(1)

Az Unió pénzügyi érdekeinek védelme nem kizárólag a költségvetési előirányzatok kezelésére vonatkozik, hanem kiterjed a költségvetési eszközöket hátrányosan érintő, vagy azzal fenyegető valamennyi lépésre, valamint a tagállamok eszközeit hasonlóan érintő intézkedésekre, amennyiben az említett eszközök célja – az uniós szakpolitikák szempontjából releváns – tagállami gazdaság, illetve államháztartás támogatása vagy megszilárdítása.

(2)

Annak érdekében, hogy biztosított legyen a hatékony, arányos és visszatartó erejű védelem érdekei számára, a tagállamok büntetőjogának – az e területre vonatkozó legsúlyosabb és a csaláshoz kapcsolódó elkövetési magatartástípusokkal szemben, valamint az Unió pénzügyi magatartás típusok esetén – továbbra is ki kell egészítenie érdekei optimális védelmet élvezzenek , a közigazgatási és a polgári jog alapján biztosított védelmet, elfogadott intézkedéseket ki kell egészíteni a tagállamok büntetőjogi rendelkezéseivel , ugyanakkor ki kell küszöbölni az említett jogterületeken belüli és azok között közötti következetlenségeket. [Mód. 2]

(3)

Az Unió pénzügyi érdekeinek védelme indokolja az EU Unió költségvetésének terhére elkövetett – kiadási a  kiadásokat, a bevételeket, az eszközöket és a bevételi oldalt a forrásokat is érintő –, és a csalárd magatartást is felölelő csalás fogalmának közös meghatározását, beleértve a hitelfelvételi és hitelnyújtási műveleteket is . [Mód. 3]

(4)

A hozzáadottérték-adót (héa) érintő csalás csökkenti a tagállamok adóbevételeit, és ezáltal hátráltatja a tagállamok hozzáadottértékadó-alapjára vonatkozó egységes kulcs alkalmazását. Amint azt az Európai Unió Bírósága ítélkezési gyakorlata megerősítette (4), közvetlen kapcsolat áll fenn az alkalmazandó uniós jogot figyelembe véve a héa-bevételek beszedése, valamint a vonatkozó héa-sajátforrás uniós költségvetés rendelkezésére bocsátása között, mivel az előbbi beszedése során történt mulasztás potenciálisan az utóbbi csökkenéséhez vezet. Ezért ezen irányelv hatálya kiterjed a tagállami héa-befizetésekből származó bevételre.

(5)

A héa-alapú saját forrás alapjának jogellenes csökkentése révén az EU pénzügyi érdekeit érintő lényeges hatás figyelembevétele, valamint az ezen irányelvbe foglalt küszöbértékek alkalmazása során az arányosság elvével összhangban – a saját forrás kiszámításának sajátos jellegére és az alkalmazott módszertanra tekintettel – kell eljárni, ideértve a tagállamok közötti differenciált bánásmódot.

(6)

Az Unió pénzügyi érdekei sérülhetnek, amennyiben az egyes ajánlattevők – közvetve vagy közvetlenül – a pályáztató szervtől jogosulatlanul jogellenesen megszerzett adatok alapján szolgáltatnak információt az ajánlatkérő vagy odaítélő hatóságoknak, azzal a céllal, hogy megkerüljék vagy eltorzítsák megszegjék a közbeszerzési vagy odaítélési eljárásra vonatkozó szabályokat. E Jóllehet az efféle magatartás nagyon hasonlít a csaláshoz, de az ajánlattevő részéről nem feltétlenül kell, hogy bírjon megvalósulnia az elkövetett egyértelmű csalás bűncselekményének valamennyi ismérvével , mivel a benyújtott pályázat teljes mértékben megfelelhet valamennyi követelménynek. minden előírt feltételnek.  A pályázók közötti ajánlattételi összejátszás sérti az uniós versenyjogot és az egyenértékű tagállami jogszabályokat; e magatartással szemben állami bűnüldözési intézkedéseket és szankciókat alkalmaznak az Unió egész területén, és továbbra sem tartozhat ezen irányelv hatálya alá. [Mód. 4]

(7)

A pénzmosás elleni uniós jogszabály teljes mértékben alkalmazandó az ezen irányelvben említett bűncselekményekből származó jövedelem tisztára mosására. Az említett jogszabályra történő hivatkozásnak biztosítania kell, hogy az ezen irányelv által bevezetett szankciórendszert alkalmazzák az Unió pénzügyi érdekének sérelmére elkövetett valamennyi bűncselekmény esetében.

(8)

A korrupció – amely sok esetben csalárd magatartással is összekapcsolódhat – rendkívül súlyos fenyegetést jelent az Unió pénzügyi érdekeire. Ezért ezen a területen külön büntetendőségre van szükség. Biztosítani kell, hogy a fogalommeghatározás kiterjedjen a vonatkozó bűncselekményekre, akár hivatali kötelezettségek megszegésével követték el azokat, akár nem. Ami a passzív korrupció és a hűtlen kezelés bűncselekményét illeti, a fogalommeghatározásba bele kell foglalnia foglalni a tisztviselő fogalmának valamennyi érintett – akár a tagállamokban, akár harmadik országokban kinevezett, választott, vagy szerződés alapján alkalmazott, illetve hivatalos uniós tisztséget betöltő kinevezett, választott, vagy szerződés alapján alkalmazott, illetve hivatalos tisztséget betöltő – tisztviselőre kiterjedő meghatározását. Az uniós pénzügyi eszközök kezelésében egyre gyakrabban vesznek részt magánszemélyek is. Az uniós pénzügyi eszközöknek a korrupcióval és a hűtlen kezeléssel szembeni megfelelő védelme érdekében valamint ezen belül a kormány és egyéb közintézmények részéről a polgárok számára történő szolgáltatásnyújtási feladatot, vagy általános közérdeket hivatalos tisztség betöltése nélkül ellátó személyek például ezen irányelv alkalmazásában a „tisztviselő” fogalmának ki kell terjednie minden olyan személyre – így az uniós pénzeszközök kezelésében részt vevő vállalkozókra – is, akik bár nem töltenek be hivatalos tisztséget, de az uniós pénzügyi eszközökkel kapcsolatban – hasonló módon – megbízás alapján közfeladatot látnak el .vállalkozók) meghatározását. [Mód. 5]

(9)

Sérthetik az Unió pénzügyi érdekeit a tisztviselők egyes olyan magatartástípusai, amelyek pénzeszközök vagy egyéb eszközök rendeltetésellenes, és az Unió pénzügyi érdekei megkárosításának szándékával történő felhasználására irányulnak. Ezért be kell vezetni az e magatartásra kiterjedő bűncselekmény pontos és egyértelmű fogalommeghatározását. [Mód. 6]

(9a)

Az ezen irányelvben meghatározott természetes személy által elkövetett bűncselekmények esetében a szándéknak a bűncselekmény minden tényállási elemére ki kell terjednie. Természetes személyek által elkövetett, szándékosságot nem igénylő bűncselekményekre ezen irányelv hatálya nem terjed ki. [Mód. 7]

(10)

Az Unió pénzügyi érdekeinek sérelmére elkövetett egyes bűncselekmények a gyakorlatban sokszor szorosan összefüggnek az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 83. cikkének (1) bekezdése, és az említett cikk alapján elfogadott uniós jogszabályok hatálya alá tartozó bűncselekményekkel. Ezért a rendelkezések megszövegezésének biztosítania kell az e jogszabályokkal való koherenciát.

(11)

Amennyiben jogi személyeknek tulajdonítható magatartás is károsíthatja vagy veszélyeztetheti az Unió pénzügyi érdekeit, a jogi személyeket is felelősségre kell vonni az ezen irányelvben meghatározott, nevükben elkövetett bűncselekményekért.

(12)

Annak érdekében, hogy az Unió pénzügyi érdekei azonos védelemben részesüljenek az annak egész területére kiterjedő, elrettentő hatású intézkedések révén, a tagállamoknak egyes minimális szankciótípusokat- és mértékeket is elő kell irányozniuk legalább azokra az esetekre, amikor az irányelvben meghatározott bűncselekményeket követnek el. A szankciók mértéke nem lépheti túl a bűncselekmény súlyával arányos mértéket, ezért olyan pénzösszegben kifejezett küszöbértéket kell bevezetni, amely alatt nem szükséges büntetendővé nyilvánítani az adott cselekményt.

(13)

Ezen irányelv nem érinti a fegyelmi intézkedések megfelelő és eredményes alkalmazását. A büntetőjogi szankciókkal nem egyenértékű szankciók a nemzeti jognak megfelelően rendelhetők el, amennyiben valamely személyt egyedi ügyben az e rendelet szerint meghatározott bűncselekmények egyike miatt ítélnek el; egyéb szankciók esetében pedig teljes mértékben tiszteletben kell tartani a non bis in idem elvét. Ezen irányelv nem rendeli büntetni azt a magatartást, amely esetében nincs helye a hivatali kötelezettség megsértésére vonatkozó fegyelmi szankciónak vagy egyéb intézkedésnek, azokban az esetekben, amikor az ilyen fegyelmi szankciók vagy egyéb intézkedések alkalmazhatók az érintett személlyel szemben.

(14)

Súlyosabb esetekben a természetes személyekkel szembeni szankcióknak elő kell irányozniuk a szabadságvesztés terjedelmét. Az említett súlyos eseteket bizonyos, pénzösszegben kifejezett minimális teljes kárra történő hivatkozással kell meghatározni. A bűncselekménynek legalább ekkora kárt kell okoznia az Unió – és esetleg egyéb szerezet – költségvetésének. A minimális és maximális terjedelmű szabadságvesztés bevezetése annak garantálása érdekében szükséges, hogy az Unió pénzügyi érdekei egyenlő védelemben részesüljenek egész Európában. A hathónapos minimális szankció biztosítja, hogy az európai elfogatóparancsról szóló kerethatározat 2. cikkében felsorolt bűncselekmények esetében ki lehessen adni és végre lehessen hajtani az európai elfogatóparancsot, elérve ezáltal, hogy a lehető leghatékonyabb igazságügyi és bűnüldözési együttműködés valósuljon meg. E szankciók emellett erős elrettentő hatást fejtenek ki a potenciális bűnözőkre Európa minden részében. Szigorúbb szankciómértékeket kell kiszabni azokban az esetekben, amikor a bűncselekményt a 2008/841/IB kerethatározat (5) szerinti bűnszervezetben követik el.

(15)

Figyelemmel különösen az elkövetők, és az Unió pénzügyi érdekeinek sérelmére elkövetett jogellenes tevékenységekből származó jövedelmek mobilitására, valamint az ennek eredményeként lefolytatandó bonyolult, határokon átnyúló nyomozásokra, a tagállamoknak meg kell állapítaniuk a joghatóságukat, és meg kell határozniuk az ahhoz szükséges elévülési időszakokat, hogy fel tudjanak lépni az említett tevékenységekkel szemben.

(16)

Az uniós jog következetességének, továbbá az ugyanazon cselekményért kiszabott kétszeri büntetés tilalma elvének megóvása érdekében tisztázni kell az ezen irányelv szerinti büntetések, valamint az uniós jogon alapuló egyéb vonatkozó közigazgatási intézkedések közötti viszonyt. Ezen irányelv nem érinti az uniós jog szerinti konkrét közigazgatási intézkedések, szankciók és bírságok alkalmazását.

(17)

Az uniós jog szerinti egyéb kötelezettségek sérelme nélkül, megfelelő intézkedést kell hozni a tagállamokés a Bizottság közötti együttműködés tekintetében, annak biztosítása céljából, hogy – a tagállamok , az Eurojust és a Bizottság közötti információcserét is beleértve – hatékonyan lépjenek fel az Unió pénzügyi érdekeit érintő, ezen irányelvben meghatározott bűncselekményekkel szemben. [Mód. 10]

(18)

Ezen irányelvnek hatályon kívül kell helyeznie az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméről szóló, 1995. július 26-i egyezményt (6), valamint annak 1996. szeptember 27-i (7) és 1996. november 29-i (8) jegyzőkönyveit, és azok helyébe kell lépnie.

(19)

Ezen irányelv megfelelő tagállami végrehajtása során az illetékes tagállami hatóságok egymás között személyes adatokat dolgoznak fel, továbbá egyrészt a tagállamok, másrészt az illetékes uniós szervek kicserélik azokat. Az illetékes nemzeti hatóságok közötti tagállami szintű személyesadat-feldolgozást a nemzeti jognak kell szabályoznia, tiszteletben tartva az Európa Tanácsnak a személyes adatok gépi feldolgozása során az egyének védelméről szóló, 1981. január 28-i egyezményét és annak kiegészítő jegyzőkönyvét (ETS 108. szám). A személyes adatok tagállamok közötti cseréjének meg kell felelnie a 2008/977/IB tanácsi kerethatározat (9) követelményeinek. Amennyiben az Unió intézményei, szervei, ügynökségei és hivatalai dolgoznak fel személyes adatokat, ennek meg kell felelnie a 45/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (10), valamint az igazságszolgáltatási vizsgálatok bizalmas kezelésére vonatkozó szabályoknak.

(20)

A büntetőjogi szankciók szándékolt elrettentő hatása rendkívüli körültekintést kíván az alapvető jogok tekintetében. Ez az irányelv tiszteletben tartja az alapvető jogokat, és figyelembe veszi az Európai Unió Alapjogi Chartájában elismert alapvető elveket, különösen a szabadsághoz és a biztonsághoz való jogot, a személyes adatok védelmét a foglalkozás megválasztásának szabadságát és munkavállaláshoz való jogot, a vállalkozás szabadságát, a tulajdonhoz való jogot, a hatékony jogorvoslathoz és tisztességes eljáráshoz való jogot, az ártatlanság vélelmét és a védelemhez való jogot, a bűncselekmények és büntetések törvényességének és arányosságának elveit, valamint az azonos bűncselekmény miatti a kétszeres büntetőeljárás alá vonás és a kétszeres büntetés tilalmát. Ez az irányelv mindenekelőtt az említett jogok és elvek teljes körű tiszteletben tartására törekszik, és azt ennek megfelelően kell végrehajtani.

(21)

Ezen irányelv alkalmazása nem sérti az EUMSZ-ben, az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló jegyzőkönyvben, és a Bíróság Alapokmányában foglalt, a mentességek visszavonására vonatkozó előírásokat, valamint az azokat végrehajtó jogszabályokat, továbbá a tagállami jogba foglalt hasonló rendelkezéseket.

(22)

Ez az irányelv nem sérti az egyedi ügyek konkrét körülményeinek megfelelő büntetések alkalmazására és végrehajtására vonatkozó, a nemzeti büntetőjogba foglalt általános szabályokat és elveket.

(23)

Mivel ezen irányelv célját a tagállamok önállóan nem tudják kellőképpen megvalósítani, és ezért az intézkedés terjedelme és hatásai miatt az uniós szinten jobban megvalósítható, az Unió az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében megállapított szubszidiaritás elvének megfelelően intézkedéseket hozhat. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez az irányelv nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket,

a)

az Unió költségvetése;

b)

a Szerződések alapján létrehozott intézmények, szervek, hivatalok és ügynökségek költségvetései, vagy az általuk közvetlenül vagy közvetve kezelt vagy ellenőrzött költségvetések. [Mód. 13]

a)

a kiadások tekintetében a következőkre vonatkozó bármely cselekmény vagy mulasztás:

b)

a bevételek tekintetében a következőkre vonatkozó bármely cselekmény vagy mulasztás:

a)

Ezen irányelv alkalmazásában passzív hivatali vesztegetésnek minősül azon tisztviselő által elkövetett cselekmény, aki közvetlenül vagy közvetítő útján bármilyen előnyt kér, vagy ilyen előny ígéretét kéri , vagy az előnyt azt előre elfogadja a maga vagy harmadik személy javára, vagy ilyen előny ígéretét elfogadja azért, hogy hivatali kötelességét megszegve, hatáskörébe tartozó intézkedést vagy hatásköre gyakorlása során intézkedést tegyen, vagy intézkedés megtételével késlekedjen, vagy ilyen intézkedést ne tegyen, aminek révén sérti vagy esetleg sértheti az Unió pénzügyi érdekeit (passzív megvesztegetés) függetlenül attól, hogy ezzel hivatali kötelezettségét megszegi-e. [Mód. 16];

Ezen irányelv alkalmazásában aktív hivatali vesztegetésnek minősül bármely olyan személy által elkövetett cselekmény, aki közvetlenül vagy közvetítő útján bármilyen előnyt ígér vagy nyújt kifejezetten a tisztviselő számára vagy harmadik személy javára, azért, hogy a tisztviselő hivatali kötelességét megszegve, hatáskörébe tartozó intézkedést vagy hatásköre gyakorlása során intézkedést tegyen, intézkedés megtételével késlekedjen vagy ilyen intézketést ne tegyen, aminek révén sérti vagy esetleg sértheti az Unió pénzügyi érdekeit (aktív megvesztegetés). vagy azért, hogy ilyen cselekményeket a múltban elkövetett . [Mód. 16]

a)

jogalkotási, közigazgatási vagy bírói tisztséget betöltő személy, aki az Unióban vagy a tagállamokban, illetve harmadik országokban közfeladatot lát el; uniós vagy nemzeti tisztviselő, ideértve más tagállamok nemzeti tisztviselőit és harmadik országok nemzeti tisztviselőit is;

b)

az Unióban vagy minden olyan személy, aki a tagállamokban vagy illetve harmadik országokban megbízás alapján olyan közfeladatot lát el, amely kiterjed ellátó, ilyen tisztséggel nem rendelkező személy, akik részt vesz az Unió pénzügyi érdekeinek kezelésérekezelésében, vagy az arra vonatkozó döntések meghozatalában meghozatalára . [Mód. 18]

a)

a jogi személy képviseletének jogosultsága;

b)

a jogi személy nevében történő döntéshozatal joga; vagy

c)

a jogi személyen belüli ellenőrzés gyakorlásának jogköre.

a)

minimális büntetésként legalább 6 hónapos szabadságvesztés; [Mód. 27 és 28]

b)

maximális büntetésként legalább 5 éves szabadságvesztés.

A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy az alábbiak szerint legyenek büntetendők a 4. cikk (2) és (3) bekezdésében említett azon bűncselekmények, amelyek esetében legalább 30 000 EUR összegű előny vagy kár valósul meg:

a)

az állami kedvezményekből és támogatásokból való kizárás;

aa)

az Unió pályázati eljárásaiból való ideiglenes vagy állandó kizárás; [Mód. 32]

b)

a gazdasági tevékenységek gyakorlásától való ideiglenes vagy végleges eltiltás;

c)

a bírósági felügyelet alá helyezés;

d)

a bíróság által elrendelt végelszámolás;

e)

a bűncselekmény elkövetésére használt létesítmények ideiglenes vagy végleges bezárása.

a)

a bűncselekményt részben vagy egészben a területükön követték el; vagy

b)

az elkövető az adott tagállam saját állampolgára vagy az adott tagállam területén lakóhellyel rendelkezik; vagy

c)

az elkövető a személyzeti szabályzat hatálya alatt áll, vagy a bűncselekmény elkövetésének idején a személyzeti szabályzat hatálya alatt állt. [Mód. 34]

a)

a megindított büntetőeljárások száma, amelyen belül külön meg kell jelölni a megszüntetett eljárások, a felmentéssel végződő eljárások, az elítéléssel végződő eljárások és a folyamatban lévő eljárások számát;

b)

a büntetőeljárást követően visszafizetett és vissza nem fizetett összegeket;

c)

a más tagállamoktól érkezett jogsegély iránti megkeresések számát, amelyen belül külön meg kell jelölni a teljesített és az elutasított megkeresések számát.