22.12.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 443/83

—

tekintettel az ENSZ Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára, A Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára, A Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára, a Gyermekjogi Egyezményre, valamint a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetések minden formájának kiküszöböléséről szóló nemzetközi egyezményre, amelyek mindegyikét aláírta a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság (KNDK),

—

tekintettel a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés elleni 1984-es egyezményre,

—

tekintettel „A nukleáris fenyegetésekről és az emberi jogokról a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban” című 2013. március 14-i (1), az észak-koreai menekültekről szóló 2012. május 24-i (2) és az Észak-Koreáról szóló 2010. július 8-i (3) állásfoglalásaira,

—

tekintettel Catherine Ashtonnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének szóvivője által a két Korea közötti, közelmúltban született megállapodásokra vonatkozó 2013. augusztus 19-i nyilatkozatára, valamint Catherine Ashtonnak a kilenc észak-koreai állampolgár Laoszból történő kitoloncolásával kapcsolatban tett 2013. június 5-i, és az észak-koreai nukleáris fenyegetésekről és az emberi jogok észak-koreai helyzetéről szóló 2013. március 13-i nyilatkozataira,

—

tekintettel a KNDK 2013. március 13-i nyilatkozatára, mely szerint felmondta az 1953-ban kötött fegyverszünetet, és „nem tartja vissza az Észak- és Dél-Korea közötti meg nem támadására vonatkozó nyilatkozat”,

—

tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának 2014. március 26-i és 2013. március 21-i határozataira, valamint az ENSZ Közgyűlésének 2013. december 18-i, az emberi jogok koreai népi demokratikus köztársaságbeli helyzetéről szóló határozatára,

—

tekintettel az az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa által 2013. március 21-én létrehozott, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban tapasztalható emberi jogi helyzettel foglalkozó ENSZ vizsgálóbizottságra,

—

tekintettel eljárási szabályzata 122. cikkének (5) és 110. cikkének (4) bekezdésére,

A.

mivel az ENSZ vizsgálóbizottsága vizsgálatot folytatott „az emberi jogok Észak-Koreában tapasztalható súlyos, széles körű és rendszeres megsértésére” vonatkozóan, és 2014. február 7-én jelentést tett közzé;

B.

mivel a vizsgálóbizottság által alkalmazott professzionális, alapos és inkluzív munkamódszerek mintául szolgálhatnak az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa által kérvényezett olyan jövőbeni tényfeltáró küldöttségek számára, ahol a kormányok az együttműködés minden formáját elutasítják, mint ahogyan ez a KNDK esetében is történt;

C.

mivel a KNDK a vizsgálóbizottság létrehozását követően úgy nyilatkozott, hogy azt „teljes mértékben elutasítja és figyelmen kívül hagyja”, nem engedélyezte az országba való belépését és semmilyen módon nem működött együtt vele; mivel a KNDK rezsim általában véve nem működik együtt az ENSZ-szel és elutasítja az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának és Közgyűlésének valamennyi, az emberi jogok észak-koreai helyzetére vonatkozó határozatát; mivel nem működött együtt az emberi jogok észak-koreai helyzetével foglalkozó ENSZ különmegbízottal, és elutasított az ENSZ emberi jogi főbiztosa által felajánlott minden segítséget;

D.

mivel az EU és a KNDK között az emberi jogokról folytatott párbeszédet a KNDK 2003-ban felfüggesztette;

E.

mivel a vizsgálóbizottság arra a következtetésre jutott, hogy „a KNDK rendszeresen, széles körben és súlyosan megsértette az emberi jogokat, és – számos esetben – a feltárt jogsértések az emberiesség ellen állampolitikai alapon elkövetett bűncselekménynek minősülnek”, és „a jelenkorban példa nélküliek”;

F.

mivel ezek az emberiesség elleni bűncselekmények olyan bűntetteket foglalnak magukban, mint például az emberirtás, gyilkosság, rabszolgaságra kényszerítés, kínzás, bebörtönzés, erőszakos közösülés, kényszerabortusz és a nemi erőszak egyéb formái, politikai, vallási, faji és nemi alapú üldöztetés, a lakosság erőszakos elhurcolása, személyek erőszakos eltüntetése és a szándékos, hosszantartó éheztetés embertelen gyakorlata; mivel az emberiesség ellen elkövetett bűncselekmények elkövetése tovább folytatódik, mert a politikai rendszer, az intézmények és bizonyos gyakorlatok büntetlensége továbbra is fennáll, folyamatosan követik el az emberiség elleni bűncselekményeket a KDNK-ban;

G.

mivel a vizsgálóbizottság jelentése arra a következtetésre jutott, hogy a fogolytáborok több százezer volt és jelenlegi foglya ellen elkövetett „kimondhatatlan atrocitások”„a huszadik századi totalitárius rezsimek által létrehozott táborok szörnyűségeire emlékeztetnek”;

H.

mivel a jelentésből az derül ki hogy a KNDK-ban az állam teljes ellenőrzése alatt akarja tartani polgárai életének minden mozzanatát, és teljes információmonopóliummal rendelkezik, valamint ellenőrzi az országon belüli és azon kívüli mozgást, illetve a társadalmi életet (songbun osztályrendszer);

I.

mivel több mint 200 000 más országból származó ember szisztematikus elrablásával és hazatelepítésének tagadásával, valamint közülük számos ember erőszakos eltüntetésével a kormány az államhatárain túlra is kiterjesztette elnyomó intézkedéseit;

J.

mivel a nők elleni erőszak széles körben elterjedt, beleértve a nyilvános veréseket és az állami tisztviselők által nőkön elkövetett szemérem elleni erőszakot is; mivel a nők és lányok kiszolgáltatottak az emberkereskedelemmel és a kényszerített szexmunkával szemben;

1.

rendkívüli aggodalommal veszi tudomásul az ENSZ vizsgálóbizottságának eredményeit és támogatja ajánlásait;

2.

ismét a leghatározottabban elítéli a KNDK jelenlegi és volt legfelsőbb vezetői és kormánya által szisztematikus módon gyakorolt évtizedes állami elnyomást, és felszólítja a KNDK-t, hogy haladéktalanul vessen véget az emberi jogok saját népe ellen irányuló súlyos, széles körű és rendszeres megsértésének;

3.

hangsúlyozza, hogy az ismertetett jogsértések – melyek közül számos az emberiesség elleni bűncselekménynek minősül –, már túl régóta folynak a nemzetközi közösség szeme láttára, és az EU tagállamaihoz, illetve az ENSZ Közgyűlésének tagjaihoz fordul, hogy tegyék politikai prioritássá az észak-koreai lakosság szenvedésének problémáját, és biztosítsák a vizsgálóbizottság ajánlásainak nyomon követését;

4.

meggyőződése, hogy itt az ideje, hogy a nemzetközi közösség konkrét intézkedéseket tegyen az elkövetők büntetlenségének megszüntetésére; követeli, hogy vonják felelősségre, állítsák a Nemzetközi Büntetőbíróság elé és célzott szankcióknak vessék alá a KNDK-ban az emberiesség elleni bűncselekmények elkövetéséért leginkább felelős személyeket;

5.

kéri az Európai Külügyi Szolgálatot (EKSZ), hogy gondoskodjon róla, hogy a vizsgálóbizottság ajánlásainak végrehajtása szerepeljen a harmadik országokkal – különösen Oroszországgal és Kínával – folytatott emberi jogi párbeszédek és egyéb találkozók napirendjén; továbbá kéri az EKSZ-t és az EU emberi jogi különleges képviselőjét, hogy gondoskodjon róla, hogy valamennyi EKSZ-követ tájékoztatást kapjon a vizsgálóbizottság jelentéséről és arról a megbízatásról, hogy biztosítaniuk kell az ENSZ Biztonsági Tanácsa vizsgálóbizottság ajánlásai szerinti intézkedéseinek globális támogatását;

6.

felszólítja a KNDK kormányát, hogy teljesítse azon emberi jogi eszközök keretében rá háruló kötelezettségeket, amelyeknek részese, és működjön együtt a humanitárius szervezetekkel, a független emberi jogi megfigyelőkkel és az emberi jogok észak-koreai helyzetével foglalkozó ENSZ különmegbízottal, többek között azáltal, hogy bebocsátja őket az országba;

7.

felszólítja az EKSZ-t és a tagállamokat, hogy támogassák az ENSZ emberi jogi főbiztosát abban, hogy külön struktúrákat hozzon létre az elkövetett bűncselekmények elszámoltathatósága érdekében, a bizonyítékok és dokumentáció folyamatos gyűjtésén keresztül;

8.

felhívja a KNDK-t, hogy haladéktalanul és véglegesen vessen véget a nyilvános és titkos kivégzések gyakorlatának, és törölje el a halálbüntetést; felszólítja továbbá a KNDK-t, hogy vessen véget a bírósági eljárás nélküli kivégzéseknek, az erőszakos eltűntetések és kollektív büntetések gyakorlatának, hogy zárja be az összes fogolytábort, engedje szabadon a politikai foglyokat és tegye lehetővé az állampolgárai számára mind az országon belüli, mind az azon kívüli szabad utazást; felhívja a KNDK-t, hogy engedélyezze a nemzeti és nemzetközi média számára a szabad véleménynyilvánítást és a sajtószabadságot, valamint tegye lehetővé polgárai számára az internethez való, cenzúra nélküli hozzáférést;

9.

sürgeti a KNDP kormányát, hogy adja át az összes, az elmúlt évtizedben észak-koreai állami ügynökök által elrabolt harmadik országbeli állampolgárra vonatkozó információt, és haladéktalanul engedje vissza saját hazájukba az országban tartott elrablottakat;

10.

mély aggodalmát fejezi ki az országban továbbra is uralkodó súlyos élelmiszerhelyzettel, illetve annak a lakosság gazdasági, társadalmi és kulturális jogaira gyakorolt hatásaival kapcsolatban; felszólítja a Bizottságot, hogy tartsa fenn a jelenlegi humanitárius segélyprogramokat és a KNDK-val kialakított kommunikációs csatornákat, valamint biztosítsa, hogy a humanitárius segélyek eljussanak a lakosság megcélzott rétegeihez; felhívja a KNDK hatóságait, hogy a humanitárius alapelveknek megfelelően minden polgáruk számára biztosítsák az élelemhez és a humanitárius segítségnyújtáshoz való hozzáférést a szükségletek alapján; felszólítja továbbá a KNDK-t, hogy erőforrásait inkább népe tarthatatlan életkörülményeinek javítására, mintsem katonai fegyvertára és nukleáris programja bővítésére fordítsa;

11.

felhívja az ENSZ tagállamait, különösen a Kínai Népköztársaságot, hogy segítsék az országból elmenekült észak-koreai állampolgárokat azáltal, hogy tartózkodási jogot, valamint jogi védelmet biztosítanak, illetve a saját polgáraiknak járóknak megfelelő alapszolgáltatásokat nyújtanak számukra, és – hangsúlyozottan – tartózkodnak a KNDP kormányával folytatott, észak-koreai állampolgárok kiadatásával vagy hazatelepítésével kapcsolatos mindenfajta együttműködéstől;

12.

üdvözöl a két Korea között megvalósuló mindenfajta – például az elválasztott dél- és észak-koreai családok egyesítését célzó – humanitárius projektet, amely kézzelfogható módon enyhíti a népesség szenvedését, és mindkét kormányt felszólítja az ilyen jellegű kezdeményezések számának növelésére;

13.

a vizsgálóbizottság javaslatára felszólítja az ENSZ-t, hogy hívjon össze a koreai háború két fele között megvalósuló magas szintű politikai konferenciát a háború békés rendezése, valamint a szorosabb együttműködésre irányuló – például a helsinki folyamathoz hasonló – eljárás kialakítása érdekében;

14.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a KNDK kormányának, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, az EU emberi jogi különleges képviselőjének, tagállamok parlamentjeinek, ENSZ főtitkárának, az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának, a KNDK-beli emberi jogi helyzettel foglalkozó különleges ENSZ vizsgálóbizottság tagjainak, köztük a különmegbízottnak, Koreai Köztársaság kormányának és parlamentjének, az Oroszországi Föderáció kormányának és parlamentjének, Japán kormányának és parlamentjének és a Kínai Népköztársaság kormányának.