22.12.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 443/47

—

tekintettel a Tanács határozattervezetére (05600/2014),

—

tekintettel a tanácsi rendeletre irányuló bizottsági javaslatra (COM(2011)0740),

—

tekintettel a Tanács által az Európai Unió működéséről szóló szerződés 311. cikkének harmadik bekezdése alapján benyújtott, egyetértésre irányuló kérelemre (C7-0047/2014),

—

tekintettel az Európai Unió saját forrásainak jövőjéről szóló 2007. március 29-i állásfoglalására (1),

—

tekintettel a „Befektetés a jövőbe: új többéves pénzügyi keret (MFF) a versenyképes, fenntartható és befogadó Európáért” című 2011. június 8-i állásfoglalására (2),

—

tekintettel a többéves pénzügyi keretről és a saját forrásokról szóló 2012. június 13-i állásfoglalására (3),

—

tekintettel a többéves pénzügyi keret jóváhagyási eljárásának kedvező kimenetelét elősegítő 2012. október 23-i állásfoglalására (4),

—

tekintettel az Európai Tanács többéves pénzügyi keretre vonatkozó 2013. február 7–8-i következtetéseiről szóló 2013. március 13-i állásfoglalására (5),

—

tekintettel a 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló politikai megállapodással kapcsolatos 2013. július 3-i állásfoglalására (6),

—

tekintettel eljárási szabályzata 81. cikkének (1) bekezdése második albekezdésére,

—

tekintettel a Költségvetési Bizottság jelentésére (A7-0270/2014),

A.

mivel az EUMSZ 311. cikke értelmében a Tanács különleges jogalkotási eljárás keretében elfogadott rendeletekben állapítja meg az Unió saját forrásainak rendszerére vonatkozó végrehajtási intézkedéseket, amennyiben az Unió saját forrásainak rendszerére vonatkozó rendelkezéseket megállapító határozat így rendelkezik;

B.

mivel az EUMSZ 311. cikke emellett kimondja, hogy a költségvetést teljes egészében saját forrásokból kell finanszírozni, és lehetővé teszi a Tanács számára, hogy a saját források újabb típusait teremtse meg, illetve meglévő típusokat szüntessen meg, amivel jogalapot biztosít a saját források rendszerének mélyreható reformjához;

C.

mivel a Parlament folyamatosan kérte, hogy az uniós költségvetést a Szerződésben foglaltaknak megfelelően ismét a saját források valós rendszere révén finanszírozzák; mivel emellett rendszeresen rámutatott a saját források meglévő rendszerének hiányosságaira és korlátaira, valamint arra, hogy a rendszer – átláthatóságának hiánya és nagyfokú összetettsége miatt – teljesen érthetetlen az európai polgárok számára, akik végső soron a következményeket viselik;

D.

mivel az uniós költségvetéshez való, GNI-alapú tagállami hozzájárulások, amelyek manapság az Unió összes bevételének mintegy 74 %-át adják, nem tekinthetők tényleges saját forrásnak, minthogy azok a nemzeti államkincstárakból az uniós költségvetésbe való egyszerű átcsoportosítást jelentenek; mivel a héaalapú forrás, amely az Unió összes bevételének mintegy 11 %-át adja, oly módon fejlődött, hogy az az uniós költségvetéshez való tagállami hozzájárulásnak is tűnik; mivel ez a helyzet az évtizedek során megerősítette a „méltányos megtérülés” logikáját, amely a 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló 2013. február 7–8-i tanácsi következtetésekben is egyértelműen meghatározó volt, és messzemenően akadályozta az uniós költségvetés szerkezeti reformját;

E.

mivel a tagállamok az uniós költségvetés által finanszírozott programokból származó vitathatatlan haszon ellenére a megszorító intézkedések miatt nem szívesen növelik az uniós költségvetéshez nyújtott hozzájárulásaikat, és mivel az Unió közvetlen saját forrásainak rendszere kínálja az egyetlen életképes megoldást;

F.

mivel a Parlament következetesen támogatta a Bizottság 2011 júniusában benyújtott javaslatait, amelyek – a 2014 és 2020 közötti időszakra vonatkozóan az uniós költségvetéshez való tagállami hozzájárulások maximális arányának 40 %-ra való csökkentése, a jelenlegi, pusztán statisztikai héaalapú hozzájárulás eltörlése és korszerűbb, ténylegesen héaalapú forrással való helyettesítése, egy új és tényleges saját forrás bevezetése, valamint a visszatérítések és a kiigazító mechanizmusok átalányösszegekre épülő rendszerrel való felváltása révén – lépést tettek a jó irányba azáltal, hogy összhangba hozták az uniós költségvetés bevételi oldalát a Szerződés betűjével és szellemével, és amelyek kezdettől fogva élvezték a Parlament túlnyomó többségének támogatását;

G.

mivel a Parlament – bár elégedetlen volt azzal, hogy a Tanács képtelen előrelépni a saját források rendszerének reformjával kapcsolatban – 2013 novemberében végül megadta egyetértését a 2014–2020 közötti időszakra szóló többéves pénzügyi keretről szóló rendelethez, miután a Tanáccsal megállapodás jött létre a saját forrásokkal foglalkozó magas szintű munkacsoport létrehozásáról szóló közös nyilatkozatról; mivel a megállapodás létrejöttekor a litván elnökség kinyilvánította aziránti elkötelezettségét, hogy 2013. december 18–19-ére megszervezi a munkacsoport alakuló ülését; mivel amiatt, hogy a Tanács nem határozott időben a magas szintű munkacsoportba delegálandó három jelöltjéről, az ülésre csak 2014 áprilisában kerül sor;

H.

mivel a saját forrásokkal foglalkozó magas szintű munkacsoport célja, hogy 2014 végéig készítsen egy első értékelést a jelenlegi rendszer hiányosságairól, 2016-ra pedig kidolgozzon egy végleges dokumentumot, amelyet a nemzeti parlamentek részvételével, intézményközi konferencián vitatnának meg; mivel a magas szintű munkacsoportnak meg kell vizsgálnia a saját források rendszere reformjának összes aspektusát, hogy biztosítsa a Bizottság számára a szükséges eszközöket ahhoz, hogy a 2014–2020 közötti időszakra szóló többéves pénzügyi keret választásokat követő (legkésőbb 2016 végén elindítandó) átdolgozásával/felülvizsgálatával párhuzamosan értékelje az új saját forrásokra irányuló kezdeményezések megfelelőségét, és sikeres reformra tegyen javaslatot a 2020 utáni többéves pénzügyi keret által lefedett időszakra;

1.

üdvözli, hogy a Tanács megállapodott abban, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződésben foglaltaknak megfelelően megállapítja az Unió saját forrásainak rendszerére vonatkozó végrehajtási intézkedéseket;

2.

ugyanakkor sajnálja a Tanács azon döntését, amely szerint a GNI-alapú források számításával kapcsolatos rendelkezéseket visszavezeti a saját forrásokról szóló határozatba; úgy véli, hogy ezzel elszalasztja azt a lehetőséget, hogy az összes végrehajtási rendelkezést egyetlen szövegbe csoportosítsa, valamint hogy a Lisszaboni Szerződés 311. cikke nem szolgál objektív indokkal a szétválasztásra;

3.

sajnálja, hogy a Tanács nem tudott előrelépést elérni a saját források rendszerének reformja terén a Bizottság által előterjesztett jogalkotási javaslatok alapján;

4.

továbbra is sürgeti az Európai Unió saját forrásai rendszerének reformját annak érdekében, hogy az egyszerűvé, átláthatóvá, méltányossá, láthatóvá és érthetővé váljon az uniós polgárok számára, és ezáltal az uniós polgárok erősebben kötődjenek az európai projekthez, és egyidejűleg csökkenjen a tagállamok államkincstáraira nehezedő teher;

5.

nagy várakozással tekint a saját forrásokkal foglalkozó magas szintű munkacsoport munkája elé, amely meggyőződése szerint egyedülálló lehetőséget kínál arra, hogy folytatódjon a saját források rendszerének jelenleg megrekedt reformja; üdvözli a magas szintű munkacsoport 2014. április 3-i első ülését; arra számít, hogy a szóban forgó alakuló ülés megszervezésének jelentős és sajnálatos késedelme ellenére a magas szintű munkacsoport továbbra is teljesíti a magas szintű munkacsoport saját forrásait létrehozó közös nyilatkozatban megállapított célokat és az ütemtervet;

6.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.