILO tisztes munka programja és az OECD multinacionális vállalkozásokra vonatkozó iránymutatása alapvető dokumentumok a vállalati társadalmi felelősségvállalással kapcsolatban; felszólítja a Bizottságot, hogy az OECD és ENSZ kezdeményezését követve az uniós jogszabályokba illessze bele a közelmúltban és az újonnan kidolgozott nemzetközi normákat, és segítse elő a kiegyensúlyozott és átfogó politikai ajánlásokat, többek között egy erős fenntartható fejlődési dimenziót a globális értékláncokra vonatkozóan a G20-ak kereskedelmi minisztereinek 2016. júliusi sanghaji találkozóján;

35.

emlékeztet arra, hogy Unió a vállalati társadalmi felelősségre vonatkozó nemzeti cselekvési tervek tekintetében a világ egyik meghatározó szereplője; felszólítja a Bizottságot, hogy tevékenyen mozdítsa elő a külföldön működő uniós vállalatok körében a felelős üzleti magatartást, különös tekintettel az összes – akár belföldi jogszabályok, akár bármely, az üzleti műveleteikre vonatkozó kétoldalú vagy nemzetközi jogi kötelezettség szerinti – törvényes kötelezettségüknek való szigorú megfelelésre, és nem kevésbé az emberi jogi, munkaügyi és környezetvédelmi nemzetközi standardoknak és szabályoknak való megfelelésre; javasolja továbbá, hogy e cél elérése végett a Bizottság tevékenyen működjön együtt a partnerországokkal a legjobb gyakorlatok és tudás átadásában az üzleti környezet és a felelős üzleti magatartás javításának módjait és eszközeit illetően;

36.

megjegyzi, hogy a fenntartható gazdasági és társadalmi fejlődés előmozdítása érdekében a vállalati társadalmi felelősségvállalás napirendjét hozzá kell igazítani a régiók és az országok sajátos szükségleteihez;

37.

kéri a Bizottságot, hogy tegyen lépéseket a kereskedelem és a beruházások terén a CSR-t támogató stratégiákat létrehozó vállaltok ösztönzésére és kompenzálására, címkék engedélyezése, az uniós közbeszerzésekhez való kedvezményes hozzáférés, valamint a kkv-knek szóló támogatási program révén;

38.

melegen üdvözli a nagyvállalatok emberi jogi jelentéstételének beemelését a nem pénzügyi beszámolásról szóló uniós irányelvbe; kéri az uniós tagállamokat az irányelv gyors és hatékony átültetésére; felhívja a figyelmet a jelentéstétel kereteire vonatkozó ENSZ-irányelvekre, a vállalatok emberi jogi referenciaértékére, és az „integrált jelentéstétel” célkitűzésére, és felhívja a tőzsdén jegyzett uniós vállalatokat és részvényeseiket, hogy tartsák be az irányelv szellemét az Unión belül és az Unión kívül folytatott kereskedelmi tevékenységük során is;

39.

arra kéri az Európai Uniót és a tagállamokat, hogy aktívan vegyenek részt az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának és az ENSZ Környezetvédelmi Programjának (UNEP) egy olyan nemzetközi szerződésre irányuló munkájában, amely a transznacionális vállalatokat felelősségre vonná az emberi jogi jogsértések és a környezeti normák megsértése esetén;

40.

kihangsúlyozza, hogy ezen ajánlások hatékony megvalósítása kulcsfontosságú a Bizottság által tárgyalt kereskedelmi megállapodások Parlament általi értékelésében; kéri a Bizottságot, hogy részletesen és időben reagáljon a jelen állásfoglalásban tárgyalt kérdésekre;

41.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.